|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2013. 12. 28. 15:06:50 | #28719 |
 Karakter: Tyler Walsh
- Miért...miért nem előbb kérdezted? Sajnálom... – rázza mega fejét. Nem? Erőtlenül hullik le a kezem, amiből kiesik a gyűrű…bámulok magam elé…a szívem szép lassan darabokra hullik…
- Szeretlek...és ha te nem szerets viszont... – nézek rá - minek éljek? Én csak neked élek...
- Segíthetünk rajta... – mondja az apja, és rám fog egy pisztolyt…fura, de nincs bennem félelem, csak azon jár az agyam, hogy Kaori nem szeret…
- Apa, ez nem...csak...csak tedd le... – mondja kétségbeesve.
- Kaori... nem félek a haláltól, ha az utolsó percben mellettem vagy... – nyújtom felé a kezemet - Mondj igent, és esküszöm kiviszlek innen...de, ha nem, akkor... – az apjára nézek ridegen, és megvonom a vállamat. Ebben a pillanatban egy kattanást hallok, de…nem lőtt…csak a tárat vette ki…
- A tiéd... – mondja rám nézve az apja - Meghalna érted, nekem ennyi elég. Menj, ha akarsz... – kis fáziskésés után Kaori a nyakamba ugrik, és szorosan ölel magához…kicsit össze vagyok zavarodva…ha szeret, miért nem mondott igent?
Már néhány hónapja itthon vagyunk, és picim is hozzám költözött. Csak az a baj, hogy nincs időnk egymásra, pedig annyira szeretnék már végre vele lenni…esténként megváltás hazajönni, mert tudom, hogy itthon vár, és őt ölelve aludhatok.
Sok vita megy a klipről, mert én ragaszkodom ahhoz, hogy csak Kaori szerepelhet benne, viszont a menedzserem úgy gondolja, hogy ez nem jó. De kötünk egy kompromisszumot…mivel a film egyik betétdala, így filmből kiszedhetünk jeleneteket, és így Kaori fog szerepelni a klipben…de ezt még vele is meg kell beszélnem.
Egyik nap csak egy interjúm van, de egész végig arra gondolok, hogy picim otthon van. Nagyon gyorsan akarok végezni, hogy minél előbb haza tudjak menni hozzá. Sikerül is, és már indulok is, az sem érdekel, hogy vagy tízszer szólnak utánam, úgy teszek, mint aki nem is hallja…
Mikor nyitnék be, de kicsim is indulna…csak nem elém akartál jönni? Na de…ohh de szexi valaki…csak állok, és alaposan megnézem magamnak…
- Szia...valami baj van? – baj? ugyan…csak egy piszok mázlista vagyok…
- Szia... – köszönök neki, és szemébe nézve túrok a hajába, másik kezemmel derekát ölelve húzom magamhoz egy csókra.
- Oké... – mosolyodik el - Főztem, remélem éhes vagy... – de még mennyire…kezdjük a desszerttel.
- Csak rád. – hátulról ölelve döntöm a konyhapultra, és csókolok a nyakába.
- Ty...ezt... – tovább csókolom - Ezt ne... – tol el magától - Úgy hiányoztál. Hülyén hangzik, de azt akarom, hogy beszélj hozzám…hallani akarom a hangodat, hozzád bújni, hogy érezzem az illatodat. Fel akarom fogni, hogy együtt vagyunk.. – hát jó…
- Gyere… - összeszedem a vacsit egy tálcára, aztán felmegyünk a hálóba. Leültetem az ágyra, hogy levegyem a cipőjét, aztán hasát simítom végig…kezem felfeléhalad, hogy hanyatt döntsem az ágyon. Leveszem a naciját, a fölsőjét, aztán én is levetkőzöm. Egy szál boxerben fekszem az ágyba, és picimet az ölembe húzom – Pulcsi… - adom a kezébe.
- Azt látom...a pulcsid, de mit kezdjek vele?
- Vedd fel, hogy ne fázz meg... – elmosolyodik - Beszélgetünk, megvacsizunk, de gondoltam így kényelmesebb. – mosolygok rá.
- Cuki vagy. – felém nyújt egy falatot, de csörögni kezd a telefonom…legközelebb azzal fogom kezdeni, ha hazaérek, hogy kikapcsolom a picsába - Ki az? – kérdezi, miután megnézem a telefont, de nem veszem fel.
- Csak a menedzserem, nem érdekes. – nyakát kezdem csókolgatni.
- Vedd fel, talán fontos... – elhúzom a számat, mikor elhúzódik tőlem.
- Na jó... – kicsim kimegy a szobából, mikor felveszem. A menedzserem ki van akadva, és hamarosan idejön. Picim után megyek, és elmondom neki, hogy fél órán belül ideér…mindketten felöltözünk…ennyit a romantikus estéről.
Mikor megérkezik…egy csomó újsággal…nagyon idegesnek tűnik. Levágja az asztalra a lapokat, amiknek mi vagyunk Kaorival a címlapján…
- Ez meg mi? – újságok?
- Most meg mi bajod? – nem igazán értem.
- A rajongóid nem erre kíváncsiak. Nekik az kell, hogy egyedülálló legyél, hát nem érted? Engem nem érdekel, ha együtt vagytok, de mások előtt ne legyetek! – hülye vagy, ember!?
- Ezt te hogy képzelted? Nem fogom letagadni... – állnék fel, de picim megfogja a kezemet.
- Hagyd csak Ty...igaza van... – sóhajtja - Ha elviseltem az apám terrorját, ez ahhoz képest semmi nem lesz. – mosolyodik el - Együtt leszünk, csak...Na de beszélgessetek csak, én addig főzök egy kávét. – feláll, és elmegy.
- Örülök, hogy legalább az egyikkötőknek van esze…
- Dave… - nézek rá – elég sokat küzdöttünk egymásért, hogy most úgy tegyek, mintha együtt sem lennénk…
- Nézz csak körbe… - mondja felállva – ezt mind nekem köszönheted, szóval a minimum, hogy azt teszed amit mondok. – mi?
- Te normális vagy!? Húzz a francba! – állok fel dühösen.
- Ty… - bújik hozzám, mire veszek egy mély levegőt… - jól van… - mosolyog rám – Üljünk le, és beszéljük meg normálisan.
Igazából csak annyit beszélünk meg, próbálunk nem együtt mutatkozni, de abba nem vagyok hajlandó belemenni, hogy Kaori visszaköltözzön a házába, és szerintem ezt kicsim sem akarja, hiba játssza a megértőt, és hiba mutatja, hogy nyugodt. A turné után, ami pár hónap múlva lesz, majd mutatkozhatunk együtt nyilvánosan. Rohadtul nem tetszik ez az egész, de picim nyugtatgat, hogy ez csak jó nekem…és neki? Aztán a klipről beszélünk. Mivel a dal a szeretett nő elvesztéséről szól…a főhősök mi vagyunk. Kicsit kombináljuk a filmmel…a film eleje is egy szakítással indul, és a dalom mixelt verziója a betétdal, így az alaptörténet, hogy Kaori szakít velem, és összejön egy másik sráccal, aki a filmben a partnere. Ez se tetszik, mert át kell élnem újra a szakítást…nem értem miért kell ehhez a dalhoz klip…
Miután Dave elmegy, Kaorival még átbeszéljük a dolgokat, és megnyugtat, hogy ez jó lesz így. Nem sok idő ez, míg titkolnunk kell egymást. Persze, mert nem te akartad megkérni a kezemet a napokban…
Pár nap múlva el is kezdjük a klip forgatását. Minden jól zajlik, csak engem kicsit megvisel ez az egész…utálom újra és újra átélni milyen volt szakítani. Szerencsére hamar lezajlik a forgatás…pár nap az egész, a többit a filmből vágják be…
- Szerintem jó lett…nekem tetszik. – mondja mosolyogva pár nap múlva, mikor megnézzük a kész klipet otthon.
- Tetszik, hogy szakítottunk?
- Ne legyél buta… - ül az ölembe – Az tetszik, hogy átjönnek az érzéseid…és jól mutatsz a képernyőn. – finoman megcsókol.
- Nemsokára meg a te filmednek lesz a premiere a moziban… - döntöm le a kanapéra, és mászok fölé – Mit gondolsz, elkísérhetlek? – csókolok a nyakába mosolyogva.
- A menedzsered szerint, nem kéne együtt mutatkoznunk… - sóhajtva felülök.
- Elegem van ebből…legszívesebben fognálak, és elszöknék veled, hogy csak egymással tudjunk foglalkozni… - nézek rá, mire megfogja a kezemet, és visszahúz magára.
- Most is foglalkozhatnál velem… - súgja ajkaimra, amitől végig szalad rajtam a hideg…olyan régen voltunk már együtt…
Lágyan csókol meg, közben kezei besiklanak pólóm alá…finoman simít végig hátamon, majd derekamba mélyednek ujjai, így húz közelebb magához. Alig tudok elszakadni ajkaitól, de csak sikerül, és nyakát csókolva simítok végig combján, és felsőjét feljebb tolom, és csak akkor hagyom abba csókolását, mikor leveszem róla. Feltérdelek, és ledobom magamról a pólómat. Mosolyogva nézek végig rajta. Felül, és hasamat csókolgatva oldja ki nadrágomat, amit alsómmal együtt tol lejjebb, de mielőtt kezébe vehetné játékát, visszadöntöm a kanapéra, és finom ajkait csókolom, miközben kikapcsolom melltartóját…praktikusak ezek az elől kapcsosak…Melleit veszem kezelésbe…de régen foglalkoztam már velük…de most bepótolom…csókolom, szívom, gyömöszölöm. Imádom, ahogy nyögdécsel, és vergődik alattam…
- Ty… - nyögi nevemet, és hátamba mar…csak nem? Szemébe nézek, és ködös tekintetét látva…
- Máris elmentél? – mosolygok fölé támaszkodva, és megcsókolom.
Ellök magától, és feláll…leveszi magáról az utolsó textileket, és rólam is lehúzza a nadrágot a boxeremmel együtt. Letérdel elém, és merevedésemet veszi kezébe, majd szájába…ohh te jó ég…már el is felejtettem, hogy mennyire jól csinálja. Mikor erősebben megszív, szájába élvezek…
- Máris elmentél? – kérdezi kacér mosollyal…oké oké…rá vagyunk kattanva a másikra…
- Szeretlek… - mondom, mikor az ölembe ül, aztán megcsókol.
Ledönt a kanapéra, aztán megfordul rajtam…én nyelvemmel és ujjaimmal kényeztetem, míg kicsim újra cuppogni kezd rajtam. De ha ezt sokáig folytatjuk, megint elsülök…Mintha a gondolataimban olvasna, lovagló ülésben helyezkedik el rajtam, és lassan magába fogad. Felülök hozzá, nyakát csókolgatva ölelem magamhoz, míg mozogni nem kezd. Először csak ő, aztán fenekébe markolva veszem fel a ritmust, és taszítjuk egymást a gyönyörbe.
Egymást ölelve, csókolgatva pihenünk a kanapén, de a telefonom megint belerondít a romantikus perceinkbe.
- Ezt nem hiszem el… - mondom mérgesen – Persze, hogy Dave az…
- Szabad? – kérdezi mosolyogva. A kezébe adom – Bocsi, Ty éppen nagyon el van foglalva…velem… - kinyomja és ki is kapcsolja, biztos ami biztos.
- Imádlak… - hajolok közelebb, hogy megcsókoljam – Szeretlek… - csókolok nyakába.
- Ty… - fogja meg az arcomat, és a szemembe néz – régen csillogott így a szemed… - mondja mosolyogva.
Felmegyünk a hálóba, mert ugye, éppen nagyon el vagyok foglalva vele…ne is hazudjunk senkinek…a nap hátralevő részében nem csinálunk mást, csak a ház, különböző pontjain szeretkezünk.
Egy hét múlva kicsim filmjének a premiere jön el. Kicsit morgós vagyok, mert külön kell mennünk, és eljátszani, hogy baráti kapcsolatban vagyunk, semmi több…Állítólag engem is vár egy meglepetés, de mi várhatna? Szerintem ez csak egy pletyka…nem is érdekel. Viszont a menedzserem jófej volt, és Kaori meg az én jegyem, egymás mellé szól a moziban. Úgy kell üdvözölnöm, mintha ma még nem is láttam volna…kezet fogok a partnerével, Kaorinak meg két puszival köszönöm…szörnyű…
Viszont a film nagyon tetszik…néha mosolyogva rá pillantok. Annyira magamhoz húznám, vagy csak fognám a kezét, combjára tenném a kezemet, de nem lehet…De nagyon büszke vagyok rá, nagyon tehetséges…
A film végén meg kicsim áll fel a SONY fejesével, és bejelentik, az új videóklipemet…szóval nekem is premierem van. Imádom ezt a nőt…mindig meg tud lepni…erős késztetésem van, hogy megcsókoljam, de majd otthon…
- Hallottam, hogy nekem is meglepim lesz, de nem gondoltam volna, hogy a te kezed van benne… - mondom mosolyogva, mikor visszaül mellém.
Gyorsan pörögnek az események, minden csak a turnéról szól, picimre megint alig van időm, de próbálok neki kedveskedni. Mivel a táncsuliját nem adta fel, csak mellékállásban klipekben és filmekben szerepel, ha reggel úgy megyek el, hogy ő még alszik, mindig küldök neki egy virágcsokrot, vagy édességet.
1 hónap alatt járjuk körbe az USA-t, közben egy új számom is készül, amiről kicsim sem tud, mert…mert neki lesz meglepi. Remélem, hogy meglepi lesz, és akar majd felképelni vagy nem is tudom…de ha már úgyis megint cikkeznek rólunk, hogy megint kezdünk összemelegedni…
Elég kemény 1 hónap ez…de kicsim végig velem van, a háttérben táncol, és jókat nevetünk az újságokban megjelenő képeken…mert a koncert képek elég viccesek tudnak lenni, bár azért akadnak jók is…
Az utolsó állomáson, bejelentem az új dalomat záró dalnak.
Mindenki tudja a dolgát, csak Kaori nem tudja, hogy most mi van, de rájön, hogy neki szól a dal…kinek másnak szólhatna? Emlékszem, hogy azt mondta, hogy nem dalokra van szüksége, de nagy dolgot akartam tenni…és hogy ne legyen neki kínos, hogy azonnal válaszolnia kell, miután letérdelek elé a gyűrűvel, egy pár másodperces hatásszünet után, elsötétül minden, és a koncertnek vége.
- Hozzám jössz feleségül? – állok fel hozzá, hogy hallja amit mondok.
|
| Saya | 2013. 12. 27. 23:06:33 | #28715 |
 Karakter: Kaori Costa
-Picim, az apád védeni akar téged. De amit nem tudhat, hogy mennyire szeretlek, és nem foglak elengedni. Az sem érdekel, ha százszor vernek így össze, semmi sem fáj, ha velem vagy. -mondja a kezemet fogva.
-Ty, nézz magadra...nem akarhatod ezt újra és újra...ráadásul legközelebb nem csak megvernek, hanem...-a puszta gondolat, hogy a tulajdon apám veheti el az tőlem azt az embert, akit a legjobban szeretek...ez iszonyatos...Elsírom magam.
-Én téged akarlak, apád is meg kell, hogy értse, hogy nem futó kaland vagy nekem. Tudom, hogy rég feleségül kellett volna vegyelek, de kicsit megijedtem, hogy ez a kapcsolat tényleg komoly, aztán szégyelltem volna egy olcsó gyűrűt húzni az ujjadra, mert te nem egy olcsó nő vagy...te vagy a mindenem. És még saját lakásom sem volt...de most már...
-Most már?
-Már meg tudom adni neked, amit előtte nem...boldog, gondtalan életet...én csak veled tudom elképzelni az életemet, és ma gyűrűt akartam venni neked, hogy megkérjem a kezedet...szeretlek...-ad egy kis csókot.
-Nem tudom mit mondjak...és már mindegy is, mert talán addig maradhatok, míg tart a forgatás, de aztán...haza fog vinni, és én menni fogok, hogy neked ne essen bajod...-lehajtom a fejemet.
-És ki az a Roberto?
-Akit apám kinézett nekem...-sóhajtok.
-Szóval azért vinne el, hogy...hogy hozzámenj ehhez a Robertohoz?-most mit mondjak erre?- Ezt nem teheti! -hirtelen feláll, de azzal a lendülettel vissza is zuhan az ágyra.
-Tyler...maradj nyugton, legalább had lássam el a sebeidet...és egy orvos sem ártana...-óvatosan végig simítok az arcán.
-Kaori, nem mehetsz hozzá ehhez a...szeretlek, feleségül akarlak venni!
-Most pihenned kell, és...
-Te nem is figyelsz rám...hallod, amit mondok?
-És mégis mit kéne tennem? Ha itt maradok, apám meg fog ölni téged, felfogtad? -kiabálok. Ha az én boldogságom annak az ára, hogy ő éljen, habozás nélkül áldozom fel magam. Még az ördög felesége is leszek, ha az kell ahhoz, hogy apám ne ölje meg. Még akkor is, ha abba én halok bele...vagy talán az igen kimondása előtt...
-Nem foglak elengedni. -néz rám komolyan.
-Merre vannak a kötszerek?
-A fürdőben...-megyek is, és hozom őket- Most múmiát fogsz csinálni belőlem? -kérdezi, mire kicsit elmosolyodom. Fertőtlenítem és bekötöm a sebeit, míg ő az oldalamat és a combomat simogatja. Hozok a szájára jeget, mert látom, hogy egy-egy puszi is fáj neki, aztán a bordát kezdem tapogatni.
-Ha eltörve nincs is, meg lehetnek repedve. -így tapintásra nem érzem, hogy baj lenne, de nem vagyok orvos...aggódom.
-Kicsim, nem ez az első, hogy így összevernek, ne aggódj...-ad egy puszit.
-Nem az első? -hogy mi?
-Kemény helyen nőttem fel, a gettó közepén...ott elég sűrűn vertek össze azok, akik nem akartak a bandába tartozni...példát statuáltak...-ezt még hallgatni is rossz.
-Ez szörnyű...-mondom, mire ő hirtelen felül, és megcsókol. Keze combomon siklik felfelé egészen a derekamig, és magához is húz. -Ne, ez most nem jó ötlet, mindened fáj...-megsimogatom az arcát.
-Tudod mi fáj a legjobban? Hogy el akarsz hagyni...és...és, ha ez az utolsó estém veled, azt akarom, hogy soha ne felejtsd el.
-Ahhoz nem kell olyat tenned, ami most fájna neked. -kap egy kis puszit.
-Kezd összetörni a szívem, ha arra gondolok, hogy a felesége leszel ennek a...-lehajtja a fejét.
-Nézz rám...-felbiccentem a fejét, és látom, hogy legördül egy könnycsepp az arcán- ajj Ty...-letörlöm a könnyeit- kitalálok valamit, ígérem...-lágyan csókolom meg.
Reggel könnyebb úgy elmennem, hogy nem keltem fel. Nehéz lenne elköszönni, ezért csak egy levelet hagyok neki. Az elkövetkezendő időkben nem találkozunk, csak interneten keresztül beszélünk. Közben apám sürget, hogy költözzek haza, így aztán nincs mit tennem, pakolnom kell. Hazamegyek, és már lépnék be az ajtón, mikor Tyler jelenik meg, és ölel át hátulról.
-Ty...Gyere be! -gyorsan behúzom a házba.
-Hiányoztál...-megcsókol.
-Honnan tudtad, hogy...
-Nem tudtam, csak idejöttem...
-Jobban nézel ki...-elmosolyodva bújok hozzá. Örülök, hogy gyógyul.
-Már nem fáj semmim, vagyis...Kaori, nem hagyhatsz itt...-mondja, közben leülünk.
-Ezt már megbeszéltük...
-Nem, te beszélted meg magaddal. -ebbe bele sem akarok kezdeni, elindulok a hálóba- Engem nem érdekel az apád...mármint nem félek tőle. -megfogja a kezem, hogy maga felé fordítson- Veressen össze...megéri, ha veled lehetek. -szorosan magához ölel.
-Ha itt talál, nem csak összeverni fognak...és, ha miattam...-nem, ebbe belegondolni is rossz. Hozzá bújok, mert érezni akarom, hogy most velem van. Csókolózni kezdünk...aztán mást is...Szeretkezünk.
Reggel nehéz szívvel, de pakolni kezdek. Ty emlékül nekem adja az egyik pólóját és a parfümjét is.
-Az apám bármikor itt lehet, és ha itt talál...
-Csak egy valamit had kérdezzek...-megfogja a kezemet- ha nyugodtabbak lennének a körülmények...hozzám jönnél? -kérdezi a szemembe nézve.
-Ha nyugodtabbak lennének a körülmények? Igen, azt hiszem igen...-bárcsak hónapokkal ezelőtt kérdezted volna ezt meg...
-Akkor gyere hozzám! Most elindulunk Vegasba, és...-a szájára teszem a kezemet.
