|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| timcsiikee | 2009. 12. 28. 20:11:58 | #3040 |
Karakter: Konomu (uszoda)
Konomu:
Mély levegő, szem összezár, merülés. Fel, mély levegő, merülés.
úszok pár hosszt míg az uszoda edzője váratja a többieket. Szép kis csapat gyűlt össze, meg kell hagyni. Majdnem a medence másik végében a szélen támaszkodom meg, és onnan figyelem az „ eseményeket”. Kék, fehér, fekete, piros… igeen… majdnem minden féle bikini látható ma is… És milyen formásak. Felülök a medence szélére, már csak lábam lóg a vízbe, magam mellett karjaimmal támaszkodom meg. Sorra figyelem a szép arcokat is, de inkább csak a lányokat figyelem, hál istennek többen vannak mint a fiúk. Csodás elosztás. Ám egy pillanatra nem figyelek oda, és azt veszem észre, hogy valaki pont engem vizslat. Uhh. Remélem nem vette észre szolid nyálazásom, mert ha erről szól az edzőnek, tuti kitiltanak innen, és azt nem szeretném. Inkább a medence vizébe mélyesztem pillantásomat. Kissé oldalra fordítom fejem, az ajtó felé, majd tekintetemmel visszasandítok arra aki észrevett. Exrtém kis papucs, hosszú formás lábak, és már itt nyelnem kell egyet. Vadító szűk bikini… Mindjárt visszadobom magam a vízbe. Dús ajkak, közte egy ujjal, és előbukik egy nyelv… MI?
Hirtelen fordulok felé, és babonázó zöld szemeibe nézek. Ez… ez engem figyel? Tuti hogy rám néz? Végignézem ahogy ujját végighúzza magán… nyugi… nyugi Konomu, ez csak a képzeleted.
Körbenézek, hisz lehet hogy van valaki a közelemben, de kellemes csalódás ér… Sehol egy lélek kint, csak én. Visszanézek rá, még mindig engem vizslat. Ez… ez tényleg nem a fantáziám… Micsoda mázli, örömömben el is mosolyodom. Tudtam én, hogy egyszer bejön nekem ez az úszás… nem csak egy féle módon. Hirtelen megtörik az idill, amikor egy másik, alacsonyabb lány rázza fel azt, akivel eddig szemeztem, és már rá figyel. Milyen aranyos lány… De azt hiszem a műsor csak ennyiből állt számomra… Azt hiszem az edző valami csapatokról beszélt… Ha valahol lesz hely, majd úgyis beszállok, nekem mindegy kivel vagyok, nincs is nagy jelentősége. Elkezdenek mozgolódni az emberkék, de ahogy látom engem szorgosan kikerülnek. Ennyire… visszataszító lennék? Vagy csak unalmasnak látszom? A vizet figyelem, de… egy árny jelenik meg felettem.
- Helló. Nem lenne kedved csatlakozni a csapatunkhoz? – kérdi egy érzéki kis hang, felfelé kezdem tekintetem futtatni.
Na ne… Ez… ez hihetetlen. Éreztem reggel, hogy jó napom lesz, de erre nem számítottam volna.
- Persze… Miért is ne – felelem, majd felállok végre a medence széléről – Konomu vagyok – mutatkozom be kis mosollyal.
- Én Karin vagyok, ő pedig Eiko – Nevük pont illik külsejükhöz, és még a jellemüket is tükrözi. Szerintem.
Az edző utasításait beszéljük meg, hogy milyen sorrendben mit ússzunk és hány hosszt, de inkább csak Karin beszél, Eiko hangját nem is hallom. Rá pillantok, mire elkapja rólam tekintetét pirulva. Tényleg nagyon aranyos.
