Kicsit nyúzottan ébredek a reggel. Kincsem, tegnap elég szépen kifárasztott. Igaz ez a kifárasztás nagyon jó volt. Magam mellé nézek, ahol kincsem még az igazak álmát aludja még. Kis édes.
Óvatosan kimászok mellőle nem akarom, hogy miattam keljen fel.
A fürdőbe veszem az irányt egy kis felfrissülés nem ártana.
Megnyitom a csapat, és már élvezem is kellemes vizet, amitől remélem felébredek.
Hirtelen karokat érzek meg, amik erősen átölelnek. Összerezzenek azt hátra nézek, és kincsemet látom meg.
- Jó reggelt - mondom neki kedvesen. – Látom egy gyönyörűséget hozott nekem a reggel - folytatom, miközben megfordulok, és magamhoz ölelem. Megcirógatom hátát, és szép lassan feszes fenekén húzom végig ujjaimat. Tudnék minden reggel így zuhanyozni.
- Neked is jó reggelt - válaszolja kincsem, és már kapok is tőle egy csókot, amit rögtön el is mélyítek. Nagyon kívánom ezt a csajt. Megörülök érte. Megérzem kutakodó kezecskéit testemen végig barangol mindenhol. Ezt eltudnám viselni egész nap. Hirtelen felnyögök mikor férfiasságomhoz siklik keze. Kincsem, úgy érzem mi nem csak fürdeni fogunk most.
A hideg csempének nyomom kis testét, amire felnyög. Ez a hang kicsinál. Lábait derekamra teszem, és arcán átsuhan egy mosoly. Bizony kincsem kicsit mást is fogunk csinálni a fürdésen kívül, és nagyon fogjuk élvezni.
Ajkairól nagy nehezen levánszorgok, és a nyakán lévő finom bőrt kezdem el csókolgatni.
Kezeimmel pedig szép kebleit kezdem el kényeztetni. Alig bírok magammal szétrobbanok annyira kívánom. Egyszerűen nem tudok megállni. Nem megy. Hangos nyögései vízhangzanak a csempékről, ami még jobban feltüzel. Élvezettel falom ajkait, és felnyögök mikor tarkómnál érzem meg kezét. Sajnálom kicsim, én nem bírom tovább.
Gyorsan beléhatolok, amire egyszerre nyögünk fel, erősödik ölelése, és még jobban magába tud fogadni. Annyira megörülök, ezért a forróságért, ahogy körül öleli férfiasságomat.
Lassan elkezdek mozogni benne, miközben nyaka finom ívét harapdálom, és kebleit masszírozom. Nyögéseim felkorbácsolják idegeimet, és gyorsabban vágódok belé. Egyre jobban gyorsítok a tempón, és az egyik nagyobb lökésnél beléélvezek, pár pillanat múlva kincsem is elélvez. Lihegve támaszkodok a csempének, és kincsemet figyelem olyan gyönyörű szex után. Kis pír az arcán, ahogy szaporábban veszi a levegőt, és a szemeiben ott van a csillogás. Rohadt jó volt ez az együttlétünk tuti, hogy a zuhanyban fogjuk csinálni máskor. Kihúzódok belőle, és mikor észreveszem, hogy nem védekeztünk. Ijedten tekintek kicsimre. Basszus ezt nem hiszem el… a fenébe elszaladt felem a ló. A picsába nem figyeltem. Rémülten nézek rá. Nyugi Dante, nem lesz itt semmi baj. Minden meg lesz oldva okos egy srác vagyok.
- Lini… én… - folytatnám, de szerelmem belém fojtja a szót egy csókkal. De tudja, hogy mit tettem még is ilyen!?...nem értem. Nem akarom, hogy akármi történjen… fiatalok vagyunk még a gyerekhez. Nem akarom egyikünk jövőjét sem elrontani. Persze megtartanám, ha Lini is szeretné, de ezt át kell gondolni.
- Nincs, semmi gond ne aggódj Dante - mondja mikor elválunk egymástól. Érzem, hogy csak nyugtatni akar, de ez most nem olyan. Lehet, hogy teherbe ejtettem elég sok esélye van, és nem akarom emiatt elrontani semmit. Tényleg fiatalok vagyunk, és nem tudom mit szólnának a szüleim, és még ott vannak Lini szülei is.
- De nincs rendben semmi. Nem védekeztünk Lini, és mi lesz ha terhes leszel? - kérdezem
Meg tőle aggódva. Nem akarom, hogy akármi baj legyen. A fenébe. – El kell menni a
Patikába - teszem hozzá gyorsan, és már rohannék is ki a fürdőből, hogy gyorsan összeszedjem magam, és leugorjak gyógyszerért, de kincsem elkapja a kezemet.
- Dante állj meg - szól rám, de én hajthatatlan vagyok kitépem kezeimet fogságából, és már rohannék is mikor egy fájdalmast jajgatást hallok meg. Hátra tekintem, és meglátom kincsemet a földön ülni.
- Lini jól vagy? - kérdezem meg tőle aggódós hangon. A fenébe muszáj lenne lenyugodnom, mert kezdek becsavarodni.
- Igen jól vagyok, csak nem puha a tusolod széle - mondja viccelődve. Látom próbál megnyugtatni. - Ne menj. Maradj. - nézz rám kérlelő tekintettel. A fenébe nem tudok neki nemet mondani. Sóhajtok egyet megadóan.
- És mi lesz, ha baba lesz? - kérdezem meg tőle ezt a fontos dolgot. Mélyen a szemeibe nézek ezzel most nem szabad viccelni. Megérinti arcomat, és végig simít rajta.
- És mi lesz, ha nem? - nem válaszol csak egy kérdést tesz fel. Hangja nyugodt. - Ha ebből az egy alkalomból baba lesz. Nem baj vállalom a felellőséget érte, mert tőled van, és ahogy a múltkor mondtad tuti, hogy gyönyörű babánk lesz - válaszol, és rám nézz.
- Vagy te nem szeretnél babát? - teszi fel kérdését, és arcomat fürkészi.
Itt nem arról van szó, hogy nem akarok. Persze, hogy szeretnék főleg, ha az kincsemtől lenne, de akkor is én ezt még korainak tartom. Előttünk van még az élet és a suli is ott van még. Persze, ha Lini, szeretné megtartanám csak korainak tartom.
Ráadásul nagyon is féltem kincsemet. Az istenit.
- - De szeretnék babát tőled, csak féltelek. Nem akarom, hogy bajod legyen belőle - válaszolom neki aggódva, és megcsókolom.
- Ne aggódj nem lesz semmi baj és majd meglátjuk mi sül ki a dologból - rám mosolyog, amire mondhatni egy nagyon kicsit megnyugszom. Remélem semmi baj nem lesz. Nem bírnám ki, ha valami történne kincsemmel.
- Rendben - zárom le a dolgot úgysem tudok sok mindent tenni. Felkapom karjaimba, és bemegyünk a szobámba.
- Kicsim mi lenne, ha elmennénk strandolni? Olyan szép idő van - kérdezi kedvesen, mire egyértelmű, hogy nem tudok nemet mondani. Meg valljuk be nekem is van kedvem menni egy kicsit pancsolni. Legalább a haverokat is tudom hívni. Azt hiszem még Alex, ma nem is melózik.
- Rendben. Menjünk - mondom kedvesen, és már a fürdőnadrágot kapom magamra. Addig kincsem rohangászva készülődik. Megtudnám zabálni kis szívemet. Mikor kicsim lerohanta a házban a maratont, lemegyünk reggelizni. Aputól, kérek pénzt meg beszélünk reggelizés közben, de aztán megyünk. Kincsem természetesen most is valami vadító ruciban van. Tuti, hogy azért csinálja ezt, hogy kikészítsen.
Kézen fogva sétálunk a városban, közben felhívom barátaimat, hogy jöjjenek ők is a strandra. Persze egyértelmű, hogy igent mondanak. Alex, hangja elég másnapos volt, nem is csodálkozok az a hülye elég sokat ivott a bulin.
Mikor a bejárathoz érünk már mindenki ott van. Na ezek aztán milyen gyorsak. Biztos nem bírták az otthoni levegőt.
Bemegyünk mindannyian, és valami jó kis helyet találunk is. A fiúk már mind levették a nadrágot és a felsőt, és rohannak is úszni. Kicsim is levetkőzik, és egy csini sötét kék bikini fürdő ruhát látok meg. Ohhh…na most fogok nyálazni. De kurva csini benne.
Lehajol hozzám, és egy puszit int ajkaimra. Rögtön magamhoz ölelem szívem szerint el sem engedném, de azért vagyunk itt, hogy pancsoljunk. Majd este ölelgetem megállás nélkül.
- Gyönyörűen áll rajtad ez a ruha - mondom neki, miközben végig nézek rajta, és egy puszit adok mellére. Egy halk sóhaj tör elő ajkai közül. Menten megveszek.
- Neked is a naci - mondja mosolyogva. Tudom, hogy jól áll rajtam ez a naci. Meg főleg ez az izmos felsőtest kis kockák. Hehh…
Indulunk is pancsolni persze mi már verekszünk is a vízben. Nagy az agybaj mikor mi fiúk együtt vagyunk. Még látom, hogy kincsem elindult úszni. Nem is csodálkozok, hogy menekül tőlünk.
Már egy ideje verekszünk, és egy rossz érzés kerít hatalmába, és egy hang azt sugallja, hogy baj van. Linit, keresem, de nem találom. A medence szélénél meglátom azt az ismerős fickót vagy is angyalt. Kezeiben Lini, teste lóg eszméletlenül. Az ereimben megfagy a vér, a félelemtől kicsit agyam leblokkol. A fenébe mi történhetett?
Amilyen gyorsan csak tudok kiviharzok a vízből, és a férfihoz rohanok.
- Mit tettél vele? - kiabálom idegesen, mikor odaérek. Az angyal csak egy szúrós tekintettel mér végig.
- Én semmit. Begörcsölt a lába, és majdnem belefulladt. Te döntesz az életéről. Én elvehetem az életét, de meg is menthetem - úgy beszél kincsemről, mintha egy tárgy lenne, és emiatt nagyon kezdem elveszteni a hidegvéremet. Egy angyal, hogy beszélhet így.
Nem az a dolguk, hogy védjék az emberiséget?
- Az a dolgotok, hogy védjétek az embereket - mondom ridegen. Mondatomra csak elmosolyodik.
- Neked is az lenne a dolgod, angyal - válaszol gúnyosan. Te szemét láda. Dögölj meg. Megmondtam, hogy nem akarok angyal lenni. Linire, pillantok. Bármit megtennék érte.
- Mentsd meg, bármit megteszek - kérlelem kétségbeesett hangon.
Szemei megcsillannak, és csak elmosolyodik. Tudta, hogy ezzel elfogja érni, hogy azt tegyem, amit eddig is kellett volna, ami egy angyalnak a dolga védeni az embereket.
Kezeimbe adja Lini, törékeny testét, amit rögtön magamhoz szorítok. Testére helyezi az angyal a kezét, és fehér fényesség jelenik meg. Pár pillanat múlva Lini, köhögni kezd.
- Találkozunk még, Dante - mondja még utoljára az angyal, és elsétál.
Lini mocorogni kezd karjaimban, és lassan kinyitja szemét.
- Mi..mi történt? - kérdezi akadozva. Én csak erősebben magamhoz vonom testét. Elkezdek remegni, a félelem miatt, hogy elveszíthettem volna.
- Majd nem belefulladtál a vízbe, de már semmi baj - válaszolok halkan, miközben végig nézek rajta, hogy semmi sérülése nincs e esetleg. Mikor látom, hogy minden rendben van kicsit megnyugszok.
- Köszönöm, hogy megmentettél - válaszolja kicsim, és hozzám bújik.
- Megmondtam bármit megteszek érted, és vigyázni fogok rád - válaszolom, és karjaimba elindulunk, abban az irányba ahol letáboroztunk.
Eladtam magam az Istennek, hogy ne halj meg, és ezt nem bánom. Bármit megtennék érted szerelmem. De félek a következményektől. Félek, hogy most már nem lehetek mindig veled. Nem akarok más embereket védeni csak téged és a szeretteimet. De most minden meg fog változni.
A plédre rakom kicsimet, és egy törölközőbe tekerem. A többiek is megjönnek.
- Hozunk kaját. Kértek ti is? - kérdezi meg Alex. Kincsem bólint, hogy igen éhes. Én is mondom haveromnak, hogy hozhat valamit.
Kicsim elfekszik a takarón, és neki áll napozni. Jobb, ha pihen egy kicsit. Követem én is a példáját, és lefekszek mellé.
Egy kis idő múlva visszatérnek a fiúk is. Dögivel hoznak mindent. Szendvicseket, főt kukoricát, üdítőket és jégkrémeket.
Kicsim is fel kell, és neki áll kajálni, én csak jégkrémet eszegetek, amit néha szívem is megnyal.
- Enyém - mondom neki gyerekesen, amire csak elneveti magát, és elszedi tőlem az egész pálca jégkrémet.
