-Látom az arcán a kínt és a gyötrelmet, ami isteni érzés.
-Jól van, aláírom – nyekergi, és előhív egy giccses pávatoll pennát, aláfirkantva a nevét. – Remélem örülsz, te majom.
-Hát hogyne örülnék bogaram. Élvezetes lesz neked az a három nap – kuncogok, és elhamvasztom a tekercset a gyűjtőládikába.
-Inkább menjünk – morog az orra alatt, mire elkaptam a kezét és akarom, hogy otthon legyünk. Ott eleresztem a kezét, mire sebesen körbeszimatolja a lakást, mint egy gyagyás.
-Csak nem azt akarod, mondani, hogy egy ágyad van?! – rikácsol kifelé a hálómból. Megforgatom a szemeim, és egy cigarettára gyújtok. Talán valami szíverősítőt is fel kellene hajtanom…
-De cicám, az a szó hogy agglegénylakás, mondd neked valamit? – morgom az orrom alatt. Talán nekem se lesz olyan jó, de az biztos, hogy ennek a fúriának megkeserítem a három napját, hogy egy örökkévalóságnak fogja érezni!
-Ne hívj cicának! Én alszok akkor az erkélyen, de veled biztos nem fogok – hisztizik, mire utána megyek és elkapom a csuklóját.
-Ott fázni fogsz – morgom, de kirántja a kezét és felhúzott orral elfordul.
-Nem érdekel. Hol a fürdőszoba? – morogja.
-Egyenesen, aztán jobbra, törülközőt találsz – szólok utána, aztán elpöccintem a csikket. Egy újra gyújtok, ami egyetlen szívásra szűrőig ég, morogva nyomom szét a tenyeremben. Felkapom az éjjeliszekrényemen heverő könyvet és áthaladva a nappaliba öntöttem magamnak egy pohár hideg bort. Lazán olvastam, amíg nem kegyeskedett kimászni a kádamból. Lett egy ötletem.
A lakásába mentem, és felkapva a kis kedvenckéit hazagondoltam magam. Oldalra léptem és nekidőlve a falnak zsebre dugott kezekkel bekoppantottam a fürdőbe. Még mindig ázik… lecsorog a lefolyón is?
-Belial, mit akarsz? – sikítja ki.
-Csak megnézem, élsz-e még. – dünnyögtem. – Ja, és itt vannak a kis házi kedvenceid is – nevetek fel a sikítós-visítását hallgatva.
-Megöllek, ha bántod!
-Nem bántom – morgom, egy újabb cigire gyújtva. – De kiszállhatnál, én is fürdeni akarok.
-Kit érdekelsz?! Most az enyém a fürdőszoba! – visítja, de azért hallom a matatását, hogy kiszáll a minimedencémből. Kivágja az ajtót, kivágtat és letépi a nyakamból a hüllőjét. – Kiszúrom a szemedet! – nyekergi, és duzzogva elvonul. Egy gondolatomra kiereszti magát a víz, én pedig beállok a zuhany alá. Nyugodtam engedem magamra a forró vizet, majd kiszállva a víz alól a hajamat dörgölgetve. Amikor kimentem a pizsamának kinevezett nadrágban, még mindig az erkélyen villogtatta az alakját egy picsafüstnyi anyagban.
-Meg fogsz fázni. Miért nem jössz be? – szóltam ki neki vidoran, és látom, hogy megfeszül a háta.
-Vegyél fel valamit, így nem alszol mellettem – csaholja, én pedig vigyorogva megyek utána. Duzzogva leheveredik az ágy szélére, mogorván összegömbölyödött és a gyíkját szorongatva feküdt, mint egy darab fa. Könnyedén mellévetődtem, a karom a tarkóm alá fonva a kezeim, majd elővettem egy csomag mentolos-citromos cigit és a számba nyomok egy szálat. Egy pöccintésemre meggyújtom, és a plafon felé fújom a füstkarikát, de az ablakon beáramló szellő teljesen szétbarmolja.
-Hahh – nyögök fel halkan, és a szűrővel a fal felé tettem a cigit, hogy perzselődjön, de a hamu a szőnyeg fel szóródjon. Visszadőltem és lehunytam a szemeim. Még hallottam, ahogy Alexiel dühtől remegve tépi cafatokra a fogaival a párnámat. Vigyorogva vállat vontam, és szundikáltam tovább.
Hála a pokol minden ördögének, nincs szükségem mély és sok alvásra.
Reggel felkelek, és látom, hogy a párnából kiszóródó töltelék teljesen beterítette a földet az este még ő oldalán. Beletúrtam a hajamba és elégedett vigyorral néztem, ahogy a rábocsátott mély álom megtesz a hatását. Kisétáltam az erkélyre, a korlátnak dőlve figyeltem a piros arcot, a szétterülő tollas hajat, a párnát markoló ujjait…
Nnnna igen, nem véletlenül küldtem rá az éjszaka folyamán mély, nagyon mély, nnnaggggyon erotikus álmot. Nem baj, legalább perzselő hangulatban fog felkelni.
Nyugisan készítettem el a reggelimet, amíg a hálóban nyöszörögve élvezett a bukott kis angyalka, és elfogyasztva a sajtos tükörtojást baconnel meg a narancslevet, és épp a mosogatóba tettem a tányérokat, amikor eszméletlen visítással berúgta a falatnyi bugyijában az ajtót és kicsörtetett a hálóból.
-Csak nincs valami gond? – dőltem a pultnak, a számba téve egy cigit. – Mit reggeliznél?
-Te utolsó rohadt szemétláda! – visította, én nekem ugrott volna tíz karommal, de elkaptam a homlokát, és kifeszítve a karom eltartottam magamtól. Próbált eltalálni az öklével, de mint halottnak az aszpirin…
-Csak nem bal lábbal keltél fel? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Az arca kipirult, a haja zilált volt és a fél válláról lecsúszott az amúgy is falatnyi pizsama.
-Hogy mertél... még az álmaimba is belepofátlankodsz? Hogy rohadnál meg! – sikítozza, és megpróbálja kikaparni a szemem. Egy kézzel még mindig eltartottam, aztán elkapva a nyakát a falhoz nyomtam.
