|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Aya-chan | 2014. 04. 04. 16:42:34 | #29663 |
 Karakter: Erick Aleksey Barrow
Megjegyzés: ~Lurekának
"A szex, a fájdalom és a szerelem az emberi lét korlátait feszegető tapasztalatok. Csak az ismeri az életet, aki ismeri ezeket a határokat. Minden más felesleges időpocsékolás, unalmas ismételgetés, öregedés és halál, anélkül, hogy az ember megtudná, mit keres ezen a földön,"
P.C
A Cabernet sauvignon rosé illata még most is olyan intenzitással hatol orromba, mint tegnap este. Egy jó bor felér egy jó szexszel, a kettő együtt pedig az igazi élvezettel.
Ránézek a mellettem még édesen pihegő szőke, meztelen nőre és a fejfájással együtt az emlékeim is betörnek a fejembe. Hát persze, a ribanc „véletlen” leöntött egy korty roséval és felhívott, hogy kitisztítsa az ingemet… a nem mellesleg kibaszottul drága ingemet. Ha egy mocskosul formás bige felkér a keringőre nem utasítom vissza, ez is egy olyan volt, de amint gerincre vágtam a konyhában és a hálóban, már elveszítettem az érdeklődésem. Mint mindig. Szegényke már eléggé tág volt, egy pasi segge, azért jobban ki tud készíteni, de tegnap estére ez is jó elment. Hetek óta nem voltam nővel… és ezt a jó szokásomat meg is tartom, jöhet a másik nem. Bár egy jó fuvola még belefért volna így reggel, de már nem áll fel tőle, akkor meg minek vesződni.
Összeszedve a cuccaim angolosan távozom. Még van fél órám, hogy beérjek a melóra, nem kell sietni. Leintek egy taxit és a lakásomra vitetve magam. Az igazi legénylakosom.
Hány lyukban laktam hosszú hónapokon keresztül, míg sikerült megvennem ezt a hanyag eleganciával összetett vityillót. Minden pontosan a helyén, kicentizve, ahogy kell, a bortartó, a szőnyegek, az állólámpák egy porcicát nem látni a hatalmas üvegajtón beáradó fényben. Rend! Pontosan erre van szükségem, nem pedig egy parfüm ittas bige összetrancsírolt hálójára.
, majd lassan levéve összehajtogatom a ruhaneműim és a kád szélére teszem. A zuhanykabint hamar ellepi a gőz, igyekszem kimosni a nőies illatok és emlékek írmagját is. A meleg víz kellemesen csorog le a testemen, tökéletes akusztikát nyújtva a fürdőben. Milyen jó is ez az alapzaj… egyedül én a saját világomban. Sokan azt mondják, hogy egyedül élni borzalmas, nincs senki akire támaszkodhatsz, reggel csak a takaród csücske van melletted, este pedig nem illatos vacsora vár, hanem az üres sötét ház… hogyan gondolkodhatnak így egyesek? Akik kiégettek és depressziósok, azok látják ilyen elcseszettül a dolgokat és az ilyenekből akad dögivel. Bele se gondolnak, hogy mennyi mindentől mentesít az otthoni egyedüllét édes gyönyöre.
Nem kell mások levetett cuccait pakolgatni, kerülgetni a partnered, ha valami baja van, aztán a végén úgy is kiderül, hogy a ház nem elég nagy kettőtöknek, mindegy hova menekülsz. És ami a legfontosabb senki nem mondja meg, hogyan és mit tegyél nincs állandó őrjöngés és vita.
Kilépve a szőnyegre megtörölközöm, majd miután szárazra nyüstöltem magam kiterítem a törölközőt, hogy este is használni tudjam.
Utolsó simítások jönnek, megfésülködöm, befújom magam és a szobába lépve kiveszem a megfelelő nadrágot, inget és zakót. Most a letisztult fekete-fehér kombót
választom, elvégre ma a Főnök látni akar, remélem némi jutalékot ad, amiért annak a napelemet gyártó cégnek olyan kibaszottul jó arculatot terveztem. Vagy ha nem is azt, akkor legalább egy hímringyót ad ajándékba, akit megkefélhetek az irodámban. A gondolatra szinte merevedésem támad… de mégsem, ahhoz kéne valami materiális kép is.
