Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Szerepjáték
(Manga, PC és könyv)

<<1.oldal>> 2.

Levi-sama2012. 03. 31. 10:45:11#20151
Karakter: Jean-Claude
Megjegyzés: ~Snoopykának


 

A sötétségben is tisztán látok szerencsére. Oldalamon fekszem a széles, fekete szaténnal borított ágyamon, és némán, mozdulatlanul figyelem a számomra legtökéletesebb, legszebb teremtményt a világon. Szívdobbanásai szinte ordítanak a csendben. Izmokkal gazdagon hálózott hasán pihen a kezem, sápadt és vékony ujjaim elütnek napbarnított bőrétől, mégis úgy tűnik, mintha mindig is ide illett volna. Kellemesen melenget a testéből sugárzó földöntúli forróság, ami csak a likantrópokra jellemző, és ez az, amit mindig is szerettem a farkasaimban, akiket az ágyamba fogadtam hosszú életem során, na és persze mást is. A vérük is elképesztően finom, képes vagyok részegségig teleszívni magam velük, főleg ha nagyon erős példányt találok, márpedig Richardnál erősebb aligha akad. Vad és szépséges, megzabolázhatatlan... Az első pillanatban, amikor megláttam, azonnal megkívántam, és ez cseppet sem változott. Persze amikor Anitával összejöttek, lemondtam róla, de úgy tűnik az ő vérmérséklete még ma petite számára is sok, rövid életű viszonyuk volt, ám de annál szenvedélyesebb. Alig két órával ezelőtt, ordítva követelőzött az ágyamban szexért, és tőlem, ami annyira csodálatos és egyben hihetetlen élmény volt, még most is átjár az édes borzongás, ha csak felidézem magam előtt az arckifejezését és sötét tekintetében izzó vágyát. Még ha el is veszítette az önkontrollját, akkor is később meggyűlölt volna azért, ha megteszem amire annyira vágytunk mindketten.

Hah!

Fáradt sóhajjal hajtom fejemet a puha párnára, puha illatos hajam fekete hullámokban borítja be mellkasát és vállát. Halvány mosolyra húzódik a szám, miközben végigcirógatom tekintetemmel szép testét. Richard meztelenül. Az ágyamban. Vannak még csodák.

Nyugalmi állapotban is szép méretű pénisze combján pihen, felette a csokoládébarna, göndörödő szőrzetre csúsztatom ujjaimat. Selymesen puhán cirógatják bőröm, ajkamba harapok a vágytól, tűhegyes szemfogaim felsértik bőröm, és a vérem édes aromája áramlik szét érzékeimben. Nem szabad. Majd legközelebb, mert lesz legközelebb. Richard már a hálómban vergődik, hiszen belekóstolhatott a mérhetetlen gyönyörbe, amelyet csak tőlem kaphat meg ezen a világon, és ebben rejlik az én igazi hatalmam. A vonzerőm.

Megcirógatom az arcát, amely most szinte kisfiúsan ártatlan.

- Visszatérsz hozzám – suttogom. – Mától az enyém vagy.

 

*

 

A lenyugvó nappal felnyíló hajnalkék szemeim őt kutatják, de semmi más nincs az ágyamban csak az illata, és múlt éjjel emlékei. Ha nem érezném őt, s nem látnám lepedőmön gyönyörünk nyomait, azt gondolnám csupán illúzió volt az egész, csupán bomló elmém tétova játéka, de nem volt az. Igazán és valóban itt volt, az testemben zsibongó erőt is érzem, az ő vérét, az ő erejét. Napokig nem lenne szükségem vérre, annyira teleszoptam magam, de valójában máris éhezem rá. A bőrének és vérének ízére, a gyönyörére és a kéjre, amit csak ő nyújthat.

Kopognak az ajtón.

- Igen – lehelem, de a túloldalon álló likantróp ennyit is meghall. Nyílik az ajtó, és egy sötétkék tangában, szépségbe és bujaságba öltözve lép be rajta a kis reggelim. Pimasz mosolya és puha szőke haja, kékséges szemei ragyognak a gyertyák fényében.

- Jó reggelt, uram – dorombolja, lassú és elegáns léptekkel közelít felém, testének minden izma külön mozdul bőre alatt. Szándékosan lassan közeledik, mert tudja hogy szeretem nézni őt.

- Most már valóban jó – sóhajtom egy ellazult mosollyal. Bekúszik mellém, hozzám gömbölyödik, akár egy gyermek az anyjához reggelenként. Puha bőrén siklanak ujjaim. Jason dorombolni kezd, mintha macska lenne.

- Mmm, micsoda illatok... Jó éjszakád volt?

- A lehető legjobb.

Meghemperedik az ágyamban, mintha megfürdene az illatokban, és valójában azt is teszi.

- Akkor éhes sem vagy, Jean-Claude?

- De igen, azonban ezt a szomjat te nem tudod oltani.

Fölém hengeredik, meztelen testemhez szorítja sajátját, combomon érzem merevedését.

- Milyen kár...

Mosolyogva cirógatom végig hátát, játékos puszijait érzem arcomon, államon, és engedem neki hogy a számra tévedjen olykor-olykor „véletlenül”, hiszen nagyon engedékeny vagyok vele. Évek óta a pomme de sang-om, a szívemhez nőtt. Néhány alkalommal eljátszadoztam már vele, de soha nem szeretkeztünk, mert Anitának tett ígéretem erre kötelezett, azonban amióta ő már háremet tart, nekem sem kell oly mértékben visszafognom magam, mégsem nyúlok senkihez. Richard képezi a kivételt ez alól, és eszem ágában sincs lemondani erről.

Egy hirtelen mozdulattal magam alá söpröm Jason testét, combjai közé préselem egyik lábam, és finoman megcirógatom vele a merevedését. Mosolyogva nézem vágytól kipirult arcát, nedvesen csillogó száját. Testének finom remegése elárulja, hogy már nagyon felizgult, pöccre hajítaná el eszméletét az élvezettől, és mivel én jó gazdája vagyok, ezért megadom neki amire vágyik. Megcsókolom mellkasának puha bőrét, ajkaimat mellbimbójára szorítom, kemény kis hegyét nyelvemmel megpöckölöm. Torkából meghatározhatatlan hang tör fel, teste ívbe feszül ahogy fogaim érzékeny húsába fúródnak, s ahogy élvezettel nyalakodva szívom mellbimbójából kicsorduló bíborszínű vérét, ő egész testében remegve hosszan élvezi tele a kék kis tangáját.

 

Forró fürdőt veszek, majd az ágyamon a gyönyörtől még ájultan alvó farkas mellett elsétálok a gardróbszobámig. Éjkék bársonynadrág, hófehér selyeming, fekete bőrcsizma. Elöl az ingemre egy vérvörös rubintokkal díszített brosst tűzök, mert a színe Richard vérének színére emlékeztet. Hosszú fekete hajam puha hullámokban hullik a vállamra. Ideje indulnom, már teljesen besötétedett.

A folyosón már vár rám Asher. Gondterhelten ráncolja homlokát.

- Mi a baj, mon amour? – súgom, ujjaimmal megcirógatom arcának ép felét, de most is, ahogy mindig, elrántja tőlem a fejét.

- Megdugtad őt! – szűri fogai között vádlón. – Pedig tudod mennyire vágyom rá én is!

Bólintok. Valóban, Asher is szerelmes Richardba, de érzelmei csupán hamis utórezgései az enyémeknek. Tudom jól, hogy csak átvette az érzéseinket, és amit érez, az csupán csak erős testi vágy. Valójában soha nem érzett még igazi szerelmet, csak irántam, de ezt az érzelmet megölték az évek és a sok fájdalom.

- Sajnálom Asher.

Nem árulom el neki, hogy valójában még nem szeretkeztem a vérfarkas királlyal, jobb ezen most túlesni. Összeszorított ajkakkal néz rám, szemei haragosan szikráznak, és most is olyan szívfájdítóan gyönyörű, sajog az egész lelkem, mégis elfordulok tőle, és folytatom a saját utam. Nincs szükség többé már szavakra közöttünk. Némi idő elteltével megbékél majd, addig pedig Anita vállán fogja kisírni magát, ami örömmel tölt el, mert tudom hogy végre van valaki, aki szereti őt, és törődik vele.

 

*

 

A hold fényesen ragyog az égen. Hamarosan megtelik, s a vérfarkasok násztáncot járnak a kéjben s a vérben.

Egy könnyed ugrás, és nesztelenül érkezem az erkélyen. Az ajtó nyitva, a szél lebbenti a fehér függönyöket, odabent pedig az ágyon ő hever. Gondolatai zavartalanul áramlanak belém, annyira zaklatott, hogy nem figyelt elméjének védelmére. Butaságok járnak a fejében, el akar költözni, menekülni előlem és az érzései elől.

- Mon loup…előlem menekülhetsz de önmagad elől soha… - töröm meg az éjszaka hangjait lágyan simogató, meleg mézként csorduló hangommal. Az ajtófához támaszkodom, félrehajtott fejjel, csábítóan mosolygok rá. Alakomat körülölelik a széllel játszadozó függönyök, szemeim csillognak a holdfényben, bőröm sápadtan dereng. Látom Richard tekintetében a csodálatot, néhány hosszú másodpercig gondolatai is tükrözik ámulatát. Gyönyörűnek tart, és ez örömmel tölt el. Csak lassan tér magához a révületből, feléled a vágya is, meg sem próbálja elrejteni előlem, inkább dühbe fordítja rémületét, amelyet testének reakciói váltottak ki belőle.