-Naaa, cica – simítom az arcom a pofijához, és vigyorogva fogom a másik kezembe az arcát. – Viselkedj. A végén még fel kell takarítani majd utánad, cicám – csókoltam finoman szájon, aztán taszítva rajta még egyet elléptem. Felkapom az ingem és nyugodtan begombolom.
-Maradj a lakásba. Dolgom van – kacsintottam rá, és beleléptem a cipőimbe. – Érezd otthon magad.
-Ez az ára – suttogja kajánul kezem meg remeg a tehetetlen mérgemben istenem, de megütném.
-Utolsó aljadék… Gonosz ördög! A kárhozat fattya! Bitang patás! – sziszegem, szememben gyilkos tűz és düh ég, szétcincállak.
-Nem tennéd – nézek rá.
-Ó, dehogyisnem. Vagy a vérszomjad, vagy semmi – vigyorog ádázul én meg megállok a táncban szemét aljadék.
-Gyűlöllek –suttogom , körmeimet meg a tenyerembe vájjom.. – Egyszer megöllek.
-Nos? – ránt magához. – Mi legyen, kicsi Alexiel?
Ellököm magamat tőle és a mosdó felé veszem az irányt, az a mocsok kifogott rajtam.Akik bent voltak azok hihetetlen gyorsasággal mentek ki. Hát igen még akár most is ölhetnék, de nem.
Felveszem a régi alakomat és kimegyek a kis ligetbe, az a szemtelen meg cigizek ledugom a torkán.Undorral és dühvel mérem végig.Most még meg ölhetek bárkit.
-Nos, mi legyen, angyalom? – teszi el az öngyújtót . – A döntés egyedül a tied – tenyerében megjelenik egy díszes papirusztekercs egyszer már aláírtam egy ilyet , de az nem nála volt hanem Lucifernél és azóta azt már teljesítettem. – Na?
-Jól van, aláírom.- nyögöm ki nagy nehezen és egy pávatoll jelenik meg a kezemben, aláírom vele a papír alját díszes és kacskaringósan, ahogy szoktam.-remélem örülsz te majom sziszegem.
-Hát ,hogy ne örülnék bogaram, élvezetes lesz neked az a három nap.-kuncogja
-Inkább menjünk- mordulok rá
Nem szólok hozzá egy szót sem. De ő meg csak mondja a magáét, de széttépnem ha tehetném…Amint megérkezünk körbe járom a házat.
-Ugye nem azt akarod monda, hogy egy ágyad van?!- kezdek el hisztizni
-De cicám csak egy, agglegénylakás mond az neked valamit?
-Ne hívj cicának! Én alszok akkor az erkélyen veled biztos nem fogok!- toporzékolok továbbra is
- Ott meg fázni fogsz!- fogná meg a karomat de elhúzódom tőle, engem aztán ne fogdosson!
-Nem érdekel, hol a fürdőszoba?
-Egyenesen aztán jobbra, törölközőt találsz.- igazít útba én meg mint akit puskából lőttek ki úgy megyek.
Leveszem magamról a ruhát, de előtte tele engedtem a kádat és ,mint valami habpartyt csapnék annyi habot csináltam. Nyakig elmerülök a vízben és fél óráig ki sem szállok.
-Belial mit akarsz itt?-kérdezem és az ajtóra nézek
-Csak megnézem élsz-e még, ja és itt van a kis házi kedvenced is.- röhögi
-Megöllek ha bántod!
-Nyugodj már meg nem bántom ,de kiszállhatnál én is fürdeni akarok!
-Kit érdekelsz?! Mos enyém a fürdőszoba!-morgom és kiszállok a kadból majd megtörölközöm és egy fekete selyem hálóinget veszek fel alá meg pont egy ugyanilyen fehérneműt adok magamra még ha ennél az elmebetegnél vagyok.
-tessék jöhetsz remélem boldog vagy!- veszem ki a kezéből Sisit, ő meg elvigyorodik.- Kiszúrom a szemedet!
Kimegyek az erkélyre és simogatom Sisit, a lágy szellő simgatja a vállaimat legalább amíg fürdik megszabadulok tőle.- Jaj Sisi csak bírjam ki ezt a 3 napot.-sóhajtok fel és elmerülök a gondoltaimban.
-Meg fogsz fázni. Miért nem jössz be?-kérdi kuncogva Belial ,megfojtom egy párnával vagy nem is ledöföm egy késsel odaadom Darknak vagy bármi, mellettem nem fog aludni egy boxerban.
-Vegyél még fel valamit nem alszol így mellettem!- morgok és bemegyek
Befekszem az ágyra karjaim közt pedig Sisi van. Nem is sejtettem, hogy este átkerülök kedvenc ördögömhöz….
-Nem hiszem, hogy a másik csatorna érdekelne – fanyalgott, én pedig erőszakosan szinte taszítottam a következő lépésre.
-De itt lenne az ideje, hogy másikat nézz. Előbb vagy utóbb elfogynak az emberek – morranok rá, de inkább szórakoztatja, mint elgondolkodna a dolgokon. Imádom, ha fenyegetnek, elvégre egy anno-angyalka mit árthatna nekem? A második ördögnek, mindjárt Lucifer után?!
-Lenne egy kérésem – tértem vissza a szemeihez.
-Pont tőlem? – fanyalgok. Hosszabb távon kell elviselnem ezt a némbert?
-Miért, kitől legyen? Gabrieltől? – forgatja meg a szemeit. Majdnem felnevetek az arcát látva. Na igen, Gabriel nem éppen a szíve csücske. Nekem meg pláne nem…
-Mi lenne az? Nem mintha segítenék – vigyorgok rá szemtelenül.
-Had maradjak három napig nálad. A rendőrség elkezdett rám gyanakodni, és figyelik a lakásom – morogja láthatóan nem nagy örömmel. Próbál meggyőzni, de még az új alakja alatt is látom a vérfoltos kezeit. A szerződéshez két fél kell.
-Mit adsz érte cserébe? – terül szét az arcomon egy sátáni mosoly, és látom, hogy összeugrik a kezemben.