-Ne nehezítsd meg...-pár másodpercnyi csend után megcsókol.
-Bambina...-apa?- Tyler, nézzenek oda, milyen jól nézel ki...
-Apa, Tyler csak segített összepakolni...elbúcsúzni jött...
-Ha így állunk, hát rendben. Összepakoltál? -bólintok- 2 percet kapsz kicsikém, kint várlak. -mondja, közben kiviszik a cuccaimat.
-Nem, nem mehetsz el...belehalok, ha még egyszer elveszítelek...-magához szorít.
-Csak így lehetünk majd újra együtt, értsd meg! -elindulok.
-Kaori, ne menj...szeretlek, ne hagyj el...-megfogja a kezemet.
-Ebből elég! -szól apám, és a testőrök lefogják Tyt.
-Apa! Hagyd már! -jobbnak látom, ha gyorsan elindulunk, nem akarom, hogy megint összeverjék őt.
Nehéz időszak következik. Tyler nélkül minden nehéz, otthon csak egy berendezési tárgynak érzem magam. Úgy érzem, hogy nem élek, csak létezem, hogy minden levegővétel nehéz, mert annyira magányos vagyok. Egy hónap is eltelik, mire tudok neki írni egy rövidke üzenetet, hogy ne írjon, mert mindketten bajba kerülünk. Ismerem apámat, biztosan figyel.
Mikor már szinte feladom a reményt a boldogságra, nagy meglepetés ér. Hirtelen Tyler bukkan fel.
-Kaori, vendéged jött. -szól anya.
-Tyler? -annyira gyorsan ver a szívem...
-Takarodj a...
-Nem, Kaoriért jöttem, és nélküle nem megyek el. -reagál apámnak- Nem adhatja feleségül ehhez a bájgúnárhoz, mikor engem szeret, és nem foszthatja meg attól, amit mellettem csinálhat...a tánctól. Sajnálom, ha nem kedvel, de a lánya engem választott, mellettem boldog.
-Eljátszottad az esélyedet akkor, mikor elhagytad...nem hagyom, hogy egy ilyen alakkal legyen. Vigyétek...-istenem, ez nem lehet...nem történhet ez megint.
-Ez szép...csak harmad magaddal tudsz velem elbánni? -kérdezi az egyik testőrt Ty.
-Elég! -állok közéjük- Apa, mi kell neked? Idejött, újra és újra megveretné magát, hogy velem lehessen...
-Mr. Costa, én teljes szívemből szeretem a lányát, és bármit megadnék neki, amit csak szeretne...feleségül akarom venni. -rám néz- Persze, ha te is szeretnéd...Hozzám jössz feleségül? -egy gyűrűt vesz elő. Annyi minden pereg le a fejemben...az a sok szép emlék, és pár rossz is.
-Miért...miért nem előbb kérdezted? Sajnálom...-megrázom a fejemet. Tyler keze hirtelen leesik, amivel a gyűrűt tartotta, így az végig gurul a betonon. Csak néz maga elé, és meglepetésemre mindenki előtt majdnem elsírja magát.
-Szeretlek...és ha te nem szerets viszont...-felnéz rám- minek éljek? Én csak neked élek...-láthatóan kétségbe van esve.
-Segíthetünk rajta...-apám kezdi elveszíteni a türelmét és Tyra szegezi fegyverét.
-Apa, ez nem...csak...csak tedd le...-remegek.
-Kaori...-Tyler nem is néz az apámra, csak rám- nem félek a haláltól, ha az utolsó percben mellettem vagy...-felém nyújtja a kezét- Mondj igent, és esküszöm kiviszlek innen...de, ha nem, akkor...-megrándítja a vállát apámra nézve. Tényleg nem számít neki, hogy meghalhat? Egy kattanást hallok, és mintha évek telnének el a kattanás és a pillantás között, mikor a fegyverre nézek. Kivette a tárat?
-A tiéd...-szól oda Tynak, majd rám néz- Meghalna érted, nekem ennyi elég. Menj, ha akarsz...-pár másodpercig még várok, mert nem vagyok benne biztos, hogy komolyan gondolta-e, de úgy látszik igen. Tyler karjaiba futva ugrok rá, tíz körömmel kapaszkodom belé.
Eleinte nehéz megszokni, hogy szinte minden léptünket figyelik, sokszor vannak fotósok a nyomunkban, de Tyler büszkén vállal, és nekem ez is elég.
Pár hónap eltelik, mire megszokom újra, hogy mellettem van, de egy valami még mindig hiányzik. Mivel Ty most a stúdió munkáival foglalkozik, én meg nemrég fejeztem be a forgatást, nem sok idő jut a közös pillanatokra. Pár hete pedig hozzá is költöztem, és mégis...mióta visszajöttünk, nem voltunk együtt. Esténként hozzá bújok, de fáradtak vagyunk, és azt hiszem visszatartja az is, hogy akárhányszor próbálta felhozni az esküvő témát, én mindig másról kezdtem beszélni. Egyszerűen nem akarom, hogy muszájból tegye meg. Azt akarom, hogy a szíve érezze kényszernek, hogy ne tudjon nélkülem élni.
Egyik nap egyedül vagyok otthon, mert Tynak egy interjút kell lebonyolítania. Csinálok vacsit, és épp indulnék elé, mikor befut. Egy pillanatra megáll, és végig néz rajtam.
-Szia...valami baj van? -most meg miért fagyott le?
-Szia...-lassan a hajamba túr a szemembe nézve. Másik kezével a derekamat kapja el és magához húzva csókol meg.
-Oké...-mondom mosolyogva a csók után- Főztem, remélem éhes vagy...-elkezdem befelé terelgetni.
-Csak rád. -hátulról rám nehezedve lök finoman a konyhapultra, hevesen csókol a nyakamba.
-Ty...ezt...-lehunyom szemeimet, egy pillanatra elképzelem magam előtt meztelenül...úgy, ahogy már olyan rég láttam. Minden porcikám vágyik az érintésére, a csókjára. Akarom őt. -Ezt ne...-eltolom- Úgy hiányoztál. Hülyén hangzik, de azt akarom, hogy beszélj hozzám...hallani akarom a hangodat, hozzád bújni, hogy érezzem az illatodat. Fel akarom fogni, hogy együtt vagyunk..
-Gyere...-gyorsan összeszedi a vacsinkat egy tálcára, aztán bemegyünk a hálószobába. Leültet az ágyra és leveszi a cipőmet. Hasamról felfelé indul meg a keze, de csak azért, hogy lassan hátra döntsön. Leveszi a farmeromat, a felsőmet, aztán ő is vetkőzni kezd. Szólnék, hogy ez még mindig nem beszélgetés, de mikor már csak a bokszere van rajta a párnák közé veti magát és az ölébe húz, lovagló ülésbe. -Pulcsi...-nyomja a kezembe.
-Azt látom...a pulcsid, de mit kezdjek vele?
-Vedd fel, hogy ne fázz meg...-elmosolyodom- Beszélgetünk, megvacsizunk, de gondoltam így kényelmesebb. -mosolyog ő is.
-Cuki vagy. -felé nyújtom a kanalat, hogy egyen, de csörögni kezd a telefonja. Ránéz, de nem veszi fel. -Ki az?
-Csak a menedzserem, nem érdekes. -a nyakamat kezdi csókolni.
-Vedd fel, talán fontos...-húzódom hátrébb, mert kezd idegesíteni.
-Na jó...-míg ő telefonál, addig én lemegyek a konyhába, hogy hozzak még egy kis kaját, de mikor lejön, kiderül, hogy nincs időnk romantikázni, mivel a menedzsere sürgősséggel akar idejönni. Biztos valami fontos...Felöltözök.
Fél óra múlva jön meg egy halom újsággal a kezében. Láthatóan dühös. A címlapok többségén mi vagyunk.
-Ez meg mi? -csapja le elénk.
-Most meg mi bajod? -kérdezi Ty.
-A rajongóid nem erre kíváncsiak. Nekik az kell, hogy egyedülálló legyél, hát nem érted? Engem nem érdekel, ha együtt vagytok, de mások előtt ne legyetek! -döbbentem hallgatom a férfi szavait.
-Ezt te hogy képzelted? Nem fogom letagadni...-megfogom a kezét.
-Hagyd csak Ty...igaza van...-sóhajtok- Ha elviseltem az apám terrorját, ez ahhoz képest semmi nem lesz. -elmosolyodom- Együtt leszünk, csak...Na de beszélgessetek csak, én addig főzök egy kávét. -felállok és kimegyek a konyhába. Tény, hogy a rajongók csak megutálnák őt, legalább is azon része, akik odavannak érte. Ráadásul hamarosan itt az országos turné, a sok sikítozó csajjal, akik le akarják majd tépni még a gatyáját is...Nehéz lesz végig néznem a színfalak mögül, de talán segítenek majd abban, hogy vagy megerősödjön a kapcsolatunk...vagy... |
| Garfield | 2013. 08. 03. 21:56:57 | #26676 |
Karakter: Tyler Walsh
- Kaori, szerelmem... – szólok bele a telóba, de mielőtt folytathatnám, közbevág.
- Tyler, itt vagyok a kapu előtt, beengednél? – komolyan? ezt a meglepetést…
- Oh kicsim, nincs kulcsod? Nagy hiba, pótoljuk. Rögtön megyek. – mondom jókedvűen, és megyek beengedni.
- Tyler, el kell menned. – mi?
- Te fogsz elmenni... – csókolom a nyakát….azt a finom nyakát, közben terelgetem be, mégse itt a ház előtt kéne… - Tegnap a hotelben annyira...
- Félreérted. – szakít félbe megállva előttem - Azért jöttem, mert...
- Tyler! – a hang irányába fordulok…Kori apja az embereivel?
- Apa, kérlek... – hm??
- Szép napot Mr. Costa! – üdvözlöm - Had kérjek bocsá... – még be se fejezem, megszorítja a tarkómat.
- Tyler, mit szólnál hozzá, ha elmennénk valahova beszélgetni? – öhm…valahogy rossz előérzetem van, de…
- Apa, ne csináld ezt... – pici vajon miért ennyire kétségbeesett?
- Rendben, de...előtte felöltözök. – mégse egy boxerben kéne mennem…El is indulok, hogy magamra vegyek valamit, de Mr Costa két gorillája megragad, és hiába vergődök, betuszkolnak a kocsiba, és elindulunk –Hé, fiúk, mégis hová megyünk? – nem jön válasz – Nem kéne bevárnunk Kaoriékat? Végülis az apja akar tőlem valamit…
- Mindjárt meglátod mit akar… - nyitom a számat, hogy válaszoljak, de… - Nincs pofázás! – hát jó…Lassan megállunk egy puszta kellős közepén. Sehol semmi… - Kiszállás…Mozdulj már! – és kitép az egyik benga a kocsiból…várjunk csak, ez nem az, aki…?
- Téged nem kirúgtak, mert Kaorira pályáztál!? – nem mond semmit, csak közelebb jön, behúz egyet…ütnék vissza, de a másik két ember lefognak.
Olaszul dumál nekem…jut eszembe meg kéne tanulnom olaszul…aztán gyepálni kezd. Nem tudok semmit csinálni, mert ez a két rohadék úgy fognak, hogy mozdulni sem bírok. Annyit értek az egészből, hogy Kaori, és Mr Costa…azt, hogy miért vernek már a többiek is…? Ömlik a számból a vér…de már látni sem látok a vértől, biztos a szemöldököm is felszakadt…Alig tudok felállni, de minden földre kerülés után felállok. Hogy védhetném meg Kaorit, ha meg sem próbálnék visszaütni!? Valakinek sikerül behúzni, mire megint lefognak, és ütni kezd az egyikük…de hirtelen hagynak összeesni. Halk hangfoszlányokat hallok…Kaori apja? Talpra rántanak, és elé visznek…
- Nem! Apa, ezt nem teheted meg! Tedd el! Ne! – hallom Kaorit kiabálni, és mikor felnézek, kapcsolok, hogy mit kéne eltennie az apjának.
- Szóval a lányom kéne? – lebasz egyet a pisztollyal, én meg térdre rogyok…hajamat fogva emeli magára a tekintetemet - Az én egyetlen kislányomon akarod kiélni a mocskos fantáziádat? Élvezed, hogy az egész világ lotyónak tartja egy magadfajta miatt? – térdel az arcomba…azt hiszem ez az a helyzet, amiről olvasni lehet…mikor lepereg az ember előtt az élete…
- Engedd eeel! – hallom a távolból Kaorit…bár lehet csak a fülem zúgásától érzem távolnak…
- Jól figyelj rám… - újra felránt a hajamnál fogva - Ha még egyszer megpróbálod kihasználni őt, elfelejtem, hogy mennyire nem szeretem sírni látni és nem kegyelmezek meg. – elenged, én meg újra a földre zuhanok.
- Tyler...ne haragudj rám... – Kaori az ölébe húz…sír?
- Szer...et...lek... – nyögöm ki nagy nehezen, de kicsikarok magamból egy mosolyt, hogy érezze, ebből fel lehet épülni, nem halam meg…pedig már azt hittem az lesz ebből…
- Három nap múlva érted jövök bambina, és hazaviszlek a családodhoz. Hozzám, az anyádhoz és Robertohoz...csomagolj össze, és lépj túl ezen a senkin! – hallom ahogy elmennek a kocsik, és Kaori zokogni kezd.
- Az én hibám, mert elszóltam magam, hogy szeretnéd, ha hozzád költöznék. – törölgetni nagyon finoman az arcomat - Próbálj meg felállni, beviszlek a kórházba, és ott majd...
- Nem...nem megyek kórházba... – ülök fel.
- De nézz magadra, össze-vissza vertek. Ahogy érzem, lehet, hogy eltört az egyik bordád, ez nem gyerekjáték! – segít felállni.
- Akkor elő vennék az apádat, és én nem akarom, hogy a családod miattam...
- Nem érdekel, beszélni is alig tudsz. Én... – ne folytatja, az autóhoz kísér. Elég szar, hogy neki kell támogatnia, mert alig bírok menni…Segít beszállni a kocsiba, és hazavisz.
Segít lezuhanyozni, jobban mondva ő mos le, mert nehezemre esik minden mozgás, aztán beültet a kádba, hogy kicsit ellazuljak a vízben. A kád szélén ül még mindig sír…
- Most miattam nem fogsz tudni forgatni sem, és ki tudja mikor fogsz tudni egyáltalán... – picim…berántom magamhoz a vízbe, és megcsókolom…fáj a szám, de nagyon jól esik csókolni - Ne, Tyler, úristen... – most miért mászol ki a kádból? - Megőrültél? Ez biztos fájt...
- Nem. – mosolygok rá - Ugye nem mész el? Ugye ideköltözöl? – kérdezem megfogva a kezét.
- Akkor visszajön az apám, és ki tudja mit fog művelni. Talán, ha lenyugszik, és látja, hogy veled akarok lenni...Most úgy is vissza kell menjek forgatni. Találkozhatunk titokban, amikor senki sem lát... – vetkőzni kezd - Lezuhanyzom, aztán kisegítelek. – már bent is áll a zuhany alatt. sóhajtok egyet, és nagy nehezen kitápászkodom a kádból…elég lassan mehetett, ha picim már kész is. Bekísér és az ágyra ültet.
- Kaori... – simogatom az arcát, mert mondani szeretnék valamit, de közbevág.
- Nem-nem, most én beszélek. – még a kezemet is eltolja - Ma itt maradok veled, de holnap elmegyek. – mielőtt mondanék valamit… - Ne szólj közbe! Te nem ismered az apámat, ő nem fenyegetőzik csak úgy. Vissza fog jönni érted, ha maradok. Ez nem lenne jó...nagyon nem...Időre van szükségem, hogy kitaláljak valamit, és most a forgatás is le fog foglalni. Majd beszélünk telefonon, vagy a neten keresztül, de...de most nem lehetünk együtt...
- Picim…az apád védeni akar téged. De amit nem tudhat, hogy mennyire szeretlek, és nem foglak elengedni. Az sem érdekel, ha százszor vernek így össze, semmi sem fáj ha velem vagy… - mondom komolyan a kezét fogva.
- Ty, nézz magadra…nem akarhatod ezt úja és újra…ráadásul legközelebb nem csak megvernek, hanem… - csuklik el a hangja és sírva fakad.
- Én téged akarlak, apád is meg kell, hogy értse, hogy nem futó kaland vagy nekem. Tudom, hogy rég feleségül kellett volna vegyelek, de…kicsit megijedtem. hogy ez a kapcsolat tényleg komoly, aztán szégyelltem volna egy olcsó gyűrűt húzni az ujjadra, mert te nem egy olcsó nő vagy…te vagy a mindenem. És még saját lakásom sem volt…de most már…
- Most már? – néz rám könnyes szemekkel, legalább már nem sír.
- Már meg tudom adni neked, amit előtte nem…boldog, gondatlan életet…én csak veled tudom elképzelni az életemet, és ma gyűrűt akartam venni neked, hogy megkérjem a kezedet…szeretlek… - lopok egy csókot, de csak kicsit, mert…fel lehet szakadva a szám…nagyon fáj…
- Nem tudom mit mondjak…és már mindegy is, mert talán addig maradhatok, míg tart a forgatás, de aztán…haza fog vinni, és én menni fogok, hogy neked ne essen bajod… - hajtja le a fejét.
- És ki az a Roberto…?
- Akit apám kinézett nekem… - sóhajtja…az én szívem meg azt hiszem kezd megrepedni.
- Szóval azért vinne el, hogy…hogy hozzámenj ehhez a Robertohoz? – nem válaszol – Ezt nem teheti! – állok fel hirtelen felindulásból de vissza is zuhanok az ágyra.
- Tyler…maradj nyugton, legalább had lássam el a sebeidet…és egy orvos sem ártana… - simít végig az arcomon.
- Kaori, nem mehetsz hozzá, ehhez a…szeretlek, feleségül akarlak venni!
- Most pihenned kell, és…
- Te nem is figyelsz rám…hallod amit mondok!?
- És mégis mit kéne tennem? Ha itt maradok apám meg fog ölni téged, felfogtad!? – kiabálja le a fejemet.
- Nem foglak elengedni. – nézek komolyan a szemébe.
- Merre vannak a kötszerek? – persze, válts témát…
- A fürdőben. – behoz egy csomó mindent – Most múmiát fogsz csinálni belőlem? – végre egy mosoly…
Fertőtleníti a sebeimet, meg bekötözget amit tud, közben én az oldalát és combját simogatom. Egy-egy gyógypuszit is kapok…A számra hoz egy kis jeget, aztán a bordáimat tapogatja ki.
- Ha eltörve nincs is, meg lehetnek repedve. – néz rám aggódva.
- kicsim, nem ez az első, hogy így összevernek, ne aggódj… - lopok egy puszit.
- Nem az első? – néz értetlenül.
- Kemény helyen nőttem fel, a gettó közepén…ott elég sűrűn verték össze azokat, akik nem akartak a bandákba tartozni…”példát statuáltak”… - mutatok idézőjeleket az ujjaimmal.
- Ez szörnyű… - mielőtt mondhatna még valamit, felülök és megcsókolom. Combján siklik fel a kezem a derekára, és közelebb húzom magamhoz – Ne, ez most nem jó ötlet, mindened fáj… - cirógatja az arcomat.
- Tudod mi fáj a legjobban? Hogy el akarsz hagyni…és…és ha ez az utolsó estém veled, azt akarom, hogy soha ne felejtsd el.
- Ahhoz nem kell olyat tenned, ami most fájna neked. – ad gyengéden egy pici puszit.
- Kezd összetörni a szívem, ha arra gondolok, hogy a felesége leszel ennek a… - hajtom le a fejemet, hogy nem lássa, hogy mindjárt sírok.
- Nézz rám… - biccenti a fejem, és ebben a pillanatban kiszökik egy könnycsepp – ajj Ty… - törli le a könnyeimet – kitalálok valamit, ígérem… - csókol meg olyan lágyan, hogy nem is érzek fájdalmat.
A karjaiban alszom el úgy, hogy puszilgat és simogat. Reggel viszont arra ébredek, hogy nincs mellettem, csak egy levél. Nagy nehezen felülök, és a kezembe veszem a papírt…azt írja, hogy, hogy könnyebb volt így elmennie, hogy alszom…lesz ideje gondolkodnia, és biztonságban is leszek…Próbálom hívni, de nem veszi fel a telefont.
A menedzserem teljesen ki van akadva, hogy össze vagyok verve, és nem akarok feljelentést tenni. Meg így a klip is csúszik, és az újságokban is megjelentek rólam képek. Találgatnak, hogy ki lehetett és miért, de mivel nem nyilatkozom, ez csak találgatás marad.
Sajnos Kaorival csak neten beszélünk, de nem mondja meg, hogy mikor lesz vége a forgatásnak, csak annyit, hogy addig maradhat. Csak annyira hazajöhet, hogy összepakolja a cuccait. Valahogy kezdem úgy érezni, hogy most nem csak két hónapra veszíthetem el, hanem végleg ha az apján múlik.