- Mi a frászkarikát keresel te itt? – mordul, és felül az ágyban.

- Látni akartál, ezért eljöttem hozzád.

Néhány pillanatig csak döbbenten mered rám szép barna szemeivel.

- Akart a fene – nyögi, arcán vörös foltok terjednek szét. Lágyan felnevetek, hangomtól kéjesen megborzong, hímvesszője lüktetni kezd, megcsillan végén a nedvesség. Teljesen felizgult, pedig még csak hozzá sem értem. Épp bemagyarázza magának, hogy ez biztos mágia, és hogy a fene se kívánna meg egy magamfajta vérszívót, satöbbi.

- Legalább önmagadnak ne hazudj, Richard.

Széltől szétnyíló lenge ingem feltárja előtte mellkasomat, s ő legeltetni kezdi rajtam szemeit, majd rajtakapottan elfordítja az arcát.

- Menj el!

Már előtte állok, egy kecses mozdulattal ülök mellé az ágyra, hűvös ujjaim forró combjára simulnak. Megrezzen, de nem húzódik el, csak megbűvölve nézi kéken ragyogó szemeimet. Szemfogaim megnyúlnak a vágytól, illata homályt von elmém köré. Éhezem rá, szomjazom rá. Sóvárgok érte. Rabul ejtem tekintetét, miközben lassan fölé mászom, és ráülök combjaira. Robosztus, izmos teste megfeszül alattam, de nem vet le magáról. Úristen – gondolja kábán. – Bárcsak belém vágná újra a fogait, akkorát élveznék...

Elmosolyodom, szavaim halk éjjeli fuvallat csupán.

- Inkább mond ki azt, ami a fejedben jár, mon loup.

Zihálva bámul fel rám, feje a párnába süllyed, mellkasa szaporán fel-le emelkedik.

- Nem... értem miről beszélsz...

Elmosolyodom, hagyom hogy fogaimat meglássa, érzem ahogy megremeg alattam a vágytól.

- Nem kell mondanod semmit, teljesítem a vágyaid, hiszen mindent megtennék érted. Mindent...

Ujjaim mellkasának selymes, barna bőrén siklanak végig, pillangószárny érintéssel elsiklanak keményen meredő hímtagja felett. Azt hiszem még nála is jobban meglepődöm, amikor hirtelen felül, derekam köré fonja izmos karjait és megcsókol engem. Nyelve vehemensen tör utat, mohón és szenvedélyesen csókol, ahogy csak egy ilyen forróvérű lény képes. Borzongatóan jó érzés.

Eltépi tőlem a száját, és zihálva, fújtatva szorítja arcát mellkasomhoz.

- Jóh... csak... hahh... ne a nyakamból, nem akarom hogy meglássák... Megértetted?

Felderül az arcom a boldogságtól. Végre! Végre! Ó igen!

- Oui.


Levi-sama2011. 02. 11. 22:41:06#11280
Karakter: Jean-Claude
Megjegyzés: ~Snoopykának


 

 

- Igen van. Hívd vissza és harapdált őt lyukasra. Ezért tartod nem?

 

Sóhaj fakad fel belőlem, megrázom fejemet, puha hajtincseim arcom cirógatják.

 

- Csalódott vagyok Richard, nagyon csalódott.

 

Kinyitom előtte az ajtót. A sértegetésekkel és visszafeleselésekkel nem jutunk előbbre, csak az ő harcterén kezdek el vele sakkozni, ahol ő van előnyben. Majd ha lecsillapodik, talán ismét tudok hatni rá, most nem.

 

Ledermedve néz rám, nem érti miért engedem el ilyen könnyen, hiszen oly sokat fáradoztam hogy ide csaljam. Elegáns csuklómozdulattal mutatom merre mehet, nem érdekel az arckifejezése. Kirobog az ajtón, és én halkan csukom be utána.

 

Az ajtónak támasztom hátam, kék szemeimmel a besétáló Jason meztelen testét figyelem. Izmainak izgató játéka igazán lenyűgöző látvány, habár sehol sincs Richardhoz képest, aki fajtájának legszebb példánya. Elterül az ágyon, hasához simul merevedése, és ő lustán cirógatni kezdi, széttárt lábakkal csalogatva engem. Mosolyogva figyelem, fogaim megnyúlnak a vágytól.

 

- Hiába vársz, nem fog visszajönni. Gyere... – búgja édesen.

 

 

 

Néhány perc csupán, s már érzem is közeledni őt. Dühödt vágya szinte perzsel, amikor kitárom neki az ajtót és ő belép. Energiája betölti az egész szobát, szikrázik a levegő.

 

 

 

Megzabolázhatatlan, gyönyörű szörnyeteg. Az én szörnyem.

 

 

 

Lesz.

 

 

 

- Tudtam, hogy visszajössz – búgom lágy mosollyal.

 

- Gyűlöllek! – suttogja közelebb lépve hozzám.

 

- Minő fájó szavak érzékeny lelkemnek – cukkolom lágyan, színpadias mozdulattal keblemre szorítom egyik kezem.

 

- Ne játszd a hülyét.

 

Ujjai hajamba markolnak, magához ránt és elébe sietek a vad csóknak. Összekoccannak fogaink, mohón marja számat, igazi vad és nyers szenvedéllyel. Az ardeur pedig bekopogtat, de még elfojtom. Türelem. Elhúzódom tőle, hiszen sokkal erősebb vagyok, még ha izmosabb is nálam.

 

- Milyen türelmetlen vagy, mon loup. Várd ki a sorodat.

 

Persze eszem ágában sincs előbbre helyezni Jasont, egyszerűen csak imádom dühíteni Richardot. Olyan, mint a kakaó. Minál forróbb, annál jobb. Minél dühösebb, annál szenvedélyesebb, és ezzel meg tud őrjíteni, annyira izgató.

 

- Én sosem leszek második.

 

Mosolyogva bólintok.

 

-  Jason kérlek, hagyj magunkra – utasítom lágyan. Szót fogad, kattan mögötte az ajtózár. Kitisztul Richard gyönyörű tekintete, a benne parázsló hév csillapul, és bizonytalanul hátrál el tőlem. Szívesen rávetném magam, de tudom hogy ez csak rövid távon segítene, így türelmesen várok, és mosolyogva figyelem ahogy az ágyamra néz, majd ismét rám, még el is pirul.

 

- Kurva életbe – mormolja halkan. – Mi a büdös francot művelek én itt?

 

- Felajánlottad magad éjszakára, mon loup. Ezt műveled – válaszolom készségesen. Vállaimról lecsúsztatom fekete selyem köntösöm, majd ahogy felé lépek, kioldom az övet is. Halk suhanással csúszik le rólam, és meztelen valómban állok meg közel hozzá. Magasabb vagyok nála, légiesen szépséges, és tudom hogy imádja a látványt. Zihál, lángol a teste, piros az arca, ajkai elnyílnak, ágyékán a farmer keményen dudorodik.

 

- Nem vagyok buzi – suttogja, amikor arcára simítom gyengéden a kezem, s hüvelykujjammal megcirógatom ajkait.

 

- Tudom, Richard. Te nem is a testemre vágysz, hanem rám. Valójában ami igazán vonz téged hozzám, s engem tehozzád, az megmagyarázhatatlan de csodálatos, oui?

 

- Rohadtul nem akarom...

 

- És mégis itt vagy. Ha nem ezt akarod, akkor mit? Mond el nekem, mire vágysz, mon loup. Segítem, hogy enyhüljön a kín, ami belülről feszít.

 

- Nem tudom, nem tudom, nem tudom! – kiáltja dühödten, hajamba markolva ismétli meg a vad csókot. Mohón viszonzom, szemfogaim megkarcolják számba törő nyelvét, amitől felhördül és még erősebben marcangol. Meglököm, az ágyam puhaságában landolunk. Megnyitok minden gátat, kaput...

 

 

 

...s megérkezik az ardeur.  

 

 

 

Amíg ő mohón csókol, karmol és harap, addig én lerángatom róla a ruháit. Egymáshoz csapódunk, marja, falja bőrömet, nyakamat, mellkasomat. Kezei fenekembe markolnak, kéjesen hörög, kemény hímvesszője hasamhoz préselődik. Nagyobb mint az enyém, olyan kemény és vastag, akár egy sodrott hajókötél.

 

Hagyom neki, hogy hátamra fordítson, széttárom karjaimat, félig behunyt szemekkel figyelem őt. Bennem gyönyörködik, majd tombolni kezd. Igazán tombol, vad őrülettel nyalogat, szagolgat, mint egy tüzelő szukát meghágni készülő, felajzott farkas. Szétlöki combjaimat, hogy beillaszkedjen közéjük, de erőteljes mozdulattal fogom le őt, oldalra dobom és hasra fordítom. Csuklóit leszorítva simulok hátához. Dühödten, artikulálatlanul ordít, lelökne magáról hogy rám vetődhessen, de erőm nagyobb, s az ardeur az én eszemet nem veszi el. Megtehetném, hogy magamévá teszem, megtehetném, hogy elcsábítom, hogy eszét veszítse az álszerelemtől. Bármit megtehetnék vele. Bármit. Mégsem teszem.

 

Megérzi merevedésemet fenekéhez érni, és feltolja csípőjét, hogy belé hatolhassak. Felnyögök a vágytól, mert nincs semmi... semmi a világon, amire jobban vágynék. Mindennél jobban akarom őt... annyira de annyira...

