-Tyler…tényleg nagyon fáradt vagyok. – azért kapok egy csókot…hát jó…
-Értem…akkor aludj jól. – most mit csináljak? ciki lenne, ha akció közben bealudna…
Másnap egész nap tiszta extázisban vagyunk a gyerekekkel. Ma estére találkozóm van, a leendő szponzorunkkal…remélem. Picim eljött a mi tánciskolánkba, hogy megvárja velem. Elég késő van, fáradtak is vagyunk, de táncolgatunk. Megtetszett ez a latin tánc…
Szerencsére nem kell órákig várni, már itt is van. Elegáns nő, vagy 20 évvel tuti idősebb is nálam, és szerintem fingja sincs a táncról…De ez minket mit sem érdekel, ha a gyerekek karrierjét egyengethetem…
-Jó estét! Azt hittem, hogy csak önnel találkozom. – néz rám.
-Én már itt sem vagyok, beszélgessenek csak. Örülök, hogy találkoztunk, a nevem… - kezd bele kicsim, de…
-Jól van, jól van, menjen… - ezt a bunkót…esküszöm, ha nem lenne fontos ez a találkozó, elküldtem volna a picsába. Kaori egy szó nélkül kimegy…ne haragudj édes…
-Térjünk a lényegre. Mondjon egy összeget, amiért velem töltené a holnapi éjszakát. – az állam a padlót verdesi…
-Tessék? – ugye csak rosszul hallottam?
-Engem nem érdekel a barátnője, vagy, hogy mennyire szereti. Szeresse…nekem csak pár óra sex kell egy fiatal csődörrel… - fúj, hozzám ne érj…kitérek előle.
-Asszonyom, minden tisztelettel, de magának elment az esze! Tényleg szeretem őt, és tízszer, vagy akár százszor ennyi pénzért sem csalnám meg, mint amit maga ajánlott. Én nem egy olyan férfi vagyok, azt hiszem, hogy maga igen csak benézett valamit. – és még finoman és tisztelettudóan fogalmaztam…
-Egy millió…egy millió dollárt kap maga és a nyamvadt kis iskolája, ha belemegy. Holnap este nyolckor itt. – a kezembe nyom egy papírt.
-Nem érti, hogy…?
-Tegye csak el, és gondolja át. – villant egy mosolyt és kimegy.
Ránézek a papírra. Egy cím és egy szobaszám. Hihetetlen…komolyan egy hímringyónak néz? Majd pont ezt a luvnyát fogom megdugni, mikor ott van a gyönyörű barátnőm…beteg…ohh emlegetett szamár. Már jön is Kaori. Gyorsan a hátsó zsebembe csúsztatom a cetlit, nem szeretném, ha fölöslegesen idegesítené magát. Majd holnap elmegyek a rendőrségre…fura nekem ez az egész…
-Szia édesem, hogy ment? – átöleli a derekamat és megcsókol. Igen, ez most nagyon jól esik…
-Elég rosszul, de majd lesz máshonnan pénz. – mondom, aztán belecsókolok a nyakába.
Másnap reggel telefonálok a rendőrségre és panaszt teszek. Megadom a ribanc nevét, hogy mikorra és hova kéne mennem. Kiderül, hogy mások is tettek már panaszt, sőt nem is olyan régen majdnem megerőszakolt egy színészt. De eddig nem tudtak semmit tenni, mert mindig bomba biztos alibije volt. Hihetetlen, komolyan…a rendőrségen azt mondják, hogy ott fognak várni engem a megadott időben, és most már végre le tudják csukni. Ideje lesz már…
Este picimnél vagyunk. Nem tudom, olyan furán viselkedik, túl figyelmes, és figyeli minden mozdulatomat. Nem tudom mi van vele. De sajnos ezzel nem tudok most mit kezdeni. Le kell zárjam ezt az egész ügyet, muszáj mennem.
-Ty, tetszem? – kérdezi elém szambázva, mikor a cipőmet húzom. Ledobja a sapiját, és az ölembe ül velem szemben…valaki nagyon el akar csábítani…
-Lélegzetelállító vagy, iszonyatosan szexi, de…
-Mi de? – mi ez a kétségbeesett arc?
-Most el kell mennem, de maradj ebben, ígérem, ha hazajövök, leveszem rólad. – megcsókolom, és mennék is, de…
-Hova mész? – öleli át a derekamat. Mi van veled picim?
-Ha visszajöttem, elmondom. – nem akarom, hogy idegeskedjen…
-Nem, nem mehetsz el! Ha elmész, szakítok veled… - jajj ne már…
-Ne butáskodj. – nevetem el magamat, aztán egy búcsú puszi és megyek.
Időben ott vagyok,a zsaruk már várnak. Bemegyünk, a recepción a rendőrök felmutatják a jelvényüket és már mehetünk is. Kopogok a szoba ajtaján, és belépek. A szobában piros hangulatvilágítás, és az ágyon vörös ágynemű. A hangulat kedvéért néhány gyertya is van. Na és persze a luvnya is megjelenik..magával a fehérneművel nem is lenne gond, mondjuk ha nem ezen a kurván lenne…Pezsgőspoharak vannak a kezében, amiket el is ejt, mikor meglát a rendőrökkel az oldalamon. Ezért az arcért már érdemes volt eljönni.
A rendőrök adnak neki egy szép kis karpercet, persze azért terítenek rá egy köntöst. Aláírom a vallomásomat, még a személyimet kérik, hogy igazoljam magamat, de…bassza meg azt nem hoztam…
Beültetnek egy rendőrkocsiba, egy másikba meg a ribit. Elvisznek Korihoz, kipattanok, nyitnám az ajtót, de…zárva, és a cuccaim is az ajtó előtt…komolyan gondolta, hogy szakít velem? Csengetek, semmi…erőteljesebben csengetek, még mindig semmi. Faszom…
-Kaori, jól vagy? Hallasz engem? – kicsit aggódom csak…
-Mégis mi a…? – nyitja ki az ajtót nagy lendülettel, de elakad a szava ahogy meglátja a rendőröket.
-Sajnálom, hogy nem szóltam, de nem akartalak belekeverni. Ez a nő erkölcstelen ajánlatot tett nekem, és nem akartam, hogy másoknak is tegyen. Nem fogadtam el, és szóltam a rendőrőrsön, ahol kiderült, hogy már mások is tettek panaszt ellene, sőt egy fiatal színészt majdnem megerőszakolt. Aláírtam a vallomásomat, csak a személyim nem volt nálam, és valamivel igazolni kell magam, aztán vége ennek az… - de nem tudom befejezni.
-Most megtépem… - nekimegy a nőnek. Leblokkoltam, én még így nem láttam… - Te szemét ringyó! Tylert is meg akartad erőszakolni? Szeretted volna megkapni? De ő az enyém, csak az enyém! – két rendőr lefogja, de még akkor is mondja a magáét - Te utolsó ócska, kibaszott szemétláda! Sosem tudod meg, hogy milyen vele, de én már tudom, hahaha! – wow…
-Tartsd csak meg a kis barátodat! Egy igazi férfi kihasználta volna a helyzetet. – persze…csináld csak te kurva…
-Egy igazi férfi rád sem néz te boszorkány! Vidd a ványadt és nemi beteg testedet a hűvösre, mert ott fogsz megrohadni szajha! - uhh…
-Te vagy szajha, mert szétteszed a lábadat a kis fekete barátodnak! – mindjárt én ütlek szét…leszajházta…
-Te is széttetted volna, csak tudod a kurvákat nem szereti!
-Elég lesz hölgyeim! – vág közbe egy rendőr - Vigye innen a barátnőjét, és örüljön neki, hogy nem viszem be őt is testi sértésért. – odamegyek, és magamhoz húzom picimet.
-Kaori, nyugodj meg, nem éri meg… - bekísérem a házba, aztán a rendőröknek kiviszem megmutatni a személyimet. Visszafele felkapom azt a pár cuccomat ami a ház előtt van.
-Ez a lotyó…bevertem miatta a kezemet abba a rohadt autóba… - kicsikém…
-Mutasd. – tényleg jól beverte, mert belilult. Adok rá óvatosan egy puszit, és teszek rá neki egy kis borogatást - Még mindig fáj? – simogatom meg az arcát.
-Már nem annyira… - helyes.
-Te kis heves amazon…legközelebb ne rohanj ki ennyire rendőrök előtt. – finoman megharapom a nóziját.
-Tudod, hogy nem szoktam így viselkedni, meg csúnyákat mondani, de ez az önelégült hülye…Mindegy is, kár szót pazarolni rá. Ugye tudod, hogy ha megcsaltál volna, először kidobnálak, aztán megkeresnélek, és lenyisszantanám a tudod midet… - vettem az adást.
-Szerencsére ilyen veszély nem fenyeget… - nyomok egy kis zenét, és táncolni kezdek vele - Szeretlek…és gyönyörű vagy… - hajába túrva csókolom meg.
-Én is szeretlek. – tovább csókolózunk, aztán eszembe jut valami.
-Ígértem neked valamit… - kérdőn néz rám…hát nem emlékszel? – Mondtam, hogy ha hazajövök, ezt levesszük rólad… - már gombolom is ki a felsőjét.
-Ne, most nem menne… - hmm…
-Pedig míg nem mentem el, nagyon az ágyba akartál csábítani… - dörmögöm a nyakába.
-Nem akartam, hogy elmenj ahhoz a…
-Te tudtál róla? – vágok a szavába.
-Én csak…
-Szóval tudtad, és azt hitted, hogy meg foglak csalni? – elengedem és hátrálok egy lépést – Hogy hihetted ezt? Nem bízol bennem? – el se hiszem…
-De igen, de az sok pénz… - pff…
-Soha nem csalnálak meg…nincs annyi pénz, hogy megbántsalak… - megdörzsölöm a tarkómat…nincs értelme veszekedni… - Menjünk aludni. – adok a homlokára egy puszit és mennék, de…visszahúz magához és átölel.
Reggel picim édes csókjaira kelek. Nyakamon kezdi, és halad a szám felé…olyan aranyos tud lenni. Mennyi lehet az idő? Igaz, hogy csak délután lesz órám, de össze kéne állítanom egy új koreográfiát…éééés talán Kaori tud nekem segíteni.
-Van valami dolgod délelőtt? – kérdezem két csók között.
-Nincs… - mászik rám, és már nyakamat csókolja.
-Akkor mi lenne, ha… - csókkal fojtja belém a szavakat.
-Ha csendben maradnál, és csak rám koncentrálnál… - valaki nagyon kívánós így reggel…
Elmosolyodom, és combjaiba marva csókolom meg. Jól indul ez a reggel…még a zuhany alatt is magamévá teszem, mert most én nem bírok magammal. A szobában kicsim nem nyugodott, össze-vissza harapdált…jó pár nyomot hagyott rajtam. Senki nem mer még csak rám nézni sem…nemhogy kikezdeni velem…
Előbb kész lesz mint én, és egy köntösben lemegy reggelit csinálni, ami már tízórainak is jó lesz. Csak egy boxert kapok magamra és megyek utána. Már szépen meg van terítve, és úgy néz ki a gondolataimban olvas…pont pirítósra vágytam egy kis tojással.
-Mit akartál kérdezni? – jajj tényleg…
-Nemsokára kapok még egy csoportot, akiket tanítanom kell. Idősebbek is és a hiphop-ot kéne vegyítenem a latin tánccal. Gondoltam, hogy…téged kérlek meg, hogy segíts nekem, mert nem igazán vágom még ezt a latin táncot… - vakargatom kínosan a fejemet.
-Persze, hogy segítek. – mosolyodik el.
-Életmentő vagy. Úgy szeretlek… - felállok, és letérdelve mellé, megcsókolom.
Kicsit még élvezzük egymás társaságát, de nekem mennem kell. De mikor végeztem, bemegyek hozzá, és tart nekem külön leckét. Már alig várom…
Este végzek csak, és loholva rontok be az irodájába. Kicsit leültet, hogy fújjam ki magamat, aztán átöltözünk és megyünk táncolni. Megmutatom esetleg milyen mozdulatok lehetnének benne, és ezeket rakjuk bele a koreográfiába…Vannak dolgok amikben nem értünk egyet, de nem adja fel az okításomat, amiért hálás is vagyok, mert holnap kapom meg a kölköket és kell a táncsor…
Teljesen ki vagyok merülve, és már nem igazán tudok koncentrálni, de még nem vagyunk kész…
-Ty…holnap befejezzük a végét. – simogatja meg az arcomat.
-De az úgy nem jó...még reggel be kell tanítsam még valamelyik tanárnak, hogy tudjon segíteni a páros részeknél…szívás az egész… - ülök le – Nem kellett volna elvállalnom… - hajtom le a fejemet a térdeimen lévő kezeimre. Most el tudnék így aludni.
-Majd én betanítom veled a gyerekeknek. – guggol le elém.
-Komolyan? Tényleg megtennéd? – kérdezem rá nézve. Bólint, és mintha egy mázsa sújt vettek volna le a vállamról, meg is nyugszom.
Otthon mindketten egy gyors közös zuhany után az ágyba dőlünk. Reggel meg én gyorsan elkészülök, mert egy újabb lehetséges szponzorral van találkozóm, addig picim még benéz a sulijába, és elintézi, hogy ma helyettesítsék, mert nem lesz bent.
-Hogy ment? – kérdezi picim, mikor találkozunk.
-Hát megkönnyebbültem, hogy férfi az illető. – nevetem el magamat, de látom ezt Kaori nem találja olyan viccesnek, hát jó… - Ma bejön megnézni az óráimat, szóval pengének kell lennem, és a kissrácoknak is. – mondom a fejleményeket.
-De ez jót jelent nem? – hát…
-Megnéz minket, utána eldönti, hogy mennyi pénzt is fektetne belénk.
Még nem volt ilyen stresszes napom szerintem…Az első órám a kicsikkel van. Szerintem nagyon jól megy az óra, Kaorinak tetszik ahogy látom. Csávókám meg póker arccal figyel minket. De csak ez után jön a neheze. Jönnek a nagyobbak, akiket még csak ma fogok megismerni, de állítólag nagyon jók. Nagyon remélem is nekik…
Az óra elején bemutatkozom, bemutatom nekik Kaorit, aztán bele is fogunk. Tényleg gyorsan tanulnak. Megosszuk a feladatokat…kicsim mutatja a lányok lépését, én meg a fiúkét. Elég szépen haladunk, és ahogy látom, ez már mosolyt csal a leendő szponzorunk arcára is. Nagyon jó.
-Hát Tyler, nagyon élveztem minkét óráját. Ez az utóbbi meg egyszerűen lenyűgöző volt. A partnere is igazán tehetséges. – mosolyogva végig néz Kaorin, én meg magamhoz húzom picimet, hogy vegye az adást, hogy nem csupán csak a táncpartnerem.
-Ez azt jelenti, hogy szponzorálni fogja az iskolánkat? – kérdezem a lényegre térve.
-Igen, menjünk is, hogy megosszuk a főnökével a jó hírt.
-Ez remek, köszönjük. – rázok vele kezet.
Bekísérem az irodába, de itt rám már nincs is semmi szükség. Visszamegyek picimhez. Most mindketten hazamegyünk, mert nekem van egy meglepetésem. Megkérem, hogy este várjon rám, mert elviszem valahova. Hiába kérdezi, hogy mit vegyen fel, vagy mégis hova megyünk, nem mondok neki semmit, csak annyit, hogy este nyolcra érte megyek.
Öltönyben feszítve csengetek, és amikor kinyitja, leesik az állam. Egyszerűen gyönyörű…Bezárja az ajtót, és felém fordul. Egy csókkal térít magamhoz, és el is indulunk. Taxival megyünk…sorry, majd spórolok kocsira…
Nemrég nyílt innen nem messze, de nem is olyan közel egy olasz étterem. Oda megyünk, hogy megköszönjem neki, hogy segít nekem. Egész este a kedvében fogok járni...
Szerkesztve Garfield által @ 2011. 07. 24. 22:44:30
Reggel én ébredek előbb. Simogatással keltem Tylert, majd mikor kinyitja a szemét, meg is csókolom. Időnk egymásra nem nagyon van több, mert készülni kell. Tylernek sikerül előbb elkészülnie, de nekem még sminkelnem kell. Egy pillanatra rá nézek mosolyogva.
-Smink nélkül is gyönyörű vagy…-átölel hátulról, és a nyakamat kezdi puszilgatni.
-Ty, így nem tudom megcsinálni…-mosolygom.
-Oké, oké…-a szobába megy.
Mikor én is bemegyek, látom, hogy a telefonját nézegeti. Mögé térdelve átölelem, majd adok neki egy pici puszit, nehogy összerúzsozzam.
Búcsúzások is csak puszival és öleléssel búcsúzom, de Tyler visszahúz és megcsókol. Mivel csupa szájfény lett a kis butám, letörlöm egy zsepivel. Még egy puszi után megyek.
Nagyon sok dolgom van egész nap, így nem tudok Tyler minden sms-ére válaszolni. Furcsa…általában azt szokták mondani, hogy a pasik nem hívják fel a nőket, de Tyler épp az ellenkezője ennek. Édes. Megbeszéljük, hogy nála találkozunk ma.
Munka után elindulok, de nem hozzá, mert tudom, hogy még nem végzett, én meg nem tudok hozzá bemenni, Irány haza. Már otthon vagyok, mikor hív, szóval oda hívom.
Nem kell túl sokat várni, és csönget is. Gyorsan rohanok az ajtóhoz, kicsit meg is botlok. Oh basszus…eldőlt a szék is…Gyorsan felállítom, és ajtót nyitok.
-Szia…-adok egy puszit neki.
-Szió. Mi volt ez a zaj? –kérdezi.
-Csak megbotlottam…-ehh.
-És jól vagy? –ne nevess…Bólintok.- Hoztam neked valamit. –odaad nekem egy kulcsot.