Mutat erről a Rob gyerekről képet, mert nyúzom vele, de hát…ez egy bájgúnár bakker…egyáltalán nem Kaorihoz való.
Mikor eltelik pár nap úgy, hogy nem jelentkezik, úgy döntök, hogy el kell mennem Kaori házához. Mikor leállítom a kocsit, látom meg, hogy nyitja a bejárati ajtót…odaszaladok és hátulról átölelem.
- Ty… - kicsit, mintha megijedt volna – Gyere be! – és behúz a házba.
- Hiányoztál… - csókolom meg, mikor becsukja az ajtót.
- Honnan tudtad, hogy…
- Nem tudtam. Csak idejöttem…
- Jobban nézel ki… - mosolyodik el, és óvatosan hozzám bújik.
- Már nem fáj semmim, vagyis… - sóhajtok – Kaori nem hagyhatsz itt… - leülünk a nappaliban.
- Ezt már megbeszéltük…
- Nem, te megbeszélted magaddal. – feláll, és elindul a hálóba – Engem nem érdekel az apád…mármint nem félek tőle. – megfogom a kezét, és magam felé fordítom – Veressen össze…megéri ha veled lehetek. – ölelem magamhoz szorosan.
- Ha itt talál nem csak összeverni fognak…és ha miattam… - hozzám bújik, aztán megcsókol.
Ebből a csókból az sül ki, hogy percek alatt leszaggatjuk egymás ruháit, aztán a hevesség alább fagy, és semmi vadság…csak szeretkezünk…szerelmesen…összebújva…mintha az utolsó alakalom lenne…
Arra ébredek fel, hogy a szekrényeit üríti ki a bőröndjeibe. Vissza akarja adni a ruháimat, de párat elteszek neki. Vigye csak magával, a parfümömmel együtt, amit itt hagytam nála, mikor még csak beindult a karrierem…nem akarom, hogy elfelejtsen.
- Az apám bármikor itt lehet, és ha itt talál…
- Csak egy valamit had kérdezzek… - fogom meg a kezét – ha nyugodtabbak lennének a körülmények…hozzám jönnél? – nézek a szemébe.
- Ha nyugodtabbak lennének a körülmények? Igen, azt hiszem igen… - nagyot dobban a szívem.
- Akkor gyere hozzám! Most elindulhatunk Vegasba, és… - a számra teszi a kezét.
- Ne nehezítsd meg… - csak nézzük egymást, míg meg nem csókolom.
- Bambina… - lép be az apja…de jó, hogy közben felöltöztem én is… - Tyler, nézzenek oda, milyen jól nézel ki…
- Apa, Tyler csak segített összepakolni…elbúcsúzni jött… - magyarázkodik picim.
- Ha így állunk, hát rendben. Összepakoltál? – picim bólint – 2 percet kapsz kicsikém, kint várlak. – és kimegy, az emberei meg felkapja a bőröndöket, és utána megy.
- Nem, nem mehetsz el…belehalok ha még egyszer elveszítelek… - szorítom magamhoz.
- Csak így lehetünk majd újra együtt, értsd meg. – elindul kifelé.
- Kaori, ne menj…szeretlek, ne hagyj el… - fogom meg a kezét.
- Ebből elég! – már le is fognak apuci emberei, nem tudok kiszabadulni…
- Apa! Hagyd már! – kicsim…
A testőrök a földre vágnak, és mire felállok, Kaori kocsija már el is indult…csak állok, és nézek utána.
Napokig várom, hogy jelentkezzen, ki se dugom az orromat a házból. Már őrjöng a menedzserem, de nem tud érdekelni…annyira még nem jött rendbe úgyse az arcom, hogy elkezdhessük a forgatást…különben sem forgatok Kaori nélkül. Másra sem tudok gondolni, csak rá…és arra, hogy most Robertoval boronálja össze az apja. Egyszerre vagyok szomorú, ideges és kétségbeesett…
Aztán végre talán 1 hónap múlva, mire én már vagy 50 mailt küldtem, Kaoritól kapok egy választ. Azt írja nem beszélhetünk…mi az, hogy szemmel van tartva!? Ez már tényleg nevetséges…Annyira ideges leszek, hogy elkezdem összepakolni a cuccaimat…talán most hülyeséget csinálok, de muszáj érte mennem. Szükségem van rá, és tudom, hogy picim is így érez. Az első géppel el is megyek…
A repülőn, és a taxiban, útban feléjük csak azt a gyűrűt szorongatom, amivel meg akarom kérni a kezét. Szóljon hozzám bármit az apja…
- Tyler…micsoda meglepetés… - Kaori édesanyja nagyon kedves, még át is ölel, és beljebb hív – Biztos Kaorihoz jöttél. A medencénél vannak, gyere…
- Nagyon kedves, köszönöm. – mosolygok.
- Te meg nagyon szeretheted a lányomat, ha a történtek után van bátorságod idejönni. – mosolyog rám – Kaori, vendéged jött. – mondja, mikor kiérünk.
- Tyler!? – pattan fel.
- Takarodj a… - kezdene bele az apja, de…ne már…
- Nem, Kaoriért jöttem, és nélküle nem megyek el. – jelentem ki – nem adhatja feleségül ehhez a bájgúnárhoz, mikor engem szeret, és nem foszthatja meg attól, amit mellettem csinálhat…a tánctól. Sajnálom, ha nem kedvel, de a lánya engem választott, mellettem boldog. – mondom a faterja szemébe.
- Eljátszottad az esélyedet akkor, mikor elhagytad…nem hagyom, hogy egy ilyen alakkal legyen. Vigyétek… - megindul a három fenegyerek, aki elgyepált a múltkor.
- Ez szép…csak harmad magaddal tudsz velem elbánni? – nézek az egyike.
- Elég! – áll elém picim – Apa, mi kell neked? Idejött, újra és újra megveretné magát, hogy velem lehessen…
- Mr Costa, én teljes szívemből szeretem a lányát, és bármit megadnék neki, amit csak szeretne…feleségül akarom venni. Persze, ha te is szeretnéd…Hozzám jössz feleségül? – veszem elő a gyűrűt.
|
| Saya | 2013. 07. 26. 16:13:17 | #26574 |
Karakter: Kaori Costa
Az ágyhoz érve fölém mászik és csókolni kezdi a nyakamat.
-Ne haragudj...hogy a kocsiban-most már ajkaimat csókolja, de csak tovább beszél. -csak úgy rád vetetettem magam. -megtámaszkodik fölöttem- Csak annyira kívántalak...úgy hiányoztál...-megsimogatja az arcomat, majd lágyan végig simít ajkamon. Játékosan kapom be az ujját. Szeretném átvenni az irányítást, így ledöntöm őt. Csókolózni kezdünk. Tynak hihetetlenül finom, nagy és puha ajkai vannak, olyanok, amiket az ember egész nap elcsókolna. Azt is imádom, hogy kezeivel felfedez magának, hogy ujjai gyengéden mélyednek bőrömbe. Csípőmet mozgatva rajta, a fülét rágcsálva, nyakát csókolva érzem hogy mennyire kemény, tenni akarok érte, hogy még jobban az legyen. Végig csókolgatom izmos testét, aztán hasa alá jutva ragadom meg férfiasságát. Egy darabig csak a kezemet mozgatom rajta, majd végig nyalok rajta és a számba csúsztatom. Bolondság, de boldog vagyok attól, hogy akkora élvezetet nyújtok neki, hogy már a lepedőt marja, és a hajamat is széttúrta már. Melleim közé veszem, és mikor újra a számba, elélvez.
Csókolva haladok végig testén ismét puha ajkaihoz. Tyler kerül felülre, és most ő csókolja a nyakamat. Bizseregni kezd a testem, mikor melleimnál időz, és közben ujjaival izgat. Halkan nyögdécselve élvezem, és mikor eljön a pillanat, az orgazmus adta kéj, a vállaiba marva adom tudtára, hogy elérte célját. Az egész testem megfeszül, még kába vagyok, mikor Ty mosolyogva néz végig rajtam. Az élvezettől meg-megránduló hasamat csókolja végig, combom belső felét harapdálja, majd nyelvcsapásaival kezd örömet szerezni. Nevét nyögöm, és mielőtt észbe kaphatnék, már bennem is van. Úhh...istenem...ez olyan jó...még...Lehajol, hogy megcsókoljon, én meg szájába harapva jelzem neki, hogy most kell az a bizonyos "még". Mozogni kezd. Csípőjével egyre gyorsabban és keményebben löki magát és engem is a mennyek felé...A párnába kapaszkodom, nem akarom mardosni őt. Ez is hülyeség, de most is eszembe jut, hogy ha fotózzák, nem kell, hogy az én karmolásaimat kelljen kiretusálni. Ilyenkor kicsit távolabbnak érzem magamtól, és lehet, hogy ezt ő is érzi, mert összefonja kezünket. A szemébe nézek orgazmusa közben, és talán ő nem is sejti, de a régi csillogást keresem benne...Magával ránt a bűnös élvezetbe így érve utol az orgazmusom az övét...
-Szeretlek...-mondja számat csókolgatva- annyira szeretlek...-hozzám bújik, ahogy én is hozzá. Így alszunk el. Fáradt szuszogása altat el, ha felkelek az éjszaka közepén.
Reggel felkelek, és egy darabig nézem. Mielőtt bármin gondolkoznék, csókkal ébresztem fel.
-Jó reggelt...-még egy csók.
-Ennél jobb nem is lehetne...
Tyler szeretne még egy kicsit akrobatikázni, de vissza kell mennem a forgatásra. Ő visz el kocsival, csak előtte még hazaugrom. Elég messze van a forgatás helyszíne, de legalább tudunk beszélgetni. Kicsit még bizonytalan vagyok kettőnkben, de Tyler minden apró gesztusával próbál biztatni.
Mikor megérkezünk a hotelszobába, és próbálok elrendezkedni végre, Tyler az ágyon ülve magához húz. Romantikusra sikeredik ez a pillanat, és a pillanatból percek lesznek, ahogy öleljük egymást.
-Tudod mire gondoltam? -kérdezi mosolyogva- Költözz hozzám, ha vége a forgatásnak. -ez most nagyon meglepett. Leülök mellé. Nem igazán ez, amit egy-két év után hallani akar az emer a párjától, ezt inkább fél évvel, vagy egy évvel ezelőtt akartam volna hallani. Már egy kicsit többet akarnék...Nem is értem magam, hogy miért jár mindig azon az agyam, hogy mikor kéri meg a kezemet...
-Te most viccelsz? -kérdezek vissza. Talán nem is gondolta komolyan.
-Nem...-megfogja a kezemet- tudod, én azt hittem, ha egyszer elköltözök a legénylakásomból, akkor együtt nézünk ki egy nagy házat, és veled fogok lakni...szóval...ha neked nem tetszik a ház, elköltözhetünk máshova is...-mondja mosolyogva.
-Ty, én...
-Rendben...öhm...legalább gondolkodj rajta, oké?
-Oké...-sóhajtok.
-Szeretlek...-megcsókol, én meg visszaülök az ölébe, és úgy folytatjuk a csókolózást.
-Én is gondoltam valamire...Egy ideje már Hollywoodban vagyok, de még nem is néztem körbe a városban...
-Akkor mire várunk még? -úgy látszik ő is benne van a városnézésben.
Először a híres csillagokat nézzük meg, persze Tyler rögtön kiszúrja Michael Jackson csillagát, amivel pózol is egy kép ereéig. Persze rólunk is. De nem csak a közös képeket, hanem a beszélgetéseket is élvezem...
Este érünk vissza a hotelba, így Ty már nem megy haza. Másnap kijön velem a forgatás helyszínére, megismerkedik a többiekkel is. Aranyos, mert mikor mennék sminkelni, és csak egy puszit adok neki, visszahúz, és megcsókol. A forgatás végéig nem tud maradni, mert ő meg klipet fog forgatni ma. Kikísérem a kocsijához.
-Gondolkozol azon, amit ma mondtam? -kérdezi a kezemet fogva.
-Igen...a földre nézek, de Ty felbiccenti a fejemet.
-Próbálok sűrűn jönni hozzád, míg forgattok...más úgy sem szerepelhet a klipemben, csak te...-ad egy puszit a homlokomra.
-Kaori...gyere, kezdünk...-jön ki szólni a partnerem.
-Azt hiszem mennem kell...meg neked is...-simítok végig mellkasán, és hozzá bújok.
-Már most hiányzol...-magához szorít- De hazafelé veszek webcam-ot, és este beszélhetünk, és kipróbálhatjuk a webszexet...-nevet, én meg megütöm.
-Annyira hülye vagy...-megcsókol.
-Csak szerelmes...-a homlokomnak dől.
-Mennünk kell...Vigyázz magadra! -adok egy puszit a szájára.
-Te is...-újra megcsókol- Szia...
-Szia...
A forgatás után elég fáradt vagyok, ezért hamar elalszom, csak előtte írok Tynak meg elküldöm a képeinket. Hajnalban viszont telefoncsörgés ébreszt fel. Ránézek a telefonra...apa...
-Apa? Valami baj van? -veszem fel álmosan a mobilt.
-Baj? Veled van baj bambina...-miért ilyen ingerült?
-De mi történt?
-Azzal vannak tele a lapok, hogy Tyler házában jártál. Mégis miért?
-Oh jah...hát...kibékültünk...-közben felülök.
-Hogy békülhettél ki vele? -ne kiabálj...
-Találkoztunk egy partin, de most ez nem is lényeges. Megbeszéltük a dolgokat, sőt megkért, hogy költözzek hozzá. -újságolom, mire megszakad a vonal. Vagy...apám letette...
Átfut az agyamon, hogy apám mire gondolhat. Biztosan arra, hogy Tylernek csak arra kellek. Apám szélsőséges ember, és bár még sosem ölt, de...Én a lánya vagyok, értem bármire képes lenne, és bármit megtenne, hogy megvédje a becsületemet. Talán...Oh te jó ég...Biztosan idejön a magángépével. Európából eltart egy ideig, de nekem csak egy autóm van, és hosszú az út. Azonnal kocsiba ülök, és elindulok Tylerhez.
Mikor órák múlva megérkezem, felhívom őt a kapuból.
-Kaori, szerelmem...-felébresztettem?
-Tyler, itt vagyok a kapu előtt, beengednél?
-Oh kicsim, nincs kulcsod? Nagy hiba, pótoljuk. Rögtön megyek. -mondja boldogan, mert még nem tudja miért jöttem.
-Tyler, el kell menned. -vágok bele a dolgok közepébe, mikor kijön elém.
-Te fogsz elmenni...-a nyakamat csókolgatva terel befelé- Tegnap a hotelben annyira...
-Félreérted. -megállok- Azért jöttem, mert...
-Tyler! -apám hangját halom meg. Nem egyedül van, egy másik kocsival jött pár embere is.
-Apa, kérlek...-kezdek bele.
-Szép napot Mr. Costa! -köszön neki Tyler- Had kérjek bocsá...-apám határozottan ragadja meg Tyler tarkóját.
-Tyler, mit szólnál hozzá, ha elmennénk valahova beszélgetni? -kérdezi mosolyogva.
-Apa, ne csináld ezt...
-Rendben, de...előtte felöltözök. -még csak egy alsó van rajta, és indulna, de apám int a testőröknek, akik elkapják és az egyik kocsihoz cipelik. Két ekkora gorilla ellen Tylernek esélye sincs. Apám lefog, míg el nem megy az autó. Hiába is kiabálok, hogy ne tegyék ezt.
-Engedj már el! -rántom ki magam, mikor enyhül a szorítása- Hova vitetted? Mit csinálnak vele? -kiabálok apámmal.
-Mi is oda megyünk, ne aggódj...-kezével int, hogy menjek az ő autója felé. Szúrós szemekkel nézek rá, aztán gyors léptekkel az autóhoz megyek, és beszállok. Csak ketten megyünk, apám meg lassan vezet. Félek, hogy miért teszi ezt...
-Azért mész ilyen lassan, hogy legyen idejük összeverni? -semmi válasz- Válaszolj már! -kiabálok.
-Bambina, rossz hatással van rád ez a kölyök. -morogja- Miért mennél bele, hogy kedvére használja a testedet?
-Ez nem...-de egy kicsit igaz- mert én...én szeretem...-kinézek az ablakon. Csak fákat látok, sehol egy ház. Elég elhagyatott terület felé autózunk.
-Ő nem szeret eléggé. -eszembe jut, mikor nem akarta kimondani, hogy szeret.
-Már elég rég együtt vagyunk, elhagyhatott volna...-győzködöm apámat, és kicsit magamat is.
-Te is tudod, hogy csak egy átmeneti állomás vagy az életében, és ha találkozik egy lánnyal, akit jobban fog nálad szeretni, elhagy. Bambina, neked család kell...gyerekek, férj, ahogy azt illik. Roberto még mindig vár rád Olaszországban, és ha...
-Roberto? Még mindig ezzel jössz? -apám üzlettársának a fia, akivel mindig össze akartak boronálni. Rob igazi úriember, egy helyes olasz pasi, de akkor sem Tyler.
-Nem fog rád örökké várni, és most neki sincs aktuális barátnője...
-De nekem van barátom, hát nem érted? -kérdezem idegesen, de nem jön válasz.
Mikor megérkezünk, meglátom a két fekete autót, amivel apám testőrei mentek el előttünk, de Tylert nem látom sehol. Apámra nézek, ő meg csak röviden annyit kérdez az egyik fickótól, hogy elkészültek-e a munkával, mire bólint.
-Hozzátok ide...-mondja ridegen. Tyler egy világos alsóban van, de már az is tiszta piros a vérétől. Teljesen szétverték az arcát, az orrából még most is folyik a vér.
-Nem...-elindulok felé- nem, ez...nem-nem-nem...-mielőtt odaérnék, apám elkap, és az egyik testőr karjaiba lök. Pisztolyt vesz elő.- Nem! Apa, ezt nem teheted meg! Tedd el! Ne! -kiabálok hisztérikusan.
-Szóval a lányom kéne? -megüti a fegyverrel Tylert, aki a fájdalomtól meg sem tud szólalni. Apám előtt rogy térdre, aki ezt kihasználva a haját tépve emeli magára Ty tekintetét- Az én egyetlen kislányomon akarod kiélni a mocskos fantáziádat? Élvezed, hogy az egész világ lotyónak tartja egy magadfajta miatt? -belerúg az arcába.
-Engedd eeel! -üvöltöm torkom szakadtából, de nem tudok odamenni.
-Jól figyelj rám...-megint felrántja a hajánál fogva- Ha még egyszer megpróbálod kihasználni őt, elfelejtem, hogy mennyire nem szeretem sírni látni és nem kegyelmezek meg. -morogja az arcába, aztán int, hogy elengedhetnek.
-Tyler...ne haragudj rám...-sírva térdelek le mellé, és húzom óvatosan az ölembe.
-Szer...et...lek...-nyögi ki nagy nehezen, sőt egy mosolyt is magára erőltet, de ezzel nem nyugtat meg.
-Három nap múlva érted jövök bambina, és hazaviszlek a családodhoz. Hozzám, az anyádhoz és Robertohoz...csomagolj össze, és lépj túl ezen a senkin! -int két fickónak, hogy szálljanak át hozzá, így az egyik autó nálunk marad. Hozzá sem szólok, de miután elmentek, zokogni kezdek.
-Az én hibám, mert elszóltam magam, hogy szeretnéd, ha hozzád költöznék. -zsebkendővel törölgetem óvatosan az arcát- Próbálj meg felállni, beviszlek a kórházba, és ott majd...
-Nem...nem megyek kórházba...-legalább felülnie sikerül.
-De nézz magadra, össze-vissza vertek. Ahogy érzem, lehet, hogy eltört az egyik bordád, ez nem gyerekjáték! -megfogom a derekát, kezét meg a vállamra teszem, hogy belém kapaszkodjon.
-Akkor elő vennék az apádat, és én nem akarom, hogy a családod miattam...
-Nem érdekel, beszélni is alig tudsz. Én...-elég a sírásból, muszáj vagyok Tylert a kocsiba tenni. Nehezen, de sikerül. Azonnal hazahajtok vele, hozzá.
Hazaérve lemosom őt a zuhany alatt, aztán engedek egy kád vizet, hogy ellazuljanak az izmai. A kád szélén ülve még mindig pityergek, pedig már sokkal jobban néz ki, de mégis...
-Most miattam nem fogsz tudni forgatni sem, és ki tudja mikor fogsz tudni egyáltalán...-felsikítok, mert beránt a kádba. Mielőtt reagálhatnék, megcsókol. -Ne, Tyler, úristen...-kimászom- Megőrültél? Ez biztos fájt...
-Nem. -mosolyog- Ugye nem mész el? Ugye ideköltözöl? -a kezem után nyúl.
