|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2017. 08. 22. 14:59:25 | #35221 |
 Karakter: Tyler Walsh
- Nem bírtam már elviselni ezt a ribancot. Ennél egyértelműbb nem is lehetne, hogy alád akar feküdni. – kicsim…
- A helyére tettem, ne aggódj. – ölelem át - Hamarosan végzünk. Mi lenne, ha utána elmennénk valahova kicsit kikapcsolódni? – csókolom meg.
- Jól van, itt megvárlak, mert én vissza nem megyek a művésznőhöz. Te meg jobb, ha vigyázol, mert úgy látszik a kisasszony szája többet van nyitva, mint az éjjel-nappali...ha érted, hogy mire gondolok... – ohh értem én…
- Nagyon is. – nevetem el magam - Nem kell engem féltened, de ezt te is tudod...Szeretlek! – újra megcsókolom, aztán sóhajtva indulok el. Nagyon nincs kedvem…
Miután végzek, Kaori régi házába megyünk. Kényelmesen elhelyezkedem egy szabadidő gatyában, mert filmet akar nézni. Mikor visszajön átöltözve, leesik az állam. Sokszor láttam már meztelenül, és kihívó ruhákban, de ezt egyszerűen nem tudom megszokni…
- Mit nézünk? – mászik mosolyogva mellém az ágyra.
- Téged...csakis téged... – hátára döntve puszilgatom a hasát, és leveszem róla ezt a szexi kis láncot - Ez olyan, mintha karácsony lenne és kibontanám az ajándékot... – nyakát kezdem csókolni…
- Ezzel várnod kell... – állít le - Elfáradtam. Ez a mai nap kicsit kiborított. Nézzünk meg egy filmet, és utána... – megcsókol, aztán hozzám bújva kezd keresni valamit a tvben.
Talál valami romantikus filmet. Nem a kedvenceim, de vele jó nézni ilyeneket. Film közben egymást simogatjuk, puszilgatjuk…minden olyan jó. Jó lenne ha minden így maradna örökké…
- Ty, tudod mire gondoltam? – mar finoman a derekamba - Hagyj ott mindent...
- Tessék? Ezt hogy érted? – félek, hogy nagyon is tudom…
- Hagyd ott az egész koncertezés dolgot. Zenélj örömből! Te sem vagy boldog, én sem, ez így nem jó...
- De hát eddig te is támogattál abban, hogy...vagy most tényleg ennyire nem bízol bennem? Tényleg ennyire kibuktál a mai hülyeség miatt? Ennyire nem lehetsz féltékeny!
- Igen, nem tagadom, hogy rosszul esik, ha ilyen dolgok történnek, de pont te hoztad fel, hogy még mindig nem házasodtunk össze. Akkor házasodjunk...csináljunk gyerekeket...de nem így, hanem nyugalomban... – kikapcsolja a tévét, és komolyan néz rám.
- Most ez jön? Vagy te vagy a karrierem? Én azt hittem büszke vagy rám és támogatsz, ahogy én is támogatlak téged. Én miattunk is csinálom ezt. – nem tudom mit mondjak…
- Jaj Ty...néha azt érzem, hogy mi sosem lehetünk boldogok. Te olyan vagy tényleg, mint egy gyerek a karácsonyfa alatt. Tetszik a csillogás, a sok szép új dolog...
- De te vagy a mindenem. – hajába túrva csókolom meg.
- Félek. Félek átengedni a népszerűségnek, és félek attól, hogy egyszer kevés leszek neked. Önző akarok lenni és megtartani csak magamnak. – mondja lehajtott fejjel - Tudom, hogy szerződés kötelez és azt is, hogy szereted, amit csinálsz, de...de nekem ez sok.
- Tudom, és éreztem rajtad, hogy ez a nap hamarabb fog eljönni, mint ahogy lejár a szerződésem. De ugye nem akarsz szakítani? – kérdezem elkomolyodva, de megrázza a fejét.
- Nem, de ameddig nem lesz nyugodtabb...sokkal nyugodtabb az életünk, én addig nem tudok a családalapításra gondolni. Tehetnék úgy, mintha, de akkor nem lennék veled őszinte. Sajnálom. – ad egy puszit - De azért szeretlek. – mosolyodik el.
- Én is nagyon szeretlek... – muszáj megcsókolnom…tudnia kell, hogy tényleg szeretem.
Tovább nézzük a filmet, de Kaori kimegy a konyhába innivalóért. Őszintén szólva nem tudom mit kezdjek ezzel az egésszel. Tudja, hogy nem tehetem meg, hogy ezt a turnét lefújom. Annyit tehetek, hogy többet nem vállalok…azt hiszem megtehetem, de majd Dino-tól megkérdezem.
Mikor visszajön, hozzám bújik és nézzük a filmet, de…
- Az enyém vagy...csak az enyém... – csókol meg hosszan.
- Nem is akarok másé lenni...annyira szeretlek... - újra megcsókol.
- Én is szeretlek... - bújik a nyakamba.
Egymást ölelve vagyunk egy darabig, közben gondolkodom, hogy mi legyen, hogy csináljam, hogy mindenkinek jó legyen. Emlékszem mikor elindultam ezen a pályán, mennyire örült velem, aztán keresztül mentünk pár dolgon, és annyiszor megbántottam...
- Min gondolkozol? - kérdezi megsimogatva az arcomat.
- Boldog vagy velem? - kérdezem komolyan - Annyira szeretnélek boldoggá tenni, de most úgy érzem bármit teszek, nem...
- Sss... - ad egy puszit - Szeretnék veled igazán boldog lenni, ezért mondtam az előbb azt amit... - ül fel az ölemben.
- És azzal, hogy nem írok alá újabb szerződést, boldog leszel?
- Erre nagyon nehéz válaszolni...most úgy érzem igen, de nem tudom téged mennyire viselne meg és ha te nem vagy boldog akkor én sem lehetek az. - mondja a kezemet babrálva. Felülök hozzá...
- Nekem te vagy a világon a legfontosabb, veled szeretném leélni az életemet, tőled szeretnék gyerekeket, és ha te azt mondod, hogy...
- Ne azért dönts úgy, hogy nincs több csillogás, mert én szeretném. - olyan szomorú...utálom így látni.
- Azért fogok így dönteni, hogy ne okozzak több fájdalmat neked, hogy soha többet ne lássak a szemeidben ilyen szomorúságot, hogy egy család legyünk... - csókolom homlokon - El sem tudod képzelni mennyire szeretlek...
- De igen...én is így érzek. - végre elmosolyodik. És ugyan ezzel a mosollyal dönt hátra és veszi le magáról a felsőjét. Combjaiba marok mert nem engedi, hogy felüljek. Lehajol hozzám, és megcsókol. Annyira jó ilyen lassan csókolózni...nyelvünk lassú táncot jár, bele is mosolygok a csókba. Olyan aranyos...
- Legközelebb kikapcsoljuk ezeket ha hazaérünk... - mondja mérgesen mikor megcsörren a telefonja - Anya? - fel is veszi.
Azt hiszem ennyi a romantikus perceknek. Mikor leteszi, kiderül, hogy a szülei kb egy óra múlva itt lesznek, csak azért telefonáltak, hogy melyik házhoz menjenek. Kicsim az másik házhoz navigálja őket, mert ott mégis kényelmesebb lesz, mert nagyobb és...hát én a sajátomban leszek, hogy apuci szemét ne szúrja, hogy egy szobában alszunk...nem örülök neki, de nem duzzogok sokat. Nagyon meggyőzően tud kérlelni hosszú, szenvedélyes csókokkal.
Éppen kicsimmel főzünk, mikor megérkeznek a szülei. Kaori rám bízza, hogy fejezzem be, mert az apja azonnal beszélni akar vele.
- Boldogulsz, fiam? - kérdezi kedvesen leendő anyósom.
- Igen, sokat tanultam Kaoritól, ő meg a legjobbtól tanult. - kedveskedem.
- Azért ha nem bánod segítenék.
- Csak tessék. - adok neki egy kötényt, hogy ne koszolja be magát.
Picim elég mérgesen jön vissza a konyhába, de elmosolyodik mikor meglát az anyukájával. Rendkívül kedves asszony. Hosszú ideig beszélgettek az apjával, így nekem is volt alkalmam Kaori édesanyjával. Elmesélte, hogy sose látta a lányát ennyire boldognak és szomorúnak egyszerre. Kicsit megszakad a szívem, de a nyugtató hátba veregetése bíztat. Kicsim egy ideig figyel minket, ahogy anyuja megmutatja mit rontottam el majdnem, aztán idejön, és hozzám bújva ad egy puszit.
- Baj van, kicsikém? - kérdezi Kaoritól az anyukája az arcát simogatva.
- Mindegy... - átöleli az anyukáját én meg elmosolyodom és eszembe jut, hogy rég láttam már a szüleimet....
- Ty... - szól picim - Nagyon elgondolkodtál... - ohh.
- Csak rég láttam a szüleimet, azt hiszem holnap meglátogatom őket. - kicsim elmosolyodva bólint, és megfogja a kezemet.
- Miért nem hívod át őket? Szívesen megismerném őket. - hát... - Majd szólok apádnak, hogy fogja vissza magát... - mondja mosolyogva Kaorira nézve.
- Az jó lesz... - sóhajtja.
A vacsi egész jó, bár Mr Costának még mindig vannak felém megjegyzései de kezdenek leperegni rólam. Csa a mellettem ülő gyönyörűséggel foglalkozom. Még a kezét is megfogom evés közben...ne érdekel ki mit szól hozzá. Az a lényeg, hogy szerelemem csak mosolyog ezen.
Vacsi után felhívom anyut. Majdnem egy órát beszélgetünk. Bocsánatot kérek tőle, hogy hónapok óta nem beszéltünk, és áthívom őket holnapra, hogy megismerjék a menyasszonyom szüleit. Anyuék nagyon örülnek, hogy Kaori a feleségem lesz, azt mondják sose volt ennyire intelligens, jószívű és szép barátnőm. Még egy rövid ideig vele is szeretnének beszélni.
- Anyukád még mindig nagyon aranyos. - adja vissza a telefonomat.
- Igen, imád téged...ahogy én is... - adok ajkaira egy rövid csókot - Azt hiszem mennünk kéne aludni... - húzom a számat.
- Igen... - hozzám bújik, és úgy suttog a fülembe - Később átmegyek... - ez a mosoly...
- Biztos, hogy...
- Sss... - ad egy puszit - Jó éjt... - kacsint, én meg elmosolyodom.
Talán 2 óra múlva picim tényleg átjön, és egymáshoz bújva aludhatunk. Persze beprónálkozom, hogy folytassuk, ahol délután elkezdtük, de szegénykém nagyon fáradt, hát nem nyúzom, csak lágyan simogatom míg el nem alszik.
Másnap kora délután be kell ugranom a stúdióba, de nem sokáig maradok, hazafelé felveszem a szüleimet, és megyünk haza. Kicsit izgatottak, hiszen most fognak a szülők először találkozni. Remélem nem lesz semmi gond...
Mikor megérkezünk, kicsim jön elénk, és anyu alaposan meg is ölelgeti. A vacsi alatt, ami már megint isteni, bár nem is csoda, ha Kaori és az anyukája főznek...szóval a vacsi alatt kicsit megismerkednek a szülők. Szóba jön, hogy milyen körülmények között nőttem fel, és most mennyire büszkék rám a szüleim. Igen, mikor kicsit sikeresebb lettem, mielött magamnak vettem volna házat, anyuéknak vettem egyet egy nyugodt környéken...persze Kaori apja nem tudja megállni, hogy ne szólja le finoman újra, hogy énekes és táncos vagyok, de mielött megszólalhatnék apu teszi meg. Ő rendkvül boldog, hogy nem valami bandában végeztem, és ezzel le is zárják a témát...
Végülis nem volt rossza az este...a szüleim nálam maradnak estére. Későig fent maradok velük. Egyszercsak Kaori toppan be.
- Bocsánat, nem akartam zavarni.
- Nem zavarsz... - nyújtom felé a kezemet, és ahogy megfogja, az ölembe húzom.
- Gyerünk apa, tegyük el magunkat holnapra... - noszogatja anyu, aput - Kis menyem, köszönjük ezt a csodás vacsorát. - simogatja meg Kaori kezét.
- Örülök, hogy el tudtak jönni. - mosolyog szerelmem - Jó éjszakát.
- Aludjatok jól... - köszönnek el a szüleim és mennek a vendégszobába.
- Tényleg elég jól kijöttek a szüleink. - mondja hozzám bújva.
- Nem gondoltam volna... - vallom be - Annyira másak...
- Végre úgy mosolyogtál mint régen... - cirógatja meg az arcomat - sűrűbben kéne találkoznod a szüleiddel. - mosolyogja.
- Lehet róla szó... - viccelem el, és felállok vele együtt, hogy felvigyem a szobába.
Végigfektetem az ágyon, és gyönyörködöm benne egy kicsit, aztán fölé támaszkodva csókolom meg. Felsőm alá kúszik a keze, és hátamba marva sóhajt fel mikor megszívom a nyakát. Imádom...Lekerül rólam a felső, aztán róla is, mindent leveszek róla, ahogy rólam is szinte leszaggat mindent...még mindig hihetetlen mennyire szép. Csókjaimmal járom be testét, aztán nyelvemmel lábai közt kényeztetem. Az ujjaimra nem is lenne szükség, hamar elmegy, azért én kicsimbe vezetem ujjaimat míg hosszan megcsókolom. Aprókat rándul teste, ahogy elnyújtom neki az orgazmust. Feltérdelve izgatom tovább kemény farkammal...igazából engedélyre várok, mert nem tudom akarja e folytatni úgy, hogy itt vannak a szülők....remélem, mert én őrülten kívánom...
|
| Saya | 2016. 11. 19. 23:16:34 | #34781 |
 Karakter: Kaori Costa
-Tényleg? -visszanéz a képre- Én észre sem vettem, tudod miért? Mert a nyomodba sem érhet. A világ leggyönyörűbb nője vagy...-maga felé fordítva biccenti fel a fejemet- Őrülten szerelmes vagyok beléd. -lágyan megcsókol, majd magához ölel.
-Hazamehetünk? -bújok ki az öleléséből.
-Persze, máris öltözök...-míg Ty készülődik, én jobban megnézem magamnak ezt a képet. Úgy idegesít.
-Picim...-végig simít a karomon, majd magához húzva csókol a nyakamba.
-Ty...-eltolom- Ez a lány...
-Na jó, nem tudom ki tette ezt fel ide, de...-ketté tépve dobja a kukába- nem kell ez ide. Nem szeretném, ha a menyasszonyom fölöslegesen idegeskedne. -ad egy puszit a számra.
-Csak azt akartam kérdezni, hogy itt van-e még...gondoltam bemutathatnál.
-Ma itt sem volt...a táncokat gyakoroltuk, ő ahhoz nem kell. Te viszont hiányoztál...-mosolyog.
-Na jó, menjünk...-megyek is.
Tyler az én régi házamhoz hajt, de most valahogy itt sem jó lenni. Idegesít ez a lány, túl szép és túl közel van hozzá. Azért Ty próbál feloldani, nagyon is próbál...A zuhany alatt nyelvével kényeztet, de mielőtt elmehetnék, a fenekemnél fogva emel fel, de...
-Várj! -szólok rá.
-Valamit rosszul csinálok? -nagyon nem.
-Nem, dehogy...-simogatom meg az arcát- Vettél gumit? Még nem intéztem fogamzásgátlást...
-Kiment a fejemből, de vigyázok rád...-mosolyogva csókol a nyakamba.
-Rám vagy a karrieredre? -egy baba csak hátráltatná, nem kell tagadni.
-Te miről beszélsz? -kérdezi értetlenül.
-Mindegy, hagyjuk...-belebújok a köntösömbe és inkább bemegyek a szobába.
-Kaori...-jön utánam- A múltkor te mondtad, hogy nem akarsz gyereket, ezért mondtam, hogy vigyázok rád. Szeretnék mindent úgy csinálni, ahogy neked jó...de ha mégis gyereket szeretnél, hát részemről nincs akadálya...tudod, hogy szeretem a srácokat -mosolyog, de mi?- Miért nézel így? El akarlak venni, és családot is szeretnék...-mosolyog tovább.
-Még nem szeretnék gyereket, de...
-De?
-De attól még szeretkezhetünk...ha tényleg vigyázol...hozzá simulva kezembe veszem merevedését.
-Mindent az én menyasszonyomért...-megcsókol. Az ágyra lökve kerülök felülre és csúsztatom le magamról a köntöst. Imádom, hogy így tud rám nézni, meg is kapja a jutalmat érte...
Az átszeretkezett éjszaka után Tyler csókjaira kelek, teljesen a nyakamba bújt. Hátamra fektet és miután kisimítja arcomból hajamat, mosolyogva csókol meg.
-Nem fog elkésni a művészúr? -jaj de szeretem.
-Nem tud érdekelni...-lejjebb húzza rólam a takarót- Mit szólnál, ha a turné után összeházasodnánk? -kérdezi simogatva.
-Addigra nem lesz kész a suli, és ha elkezdjük tervezni az esküvőt, csak arra akarok koncentrálni. .lehúzom magamhoz egy csókra- De nem kéne elkésned...
-Néha az az érzésem, hogy direkt húzod, hogy hozzám gyere...-kel fel az ágyból.
-Ezt most miért mondod? -pont te...
-Bocsánat, talán rosszul érzem...-megfogja a kezem és leülünk az ágyra- csak tudod az van, hogy alig várom, hogy a feleségem legyél, hogy életünk végéig együtt legyünk, és...-mosolyogva simogatja meg az arcomat.
-És? -kérdezek rá.
-És együtt akarok megöregedni veled, látni, hogy az unokáink rohangálnak körülöttünk. Szeretlek...-csókol meg lágyan. Az ölébe ülve fúrom arcomat nyakába, míg ő gyengéden simogat. Olyan jó így lenni. Megszűnik minden más, és azt akarom, hogy ez a pillanat örökre tartson.
-Ma semmi dolgom, elmegyek veled a próbára. -mondom neki.
-Rendben, de...-visszaránt az ágyra és fölém mászik- ne siessünk annyira...-megcsókol, miközben combomon simít végig.
-Egész este szeretkeztünk, igazán nem lehet hiányod...-lököm le magamról.
-Belőled a sok is kevés...-hiába próbálkozik tovább, most nem adom be a derekamat.
Már zajlik a próba, mikor megérkezünk. Én a színpad elé ülök le, onnan nézem Tyékat. Minden oké addig, míg ez az Angela meg nem érkezik, és ki nem borít minden mozdulatával. Láthatóan tetszik neki Tyler.
-Állj! -állítja meg Ty a próbát.
-Baj van Ty? Szerintem jó a hangzás. -mondja a hangmérnök.
-Nem, nem azzal van bajom...-a kiscsajra néz- Megkérhetlek, hogy ne tapadj ennyire rám?! Elég idegesítő, hogy rám mászol...