- Most már nem - vág vissza, és kinyújtja rám a nyelvét. Persze a többiek már vihognak is.
Sok idióta. Még egy pár órát maradunk. Kártyázunk meg pancsolunk, de sajnos kezd hűvös lenni az idő szóval indulás haza. Kézen fogva sétálunk haza, és szép lassan elválik tőlünk mindenki. Már csak Alex, van velünk, de már az utcájukban sétálunk.
- Holnap találkozunk a suliban - köszön el Alex, és most kapcsolok tényleg holnap hétfő, de hamar elszállt a hétvége. Elköszönünk egymástól, és megyünk is tovább.
Egy ideig néma csöndben haladunk egymás mellett, mikor eszembe jut a reggeli esemény.
- Kicsim, majd vegyünk egy terhességi tesztet - kérem őt gyengéden, amire rám nézz.
- Rendben van majd veszünk - ért egyet, és egy puszit ad arcomra.
Az út további részében nem nagyon beszélünk. Eléggé idegesít, hogy mikor fog az angyal megjelenni, és mit kell majd tennem. Este muszáj lesz elmondanom Lininek utána pedig a szüleimnek. Nem akarom kincsemet elveszíteni szóval meg kell hajolnom Isten és többi idióta előtt. A fenébe.
Este külön voltunk egymástól én is tanultam meg Lini is próbált tanulni. Csak mikor vacsoraidő volt akkor találkoztunk. Látta rajtam Lini, hogy baj van, mert az asztalnál meg is kérdezte, de én egy mosolyt erőltettem az arcomra, és mondtam, hogy nincs semmi gond, nem kell aggódni. Pedig nagy baj van.
Csendben telt az étkezés anyuék kérdezték csak meg milyen volt a strand, de Lini beszélt helyettem. Nagyon nem tudtam koncentrálni.
Mikor vége lett a vacsorának Lini, lent maradt segíteni elpakolni, én addig pedig felmentem a szobámba, hogy összeszedjem magam. Mikor kincsem bejön elkell neki mondanom, hogy mi történt a strandon. Nincs más választásom.
Egy bő negyed óra múlva kincsem jött be, és kétségbeesett arc kifejezésemet meglátva rögtön elém siet.
- Dante, egész nap fura vagy. Valami baj van? - kérdezi meg aggódva, miközben engem fürkészi arcomat. Egy nagyot sóhajtok, és megfogom kezét, és a szobám erkélyéhez vezetem kell egy cigi. Most.
Mikor kiérünk kicsit idegesen veszem elő a dobozt és a gyújtót. Gyorsan rágyújtok, és kicsit megnyugszom mikor érzem, hogy tüdőm megtelik nikotinnal. Tudom, hogy Lini nem nagyon szereti, hogy dohányzok, de most muszáj. Ráadásul már tudja, hogy gond van.
- Mi a franc van Dante, mondd el! - szól rám kicsit feszülten kincsem. Nem is csodálkozok, hogy ő is ideges, és tudom, hogy miattam lett az.
- El kell valamit mondanom - szólalok meg, és egy rakat füstöt fújok ki. Remélem, hogy megérted, miért tettem.
Mindenki egyből megrohamoz, ahogy sikerül szerelmemmel elszakadnunk egymástól. Kapok egy nagy csomó lányos dolgot, ruhákat, kiegészítőket a szobámhoz. Kicsim szüleitől is kapok nagyon sok ajándékot és lányos dolgokat.
- Felkérhetlek egy táncra? – lép elém kicsim. Meghajol előttem és elmosolyodok. Örömmel mondok neki igent, majd nem sokkal később, már a parketten táncolunk és lágy lassú zenére és szorosan egymáshoz simulva élvezzük a másiknak a társaságát. Úgy érzem, mintha most akarnánk bepótolni azt a pár napot, amíg nem volt velem. Tovább táncolunk, majd Dante eltávolodik tőlem, majd lehajol és megcsókol lágyan, amit egyből viszonzok. Ez a csók hiányzott egésznap.
- Annyira szeretlek, hogy meghalni képes lennék érted – mondja nekem szerelmem, mire teljesen meghatódok és könnyek folynak végig a szememen és csak követik egymást, majd a padlóra hullnak. Kicsim letörli a könnyeimet ujjaival.
- Ne sírj – kér kedvesen, mire szipogok párat és bólintok.
- Ezért töltöttünk ilyen kevés időt együtt, hogy ezt megszervezd nekem? – kérdezem tőle elcsukló hangon, mire csak bólint egyet. - Köszönöm, már azt hittem, hogy valami baj van – mondom neki szomorúan, mert tényleg azt hittem. Megcsókol, majd szorosan magához és nem akarjuk elengedni egymást. Olyan jó végre megint a karjai között lenni.
Egy ideig táncolunk, majd jön Alex és egyből elcsábít kicsimtől és elkezdünk táncolni egy elég pörgős számra. Mire vége lesz, már a tüdőmet is kiköpöm annyira megtáncoltatott Alex. Megkeresem kicsimet, ami a pultnál van. Odamegyek hozzá és megölelem, hátulról eléggé gyorsan veszem a levegőt.
- Te iszol? – kérdezem tőle meglepetten, de a pultoshoz fordulok. Rendben, akkor iszok veled.
- Egy whiskyt szeretnék jéggel – mondom neki, mire kicsim folytatja.
- Kettő.
A 4-et isszuk, de nekem táncolhatnékom támadt és behúzom kicsimet a parkettre és elkezdünk táncolni.
Olyan 2 körül mindenki elkezdett haza fele szállingózni. Mi is összeszedjük magunkat és megyünk haza. Alex-et kiesszük, majd megyünk kicsimékhez. Kiszállunk és mind a ketten elmegyünk fürdeni. Nem sokkal később végzek, felöltözök, majd átmegyek kicsimhez, aki az ágyán ül. Odamegyek hozzá, leülök mellé, majd egy puszit neki.
- Nyújts ki a kezed – kér meg szépen szerelmem, mire meglepődve nyújtom ki a kezemet és egy gyűrűt húz fel nekem, amibe bele van gravírozva az I Love You felirat. Meglepődve figyelem az ékszert és hirtelen megszólalni sem tudok, de a végén csak kinyögök valamit.
- Istenem Dante, köszönöm – mondom neki, majd köszönet képpen a hátára döntöm és megcsókolom szenvedélyesen. Látom, hogy tetszik neki a dolog, mert pár perccel később, már alatta fekszek, és finoman rám nehezedik, majd egymás ajkait marcangoljuk. Be vagyunk indulva kicsit.
Felsőmért nyúl, ami levesz rólam, majd elkezdi simogatni az oldalamat. Beleremegek minden érintésébe, annyira jól esik, és csak korbácsolja a vágyaimat még jobban. Elkezdem levenni róla én is a felsőt, amire egy pír jelenik meg az arcomon.
Amint leveszem róla a felsőt, megcsókolom és a hajába túrok bele. Pár perccel később a kezeit melleimen érzem, amire jó ízűen felnyögök és élvezem a cselekedetét. Elhagyja ajkaival a számat és lejjebb halad csókjaival. Mikor eléri, mellemet finoman csókolgatja, szívja, mire kicsit a hátába marok. Tovább halad, majd a köldökömnél nyelvével játszadozik, amire sóhajok törnek fel belőlem és élvezem minden egyes tettét.
Megszabadít az utolsó ruhadarabtól, majd megcsókol szenvedélyesen, amit viszonzok, majd elhagyja ajkaimat és a nyakamat veszi birtokba, majd ujjával belém hatol, amire felnyögök és egyre nagyobb vágy fog el, ahogy mozgatja bennem ujját, hogy minél nagyobb örömet okozzon nekem és felkészítsen. Nem sokkal később, kivesz, egy óvszert a fiókból felhúzza magának, majd bejáratomhoz illeszti vágyát és egy mozdulattal belém hatol, amire felnyögünk. Egymás ajkait kezdjük egy marcangolni megint, ahogy elkezd mozogni bennem. Egyre csak forr közöttünk a levegő, ahogy fokozza a tempót, majd egy nagyobb lökés mind a ketten egyszerre érjük az orgazmus kapuját.
Kicsim kicsúszik belőlem, majd mellé fekszik. Szorosan hozzájuk és őt figyelem.
- Köszönöm, hogy mellettem vagy és vigyázol rám – mondom neki hálásan, miközben a hajával játszadozok.
- Rád bármikor. Holnap csinálhatnánk valamit. Mit szólsz hozzá? – kérdezi tőlem kedvesen.
- Rendben van – mondom és megpuszilom, elhelyezkedek a mellkasán és pár perc múlva mélyen alszok el.
Az éjszakánk azt hiszem jól telik, mert nincs semmi gond nem kel fel senki és nem álmodik senki semmi rosszat, ami csak jó előjel lehet. Legalább is remélem.
Másnap reggel elkezdek ébredezni, de kicsim nincs mellettem. A zuhany hangját hallom, amire elmosolyodok. Az éjszaka meleg volt így egy kicsit én is megizzadtam. Felállok és a szégyellőségemet legyőzve. Bemegyek kicsim után. Mögé állok és megölelem, amire kicsit megijed, majd hátra néz.
- Jó reggelt. – köszön mosolyogva. – látom egy gyönyörűséget hozott nekem a reggel. – mondja mosolyogva, majd megfordul és magához ölel, majd a hátamat és a fenekemet kezdi el simogatni.
- Neked is jó reggelt. – mondom mosolyogva, majd kicsit pipiskedek és megcsókolom, amit egyből el is kezd mélyíteni. Imádom mikor ilyen. Érzem, hogy birtokolni akar, és azt akarja, hogy örökre vele maradjak. Elmosolyodok, majd simogatom minden fele, majd egyszer csak vágyát kezdem el simogatni. Upsz.. azt hiszem eltévedt a kezem. De ahogy érzem, jól esik neki, mert belenyög a csókba, közben a vágya is elkezd éledezni. Finoman a hideg falnak nyom, amire felnyögök. A lábamat a derekára teszi, amin elmosolyodok kicsit. Elengedi ajkaimat, majd a nyakamat támadja be és kezdi el, csókolgatni közben a kezei a mellemet gyömöszölik, amire felnyögök és a tarkóját simogatni, közben minden egyes percet élvezek, amit csak lehet.
Tovább kényeztet, majd egyszer csak belém hatol, amire felnyögök és szorosabban ölelem magamhoz. Szólnák neki, hogy nem védekezünk, de olyan jó érzés, csomagolás nélkül érezni magamban, hogy egyből elveszi az agyamat, de ahogy érzem az övét is.
Elkezd bennem mozogni egyre gyorsabban és nyögések meg sóhajok szakadnak fel belőlem, míg a melleimet gyömöszöli, és a nyakamat csókolgatja. Egyre vadabbul mozog, majd belém élvez, mire én is felnyögök és elélvezek egy kicsivel utána. Fergeteges szeretkezés volt az egyszer biztos. Nem hittem volna, hogy ilyet valaha is meg fogok élni. Kicsúszik belőlem, majd mikor meglátja, hogy farkán nincs, semmi látom a rémületet az arcán és rám néz.
- Lini… én… - mondaná, mire megcsókolom.
- Nincs, semmi gond ne aggódj Dante. – mondom neki és próbálom nyugtatni.
- De nincs rendben semmi. Nem védekeztünk Lini és mi lesz, ha terhes leszel? – kérdezi tőlem aggódva. – el kell menni a patikába. – mondja gyorsan és már repesztene is kifele a fürdőből, de nem hagyom meg fogom a kezét.
- Dante állj meg. – mondom neki, de kitépi a kezét a kezemből, amire sikerül elesnek, és egy kicsit feljajdulok, mert pont a tusoló széléra ültem le, ami meg nem éppen puha.
- Lini jól vagy? – kérdezi tőlem aggódva amint látta, hogy a földön ülök.
- Igen jól vagyok, csak nem puha a tusolód széle. – mondom kicsit viccesre fogva a dolgot. – ne menj. Maradj. – nézek rá kérlelően, mire rám néz és nagyot sóhajt.
- És mi lesz, ha baba lesz? – érdeklődik, mire megsimítom az arcát.
- És mi lesz, ha nem? – kérdezek vissza nyugodtan. – ha ebből az egy alkalomból baba lesz. Nem baj vállalom a felellőséget érte, mert tőled van, és ahogy a múltkor mondtad tuti, hogy gyönyörű babánk lesz. – mondom neki, majd rá nézek. – Vagy te nem szeretnél babát? – érdeklődök, és a szemébe nézek.
- De szeretnék babát tőled, csak féltelek. Nem akarom, hogy bajod legyen belőle. – mondja nekem aggódva, amire megcsókolom.
- Ne aggódj nem lesz semmi baj és majd meglátjuk mi sül ki a dologból. – nézek rá kedvesen és mosolyogva.
- Rendben. - felvesz a karjaiba, majd bevisz a szobába. Elkezdek gondolkozni, majd ránézek.
- Kicsim mi lenne, ha elmennénk strandolni? Olyan szép idő van. – mondom mosolyogva.