 

- Jean-Claude... – nyüszíti, körmei az ágyneműt tépik, fenekével hozzám dörgölőzik, felém fordítja arcát, könyörgő tekintete, lázasan pirosló arca és a tömény szex ígérete... kísértő. – Kérlek... kérlek...

 

- Richard... – suttogom ellágyulva, csillapítóan csókolom meg, mohón mar a számba. Hasának kockáin végigsimítok egyik kezemmel, és ő kéjesen felnyög amikor rátalálok lüktető férfiasságára. Szakértő mozdulataimmal néhány perc csupán, s amikor ő felordít a gyönyör percében, nyakába mélyednek fogaim. Szívom és szívom, nyelem az erejét a vérét... a gyönyöröm olyan erőteljes, hogy néhány korty után már képtelen vagyok inni belőle, mert fel kell kiáltanom... kitör belőlem a mély gyönyör... árad és dagad, hullámzik, összefonódik az övével, magával rántja...

 

 

Ájultan zuhanunk egymásra.


Levi-sama2010. 11. 04. 20:15:53#9092
Karakter: Jean-Claude
Megjegyzés: ~Snoopykának



 

- Ne oktass ki az érzéseimről… - hörgi vicsorogva. Milyen... állatias, és mégis szexis.

- Én legalább tisztában vagyok a sajátjaimmal. Fogd vissza magad Richard, nem alkalmas az idő erre.

Hosszan tusakodik ellenem, de semmi esélye. Hiába vérfarkasok királya, én vagyok az Ura, és erőm sokkal hatalmasabb, mint amennyit korlátolt elméjével képes felfogni.

Végre lecsillapodik, így felegyenesedem és lepillantok rá. Bárcsak ne lenne ma este bál. Bárcsak több időm lenne, amit vele tölthetnék. Bárcsak ne lennél ennyire begyepesedett fafej, Richard!

- Nem szeretném, ha az este folyamán bármi galibát csinálnál – közlöm igényeimet vele hűvösen, majd magára hagyom. Még fel kell öltöznöm...

 

*

 

A bál a várt eredményeket hozta, s hosszú ideje végre problémamentesen zajlott. Elégedetten simítom végig az ágyben elfekvő Jason izmos, barna combját. Jól áll neki a fekete szaténlepedő... Vágyakozva zihál, amikor lassan lecsúsztatom magamról fekete selyem köntösömet.

- Mi a baj, kicsi pomme de sangom? – suttogom érzéki mosollyal. Megremeg, pénisze még keményebben simul a hasához, ujjaiba harap a vágy hevében. Szőke haja csapzottan tapad arcába, az iménti zuhany vizétől. Mindig alaposan megfürdik, mielőtt az ágyamba fekszik, ezért is ragaszkodom hozzá ennyire. Nem mellékesen a vére is finom, olyan lágy és erőtől pezsgő, mint a legjobb habzó bor. Ha túl sokat iszom belőle, megrészegít teljesen.

Fölé térdelek, combjain siklanak felfelé hósápadt ujjaim, ő pedig felnyögve tárja szét lábait még inkább.

Végignyalom combjának puha, forró belső oldalát, combjában a verőér lüktet a nyelvem alatt, fogaim a vágytól megnőnek, de mielőtt belemélyeszteném fogaimat... Megérzem az én drága farkasom közeledtét.

Ajkamat megnyalva emelkedem fel, a csalódottan nyöszörgő Jason hasán és merevedésén végigsimítva ujjaimmal.

- Sajnálom mon pomme, de úgy tűnik, valaki helyettesíteni vágyik téged ma az ágyamban.

Felül, durcásan néz az ajtóra, már ő is érzi.

- Ne táplálj hiú reményeket, Jean-Claude – morogja.

- Azt sosem tenném, kedves. Most menj... – simítom meg selymes, arany fürtjeit. Oldalsó rejtekajtón tűnik el, én pedig felveszem köntösömet és az ágyamon ülve várok. Izgatott lennék? Talán.

 

Megáll az ajtóm előtt, de nem tesz semmit. Hezitálna? Nem lep meg. Még egy ilyen szeszélyes, heves, vad és izgatóan szenvedélyes farkasom sem volt hosszú életem során.

Kinyitom az ajtót, és elmosolyodom bizonytalan arckifejezésén.

- Elveszettnek tűnsz, mon loup. Tedd fel a kérdéseidet ha vannak. Vagy mondj valamit ha mondanod kell.

Döbbenten tátog, aranybarna szemei tompán csillognak a szobámból kiszűrődő fényben. Haja összefogva, ruhája szolid és elegáns. Kedvemre való látvány, de nekem akkor tetszik igazán, amikor olyan... vad és nyers, meztelen...

Még hegyesek a fogaim, és ahogy elmosolyodom, ő csak mereven bámulni kezdi szemfogaimat. Megnyalom egyiknek a hegyét, és mélyet sóhajtok.

- Fáradj be szerény hajlékomba – intek kecsesen. Ahogy ellép mellettem, bőrének illatát magamba szívom, fogaim belesajdulnak a vágyba. Halkan csukom be az ajtót. Eljött hozzám, és fogalma sincs miért. Erőm hatása alatt áll már, képtelen ellenállni a késztetésnek, amely hozzám űzi, hajtja.

Ellibbenek mellette, elegáns mozdulattal ülök le az ágyamra, lábamat keresztbe teszem a másikon, hosszú combom egészen a csípőm lágy vonaláig felszabadul mozdulatom nyomán. A gyertyák halvány fénye cirógatja bőrömet, csillogó szemekkel merülök el vágytól sötét tekintetében. Nem bírom elrejteni szám sarkában játszadozó, buja mosolyomat.

- Jól szórakozol? – mordul fel komoran. Felnevetek, és hátrasimítom éjsötét fürtjeimet a nyakamból.

- A helyedben inkább úgy fogalmaznék mon loup, hogy soha nem unatkozom, ha veled vagyok.

- Ehh.

Elfordul tőlem, és körbesétál a szobában. Megnézi a festményeket, a kandallót, mintha szándékosan húzná az időt. Vagyis... szándékosan húzza az időt. Erős a pajzsa, nem látok a gondolataiba, csak a külső jeleket figyelhetem. Feszült. Nem lep meg, hiszen a társaságomban mindig az.

- Jason szagát érzem. Ezek szerint már ettél?

- Még nem.

Biccentve veszi tudomásul, és visszafordul az egyik szobor felé.

Oldalra dőlök ágyamon, felkönyökölök és tenyeremre támasztott fejjel figyelem őt, másik kezem ujjai a lepedőn játszadoznak, apró kis köröket rajzolok a puha anyagra. Köntösöm erotikusan redőzik körülöttem, betekintést engedve sápadt mellkasomra, és hosszú lábaimra. Amikor visszafordul, elakad a mozdulatban és nyel egy nagyot. Vágyik rám, le sem tagadhatja.

- Hosszú volt ez az este – búgom lágyan, szemeimmel rabul ejtve tekintetét, amely idáig a testemen legelt. – Kimerült lehetsz.

- Arról ne is álmodj!

- Miről is? – vigyorodom el. Azonnal felfogja, hogy csapdába esett, mert zavartan kapja el rólam szemeit. Hangom negédesen kúszik keresztül a félhomályban: - Rossz, aki rosszra gondol, mon mignon...

Megrázza a fejét, és az ajtó felé veszi az irányt.

- El sem mondod, hogy miért jöttél? – Előtte termek, és az ajtónak támaszkodva összefűzöm karjaimat magam előtt. Mozdulatomtól lecsúszik köntösöm a vállaimról. – Megzavartad étkezésemet, kielégítetlenségében Jason ki tudja mit művel épp, és még van merszed szó nélkül távozni?



Levi-sama2010. 07. 31. 14:27:29#6444
Karakter: Jean-Claude
Megjegyzés: ~ Snoopykának


 

Richard ingerlésénél, cukkolásánál csak egy dolog jobb a világon... de erre még várnom kell. Magát a vérfarkasok királyát nem lehet csak úgy elcsábítani, komoly következményekkel járhat, márpedig vámpír úrként nekem a politikai vonatkozásokra ugyanúgy oda kell figyelnem.

Sajnos a játszadozást be kell fejeznem, mert erős pajzsát felvonva elzárta magát tőlem, a vámpírjegyeken keresztül nem tudom elérni. Ha nem lenne fényes nappal, nem volna rá képes, de így igen. Sajnos nappal az erőm kevesebb, mint minden sorstársamé. Az is csoda, hogy ébren lehetek, ez épp elég. Ezt a kiváltságot Anitának köszönhetem, hálás is vagyok neki, ezért tűröm el hűtlenségét. A hűségem irányában szintén nem oly odaadó, csak egyet tartok be. Nővel nem bújok ágyba. Nem komoly lemondás részemről, drága kis halandó szolgámnak fogalma sincs, minő csodás élvezetet lelhet egy férfi egy másik férfi testében...

 

*

 

A nap lenyugvóban. Végigcirógatom az ágyamban alvó Asher selymes, aranyfürtjeit. Még nem éledt fel, így bátran hozzáérhetek, nem löki el kezemet. Amióta szerelmesnek véli magát, ridegebb velem mint bármikor. Már csak távolról csodálhatom páratlan szépségét, még ha szívem sóvárog is utána. Köztünk már véget ért minden, csak meleg és szerető barátság halvány fényénél melengethetjük fázó lelkünket.