-Ez a szám ilyen...-közelebb lép hozzá, de Ty besokal.
-Na idefigyelj...ha még egyszer nyomulni fogsz vagy kikezdesz velem, nem fogsz fellépni. -a lány csak nevet- Fogtad?! -kérdezi már kiabálva tőle. Kicsit kezd kínos lenni ez az egész, és inkább az öltözőbe megyek. Nemsokára Ty is megérkezik.
-Hát itt vagy, téged kerestelek...
-Nem bírtam már elviselni ezt a ribancot. Ennél egyértelműbb nem is lehetne, hogy alád akar feküdni. -morgolódom.
-A helyére tettem, ne aggódj. -mondja karjaiba vonva- Hamarosan végzünk. Mi lenne, ha utána elmennénk valahova kicsit kikapcsolódni? -megcsókol.
-Jól van, itt megvárlak, mert én vissza nem megyek a művésznőhöz. Te meg jobb, ha vigyázol, mert úgy látszik a kisasszony szája többet van nyitva, mint az éjjel-nappali...ha érted, hogy mire gondolok...-mosolygom gúnyosan.
-Nagyon is. -nevet- Nem kell engem féltened, de ezt te is tudod...Szeretlek! -csókol meg újra, aztán nagyot sóhajtva megy vissza.
Mikor Tyler végez, úgy döntünk inkább csak hazamegyünk és megnézünk valami filmet. Mindketten átöltözünk egy kicsit kényelmesbe. Ő egy mackónadrágot vesz fel,és ha már ilyen kis szexi félmeztelenül, én is kicsit kihívóbbra veszem...
-Mit nézünk -mászok fel mosolyogva az ágyba mellé.
-Téged...csakis téged...-hátamra fektetve kezdi puszilgatni a hasamat és veszi le a kis láncos díszt rólam- Ez olyan, mintha karácsony lenne és kibontanám az ajándékot...-nyakamra tér át csókjaival.
-Ezzel várnod kell...-tolom el magamtól- Elfáradtam. Ez a mai nap kicsit kiborított. -sóhajtok- Nézzünk meg egy filmet, és utána...-megcsókolom, de nem folytatom, csak hozzá bújva kezdem el nyomogatni a távirányítót.
Végül egy kicsit nyálas filmnél kötünk ki, de olyan kis nyugi és aranyos, hogy szerintem pont ez kellett most nekünk. Olyan jó így hozzá bújni, puszilgatni, simogatni, érezni az illatát...nem akarom ezt senkinek átengedni. Annyira szeretem őt...talán kicsit jobban is, mint kéne...
-Ty, tudod mire gondoltam? -eddig csak simogattam a derekát, de most belemarok- Hagyj ott mindent...
-Tessék? -kapja fel a fejét- Ezt hogy érted?
-Hagyd ott az egész koncertezés dolgot. zenélj örömből! Te sem vagy boldog, én sem, ez így nem jó...
-De hát eddig te is támogattál abban, hogy...vagy most tényleg ennyire nem bízol bennem? Tényleg ennyire kibuktál a mai hülyeség miatt? Ennyire nem lehetsz féltékeny! -most te vagy megsértődve?!
-Igen, nem tagadom, hogy rosszul esik, ha ilyen dolgok történnek, de pont te hoztad fel, hogy még mindig nem házasodtunk össze. Akkor házasodjunk...csináljunk gyerekeket...de nem így, hanem nyugalomban...-kikapcsolom a tv-t és komolyan nézek rá.
-Most ez jön? Vagy te vagy a karrierem? Én azt hittem büszke vagy rám és támogatsz, ahogy én is támogatlak téged. Én miattunk is csinálom ezt. -mintha elszomorodna.
-Jaj Ty...néha azt érzem, hogy mi sosem lehetünk boldogok. Te olyan vagy tényleg, mint egy gyerek a karácsonyfa alatt. Tetszik a csillogás, a sok szép új dolog...
-De te vagy a mindenem. -túr mindkét kezével a hajamba, hogy megcsókoljon, amit én hosszúra nyújtok.
-Félek. Félek átengedni a népszerűségnek, és félek attól, hogy egyszer kevés leszek neked. Önző akarok lenni és megtartani csak magamnak. -hajtom le a fejemet- Tudom, hogy szerződés kötelez és azt is, hogy szereted, amit csinálsz, de...de nekem ez sok.
-Tudom, és éreztem rajtad, hogy ez a nap hamarabb fog eljönni, mint ahogy lejár a szerződésem. -mosolyog kínosan, aztán elkomolyodik- De ugye nem akarsz szakítani? -megrázom a fejemet.
-Nem, de ameddig nem lesz nyugodtabb...sokkal nyugodtabb az életünk, én addig nem tudok a családalapításra gondolni. Tehetnék úgy, mintha, de akkor nem lennék veled őszinte. Sajnálom. -adok egy puszit a szájára- De azért szeretlek. -mosolygom.
-Én is nagyon szeretlek...-ő viszont megcsókol, de mintha azon gondolkodna, hogy mit csináljon azzal, amit mondtam. Ez eddig sem volt titok, csak ki kellett mondanom, mert már egy újabb turnét akarnak a nyakába varrni. Nem hiszem, hogy arra vele mennék...és az sem biztos, hogy mosolyogni tudnék hozzá.
Film közben kimegyek a konyhába, hogy hozzak egy kis gyümölcslevet, de mielőtt visszamennék, leülök az egyik székre. Olyan hülye vagyok, de elképzeltem magam előtt, hogy milyen lennék nagy pocakkal, egy kisbabával...Tyler babájával a hasamban. Megmosolygom, ha arra gondolok, hogy egy olyan apróság hogy elveszne a kezében. Egy baba...ha teherbe esnék, az én karrieremnek is vége lenne. Nem tudnék táncolni úgy, mint régen és egy ekkora kiesés után nem biztos, hogy visszaállnék. Mindketten mondjunk le minden álmunkról azért, hogy egy igazi család legyünk? Talán ez az új álmom, mégis félek, hogy egymás szemére vetnénk ezt...Vagyis...én biztosan nem. Boldog akarok lenni, de nem az ő boldogsága árán. Hogyan lehetne ezt jól csinálni, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon? Talán Tylernek pont így jó, és ő nem fog agyalni megoldásokon. Nem tudom meddig tudok türelemmel lenni. Talán mégsem olyan rossz ötlet a turné utáni esküvő?
Visszamegyek hozzá, újra a karjaiba bújok, mert most egyedül így jó. Ilyenkor el tudom neki hinni, hogy én vagyok a legfontosabb. Nem akarom, hogy holnap legyen, hogy újra azzal a kis picsával legyen. Tyler az enyém!
-Az enyém vagy...csak az enyém...-mondom ki azt, amit gondolok és egy hosszú csókkal meg is pecsételem.
|
| Garfield | 2016. 06. 18. 21:55:18 | #34413 |
Karakter: Tyler Walsh
Kicsim bejön hozzám zuhanyozni, de úgy látom nem békültek ki apucival…sőt…még rosszabba a kedve. Még egy ölelés sincs köztünk a zuhanyzás közben, szinte egymáshoz sem érünk. Hát nem így terveztem ezt a hazajövetelt, és összebújással akartam jobb kedvre deríteni…de hát ez most így ebben a formában nem lesz. Főleg, hogy haza akar menni…mármint az új házába, és nem akarja, hogy vele legyek.
Nehéz betartani, hogy egyedül akar lenni, egyfolytában a telefont csekkolom, hogy mikor hív át vagy valami, de nem teszi. Utálom mikor tudom, hogy valami baja van és nem engedi, hogy mellette legyek. Éppen ledobom a pólómat, és mennék zuhanyozni, mikor az ablakon keresztül meglátom picimet, hogy a postaládához megy.
- Szia szomszéd! – sétálok oda hozzá.
- Te engem lesel az ablakból? Oh várj, kitalálom...véletlenül neked is most kell megnézned a postádat. – nem egészen, de nincs kedvem magyarázkodni…
- Mondhatnám, de igazából... – derekát átölelve adok egy puszit ajkaira - hiányzol...és aggódtam is...
- Jól vagyok, de tényleg. – piszézik velem - Nem akarsz átjönni? Talán lehetnék még ennél jobban is...talán te is... – harap érzékian alsó ajkamba…picim, megőrítesz…
- Igen? – fenekénél fogva emelem meg és már kapaszkodik is, közben derekam köré kulcsolja lábait - Ezt úgy értsem, hogy...?
- Lehet ezt máshogy is érteni? – kérdezi mosolyogva, mire megcsókolom, és beviszem a házába. A kanapén kezdjük csókolni és vetkőztetni egymást, aztán meztelenül kerülünk a szónyegre.
- Ha tudnád mennyire hiányzott, hogy veled legyek… - súgom ajkaira, közben kezemmel kezdem izgatni.
- Nekem is...szóval... – meglepetésemre ledönt magáról, és fölém kerülve magába fogad…minden előjáték nélkül…istenem de jó…Fejem mellett támaszkodva kezd lassan mozogni, de én nem tudok csak így itt feküdni. Mellein kezdek cuppogni, aztán szenvedélyesen csókol meg. Alig mozog rajtam kicsit, máris elélvez…
- Gyönyörű vagy... – mosolyodom el, és végre nekem sem kell visszafognom magam….mindjárt….
- Ty...neh....neh belém... – de mielőtt befejezhetné, magamhoz szorítva megyek el én is.
- Mi a baj? – kérdezem mikor sikerül felfognom mit mondott, és leszáll rólam.
- Nem... nem védekeztünk, mármint...érted...jó ideje nem volt szex, nem szedek semmit... – ohh… - De mennyi esélye van annak, hogy egy menettől teherbe essek, nem? – nevet kínosan - Vagy azért menjünk el egy patikába a biztonság kedvéért? Mit gondolsz? – hát…
- Én ööö...nem tudom... Miért nem mondtad, hogy...? Érted...
- Ezt miattam kérdezed, vagy mert megijeszt a gyerek gondolata? Tudod mit,...ne felelj! – és kiviharzik a fürdőbe…most mi van?
- Megbántottalak valamivel? – kérdezem nyakába csókolva a zuhany alatt.
- Nem, de nem kell félned, mert nem akarok gyereket, ha ez a következő kérdésed... – miért löksz el magadtól?
- Nem, nem ez lenne. Csak nem akarom, hogy azt hidd, hogy nem figyelek rád, vagy arra, hogy mit szeretnél.
- Oké, figyelsz rám, hurrá... – hát ezt el se hiszem…ha figyelek rá az a baj, ha nem az…
A következő időszakban a következő turnémra készülök, picim sulijában meg felújítás zajlik, így több a szabad ideje. Aminek örülök, mert több ideje lesz pihenni, a napokban fájlalta a lábát. Meg felkérték valami sportmárka fotózásra, de az is csak később lesz.
Nagy örömömre kapok magam mellé egy új csajt. Be kell futtatni, és duettet nyomunk majd a turnén. Csak annyira unszimpatikus kis hisztis picsa…
Egyik nap viszont picim lep meg az öltözőben, mikor végzek a próbán.
- Sziiiaaa.... – adok neki egy puszit - Rögtön jövök, csak gyorsan lezuhanyozom... – sietek is, hogy minél előbb mehessünk.
- Ő kicsoda? – kérdezi a poszterre mutatva, mikor kész vagyok.
- Jah...Valami Angela...Új énekesnő a kiadónál. Énekeltem pár sort az egyik dalához, meg mondták, hogy majd a turnén adjuk elő...ilyenek...
- Nagyon lazán kezeled ahhoz képest, hogy nem is tudtam róla... Miért van itt a képe? – mintha mérges lenne…
- Az öltözőt nem én alakítottam ki...kérdezd attól, de engem jobban zavar, hogy rossz tusfürdőt tettek be...esküszöm ez valami női illat... – kibaszott virág illata van…
- Aha...amúgy szép lány...Tetszik neked is? – mi?
- Kaori... – ölelem át hátulról - Napok óta feldúlt vagy. Biztos ideges vagy a lábad miatt is, de...Valamit megint rosszul csinálok?
- Nem, csak... – sóhajt - Ez a lány tényleg szép... – néz szomorúan a képre.
- Tényleg? - nézek a képre - Én észre sem vettem, tudod miért? - mosolygok rá - Mert a nyomodba sem érhet. A világ leggyönyörűbb nője vagy... - fordítom magam felé, és felbiccentem buksiját, hogy rám nézzen - Őrülten szerelmes vagyok beléd. - lágyan megcsókolom, aztán szorosan magamhoz ölelem.
- Hazamehetünk? - kérdezi kibújva az ölelésemből.
- Persze, máris öltözök... - mikor végzek, és szólnék neki, látom megint a posztert nézi.
- Picim... - simítok végig a karján mögé lépve, mire felsóhajt. Nyakába csókolok magamhoz húzva.
- Ty... - most miért tolsz el magadtól?! - Ez a lány...
- Na jó, nem tudom ki tette ezt fel ide, de... - egy laza mozdulattal letépem, ketté is tépem, és landolhat a kukában - nem kell ez ide. Nem szeretném, ha a menyasszonyom fölöslegesen idegeskedne. - adok ajkaira egy puszit.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy itt van e még...gondoltam bemutathatnál. - aha...
- Ma itt se volt...a táncokat gyakoroltuk, ő ahhoz nem kell. Te viszont hiányoztál... - mosolyodom el.
- Na jó, menjünk... - és már megy is.
Nem tudom mi baja lehet, de egész úton csendben van. Én meg Kaori régi házához hajtok. Imádok itt lenni.
Próbálok a kedvében járni, de olyan merev. A lába miatt is ideges, és szerintem most ez az új énekesnő miatt is...pedig nem kéne, mert csak ő létezik nekem.
A fürdőben úgy tűnik kicsit egymásra sikerül hangolódni. A simogatásokból ölelések, a puszikból csókok lesznek...testét járom be csókjaimmal, és nyelvemmel kezdem izgatni. A vállamat mardossa, és sóhajai töltik ki az egész fürdőszobát. Érzem, hogy mindjárt elmegy, ezért abbahagyom, és fenekébe marva emelem fel, hogy...
- Várj! - száll le a karjaimból.
- Valamit rosszul csinálok?
- Nem, dehogy... - simogatja meg az arcomat - Vettél gumit? Még nem intéztem fogamzásgátlást... - mondja kínosan.
- Kiment a fejemből, de vigyázok rád... - mosolyodom el, és a nyakába csókolok.
- Rám, vagy a karrieredre? - mi?
- Te miről beszélsz? - nézek értetlenül.
- Mindegy,hagyjuk... - magára kapja a köntösét és bemegy.
- Kaori... - megyek utána így ahogy vagyok - A múltkor mondtad, hogy nem akarsz gyereket, ezért mondtam, hogy vigyázok rád. Szeretnék mindent úgy csinálni, ahogy neked jó...de ha mégis gyereket szeretnél, hát részemről nincs akadálya… tudod, hogy szeretem a srácokat. - mosolygok értetlen, csodálkozó arcát nézve - Miért nézel így? El akarlak venni, és családot is szeretnék... - mosolygok még mindig.
- Még nem szeretnék gyereket, de...
- De? - kérdezek rá.
- De attól még szeretkezhetünk...ha tényleg vigyázol... - simul hozzám, és már félig merev farkamon van a keze.
- Mindent az én menyasszonyomért... - arcára simítom kezeimet és finoman megcsókolom.
Az ágyra lök, és rám mászva csókol meg. Annyira imádom...Felül, én meg olyan ámulattal nézek végig rajta, ahogy lecsúsztatja magáról a köntöst. Még mindig hihetetlen számomra, hogy ilyen gyönyörű...Fölém hajol, haja függönyszerűen omlik körénk, elrejtve csókunkat.
Reggel fáradtan kelek, de ez a jóleső fáradtság, mert átszeretkeztük az éjszakát. Régen volt már ilyen esténk...
Háttal fekszik nekem, de öleli a kezemet a kis édes. Nyakába fúrom arcomat, és csókolgatni kezdem, amire fel is ébred. Hátára fektetem, és arcából kisimítva a tincseket, mosolyogva csókolom meg.
- Nem fog elkésni a művészúr? - kérdezi mosolyogva.
- Nem tud érdekelni... - lejjebb húzom a takarót. Hihetetlenül tökéletes - Mit szólnál, ha a turné után összeházasodnánk? - mosolygok, közben gyönyörű testét simogatom.
- Addigra nem lesz kész a suli, és ha elkezdjük tervezni az esküvőt, csak arra akarok koncentrálni. - lehúz egy csókra - De nem kéne elkésned...
- Néha az az érzésem, hogy direkt húzod, hogy hozzám gyere... - mondom felkelve az ágyból.
- Ezt most miért mondod? - azt hiszem sikerült felidegesítenem...
- Bocsánat, talán rosszul érzem... - fogom meg a kezét, és leülünk az ágyra - csak tudod az van, hogy alig várom, hogy a feleségem legyél, hogy életünk végéig együtt legyünk, és... - elmosolyodva nézek gyönyörű szemeibe, és végig simogatom az arcát.
- És? - kérdez rá.
- És együtt akarok megöregedni veled, látni, hogy az unokáink rohangálnak körülöttünk. Szeretlek... - csókolom meg lágyan.
Nem mond semmit, csak az ölembe ül és átölel, arcát a nyakamba fúrva. Jó így...nagyon jó...Finoman simogatom ahol csak érem, finom illata az orromba kúszik, és élvezem ezeket a perceket. Fogalmam sincs mikor lettem ennyire érzelgős, de hát...szerelmes vagyok, és boldog...
- Ma semmi dolgom, elmegyek veled a próbára. - pattan fel hirtelen.
- Rendben, de... - lerántom az ágyra és fölé mászok - ne siessünk annyira... - csókolom meg, közben kezem megindul a combján.
- Egész este szeretkeztünk, igazán nem lehet hiányod... - lök le magáról.
- Belőled a sok is kevés... - próbálkozok még a fürdőben is, de nem hagyja magát.
Javában zajlik a próba, mire megérkezünk. Picim leül a színpad elé, és néz engem, minket. Átvesszük a táncokat, aztán az énekeket is. Befut vége Angela is, és végre lepróbálhatjuk a számunkat is. Valami viszont nem tetszik...próbálom hárítani a dolgokat, de...kinézek Kaorira és látom, hogy szinte ő is fel tudna robbanni.
- Állj! - arrébb lépek a csajtól
- Baj van Ty? Szerintem jó a hangzás... - mondja a hangmérnök.
- Nem, nem azzal van bajom... - mivel mikroportom van a tánc miatt, hát hallani fogja mindenki - Megkérhetlek, hogy ne tapadj ennyire rám?! Elég idegesítő, hogy rám mászol... - igyekszem nem elküldeni a picsába, az senkinek nem lenne jó.
- Ez a szám ilyen... - közelebb lép, és meg akar érinteni de megfogom a kezét és letépem magamról a mikroportot.