-Nem is tudom, mit szeretnél? – jaj, hogy meghunyászkodott a szentem… Agyamban azonnal kattogni kezdenek a fogaskerekek, és ha a füleim nem lennének, körbevigyorognám a fejem.
-Hajaj cicám, valamit valamiért – kuncogok fel, és könnyedén siklunk tovább a táncparketten.
-Szóval? – emeli fel a szemöldökét. Átfuttatom magamban, hogy mi okozna neki a legnagyobb kínt, aztán lehajolva finoman a fülébe suttogok. Hangom és leheletem karcolgatja a fülét és nyakának puha bőrét, majd felegyenesedve finoman megszorítom a derekát.
-Ez az ára – suttogom kajánul, és érzem, hogy a keze remeg tehetetlen mérgében.
-Utolsó aljadék… Gonosz ördög! A kárhozat fattya! Bitang patás! – sziszegi, őrült mérgében majdhogynem felordítva mered gyilkosan a szemembe, látom, hogy a lelkében, ha ugyan már van neki, ádáz küzdelem dúl.
Ha elfogadja az ajánlatom, elveszíti az okot, hogy miért is segítsek neki.
-Nem tennéd – néz rám, de látom, hogy vacillál. Az embereknek is megvannak a módszereik, hogy megöljenek egy angyalt. Nem kell még ezüstgolyó sem hozzá, ha levágják a szárnyait, halandó lesz… utána gyerekjáték az egész…
-Ó, dehogyisnem. Vagy a vérszomjad, vagy semmi – vigyorgok ádázul. Megáll a táncban, és hitetlenül néz rám.
-Gyűlöllek – suttogja, körmei véres árkokat vájnak a tenyerébe. – Egyszer megöllek.
-Nos? – rántom magamhoz a derekánál fogva, ajkaimmal a homlokát cirógatva. – Mi legyen, kicsi Alexiel?
Ellökte magát tőlem, és ingerülten hátrálva elviharzik. Halkan, kéjesen felkacagok, és lemarok az egyik tálcáról egy pohár pezsgőt, és besétálok a halk zeneszó mellett az egyik ligetecskébe.
Ahogy számítottam rá, pár percen belül megjelent, immár eredeti alakjában. Arca komoly volt, gyilkos dühvel és undorral mér végig. Kényelmesen hátradőlök és kiveszek egy szál cigit a zsebemből, majd az ajkaim közé téve meggyújtom. Kifújom a füstöt az orromon át, és a staubbal az ajkaim között rávigyorgok, hogy kivillannak a hegyes szemfogaim.
-Nos, mi legyen, angyalom? – teszem el az öngyújtót, két ujjam között pihentetve a cigarettát. – A döntés egyedül a tied – emelem fel a tenyerem, amiben némi lángnyelv és kénszaggal körítve megjelent egy könnyű, díszes papirusztekercs, benne megfogalmazva a feltételek. – Na?
Mennyi aranyos ember gyűlt ma ide és körém is. Nem hiába lettem megint bombázó hehe. Nocsak,nocsak tudtam, hogy eljössz nem akarod ,hogy megint kinyírjak mindenkit.
-Üdv – nyomja el a cigijét és kiragad a drágaságaim közül és megszorítja a felkaromat vajon mit akar?
-Tudtam ,hogy eljössz – kacagok önelégülten miközben a táncparkett közepére visz.
-Örülök, hogy elégedett vagy –hát még én pici bogaram. Magához húz mire kicsit felnyögök.
-Mi ez a nagy ragaszkodás? – sziszegem és belemarok a vállába nem tetszik ez nekem.
-Bomba, mi? – néz rám és megforgat, hát mi más?
-Nem tehetek arról, hogy olyan könnyen szakadnak – vonom meg a vállamat, tényleg nem én tehetek róla, hogy nem ilyen strapabírók.
-Tudod, szeretem vér nélkül befejezni a napjaim. Próbáltad már hogy másnak adod a piszkos munkát? – emeli fel a szemöldökét m,mint valami tanár engem aztán ne oktass ki.
-Abban nincs semmi élvezet… régen úgy imádtad nézni a vér folyását a sebekből, amit a kardod vágott…
-Tévedés. Én azt szeretem nézni, ahogy két embert öli egymást. A mi dolgunk a felbujtás, nem az ítélkezés, édesem – forgat meg újra.
-Mi értelme megrendezni a műsort, ha nem nézheted a premiert? – haraptam a vállába nem is tudom miért mondjuk unatkozok….
-Kapcsolj át másik csatornára – morogja , jaj de durci valaki ma.
-Nem hiszem, hogy másik csatorna érdekelne.
-De itt lenne az ideje, hogy másikat néz előbb vagy utóbb elfogynak az emberek.
-Most miért vagy ilyen?- nézek rá durcásan mint egy kisgyerek mire csak egy gúnyos mosolyt kapok.
-Ne légy gyerekes nem áll jól.
-Megöllek esküszöm kinyírlak! Nem érdekel, hogy nyírlak ki de véged lesz!- fújtatok mint egy macska.
-Nos, kedvesem hogyan akarsz engem megölni?- kuncogja
-Hm, még nem tudom, figyelj lenne egy kérésem.-nézek rá
-Pont tőlem?- néz rám
-Miért kitől legyen Gábrieltől?- ráz ki a hideg
-Inkább tőle nem, és mi lenne az? Nem mintha még belemennék….
-Hagyj maradjak 3 napig nálad, a rendőrség elkezdett rám gyanakodni és figyelik a lakásom- suttogom halkan és tányér nagyságú szemekkel nézek rá.
Mikor felrezzentem a kanapén fekve, és egy ásítással párhuzamosan kinyúltam a távirányítóért. Lustán bekapcsolom, és kiballagok a konyhába egy hűtött vörös grapefruitért. Lassú, szórakozott mozdulatokkal hámozom meg, és épp a belső hártyából szedem ki a húsát, amikor átkapcsol a híradóra.
Basszus, semmi jó film nem megy?