- Rendben. Menjünk. – mondja kedvesen, majd egyből a fürdőnadrágját veszi fel. Felveszem gyorsan a ruháimat, majd átszaladok és kaptam egy elég csini fürdőruci, ami inkább bikini és sötétkék. Jól meg a hajamhoz. Felveszek egy felsőt és szoknyát.
Összepakoljuk a cuccainkat, majd eszünk egy keveset megköszönöm kicsim szüleinek az ajándékokat, majd már megyünk is a strandra.
Útközben szerelmem felhívja pár haverját, hogy jöjjenek ők is, akik mosolyogva és boldogan mondtak igent. Tovább sétálunk kéz a kézben és látom Dante-t, hogy lassan kezdi elfelejteni a reggeli incidenst, ami mosolyt csal az arcomra és egy puszit adok az arcára.
Mikor odamegyünk, már mindenki ott van. Bemegyünk és elfoglalunk egy jó kis helyet. A fiúk levették a felsőt és a nadrágot, majd elmentek úszni. Leveszem én is és látom, hogy Dante kicsit meg van lepődve a ruhámon. Elmosolyodok, és egy csókot adok ajkaira, mire magához ölel.
- Gyönyörűen áll rajtad ez a ruha. – mondja és végig néz rajtam, majd a melleimre ad egy puszit, amire felsóhajtok, majd mosolyogva nézek rá.
- Neked is a naci. – mondom mosolyogva, majd megyünk a vízbe. A fiúk elkezdenek ökörködni, addig én elkezdek úszni és csak mosolyogva figyelem őket.
Csak simán úszkálok, majd egyszer csak begörcsöltek a lábaim. Megijedek és elkezdek kapálózni meg kiabálni a medence túloldalán, ahol nincsen senki és a legmélyebb a víz. Kapálózok, kapálózok, majd egyszer csak elmerülök. Istenem, miért így miért most? Dante-val akarok lenni? Könyörgöm, mentsen meg valaki… mondom magamban, majd egy kis vizet nyelek és elsötétül előttem minden…
Meglepő módon elég gyorsan gyógyulok. Napok alatt teljesen rendben is lettem. Elég sokat vagyok mostanában a haverokkal az egyik ok, hogy mostanában nem nagyon törődtem velük, a másik pedig kicsimnek lesz a szüli napja. Amiben a srácok segítenek.
Épp a szobám ajtaját nyitom ki kincsem a tévét nézi.
- Szia angyalom - köszönök neki, miközben már ajkait csókolom meg. Befekszek mellé az ágyba.
- Szia, de te vagy az angyal - mondja kedvesen. Jaj, kincsem csak ne emlékeztetnél rá. Nem annyira örülök ennek az egésznek. Főleg, hogy a fickó elég fura dolgokat mondott.
Édesemtől már kapok is egy csókot, én meg elkezdem simogatni. Megszakítja a csókot, és mélyen a szemembe nézz.
- Holnapi napot együtt töltjük? - kérdezi meg kedvesen. Együtt leszünk kincsem, és még olyan meglepit is kapsz tőlem. Az ajándékot is megvettem, remélem tetszeni fog neki.
De sajnos most hazudnom kell neki pedig nem nagyon szeretek, de most muszáj.
- Ne haragudj kicsim, de haverokkal már megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kicsit bulizni. Remélem nem gond - mondom neki kicsit szomorúan. Nem szabad semmit sem észrevennie.
- Nem dehogy gond. Menjél, nyugodtan érezd jól magad - válaszol, és egy mosolyt küld felém. Tudom, hogy csak egy álca ez a mosolygás, és szomorú a holnapi nap miatt, de muszáj ezt tennem. Ez is a tervem része.
Magamhoz ölelem, mert tudom, hogy nagyon szomorú egész este simogatom meg beszélgetünk.
Mindenki tud mindenről csak Lini nem. Szegény biztos nem örül neki, hogy senki nem köszönti fel. Pedig mindenki tudja, hogy ma van neki, és már egy ideje mindenki azon van, hogy minden kész legyen a mai napra. Sokat ma nem beszéltünk Linivel.
Természetesen mikor megyek a haverokkal találkozni otthon hagyom a pénztárcámat a terv része.
Az Üvegkorallban van már mindenki. Barátok szüleim és természetesen én is. Kivettük az egész helyet vagy is anyuék. Alex, természetesen a pia részt intézte. Én a zenét meg a haverok hívását. Szüleim meg a helyet foglalták le meg a kaja…ja és anyu csinálta a tortát meg. Itt az ideje, hogy kincsemet is lehívjam. Telefonon beszélünk, és azt mondta, hogy 20 perc, és itt van. Király.
Alex kémkedett, és látta, hogy jön kincsem, ezért sötétségbe borítottuk az egész helyiséget.
Mikor pont belépett, rá egy pár pillanatra kapcsolódott is fel a lámpa.
- Boldog születésnapot - kiabálta mindenki egyszerre. Kincsem meglepődve áll ott, és lassan elerednek könnyei. Tudom, hogy soha nem volt része ilyenben, ezért is akartam emlékezetessé tenni számára ezt a napot. Azt akarom, hogy amíg velem lesz, ami remélem örökké lesz, addig boldog legyen. Odasétálok hozzá, és megölelem.
- Boldog születésnapot egyetlenem - suttogom a fülecskéjébe. Rögtön ajkaim után kap a kis szerelmem, persze viszonzom, és elmélyítem a csókot.
- Köszönöm szépen. Imádlak - mondja mikor elválunk egymás ajkaitól.
Persze mindenki megrohamozza kincsemet. Ajándék hegyeket kap szegénykém, de megérdemli. Alex, írt rólam egy használati útmutatott, azt kapta Lini, meg egy halom édességet meg egy parfümöt.
Anyu meg apu közösen vettek neki a szobájába lányos dolgokat meg, ha jól láttam ruhákat.
A többiektől is hasonló lányos dolgokat meg apróságokat.
Mikor mindenkivel sikerült beszélnie én következtem.
- Felkérhetlek egy táncra? - léptem elé, miközben meghajoltam. Tiszta romantikus vagyok.
Lini, örömest igent mondott, és már mentünk a táncparkett felé. A zene már indult is.
Átöleltem derekát, és ő pedig fejét vállamra tette. Olyan közel simultam hozzá amennyire csak tudtam. Érezni akartam minden egyes porcikáját. Mostanában elég sokat hanyagoltam, de itt az ideje, hogy bepótoljam. Egy lassú szám ment, pont nekünk való. Kicsit eltávolodtam tőle, és lehajoltam hozzá egy apró csókért.
- Annyira szeretlek, hogy meghalni képes lennék érted - mondom neki őszinte hangon, amire csak könnyek gyűlnek szemecskéiben. Szép arcán egymás után folynak le, és a padló vett véget útjuknak. Letörlöm arcáról az átlátszó folyadékot.
- Ne sírj - kérem őt lágyan, és szipogva bólint.
- Ezért töltöttünk ilyen kevés időt együtt, hogy ezt megszervezd nekem? - kérdezi meg síros hangon. Én csak bólintok.
- Köszönöm, már azt hittem, hogy valami baj van - mondja kicsit szomorúan.
Én csak megnyugtató csókot adok neki. Gondoltam, hogy azt hiszi, hogy valami gond lehet. Pedig én csak vele akarok lenni, és csak őt akarom magam mellett tudni. Senki másra nincsen szükségem csak erre a lányra, akit szorosan ölelek.
Egy ideig táncolunk, de sajnos nem sokáig, mert Alex már el is csábította egy táncra az én kincsemet. Persze Alex a pörgős zenét szereti, és a pörgős táncot. Én addig leültem a bárpulthoz inni valamit.
A második vodkát iszom mikor, valaki hátulról átölel.
Kincsem kicsit szaporán veszi a levegőt nem is csodálkozok. Aki haverommal táncol az ki is dől.
- Te iszol? - kérdezi meglepetten, amire már magyarázkodnék, hogy nem akartam csak kettő az nem árt, és feldobja a hangulatomat, de kincsem közbe vág, így nem tudom folytatni.
- Egy whiskyt szeretnék jéggel - szólal meg kincsem a pultosnak. Hoppá…na szívem is iszik. Ez a meglepő.
- Kettő - szólok oda a srácnak, aki bólint.
Körülbelül a negyedik whiskyt húzhatjuk le mikor kincsem visszaindul táncolni engem is magával húz.
Őszintén szólva eléggé beütött ez a szar. Kicsit nem tudok rendesen menni. Többet nem iszok. Persze Alex, az már hulla meg egy két haverom is.
Már éjfél is elmúlhatott sőt hajnali kettő van. Már elég kevesen maradunk. Mindenki hulla részeg lett azt hazamentek. Vagy is haza vitték őket a szülők. Lassan mi is indulunk. Szerencse a takarítás nem ránk marad.
Alexot, otthon kiraktuk mi pedig megyünk is haza. Mivel se én se Lini nem józan rögtön a szobámba megyünk. Mindketten veszünk egy zuhanyt. Én hamarabb végzek, és az ágyon ülve várom kincsemet, aki ebben a percben nyitja az ajtót, és jön be.
Egy kis dobozt szorongatok a kezemben. Leül mellém, és adok neki egy puszit.
- Nyújts ki a kezed - kérem lágy hangon, amire kicsit meglepve megtesz. Kinyitom a dobot, és egy ezüst gyűrűt húzok az ujjára. A gyűrű belsejébe I Love You van belevésve.
Lini megszeppenve nézi az ékszert.
- Istenem Dante, köszönöm - mondja, miközben hátradönt az ágyon, és ajkaimnak esik. Kincsem milyen kis agresszív lett. Édes szerelmem, én tuti, hogy nem tudnék nélküled élni.
Na akkor jöjjön a helycserés támadás, már alattam is van, és én óvatosan nehezedek rá.
Kívánom, de nagyon. Marcangolom finom ajkait, amit örömmel viszonoz. Leveszem felsőjét. Gyengéden harapdálom, csókolgatom nyakát, míg kezemmel oldalán húzom végig ujjamat újra és újra. Megremeg teste érintésemtől. Remegő kezekkel veszi le rólam a pólót, én addig, csak piros pofiját, és csillogó szemeit nézem. Annyira szép.
Épp leveszi rólam a felsőt, és megcsókol, miközben a hajamba túr. Megérintem keblét kezemmel, amire felnyög. Megveszek, ezért a hangért. Kemény mellbimbóját számba veszem, mire az élvezettől belém már. A kis vadmacska. Gyengéden csókolgatom keblét, és szép lassan lejjebb haladok. Köldökénél írok le köröket nyelvemmel, míg próbálom megszabadítani a zavaró ruháktól. Szinte letépem róla. Nehezen tudom magam visszafogni.
Az utolsó ruhája landol mellettem a földön. Lehajolok hozzá, és szenvedélyesen megcsókolom, amit rögtön viszonoz is. Mikor elválok ajkaitól nyakára csapok le, és közben egyik ujjamat benyomom, hogy kicsit tágítsam. Az érzéstől felnyög. Végig simít hátamon, ami nagyon jól esik. Egyre gyorsabban húzogatom ki be ujjamat, és mikor érzem, hogy megszokta gyengéden kiveszem. Lehúzom magamról nadrágomat, és a fiókból kiveszek egy óvszert, amit gyors mozdulatokkal magamra húzok. Fölé mászok, és bejáratához illesztem magam, és lassan beléhatolok. Egyszerre nyögünk fel. Nyakát harapdálom, miközben gyorsítom a tempót, ő pedig fellöki csípőjét, hogy jobban magába fogadjon. Hangosan nyögünk, miközben egymást ajkait kényeztetjük. Végig simít oldalamon, amire belehörgök ajkaiba. Nagyon jó érzés. Egy mélyebb döfés, és egyszerre nyögünk fel. Az orgazmus pillanatában nevét mondva élvezek el. Gyengéden kihúzódok belőle.
Mellé mászok, és betakargatom magunkat.
- Köszönöm, hogy mellettem vagy és vigyázol rám - szólal meg kincsem, miközben hajammal játszik.
- Rád bármikor. Holnap csinálhatnánk valamit. Mit szólsz hozzá? - teszel fel kérdésemet kíváncsian.
- Rendben van - válaszol, és megpuszil.
Elhelyezkedik mellkasomon, és kis idő elteltével már csak egyenletes szuszogását hallom.
Annyira jó, hogy mellettem van, és most már nem állhat senki sem közénk. Nem hagyom.
- Nem a te hibád, és ne sírj – mondja kicsim, mire felkapom a fejemet.
- Istenem, Dante hála az égnek semmi bajod – mondom és gyengéden megölelem. Nem akarok fájdalmat okozni neki, mint ahogy eddig is tettem. Annyira féltem és aggódok miatta. Egyszer csak hangokat hallunk meg kintről, amiről tudjuk, hogy Alex az.
- Jól vagy haver? – lép be, közben szedi lefele magától a nővért. Gondolom nem akarták beengedni.
- Igen – válaszolja kicsim gyengén, mire Alex arcán is látom az ijedtséget.