- Na idefigyelj...ha még egyszer nyomulni fogsz vagy kikezdesz velem, nem fogsz fellépni. - elneveti magát - Fogtad?! - kiabálok rá, mire kicsit ledermed.
- Ty, tarts egy kis pihenőt... - mondja a rendező.
- Nem kell...mehet újra! - ránézek Angelara - És próbálj meg nem egy tüzelő szukaként viselkedni...
- Nekem ebből elegem van.. - lebassza a mikrofont és eltipeg.
Jó, hát akkor pihenő. Keresem picimet a színpad körül, de nem találom. Ugye nem ment haza? Talán az öltözőben van, és bingó...
- Hát itt vagy, téged kerestelek... - elég dühösnek tűnik...
|
| Saya | 2016. 03. 14. 20:01:42 | #34096 |
Karakter: Kaori Costa
-Olyan édes vagy...-magához ölel és megcsókol- Ugye tudod, hogy ha maradsz, apád ki fog nyírni? -félre simítja a hajamat, hogy a nyakamba csókoljon.
-Szóval azt akarod, hogy ne maradjak? Ennyire félsz az apámtól? -kérdezem mosolyogva.
-Hát...aki nem fél tőle, szerintem hülye...De szeretném, ha maradnál. -combomra teszi a kezét.
-Talán mást is szeretnél? -megfogom a kezét.
-Nagyon kívánlak, de nem szabad...Hogy bírjam ki az esküvőig, ha azt sem tudjuk mikor házasodunk össze?
-Sss...-hosszú csókkal hallgattatom el, de mielőtt fölém magasodna...-Most alszunk, és holnap beszélünk az esküvőről. -hátat fordítva fekszem le mellé, és mikor magához húz, megérzem mennyire kíván- Ty, te...ennyitől...
-A te hibád...túl szexi vagy...-bolond.
Reggel Tylert egy csókkal ébresztem, de ha nem fognám meg a felsőm alá csúszó kezét, lehet többet is megengedne magának. Hiába minden, újra megcsókol, amit ezúttal apám zavar meg.
-Kislányom, azt hittem tegnap megegyeztünk, hogy...
-Igen, de azt nem mondtam, hogy reggel nem ébreszthetem reggelivel. -mert hoztam azt is.
-Inkább velünk reggelizzetek! -mérgesen kiviharzik.
-Ezt megúsztuk...-mosolygok.
-Miattam nem kell hazudnod az apádnak...-ad egy puszit.
-Nem hazudtam...-hoztam reggelit, vagy nem? -mosolygom.
Mivel a lesifotósok miatt nem tudunk kimozdulni, a medencézés mellett döntünk. Jó egy kicsit ez a semmit tevés.
-Picim...-mögém úszva a nyakamba csókol.
-Nem volt jó ötlet a medencézés, teljesen be vagy indulva...-fordulok felé mosolyogva.
-Hát...igen...-mondja megfogva a fenekemet- De azt akarom kérdezni, hogy mikor házasodunk össze?
-Nem tudom...Amit tegnap apunak mondtam, komolyan gondoltam...a turnéid, a tánc suli...
-Tudom, hogy igazad van, de...akár itt is elvehetnélek. A szüleimnek küldenék repülőjegyet, és más nem is kell. -arcomra simítja a kezét- Vagy te...
Ez remek ötlet, Tyler! -vág közbe apu.
-Én nem szeretném. -kiszállok a vízből.
-Ugyan miért nem? Ez az otthonod, és...
-Apa, az én otthonom már Amerikában van, Tylerrel...-nem vagyok már kislány.
-Picim, ráérünk megbeszélni. Eleget úsztunk, nem? -rám terít egy törölközőt, és a további vita elkerülése érdekében inkább bemegyünk.
-Azt hiszed nem akarok hozzád menni, hogy felhoztad ezt a témát, mikor tegnap...
.Csak egy ötlet volt, nem gondoltam, hogy apád megjelenik és közbeszól. Én mindent úgy szeretnék, ahogy te...mindegy, hogy hol és mikor, mert bárhogy is lesz, életem legszebb napja lesz, mikor kimondod az igent. -megcsókol- Csak nagyon nehéz lesz kibírni, hogy nem szeretkezhetünk...
-Vagy megtanulunk nagyon csendben lenni...-karolom át a nyakát, hogy megcsókoljam.
Sokat nem is maradunk a folyamatos viták miatt, és hazaérkezve is inkább a régi házamba megyünk. Próbálom lefoglalni magam a pakolással, de Tyler magához húz, mert látja, hogy feszült vagyok. Kicsit el is sírom magam.
-Ne szomorkodj kicsim, apád kicsit maradi, és neki mindig a kicsi lánya leszel. -magára emeli a tekintetemet- Nem akart rosszat neked hidd el, még a napokban fel fog hívni...-ad egy puszit.
-Még nem tudtad eléggé megismerni...tőle örököltem a makacsságomat...-tovább akarok pakolni, de visszahúz.
-Szeretnéd, hogy megvigasztaljalak? -a nyakamba csókol- Csak azt mondta ne feküdjek le veled, de máshogy is ki tudlak elégíteni...-fenekembe markolva csókol meg újra.
-Ty...-elmosolyodom.
Ne mondj semmit...-az ágyra dőlve folytatjuk csókunkat. A ruhák lekerülése után Tyler csókjaival borítja egész testemet, de hirtelen csörögni kezd a telefonom.
-Ne vedd fel...-mondja fölém hajolva, és megcsókol, de muszáj megnéznem.
-Az apám az...-ülök fel, és adok neki egy puszit. Ty ki is megy, gondolom, hogy nyugodtan beszélhessünk.
Nem az a kellemes apa-lánya beszélgetés zajlik le köztünk, amit szerettem volna. Voltaképpen a beszélgetés az "épségben hazaértetek" kérdésből átcsap egy kioktatásba, de nekem ebből elegem van. Le is teszem a telefont, de előtte még elmondom neki, hogy ha valaha az életben újra látni akar, elfogadja, hogy felnőttem és képes vagyok saját döntéseket hozni az életben. Hallom, hogy Ty még a zuhany alatt van, és bár én is csatlakozom, a romantikus hangulatom már elszállt, szóval semmi simi vagy egyéb nem történik.
Délután inkább haza is megyünk mindketten az új házainkba. Ki akarom szellőztetni a fejemet, és ilyenkor jobb egyedül, de így legalább mégis közel vagyunk egymáshoz. Annyira, hogy mikor délután a postáért megyek ki, Tyler is kijön a postaládájához. Gondolom tök véletlenül...és bizonyára véletlenül van félmeztelenül is. Igaz jó idő van, de rajtam legalább van ruha.
-Szia szomszéd! -sétál át kényelmesen hozzám.
-Te engem lesel az ablakból? Oh várj, kitalálom...véletlenül neked is most kell megnézned a postádat. -mosolygom.
-Mondhatnám, de igazából...-elém lépve ad egy puszit a számra, közben kezeit átkulcsolja a derekamon- hiányzol...és aggódtam is...
-Jól vagyok, de tényleg. -piszézem össze az orrunkat- Nem akarsz átjönni? Talán lehetnék még ennél jobban is...talán te is...-finoman az alsó ajkába harapok.
-Igen? -fenekembe markolva kap fel, közben lábaimat dereka körül, kezeimet nyaka köré kulcsolom, hogy kapaszkodhassak- Ezt úgy értsem, hogy...?
-Lehet ezt máshogy is érteni? -kérdezem mosolyogva, de válasz helyett csak egy csókot kapok, majd végül bevisz a házba. Hozzám, de szerintem csak azért, mert az van közelebb. Csak a nappaliban lévő kanapéig jutunk el, és amint ráfektet, én máris karmolva a hátát húzom magamra. Hol én, hol ő kerül felülre attól függően melyikünk vesz le magáról egy ruhadarabot, míg aztán mindketten meztelenül kerülünk a szőnyegre.
-Ha tudnád mennyire hiányzott, hogy veled legyek...-suttogja ajkaim közé két csók között, és közben kezével lábaim közé csúszik.
-Nekem is...szóval...-tudom, pontosan tudom, hogy ennyi idő után lehetne hosszú, elnyújtott előjáték, haladhatnánk lassabban is meg minden, de egyetlen perccel sem vagyok hajlandó tovább várni. Fölé kerülve ülök rá, pontosabban merev tagjára. Feje mellett támaszkodva kezdem lassan mozgatni csípőmet, hogy egy kicsit mégis elnyújtsam a szeretkezést. Ty viszont nem könnyíti meg azzal, hogy ne kezdje el szívogatni mellbimbóimat, ezért inkább megcsókolom, mert nem akarom, hogy már az első percben ennyire élvezzem. Mindhiába, gyakorlatilag már az első perc után lecsap rám az orgazmus, amibe egész testemmel beleremegek.
-Gyönyörű vagy...-néz rám mosolyogva, és mintha csak ő is ezért tartotta volna magát, erős lökésein érzem, hogy mindjárt elmegy ő is.
-Ty...neh....neh belém...-próbálok leszállni róla, de mire ezt kimondom már késő. Magához szorítva élvez belém.
-Mi a baj? -kérdezi lihegve, mikor felfogja, hogy szóltam az előbb valamit, és végre enged leszállni.
-Nem...-ez olyan kínos- nem védekeztünk, mármint...érted...jó ideje nem volt szex, nem szedek semmit...-idegesen ülök le az ágyra- De mennyi esélye van annak, hogy egy menettől teherbe essek, nem? -nevetek kínosan- Vagy azért menjünk el egy patikába a biztonság kedvéért? Mit gondolsz? -nézek rá kérdőn.
-Én ööö...nem tudom...-mosolyog kínosan -Miért nem mondtad, hogy...? Érted...
-Ezt miattam kérdezed, vagy mert megijeszt a gyerek gondolata? Tudod mit,...ne felelj! -sóhajtva megyek ki a fürdőszobába.
-Megbántottalak valamivel? -kérdezi mellém állva a zuhany alatt, és a nyakamba csókol.
-Nem, de nem kell félned, mert nem akarok gyereket, ha ez a következő kérdésed...-kissé ellököm magamtól.
-Nem, nem ez lenne. Csak nem akarom, hogy azt hidd, hogy nem figyelek rád, vagy arra, hogy mit szeretnél. -magyarázkodj csak.
-Oké, figyelsz rám, hurrá...-ennyit a zuhanyról. Gyorsan összekapom magam. Próbál békíteni, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne, de megint csak bebizonyította, hogy nem szeret eléggé. Kezdem azt hinni, hogy igen, valóban minden lánynál jobban szeret, akit ismer vagy ismert, de részéről ez nem szerelem, és talán csak ő is elhiteti saját magával, hogy az. Az elejétől kezdve ezt érzem, ezért nem akarom kitűzni az esküvő időpontját sem. Már fel sem hozom ezt a dolgot, mert mindig azt mondja, hogy nem így van, de szerintem igen is igazam van. Lehet még magának sem vallotta be, de egyszer betoppan az életébe majd a nagy ő, aki elvarázsolja, aki mellett minden magától jön majd, akit az első pillanattól kezdve őrülten fog szeretni, akit azonnal el akar majd venni, hogy egy tucat gyerekük legyen. Ezzel csak egy baj van...hogy nekem ő az...ő a nagy ő...Már akkor tudtam, mikor először megláttam, mikor először mondtam ki, hogy szeretem...Emlékszem mennyire zavarba jöttem, és milyen gyermeteg izgalommal vártam, hogy ő is ezt mondja nekem. Szeretném annak látni, ami nem, szeretném, ha magától szeretne, és nem kéne ösztönöznöm rá, de nem megy neki. Úgy teszek, mintha elhinném a tündérmesét, pedig neki nem én vagyok a királylány...
Mostanában eléggé ráérek, mert a tánciskolában felújítások zajlanak, így nincs sok óra megtartva, munkám meg most nincs, vagyis van, mert egy sportmárka cég felkért, hogy a következő kollekciójuknak legyek az arca, de a fotózások csak két hét múlva kezdődnek. Filmszerepekkel is kerestek, de egyelőre nagyobb munkákba nem akarom belevetni magam. Mostanában megint fáj a sérült lábam, azt hiszem, hogy külön jó neki ez a kis pihenés. A lelkemnek is, mert még mindig össze vagyok zavarodva. Azt már nem is mondtam Tynak, hogy nem vettem be esemény utánit, én hülye, nem tudom miben reménykedtem...Mondjuk az előző héten kiderült, hogy terhes biztos nem vagyok, mert időben megjött. Azt hiszem szívbajt is kapott volna, ha az lettem volna...Na de Tyler meg készül a turnéra, egyik nap úgy döntök, hogy meglepem őt próba közben.
Nem akarom zavarni őt próba közben, ezért mikor látom, hogy a színpadon van, az öltözőjébe megyek, de valami rögtön szemet szúr. Egy poszter...
-Sziiiaaa....-ad egy puszit, mikor belép, észre sem vettem, hogy bejött, úgy elbambultam- Rögtön jövök, csak gyorsan lezuhanyozom...-siet a zuhanyzóba.
-Oké...közben elmondod, hogy ki ez a lány? -biztos nem hallja már a vízcsobogástól, de mikor kijön törölközőben a derekán, újra rákérdezek- Ő kicsoda?
-Jah...Valami Angela...Új énekesnő a kiadónál. Énekeltem pár sort az egyik dalához, meg mondták, hogy majd a turnén adjuk elő...ilyenek...-meséli.
-Nagyon lazán kezeled ahhoz képest, hogy nem is tudtam róla...-morgok kissé- Miért van itt a képe?
-Az öltözőt nem én alakítottam ki...kérdezd attól, de engem jobban zavar, hogy rossz tusfürdőt tettek be...esküszöm ez valami női illat...-persze, akadj fent apróságokon, mikor egy olyan kép van az öltöződben, amin ennek a ribancnak kint a picsája!!! Nyugi, nem fogok kiabálni...
-Aha...amúgy szép lány...Tetszik neked is? -sóhajtok.
-Kaori...-ölel át hátulról- Napok óta feldúlt vagy. Biztos ideges vagy a lábad miatt is, de...Valamit megint rosszul csinálok?
-Nem, csak...-nagyot sóhajtok- Ez a lány tényleg szép...-nézek újra szomorúan a képre.
|
| Garfield | 2015. 07. 20. 22:24:45 | #33205 |
Karakter: Tyler Walsh
- Én is szeretlek, de most inkább nézzük a tévét. – bújik hozzám…annyira elszúrtam, hogy beszélni sem akar róla?!
Valami film megy a tv-ben a hírek után. Csendben fekszik az ölemben és nézzük, de elkezd babrálni a hajával. Ohh belegabalyodott a gumi…De mit csinál? Nem, nem kell az olló…megfogom a kezét, és visszahúzom magamhoz. Nem vághatja le a gyönyörű haját. Szép óvatosan, nehogy meghúzzam a haját, kiszedem a hajgumit.
- Tessék. – csak türelem kellett hozzá…De most mitől van könnyben a szeme?
- Látod...ez nekem többet ért, mint ezer koncert vagy ház. – ohh szóval kicsit meghatódott volna?
- Érted bármit. – nevetem el magam, olyan cuki…aztán az arcára simítom a kezemet és komolyra váltok - Gyere hozzám...
- Miért olyan fontos ez? – hogy kérdezhetsz ilyet?
- Hivatalosan is azt szeretném...akarom minden porcikámmal, hogy hozzám tartozz...A szívemben már régóta a feleségem vagy, gondoltam... veszem elő a gyűrűt - gondoltam papíron is szeretnél az lenni, mert az úgy szép, vagy mi... – nevetek kínomban, mert nem is tudom mit csinálok ha megint elutasíít - De valamit nagyon rosszul csinálok, ha te nem...szóval... – mindegy, inkább kinyitom a dobozt.
- Ty, én nem akarom, hogy azt érezd ezt kell tenned. – picim…
- Nem kell, hanem muszáj, mert a szívem nem hagy nyugodni. Nem azért akarok esténként veled ágyba bújni, hogy megkapjalak, hanem azért, hogy reggel téged lássalak meg először... – elsírja megát a meghatottságtól - Kaori...hozzám jössz feleségül?
- Ühüm... – komolyan?! - igen... – végre! Olyan boldog vagyok, magamhoz ölelem, aztán megcsókolom…remegő kezekkel felhúzom az ujjára gyűrűt is…a menyasszonyom lett…
Annyira boldog vagyok, hogy igent mondott, hogy kiszáll belőlem minden feszültség, és hamar elalszom. Pedig ünnepelnünk kellett volna…és még reggel sem tudom meglepni, mert picim ágyba hozza a reggelit.
- Ezt nekem kellett volna... – nézek a kajára - Jó reggelt az én pici menyasszonyomnak. – adok neki egy puszit.
- Nem tudtam aludni, jó hírem van! – de lelkes valaki - Tegnap írtam a Sonynak, majd elolvasod, de a lényeg annyi, hogy ők nagyon meg vannak elégedve veled, és az ügyvéddel is tisztázták, hogy nem a munkával van baj. Tegnap írtam egy személyesebb üzenetet, és teljesen egyetértenek azzal, hogy menedzsert kell váltanod. Ők szívesen tartóztatnak, ha ez így neked is megfelel. – kell pár másodperc így reggel, hogy felfogjam mit is mondott.
- Te...te elintézted, hogy maradhassak? – ez komoly?
- Igen, és a magánéletedbe sem fognak beleszólniiiii... – mutatja a gyűrűjét.
- Egy angyal vagy! – magamhoz húzom, és ott puszilom, ahol csak érem… - És most már csak az enyém!
Este vacsorázni megyünk, mert tegnap este olyan csúnyán bealudtam, hogy nem tudtuk megünnepelni az eljegyzésünket. Meg hát mivel Kaori elintézte a maradásomat a Sonynál, azt is megünnepeljük. Olasz étterembe jövünk, mert tudom, hogy picim nem szereti az amerikai kajákat, pedig egy jó ideje már itt lakik, de mindegy…én igazából majdnem mindent szeretek. Nagyon jól érezzük magunkat, az egyetlen bibi, mikor megyünk ki az étteremből, ez a sok hülye fotós, azonnal ránk száll…Az autóba sietünk, de basszus elindulni nem tudunk…
- Ember! Szállj már le kocsiról! – csak nem hajthatok kersztül rajtuk…
- Eljegyzési gyűrű van Kaori ujján? Összeházasodnak? Gyerekeket terveznek? – ez beszarás.
- Igen, megkértem a kezét és száz gyerekünk lesz, de most már húzzatok innen! – már kiabálok, mert látom Kaorin mennyire meg van ijedve ezektől a köcsögöktől…
Már a rajongók is gyűlnek, és a kedves fajtából, hanem a sok kis tini, akik hisztérikusan autógrammot akarnak. Viszont kicsim szerint nem kell több meglepetés mára, ezért az új házba megyünk.