-Akkor visszajön az apám, és ki tudja mit fog művelni. -megfogom a kezét- Talán, ha lenyugszik, és látja, hogy veled akarok lenni...Most úg is vissza kell menjek forgatni. Találkozhatunk titokban, amikor senki sem lát...-vetkőzni kezdek- Lezuhanyzom, aztán kisegítelek.- elmegyek zuhanyozni a válasza előtt. Mire visszaérek, Tyler már kint van a kádból. Pedig csak egy törölközőt kaptam magamra, siettem, ahogy tudtam. Bekísérem, és leültetem az ágyra.
-Kaori...-simogatja meg az arcomat.
-Nem-nem, most én beszélek. -eltolom a kezét- Ma itt maradok veled, de holnap elmegyek. -látom, hogy mondana valamit, de nem engedem- Ne szólj közbe! Te nem ismered az apámat, ő nem fenyegetőzik csak úgy. Vissza fog jönni érted, ha maradok. Ez nem lenne jó...nagyon nem...Időre van szükségem, hogy kitaláljak valamit, és most a forgatás is le fog foglalni. Majd beszélünk telefonon, vagy a neten keresztül, de...de most nem lehetünk együtt...-sajnálom. Ez kicsit olyan, mintha szakítanánk, és nem tudom, hogy ha külön leszünk, mennyire fogják kihasználni ezt a rajongói.
|
| Garfield | 2013. 04. 25. 18:35:00 | #25656 |
Karakter: Tyler Walsh
Úgy fest picimnek tetszik az ötlet, mert bemegyünk a házba, és célba vesszük a szobáját, de…a folyosón elég kellemetlen meglepetés ér minket. Azt a testőrt, aki megbámulta Kaorit, agyba-főbe verik…éppen kérdezném, hogy ez miattam van e, mikor picim apja jelenik meg.
- Jó, hogy bejöttetek. – mondja nekünk, aztán int egyet a többi testőrnek, mire azok közelebb hozzák Fernandot - Üsd meg! Mutasd meg neki, hogy a vendégnek is szava van! – szól rám, de…
- Én nem is tudom...már most nagyon rosszul néz ki... – nézek végig a véres arcán…
- Láss bele a gondolataiba, pergesd le magad előtt, hogy mire gondolt, mikor a lányomra nézett... Légy férfi és tedd meg, amit meg kell tenned! – elgondolkodok…tudom, hogy Kaorinak nem tetszene, ha megütném, de ha csak eszembe jut, hogy hogy nézett rá a medencénél…hírtelen elönt a méreg, és kiütöm a srácot.
- Ezt most miért kellett? – kiabál rám Kaori - És neked? – néz az apjára - Rúgd ki, érted? – gyorsléptekben indulunk el a szobájába - Te normális vagy? – kérdezi már a szobában.
- Én? Persze, az nem normális, hogy megütök valakit, aki tiszteletlen veled, de az normális, amiket az apád művel... – de tényleg…
- Te most a családomat szidod? Azokat, akik befogadtak téged is? – Kaori…
- Nem, de őrület, ami itt megy, és... – a szavamba vág…
- Elég! Menj el! – mi? - Mi mások vagyunk, és amúgy is...vissza kell menned a híres stúdiódhoz, nem? – ohh értem…
- Erről van szó? Féltékeny vagy a karrierem miatt? – el se hiszem.
- Nem, bár az enyémnek majdnem miattad lett vége... – köpi oda nekem…
- Ez övön aluli volt... – főleg, hogy igaz, és még mindig bűntudatom van emiatt, még az orrom alá is dörgöli mekkora fasz voltam…
- Vége. Ég veled... – és nem viccel…
Összeszedem a cuccaimat, bunkó nem vagyok, szóval megköszönöm a szüleinek a vendéglátást, és megyek. Baromi megbántottnak érzem magam először, aztán már csak szomorú vagyok. Két hónap telik el úgy, hogy csak az újságokból tudok róla dolgokat. Közben a karrierem is fellendült, új házam van, kocsim…mert a kiadóm szerint ezek a luxus dolgok kellenek…bár nagyon úgy érzem, hogy ez Kaori nélkül nem ér semmit…
Kaori úgy látszik, hogy felépült, mert elkezdték a film forgatását. A dalokat az a kiadócég szerzi nekik, ahol én is szerződtem, így alkalmam adódik, hogy segítsek a munkában…elég sok dalt én írok meg. Sokat cikkeznek erről a forgatásról, állítólag ez a film hatalmas siker lesz…bár olyan fantasztikus táncossal, mint Kaori nem is csodálnám. Olvasok egy cikket a film két főszereplőjéről…Kaori állítólag összejött a sráccal…furcsa érzések kavarognak bennem, de ezt is magamnak köszönhetem…én hagytam ott, mikor el sem kellett volna jönnöm. Megbántva éreztem magam, mikor én bántottam meg őt azzal, hogy eljöttem…és most mással van...vele boldog...
Ezeket az érzéseket sikerül egy dalba öntenem, amit egy céges bulin fogok előadni. A film egyik szponzora, Kaori filmjének, görög, így neki akarnak kedvezni, mi meg a dalokat írjuk, így mi rendezzük a bulit. Rengeteg híresség ott van, és a film színészei is a meghívottak listáján szerepelnek. Kaorit egész addig nem látom, míg enyém nem lesz a színpad, hogy előadjam az új dalomat. Éneklés közben veszem észre, és onnantól kezdve csak neki szól a dalom…
Nagy sikere lett, de engem csak egy személy érdekel…ahogy közeledek felé, úgy ver egyre gyorsabban a szívem.
- Kaori... – szólítom meg a háta mögé érve, mire felém fordul - Az előbb nem akartam hinni a szememnek, hogy téged látlak. Gyönyörű vagy... – annyira nagyon gyönyörű…
- Köszönöm, a dalod is az volt... – nézünk egymás szemébe, szerintem pontosan tudja, hogy a dal neki szól…aztán folytatja - A rendező hívott meg, mert a kiadó szerezte a filmünk dalát... – jól tudom…
- A filmetek... – mosolyodom el nem túl boldogan, hisz nem tudom, hogy az a cikk igaz e…
- Tyler, gratulálunk az új dalhoz! Megengedne egy kérdést? Valóban igaz, hogy egy cikk ihlette? Mesélne erről? – jelenik meg egy riporter, aki azonnal kérdésekkel kezd el bombázni.
- Ne haragudjon, de most nem alkalmas. – pillantok a storyéhes srácra, aztán visszairányítom tekintetemet Kaorira.
- Milyen cikk? Mi volt abban a cikkben? Vagy túl kíváncsi vagyok? – kíváncsiskodik…annyira aranyos…
- Csak túl szép, és ezt mások is látják... – csak arra tudok gondolni, hogy mi lett volna ha nem megyek el akkor…még mindig szeretem…
- Megengednének egy fotót? – érkezik egy fotós. És miért is ne!? Póz, kattintás, és már itt sincs.
- Nem tudom mit mondhatnék neked...nem túl szépen váltunk el...
- Tudom, az én hibám volt. Tényleg nem akartalak megbántani sem téged, sem a családodat. Azt gondoltam, hogy jogosan utálsz azért, ami történt, és haragudtam magamra is a baleseted miatt. Elmentem, és én hülye azt vártam, hogy te gyere utánam, pedig nekem kellett volna maradnom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz nélküled. – fogom meg a kezét.
- Nem volt azóta senkid? – kérdezi, mire összefonom az ujjainkat.
- Nem, de örülök, hogy megkérdezted... – lépek közelebb - Ezek szerint nem csak te hiányoztál nekem őrülten... – annyira szeretném megcsókolni…
- Tudod, hogy nem működne. Próbáltuk, de nem megy. – meg se hallom…
- Nem akarlak elengedni... – simítok végig az arcán, és mielőtt megpróbálhatnám megcsókolhatnám, megjelenik egy fotós.
- Együtt vannak? – elmosolyodom…
- A hölgy életem szerelme, és ezt nyugodtan meg is írhatja... – magamhoz is húzom, hogy csinálhasson egy fotót.
- Tyler, ezt lehet, hogy nem kellett volna. A karriered szempontjából jobb, ha te...
- Nem érdekel, semmi sem érdekel, csak te. – vágok közbe elmosolyodva - Nem szeretnél táncolni? – végre egy mosoly…gyönyörű mosolya van…
A buli végéről kiküldik a fotósokat, így felbátorodom, és közeledni kezdek hozzá tánc közben. Odáig jutunk, hogy fenekébe markolva csókolom nyakát…annyira hiányzott már…
- Ne csináld ezt mindenki előtt... – súgja a fülembe…kicsit meg is borzongok ettől…
- Menjünk olyan helyre, ahol más nem láthat? – csörgetem meg a kocsi kulcsomat.
- Kocsival vagy?
Kimegyünk a parkolóba, beszállunk a kocsiba, bezárom az ajtókat, és egymás ajkának esünk. Imádom a puha, finom ajkait…teljesen elveszi az eszemet…
- Annyira kívánlak… - nem tudok és nem is akarok az előjátékkal vacakolni….akarom őt, most!
Tangáját húzom le róla sietősen, aztán magamról a nadrágomat…már kezdett szűk lenni, mert ennél keményebb nem is lehetnék…Fölé mászom, de átfut az agyamon, hogy talán fájna, ha semmi előkészítés nélkül…de fenekembe markol, és a szemébe nézve látom, hogy ő is akarja…Már benne is vagyok, és combjaiba marva hatolok egyre mélyebbre…és mélyebbre. Gyors tempóba kezdek rögtön, és hamar el is megyünk…De nem tudok betelni vele…Lejjebb húzom ruháját, hogy kényeztethessem melleit nyelvemmel, aztán újra mozgásba kezdek. Kicsit tovább tart ez a menet, de nem túlságosan…
- Hova megyünk? – kérdezi, miközben én már a volán mögött ülök, ő meg öltözködik, bár nem is értem miért kell felöltöznie…végig figyelemmel kísérem, ahogy öltözködik…még mindig kívánom…
- Gondoltam megnézhetnéd az új lakásomat, vagy menjünk hozzád? – mosolygok.
- Mehetünk hozzád... – rendben…
Mikor megérkezünk, nem tudom, valahogy nem látok rajta semmit. Talán nem tetszik neki…pedig mikor berendeztem, próbáltam valahogy úgy, hogy tetsszen neki is…nem is tudom miért, csak…arra gondoltam, hogy ha újra összejönnénk, ideköltözhetne…
- Lezuhanyozhatnék? – kérdezi.
- Persze, megyek veled... – hátulról ölelem és a nyakát csókolom, szóval elég lassan tesszük meg az utat.
- Furcsa hely egy képnek, nem? – hát öhm…izé…
- Hát... – mosolygok kínomban…most mondjam meg az igazat, hogy zuhany alatt magamhoz nyúltam?
- Hosszú volt a két hónap, kellett a zuhany alatt az ihlet? – bingó… - A szeretődnek érzem magam... – picim…
- Te is tudod, hogy ez nem így van. – mondom a ruháját lecsúsztatva róla.
- Igen, de te pedig azt, hogy a média szétszedné ezt a kapcsolatot. Ott van a videó, a mai képek...a pletyka már úgy is elindult,de a karriered szempontjából jobb, ha megmaradsz szinglinek. – miért agyalsz ilyeneken?
- Nem tudlak, nem akarlak elengedni... – behúzom magammal a zuhany alá.
- Nem tudom, hogy bírni fogom-e a bújkálást...de...azt igen, hogy hiányoztál...élvezzük a pillanatot... – derekam köre fonja lábát és megcsókol.
Fölösleges ez a zuhany…elindulok vele az ágy felé, végigfektetem az ágyon, és finoman kezdem csókolni nyakát.
- Ne haragudj… - újabb csók a nyakára – hogy a kocsiban – finom ajkait csókolom tovább – csak úgy rád vetettem magam. – támaszkodom fölé – Csak annyira kívántalak…úgy hiányoztál… - simogatom meg arcát, aztán száján húzom végig ujjamat, amit a kis huncut cicám be is kapja, és úgy cuppog, mintha valami egészen más lenne a szájába…
Lassan fordít a felálláson, és csípőmre ülve karmol végig finoman felsőtestemen. Combjain simítok végig, aztán felülve fenekébe markolok és szenvedélyesen kezdjük falni egymás ajkait. Ütemes csípőmozgással dörgöli magát farkamhoz, amivel egyre keményebbé tesz…kicsit a fülemet is megrágcsálja, a nyakamat csókolja, míg én egyre jobban ölelem magamhoz. El se hiszem, hogy tényleg itt van velem…hogy újra együtt vagyunk…Hirtelen ledönt az ágyra, és érzéki csókokkal halad lejjebb. A hasamnál elidőz kicsit, de csak megtalálja érte ágaskodó farkamat.
Először csak kezét használja, aztán lassan végignyal rajta, és szájába veszi. Ez a mennyország, más nem lehet…ez annyira jó, hogy perceken belül el fogok menni. A lepedőt tépem, hajába túrva próbálom leállítani, de csak nem hagyja abba…mellei közé veszi merevedésemet, istenem de régen csinálta ezt…mikor látja rajtam, hogy mindjárt elmegyek, újra szájába veszi, és ebben a pillanatban a szájába is élvezek…
Csókjaival halad felfelé, míg el nem ér számhoz, és egy pici csókot lehel ajkaimra. Azonnal magam alá gyűröm, és csókolni kezdem nyakát, és apró harapásokkal haladok lejjebb. Míg melleinél időzök, ujjaimat hüvelyébe csúsztatom. Imádom a halk, elfojtott nyögéseit…de jobb lenne, ha sikítana alattam…Mellbimbója körül körözök nyelvemmel, ujjaim egyre gyorsabban dolgoznak benne, mikor megszívom bimbóját, hangosan nyögve mar a vállamba. Fölé támaszkodom, ködös tekintetét látva elmosolyodom, hasát végig csókolva telepedek lábai közé és harapdálom végig finoman belső combjait.
Nyelvemmel kezdem újra lázba hozni…mikor vergődve nyögdécseli nevemet, fölé mászok, és lassan hatolok picimbe. Lehajolok hozzá, hogy megcsókoljam, de a számba harap, én meg elkezdek mozogni. Egyre gyorsul a tempó, és minden megszűnik körülöttünk, csak az ő sóhajait, és nyögéseit hallom. Feje fölött tépi a párnát, pedig sosem zavart, ha a hátamat karmolja…egyik kezemet összekulcsolom az övével, és szinte egyszerre megyünk el mindketten.
- Szeretlek… - csókolgatom finom ajkait – annyira szeretlek… - bújok nyakába.
Egymás karjaiban alszunk el, és csak remélem, hogy ha felkelek, mellettem lesz…
És igen…
Reggel finom csókjaira ébredek, és én nem is lehetnék ennél boldogabb. Mikor kinyitom a szemeimet, elmosolyodom, ahogy megpillantom bújós kiscicámat.
- Jó reggelt – súgja ajkaimra, és megcsókol.
- Ennél jobb nem is lehetne…
De sajnos hiába próbálom az ágyban tartanim neki vissza kell mennie a forgatásra…De mivel ma semmi dolgom, majd én elviszem kocsival. Tudom, hogy messze van, és repülővel gyorsabb lenne, de csak belemegy, hogy elvigyem, csak előtte átugrunk hozzá, hogy összeszedje a cuccait…elég régen jártam itt…sok az emlék, jó idejönni…
Egész úton nevetünk és élvezzük egymás társaságát. Mikor látom, hogy nagyon elgondolkodik, vagy bámul ki az ablakon, a combjára simítom a kezemet és lopok egy pici csókot tőle. Nem akarom, hogy azon agyaljon, hogy nem fog működni ez a kapcsolat, mert igenis fog. Olyan nincs, hogy nem, az lehetetlen…többet nem engedem el, és másnak sem fogom odaadni.
Mikor megérkezünk, lepakolunk a hotelban, a szobájában. Szép kis hotelban szállt meg az egész stáb. És az ágy is elég rugósnak néz ki…ki kéne próbálni. Leülök az ágy szélére és magamhoz húzom mikor előttem sétálna el. Magamhoz ölelem…percekig vagyunk így, azt is elfelejtettem, hogy ki akartam próbálni az ágyat, csak ölelem, picim meg simogatja a fejemet, mikor eszembe jut valami…
- Tudod mire gondoltam? – nézek rá mosolyogva, és kérdőn néz rám – Költözz hozzám, ha vége a forgatásnak. – döbbenten lehuppan mellém.
- Te most viccelsz? – öhm…
- Nem… - fogom meg a kezét - tudod, én azt hittem, ha egyszer elköltözök a legénylakásomból, akkor együtt nézünk ki egy nagy házat, és veled fogok lakni…szóval…ha neked nem tetszik a ház, költözhetünk máshova is… - mosolygok.
- Ty én…
- Rendben…öhm…legalább gondolkodj rajta, oké? – nem akarom azt hallani, hogy visszautasít…
- Oké… - sóhajt.
- Szeretlek… - csókolom meg. Az ölembe ül, és úgy csókoljuk egymást egyre szenvedélyesebben.
- Én is gondoltam valamire… - vajon arra amire én? – Egy ideje már Hollywoodban vagyok, de még nem is néztem körbe a városban… - nah jó, nem egyre gondoltunk, mert nekem elkalandoztak a gondolataim valamerre a szeretkezés felé, de…
- Akkor mire várunk még? – mosolygok, és kapok egy puszit a számra, aztán kiröppen a fürdőbe.
Miután elkészül, elmegyünk kéz a kézben sétálni a városba. Az első ahova az utunk vezet, a Hollywoodi hírességek sétánya, és az első csillag ahol lefagyok, Michael Jackson csillaga. Még egy fotó is készül rólam, ahogy leguggolok megérinteni a csillagot. Sokat nevetünk és annál is többet beszélgetünk. Sok közös kép is készül…eleinte nem akarom hagyni, hogy fényképezzen, aztán már én csinálom a képeket…
Már sötétedik mikor visszaérünk a hotelba, és Kaori nem enged el, mert este ne vezessek. Szeretem, hogy aggódik miattam…Sajnos holnap délután akkor is haza kell mennem, mert a dalomhoz készül klip is, szóval én is elfoglalt leszek, meg Kaori is…de nem baj, mert együtt csinálunk mindkettőnk skypeot és majd esténként tudunk beszélni…
Másnap délelőtt a forgatás helyszínén semmi pénzért nem engedném el a kezét…főleg, hogy tudom, hogy ma itt kell hagynom…
Mindenkinek bemutat aki szembe jön, a másik főszereplővel is találkozom, aki elmondja mennyire jók a film zenéi. Jól tudom, de jóarc, hogy ezt elmondja nekem. De picimnek mennie kell sminkelni, szóval ad egy puszit az arcomra, és lépne is, de…ez mi volt!? Finoman visszahúzom magamhoz a kezénél fogva, és magamhoz ölelve csókolom meg. Az arcomat végigsimítva ad még egy puszit a számra, aztán mennie kell.
Itt maradhatok megnézni a forgatás egy részét. Nem is gondoltam volna, hogy Kaori ennyire tehetséges színész…bár én látom ám, amit mások nem, és ez megmosolyogtat. Nem úgy ér hozzá a sráchoz, mint hozzám…és ez rettentő jó érzéssel tölt el.
Sajnos mikor kis pihenőt tartanak, el kell köszönnöm picimtől, mert indulnom kell haza…Elsétál velem a kocsihoz, közben beszélgetünk. Elmondom neki mennyire jól játszik, meg, hogy mennyire szeretem…
- Gondolkozol azon amit mondtam? – kérdezem a kocsihoz dőlve a kezét fogva.
- Igen… - néz a földre, én meg felbiccentem a buksiját.
- Próbálok sűrűn jönni hozzád, míg forgattok…más úgy sem szerepelhet a klipemben, csak te… - mosolygok, és homlokára adok egy puszit.
- Kaori…gyere, kezdünk… - jön ki a főszereplő srác…
- Azt hiszem mennem kell…meg nekem is… - simítja a mellkasomra a kezeit, aztán hozzám bújik.
- Már most hiányzol… - sóhajtok, és magamhoz szorítom – De hazafele veszek webcam-ot, és este beszélünk, és kipróbálhatjuk a webszexet… - nevetem el magam, mire megüti a mellkasomat.
- Annyira hülye vagy… - jajj ne durcizz…az arcára simítom a kezemet, és finom csókot lopok.
- Csak szerelmes… - döntöm homlokának a homlokomat.
- Mennünk kell… - tudom… - Vigyázz magadra. – ad egy puszit a számra.
- Te is… - de nem engedem el…szükségem van még egy csókra… - Szia… - súgom ajkaira.
- Szia… - és elindul.