-Ez mi? –csak nem…?
-A lakásom kulcsai. Idefele lemásoltattam, hogy legközelebb be tudj menni. –kapok egy pici csókot- Nem szeretnéd?
-Csak megleptél…-mosolygom, és megcsókolom- Köszönöm.
Jól elvagyunk egész este. Bújunk egymáshoz, csókolózunk, együtt fürdünk meg, és bújunk is az ágyba.
Másnap bemegyek Tylerhez az órájára. Tyler az egyik táncosára bízza a csoportot, hogy beszélni tudjon velem.
-Baj van picim? –kérdezi.
-Nincs semmi, csak előbb végeztem, és arra gondoltam…-nem, még nem mondom el, hogy mit találtam ki- nem tudsz eljönni?
-De miért? Picim, épp órát tartok…-hmm…
-Látom, hogy már nagyon kimerültek…léci…-naaa….
-Rendben…-ez az!
Tyler lezuhanyozik, és aztán jön is vissza hozzám. Előbb hozzá megyünk fel, mert muszáj átöltöznie. Kipakolom az egész szekrényét, mire találok valamit, ami jó lesz.
-De…én ezt nem fogom felvenni. Ha azt akarod, hogy inget vegyek fel, adj egy másikat…-most mi nem tetszik ezen?
-Léci…az én kedvemért…- nyakába kapaszkodok, és megcsókolom. Tudok én meggyőző is lenni, ha kell. Már a nyakamra tér át, én meg leveszem róla a felsőjét és a nadrágját is.
Ohh…félreérthette, mert vetkőztetne, de én nem ezt akarom. A kezébe adom az inget, hogy vegye fel.
-Ne már…picim, már félig állok…-fenekembe markolva húz vissza.
-Tudod mit? Ha megteszed, amit kérek, talán még jutalmat is kaphatsz…-végig simítok rajta odalent.
Miután felöltözik, elindulunk végre. Egy nagyon jó klubba viszem, csak kicsit sokan állnak a sorban. Oké, akkor kihasználjuk, hogy régebben sokat jártam ide, és ismernek a biztonságiak…Odaköszönök, és be is engednek.
-Komolyan gondoltad, hogy vennél tőlem táncleckéket, vagy csak meg akartál hódítani? –kérdezem a pultnál.
-Is-is…-mosolyog.
-És most? –kérdezem.
-Ha már felöltöztettél úgy, mint egy meleget, és elhoztál ide…próbáljuk meg…-meleg? Ide ilyen ruha kell. Na mindegy. Mosolyogva húzom a táncolók közé.
Nagyon elveszettnek tűnik, csak áll és bámul. Próbálok segíteni neki.
-Figyelj…-megmutatok neki valamit, és egész jól csinálja- Jó, és most kombináld, mint ahogy látod…-menni fog az.
Bólint, és körbenéz. Próbálkozik, de egy-kétszer rám lép. Csak megmosolygom, hiszen mással is előfordulhat, aki nem ismeri ezt a táncot. Pihenőként a pulthoz megyünk, aztán megjelenik egy srác, akit ismerek. Bemutatom neki Tylert is. Elmegyünk táncolni, hátha Tyler is kedvet kap hozzá.
És bingó! Lekér táncolni, és sokkal jobban megy neki, mint az előbb. Ez kellett neki…
A végére még maradni is akarna, de én már olyan fáradt vagyok…
Tylerhez megyünk, mert az közelebb van. Zuhanyozás után az ágyba fekszünk. Jó hozzá bújni…de ő valami mást akar…A nyakamat csókolgatja, és a combomat simogatja.
-Tyler…tényleg nagyon fáradt vagyok. –hajolok oda hozzá, hogy azért megcsókoljam.
-Értem…akkor aludj jól. –szeretem, hogy nem erőszakoskodik, így még jobban hozzá bújok, és úgy alszom el.
Másnap este együtt táncolgatunk a teremben felbuzdulva a tegnapi napon. Nekem most nincs úgy sincs semmi dolgom, így nyugodt szívvel lehetek Tylerrel.. Kicsit már fáradtak vagyunk, de nem mehetünk még haza, mert Tyler egy fontos szponzort vár. Ma derült ki, hogy valaki támogatni akarja őt és a tanítványait. Nem is kell sokat várni, megérkezik a negyvenes éveiben járó nő. Elegáns, látszik, hogy sok pénze van.
-Jó estét! Azt hittem, hogy csak önnel találkozom. –néz Tylerre.
-Én már itt sem vagyok, beszélgessenek csak. –mosolygom- Örülök, hogy találkoztunk, a nevem…
-Jól van, jól van, menjen…-öhm…jó, te hülye vén tyúk…
Nem szólok be neki, mert tudom, hogy Tylernek mennyire fontos ez a pénz. Ő is segített, mikor nekem kellett, csak én is szerettem volna. Na mindegy…
Elmegyek egy üdítőért, de ez körülbelül csak egy-két perc. Nem akarok bemenni, de hallgatózok egy kicsit az ajtónál.
-Térjünk a lényegre. Mondjon egy összeget, amiért velem töltené a holnapi éjszakát. –wtf? Szétverem a pofáját ennek a vén ribancnak! Hogy merészeli…???
-Tessék? –kérdez vissza Tyler. Nem hiszem el, hogy nem vágja…vagy csak nem akarja.
-Engem nem érdekel a barátnője, vagy, hogy mennyire szereti. Szeresse…nekem csak pár óra sex kell egy fiatal csődörrel…-az ajtóban kukucskálva látom, hogy Tylerhez akar simulni, de ő kitér előle.
-Asszonyom, minden tisztelettel, de magának elment az esze! Tényleg szeretem őt, és tízszer, vagy akár százszor ennyi pénzért sem csalnám meg, mint amit maga ajánlott. Én nem egy olyan férfi vagyok, azt hiszem, hogy maga igen csak benézett valamit. –Tyler…
-Egy millió…egy millió dollárt kap maga és a nyamvadt kis iskolája, ha belemegy. –jó ég…-Holnap este nyolckor itt. –a kezébe nyom egy kis cetlit.
-Nem érti, hogy…?
-Tegye csak el, és gondolja át. –mosolyog rá, aztán elindul az ajtó felé. Gyorsan elbújok a folyosón, míg el nem megy, aztán bemegyek Tylerhez.
Mikor belépek, a hátsó zsebébe teszi a cetlit.
-Szia édesem, hogy ment? –átölelem a derekát, és lágyan megcsókolom- Hiányoztál…-óvatosan kihúzom, és elolvasom a papírt, miközben szorosan ölelem magamhoz, és fejemet vállára hajtom. Egy hotel neve, és egy szobaszám van felírva rá. Kurva…
-Elég rosszul, de majd lesz máshonnan pénz. –belecsókol a nyakamba.
Most azért nem mondja el, hogy ne legyek ideges, vagy azért, mert gondolkodik rajta?
Másnap egész este együtt vagyunk. Folyton azon kattog az agyam, hogy mi lesz este. Egyszer még a telefonjába is belenézek, és meglepetésemre reggel a rendőrségre telefonált. Remélem, hogy nem keveredett semmibe, de ne merek rákérdezni.
Kiteszek magamért, egész nap egy kis táncos cuccban flangálok előtte mondván, hogy napközben is próbálnom kell, de valójában más próbálok, nem a táncot…becsábítani este az ágyamba megint. Itthon kell maradnia.
-Ty, tetszem? –állok meg előtte, mikor a cipőjét kezdi el felvenni.
Ledobom magamról a sapit, és lovagló ülésben az ölébe ülök.
-Most el kell mennem, de maradj ebben, ígérem, ha hazajövök, leveszem rólad. –megcsókol, és indulna.
-Hova mész? –a derekába kapaszkodom, mielőtt kiléphetne az ajtóban.
-Ha visszajöttem, elmondom. –neeem!
-Nem, nem mehetsz el! Ha elmész, szakítok veled…-ennél szomorúbb arcot már nem tudok vágni.
-Ne butáskodj. –nevet, megpuszil, és becsukja maga mögött az ajtót.
Ezt nem hiszem el…tényleg elment…Képtelen vagyok utána menni, mert belém hasít, hogy mit választott. Holmi selyemfiú lesz a pénz kedvéért. Komolyan azt hiszi, hogy miután a vén kurvával fetrengett, majd velem is…? Disznó! Ez undorító, beteg…Nem akarom, hogy az életben többet hozzám érjen! Hogyan fordulhatott meg egyetlen másodpercre is meg a fejében ez, nemhogy még el is fogadja…Én azt hittem, hogy undorodik a nőtől, hogy tényleg csak én számítok…Tényleg buta vagyok, egy ostoba liba.
Bezárom az ajtót, de mielőtt ezt még megtenném, kidobom az ajtó elé azt a pár ruhaneműt, ami még Tyleré. Ide többet nem jöhetsz! De annyira fáj…
Mintha a szívemet tépték volna ki,. Egyszerűen elszállt minden érzés a testemből, csal az üresség maradt.
Közel van a hotel, már biztosan…Elképzelem, ahogy neki súgja, hogy szép, hogy kívánja, ha hazudja is. Talán már az ágyban vannak, felette támaszkodik, és…Vajon rá is úgy néz, ahogy rám szokott? Kimelegedve, a levegő után kapkodva, csókom után sóvárogva…Nem, nem akarom azt gondolni, hogy az a rohadt nő is ezt kapja tőle! Ez a képzet meg fog ölni…
Arcomról könnycseppek gördülnek le a padlóra. Csak ülök az ajtó előtt, és arra várok, hogy Tyler belépjen, és azt mondja „nem tettem meg, szeretlek”, de nem jön. Hát tényleg vége van…ennyi volt…
Mire végre összeszedem magam, hogy felálljak, és letörlöm könnyeimet is, csengetni kezd valaki. Csak csenget és csenget, de nem akarom kinyitni az ajtót.
-Kaori, jól vagy? Hallasz engem? –Tyler? Máris túl van…? Na jó, ezen túl kell esnem, el kell őt küldenem a fenébe.
-Mégis mi a…? –nagy hévvel nyitom ki az ajtót, de meglepetésemre villogó fényekkel találom szemben magam. Rendőrautók? És az a nő…a kocsiban?
-Sajnálom, hogy nem szóltam, de nem akartalak belekeverni. Ez a nő erkölcstelen ajánlatot tett nekem, és nem akartam, hogy másoknak is tegyen. Nem fogadtam el, és szóltam a rendőrőrsön, ahol kiderült, hogy már mások is tettek panaszt ellene, sőt egy fiatal színészt majdnem megerőszakolt. –egy nő? Micsoda szörnyeteg…-Aláírtam a vallomásomat, csak a személyim nem volt nálam, és valamivel igazolni kell magam, aztán vége ennek az…-vigyorog az a…
-Most megtépem…-szólok közbe. Végtelen düh lesz úrrá rajtam, nem bírom fékezni az érzéseimet.
A kocsihoz szaladok, és mielőtt a rendőrök lefoghatnának, neki esek a nőnek. Kétszer pofon vágom, és még az ülésnek is nekivágom.
-Te szemét ringyó! Tylert is meg akartad erőszakolni? Szeretted volna megkapni? De ő az enyém, csak az enyém! –két rendőr fog le, de nem fogom be a számat- Te utolsó ócska, kibaszott szemétláda! Sosem tudod meg, hogy milyen vele, de én már tudom, hahaha! –gúnyolódom.
-Tarts csak meg a kis barátodat! Egy igazi férfi kihasználta volna a helyzetet. –oh igen ribi?
-Egy igazi férfi rád sem néz te boszorkány! Vidd a ványadt és nemi beteg testedet a hűvösre, mert ott fogsz megrohadni szajha! –bár ne tartanának, kikaparnám a szemét.
-Te vagy szajha, mert szétteszed a lábadat a kis fekete barátodnak! –nagy a pofád?
-Te is széttetted volna, csak tudod a kurvákat nem szereti! –esküszöm, hogy széttépném.
-Elég lesz hölgyeim! –szól közbe az egyik rendőr, majd Tylerre néz- Vigye innen a barátnőjét, és örüljön neki, hogy nem viszem be őt is testi sértésért. –Tyler értem, jön és magához húz.
-Kaori, nyugodj meg, nem éri meg…-súgja a fülembe, és bekísér a házba. Megmutatja az igazolványt, aztán elmennek a rendőrök, mi meg be a házba.
-Ez a lotyó…bevertem miatta a kezemet abba a rohadt autóba…-be is lilult egy kist, ahogy elnézem.
-Mutasd. –óvatosan rátesz egy kis borogatást, miután nagyon pici puszit ad rá, nehogy fájjon. –Még mindig fáj? –cirógatja meg az arcomat.
-Már nem annyira…-mosolyodom el egy kicsit.
-Te kis heves amazon…legközelebb ne rohanj ki ennyire rendőrök előtt. –megharapja az orromat.
-Tudod, hogy nem szoktam így viselkedni, meg csúnyákat mondani, de ez az önelégült hülye…Mindegy is, kár szót pazarolni rá. Ugye tudod, hogy ha megcsaltál volna, először kidobnálak, aztán megkeresnélek, és lenyisszantanám a tudod midet…-mosolygom gonoszul.
-Szerencsére ilyen veszély nem fenyeget…-bekapcsolja a hifit, hogy legyen egy kis romantikus aláfestő zenénk, és táncolni kezd velem.
-Szeretlek…és gyönyörű vagy…-beletúr a hajamba, és megcsókol.
-Én is szeretlek. –csókolózva táncolunk tovább.
Most fogom csak fel…a szemében még egy millió dollárnál is többet érek. Ty baby…
-Ezt még kétled? Szívből énekeltem neked. – cirógatom meg az arcát.
-Énekeltél… - mi ez a gúnyos mosoly? - Pontosan ez az a dolog, amiből nem kérek. Az életem egy része a színpadon zajlik, de ha lejövök onnan, ugyanolyan nő akarok lenni, mint bármelyik másik nő. Nem kellenek a mű és színpadias dolgok a magánéletembe. Azt hiszed, hogy nem volt még táncos, sőt énekes barátom is? Szerinted más még nem énekelt nekem? – de én nem más vagyok…
-De én ezt nem úgy szántam… - tényleg szeretlek.
-Tudod…sokkal, de sokkal többre értékeltem volna, ha este…mindegy… - mi? Mi mindegy?
-Ha este? – kérdezek rá.
-Még ezt sem tudod? Annyira reménytelen vagy… - végig simít az arcomon - Szép volt, jó volt, de ennek itt és most vége. Sajnálom… - ad egy puszit az arcomra. De mi? Ez most komoly???
-De nem lehet így vége! – és mondanám tovább, hogy miért is nem, de nem engedi…
-Egy kicsit jártunk, egyszer lefeküdtünk, és? Ez nem volt egy túl hosszú kapcsolat…Meddig tartott összesen? Két hét? Hűű, hát örülj annak, hogy a két hét alatt sikerült megdöntened, elég könnyen odaadtam magam. – nem, nem csak egyszerűen lefeküdtünk…
-Ugyan már…te is tudod, hogy ez nem egy hirtelen jött kis affér volt. Pontosan azért volt ilyen intenzív ennyi idő alatt is, mert jól megvagyunk. – te is tudod.
-Jól megvagyunk…hmm…Jól megvoltunk, de most szakítok veled. Szóval, szia! – és faképnél hagy. Meg sem tudok szólalni.
Egész este nem tudok aludni. Csak forgolódom…mit kellett volna akkor este? És miért szakított velem? Hogy mondjam el, neki, hogy szeretem? Ma olyan hülyén hangzott volna, a dal után…Ez volt a baj? Hogy akkor nem mondtam, hogy én is szeretem? Istenem de hülye vagyok…
Reggelre kitalálom, hogy mit fogok csinálni, hogy visszakapjam. Először is…telefonálok. Rendelek 115 szál vörös rózsát. 15 szálat egy szép csokorban, 100 szálat meg egy szép kosárban. Mikor végeztem, nincs több órám, elmegyek a virágüzletbe. Kiszállítást kérek, és hogy vigyenek engem is, mert meglepetés lesz.
Kaorinál vagyunk, megkérem a szállítókat, hogy végezzék rendesen a munkájukat, közben én elbújok az ajtó mellé, ahol nem vesz észre. Becsönget…
-Jó napot kívánok! Kaori Suzukit keresem.
-Jó napot! Én vagyok az.
-Csomagja érkezett. – int a másik srácnak, hogy hozzák a kosár virágot.
-Rózsák? – meglepődtél?
-Igen. Itt írja alá, kérem! – tolja elé a papírt.
-Köszönöm. – Kaori átveszi a rózsákat, és megfordul, menne be, na és ekkor ölelem át hátulról.
-Tizenöt szál, ahány napja együtt vagyunk…és másik száz, ahány évig még együtt akarok maradni veled, míg csak élünk… - súgom a fülébe.
-Tyler…
-Szeretlek… - súgom, mielőtt bármit is mondhatna - Tegnap este túl sablonos lett volna kimondani, ezért egész este azon agyaltam, hogy hogyan lehetne elég különleges, olyan, amit megérdemelsz. Szeretlek Kaori.
-Meg akarsz ríkatni? – fordul felém, és megüti kicsit a mellkasomat.
-Biztosan sírás közben is szép vagy, de jobban szeretem, ha mosolyogsz. – felemelem buksiját, és megcsókolom. El sem tudom mondani, mennyire jól esik ez a pici csók…
-Én is…szeretlek… - szaporán kezd verni a szívem ez a szó hallatán…boldogságot érzek…
-Szeretlek, szeretlek… - ajkaira, nyakára és ismét finom szájára kap puszit.