Aztán úgy döntünk, hogy mivel semmi dolgom egy darabig, irány Olaszország. Még késő este is itt villogtatják néhányan a vakukat, pedig késő este megyünk egy magángéppel, amit a Sony intéz.
Mr Costa most nem úgy fogad, mint legutóbb, bár kapásból elvisz a szőlősbe beszélgetni. Először nagyon nem tetszik, hogy megint ennyire eltávolodunk Kaoritól, és a testőrök is ugye itt vannak, de int nekik, hogy maradjanak le. Igazából ez se nyugtat meg túlzottan, mert picim apjánál mindig van egy fegyver…De most nem akar bántani, csak azt akarja, hogy az esküvő előtt ne feküdjek le a lányával…kínosan, de tudtára adom, hogy mi már szeretkeztünk, de nem tágít attól, hogy ha tisztelem, akkor mostantól az esküvőig békén hagyom. Baromira nem tetszik, de meggyőző tud lenni…ha ágyba bújok picimmel, kinyír…
Még sétálgatunk egy darabig, és kérdezget a terveimről, gyerekek szerepelnek e benne, meg sok egyéb kínos téma…Picimmel nem lenne kínos, de az apjával…Mikor megyünk visszafelé, akkor a testőrök észrevesznek pár fotóst, és már intézkednek is, közben Mr Costa is hívja a biztonságiakat. Kicsim meg a ház előtt áll…
- Kaori...inkább menjünk be...Az apád most ment hívni a biztonságiakat, pár lesifotós itt is feltűnt. – mondom a házba terelve.
- Oké, de mikor jöttetek vissza? És minden rendben? – ja, hogy engem vártál?
- Persze. Csupa...mondjuk úgy férfi dologról beszéltünk. – zárom le gyorsan a témát.
Este a teraszra megyünk vacsorázni, mert nagyon jó idő van. Kaori anyukája nagyon jól főz, most valami paradicsomszószos tészta van…persze mi más? Olaszországban vagyunk…Tömöm ezerrel magamba a kaját, mikor Mr Costa…
- A vacsora után megmutatom hol fogsz aludni. – hát remek…
- Mi az, hogy hol? Velem természetesen. – neveti ki picim az apját.
- Kaori... – ajj de kínos ez… - apád megkért, hogy....hogy mi ne... – most ezt hogy mondjam? Itt van az anyukája is meg minden…
- Szeretném, ha az esküvőig nem lenne már köztetek testi kapcsolat. – jah…
- Apu...mi már... – igen, én is utaltam rá szívem.
- Az lehet, de te vagy az én egyetlen kislányom, és Tyler tisztel, nem igaz fiam? – köhögve bólogatok, mert a mondata közben úgy hátba vág, hogy félrenyelek.
- Anya... – néz Kaori az anyukájára, de semmi reagálás, szóval gondolom, ezt most ő is így gondolja - De ha velem is alszik, nem jelenti, hogy...
- Nem! – vág közbe az apja.
- Még ki sem tűztük az esküvő időpontját, és, hogy őszinte legyek, egyelőre még nem is szeretném. Tylernek ott a turné, és jön a következő, engem lefoglal az iskola a diákjaimmal. Szoknom kell, hogy menyasszony vagyok. – azt hiszem apuci nem valami boldog - Megpróbálok jó lenni, így rendben lesz? – sóhajtja…Nem, nem lesz rendben…
- Együnk! – mosolyogja anyuja, és szed még kaját.
Persze vacsora után már nem sok időt tölthetek el a menyasszonyommal…komolyan, mintha kisgyerekek lennénk, akinek meg van szabva, hogy mikor lövik fel a pizsit. Annyira hiányzik mellőlem…nem is tudom mikor aludtunk utoljára külön. Nagy nehezen álomba vergődöm magam ebben a baromi nagy ágyban…Arra ébredek, hogy Kaori végig simítja a mellkasomat. Nem telhetett el sok idő, mert full sötét van…
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni, csak hiányoztál...Jó kislány próbálok maradni, de igazságtalan, hogy együtt sem aludhatunk. Maradni akarok... – felülök hozzá, mire hozzám simul - Téged akarlak... – súgja érzékien a fülembe…ohh kicsim - De ígérem jó leszek. – mosolyog.
- Olyan édes vagy... - magamhoz ölelve csókolom meg…ujjaim derekába mélyednek…annyira kívánom - Ugye tudod, hogy ha maradsz apád ki fog nyírni? - kérdezem lassan félre simítva a haját és belecsókol a nyakába.
- Szóval azt akarod, ne maradjak? Ennyire félsz az apámtól? - nagyon vicces tényleg...ne mosolyogj…
- Hát…aki nem fél tőle, szerintem hülye….De szeretném ha maradnál. - combjára simítom a kezem.
- Talán mást is szeretnél? - kérdezi a kezemre téve a kezét.
- Nagyon kívánlak, de nem szabad… - húzom el a számat - Hogy bírjam ki az esküvőig, ha azt sem tudjuk mikor házasodunk össze? - ez már komolyan felér egy kínzással…ráadásul most is olyan szexi…
- Sss… - ledönt az ágyra, és fölém hajolva csókol meg hosszan, de mikor én akarok felülre kerülni... - Most alszunk, és holnap beszélünk az esküvőről. - befekszik mellém, nekem háttal, én meg magamhoz húzom - Ty, te…ennyitől... - öhm, jah kicsit beindított ez a csók.
- A te hibád…túl szexi vagy...
Reggel picim édes csókjára ébredek. Olyan jó így ébredni…olyan finomak az ajkai, hogy nem tudok elszakadni tőle. Felsője alá kúszik a kezem, de megfogja. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Felül és a kezembe ad egy pohár narancslevet, de én a csókjára szomjazom. Be is szerzem magamnak azt a csókot, de egy hangos kopogás töri meg a romantikus pillanatot, aztán Kaori apja nyit be.
- Kislányom, azt hittem, tegnap megegyeztünk, hogy... - kezd bele idegesen az apja, de picim közbevág.
- Igen, de azt nem mondtad, hogy reggel nem ébreszthetem én reggelivel. - jé, tényleg hozott reggelit.
- Inkább velünk reggelizzetek. - mondja az apja kicsit zavartan és kimegy.
- Ezt megúsztuk... - mosolyog rám és a mellkasomra simítja a kezét.
- Miattam nem kell hazudnod apádnak... - lopok egy puszit tőle.
- Nem hazudtam... - végülis tényleg nem...
Sajnos egész nap nem megyünk sehova, mert kicsimnek igaza volt tegnap…mára egy egész újságíróhad akar fényképeket készíteni rólunk…hihetetlen, hogy ennyire nagy szám, hogy Kaori a menyasszonyom. Mármint az a hihetetlen, hogy a fél világot ez érdekli…de nem hiszem, hogy bárkit is olyan boldoggá tesz mint engem.
Ez a ház hatalmas. Belső medencéje is. Most nem megyünk ki a kertbe sem, mert igaz, hogy háromszor annyi testőr van a házban és kint is, mint eddig, de picim apuja nem akarja, hogy képek készüljenek. De mindegy, mert a fedett medencében is jól elvagyunk. Úszkálunk, de mikor kicsit elkalandozik a kezem, lenyom a víz alá, vagy lefröcsköl, igazából elmenekül, de értem én…az apja olyan ideges lenne ha az esküvő előtt szeretkeznénk, hogy eltenne láb alól…erről jut eszembe...
- Picim... - odaúszok hozzá, és hátulról átölelve a nyakába csókolok.
- Nem volt jó ötlet a medencézés, teljesen be vagy indulva... - fordul felém mosolyogva.
- Hát…igen... - simítom fenekére a kezemet - De azt akartam kérdezni, hogy mikor házasodunk össze?
- Nem tudom... - kicsit elhúzom a számat - Amit tegnap apunak mondtam, komolyan gondoltam…a turnéid, a tánc suli...
- Tudom, hogy igazad van, de…akár itt is elvennélek. A szüleimnek küldenék repülőjegyet, és más nem is kell... - simítom az arcára a kezemet - Vagy te...
- Ez remek ötlet Tyler! - vág közbe az apja…kezdem azt érezni, hogy nagyon keményen fog ellenőrizni minket, míg itt vagyunk.
- Én ezt nem szeretném. - mondja kicsim, közben kimegy a medencéből.
- Ugyan miért nem? Ez az otthonod, és...
- Apa, az én otthon már Amerikában van, Tylerrel... - elmosolyodom, mert ez nagyon aranyos volt, de látom, az apja szeme szikrát szór...
- Picim, ráérünk megbeszélni. - szólok közbe, mielőtt jobban összevesznének - Eleget úsztunk, nem? - ráterítek egy törölközőt és bemegyünk a szobájába.
- Azt hiszed nem akarok hozzád menni, hogy felhoztad a témát, mikor tegnap...
- Csak egy ötlet volt, nem gondoltam, hogy apád megjelenik és közbeszól. Én mindent úgy szeretnék, ahogy te…mindegy, hogy hol és mikor, mert bárhogy is lesz, életem legszebb napja lesz, mikor kimondod az igent. - lopok egy finom csókot - Csak nagyon nehéz lesz kibírni, hogy nem szeretkezhetünk... - viccelem el a dolgot.
- Vagy megtanulunk nagyon csendben lenni... - karolja át a nyakamat, és csókol meg.
Pár napig maradunk még, bár most akár 2 hetet is maradhatnánk, mert semmi dolgom a turnéig, de kicsit feszült lett Kaori és az apja között a hangulat. A medencézés óta már kétszer is összevesztek. Az apja azt akarja, hogy minél előbb legyen a feleségem, mert az úgy helyes, de nekem teljesen jó úgy minden, ahogy kicsim szeretné. Igazából már az is a baja, hogy picim oldalán vagyok mindenben. Pluszba még megint feljön a szex téma is, hogy már biztos megszegtük az ígéreteinket is, de kicsim flegmán megnyugtatja, mindezt ebéd közben, hogy nem, mióta itt vagyunk nem szeretkeztünk, de igazából megtehetnénk, mert felnőttek vagyunk, és már nem kell minket nevelni...
Azt hiszem ez nem a legkellemesebb "pihenésünk" volt a szüleinél. Mikor hazaérkezünk, igen, kicsim régi házába, ez az igazi otthonunk, szerintem hamarosan eladjuk a másik kettőt…szóval látom rajta, hogy nem igazán boldog. Elkezd pakolni, de kiveszem a kezéből a cuccokat, és magamhoz szorítom…el is erednek a könnyei.
- Ne szomorkodj kicsim, apád kicsit maradi, és neki mindig a kicsi lánya leszel. - biccentem fel a fejét - Nem akart neked rosszat hidd el, még a napokban fel fog hívni... - lopok egy pici puszit.
- Még nem tudtad eléggé megismerni…tőle örököltem a makacsságomat… - menne tovább pakolni, de visszahúzom magamhoz.
- Szeretnéd, hogy megvigasztaljalak? - csókolok a nyakába - Csak azt mondta ne feküdjek le veled, de máshogy is ki tudlak elégíteni... - fenekébe markolva csókolom meg.
- Ty... - na végre egy mosoly.
- Ne mondj semmit... - ledöntöm az ágyra és csókolni kezdjük a másikat.
Gyors ütemben távoznak a ruhák, csókjaimmal egész testét bejárom. Istenem, de hiányzott, hogy csókolhassam, kényeztessem. Melleit gyömöszölöm, és csókjaimmal már hasánál járok, mikor csörögni kezd a telefonja.
- Ne vedd fel, hajolok föle egy csókra. - de nem bírja ki, hogy ne nézze meg ki az.
- Az apám az... - ül fel, de azért egy gyors puszit még kapok
Na jó, míg beszélnek, és kibékülnek, addig elmegyek zuhanyozni...
|
| Saya | 2015. 07. 09. 23:20:09 | #33151 |
Karakter: Kaori Costa
-Már megyek is...nehogy letedd...-mondja a telefonba. Igazából már erőm sem lenne letenni- Kicsim, már itt vagyok a házban...-meghallom őt belépni a szobába- Picim...édesem hallasz? -simogatja az arcomat- Kaori!
-Hagyj aludni...-olyan álmos vagyok.
-Rendben, aludj csak...majd vigyázok rád. -ad egy puszit a homlokomra, és innentől kezdve nekem filmszakadás...
Reggel nagyon rosszul érzem magam, mikor felébredek. Azt sem tudom hogy kerültem haza...
-Hogy vagy? -Tyler?
-Ég a gyomrom, és hasogat a fejem...-mintha áthajtott volna egy teherautó rajtam.
-Vedd be ezeket, jobb lesz...-gyógyszerek? Na jó...
-Köszi...-be is veszem- Ne nézz így rám...csak berúgtam kicsit...
-Ha nem bírod a piát, ne igyál! Főleg ne ennyit!
-Ne oktass ki, semmi szük...
-El tudod képzelni mennyire megijedtem, mikor megláttalak teljesen kiütve?! -vág a szavamba- Vérnyomok mindenfelé, és alig tudtalak felkelteni, nem is egyszer néztem meg, hogy dobog-e a szíved...én...én nem érek ennyit, hogy kiüsd magad. Annyira sajnálom...-odahajolva hozzám öleli át a derekamat- sajnálom, hogy elrontottam mindent...igazad van, egy senki vagyok...nélküled egy senki vagyok...Nem akarlak elveszíteni. -néz a szemembe.
-Nem gondoltam teljesen komolyan, amiket mondtam...megbántottál, és én is meg akartalak...aztán nem is tudom...túl sokat ittam...-fel akarnék kelni, de...-Ez mi?- mi történt a lábammal?
-Beleléptél az üvegszilánkokba...
-Ohh...már emlékszem...
-Szeretlek...el sem tudod képzelni mennyire...-mondja közelebb hajolva.
-Én is szeretlek...köszönöm, hogy átjöttél este...-elmosolyodom, és kap egy kis csókot.
-Ezentúl minden más lesz, ígérem...otthagyom a sonyt, majd lesz másik, vagy nem, nem érdekel....
-Nem, Tyler, nem akarom, hogy feladd az álmaidat.
-Apád segít, és...
A múltkor visszautasítottad, nem hiszem, hogy segítene. -sóhajtok lemondóan.
-Felhívtam, és könyörögtem neki, és bocsánatot kértem tőle...persze most inkább megölne amiatt, amit a tv-ben látott, meg amilyen állapotban az este voltál, de segít...elküldi az ügyvédet...
-Te elmondtad, hogy tegnap én...Ty...most ide fog jönni...-ezt nem hiszem el.
-Azt mondta mázlim van,. hogy megígértetted vele, hogy nem fog közbe avatkozni...-mosolyodik el- Nem akarsz fürdeni?
Egy romantikus fürdés után muszáj bemennem a táncstúdióba, ahova Tyler is elkísér. Nem mondja, de szerintem unja magát, miközben én a papírmunkát végzem. Egy telefon töri meg a csendet.
-Ez remek...-már ideges vagyok...
-Mi történt? -kérdezi.
-Az egyik tanár lebetegedett, így nekem kell megtartani az órát. Sosem leszek kész...-állok fel.
-Majd én megtartom. -mondja elém lépve.
-Komolyan? -bólint csípőmre téve a kezét- De nem csak a mai napról van szó, hanem az egész hétről...
-No para...-nah persze...és csókkal sem intézheted ezt el.
-Ez úgysem fog menni, te is tudod...-odébb akarok menni, de nem enged.
-Egy hét alatt betanítok nekik egy koreográfiát...elfelejtetted, hogy én is tánctanár vagyok? -kérdezi mosolyogva.
-Voltál...
-Picim...bízz bennem. Nem felejtettem el táncolni. -finoman megcsókol- Szerintem amúgy is fájhat még a talpad, szóval ülj csak le, és folytasd a...a nem tudom mit, amit eddig csináltál, addig én megyek táncolni...-ültet vissza, és csókol meg újra.
-Jó, de megmutatom hova kell menned. -alig érünk a terembe, máris látom a megdöbbent arcocskákat. Biztos felismerték Tylert a tv-ből. Remélem azért nem lesz semmi gond...Néha rájuk nézek, és úgy néz ki inden rendben. Az óra után Ty autogramot osztogat nekik.
-Én is kérhetek? -megyek oda, mire Ty kicsit lejjebb húzza a felsőmet és a mellemre írja, hogy "Szeretlek, Ty".
-Így jó lesz? -kérdezi mosolyogva, majd magához ölelve csókol meg. A gyerekeknek ez tetszik, de inkább ne előttük csókolózzunk...Behúzom őt az irodába, hogy ott folytassuk tovább. Ty a kanapé felé vezetem de...
-Ezt ne itt...-mondom, mikor a kanapéra fektet.
-Ne haragudj...-ül fel, és megszólal a telefonja. Kiderül, hogy dedikálásra kell mennie.
-Menj csak...-felállok.
-Ha nincs már dolgod, szeretném, ha velem jönnél Nem érdekel Dave, hamarosan úgysem lesz a menedzserem...te érdekelsz, és újra szeretnék többet tanítani...már ha megengeded...
-Menjünk! A többit majd megbeszéljük. -adok egy puszit a szájára.
Annyira rossz, hogy nekem kell kellemetlenül éreznem magam amiatt, hogy Ty velem érkezik. Az emberek nem értik mi ez, főleg, hogy ott van Myra is, aki elég pofátlan ahhoz, hogy odajöjjön hozzánk miután leülünk, és Tyler nekem ad puszit.
-Szívem...
-Myra...hagyjuk a további színjátszást...-mondja neki Ty, miközben a kezemet fogja- és vegyél magadra valamit, úgy nézel ki, mintha a sarokról jöttél volna...-lehet a lelkére vette, mert nagyon gyorsan lelép.
Kicsit sokáig tart ez a dedikálás, de jó látni, hogy Tylert ennyire szeretik az emberek, és ő is nagyon kedves mindenkihez. Viszont Dave az esemény után hozza a szokásos formáját...
-Ezt hogy képzelitek?! Neked szerződése van, és...
-Ha jól látom kedves David a szerződében nincs olyan bekezdés, ahol belefoglalnák, hogy Tylernek megszabják kivel járhat és kivel nem. Ez egy egyszerű kiadói szerződés. -mondja az ügyvéd.
-Maga meg ki a tököm? -értetlenkedik Dave.
-Az ügyvédem...kiadót fogok váltani, ahol a menedzserem nem lesz ekkora faszkalap! -mondja Ty.
-A gatyád is rá fog menni te hálátlan...a sony nélkül te még mindig egy senki lennél, de tessék, csináljuk! -hűű...valaki nagyon ideges.
-Húzz a vérbe te gyökér! -áll fel Tyler, én meg igyekszem azzal nyugtatni, hogy megfogom a kezét.
-A lemezzel kapcsolatos elfoglaltságokat a szerződés szerint kötelessége lebonyolítani, aztán pereskedjen nyugodtan, ha akar. -miután Dave idegesen távozik, az ügyvéd odajön hozzám és megölel- Szia Kaori...