Nyugodtan nyelve a gyümölcs tokocska alakú húsát látom, ahogy Alexiel tölti ki a híreket. A bemondó nyugodt, de azért reszkető hangon olvasta fel, hogy a tegnapi estélyen valószínűleg bomba robbant, ami a pusztulást okozta…
Oké, magyarázzátok ki, fizessétek le őket, és minden oké lesz.
Benyomok még egy gerezded, és a lehulló húst a tenyerembe felfogva a számba dobom.
-Persze. Hatvan emeletet zuhant… na jó, ötvenkilencet, majd felállt és elsétált – nevettem fel, a héjat a szemétbe dobva a fürdőbe sétálok.
A tegnap estém el lett rondítva, beleszart az a fúria, pedig igazán nincsenek nagy igényeim. És mindig eltakarítom magam után a hullákat, szóval senki sem panaszkodhat. Mert ugye, a szabad akarat szent. Nem vonszolok be senkit az ágyamba, gondolom immáron a zuhany alatt állva, élvezve a vízcseppek hihetetlen erejét, ahogy rám zúdul a kellemesen langyos víz, hiszen elég egy mosoly, és ők rángatnak be engem.
Egy szál törülközőben, azon kívül egy szál faszban sétálok a nappaliba, ahol az asztalkán már ott állnak a leveleim. Minek sétáljak ki az előszobába, ha ide is jöhetnek mindjárt?
Fellapozva a leveleket a legtöbbet azonnal elégetem az ujjaim között, mi a fasznak küldenek számlát? Úgysem fizetek, már mióta… heh.
Pereljetek be, aztán szopjatok le.
Felöltözök, és könnyedén gombolom be az inget. Nyakkendő, zakó, cipő, majd átolvadva a hatalmas üvegablakon talppal lefelé zuhanni kezdtem. A szél tépi a hajam, én pedig a cigarettámért tapogatom át a zakó zsebeit.
Fosok, ha otthon maradt.
Nem, megvan. Szinte megijedtem.
Szinte.
Rágyújtok egy szálra, és imádom magam, hogy el tudok tölteni úgy egy napot, hogy semmit sem csinálok. Mert azt csináltam; semmit. És mégse unatkoztam, jó mi? A zakóm belső zsebében rejtezik a másik meghívó, és elhúzott szájjal konstatálom, hogy Alexiel nem fog otthon maradni, a hintaszékben dülöngélve kötögetni a sálakat meg a kesztyűket a valószínűtlenül angyali unokáinak…
Szó nélkül a libériás inas kezébe nyomom a papírfecnit, aki beenged felsőbbrendű biccentéssel.
Ha-ha.
Amint belépek, a kezembe kapok egy pohár pezsgőt, és könnyedén körbenézek. Tegnap böjtre lettem fogva… Összehúzott szemekkel fojtok el egy szemforgatást…
Tisztában vagyok vele, hogy némiképp halhatatlan, de én meg tudnám ölni ezt az idegesítő nőszemélyt.
Most szőke haja a háta közepéig ér, felső tincsei rafinált kontyba fogatva, tökéletes kis KFR rajta…
De engem nem ver át. Látom az igazi arcát, a szárnyait, a szociopata mosolyát az elleplezett bájos pofi mögött.
-Üdv – nyomom el a cigarettámat, és kiragadva a férfigyűrűből, megszorítom a felkarját.
-Tudtam hogy eljössz – kacagott fel önelégült hangon, mikor könnyedén a táncparkett közepére vontam.
-Örülök, hogy elégedett vagy – mondtam, és derekánál fogva magamhoz rántom. Picit felnyög rá, de könnyedén keringőzni kezdek vele.
-Mi ez a nagy ragaszkodás? – sziszegi, a vállamra csúsztatott kezével belemar a vállamba.
-Bomba, mi? – nézek le rá és megforgatom.
-Nem tehetek arról, hogy olyan könnyen szakadnak – vonta meg a vállát, és körbetáncoltunk.
-Tudod, szeretem vér nélkül befejezni a napjaim. Próbáltad már hogy másnak adod a piszkos munkát? – emelem fel a szemöldököm, ahogy az angolkeringő ritmusára táncoltunk.
-Abban nincs semmi élvezet… régen úgy imádtad nézni a vér folyását a sebekből, amit a kardod vágott…
-Tévedés. Én azt szeretem nézni, ahogy két embert öli egymást. A mi dolgunk a felbujtás, nem az ítélkezés, édesem – forgatom meg.
-Mi értelme megrendezni a műsort, ha nem nézheted a premiert? – harapott a vállamba. Még jó, hogy sötétszürke zakó van rajtam.
-Kapcsolj át másik csatornára – morogtam.
Hogy akadályozod meg egy kutyának, hogy megegye a kitett húst?
Hát ki kell kötni.
Ez esetben én voltam a kötél. Egész este fogtam Alexiel kezét és táncoltattam. Nem volt ínyemre hogy ennyire egy helyben tart, bár a huzamosabb vérontását nem tudom megállítani, de ha kiirtja azt a réteget, amiben szeretek mozogni, a végén otthon kell maradnom.
Jobb szeretem a nemesi hölgyikéket, mint akármilyen prostit az ágyamban látni.
Mosolyogva fordulok a sikoltozó tömeg felé. Olyan aranyosak, ennivalók, és megölni valók….Elkapok egy férfit és a tömeg felé fordulok akik egy sarokba húzódtak meg ami kb. olyan 150 embert jelent.
-Ha bárki hívja a rendőrséget, azt kinyírom.- mondom negédesen , az előttem álló férfinek meg letépem a fejét, utána sorban darabolok fel mindenkit, vagy belezem ki, tépem ki a szívét, koncolom fel szóval jól elvagyok amíg az emberek el nem fogynak. De sajnos ez hamar bekövetkezik. Akkor keressük meg Belialt hátha lenyugodott vagy lehet felbosszantottam. Na és ez engem meg hol szokott érdekelni?
Hamar meg is találom a drágaságomat a tv torony tetején, szegénykém nő nélkül marad az estére ez a gondolat gúnyos vigyort húz a képemre.
