Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Yaoi)

1. 2. <<3.oldal>> 4.

ef-chan2010. 01. 19. 20:25:20#3332
Karakter: Haruka



Kényelmesen nyúlok el a kanapén, a drága szövetre zavartalanul téve cipőm talpát, amely pár perccel korábban még Tokió mocskos utcáit rótta. Arcomra elégedett mosoly ül ki. Tudom, hogy gyűlöli, ezért csinálom. Élvezem nézni, ahogy a visszafojtott düh kidülleszti a homlokán azt a kis eret. De ennyit igazán megtehetek, hiszen régóta ismerjük egymást. Talán túlságosan is régóta ahhoz, hogy ismerjen, direkt csinálom, és ha szóvá teszi, csak ront a helyzeten. Különben is, hozok neki annyit a konyhára, hogy akár minden alkalommal kicseréltesse ezt a nyamvadt garnitúrát, hozok neki ennyit, különben nem fizetné ki olyan gálánsan azt a gázsit, amit van arcom elkérni. Ismerem, skót szívének olyannyira fáj, hogy egyre pofátlanabbul kopasztom meg, de még mindig megéri neki, különben nem ragaszkodna hozzám oly nagyon. Igaz, bosszantó lehet egy magafajtának, hogy még egyszer sem sikerült olyan helyzetbe hoznia, hogy megszerezhessen. Pedig a szeme igen mély és vad vágyakról tanúskodik. Túl nyilvánvalóak érzelmei, nincs benne semmi kihívás...
- Szóval, milyen üzleted van a számomra? - teszem fel szokásos kis kérdésem. Ha Shou hívat, az mindig munkát jelent, piszkosat, mások számára talán visszataszítót, de jövedelmezőt és sokszor izgalmasat. Ma milyen játékod van a számomra, te perverz hájpacni? Közben ízlelgetem a számomra bekészített, behűtött pezsgőt. Női pia, de érthető, a kecses ívű pezsgőspohárral könnyedebben lehet erotikus gondolatokat rajzolni a másik fejébe. Nem kell hozzá más, csak egy kis gyakorlat, a másik lélektükreibe fúródó tekintet, és egy pajzán félmosoly, és hopp, a másik már nyel is egy nagyot, hogy te gyöngyözőn kuncoghass fel zavarán. Külön szórakoztató, ha van valaki, akinél minden egyes alkalommal hasonló reakciót vált ki. De te élvezed, nem igaz, Shou? Máskülönben már rég nem kínálgatnál a minőségi pezsgőritkaságaiddal. Ccc... Annyira, de annyira kiszámítható lettél az évek során, egyedül kis üzelmeiddel tudsz felcsigázni.
- Ráérsz este? - kérdezi minden átvezetés nélkül.
Önkéntelenül felkuncogok, majd fulladozni kezdek a pezsgőtől, mire azonnal a segítségemre siet pár hátba veregetéssel.
- Mióta vagy...  ilyen rámenős? - préselem ki magamból két köhögés között gúnyosan, mire egy újabb, istenes hátba veréssel jutalmaz. Ha szemmel tudnék ölni, most holtan csuklott volna össze. Még szerencse, hogy nem vagyok erre képes, nem tett volna jót a bőrömnek a fegyházi kúra.
Közben Shou a hátam mögött maradt, s ujjaival az egyik hajtincsemet babrálta. Hagytam, nekem is érdekem, hogy közlékenyebb legyen, mint általában.
- Egy ismerősöm érdeklődött felőled, üzletet ajánlana, méltányos üzletet - kezd bele, miközben ismét megpróbálkozom a pezsgőkortyolgatással, hátha egyszer belefulladok egy pohárba.
- Mégis, milyen jellegű üzletet? - nyomom meg az utolsó szót, eddig nem vagyok elvarázsolva. Ezt jelzendő eltávolodtam tőle, s hajtincsem lassan kiszökött a kezéből csalfán vállamra omolva. Szemem szemébe fúrtam. Mit titkolsz, te kujon?
- Az illető diszkréciót kért, és egy találkát ma estére - jelenti ki fukarul.
- Hmm, és miből gondolod, hogy ott leszek? - vetem felé bosszúsan a szavakat, majd felhajtom a pezsgő maradékát, és felállok. Ha nem ajánlasz ennél többet, egyszerűen szarban hagylak, ezzel tisztában kellene lenned, Shou.
- Mert szeretsz festeni - ad "választ" a kérdésemre.