Eszembe jut az én kis farkasom, és mosolyra húzódnak ajkaim. Mon loup... Egy hét távolléte során nem volt egy nyugodt éjjele sem, minden létező módon zaklattam elméjét erotikus képekkel, vágyakkal. Az ardeur-t nem piszkáltam meg, de ez nem jelenti azt, hogy visszafogom magam, ha végre ismét a karmaim közé kaparinthatom őt. Ő is csak erre vágyik, még ha elméje tagadja is.

 

Érzem ahogy lemegy a nap, erőm pedig újra lángra lobban, végigborzongatva testemet. Minden vámpírom egyszerre tér magához, Asher is lustán nyújtózkodik mellettem, hajnalkékségű szemei felém vetődnek, majd felül.

- Jól aludtál, mon chardenelett? – búgom lágyan. Bólint, arany haja vállaira omlik laza fürtökben.

- Köszönöm Jean-Claude, most visszatérhetek lakosztályomba.

- Nagyon figyelmes volt tőled, hogy átengedted vendégünknek.

Látom a vágyat fellobbanni szemeiben, amikor eszébe jut, ki is pihen nála. Szomorúsággal tölt el, látni őt ahogy másért sóvárog szíve, de ez így van jól. Magamra hagy, én pedig a fürdőben frissítem fel magam. A mai éjszaka különleges lesz. Visszatér hozzám az én kis elveszett báránykám... vagy nevezzem inkább báránybőrbe bújt farkasnak? Hm... nem... inkább farkasbőrbe bújt bárányka. Igen.

Mosolyogva lépek a szobámba vissza, egész testemen csorognak a vízcseppek, a gyertyák fényében aranyosan szikráznak. Fekete hajamba túrok, és az ajtóban toporgóra mosolygok.

- Üdvözöllek itthon, mon loup – búgom lágyan. Nagyot nyelve mér végig, arca kipirul, izgalmának édeskés pézsmaillata orromba kúszik. Kecses mozdulattal leülök az ágyam szélére, fekete szaténlepedőm lágyan fodrozódik sápadt testem körül. Lábaimat keresztbe vetem, és szinte az ő szemével látom magam egy pillanatra, annyira leejti a védelmét. Gyönyörű vagyok, tökéletes és őrjítően szexi.

- Ó köszönöm, örülök hogy így gondolod – biccentek enyhén gúnyos mosollyal. Bamm. Becsapja orrom előtt elméjét, elrántja fejét és karba tett kezekkel mordul fel.

- Az ég szerelmére, öltözz már fel – morogja rekedten az orra alatt. – Nem azért jöttem hogy a nudista nagyjelenetedet végignézzem.

Felnevetek, és megtámaszkodom karjaimmal. Látom hogy megremeg, ami kéjes örömmel tölt el. Anita is imádja a nevetésemet, ez vele sincs másképp. Látom ám, hogy merevedése van, ebben a szűk farmerben lehetetlen nem észrevenni. Láttam már őt meztelenül, Anitával szeretkezni, emlékszem milyen szép a pénisze, akárcsak testének minden porcikája.

- Épp jókor jöttél, ma még nem ettem – mosolygok rá lágyan, szemfogaim megcsillannak ahogy megnyalom ajkaimat.

- Hol van Jason? – ráncolja homlokát bosszúsan. – Nem itt lenne ilyenkor a helye?

- Ő a ma esti bál szervezésével van elfoglalva – sóhajtom egy kecses vállvonással. Rám vicsorog, de még így is piszkosul vonzó.

- Ne is álmodj róla – sziszegi. – Majd megoldod valamelyik talpnyalóddal. Inkább arról beszélj, hogy mit kell tennem a mai bálon, és egyáltalán miért van rám szükség?

Hát... túl könnyen ment volna. Lemondóan állok fel, magamra öltöm fekete selyem köntösömet, de szétnyílva hagyom és elé sétálok. Elkapja rólam tekintetét ahogy elé lépek, de így is hallom hogy nem bír levegőt sem venni közelségemtől. Gondolatait stabilan védi előlem, így nem tudom mi járhat farkas-buksijában sajnos. Állát finoman megérintve fordítom magam felé arcát és mélyen szemeibe nézek. Magasabb és karcsúbb vagyok, légies és éteri, míg ő izmos és formás, gyönyörűen kidolgozott izmokkal és napcsókolt bőrrel. Oly ellentétesek vagyunk, mint ég és a föld, ezért vonzódunk egymáshoz annyira.

- Ez egy fontos bál lesz, a vámpír tanács egyik tagja jön látogatóba. A triumvirátusom minden tagjának jelen kell lennie.

- Asher is ott lesz? – kérdezi hirtelen. Csodálkozásomat kifejezéstelen arcom mögé rejtem, majd rájövök miért kérdezte. Érzi az illatát a szobámban, azt hiszi vele háltam. Elkapja rólam tekintetét, amivel csak megerősíti következtetésemet. Nem nevetem ki, nem mosolyodom el, csak megcirógatom ujjaimmal csinos arcát.

- Asher is – bólintok. – Magával hozza majd a kedvesét is, aki elrabolta a szívét.

Csak halkan mordul egyet, ki tudja mire gondolhat. Nem számít, én szemérmetlenül élvezem hogy ilyen közel enged magához, és mögé sétálok, nyakába göndörödő barna tincseivel játszadoznak hosszú sápadt ujjaim. Milyen forró a bőre, az én hűvösömhöz képest... Nyakán vadul lüktet az ér, úgy dübörög a szíve, mintha maratont futna, pedig csak előttem áll. Jól érzés tudni, hogy miattam.

- Richard – sóhajtom a fülébe lágyan. – Hiányoztam? Ezért rohantál így hozzám, igaz?

Nem válaszol, csak behunyja szemeit és hátrahajtja fejét a vállamra, testével nekem támaszkodva. Átölelem, ajkammal végigcirógatom a nyakát, fogaim olyan gyengéden merülnek el édes bőrében, hogy a kéjesen felsóhajtva lazul el. Forró, energiáktól zsizsegő vére végigcirógatja torkomat, szétárad bennem, és felmelegíti testem, szívem. Vágyára reagál immár az enyém is, és merevedésem keményen feszül formás hátsójához. Kényelmes, lusta kortyokkal iszom belőle, akár a legfinomabb testes borból. Lassan, ínyenc módjára ízlelgetem számban. Vágya, zavarodottsága, aggodalmai és erős indulatai csiklandozzák ízlelőbimbóimat. Egyik kezemmel végigsimítom pólója alatt mellkasát, bordás hasfalát, majd halk pattanás jelzi hogy kicsatoltam nadrágját. Óvatosan, lassan csúsznak be ujjaim ölének forróságába, ő pedig hangosan felnyögve rándul meg karjaim között. Kezembe veszem és finoman masszírozni kezdem, derekát ölelő karomba markol a kéjtől. Lágyan végignyalom a harapásomat jelző két kis vérpöttyöt, így búcsúzom tőle. Lassan engedem el, hogy képes legyen megállni a lábain, spermájától csillogó ujjaimat köntösömbe törlöm.

Megszólalnék, de ő felhördülve perdül meg, és felém suhanó ökle elől könnyedén félrelépek.

- Te szemét! – kiáltja lila fejjel. – Nem engedtem meg!

- De nem is ellenkeztél, mon loup. Le sem tagadhatod, hogy erre vágytál minden porcikáddal, és még most is majd megőrülsz, hogy hozzám érhess.

- Nem igaz!

Dühösen emeli fel az egyik széket és a falhoz vágja, ereje forrón áramlik szét a szobában. Könnyedén rajta termek, és leteperem a puha szőnyegre. Nem tud átalakulni, erőm megakadályozza, így viszont már fájdalmai is vannak.

- Legalább magadnak ne hazudj – nézek komolyan a szemeibe.


Levi-sama2010. 06. 07. 21:29:22#5326
Karakter: Jean-Claude (Snoopykának)



 
 