Az órámra nézek, tökéletesen időben vagyok.
Bezárva a házat a garázsba megyek és kitolom a motorom. Nincs ma kedvem autóval menni, rohadtul hétfő van, nagy a forgalom, motorral könnyebb ilyenkor. Felveszem a sisakom és megnyomva az elektromos kapu gombját ki is hajtok.
Felhajtva a főútra lightosan haladok a belső sávban, mire rohadt hirtelen valami anyaszomorító majdnem letol az útról. Hát kapd be te állat! A volán mögött valami ficsúr ül, aki mutogat a mögötte lévő autósnak, amit persze valami idegbajos nő vezet. Barátom, még egy ilyen, megtalállak és letépem a farkad!
Kielőzve ezt a balféket hagyom, had anyázzon még egy darabig és elhúzok mellette.
***
Az irodában épp egy aquarell papírt keresek, mikor csörög a telefon. Graham az, már vártam a vén szivar hívását. Igaz, hogy kurvára 8-ra beszéltük meg a csevejt, de mindegy ő a főnök nem packázom vele… de egy ilyenért én már rég kirúgtam volna bárkit.
Megigazítom az ingem és a hajam, majd felliftezek a 3.-ra.
Mikor kilépek, orbitális nagy pusmogás van, mint a piacon a kofák komolyan… a sok nyenyerésző nőci egymás fülébe suttog, mintha valami görög isten ment volna el az előbb. Hölgyeim, bugyit a helyére még csak most jövök én…
De észre sem vesznek! Valaki – remélem az ajándék hímringyóm – nagyon learatta a babérokat. Miközben az asztalok mellett elhaladok, köszönnek páran, biccentéssel jutalmazom a lihegésüket.
Bekopogok, és az igenlésre belépek az ajtón. A pofásan berendezett iroda konyak és szivar illatot áraszt. Mélyen beszívom ezt a ritkán érzett kettős aromát, ám ez fulladásba csap át, mikor Graham mellett meglátok egy szépen megmunkált férfit. Ruházata tökéletes, elegáns sötétszínű farmer, szinte fekete, amit egy méregzöld keményített nyakú ing tesz bohém hangulatúvá. Haja könnyű, a most keltem, de már csak a sármom miatt is jól nézek ki stílus mintapéldánya… Tudtam, annyira éreztem, hogy fizet nekem egy hostot! Nem csalódtam, köszi Graham! Mindig is benne voltál az ilyen játékokban, habár hármast veled nem vállalok később neked is odaadhatom.
- Erick, esetleg kérsz egy kávét? – kérdi az öreg jó szokásához híven.
- Nem, köszönöm. Azt hiszem a legjobb, ha a tárgyra térünk, sok a dolgom. – mosolygok a cuki fiúra, aki furcsán méreget. Na, majd akkor, hogy fog kettéállni a gyönyörű mandulaszemed, ha tövig beléd hatolok.
- Olyan karrierista vagy. De rendben. Nos, akkor bemutatom Adam Grentet, ő a legújabb titán a piacon. Pimaszul tehetséges a számítógépes grafikában, igyekeztem hamar lecsapni rá. Adam, ő itt Erick Barrow, a jobb kezem, cégünk kreatív üdvöskéje. – mi a fasz?
- A nevem Erick Aleksey Barrow. – javítom ki a fószert akit legszívesebben most ketté tépnék – És arculati manager, nem üdvöske. – ülök le az egyik bőrfotelba. – Victor, mint azt te is tudod a Denzo, aki milliós befektetést jelent, gyors és precíz munkát vár, így remélem nincs ellenedre, ha hamar túlesünk ezen. – nem értem, hogy kerül ide ez a senkiházi gazdaggyerek. És miért ismerős ennyire az arca?
- Adam – köhint Victor
- Ja, igen. Hát, örülök, hogy megismerhetem Mr. Barrow. Remélem a közös munkánk kiváló gyümölcsöt fog jelenteni a Denzo számára. – vigyorog, majd kikortyolva utolsó akármijét megköszörüli a torkát.