Elkezdjük a hosszokat úszni, amikor váltáskor Karin halad el mellettem mindig azt hiszem hogy sátrat ver nadrágom, de még szerencse hogy az évek megedzettek, és sikerül visszafognom magam. Vajon mi foghatta meg bennem? Még sosem történt ilyen mióta ide járok, mindig csak én kukkoltam a lányok után. Amikor én vagyon a vízben, az utolsó hossz gyorsúszást végzem, látom hogy Eiko oda megy Karinhoz, majd eltűnik az ajtó mögött. A medence szélére érek, megkapaszkodom, s ekkor látom csak hogy lusta edzőnk sincs a közelben. Szóval így tudott kimenni. Kievickélek én is a medencéből, majd a csúszós kövön óvatosan haladva megyek a padon ülő Karinhoz, és levágódom mellé, kitárt karokkal, hogy kicsit sem átlátszó mozdulattal a vállát tudjam érinteni.
- Eiko hova ment? – kérdezem kíváncsian.
- Azt mondta kimegy, és iszik valamit – fordul felém, és megint egy érzéki mosolyt villant. Nagyon… nagyon bejön nekem ez a csaj.
- Mióta ismeritek egymást? – kérdezek újra. Mivel nincs itt az edző, így nyugodtan ellóghatjuk ezt a pár percet, és tudom, hogy meg fogja érni.
- Már jó ideje barátnők vagyunk – vállára csúsztatja keresztben egyik kezét, majd egy láthatatlan mozdulattal, magára rántja kezemet, közelebb csúszik hozzám, időm sincs észbe kapni, máris dübörög a szívem – és… te mióta jársz ide úszni – a víztől még mindkettőnk teste síkos, és ez még jobban izgatja a fantáziámat mint eddig. Ha ezt így folytatja tovább, nem fogok tudni megszólalni, csinálnom kell valamit. Úgy utálom ilyenkor magam, lehetnék egy kicsit magabiztosabb.
- Már… Már egy ideje, szinte minden nap – válaszolok halkan, majd veszek egy mély levegőt. Nyugi, egy kis magabiztosság, és minden rendben lesz. Visszautasítani már biztos nem fog, mert ő maga jött ide hozzám, ha normális leszek, nyert ügyem van – Titeket még nem láttalak itt – teszem még hozzá mondatomhoz, kicsit bátrabban. Ez az.
- A sulidokink utasítása volt. Először húztam a szám, de meggondoltam magam – alsóajkán nyal végig alig láthatóan, én viszont nagyon is jól látom. Hirtelen a tekintetem a tömegre vetem, és amint megpillantom pár régóta ide járó kissrác irigykedő tekintetét, elönt a büszkeség, és elégedetten mosolyodom el.
- Ha iskolaorvos, akkor jobb ha követitek mindketten az utasításait – fordulok vissza hozzá, de valahogy mindig felhevítő látványban részesít megjelenése előttem.
- Na jó – támaszkodik meg mellkasomon, majd feláll – Úszom még egy hosszt – jelenti ki, majd megnyújtja magát, és kecsesen leveszi papucsát, majd úgy lépked a medence széléhez, akár egy vadmacska, visszapillantva rám.
- Én addig megnézem hol van már Eiko – szólok mielőtt beugorna a vízbe, majd én is felállok a padról, az ajtó felé indulva. Kiérve máris megtalálom a legelső padnál, kicsikét fázósan összekucorodva.
- Öm, jól vagy? Vagy miért jöttél ki? – kérdem kíváncsian felé sétálva, és megállok a pad mellett.
- Én csak megszomjaztam… De már megyek is… - pattan fel hirtelen, szinte lassított felvételként látom, ahogy meginog majd megcsúszik a csempén, kicsit el is kezdem karjaimat kitárni, és pont rám esik, mindketten elvágódunk a csúszós kövön. Épp hogy kinyitom szemem, kipirult arcát látom meg, csillogó nagy szemeit, és… és pont rám nehezedik… Érzem hogy az én arcomba is vér szökik.
- B… bocsánat, nagyon sajnálom, úgy röstellem… - szabadkozik halkan. Milyen aranyos hangja van, pont illik arcához is.
- Ö… Csak baleset volt, ne szabadkozz… - válaszolom neki, bár cseppet sem zavar még mindig, hogy rajtam telepszik. Felcsengő kacaj üti meg fülem, kicsit a kövön hátra vetve fejem Karint pillantom meg csípőre tett kezekkel nevetni. Na… paff… ennyit az esélyeimről. De vajon miért nevet? Elsőre azt hinném sértődötten fut el.