-Bejössz? – hááát…
-Ha beszabad. – mosolygok. Válasz helyett behúz a házba. Rendben, akkor ezt igennek veszem…
-Öhm…nem vártam ma látogatót, szóval nem sok minden van itthon. Reggel el akartam menni vásárolni, de most csak… - kinyitja a hűtőt - francia salival vagy esetleg rántottával tudlak megkínálni. – mással is meg tudsz…
-Én inkább desszertet kérnék. – megfogom háta mögé állva és közelebb húzom magamhoz.
-Semmi édességem nincs itthon, tegnap befaltam az utolsó joghurtot is. Esetleg még eperrel… - az eper jól hangzik, de…magam felé fordítom - tudlak megkínálni… - fejezi be a mondatot.
-Nem akarom, hogy azt hidd, hogy ezért jöttem át, szóval csókokkal is beér… - időm nincs végig mondani, mert rám veti magát, csókozni kezdünk.
Felviszem az emeletre az ölemben, miközben egymás ajkait faljuk. A nagy hévben azzal sem törődök, hogy szépen letegyem az ágyra, egyszerűen rá esünk. Ezt kihasználva, Kaori fölém is kerül.
-Nem baj, ha eltépem a ruháidat? – kuncog a fülembe, aztán nyakamra tapad.
-Azt csinálsz, amit csak szeretnél… - mosolygok. A tiéd vagyok…
-Igen baby? Akkor élvezd… - mrrr…
Felül rajtam, és leveszi felsőjét. Már ülnék fel hozzá, hogy megcsókoljam, és segítsek neki tovább vetkőzni de nem engedi. Csak simogathatom…
Az inget széttépi rajtam, a gombok csak úgy pattognak a földön. Kis vadmacskám…imádlak…Végig simít felsőtestemen, aztán hozzám simulva követel csókot. Fenekét simogatva, markolva csókolom…milyen formás kis hátsója van…Miközben nadrágomat oldja ki, hasamat harapdálja és nyelvével járja be felső testemet.
Lassan lekerül rólam minden ruha, aztán feláll az ágyon. Ledobja magáról a melltartóját, de a tangáját én veszem le. Végig nézek rajta, és érzem, hogy már a lehető legkeményebb vagyok. Gyönyörű…
Ha már így felettem áll terpeszben, a lényegre is térnék és nyelvemmel kényeztetném, de eltolja a fejemet, és nemet int az ujjával. Lemászik az ágy…mellé? Mit csinál? Az ágy szélére ülök, hogy megnézzem miért térdel ott. Azt hiszem engem várt…közelebb hajol, és szájába csúsztatja farkamat. Annyira jól csinálja, nem bírom megállni, hogy ne simogassam közben…
-Nem kell visszafognod magad baby… - mondja és a mellei közé veszi merevedésemet.
Egy kis idő után már én fogom melleit és mozgatom. Mindjárt…mindjárt…ahh…Ellazulva ülök az ágyon, míg cicám a kezébe veszi játékát és mozgatja még rajta a kezét, hogy minden csepp kijöjjön belőlem.
-Egy perc és jövök, vagy…gyere velem… - még magamhoz sem tértem, de már kezemet fogva húz be a fürdőbe.
Beállunk a zuhany alá. Olyan szexi ahogy vizes testével simul hozzám…kezdek megint beindulni…de klikk…eszembe jutott valami…
-Mi van azzal az eperrel? – félre simítom a haját, és a nyakába csókolok.
-Epret szeretnél? Pont most? – kérdezi meglepetten.
-Hááát…mondhatjuk így is, de majd meglátod. – felkapom és lemegyek vele a konyhába.
Hiába az ellenállás, még törölközőt sem vehet magához. Persze, eltakarnád a gyönyörű, formás testedet előlem, mih? Na nem…Leültetem a konyhapultra, aztán előveszem a hűtőből az epret és a tejszínhabot. Fincsiii…
-Mit csinálsz? – mosolyog, de én csak magamhoz húzom a derekánál fogva. Lenyúl merevedésemhez - Ez így nem lesz jó boo… - nem mész sehova, nem igazán érted mit akarok…
-Csak egy kicsit maradunk. – mosolygok.
Fújok rá egy kis tejszínhabot, amiből egy eperrel elveszek. De ez így lassú lesz, és már őrülten kívánom. Inkább lenyalom róla a habot, aztán egész testét bebarangolom nyelvemmel. Melleit is kellő figyelemben részesítem, aztán lábait széttolva kezdem kényeztetni nyelvemmel. Imádom ahogy nyögdécsel…hajamba túr, karmol, mar gyönyörében. Mosolyogva folytatom, jó látni, hogy ilyen élvezetet tudok okozni neki…Inkább végig fekszik a pulton, és úgy élvezi tovább nyelvjátékomat.
-De, mindjárt… - újra melleit csókolom, szívom, közben ujjaimat vezetem belé. Fölé hajolok, hogy megcsókoljam, és ebben a pillanatban…
-Tyler… - nyögi a nevemet gyönyörében.
Felkapom a pultról, és áhh…nem megyünk már fel az emeletre…a fotel is jó lesz. Lehuppanok és az ölembe ültetem. Feltérdel és ringatni kezdi a csípőjét, hogy újra egymásra hangolódjunk. De már eléggé egymásra vagyunk hangolódva szerintem, úgyhogy bejáratához illesztem magam. Lassan fogad magába, aztán egy érzéki és hosszú csókban részesít, közben mozogni is elkezd. Egymás ajkát falva mosolyodunk el egyszer-egyszer…most olyan jó…
Egyre gyorsul a tempó, és a hangerőnk is erősödik. Nem bírok tovább csak így ülni…magamhoz ölelem, és fordítok a helyzeten. A karfákra teszem a lábait, és behatolok. Fogom a hátát, hogy ne ütődjön folyton a fotelnek…
-Nem a legkényelmesebb… - oké, értem én…
Következő megálló, a kanapé. Szépen végig fektetem rajta, és újra bele csusszanok kicsimbe. Nem kell sok, hogy mindketten elélvezzünk.
Oké, kijelenthetem, hogy ez volt életem legjobb szeretkezése. Le se tudom törölni az elégedett vigyort az arcomról…
Elmegyünk fürdeni, aztán megyünk aludni. Nem engedem, hogy felöltözzön, tökéletes így. Érezni akarom minden porcikáját, ahogy magamhoz ölelem.
Addig simogatom, míg el nem alszik. Ahogy hallom, édes, szuszogását, már én is tudok aludni. Reggel picim simogatására ébredek. Indulhatna ennél is jobban a reggel? És igen…mikor kinyitom a szemeimet, meg is csókol. Na most tökéletes ez a reggel…
Sajnos mindkettőnknek dolgozni kell, így fel kell kelni. Gyorsabban készülök el mint Kaori…megállok a fürdő ajtajában, és mosolyogva nézem, ahogy sminkel. Rám néz a tükörből és elmosolyodik.
-Smink nélkül is gyönyörű vagy… - ölelem át hátulról óvatosan, nehogy kiszúrja a szemét ceruzával és nyakát kezdem puszilgatni.
-Ty, így nem tudom csinálni… - mosolyog.
-Oké, oké… - elengedem és kimegyek. A szobában várom meg.
Az ágyon ülök, a telefonomat babrálom, mikor a hátam mögé térdel az ágyon, és átölel. Hátrahajtom a fejemet, hogy kapjak egy csókot, de csak egy pici puszit kapok, a szájfény miatt. Utálom a szájfényeket, ezt most megtudtam…
Pont ellenkezőleg kell mennünk a munkába. Kicsit nehezen megy az elválás, mert csak egy puszit ad, és megölel, de nekem ez kevés…szarok a szájfényre. Menne el, de visszahúzom magamhoz és megcsókolom, utána mosolyogva törli le a számról egy zsepivel a szájfényt. Most már úgyis mindegy, szóval lopok még egy puszit és megyünk a dolgunkra.
Egész nap ő jár a fejemben. Szabad időmben sms-t küldök neki, de alig válaszol. Olyan kis izé…de legalább megbeszéljük, hogy nálam találkozunk. Viszont a nap végén eszembe jut, hogy nincs kulcsa, hogy be tudjon menni, mert ha jól sejtem ő már végzett…Megcsörgetem, hogy merre jár, és mondja, hogy hazament, szóval ha akarom ma még látni, akkor hozzá menjek.
Még az utolsó táncórámat megtartom, aztán megyek is picimhez. Becsöngetek, és egy dübörgést hallok, aztán nyitja az ajtót.
-Szia… - kapok egy puszit.
-Szió. Mi volt ez a zaj? – kérdezem kíváncsian.
-Csak megbotlottam… - ohh…
-És jól vagy? – vigyorgok, mire bólint – Hoztam neked valamit. – odaadok neki két kulcsot, már a nappaliban a kanapén ülve.
-Ez mi? – nézi a kulcsokat.
-A lakásom kulcsai. Idefele lemásoltattam, hogy legközelebb be tudj menni. – adok a szájára egy puszit – Nem szeretnéd? – olyan furcsán néz.
-Csak megleptél… - mosolyog rám, aztán megcsókol – Köszönöm.
Nagyon jól telik az este. Összebújva romantikázunk a kandalló előtt, együtt fürdünk le, aztán bújunk ágyba. Annyira jó vele, még szex nélkül is élvezem a társaságát. Annyira van szükségem, hogy minden este a karjaimban aludjon el…nem is tudom, tudnék-e nélküle aludni…
Másnap az egyik órám kellős közepén Kaori jön be. Kihívom a csoport legjobb táncosát, hogy vegye át a helyemet, hogy tudjak picimmel foglalkozni. Sose jött még be az órámra…
-Baj van picim? – kérdezem kicsit odébb, a táncosoktól.
-Nincs semmi, csak előbb végeztem, és arra gondoltam… - megakad a mondandójában, aztán folytatja – nem tudsz eljönni? – mi?
-De miért? Picim, épp órát tartok… - mondom a srácokra mutatva.
-Látom, hogy már nagyon kimerültek…léci… - ajj…
-Rendben… - adom be a derekamat és hazaküldöm a srácokat.
Gyorsan lezuhanyozom és sietek Kaorihoz. Először is ragaszkodik hozzá, hogy menjünk fel hozzám, mert át kell öltöznöm. Hiába kérdezem, hogy hova megyünk, mintha meg se hallaná a kérdést…
Kipakolja az egész szekrényemet és végül csak talál egy inget…de…azt pont nem szeretem annyira…selyem…nem az én világom, csak kaptam az anyámtól. Meg elővesz egy fekete gatyát. Na jó, most himringyónak öltöztet fel?
-De…én ezt nem fogom felvenni. Ha azt akarod, hogy inget vegyek fel, adj másikat… - mondom neki ledobva az ágyra ezt a selyem vackot…
-Léci…az én kedvemért… - a nyakamba csimpaszkodva csókol meg.
Jó hosszan…a nyakára érek át, mikor leveszi a felsőmet, aztán a nadrágomat is letolja rólam. Én is vetkőztetném, de a kezembe nyomja az inget, hogy vegyem fel…Ezt most direkt csinálja?
-Ne már…picim, már félig állok… - fenekébe markolva húzom vissza magamhoz.
-Tudod mit? Ha megteszed amit kérek, talán még jutalmat is kaphatsz… - a kis bestia…végig simít a farkamon.
Hogy én mindig megadom magamat neki…Felöltözök, de hát nagyon nem tetszik ez nekem…de Kaorinak nagyon is. Örülök, hogy egyikünknek legalább bejön…most már tényleg kíváncsi vagyok hova visz…
Elsétálunk egy klubhoz. Ide az életbe nem fogunk bejutni…kilométeres sor áll előtte. De picim hamar megoldja a helyzetet…a sor elejére sétálunk, int az biztonságiaknak és beengednek. Csak pislogok nagyokat, hogy milyen ismert…De, mi ez a zene?
-Komolyan gondoltad, hogy vennél tőlem táncleckéket, vagy csak meg akartál hódítani? – kérdezi a pultnál.
-Is-is… - mosolygok rá.
-És most? – hát…
-Ha már felöltöztettél úgy, mint egy meleget, és elhoztál ide…próbáljuk meg… - elmosolyodik, megfogja a kezemet és a tánctérre húz.
Öhm…igen? És most? Állok, és nem tudom mit csináljak. Nézem a körülöttünk lévő táncosokat, figyelem a mozgásukat…Kaori segít. Megfogja a kezeimet és magára irányítja…eddig jó.
-Figyelj… - mondja és mutatja az alap lépést – Jó. – dicsér meg mosolyogva – és most kombináld mint ahogy látod… - néz körbe.
Bólintok, aztán körbe sasolok. Öregem…ez nekem magas. Szegénykémre nem egyszer rá is lépek, aztán persze kínosan mosolygom vagy leállok és vakargatom a fejemet…De elég türelmes. Csak mosolyog, sőt még biztató puszikat is kapok. De ez nekem tényleg nem megy…Odamegyünk a pulthoz és továbbra is a táncosokat figyelem…nem tudom hogy tudnak így mozogni…olyan kimért, pontos…a hip hop teljesen más.
Míg iszogatunk, Kaorinál megjelenik egy pasas, akinek be is mutat, váltanak néhány szót, aztán elviszi táncolni. Ezt felismerem, ez salsa…és kezdek piszkosul mérges lenni…Azt hiszi, azért mert ideszambázik bárgyú vigyorral, és mert tud salsázni, lenyúlhatja a csajomat!? Hát nem!
Odamegyek hozzájuk, és lekérem Kaorit. Azt hiszem menni fog…nem,nem…tuti menni fog! Eleget figyeltem a kispadról. Na igen, ha ideges vagyok, sokkal jobban mennek a dolgok…sikerül is megtáncoltatnom…
Egész jól belejövök a vére, sőt még maradnék is, de már picim nem akar. Jól van…következő célállomás a lakásom, mert az közelebb van ehhez a helyhez.
Lefürdünk együtt, aztán bebújunk az ágyba. Hozzám vackolódik, és aludna, de én nem tudok…máshoz lenne kedvem…tudtára is adom. Szorosan a hátához simulok, és a nyakát csókolgatom, míg combján indul meg felfelé a kezem…
-Megmutatom…-közelebb lép és hosszan megcsókol. Nem éppen erre a válaszra számítottam, vagyis nem is kaptam tulajdonképpen választ csak ezt a csókot. De olyan jól esik, hogy egyszer csak azon kapom magam, hogy az asztalon ülve lábaimmal kulcsolom át Tyler derekát, miközben a pólója lekerül róla. Már döntene el, de…
-Hol is van az a pezsgő? –kérdezem mosolyogva.
Kapok még egy puszit a számra, aztán Tyler kibontja a pezsgőt, én meg összedobok egy kis harapnivalót. A hátam mögé lép a teli poharakkal, átöleli derekamat, és nyakamba fúrja az arcát. Jó így álldogálni, de így nem fogunk tudni enni, szóval megmondom, hogy teríteni kéne, de ő csak nem mozdul.
-Még meg sem terítettél? –mit csináltál eddig, míg én pakolásztam?
-Elbambultam. –leteszi a tányért, az enyémből is kivesz mindent.
-Mit csinálsz? –válasz helyett a karjaiban visz a kanapához, ahol kezembe adja a pezsgőspoharat.
-Igyunk a legszebb nőre a világon…rád.- puszi a számra, és iszunk.
Megvacsorázunk, aztán én le akarok feküdni, de Tyler inkább lefektetni szeretne…
A nyakamat veszi célba, de mikor lejjebb menne, nem hagyom. Azt mondom, hogy fáradt vagyok, ami való igaz, de az sem esett jól, hogy nem mondta, hogy viszont szeret, mikor lett volna rá alkalma. Nem akarom, hogy azt higgye, csak arra vagyok jó…
Reggel, mikor elmegy, még mindig azon agyalok, hogy vajon jól van-e ez így…22 éves vagyok, nem 16, hogy a buli és a sex elég legyen. Komolyabb érzelmekre és biztonságra vágyom. Nem férjhez akarok menni, csak szeretni valakit, aki viszont szeret. Annyira nagy bűn lenne, ha szeretném, hogy a kapcsolatunk valamerre tartson? Nem hinném…
Hiába küld sms-t, vagy hív fel, nem reagálok semmire. Eléggé haragszom.
Egy-két nap után semmi sem változik. A haragom sem szállt el, és nem is keresem őt, sőt arra sem reagálok, ha ő teszi ezt. Viszont küld egy olyan sms-t is, hogy lesz egy fellépés, amire nagyon örülne, ah elmennék.
A fellépés napján hezitálok, de nem hazudhatok magamnak…hiányzik, és látni akarom. Kíváncsivá tett, hogy miért lehet olyan fontos, hogy elmenjek. A hezitálásom miatt jócskán el is kések a műsorról, de azért beülök a nézőtérre, hátha még nem maradtam le Tyler produkciójáról, amire olyan fontos volt eljönnöm. De mi lehet az…?
Mindjárt kiderül, mert ő következik.
-Az utolsó szám, ami nincs feltűntetve a műsortervben, egy énekprodukció tőlem. Nem lesz olyan pörgős, mint az eddigiek, azért remélem tetszeni fog nektek. Szóval, szóljon a számomra legfontosabb nőnek. –énekelni kezd.
Éneklés közben lejön a színpadról, és idejön hozzám. Az ének egy részét már csak nekem énekli, de ezek a „szeretlek”-ek számomra nem jelentenek túl sokat. Ha már mondta volna előtte, és úgy énekelne nekem most…igen, az romantikus lenne, de ez így olyan mű.
A dal végén a közönség hangos tapsolásba kezd, én meg csak nézem Tyler szemét, ahogy ő is az enyémet. A gyerekek a nyakába ugranak, ehhez én már nem kellek, így el is megyek. Hallom, hogy Ty utánam kiabál, de nem bírom megvárni, képtelen vagyok rá.