Csak rá tudok gondolni egész úton…a következő klipem megbeszélésén is a fellegekbe járok, képtelen vagyok odafigyelni. Másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy este beszélünk. Be is szerzek egy webcam-ot, beizzítom otthon, de ez üzi vár…nem tudunk beszélni, mert későn végzett és fáradt, ne haragudjak, és elküldte a közös képeinket is. Aranyos…
Reggel telefoncsörgésre ébredek…Kaori…csak nem hiányzom neki, kora reggel…?
|
| Saya | 2013. 04. 02. 18:47:01 | #25523 |
Karakter: Kaori Suzuki
Dereka köré kulcsolom lábaimat, míg az ágyhoz visz. Tyler fölém mászva kezd el csókolni, és közben le is vetkőztet. Már szinte elszoktam tőle, hogy felfal szemeivel, de még mindig felizgat a tekintete. Hosszan csókol meg újra, közben oldalamon simít végig és ér el melleimhez. Élvezem kényeztető mozdulatait, és még inkább azt, mikor lábaim közé ér. Nyelvével és ujjaival szerez örömet mindaddig, míg el nem megyek vállaiba marva. Mellém fekszik, én meg oldalra fordulok, nehogy azt gondolja, hogy meggondoltam magam. Magához húzza lábamat, közben merevedését illesztem magamhoz. Csak ez az utolsó kis mozdulat kellett neki, és máris bennem van. Nincs ennél jobb érzés...Tynak sem, mert érzem, hogy milyen kemény, de azt akarom, hogy végre megmozduljon. Ezt tudtára is adom azzal, hogy lökök egyet a csípőmön. A mennyekben érzem magam szeretkezés közben...Nyakamat csókolja, vagy éppen a számat, ha hátra tudok fordulni. Az idő múltával a tempó is gyorsul, ahogy a szívverésem is. Jó így hozzá simulni, a karjaiban lenni, és végül vele együtt a csúcsra jutni...
A hasamra fekszem, de Ty továbbra is nagyon gyengéd marad. Végig csókolja a hátamat, karjaimat, nyakamat, és közben még simogat is.
-Olyan gyönyörű vagy... -mondja a nyakamba csókolva- és én annyira szerelmes vagyok...-a hátamra fordulok édes szavaira.
-Belém vagy csak a testembe?
-Mindkettő...-megcsókol- Teljesen elvarázsoltál az első pillanattól fogva...-újabb csókot kapok- Már más nőre sem tudok nézni, csak te létezel...-ezúttal nem csak egy röpke csókot kapok, hosszan és szenvedélyesen csókolózunk elalvás előtt.
Másnap városnézőbe megyünk a szüleimmel. Egész jól telik a nap, azt leszámítva, hogy a lábam még nem igazán bírja ezt a sok sétát. Szerencsére beülünk egy hangulatos kis étterembe, ahol tudunk pihenni. Tyler még az ölébe is veszi a lábamat, és úgy masszírozza meg.
-Nagyon fáj? Ne menjünk inkább vissza? Holnap is tudunk várost nézni...-mondja aggódva.
-Ez most nagyon jó...-mosolyogva simogatom meg a kezét- De talán tényleg jobb lenne hazamenni. -fél szemmel az apámra nézek, ő meg rögtön veszi is elő a telefont. Látom Tyleren, hogy furcsálja a két kocsit és a testőröket, de én már hozzászoktam.
Hazaérve Ty megint megmasszírozza a lábamat. Ez tényleg nagyon jól esik...
-Nagyon elgondolkodtál...valami baj van? -kérdezem karját simogatva.
-Csak aggódom a lábad miatt...még mindig nagyon fáj? -hozzá bújva válaszolok.
-Nem.-mosolygok- De az aggódás helyett inkább érezzük jól magunkat...-megcsókolom, de ő valami másra gondolhat, mert már a nyakamat csókolja- Menjünk ki a medencéhez...
Miután átöltözünk, irány a medence. Még a vízben is folytatjuk a romantikázást, csókolózunk. Igaz, hogy én egy matracon feküdve, de még így is jó. Aztán a szüleim is kijönnek a testőrökkel. Ty épp befejezi a hátam bekenését, mikor...
-Hogy hívják azt a testőrt? -hmm...
-Fernando, de miért?
-Mert rohadtul idegesít...-megfogja a napkrémet- Hé, Fernando...-Tyler neki vágja, az egész ráborul, mire Fernando felkapja a vizet és meg is fenyegeti Tylert mondván, hogy ő itt egy senki, és rám sem tudna vigyázni, de szerencsére ezt ő nem érti, mert olaszul mondja.
-Angolul monn, hogy értsem is, vagy félsz?
-Álljatok le! -szól közbe az apám- Mi volt ez Tyler?
-Már kezdett csorogni a nyála úgy bámulta Kaorit...Tapló köcsög...-mondja dühösen Fernandora nézve.
Apám bezavarja a testőrt, aztán visszafekszik napozni. Tetszik, hogy Ty is kiállt mellettem, és nem tűri, hogy más akár csak megnézzen. Intek neki az ujjammal, hogy hajoljon közelebb, adok egy puszit a szájára, aztán a vízbe csobbanok.
-Jól áll, ha dühös vagy...-súgom, közben nadrágjába csúszik a kezem. Simogatni kezdem.
-Cica...kellemetlen lenne, ha apád előtt álló cerkával kéne bemenni a házba. -megfogja a kezemet- De a szobában folytathatjuk. -mosolyogva ad a számra egy puszit.
Elindulunk befelé, de a folyosón kellemetlen jelenet fogad. Fernandot épp verik a többiek, a szája és a szemöldöke is fel van már szakadva, a ruhája több helyen is elszakadt. Tudom, hogy apám keményen torol meg minden árulást, ezért csak lehajtom a fejemet. Tyler pont kérdezne valamit, mikor apám is megjelenik.
-Jó, hogy bejöttetek. -néz ránk, aztán int, hogy hozzák közelebb a srácot- Üsd meg! Mutasd meg neki, hogy a vendégnek is szava van! -szól rá Tylerre.
-Én nem is tudom...már most nagyon rosszul néz ki...-néz végig rajta.
-Láss bele a gondolataiba, pergesd le magad előtt, hogy mire gondolt, mikor a lányomra nézett...-mondja apám fennhangon- Légy férfi és tedd meg, amit meg kell tenned! -Ty elgondolkodik, de aztán megjelenik a düh a tekintetében, és kiüti Fernandot.
-Ezt most miért kellett? -kiabálok rá- És neked? -nézek apámra a buzdítás miatt- Rúgd ki, érted? -nem akarom, hogy halálra verjék, vagy lepuffantsa valaki. Ha rólam van szó, apám sem gondolkodik.
-Te normális vagy? -kérdezem meg Tylert, mikor felérünk.
-Én? Persze, az nem normális, hogy megütök valakit, aki tiszteletlen veled, de az normális, amiket az apád művel...-még te vagy felháborodva?
-Te most a családomat szídod? Azokat, akik befogadtak téged is? -kezdek kibukni.
-Nem, de őrület, ami itt megy, és...
-Elég! Menj el! -vágok közbe- Mi mások vagyunk, és amúgy is...vissza kell menned a híres stúdiódhoz, nem? -kérdezem gúnyosan.
-Erről van szó? Féltékeny vagy a karrierem miatt?
-Nem, bár az enyémnek majdnem miattad lett vége...-dühöngök tovább.
-Ez övön aluli volt...-láthatóan megbántottam, de most már nem is érdekel.
-Vége. Ég veled...-mondom komolyan.
Valójában a kezdetektől azt érzem, hogy én többet adtam ebbe a kapcsolatba, mint ő. Először nem tudta kimondani, hogy szeret, aztán mikor hozzám költözött, mikor először lesérültem sem élt a helyzettel. Nem akart velem sem összeköltözni, sem semmi, arról álmodni sem merek, hogy egy nap megkéri a kezemet. Ez a kapcsolat sehova sem tartott, és most a karrierje is szétválaszt majd minket. Az a sok rajongó...én nem bírnám ezt. Apámnak azt mondom, hogy ráuntam, hogy ne csinálja ki, de mivel nehéz lenne megjátszani az erős lányt, Tyler elutazása után egy héttel én is elmegyek tőlük. Anyám sejti, hogy baj van, de nem mer rákérdezni...
Két hónap telik el úgy, hogy nem látjuk egymást. A lábam elég jól van ahhoz, hogy elkezdhessük a forgatást, amit nagyon élvezek. Szeretnék példaképpé válni a gyermekek számára, és szeretném, ha a tánc nagyobb teret kapna, mint eddig valaha. Az egyetlen, ami zavar, hogy rólam és a film másik főszereplőjéről pletykák terjednek el, arról cikkeznek, hogy egy pár vagyunk, és nem csak a filmben, pedig a csók jeleneteink sem igaziak, úgy fordulunk, mintha megcsókolnánk egymást, pedig nem...Ez az én kérésem volt...becsaphatnám magamat, hogy nem is tudom miért, de valójában...igen, miatta...
Szoktam róla is olvasgatni, megjelennek néha paparazzi képek, de mindig egyedül van. Valahol ez vigasztal is, de a szívem legmélyén szeretném, ha boldog lenne akár mással is, ha velem nem lehetett. Tényleg túlzottan szeretem...szerettem...
Ma este hivatalos vagyok egy partira. Amolyan céges buli. Ha tehettem volna nemet mondok, mert Tyler cégének a bulija lesz, de mivel ők szerezték a filmünk zenéjét...muszáj vagyok ott lenni. Kiöltözni nem kell, mivel a buli témája Görögország, ugyanis az egyik szponzor görög, és neki akarnak kedvezni. Egy csinos fehér ruhát választok ki, ami mellé felveszek egy babérkoszorút is, hogy meglegyen a hangulat.
Furcsak ennyi idő után oda hazautazni, ahol Tylerrel ennyi időt töltöttünk, főleg, hogy már 2 hónapja külföldön voltam. Mindenről ő jut eszembe, utálom magam emiatt. Ő már biztos túl van rajtam...
Vagy mégsem...
ZENE
Ledermedten állva hallgatom az új dalának szövegét, amit előad a nagyközönség számára. Mintha minden sora nekem szólna, vagy csak szeretném, ha így lenne...De egyszer már megmondtam, hogy nekem nem dalokra van szükségem, bár tény és való, hogy az elmúlt hetekben nem kommunikáltunk.
Pocsékul vagyok, és végtelenül üres belül, és ez az üresség most nagyon hangos, kiabál a fejemben, hogy el kell innen menjek, hogy nem lehetek gyenge megint. Annyira megbántott, és olyan könnyen elment, mikor arra kértem. Nem is harcolt értünk. Ez csak egy kapcsolat volt, aminek már vége, de félek, ha szembe kéne néznem vele, megint visszakerülnék a mókuskerékbe. És míg ezen gondolkodom, hirtelen ismerős hang szólít meg a hátam mögül. Ne...
-Kaori...-nagyot sóhajtok, aztán megfordulok- Az előbb nem akartam hinni a szememnek, hogy téged látlak. -Tyler...-Gyönyörű vagy...
-Köszönöm, a dalod is az volt...-csak nézünk egymás szemébe, aztán folytatom- A rendező hívott meg, mert a kiadó szerezte a filmünk dalát...
-A filmetek...-keserédesen mosolyodik el, aztán a semmiből egy riporter jelenik meg egy kamerással az oldalán.
-Tyler, gratulálunk az új dalhoz! Megengedne egy kérdést? Valóban igaz, hogy egy cikk ihlette? Mesélne erről? -egy cikk?
-Ne haragudjon, de most nem alkalmas. -néz egy pillanatra a férfira, aztán vissza rám. Miután elmennek, nem bírom ki, hogy ne kérdezzek rá.
-Milyen cikk? Mi volt abban a cikkben? Vagy túl kíváncsi vagyok? -kérdezem még mindig a szemébe nézve.
-Csak túl szép, és ezt mások is látják...-a cikk...az a cikk lenne az, amit rólam és a partneremről írtak?
-Megengednének egy fotót? -szólít le ezúttal egy fotós. Bólintok, hiszen ha nemet mondunk, erről is csak találgatnának.
Nem tudom mit mondhatnék neked...nem túl szépen váltunk el...-mondom, miután újra magunkra maradunk.
-Tudom, az én hibám volt. Tényleg nem akartalak megbántani sem téged, sem a családodat. Azt gondoltam, hogy jogosan utálsz azért, ami történt, és haragudtam magamra is a baleseted miatt. Elmentem, és én hülye azt vártam, hogy te gyere utánam, pedig nekem kellett volna maradnom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz nélküled. -megfogja a kezemet.
-Nem volt azóta senkid? -elhúznám a kezemet, de összekulcsolja ujjainkat.
-Nem, de örülök, hogy megkérdezted...-közelebb lép- Ezek szerint nem csak te hiányoztál nekem őrülten...
-Tudod, hogy nem működne. Próbáltuk, de nem megy. -magyarázom.
-Nem akarlak elengedni...-megsimogatja az arcomat, és megint megjelenik egy fotós.
-Együtt vannak? -kérdezi izgatottan, mintha az év szenzációjáról lenne szó basszus...
-A hölgy életem szerelme, és ezt nyugodtan meg is írhatja...-magához húz, hogy újabb fotó készülhessen rólunk.
-Tyler, ezt lehet, hogy nem kellett volna. A karriered szempontjából jobb, ha te...
-Nem érdekel, semmi sem érdekel, csak te. -elmosolyodik- Nem szeretnél táncolni? -én is elmosolyodom, és megyünk is.
Tánc közben is sokan figyelnek ránk, aztán szerencsére a buli végéről már kitiltják a fotósokat, és mi is nyugodtabban lehetünk. Tánc közben közelebb kerülünk egymáshoz. Tyler egyik kezével magához szorít, másikkal a fenekembe markol, és közben a nyakamat csókolja.
-Ne csináld ezt mindenki előtt...-súgom.
-Menjünk olyan helyre, ahol más nem láthat? -megcsörget egy kulcsot.
-Kocsival vagy? -sok minden megváltozott, mióta elmentem...
Kimegyünk Ty kocsijához. Az egészet úgy könyvelem el, hogy szórakozunk egy jót, hiszen hiányzott már, de nem tagadhatom, hogy jó hallani, mikor azt mondja szeret. Szép nagy autója van, sötétített ablakokkal, bár egy árva lélek sincs a parkolóban. A hátsó üléseken kényelmesen elférünk, ajtó bezár, és máris csókolózni kezdünk. Felfaljuk egymást...
-Annyira kívánlak...-a tangámat kezdi lerángatni, aztán nadrágját lejjebb tolva szabadítja ki merev tagját. Teljes testével rám nehezedik, látszik, hogy nem akar várni vagy húzni az időt előjátékkal. Még sosem volt ennyire állatias, de nem bánom, és a testem sem...Fenekébe markolva jelzem neki, hogy tegye csak meg, és máris bennem van. Combjaimba markolva hatol mélyebbre, és mivel keményen és gyorsan mozog bennem, nagyon hamar elmegyünk mindketten. Még fáradtan lihegek alatta, mikor melleimet is kiszabadítja ruhám alól és rövid nyelvjáték után ismét mozogni kezd bennem. Ezúttal kicsit tovább húzzuk az időt, de nem túl sokáig...
-Hova megyünk? -kérdezem öltözködve, mert közben Tyler már előre mászott és elindultunk. Persze azt végig nézi, hogy öltözködöm, ami kicsit aggaszt is, mert az utat kéne néznie.
-Gondoltam megnézhetnéd az új lakásomat, vagy menjünk hozzád? -kérdezi mosolyogva.
-Mehetünk hozzád...-új lakása van. Teljesen megváltozott az élete.
Mikor megérkezünk egy két szintes házat látok meg magam előtt. Nagyon modern lakás, mindennel fel van szerelve. Biztos jól keres. Valahogy a régi legénylakása otthonosabb volt, hiányoznak az apró mütyürök, itt minden a helyén van, és minden olyan új...
-Lezuhanyozhatnék? -kérdezem.
-Persze, megyek veled...-a fürdőszoba felé végig engem ölel hátulról, és a nyakamat is csókolja, szóval elég lassan érünk oda. Egy valami rögtön feltűnik nekem. Az egyik bikinis képem ki van téve a mosdó szélére.
-Furcsa hely egy képnek, nem? -nézek rá furcsán.
-Hát...-kínosan mosolyog.
-Hosszú volt a két hónap, kellett a zuhany alatt az ihlet? -elmosolyodom, aztán sóhajtok- A szeretődnek érzem magam...
-Te is tudod, hogy ez nem így van. -mondja, közben lecsúsztatja a ruhámat.
-Igen, de te pedig azt, hogy a média szétszedné ezt a kapcsolatot. Ott van a videó, a mai képek...a pletyka már úgy is elindult,de a karriered szempontjából jobb, ha megmaradsz szinglinek.
-Nem tudlak, nem akarlak elengedni...-meztelenül húz be a víz alá, és ahogy én is meztelen testéhez simulok teljesen elgyengülök.
-Nem tudom, hogy bírni fogom-e a bújkálást...de...azt igen, hogy hiányoztál...élvezzük a pillanatot...-lábammal kulcsolom át derekát és úgy csókolom meg őt. Elindul velem az ágy felé, az életem pedig valószínűleg a pokol felé...
Szerkesztve Saya által @ 2013. 04. 02. 18:48:13
|
| Garfield | 2013. 03. 04. 17:58:22 | #25267 |
Karakter: Tyler Walsh
Kaori nem akarja, hogy más lány szerepeljen a klipben, így úgy dönt, hogy a forgatás ideje alatt leveszi a sínt. Ettől félek, mert elég egy rossz mozdulat és…de mindig nyugtat, hogy nincs semmi baj…bízom is benne.
Zene
A forgatás első felében még fent lehet picim lábán a sín, mivel arról szól az egész szám, hogy a szerelmemmel gyógyítom meg. Viszont van benne egy ágyjelenet is, ami után lekerül róla a sín. Egyedül az zavar az egészben, hogy Kaori egy szexi fehérneműben van, és a stáb nagy része férfiből áll…Idegesítő, hogy minden szem rá szegeződik….de cicám olyan édes, azzal nyugtat, hogy a strandon pont ennyit látnak belőle, mikor fürdőruha van rajta. Mondjuk ezzel nagyon nem nyugtat, max nem megyünk strandra…
Az ágyjelentet elég egyszer felvenni, mert tökéletes elsőre. Egy szenvedélyes csókjelenet az egész…úgy csókolgattam volna még, de akkor már nagyon pornóforgatásra hajazott volna a történet…
Még felveszik néhányszor, ahogy eléneklem egyedül a számot egy egyszerű egyszínű fal előtt, aztán a szám végén egy táncjelenet van, ahol már lekerül a sín picim lábáról, de nem látom rajta, hogy baj lenne. De mikor a rendező azt mondja, hogy vége a forgatásnak, kicsim összeesik.
Azonnal az ölembe húzom, próbálom keltegetni, de semmi….közben hívják a mentőket.
A kórházban a doki nagyon rossz hírt közöl velem. Kaori lába annyira meg lett erőltetve, hogy azonnali műtét szükséges….csavarokkal kell rögzíteni a csontokat, különben lábra sem fog tudni állni. Le kell üljek hírtelen….ez mind miattam van…
Egy örökkévalóságnak tűnik míg arra várok, hogy kitolják a műtőből. Az orvos azt mondja, hogy a műtét jól sikerült, viszont nem lát sok esélyt arra, hogy valaha táncolni tudjon úgy mint a műtét előtt…ez szörnyű…
Az ágya mellett ülök, és várom, hogy felkeljen…közben csak arra tudok gondolni, hogy ez mind az én hibám. Ha csúsztattam volna a forgatást nem lett volna ez. Akkor Kaori gyógyult lábbal táncolt volna…nem tört volna el és most nem kellett volna műteni…Kicsim, annyira sajnálom…
- - Kaori… - szorítom meg óvatosan a kezét, mikor látom, hogy felébredt.
- - Mi történt, és hol vagyok? – fel akar ülni, de talán ezt még nem kéne…
- - Még ne ülj fel! – óvatosan visszafektetem - Elég sok fájdalomcsillapítót kaptál, az orvos mondta, hogy még kótyagos leszel.
- - Mi van a lábammal? – ohh istenem…
- - Az orvos azt mondta, hogy… - mély levegő…gyerünk Ty el kell mondanod… - szóval nagy baj volt, és azonnal műteni kellett, mert eltört… - a lábát kezdi nézni, és látom, hogy szegény kezd kiborulni - Azt is mondta, hogy túlterhelted, és az izmok is sérültek…
- - Nem táncolhatok többé, igaz? – nem tudok ránézni…csak lefelé bámulok… - Igaz? – kiabál rám…
- - Elég valószínű…annyira sajnálom… - rá roskadva ölelem át, mikor sírni kezd.
Viszont nem sokkal később Kaorit felhívják Hoolywoodból. Hallottak a balesetéről, és úgy néz ki bármire hajlandók, hogy Kaori velük dolgozzon. Kirendelik hozzá az egyik legjobb specialistájukat, aki rendbe teszi a lábát, ráadásul teljesen ingyen…de bármennyit hajlandó lennék fizetni, hogy felépüljön. Aztán ha picim is elfogadja, egy főszerepet is kap egy táncos filmben.