A gyönyörtől elgyengülve támaszkodik nekem, zihálása édes dallam érzékeny füleimnek. Megnyitom a köztünk lévő csatornát, és belepillantok a fejébe egy röpke pillanatra, nehogy észrevegye. Azt gondolja, hogy ijesztő és izgató is egyszerre, hogy pont velem a legjobb a szex, akit szívének mélyéből gyűlöl. Ennyi elég is, felrántom a falakat és gyengéden lefektetem a XIV. Lajos korabeli kanapémra.
- Édes... - susogom lágy mosollyal. Mindig elképeszt, egyesek mennyire hatékonyan képesek becsapni önmagukat. Ölembe fektetem fejét, és selymes, mogyoróbarna tincseibe fúrom hosszú, sápadt ujjaimat. Gyengéden cirógatom, mert most lehet.
Nem telik el sok idő, és megzavarják csodás nyugalmunk perceit. Halk kopogás az ajtón, pedig pontosan tudom ki az, és azt is hogy nincs szüksége efféle udvariassági formulákra. Asher és köztem a gondolatok is összemosódnak, bármikor képesek vagyunk metakommunikálni nagyobb távolságokból is, mégis ritkán tesszük. Hogy miért? Mert teljesen elzárkózik előlem. Vágyik rám, úgy ahogy régen, szerett még mindig, mégis lezárta magában az életében oly fontos fejezetet, amelynek főszereplője én magam voltam. Em hibáztatom érte, sőt, hiszen Anita féltékeny és naiv természete miatt akkor sem nyúlhatnék hozzá, ha akarnék. Richardhoz sem, de hát ő úgysem hagyná.
- Oui.
Benyit a világ valaha volt legszebb vámpírja az ajtómon és belép. Kék szemei csodálkozva pillantanak az ölemben pihenő farkasomra, majd rám. Azonnal megérti mi folyt itt, ahogy meglátja Richard nyakán a fognyomaimat, és az én életteli arcszínemet.
- Hamarosan megérkeznek a hiénáim, Jean-Claude.
- Nagyszerű.
- És mik a terveid a harcra nézve?
- Nem tudom mon cher... nem tudom... - felelem szórakozottan cirógatva Richard haját, tekintetem a távolba réved.
- Nem futhatunk bele vakon egy olyan harcba, amiből talán senki nem kerül ki győztesen.
Elmosolyodom, megnyugtatóan. Szinte vibrál a levegő Asher feszültségétől, amely betudható a ránk váró veszélynek is, de akár féltékenység is lehet. Megmondani nem tudom egyértelműen, mert olyan védőpajzsot vont maga köré, hogy képtelenség belelátni az érzelmeibe, gondolataiba.
- Én bízom a vámpírjaimban és Richard farkasaiban is. Anitában is bízom, tehát a leopárdokban is. És benned is bízom... mon amour... - teszem hozzá halkan, szinte csak lehelem az utolsó szavakat, mélyen elmerülve az ő gyönyörű, óceánkék szemeiben, melyeken a fájdalom suhan keresztül majd harag. Sosem fog megbocsátani nekem igazán... soha.
- De az Ulfirc-ot kiütötted - tereli a témát másik irányba, hárítva ezzel mindent.
- Ugyan... percek kérdése és magához tér. Vagy már ébren hallgatózik? - nevetek fel lágyan, ő pedig megborzong az ölemben. Felül, arca elkomorul és kezébe temeti. Kezdi megint az önmarcangolást, gondolatai olyan tiszták mintha kikiabálná. Talán még Asher is hallja.
- Ugyan Richaard... segítettél, ezért inkább csak felnézhetnek rád a farkasaid. Példamutató vezér vagy.
- Mennyi falat húzzak föl, amin te nem jutsz át? - Rám villantja dühtől szikrázó csodaszép szemeit, és én elmosolyodom, szemfogaim megcsillannak a halvány fényben.
- Drága barátom, nem a mennyiség a lényeg hanem a minőség.
Felállok és elsétálok tőle mielőtt még badarságot csinálna zavarában, de még így sem tudom megakadályozni hogy felpattanjon és elessen. Elkapom hát.
- Csak óvatosan mon loup... rád még szükségem van a harcban... - súgom miközben visszafektetem.
- Remélem hamar lerendezzük és utána nem látlak három napig.
Finom kezemet mellkasomra simítom.
- Szavaid mint ezer tőr a szívemben. Tán ennyire terhes a társaságom? - kérdezem enyhén színpadiasan, Asheer pedig a plafonra emeli tekintetét. Tudja hogy játszadozom, és bizonyára mérges, hogy még ilyen komoly problémák közepette sem átallok flörtölni az én kis farkasommal.
- Osztálykirándulásra megyek az osztályommal. És igen, kezd egy kicsit problémát jelenti, az hogy szinte minden szabad percemet itt töltöm.
- Értem tanár bácsi - búgom lágyan, ajkaimon halvány mosollyal. Szíve hevesen kezd dobogni, arcán enyhe pír terül szét, és gondolata kiáltja hogy gyűlöl, pedig jól tudom hogy nem így van. Fél tőlem, mert hiába szereti a nőket, nekem mégsem tud ellenállni. Nekem soha, senki nem tud ellenállni, ez nem az ő kudarca. Egyszerűen így van és kész. Mégis elszórakoztat az ő dühödt próbálkozása, ráadásul olyan szép, olyan élettel teli, intenzív egyéniség, hogy képtelen vagyok nem észrevenni őt. Kívánom. Akarom. Kell. Rég gondoltam efféle pórias szavakra, de ha csak rápillantok, ezek törnek a felszínre gondolataim szövevényes tengeréből.
 
Ismét kopognak.
 
- Gyere be Meng-Dee…
- Megérkeztek a vendégek.
- Akkor kezdődhet a show…
 
Odakint a folyosón Richard felé fordulok.
- Richard, a fürdőszobában rendbe szedheted magad és találsz kikészítve tiszta ruhát. Ha végeztél, gyere utánunk.
Szavaimtól elvörösödik, hiszen eszébe jut miért is kell megtisztálkodnia és átöltöznie. Na igen, nem terveztünk be némi orgazmust és nadrágba onanizálást, igaz, mon loup?
Mosolyogva figyelem ahogy gondolataimat meghallva elönti agyát a lila köd és dühödten elviharzik.
- Jean-Claude - hajol fülemhez Asher. Hangja a legszebb nyári zápor. - Nem kéne most játszadoznod vele, így is elég labilis.
- Bízom benne, mon cher - mosolygok vissza rá kedvesen. - Menjünk.
 
*
 
Anita és Richard egyszerre érkeznek a Cirkusz csarnokába, ahol már mindenki felsorakozott. Kis szeretőm magas sarkú cipőjében, fekete necc harisnyájában és fekete bőr szoknyájában, valamint bíborvörös, alig-csipke topjában igazán nyálcsorgató jelenség. Mellette Richard pedig lélegzetelállítóan fest a halványzöld selyemingben és sötétszürke Armani öltönyében. Tudom hogy utálja a régi divatot amit én szeretek, ezért modern ruhákat veszek neki. Pont úgy fest benne, ahogy elképzeltem. Nem. Jobban.
Megint veszekedtek. A düh úgy szikrázik körülöttük, mint a magasfeszültségű vezetékeken. Ejnye. Mellém lépnek, és kétoldalt megállnak. Tekintetem ismét az előttem álló társaság felé fordítom, egy kecses mozdulattal intek szolgám és farkasom felé.
- Bemutatom a halandó szolgámat, Anita Blake. Ő pedig itt a vérfarkas klánom ulfirc-a. Tapintatosan elhallgatom a nevét, hiszen tudom hogy Richard retteg attól hogy kiderül a kiléte. Farkasai már a fal mellett sorakoznak, készen a harcra. Látom nem volt tétlen a távolléte alatt. Bon.
- A nevem Hetalia - válaszolja ellenfelem, mellette pedig egy fiatalnak tűnő férfi áll, a szolgája, a lábánál pedig egy véroroszlán pihen, állati alakjában.
Udvarias párbeszéddel húzzuk az időt, felmérjük az erőviszonyokat. Ereimben pezseg Richard vére, szinte forr. Érzem az életerejét, érzem Anita nekromaciáját, elképesztő erőnk áramlik hármunk között. Elképesztő. Néha én is megijedek, akkora erőt adnak nekem ők ketten, és még csak fogalmuk sincs róla. Jobb is így, mert ha a Tanács fülébe jutna milyen erővel rendelkezem már most a szolgáim révén, akkor elintéznének. Rám küldenék a Harlequint, akkoor pedig annyi. Ha végre sikerül ráhelyeznem Anitára a negyedik vámpírjegyet is, megszűnnek a határok és a korlátok. Minden idők legerősebb vámpír ura leszek. Alig várom.
 