- A gyerek ki lett rúgva a suliból szóval nem kell miatta aggódnotok – mondja, amire kicsit megnyugszunk, de ekkor Dante felszisszen, mire egyből megijedünk.
- Dante, jól vagy? – kérdezem azonnal és kicsimet figyelem.
- Orvost! – kiabálja Alex és nem sokkal később jön is a doki és kipaterol minket, de én nem akarom, itt hagyni én vele akarok maradni. Nagy nehezen megnyugtatnak, hogy nem lesz semmi baj és menjek ki. Mikor mondják, hogy menjek, haza egyből tiltakozom, nem fogom itt hagyni egy napra se egyedül, ha kell, idebent alszok vele együtt.
Nem kell, bent maradnia kicsimnek hazajöhet. Kicsimnek a szülei vittek minket haza, de út közben kiraktuk Alex-et is, aki nem igazán akart elmenni, amit meg is értek. Mikor megérkezünk, felsegítem a szobájába és lefektetem. Hozok neki mindent. Rágcsálni valót és inni valót. Nem akarom, hogy akár miben is hiányt szenvedjen.
- Te nagyon jó ápoló nő lennél – mondja nekem viccelődve, amire halványan elmosolyodok.
- Nincs szükséged semmire? – kérdezem meg aggódva.
- Csak rád – mondja és rám néz boci szemekkel. - Gyere már ide – mondja, mire nem is kell több egyből a karjaiba vetem magam ő meg szorosan ölel magához és érzem, hogy nem akar elengedni.
- Azt hittem, hogy elveszítelek – mondom neki aggodalmamat, amire lepisszent.
- Cssss...ne beszélj butaságot. Mindig veled leszek. Szeretlek Lini – mondja és kapok egy csókot, amit viszonzok, majd finoman ráfekszek, és a karját simogatom. Olyan jól érzem magamat vele. Nem akarom, hogy bármikor véget érjen ez a perc.
- Én is szeretlek – suttogom neki és úgy pihenünk mind a ketten.
~*~
Elég hamar rendbe jött kicsimnek a sebe. Nem tudjuk pontosan, hogy miért gyógyul ilyen könnyen, de lehet, köze van az angyalságához. Azóta szerencsére minden rendben van és élvezzük a közös pillanatokat, igaz, hogy kevés van belőle, mert általában kicsim elmegy a haverokkal. Nem tiltom meg neki, mert velük is lennie kell, de nem sokára itt a születésnapom és szeretnék vele lenni. Jobban szólva holnap lesz a születésnapom.
Most is éppen egyedül ülök otthon a szobában és kapcsolgatom a tv-t, mert semmi érdekes nincs benne. Dante nélkül minden olyan unalmas és hétköznapi, de nem lóghatunk állandóan egymáson. Neki is kell egy kis szabadság és a haverokkal való kapcsolattartás is. egyszer csak ajtónyitást hallok. Odanézek és látom, hogy Dante az, amire szélesen elmosolyodok.
- Szia, angyalom. – szól nekem kicsim, majd odajön és megcsókol, majd bebújik mellém az ágyba.
- Szia, de te vagy az angyal. – mondom kedvesen és hozzábújok, majd megfordulok és megcsókolom, amit viszonoz szenvedélyesen, és a testemet kezdi el simogatni a felső alatt. Élvezem minden egyes érintését.
Megszakítom a csókot és a szemébe nézek.
- Holnapi napot együtt töltjük? – kérdezem tőle kedvesen. Úgy szeretnék, vele lenni egésznap a szüli napomon. Még szerencse, hogy hétvégére esik.
- Ne haragudj kicsim, de haverokkal már megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kicsit bulizni. Remélem nem gond. – néz rám bűnbánóan. Kicsit elszomorodom, de próbálom nem ki mutatni.
- Nem dehogy gond. Menjél, nyugodtan érezd jól magad. – mondom neki és egy mosolyt próbálok az arcomra erőltetni, de menjen, nyugodtan nem akarom, hogy gond legyen belőle. Szorosan magához ölel és elkezd simogatni. Hozzá bújok és legalább ezeket a perceket élvezem, amíg velem van.
Másnap elég forgalmasan telik, nekem meg kissé szomorkásan. Reggel óta nem köszönt fel senki, ami elszomorít. Elfelejtették volna a születésnapot, bár nem olyan régen vagyok itt, hogy tudják. Nem baj elhiszem, hogy felejtős, csak azért még is rosszul esik az embernek. Dante sem köszönt fel pedig régebben kérdezte mikor van a születésnapom.
Este elbúcsúzok kedvesemtől, majd felmegyek a szobájába és elfekszek az ágyán. Nincs kedvem semmihez. Egyszer csak csörög a telefonom. Felveszem.
- Igen tessék? – szólok bele, majd kicsim hangját hallom meg.
- Szia Linim. Ha megkérlek elhozod a tárcámat a Üvegkorallba? Ott hon felejtettem és szükségem lenne a pénzemre. – mondja nekem, mire nagyot sóhajtok.
- Igen. Elviszem. 20 perc és ott vagyok. – mondom, majd feltápászkodok az ágyról.
- Köszönöm szépen. Szeretlek. – mondja és leteszi a telefont.
- Én is szeretlek. – mondom a megszakadt vonalnak. Felveszem a tárcáját, majd egy normálisabb ruhában kicsimhez megyek.
20 perc múlva megérkeztem. Kint nem találom, ezért bemegyek. Bent nagy sötétség, majd hirtelen felgyullad a lámpa és az összes barátom, ismerőseim. Dante szülei és Dante állnak velem szembe.
- Boldog születésnapot! – kiabálják egyszerre, mire csak meglepődve állok, ott azt se tudom, hogy mit csináljak. Soha nem kaptam ekkora meglepetést. Elindulnak a könnyeim, amik örömkönnyek, majd Dante lép felém és megölel.
- Boldog születésnapot egyetlenem. – suttogja a fülembe, mire megölelem és az ajkai után kapok, amit viszonoz, mire mindenki elkezd tapsolni. Annyira imádom ezt a férfit, hogy élni nem tudnék nélküle.
- Köszönöm szépen. Imádlak. – mondom neki a csók végén, majd megölelem, és nem akarom elengedni. Annyira jó hozzám. Meg sem érdemlem. Szeretnék majd egyszer én is ekkora örömeket okozni neki, mint amekkorákat ő okoz nekem…
Szerkesztve oosakinana által @ 2010. 08. 14. 14:01:32
Még nem akarok felkelni, csak még egy nagyon kicsit hagy aludjak. Picit, nagyon picit.
Kincsem, gyengéd keltegetésére kelek. Amit muszáj azt muszáj.
Kicsim le is lép tőlem megy készülődni. Nagy nehezen én is összeszedem magam.
Kilépek a szobából, és össze is futok szerelmemmel, aki megint jól ki tett magáért.
Valami bombázó ebben a ruciban. Neeem akarok suliba menni.
Eláll a lélegzetem. Elmosolyodik és hozzám jön, hogy adjon egy csókot, amit örömmel viszonozok. Kezem lesiklik formás popsijára, és érintésemre felsóhajt. Imádom.
- Biztos, hogy ebbe szeretnél jönni? Félő, hogy le foglak támadni a suliba - mondom neki vigyorogva, miközben kivágott felsőjét nézem meg. Azok a mellek. Áááá...el van döntve nem megyünk suliba. Felemeli fejemet, és egy puszit ad ajkaimra.
Kincsem csak rontasz a helyzeten.
- Este azt csinálsz velem, amit akarsz - mondja nekem mosolyogva. Na ez az ötlet nagyon tetszik, de olyan messze van még az este.
- Szavadon foglak - suttogom füleihez hajolva, amit gyengéden meg is harapok.
Megreggelizünk azt indulunk is a suliba. Pedig szívem szerint inkább az ágyban lennék. Az a hely sokkal, de sokkal jobb.
Kézen fogva érkezünk a suliba, ebben a csini ruciban elég sokan megnézik kincsemet, amire rögtön elkap a féltékenység, de bízok szerelmemben. Idióta férfi hormonok.
Dolgozat írás, és még egy felelés is. Persze jól teljesítettem nem hozhatok szégyent szüleimre főleg, hogy ennyit segítettek Lininek.
Csak a szünetekben találkozok Linivel. Ami valljuk be nagyon, de nagyon kevés.
Na végre a csengő. Táskámat már kapom is a hátamra, és indulok ki haverokkal a folyósora.
- Dante - hallok megy egy síros hangot, és rögtön felismerem kincsem, hangját. Egy srác taperolja, és a falnak szorította. Rögtön elönti agyamat a düh. Ellököm onnan a srácot, és barátaim már kincsem mellett is vannak. Nekem jön a srác, amit sikerül kikerülnöm, és sikerül behúznom neki egyet, de ő se egy gyenge kölyök. Beleüt hasamba, amire felszisszenek.
Szerencsére Linit, nem engedik ide még véletlenül baja esne.
- Rossz csajjal kezdtél ki - mondom dühösen, és behúzok egyet a srácnak. Eléggé jobb helyzetben vagyok, de csak sajnos addig, amíg az a nyomorék elő nem veszi a kését.
Belém szúrná rendesen, de még időben arrább ugrok, de sajnos nem voltam elég gyors. Elég szépen eltalál vele, amire felkiáltok. Ez nagyon fáj. Az a szemét.
Még félre is lök. Rohadj meg. Kezd homályosodni minden. Hallom még kincsem hangját, ahogy nevemet kiáltja, aztán már érzem is, hogy mellettem van. Sír, és reszket.
- Dante könyörgöm tarts ki - mondja, én pedig felemelem kezem, és megsimogatom arcát. Mindenből olyan nagy ügyet csinál pedig ez csak egy karcolás. Karcoláshoz képest nagyon fáj. Kezd sötétedni minden, amit utoljára látok kincsem könnyes szeme. Pedig hányszor mondtam neki, hogy nem akarom sírni látni.
Fényesség...vakít annyira fényes. Nagy nehezen körbenézek de semmi csak az üresség és a fehérség. Istenem, már csak ez hiányzott.
- Mondtam hogy figyelünk - jelenik meg az idegen, akit nem rég láttam séta közben.
Tiszta fehér öltönyben van. Akkor tényleg angyal.
- Nem tettem semmit csak megvédtem Linit - vágok vissza mosolyogva. Nem hiszem, hogy ezzel bűnt követtem volna el.
- De azt követtél el - szólal meg egy kicsit erélyes hangon. Már megint a gondolataimban olvas.
- Szerintem nem bűn, ha megvédem azt akit szeretek - kelek ki magamból, és szívem szerint neki mennék, de mégis egy angyalról beszélünk.
- De akkor igen, ha csak őt véded meg. Az erőd, azért van, hogy megvéd az emberiséget - mondja, miközben közelebb sétál hozzám. Megfogja a vállamat, és mélyen szemeimbe néz. Idegesít ez a közelség. - Tudom, hogy nehéz, de ez a feladatod - folytatja nyugodt hangon. Én azt biztos nem fogom az életem kockáztatni idegen emberek miatt.
- A családom, a barátaim és Lini védelme a fontos számomra senki másé - mondom neki, és hangomban éreztetem, hogy nem tűröm meg az ellentmondást.
- Ha folytatod nem lesz jó vége - veszi le rólam kezét, és egy csettintéssel el is tűnik.
Lassan kezd eltűnni a fényesség és az üresség. Átveszi a helyét a sötétség, és a fájdalom, amit hasamnál érzek. Valaki erősen szorítja kezemet, és zokog.
- Minden az én hibám sajnálom - hallom meg síros hangját, és rögtön felismerem. Kincsem az.
- Nem a te hibád, és ne sírj - mondom neki nagyon halkan. Eléggé kivan száradva a torkom.
- Istenem, Dante hála az égnek semmi bajod - mondja Lini, miközben gyengéden megölel ügyelve, hogy ne okozzon fájdalmat.
Kincsem, ha te tudnád, hogy az előbb említett Isten, akar minket elválasztani egymástól, nem szajkóznád így. Kicsim egy gyengéd puszit ad ajkaimra, majd az orvos lép be.
Azt mondja, hogy semmi komoly, csak a vérveszteség meg az ijedtségtől ájultam el. Már felhívták a szüleimet, akik hamarosan itt lesznek. Valami hangos kiabálásra leszek figyelmes. Egy mély hang, amit ezer közül is felismernék.
- Jól vagy haver? - lép be Alex, miközben leszedi magáról a nővért, aki nem akarta beengedni.
- Igen - válaszolom még mindig gyengén, amire Alex kicsit megijed.
- A gyerek ki lett rúgva a suliból szóval nem kell miatta aggódnotok - nézz ránk Alex, és
próbál minket felderíteni. Én bevallom ettől a hírtől megnyugodtam. Remélem, hogy valaki az életben jól elfogja intézni. Fájdalom nyíllal a hasamba, amire felszisszenek.
- Dante, jól vagy? - kérdezi rögtön, kicsim aggódva és barátom is közelebb jön.