Aztán az apja hívja, hogy menjen haza, hogy jobban figyelhessenek rá. Ez nem is olyan rossz ötlet, ráadásul lesz most szabad időm, hogy vele tudjak menni, így rá is bólint az utazásra.
Az úton a repülőn kicsit izgulok, mert hát most fogok a szüleivel először találkozni…A reptéren várnak minket…
- Bambina! – öleli meg az apja.
- Sei mancato… - rendben, fogalmam sincs, hogy mit mondott picim…aztán anyujának is köszön.
Ahogy látom az apja nem igazán bírja a fejem így elsőre, nekem meg fura, hogy testőrök vesznek körül minket. De szerencsére mindenki angolul beszél, hogy én is értsem…
Megérkezünk egy…egy villához, ami Kaori szüleinek a háza…Kicsit meglepett, mondjuk a testőrök is…azt hiszem ez az utazás csomó meglepetést tartogat. Egy ebéddel kezdünk. Picim anyuja nagyon jól főz…Kaori is biztos tőle tanult.
- Na és mondd csak fiam…hogyan véded meg a lányomat? – ezt nem igazán értem…
- Apa! Mifelénk nincsenek leszámolások… - nevet kínosan kicsim.
- Akkor válassz! – mondja apuja két fegyvert előhúzva a zakójából…mi a franc!? - Vagy…vedd el ezt, a másikat nem biztos, hogy egy kezdő meg tudná tartani. – csúsztatja elém az egyiket…nem tagadom, picit most a gatyámba csináltam…
- Én…én nem hiszem, hogy szükségem lenne erre… - mi az isten folyik itt!?
- Apa, tedd már el! – Kaori felállva visszatolja az apjához a pisztolyt.
- Hányszor megmondtam, hogy ne vedd elő a fegyvereket az ebédlő asztalnál… - szólal meg picim anyuja, és egy testőr máris elviszi a pisztolyokat.
- Na várj, gyere csak ide! – szól apuja a testőr után és engem is magához hív - Fiam, mutatok neked egy fogást, ami még jól jöhet. Kaori ismeri… - néz rá - Igaz, bambina? – mi ez már megint!?
- Sí papa, de ugye nem Tyleren akarod megmutatni? – MIT!?
- Dehogy, ezért van itt Adriano. – nevet, aztán a valahova a nyakához nyúl, az meg…összeesik!? Elkezdi tanítgatni nekem, mire sikerül nekem is megcsinálni, bár nagyon vonakodva, négy testőr bánja…
Délután Kaori apuja levisz a szőlőbirtokukra, ahol megpróbálok vele beszélgetni. Eleinte még mindig be vagyok tojva, aztán kezdek feloldódni, bár kicsit megbánt az énekléssel kapcsolatban, hogy szerinte az nőknek való, de most vitatkozzak vele!?
- Annyira sajnálom… - mondja Kaori a szobájában.
- Ugyan mit? Nincs semmi baj. Apukád egy jelenség. – nevetem el magam - Először megijedtem ettől a sok fegyvertől, de kezdem megszokni ezt a helyzetet, és szerintem apukád meg is kedvelt, bár…mondott egy olyat, hogy az éneklés nőknek való, de azt hiszem, hogy nem lesz baj. – mesélem picimnek.
- Jól van, csak aggódtam, hogy… - csókkal hallgattatom el.
- Nem kell aggódnod, inkább foglalkozzunk kicsit egymással…- közelebb húzom magamhoz, picim meg a nadrágomat tolja lejjebb…
- Jól hangzik, de ezúttal azt akarom, hogy neked is jó legyen… - csókol a nyakamba…akármilyen jól hangzik, és hiába kívánom őrülten, nem tudom, hogy…vagyis hát…
- Biztos, hogy ez jó ötlet? – aggódom a lába miatt…a múltkor is beütötte…
- Ha hanyatt fekszem, és közben fogod a lábamat, az úgy pont jó lesz, vagy ha gondolod mögém is fekhetsz, és úgy is foghatod… - csókol meg….mrrrr….
Derekam köré kulcsolja a lábát, én meg az ágyhoz viszem, ahol óvatosan a hátára fektetem és fölé mászva csókolom meg. Szerencsére csak egy fürdőruha van rajta. Gyorsan megszabadulok tőle, persze vigyázok a lábára. Véletlenül sem akarok fájdalmat okozni neki. Mikor leveszem a bikinije alsó részét, feltérdelek, és végignézek rajta. Annyira gyönyörű, és úgy kívánom…remélem nem fogok hamar elsülni…
Hosszan csókolom, közben oldalán végig simítva melléhez érek, amit finoman gyömöszölni kezdek, majd csókjaimmal kényeztetem. Lejjebb haladva lába közé érek, ahol nyelvemmel és ujjaimmal kezdem hajszolni a gyönyör felé. Hagyom, hogy vállamba marva menjen el, aztán mellé fekszem. Az oldalára fordul, lábát magamra emelek, és meg is tartom, hogy ne lógassa…Fenekét merevedésemhez nyomja, szóval nem gondolta meg magát…Sőt magához is illeszti farkamat, és egy lökéssel már benne is termek. Ohh anyám…muszáj pár másodperc pihenő, különben elmegyek. De picim kicsit türelmetlen, lök egyet a csípőjével, hogy igazán elkezdhetném már. Rendben…lassan kezdek mozgásba, közben azért figyelek a lábára.
Nyakát csókolgatom, csak éppen ajkait, mikor hátra fordítja fejét…Gyorsítok a tempón, de nem túlságosan, próbálom visszafogni magam, különben a lába bánná. Teljesen egymásra vagyunk hangolódva, meg hát elég régen szeretkeztünk már, így hamar a csúcsra jutunk.
Hasra fekszik, én meg kicsit még kényeztetni akarom. Apró puszikkal borítom be hátát, karjait és nyakát, kis simogatással fűszerezve.
- Olyan gyönyörű vagy… - csókolok a nyakába – és én annyira szerelmes vagyok… - óvatosan a hátára fordul.
- Belém, vagy csak a testembe? – milyen hülye kérdés ez!?
- Mindkettő… - megcsókolom – Teljesen elvarázsoltál az első pillanattól fogva… - még egy csók – Már más nőre sem tudok nézni, csak te létezel… - megcsókolom, amit szenvedélyes csókká mélyít.
Másnap picim apja kitalálja, hogy meg akarja mutatni nekem a várost, sőt, ha sokáig maradunk, az egész országot is bejárhatnánk. Soha nem voltam még a saját szülővárosomon kívül, úgyhogy lelkes vagyok, bár jobban örülnék, ha csak cicámmal lehetnék…sokkal romantikusabb lenne, de ahogy elnézem ez lehetetlen. De meg lehet érteni, hogy minél több időt akarnak tölteni a lányukkal…régen látták egymást…
A város nagyon szép, picim még pár olasz kifejezésre is megtanít. Persze a suliban kellett spanyolt tanulnom, de ki emlékszik már arra!? Pedig most jól jönne…anyujánál hamar bevágódnék egy kis spanyol tudással…
Egy tök jó kis hangulatos étteremben állunk meg kajálni, ami ideje volt már, mert végig sétáltunk, és talán nem ez a legjobb Kaori lábának…de most pihentetheti kicsit…Nem is érdekel hol vagyunk, az ölembe veszem a lábát és finoman picit megmasszírozom neki.
- Nagyon fáj? Ne menjünk inkább vissza? Holnap is tudunk várost nézni… - nézek aggódva picimre.
- Ez most nagyon jó… - mondja mosolyogva megsimogatva a kezemet – De talán tényleg jobb lenne hazamenni. – néz apjára, aki már kapja is elő a telefont és iderendel egy kocsit.
De csak hittem, hogy egy kocsi jön…mert kettő gurul be. Az egyikbe mi szállunk be egy testőrrel, másikba a szülei egy testőrrel. Kezdek kíváncsi lenni, mire ez a nagy felhajtás az apja körül, hogy ennyi testőr veszi körül, de inkább nem kérdezek semmit…
Visszaérve rögtön leülünk a kanapéra, és újra nekiállok masszírozni a lábát. Annyira sajnálom, hogy miattam van ez az egész a lábával…de kezdek reménykedni, hogy teljesen helyrejön. Akkor bevállalhatja a főszerepet a filmben is…
- Nagyon elgondolkodtál…valami baj van? – simogatja a karomat.
- Csak aggódom a lábad miatt…még mindig nagyon fáj? – elveszi a lábát az ölemből és hozzám bújik.
- Nem. – mosolyog rám – De az aggódás helyett inkább érezzük jól magunkat… - finoman megcsókol. Mennék tovább, már nyakát csókolom… - Menjünk ki a medencéhez… - feláll és elindul a szobája felé.
Nem éppen erre gondoltam, de ez sem rossz. Felvesz egy bikinit, én meg a fürdőgatyámat és irány a víz. Ahogy kiérünk, beugrok a vízbe. Persze cicám inkább a medence elejénél jön be a lépcsőknél, de odaúszok hozzá egy matraccal, amire felfeküdhet, és behúzom a medence közepére. Tök jól elvagyunk, még akár romantikus is lehetne az apró csókokkal, de megint megjelennek a szülei. Pont amikor bekenem, hogy ne égjen le, mert a víz mellett éget a legjobban a nap…
Igazából semmi bajom azzal, hogy a szülei is jöttek medencézni, végülis oda mennek ahova akarnak, ez az ő házuk…csak hát az őrök…ott vannak, ahol ők…és baromira nem tetszik ahogy Kaorira néz az egyik. Szinte kiesnek a szemei. Egyből felmegy a pumpa. Miután bekentem cicám hátát…
- Hogy hívják azt a testőrt? – kérdezem picimtől, és megnézi kiről is van szó.
- Fernando, de miért?
- Mert rohadtul idegesít… - megfogom a naptejes flakont – Hé, Fernando… - kiabálok oda neki, aki azonnal elkapja Kaoriról a tekintetét, de késő mert repül felé a flakon, és persze, hogy nem kapja el. Csupa fehér dzsuva lesz…valamit kiabál nekem olaszul, de nem értem…
- Angolul mondd, hogy értsem is, vagy félsz!?
- Álljatok le! – szól közbe Kaori apja – Mi volt ez Tyler?
- Már kezdett csorogni a nyála úgy bámulta Kaorit… - mondom dühösen – Tapló köcsög… - nézek Fernandora.
Apuci bezavarja a testőrt, és mintha mi sem történt volna, visszafekszik a napozóágyra. Pici lánya, meg mosolyogva néz rám és int az ujjával, hogy hajoljak közelebb hozzá. Kapok egy finom puszit, és óvatosan leszáll a matracról a vízbe, hogy hozzám tudjon simulni.
- Jól áll, ha dühös vagy… - súgja a fülembe, közben észrevétlenül a gatyámba csúsztatja a kezét, és farkamat simogatja…
- Cica…kellemetlen lenne, ha apád előtt álló cerkával kéne bemenni a házba… - fogom meg a kezét – De a szobában folytathatjuk. – adok szájára egy puszit mosolyogva.
Szerkesztve Garfield által @ 2013. 03. 04. 18:05:21
|
| Saya | 2012. 08. 02. 20:59:45 | #22601 |
Karakter: Kaori Suzuki
Egyik reggel korábban ébredek, mint Ty. Nem akarom minden apró-cseprő dolog miatt felkelteni, így hát egymagam indulok el, hogy megfürödjek. Csak hát…nem úgy sül el, ahogy terveztem, ugyanis nem tudom megtartani igazán magam, és nekimegyek mindennek.
-Kaori? –ez Ty hangja, felkelt- Mit csinálsz picim? –kérdezi a fürdőbe érve.
-Csak fürdeni jöttem. Olyan aranyosan aludtál, nem akartalak felébreszteni. –magyarázom.
-De most én vagyok az ügyeletes ápolód. Már többször is megbeszéltük, hogy nem mászkálsz egyedül. –leveszi a felsőjét, és közelebb lép.
Akkor vetkőztessük le…Mosolyogva veszem le róla az alsót, aztán vele együtt beülök a kádba. Nem csak jó pancsolni, de így a kád szélére ki tudom tenni a lábamat a gipsz miatt. Csak csendben nézzük egymást, de Tyler kezd furcsán viselkedni. Csak nem kívánsz?
-Baj van? –kérdezem mosolyogva.
-Nem, de most én bemegyek…Szólj, ha segítség kell. –kiszáll a kádból, és magára teker egy törölközőt.
-Hát…bevihetnél…az ágyba…-tetszik az ötlet?
Kiemel a kádból, és bevisz az ágyba. Csókkal jutalmazom, és hiába igyekezik elhúzódni, nem engedem. Hanyatt dőlve magamra húzom. Akarom őt…
-Cica…-fölém támaszkodva a szemembe néz- Nem fogom tudni visszafogni magam, ha így nézel rám…-kevesebb beszéd kell, meg is csókolom, hogy ne beszéljen butaságokat.
-Senki sem kérte baby…-a tiéd akarok lenni, hát nem érted?
Vad csókcsatába kezdünk. Ty másfelé is csókol, egész testemet, minden porcikámat végig csókolja. Élvezem, mikor melleimhez ér, de még inkább, mikor lábaim közé. Nem akarok nélküle elmenni, pedig már nagyon közel vagyok hozzá, de eltolom a fejét. Megpróbálok felülre kerülni, és sikerül is, csak hát a lábam…
-A fenébe…-beütöttem, ez nagyon fáj- ne haragudj, azt hiszem mégsem volt ez olyan jó ötlet…
-Semmi gond…-megcsókol, miközben visszafektet az ágyra.
-Tyler…-sóhajtom nevét, mikor egyik mellbimbómat szívja meg.
-Nem szeretkezhetünk, oké, értem én, de megőrülök, ha hozzád sem érhetek…-mondja, majd újra megcsókol. Oh te jó ég, mennyire imádom a száját. Olyan finom a csókja.
Hátába marva élvezem, ahogy végig csókolja, szívogatja nyakamat, miközben mellemet markolássza. Nyelvével újra megtalálja mellbimbómat, majd harapásokkal indul meg lefelé. Ismét nyelvével kezd kényeztetni, én meg kezdem elveszíteni a fejemet…érzem, hogy közel vagyok a csúcshoz, és Ty is, mert fölfelé indul csókjaival, míg ujjaival folytatja tovább a munkát. Miközben csókol, lecsap rám az orgazmus, amit karjába marva vezetek le. Tyler rám mosolyog, én meg lehúzom magamhoz egy csókra. Olyan kis figyelmes, nem is erőlteti a folytatást, pedig merev állapotban van, inkább csak ledől mellém.
-Szeretlek…-átölelem a karját.
-Én is szeretlek…-a nyakamba csókol. De jó így elaludni…csak őt sajnálom…
Félálomban hallom, hogy csörög Ty telefonja, és azt is, hogy beszél valakivel. Egyszer fel is ül az ágyban, mintha valami felizgatta volna, de aztán visszafekszik. Épp bújnék hozzá, mikor megint felül. Mikor leteszi a telót, a hátához simulok.
-Mi történt? –most már én is kíváncsi vagyok.
-Még én sem hiszem el, de a Sony lemezkiadó cégtől akarnak beszélni velem…-mosolyogja- Ott voltak a fellépésen, mikor neked énekeltem, és tetszettem nekik. Ezt csakis neked köszönhetem! –ad egy puszit a számra- Ha te nem vagy, sose keresnek meg. –ledönt az ágyra, és úgy puszilgat, ahol csak ér- Szeretlek…szeretlek…szeretlek…-puszil tovább.
-Én is szeretlek…-fölém támaszkodik, és megcsókol, de…- Kár, hogy nem tudlak majd elkísérni…
-Ne hülyülj, addigra leveszik a gipszet…majd megyünk taxival. Muszáj, hogy ott legyél velem…nélküled nem ér semmit az egész…-mosolyodik el, és újra megcsókol.
Pár nap múlva a gipsz helyett egy sínt kapok a lábamra azzal az intelemmel, hogy egy darabig még vigyáznom kell magamra, nem erőltethetem meg. Tylernek közben vissza kell mennie dolgozni, de napközben sok üzenetet küld, vagy éppen felhív.
Egyik nap elérkezik Ty tárgyalásának időpontja is. Taxival megyünk a helyszínre, de közben Tylernek be nem áll a szája, csak akkor, mikor megcsókolom.
-Nem kell izgulnod, minden rendben lesz. –mondom neki mosolyogva.
-Oké-oké, vettem az adást, befogom. –újra megcsókol, és ezúttal egész utón abba sem hagyja.
Kis késéssel ugyan, de megérkezünk…
-Csakhogy itt vagytok…gyertek gyorsan. -szól nekünk Ty főnöke, de Tyler nem rohan sehova, besegít engem is.
-Elnézést a késésért…-kezdek bele, mikor megérkezek, hiszen voltaképp én is tehetek róla.
-Ugyan, semmi gond…-mondja a lábamra nézve, majd átadja a helyét- Üljön csak le ide. –kedves tőle- Üdvözlöm önöket, David Martin vagyok a Sony munkatársa, de hívjanak Dave-nek. -kezet fog velünk.
A lényeg annyi, hogy látnak Tylerben lehetőséget, így ezentúl nem csak táncolhat, de énekelhet is, mint tényleges énekes. Azt hittem, hogy még bizonyítania kell, de ezek szerint nem, sőt kész szerződéssel állnak elő. Ty megkér, hogy én is nézzek bele, és mivel szerintem is korrekt, a kisbetűs részekkel is, aláírja.
Innentől kezdve Ty élete eléggé megváltozik. Elkészül az első két száma, és klipet is fognak forgatni. Igen ám, de az első videójában egy lánnyal kéne szerepelnie. Igaz, hogy gyógyulgatok, de annyira nem, hogy a sínt levehessem, ami azt jelenti, hogy én jelenleg nem szerepelhetek a klipbe, viszont mást nem szívesen látnék mellette, így végül belemegyek abba, hogy a forgatás idejére leveszem.
ZENE
A forgatás első fele rendben zajlik, és most örülök csak igazán, hogy bevállaltam, ugyanis van egy kis ágyjelent benne. A videó koncepciója miatt még jól is jön, hogy sínben van a lábam, ugyanis a történet annyi, hogy Ty a szerelmével gyógyít meg. Kissé bugyuta, de passzol a dal szövegéhez. Az eredeti forgatókönyv szerint lightosabb lett volna az ágyjelenet, de mivel én Ty barátnője vagyok, a rendező szerint többet is bevállalhatunk. Ty félmeztelen, engem is csak egy szexi fehérnemű takar, ami kissé kínos ennyi ember előtt, de azzal nyugtatom Tylert, hogy a strandon bikiniben is pont ennyit látnak belőlem az emberek…
Egy forró csókjelenetünk van a jelenet végén, ami intim körülmények között tök jó lenne, de most, hogy itt ez a sok ember, a kamerák, a fények…mintha pornót forgatnánk…rémes.
Miután felveszik Ty többi jelentét a kékfal előtt, az utolsó, táncos jelenet következik, ahol már én is szerepelek a „csodás gyógyulás” után. Már az első pár lépésnél érzem, hogy nagyon fáj a lábam sín nélkül, hisz nincs, ami megtartaná. Viszont nem tehetem meg, hogy most szállok ki, mert azzal Tylert is bajba sodornám, nem beszélve az anyagiakról, mert nem ingyen bérlik a helyszínt sem. Aztán új lány kéne, új ágyjelenet…szó sem lehet róla!
Minden tánclépés maga a kínszenvedés számomra, de mindvégig jól leplezem fájdalmamat, csak az utolsó ugrásnál lesz úrrá rajtam. Ahogy kimondják, hogy a forgatásnak vége, összecsuklok, sőt eszméletemet vesztem.
-Kaori…-szól egy ismerős hang. Ty szorítja meg a kezemet, de…hol vagyok?
-Mi történt, és hol vagyok? –fel akarok ülni, de túl gyenge vagyok.
-Még ne ülj fel! –óvatosan visszafektet- Elég sok fájdalomcsillapítót kaptál, az orvos mondta, hogy még kótyagos leszel. –magyarázza, közben beugrik, hogy a forgatáson lettem rosszul.
-Mi van a lábammal? –újra sínben van, de nem érzem a gyógyszerek miatt.
-Az orvos azt mondta, hogy…-miért ilyen komoly?- szóval nagy baj volt, és azonnal műteni kellett, mert eltört…- nem-nem-nem, ez nem lehet…Ránézek a lábamra, és látom, hogy csavarokkal vannak rögzítve a csontok. Ez rosszabbul néz ki, mint gondoltam. –Azt is mondta, hogy túlterhelted, és az izmok is sérültek…
-Nem táncolhatok többé, igaz? –mindjárt sírok, de nem válaszol, csak lefelé néz- Igaz? –kérdezem már kiabálva.
-Elég valószínű…annyira sajnálom…-rám roskadva átölel, én meg sírni kezdek.