Kis idő múlva mégis visszamegyek, mert el kel mondanom azt, amit érzek. De ezúttal ez nem a „szeretlek” lesz…
Meglátom őt a színpad szélén ülni lehajtott fejjel, így közelebb megyek hozzá.
-Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni. –mondom neki, ő meg azonnal leugrik a színpadról, és átölel.
-Úgy hiányoztál! –szorít magához még jobban.
-Tényleg? –kicsit elhúzódom, de még így sem ereszt el.
-Ezt még kétled? Szívből énekeltem neked. –simogatja meg az arcomat.
-Énekeltél…-gúnyos mosolyra húzódik a szám- Pontosan ez az a dolog, amiből nem kérek. Az életem egy része a színpadon zajlik, de ha lejövök onnan, ugyanolyan nő akarok lenni, mint bármelyik másik nő. Nem kellenek a mű és színpadias dolgok a magánéletembe. Azt hiszed, hogy nem volt még táncos, sőt énekes barátom is? Szerinted más még nem énekelt nekem? –nézek rá.
-De én ezt nem úgy szántam…-megint elmosolyodom szavaira.
-Tudod…sokkal, de sokkal többre értékeltem volna, ha este…-azt mondod, hogy szeretsz- mindegy…
-Ha este? –néz rám kíváncsian.
-Még ezt sem tudod? Annyira reménytelen vagy…-most én simítok végig az arcán- Szép volt, jó volt, de ennek itt és most vége. Sajnálom…-egy puha csókot nyomok az arcára.
-De nem lehet így vége! –mielőtt magyarázkodni kezdene, belé fojtom a szót.
-Egy kicsit jártunk, egyszer lefeküdtünk, és? Ez nem volt egy túl hosszú kapcsolat…Meddig tartott összesen? Két hét? Hűű, hát örülj annak, hogy a két hét alatt sikerült megdöntened, elég könnyen odaadtam magam. –tényleg…
-Ugyan már…te is tudod, hogy ez nem egy hirtelen jött kis affér volt. Pontosan azért volt ilyen intenzív ennyi idő alatt is, mert jól megvagyunk. –szóval ezt gondolod?
-Jól megvagyunk…hmm…-nem, nem szeretjük egymást, csak jól megvagyunk. Micsoda egy ostoba liba vagyok! –Jól megvoltunk, de most szakítok veled. Szóval, szia! –ennyit erről, meg sem várom őt.
Másnap kakaót szürcsölgetve ülök a fotelben. A nappaliból bámulom az ajtót, hogy mikor csenget valaki. Komolyan őt várom? Hiszen megmondtam neki, hogy vége, talán tegnap este talált is vigaszt magának…Mit csinálok? Nem szabad ennyire hülyének lennem.
Aztán hirtelen az ajtó felé kapom a fejemet, mert valaki csenget. Papucsba bújok, magamra kapok egy köntöst, mert csak bugyiban és egy topban vagyok, csak amolyan kényelmes itthoni szerelésben. De mikor kinyitom, egy ismeretlen férfivel találom szembe magam.
-Jó napot kívánok! Kaori Suzukit keresem.
-Jó napot! Én vagyok az.
-Csomagja érkezett. –int a másik fickónak, hogy hozza ide a kocsiból. Biztosan az egyik fellépő ruhám érkezett meg, de…
-Rózsák? –nézek rá a csokorra, és a hatalmas kosárra, amikben szintén rózsa van.
-Igen. Itt írja alá, kérem! –elém rak egy papírt, én meg aláírom.
-Köszönöm. –elveszem, és indulnék be, mikor valaki hátulról megölel.
-Tizenöt szál, ahány napja együtt vagyunk…és másik száz, ahány évig még együtt akarok maradni veled, míg csak élünk…-súgja halkan.
-Tyler…-Istenem, remeg a lábam…
-Szeretlek…-jól van, most már a hangom is fog, ha meg kell szólalnom- Tegnap este túl sablonos lett volna kimondani, ezért egész este azon agyaltam, hogy hogyan lehetne elég különleges, olyan, amit megérdemelsz. Szeretlek Kaori. –jaj nekem…
-Meg akarsz ríkatni? –fordulok meg, és ütöm meg egy picit mellkasát, de azért mosolygok.
-Biztosan sírás közben is szép vagy, de jobban szeretem, ha mosolyogsz. –felbiccent fejemet, és megcsókol.
-Én is…szeretlek…-most mondtam ki először, úgy, hogy nem csak véletlen volt.
-Szeretlek, szeretlek…-először ajkaimra, aztán nyakamra, majd újra a számra ad puszit.
-Bejössz? –kacsingatok az ajtó felé.
-Ha beszabad. –mosolyog, én meg válasz helyett behúzom őt a virágokkal együtt.
-Öhm…nem vártam ma látogatót, szóval nem sok minden van itthon. Reggel el akartam menni vásárolni, de most csak…-kinyitom a hűtőt- francia salival vagy esetleg rántottával tudlak megkínálni. –hiába nyitom ki a mélyhűtő részt, ott sincs sok minden.
-Én inkább desszertet kérnék. –mögém lépve finoman közelebb húz a fenekemnél fogva.
-Semmi édességem nincs itthon, tegnap befaltam az utolsó joghurtot is. Esetleg még eperrel…-közben már megfordít, így fejezem be a mondatot- tudlak megkínálni…
-Nem akarom, hogy azt hidd, hogy ezért jöttem át, szóval csókokkal is beér…-nem kell befejezned. Felizgat, ha egy pasi udvarias, egyszerűen beindít. Szó szerint rá ugrok, és úgy csókolom meg. Ha nem akar semmit, az sem baj, én csókolózni is így szeretek, hehe.
Mikor az ágyhoz érünk, rá esünk. Én kerülök felülre, így könnyedén elkezdhetem kihámozni az én drágámat feleslegessé vált ruháiból.
-Nem baj, ha eltépem a ruháidat? –nevetek a fülébe halkan, aztán mohón a nyakát kezdem rágcsálni.
-Azt csinálsz, amit csak szeretnél…-mosolyogj csak, tetszeni fog.
-Igen baby? Akkor élvezd…-vetkőzni kezdek csípőjén ülve. Csak simogatni hagyom magam, de azt nem, hogy felüljön. A fehérneműt magamon hagyom, csak a topomat veszem le, most jöhet ő. Úgy bontom szét az ingjét, hogy kétfelé húzom teljes erőmből, és így elengednek a gombok is.
Alsó ajkamba harapva simítok végig izmos felsőtestén, aztán melleimet hozzányomva simulok hozzá egy szenvedélyes csókra. Oh igen, simogasd csak a fenekemet, nyugodtan markold csak meg…tetszik a kis huncutságod.
Lejjebb kúszva a hasát is megharapdálom kicsit, mert valamivel el kell ütni az időt, míg nadrágjától szabadítom meg, és mi lehetne ennél jobb, mint pár apró harapás, és nyelvem cikázása mindenfelé…
Egészen forrónak érzem őt, mintha lázas lenne, de tudom, hogy ez csak a belső láz, amit vágya kelt benne, ahogy bennem is. Férfiassága is már merevedő állapotban van, csak nagyon óvatosan veszem ki a boxerből, aztán szépen lehúzok róla mindent.
Felállok az ágyon, és hagyom, hogy ő is vetkőztessen engem. A melltartómat magamtól dobom le, de a tangát már ő veszi le. Nyelvével már épp megtalálná az utat magának, de eltolom a fejét, és nemre rázom fejemet. Ennek még nem jött el az ideje, ma én vagyok a főnők Ty…
Lemászom és letérdelek az ágy mellé. Tyler persze kíváncsian követ tekintetével, egészen az ágy szélére ül, ami kapóra jön nekem. Lábai közé hajolva veszem számba merevedését, miközben combjaiba támaszkodom. Olyan érzéki nyögések közepette csinálom, hogy párszor lassítanom kell, nehogy elmenjen. Akár egy finom nyalóka, számomra is élvezet ezt csinálni, jó látni, hogy valami ennyire tetszik neki, és van, amit ennyire élvez. Néha csak a csúcsát nyalogatom, és inkább kezemet mozgatom rajta, aztán újra a számba csúszik, miközben ott simogat, ahol csak ér.
-Nem kell visszafognod magad baby…-puha és formás kebleim közé veszem büszkeségét, mire hangosan felmorran. Tudom, hogy jó, nem is tagadhatná, hiszen már ő fogja kebleimet, és mozgatja, hogy kellőképpen jó legyen. Még egy utolsó mély nyögés, és szépen beteríti felsőtestemet a fehér nedv. Mosolyogva veszem újra kézbe és rázom ki az utolsó cseppeket is belőle. Annyira imádom, mikor ennyire kiszolgáltatott nekem.
-Egy perc és jövök, vagy…gyere velem…-megfogom a kezét és elhúzom zuhanyozni. Nem nagyon zavar, hogy beborítanak testnedvei, de szerintem neki nem lenne jó, ha saját ízét érezve kéne nyalogatnia kebleimet, mert bizony én azt szeretném. A második legjobb hely, ahol ezt megteheti…na vajon mi az első, hehe…
Nincs is annál jobb, ha az ember a szerelme vizes testéhez simulhat…Szerelme? Tyler a szerelmem? Furcsa még belegondolni is ebbe a szóba, de…így van, vagy mi…
-Mi van azzal az eperrel? –kérdezi a hajamat félre simítva nyakamról, amibe belecsókol.
-Epret szeretnél? Pont most? –nézek rá egy kicsit furcsán.
-Hááát…mondhatjuk így is, de majd meglátod. –egy halk sikkanás közepette sikerül felkapnia. Hiába tiltakozom, hogy legalább egy törölközőt had vegyek magamhoz, elindul lefelé velem a konyhába. A konyhapultra tesz, aztán előveszi az epret és a tejszínhabot. Oh, vissza az alap romantikához? Eper és tejszínhab? Hmm…
-Mit csinálsz? –kérdezem mosolyogva, mire hirtelen magához ránt a derekamnál fogva. Mivel elég magas a pult, le kell nyúlnom, de csak megtalálom azt, amit keresek. –Ez így nem lesz jó boo…-le akarok mászni, de nem enged.
-Csak egy kicsit maradunk. –és miért, vagy ezt külön ki kell találnom?
Mégsem…ugyanis rám fúj egy kis habot, majd az eperrel vesz el belőle és kapja be. Ugyanezt megismétli csak a nyelvével eper helyett. Lassan, nyalogatva cikázik végig testemen, egy-egy elfojtott sóhaj tör elő belőlem, mikor melleimhez ér. Mindkét kezemmel megtámaszkodom magam mögött, miközben lábaimat széttolva jut el szentélyemhez.
A sóhajok nyögéssé fokozódnak, és szerencséje, hogy nincs túl nagy haja, mert ezt a keveset is szinte tépem gyönyörömben. Végig fekszem a pulton, jobbnak látom nem tovább kínozni meg karmolgatni őt, bár mindenen csak mosolyog. Majd nem fogsz, ha holnap minden meglátszik majd rajtad…
-Ty…nem akarod…-nem hiszem el, alig jutok szóhoz, ez annyira jó- máshol folytatni? –nem biztos, hogy a konyhapult elég kényelmes lenne két felnőtt számára, főleg nem szeretkezés céljára.
-De, mindjárt…-felállva hajol rám, és miközben újra kebleimet részesíti előnyben, ujjait is belém csúsztatja. Meg akar őrjíteni? Mert akkor jó úton van felé…
Nem bírom már tovább, túlságosan is nagy élvezetet nyújt számomra, így mikor megcsókol, belenyögve a csókba élvezek el.
-Tyler…-mire sikerülne felülnöm, az ölébe kap, és elvisz az egyik fotelig. Elég puha és rugalmas, tökéletes lesz…a lovagláshoz…Igen, ezt akarom, őt akarom! Most!
Kényelmesen elhelyezkedem, kezeimet megtámasztom a fejtámlán, Tyler fölé térdelek, és lassan ringatni kezdem magam, hogy újra kellő izgalmi állapotba kerüljön. Ő is rásegít kicsit, merevedését bejáratomhoz illesztgeti…
Nem is tudom, hogy minek húzom itt az időt…Lassan ráülök, majd egy hosszú és forró csókban részesítem. Csókolózás közben kezdek el mozogni, közben Ty a derekamat öleli. Néha el-elmosolyodunk, mert most minden annyira jó, hogy a boldogságnak utat kell adni.
Ahogy a tempóm gyorsul, úgy hangosodunk mi is. Már-már sikításokra hasonlító nyögéseim az ő férfias felmorranásival együtt betöltik az egész szobát, csak a másikkal tudunk foglalkozni, semmi mással. Remélhetőleg azért nem hallatszik ki, vagy át a szomszédokhoz.
Tyler baba azonban nem nagyon tűri a tétlenséget, egyetlen mozdulattal fordít a helyzeten. Most én ülök a fotelben, lábaimat a kartámlákra teszi, és combjaimba marva hatol belém újra. Teljesen a székbe döngölne, ha egy idő után nem tartana karjaiban, jobban mondva a hátamat, hogy mégse ütődjek neki a bútornak.
-Nem a legkényelmesebb…-nyüszögöm, és kívánságom máris meghallgatásra kerül. A hálóig ugyan nem jutunk el, de a kanapé jó nagy és kényelmes. Megint én kerülök alulra, és itt végre neki sem kell visszafognia magát. Pár lökés elegendő, hogy mindketten átlépjük a gyönyör kapuját. Életem legjobb szeretkezése volt, még soha nem tartott eddig egyik sem. Nem sikerült valakire ennyire ráhangolódni, de ő kihozta belőlem a legjobbat, és levakarhatatlan vigyora elárulja, hogy ő is hasonlóan gondolkodik.
Kis pihenő és egy újabb zuhany után irány az ágy. Nem enged felöltözni, én meg nem nagyon ellenkezem, mert jó meztelenül összebújni, valahogy bensőségesebb. Ma engem sem kell elringatni, alig telik el öt perc és máris az igazak álmát alszom fejemben a csodálatos és feledhetetlen éjszakával. Tyler…szeretlek…
Még ki sem lépünk a stúdióból és arra akar rávenni, hogy menjünk egy bárba. De…mára elég volt a táncból. Nincs kedvem, szóval nem is megyünk. Inkább pihenjünk nálam…vagy mást is csinálhatunk…
-Mi lenne, ha nem fognánk taxit, és hazasétálnánk? – komolyan gondoltad? Ilyen időben?
-De…nézz ki…kint szakad az eső. Ez csak egy futó zápor, legalább várjuk meg a végét. – közelebb húzom magamhoz, de csókra már nem futja, mert ellenkezően rázza meg a fejét.
-Nem laksz messze, szóval én nem maradok. Ha előbb érek hozzád, nem várlak meg az ajtóban, hanem hazamegyek. – ajj…jól van már, menjünk.
Nem tudom miért jó neki szakadó esőben sétálni, de legalább ezt végig hozzám bújva teszi. De az utolsó járdahosszokat inkább futva tesszük meg, mert már a szél is nagyon fúj…
Ahogy felérünk, ránk tör a nevetés mikor végignézünk egymáson. Csurog belőlünk a víz…bár ha jobban megnézem, ez nem vicces, hanem izgató. Az ajtónak döntöm Kaorit, hogy megcsókoljam. Feje felé tolom fel a kezeit, és leveszem róla a felsőjét. Nem kell az ide…sőt az enyém sem kell…
-Ne…várj… - miért?
-Mi a baj? – kérdezem halkan megtámaszkodva mellette, közelebb hajolva.
-Ezt most ne. Fáradt vagyok, hosszú napom volt. Gondoltam, hogy feljövök összebújni veled, de a sexhez most nincs hangulatom, de főleg energiám nincs. – átbújik kezem alatt és felveszi a földről a felsőjét - Haza menjek? Nem akarok zavarni, ha csak ezért hívtál… - jajj, ne már…kiveszem a kezéből felsőjét, amit fel akart venni.
-Akkor legalább forró fürdőt vegyünk együtt. Nem akarom, hogy elmenj… - csókolom meg.
-Rendben. – jól van…
Megyünk is, nehogy megfázzunk ilyen vizes cuccban. Még a boxeremből is csavarni lehet a vizet…A kellemes fürdő után megyünk bedőlni az ágyba. Cicám tényleg nagyon fáradt…alig fekszünk le, már alszik is. Lágyan simogatom, még apró puszikat is kap, persze úgy, hogy nehogy felébredjen, aztán szorosabban magamhoz húzom és így alszom el.
Reggel eljön velem a forgatásra, és míg nem végzek, marad velem. Annyira jó, hogy itt van…már kezdek ideggörcsöt kapni, hogy valaki miatt folyton előröl kell kezdeni. De cicám minden szünetben jobb kedvre derít…mindig megmasszíroz, és kapok finom csókokat is…
Este én megyek vele. Egy bemutatóval próbál szponzorokat szerezni. Most megnézhetem, hogy táncol mással, mindig csak egyedül látom táncolni. Azért remélem nem lesz egy túlfűtött előadás…
-Ez nem lehet igaz! – mondja kétségbeesve, miután leteszi a telefont - Most hívott a partnerem, akivel az utolsó kortárs táncot adtam volna elő, hogy nem tud jönni. Kórházban van, elesett a motorjával, és eltört a lába. Mit fognak gondolni most a támogatók? Ez a buta liba még táncolni sem tud?! – megoldjuk…
-Kaori, te nagyon tehetséges vagy, nem fogják emiatt ezt gondolni. De én is szívesen fellépek veled, ha kell. – mosolygok rá.
-Ty, itt nem improvizálni kell, ez egy komplett koreográfia. Mondhatni könnyen megtanulható, de te hip hop táncos vagy, ez túl nagy falat lenne neked… - nem vagyok hülye, meg tudom tanulni…
-Tudom, hogy nem vagyok profi, de úgy is téged fognak nézni. Az előadásig még több mint három óra van. Nem sok, de gyorsan tanulok, főleg jó tanártól. – na gyerünk, egyezz már bele, más választásod úgy sincs…
-Rendben van, megpróbáljuk. De ha nem jön össze, semmi baj, majd eltáncolok egyedül valamit, viszont akkor is végtelenül hálás leszek neked. – édesen megcsókol.
