Karakter: Layla Kishin Megjegyzés: Arimnak
Szeptember 4, péntek, 17:00
-Hát ezt szarul varrtad meg, Layla! Mégis milyen kivitelezés ez, mondd már el, légyszíves! -rázogatja a főnököm az új kollekció egyik darabját, olyan sebességgel, mintha csak egy pénisz lenne... Szemüvege bepárásodott, s homlokán lüktetnek az erek... Nem is ő lenne, ha legalább egyetlen nap nem ordítana torka szakadtából...
-Dávid, nyugalom, azt se tudom, mi a problé...
-Ne, ne, ne köríts! Azt nagyon jól tudsz, te kis perszóna! -bla-bla-bla... Elképzelem, ahogy kacsahátsóként mondja a magáét. Vissza kell fognom magam, nehogy kitörjön belőlem a csöppet sem diszkrét hahota.
Elém nyomja a textilt, melyen egy irdatlan lyuk tátong, nevetségessé téve ezzel az egyébként ízléses és nőies ruhadarabot. A ruháról Dávidra nézek:
-Látszik, hogy te csak a parancsokat osztogatod, s semmit nem értesz a ruhákhoz, de persze ezzel nem megsérteni akartalak, Dávid -kitépem a ruhát a kezéből, s a lyukat körbevevő anyagra mutatok: -Látod, mi ez? Elmondom, hogy működik a ruha készítés. A tervező megtervezi, van, aki kiválasztja, kiméri, kivágja az anyagot... Figyelsz, Dávid?
-Hallgatlak, Layla! -vágja hozzám ingerülten.
-Szóval... hol is tartottam...? Ja igen, most következik az, aki összevarrja az anyagot, hogy felvehető ruha legyen belőle.... A legutolsó vagyok én... ugyebár... Itt az anyag foszlott szét, drága Dávid, nem pedig a varrás... Úgyhogy azt kéne baszogatni, aki megtalálta a világ legszarabb anyagát, amely még a boltba kerülés előtt szétfoszlik... De természetesen tudom, hogy te értesz ehhez, csak épp...
-Rendben, Layla, értem -vörösödik a feje... imádom.
-Ja, és még most állítsd le a termék gyártását! -mosolygok bájosan, ő pedig elviharzik halk káromkodás kíséretében. Tudom, hogy csak azért szekál mindig engem, mert leszbikus vagyok... Nem érdekel, egyszerűen szánalmas. Még 2 teljes óra, és szabadulok a varróműhelyből... Imádom a pénteki napokat. Kinyithatom végre a bárt. Milyen rég is jött friss hús az én utcámba... Lili, aki divattervező akart lenni, végül csak varrónő lett belőle, mellettem csacsog végig, s véleményt alkot az általunk varrott ruhákról.
Szeptember 4, péntek, 19:00
Szabadulunk! Három órám van tízig, a buli kezdetéig a Planet L-ben (ez a neve a szórakozóhelyünknek, de mi csak Planetnek hívjuk) . Erika kitalálta, ma legyen Rock est. Nem pont az én műfajom, de nem vetem meg a zenét, sőt, vannak nagyon jó számok, melyeket szívesen hallgatok. Hazarohanok, készülődök, átöltözök egy csinos, igen kivágott, vörös ruhába, melynek szoknya része nem simul hozzám, szép hullámokban omlik a combom közepéig. hajamat most kiengedve hagyom, csak elöl tűzöm hátra. Miután szépen elkészülődtem, beülök szerény kisautómba, s elkocsikázok a Ráday utcáig, ahol szerény kávézóm, és szórakozóhelyem található. Leparkolok, s 10 cm-es fekete magassarkúmban indulok a bejárat felé. Erika már eszeveszettül törölgeti a padokat, és néhány jóbarát már a pultnál iszogatja a saját kis italát.
-Layla! -szól Shane, s a cigijét kiveszi a szájából, hogy puszit tudjon adni. Imádom őt. Ha nem lenne egy jó barátnőm, szívesen összejönnék vele. Aztán köszönök még Erikának, Lettinek, Lizának, Évának, és a többi nőstényemnek. Már csak a sorstársakat várjuk...
Este 10-re igencsak megtelik a kis fészkünk, látni fiús, és nőies lányokat, iszogatnak, táncolnak. Kivételesen ma estére a meleg fiúkat is beengedjük, legyen nekik gyereknap... De csupán azért, mert Erika nagyon könyörgött... A zene hangosan szól, s épp egy hímbanda hatol be a buli színhelyére... Van velük egy nő. Már sörrel a kezében érkezik! Még nem látom tisztán, a helyiség romantikusan sötét fényében... Ahogy közelít, végre szemügyre vehetem... Ő még nem járt itt... Biztos vagyok benne. Szőke haja a vállára omlik, szemeivel -melyek gyönyörű kékek- az új helyet vizsgálja. Terepszemle... Na, abban biztos vagyok, hogy ő nem egy passzív típus. Hozzám képest magas, s feszes szerkóban van... Húha... Nem rossz...
-Hé, kicsikém, nem ér bambulni, sok a munka! -bök oldalba Erika... igen... ennyi kellett, hogy észrevegyem magam. Kiszolgálom a meleg párokat és szingliket, eggyel-eggyel váltok pár szót, hogy van mostanság, majd folytatom a dolgom... Egészen belefeledkezem a dolgomba, mikoris egy kissé kéjes női hangot hallok a pult mögül:
-Szép Estét!... Egy Gössert, ha lenne szíves... -oda se nézek, nyúlok a hűtőbe a sörért, már annyi kéjes sóhajt hallottam ezen a helyen, hogy már meg sem lepődök... Mikor megfordulok, akkor veszem csak észre, hogy a rocker szőkeség bámul kaján mosollyal az arcomba... Hm... Megnyerő a mosolya.
-Tessék -mosolygok, átnyújtom neki, s elkezd a pénzéért kotorászni, mire intek, hajoljon közelebb. Meg is teszi, én is kissé közelebb hajolok -A Planet ajándéka... -majd ránézek, elvigyorodik.
-Nem jössz táncolni?
-Sajnos nem tehetem -mosolygok rá továbbra is.
-Nem bánnád meg -veszi még érzékibbre a helyzetet.
-Ebben biztos vagyok, de tudod -Erikára mutatok -a barátnőm nem bírná egyedül... Jó szórakozást! -közlöm bájosan, ő pedig vigyorog, kortyint a söréből, majd az egyik sráccal továbbáll... Úgyis fog jönni, ha nem csak egy kefélést akar...
|