- Orvost! - kiabálja Alex, és pár perc múlva már jön is valaki. Azt mondja, hogy egy kicsit hagyjanak pihenni, és semmi komoly bajom nincs. Csak a seb gyógyul, és amiatt fáj. Kicsim nem nagyon akart kimenni, de megnyugtattam, hogy minden rendben van várjanak kint barátommal vagy menjenek nyugodtan haza. Ő persze rögtön rá vágta, hogy nem megy haza.
Szerencsére nem kellett sokáig bent maradnom este el is engedtek. Anyuék hazahoztak minket kocsival, Alexet kirakták otthon. Sajnos dolgoznia kellett, pedig nagyon velem akart maradni ő is.
Kincsem segített fel a szobámba, ahol az ágyba is rakott. Bekapcsolta nekem a tévét hozott fel nekem üdítőt és rágcsálni valót.
- Te nagyon jó ápoló nő lennél - mondom neki viccelődve, amire halványan elmosolyodik.
- Nincs szükséged semmire? - kérdezi meg aggódós hangon.
- Csak rád - mondom neki, és kérlelő tekintettel nézek rá. - Gyere már ide - mondom neki lágy hangon, amire repül is. Karjaimba zárom erősen, és csak szorítom magamhoz.
- Azt hittem, hogy elveszítelek - kezd bele a butaságba, amire le is pisszentem.
- Cssss...ne beszélt butaságot. Mindig veled leszek. Szeretlek Lini - mondom neki kedves hangon, és egy puszit adok ajkaira. Gyengéden rám fekszik, és simogatja kezemet.
- Én is szeretlek - suttogja édes hangján.
Bárcsak minden örökké így tartana pedig nem fog. A fentiek érzem, hogy nem fogják hagyni. Én meg állok elébe a harcnak. Engem innen nem fognak elszakítani.
Mikor felkelek, akkor látom, hogy kicsim is elaludt akár csak én és Alex-ék már sehol sincsenek. Hagyom kicsimet aludni. Adok egy puszit neki, majd felállok és lemegyek.
Lent nagyon jól elbeszélgetek a szülőkkel és mondják, hogy ne aggódjak anyám miatt, mert el fogják intézni, amire én nagyon hálás leszek. Kicsim anyukája hoz egy fotó albumot, amit elkezd mutogatni. Dante-ról vannak gyerekkori képek. Nagyon édesen néz ki és olyan kis cukor falat.
- Anya ne mutogasd a kis kori meztelen képeimet – halljuk meg Dante hangját, mire hátra nézünk mindketten.
- Szerintem Lini már látott meztelenül szóval nem értem mi bajod van? – mondja kicsim anyukája, mire az ütő is megáll bennem és egy ütemet biztos ki hagy a szívem, majd Dante-ra nézek, aki ugyan olyan vörös akár csak én.
- Anya az nem rád tartózik – mondja kicsim és érzem, hogy ideges kicsit, amit meg is értek, hiszen én is az lennék, csak most inkább vagyok irtó zavarba.
- Védekeztek igaz? – mondja apukája, amire teljesen elvörösödök, mindjárt itt fogok elájulni ha nem marad hamar abba.
- Apa ne kezd te is – mondja kicsim apjának én meg már olyan vagyok, mint a rák.
- Igaza van apádnak Dante. Lini, védekeztek igaz? – néz rám anyukája érdeklőd tekintettel, amire legszívesebben elbújnék vagy sikítva elszaladnék innen.
- Ig...igen védekezünk – mondom halkan és akadozva.
- Helyes. Ha bármit tudni akartok, a nemi életről csak kérdezzetek minket – mondja szerelmem apukája és folytatja a munkát. És kicsimet figyelem, hogy végre mikor megyünk már innen.
- És vigyázzatok, igaz nem bánnék egy unokát, de még fiatalok vagytok. Ráértek vele – mondja anyukája, amire kikerekednek a szemeim, majd kicsimre nézek szinte könyörögve, hogy menjünk innen.
- Gyere Lini, nézzünk körbe a konyhában – mikor mondja, arcom felragyog, és szinte futva megyek ki innen még egy szó és lehet ott ájultam volna el. Bent csak nevetést hallunk, de nem szeretünk erről beszélgetni, akkor most mit csináljak?
Bemegyünk a konyhába és én még mindig olyan zavarban vagyok, hogy azt elmondani sem lehet. Dante velem szembe ááll, majd megcsókol szenvedélyesen. Ez hiányzott nekem. Ez az én egyedi nyugtatóm. Viszonzom a csókot és élvezem a simogatásait, és hogy birtokolni szeretne. Mikor megérzem kezeit fenekemen, kicsit belenyögök a csókba. Dante kicsit elkuncogja magát, majd elválik ajkaimtól.
- Az előbbi nagyon ciki volt – szólalok meg és egy kicsit megint zavarba jövök és kezdek pirulni.
- Ebben egyet értek. Biztos már a kicsi nevét beszélik át, hogy ők mikre gondolnak – mondja nevetva Dante, amire én is elkezdek nevetni. Olyan jó, hogy feltud vidítani és jól érzem magamat vele,d e nagyon.
- Biztosan szép baba lenne – mondom őszintén és jól esik a gondolat, hogy lehetne egyszer babám Dante-tól.
- Egyet értek. Én jó képű vagyok, eszes ügyes. Te kincsem gyönyörű vagy, okos, vicces.
Elkezdünk mosolyogni a mondaton, majd nem sokkal később felmegyünk én a saját szobámba fürdeni és kicsim is a sajátjába. Kicsit élvezem és lubickolok a tus alatt. Jól esik a hosszú nap után a lágy víz, bár kicsim ölelése és simogatása jobban esne, mit ne mondjak. Mikor végzek, átvánszorgok kicsim szobájába, de nincs fent. Befekszek az ágyára és a tv-t kezdem el nézni, de eléggé elálmosított ez a mai nap annak ellenére, hogy sokat aludtam.
- Holnap mennünk kell suliba – hallom kicsim hangját ahogy bejön és befekszik mellém, mire szorosan odabújok hozzá. Bólintok, hogy rendben, de nem szívesen, majd a mellkasára fekszek nézem egy ideig a tv-t, de az álmosság győz felettem és elalszok.
Másnap reggel végre kipihenten ébredek fel és az éjszaka nem tartogatott semmit nekünk remélem, ez a nap végre boldogsággal fog eltelni és csak kicsimmel lehetek. Odabújok hozzá és elkezdem keltegetni, mire ő sem nagyon akar felkelni, de kénytelenek vagyunk. A kicsim kedvéért kicsípem magamat és egy elég jó kis szerkót veszek fel. Egy kék miniszoknyát és hozzá egy citromsárga szolidan kivágott felső, de a lényeget még így is megmutatja. Mikor kimegyek, akkor jön ő is ki a szobából.
Mikor észrevesz, látom rajta, hogy elakad a lélegzete, amin elmosolyodok, majd odamegyek hozzá és megcsókolom, mire érzem, hogy a keze a szoknyám alá került és úgy simogatja a fenekemet, ami nagyon jól esik és felsóhajtok kicsit tettére.
- Biztos, hogy ebbe szeretnél jönni? Félő, hogy le foglak támadni a suliba. – mondja vigyorogva, majd benéz a dekoltázsomba, de felemelem a fejét és puszit adok ajkaira.
- Este azt csinálsz velem, amit akarsz. – mondom neki mosolyogva, mire odahajol a füleimhez.
- Szavadon foglak. – suttogja, és finoman bele harap amire elmosolyodok, majd lemegyünk.
Eszünk egy keveset, majd felvesszük a cuccainkat és elindulunk a suliba kéz a kézben.
Bementünk elég sokat meg figyeltek minket és sokan néztek rá gyilkos szemekkel, mert Dante-val vagyok, de a fiúk meg vágyakozva néztek rám. Boldogan sétálunk be a suliba és ezekről tudomást sem veszünk. Sajnos el kell válnunk, de hát nincs mit tenni. Az órák unalmasan telnek, de mindig unalmasan telik, ha nincs velem kicsim.
Kicsit hamarabb engednek ki minket kicsengő előtt, ezért most én várom meg kicsimet a termük előtt. Látom, hogy jön pár srác, de csak egy áll meg előttem.
- Szia, csini baba. Csak nem nekem tartogatod magad? – kérdezi, mire odajön hozzám.
- jól kérdezted nem neked tartogatom magam. – mondom keményen, mire odalép hozzám.
- Velem ne szórakozz rendben. – mondja, majd egyből elkezd taperolni és a falhoz nyom a nyakamat meg mindent elkezd csókolgatni, de nem akarom, megpróbálom ellökni magamtól, de nem tudom, a szelet meg nem használhatom, mert suliba vagyok.
Végre kicsengetett jönnek kifele, mire meglátom Dante-t.
- Dante. – kiabálok oda sírós hangon, majd mikor meglát, odajön és ellöki rólam a csávót és a haverjai körbe vesznek engem, hogy még véletlenül se jöjjön vissza, de nekem Dante kell. Elkezd verekedni a sráccal, de nem engednek közel a fiúk.
- Rossz csajjal kezdtél ki. – mondja Dante iszonyat dühösen. Verekednek tovább, majd csak annyit hallok, hogy Dante felkiált, amitől nekem a szívem is kihagy egy dobbanást, majd félre löki a srác és látom, hogy kicsimnek egy vágás van a hasán.
- Dante! – kiabálom a nevét, majd kitörök a fiúk közül, akik kapnak utánam, hogy ne menjek oda, de nem érdekel. Letérdelek szerelmem mellé. – Dante könyörgöm, tarts ki. – mondom neki és elkezdenek folyni a könnyeim. A kezét felemeli az arcomhoz és megsimogatja. – Valaki hívjon már egy mentőt! – kiabálom el magam és nagyon félek, hogy elveszítem. Látom, Alex már is telefonál. Kicsim kezét fogom, a sebét próbálom valahogy ellátni, de semmi nem sikerül remeg a kezem nagyon. És féltem érzem, hogy elveszíti az eszméletét, amire felsikítok és zokogva borulok rá. Nem sokkal később megérkeznek a mentősök és mondják, hogy jól van, csak a vérveszteség miatt elájult. Engem nem érdekel, hogy nem mehetnék vele. Nem hagyom magára megígértem neki. Nagy nehezen és sok hiszti árán vele mehettem.
Bemegyünk. Alex-ék utánunk jöttek és próbálnak engem vigasztalni, mert kicsimet bevitték megvizsgálni én meg oda nem mehetek vele. Alex ölel egyedül magához és vígasztal. Alig bírom kivárni, hogy hozzák már olyan idegbeteg, sukkos vagyok most, ha most nem szólok Dante-nak megúszta volna a mai napot minden gond nélkül. Hogy lehetek ennyire önző? Csak magamra gondolok. Ostorozom magam folyamatosan.
Fél óra múlva kihozzák, mire nem érdekel, mit mondanak, bemegyek hozzá és egyből leülök, mellé a kezét fogom, és nem akarom elengedni. Ránézek és kicsit elgyötört arcára, amire megint, csak elkezdek zokogni, de ne megyek mellőle. Tovább fogom a kezét és simogatom.
- Kérlek, kelj fel. – hajtogatom neki akadozva és elcsukló hangon. – Ne haragudj rám. Tudom, hogy önző voltam. Ha nem szólok neked, akkor most nem lennél itt. Kérlek, ne haragudj. – mondom és elkezdek zokogni. Nem bírom, abba hagyni képtelen vagyok, hiszen miattam van itt mind az én hibám…
Kincsem odasétál hozzám, és már bújik hozzám, én pedig nagy örömmel ölelem át.
- Nem vagyok kíváncsi a véleményedre kis lányom. Elköltözünk innen. Megint balhét csináltál és az egész város veled van tele. Csak a bajt hozod a fejünkre. Gyerünk, pakold össze a cuccaidat és nyomás - parancsol rá kincsemre anyja. Tuti, hogy Lini nem fog elmenni innen. Szenvedett már eleget. Nem kell, hogy többet szenvedjen. Kincsem ellép mellőlem, és anyjához sétál.
- Anyu engem nem érdekel. Azt csináltok, amit akartok. Mindig gyűlöltetek és ezt a tudtomra is adtátok nem most fogok engedelmeskedni nektek világos? - kincsem kezd nagyon dühős lenni, ami nem tetszik az anyjának.
- Te kis szajha... - még folytatná, de egy hangos csattanás. Cica nagyon beindult, egy akkor pofont kevert le az anyjának. Nem is tudtam, hogy kincsem ilyenekre is képes. Na már tudom, hogy nem szabad felhúznom. De megérdemelte az a nő személy.
Idegesen kap arcához, és dörzsölni kezdi. Már emelné kezét, hogy megüsse szerelmemet, de én időben elrántom onnan, és Alex is megjelenik a haverokkal, és időben kapja el a nő kezét. Ez a gyerek mindig tudja, hogy mikor kell időzíteni. Kicsim már karjaim között szorítom. Nem akarom, hogy akármi baja essen.