Eiko olyan gyorsan pattan fel rólam mint egy szöcske, elfut Karinhoz, majd az egyik külső öltöző ajtaja mögé rángatja. Furcsállón pislogok párat, és próbálom felfogni a történteket és látottakat. Ez most mire volt jó? Még fekszem egy kicsit a földön, majd úgy döntök felkelek. Még mindig bent vannak. De vajon mit csinálnak abban a tágas fülkében? Feltápászkodom ültőmből, majd megpróbálok némán feléjük osonni, nagyon lassan. Hallom a hangjukat, de nem értem miről beszélgetnek. Még egyet, majd még egy lépést közelítek. már majdnem rátapadok az ajtóra, mikor az kitárul előttem. Ijedtemben hátra lépek egy felet.
Egyik oldalról Karin néz rám elbűvölő mosollyal, a másik oldalról Eiko áll lesütött szemekkel, arcán erősebb pír van mint amit az előbb láttam, egyik ujja görbítve van szája előtt. Miről beszélgethettek?
- Gyere csak – ragadja meg vállam, majd beránt magukhoz én meg csak elkerekedett szemekkel hagyom neki.
Bezáródik az ajtó, én meg nekicsapódom a falnak, és azonnal testemhez nyomul Karin, fejem azonnal kongani kezd, ahogy lenézve látom mellkasomnak feszülő kebleit. Jézusom… mindjárt azonnali erekcióm lesz.
- És most játszani fogunk…
|
| Blacky | 2009. 12. 06. 19:35:25 | #2724 |
Karakter: Karin (Uszoda)
Karin:
Az uszoda kapuja előtt, válltáskámmal a hátamon várom, hogy végre-valahára megérkezzen Eiko. Unalmamban az előttem elsétáló pasikat figyelem, de úgy tűnik, most e téren sincs szerencsém.
Pazar.
Míg barátnőmre várok, kipattintom a cigis dogozom, és nyomban az ajkaim közé is veszem kedvenc függőségemet. Igaz, csak ritkán szívom, ha úgy tartja kedvem, de engem ez is bosszant, olyan, mintha valaki uralkodna felettem.
Éppen rá is akarnék gyújtani, amikor megpillantom az utca végéből Eikot.
- Karin! – kiáltja már nekem messziről, hosszú haja lebeg utána, ahogy felém fut.
Egy sóhajjal veszem ki számból a cigit, és visszarakom a dobozba, majd edzés után elszívom. Elég szar ügy, hogy az iskolaorvos elküldött minket erre a gyógy úszásra... De így legalább tesiből egész évre felmentést kapunk. Csak ezért mentem bele.
- Éppen ideje volt... – morgok rá, amint beér mellém, és térdeire támaszkodva, lihegve fújja ki magát.
- Bocsi, hogy késtem, csak... anya megint ki van teljesen, és... kicsit lelket kellett belé öntenem... – pihegi még mindig, és felegyenesedik. Na igen, ismerem a családi helyzetét... nem könnyű szegénykémnek.
- Nem gond. Megértem. – biccentek felé, majd megfordulok, hogy végre bemenjünk. Az együttérzés nem az én asztalom, de Eiko mindig ki tudja szűrni mondataimból, amit kell.
~*~
Az öltözőben már nincs senki, csak a sok göncöt találjuk, de a kis helységből nyíló zuhanyzóból átszűrődik a csobogó víz hangja. Semmiről sem maradtunk le, gyorsan átvedlünk és kész.
Nem szégyenlősködünk egymás előtt, újat úgysem látunk. Magamra öltöm hiperszexi, fekete bikinimet, ami úgy feszül rajtam, akár a második bőr. Végigsimítom magamon, majd hátrapillantok barátnőmre, aki...
Paff. Egy egyrészes úszódresszt akar magára kényszeríteni.
Egyszerűen tudtam, hogy ez lesz, ezért is hoztam magammal egy másik bikinit, ami visszafogottabb valamivel, éppen ezért nem is hordom szívesen.
- Eiko – szólok rá. Felpillant rám égkék szemeivel. – Azt leveszed, és felerőszakolod magadra ezt – dobom hátra neki a fürdőruhát.