Ürességet érzek, elveszítettem az életemet, és ha ez nem lenne elég, rettegni kezdek egy másik dolog miatt is. Most, hogy Tyler híres lesz, és én örökre eltűnök a szürkeségben…mi lesz a kapcsolatunkkal? Már elég régóta együtt vagyunk, de még csak odáig sem jutottunk el, hogy összeköltözzünk…házasságról álmodni sem merek, pedig…mindegy…
A nap második felében kapok egy érdekes ajánlatot Hollywoodból. Mivel értesültek az egyik ott dolgozó koreográfuson keresztül, hogy mi történt velem, felajánlják, hogy térítésmentesen kirendeltetik mellém az egyik legjobb specialistát, aki rehabilitálhat. A teljes gyógyulás így sem garantált, de mindenre hajlandó vagyok, hogy újra táncolhassak. És, ha ez nem lenne elég, biztosítanak arról is, hogy felgyógyulásom után tárt karokkal várnak a szakmába. Ezúttal nem a stúdióm támogatásáról van szó, hanem egy főszerepről egy táncos filmben. A producer imádja a koreográfiáimat, és ragaszkodik hozzám. El sem hiszem, hogy egyik óráról a másikra ennyit változik az életem…Lehet, hogy Tynak köszönhetem, hisz végül is az ő klipje forgatása révén hallottak rólam újra…
A nap másik meglepetése, hogy apám hív. Azt akarja, hogy hazamenjek, merthogy ott jobban tudnak rám vigyázni. Eleinte nem tartom jó ötletnek, főleg, hogy Ty is jönni akar mondván, hogy most lesz egy kis szabadideje, de aztán úgy vagyok vele, hogy ideje megismernie őket…
Repülővel utazunk Olaszországba, és a reptéren már várnak is rám a szüleim. Tudják, hogy fekete barátom van, de amikor elmondtam nekik, nem fogadták jól. Remélem, hogy ezalatt a pár nap alatt változik majd a véleményük…
-Bambina! –ölel magához apám, sőt kicsit fel is emel. Rég nem láttuk egymást.
-Sei mancato…(Hiányoztál…) –ölelem én is magamhoz szorosan, majd anyut is üdvözlöm. Látom, hogy Tynak sem az olasz, sem a spanyol nyelv nem fekszik, szóval inkább térjünk át a megszokottra. Apám nagyon kimért vele, és az sem segít, hogy négy nagydarab testőr vigyáz ránk az egész út alatt. Apu nincs benne az olasz maffia világában, de ennek ellenére is megvan a maga kis ismeretségi köre, és mivel sok a rossz ember errefelé, meg kell védenie magát és a családját is. Egy nagy családi ebéddel kezdünk, anyám istenien főz, és úgy látom, hogy Tynak is ízlik.
-Na és mondd csak fiam…hogyan véded meg a lányomat? –kérdezi apa Tytól evés közben.
-Apa! Mifelénk nincsenek leszámolások…-nevetek kínosan.
-Akkor válassz! –apu két fegyvert tesz le az asztalra a zakójából elővéve- Vagy…vedd el ezt, a másikat nem biztos, hogy egy kezdő meg tudná tartani. –csúsztat Tyler elé egy pisztolyt. Hát ez nem igaz…
-Én…én nem hiszem, hogy szükségem lenne erre…-azt hiszem, hogy Ty nem csak kínosan érzi magát, de kissé meg is ijedt.
-Apa, tedd már el! –állok fel, és csúsztatom vissza neki.
-Hányszor megmondtam, hogy ne vedd elő a fegyvereket az ebédlő asztalnál…-szól rá anyám is, akinek a szava szent az apám szemében, így az egyik testőrével el is küldeti őket.
-Na várj, gyere csak ide! –hívja vissza a testőrt, majd felállítja Tylert is- Fiam, mutatok neked egy fogást, ami még jól jöhet. Kaori ismeri…-rám néz- Igaz, bambina?
-Sí papa (igen apa), de ugye nem Tyleren akarod megmutatni? –kezdek kiakadni.
-Dehogy, ezért van itt Adriano. –nevet, majd a testőr nyaka mögé nyúl, aki egy pillanat alatt összeesik. Apám negyed órán keresztül tanítgatja ezt a fogást Tynak, pontosan megmutatja, hogy hol kell megfogni az ember nyakát ehhez. Négy testőrt áldoz be az ügy érdekében, de végül Tynak is sikerül megcsinálnia. Hát ez nagyszerű…
-Annyira sajnálom…-mondom már a szobámban. Míg itt vagyunk, a régi szobámban fogunk lakni, ami voltaképp lakosztály, hiszen nagy házban lakunk.
-Ugyan mit? Nincs semmi baj. Apukád egy jelenség. –mondja nevetve Ty- Először megijedtem ettől a sok fegyvertől, de kezdem megszokni ezt a helyzetet, és szerintem apukád meg is kedvelt, bár…mondott egy olyat, hogy az éneklés nőknek való, de azt hiszem, hogy nem lesz baj. –szóval beszélgettek…Apu délután levitte Tylert a szőlőbirtokunkra.
-Jól van, csak aggódtam, hogy…-megcsókol.
-Nem kell aggódnod, inkább foglalkozzunk kicsit egymással…-közelebb húz magához, én meg kicsit lejjebb húzom a nadrágját. Azt hiszem, hogy nem megyünk ki napozni…
-Jól hangzik, de ezúttal azt akarom, hogy neked is jó legyen…-csókolok bele a nyakába. Szegény Ty, mostanában nem sok szerencséje van velem, amióta a lábammal gond van.
-Biztos, hogy ez jó ötlet? –ne aggodalmaskodj már.
-Ha hanyatt fekszem, és közben fogod a lábamat, az úgy pont jó lesz, vagy ha gondolod mögém is fekhetsz, és úgy is foghatod…-megcsókolom.
Lábaimmal kulcsolom át a derekát, hogy az ágyhoz tudjon vinni. Még mindig vigyázni kell a lábamra, de azt hiszem, hogy minden rendben lesz. Ki akarok minden pillanatot, amit együtt tölthetünk, és ezt nem csak az ittlétünkre értem. Rettegek…rettegek attól, hogy nincs közös jövőnk. Félek, hogy a hírnév közénk fog állni...
Szerkesztve Saya által @ 2012. 08. 03. 18:47:22
|
| Garfield | 2012. 06. 09. 23:33:16 | #21445 |
Karakter: Tyler Walsh
- Hát ez? Ty, ezt igazán… - ezt inkább be se fejezd.
- Csak semmi ellenkezés. Ma este a kedvedben akarok járni…sokkal jobban, mint eddig bármikor. – kisegítem a taxiból, és csókod adok kézfejére - Szabad a kezét? – mosolyogva belém karol és elindulunk az étterembe.
Az asztalunkhoz érve, kihúzom neki a széket, aztán leülök, szemben vele. Míg nem ismertem, nem is igazán ettem mást, csak hamburgert meg sült krumplit…hát, végül is amerikai vagyok. De most tésztát eszünk…hmm…finom, de amit picim csinál, az valahogy jobban ízlik…viszont a bor az finom.
Nagyon jó a hangulat, sokat beszélgetünk, nem hülyülök, most olyan szép minden…
A vacsi után, megkérem a felszolgálót, hogy hívjanak nekünk egy taxit. Kaorihoz megyünk…de az ajtóban megállok, magamhoz húzom, és álla alá nyúlva emelem magamra tekintetét, aztán megcsókolom, közben a kis ügyes kinyitja az ajtót.
- Bemehetek? – mosolygok.
- Szerinted? – lesimítja rólam a zakómat - Nem akarom, hogy itt vége legyen az estének… - behúz a házba, villany fel, és egy székre lök.
- Akkor jó, mert én sem akarok menni… - lehúzom magamhoz.
- A tiéd akarok lenni…újra, és újra…és újra…sokszor… - közben csókolgatja a nyakam… - Még egy pohár bor a vad éjszakához? – köti szét a nyakkendőmet, aztán a konyha felé veszi az irányt.
- Benne vagyok. – megyek utána levéve magamról a nyakkendőt.
Igazából baromira nem érdekel, hogy borozunk e még, mert már melleit markolásznám…
Odaadja a kitöltött a bort, és koccintásra emeli a poharát, de, egész biztosan véletlenül, leönti magát.
- Jaj ne…a ruhám is olyan lesz… - hát mentsük meg gyorsan…közelebb lépek, és lenyalom róla a bort.
- Hagyjuk a felesleges köröket…had nyalogassalak mindenhol… - markolok combjába…
- Mindenhol? Mégis hol? Megmutatod? – túr a hajamba…
Mintha hónapok óta nem láttuk volna egymást, esünk egymásnak. Még a számba is sikerül úgy beleharapnia, hogy vérzik, de nem érdekel…csókolj tovább…kívánlak…Felkapom, és irány az emelet.
Reggel előbb ébredek, mint picim. Édes…a mellkasomon szuszog, és derekamat öleli. Ehhez hozzá tudnék szokni…Nem szeretném felkelteni, mert eléggé kimerítettem az este, úgyhogy óvatosan kimászok az ágyból.
Úgy döntök jó fiú leszek, és összeütök valami reggelit. De ahogy lemegyek, és kinézek az ablakon, meglátom a postást…Nah nézzük mit hozott az én egyetlen kis szerelmemnek. Kiszedem a postaládából, és a konyhában nézegetem. Hát ez…? Mi jöhetett Hollywood-ból? Olyan ismerős a feladó…Ha az amire gondolok…Sose olvasnám el a levelét, de ezt…muszáj. Elkezdem kinyitni…
- Jó reggelt a világ legjobb pasijának… - zavartan köhögni kezdek. Basszus…
- Szia kicsim, már fel is keltél?!
- Igen, nélküled üres volt az ágy. – ad egy édes jó reggelt csókot - Mára mi a program? – mondanám, hogy maradjunk egész nap az ágyban, de…
- Felöltözöm, aztán beszélünk róla… - indulok el felfelé - Jah a postád. – adom oda neki a leveleket, egyet kivéve.
Fent bemegyek a fürdőbe, a biztonság kedvéért bezárom az ajtót, és…lássuk a levelet. Tudtam…erre a munkára én is jelentkeztem, csak nekem már megjött a válasz, engem nem vettek fel. Kaorinak viszont muszáj mennie…Azt hiszem tudom mit kell csináljak, hogy ne akarjon miattam itt maradni…
Felöltözök, és Kaorinak csak annyit mondok, hogy ügyeket kell intéznem. Utoljára megcsókolom, és elindulok. A postaládájába csúsztatom a levelet, és irány haza…ma nincs órám, mert úgy intéztem, hogy ne legyen. Azt terveztem, egész nap Kaorival leszek…
Többször is hív ma, de nem veszem fel a telefont. Ennek vége kell, hogy legyen. Legalábbis egy ideig, míg utána nem tudok majd menni Hollywoodba. Késő délután kapok tőle egy sms-t…
„Szia baby! Hol vagy? Mit csinálsz? Este átjössz hozzám, vagy felugorjak én? Ha próbán vagy, szívesen eléd megyek…Hívtalak ma többször is, de nem vetted fel. Remélem jól vagy. Írj! Hiányzol! Szeretlek!”
Ha tudnád én mennyire szeretlek…de nem találkozhatunk.
Először nem is akarok válaszolni, de aztán mégis. Ha nem válaszolnék, tuti átjönne. Írok neki egy totál közömbös üzit.
„Nem érek rá, és találkozni sem tudunk. Bocs.”
Annyira rossz…meg kell bántanom azért, hogy később együtt lehessünk. Ha meg tud majd bocsájtani…
Kis idő múlva csengetésre leszek figyelmes. Ki lehet az? Nem várok senkit…
- Kaori… - döbbenek le mikor kinyitom az ajtót, aztán mereven nézem a földet, valószínüleg még kavicsokat is rugdosnék, ha lenne itt…
- Ty, mi van veled? Aggódtam, hogy bajod esett, aztán arra gondoltam, hogy ellopták a telefonodat, és aztán megint arra, hogy bajod is esett…Miért ráztál le? – édesem…jönne be, de kiteszem elé a kezemet.
- Szakítani akarok… - annyira sajnálom…Hátra lép egyet, aztán elmosolyodik…?
- Úgy érted végleg? Ne hülyülj már…Ez egy rossz vicc? –
- Nem. Nekem ez most sok…sok, ami köztünk van. Időre van szükségem. – istenem, hogy tudnak fájni a szavak… - Te ennél jobbat érdemelsz, szóval…szia. – csuknám be az ajtót, de Kaori nem engedi. Basszus, ne nehezítsd még jobban…
- De miért? Én ezt nem…Ugye csak viccelsz? – ránt magához a pólómnál fogva - Tegnap még szerettél… - édes istenem…mindjárt sír…
- Most is szeretlek, de én ilyen vagyok… - csípőből olyan pofont kapok, azt se tudom, hol vagyok…
- Mekkora egy szemét vagy…Én nem…nem ezt a Tylert szeretem…Csak kihasználtál? Mit keresek még itt? – nevet kínjában, de még mielőtt mondhatnék bármit is, elrohan.
Kis fázis késés utána, utána szaladok. Követem a táncsulijába. Nem zárta be az ajtót, így be tudok menni. Táncolni kezd…Miközben táncol, úgy érzem magam, mintha kitépték volna a szívemet…Sose láttam még ilyen dühösnek és szomorúnak. Minden átjön ebből a táncból. Joga lett volna tudni, miért csináltam…El kell mennie, építenie a karrierjét, én nem akadályozhatom ebben. Nem akarom, hogy pár év múlva a fejemhez vágja, hogy miattam nem ment Hollywood-ba…
Képtelen vagyok neki elmondani…lehajtott fejjel fordulok el, el kell mennem innen…Alig teszek pár lépést, hatalmas kiabálást hallok. Ijedten fordulok vissza és látom, hogy a földön van…
- Kaori! – szaladok oda hozzá
- Te meg mit…? – néz rám csodálkozva.
- Követtelek, de ez most nem érdekes. Nagyon fáj? – nézek a lábára.
- Hát nem teljesen mindegy? – kezd el sírni…édesem…
- Nem, mert neked el kell menned! De így…Hát nem érted? Hazudtam. – nézek a szemébe, aztán pár pillanat múlva folytatom - Szerinted el akartalak hagyni? Egy frászt! Láttam a papírodat, felnyitottam a szobában, aztán visszacsuktam, és kifelé a postaládába tettem. Tudtam, hogy miattam nem mennél el, mert én is gondolkodás nélkül téged választanálak, de neked akkor is el kell menned. Ez életed nagy lehetősége…Utánad akartam menni, bár én sosem leszek olyan jó táncos, mint te…Mosogattam volna, hogy veled legyek újra, de úgy, hogy te Hollywoodban legyél. Te olyan sok mindent tudsz, és olyan nagy türelmed van mindenhez. De most… - nézek újra bokájára.
- Tyler…
- Mi van ha…? – nem táncolhatsz többet?
- Nem érdekel…Csak te érdekelsz. – mosolyog rám és arcomra simítja kezeit - Nagyon-nagyon hülye vagy… - sóhajt - Eldöntöttem, hogy maradok, minden ideköt. Most már te a legjobban. És tudod, hogy miért? Mert neked is maradnod kell, nagyon jó táncos vagy, és nem tudnának pótolni. – megcsókol…féltem, hogy soha többet nem csókolhatom édes ajkait… - A bokám… - mondja felszisszenve.
- Kórházba viszlek. – felkapom és már viszem is.
A kórházban kiderül, hogy szalagszakadása van, és ez baromi rossz hír egy táncosnak…Begipszelik a bokáját, amit egy hét múlva sínre cserélnek.
Így kérek főnöktől egy hét szabit, hogy míg picimen gipsz van, itthon tudjak lenni vele. Próbálok mindenben segíteni neki…bármikor pisilnie kell, már viszem is, együtt fürdünk, én főzök, mert nem vagyok ám béna, évekig egyedül laktam…
Persze nem mindig olyan könnyű ám. Folyton hiperaktívoskodna, és menne egyedül, pedig tudja, hogy nem szabad…és erre a kis időre meg tök fölösleges lenne egy tolókocsi…
Egyik reggel is egy bazi nagy csörömpölésre riadok fel.
- Kaori…? – ülök fel…nincs mellette. Azonnal kipattanok az ágyból – Mit csinálsz picim? – lépek a fürdőhöz, mert ott ég a villany.
- Csak fürdeni jöttem. Olyan aranyosan aludtál, nem akartalak felébreszteni. – édesem…
- De most én vagyok az ügyeletes ápolód. Már többször is megbeszéltük, hogy nem mászkálsz egyedül. – ledobom magamról a felsőmet és közelebb megyek hozzá.
Mosolyogva segít levenni az alsómat, és beülünk a kádba. Ez a legkényelmesebb a gipsz miatt. Itt a kád peremére tudja tenni a lábát, nem lesz vizes. Szemben ülünk egymással, és csak nézzük egymást. Annyira gyönyörű a szeme…a finom szája...nyaka, mellei…A szívem hírtelen, mintha ki akarna törni a mellkasomból, kezdek kiszáradni, ahogy gyorsul a levegővételem…kezd izzani köztünk a levegő, pedig nem is csináltunk semmit…
- Baj van? – ne mosolyogj, pontosan tudod mi a baj…
- Nem, de most én bemegyek. Szólj, ha segítség kell. – kiszállok és alighogy magamra tekerek egy törülközőt…
- Hát…bevihetnél… - néz rám – az ágyba… - kicsit nagyot nyelek. Megbeszéltük, hogy nincs szex, míg rendbe nem jön a lába, mert elég kényelmetlen lenne neki, de lehet, hogy nem fogom kibírni ma…
Kiemelem a kádból, és beviszem a kádba. Leültetem, és kapok egy finom csókot. El akarom húzni a fejemet, mert kezdünk kicsit messzire menni, de nem engedi, sőt, hanyatt fekszik, és húz magával egem is. Ajj…nem lesz ez így jó…
- Cica… - támaszkodom fölé a szemeibe nézve. Oké…kicsikém is kíván engem, de akkor sem lenne ez most a legjobb neki… - Nem fogom tudni visszafogni magam, ha így nézel rám… - csak mosolyog és tarkómra csúsztatva a kezeit, megcsókol.
- Senki sem kérte, baby… - wow…hát jó...majd megpróbálok vigyázni a lábadra picim.
Kiéhezve esünk egymásnak…végül is már majdnem egy hete nem szeretkezünk. Csókjaimmal bebarangolom egész testét…nyakát, formás melleit, hasát, és óvatosan széttolva lábait, nyelvemmel is elkezdem kényeztetni, Mikor már majdnem feljuttatom a csúcsra, eltolja a fejemet, és fordítana a felálláson, de úgy néz ki, elfelejtette, hogy gipszben van a lába…
- A fenébe… - kap a lábához…beütötte…édesem… - ne haragudj, azt hiszem mégsem volt ez olyan jó ötlet…
- Semmi gond… - csókolom meg és visszafektetve, tovább csókolom.
- Tyler… - belereked a szó, mikor mellbimbóját szívom meg.
- Nem szeretkezünk, oké, értem én, de megőrülök, ha hozzád sem érhetek… - mondom fölé támaszkodva, aztán megcsókolom.
Hátamra siklik a keze, és finoman belém is mélyeszti az ujjai. Lassan csókolom újra végig nyakát, meg-megszívva rajta a bőrt, közben már mellét markolászom. Ismét megtalálom mellbimbóját, ami körül nyelvemet táncoltatom, majd újra megszívom, és csókokkal borítom be melleit. Érzéki harapásokkal haladok lejjebb, hasán keresztül combjához. Végig csókolom, és elérkezek végállomásomhoz. Megint kezelésbe veszem nyelvemmel és ujjaimmal. Mikor már hangosan nyögdécsel és vállamat marja, hajamat túrja, már csak ujjaimmal folytatom csak tovább az örömszerzést. Elkezdem csókolgatni fölfelé haladva, egész édes ajkaiig. Megcsókolom, közben kezembe mar, teste megfeszül és számba nyögve élvez el, én meg csak elégedetten mosolygok. Pár pillanat múlva a hajamba túrva csókol meg, amit örömmel viszonzok.
Legszívesebben az beledöngölném az ágyba, de nem vagyok állat…hiába áll a cerkám. Lefekszem mellé, magamhoz húzom és próbálok lenyugodni.
- Szeretlek… - öleli át a kezemet.
- Én is szeretlek… - csókolok bele a nyakába.
Telefoncsörgésre ébredek..vagyis ébredünk, mert látom picim is elkezdett mozgolódni. Ki a franc lehet az és miért nem hagy minket pihenni? Nézem a teló kijelzőjét, és…mit akarhat a főnököm?
- Igen? – szólok bele álmosan.
- Nem fogod elhinni ki kereste fel a sulit…Tee, itt vagy!?
- Igen, várom, hogy mondd… - tök kóma vagyok, és akkor itt szívózik.
- A SONY lemezkiadó cég. – minek? de kérdezni sem kell, mert már löki is az infót – Ott voltak a fellépésen, és hallottak téged énekelni. Téged akarnak! – rögtön kipattannak a szemeim, és felülök az ágyban.