-Szia Dino...Köszönjük, hogy eljöttél.
-Sajnálom, hogy csak akkor látlak, mikor baj van. -mondja, majd Tylerhez fordul- Tyler, a Costa család ügyvédje vagyok, Bernardino, ezentúl a magáé is. -kezet fognak- Semmi oka az aggodalomra, a szerződését látva nekik inkább van. Ha pereskedni akarnak, csak tessék. Addig keresünk egy másik kiadót. -egy kávézóban még átbeszéljük a dolgokat, majd a régi házamba megyünk haza. Valahogy itt jobb lenni. Az ölében ülök, csókolózunk, de...
-Valami baj van? -mintha nem akarná ezt a csókot.
-Nem akarom, hogy azt hidd, hogy csak a szexre kellesz...én őrülten szeretlek, és szeretném ha ebben a lakásban laknánk együtt...adjuk el a másik kettőt! -mosolyogva ad egy puszit- Azt is szeretném, ha elhinnéd, hogy komolyan gondoltam a lánykérést, csak nagyon elszúrtam mindkétszer, és nem tudom hogy csináljam, hogy végre igent mondj...Bármit megtennék érted...-adok a homlokára egy puszit.
-Már benne is v agy a sztárhírekben. -mondom a tv-re nézve. Remélem, hogy miattam nem fogják hazugnak tartani.
-Ez így van jól, és Dino elintézi, hogy ne legyél annyira a középpontban, ahogy szeretnéd, szerelmem. -mosolyog.
-Apu azt mondta, hogy egy kiadónál vannak ismerősei...szeretnéd, ha bevinne oda?
-Ha te bízol az apádban, akkor én is...nézzük meg. -mosolyogva csókolom meg, de megszólal a telefon.
-Ezt nem hiszem el...-morogja.
Úgy néz ki a Sony mégis csak be fogja perelni Tylert, ha felbontja a szerződést, és hiába mondja az ügyvéd, hogy ne aggódjunk, én azért aggódom. Holnap Ty vendégfellépőként fog fellépni, remélem a rajongó nem pártolnak el tőle miattam...
-Hát...legalább délelőtt még taníthatok a sulidban...az majd feltölt kicsit. -nem túl őszinte a mosolya.
-Nem lesz baj, meglátod...-cirógatom meg az arcát.
-Amíg velem vagy, addig nincs baj...szeretlek. -közelebb húz magához- Mit gondolsz arról, amiről előbb beszéltem? Még a hírek előtt...én tényleg nagyon szeretlek...
-Én is szeretlek, de most inkább nézzük a tévét. -odabújok hozzá.
Egy darabig csak csendben nézzük a filmet, aztán elkezdek szenvedni a hajammal. Valahogy bele van gabalyodva a hajgumi, és az istennek sem akar kijönni. Egy idő után megunom, és nyúlok az asztalon lévő ollóért, de megfogja a kezemet, és visszafektet az ölébe. Türelmesen, szinte hajszálanként szabadít meg a gumitól. Szerintem nem érti, miért mosolygok, és mitől hatódtam meg.
-Tessék. -adja büszkén a kezembe.
-Látod...ez nekem többet ért, mint ezer koncert vagy ház. -hosszan csókolom meg.
-Érted bármit. -nevet, aztán megfogja az arcomat- Gyere hozzám...
-Miért olyan fontos ez? -kérdezem halkan.
-Hivatalosan is azt szeretném...akarom minden porcikámmal, hogy hozzám tartozz...A szívemben már régóta a feleségem vagy, gondoltam....elővesz egy dobozkát- gondoltam papíron is szeretnél az lenni, mert az úgy szép, vagy mi...-nevet kínosan- De valamit nagyon rosszul csinálok, ha te nem...szóval...-kinyitja a dobozt. Ezt a gyűrűt még nem is láttam.
Ty, én nem akarom, hogy azt érezd ezt kell tenned. -de szép ez a gyűrű.
ZENE
-Nem kell, hanem muszáj, mert a szívem nem hagy nyugodni. Nem azért akarok esténként veled ágyba bújni, hogy megkapjalak, hanem azért, hogy reggel téged lássalak meg először...-a könnyeim valahogy maguktól indulnak el végig le az arcomon- Kaori...hozzám jössz feleségül?
-Ühüm...-bólintok- igen...-végre az a Tyler kérte meg a kezemet, akinek mindvégig igent akartam mondani. Először átölel, aztán megcsókol. Olyan aranyos, remeg a keze, mikor felhúzza a gyűrűt az ujjamra.
Ma olyan hamar elalszik, és olyan mélyen, mint egy aranyos kisgyerek, mintha nem is bántaná az egész pereskedés dolog. Engem viszont igen. Írok egy hosszú e-mailt a Sonynak, amiben részletesen beszámolok mindenről, Dave összes piszkos húzásáról, és arról, hogy Tyler csak miatta nem akart maradni. Írok a kapcsolatunkról is, tisztázni akarom az egész média cirkuszt. Nem kell sokat várnom, mire megjön a hivatalos válasz...
Reggel ágyba viszem Tylernek a reggelit, a kis lustim sokáig alszik.
-Ezt nekem kellett volna...-néz a tálcára- Jó reggelt az én pici menyasszonyomnak. -ad egy kis puszit.
-Nem tudtam aludni, jó hírem van! -mondom lelkesen- Tegnap írtam a Sonynak, majd elolvasod, de a lényeg annyi, hogy ők nagyon meg vannak elégedve veled, és az ügyvéddel is tisztázták, hogy nem a munkával van baj. Tegnap írtam egy személyesebb üzenetet, és teljesen egyetértenek azzal, hogy menedzsert kell váltanod. Ők szívesen tartóztatnak, ha ez így neked is megfelel. -mosolygok.
-Te...te elintézted, hogy maradhassak? -pislog nagyokat.
-Igen, és a magánéletedbe sem fognak beleszólniiiii...-mutogatok a gyűrűre.
-Egy angyal vagy! -elkap és agyonpuszilgat- És most már csak az enyém!
A napi programok után már alig várom az estét, hogy együtt legyünk. Mivel még nem volt alkalmunk megünnepelni az eljegyzést és Ty maradását a kiadónál, ezért vacsorázni megyünk egy olasz étterembe. A vacsora szuper és jó is érzem magam, míg kifelé jövet meg nem látom ezt a sok fotóst. Azonnal a kocsiba sietünk, de még így sem tágítanak.
-Ember! Szállj már le kocsiról! -kiabál ki nekik Ty, mert egyszerűen elindulni sem tudunk.
-Eljegyzési gyűrű van Kaori ujján? Összeházasodnak? Gyerekeket terveznek? -piócák...
-Igen, megkértem a kezét és száz gyerekünk lesz, de most már húzzatok innen! -kiabál rájuk, mert látja rajtam mennyire meg vagyok rémülve az ablakon dörömbölő fotósoktól, és a közben gyülekező, hisztérikus rajongóktól. Nagy nehezen sikerül kievickélnünk, és mivel nem akarok további fotósokat, megkérem, hogy az új házba menjünk, ugyanis abba az utcába nem lehet behajtani engedély nélkül.
Mivel minden lépésünket követik a fotósok, és Tynak sincs a következő pár napban fellépése, úgy döntünk, hogy elutazunk a szüleimhez, Olaszországba. Annak ellenére, hogy késő este megyünk, és a Sonynak hála egy magángéppel, még így is vagy 15-en tolják az arcunkba a kamerákat. A sok villogástól szinte megvakulok. Na ez nagyon nem fog hiányozni.
Apám viszonylag jól fogadja Tylert, vagyis jobban, mikor meglátja a gyűrűt az ujjamon. Az viszont kicsit aggaszt, hogy elhívja őt sétálni a szőlősbe. Nem tudom mit akar neki mondani, de megkértem, hogy legyen vele nagyon kedves. Délután kezdek aggódni hol vannak, a ház előtt várom őket.
-Kaori...inkább menjünk be...Az apád most ment hívni a biztonságiakat, pár lesifotós itt is feltűnt. -jelenik meg Tyler.
-Oké, de mikor jöttetek vissza? És minden rendben? -kérdezgetem befelé menet.
-Persze. Csupa...mondjuk úgy férfi dologról beszéltünk. -olyan, mintha kissé kínosan érezné magát, ezért nem faggatom.
Este egy kellemes családi vacsorára jövünk össze. Mivel nagyon jó idő van, meleg, mégis kissé lengedezik a szél, ezért úgy döntünk a teraszon vacsorázunk. Mondjuk a szüleim villájában a terasz is hatalmas, így aztán kényelmesen férünk el. Semmi szakács, semmi felszolgálás, anyám csinált és csinál is mindent. Finom, olaszos, húsos, paradicsomos tésztát főzött, mivel az ebéd kimaradt. Imádok mindent, amit anyu csinál, istenien főz.
-A vacsora után megmutatom hol fogsz aludni. -mondja apám Tylernek két falat közben.
-Mi az, hogy hol? Velem természetesen. -nevetek kissé cinikusan.
-Kaori...-kezd bele Tyler zavartan- apád megkért, hogy....hogy mi ne...
-Szeretném, ha az esküvőig nem lenne már köztetek testi kapcsolat. -mondja ki apám helyette is.
-Apu...mi már...-forgatom a szemeimet. Szerintem egyértelmű, hogy már lefeküdtünk.
-Az lehet, de te vagy az én egyetlen kislányom, és Tyler tisztel, nem igaz -jól hátba vágja, kicsit félre is nyel szegény- fiam? -köhögve bólogat.
-Anya...-nézek rá, de azt hiszem most egyet értenek- De ha velem is alszik, nem jelenti, hogy...
-Nem! -vágja rá apu.
-Még ki sem tűztük az esküvő időpontját, és, hogy őszinte legyek, egyelőre még nem is szeretném. Tylernek ott a turné, és jön a következő, engem lefoglal az iskola a diákjaimmal. Szoknom kell, hogy menyasszony vagyok. -magyarázom, de látom, hogy apámnak ez nem tetszik- Megpróbálok jó lenni, így rendben lesz? -sóhajtok.
-Együnk! -mosolyogva szed még anyám, hogy oldja a feszültséget.
Vacsora után a pletyka lapokat bújom a neten, és hamar rátalálok az egyik holnapi címlapra. Holnap mindenki tudni fogja, hogy hol vagyunk...
Szólok apámnak, hogy erősítsék meg a biztonságot és a birtok közelébe se engedjenek senkit. Viszont kezd későre járni, és pocsék, hogy egyedül kell aludnom ebben a nagy ágyban. Biztos Tyler is így van ezzel, ezért az éjszaka közepén átosonok a hosszú folyosón az ő szobájába. Nagyon halkan megyek be, nem akarom felébreszteni. Leülök az ágy szélére, és végig simítok a mellkasán, mire felébred.
-Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni, csak hiányoztál...Jó kislány próbálok maradni, de igazságtalan, hogy együtt sem aludhatunk. Maradni akarok...-felül, de mielőtt válaszolhatna, közelebb simulok hozzá- Téged akarlak...-suttogom a fülébe- De ígérem jó leszek. -teszem hozzá mosolyogva.
|
| Garfield | 2015. 01. 13. 21:54:35 | #32303 |
Karakter: Tyler Walsh
- Tényleg? Akkor miét kezdtél öltözködni, és hova indulsz? – kérdezi felállva…öhm…
- Én csak ideges lettem az apád miatt, mert... – a szavamba vág.
- Mert ide akart küldeni egy jó ügyvédet? – egy ügyvédet? Bakker de hülye vagyok… - Na takarodj...
- Tessék? – kérdezem meglepve…nem szokott így beszélni velem.
- Mondom tűnj el! Most kell egy kis levegő...Amúgy is végeztél, nem? Megkaptad, amiért általában jössz. – hát persze…istenem…
- Jó. Látom most nem érdemes veled beszélni. – mondom mérgesen, és felöltözök - Hagyok neked időt, de holnap felhívlak. – mondom már az ajtóban - Holnap lesz a...
- Tudom. A lemezbemutatód. Meghívtak...hivatalosan...A kiadód, emlékszel? Együtt dolgoztunk a videódon, tudod... – most miért vagy ilyen?
- Kaori...tudod, hogy én is hívtalak.
- Trey Songz is. Az a jóképű, rámenős, híres énekes a turnéd egyik állomásán...A vendégfellépőd... – hogy rohadna meg…
- -Muszáj emlékeztetned? Megmondtam akkor is, és most is, hogy nem engedem a közeledbe. Meg akar fektetni... – nem vagyok ám ideges… - Na megyek, beszélek Dave fejével... – homlokon csókolom - Holnap hívlak. – elindulok.
- Te is... – mit én is?
- Tessék? – nem értem.
- Több, mint 4 éve vagyunk együtt, de még mindig csak a szexet jelentem neked. – ezt nem mondhatja komolyan…elindulok felé, de… - Ne...és ne is mondj semmit, mert elkésel. Na szia! – bevágja…mit bevágja, bebassza az ajtót…
Állok egy darabig az ajtó előtt, de nem hiszem, hogy most jó ötlet lenne bemenni hozzá, így elindulok. Sajnos nem járok sikerrel Dave-nél. Azt mondja a szerződés kötelez, ha nem teszem meg amit mond, és még egyszer ráuszítom Kaorit…persze nem kellett uszítanom, de ne menjünk bele a részletekbe…szóval itt ez a Myra, és valahogy be kell futtatniuk, és csapnának egy hírverést a lemezbemutatómon. Mégpedig úgy, hogy velem jelenik meg, mint a…a barátnőm. Rohadtul nem tetszik ez nekem, de azt mondja Dave, ha nem teszem meg, olyan pert varrnak a nyakamba, hogy mindenemet elveszítem…ezt nem akarom, mert akkor nem tudnék Kaorinak bármit megadni, amit csak akar.
Másnap nem tudom felhívni Kaorit…annyira kellemetlen, és tudom, hogy megbántom ezzel…és nagyon szégyellem magam, hogy ezt kell tennem.
A bemutatóra Myrával megyek, amikor meglátom, nem akarom elhinni, hogy vele kell mutatkoznom. Miért kell, hogy úgy állítsanak be, mint aki a kurvákra bukik!? Teljesen kihívó ruha és smink…nagyon nem jön be…
A bemutató helyszínére érve, mielőtt bemennénk, egy riporter állít meg minket.
- És itt a nap sztárja, Tyler Walsh! Tyler, hogy érzed magad? Mindenki téged ünnepel. – mindenki tapsol.
- Innen üdvözlöm minden rajongómat! Nagyon izgatott vagyok az este miatt, de egész életemben erre a napra vártam, boldog vagyok. – bár nem teljesen, mert nem Kaori van mellettem…de tenni kell a szépet, és mosolyogni…
- Nem tudom nem észrevenni ezt a csinos hölgyet melletted... Myra drága, gyönyörű vagy... – mondja Myrának.
- Köszönöm. – válaszol 200W-os vigyorral…
- Ezek szerint semmi sem igaz a címlapokból? Most akkor Kaori vagy Myra, Myra vagy Kaori? – nyújtja felém a mikrofont. Reméltem, hogy megúszom ezt a kérdést…
- Kaori... – nézek egy pillanatra a kamerába…sajnálok kicsim…annyira sajnálom - Kaori egy különleges személy, régóta jóban vagyunk, remek barát és partner, de...nincs köztünk az, amiről az újságok írnak. Nekem... nekem Myra...tudod... – nevetem el magam…nem tudom kimondani…
- Nem tudjuk. – mondja a riporter, közben Dave is mellénk áll…
- Mutassuk meg, baby... – mondja Myra…én meg közelebb hajolok, és megcsókoljuk egymást…sosem éreztem magam ilyen szarul…bűntudatom van, és szörnyen kellemetlen, kínos ez az egész…
Bemegyünk, és mindenki letámad a kérdéseivel, hogy mióta és hogyan jöttünk össze Myrával…én nem tudok mosolyogva mindenre kitalálni valami hazugságot…de Myra és Dave, nagyon elemükben vannak…Valaki megemlíti, hogy Kaori is eljött. Azonnal lépek arra hivatkozva, hogy a wc-re kell mennem. Kijjebb megyek, és azonnal meglátom…istenem, csodaszép…bemegyek az egyik öltözőbe, és várom mikor jön erre.
- Kaori... – húzom be az öltözőbe - Atyaég...de gyönyörű vagy... – mosolyogva csókolnám meg, de nem engedi.
- Ne! Még elkapok valamit... – fordítja el a fejét…
- Láttad...De tudod, hogy... – kezdek magyarázkodni, de nem hagyja végigmondani.
- Persze...Dave akarta...Ugye? – kérdezi sóhajtva - Trey hozott el, mennem kell, keresni fog. – mi? És miért akarsz itt hagyni?
- Szeretlek. Csak téged szeretlek. Myra hamarosan debütál, kell neki a hírverés, de ő... – megint félbeszakít…
- Tudom-tudom... – veregeti meg a vállamat.
- Itt maradsz végig? – nem válaszol, csak bólint…rendben… - És otthon találkozunk? Átmehetek hozzád? – muszáj megbeszélnünk…
- Persze...Nyitva lesz a kiskapu. Megyek, szia... – és megy is…
Én is kimegyek egy kis idő után, és ellenkezőleg indulok el, vissza Myrához…Egész jól zajlik minden…én is énekelek, mások is énekelnek, de mikor azt a számot énekelem, amit Kaorinak írtam, amiben megkérem a kezét, a dal közepénél Dave felküldi Myrát, hogy énekeljen velem…tönkretette a dalt…és látom, hogy Kaori kiviharzik. Annyira fáj, hogy ezt kell átélnie…
Mikor vége a számnak, és lejövök a színpadról, páran feltartanak, hogy gratuláljanak a számhoz, de én akkor is Kaori után fogok menni. Mikor kiérek, az a látvány fogad, hogy smárol azzal a buzi Treyyel…Dave a vállamra teszi a kezét, hogy lépjek tovább én is, ahogy Kaori, de nekem ebből elegem van…nem maradok tovább…
Kocsiba ülök, én hajtanék haza, de meglátom Kaorit. Azonnal megállok előtte…
- Ülj be, most! – szólok rá.
- Egyedül vagy? – kérdezi gúnyosan…haha, nagyon vicces…
- És te? Élvezted a gyerekes bosszúdat? Csak fél óráig csőröztél azzal a pöccsel. – taposok a gázra.
- Tudni akarod az igazat? Azért csókoltam vissza, mert élveztem. Eszembe sem jutottál. Csak egy vicc volt, de gondolom azt is láttad, hogy felpofoztam. – tényleg? erről lemaradtam…Talál a kocsiban egy üveg pezsgőt, és sikerül úgy kinyitnia, hogy minden pezsgős lesz.
- Szerinted nevetnem kéne? Ahhoz poén is kéne... – de akkoris visszacsókolt, és ez felhúz.