Remélem ez egy beteg vicc. Nekem még soha senkivel nem kellett együtt dolgoznom, ez a tag legfeljebb a kutyám lehet, de a munkatársam soha! Persze ettől független is megdugom, mint annak a rendje, de mi ez már? Hogy valami útszéli gyíkgyerek bepofátlankodjon ide és azt mondja, velem csinálja meg a cég ez idáig legnagyobb munkáját?
- Látom a torkodra akadt a szó. – mondja a kedves ügyvezető igazgató. – Ez igen szükséges lépés volt Ercik, ezt be kell látnod. A Denzo egy hatalmas japán cég, akik a legnagyobb kihívást tették elénk és mi meg tudunk vele küzdeni. Illetve ti és még néhány beosztott. Adam kiválóan ért a számítógépes tervezéshez, ha valaki, akkor ő igazán a segítségedre válhat! Hiszem, hogy ti ketten valami olyat fogtok alkotni, amivel elérhetjük a jéghegy csúcsát. A te ötleteid és rajzaid életre fognak kelni Grent által.
Ciripcirip.
- Ennyi? – kérdezem.
- Hát.. igen. – válaszol Victor.
- Nos, Adam az enyém a megtiszteltetés, hogy a kezem alatt dolgoztathatlak. Ha olyan jó vagy, mint amilyennek Mr. Graham lefestett jóban leszünk. Természetesen meg kell tanulnod egyet s mást, amíg velem dolgozol.
- Ó, az érzés kölcsönös. Nekem is lesznek feltételeim. – faszt a szádba, az lesz neked! – Ha nem bánod, akkor elkezdek beköltözni az irodádba, hogy holnap kezdhessünk.
- Csak tessék. – állok fel, mosolyogva az ajtó felé lépek.
- A laptomot már be is tettem, így ma át is tudunk nézni néhány vázlatot. Előre dolgoztam. – ez a hang, ez a vigyor! Precíz, már most látom, nincs benne vicc, ha a munkáról van szó. Sebaj, elbírok vele, egy hétig sem fogja itt bírni.
Kilépek, és amilyen gyöngén becsukom a cédrusból készült ajtót, olyan eszeveszett hévvel rohanok vissza az irodámba.
Ez a kis mitugrász tavaszi tekercs, a macsós megjelenésével! Volt képe a pofámba röhögnie! Adam Grent…. Az istenit tudnom kellett volna, hogy ez lesz.
Bassza meg!
Leülök a székembe és próbálom lehiggasztani a pulzusom, mikor meglátom a mahagóni munkalapomon Adam laptopját.
A munkalapomon… rátette a szinte szentnek minősített dolgozólapomra a szaros laptopját, amire minden szenny ráragad a mocskos utcákon, fogja magát és ide rakja.
Fellökve a székem odaviharzok, kiveszem a tartójából majd szépen, kinyitva a földre teszem.
- Ennyit a vázlataidról… - egyszerűen, a legkisebb ellenérzés nélkül fogom magam és egy komplett fél literes vizet ráöntök a gépére. Alattomos kis patkány…
Látom, ahogy lenyomódik a kilincs és belép rajta eleinte elkerekedett majd izzó szemekkel.
- Valamit meg kell tanulnod Adam. Te itt egy senki vagy, én viszont az Atyaúristen. Úgyhogy ha bármelyik cuccod még egyszer az enyémhez ér, esküszöm, kiheréllek. – hangom nyugodt, rekedtes. Az ökölbe szoruló kezek láttán még vigyorogni is kedvem támad.
Üss, meg és azonnal kirúgatlak. Árulj be, úgy sem fog hinni neked senki.
Isten hozott a cégnél Adam Grent!
Music
Szerkesztve Aya-chan által @ 2014. 04. 04. 16:45:35
|
| Kita | 2011. 05. 16. 16:53:00 | #13639 |
Karakter: Sebastian Zen
Megjegyzés: Papa-Samának
Nyugodtan állok a kertben, eldobok egy rágcsát Stregának, aki hangos ugatással veti magát utána. Elkapja, visszahozza de nem akarja odaadni, nevetve kapok utána; hatalmasabb, mint én, könnyedén dől az oldalára, de a játékot morogva nem engedi.