Elkezdődik a harc. Anita kitesz magáért, és alig negyed óra alatt már minden vámpír és likantróp az ellenség oldalán halott. Anita mellettem áll, de Richard-ot nem látom sehol. Hol lehet? Aggódva szorul össze a mellkasom. Tudom hogy életben van, hiszen már mi is halottak lennénk ha nem így lenne. Végre felegyenesedik a leghatalmasabb mér jetű vérfarkas a sok tetem fölött és megnyugszom. Bundája csupa vér és egyéb váladékok, testszövetek is csordulnak le róla, de nem a sajátjai, úgyhogy megnyugodva fújom ki a levegőt. Megpenderülök és kis hadseregem végigmérve felemelem a hangom.
- Sebesülteket a gyengélkedőre! Minden vezetőt várom a dolgozó szobámban!
Pár perc múlva a rangos vámpírok és a likantróp vezetők bent nyüzsögnek a nagy teremben. A fekete szőnyegem teljesen tönkremegy, de nem érdekel. Elégedetten mérem végig őket.
- Nagyon szép volt, köszönöm mindenkinek.
Megbeszélést tartunk a hogyan-továbbról is. Elmondom, hogy a vámpír tanács felvette velem a kapcsolatot, tudnak a kihívásról is, tehát további veszély nem fenyeget minket.
- Most elmehettek, csak Anita és Richard maradjon itt.
Anita hullafáradtan beleroskad egy fotelbe, Richard pedig emberi alakjában, egy kölcsön nadrágban szobroz a fal mellett. Napbarnított teste fénylik a verejtéktől és a vértől.
Mosolyogva mérem végig őket, a szeretet és az aggodalom utáni megnyugvás árad szét bennem. Megnyitom a csatornákat és végigcirógaatom vele őket. Anita szerelmes mosollyal viszonozza, Richard pedig ökölbe szorítja kezeit és elfordítja arcát tőlem. Zavarban van, de ez nála természetes.
- Örülök, hogy jól vagytok, mais petites...
Anita arcát megcirógatom ujjaimmal, és farkasom felé fordulok.
- Nem sérültél meg?
- Jól vagyok. Ha nincs több mondandód, akkor én lépek - morogja halkan, még mindig kerülve tekintetem. Máris elmenne?
- Hová?
- Megnézem hogy vannak a farkasaim, ugyanis ha nem tudnád, én vagyok az ulfirc.
A hangsúlyt eleresztem a fülem mellett, helyette csak halványan elmosolyodom.
- Rendben mon loup, szólj ha bármire szükséged van.
Anita vágyakozva simítja végig kezével mellkasomat az ingemen keresztül. Hamarosan lecsap az ardeur, ideje őt jóllakatni. Richard is látja, gyönyörű szemei dühösen szikráznak fel.
- Megyek, nem zavarok. Jó turbékolást - morogja az ajtóhoz sietve, de előtte termek és hátamat az ajtóhoz támasztom. Azt hiszem sejtem mi a baja, még ha ő teljesen letagadja magában.
- Anita ma éjjel nem velem fog hálni, mon loup, hanem a leopárdjaival.
- Semmi közöm hozzá kivel fog kefélni! - morogja halkan, kezeit ökölbe szorítva. A megkönnyebbüléstől eltűnnek homlokráncai. Visszafogja magát, meglepően hatékonyan. Álla alá nyúlok és finoman felemelem a fejét hogy a szemébe nézhessek. Régebben, amikor Anita elhagyta őt értem, nagyon megviselte, de most nem Anitára irányul a féltékenysége, jól tudom. Már csak idő kérdése és el tudom csábítani. Türelem. Az ellenállása kezd megtörni, mert már nagyon vonzódik hozzám, mégha le is tagadja magának.
Nem löki el a kezem, csak elmerül tekintete csábító, viharkék szemeimben. Közelebb hajolok hozzá de hátrahőköl, amitől csak elmosolyodom és halkan felnevetek. Láthatóan beleborzong a hangomba aminek szívből örülök.
- Mon petite loup... - lehelem lágyan. - Pihend ki magad, és jó szórakozást a kiránduláshoz.
Kecses mozdulattal félreállok és kinyitom neki az ajtót. Huss.
Halvány mosollyal pillantok utána. Lesz néhány nehéz, forró álma, hála nekem, és mire visszatér hozzám, szinte magától hullik majd a karjaimba.  


Levi-sama2010. 05. 05. 08:54:32#4881
Karakter: Jean-Claude (Snoopykának)





 

Némi ráhatással, de sikerül elérnem nála hogy táncoljon nekem. Megérte, még akkor is ha tudom hogy méginkább magam ellen fordítom. Ajkamat megnyalva figyelem őt ahogy a kis emelvényen vonaglik. Ujjai végigsiklanak testének azon potnjain, amelyeket legszívesebben én is cirógatnék akár a kezeimmel, akár mással. Csodaszép ez a farkas. Nagyon kár, hogy élete első homoerotikus élménye fájdalmas volt és ijesztő. Az én kezeim között már rég a rabjává vált volna a testemnek és a gyönyörnek amiben csak én tudnám részesíteni.

Véget ér a tánc, izmos testén izzadtságcseppek gyöngyöznek. Uhh... megnyúlnak a szemfogaim is, annyira kívánom őt. A vérét, testét... szívét.

Lihegve néz rám, szemeiben ragyog a gyönyörű harag, ahogy megtapsolom.

- Látod Richard... bámulatos voltál - nevetek fel lágyan.

- Gyűlöllek... - suttogja. Nem, nem gyűlöl, hiszen jobban tudom mit érez vagy gondol, mint ő. Fél tőlem és mégis vonzódik hozzám, ez pedig megijeszti és feldühíti. A gyűlölet ennél sokkal pusztítóbb erejű, de nem állok le vitatkozni.

- Ebben nem kételkedem - válaszolom mosolyogva, és a kanapé karfájára könyökölve támasztom fejemet a kezemre. Viharkék szemeimet rajta legeltetem, mert egyszerűen képtelen vagyok elszakítani róla a tekintetem.

- Én most megyek - morran az ajtó felé indulva.

- Senki sem tart vissza - súgom, és mögötte termek hirtelen. Izmai finoman megrezdülnek amikor hozzásimulok, hűvös ujjaim hasára kúsznak. Óh milyen forró a bőre... árad egész lényéből a vad, nyers élet, amely úgy vonz akár molylepkét a lámpafény a hűvös éjjelen. Füléhez hajolok, és némi mágiával is megcirógatom: - Holnap este ugyanitt?

Kilép ölelésemből és felém fordul pökhendien. Fél fejjel vagyok magasabb nála, tökéletes lenne a helyzet egy csókhoz.

- Álmodik a nyomor - válaszolja azzal a szépen ívelt szájával.

- Ó édes álmok... - súgom halvány mosollyal. Lehajolok hozzá, érzem felgyorsult szívverését, légvételeit. Megérintem ajkaimmal, majd hátralépek és becsukom az ajtót kettőnk között. Az ajtónak dőlve mosolyogva hallgatom ahogy odakint dühöng.

- Petite mon loup...

 

 

*

 

Mestervámpírjaim előttem állnak, némaságukat csak a dolgozószobám csendje képes felülmúlni. Már órák óta tart a megbeszélés, mind kimerültek vagyunk és sápadtak, ugyanis egyikünk sem evett még, annyira sürgős volt.

- Victoria, a szomszéd város úrnője az? Biztosan? - kérdezi Asher immár tizedszerre.

- Oui, mon cher - bólintok türelmesen. - Most hogy tisztában van a hatalmammal, még inkább fáj a szemfoga a területemre, ugyanakkor magáévá óhajtja tenni a szolgámat és a farkasaimat is. Anita éppen hogy túlélte a vele való találkozást múlt éjjel. Azonnal lépnünk kell, a tervem kész.

- Mit fogunk tenni?

Néhány mondatban felvázolom a tervet, és ők bólogatnak.

- Szóljatok a likantrópjaitoknak. Háborúra készülünk.

 

Jómagam is megnyitom a csatornát Richard és közöttem.

- Takarodj a fejemből! - morogja, és látom ahogy a házában, egy ágyban hever meztelenül. Érzem vágyát, tudom jól hogy mit csinált egy másodperccel ezelőtt, mi több...

- Ejnye mon loup... - suttogom a fejébe lágyan. - Hagyd a testi élvezeteket későbbre, sajnos most van fontosabb dolgunk is.

- Még is mi a franc lenne az? - morogja elpirulva, kisé zavartan. Ha tudom hogy épp önkielégítést végez, szép csendben megvárom a végét, de sajnos rosszkor érkeztem.

- Anitát múlt éjjel megtámadták.

- Mi? - pattan fel az ágyból, dühösen és gyönyörűen.

- Jöjj hozzám a Kárhozottak Cirkuszába és elmondok mindent... - válaszolom higgadtan és bontom a kapcsolatot.

 

Nem kell sokat várnom, fél óra sem telik el és dörömböl az ajtómon.

- Gyere be, Richard.

Szabályosan beront az ajtón és az íróasztalomig robog, hogy ott rácsapjon és szemembe fúrja ragyogó tekintetét.

- Deja vu - sóhajtom mosolyogva.

- Hol van Anita? Mi van vele?

- Jól van, és a hálószobámban szeretkezik épp a leopárdjaival - intek kecsesen az ajtó felé. Gondolkodás nélkül lép oda, feltépi az ajtót és megtorpan. Kézzel fogható a féltékenység a harag és a fájdalom ami belőle árad a látvány miatt. Megcirógatom a vállát de elhúzódik, ezért inkább becsukom az ajtót, és vetek egy pillantást a látványra. Micah épp hátulról keféli Anitát, aki előtt Nathaniel térdel és épp a szájába élvez. Én már túljutottam az intenzív érzelmeken, amelyeket kiöltek belőlem az évszázados szenvedések. Nem érzem a féltékenységet és a haragot sem. Utoljára Asher miatt éreztem így... óh nagyon régen... Talán meg sem történt.

Richard csak nézi az orra előtt becsukott ajtó lapját.

- Anita - suttogja, kezei ökölbe szorulnak. Levegőt sem tud venni az erős érzelmektől, ezért elé állok és homlokára simítom hűvös tenyeremet, a közöttünk lévő köteléket felhasználva átáramlik belé az én túlvilági nyugalmam, enyhülést nyújtva számára.

- Ne mondd... hogy neked nem fáj... - zihálja könnyes szemekkel.

- Nem mondom, mert nem szeretnéd hallani - válaszolom halkan. Kezem homlokáról arcára csúszik, belenézek aranybarna szemeibe. - Anitát nem birtokolhatja senki, mon loup. Ő a maga ura.

- De én...

- Tudom. Majd én segítek neked... de előbb te segíts rajtam.

Forró keze az én hideg ujjaimra csusszan és arcomat tanulmányozza.

- Éhes vagy - konstatálja halkan a tényt. Csak bólintok. - Nem. Nem etetlek meg. Hívd a pomme de sang-odat.

Elengedem őt és ellépek tőle, nem nézek rá, tekintetem a kandallóra függesztem.

- A szomszéd város úrnőjével fog ma éjjel a város összes vámpírja és likantrópja harcba lépni, ezért rád most nagy szükségem lesz. Készítsd fel a farkasaidat - utasítom kifejezéstelen hangon.

- Francba. És te? Enned kell.