- Asszonyom azt hiszem magam eltévesztette a házszámot - szólal meg Alex, nyugodt hangom. Na ő képes lenne megütni ezt a nőt. Főleg, hogy így viselkedik a saját lányával.
- Én ugyan nem. A szarházi lányomat keresem és meg is találtam - válaszol a nő, én pedig a válaszára megremegek. Nem tűröm tovább, hogy így beszéljen Liniről a szüleim házában. Nem hiszem el mit meg nem enged magának. Elengedem kincsemet, de ő már rögtön tart is vissza, nehogy valami hülyeséget csináljak. Igaza van nem éri meg, de akkor is felrobbanok, hogy így beszél szerelmemről.
- Szarházi a segge - mondom neki ridegen, és már folytatom is. – Lini sokkal többet ér mint maga meg a drágalátos férje együttesen valaha is fog érni - mindjárt neki megyek, amire Alex rögtön előttem is terem. Ismer nagyon jól képes vagyok rá, és kidobom innen ezt a rohadt nő személyt.
- Ide figyelj ki fiam... - na neked minden vagyok csak a fiad nem. Nekem nem kéne soha egy ilyen anya, rögtön szavába vágom nem hagyom, hogy folytassa.
- Nem vagyok a maga kis fia és örülök, hogy nem is vagyok - mondom neki komoly hangon. Anyu odalép hozzánk. Na gyerünk anyu mondd meg neki.
- Na elég legyen mindenből - kezd bele anyu elég higgadt hangon. - Maga takarodjon a házunkból és törődjön bele, hogy elveszítette a lányát - nézz itt Lini anyjára, és nagy nehezen ki vágja őt a házból. Mikor visszajön anyu ránk nézz.
- Ti meg menjetek és nyugodjatok meg - mondja halkan anyu mikor meghalljuk annak a nő személynek a kiabálását.
- Akkor is el fogom vinni a lányomat innen - kicsim közelebb bújik hozzám. Szegénykém nagyon fél az anyjától, de nem is csodálkozok rajta. Az a nő nem normális.
- Ne válaszolj - mondja anyum szerelmemnek. Látom anyun is, hogy nagyon félti Linit. Apu elég ideges. Szerintem ő még ma felhívja a kapcsolatait, hogy kitaláljon valamit. Apu ebben nagyon jó. Alexhez és a többiekhez fordulok. Jövök nekik eggyel az biztos.
- Köszi Alex. Jókor időzítettetek - mondom kicsit nyugisabb hangon, de persze, hogy nem vagyok teljesen nyugodt. Ez a nő nagyon felkúrta az agyamat. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy képes egy anya így viselkedni a lányával. A saját vérével. Kincsemet még mindig magam mellett tartom, nem akarom elengedni.
- Ugyan már tudod, hogy szeretek pontosan időzíteni - válaszol haverom mosolyogva. Ez a kölyök biztosan tud valamit. Mindig tudja, hogy mikor hol kell lennie. Felindulunk szobába. Jobb, ha mind lenyugszunk. Mikor felindulunk még hallom, hogy anyuék arról kezdenek el beszélgetni, hogy, hogy tudnák elintézni ezt az ügyet, hogy ne zavarjon többet, Lini anyja minket. Remélem kitalálnak valamit.
Bent a szobában elkezdenek haverjaim hülyülni. Tudom, hogy miért csinálják, hogy kincsemet jobb kedvre derítsék. Néha Lini, is közbe szól, és velünk nevetgél, de sajnos látom rajta, hogy nagyon másfelé jár. Látom arcán, hogy aggódik, és fél. Olyan rossz így látni kincsemet.
Épp a filmet nézzük, és látom, hogy édesem nem a filmre koncentrál, hanem valahol messze jár.
- Mi a baj? - kérdezem meg kicsit aggódós hangon.
- Csak anyám zavar még mindig - válaszol halkan. Egy csókot adok ajkaira. Na most jut eszembe jó rég csókoltam hiányzott is. Édes szerelmem. Nem hagyom, hogy bántson.
- Nem fogok engedni, hogy elvigyen vagy akár egy ujjal is bántson - adok hangot gondolatomnak.
- Ezzel mi is egyetértünk - már mondják is kórusban Alexék. Ezek nem a filmet nézik?...egyértelmű, hogy nem. Inkább hallgatóznak. Sok idióta.
- A filmet nézzétek, ne miket hallgassatok - mondom nekik viccesen, és a hátamra fekszek. Eskü elfáradtam. Magamhoz húzom kincsemet, lábát pedig lábamra húzom, és elkezdem simogatni lábacskáját.
- Szeretlek - suttogja édesen fülembe, és közelebb bújik hozzám.
- Én is szeretlek - válaszolom neki lágy hangon. Felsője alatt simogatom selymes bőrét. Néha megérintem formás hátsóját is. Jó férfiból vagyok, és mellettem fekszik egy bombázó csaj. Egyértelmű, hogy nem bírok magammal.
Kis kezecskéje beszökik felsőm alá, és simogatja mellkasomat, ami rohadt jól esik. Néha néha kapok egy csókot számra vagy puszit arcomra. Nagy nehezen a filmre koncentrálok, de nem sokáig, mert bealszok.
Nem tudom, hogy körülbelül hány órát aludtam, de mikor felkelek se Alexék se Lini nincsenek a szobámban. Az ablakra emelem a tekintetem kezd sötétedni. Kiveszem zsebemből telefonomat, és megnézem a kijelzőt. Uhhh...fél hét van. Akkor aludhattam pár órát. Biztos a mostani feszültségek kicsit kikészítették a testemet. Lesétálok és látom, hogy a nappaliban van mindenki. Apu a laptopján ügyköd valamit. Biztos a meló ügyeket. Kincsem meg anyu pedig képeket néznek. Mikor közelebb megyek meglátom, hogy az én kis kori képeim. Anyaaaa...csak ezt ne. Ez rohadt égő. Banyek...az ott egy meztelen kép rólam. Ott állok egy szál fütykösben.
- Anya ne mutogasd a kis kori meztelen képeimet - rivallok rá zavartan, amire felkapja mindenki a tekintetét.
- Szerintem Lini már látott meztelenül szóval nem értem mi bajod van? - vág vissza anya, miközben mindentudóan mosolyog. Anya kijelentésére Linivel olyan pirosak leszünk, mint a rák.
- Anya az nem rád tartózik - mondom neki kicsit idegesen. Én nem akarok erről beszélgetni.
- Védekeztek igaz? - nézz ki szemüvege alól apu. Már apa is kezdi. Én ezt nem hiszem el. Ezt most, miért csinálják?
- Apa ne kezd te is - nézek rá könyörgő tekintettel, amire csak nevetni kezd. Kincsem az olyan piros...szegénykém. Szerintem felrohanna zavarában.
- Helyes. Ha bármit tudni akartok a nemi életről csak kérdezzetek minket - mondja apu, és folytatni kezdi munkáját. Na jól van én ezt nem bírom ezek nem normálisak.
- És vigyázzatok igaz nem bánnék egy unokát, de még fiatalok vagytok. Ráértek vele - mondja anyu, és látom rajta, hogy a kicsi nevén gondolkozik már. Lini kétségbeesetten néz rám. Szerintem ő se bírja tovább ezt a beszélgetést.
- Gyere Lini, nézzünk körbe a konyhában - kincsem arca felragyog, hogy végre egy kicsit távolabb kerülünk a szüleimtől.
Anyuék csak nevetnek menekülésükön. Ne is csodálkozzanak, hogy menekülünk, nem normálisak.
Beérve a konyhába rögtön kicsimre nézek, aki még egy kicsit most is zavarban van. Olyan kis édes. Gyengéden átölelem derekát, és magamhoz húzom. Szenvedélyesen kapok ajaki után, amit ugyanolyan hévvel viszonoz is az én kis kincsem. Bebarangolok minden kis zugot, élvezettel falom piciny ajkait. Belenyög a csókba, mikor tenyerem közé veszem formás kis hátsóját. Halkan felkuncogok, és elválok ajkaitól.
- Az előbbi nagyon ciki volt - szólal meg Lini, miközben zavarában egy halvány pír jelenik meg az arcán.
- Ebben egyet értek. Biztos már a kicsi nevét beszélik át, hogy ők mikre gondolnak - mondom nevetve, amire Lini is kuncogni kezd.
- Biztosan szép baba lenne - mondja őszinte hangon kincsem.
- Egyet értek. Én jó képű vagyok, eszes ügyes. Te kincsem gyönyörű vagy, okos, vicces.
Szóval a kis kölyök jó géneket örökölne - mondom viccelődve, de a jelzőket komolyan gondoltam. Még magamról is. Hehh. A konyhai pultnál megvacsorázunk, aztán felmegyünk Lini a saját szobájába megy gondolom lezuhanyzik meg hasonlok.
Én hamarabb végzek, és még lemegyek anyuékhoz. Azt mondták, hogy holnap menjünk suliba. Nem szabadna olyan sokat hiányoznunk. Igazuk van teljes mértékben, igaz én még tudnék itthon lenni, és ezzel szerintem Lini is így van. Visszamegyek a szobámba, és kincsem már bent van, és az ágyban fekve nézi a filmet. Szemecskéin látom, hogy nagyon fáradt alig bírja nyitva tartani.
- Holnap mennünk kell suliba - mondom neki, miközben befekszek mellé. Ő csak bólogat, és mellkasomra teszi fejecskéjét. Hátát simogatva nézzük a filmet. Pár perc múlva már csak egyenletes szuszogását hallom. Szegény nagyon fáradt volt nem csodálkozok, hogy elaludt. Én még egy kicsit nézem a tévét, de utána kikapcsolom, és szorosan magamhoz ölelve alszok el én is.
Lassan elkezdek ébredezni, mire Dante-t találom magam mellett.
- Jól vagy? Nincs szükséged semmire? – kérdezi aggódva és megfogja a kezemet. Rád van egyedül szükségem egyedül.
- Mi történt? – kérdezem akadozva.
- Használtad az erődet, és elájultál. Azok a srácok meg elfutottak nem lett komolyabb bajuk – meséli nekem, amire megnyugszok, hogy senki nem halt meg.
- Undorodsz tőlem? – kérdezi meg szomorúan, mire kerek szemekkel nézek rá és nem értem miért kérdezi, hiszen imádom teljes szívemből.
- Dehogy Dante – mondom őszintén, mire hozzá fűzném gondolataimat, de közbe vág.
- Félsz tőlem? – kérdezi és mélyen a szemembe néz, majd rájövök miről szól ez az egész.
- Nem – válaszolom neki, majd elkezdek könnyezni. Megsimítja az arcomat és belesimulok tenyerébe.
- Akkor, miért menekülsz előlem? Miért nem ölelhetlek meg? – kérdezi tőlem, mire megölel. Képtelen vagyok ellenkezni az érzéseim ellen. Szorosan hozzá bújok, és nem akarom, hogy elengedjen.
- Mert el fogsz menni, és így talán könnyebb lesz nekem, ha távol tartalak magamtól – mondom őszintén és tovább folynak a könnyeim. Mire szorosabban ölel magához én meg hozzá bújok.
- Nem megyek sehova – mondja nekem, mire felzokogok. Bár tényleg igaz lenne.
- De az a jóslat, azt mondja, te elmész – mondom, közben könnyeimet próbálom fojtani, de nem, megy. Ez most nagyon fáj. Képtelen vagyok visszatartani.
- Te butus, én nem megyek sehova. Nem érdekel senki csak te és a családom és a barátaim. Titeket akarlak megvédeni és fogok is. Semmi mást nem akarok. Ha azt jelenti, hogy angyal legyek, hogy távol kell lennem azoktól, akiket szeretek maga a jó Istent küldöm el a fenébe. Veletek akarok lenni, és fogok is, ezen senki és semmi nem fog változtatni – mondja, majd lágyan megcsókol, amit viszonzok. Hiányzik a csókja, de nagyon. Megszakítja, majd a szemembe néz és letörli a könnyeimet.
- Megmondtam, hogy nem akarlak többet sírni, látni – mondja, majd homlokát az enyémnek támasztja, és úgy néz bele szemembe. Iszom minden egyet pillantását. Szükségem van rá.
- Sajnálom – mondom lágyan, majd megcsókolom, amit elkezd mélyíteni én meg viszonzom. Egy kicsit élvezhetem társaságát, mert elmegy, de mondta, hogy visszajön. Bent fekszek a szobába, mikor kinyílik az ajtó.
- Hogy érzed magad? – érdeklődik kicsim anyukája.
- Köszönöm szépen jobban, csak félek, hogy elmegy. – mondom és egy könnycsepp végig folyik az arcomon. Leül mellém és az arcomat simogatja.
- Ne aggódj nem fog. – mondja mosolyogva és rám néz. – Nagyon szeret téged és nem fog elmenni. Amikor nem aludtál vele ő sem aludt jól. Nagyon hiányoztál neki és minden percben veled akar lenni és vigyázni akar rád. Szerintem te vagy neki az akire örök életére vigyáznia kell és nem kell elmozdulnia mellőle semmilyen körülmények között sem. – mondja kedvesen és mosolyogva, amit végig gondolok és belátom, hogy van benne valami, amit mond. Meghálálom, majd megy is ki. Nem sokkal később Dante jön be kajával a kezével. Meg is éheztem. Leteszi, majd rá nézek.