- Nem szoktál ott hagyni!- lépek mellé
-Ez van, csibém!- na tudod ki a csibe!Egyik lábammal könnyedén átlépek rajta és lovagló ülésben telepszem le az ölébe, régen ültem itt hehe. Ujjait végig futtatja a combomon, a cigije végét meg lepöcköli. Gyilkos kis pillantásaim vannak még mindig. Beletúrok a hajába , karmaimmal meg függőleges csíkokat húzok a nyakára. Csak felvonja a szemöldökét és az arcomba fújja a füstöt , de úgy csinálok mintha észre se venném.
-Nem élvezted velem a mámorító élményt… - suttogtam.
-Kösz, most kihagytam.
-Ellágyultál? – fortyanok fel, és ajkaihoz hajolok ,de nem megcsókolom hanme megharapom azajkát.
-Nem, csak szórakoztam. És – kapja el a hajamat a francba ez fáj te nyomorék, majd húzza hátra a fejemet. – te belerondítottál.
Megfogja a térdeimet és egyszerűen letaszít magáról. Basza meg ezt jól elcsesztem. De ha most eltünök azzal felhívom magamra a figyelmet nem mintha így nem de inkább placcsnjak egyet, utána meg összeszedem magam.A kilátás is szép így zuhanás közben de ezt még ugyanúgy megkeserülöd Belial.
Már nem sok kell, hogy találkozzak az aszfalttal, az éjszakai baglyok meg sikoltozni kezdenek. Bazd meg nem ha ember lennék már rég halott lennék, most akkor én is sikítsak?Upsz na ez fájt, hatalmas placcsanással értem földet.
-Hívjátok a mentőket meg a rendőrséget is!-sikoltja egy fiatal nem tom hány éves kis csaj, mintha a mentők sokat tudnának velem csinálni,elméletileg hulla vagyok, gyakorlatilag meg hát nem.
Istenem milyen jó nézni engem ugye? Na ennyi látni való elég volt. Összeszedem magam már ami van belőlem és nagy nehezen felállok, na de jó a nyakam meg hátratört. A testem úgy ahogy helyrejött, de az arcom meg az ég felé néz meg fogom a kezeimmel és helyre igazítom.
-Mit kell nézni?- mordulok az emberekre, akik hol sikoltoznak hol meg elájultak, vagy ép tátott szájjal bámulnak engem, a ruhám is tönkrement bassza meg.. Nem tünhetek el az még feltünést keltene nem mintha nem lenne az. Utat vágok magamnak a tömegen és dühösen hazacaplatok. Nyomorult kis féreg de nagyon megbánod, hogy ezt a kis stiklit megtetted.
Semmihez nincs kedvem mikor hazaérek csak egy zuhanyra és egy pohár ultra erős skót whisky-re. Leveszem magamról már ami megmaradt a ruhámból és beállok a zuhany alá. Teljesen rendbe jöttem. A kígyóm is bekúszik hozzám.
-Ha tudnád Sisi milyen muriban volt részem.- törölközöm meg és egy fekete selyem hálóinget veszek fel hozzáillő alsóneművel.- Már csak azt kell megtudni hol lesz legközelebb bál, biztosan ott lesz. Nos Sisim tudsz róla valamit?Áh itt a posta.- nézem a leveleket, ohóh már meg is van pont holnap lesz egy.
-Ez remek és meghívóm is van rá, kár kész szerencse hogy kinyírtam azt a lányt Parkert vagy kit így megint mehetek a helyében , de ugyebár ő meghalt így kell egy kis névváltoztatás Anabeth Pitt tökéletes, megváltoztatom a meghívón lévő nevet. Most már csak egy ruha kell. Ez meg teszi majd a hatását. (http://www.109.hu/cache/aprohirdetes/kepek/6300-6399/6302_Ruha_10.jpg )
Lefekszem aludni és szépeket álmodok.
Másnap reggel nagyot nyújtózkodva ébredek.Tökéletes nap a mai és ráadásul esik az eső. Alexiel remélem sikerül a kis terved is. Sisit és Darkot megetettem majd én is eszek valamit ami nagyon finom és általában az emberek csak ebédre eszik. Steak-et véresen átsütve a kedvencem valamire csak jók az emberek. Mert istenien tudják meg csinálni eme ételt. A whisky sem rossz de a vodka sem csak tudni kell melyik évjárat. Minél öregebb annál jobb. De mit fogok én este nyolc óráig csinálni? Az alakváltoztatás és az erőeltüntetés nem sokból tart.
Bekapcsolom a tv-t és látom a napi hírt ami én vagyok ez természetes, olyan exangyal mint én nincs a világon.
-Kedves nézőink a tegnapi bálon történt tragikus esetet talán egy bomba okozta.- mondja hivatalos hangon a csávó. Bomba? Úristen hát ezek nem tudják, hogy mi az a gyilkolás még , hogy bomba. Ezért kell őket kiirtani mind egy szálig.
-Másik hírünk a tegnap esti órákban egy fiatal nő lezuhant a tv torony tetejéről néhány szemtanú azonban elmondta, hogy a nő felállt és utat törve magának elhagyta a helyszínt. Kérjük vigyázzanak magukra a rendőrség mind a két esetben nyomozást rendelt el.
Ti aztán tényleg hülyék vagytok de már a média is ennyire imád engem az csodás érzés.Tovább nézem a híreket majd átkapcsolom a Discovery Channelre ez az egyik kedvenc csatornám ittmindig megy valami háborús film, legtöbbet én okoztam bevallom.
Megunom azokat is és elkezdek készülődni. Egy hosszú szőke hajú , nagymellű magas és csinos lánykát csinálok magamból gyönyörű méregzöld szemekkel. Káprázatos vagy kedveském a hajamat úgy csinálom meg, hogy néhány tincsem a hátamra omoljon. Pomásan nézel ki mint mindig. Fogok egy taxit és elindulok a mai helyszínre nem ölünk meg ma senkit sem.
-Köszönöma fuvart uram, itt a viteldíj és a borravaló is- szállok ki a kocsiból és átnyújtam az összeget.
A bamba őröknek átnyújtom a meghívómat és belépek mihelyst ellenőriztek. Tényleg nem kellett csalódnom Belialban megint itt van. Oh mindenki engem néz ez csodálatos érzés, az italos az asztal felé megyek és egy pohár puncsot töltök magamnak….
