|
|
Szerepjáték
(Death Note)
| timcsiikee | 2009. 12. 21. 22:49:46 | #2916 |
Karakter: Light (Szálloda)
Light:
Végre... Itt az lakalom, hogy Takadan keresztül kapcsolatot teremthessek Mikamival. Ha elég ügyes, talán szerencsét hot nekem. Felmegyek a kiválasztott szállodai szobába, először mindent egyeztetünk, hogy a kamerák működnek e, valamint a mikrofonok, végül egyedül maradok, és leoltom a villanyokat. A szobában félhomály lesz úrrá. Lassan a hatalmas ablakhoz lépek, és a tökéletes panorámán tekintek ki a lent elterülő városra. Csodás kilátás. Lent nézem a hangyának látszó embereket. Mert azok. Számomra csak olyan hangyák gyülekezete, amelyek részét védelmezni kell, a felét meg kiirtani. De mindent szépen sorjában… Vége az esti híradónak is, ami azt jelenti, hogy Takada hamarosan ideér.
Nagyon régen nem láttam már. Kopogtatnak, majd lassan be is lép. Lassan fordulok felé, és végigmérem. Tényleg megváltozott. Sokkal nőiesebb lett, és mit ne mondjak… előnyére…
De előbb a munka… Hosszú pillanatokig csak nézzük egymást… Talán számára is különleges ez a találkozás.
- Hiányoztál… - mondom vágyakozva tűnőn. Erre nagyon meg is lepődik, ahogy sejtettem. Bocs, csak kiszaladt a számon… tessék, foglalj helyet… - tessékelem. Leülünk mind a ketten, egymással szemben, csak egy üvegasztal választ el tőle.
- valahogy nem érzem, hogy rég nem találkoztunk – támasztom meg arcom egyik kézfejemmel. Először lesüti szemeit. Nem válaszol, csak lassan néz rám fel újra. Barna tekintetünk egymásba akad, csak hosszasan nézzük a másikat. Nehezemre esik nem megszólalni, de mégis megteszem. Szép nő, elegáns és jó modorú. Nem szégyellni való a külseje. Egyszer csak villogni kezd a telefonja, és halkan felsikkant.
- Kira… - kezébe is veszi a mobilt, majd kérdőn pislog rám.
Ez Mikami lesz, kicsit engem is meglep, de csak egy nagyon kicsit.
- Jobb lesz, ha felveszed – szólok rá azonnal. Így is tesz, majd beszélgetést kezdeményez.
Ha szerencsésen átvehetném a telefont… Mikami… szerencsét hozol nekem?
Beszélnek még pár pillanatot, majd Takada meglepetten nyújtja át a telefont. Jól van Mikami… Látom a választásom tökéletes volt. Átveszem, és rögtön megkérdezi kilétem. Megeresztek egy nagyon halvány és elégedett mosolyt.
- November 26-a? Öt lap? Miről van szó? – kérdezgetek fedetten. Ha jól megy, érteni fog mindent. Pár pillanat néma csend.
- Isten! – kiált bele. Jól van… Kérdezz-feleleket „játszunk”, és érti minden szavam, kitalál mindent. Mikami. Tökéletes… egyszerűen tökéletes, túl tökéletes választás voltál…
Bebizonyosodik, hogy „Ő Kira”, és pedig egy cetlire írom, hogy kihúzok minden megfigyelő készüléket, és az egyik kamera felé mutatom. Ennek végeztével, ki is iktatom mind, majd Takada felé fordulok.
- Ez most mit jelentsen? – kérdezi iszonyatos kíváncsi hangon, mikor megpillantja az asztalra helyezett mikrofonokat.
- Azt, hogy így már nyugodtan beszélhetünk –válaszolom készségesen.
- Micsoda?
- Figyelj rám Kiyomi… - mélyen a szemébe nézzek, hogy láthassam reakcióját – Én vagyok Kira… - fejezem be a mondatot. Szemei elkerekednek, látszik rajta, hogy nagyon elgondolkodott a kijelentésen. Mikamival még közlöm a telefonban, hogy ne érdeklődjön utánam és hű szolga révén meg is ígéri.
- Igen, én vagyok Kira – ismételem meg erősítésképp, majd elmagyarázom a helyzetet, sorról sorra.
- Ez… tényleg csodálatos… - mondja, szinte már mosolyogva, látom szemeiben a csodálatot – Te vagy az életemben az egyetlen férfi, akit ismertek, akit tiszta szívből tisztelni tudtam. És hogy éppen te vagy Kira… Szinte túl csodálatos…
lassan elé lépkedek, közvetlen elé. Jobb tenyerem az arcára simítom, és lágyan nézek le rá.
- Te… az én oldalamon… Az új világ Istennője leszel…
Szavaimra, mellkasomra teszi kezeit, majd hozzám bújik.
- Ohh Light – mondja lágy hangon, és pedig készségesen ölelem át.