Elvonulunk, hogy cicám betanítsa nekem a koreográfiát. Igaz, hogy nem áll hozzám túl közel ez a kortárs izé, de úgy érzem elég jól csinálom, és gyorsan is megy a tanulása. És őszintén szólva nagyon örülök, hogy végül a partnere nem tudott eljönni, mert ez a produkció után tuti pipa lettem volna…De így, hogy velem táncolja…Nagyon érzelmes darab.
-A végét átformálhatom a saját ízlésemre? A közönségnek tetszeni fog. – mondom miután betanultam a koreográfiát.
-Mit akarsz azon átformálni, hogy az ölembe fekszel? Egy újítás már igazán nem fér bele, ugye tudod? – jajj ne nézz már így rám…
-Kaori, mindjárt ti jöttök! – jön az infó…
-Bízz bennem… - súgom, aztán a kezét megfogva elindulok vele átöltözni.
Kicsit azért izgulok, mert nem szeretném elszúrni neki az estét…De, sikerülni fog! Biztos, hogy jó lesz! Ahogy kimegyünk a színpadra és elindul a zene, csak rá figyelek. Gyönyörűen mozog…Én meg koncentrálok, hogy minden mozdulatomat jól időzítsem. De végülis egy bakit sem ejtek, sőt a vége is jól sül el…Ahogy az ölében fekve megcsókolom, hatalmas tapsvihart kapunk.
A színpadról leérve Kaori azonnal a nyakamba ugrik örömében. Szóval megkapta a támogatást…
-Mondtam én, hogy jók leszünk… - paskolom meg nevetve formás fenekét.
-Igen, és én olyan büszke vagyok rád! Annyira ügyes voltál, el sem hiszem… - annyira édes…
-Szeretnél pihenni, vagy hozzak inni esetleg valamit az est királynőjének? – kérdezem megsimogatva az arcát miután leteszem.
-Nem vagyok fáradt, tele vagyok energiával! Le akarok zuhanyozni, és otthon egész este ünnepelni! Hazamegyünk, pezsgőt bontunk, és...nem is tudom, legszívesebben kiabálnék örömömben! Nagyon köszönöm, annyira szeretlek… - szeret? Ezt most komolyan gondolta, vagy csak a túláradó öröme mondatta ezt?
-Kaori… - kezdek bele, de elneveti magát.
-Na jó, megyek lezuhanyozni. Te is tedd azt, mert kicsit megizzadtál. – rácsap a hátsómra, aztán szalad a zuhany alá.
Gyorsan letusolok, de még sehol sem látom. Akkor addig hasznossá teszem magamat és elszaladok pezsgőért meg valami rágcsáért. Mire visszaérek, már cicám is kész van.
-Huh, siettem, ahogy csak tudtam. Lezuhanyoztam, aztán kiszaladtam ezekért. Mehetünk? – kérdezem mosolyogva.
-Igen. – jön a válasz és elindulunk.
Úton felé, a produkciónkról beszélünk. Annyira jó volt vele táncolni. Imádtam az egészet.
De mikor megérkezünk és az ajtót nyitná, lefagy…
-Amit a fellépés után mondtam neked… - csókkal hallgattatom el.
-Ne légy ideges… - segítek neki kinyitni az ajtót és bent folytatja…
-Szóval én csak…olyan hülyén érzem magam miatta. Túláradtak bennem az érzelmek, de nem akartalak lesokkolni. Ez csak egy szó, amit talán már kimutattunk egymásnak…De nem akarom megmagyarázni, csak tudni szeretném, hogy most mit gondolsz, vagy mit érzel… - ezt a témát el akartam kerülni az este…
-Megmutatom… - odamegyek hozzá, és hosszan csókolom meg. Annyi érzelmet próbálok belevinni ebbe a csókba, amennyit csak tudok…sajnos még nem vagyok kész kimondani, hogy szeretem, akárhogy is érzem…A csók alatt azt sem veszem észre, cicám mikor került fel az asztalra csak azt, hogy már lábával is ölel. Lekerül rólam a póló, dönteném rá az asztalra, de ezt már nem hagyja.
-Hol is van az a pezsgő? – kérdezi mosolyogva.
Adok még egy puszit az ajkaira, aztán nekiállok szépen kibontani a pezsgőt. Nem lövöldözök, nehogy valaki megsérüljön…Addig cicám csinál valami kaját. Töltök poharakba a pezsgőből, aztán Kaori háta mögé lépek, átölelem a derekát, és nyakába fúrom az arcomat. Nem ölelhetem sokat, mert a kezembe adja a tányérokat és evőeszközöket, hogy terítsek meg, de én csak megtámaszkodom a pulton és nézem.
-Még meg sem terítettél? – kérdezi mikor elkészült.
-Elbambultam. – leteszem a pultra a tányérokat, kiveszem a kezéből a kaját.
-Mit csinálsz? – mindjárt meglátod…felkapom az ölembe és a kanapéhoz viszem. A kezébe adom az egyik pohár pezsgőt.
-Igyunk a leggyönyörűbb nőre a világon…rád. – adok egy puszit a szájára aztán belekortyolunk a pezsgőbe.
Viszont nem ünnepelünk tovább a kanapén, megyünk vacsizni…sőt az ágyban sem „ünnepelünk”. Finom csókot lopok tőle, aztán nyakát borítom be csókjaimmal, de mikor lejjebb haladnék…leállít…Fáradt. Nincs kedve.
Reggel nekem mennem kell dolgozni és valahogy nem olyan ez a búcsúzás, mint szokott lenni. Gondolom még mindig fáradt…
Egész nap nem jelentkezik, az sms-eimre nem válaszol, ha hívom nem veszi fel. Nem értem…tényleg nem…Haragszik rám? De miért?
Pár nap eltelik így, hogy nem találkozunk. Én írok, és hívom is, de Kaori nem. Pedig nagyon hiányzik már…de nem merek átmenni hozzá…vagyis nem az, hogy nem merek, csak érzem, hogy ez most nem lenne a legjobb ötlet. Nem tudom mit rontottam el…de küldök neki egy sms-t, hogy lesz egy fellépésem és nagyon-nagyon örülnék, ha eljönne. Remélem el is jön.
A fellépésem napja…remélem itt van valahol a tömegben. Készültem neki valamivel…Nem csak táncolni fogok a csapatommal, hanem először próbálkozom meg énekléssel és ez a dal neki szól majd…
Sokszor vagyok színpadon, de egyszer sem sikerül kiszúrnom. Különböző produkciók vannak…ezzel akarja a főnököm megmutatni mindenkinek milyen jó ez a tánc suli, ami bővül tánc és ének sulivá. Végülis ez a két suli egyesülésének az ünneplése…Szóval a gyerekek, tinik saját dalokat vagy betanult slágereket énekelnek el, amire koreográfiát is betanultak a „háttértáncosok”. Az egész showt én zárom egy dallal…
A szívem a torkomban dobog mikor fellépek a színpadra és meglátom. Elmosolyodom egy pillanatra, aztán megragadom a színpadon lévő mikrofont.
- Az utolsó szám, ami nincs feltűntetve a műsortervben, egy énekprodukció tőlem. Nem lesz olyan pörgős, mint az eddigiek, azért remélem tetszeni fog nektek. Szóval, szóljon a számomra legfontosabb nőnek… - miután felkonferáltam magamat, nekikezdek az éneklésnek.
Miközben énekelek, lemegyek a színpadról, és lassan eljutok Kaorihoz, és az utolsó pár sort már előtte éneklem. Ez egyenlő egy szerelmi vallomással is…akármit is csináltam, remélem megbocsát nekem.
Mikor véget ér a dal és leeresztem a mikrofont, egyikünk sem tud megszólalni, mert a közönség tapsolni és ujjongni kezd. Csak nézünk egymás szemébe, aztán pár pillanat múlva a nyakamba ugranak a gyerekek. Kiabálom Kaorinak, hogy várjon meg, nem tudom hallotta-e.
A srácokkal letusolunk, elköszönünk egymástól, mert én nem velük megyek…Visszamegyek a színpadra, és…már nincs itt. Ez sem jött be. Leülök a színpad szélére, és bámulok magam elé. Mit szúrtam el ennyire? Emésztem magam egy darabig, míg valaki meg nem szólít.
- Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni. – mikor felnézek, akkor látom meg, hogy Kaori az…nem ment el. Örömömben leugrok a színpadról, és átölelem.
- Úgy hiányoztál! – szorítom jobban magamhoz.
Szerkesztve Garfield által @ 2010. 12. 31. 21:34:34
-Deja vum-m van…-mondja, miközben a nyakát csókolom felette támaszkodva- Ugye most nem vagy részeg? –kérdezi, és a mondat közben a fenekembe markol.
Gonoszkodunk? Én is tudok ám…A nyakába harapok, hogy észrevegye magát.
-Jó, oké, befejeztem, nem szeretnék foltokat…-azt hiszem elég erősen szívoma nyakát, hogy ezzel a mondattal elkéssen…
-Upsz…-sorry, hehe.
-Na ezért most kapsz…-dehogy kapok, inkább te egy csókot.
Nyakát is csókokkal halmozom el, hogy ne haragudjon rám, majd lefelé, és újra fel, hogy megcsókoljam. Olyan finom és puha ajkai vannak, egyszerűen imádom. Kicsit játszadozom vele, újra le a hasáig, aztán újabb csók, amit megunva veszi át az irányítást.
Lágyan megcsókol, majd olyan gyengéden kezdi felfedezni a testemet, amilyen gyengéden csak tudja. Persze mikor egyik mellemet kezével kezdi masszírozni, másikat pedig ajkai veszik kezelésbe, már nem tudok hangtalanul feküdni tovább, halkan nyögdécselek, hogy tudja, élvezem azt, amit csinál.
A hasamat kezdi puszilgatni, aztán combjaimat is. Nyelve csakhamar megtalálja az élvezethez vezető utat, én meg egyre hangosabb vagyok. Nem akarok elélvezni, még nem…
-Várj…-ülök fel.
-Mégis mire? –jajj…megmutatom.
Hátra döntöm, és megcsókolom. Miközben lekúszok lábai közé, megtámaszkodik háta mögött. Mosolyogva nézek fel rá, miközben „kézbe veszem a dolgokat”. Meg kell mondanom, hogy elég szép darab, sőt…Azt hiszem, hogy ez lesz életem egyik legjobb szeretkezése. Meg kell kóstolnom ezt a csodás csoki rudat, ezért újra és újra megnyalom. Mmm…kicsit többet szeretnék, de látom, hogy te is. Számba veszem, és ki-be kezdem csúsztatni belőle. Szépen megmerevedett, már a látványa is teljesen felizgat.
De Tyler kezdi túl jól érezni magát, így aztán felemeli a buksimat. Szeretnél még kicsit cicázni, vagy térjünk a lényegre? Mindjárt kiderül…Fölé térdelve csókolom meg, miközben átkarolom a nyakát. Megérzem Ty nemesebbik tagját, úgy látszik, hogy egyetlen percet sem akar várni. Ráülök egy elfojtott nyögés közben, majd nyakához borulok. Egy guminak azért örültem volna, de szerencsére szedek fogamzásgátlót. Már egy ideje próbálkozik, tudtam én, hogy kelleni fog ez még. Így legalább minden igazi, az érzés is. Remélem, hogy azért ez nem rendszeres nála, nem lenne jó elkapni valamit. De az is igaz, hogy nem vesznek fel aidses táncosokat, szigorú egészségügyi szűrések vannak, már csak az erőnlét miatt is. Na jól van Kaori, ne kombinálj…Tyler vigyáz rád, és most van jobb dolgod is a gondolkodásnál.
Tyler a hátamat simogatja, puszilgat, tényleg nagyon figyelmes, egészen ellazulok, és sikerül mozgásba lendülnöm. Végig csókolózunk, miközben gyorsítok a tempón.
Ty annyira úriember, hogy nem hagy kifáradni, inkább szépen ledönt maga alá.
Összekulcsolt kezeinket fejem fölé teszi, és nyakamat csókolgatva kezd mozogni.
Jó ég…ez nagyon-nagyon jó…Minden porcikám remeg, sóvárgok a mozdulataiért, nem akarom, hogy vége legyen. Mennyországban vagyok, ez életem legcsodásabb együttléte.
Nem kell sok idő, hogy a gerincemen keresztül érezzem azt a jóleső bizsergető érzést, ami lassan terjed szét az egész testemben. Megszorítom a kezét, és egy utolsó hangos nyögés alatt átlépem a gyönyör kapuját. Ő még mindig mozog, minden egyes erős lökésével csak rásegít az élvezetre, de már valami egészen mást érzek…Ez a forró érzés más, érzem, hogy ő is elment, bár mély hangja is erről árulkodik.
-Gyönyörű vagy…-mondja, majd lassan szétválnak testeink.
Rögtön bújok hozzá, mert most csak arra vágyom, hogy a karjaiban aludhassak, ami pár perc múlva be is következik.
Reggel Tyler telefonjára ébredünk. Jobb lett volna a csókjaira, de ilyen a dolgozók élete.
-Jó reggelt kicsim…hmm…milyen jó alvószerelésed van. –most mit vigyorogsz?
-Nincs is rajtam semmi…-nem értelek. Nem emlékszel? Hancúroztál este a te kiscicáddal, és már arra sem volt erőnk, hogy kimásszunk az ágyból szeretkezés után.
-Hát ez az…-megcsókol- Egész nap te fogsz a fejemben járni…-mosolyog.
-Néha azért koncentrálj oda a munkádra…-mondom a nyakát átkarolva.
-Jól esett volna, ha mondasz valami olyat, hogy „nekem is az én csődöröm fog a fejemben járni…”-inkább mutatom.
Lehúzom magamhoz, és megcsókolom. Persze ennél többre nincs idő, Tyler a ruháit kezdi keresgélni, én meg a fürdőbe indulok.
-Nem akarsz lefürdeni, mielőtt elmész? –kérdezem az ajtóban állva.
-Veled? Dehogynem…-már jön is.
A romantikus fürdőzés után kikísérem az ajtóig egy búcsú puszira, de mielőtt elmenne, még visszafordul.
-Este látlak? Mondjuk nálam? –hmm…
-Gyere értem, ha végeztél. –mosolygom a választ.
-Rendben. –közelebb lép, én meg megérzem a kezeit a fenekemen- Vigyázz erre a formás hátsódra…-mondja, és megcsókol.
-Menj már…-nevetem el magam.
Miután elmegy, az jár a fejemben, hogy mi a következő póz, amit ki akarok próbálni. Kicsit perverz vagyok, de ez most az ő hibája…Minek kellett szóba hozni „hátsó dolgokat”?
Napközben kapok tőle sms-eket, hogy hiányzom, és mennyire jó volt neki is tegnap. Örülök neki, de egyikre sem tudok válaszolni, nagyon elfoglalt vagyok az új koreográfiákkal.
Mikor végre szusszanásnyi szünethez jutok, kimegyek a folyósóra, hogy válaszoljak neki, de már nem is kell, mert hátulról átölelve csókol a nyakamba. Most majdnem infarktust kaptam...
-Na, mehetünk? –kérdezi egy puszit után.
-Még van egy órám…-sajnálom.
-Jól van, megvárlak. –még egy puszit kapok a számra.
-Be is jöhetsz….gyerekeknek tarok órát. –mosolygom ölelő karjai között.
-Szóval táncoljalak le, és tartsam meg helyetted? –haha…
Persze a gyerekek is észreveszik, és nagyon örülnek neki. Tyler most velük táncol, és tanulja a mozdulatokat, jobban mondva javarészt elbohóckodja, de nem tudok rá komolyan haragudni.
Az óra után zuhanyozni megyek…nélküle, bár ezt vélhetően Ty nem így képzelte.
Miután elkészülök, megyek és megkeresem.
-Mi tartott ennyi ideig? –kérdezi.
-Vár rám a barátom, és tetszeni akarok neki. –okos válasz, nemde?
-Na jó, ebbe nem tudok belekötni. –adok neki egy puszit, és megyünk is.
Útközben próbálom meggyőzni, hogy nézzünk be egy közeli bárba, de azt mondja, hogy mára eleget táncolt. Most akkor menjünk egyenesen hozzá? Nem akarom azt érezni, hogy csak arra kellek, legalább kicsit beszélgethetnénk…
-Mi lenne, ha nem fognánk taxit, és hazasétálnánk? –kérdezem mosolyogva.
-De…nézz ki…kint szakad az eső. Ez csak egy futó zápor, legalább várjuk meg a végét. –húz közelebb magához, de én megrázom a fejemet.
-Nem laksz messze, szóval én nem maradok. Ha előbb érek hozzád, nem várlak meg az ajtóban, hanem hazamegyek. –nyújtom ki a nyelvemet, és elindulok.
Ez elég motivációt ad neki, hogy velem jöjjön.
Tényleg szakad az eső, de nincs olyan hideg még, hogy ne lehessen kibírni. Jót beszélgetünk, végig hozzá bújok, hogy azzal is melegítsük egymást. Az utolsó pár métert már futva tesszük meg, mert így ázottan a szélben már nem olyan kellemes sétálgatni.
Mikor becsukódik az ajtó, mindketten nevetni kezdünk, hisz olyanok vagyunk, mint két ázott veréb. Mikor a nevetés alábbhagy, az ajtónak támasztva csókol meg. Felnyomja a kezeimet, aztán egy laza mozdulattal lehúzza rólam a vizes felsőmet.
-Ne…várj…-tolom el magamtól, pedig már Tyler is levette közben a pólóját.
