Esős reggel. Esik, mintha dézsából öntenék. Szakad, mintha sose akarna elállni. Milyen szófordulat van még arra, hogy „Esik az eső”? Valószínűleg még több száz! De nekem egy is elég lesz.
Szóval borús délután elé nézünk. Az én hangulatom is elég borús, oldalamon lévő Rockbell kisasszonyéval egyetemben. Nem is értem, hogy engedhette meg Mustang, hogy velem tartson!
***
- Kain, egy nagyon fontos feladatot bízok most magára. – Roy Mustang rideg, komoly hangja végigcseng a kapitányságon.
- Igen? – bámulok rá kérdően a szemüvegem fölött. Jelentőségteljes pillantást küld felém.
- Mint tudja, Edward Elric és az öccse nyomtalanul eltűnt. Még nem tudjuk biztosan, de talán Homonculusok állnak a dolog hátterében. – figyelmesen bólintok – De az is lehet, hogy csak simán eltévedt, vagy bajba keveredett valahol. Rendkívül fontos feladatot bíztunk rá, amire többet nem várhatunk. – egy iratot vesz elő, és a kezembe nyomja. Valami nyilatkozat a királytól, amibe felkéri az összes alkimistát, hogy ellenőrizzék le a saját körzetüket – az én esetemben Youswellt.
- Értem ezredes. De mi köze ennek Edwardékhoz? – mutatok értetlen képpel a kezemben lévő lapra.
- Az, hogy a dokumentumban feltűntetett kérés lesz az elsődleges feladata. Edward keresése pedig a másodlagos. Mivel Elric-éket utoljára a Bányaváros közelében látták, nagy esély van rá, hogy ott lesznek. Ha ez így van, tudja mi a dolga.
- Igenis. – haptákba vágom magam, majd meghajolok, és indulok is ki az irodából. Az ajtóban azonban Roy hangja megállít.
- Várjon!
- Igen? – kérdően nézek hátra az ezredesre. Ő csak forgat egyet a szemén, mintha nem is akarná elmondani a dolgot, de végül kiböki.
- Magával kell vinnie még valakit.
- Kit? – sandítok körbe a szobában, hátha esetleg itt bújt el az illető.
- Az aulában várja. Ed egyik jó barátja. Winry Rockbell…
***
Szóval így történt a dolog. Ellenkezni már nem is nagyon volt lehetőségem, csak vinni magammal a kisasszonyt. Mustang ezredes szerint Ednek akár sérülései is lehetnek, ebben az esetben pedig nagyon hasznos, ha Winry velem van. Az oké, de egy teherrel több így! Meg kell védenem, etetnem, szállást fizetnem neki… ezt ki torolja meg nekem? Az állam? Fenét!
Ez a játék sajna zsebre megy. De a parancs, az parancs. Nem lehet mit tenni…
- Kér egy kis vizet? – mosolygom rá kedvesen a szőke lányra, felé nyújtva a vizes kulacsot.
- Köszönöm nem. – rázza meg a fejét - És ha kérhetem, ne magázzon.
- Elnézést, már úgy megszoktam. – vonok vállat – De akkor te se engem.
- Megbeszéltük. – többet nagyon nem is szólunk egymáshoz. A szöszi nagyon el van kenődve Ed miatt, felmerül hát a sanda gyanúm, hogy esetleg több van közöttük, mint barátság… Ez csak abban az esetben lesz probléma, ha Ed tényleg bajba keveredett. Reméljük, nem így van…
***
Kora estére érkezünk meg Youswellbe. Ma már nem lenne értelme felderítést kezdeni, így a legközelebbi fogadóba veszem az irányt. Ott kiveszek egy kétágyas szobád magamnak és Winrynek, aztán ledőlök az egyik ágyra, és olvasgatni kezdem a jelentéseket, míg a lány mosdani megy. Érdekes iratok. Ed valamilyen beszélő hibrid lényekről számol be benne, de kiemeli, hogy biztos nem kimérákról van szó. Mindig is flúgos csávónak tartottam a kis szöszit, de most, hogy elolvastam ezt… kezdek kicsit aggódni érte. Remélem, semmi hülyeségbe sem keveredett bele.
- Mit olvasol? – hallok a fejem fölül egy női hangot.
- Winry! – süllyesztem el gyorsan a lapot – Ilyen gyorsan végeztél? – pattanok fel az ágyról, és zavartan a tarkómat kezdem vakargatni.
- Siettem. – hallatszik a tömör válasz.
- Óh értem. – nevetek, majd az iratokat a táskámba gyömöszölöm, és a fürdő felé veszem az irányt.
Jó egy óra múlva jövök csak ki. Winryvel ellentétben, én nem siettem. A lány már alszik, mikor kiérek. Elmosolyodom, és betakarom a szőkét. Aztán ledőlök az ágyamra, és ismét olvasni kezdek. Úgy éjfél körül jön csak álom a szememre.
***
Másnap reggel nem találom magam mellett Winryt. Gondolom, elment valami ételért, vagy hasonló. A fogadós ezt alá is támasztja. Vállat vonok. Végül is ő nem kell a felderítéshez. Hagyok egy üzenetet a lánynak, amiben elmondom, hol talál meg stb. aztán neki is látok a kis sétámnak.
Az idő most elég napos, ami a tegnapi esővel párosítva sarat és nedvességet ad eredményül, ez pedig osztva velem annyit jelent, hogy: csurom sáros ágrólszakadt alkimistácska. És ez nem olyan vicces! Mindenem tiszta dzsuva Ráadásul melegem is van! Phuh de szeretem sajnálni magam. Tiszta Edward vagyok... Éppen egy barlangot készülök leellenőrizni, mikor a fogadós fut elém kiabálva.
- Na mi az, ég a ház? - nézek rá kérdően, mikor elém érve kicsit kifújja magát.
- Nehm… hanemh… - lihegi, majd egy nagy levegőt vesz, és hadarni kezd – A lány, aki magával jött, egy perce tért vissza a fogadóba, aztán már csak egy sikítást lehetett hallani, és…
- Ne is folytassa. Elrabolták. – sóhajtok fel. Mért is gondoltam én, hogy simán megúszom ezt az egészet?!
- Valószínűleg. – bólint a férfi.
- Értem. Látott, esetleg hallott-e valamit a merényletből? – indulok vissza a fogadó felé, hogy Hughest játszva nyomozgassak egy kicsit.
- Hát, ami azt illeti… - gondolkodik el – Igen. Csörömpölést és ütődéseket. Mintha az illető valamiféle páncélban lett volna.
- Páncélban?- nézek hátra rá megrökönyödve – Nem… csak azt ne mond, hogy… - sóhajtok fel fájdalmasan, és tekintetem az ég felé emelem - Alphose Elric…