- Majd Micah vagy Nathaniel megkínál a vérével mon loup. Ne aggódj.

- Nem. Szükséged van az erődre, és a legerősebb likantróp a városban én vagyok. Most az egyszer, de soha többet - morogja halkan. Elém lép és komolyan néz a szemembe. Halvány mosollyal érintem meg az arcát ujjaimmal de elrántja a fejét. - Csak a vér.

Minden mágiámat összegyűjtve nézek a szemébe, és egyetlen másodperc alatt elbűvölöm. Ajka kinyílik a vágytól, és amikor megcirógatom arcát, élvezettel simítja tenyerembe. Lehajolok hozzá, félresimítom a nyakába hulló hajtincseit és finom csókot hintek a bőrére.

- Ah... - sóhajtja halkan, egész testében megborzongva.  

- Richards - lehelem bőrébe, és gyengéden, finoman harapom meg. - Sós íze forrón csordul a számba, szemeimet is behunyom a gyönyörűségtől, karjaim közé szorítom elgyengülő testét és könnyedén megtartom. Vágya a combomnak nyomul, és ahogy ereimet feltölti az ő ereje, úgy kezd lüktetni az élet az én ágyékomban is. Igazi, gyönyörűséges egyesülés...

 

Richard...


Levi-sama2010. 03. 12. 10:47:42#4186
Karakter: Jean-Claude (Snoopykának)





Dühösen terem előttem, és ha tehetné fölém magasodna, de az íróasztalomon ülök, ami önmagában is elég magas, emellett pedig én is magasabb vagyok nála fél fejjel, így csak felfelé képes nézni, mégis mindenéből süt a dühödt fenyegetés. Állati vonzereje szédítő. Nemhiába a hívóállatom a farkas.

- Mégis hogy gondoltad azt az üzenetet? Semmivel nem tartozok neked… - háborog. Oh hát erről van szó... Elfojtom a nevetést és csak elmosolyodom. Imádok játszadozni vele, és minél jobban felhergelem, ő annál szebb. Mesésen áll neki a harag, nem láttam az elmúlt évszázadokban nála szebb vérfarkast. Anita megfogta az isten lábát vele, irigyeltem is érte, de már szakítottak, aminek én kifejezetten örvendeztem annakidején.

- Nem tudom milyen üzenetre gondolsz... - szítom a  tüzet, és voila... már szikráznak is szemei.

- Akkor had emlékeztesselek. Valami táncról, és tartozásról beszéltél. Megismétlem. Én nem tartozom neked semmivel.

- Ó dehogynem mon loup …egy új ágy nem olcsó mulatság… - látom gondolataiban a képet ahogy dühöng amiért Anitát egy ágyban találta két kis játékszerével. Azt gondolja, hogy elveszítette a fejét és nem tehet róla. Ugyan-ugyan.

- Az nem kifogás… - búgom lágyan. Észbe kap és szinte döndül előttem a pajzsa ahogy bevágja előttem.

- Szállj ki a fejemből…vérszopó… - sziszegi elhátrálva tőlem.

- Ugyan már…ne légy ilyen távolságtartó… - mosolygok le rá, és egy kecses mozdulattal lecsusszanok az íróasztalról, felé lépek és egyik nyakába kunkorodó hajtincset megcirógatok hosszú, hűvös ujjaimmal. Süt testéből a likantróp forróság, amely az én jóval alacsonyabb hőmérsékletű bőrömnek csodálatos érzés. Vonz engem mint a mágnes, és tudom hogy ő is így érez, akármennyire is tagadja, akkor is így van. Egyszer kutattam a fejében, az emlékeiből tudom hogy volt egy fiatalkori rossz élménye, kezdő kis farkasként meg akarta erőszakolni az akkori leopárdkirály, Gabriel. Megvédte tőle önmagát és pompás hátsóját, de azóta utálja a homoszexualitás gondolatát is. Pedig nekünk vámpíroknak, akik évszázadokat élünk meg, és a likantrópoknak, akik ugyanebben a cipőben járnak... nem létezik tabu, korlát.

- Arra gondoltam - folytatom tovább zavartalanul, hangom meleg mézként csorog végig a gerincén, ahogy bevetem mágiámat -, hogy táncolj a Bűnös Vágyakban, így kiegyenlítheted a tartozásodat.

- Nem vagyok ostoba. Nem teszem meg. Ha pénz kell, kifizetem.

- Nem értesz engem mon ami, nekem nem a pénzed kell. Kifizetni képtelen lennél rá, az egy nagyon értékes, antik bútor volt, felbecsülhetetlen értékű... Azt parancsolom hogy táncolj nekem, és mindent elfelejthetünk.

- Nem teszem meg! - vágja dühösen arcomba a szavakat, és hátat fordít. Az ajtó előtt termek, kezemet a falapra illesztve finoman. Ő erős, azonban az én erőmhöz képest sehol sincs. Ezen az ajtón csak akkor mehet ki, ha én is akarom és ezt tudja ő is nagyon jól.

- Pedig nem lesz választásod, azt kell tenned amit mondok - mosolygok rá.

- Majd Jason több műszakot vállal...

- De a pomme de sang-om nem követte el ezt a hibát. Vállald tetteid következményeit és légy férfi - adom meg a kegyelemdöfést. Jól ismerem őt, tudom mi a gyengepontja.

- Élvezed mi? - mordul dühösen, sötét szemei ragyognak. Felnevetek lágyan, végigcirógatva őt hangommal.

- Ugyan... hogy feltételezhetsz rólam ilyet? - Bűverőm ledermeszti, és értetlenül mereng, miért is történik. Imádnivaló. Mögé lépek, és a hátához simulok, derekát karjaimmal körülfonom. Fülébelehelem a szavakat: - Csodálatos lesz, majd meglátod... mon loup...

Nekem biztosan.

Viharkék szemeim összeszűkülnek ahogy elmosolyodom, kezem lassan felsiklik mellkasáig, nyakáig majd állánál fogva fordítom oldalra a fejét, így arca alig néhány centire az enyémtől. Érzem leheletének cirógatását bőrömön és finom illatát. Pompás teste van, a kidolgozott izmok nekem feszülnek de nem lök el magától, pedig szeretne, tudom. Elfelejtkezett a pajzsáról is, és most teljesen a hatásom alá került, vámpír bűverőm teljesen behálózta. Fekete hajam vállára hullik, karcsú ujjaim arcát cirógatják lágyan.

- Ma este... a Bűnös Vágyakban találkozunk... - ígéri hangom kétértelműen, majd ellépek tőle, így felszabadul a bénító hatásom alól. Hangosan veszi a levegőt, hirtelen, mint aki víz alól merül fel. Elfordulok tőle és visszasétálok az íróasztalomhoz. - Jason majd segít neked, ennyit igazán megtehetek érted... Most elmehetsz.

 

Bamm.

 

Hosszan visszhangzik a bedöndült az ajtó, ahogy bevágta maga után. Karosszékembe telepszem, könyökömmel a karfára támaszkodva, és ujjaimmal végigsimítom ajkaimat. Szemfogaim megkarcolják bőrömet. Elmosolyodom. Olyan erősen vágyom rá, hogy még a szemfogaim is megnyúltak...

Alig várom a ma estét.

 

 

***

 

 

Éjfélkor érkezem, stílusosan. Fekete selyeming, csipkegallér és kézelővel amely kézfejemet is eltakarja. Fekete bársonynadrágom és térdig érő fekete bőrcsizmám egészíti ki öltözékem. Bőröm fehéren üt el ruhámtól, hajam azonban mégis külön életet él arcom körül. Lágyan hullámzik vállaimra, és kék szemeim ragyognak arcomban. Nem ettem ma még semmit, mert a pomme de sang-om a királyával volt elfoglalva.

A hátsó bejáraton érkezem, és amikor a klubhelyiségbe lépek, mélyen magamba szívom a levegőt. Az erotika édes illatát. Mmm... Máris jobban érzem magam. A zene érzéki ritmusa lüktet az itt lévők ereiben. A színpadon egyik vérleopárdom vonaglik, hosszú haja csodás felhőként ível minden mozdualat után, félmeztelen testén játszadoznak a színes lámpák és a csillámpor szikrázik bőrén. Anita egyik kis kedvence. A színpad előtti asztalok tömve, és a nézők tátott szájjal bámulják vagy épp hajukat tépve visítanak. Elmosolyodom, szemfogaim megcsillannak a sötétben. Mögöttük a táncparketten tömegben táncolnak, néha felvillan szemeim előtt egy-egy ismerős arc. Vámpírjaim imádnak elvegyülni az extázisban vonagló emberek között. Meg tudom érteni őket. Egyrészt táplálkozniuk kell, másrészt a forró emberi testek melege egy vámpír számára felér egy tábortűzzel a fagyos éjszakában. A rendeletek tiltják a beleegyezés nélküli vérszívást, a vámpírbűbájt, ezért a szépség nagyon fontos. A vámpíroknak csábítaniuk kell és meg is teszik.

Hátamat a falhoz támasztva nézem a színpadot és az embereket, miközben a levegőben felgyűlt szexuális energiákat elnyelem. Táplálkozom. A vér is jólesne, de nekem ez is teljes értékű.

- És most tisztelt hölgyeim, bemutatom a Bűnös Vágyak új táncosát. Fogadjátok nagy szeretettel Waldooooot!