Szerkesztve Teresa-san által @ 2010. 07. 31. 13:29:07
-Alexiel, gyere elő – dörmögtem zsebre tett kezekkel, és szórakozott unalommal meredtem abba az irányba, ahol ő lapult. Azt hiszi a piti angyalkája, hogy nem tudom, hol sunnyod? Irgum-burgum. Hamarabb kell felkelned ahhoz.
-Csak vodkáért mentem! Hogyan ismertél fel? – jön elő nevetve. Ezüst haj, világos szemek, rajta feszül a vörös szaténruha… nem az ő stílusa, nem áll neki jól. Hm, még mindig olyan pöttöm, mint emlékszem…
-Nem is tudom bogaram. Mondjuk, az erőd még mindig a régi – morgom halkan. Ahol ez a spiné felbukkan, ott kő kövön nem marad. Gondoljunk csak a keresztes hadjáratra…
-Tényleg? Nem is gondoltam volna… régen találkoztunk – sétál elém kacérkodva. – Mit csináltál addig? – éltem az életem, te fúria. Ami unalmas volt, pár hölgyet leszámítva…
-Csak a szokásosat, embereket manipuláltam, kihasználtam őket, stb… És te? – villantottam rá egy mosolyt, bár az utolsó szónál inkább lenyeltem volna a villás nyelvem keresztben.
-Embereket öltem, háborút szítottam, azt hiszem… Ja, meg unatkozok, mint mindig. Ezek az emberek semmire sem jók.
-Semmire? – vonom fel a szemöldököm. Antiangyal létemre nem vágyom vérontásra, eleget csinálják maguktól… én a hátradőlök és élvezem a műsort, popcornnal a kezemben.
-Semmire – köti az ebet a karóhoz. Megrántom a vállam; nekem mindegy. Szólásszabadság van, mondja, ha akarja. Nekem meg jogom van nem meghallgatni.
-Egy éjszakás kalandokra jó, és nem is unatkozol – mértem végig sokatmondóan. Az ezüst haj eléggé elüt a vörös ruhától. Jó, hogy egy mélyebb sóhaj után nem buggyantak ki a mellei; na nem mintha én bántam volna.
-Pfuj, lealacsonyodtál Belial, nem gondoltam volna rólad – fintorgott. – Remélem, Luci nem csinált semmi hülyeséget – pfej, ha a bátyám hallaná, hogy becézi ez a spiné… forog a pokolbeli ágyában, csuklik is? Majd megkérdezem tőle.
-Hagyjuk már őt békén, most csak te, meg én vagyunk itt.
-Hmm, igazad van… de én vérfürdőt akarok – lép közelebb, de oldalra fordított fejjel méri végig a szőke hölgyikét, akit kinéztem magamnak. Friss hús, és ha ez a karmai közé kapja, tényleg csak annyi lesz a patológusok asztalán; egy halom hús.
-Ne már Alexiel, őt estére akartam magamnak! – sziszegtem, mire szórakozottan belém könyököl, mintha mittudomén milyen jó spanok lennénk.
-Itt vagyok neked én. Jobb vagyok, csinosabb, és több menetet is kibírnék! – vigyorog egy sort, én pedig felvonom a szemöldököm. És szadistább, meggondolatlanabb és ostobább is. Angyal… ex-angyal létedre… Láttam a hirtelen gyűlöletet átsuhanni az arcán, és magához ragadja a kinézett lányt. Na, már rá is keresztet vethetek… - Viszontlátásra, kislány! – sziszegi a fülébe, és a vékonyka csuklót, aminek az este máshol kellett volna mozognia, kitépte tőből. Felsóhajtok és megforgatom a szemeim. Alexiel őrült kacajjal vágja bele az ujjait a lány vékony mellkasába, és mikor a szívét tartja a markában, egy rosszálló sóhajjal megfordulok, és cigire gyújtok. A sikolyok közepette slukkolok egyet, és a könyékig véres antiangyalra nézek.
-Ehh… - köpök ki. – Baszd meg.
Azzal semmivé foszlok, a vértócsás földön csak némi fekete toll árválkodik, ottlétem tanulságául.
Fent termek a tévétorony tetején, még tizenöt méterre felettem villog az a vörös pötty ami mit én tudom mire van… leülök a vas szélére, és egyik lábam felhúzva bagózok. Csúnya szokás, irgum-burgum, rossz Belial… hát szopjon le, akinek nem tetszik.
-Nem szoktál otthagyni! – lépett mellém Alexiel formás lába, de én csak a szemem forgatom. Még itt sem hagysz békén, te fúria?
-Ez van, csibém – szívtam egyet, és kisimítom a hajam a szememből. Egyik lábával könnyedén átlép, és lovaglóülésben az ölembe telepedik. Arca vérpöttyös, kezei a felkarjáig bűzlenek, és mint a vörös kesztyűk, borítja a vér a bőrét. Ja, tényleg nem vitte túlzásba. Ujjaim végigfuttatom a combjain, majd lepöccintem a hamut a staoub végéről. Láttam a gyilkos pillantásait, ujjaival a hajamba túr és karmaival véres csíkokat húz függőlegesen a nyakam bőrébe. Csak felvontam a szemöldököm és az arcába fújtam a füstöt.
-Nem élvezted velem a mámorító élményt… - suttogta.
-Kösz, most kihagytam.
-Ellágyultál? – fortyant fel, és mintha meg akart volna csókolni, erősen az ajkamba harapott. Éreztem a vér ízét a számban. A picsába, most véres lesz az ingem.
-Nem, csak szórakoztam. És – kaptam el a tarkójánál a haját, és hátrahúztam a fejét. – te belerondítottál.
Kezemmel megfogtam a térdét, és letaszítottam magamról. Némi kíváncsisággal hajoltam utána, hogy a hatvan emeletnyi magasból vajon mikor ér földet, aztán csak vállat vontam, és utána pöcköltem a cigicsikket.