A festeni szóra megtorpanok és visszafordulok felé. Üres tekintetembe némi burkolt érdeklődés vegyül. Egy félmosoly ül ki az arcomra.
- Nagy franc vagy Shou - jelentem ki, majd távozom. Nem fékez meg, tudja, hogy megfogott, hiszen azon kevesek egyike, akik tisztában vannak a gyengepontommal.

* * *

Azt mondta, diszkréten csípjem ki magam, mert a kis barátja konzervatív figura. Hmmm, ilyen ellentmondásos embert. Konzervatív, de nem átall a homoszexuális pornóba befektetni. Képmutató fasz. Hát legyen, hiszen úgysem vár mást, ha engem kért. Teljesítettem a kérést meg nem is. Fogalmazzunk úgy, hogy sajátosan értelmeztem. Kellemes kimonót választottam magamnak, éjfeketét, amelyben még sápadtabbnak tűnök, és nem mellesleg még karcsúbbnak, viszont magasabbnak és daliásabbnak. Utóbbi kettőről nem a fekete szín gondoskodik, hanem a gondosan belehímzett fehér virágmotívumok. Ez a kis "tradicionális" darab az egyik kedvencem, ötvözi a női és férfikimonók előnyeit, egyfajta unisex. Érdekes mód talán ez okozza a legtöbb felháborodást másokban, a modern divat követői fintorognak az ódivatú ruhadarab láttán, a hagyományőrző típusok pedig a megszentségtelenítést látják ebben a darabban. Pedig ez is csak önkifejezési forma. Míg megérkezik a "taxi", elszívok egy cigit könnyedén, üres tekintettel nézve a járókelőket az ablakon kitekintve. Shou, te szemét disznó, igazán elárulhattál volna néhány diszkrét részletet! Nem szeretem, ha az én idegeimmel játszanak. Bosszúvágyam ébredezőben, ha megint egy nevetséges megmérettetésre akarsz rávenni állítólag neves kapcsolatoddal, porig alázlak.
Nem kellett sokat várnom, már be is gurult lakásom elé a fehér luxuslimuzin. Nem apróztad el Shou, máris kicsit megenyhültem, de csak mert legyezgeted hiúságom. Felkapom lenge kis szövetkabátom, amely fekete színével még el sem üt a választott kimonótól, és már libegek is könnyed léptekkel a csodaautó felé, amelynek ajtaját már kitárta a sofőr. Már benn ültél, és ahogy azt már megszokhattam, első dolgod volt felfalni tekinteteddel. Ha majd öreg és ráncos leszek - igaz előbb leszek rituális öngyilkos, mint öreg -, majd hozzád járok önbizalomtréningre, mert amilyen perverz kéjenc vagy, még akkor is így fogsz rám pillantani, mikor már az utolsó kapcarongy is kívánatosabb lesz, mint én. De ne aggódj, drága, a temetésemen az első sorba biztosítok neked helyet, hogy ráélvezhess a koporsómra. Talán ezt bele is veszem újabb passzusként a nemlétező végrendeletembe. Megnézném az arcod, ahogy az ügyvéd egyre zavartabb arckifejezéssel kürtöli kívánságom a világ tudtára, s minden szem rád szegeződik meghökkenve vagy épp elborzadva. Vajon bevállalnád? Én megtenném neked ezt az apró szívességet.
- Nos, mire várunk még? Ennyi idő alatt már hatszor előkészítettem volna valakit egy kiadós dugásra! - türelmetlen vagyok, hiszen a kíváncsiság egész nap furdalta az oldalam, így még csípősebb vagyok, mint általában.
A beszólás mindenesetre megteszi a hatását: int egyet a sofőrjének, miközben szivarral kínál. Drága kis kubai szivarocska, bűn lenne kihagyni, így elfogadom, és hagyom, hogy körbeugráljon. Elgondolkodva rágcsálom a szivarvéget, miközben kiselőadást tart az estével kapcsolatos reményeiről. Igazán tiszteletreméltó teljesítmény, hogy ennyi szövegelés után sem árult el semmilyen számomra érdemleges információt. Üzletember... csak rébuszokban tud beszélni, hogy átejtse az ügyfelét. Gyűlölöm ezeket a mézes-mázos szavakat.
Végre megérkezünk, meglepő, hogy nem kíséri fényképészek hada a manővert, ahogy kiszállok egy limuzinból. Megtehetném ugyan, de csak hivatalos ügyekre szoktam ilyen jellegű szolgáltatásokat igénybe venni. Alapvetően jobban szeretek gyalogolni, esetleg motorozni. Bár egyszer tuti megjátszom, hogy én vezetem a limuzint és nyitok ajtót a sofőrnek.