-Mi a baj? –támaszkodik meg mellettem a kezeivel, miközben egészen az arcomhoz hajol.
-Ezt most ne. Fáradt vagyok, hosszú napom volt. Gondoltam, hogy feljövök összebújni veled, de a sexhez most nincs hangulatom, de főleg energiám nem. –kibújok a keze alatt, és magamhoz veszem a felsőmet- Haza menjek? Nem akarok zavarni, ha csak ezért hívtál…-bújnék bele a felsőbe, de kiveszi a kezemből.
-Akkor legalább forró fürdőt vegyünk együtt. Nem akarom, hogy elmenj…-újra megtámaszkodik az ajtón, és finoman megcsókol.
-Rendben. –adom be a derekamat, és már indulunk is felmelegedni.
Egy kellemes fürdő után egymás karjaiban találunk menedékre az ágyban. Most tényleg jól esik csak úgy semmit tenni, pihenni, és jó mélyen aludni egész éjjel…
Másnap reggel bekísérem a forgatásra, mivel nekem csak este lesz dolgom. A szünetekben megmasszírozom, próbálok erőt adni még akkor is, ha valamit már negyedszerre vesznek fel, mert valaki miatt sosem sikerül. Cserébe ő este jön el velem a táncstúdióba.
Ez a mai nap nagyon fontos. Megpróbálunk szponzorokat szerezni a gyermekek tanítatásához. Egy rövid táncos esttel talán meg tudjuk győzni a leendő támogatóinkat, hogy ez nem kidobott pénz lenne, hanem tehetségeket támogatnának.
Éppen ezért ellenőrzök minden fontosabb részletet, ám egy dologra nem számítottam én sem…Egy telefonra.
-Ez nem lehet igaz! Most hívott a partnerem, akivel az utolsó kortárs táncot adtam volna elő, hogy nem tud jönni. Kórházban van, elesett a motorjával, és eltört a lába. Mit fognak gondolni most a támogatók? Ez a buta liba még táncolni sem tud?! –mesélem aggódva Tylernek az előbbi telefonbeszélgetésemet.
-Kaori, te nagyon tehetséges vagy, nem fogják emiatt ezt gondolni. De én is szívesen fellépek veled, ha kell. –mosolyog megnyugtatóan.
-Ty, itt nem improvizálni kell, ez egy komplett koreográfia. Mondhatni könnyen megtanulható, de te hip hop táncos vagy, ez túl nagy falat lenne neked…-sajnálom, de ez így van.
-Tudom, hogy nem vagyok profi, de úgy is téged fognak nézni. Az előadásig még több mint három óra van. Nem sok, de gyorsan tanulok, főleg jó tanártól. –miért erősködik? Tényleg ennyire rendes, és nem akar cserbenhagyni annak ellenére sem, hogy talán ezzel le fogja bőgetni magát?
-Rendben van, megpróbáljuk. De ha nem jön össze, semmi baj, majd eltáncolok egyedül valamit, viszont akkor is végtelenül hálás leszek neked. –kapaszkodok a nyakába, aztán megcsókolom.
Az egyik barátnőmre bízom a vendégek fogadását, mi pedig elvonulunk gyakorolni. A legnevetségesebb az, hogy Tyler még engem is meglep azzal, hogy mennyire gyorsan utánozza le a mozdulataimat, pedig láttam már táncolni, és tudom, hogy nagyon jó.
Viszont az nem lep meg, hogy most sokkal több érzéssel tudom eltáncolni, de ez természetes. Tyler tényleg megdobogtatja a szívemet, nem kell csak eljátszanom…
-A végét átformálhatom a saját ízlésemre? A közönségnek tetszeni fog. –mondja a hosszú gyakorlás után, mikor úgy érezzük, hogy amennyire csak lehetett, mindent megtanult.
-Mit akarsz azon átformálni, hogy az ölembe fekszel? Egy újítás már igazán nem fér bele, ugye tudod? –nézek rá aggódva.
-Kaori, mindjárt ti jöttök! –kiabálnak be.
-Bízz bennem…-súgja Tyler, aztán megfogja a kezemet, és elindulunk átöltözni.
Teltház van, az első sorban pedig a lehetséges támogatók. Nagyon izgulok, hisz én beszéltem velük, nekem kell a legjobban bizonyítanom. Csak sikerüljön!
Mikor kimegyünk, kikapcsolok, és próbálom azt képzelni, hogy csak mi vagyunk itt, és senki más…Egymásnak táncolunk, a szívemet is beleadom…
Mindenki hatalmas tapssal fogadja az előadásunkat, én meg meglepetéssel a záró csókot.
Mosolyogva állunk fel, és hajolunk meg. A szívem a torkomban dobog, még sosem éreztem ilyen jónak ezt az előadást. Ezzel mások is így vannak, mert elismerően bólintanak a támogatók, vagyis biztosan számíthatunk rájuk.
Mikor lemegyünk a színpadról, sikítva Tyler nyakába ugrok. Rég örültem már valaminek ennyire, az a sok fáradtságos munka még sem ment kárba.
-Mondtam én, hogy jók leszünk…-mondja nevetve, miközben a fenekemet paskolja. Na jó, most elnézem neki, ma mindent.
-Igen, és én olyan büszke vagyok rád! Annyira ügyes voltál, el sem hiszem…-olyan sok minden kavarog most a fejemben, hirtelen azt sem tudom, hogy mit mondjak. Életem egyik legfontosabb estéjét mentette meg…
-Szeretnél pihenni, vagy hozzak inni esetleg valamit az est királynőjének? –simogatja meg az arcomat, mikor letesz a földre.
-Nem vagyok fáradt, tele vagyok energiával! Le akarok zuhanyozni, és otthon egész este ünnepelni! Hazamegyünk, pezsgőt bontunk, és...nem is tudom, legszívesebben kiabálnék örömömben! –igen, tudom, hogy nagyon lelkes vagyok -Nagyon köszönöm, annyira szeretlek…-az utolsó szó után hirtelen elhallgatok. Furcsa hallani saját magamat. Komolyan azt mondtam, hogy szeretem? Na jó, sok mindent szerethetünk, de ennek a szónak azért más értelme van azok között, akik együtt járnak. Most tényleg megijedtem attól, hogy ezt mondtam? Lehet, hogy ő is? Nem akarom tudni!
-Kaori…-kezd bele, de elnevetem magam, hogy oldjam a bennem felgyűlő feszültséget.
-Na jó, megyek lezuhanyozni. Te is tedd azt, mert kicsit megizzadtál. –rácsapok a fenekére, aztán elszaladok zuhanyozni.
Miután végzek, összefutok a szponzorokkal, és nagyon megköszönöm nekik, hogy bíznak bennünk, és támogatni fognak. Az egyik asszonynak még mindig könnyes a szeme, annyira meghatódott a szereplésünkön.
Viszont Tylert nem látom sehol…Most vagy elment, vagy a büfében van. Na jó, biztos a második…Már indulnék, mikor megjelenik az ajtóban, kezében egy kis ennivalóval meg az emlegetett pezsgővel.
-Huh, siettem, ahogy csak tudtam. Lezuhanyoztam, aztán kiszaladtam ezekért. Mehetünk? –mosolyog.
-Igen. –mosolyodom el én is, és el is indulunk. Hazafelé csak a fellépést elemezgetjük, szerencsére nem lakom messze, így nem kell sokáig erőltetni ezt a témát. Mintha nem lett volna ott…de szerencsére lég lelkes, hogy ő is beszéljen.
Mikor az ajtót nyitom, megint eszembe jut Tyler arca, mikor azt mondtam neki, hogy annyira szeretem. Azt hiszem, hogy megleptem, és nem kerülhetem tovább ezt a témát…
-Amit a fellépés után mondtam neked…-kezdek bele, de megcsókol.
-Ne légy ideges…-teszi rá reszkető kezemre a kezét, hogy együtt nyissuk ki az ajtót.
Bemegyünk.
-Szóval én csak…olyan hülyén érzem magam miatta. Túl áradtak bennem az érzelmek, de nem akartalak lesokkolni. Ez csak egy szó, amit talán már kimutattunk egymásnak…De nem akarom megmagyarázni, csak tudni szeretném, hogy most mit gondolsz, vagy mit érzel…-nézek rá, miután leteszem a cuccokat az asztalra.
Szeretkezés után is csak annyit nyögött ki, hogy gyönyörű vagyok, most mit várok akkor? Kiakadt, vagy azt mondja, hogy ő is szeret? Nem akartam ezzel elrontani azt, ami köztünk van. Ty fontos nekem, és kezd egyre jobb lenni, hogy velem van. Kit érdekel, hogy azt mondtam, amit? Bűn? Nem. Akkor és ott azt akartam mondani, már csak remélhetem, hogy nem kell megbánnom…
Megrázza a fejét, én meg csalódottan sóhajtva veszem tudomásul, hogy nem akarja.
‐Majd te segítesz levenni a felsőmet… - megfogja a kezeimet és magára vezeti. Nagyot nyelek…kicsit meglepett.
‐Jól van, segítek. – leveszem róla a felsőjét, aztán hátat fordít, hogy könnyebben le tudjam venni róla a melltartót. Nem bírom ki, hogy ne simítsak végig a hátán, de úgy néz ki cseppet se bánja, sőt egy sóhajjal adja tudtomra, hogy jól esett neki - Egy pillanat… - megyek a testápolóért. Jövök vissza, de egyszerűen nem tudom levenni róla a szememet…a kanapén ül félmeztelenül. Jó, takarja magát, de gyönyörű…Basszus…sikerül beégetni magamat, és megbotlok a szőnyegben, szerencsére nem esek pofára.
‐A lábad elé kéne figyelned… - de azért mikor lehuppanok mellé, megcsókol.
Hasra fekszik, haját elsimítja az útból, hogy neki tudjak állni. Muszáj megnéznem, hogy olyan puha-e a bőre, mint ahogy látszik. Lehajolok és elkezdem puszilgatni a hátát.
‐Milyen puha a bőröd… - súgom, aztán a nyakát is megcsókolom.
‐Inkább a kezedet kéne használnod… - na és mire?
Na jó, nem perverzkedünk, mert akkor tuti hazamegy. Elkezdem masszírozni. Azt hiszem ez nem csak neki, de nekem is örömet okoz…végre hozzáérhetek úgy, hogy nincs rajta ruha. Már ennek is örülök. Aztán hírtelen felpattan, hogy ő hazamegy. Hát…öhm…nem igazán értem a dolgot, de nem engedem el egyedül, szóval hazakísérem. Kicsit szarul esett, hogy nem maradt, szóval kap az ajtaja előtt egy puszit, és megyek. Vagyis mennék, ha nem fogná meg a kezemet.
‐Gyere be… - megcsókol, közben finoman megharap.
‐De most…? – ez azt jelenti, amire gondolok?
‐Meglátjuk. – behúz a házba, aztán rám veti magát. Lábait a derekam köré fonja, és szenvedélyesen kezdünk csókolózni. Nem is tudom hogy kerültünk ide, de a lépcsőn veszi le rólam a felsőmet.
‐Nem megyünk kicsit feljebb? – kérdezem a nyakát csókolgatva.
‐De igen…megyünk… - súgja, de ezt vmi észbontóan szexisen…
A karjaimban viszem be a szobába, és ültetem le az ágyra. Leveszem róla a felsőjét, még mindig olyan szép, mint nálam, nem káprázott a szemem. Máris a melltartójától akarom megszabadítani, ő meg a nadrágomtól.
‐El sem hiszem… - jegyzem meg, közben leveszem róla.
‐Pedig igaziak. – mi?
‐Jah, nem ezek – sikerült zavarba hoznia, és még ki is nevet. Megmarkolászom melleit…valaki csípjen meg, hogy biztos legyek benne, hogy nem álmodom - bár tényleg nagyon formásak. – oké, nem álmodom, megcsípett - Most arra gondoltam, hogy nem hiszem el, hogy itt vagyunk. - magyarázom.
‐Miért nem? – kérdezi miközben a maradék ruháimtól szabadít meg.
‐Mert túl szép, hogy elhiggyem, ahogy te is… - megcirógatom az arcát, aztán az ágyra döntöm.
‐Én sem gondoltam volna, hogy ez lesz, de örülök, hogy így alakult. Nem adhattam be rögtön a derekamat, meg kellett kicsit ismernem, nem igaz? – csak bólintok, aztán újra egymás ajkainak esünk.
Szétbontom a haját, miközben felül, végig simítok oldalán és hátán. A lehető leggyengédebb vagyok vele, csak a legjobbat érdemli. Hajamba túrva orrával cirógatja az arcomat. Kiráz tőle a hideg, de nagyon jó érzés. Lassan eltűnik rólunk az összes ruha.
‐Tyler… - mondja halkan a nevemet, mikor újra ledöntöm az ágyra.
Meztelen testünk egymáshoz simul, és csak csókoljuk egymást. Annyira finom szája van…sose tudnám megunni, hogy csókoljam.
Ledönt magáról, és rám mászva kezdi csókolgatni a nyakamat.
‐Deja vu-m van… - mondom mosolyogva – Ugye most nem vagy részeg? – kérdezem, közben megmarkolom fenekét. Erre ráharap a nyakamra, nem olyan erősen, de azért érzem… - Jó, oké, befejeztem, nem szeretnék foltokat… - még erősen meg is szívja a nyakamat…
‐Upsz… - kuncog a fülembe. Upsz???
‐Na ezért most kapsz… - dönteném le magamról, de megcsókol, így a büntinek lőttek…
Visszafekszem, és élvezem a kényeztetését. Kapok sok-sok puszit oda, ahol az előbb kiszívta a nyakamat…oké, nem is lesz bünti…jóvátette. Könnyű kiengesztelni mi!?
Csókjaival halad lejjebb, de nem sokáig jut, újra felém kerekedve csókol meg. Aztán ismét lefelé kezd menni, most már a hasamig is eljut, aztán felsőtestemet végig simítva jön megint egy finom csókért. Cicc, ha ezt így folytatod el fogok sülni…
Átveszem az irányítást és a hátára döntöm. Fölé mászom, és egy csók után testét kényeztetem. Hasán végig simítva jutok melléhez, amit finoman el is kezdek masszírozni, míg a másikat csókolgatom. Ezek a szexi nyögések…
Hasát puszilgatom végig, aztán combjait és végül…nyelvemmel kezdem kényeztetni. Ohh anyám…egyre hangosabb, kezdem elveszíteni a fejemet…Tyler, micsoda nőt találtál barátom…Egyre szaporábban veszi a levegőt, már majdnem eljuttatom a csúcsra, de…
‐Várj… - ül fel.
‐Mégis mire? – megcsókol, és hátra dönt.
Ohh már értem…hátam mögött támaszkodva ülök és nézem mit csinál. Elhelyezkedik lábam között, huncut mosollyal az arcán néz rám, és végig simít merevedésemen. Apró csókokkal borítja be, közbe végig a szemembe néz. Nyalogatja kicsit, aztán a szájába csúsztatja. Hangos nyögés tör ki belőlem. Nagyon jól csinálja, de talán ezt most nem kéne sokáig…Vele együtt akarok elmenni…
Felemelem a fejét. Veszi is az adást…fölém térdel, átkarolja a nyakamat és szenvedélyesen csókol meg. Nem bírom tovább…Bejáratához illesztem magam, és lassan ül rám. Egy fojtott nyögést hallat, és nyakamba hajtja a fejét, míg kicsit hozzá szokik a méretemhez. Hátát simogatom, és puszilgatom ahol csak érem. Lassan kezd mozogni, közben megcsókol…lehet ennél tökéletesebb ez a pillanat? Nem hiszem…
Egyre gyorsabb tempóra kapcsol, de ne már csak ő dolgozzon…Hátára döntöm, és most én leszek kicsit aktívabb. Összekulcsolom a kezünket a feje fölött és nyakát csókolgatom. Egy erősebb lökésnél megszorítja a kezemet, és hangosan nyögve élvez el alattam. Pár pillanat múlva engem is magával ragad a mámoros érzés.
‐Gyönyörű vagy… - mondom kicsit rekedtes hangon és óvatosan kihúzódom belőle.
Kiscica módjára hozzám bújik, és már alszunk is. Reggel a telómra ébredünk. Ma is korán kell bemennem. Még lesz pár ilyen nap, mert át kellett koreografálnom az egészet, mert mégsem tetszett az előadónak…mikor már majdnem kész voltunk a klippel, akkor közli…mindegy…
‐Jó reggelt kicsim…hmm…milyen jó alvószerelésed van. – vigyorgok.
‐Nincs is rajtam semmi… - néz rám értetlenül.
‐Hát ez az… - megcsókolom – Egész nap te fogsz a fejemben járni… - mondom mosolyogva.
‐Néha azét koncentrálj oda, a munkádra… - átkarolja a nyakamat.
‐Jól esett volna, ha mondasz valami olyasmit, hogy „nekem is az én csődöröm fog a fejemben járni…” – lehúz magához egy csókra, de asszem készülődnöm kéne. Fel is kelek, és a szétdobált ruháimat keresgélem.
‐Nem akarsz lefürdeni, mielőtt elmész? – kérdezi a fürdő ajtajából.
‐Veled? Dehogynem… - el is dobom a pólómat és szaladok utána a fürdőbe.
Simogatásokkal és csókokkal egybekötött zuhanyzás után kapkodom magamra ruháimat, mert totál késésben vagyok. Persze az ajtóban még kap egy búcsú puszit, de visszafordulok.
‐Este látlak? Mondjuk nálam? – kérdezem.
‐Gyere értem, ha végeztél. – mosolyog rám.
‐Rendben. – közelebb lépek és a fenekére simítom a kezeimet – Vigyázz erre formás hátsódra… - megcsókolom.
‐Menj már… - mondja nevetve.