- Megcsókollak téged is, sőt...állj meg és leszoplak, vagy...várj, azt is megtette neked a kis barátnőd? – a pezsgő az arcomban landol…basszus, ez kurvára nem vicces…
- Hagyd abba és ne beszélj hülyeségeket! – szólok rá dühösen.
- Amit én mondok az mind hülyeség, de amit te teszel vagy mondasz az rendben van, mert mind a karrieredet szolgálják, igaz? Akkor kérd meg a karriered kezét te kis pénzéhes szarrágó senki! – kiabál, miközben hazaérünk.
- Hogy beszélhetsz így velem? Megmondtam, hogy Dave... – persze, hogy semmit sem mondhatok végig…
- Persze, meg a szerződés, és a lemez...Mondd, a top 50 listádba még azért beférek? Nem mintha még akarnék. De neked persze kényelmes, hogy otthon vár valaki, akit megdughatsz, mert a testemet szereted...A szemednek kellek, nem a szívednek, ezt már az elején tudtam. Vagy bizonyítsd be, hogy nincs igazam, és állj ki a nyilvánosság elé, hogy hazudtál, rúgd ki a menedzseredet, és...
- Tudod, hogy nem tehetem. – vágog a szavába - Aláírtam egy szerződést, meg van kötve a kezem. Ha felbontom nem csak a házat vagy a kocsit veszik el...beperelnek, és egész életemben nyöghetem a kártérítést. Pedig ezt miattad is csináltam, hogy megadhassam, amit kérsz. Felvállaltalak volna... – komolyan…
- Igen, több ezer ember előtt megkérted a kezem buliból. Te hülye. – löki meg a fejem…részeg vagy basszus?
- Kaori...szeretlek, és...
- Igen, csak én téged mindig kicsit jobban. Hagyjuk ezt abba, fáradt vagyok... – szállna ki, de megfogom a kezét.
- Hallgass meg! Én...én nem akarlak elveszíteni, és ha neked az kell, hogy... – miért nem fejezhetek be egy kibaszott mondatot?!
- Nem szakítok. Valószínűleg azért, mert hülye vagyok. Elég sokat ittam, amiket mondtam csak félig gondoltam komolyan, ne vedd túlságosan a lelkedre. – ránéz a kezére, és elengedem - Jó éjt...oh és mielőtt elfelejtem...a kapu ugyan nyitva van, de ma ne gyere át...tényleg ne... – remek…
Nézem, ahogy bemegy a házba, és becsukja magam mögött az ajtót, csak az után indulok el…beállok a garázsba, leállítom a motort, és mikor a telefonomért nyúlok jobbra, akkor látom meg, hogy a pezsgős üveg üres. Kicsit ledermedek…igaz, hogy a felét kiöntötte a kocsiban, de akkoris…
A házban ledobom magam a nappaliban a kanapéra, és csak bámulok magam elé. Kicsit később megyek, lezuhanyozok…és ahogy a szobába lépek, csörögni kezd a telóm…ha Dave az, a falnak vágom ezt a szart…a kezembe veszem, és…ez Kaori, remélem nincs baj…
- Kaori! Szia...jól vagy? – nem szól bele…ez fura - Kaori? Ott vagy még? Átmenjek? Minden rendben? – még mindig semmi…a francba, belémrakja az ideget - Átmegyek, oké? Ne tedd le, mindjárt ott vagyok... – magamra kapok egy gatyát és nadrágot – Már megyek is…nehogy letedd… - menet közben magamra kapom a pólómat, és szaladok át – Kicsim, már itt vagyok, a házban… - felszaladok a szobájába, ahol kinyomom a telefont – Picim… - ülök le az ágyra mellé – édesem hallasz? – simogatom az arcát, hogy keljen fel, de semmi – Kaori! – szólok erélyesebben.
- Hagyj aludni… - nagyot sóhajtok, és kicsit megkönnyebbülök, hogy „csak” részeg…
- Rendben, aludj csak…majd vigyázok rád. – homlokára adok egy puszit, és betakarom, vagyis csak takarnám, mikor meglátom, hogy véres az ágynemű – Mi a franc…? – keresem, hogy hol sérült meg, és…a talpa? Azt hogy sikerült?
Kimegyek a fürdőbe kötszerért, és akkor látom meg az okát…a tükör szarrá törve, és véresek a szilánkok. Szóval belelépett. Csupa víz minden, mi az isten van itt? Ennyire részeg? Mennyit ihatott a pezsgőn kívül!?
Viszek gézt, meg mindent ami kell…az ölembe veszem a lábát, nézegetem, de nincs benne szilánk darab. Bekötöm a sebeit, közben meg sem moccan, alszik mint a bunda…nagyon ki lehet ütve…Felszedem ezt a szilánkhalmazt, és fel is takarítok, aztán rálesek picimre, hogy mizu vele, de ugyan abban a pózban fekszik…tudom, butaság mert részeg és elaludt, de csekkolom a pulzusát…muszáj volt, annyira mozdulatlan. Kisimítok pár tincset az arcából, és letörölgetem a sminke maradványait, mert nagyon szétkente…
Az ágya mellé húzok egy széket, és leülök. Nem hagyom magára…nézem egy darabig, aztán agyalni kezdek. Mi a franc van velünk? Tényleg az én hibám lenne ez az egész? Olyan rossz így látni, nem akartam neki soha rosszat…én csak…csak meg akartam adni neki mindent amire csak vágyik, de nem vettem észre, hogy csak engem akar…nem a sztárságot, a csillogást, a pénzt…
Kimegyek a szobából, és felhívom az apját, aki először le akar rázni, de azt hiszem talán a könyörgésem miatt gondolja meg magát, és hallgat meg. Mégis elküldi hozzám az ügyvédet, bár látott a tv-ben és legszívesebben megölne, főleg azok után, hogy elmesélem, mi van most Kaorival…de egy jó pontot szerzek azzal, hogy vigyázok rá. Azt mondja csak azért nem jön el az ügyvéddel, mert megígérte Kaorinak, hogy nem avatkozik bele, de csak egy húzásom maradt, és…hát tudjuk…Hálálkodok neki, hogy segít, de csak annyi a válasz, hogy tegyem végre boldoggá a lányát…igyekezni fogok…Mikor leteszem a telót, akkor látom meg a nappali asztalon a piásüveget…még van benne…nem sok, de remélem ezt a mennyiséget nem ma este itt meg…
Visszamegyek a szobába, de még mindig ugyan úgy fekszik…elég paranoiás lehetek, de megint a pulzusát lesem…Nem tudom, hogy mit szólna hozzá, ha mellettem kelne a tegnapi nap után, ezért a széken töltöm az éjszaka további részét, mellette.
Reggel arra ébredek, hogy picim eléggé fájdalmasan nyöszörögve ébred fel, és ül fel.
- Hogy vagy? – kérdezem a szememet dörzsölve.
- Ég a gyomrom, és hasogat a fejem… - mondja a fejér fogva.
- Vedd be ezeket, jobb lesz… - egy fájdalomcsillapítót, és savlekötőt adok a kezébe.
- Köszi… - beveszi és rám néz – Ne nézz így rám…csak berúgtam kicsit…
- Ha nem bírod a piát, ne igyál! Főleg ne ennyit! – mordulok rá.
- Ne oktass ki, semmi szük…
- El tudod képzelni mennyire megijedtem, mikor megláttalak teljesen kiütve?! – vágok a szavába – Vérnyomok mindenfelé, és alig tudtalak felkelteni, nem is egyszer néztem meg, hogy dobog e a szíved…én…én nem érek ennyit, hogy kiüsd magad. Annyira sajnálom… - áthajolva az ágyra, ölelem át a derekát – sajnálom, hogy elrontottam mindent…igazad van, egy senki vagyok…nélküled egy senki vagyok…Nem akarlak elveszíteni. – mondom az utolsó mondatot a szemébe nézve.
- Nem gondoltam teljesen komolyan amiket mondtam…megbántottál, és én is meg akartalak…aztán nem is tudom…túl sokat ittam… - fel akar kelni – Ez mi? – nézi a bekötözött talpát.
- Beleléptél az üvegszilánkokba…
- Ohh…már emlékszem… - mondja az ágy szélén ülve velem szemben.
- Szeretlek…el se tudod képzelni mennyire… - közelebb hajolok, de nem merem megcsókolni, nem tudom, hogy szabad e…
- Én is szeretlek…köszönöm, hogy átjöttél este… - elmosolyodik, és kapok egy pici csókot, aztán átölelem.
- Ezentúl minden más lesz ígérem…otthagyom a sonyt, majd lesz másik, vagy nem, nem érdekel…
- Nem, Tyler, nem akarom, hogy feladd az álmaidat. – néz a szemembe.
- Apád segít, és…
- A múltkor visszautasítottad, nem hiszem, hogy segítene. – sóhajtja.
- Felhívtam, és könyörögtem neki, és bocsánatot kértem tőle…persze most inkább megölne, amiatt, amit a tv-ben látott, meg amilyen állapotban az este voltál, de segít…elküldi az ügyvédet… - vázolom röviden, bár elég kínosan érzem magam.
- Te elmondtad, hogy tegnap én…Ty…most ide fog jönni… - kezd aggódni.
- Azt mondta mázlim van, hogy megígértetted vele, hogy nem avatkozik közbe… - mosolyodom el – Nem akarsz fürdeni? – kérdezem mosolyogva, és már veszem is le a kötést, hogy ki tudjunk menni.
Ahhoz képest, ami tegnap este történt, romantikus az együtt fürdés. Simogatom, és csókolgatom nyakát, vállait, és ajkait, fülébe suttogom, hogy szeretem…de nem próbálkozom semmivel…szeretném, ha elhinné, hogy tényleg megőrülök érte, nem csak a szex kell…Szorosan magamhoz ölelem, és nyakába bújok…olyan jó érezni, ahogy simogat, aztán megcsókol. Örülök, hogy jól van…
Sajnos nem akar itthon maradni, pedig nagyon nem akarom, hogy ma a táncsuliba menjen, de ha már megyek, én is megyek, és vigyázok rá. Irodai munkája van, le van maradva csomó papírmunkával, hagyom is dolgozni. Ledobom magam a kanapéra pihenni. Egyszer csak csörög a telefonja.
- Ez remek… - sóhajtva hátra dől a székben.
- Mi történt? – ülök fel.
- Az egyik tanár lebetegedett, így nekem kell megtartani az órát. Sose leszek kész… - áll fel.
- Majd én megtartom. – lépek elé.
- Komolyan? – most mi ez a meglepett arc? Bólogatok csípőjére csúsztatva a kezeimet – De nem csak a mai napról van szó, hanem az egész hétről…
- No para… - mondom közelebb húzva magamhoz, és csókolnám meg, de…
- Ez úgysem fog menni, te is tudod… - bújna ki az ölelésemből, de nem engedem.
- Egy hét alatt betanítok nekik egy koreográfiát…elfelejtetted, hogy én is tánctanár vagyok? – mosolygok.
- Voltál… - mondja elhúzva a száját.
- Picim…bízz bennem. Nem felejtettem el táncolni. – biccentem fel buksiját, és finoman megcsókolom – Szerintem amúgy is fájhat még a talpad, szóval ülj csak le, és folytasd a…a nem tudom mit, amit eddig csináltál, addig én megyek táncolni… - leülteme, és megint megcsókolom. Olyan finom szája van…
- Jó, de megmutatom hova kell menned. – jah igen, ez nem rossz ötlet.
A terembe lépve a gyerekek elhallgatnak, és csak néznek rám csodálkozó szemekkel. Picim bemutat, és elmondja, hogy a héten én fogom tartani a táncot. A gyerekek egyre izgatottabbak, mióta kicsim kimondta a nevemet. Kaori kimegy, és azonnal jönnek, hogy kérnek autógrammot. De majd az óra végén…
Olyan jó újra táncolni, tanítani…és ügyesek is, hamar tanulnak. Persze azt is kiszúrom, hogy picim egyszer-egyszer az ajtóban állva néz. Ha a sony otthagyása után esélyem van még másik kiadónál, a videoklipjeimben szerepelni fognak gyerekek…sajnos a volt suli ahol tanítottam már nincs, de sok gyerek átjött ide táncolni, aminek nagyon örülök. Ezzel a sulival jobban jártak…Persze az óra végére egyikük sem felejtette el az ígéretemet, így jönnek aláírásért. Aranyosak…
- Én is kérhetek? – felnézek, és igen…Kaori az…felállok, és lejjebb húzva a felsőjét, mellére firkantom, hogy „Szeretlek, TY”
- Így jó lesz? – kérdezem mosolyogva, és magamhoz ölelve csókolom meg.
A gyerekek ujjongnak, kicsim meg megfogja a kezemet, és behúz az irodájába. Hozzám simulva csókol meg…hamar eljutunk a kanapéig, ahol folytatjuk a csókot.
- Ezt ne itt… - mondja eltolva magától, mikor a kanapéra fektetem.
- Ne haragudj… - ülök fel és ebben a pillanatban megszólal a telóm…Dave…a tegnapi lemezbemutató után ma dedikálásom lesz egy lemezboltban.
- Menj csak… - áll fel.
- Ha nincs már dolgod szeretném, ha velem jönnél… - válaszolna, de gyorsan folytatom – nem érdekel Dave, hamarosan úgysem lesz a menedzserem…te érdekelsz, és újra szeretnék többet tanítani…már ha megengeded…
- Menjünk – mosolyog rám – A többit majd megbeszéljük. – kapok egy puszit a számra.
Az emberek elkezdenek összesúgni, mikor picimmel kéz a kézben jelenek meg. Ott van Myra, aki csak néz Davere, hogy mi van, de én leültetem magam mellé Kaorit, még lopok is egy pici csókot tőle, aztán kezdődhet a dedikálás, de csak idepofátlankodik Myra…
- Szívem… - kezd bele, de mi van?
- Myra…hagyjuk a további színjátszást… - nézek rá, közben Kaori kezét megfogom – és vegyél magadra valamit, úgy nézel ki, mintha a sarokról jöttél volna… - meg se tud szólalni, csak sietve elmegy…
Sokáig tart, ez a lemez aláírás, de nagyon jó, hogy itt van…főleg a puszik, amik közben elcsattannak. Az emberek nagyon kedvesek, gratulálnak nekem, és nagyon tetszik nekik a lemez. Igaz, főleg tini lányok vannak, de vannak itt kissárcok is, akik nagyon fainak. Dave látom, hogy mindjárt idegbajt kap, de az emberek előtt nem balhézik, csak mikor vége a ded1ikálásnak, ami valamikor este lesz…
- Ezt hogy képzelitek?! – szegezi nekünk a kérdést – Neked szerződésed van, és…
- Ha jól látom kedves David… - vág közbe vmi fószer Dave szavába…de hamar kiderül ki is ő, mert kicsim a fülembe súgja, hogy az új ügyvédem – a szerződésben nincs olyan bekezdés, ahol belefoglalnák, hogy Tylernek megszabják, hogy kivel járhat és kivel nem. Ez egy egyszerű kiadói szerződés. – áll mellém az ügyvéd.
- Maga meg ki a tököm? – háborodik fel Dave.
- Az ügyvédem…kiadót fogok váltani, ahol a menedzserem nem lesz ekkora faszkalap! – mondom komolyan.
- A gatyád is rá fog menni te hálátlan…a sony nélkül te még mindig egy senki lennél, de tessék, csináljuk! – már ordít…
- Húzz a vérbe te gyökér! – állok fel, mire az ügyvéd elém teszi a kezét, Kaori, meg megfogja a kezemet.
- A lemezzel kapcsolatos elfoglaltságokat a szerződés szerint kötelessége lebonyolítani, aztán pereskedjen nyugodtan, ha akar. – remélem tudja az ügyvéd, hogy mit csinál. Dave idegesen megy el – Szia Kaori… - ölelik át egymást.
- Szia Dino… - köszön kicsim is – Köszönjük, hogy eljöttél.
- Sajnálom, hogy csak akkor látlak, mikor baj van. – Tyler, a Costa család ügyvédje vagyok, Bernardino, ezentúl a magáé is. – kezet fogunk – Semmi oka az aggodalomra, a szerződését tekintve nekik inkább van. Ha pereskedni akarnak, csak tessék. Addig keresünk egy másik kiadót. – jófej…
Még beszélünk vele egy kávézóban, és kiderül, hogy több pontban is megszegték a szerződést…ami kicsit kiakaszt, de így ha a sony nem is fog pereskedni, akkor majd mi…
Picim régi házába megyünk haza. Vacsizunk, beszélgetünk, tv-zünk a nappaliban, ami hamar átmegy csókolózásba. Már az ölemben ülve csókol, mikor eszembe jut valami…
- Valami baj van? – kérdezi picim, mikor alig csókolok vissza.
- Nem akarom, hogy azt hidd, hogy csak a szexre kellesz…én őrülten szeretlek, és szeretném ha ebben a házban laknánk együtt…adjuk el a másik kettőt – mosolyogva adok ajkaira egy puszit – Azt is szeretném, ha elhinnéd, hogy komolyan gondoltam a lánykéréseket, csak nagyon elszúrtam mindkétszer, és nem tudom hogy csináljam, hogy végre igent mondj… - sóhajtok – Bármit megtennék érted… - nézek rá kicsit félve…még mindig fájnak azok a dolgok amiket a fejemhez vágott, még ha igazak is voltak…Kapok a homlokomra egy puszit, és a tv-re néz.
- Már benne is vagy a sztárhírekben. – nézzük, hogy miket mondanak. Valami riporter felvette, hogy Kaorival érkezek, és azt is, hogy Myrát elküldöm…be is vágja, hogy mit mondtam neki, ahogy azt is, hogy Dave-vel közöl, hogy másik kiadót fogok keresni. Aztán néhány csókunkat mutatják…így mindenki számára világos, hogy Kaorival vagyok, és a tegnap este csak egy hírverés volt…
- Ez így van jól, és Dino elintézi, hogy ne legyél annyira a középpontban, ahogy szeretnéd, szerelmem. – mosolygok.
- Apu mondta, hogy egy kiadónál vannak ismerősei…szeretnéd, ha bevinne oda? – hmm…
- Ha te bízol az apádban, akkor én is…nézzük meg. – elmosolyodik és megcsókol.
- Ezt nem hiszem el… - a teló…
Dino az…beszélt Dave-vel, ezentúl csak az ügyvéden keresztül beszélhetem velem…ez nem tudom miért kell, de Dino biztos jobban ért hozzá. Kihangosítom, hogy kicsim is tudjon mindent. A sony biztos be fog perelni ha felbontom a szerződést, így csak az után bontom fel, ha megvan a másik kiadó ahova megyek…utána mehet a pereskedés. Viszont elmondja, hogy ne aggódjak, és holnap fellépésre megyek, ahol vendégfellépő leszek.
- Hát…legalább délelőtt még taníthatok a sulidban…az majd feltölt kicsit. – próbálok mosolyogni, de nagyon nehéz…
- Nem lesz baj, meglátod… - cirógatja az arcomat.