Az étterem "bizalomgerjesztő", kult környék, kult fejek, unalmas!!! Shou rutinosan karol belém, hogy másik kezét a hátamnak feszítve "betuszkoljon", esélyt sem adott arra, hogy meggondoljam magam. Egyre határozottabban érzem, munkaadót kell váltanom,mert bosszantóan jól ismer már. Bent a szokásos procedúra, a tulajdonos "udvarhölgyeivel" fogad minket, majd vagy öt percet csicsereg, hogy mekkora megtiszteltetés ez számára stb, aztán leültet a legjobb és legelszeparáltabb helyére, hogy diszkréten intézhessük ügyeink. Már előre berzenkedek. Ez is csak kurválkodás, csupán társadalmilag elfogadott.
Nem csoda, ha meglepődöm, mikor csak ennyivel fogadnak bennünket: "Már várják Önöket". Hol marad a tömjénezésem? Fekete pont az ismeretlennek. Meg egy piros is, csak hogy én se értsem magam, végül is pozitív, hogy nem kell várakozni, "megtisztel". Én is megteszem, és rágyújtok, miközben kabátom egy fogasra kerül. Egy külön boxhoz vezetnek bennünket. Kihasználva a tulaj távozását, kérvényeztem tőle egy pincért, mert én bizony rendelni fogok, nem is keveset, hiszen nem én fizetek, ilyenkor illik kirúgni a hámból. Ha már le akarnak itatni, adjuk meg nekik azt az örömet, hogy rágyúrunk a témára.
- Haruka-sensei - jaj, már most felállt a szőr a hátamon. Shou egyébként is egy tenyérbemászó alak, de amikor hivatalos ügyeket bonyolít még gyomorforgatóbb. -, engedd be, hogy bemutassam a híres producert, Kintaro Masuda-samát.
A férfi 40-es éveit taposhatta, és el kellett ismernem, ahhoz képest jól karban volt tartva. A hivatalos bemutatkozás után kezet nyújtott, amit én egy biccentéssel viszonoztam, majd levágódtam a szemközti ülőhelyre kényelmesen elterpeszkedve. A férfi arca meg sem rezdült. Sejtettem, egyrészt nem kispályás, másrészt felkészült belőlem.
- Szóval - töröm meg a hagyományos üzleti vacsorák menetrendjét, felpörgetve az eseményeket, és egy dekorációnak szánt szőlőszemet emelek a számhoz mesterkélten beleharapva. - minek köszönhetem az ingyen vacsit?
Mielőtt azonban választ kaphatnék, felbukkan végre a kért pincér"tündér" is. Unott arccal nézem tüzetesen végig, tesztelve,mennyire pirulós fajta. Alulról kezdem, és rogton levonhatom a következtetést, hogy bizony a tündérkém ma határozottan hímnemű. Nem nagy bűn olyasvalakitől, akinek ilyen formás lábai vannak ebben az undormány egyenruhában, majd feltétlenül fel kell mérnem a hátsó domborulatait is. Igazán illúzióromboló lenne, ha ilyen lábakhoz lapos hátsó dukálna. A combokról csigalassúsággal tovább indulva nem sok mindent állapíthatok meg - mondom, hogy undormányak ezek az egyenruhák -  de a termete kellemes, nem túl magas, nem túl alacsony. Nem mintha számítana ilyesmi az ágyban. S végül de nem utolsó sorban az arc. Kellemes vonások, jellegzetes tekintet. Röviden összefoglalva: egzotikus.
- Hmmm - adok hangot agyam fogaskerekeinek észvesztő tempójú forgásának. - kezdjük valami könnyeddel: egy pina coladát - rendelésem után ismét a férfiakhoz fordulok vissza, várva függőben maradt kérdésemre a választ.
-Egy fogadást ajánlok - kezdett bele az ismeretlen. Hát így, de legalább nem köntörfalazik. Csupán érdeklődve felhúzom a szemöldököm, miközben dohányzom tovább. Bátorításomat vette, így folytatta.
- Úgy hallottam, nagy "gyűjtő" hírében állsz, s nincs olyan, akit ne tudnál megszerezni.
Elmosolyodom: - Nem is tudtam, hogy ekkora hírnevem van - gúnyolódom. A beszélgetés fonalát azonban ismét megszakítja a pincérfiúcska, de legalább megjött az "anyatej". Ezen kellett volna felnőnöm, ez legalább nem várja el az engedelmességet, helyette még jobban felszabadít.