- Oh.. köszi! – hallom örömtől csengő hangját. Tudtam, hogy eltalálom az ízlését. A fehér és a kék a színvilága.
Egy gyors kis zuhany, és már kint is vagyunk a medencénél. Mindenki a tanár előtt gyülekezik, hát mi is odamegyünk. Hablatyolni kezd valamiről a vén fószer, barátnőm pedig kíváncsi szemekkel hallgatja, nem úgy mint én. Rögtön bevetem méregként égető zöld szemeimet, hátha látok valamit, ami felkelti az érdeklődésem...
Nem rossz a felhozatal, bár van egy pár undorítóan kövér pasi, azokat szépen kikerülöm pillantásommal. És ekkor meglátok valamit érdekeset. Egy barna hajú srác, egészen a medence szélénél, fekete szemeivel a lányokat lesve, mégis visszahúzódóan hátrébb lapulva. Teste pont az a típus, amit a legjobban kedvelek... nem vézna, de mégsem egy kigyúrt állat. Pont tökéletes. Élénk színű, hosszú fürdőnadrágja kiemeli bőrét, melyen nem és nem találok hibát. Hm...
Észreveszi, hogy figyelem, és pillantásunk egy pillanatra összeforr, de tényleg csak egy pillanatra, mert kisfiúsan kapja el rólam, és inkább a hullámzó vizet kezdi vizslatni. Hohó... ez izgalmas játék. Úgy látom egy igazi kis ártatlan, félénk gyöngyszemre bukkantam, akinek azért meg van a magához való szeme. Hehem...
Úgy tűnik imádni fogom ezt a negyvenöt percet, minden héten háromszor... hm...
Amíg ez az idióta tanár pofázik, el kéne érni, hogy újra rám nézzen. Bár szerintem ha bejöttem neki, úgyis visszapillant. És az kizárt, hogy ne jöttem volna be... és nincs gond az önbizalmammal sem.
Bingó. Ugyan csak a szeme sarkából, de rám villantja tekintetét. Ezt fogom kihasználni.
Sejtelmes pillantással válaszolok, és egy csábos mosollyal, majd szexin mutatóujjamba harapok, és jól láthatóan végighúzom rajta a nyelvem. Nem vagyok feltűnő, de ő meglátja, és ez a lényeg. Veszi az adást úgy látszik, szemei elkerekednek, és végre ténylegesen felém fordul. Mintha csak nem hinné el, hogy ez tényleg neki szólt. Hát pedig csillagom... de.
Rákacsintok, majd kiveszem kissé benyálazott ujjam a számból, és végighúzom nyakamon, kulcscsontomon, majd végül a két mellem közé vezetem be, remélem a neonlámpáktól látszik a kis nyálcsík.
Még mindig döbbenten mered rám, majd megfordul, hogy megbizonyosodjon, tényleg neki szól mindez. És mivel a klórvizes medencével nem állok le flörtölni, végre valahára felfogja a kis drága, hogy igen is és őt próbálnám elcsábítani.
Rám villant egy széles mosolyt. Na, helyben vagyunk! Tudtam, hogy bekapja a horgot.
- Hé, hé Karin! – rázza meg a vállam Eiko, ami hirtelen úgy érint, mint egy jégkockás zuhany.
- Mi? – pillantok hátra a vállam felett.
- Szerinted kit válasszunk harmadik csapattagnak? Szerintem egy lányt kéne... nem kérdezel meg valakit?
Ilyen mázlim nincs.
- Jobb ötletem van. – vigyorgok rá, és elsimítok egy tincset az arcomból. Nagyra nőnek kökény kék szemei. Nem válaszolok, csak megragadom csuklóját, és húzni kezdem a medence széléhez, ahol az a jó kis srác ült... Mivel már mindenki mozgolódik, nem látom tisztán, de... Még ott van. Nem menekül, hehe...
Elé lépek magas sarkú strandpapucsomban, csípőm kissé oldalra döntöm, és megeresztek egy szexi félmosolyt.
- Helló. Nem lenne kedved csatlakozni a csapatunkhoz? – kérdezem csábosan.
Szerkesztve Blacky által @ 2009. 12. 06. 19:44:16
|
|