ZENE


A lámpák egyenesen a színpad közepén álló két férfira irányulnak, egyik Jason, a másik pedig... Elmosolyodom. Richard feszeng a szűk farmernadrágban, felsőtestén csillog az olaj, kiemelve minden egyes pompás porcikáját. Jason jutalmat érdemel ezért. A zene lüktetni kezd, érzékien és mámorítóan. Jason táncolni kezd, teste együtt hullámzik a dobok ritmusával, Richard némi tétovázás után vele együtt (őt utánozva) kezd táncolni. Képtelen vagyok elszakítani a szemeimet róla. Behunyja szemeit, hogy ne is lássa az őérte sikoltozó, letaglózott nőket. Igen... egyetértek velük. Richard egyszerűen szédítő. Csípője őrjatően köröz, teste hullámzik, kezei saját mellkasát és hasát simítják végig. Megnyalom a számat, amikor ujjai nadrágjába csusszannak játékosan, épp csak egy picit, majd visszahúzódnak. Ha tehettem volna, őt tettem volna meg pomme de sang-omnak, de királyként elég akarata volt hogy elutasíthasson, és még mindig így van. Tudok neki parancsolni, de mindent nem kényszeríthetek rá sajnos.

Egy mozdulattal, könnyedén tépi le magáról a farmernadrágot. Nem trükk, letépte. Vad, szédítően erotikus vonzereje szétárad a nézőtéren, olyan energiákat felszabadítva, amelyet ritkán tapasztalok. Magamba szívom, erőm pedig árad és dagad testemben. Richard pedig vonaglik, táncol és beleszédülök a látványba. Néha Jason felé fordítja a fejét, mozgását utánozza. Szegény kis pomme de sang-omra senki sem figyel, de nem is ő a fő műsorszám most. Csak segít a királyának.

A sötétbordó alsónadrág az egyik legszolidabb férfitanga amit láttam eddig. Semmi csillogó flitter vagy egyéb dísz. Nincs is rá szükség, mert így is lehengerlő a látvány. Richard teste gyönyörű, és a felszereltsége nyilvánvalóan dudorodik a kis szövetdarab alatt, ahová a nézők szívesen dugdosnák a pénzüket, de Richard büszke természete nem teszi ezt lehetővé. Nem megy a színpad szélére, hogy kitegye magát a mohó női kezek zaklatásának. Nem is tűrném, Jason sem engedné hogy királyukat megalázzák még ennél is jobban. Egy kis tánc még elmegy, de ha lealacsonyodna odáig, akkor az egész falka haragja rám zúdulna.

Négykézlábra ereszkedik, és Jason-t utánozva lassan elindul, puha macskaszerű mozgással. Ajkamba harapok a látványtól... a kiserkenő véremet lenyalintva mosolyodom el. Elképesztő.

 

Véget ér a zene, ő pedig egy vadító pózba merevedik, a fények elsötétülnek. Vámpírszemeimmel látom ahogy zihálva feláll és lesétál a színpadról. Érzem a dühét.

- Byron - szólalok mg halkan. Vámpírom a klub másik felében van, de hívószavam mágiáját megérzi és alig néhány másodperc múlva már előttem is áll, meghajol és csuklyáját hátravetve néz a szemembe.

- Üdvözöllek uram, miben óhajtod igénybe venni csekély képességeimet? - kérdezi a szokásos óangol modorában.

- Egy VIP műsort szeretnék Waldo-val.

- Az elsőszámú vörös szoba megfelelő lesz? - Bólintok. - Kinek?

- Nekem.

 

 

***

 

A vörös szoba nem más, mint egy kis szoba, padlótol a plafonig sötétbordó bársonnyal fedve. Egy bordó kanapé és előtte egy hengerszerű, egy méter magas kis mini színpad. Ezen táncolnak a VIP vendégnek vagy vendégeknek. Már a kanapén ülök, kényelmesen keresztbe tett lábakkal, karjaimat a háttámlán pihentetve, amikor nyílik az ajtó.

Jason és Richard lépnek be rajta. Előbbi halálsápadt, utóbbi pedig olyan dühös, hogy ereje szétrobban a szobában, forrón égeti a levegőt. Ha hatna rám, már a padlón nyöszörögnék a fájdalomtól, ahogy kishíján Jason is teszi. Megpillantanak engem és ledermednek.

- Te? - hörren Richard. Sötét hajamat vállamon hátravetem és elmosolyodok.

- Jason te elmehetsz - intek.

- Ööö... rendben... kint várok az ajtó előtt. - Meghajol nekem, majd Richard-nak és hangtalanul csukja be az ajtót maga mögött.


Levi-sama2010. 02. 09. 16:10:14#3581
Karakter: Jean-Claude (Snoopykának)



- Mondieu! Anita, kissé bosszantóan viselkedik mostanában - sóhajtom lemondóan, kezemmel egy kecses mozdulattal legyintve az ajtóra amit az imént vágott be az említett sötéthajú, bűbájos teremtmény. Dolgozószobámban, a gyertyák kellemes félhomályába burkolózva áll a fal mellett Asher.

- Össze van zavarodva.

- Pourquoi?

- Mert Richard és te kétfelől szédítitek, és ott van neki a leopárd falkája is, Micah és Nathaniel. Az ardeur pedig összezavarja az érzelmeit.

Elgondolkodva simítom végig sápadt ujjaimmal az asztalt, és felidézem magamban Anita szavait, amikor szerelmet vallott nekem. Nem, nem veszíthetem el őt. Vagy mégis? Felpillantok Asherre, aki pillantásomat látva önkéntelenül is közelebb lép hozzám.

- Szeret téged, mon ami, nincs okod aggodalomra.

Lemondóan sóhajtok fel.

- Tudom, de nem is ez zavar, mert ha el is hidegül tőlem, a köztünk lévő erős köteléket nem képes eltépni. Mais... zavar, hogy osztoznom kell rajta. Ne érts félre, hiszen ha szeretünk valakit, és olyannal osztjuk meg aki szintén fontos nekünk, az teljesen más. Anita azonban...

Elhallgatok, és lehajtom a fejem, fekete fürtjeim sápadt arcomba hullnak.

- Mégsem hibáztathatom őt, hiszen én vagyok a hibás. Nem hallgattam a józan eszemre amikor erős vonzalmam miatt magamhoz láncoltam, így az ardeur is közbeszólt.

- Mégis azt mondom, jól tetted, Jean-Claude. Olyan erőssé tett téged az erejével, hogy...

- Non... - emelem fel kezemet egy finom mozdulattal. - Ne is említsd, hisz tudod hogy a nálunk is nagyobb hatalmak mindent hallanak.

- Excusez-moi.

Halvány mosollyal nézek rá. Puha, mézszőke hajában megcsillan a gyertyák fénye, bőre akár a legnemesebb porcelán. Egykoron a világ legszebb vámpírja volt. Számomra most is gyönyörű, de nem enged többé magához olyan közel, mint egykor. Undorodik saját magától, és bár megbocsátotta nekem Juliana halálát, mélyen belül még mindig neheztel rám. Velem nem szeretkezik, de részt vesz az Anitával való szexben, és nekem ez is elég, hiszen szolgámon keresztül érezhetem én is rég elfeledett csodás ajkainak ízét.

Felállok, és elé lépek, vágyakozva nézem puha ajkait. Elutasítóan fordítja el arcát, szándékosan a heges felét fordítva felém, így sóhajtva cirógatom meg vállára omló arany fürtjeit.

 

Bamm.

 

Kivágódik a szoba ajtaja. Tudtam, hogy Richard közelít, elvégre a triumvirátusom tagja. Mindig tudom hol van és mit csinál, ahogy azt is, hogy most nagyon dühös.

Amikor belép, a küszöbre fagy a látványtól. Szeretem amikor ilyen képet vág.

Halvány mosollyal hintek egy kis puszit az ujjaimra tekert egyik hosszú, aranyszőke hajtincsre, majd lágyan kicsúsztatom ujjaim közül és hátralépek Ashertől.

- Bonsoir, mon lup - üdvözlöm őt egy lágy mosollyal, és kecsesen felülök az íróasztalomra, lábaimat keresztbe téve. Fekete hajam előre lebben a vállamon a mozdulattól. Szándékosan hívtam őt farkasomnak, mert tudom hogy irritálja. Szeretem ézni őt, amikor elragadja a szenvedély. Olyankor a legszebb.

- Megzavartam valamit? - morran belépve. Izmos testén a fekete farmer és a barna ing színtiszta pazarlás. Csodás, napbarnított bőre, tüzes tekintete és vállaira omló barna haja egyszerűen szédítő. Nemcsak érzéki élvezetek tárháza lenne számomra, de a vére is üdítő. Volt szerencsém néhányszor inni a véréből, de soha nem önként adta, csak vonakodva és kényszerből, úgy pedig jelentősen csökken az élvezeti értéke.

- Semmi olyat, amit ne folytathatnánk később - vonom meg vállamat. Asher szó nélkül távozik, és amikor kattan a zár, érezhetően ránk telepedik a súlyos csend. Richard mindig zavarban van ha kettesben marad velem, ezért is jár ide ritkán.

 

- Minek köszönhetem a megtisztelő látogatásodat? - kérdezem halvány mosollyal, hajnalkék szemeimet az övéibe mélyesztve. Kíváncsi vagyok hogyan hozakodik elő vele...

 

Észbe kap, és ismét szikrákat vetnek szemei, úgy lép közelebb. Süt belőle a harag.


<<1.oldal>> 2.

© Copyright 2009-2020. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).