-Csak neked, édes – mondtam, és sejtve, hogy végül is emberi értelemben már halott révén ennyivel nem koptatom le, az émelyítő placcsanás után fintorgok egyet és semmivé foszlok egy pici tollforgatag közepette.
Otthon töltöttem magamnak egy vodkát, és szórakozottan felhajtottam.
Pedig nem szándékoztam itthon lenni az este.
-Hjajj… a picsába – sóhajtom, és lehámozom magamról a zakót-inget, mellkasomon megcsillan a kintről beszűrődő neonok fénye, majd ledobom magam a kanapéra még egy vodka társaságában.
Hogy ki vagyok? Meg miért ölök embereket? Az ok egyszerű: bukott angyal vagyok és megtehetem azt, hogy öljek. A nevem pedig Alexiel. Isten első angyala voltam, de csak voltam. Ez egy régi sztori, és nem is érdekes.
- Sisi édesem, nézd csak, kiket hoztam ma neked!- cirógatom a kígyómat.
- Maga ..maga kicsoda és mit akar tőlünk?
- Semmit, csak egy meghívót a ma esti bálra! Egy ilyen tökélynek mint én, ott kell lennie! - lépek közelebb az egyik nőhöz, a kezemben lévő aranyozott tőrrel kezdem el cirógatni a nyakát.
- Oda..odaadom az enyémet!- rázza ki a hideg, mire hidegen felnevetek.
- Mi a neved kicsi lány?
- Gwendolyn… asszonyom!
-Akkor csak azt kell mondanom mindenkinek, hogy te vagyok!- veszem fel az alakját és egy precíz mozdulattal elvágom a torkát. - Sisi, Dark a többi a tietek - kacagok és elindulok a kezemben lévő meghívóval.
Már csak egy ruha kell, de az is van, egy vörös selyemből készült, egyedi darab.
A hajamat csak szabadon hagyom. Oh, még van kér órám, én meg ilyen hamar kinyírtam a játszótársaimat. Szereznem kell ma estére valakit, utána meg megölöm, csak egyszer jó használni az embereket, úgyis sok van belőlük... akkor meg nem mindegy? Isten majd teremt újakat én meg azokat is kinyírom. Sőt a mai bálozókat is kinyírom, mennyi híres színész lesz ott, azok meg aztán tudnak sikoltozni.
- Sisi, Dark, elment a mama, vigyázatok magatokra!
Na ,hogy is jussak el oda? Egyszerűen akarjam vagy taxival? A látszatot fent kell tartani, így taxival megyek.
-7.60 lesz kisasszony!- odaadok egy száz dollárost. - De hölgyem ez kicsit sok.
-Tartsa meg!- lépkedek könnyedén a járdán, majd a villa felé veszem az irányt.
Mennyien vannak! Ez igen Alexiel ez szép fogás lesz. Remélem, így még más kis bukott angyalokkal is találkozok. Régen láttam őket.
- Hölgyem a meghívóját kérném!- állít meg egy kigyúrt állat, s látszólag semmi agya nincs.
- Tessék uram!- adom át mosolyogva.
- Bemehet és csinos a ruhája Ms. Parker!
- Köszönöm és szép estét!
Ahw, annyi szép ember... Luciferem, öröm lesz őket kinyírni. Mmmm... az a srác fincsi falat lesz.Gyere ide, gyere ide, akarok veled egy táncot. Mosolyogva fordul el tőle és hozzám lép.
Ennyit értek, szánalmas kis porbafingók.
- Egy táncot elfogadna tőlem?
- Hát hogyne uram ezer örömmel!
Táncolni kezdünk, egy keringő belefér,, maximum kettő. Ahogy táncolunk valami ismerős erőt érzek meg. Hát itt vagy! Ma jó estém lesz, az már biztos.
- Elnézést uram, most mennem kell köszönöm a táncokat! - pukedlizek.
-Én köszönöm!
Ugyan már Belial, jobb neked az ízlésed. Egy szőke nő, aki alig múlt tizenkilenc éves hiszen még azt sem tudja mi az a szex. Az anyukája meg apukája nagyon vigyáz rá. De hát Belialnak az tök mindegy. Itt az ideje, hogy észre vegyél drágám. Eddig ebben a fránya emberi testben voltam, de egy kietlen sarokban át tudok változni senki nem figyel rám. Elsuhanok köztük és kaján mosolyra húzódik a szám.
- Alexiel! Gyere elő! - dörmögi.
- Csak vodkáért mentem! Hogyan ismertél fel? - nevetek fel , nem is emlékszem már rá, hogy így nézett ki, zöld szemek rémlettek meg még a haj is ami kékes feketés, de a magasság az már nem.
- Nem is tudom bogaram, mondjuk az erőd még mindig a régi.
- Tényleg? Nem is gondoltam volna, régen találkoztunk. Mit csináltál addig?
- Csak a szokásosat, embereket manipuláltam, kihasználtam őket és a többi. És te?- mosolyog rám gunyorosan de orrba vernélek de nem tehetem.
- Embereket öltem, háborút szítottam, azt hiszem. Ja, meg unatkozok mint mindig. Ezek emberek semmire se jók.- nevetek fel sötéten közben végig pásztázom a termet.
- Semmire?- vonja fel a szemöldökét és perverzen mosolyog, pasik semmire sem tudnak gondolni csak arra a bizonyos ágyra teperős jelenetre.
- Semmire- válaszolom és a szemébe nézek.
- Egy éjszakás kalandokra jó és nem is unatkozol.- bámul rám majd végigmér el is felejtettem, hogy igen kitettem azt amim van de nem is zavar.
- Pfuj, lealacsonyodtál Belial, nem gondoltam volna rólad, remélem Luci nem csinált semmi hülyeséget.
- Hagyjuk már őt békén, most csak te meg én vagyunk itt.
- Hm... igazad van, de én vérfürdőt akarok.- gonosz mosollyal méregetem az előttem álló kis szöszi csajt.
- Ne már Alexiel őt estére akarom magamnak!- jajdul fel, én meg egy bordán könyökölöm.