- A feladat egyszerű - folytatja a férfi a pincér távozása után,- te megpróbálsz felszedni valakit, s ha valóban sikerül, egy kiállítássorozatot szervezek a számodra a festményeidből.
Bumm, telibe! Sajnos ez meg is látszott, mert félrenyeltem azt az átkozott piát. Ha egyszer meg akarok majd halni, ezt a módszert fogom választani, halálbiztos lenne.
- Bár ilyen opció nincs, de ha vesztek? - kérdezem mohón. Valami nagy simli van a háttérben, a nyakam merném rá tenni.
- Egy évet nekem szentelsz az életedből - folytatja a férfi a legkisebb zavar nélkül.
Szemem összeszűkül. Nem kellett rákérdeznem, hogy értsem, nem színésznek akar szerződtetni az általa promotált filmekhez. Elgondolkodva kortyoltam bele a fehér, tejszerű nedűbe. Én mint szexrabszolga. Bizarr. Még jó, hogy ez az opció nem él.
- Ki lesz a célszemély? - ez is egy fontos információ. Bízom benne, hogy nem valami gusztustalan balfékkel kedveskednek. nem lenne fair.
A férfi elmosolyodik, majd nagyot szív Shoutól nyúlt szivarjába.
- Az a fiú - bök a férfi a pult felé. Tekintetemmel követem az ujja irányát, majd szemem a pincérünkön akad meg.
- A pincér? - kérdezem, jobb tisztázni a félreértéseket, nehogy rossz alakra kezdjek hajtani. Nem mondom, megfektetném, de nem tűnik égbekiáltóan nagy kihívásnak. Nem baj, legalább a zsebemben tudhatom a kiállítássorozatom.
- Időkorlát? - kérdezem, lassan gyűjtögetve össze a paramétereket a feladathoz.
- Holnap elutazom két hónapra, ha mikor visszaérek, együtt vagytok, elismerem vereségem - jön a kevésbé szívderengető válasz. Két hónap, minek néz ez engem, amatőrnek? Ohh, én vagyok a naív. A híremre építesz, kis drága. Hát ne bízz olyan butaságban, hogy azonnal lelépek, ha túl vagyok a kis ágymelegítőn. Nem, nem, ennyire én sem vagyok hülye.
Shou közben diszkréten feláll, majd előrebattyog. Van egy olyan érzésem, hogy ebből a kis játékból szerződés lesz, mégpedig két példányos. Csak egyet nem vágok, Shounak ebben mi az üzlet. Újabb korttyal enyhítem szám szárazságát, vajon milyen ruhát kellene majd felvennem a megnyitómra? Valami merőben újszerűre lenne szükségem...
Gondolataimból fura simogatásszerű érzés térít magához. Egy pár pillanatig eltartott, mire ráébredtem, a producer túrázik rajtam a lábával. A kezem remegni kezdett a dühtől, majd ösztöneimtől vezérelve vágtam a koktélos poharam a falnak, nem sok hiányzott, hogy telibe kapja a férfit, akit azonnal megragadtam a nyakkendőjénél fogva.
- Nem vagyok puding, ne kóstolgass - sziszegem a képébe. Nyugalma most először párolog el, hogy helyébe pimaszság költözzön, dühömben a széknek vágom. Shou szerencsére megakadályozta a személyzetet, hogy közbeavatkozzon, vagy megkísérelje feltakarítani a falon csíkokban lefelé kúszó alkoholcseppeket, s a földön heverő üvegszilánkokat. Helyette csak ő érkezik, majd egy tollat nyom a kezembe, s két papírt az orrom alá. El sem olvastam, csak aláfirkantottam, miközben lélegzetem igyekeztem lenyugtatni.
Amint túl voltam a porcedúrán, felálltam, és faképnél hagytam a két balfaszt, és a pulthoz sétáltam. Ha nem akartam volna terepszemlét tartani, már rég hazafelé billegtem volna jó messzire hajítva ezeket a kényelmetlen de hagyományőrző japán cipőnek csúfolt vacakokat.
- Valami erőset! - utasítom a kiszemelt áldozatot. Pultos, így nem lesz gond a beszélgetés megindításával. A hozzá hasonlók mindig lyukat beszélnek a vendég hasába, csak minél több borravalót hagyjanak ott az este végén.


1. 2. <<3.oldal>> 4.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).