Nevetve próbálom elvenni tőle, ismét csak elfordul, fut egy kört és játszadozva ugrál el előttem, hogy kergessem; futok utána.
Kiáltás hallok, odafordulok és füttyentek egyet Stregának, mire azonnal mellém fut és a kezembe adja a játékot.
- Sebastian-sama! – hallom a kiáltásokat, csettintek egyet Stregának és befelé futunk.
- Itt vagyunk – mosolygok – Tessék, Ichirou-sama?
- Édesapád hazaért, kérlek, gyere be és üdvözöld.
Felragyog az arcom és ahogy vagyok, melegítőnadrágban futok be a házba.
- Apa! – nézek körbe a hatalmas teremben, majd megpillantom magam alakját. – Apa!
- Sebastian – mosolyog rám, megsimogatva a fejem. Masszív alakjához képest én alacsony és apró vagyok. – Hogy teltek a napjaid?
- Nagyon jól – mosolygok rá. – És te? Minden rendben volt? Iszunk egy teát?
Az órájára néz, majd rám és ismét mosolyogva simogatja meg a hajam.
- Igyunk.
***
Bent ülünk, én megmosakodva vele szemben, a kis asztalunknál, hogy folytassuk a sakkjátszmát, amit a legutóbb elkezdtünk.
- Te jössz, apa – figyelmeztetem, míg kihozzák a teát.
- Gondolkodtam ám a lépésen – néz rá huncutul, rámosolygok.
- Megint én fogok győzi – jelentem ki magabiztosan, de csak megbillegteti az ujját, miszerint nincs igazam, majd lép a futóval.
- Sakk! – jelenti ki. Elgondolkodva rágom az ujjam.
- Tényleg jó lépés volt. De tudok jobbat! – nézek rá.
Pár pillanatig csendben ülünk, míg én gondolkodok s ő a teáját kortyolgatja.
- Átjönne ma hozzánk pár… üzleti partnerem – mondja csendesen. Felkapom kissé a fejem.
- Ma este lenne a fogadás? – nézek rá nyugodtan, majd lépek a bástyával. – Sakk, apa.
- Nehogy már – nézi a táblát. Elmosolyodva húzom a vállaim közé a fejem. – Igen, ma este lenne.
- Zongorázzak, apa?
- Örülnék neki, Sebastian.
- Akkor jó – mosolygok, mikor lép, és felvillanó szemmel ütöm a királynőjét – Sakk matt, papa.
***
Este pezsgőszín ingben, fekete mellényben és fekete nadrágban megyek le a lépcsőn, megzabolázva a tincseimet állok apa mellé, mikor várja a vendégeket.
- Nem vagy fáradt, apa? – kérdezem csendesen.
- De az vagyok – mondja halkan sóhajtva. – De ez az üzlet nagyon fontos.
- Értem, papa – mondom nyugodtan.
Köszöntjük a vendégeket, mosolyogva hajolok meg, ha úgy tartja az illem, majd megjelenik egy fekete autó, s abból kiszáll egy magas, vörös hajú férfi. Feltűnő, hogy csak az egyik kezén visel kesztyűt.
- Á, Mr Willson – mondja apa és kezet fog a férfival. – Bemutatom a fiamat, Sebastiant.
- Üdvözlöm, uram – hajolok meg kissé, majd kezet fogok vele – Jó szórakozást kívánok.
- Köszönöm. Arthur, beszélhetnénk?
- Persze, Michael – mondja apa és megfogja a vállam. – Sebastian, kérlek, invitáld be a vendégeket.
- Igenis, papa – mondom biccentve.
***
Már javában tart az estély, mikor a papa maga mellé hív, furcsán zaklatottnak tűnik.
- Minden rendben? – kérdezem.
- Persze, Sebastian – mosolyog. – Majd ha mindenki elmegy… játszol nekem a zongorán?
- Ne most? – lepődök meg.
- Ne.
Egy pillanatra apának el kell lépnie, egyedül állok egy pohár itallal a kezemben, mikor a padlóra valami hatalmas árnyék vetül. Megfordulok, s a fura vörös férfi áll mögöttem.
- Mr. Willson – mosolygok rá halványan. – Hogy érzi magát?
|
|