- Itt vagyok neked én jobb vagyok csinosabb és több menetet is kibírnék!- egozok egy sort, mire felvonja a szemöldökét. Elkapom a szöszi karját és magamhoz rántom.- Viszontlátásra kislány!- morgom a fülébe, határozott mozdulattal kitépem a karját mire az elkezd sikoltozni zene füleimnek, ismétlem zene füleimnek jobb mint Mozart. Az emberek sikoltozni kezdtek, mondtam sokkal jobban mint mi angyalok a színjátszásban.
-Nyugalom nem lesz semmi baj csak vérfürdőt csinálok!- kacagok gúnyosan , a pici szőke lányt pedig úgy ölöm meg, hogy a szíve a kezembe dobog…..
Kinézek a hatalmas ablakokon, és fáradtan ásítok egyet. A hűtőből magamhoz ragadok egy grapefruitot, és feltelepedve a sötétkék kanapé karfájára, nekiálltam meghámozni. Miközben lassú mozdulatokkal húzom le róla a keserű, fehér héjat, elgondolkodtam. Valahova ki kellene ruccanni az éjszaka folyamán, összeszedni egy szép lelkületű hölgyikét, aztán kitenni őket reggel…
Gondolatot tett követ, mikor elfogyott a grape vörös húsa, egyetlen mozdulattal elégettem a tenyerembe szorított héjat, és a lakosztályt betöltötte a gyümölcs csiklandozóan édes illata.
Veszek egy mély lélegzetet, és magamra öltöm az öltönyöm és a sötétzöld nyakkendőt is megkötöttem. Elégedetten nézhetek tükörbe; egyetlen, ócska kis halandó sem mondhatná meg, hogy már több emberöltőt is túléltem ezen a porfészken. Sőt, még jó is tartom magam.
Magamra kapom a felöltőmet is, aztán kisétálok a lakásból.
Tudtommal ma van egy igencsak felkapott banzáj az egyik külvárosi villában. Villa… annak idején egy villa negyede sem volt annak, amit most így emlegetnek. Meg persze folyó víz sem volt benne.
Nem kell sem taxi, se semmi más, úgyis az lesz, amit én akarok. Ott akarok lenni annál a minikastélynál, hát ott vagyok. Könnyedén lépek az ajtó felé, lazán zsebre vágott kezekkel, és sehogy sem megy eltűntetni azt a flegma félmosolyt a szám sarkából. Ahogy a testőrök, szedik a meghívókat; nekem persze nincs, ezért meg is állítanak.
-Csak nincs valami gond? – vonom fel a szemöldököm. A szemeim megvillannak, és kissé szélesebb lesz a mosolyom.
-Uram önnek a meghívója…
-Nincs rá szükségem – nézek rá továbbra is.
-D-de…
-Nincs. Rá. Szükségem – mondom továbbra is mosolyogva, mire lassan bebambul a tekintete. Ha akartam volna, bent is teremhetek, nem emlékeznének rám, vagy lehetne meghívóm is.
De nem akarom. Ostoba halandók, minden élet megcsúfolása…
-N-nincs… szükség.
-Minden rendben van, igaz? – vontam meg a szemöldököm, és lassan teljesen gügye, ellazult kifejezés költözött a fejére.
-Ter-mészetesen. Min-den… rendben van.
-Helyes – biccentettem, és könnyedén belépek. Hm, könnyű volt, van ennek egyáltalán agya? Nem éreztem ellenállást. Könnyedén sétálok, át a hatalmas kerten, be a még hatalmasabb házba. Mintha a Versailles-i palota miniatűr mása lett volna. Tele volt emberrel, elegánsan kiöltözve, öltönyök és estélyik garmadája, mint egyetlen, összefüggő, undorítóan naiv és esetlen hústömeg. Tudom, hogy a nők utánam fordulnak, ahogy néhány férfi is… De hát mit lehet tenni? A nagyság átka.
Jó királynak lenni.
A szemem megakadt egy szőke lányon, akin elől-hátul mélyen vágott, sötétkék organza estélyi volt. Jó alakja volt, finoman barnás bőre, hatalmas barna szemei voltak. Ma estére jó lesz. Csak akarnom kell, kívánnom, kacagva megfordul, nekem gyalogol és majdhogynem leönt pezsgővel.
-Jaj, annyira sajnálom! – cincogta fel magát, mire csak rámosolyogtam.
-Kiengesztelhet, ha nekem adja a következő táncot.
-Oh… jaj – fogja össze egy picit a stóláját, és piruló mosollyal adja a markomba a pici kacsóját. Halvány csókot lehelek a kék kesztyűs kézre, és finoman bevonom a csillogó parkettás erkélyre.
Látszott, hogy gazdag kislány, tökéletesen táncolt. Két keringőt táncolunk le, mikor pirulva hajol meg kissé.
-Ön rettenetesen jól táncol – mondja halvány kacérsággal a hangjában.
-Köszönöm, rengeteg időm volt tanulni – villantom rá a szemeimet. A tekintete elködösült, a pupillái kitágulnak, csak egy villanásnyi időre. Mintha megkönnyebbült volna. Hja, aki tud, az tud. – Még egy táncot? – villantok rá még egy flegma félmosolyt. Olyan könnyen hajlítható…
-Megtisztel vele… - hatódik meg kissé, és finom kis kezét a kezembe adja.
Akkor éreztem meg azt a furcsa erőt, amitől egyszerűen kéjes mosolyra húzódott az ajkam.
-Valami gond van? – nézett rám a lány, kissé rémülten. Ha lehajtanám a fejem, könnyedén átharaphatnám a torkát; ha akarnám, persze.
-Nem, nincs, kedvesem - Ez az erő… milyen ismerős… - Bocsáss meg egy pillanatra – néztem rá, majd könnyedén elhátráltam. Alig álltam tőle egy méterre, mikor elhaladt közöttünk egy alak, és én ennek árnyékában eltűntem. Egy teljesen üres részre álltam, hanyagul zsebre tettem a kezeimet, és körbenéztem.
Hogy ki vagyok? Meg miért ölök embereket? Az ok egyszerű: bukott angyal vagyok és megtehetem azt, hogy öljek. A nevem pedig Alexiel. Isten első angyala voltam, de csak voltam. Ez egy régi sztori, és nem is érdekes.