- Köszönöm. – mondom neki, majd elkezdek enni. Bekapcsolja a tv-t és azt nézi. Próbálom minél hamarabb megenni a kaját, majd a földre teszem és odabújok szerelmemhez.
- Nagyon sajnálok mindent – suttogom neki halkan.
- Semmi baj, de kérlek, ne hagyj el soha – mondja nekem lágyan, majd közelebb húz magához.
- Megígérem – mondom neki őszintén, majd egymásoz, bújva nézzük a tv-t. Olyan jó vele lenni. Soha nem akarok elmenni innen örökre itt, akarok maradni. Egymás karjaiban alszunk el este.
Reggel mikor elkezdek ébredezni Dante már nincs mellettem, amire megijedek, majd mikor szaladnék lefele meglátom, hogy anyám pofon vágja Dante-t el száll az agyam, de nagyon.
- Anya meg ne merd ütni még egyszer Dantét – mondom neki fenyegetően, majd közelebb megyek Dante-hoz és hozzá bújok, mire szorosan magához ölel.
- Nem vagyok kíváncsi a véleményedre kis lányom. Elköltözünk innen. Megint balhét csináltál és az egész város veled van tele. Csak a bajt hozod a fejünkre. Gyerünk, pakold össze a cuccaidat és nyomás. – mondja nekem parancsolóan, mire elengedem kicsimet és odamegyek.
- Anyu engem nem érdekel. Azt csináltok, amit akartok. Mindig gyűlöltetek és ezt a tudtomra is adtátok nem most fogok engedelmeskedni nektek világos? – kérdezem tőle dühösen.
- Te kis szajha… - mondaná tovább, de egy pofonnak belé fojtom a szót és gyilkos szemekkel néz rám, közben az arcát fogja. Felemeli a kezét, hogy egy hatalmas pofont ad nekem, de valaki megfogja a kezét és érzem, hogy Dante elránt onnan és magához ölel, közben védelmezően ölel magához.
- Asszonyom azt hiszem magam eltévesztette a házszámot. – halljuk meg Alex hangját anyám háta mögött.
- Én ugyan nem. A szarházi lányomat keresem és meg is találtam. – mondja anyám és érzem, hogy Dante remeg az idegtől, majd elenged, de megfogom, hogy ne csináljon hülyeséget.
- Szarházi a segge. – mondja kicsim – Lini sokkal többet ér mint maga meg a drágalátos férje együttesen valaha is fog érni. – mondja, de azért Alex elé állt.
- Ide figyelj kis fiam…
- Nem vagyok a maga kis fia és örülök, hogy nem is vagyok. – mondja komolyan, mire az anyja avatkozik közbe.
- Ne elég legyen mindenből. – mondja határozottan, mire rá nézek. – Maga takarodjon a házunkból és törődjön bele, hogy elveszítette a lányát. – mondja, majd kitessékeli anyámat végre, majd felénk fordul, és kicsit nyugodtabban beszél. – Ti meg menjetek és nyugodjatok meg. – mondja halkan, mire anyám hangját hallom az ajtó mögött.
- Akkor is el fogom vinni a lányomat innen – kiabálja fenyegetően, mire megrezzenek és szorosan bújok kicsimhez, akit megérezte és szorosabban ölel magához.
- Ne válaszolj. – mondja kicsim anyukája.
- Köszi, Alex. Jókor időzítettetek. – mondja kicsit nyugodtabban, de még mindig nem enged el.
- Ugyan már tudod, hogy szeretek pontosan időzíteni. – mondja mosolyogva, majd felmegyünk Dante szobájába.
Elkezdünk hülyülni és beszélgetni. Jó a kedve mindenkinek és is próbálok csatlakozni hozzájuk, de zavarnak anyám szavai és hogy bántotta kicsimet. Addig hülyülnek, amíg elkezdünk filmet nézni. Azóta nem mozdultam el Dante mellől, de ő sem enged el. Szorosan ölel magához és simogatja minden egyes porcikámat.
- Mi a baj? – kérdezi halkan, mikor észreveszi, hogy nem nézem a filmet.
- csak anyám zavar még mindig. – mondom halkan, majd kapok egy csókot ajkaimra.
- Nem fogok engedni, hogy elvigyen vagy akár egy ujjal is bántson. – mondja komolyan, majd meghalljuk Alex-ék hangját kórusban.
- Ezzel mi is egyetértünk. – mondják közösen, majd Dante oda szól.
- A filmet nézzétek, ne miket hallgassatok. – mondja viccesen, majd a hátára fekszik, magához ölel, és a lábamat ráhúzza lábaira, amit elkezd simogatni. Olyan jól érzem magamat Dante-val, hogy soha nem akarok elmenni tőle. Örökre vele akarok lenni, amíg csak élek.
- Szeretlek. – suttogom a fülébe és szorosan bújok hozzá.
- Én is szeretlek. – suttogja vissza, majd tovább simogat és a hátamat a felsőm alatt simogatja, majd a fenekemet is érinti néha, ami nagyon jól esik, mire én a mellkasát simogatom a felsője alatt és a filmre próbálok meg koncentrálni,de néha kicsimnek adok puszit, hol a nyakára, hol az arcára, vállára, vagy ajkaira, amit viszonoz, majd a mellkasára teszem a fejemet és lassan elalszok a filmet figyelve…
Az egész testem ég, és nagyon fáj megtudnék örülni. Anyu hangjára ébredek, ahogy nevemet szólítja.
- Dante. Kicsikém. Ébredj - szólít anyu, és nagy nehezen ki tudom nyitni szememet.
- Mi történt? Azok a szárnyak - kezdek bele halkan, de anya csitítgatni kezd. A fenébe valaki mondja már el mi történik velem! Kincsemre nézek, aki rázkódik az aggódás miatt, és szemei tele vannak könnyekkel. Istenem, kincsem ne sírj főleg ne miattam minden rendben lesz nem kell aggódnod.
- Csssss... minden rendben csak pihenjél - mondja anyu nyugtató hangon. Biztosan most fogok pihenni amikor szárnyak nőttek ki a hátamból, és ezzel kiderült, hogy nem vagyok ember. Köszi anyu. Nekem válaszok kellenek. Nem tudom, hogy ez a dolog mit takar. Félek, hogy esetleg bántani is képes vagyok Linit. Istenem már csak rossz ebbe bele is gondolni.
- De mi vagyok? Tudnom kell - kelek ki egy kicsit magamból, mire szüleim egymásra néznek és egy nyakláncot vesznek elő, amin egy angyal van. Ohh, hogy bassza meg én nem lehetek angyal vagy hasonló dolog. Cigizek, hazudtam már és szűz sem vagyok. Istenem, remélem ez nem a te terved?...mert ha igen felmegyek, és elfogunk beszélgetni.
- Ezt a nyakláncot veled együtt adták és ezzel együtt találtak - kezd bele anyu, és a kezembe adjak a nyakláncot.
- Régebben a nagyim mesélt nekem angyalokról, akik megvédik az embereket, de csak egy bizonyos kor után válnak angyalokká és a világot járják minden fele, hogy az emberiséget védjék és megtalálják azt, akihez hozzá vannak rendelve, akit örökké védeniük kell - na ez most azt jelenti, hogy nekem is vigyáznom kell az emberiségre?..., és hamarosan le kell lépnem innen, hogy a világot járjam, és idegen emberekre vigyázzak?!
Na abból nem esznek az égiek, én nem megyek sehova itt van a családom és a kincsem is.
Aki feláll, és sírva rohan a szobájába.
- Nem leszek angyal, nem lennék képes itt hagyni titeket, és itt van Lini is szeretem őt - mondom anyáméknak, akik már sejtették, hogy ezt fogom mondani.
- A sors ellen nem menekülhetsz - még hogy sors...nekem az sem fog parancsolgatni.
- Nem érdekel a sors, akiket megakarok védeni azok ti vagytok, és a barátaim, és Lini. Nem fogok másokat megvédeni. Nem érdekel - válaszolok ridegen szüleimnek. Soha nem beszéltem velük ilyen hangnemben, de nem érdekel. Lini után rohanok ott hagyva szüleimet. Kopogok, de nem enged be hallom, hogy sír, de inkább nem zargatom őt. Hagy dolgozza fel a hallottakat, biztos nagyon kiborult, és nekem is lekel nyugodnom. Nem szólok senkinek csak elmegyek itthonról friss levegő kell.
Már egy jó ideje sétálok az utcában. Körülbelül a negyedik szálra gyújtok rá. Ez segít egy kicsit lenyugodnom. Egy fura fazon jön velem szembe.
- Szokj le a dohányzásról Dante - mondja az idegen mosolyogva, és meglepődve nézek utána, hogy honnan tudja a nevem.
- Ki maga? - szóluk utána, amire megáll, és ég kék szemeit rám emeli.
- Aki egy jó tanácsot ad. Elméddel tudod irányítani az erődet - mondja, és egy sejtelmes mosolyt küld felé. Ki az ördög vagy te?
- Nem az ördög csak egy angyal - mondja nevetve. Ez látta a gondolatomat. - Figyelünk rád szóval jól gondold meg mit fogsz tenni - figyelmeztet, és hirtelen el is tűnik. Csak fehér tollak maradnak utána.
Nem tudom mi folyik itt, ez ki volt és mit akar?
De én nekem ez nagyon nem tetszik. Jobb, ha hazamegyek.
Sokáig fent voltam vártam, hogy Lini átjöjjön hozzám, de nem jött. Pedig most nagy szükségem lett volna rá. Biztos alszik. Annyira hiányzik, hogy nincs itt mellettem.
Eszembe jut a férfi szavai: figyelünk rád. Mit kéne tennem?
Én nem akarom itt hagyni a családomat, és kincsemet. Nem tudnék nélkülük élni, és nem is akarok.
Elég szarul aludtam. Fura álmaim voltak. Bárcsak vége lenne ennek az egésznek.
Hamarabb érkezek le, mint Lini. Anyuméknak megmondtam, hogy én nem megyek semerre, és nem érdekel ez az angyali dolog, és azokat fogok megvédeni akiket akarok.
Ők csak bólintottak, de láttam a szemeikben, hogy örülnek döntésemnek. Tudom jól, hogy nem lennének képesek elengedni bármit mondanak.
Lini sétál le, és látom arcán, szemein, hogy alig aludt, és egész éjjel sírt. A fenébe, és ez mind én miattam van. Nem akarom, hogy miattam aggódjon.
Mennék is oda hozzá, hogy öleljem meg, de ő nem engedi.
- Ne - csak ennyit mondd, és elém teszi kezeit.
Úristen fél tőlem vagy mi van?...én nem értem. Miért nem engedi, hogy átöleljem.
A francba mi lehet vele?
Szemeiben meglátom a könnyeket, de nem tudok semmit tenni, mert elrohan.
- Lini - kiabálok utána, de nem áll meg. A fenébe, miért csinálja ezt fél tőlem?...vagy esetleg undorodik tőlem?
Nem tudom mit kéne tennem. Menjek utána vagy nem?...és mi van ha baja esik?
- Menj utána, Dante - szólal meg apu kedves hangon, és én már rohanok is.
Egy ideje keresem, mikor egy érzés azt súgja, hogy a parthoz ment. Rögtön odasietek.
És, látom, hogy szél vihar van körülötte. A fenébe kincsem egy kicsit hagylak magadra, és már bajban vagy.
Odarohanok hozzá leszarom milyen vihar van körülötte. Én akkor is bejutok oda hozzá.
- Kicsim - szólalok meg, és leszedem magamról az inget. Hogy is mondtam az a pasas tudatommal menni fog. Kibújik hátamból a szárnyak. Fáj, de nem annyira, mint elsőnek, igaz most is felnyögök a fájdalomtól. Berepülök kincsemhez, és rögtön karjaim közé vonom kis remegő testét. Hirtelen eltűnik a nagy szél vihar, és érzem, hogy Lini elveszti eszméletét.
Teste tele van sérülésekkel, és gondolom azok a fiúk tették, akik a viharban repültek egy két métert, de nem lett komolyabb bajuk. Pedig megérdemelték volna. Bántották az én kincsemet. Utánuk mentem volna, és kaptak volna tőlem, de nem mertem itt hagyni szerelmemet.
Az egész napot végig aludta el se mozdultam mellőle. Anyu felhívta a sulit, hogy családi program és nem tudtunk bemenni. Apu pedig kihívta az orvost, aki meg is vizsgálta kincsemet. Kimerült, és csak pihennie kell. És a sérülései sem komolyak szerencsére. A szívbajt hozta rám. Ágyamba fektettem inkább, mint a szobájában legyen egyedül. Én többet nem engedem el.
Kicsim ébredezik, és lassan kinyitja szemeit. Rögtön mellette termek.
- Jól vagy? Nincs szükséged semmire? - kérdezem aggódva, és megfogom a kezeit, és megszorítom neki.