Tényleg csak ez az őrült éjszaka jár a fejemben. Annyira tökéletes volt…leírhatatlanul jó volt. Lehet, hogy belezúgtam…? Írok neki pár sms-t ma, mikor éppen nem kell táncolnom. Olyanokat, hogy hiányzik, és milyen jó volt az este…csupa szép dolgokat…persze egyszer sem válaszolna…Nem baj, majd este ezért kapni fog…
Mikor közli a rendező, hogy mára ennyi, azonnal kapom a cuccaimat, az órámra pillantok és megyek Kaorihoz. Még biztos dolgozik…
Igen, igen dolgozik…de már nem sokáig, mert megjött a hős lovag, hogy kiszabadítsa…
Meglátom a folyosón, és hátulról átölelve csókolok a nyakába. Szegénykémre rá is hozom a frászt…
‐Na, mehetünk? – kérdezem egy puszi után.
‐Még van egy órám… - ohh…akkor én végeztem korán.
‐Jól van, megvárlak. – kap egy puszit a finom szájára.
‐Be is jöhetsz…gyereknek tartok órát. – mosolyog, de egy percre se szakadna el az ölelésemből.
‐Szóval táncoljalak le, és tartsam meg helyetted? – vigyorgok.
‐Itt is megvárhatsz… - jajj, te…
‐Csak vicceltem. Gyere ide… - finoman csókolom meg.
Közben már a gyerekek is jönnek, és felcsillan a szemük, hogy én is itt vagyok. Fainak…
Most nem hátráltatom a munkában…beállok én is, és tanulok a tanár nénitől…Jó, azért kifigurázok pár mozdulatot, de nem is én lennék, ha nyugton csinálnám…
Az óra után zuhanyozni megy, de nem mehetek vele…a férfi zuhanyzóba küld…na szép. Én idejövök érte, de nem fürödhetek vele…És még várni is kell rá…
‐Mi tartott ennyi ideig? – kezdem cukkolni.
‐Vár rám a barátom, és tetszeni akarok neki. – hmm….erre most mit mondjak?
‐Na jó, ebbe nem tudok belekötni. – kapok egy puszit, és megyünk is.
-Hát…mikor először megláttalak, rögtön az ugrott be, hogy jól mutatnál az ágyamban…most meg…Kaori, én azt hittem elég tiszta a helyzet. Mármint…én azt hittem, hogy mi járunk. Csak, mert nekem eléggé úgy néz ki a dolog. És különben is, ha csak egy éjszakára kellenél, az első visszautasítás után leléptem volna, mert akad elég csaj, aki kérés nélkül hanyatt dobja magát nekem...-az asztalra támaszkodva hajol közelebb hozzám- Mit gondolsz, megcsókolhatom a barátnőmet? –kérdezi mosolyogva.
-Akad épp elég? Figyelj, akkor menj nyugodtan, miattam igazán nem kell maradnod…-felelem dacosan.
-Kaori, eljutott hozzád, amit mondtam? Ha nem, mondom egyszerűbben. Nekem csak te kellesz. –finoman megcsókol, és én hagyom- Nem megyünk fel lefeküdni? –kérdezi halkan, aztán ad egy puszit a számra.
-Inkább ülj szépen vissza enni. –fefelem. Nincs semmiféle engedmény a megható vallomás ellenére sem. Kapok még egy puszit, aztán eszünk tovább.
Azt hittem, hogy vacsora után újra bepróbálkozik, de inkább nem adok rá időt neki, szóval mosogatni kezdek. Tyler odaoson mögém, a nyakamba csókol, és elzárja a vizet. Csókolózni kezdünk, egyszerűen imádom az ajkait! Minden olyan szép és jó, csak ne akarna felültetni a mosogatóra…Nem-nem, nincs sex a konyhában sem! Odafent fogmosás után együtt fekszünk az ágyba. Aztán Ty ki tudja hányadszorra, de megint bepróbálkozik. Először csak átölel, utána az arcomat, a nyakamat és végül a vállamat kezdi puszilgatni.
-Tyler…arról volt szó, hogy nem próbálkozol…-mondom a hátamra fordulva, miközben Tylerre nézek.
-Nem is…csak gondoltam, álomba puszilgatlak…-ad az ajkaimra egy puszit és átölel. Így is alszunk el, egymást ölelve.
Reggel Tyler korán indul el a forgatás miatt, még a hosszú puszi sem vigasztal, viszont legalább később találkozunk a közeli parkban. Délelőtt még tartok egy órát, utána hazaugrom elkészülni és irány a park.
Mikor megérkezem, adok neki egy hosszú puszit a szájára, aztán leülök vele szemben. Tyler még rózsát is hozott, amit egy újabb puszi után meg is kapok.
Kézen fogva sétálgatunk, beszélgetünk, fagyizunk, jól telik a nap. Estefelé elindulunk hazafelé, de ez nem a szokásos hazafelé vezető út. Mindegy, Tylerre bízom. Egyszer csak megállunk egy ház kapuja előtt.
-Megjöttünk. –mondja mosolyogva.
-Hova? –nem itt lakok.
-Hozzám. -mondja egy puszi kíséretében.
-Ty, én még mindig nem…-kezdek bele.
-Ne gondolj rosszra…bár szerintem az nem rossz dolog. Csak olyan jó volt veled tegnap. Már készítettem ki neked fogkefét, meg aludhatsz az egyik pólómban…és, ha szeretnéd, vacsit is főzök neked. –nagyon meg akar győzni.
-Tyler…-most mit mondjak?
-Legalább gyere fel egy kicsit. Aztán majd eldöntöd, maradsz-e. –megfogja a kezem, és befelé kezd vezetni. Gyorsan körbevezet, kellemes kis lak.
-Hát ennyi, nem nagy szám, de ez úgyis csak ideiglenes, míg nem lesz elég pénzem sajátra…vagy össze nem költözöm valakivel. Mosolyog rám.
-Hát, ha majd megtaláltad a nagy őt…-jegyzem meg.
-Remélem, megtaláltam…-én is így gondoltam. Megcsókol.- Nézz körbe, addig főzök valamit.
-Ne segítsek? –kérdezem meg tőle.
-Nem kell, pihizz csak. –feleli, aztán a konyhába megy. Azért én csak segítek neki, nem tudok csak úgy tétlenül ücsörögni. Vacsora után beszélgetünk.
-Mit szólnál, ha megmasszíroználak? –kérdezi mosolyogva.
-Rendben. –hátat fordítok neki, hogy elkezdhesse.
-Öhm…először is, be kéne menned a szobába, levenni a felsődet a melltartóval együtt és hasra feküdni, és ha megvagy, jövök a testápolóval…Így is benne vagy? –ad az arcomra egy puszit. Megrázom a fejemet, mire csalódottan sóhajt egyet.
-Majd te segítesz levenni a felsőmet…-megfogom mindkét kezét, és magamra irányítom. Hallom, hogy halkan nyel egyet, talán izgatott lett attól, hogy megengedem neki, de én sem vagyok fából…nem bírok mindig csak nemet mondani, mikor így ostromol…
-Jól van, segítek. –először csak a felsőmet húzza le, majd mikor már ezzel megvan, hátat fordítok, hogy a melltartómat is ki tudja kapcsolni. Kezével lágyan simít végig hátamon, mire elégedetten sóhajtok fel. –Egy pillanat…-mondja, és elindul a testápolóért. Visszafelé annyira néz, miközben kezemmel takarom kebleimet, hogy meg is botlik a szőnyegben.
-A lábad elé kéne figyelned…-mosolygom meg az eseményeket, aztán mikor leül a kanapéra, megcsókolom. A hasamra fekszem, hajamat oldalra simítom, hogy hozzá tudjon kezdeni a masszázshoz. De mielőtt még hozzákezdene, érzem, hogy apró puszikkal halmozza el bőrömet. Egészen libabőrös leszek tőle…jaj, ne csináld ezt velem…
-Milyen puha a bőröd…-jegyzi meg halkan, majd nyakamba csókol.
-Inkább a kezedet kéne használnod…-köszörülöm meg a mondat végén a torkomat. Nem mer ellenkezni, így aztán csak elkezdődik végre a beígért masszírozás. Egy idő után már túl jól esik, és úgy döntök, hogy menekülőre fogom. Nem értem magamat, hogy miért csinálom ezt, de felöltözök, és úgy döntök, hogy hazamegyek.
Persze Tyler nem akar egyedül elengedni, így aztán hazakísér. Furcsa, hogy nem próbálkozik semmivel, csak egy puszit ad a számra, és már búcsúzna is, mikor megfogom a kezét. Nem tudom, hogy csak ez kellett-e, hogy lássam őt elindulni, de nem akarom, hogy elmenjen.
-Gyere be…-mondom közelebb hajolva, az ajkaira harapva.
-De most…? –kérdez bizonytalanul.
-Meglátjuk. –behúzom őt ajtón belülre, aztán a derekára ugrom mindkét lábammal, hogy megtartson. Hevesen kezdünk csókolózni, talán ez annak is köszönhető, hogy ezt a dolgot már egy ideje elnyomjuk magunkban.
A lépcsőn kötünk ki, én meg már a felsőjét húzom le. Végre normálisan megnézhetem magamnak, nem csak lopva pillanthatok rá, hogy ne érezze, mennyire kívánom. Tényleg tökéletes teste van, nem győzöm eleget simogatni, és csókolgatni.
-Nem megyünk kicsit feljebb? –kérdezi nyakamba csókolva.
-De igen…megyünk…-sóhajtom fülébe a lehető legerotikusabb hangomon. Felkap, és úgy visz a hálószobába. Óvatosan tesz le az ágyra, de csak rá ültet, hogy le tudja venni a felsőmet. Miközben a melltartómat próbálja kicsatolni, addig én az övével teszem ugyanezt.
-El sem hiszem…-mondja, miközben leveszi rólam.
-Pedig igaziak. –nevetem el magam akaratlanul is.
-Jah, nem ezek –egy picikét sikerült zavarba hoznom, de aztán mindkét kezével megmarkolja kebleimet- bár tényleg nagyon formásak. –erre már játékosan megcsípem az oldalát- Most arra gondoltam, hogy nem hiszem el, hogy itt vagyunk.
-Miért nem? –kérdezek rá, közben már az alsó öltözékét cibálom le róla.
-Mert túl szép, hogy elhiggyem, ahogy te is…-simít végig az arcomon, majd maga alá fektet.
-Én sem gondoltam volna, hogy ez lesz, de örülök, hogy így alakult. Nem adhattam be rögtön a derekamat, meg kellett kicsit ismernem, nem igaz? –nem is válaszol, csak bólint, és újra csókolózni kezdünk. Lassan szétbontja a hajamat, miközben felülök hozzá, másik kezével oldalamat és hátamat cirógatja, ami olyan kellemes érzés, mint még soha. Azért, mert ő csinálja? Igen, úgy vágytam már rá… Ujjaimmal hajába túrok, orrommal cirógatom az arcát. Nem tudom levenni a szememet róla, tényleg nem tudom, hogy mi van velem, de jó, ezt nagyon érezni, csak ne legyen vége…
-Tyler…-sóhajtom halkan nevét, miközben újra hátra dőlünk, és immáron meztelen testtel gabalyodunk össze.
‐Hát akkor…szia… - mosolyogva végig simít arcomon. De én nem akarok menni…egész más terveim vannak…
‐Szia… - mondom miután finoman az ajtókeretnek nyomom.
‐Igen? Akarsz valamit? – szerinted?
‐Nem tudom. Te nem akarsz? – akarj, léciléciléci…
‐Tyler, olyan szép esténk volt, ne akard most elrontani. – sóhajt.
‐Elrontani? Én inkább megkoronázásnak mondanám. De mi a baj? – nem igazán értem.
‐Hát… - na várjunk csak…
‐Ugye nem vagy…? – szűz…
‐Úristen…Nem, nem vagyok szűz, ha erre gondolsz. – oké, oké nem kell így felháborodni.
‐Jobb ezt tisztázni, de nem zavarna. Amúgy nem szoktam magam bekönyörögni lányokhoz, - inkább fordítva szokott lenni… - nem vagyok az a letámadó típus, de most szívesen maradnék. – mondom egyre közelebb hajolva…imádom csókolni azokat a finom ajkait.
‐Ty, nem tudom, hogy te mit nézel ki kettőnkből, de nekem több kell ahhoz, hogy beengedjek egy fiút az ágyamba. – pedig már majdnem összejött. Bár részeg volt, így nem lett volna fair…
‐Jól van, megértem. Úgy is szeretnélek jobban megismerni. – végre megcsókolhatom…mrrr…cicc, úgy kívánlak!!
‐Ha nem tartanék attól, hogy próbálkoznál, most bejöhetnél aludni. Jó hozzád bújni, nagyon jó… - látom nem csak én vagyok rákattanva a másikra…
‐És, ha megígérem, hogy jófiú leszek? Szeretnék veled aludni. – megcsókolom, és a csók alatt bejutok a házba. Azt még nem tudom, hogyan fogom kibírni, hogy csak aludjak mellette, semmi action nélkül…
‐Menj most fel az emeletre, és zuhanyozz le, addig én főzök egy kis vacsit. – szót is fogadok.
Ledobom a cuccaimat és megyek is fel, jól fog esni egy zuhany, legalább lehűt egy kicsit. Mikor végzek, akkor esik le, hogy én lent hagytam a táskámat és abban vannak a váltóruháim. Na nem baj…derekam köré tekerek egy törülközőt és lebattyogok. Mielőtt még azt hinné, hogy így akarom elcsábítani, mentegetőzni kezdek.
‐Itt hagytam a táskámat, abban vannak a cuccaim… - rám néz, és kacér mosollyal mér végig. Na jó, közelebb megyek, hogy jobban szemügyre vedd, kivel nem akarsz ma lefeküdni…
‐Nagyon jól nézel ki… - mosolyogva végig húzza ujját a hasamon. Ettől az egy érintésétől megint beindultam. Hihetetlen, hogy lehet így kívánni valakit!?
‐Köszönöm… - feljebb húzom a felsőjét, hogy végig simíthassam hasát - rád a jól nézel ki már nem is elég… - akaratlanul is tovább haladok melle irányába, de megfogja a kezemet. Finoman marok oldalába…hmm…táncol, bomba jó alakja van, mégis van mit fogni rajta. Istenem, tökéletes…
‐Na-na Tyler, ez már kicsit sok lesz…Nem szeretném, ha bármi komolyabb is történne velünk…még nem… - csókol meg.
‐Tetszik ez a még a mondatban. – mosolygok.
‐Hivatalosan még a barátnőd sem vagyok, meg sem kérdezted, hogy járnék-e veled… - mennyi bajod van…
‐Szóval lennél a barátnőm, ha megkérdezem? És a barátnőmet legalább csókolni szabad? – már meg is csókolom, nincs idő itt válaszolgatni, pontosan tudom a választ…
Hírtelen felkiált a csók közben, és észre is veszem miért, szegénykém beletenyerelt a forró serpenyőbe, hát nála szó szerint felforrósodott a hangulat. Rögtön a hidegvíz alá rakom a kezét.
‐Nagyon fáj…még jó, hogy már egy ideje levettem a tűzhelyről, mert most aztán nézhetném a tenyeremet… - oké, apuci meggyógyítja…
‐Jól van, semmi baj. Még egy kicsit itt tartjuk, aztán befújjuk égés elleni sparyvel… - mondom mosolyogva.
De mivel a törölközőt elengedtem, hogy Kaorit ápoljam, le is csusszan rólam. Ez de kínos…gyorsan utána kapok és tekerem i vissza magamra.
‐Bocsi… - mondom közben.
‐Semmi gond, nem láttam semmit… - ebben nem vagyok olyan biztos… - Megyek, gyorsan lekezelem a kezemet, lezuhanyozok, aztán jövök is. – hát rendben…
Míg fent van az emeleten, addig magamra kapok egy boxert, és meg is terítek, hogy azzal ne kelljen tökölnie. Aztán nézelődök kicsit a nappalian, hátha találok valami érdekeset, de meghallom a léteit és rögtön felé fordulok.
‐Csini hálóruha… - mondom miután alaposan végig mértem.
‐Megágyaztam odafent, meg készítettem ki fogkefét is, szóval vacsi után már csak fel kell fáradnia az uraságnak. – mondja a nyakamba csimpaszkodva.
‐El vagyok kényeztetve… - mondom alaposan megmarkolászva a fenekét.
‐De további kényeztetésben ne bízz… - naaa, most miért veszed el onnan a kezem!? Olyan jó helyen volt ott…
Leülünk kajálni. Megint finomat csinált. Ne, már így olyan hamar bele fogok szeretni…a kajával lehet a legjobban megfogni…jól van na, szeretem a hasamat. Szerencsére, ez nem látszik…
‐Tyler, mondd csak…azért maradtál, mert abban bízol, hogy ma végre lefekhetsz velem? – öhm…mi van?
‐Öhm…ezt most miért kérdezed? – ez hogy jön ide? Kezd meleg lenni…
‐Csak tudni szeretném, hogy mi van köztünk, vagy, hogy mire kell berendezkednem. Ha egyéjszakás kalandot akarsz, akkor mondd meg, aztán majd eldöntöm, hogy kell-e ez nekem, vagy sem. Nem fogok hazudni, hogy vonzódom hozzád…testileg is…csak később nem szeretnék csalódni, és szeretnék tisztán látni. – értem…
‐Hát…mikor először megláttalak, rögtön az ugrott be, hogy jól mutatnál az ágyamban…most meg…Kaori én azt hittem elég tiszta a helyzet. Mármint…én azt hittem, most mi járunk. Csak mert nekem eléggé úgy néz ki a dolog. És különben is, ha csak egy éjszakára kellenél, az első visszautasítás után léptem volna, mert akad elég csaj, aki kérés nélkül hanyatt dobja magát nekem… - az asztalra támaszkodva hajolok hozzá közelebb – Mit gondolsz, megcsókolhatom a barátnőmet? – kérdezem mosolyogva.