- Amíg velem vagy, addig nincs baj…szeretlek. – közelebb húzom magamhoz – Mit gondolsz amiről az előbb beszéltem? Még a hírek előtt…én tényleg nagyon szeretlek…
|
| Saya | 2015. 01. 09. 15:51:09 | #32269 |
Karakter: Kaori Costa
-Inkább én jönnék ide...már kezdtem elfelejteni mennyire jó itt...-mosolyog.
-Jól van...-adok egy puszit a szájára- Menj, fürödj le, aztán siess haza...
-Fürödj velem...-felkap, és kivisz magával egy romantikus fürdésre.
Nehezen megy a búcsú, a sokadik csók után is toporog az ajtóban.
-Ty...menned kell...-a fenekembe markolva húz magához egy csókra- Tyler!
-Oké, oké...este jövök...-ad még egy puszit- bújj vissza az ágyba, megfázol...
Miután Ty elmegy, a konyhába megyek, hogy egyek valamit, de alig érek ki, máris ajtócsapódásra leszek figyelmes.
-Itthon hagytál valamit?
-Valamit? Inkább Valakit...Téged...-megcsókol, majd a konyhapultra ültet fel csókunk közben.
-Nem lesz ebből baj? Mit fog szólni Dave? -nem kell újabb cirkusz.
-Csak te érdekelsz...nincs szükségem arra, hogy megmondja mikor, hol, kivel mutatkozhatok...veled akarok lenni...-cirógatja meg az arcomat.
-De mi lesz a...?
-Nem érdekel. -megcsókol- Nézd csak...-előveszi a telefonját, s kikapcsolja- ma csak és kizárólag a tiéd vagyok.
-Komolyan? -mosolyogva karolom át a nyakát.
-Igen...rendelkezz velem...-mondja nevetve.
Lassan csókolom puha ajkait, közben lecsúsztatom a kabátját. Kezeim pólója alá csúsznak, hogy azt is levegyem. Apró csókokkal borítom be a mellkasát, de ennél többet is akarok.
-Menjünk fel...-mondom a fülét rágva.
Az ölébe kapva visz fel az emeletre, én meg útközben a nyakát csókolgatom, szívogatom. A szobába érve Ty az ágyra fektet, és máris vetkőztetni kezdjük egymást. Miután leveszi a felsőmet, felülre kerekedek, és lehúzom a nadrágját. Újabb csókolgatások után érek el ismét a szájához, közben kezembe veszem merev tagját, hogy felizgassam őt. Lejjebb csúszok, leveszem az utolsó zavaró tényezőt is, a bokszerét. Oldalra simítom a hajamat, és Tyler szemébe nézve kezdek az orális kényeztetésbe. A hajamba túrva hosszú percekig élvezi, egészen az utolsó pillanatokig, de még mielőtt elmenne, leállít. Az ölébe mászva csókolom meg, de azt veszem észre, hogy Ty máris fölöttem van. Testemet beborító lágy csókjai szinte simogatnak, ahogy ujjai is miközben még ajkai melleimnél időznek, de csak addig, míg a tanga is lekerül rólam, és immár nyelve kényeztetését élvezhetem. Nem akarok elmenni, de szeretne a csúcsra juttatni, ami csakhamar be is következik.
Tyler feltérdelve igazítja férfiasságát hozzám, izgat vele, amit simogatással jutalmazok. Jobban fölém magasodva csókol meg, és ezzel egyidőben hatol belém. Élvezem lassú mozgását, de aztán átveszem az irányítást és vadabbul lovagolom meg, hogy élvezze csípőm minden mozdulatát, hogy végül ő kerüljön ismét felülre az orgazmusig. Egymáshoz bújva pihenünk, fejem mellkasán pihen, így hallom szíve minden dobbanását.
-Gyönygörű vagy...-mondja az arcomat simogatva- Szeretlek...
-Én is szeretlek...-fölé mászva csóolom meg.
-Tudod mire gondoltam? Más kiadót akarok keresni...
-Baj van? -kérdezem felülve rajta.
-Örülten szexi vagy...-simít végig a combjaimon, majd fenekembe marva ül fel, hogy megcsókoljon- Azt hiszem halálosan beléd szerettem...-mosolyog. Hmm..."azt hiszem"...
-Édes vagy. -adok neki egy puszit a pofon helyett, amit megérdemelne, mert nincs kedvem újabb vitát nyitni arról, hogy ő mit érez, és én min megyek keresztül.
-Nem is értem, hogy gondolta Dave, hogy más csaj szerepeljen a klipemben és mással feszítsek kéz a kézben. -simogat, mintha nem hallaná saját szavait. Mégis mi a franc?
-Mi?
Úgy gondolta, hogy jobb lenne nekem meg a karrieremnek, ha lenne egy álbarátnőm...de nekem ez nem tetszik...-mondja engem puszilgatva.
.Milyen álbarátnő? Miről beszélsz? -és mindezt miért csak azután mered elmondani, miután megdugtál?
-Azt mondta, hogy a nyilvánosság előtt el kéne játszanom majd, hogy egy párt alkotok valami csajjal...ezért kellett volna bemennem, ezt megbeszélni...nem tudtam hogy mondjam el neked. Dave-et az sem érdekelte, hogy egyáltalán ezt én akarom-e...-az ágy szélére ülök ki, és azonnal előveszem a telefonomat- Most mit csinálsz?
-Elküldöm a picsába a szarrágó menedzseredet. Probléma? -megrázza a fejét. Helyes. Merne azok után ellenkezni, hogy egyáltalán elindult...Miután megtörténik a kiosztása, jobban érzem magam. Most minden dühömet rá tudtam zúdítani, amit eddig le kellett nyelnem. Ty próbál újra az ágyba csábítani, de én felhívom az apámat. Vázolom neki a dolgokat, és a lelkére kötöm, hogy ezúttal ne avatkozzon be, mert a sajtó valószínűleg úgy is tele lesz hazugságokkal. Felajánlja azt is, hogy Tynak segít bejutni egy másik kiadóba, ahol vannak ismerősei, de nem biztos, hogy jót tenne egy botrány neki. Felajánlja az is, hogy Dave-et is eltünteti, de ez sem jó ötlet...Végül azzal zárja, hogy ideküld egy jó ügyvédet is, hogy nézzen bele Ty szerződésébe.
-Apu segít neked...-teszem le a telefont.
-Mi? Nekem? Nem, köszi...-mitől ideges, és miért veszi fel a bokszerét- Tudod, nem igazán szimpatizálok az ötleteivel azok után, hogy majdnem halálra veretett, és elvett tőlem téged...
-Ty...
-Nem, kicsim, ne haragudj, nem akarok semmi bántót mondani, tudom, hogy az apád meg minden, de...
-Meghallgatnál? -kiabálok rá.
-Persze...-végre...Leültetem, mert már a nappaliban vagyunk.
-Sajnálom, hogy kiabáltam, de nem akartál meghallgatni...-adok neki egy puszit.
-Ugyan...lehet ellenkezni egy Costaval? Csak fogalmam sincs hogy oldjuk meg, hogy te ne legyél nyilvánosság előtt, mégis tudják, hogy veled vagyok...Nem akarom, hogy másokkal hozzon össze a sajtó, és azt sem, hogy miattam neked bármi is nehéz legyen...-az ölébe húz.
-Tényleg? Akkor miét kezdtél öltözködni, és hova indulsz? -rajtam csak egy köpeny van, ő meg félig felöltözött már. Felállok.
-Én csak ideges lettem az apád miatt, mert...
-Mert ide akart küldeni egy jó ügyvédet? -megvárom, hogy felfogja- Na takarodj...
-Tessék?
-Mondom tűnj el! Most kell egy kis levegő...Amúgy is végeztél, nem? Megkaptad, amiért általában jössz. -nézek rá szigorú tekintettel.
-Jó. Látom most nem érdemes veled beszélni. -felöltözik, aztán kikísérem az ajtóhoz- Hagyok neked időt, de holnap felhívlak. Holnap lesz a...
-Tudom. A lemezbemutatód. Meghívtak...hivatalosan...A kiadód, emlékszel? Együtt dolgoztunk a videódon, tudod...
-Kaori...tudod, hogy én is hívtalak. -persze, de nem mehetnénk együtt.
-Trey Songz is. Az a jóképű, rámenős, híres énekes a turnéd egyik állomásán...A vendégfellépőd...-mosolygok.
-Muszáj emlékeztetned? Megmondtam akkor is, és most is, hogy nem engedem a közeledbe. Meg akar fektetni...-mondja dühösen- Na megyek, beszélek Dave fejével...-ad egy puszit a homlokomra- Holnap hívlak.
-Te is...-szólok utána.
-Tessék?
-Több, mint 4 éve vagyunk együtt, de még mindig csak a szexet jelentem neked. -elindulna, de rászólok- Ne...és ne is mondj semmit, mert elkésel. Na szia! - olyan erővel csapom be az ajtót, hogy még a hajam is meglibben a szellőtől. Mindkét kezemmel beletúrva igazítom meg, majd törlöm le két könnycseppemet is. Veszek egy mély levegőt, és úgy teszek, mintha még mindig hinnék neki...mintha még hinnék magunkban.
Másnap duzzogva ugyan, de leülök a tv elé. A délelőtti sajtótájékoztatót közvetítik, ahol Tyler az eseményről beszél. Kisebb vörösszőnyeges felvonuláshoz hasonlít az egész, több sztár is megszólal, hogy mit gondolnak az eddigi munkásságáról, és mit várnak a lemeztől. Nem kell sokat várni Ty felbukkanására sem, de...Ki ez a lány? Ő nem...Myra? Ő is hamarosan debütálni fog a cégnél, mint énekes. Feljebb hangosítom.
-És itt a nap sztárja, Tyler Walsh! -áll meléjük a riporter- Tyler, hogy érzed magad? Mindenki téged ünnepel. -mindenki meg is tapsolja.
-Innen üdvözlöm minden rajongómat! Nagyon izgatott vagyok az este miatt, de egész életemben erre a napra vártam, boldog vagyok. -én kevésbé...
-Nem tudom nem észrevenni ezt a csinos hölgyet melletted...-persze, hogy nem, a kezét szorongatja- Myra drága, gyönyörű vagy...-pff...ha a ribancság gyönyörű...A mellei mindjárt kiesnek a ruhából, és ha lehajolna, a segge is kint lenne. Közönséges kis csitri.
-Köszönöm. -ennyi, és egy mosoly? IQ bajnok...
-Ezek szerint semmi sem igaz a címlapokból? Most akkor Kaori vagy Myra, Myra vagy Kaori? -nyújtsa ismét Tylerhez a mikrofont.
-Kaori...-egy pillanatra a kamerába néz, majd lesüti a szemét, aztán a riporterre néz. Mindez csak egy pillanat, valószínűleg fel sem tűnik másnak, de én látom rajta, hogy szégyelli magát. -Kaori egy különleges személy, régóta jóban vagyunk, remek barát és partner, de...nincs köztünk az, amiről az újságok írnak. Nekem...-még hangosabbra veszem- nekem Myra...tudod...-neveti el.
-Nem tudjuk. -feleli a riporter. Közben Dave is feltűnik a színen. Nem mond semmit, de ha én ott lennék, tudnék neki mit mondani.
-Mutassuk meg, baby...-mondja neki Myra mosolyogva, mire Tyler közelebb hajol és megcsókolja.
ZENE
Nekem ennyi elég is a műsorból. Szóval ezért nem hívtál ma...Ha igaz, hogy nem járnak igazából, ha nem, most túllépett egy határt. Megalázta a szerelmünket, gondolkodás nélkül feláldozta a sztárság oltárán, de rendben van ez így. Én is tudok aljasul játszani, hogy neki is fájjon. Hol a telefonom?
-Trey? Kaori vagyok...Öhm...Áll még az a meghívás? -sakk...
Az eseményre Trey-yel megyek, és bár megpróbálnak minket is szétszedni a riporterek, csak fényképezkedni állunk meg. Nem akarom, hogy mindig pasikkal kerüljek címlapra, így befelé megkérem, hogy menjünk külön. Nem kell rám vigyáznia, nyugodtan beszélgessen csak a hírre éhes cápákkal. A fényképezést kibírom, bár nem érzem magaménak ezt a világot.
-Kaori...-Tyler elkap az öltözők előtt, és behúz az egyikbe- Atyaég...de gyönyörű vagy...-mosolyog, és közelebb húzna, de...
-Ne! Még elkapok valamit...-fordítom el a fejemet.
-Láttad...De tudod, hogy...
-Persze...Dave akarta...Ugye? -sóhajtok- Trey hozott el, mennem kell, keresni fog. -mennék is, de megállít.
-Szeretlek. Csak téged szeretlek. Myra hamarosan debütál, kell neki a hírverés, de ő...
-Tudom-tudom...-veregetem meg a vállát közömbösen.
-Itt maradsz végig? -bólintok- És otthon találkozunk? Átmehetek hozzád?
-Persze...Nyitva lesz a kiskapu. -ahogy a szívem is nyitva van, mert ma kést döftél bele te szemét. Töröld a lábadat belém azzal, hogy este még meg is akarsz majd dugni...Hol a fenébe van a régi Tyler? -Megyek, szia...-kilépek, és épp Trey-be botlok.
-Már azt hittem, hogy elbújtál előlem. -fogja meg a kezemet. Aranyos a mosolya.
-Nem, csak...Nem megyünk be? -elindulunk, de a folyosó végére érve visszanéz, és látja, hogy Tyler jön ki az öltözőből, és megy el a másik irányba. Nem mond semmit, csak megrázza a fejét.
Az esemény túlságosan "csillogó". Tömény sztárság és hírverés. Ty énekel pár számot, köztük azt, amiben arról énekel, hogy meg akarja kérni egy lány kezét...és mindehhez felküldi Dave a kis ribancot hozzá, hogy vele énekeljen pár sort. Most van elegem. Kimegyek levegőzni. Pár perc után Trey jön utánam.
-Nagyon rossz őket együtt látni? -teríti rám a kabátját- Annyit nem ér, hogy megfázz...
-Nem tudom miről beszélsz, és nem fázom. -dobnám le a kabátját, de nem engedi, és finoman átölelve tartja rajtam.
-Láttalak titeket többször a színfalak mögött. Csókolgatott, együtt mentetek haza...
-Nem mindig volt ilyen, és én sem éreztem mindig így. Fontos nekem, nagyon is, és én próbálkozom, de úgy érzem, hogy már nem ugyanazon az oldalon tartunk, és menekül a kérdéseim elől. Néha olyan, mintha már valaki más lenne. Szeretem, de...lehet ez már kevés...És túl sokat ittam, és túl sokat beszélek...-nevetek kínosan.
-Két pohár volt, nem vagy részeg. -igaza van, csak kinevetem saját magamat nyomoromban- Vannak, akiket megváltoztat a hírnév. Te nem olyan vagy., ő meg az. Engedd el...Engedj utat másnak...
-Neked? -kinevetem- Rossz ajtón kopogtatsz, én nem az a fajta lány vagyok. Használj ki mást...-ütögetem meg a pofiját.
-Jól van, akkor ha nem akarod, hogy kihasználjalak, használj ki te...-még jobban elkezdek nevetni.
-Vicces vagy...és rámenős...meg szexi...-megint elnevetem magam- De bent hamarabb bejutsz valaki más bugyijába. Sicc...-intek neki.
-Te is vicces vagy...és szexi. Látod, hasonlítunk?! -mindketten nevetünk, én meg közben majdnem leesek arról a korlátról, amin ülünk, de megtart úgy, hogy elém áll.
-Túl közel vagy...-érzem minden levegővételét.
-Ez nem közel...ez az. -átöleli a derekamat, és szinte magához rántva csókol meg. Kit érdekel? Miért ne csókolhatnék vissza? Finom, puha az ajka...A csók után viszont akkora pofont kap, hogy még nekem is belefájdul a tenyerem.
-Jó éjt lúzer! -elindulok, de még visszanézek- Köszi a kabátot! -integetek.
-Én meg a csókot! -int ő is, mire felmutatom a középső ujjamat, de csak nevet.
A taxira várok, mikor felbukkan előttem Tyler kocsija, és benne a tulaja.
-Ülj be, most! -sóhajtok, de beülök.
-Egyedül vagy? -kérdezem gúnyosan.
-És te? Élvezted a gyerekes bosszúdat? Csak fél óráig csőröztél azzal a pöccsel. -rátapos a gázra, és gyorsabban kezd menni.
-Tudni akarod az igazat? Azért csókoltam vissza, mert élveztem. Eszembe sem jutottál. -bámulok kifelé- Csak egy vicc volt, de gondolom azt is láttad, hogy felpofoztam. -mondom a hajammal játszva, közben találok egy üveg pezsgőt is. Kicsit összefröcskölöm a kocsit, de csak kinyitom, és meghúzom.
-Szerinted nevetnem kéne? Ahhoz poén is kéne...-mondja mérgesen, miközben idegesen kerülgeti az autókat.
-Megcsókollak téged is, sőt...állj meg és leszoplak, vagy...várj, azt is megtette neked a kis barátnőd? -löttyintek egy kis pezsgőt az arcába.
-Hagyd abba és ne beszélj hülyeségeket! -szól rám erélyesebben.
-Amit én mondok az mind hülyeség, de amit te teszel vagy mondasz az rendben van, mert mind a karrieredet szolgálják, igaz? Akkor kérd meg a karriered kezét te kis pénzéhes szarrágó senki! -üvöltök már a végén. Közben hazaérkezünk.
-Hogy beszélhetsz így velem? Megmondtam, hogy Dave...
-Persze, meg a szerződés, és a lemez...Mondd, a top 50 listádba még azért beférek? Nem mintha még akarnék. De neked persze kényelmes, hogy otthon vár valaki, akit megdughatsz, mert a testemet szereted...A szemednek kellek, nem a szívednek, ezt már az elején tudtam. Vagy bizonyítsd be, hogy nincs igazam, és állj ki a nyilvánosság elé, hogy hazudtál, rúgd ki a menedzseredet, és...
-Tudod, hogy nem tehetem. Aláírtam egy szerződést, meg van kötve a kezem. Ha felbontom nem csak a házat vagy a kocsit veszik el...beperelnek, és egész életemben nyöghetem a kártérítést. Pedig ezt miattad is csináltam, hogy megadhassam, amit kérsz. Felvállaltalak volna...
-Igen, több ezer ember előtt megkérted a kezem buliból. Te hülye. -lököm meg a fejét.
-Kaori...szeretlek, és...
-Igen, csak én téged mindig kicsit jobban. -vagy sokkal- Hagyjuk ezt abba, fáradt vagyok...-ki akarok szállni a kocsiból, de megfogja a kezemet.
-Hallgass meg! Én...én nem akarlak elveszíteni, és ha neked az kell, hogy...