- Mi történt? - kérdezi akadozva, nem válaszolva kérdéseimre.
- Használtad az erődet, és elájultál. Azok a srácok meg elfutottak nem lett komolyabb bajuk - mesélek el neki mindent, és látom, hogy megnyugszik, hogy senkinek nem esett semmi baja. Pedig azok a görények megérdemelték volna.
- Undorodsz tőlem? - kérdezem meg szomorú hangon. Szemei kikerekednek kérdésemtől, és látom nem érti, miért kérdezem.
- Dehogy Dante - mondja őszinte hangon, és már folytatná is, de közbe szólok.
- Félsz tőlem? - kérdezem következő kérdésemet, és mélyen szemeibe nézek. Nem tudom felfogni, hogy miért menekül előlem, miért nem beszél velem?
- Nem - válaszol, és már szemeiben könnyek gyűlnek. Megsimogatom arcát, amire tenyerembe simítja piciny arcocskáját.
- Akkor, miért menekülsz előlem? Miért nem ölelhetlek meg? - kérdezem tőle, és megölelem. Most kivételesen nem ellenkezik, sőt ő is bújik hozzám.
- Mert elfogsz menni, és így talán könnyebb lesz nekem, ha távol tartalak magamtól - válaszolja, és szinte olyan erőből magához szorít, hogy majdnem ráesek. Én elmenni?... biztosan, hogy nem fogok.
- Nem megyek sehova - mondom neki lágy őszinte hangon, amire felzokog.
- De az a jóslat, azt mondja te elmész - mondja, miközben könnyeit nyeli le. Istenem, de rossz így látni a szépségem szerelmemet. Miattam szenved, hogy elmegyek. Pedig tőlem jöhet maga az Isten is engem innen nem fog elmozdítani.
- Te butus, én nem megyek sehova. Nem érdekel senki csak te és a családom és a barátaim. Titeket akarlak megvédeni és fogok is. Semmi mást nem akarok. Ha azt jelenti, hogy angyal legyek, hogy távol kell lennem azoktól akiket szeretek maga a jó Istent küldöm el a fenébe. Veletek akarok lenni, és fogok is, ezen senki és semmi nem fog változtatni - mondom el neki, és lágyan ajkaira tapadok. Gyengéden viszonozza. Elválok tőle, és letörlöm arcáról a könnycseppeket.
- Megmondtam, hogy nem akarlak többet sírni látni - mondom neki, miközben homlokához érintem homlokomat, úgy nézek bele szemeibe, ami elvarázsolt az első találkozásunkkor.
- Sajnálom - mondja lágy hangon, és most ő kezdeményezi a csókot, amit el is mélyítek.
Pár percig még vele vagyok, de azt magára hagyom. Van egy kis dolgom, de megígértem neki, hogy hamar jövök vissza.
Felhívom Alexot, és hogy a haverokkal látógazság meg a fiúkat, akik így elintézték kincsemet. Elmesélek neki mindent, és káromkodni kezd a telefonba, és azt mondta, hogy meglesz, és holnap este felé beugranak hoznak valamit Lininek, és filmezhetnénk.
Nem árt a társaság Lininek, és legalább a fiúk felvidítják.
Gyorsan megvacsorázok ,és felviszek kincsemnek is. Mikor épp lépnék be anyu jön ki Linitől. Mosolyogva nézz rám.
- Csak egy kicsit beszéltem vele. Sokkal jobban van - mondja nekem nyugtató hangon, és megpuszilja arcomat. Én csak hálásan rámosolygok. Belépek a szobámba, és óvatosan az ágyra teszem a tálcával teli ételt.
- Köszönöm - mondja, és neki áll lassan enni. Én addig bekapcsolom a tévét, és valami filmet rakom be a dvd-lejátszóba. Befekszek mellé az ágyba, és elkezdem nézni a filmet. Mikor végzet leteszi a földre a tálcát, és már rögtön mellém is bújik.
- Nagyon sajnálok mindent - suttogja kincsem.
- Semmi baj, de kérlek ne hagyj el soha - mondom neki lágy hangon, és közelebb vonom magamhoz.
- Megígérem - mondja, és összebújva nézzük a filmet.
Most minden olyan jó, de tudom, hogy semmi sem tart örökké. Félek, hogy az ő képessége vagy az én angyali hülyeségem közbe fog szólni. Nem akarom elveszíteni. Félek a holnaptól, ezért élvezem a jelen minden egyes másodpercét.
Reggel veszekedésre kelek. Lini még nagyon mélyen alszik mellettem. Óvatosan kimászok mellőle, és le sietek a földszintre. Szüleim vannak lent meg Lini anyja, amire nagyon meglepődök.
- Maga mit keres itt? - kérdezem meg és, nem színlelem magam rohadt ideges vagyok.
- A lányomért jöttem - válaszolja, és arrébb lök az útból, és elindul arra az irányba, ahonnét én jöttem.
- Takarodjon innen vagy, én rakom ki innen - állok az útjába.
Innen biztos nem viszi sehova Linit. Jó helyen van itt velem és a családommal. Ők csak bántanák ugyanazt tennék, amit eddig. Én pedig nem hagyom, hogy ezekhez a rossz emberekhez kerüljön. Egy nagy csattanás, és arcom zsibbadni kezd. Egy pofont kevert le nekem ez a nő. Szívem szerint emelném én is kezemet, és már emelem is. Valamiért elborítja a köd az eszemet.
- Anya meg ne merd ütni még egyszer Dantét - mondja fenyegető hangon Lini hátam mögül Leejtem kezemet, nem ütném meg soha kincsem előtt a lányát. Meg még is az anyja, és egy nő. Nem üthetem meg bármennyire is megérdemli. Nem tehetem.
- Ki volt az? – kérdezi meg, mikor odaérek és magához ölel, de nem merek rá válaszolni. Érzem a hangjában a haragot.
- Senki – hazudom neki sírva, mert nem akarom, hogy bajba kerüljön.
- Ki volt az? – eltol magától és a szemeimbe már így is könnyek vannak, de nem válaszolok, mikor meghallom támadóm hangját.
- Jól fejbe dobtam azt a csajt. Láttad a száját? - sipákol Amanda, barátnőjének nevetve, miközben kisétál a tornateremből.
Dante elenged és Amanda elé lép és megfogja a kezét, de látom rajta, hogy nagyon dühös.
- Mit akarsz drága Dante? – kérdezi tőle, mire látom, hogy bepipul és a szekrénynek löki.
- Dante ne csináld – mondom neki és próbálok hatni rá, de nem megy. Mintha meg se szólaltam volna. Odamegy a csajhoz.
- Ha még egyszer meglátlak Lini közelében, nem érdekel, hogy lány vagy kitaposom a beleidet – mondja neki ridegen, amire én is elkezdek kicsit félni tőle, főleg mikor a szekrénybe üt bele. Elkezdek reszketni, majd a csaj elfut és Dante odajön hozzám, mire megölel és meg hozzábújok.
- Ezt nem kellett volna – mondom neki és szorosan hozzábújok.
- Bántott megérdemelte – mondja nekem, majd állam alá nyúl. Felemeli fejemet és lágyan megcsókol, amit viszonzok. Alex elkezd fütyülni, mire szerelmem belemorog a csókba, majd mikor megszakítja, a szemembe néz.
- Mehetünk? - kérdezem meg, amire csak mosolyogva bólint.
Most éppen a szobámba vagyok, mert tanulnom kéne, de nincs, kedvem ezért leülök tv-zni. Egy kicsit el is alszok, de hamar megébredek, mert valami robbanás volt a tv-be. Nyújtózok egyet, majd lemegyek a konyhába, ahol isteni illatokat érzek, majd Dante-t találom odalent.
- Sikerült tanulnod? – kérdezi tőlem kedvesen, majd egy puszit kapok.
- Nem. Tévéztem – mondom nevetve, majd az oldalamba csíp, mire bájosan rá nézek.
- Ezt te csináltad? – kérdezem tőle, mikor körbe néztem és a kaját megláttam, majd büszkén kihúzza magát és bólogat.
Vacsora közben beszélgetünk és megtudom, hogy miért ilyen jó barátok Alex-szel, aminek örülök nagyon.
Éppen tanulok, mert Dante rávett a tanulásra. Próbálok oda figyelni, de nagyon nem megy, mert sok mindenre kell én meg lusta vagyok hozzá. Egyszer csak kiabálást hallok meg Dante szobájából. Kirohanok és egyből a szobájába, hogy megnézzem mi történt. Nem találom sehol és bemegyek a fürdőbe. Látom, ahogy vért köhög fel és a hátából is vérzik.
- Dante – kiabálok neki, de csak rám néz és elájul. Látom fehér szárnyait előjönni. Odamegyek, hozzá leguggolok, és egyből elkezdenek folyni a könnyeim, közben leveszem a felsőmet és azzal itatom a vérét és próbálom meg benne tartani. Folyamatosan sírok. Egyszer csak a szárnyak visszamennek és mintha semmit nem történt volna, teste megint épségben van és egy csepp vér sincs sehol.
Még mindig ájultan fekszik. Hóna alá kapok és megpróbálom a szobájába vinni. Nagy nehezen sikerül becipelnem, majd felrakom az ágyra, majd előkapom a telefonját és hívom a szüleit, akik azonnal indulnak haza. Tovább aggódok és sírok Dante-ért és remélem, hogy jól van. Pár perc elteltével a szülei meg is érkeznek és egyből Dante-hoz lépnek.
- Dante. Kicsikém. Ébredj fel. – szólongatja anyukája, majd lassan elkezd ébredezni.
- Mi történt? azok a szárnyak… - mondja halkan, mire anyukája csitítja.
- csssss… minden rendben csak pihenjél. – mondja neki én meg nem is tudom mit csinálni. Félek, aggódok és csak a könnyeim folynak, de ott állok mellette.
- De mi vagyok? Tudnom kell. – mondja, mire a szülei összenéznek, majd elővesznek egy nyakláncot, amin egy angyal van.
- Ezt a nyakláncot veled együtt adták és ezzel együtt találtak. – kezdi el és odaadja neki. – régebben a nagyim mesélt nekem angyalokról, akik megvédik az embereket, de csak egy bizonyos kor után válnak angyalokká és a világot járják minden fele, hogy az emberiséget védjék és megtalálják azt, akihez hozzá vannak rendelve, akit örökké védeniük kell. – magyarázza, mikor eljut a tudatomig, hogy el kell mennie. Nem bírok ott maradni. Nem vagyok képes úgy elengedni, hogy látom. Bemegyek a szobámba, majd bezárom az ajtót és csak sírok folyamatosan. Nem akarom, hogy elmenjen, de ezt kell csinálnia nem, köthetem magamhoz. Az ágyon fekszek és csak folyamatosan sírok. hallom, hogy kopognak, de képtelen vagyok kinyitni, csak tovább sírok folyamatosan.
Az estém nagyon szörnyen telik. Alig alszok valamit és egész éjszaka csak sírok és nem akarom elengedni magamtól Dante-t képtelen, vagyok. Szerelmes vagyok belé irtózatosan. Miért kell nekem mindig szenvednem?
Reggel eléggé beesett arcom van, mivel este nem aludtam és ráadásul a szemeim is meg vannak dagadva a sírástól, de nem tudok vele mit csinálni. Felveszem a cuccaimat és lemegyek. Mindenki lent van és rám néznek, majd Dante jön oda hozzám és ölelne magához, de nem lenne jó, mert akkor végképp nem tudnám elengedni.
- Ne. – ennyit mondok neki és kitartom a kezemet, hogy ne öleljen meg, de így sem tudom könnyek nélkül megúszni. Nem akarom, hogy lássák a fájdalmas könnyeimet, ezért kiszaladok a házból.
- Lini. – hallom Dante kiabálását, de gyorsan elfutok a fájdalmammal együtt. Lemegyek a partra, ahol próbálok megnyugodni, de nem tudok. Összefutok pár sráccal, azok közül, akik meg akartam még az elején erőszakolni. Odajöttek hozzám.
- Ne nézzétek ki ez. A kis szüzike, akit meg véd mindig a kis barátja. – mondja gúnyolódva. – hol hagytad? – kérdezik, majd meglátják a könnyeimet. – nézzétek már elhagyta a barátja. Gyertek, vigasztaljuk meg. – mondja ördögi vigyorral, majd rajtam kezdtek bosszút állni. Elkezdtek verni minden fele. A hasamba is kaptam az arcomra is. minden fele. Érzem, hogy kezdem elveszíteni önmagamat, mire nagy szélvihar támad, szinte orkán erejű, ami felkap, és a többieket szétszórja körülöttem. Egyszer csak hangokat hallok.
- Kicsim. – hallom a hangot, majd lenézek és csak annyit látok, hogy Dante leveszi az ingát és már jönnek is a szárnyai, amivel berepül hozzám. Ne Dante ne. Nem akarlak bántani. Gondolom magamban, majd érzem, hogy valaki magához ölel, de a szemeim nincsenek nyitva. Az orkán is lejjebb hagy én meg elveszítem az eszméletemet…