- Ez komoly!? És mit mondtál nekik? – kérdezem izgatottan.
- Hogy most szabin vagy…
- Akkor ezt már buktam is… - pedig jó lett volna, ha valaki végre felfedez…visszadőlök az ágyra.
- Nem, dehogy…Kaptam egy telefonszámot, és azt mondták feltétlen hívjam őket, ha már nem leszel szabin. – alighogy picim hozzám bújik, újra felülök – Nagyon úgy néz ki, hogy Lil Tee híres lesz…Várlak jövő héten…
Köszönni sincs időm, már kis is nyomja a telót. Csak ülök, és nem térek magamhoz…megkerestek a Sonytól…engem…a Sonytól…ez hihetetlen.
Hírtelen picim a hátamhoz simul, és majdnem szívrohamot kapok. Milyen halkan mozog…
- Mi történt? - kérdezi kíváncsian.
- Még én sem hiszem el, de a Sony lemezkiadó cégtől akarnak beszélni velem… - nézek rá mosolyogva – Ott voltak a fellépésen, mikor neked énekeltem, és tetszettem nekik. Ezt csakis neked köszönhetem! adok egy puszit a szájára – Ha te nem vagy, sose keresnek meg. – ledöntöm az ágyra és elkezdem puszilgatni, ahol csak érem – Szeretlek…szeretlek…szeretlek… - mondogatom a puszik között.
- Én is szeretlek… - simítja kezeit az arcomra, mikor fölé támaszkodva a szemébe nézek. Édes csókban forrnak össze ajkaink – Kár, hogy nem tudlak majd elkísérni… - mondja csalódottan.
- Ne hülyülj, addigra leveszik a gipszet…majd megyünk taxival. Muszáj, hogy ott legyél velem…nélküled nem ér semmit az egész… - elmosolyodva csókol meg újra.
Pár nap múlva picim lábáról lekerül a gipsz és kap egy csini kis sínt. Azt mondja a doki egy röntgen után, hogy nagyon szépen gyógyul, már ráállhat, de nem sokáig, ne erőltesse, és a táncot egy időre felejtse is el.
A szabinak vége, bár nagyon nehezen hagyom magára Kaorit, de muszáj most már visszamennem tanítani. Persze amint van egy kis szabad időm, felhívom picimet vagy küldök neki üzit.
A főnök telefonál, és megbeszél velük egy időpontot holnapra. Délelőtt jönnek, mert nekem órám lesz.
Másnap reggel segítek picimnek elkészülni, mert jön velem. Persze tök izgatott vagyok, és be nem áll a szám, amit cicám hamar meg is un, és egy csókkal hallgattat el már a taxiban.
- Nem kell izgulnod, minden rendben lesz. – mosolyog rám.
- Oké-oké, vettem az adást, befogom… - persze csak úgy megy a kussolás, hogy picimmel egész úton csókolózok. Mikor elindultunk, túl hosszúnak tűnt az út, most, hogy megérkeztünk tök rövid volt. Szívesen csókolgatnám egész nap…
- Csak, hogy itt vagytok…gyertek gyorsan. – mondja a főnököm, de nem fogom Kaorit itt hagyni, nekem ő a legfontosabb, segítek neki bebicegni.
- Elnézést a késésért… - kezd bele Kaori, mire az ürge közbevág.
- Ugyan, semmi gond… - néz picim lábára, és fel is áll – Üljön csak le ide. – hmm…kedves – Üdvözlöm önöket, David Martin vagyok a Sony munkatársa, de hívjanak Dave-nek. – fog kezet velem, aztán Kaorival.
Elmondj, hogy ott volt a suli összevonási kis műsorunkon, és hallott engem énekelni. Mivel készült felvétel a fellépésről, megmutatta a főnökeinek, akiknek szintén tetszettem, látnak bennem fantáziát, így felkerestek. Mivel beszéltek a főnökömmel, és tudják milyen fontos nekem a tánc, nem akarnak elszakítani tőle, csak mellette még előadó leszek. Ami nekem nagyon tetszik…számokat írnak, de természetesen én is írhatok, aztán a legjobbakhoz klipeket kreálnak…hát ez így nagy vonalakban. Már szerződéssel is készült ez a Dave gyerek, így átolvasom, aztán picim is átolvassa, szerintem azért ő több ilyet látott már, és csak akkor írom alá, mikor ő is rábólintott.
Innentől fogva kicsit gyorsan zajlik körülöttem minden. Kicsim szépen javul, persze a sín még mindig rajta van, de már tud menni egyedül is, persze próbálok vigyázni rá, de elég sokat kell rohangálnom. A Sony gyorsan dolgozik, már megvan az első két számom, amihez klipet is fogunk csinálni. Én úgy gondoltam, hogy mivel kéne egy lány a klipbe, Kaori legyen, de nem mentek bele, mivel neki most sín van a lábán. De eldönthetem, hogy legyen egy kis csúszás, míg kicsim rendbe nem jön, vagy válasszunk egy másik lányt…
|
| Saya | 2011. 11. 04. 22:37:25 | #17601 |
Karakter: Kaori Suzuki
-Ígértem neked valamit…-mégis mit?- Mondtam, hogy ha hazajövök, ezt levesszük rólad…-elkezdi kigombolni a felsőmet, de ehhez most nincs hangulatom.
-Ne, most nem menne…
-Pedig míg nem mentem el, nagyon az ágyba akartál csábítani…-dörmögi a nyakamba.
-Nem akartam, hogy elmenj ahhoz a…-még mindig ideges vagyok, ha csak rá gondolok.
-Te tudtál róla?
-Én csak…-igen.
-Szóval tudtad, és azt hitted, hogy meg foglak csalni? –hátrébb lép- Hogy hihetted ezt? Nem bízol bennem? –minden ellened szólt, meg kell értened.
-De igen, de az a sok pénz…
-Soha nem csalnálak meg…nincs annyi pénz, hogy megbántsalak…Menjünk aludni. –csak egy puszit ad a homlokomra, de én visszahúzom, és megölelem.
Reggel előbb ébredek, mint ő, ezért csókokkal kezdem el kelteni. A nyakát kezdem csókolni, aztán az édes, puha száját. Annyira imádom az ajkait.
-Van valami dolgod délelőtt? –kérdezi két csók között.
-Nincs…-megint a nyakát csókolgatom.
-Akkor mi lenne, ha…-sss…Inkább csókolj meg!
-Ha csendben maradnál, és csak rám koncentrálnál…-suttogom.
Több esélyt nem is adok neki a beszélgetésre, de aztán ő sem nagyon bánja…
Először az ágyban, aztán a zuhany alatt szeretkezünk, utóbbit már Tyler kezdeményezésére.
Azt hiszem, hogy most már mindenki előtt nyilvánvaló lesz, Ty csak az enyém. Harapásaim és körmeim nyoma az egész testén láthatóak, sőt a nyakát is kiszívtam, de majd észreveszi…
Persze előbb leszek kész, mint ő, mert olyan kis lusti lett, így lemegyek kaját csinálni. Mire leér egy szál boxerben, már terített asztal várja.
-Mit akartál kérdezni? –kérdezem tőle.
-Nemsokára kapok még egy csoportot, akiket tanítanom kell. Idősebbek is és hiphop-ot kéne vegyítenem a latin tánccal. Gondoltam, hogy…téged kérlek meg, hogy segíts nekem, mert nem igazán vágom még ezt a latin táncot…-csak ennyi?
-Persze, hogy segítek. –mosolyodom el.
-Életmentő vagy. Úgy szeretlek…-idejön hozzám, aztán letérdel, hogy megcsókoljon.
Remélem, hogy egyszer más valamiért fog letérdelni előttem…
Egy darabig még maradunk, de aztán Ty-nak indulnia kell. Legközelebb csak este találkozunk, mikor bejön hozzám, az irodába. Miután kifújja magát, elkezdjük a különóránkat. Tyler elmondja, hogy mit szeretne bele, én meg próbálok alkalmazkodni hozzá, de van, amiből nem engedek. Csak közben elszalad az idő…
-Ty…holnap befejezzük a végét. –simogatom meg az arcát.
-De az úgy nem jó…még reggel be kell tanítsam még valamelyik tanárnak, hogy tudjon segíteni a páros részeknél…szívás az egész…-leül- Nem kellett volna elvállalnom…-hajtja fejét kezeibe. Fáradt kis nyuszikám…
-Majd én betanítom veled a gyerekeknek. –guggolok le mellé.
-Komolyan? Tényleg megtennéd? –bólintok, és ő is megnyugszik vége.
Otthon persze egy gyors, közös zuhany után azonnal ágyba fekszünk. Reggel amúgy is korán kell kelnünk, mert Ty egy szponzorral találkozik, én meg még benézek a tánc suliba. Később találkozunk, miután már elintézem a helyettesítésemet.
-Hogy ment? –mondd már, kíváncsi vagyok.
-Hát megkönnyebbültem, hogy férfi az illető. Nevet, de szerintem ez nem vicces- Ma bejön megnézni az órámat, szóval pengének kell lennem, és a kissrácoknak is. –értem.
-De ez jót jelent, nem? –kérdezem.
-Megnéz minket, utána eldönti, hogy mennyi pénzt is fektet belén. –ezen ne múljon,, mindent bele fogok adni.
Először a kicsiket kell betanítani, ami jól is megy. Utána jönnek az újak, vagyis a nagyobbak.
Itt már én is segítek a bemutatkozás után, és szerencsére aztán hamar belejönnek a dolgokba.
Aztán jöhet a szponzor véleménye is dolgokról…
-Hát Tyler, nagyon élveztem mindkét óráját. Ez az utóbbi meg egyszerűen lenyűgöző volt. A partnere is igazán tehetséges. –mosolyogva néz rám, mire Ty magához húz. Nyugi édes, mindenki tudja, hogy csak a tiéd vagyok…
-Ez azt jelenti, hogy szponzorálni fogja az iskolánkat? –kérdezi Ty tőle.
-Igen, menjünk is, hogy megosszuk a főnökével a jó hírt.
-Ez remek, köszönjük. –kezet ráz vele.
Elmennek, de Tyler csak bekíséri az irodába, aztán vissza is jön hozzám. Mindenki a saját otthonába megy, mert Tyler valamivel készül. Csak annyit mond, hogy valahova el akar vinni, és készüljek el, mire értem jön.
Amikor megérkezik, elámulok rajta, hogy mennyire elegáns. Még jó, hogy én is egy szép, és elegáns ruhát választottam, mert Tyler-en öltöny van. Adok neki egy csókot, mert kicsit ő is elbambult, aztán elindulunk. Taxival megyünk, és az egyik nemrég nyílt olasz étterembe érkezünk meg.
-Hát ez? Ty, ezt igazán…-nem kellett volna, mert nem akarom, hogy ennyit költsön.
-Csak semmi ellenkezés. Ma este a kedvedben akarok járni…sokkal jobban, mint eddig bármikor. –segít ki a kocsiból, és egy csókot hint kézfejemre- Szabad a kezét? –elmosolyodva belé karolok, és elindulok befelé.
Belülről is gyönyörű az étterem, és remélem, hogy az árak sem annyira vészesek, mert bár felajánlanám, hogy felesbe fizessünk, nem akarom őt megsérteni.
Tyler húzza ki nekem a széket, aztán leül velem szemben. Mindketten igazi, olasz tésztát rendelünk, és olyan bort, amit még soha nem ittam. Kellemes az egész este, sokat beszélgetünk, közben hallgatjuk a halk zenét is…Olyan romantikus…
Az este után taxival megyünk el hozzám. Tyler is kiszáll, de megáll az ajtó előtt, és magához húz. Állam alá nyúlva biccenti fel a fejemet, hogy megcsókoljon, miközben elfordítom a kulcsot a zárban, és az ajtó is kinyílik.
-Bemehetek? –kérdezi mosolyogva.
-Szerinted? –lecsúsztatom róla az öltönyt- Nem akarom, hogy itt vége legyen az estének…-behúzom őt az előszobába, ahol felkapcsolom a villanyt, aztán egy székre lököm.
-Akkor jó, mert én sem akarok menni…-húz le magához.
-A tiéd akarok lenni…újra, és újra…és újra…sokszor…-csókolgatom a nyakát- Még egy pohár bor a vad éjszakához?- kötöm szét nyakkendőjét, és már indulok is a konyha felé.
-Benne vagyok. –jön utánam nyakkendőjével a kezében.
Ahogy töltöm a bort, nem a poharakat nézi, hanem a dekoltázsomat. Miután odaadom neki az egyik poharat, koccintásra emelem sajátomat de úgy, hogy „véletlenül” kicsit leöntöm magam.
-Jaj ne…a ruhám is olyan lesz…-mosolygok kacéran, és már húznám is lejjebb a ruhapántot, de Ty közelebb hajol, és lenyalja.
-Hagyjuk a felesleges köröket…had nyalogassalak mindenhol…-mar bele combomba.
-Mindenhol? Mégis hol? Megmutatod? –túrok a hajába.
Szinte vadállat módjára esünk egymásnak, úgy beleharapok Tyler szájába, hogy még vérzik is, de nem engedi, hogy bocsánatot kérjek, mert egy pillanatra sem szakad el ajkaimtól. Felkap a karjaiba, és úgy visz felfelé…jól van, majd odafent vezeklem a bűnömért...
Reggel arra ébredek, hogy Tyler nincs mellettem. Pedig este még itt volt, végig szeretkeztük az éjszakát…Biztosan lement reggelit csinálni. Na jó, akkor én gyorsan lezuhanyozom.
Zuhanyzás után tényleg a konyhában találom meg őt, épp a postámat nézi.
-Jó reggelt a világ legjobb pasijának…-mosolygom, mire zavartan köhögni kezd.
-Szia kicsim, már fel is keltél?! –és ez baj? Olyan fura…
-Igen, nélküled üres volt az ágy. –csókolom meg- Mára mi a program?
-Felöltözöm, aztán beszélünk róla…-indul el felfelé sietősen- Jah a postád. –adja oda a leveleimet.
Átnézem, de nem jött semmi különleges, csak hülye reklámok. Elkezdek egyedül reggelizni, de később sem csatlakozik Ty, mert neki most „mennie kell”. Annyit mond, hogy ügyeket intéz, én meg nem kérdezek többet…
Délután így úgy döntök, hogy benézek a sulimba, bár szívesebben töltöttem volna egész napot otthon vele…Egy ilyen csodás éjszaka után azt hittem, hogy ki sem enged az ágyból…
Már épp lépek ki a kapun, mikor meglátom, hogy van valami a postaládában. Furcsa, félig kilóg…Kibontom, és…Jaj nem…Miért pont most?
Hónapokkal ezelőtt jelentkeztem egy hollywoodi munkára, és most jött a válasz, hogy mehetek. Nagy pénz, nagy előrelépés, de oda kéne költöznöm…Azt nem! Végre találtam egy olyan férfit, akivel le akarom élni az életemet, és akit őszintén szeretek…ő az egyetlen, akit képes vagyok szerelemmel szeretni, és tudom, hogy ez örökre szól. Fontosabb a boldogságom, mint a meggazdagodásom. Erről nem is szólok Ty-nak…
Késő délután írok neki egy üzit, mert ma többször is hívtam, de semmi…
„Szia baby! Hol vagy? Mit csinálsz? Este átjössz hozzám, vagy felugorjak én? Ha próbán vagy, szívesen eléd megyek…Hívtalak ma többször is, de nem vetted fel. Remélem jól vagy. Írj! Hiányzol! Szeretlek!”
Pár perc múlva jön r válasz.
„Nem érek rá, és találkozni sem tudunk. Bocs.”
Ennyi? Miért nem ér rá, és mi az, hogy bocs? Már reggel furcsa volt, mintha titkolna valamit…Most már biztos. Na jó, engem nem ráz le csak így, már megint nem veszi fel, pedig most írt üzit.
Pár perc múlva már nála vagyok. Legszívesebben berúgnám az ajtót, de csak csengetek.
-Kaori…-nyitja ki az ajtót, aztán a földre is néz.
-Ty, mi van veled? Aggódtam, hogy bajod esett, aztán arra gondoltam, hogy ellopták a telefonodat, és aztán megint arra, hogy bajod is esett…Miért ráztál le? –mennék be, de kiteszi a kezét.
-Szakítani akarok…-visszalépek egyet, de aztán elmosolyodom.
-Úgy érted végleg? Ne hülyülj már…Ez egy rossz vicc? –mondd, hogy igen…
-Nem. Nekem ez most sok…sok, ami köztünk van. Időre van szükségem. –még a szám is tátva marad- Te ennél jobbat érdemelsz, szóval…szia. -csukná be az ajtót, de nem engedem.
-De miért? Én ezt nem…-nem szabad sírnom- Ugye csak viccelsz? –fogom meg a pólójánál fogva- Tegnap még szerettél…-mondom könnyes szemekkel.
-Most is szeretlek, de én ilyen vagyok…-hatalmas pofont adok neki.
-Mekkora egy szemét vagy…Én nem…nem ezt a Tylert szeretem…Csak kihasználtál? Mit keresek még itt? –nevetem ki saját magamat, aztán elindulok, sőt szaladok el onnan.
Az utat végig sírom hazafelé, de otthon már elég erőt merítek dühömből, hogy cselekedjek. Most már nincs, ami itt tartson…Jelenleg…
Lehet, hogy álmodom? Igen, biztosan csak egy rémálomban vagyok…Tyler…
Azonnal pakolni kezdek, mert már holnap el akarok utazni. Ez lesz a tökéletes terápia nekem, hogy belevágok valami újba, igen…De nem. Nem hagyhatom itt a kis tanítványaimat sem. A hollywoodi betanításokat itt is tudnám csinálni, de ha itt maradok, akkor látni fogom őt…
Este van már, de úgy döntök, hogy bemegyek az iskolába gondolkodni. Már nincs bent senki, így nyugodtan tudok táncolni. A tánccal kiadom magamból a fájdalmamat, bár…egyszerűen még mindig nem hiszem el. Döntésre viszont sikerül jutnom. Nem megyek el.
A szám végét egy ugrással akarom zárni, ami ostoba ötlet, hiszen olyan szétszórt vagyok, hogy rosszul érkezem, és egy nyilalló fájdalom után a bokámban a földre esek. Üvöltök fájdalmamban…
-Kaori! –Tyler…
-Te meg mit…?
-Követtelek, de ez most nem érdekes. Nagyon fáj? –kérdezi aggódva.
-Hát nem teljesen mindegy? –pityeredem el, de ez most félig a bokám számlájára írható.
-Nem, mert neked el kell menned! De így…Hát nem érted? Hazudtam. –csend- Szerinted el akartalak hagyni? Egy frászt! Láttam a papírodat, felnyitottam a szobában, aztán visszacsuktam, és kifelé a postaládába tettem. Tudtam, hogy miattam nem mennél el, mert én is gondolkodás nélkül téged választanálak, de neked akkor is el kell menned. Ez életed nagy lehetősége…Utánad akartam menni, bár én sosem leszek olyan jó táncos, mint te…Mosogattam volna, hogy veled legyek újra, de úgy, hogy te Hollywoodban legyél. Te olyan sok mindent tudsz, és olyan nagy türelmed van mindenhez. De most…-néz a bokámra.
-Tyler…-mint ahogy a nagy könyvekben meg van írva…a hős szerelmes feladja mindenét a szeretett személyért.
-Mi van, ha…? –ha vége a karrieremnek.
-Nem érdekel…Csak te érdekelsz. –mosolyogva fogom meg az arcát- Nagyon-nagyon hülye vagy…-sóhajtok- Eldöntöttem, hogy maradok, minden ideköt. Most már te a legjobban. És tudod, hogy miért? Mert neked is maradnod kell, nagyon jó táncos vagy, és nem tudnának pótolni. –megcsókolom, aztán felszisszenek- A bokám…
-Kórházba viszlek. –felemel, és elindul velem kifelé.
A kórházban kiderül, hogy szalagszakadásom van. Kapok egy gipszet rá, amit pár nap múlva majd sínre cserélnek. Szerencsére operálni nem kell, de így is elég komoly a sérülésem. Most hét-nyolc hétig biztosan nem táncolhatok, sőt az első két hétben terhelnem sem nagyon szabad. Nagyszerű…Én abból élek, hogy táncolok, ez most nagyon rosszkor jött.
Mivel lesérültem, úgy döntünk, hogy Ty odacuccol hozzám, mert így tud rám vigyázni. Felmerül a kérdés, hogy vajon nem lenne-e jó, ha amúgy is együtt laknánk, és keresnénk egy közös házat közelebb a tánciskolákhoz, de abban maradunk, hogy majd még beszélünk róla. Egyrészt, mert pénz, másrészt, mert most nem tudnék költözködni ilyen lábbal.
Nem tudom, hogy mikor fogok megint táncolni, és azon is el kell gondolkodnom, hogy mit tudnék még a táncon kívül csinálni, mert a karrierem bármikor véget érhet…
|
|