‐Akad épp elég? Figyelj, akkor menj nyugodtan, miattam igazán nem kell maradnod…. – ne már, csak ez ragadt meg a mondókámból?
‐Kaori, eljutott hozzád amit mondtam? Ha nem, mondom egyszerűbben. Nekem csak te kellesz. – finoman csókolom meg – Nem megyünk fel lefeküdni? – súgom a szájába, aztán adok ajkaira még egy puszit.
‐Inkább, ülj szépen vissza enni. – nah…ünneprontó…
Még egy puszit azért lopok, aztán visszaülök kajolni. Vacsi után, ahelyett, hogy felmennénk, nekiáll mosogatni. Odasettenkedek mögé, belecsókolok a nyakába, közben elzárom a vizet, aztán magam felé fordítom, hogy megcsókolhassam. De mikor fel akarom ültetni a csapra, kis ellenállásba ütközöm, úgyhogy inkább leállok…de…olyan jól néz ki. Mindennek ő az oka…
Fent a fürdőben együtt mosunk fogat, aztán lefekszünk az ágyba. Persze rögtön át is ölelem és puszilgatni kezdem az arcát, a nyakát meg a vállát.
‐Tyler…arról volt szó, hogy nem próbálkozol… - mondja a hátára fordulva a szemembe nézve.
‐Nem is…csak gondoltam álomba puszilgatlak. – adok ajkaira egy puszit és átölelem.
Hamar elalszunk, de reggel korán kell kelnem, mert még zajlik a forgatás. Gyorsan kinyomom az ébresztőmet, nehogy felébredjen, aztán miután elkészültem, egy csókkal ébresztem cicámat. Kicsit hosszúra nyúlik ez a jó reggelt puszi, de nem bánom.
Kicsit szomorúnak látszik, hogy mennem kell, de legalább megbeszéltük, hogy később a közeli parkban találkozunk. Már alig várom, hogy újra lássam…Még egy puszi, és indulok is.
Szerencsére úgy végzek, hogy még haza is tudjak menni átvedleni. Aztán spuri a parkba. Út közben veszek egy rózsát, letelepedek egy padra és várom. Mikor megérkezik, úgy tartom a virágot, hogy ne lássa…kapok egy puszit, és leül velem szemben, az asztal másik oldalára.
Rákönyökölök az asztalra, megszagolom a rózsát, aztán egy pusziért cserébe meg is kapja.
Sétálgatunk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat. Rájöttem, hogy imádok vele lenni…hát, hamar meg tudok szeretni valakit. A séta alatt egy percre sem engedem el a kezét, az enyém, kész…Na jó, mikor meghívom egy fagyira, akkor elengedem a kezét, mert a virágot is fogni kell. Talán kicsit perverz fantáziám van, de nagyon szexi ahogy nyalja azt a fagyit…meg mintha rá is játszana kicsit, vagy csak hallucinálok!?
Mikor kezd sötétedni, elindulok hazafelé. Látom rajta, hogy nem érti miért erre jövünk, de nem szól semmit. Talán azt hiszi, kerülővel viszem haza…de nem…ma nem megy haza. Megállok egy ház kapuja előtt.
‐Megjöttünk. – mosolygok rá.
‐Hova? – na tippelj…
‐Hozzám. – kap egy puszit.
‐Ty, én még mindig nem…
‐Ne gondolj rosszra…bár szerintem az nem rossz dolog. – vágok közbe mosolyogva – Csak olyan jó volt veled tegnap. Már készítettem ki neked fogkefét, meg aludhatsz az egyik pólómban…és ha szeretnéd vacsit is főzök neked. – gyerünk már…ne kéresd magad.
‐Tyler… - ne már, ez rosszul kezdődik…
‐Legalább gyere fel egy kicsit. Aztán majd eldöntöd maradsz-e. – megfogom a kezét és már megyünk is.
Felmegyünk, körbe vezetem, na ez nem tart sokáig, egy nappali plusz egy szobás lakás...elég ez, úgyse nagyon vagyok itthon.
‐Hát ennyi, nem nagy szám, de ez úgyis csak ideiglenes, míg nem lesz elég pénzem sajátra…vagy össze nem költözök valakivel. – mosolygok rá.
‐Hát ha majd megtaláltad a nagy őt… - jajj de vicces…
‐Remélem megtaláltam… - jegyzem meg halkan, aztán megcsókolom. Nézz körbe, addig főzök valamit.
‐Ne segítsek? – kérdezi.
‐Nem kell, pihizz csak. – mosolygok, aztán megyek a konyhába.
De nem bír magával…muszáj segítenie. Hihetetlen. Így hogy mutassam meg, hogy tudok főzni? Nem hagy érvényesülni…
Kaja után beszélgetünk még…tök jó, hogy nem fogyunk ki a témából…Ráadásul az első lány, akivel tök őszinte vagyok mindenben. Még egy kicsit sem túlzok semmiről…nem tudom mivel vett le a lábamról, de sikerült neki.
‐Mit szólnál, ha megmasszíroználak? – kérdezem mosolyogva.
‐Rendben. – hátat fordít nekem…asszem nem magyaráztam el, nálam hogy zajlik egy masszázs.
‐Öhm…először is, be kéne menned a szobába, levenni a felsődet a melltartóval együtt és hasra feküdni, és ha megvagy, jövök a testápolóval…Így is benne vagy? – adok arcára egy puszit.
Miután Tyler elmegy, a táncstúdióba indulok. A mai próbán valahogy energikusabb vagyok, talán Ty reggeli csókja miatt? Nem tudom…talán…talán biztos… Az órák után lezuhanyozom, aztán irány haza, mert ma aztán nagyon elfáradtam. Már csak otthon veszem észre, hogy jött egy üzi a telómra Tylertől.
„ Cicc, most utálni fogsz, de csak később tudunk találkozni. Úgy tűnik még egy darabig a forgatáson leszek, pedig már úgy lennék veled. Átugrom hozzád, ha végeztem, puszillak Csókkirálynőm”
Ah, de kis édes. Akkor talán már nem is kell sokat várnom rá, és bingó…alig, hogy neki kezdek a vacsinak, csengetnek az ajtón. Mosolyogva engedem be őt.
-Nem kapok puszit? Pedig siettem, ahogy csak tudtam, még…-jól van, megkapod a puszidat, jobban mondva azt a csókot, amire egész nap vártam- fürödni sem volt időm. –fejezi be a csók után.
-Akkor menj, addig én befejezem a vacsit. –mondom neki.
-Bor nem lesz, ugye? –kérdezi vigyorogva, aztán átölelve ad egy puszit az arcomra. Nagyon vicces, csak gyere vissza…Kis édes dögöm, nem tudok ezért komolyabban haragudni rá. Míg Tyler fürdik, addig én megterítek, így mire leér, az asztal már készen is van. Miután megvacsizunk, a nappaliban még beszélgetünk, hülyülünk, no és persze elcsattan egy-egy édes csók is. Mikor a hosszú csók kicsit komolyabb kezd lenni, és a nyakamat kezdi csókolni, leállítom.
-Figyelj Tyler, tegnap este…
-Részeg voltál, tudom.–az is.
-Nem akarom, hogy csak egy caf…-most miért vág közbe?
-Nem tartalak annak. –mosolyog.
-Mi lenne, ha nem vágnál mindig közbe?! –kérdezem tőle kicsit durcásan, mire kapok egy puszit.
-Nem kell ma este is vigyázni rád? –kérdezi végig simítva az arcomon.
-Azt hiszem, ma nem esik bajom. –sajnálom, hehe.
-Akkor igyunk valamit…-jaj de vicces.
-Tyler…
-Jól van, vettem…-na jó, azért egy puszit adok neki. Kikísérem az ajtóig, de a búcsú elég hosszúra sikeredik, talán nem akar elmenni, de akkor is mennie kell. Mikor végre elindul, akkor is sokszor néz vissza, én meg mosolyogva nézem, ahogy távolodik…
Másnap irány a munka, nem érek rá azon gondolkodni, hogy mi történt tegnap. Persze csak addig, míg az egyik órám kellős közepén meg nem jelenik Tyler. A gyerekek imádják, azonnal be is fogják őt táncolni. Egy darabig csak nézem, aztán én is csatlakozom, de persze Ty azonnal bevadul és mutat pár olyan dolgot is, amit talán nem kéne látnia a gyerekeknek, szóval ennyit az óráról, ez nem erotikus tánclecke, ehh…
Az óra végeztével Tyler felajánlja, hogy segít átöltözni, de köszönettel visszautasítom. Még az irodában is van egy-két átnézendő dolog, így egy puszi után nekiesek, míg Tyler a kanapén heverészik.
-Cicc, nem megyünk már? –kérdezi felülve.
-Mindjárt…-felelem a papírok mögül.
-Le fogjuk késni a filmet…-mögém állva kiveszi a kezemből a papírt, amit éppen fogtam.
-Milyen filmet? –lemaradtam valamiről?
-Gondoltam elviszlek moziba. –ad a homlokomra egy puszit- Szóval, ha nem indulunk el, nem fogjuk látni az elejét. –mielőtt bármit mondanék, már az ajtó felé haladunk.
-Jól van, megyek már…-lenne más választásom?
Tyler semmit sem enged fizetni, mindent ő áll. Igazán lovagias, ez tetszik. A film közben sem tesz semmit, ez is egy jó pont. Azért egy jó óra múlva már hozzá bújom, kezem combján pihen, mert így kényelmesebb és romantikusabb is.
A film után hazasétálunk, Tyler egészen az ajtóig kísér, rendes tőle. Kinyitom az ajtót, aztán felé fordulok.
-Köszönöm, jól éreztem magam. –mosolyogva átkarolom a nyakát, és megcsókolom búcsúzóul.
-Ez kölcsönös. –feleli mosolyogva.
-Hát akkor…szia…-mosolyogva végig simítom az arcát, mire ő gyengéden az ajtókeretnek nyom.
-Nem tudom. Te nem akarsz? –jah szóval így állunk…Be akar jönni, mi?
-Tyler, olyan szép esténk volt, ne akard most elrontani. –mondom sóhajtva.
-Elrontani? Én inkább megkoronázásnak mondanám. De mi a baj? -kérdezi.
-Hát…-nem is tudom…
-Ugye nem vagy…?- be se fejezd…
-Úristen…Nem, nem vagyok szűz, ha erre gondolsz. -most komolyan ezt nézte ki belőlem? Nem mintha ciki lenne a szüzesség, de ahhoz túl bátor kislány voltam már vele.
-Jobb ezt tisztázni, de nem zavarna. Amúgy nem szoktam magam bekönyörögni lányokhoz, nem vagyok az a letámadó típus, de most szívesen maradnék. –ha még közelebb hajolsz azzal az édes, hatalmas száddal, bele fogok harapni…jaj ne…
-Ty, nem tudom, hogy te mit nézel ki kettőnkből, de nekem több kell ahhoz, hogy beengedjek egy fiút az ágyamba. –pedig ha tudnád, hogy milyen őrülten kívánlak, hogy most azonnal a karjaidba vetném magam. Egyrészről ott az olasz temperamentumom, ami azt diktálja, hogy vágjak bele a legmerészebb dolgokba is. De másrészről meg spanyol is vagyok, egy romantikus nő, aki elvárja, hogy a szeretett férfi a fölébe súgja, hogy szereti, és csak ölelje és ölelje, míg el nem hiszi neki ezt a szerelme.
-Jól van, megértem. Úgy is szeretnélek jobban megismerni. –végre megkaparinthatom azt a csókos száját, ajkaink hosszú, mély csókban forrnak össze.
-Ha nem tartanék attól, hogy próbálkoznál, most bejöhetnél aludni. Jó hozzád bújni, nagyon jó…-ajkaimba harapva sóhajtok fel.
-És, ha megígérem, hogy jófiú leszek? Szeretnék veled aludni. –megint megcsókol. Viszont úgy döntök, hogy hiszek neki, mert talán megértette az érveimet, és neki is elég lesz ma, hogy hozzám bújhat, meg csókolgathat, így aztán a csók alatt szépen behúzom ajtón belülre, még be is zárok közben.
-Menj most fel az emeletre, és zuhanyozz le, addig én főzök egy kis vacsit. –bújok ki öleléséből, hogy eligazítsam hőn szeretett vendégemet.
Épp nagyban a vacsorán dolgozom, mikor lépteket hallok meg az emeletről. Nagyon el vagyok foglalva, szóval nem tudok most oda nézni, csak akkor, mikor már Tyler leér.
-Itt hagytam a táskámat, abban vannak a cuccaim…-oda nézek és legnagyobb meglepetésemre már csak egy szál törölközőben van. Huncut mosoly ül ki tökéletesen kidolgozott teste láttán, amit ő is észrevesz, és közelebb merészkedik. Úgy érzem, hogy minden idegszálam megfeszül, a puszta látványa arra késztet, hogy karmoljam, hogy harapjam, rá akarom vetni magam, de nem lehet.
-Nagyon jól nézel ki…-jegyzem meg mosolyogva, miközben mutatóujjamat a hasán lévő kockákon húzom végig. Olyan, mint egy tökéletes dombormű, melynél szebbet nem is kívánhatna az ember, csak ez itt van, ő él, és ettől lesz még jobb a dolog.
-Köszönöm…-lassan feljebb húzza felsőmet, hogy végig simíthasson a hasamon- rád a jól nézel ki már nem is elég…-keze magától indul meg melleim felé, de én megfogom. Ujjai puhán mélyednek oldalamba, mintha nem akarna elengedni.
-Na-na Tyler, ez már kicsit sok lesz…Nem szeretném, ha bármi komolyabb is történne velünk…még nem…-teszem hozzá lágyan megcsókolva finom ajkait.
-Tetszik ez a még a mondatban. –óh tudom én, nem kell még mosolyogni is.
-Hivatalosan még a barátnőd sem vagyok, meg sem kérdezted, hogy járnék-e veled…-forgatom meg a szemeimet megjátszott sértődöttséggel.
-Szóval lennél a barátnőm, ha megkérdezem? És a barátnőmet legalább csókolni szabad? –mielőtt még bármit mondanék, megteszi. Megcsókol. Annyira belefeledkezünk ebbe a csókba, hogy észre sem veszem, hogy hol a kezem, és a forró serpenyőbe tenyerelek. Hangosan kiáltok fel fájdalmamban, Tyler azonnal hideg víz alá nyomja a kezemet.
-Nagyon fáj…még jó, hogy már egy ideje levettem a tűzhelyről, mert most aztán nézhetném a tenyeremet…-mondom siránkozva, de talán ez érthető, mert tényleg nagyon fáj.
-Jól van, semmi baj. Még egy kicsit itt tartjuk, aztán befújjuk égés elleni sparyvel…-mivel Tyler a kezemet szorongatja, a törölközőt el kell engednie, ami hopp…hirtelen lecsúszik róla. Még a szám is tátva marad a látványtól. Nem vagyok az a bámuló típus, de meg kell hagyni, hogy alul is meg vannak az adottságai. Basszuskulcs, ezek után még jobban kívánom…
-Bocsi…-szólal meg kínosan visszatekerve a törölközőt. Nem akarom mondani már, hogy semmi gond, hagyd csak így, engem nem zavar.
-Semmi gond, nem láttam semmit…-talán neki is könnyebb, ha ezt mondom- Megyek, gyorsan lekezelem a kezemet, lezuhanyozok, aztán jövök is. –gyorsan olajra lépek, mielőtt még valami olyanba mennék bele, amit később megbánok.
Szerencsére már felvett egy boxert, mire visszaérek. Mondjuk ez sem segít sokat rajtam, még mindig nagy a csábítás. Mit csináljak? Küldjem el, vagy bonyolítsuk még jobban a dolgokat?
-Csini hálóruha…-fordul meg hirtelen végig nézve rajtam. Egy kis sortot meg a hozzávaló topot kaptam csak fel magamra. Mindkettő halványrózsaszín, csoda, hogy dicséretet kapok és nem cikizést, bár azt is tudom, hogy nagyon szexi a kis pink rucim.
-Megágyaztam odafent, meg készítettem ki fogkefét is, szóval vacsi után már csak fel kell fáradnia az uraságnak. –mondom miközben a nyakába kapaszkodom.
-El vagyok kényeztetve…-jegyzi meg, közben kezeivel a fenekemet markolássza.
-De további kényeztetésben ne bízz…-szépen el is veszem onnan a kezét, aztán az asztalhoz húzom vacsizni. Eszembe jut az a kis beszélgetés, amit az ittalvása utáni este folytattam egyik barátnőmmel. Szerinte Tyler csak arra hajt, és ah nem akarok csalódni, akkor bújjak vele ágyba és dobjam ki én. Nem tudom, hogy az mitől lenne jobb… Azt sem tudom, hogy most mi van köztünk, vagy, hogy ő mit akar. Folyton visszautasítom, de ő még mindig itt van, ez csak jelenthet valamit.
-Tyler, mondd csak…azért maradtál, mert abban bízol, hogy ma végre lefekhetsz velem? –kérdezem két falat között.
-Öhm…ezt most miért kérdezed? –zavarban van, tehát igen.
-Csak tudni szeretném, hogy mi van köztünk, vagy, hogy mire kell berendezkednem. Ha egyéjszakás kalandot akarsz, akkor mondd meg, aztán majd eldöntöm, hogy kell-e ez nekem, vagy sem. Nem fogok hazudni, hogy vonzódom hozzád…testileg is…csak később nem szeretnék csalódni, és szeretnék tisztán látni. –talán nem véletlenül nem kérdezte meg ennyi randi után, hogy lennék-e a barátnője. De az is lehet, hogy ő már annak tekint. Majd mindjárt kiderül…