A munka mára letudva… Jöhet az élvezet…
Lassan ujjaim Kiyomi álla köré fonom, és arcát úgy irányítom, hogy felnézzen rám ismét. Barnás szemeiben, egy a csodálattal teli fény, ahogy rám tekint… Nagyon is tetszik… Túlságosan…
- Light… - súgja áhítattal, majd egy aprócska mosolyt megeresztve csókolom meg cseresznyeszín ajkait. Meglepett sóhaját kihasználva mélyítem el a finom csókot, hogy jobban megízlelhessem. Szorosabban ölelem magamhoz, egyik kezem besiklik blúza alá, megérzem bőrének forróságát, áramlik minden porcikájából az élet. Ujjaival jobban megszorítja ingem. Először csak remeg érintésemtől, majd mikor épp melltartója kapcsa felé tartanék, megragadja felkarom. Elhajol a csókból, majd ismét felnéz rám. Szemeimbe boldog kisugárzást csalok, próbálom erősebb magabiztosságra bíztatni.
- Ismersz már… - mondom halkan, mire fél mosollyal biccent. Jól van, én is így gondoltam.
Egy újabb csókkal csábítom el, majd derekát szorosan átkarolva lépek vele párat hátrébb, aztán óvatosan döntöm le a kanapéra, én pedig felé kerekedem. Elengedi ingem végre, majd kezei felsiklanak a nyakam köré. Végigsimítok oldalán, a blúzát feltűrve. És már ennyitől is sóhajtozik. Lassan letérek kecses nyakának ívére.. Tényleg sokat változott az évek alatt.
- Light… - sóhajtja megint, és pedig egy pillanatra abbahagyom nyaka csókolgatását.
- Kiyomi… mondd azt, hogy Kira… - kérem felsandítva rá. Apró mosolyt csal arcára a mondat, majd készségesen folytatja.
- Kirahh... – veti hátra fejét, a kanapé karfájára, ahogy kezem besiklik a szoknyája alá.
Kicsit ráharapok garbójának nyakára, és lassan felhúzom róla. Ez után folytatom bőrének ízlelgetését, közben remegő kezekkel kezdi gombolni ingemet. Rámosolygok elégedetten, mikor rám nézve lesimítja vállamról az inget. Nagyon puhák és finomak a kezei, nem csak kecsesek. Látom szemén, hogy tetszik neki, amit lát, ujjai lágyan érintik mellkasom minden izmát. Visszahajolok még egy cseresznye ízű csókra, és lassan, fokozatosan vetkőztetem tovább, egyre lejjebb haladva, végig kóstolgatva selymes bőrét…
|
| timcsiikee | 2009. 08. 23. 14:04:48 | #1593 |
Karakter: vég
Gomennasai.... de ezt nem tudom folytatni -.-''''''''''''
|
| timcsiikee | 2009. 06. 01. 16:36:52 | #38 |
Karakter: Light
Light:
Végre... Itt az lakalom, hogy Takadan keresztül kapcsolatot teremthessek Mikamival. Ha elég ügyes, talán szerencsét hot nekem. Felmegyek a kiválasztott szállodai szobába, először mindent egyeztetünk, hogy a kamerák működnek e, valamint a mikrofonok, végül egyedül maradok, és leoltom a villanyokat. A szobában félhomály lesz úrrá. Lassan a hatalmas ablakhoz lépek, és a tökéletes panorámán tekintek ki a lent elterülő városra. Csodás kilátás. Lent nézem a hangyának látszó embereket. Mert azok. Számomra csak olyan hangyák gyülekezete, amelyek részét védelmezni kell, a felét meg kiirtani. De mindent szépen sorjában… Vége az esti híradónak is, ami azt jelenti, hogy Takada hamarosan ideér.
Nagyon régen nem láttam már. Kopogtatnak, majd lassan be is lép. Lassan fordulok felé, és végigmérem. Tényleg megváltozott. Sokkal nőiesebb lett, és mit ne mondjak… előnyére…
De előbb a munka… Hosszú pillanatokig csak nézzük egymást… Talán számára is különleges ez a találkozás.
- Hiányoztál… - mondom vágyakozva tűnőn. Erre nagyon meg is lepődik, ahogy sejtettem. Bocs, csak kiszaladt a számon… tessék, foglalj helyet… - tessékelem. Leülünk mind a ketten, egymással szemben, csak egy üvegasztal választ el tőle.
- valahogy nem érzem, hogy rég nem találkoztunk – támasztom meg arcom egyik kézfejemmel. Először lesüti szemeit. Nem válaszol, csak lassan néz rám fel újra. Barna tekintetünk egymásba akad, csak hosszasan nézzük a másikat. Nehezemre esik nem megszólalni, de mégis megteszem. Szép nő, elegáns és jó modorú. Nem szégyellni való a külseje. Egyszer csak villogni kezd a telefonja, és halkan felsikkant.
- Kira… - kezébe is veszi a mobilt, majd kérdőn pislog rám.
Ez Mikami lesz, kicsit engem is meglep, de csak egy nagyon kicsit.
- Jobb lesz, ha felveszed – szólok rá azonnal. Így is tesz, majd beszélgetést kezdeményez.
Ha szerencsésen átvehetném a telefont… Mikami… szerencsét hozol nekem?
Beszélnek még pár pillanatot, majd Takada meglepetten nyújtja át a telefont. Jól van Mikami… Látom a választásom tökéletes volt. Átveszem, és rögtön megkérdezi kilétem. Megeresztek egy nagyon halvány és elégedett mosolyt.
- November 26-a? Öt lap? Miről van szó? – kérdezgetek fedetten. Ha jól megy, érteni fog mindent. Pár pillanat néma csend.
- Isten! – kiált bele. Jól van… Kérdezz-feleleket „játszunk”, és érti minden szavam, kitalál mindent. Mikami. Tökéletes… egyszerűen tökéletes, túl tökéletes választás voltál…
Bebizonyosodik, hogy „Ő Kira”, és pedig egy cetlire írom, hogy kihúzok minden megfigyelő készüléket, és az egyik kamera felé mutatom. Ennek végeztével, ki is iktatom mind, majd Takada felé fordulok.
- Ez most mit jelentsen? – kérdezi iszonyatos kíváncsi hangon, mikor megpillantja az asztalra helyezett mikrofonokat.
- Azt, hogy így már nyugodtan beszélhetünk –válaszolom készségesen.
- Micsoda?
- Figyelj rám Kiyomi… - mélyen a szemébe nézzek, hogy láthassam reakcióját – Én vagyok Kira… - fejezem be a mondatot. Szemei elkerekednek, látszik rajta, hogy nagyon elgondolkodott a kijelentésen. Mikamival még közlöm a telefonban, hogy ne érdeklődjön utánam és hű szolga révén meg is ígéri.
- Igen, én vagyok Kira – ismételem meg erősítésképp, majd elmagyarázom a helyzetet, sorról sorra.
- Ez… tényleg csodálatos… - mondja, szinte már mosolyogva, látom szemeiben a csodálatot – Te vagy az életemben az egyetlen férfi, akit ismertek, akit tiszta szívből tisztelni tudtam. És hogy éppen te vagy Kira… Szinte túl csodálatos…
lassan elé lépkedek, közvetlen elé. Jobb tenyerem az arcára simítom, és lágyan nézek le rá.
- Te… az én oldalamon… Az új világ Istennője leszel…
Szavaimra, mellkasomra teszi kezeit, majd hozzám bújik.
- Ohh Light – mondja lágy hangon, és pedig készségesen ölelem át.
A munka mára letudva… Jöhet az élvezet…
Lassan ujjaim Kiyomi álla köré fonom, és arcát úgy irányítom, hogy felnézzen rám ismét. Barnás szemeiben, egy a csodálattal teli fény, ahogy rám tekint… Nagyon is tetszik… Túlságosan…
- Light… - súgja áhítattal, majd egy aprócska mosolyt megeresztve csókolom meg cseresznyeszín ajkait. Meglepett sóhaját kihasználva mélyítem el a finom csókot, hogy jobban megízlelhessem. Szorosabban ölelem magamhoz, egyik kezem besiklik blúza alá, megérzem bőrének forróságát, áramlik minden porcikájából az élet. Ujjaival jobban megszorítja ingem. Először csak remeg érintésemtől, majd mikor épp melltartója kapcsa felé tartanék, megragadja felkarom. Elhajol a csókból, majd ismét felnéz rám. Szemeimbe boldog kisugárzást csalok, próbálom erősebb magabiztosságra bíztatni.
- Ismersz már… - mondom halkan, mire fél mosollyal biccent. Jól van, én is így gondoltam.
Egy újabb csókkal csábítom el, majd derekát szorosan átkarolva lépek vele párat hátrébb, aztán óvatosan döntöm le a kanapéra, én pedig felé kerekedem. Elengedi ingem végre, majd kezei felsiklanak a nyakam köré. Végigsimítok oldalán, a blúzát feltűrve. És már ennyitől is sóhajtozik. Lassan letérek kecses nyakának ívére.. Tényleg sokat változott az évek alatt.
- Light… - sóhajtja megint, és pedig egy pillanatra abbahagyom nyaka csókolgatását.
- Kiyomi… mondd azt, hogy Kira… - kérem felsandítva rá. Apró mosolyt csal arcára a mondat, majd készségesen folytatja.
- Kirahh... – veti hátra fejét, a kanapé karfájára, ahogy kezem besiklik a szoknyája alá.
Kicsit ráharapok garbójának nyakára, és lassan felhúzom róla. Ez után folytatom bőrének ízlelgetését, közben remegő kezekkel kezdi gombolni ingemet. Rámosolygok elégedetten, mikor rám nézve lesimítja vállamról az inget. Nagyon puhák és finomak a kezei, nem csak kecsesek. Látom szemén, hogy tetszik neki, amit lát, ujjai lágyan érintik mellkasom minden izmát. Visszahajolok még egy cseresznye ízű csókra, és lassan, fokozatosan vetkőztetem tovább, egyre lejjebb haladva, végig kóstolgatva selymes bőrét…
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 01. 16:37:10
|
|