-Nem szakítok. Valószínűleg azért, mert hülye vagyok. Elég sokat ittam, akiket mondtam csak félig gondoltam komolyan, ne vedd túlságosan a lelkedre. -sóhajtok, és a kezemre nézek, mire elenged- Jó éjt...oh és mielőtt elfelejtem...a kapu ugyan nyitva van, de ma ne gyere át...tényleg ne...-kiszállok, és bemegyek a házba.
ZENE
Ledobom a cipőmet a nappali közepén, aztán töltök valamit. Annyira szédülök, hogy azt sem tudom mit iszom. A pohárral a kezemben sétálok be a fürdőszobába. A kezemmel maszatolom szét a sminkemet, hátha így lejön, de persze, hogy nem. Mivel már nem tetszik, amit látok a tükörben, belevágom a poharat. Leülök a kád szélére, és elkezdem engedni a vizet. Míg folyik, levetkőzöm. Lehet lassú voltam? Már a vízben állok, mert túlfolyt a kádból. Nagy nehezen megtalálom a csapot, és elzárom. Beülök a kádba, az egész habfürdőt belefolyatom a fürdővízbe. A tenyerembe veszek újra és újra belőle, és ezzel mosom le az arcomat. Tényleg részeg vagyok, mert erre van sminklemosóm is, de az most annyira bonyolultnak tűnik. Most olyan lehetek, mint egy lecsúszott, alkoholista celeb ribanc...Lassan csúszok le, és merülök el a vízben, csak akkor jövök fel, mikor már elfogy a levegőm. Kikecmergek valahogy, és próbálom felvenni a köntösömet, de bekötni már nincs erőm.
-Aúú...fenébe...-sikerül végig sétálnom az üvegszilánkokon. Az ágyra ülve látom, hogy véres lábnyomok mutatják merről jöttem. Kit érdekel? Semmi nem érdekel. Az ágyam melletti képre nézek, amin Tylerrel vagyok. Ez még akkor készült, mikor egyikünket sem ismerte a média. Eszembe jut, hogy ő mennyit támogatott, hogy segített támogatókat szerezni az iskolámhoz. Pont ezért nem engedném neki, hogy feladja az álmait, még értem sem. Ma egy pillanatra elhittem, hogy megtenné, ha tényleg akarnám...De nem lehet. Próbálok hinni abban, hogy egyszer könnyebb lesz. Talán, ha lemegy a lemez körülötti felhajtás, vagy...nem is tudom...Ráadásul az emberek szemében neki ott van valaki más, nem lehetek én a szerető, aki széttúrja a sztárpárt. Dave úgy is megteszi majd, hiszen a sok rajongónak, akik főleg nők, az kell, hogy Ty egyedülálló legyen. Oh Ty...Eldőlök az ágyon, és addig nyomkodom a telefont, míg ki nem keresem a számát. Hívás...Csörögni csörög...
-Kaori! Szia...jól vagy? -olyan jó hallani a hangját, kihangosítom és magam mellé teszem a telefont- Kaori? Ott vagy még? Átmenjek? Minden rendben? -mosolyogva hallgatom- Átmegyek, oké? Ne tedd le, mindjárt ott vagyok...-átjössz? Úgy is nyitva hagytam az ajtót...Annyira forog velem a világ...
|
| Garfield | 2014. 11. 15. 20:05:08 | #31876 |
Karakter: Tyler Walsh
- Nem! – mondja, és elrohan.
Nem tudok szóhoz jutni, csak állok, és reménykedek, hogy ez csak vicc…muszáj utána mennem. Benyitok az öltözőbe, de Dave is ott van…elég pipának tűnik…
- Kaori megkért, hogy adjak ki egy közleményt, hogy a gyűrű csak a show része volt, és az egész bohóckodásod csak a műsor része volt. Ezúttal megmentették a seggedet, de a legközelebbi ilyen húzásod után nem fogom tartani a hátamat. – aztán ránk csapja az ajtót…
- Na jó, nem érdekel ez a bunkó... – sóhajtok, és letérdelek mellé - Csak te érdekelsz, és az, hogy...hogy miért nem?
- Te tényleg nem látod? Utálom ezt az egészet! – akad ki - Utálom, hogy nincs magánéletünk, és utálom azt is, hogy képes voltál ennyire romantikátlanul feltenni egy ilyen fontos kérdést. Tudom, hogy egy cseppet sem érdekel a házasság, és valójában el sem akarsz venni, csak jól mutatna egy esküvő a címlapon, nem igaz? – lök el magától, és odébb megy - Hol van a régi Tyler? Az a fiú, aki úgy szeretett táncolni, aki mások számára is örömöt adott a zene szeretetével... akit annyira szerettem már akkor is, mikor ő még nem szeretett engem...és nem tudom, hogy fog-e valaha... – kicsim…miket beszélsz…
- Az életemnél is jobban szeretlek. – ölelem át hátulról.
- Akkor ne bánts! – fordul felém - Nem akarok címlapokon szerepelni, nem akarom, hogy a világ a kapcsolatunkról csámcsogjon... – de…
- Tovább akarsz titkolózni? Vagy szeretnéd, ha itt hagynék mindent? Mert én gondolkodás nélkül...
- Nem! – vág közbe - Neked ez a dolgod...tedd, amit tenned kell...De nem, én ebben nem leszek partner. Vissza akarok menni az iskolámba, megint gyerekeket oktatni, táncprodukciókat rendezni, de mindent csak a háttérben.
- Kaori, te is híres vagy már, és... – megint a szavamba vág.
- Elmúlik. Hibáztam, mert azt hittem a pénz boldoggá tesz, pedig nem így van. Most van pénzem...sok pénzem, de nem érdekel. Kénytelen vagyok elköltözni a régi házamból, mert nem elég biztonságos a zaklató újságírók miatt. Egy csomó házat tudnék venni, akár tízszer akkorát is, mint a régi, mégis megszakad a szívem. Az volt az otthonom, és most ott fog állni üresen. Te viszont boldog vagy az új lakásodban, te erre vágytál. Te igen. Én nem.
- Elköltözöl tőlem? – döbben le.
- Nem maradhatok... – de miért? csak nem…
- Szakítasz? – fogom meg a kezét remegve.
- Nem...de a világ előtt mi sosem leszünk együtt. Sajnálom...
Hazafelé a repülőn egymáshoz bújva utazunk…utálom a gondolatot, hogy el fog költözni tőlem, és az s bánt, hogy már másodjára utasít vissza…Nem tudom mit tegyek, hogy elhiggye, hogy vele akarom leélni az életemet. Csak ölelem magamhoz, míg meg nem érkezünk…
Azonnal elkezd házat nézni magának ahogy hazaérünk. Egy héten belül meg is van…mivel kértem, hogy ne költözzön messze, és a szomszéd háza pont eladó…hát ide költözik a szomszédba…Davenek ez sem tetszik, de hát ennek a fasznak mi tetszik!? Esténként tudunk csak találkozni, a hátsó kertben nyitottam egy kiskaput, így át tudunk surranni egymáshoz. Persze erről is cikkeznek, de csak elcsendesül minden…csak hát…vannak pillanatok mikor csak bámulom a gyűrűt….mintha csak egy rossz ómen lenne…
Hétvégén nincs dolgunk így együtt lehetünk…picim éppen vacsit csinál, de sajnos nekem haladnom kell. Határidőre kell három számot összeraknom…még a fellépések előtt…
- Most én fogok zongorázni, és te szépen leülsz enni. – jelenik meg Kaori a kajával.
- Tudsz zongorázni? – kérdezem meglepetten, és átülök kajlni a kanapéra.
- Egy kicsit. Kislány koromban sokat játszottam. Hát...lássuk mire emlékszem… - elkezd játszani és énekelni…ez egy fantasztikus dal…olyan gyönyörűen énekel…
- Ez...hű... – szóhoz se jutok…
- Hű de rossz vagy jó? – tapsolni kezdek.
- Gyönyörű hangod van te kis bolond. – odamegyek hozzá, és megcsókolom - Tudsz mást is játszani? – eszembe jutott valami…
- Te most próbára akarsz tenni? – mosolyodik el - Na jó...még egyet, de aztán vacsi! – remek.
- Értettem főnökasszony! – tisztelgek, aztán mögé állva előkapom a telefonomat, hogy felvegyem…a pofám leszakad mennyire gyönyörű hangja van…
- Te...felvetted? – az mindegy…
- Ez annyira gyönyörű...te is, a hangod is, a játékod... – de aranyos, mikor zavarba jön.
- Ugyan...Nah, vacsizzunk már... – jól van…
Vacsi közben sokat beszélgetünk, és olyan jól érzem magam…annyira hiányoznak az ilyen együtt töltött idők. Míg picim mosogat én elmegyek zuhanyozni…előtte elküldöm a videót Davenek. Remélem ha tetszik neki, és Kaoriból is énekes lehet, akkor többet leszünk majd együtt, lesznek közös fellépések, meg együtt lehetünk mindenki előtt…
- Tyler! – ront be a fürdőbe - Te normális vagy? – kérdezi mérgesen…öhm…
- Igazad van...nélküled zuhanyozni hülyeség... – a zuhay alá akarom húzni magamhoz, de elkapja a kezét.
- Te idióta! Miért küldted el a videót? – mutatja a telefonomat…Dave válaszolt…
- Kaori... – megyek utána - Én csak azt akartam, hogy a színpadon is együtt lehessünk. Nem látod, hogy mindent próbálok megtenni annak érdekében, hogy titokban, ahogy szeretnéd, de mégis nyíltan együtt lehessünk?!
- És azt nem látod, hogy én kézzel-lábbal hadakozok a sztárság ellen? Utálom az új lakásomat is, de itt vagyok, ide jöttem, hogy együtt legyünk, de neked már tényleg csak a pénz számít. – ez nem igaz - Hazamegyek. – mi? nem!
- Várj! – fogom meg a kezét - Tudom, hogy hibát hibára halmozok, de kapkodok, hogy ne veszítselek el. Annyira szeretlek! – mondom őszintén.
- Idő kell és távolság. – és itt hagy.
Nem tudom mennyi időre van szüksége, de én pár nap után nem bírom tovább. Korábban végzek a stúdióban, és elmegyek a táncsulijába. Még biztos itt van. Útbaigazítanak, persze egy autógrammért cserébe. Fura ez még nekem…de jó érzés…Benyitok a terembe, ahol órát tart, és a gyerekek azonnal megrohamoznak. Ezt csinálták akkor is amikor még nem voltam híres…aranyosak. Beállok táncolni, a végén meg már csak én tartom az órát…persze ez csak hülyéskedés. Miután elmennek a gyerekek, odamegyek Kaorihoz.
- Szeretnék bocsánatot kérni… - kezdek bele, de közbevág.
- Ezt most hagyjuk...Ez az este más. Ne beszéljünk a csillogó sztárságról, csak… - a fülemhez hajol - csak menjünk haza…Én vezetek. – veszi elő a kocsikulcsot.
- Nem azt mondtad, hogy haza...?
- De, haza megyünk. – vág közbe - A régi házamba. – mosolyog.
Ebben a házban nem változott semmi. Minden olyan mint régen…olyan jó ide visszajönni.
- Gyere... – fogja meg a kezemet, és elindul velem a háló felé.
A zuhany alá húz be, ahol kellően romantikusra sikerül a hangulat, és az ágyban folytatódik az este szeretkezéssel.
- Jó reggelt... – kelteget édesen.
- Jobb nem is lehetne. – mosolyogva adok neki egy puszit, és ebben a pillanatban szólal meg a telefonom. Nem hiszem el, hogy mindig ez a vacak rontja el a hangulatot.
- Vedd csak fel... – nyújtózik az ágyon…alig tudok Dave-re figyelni olyan szexi…
- Kicsim... – nem hiszem el, hogy sose lehet egy szabad napom, amit Kaorival tölthetnék.
- Dave volt az, és menned kell? Menj csak, de este majd átmennék, ha nem baj. – mosolyog.
- Inkább én jönnék ide…már kezdtem elfelejteni mennyire jó itt… - mosolyodom el.
- Jól van… - ül fel, és mosolyogva ad egy puszit a számra – Menj, fürödj le, aztán siess haza…
- Fürödj velem… - felkapom mielőtt válaszolna, és már megyek is vele a fürdőbe.
Szerencsére nincs rajtunk sok ruha, hamar a zuhany alá kerülünk. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen romantikus…édes csókok, simogatások…
Már az ajtóban vagyunk, a harmadik búcsúcsók után, de valahogy nem tudok elindulni…tudom mi vár rám, és nem akarom…
- Ty… - puszi – menned kell… - fenekébe markolva húzom magamhoz egy csókra – Tyler! – szól rám.
- Oké oké…este jövök… - lopok egy utolsó puszit – bújj vissza az ágyba, megfázol… - elindulok.
A sarokig sem érek el, mikor visszafordulok…Kaorival akarok lenni. Semmi szükségem arra, hogy álbarátnőm legyen, mert „a karrierednek nem mindegy milyen csajjal mutatkozol nyílvánosan”…nem kell, hogy bárki megmondja, hogy mutatkozhatok e Kaorival, vagy nem…
Nagy lendülettel megyek be a háza, ahol picim döbbent pofijával találkozok.
- Itthon hagytál valamit? – kérdezi a konyhában.
- Valamit? – megyek oda hozzá – Inkább valakit…Téged… - csókolom meg magamhoz ölelve. Annyira szenvedélyes lesz a csók másodperceken belül, hogy Kaori már a pulton ül, mikor leállít.
- Nem lesz ebből baj? Mit fog szólni Dave? – kérdezi aggódva.
- Csak te érdekelsz…nincs szükségem arra, hogy megmondja mikor, hol, kivel mutatkozhatok…veled akarok lenni… - cirógatom az arcát.
- De mi lesz a…?
- Nem érdekel. - csókolom meg finoman – Nézd csak… - előveszem a telefont és kikapcsolom, aztán ledobom a pultra – ma csak és kizárólag a tiéd vagyok. – végre elmosolyodik.
- Komolyan? – keze elindul mellkasomon, és nyakam köré fonja.
- Igen…rendelkezz velem. – mondom nevetve.
Finoman kezd csókolni, közben lecsúsztatja a dzsekimet. Keze máris a felsőm alatt kutat. Ettől is megszabadul, és csókjaival borítja be mellkasomat.
- Menjünk fel… - súgja a fülemet rágcsálva.
Fenekénél fogva emelem meg, mire derekam köré fonja lábait. Míg picim a nyakamat csókolgatja, szívogatja, felmegyünk. Az ágyra fektetem. Elkezdem feltolni a felsőjét, a szabadon maradt puha bőrét végig csókolva. Miután leveszem a felsőt, hosszan csókoljuk egymást, Kaori közben a nadrágomat oldja ki. Szerencsére ő fürdés után csak az egyik pólómba, és egy tangába ugrott bele. Nincs sok dolgom…
Fölém kerülve húzza le a nadrágomat, és hasamat puszilgatva nyúl boxerembe és veszi elő merevedésemet. Csókjaival mellkasomat, nyakamat borítja be, aztán elér számhoz, közben kezét mozgatja rajtam. Egy finom csók után leveszi rólam az alsót, és haját félre simítva néz a szemembe, aztán szájába veszi kemény farkamat. Felülve túrok a hajába, és élvezem, ahogy ki-be járok a szájában, de pár perc után muszáj vagyok leállítani. Felmászik az ölembe, és hozzám bújva csókol meg. A csók közben lefektetem az ágyra, és végig csókolom testét. Melleinél időzve kúszik kezem szexi fehérneműje alá, és ujjaimmal kezdem izgatni. Leveszem róla a tangát, és nyelvemmel folytatom…marja a vállaimat, és próbál leállítani, de csak akkor állok le, mikor a kezembe marva megy el.
Feltérdelek és merevedésemmel izgatom…kicsit magához térve kezdi simogatni farkamat, ahogy bejáratánál fel és le mozgatom. Fölé támaszkodok, és egy csók közben már benne is vagyok. Lassan kezdek mozogni, igyekszem nem elveszteni a fejemet…picim kicsit türelmetlenebbül lovagol meg, aztán újra én kerülök felülre és lassan juttatom a csúcsra. Fáradtan fekszek mellé, kicsim a mellkasomra teszi buksiját, derekamat ölelve, és mosolyogva néz rám.
- Gyönyörű vagy… - simogatom finoman az arcát – Szeretlek…
- Én is szeretlek… fölém mászik és megcsókol.
- Tudod mire gondoltam? Más kiadót akarok keresni…
- Baj van? – kérdezi a csípőmre ülve.
- Őrülten szexi vagy… - simítok végig a combjain, és fenekébe marva ülök fel egy csókért – Azt hiszem halálosan beléd szerettem… - mosolygok
- Édes vagy. – ad egy puszit.
- Nem is értem, hogy gondolta Dave, hogy más csaj szerepeljen a klipjeimben és mással feszítsek kéz a kézben. – simogatom elgondolkodva.
- Mi? – kérdezi értetlenül.
- Úgy gondolta, hogy jobb lenne nekem meg a karrieremnek, ha lenne egy „álbarátnőm”…de nekem ez nem tetszik… - mondom, finom puha bőrét puszilgatva.
- Milyen álbarátnő? Miről beszélsz? – öhm…tudtam, hogy ki fog bukni…
- Azt mondta, hogy a nyilvánosság előtt el kéne játszanom majd, hogy egy párt alkotok valami csajjal…ezért kellett volna bemennem, ezt megbeszélni…nem tudtam hogy mondjam el neked. Dave-et az sem érdekelte, hogy egyáltalán ezt én akarom e… - az ágy szélére ül, és idegesen veszi kezébe a telefonját – Most mit csinálsz?
- Elküldöm a picsába a szarrágó menedzseredet. Probléma!? – néz rám, mire megrázom a fejemet…
Szép választékosan küldi el melegebb éghajlatokra…Nem szeretem, mikor káromkodik, de nagyon szexi, mikor ideges…Mikor leteszi a telefont, hátulról átölelve csókolok a nyakába. Hiába próbálkozok be, hogy az ágyban megnyugtatom, nagyon pipa, és egy köntösbe bújva azonnal telefonálgatni kezd…Beszél valakivel olaszul, aztán spanyolul…nagyon komolynak tűnik.
- Apu segít neked… - teszi le a telefont.
- Mi? Nekem? – nézek értetlenül, aztán egy jókora harag száll meg – Nem köszi… - kapok magamra egy boxert – Tudod, nem igazán szimpatizálok az ötleteivel azok után, hogy majdnem halálra veretett, és elvett tőlem téged… - akadok ki.
- Ty…
- Nem, kicsim, ne haragudj, nem akarok semmi bántót mondani, tudom, hogy z apád meg minden, de…
- Meghallgatnál!? – kiabál rám.
- Persze… - leültet a kanapéra, mert közben a nappaliba értünk, nem tudom hogy…
- Sajnálom, hogy kiabáltam, de nem akartál meghallgatni… - ad egy puszit.
- Ugyan…lehet ellenkezni egy Costaval!? – mondom kicsit gúnyosan, de szerencsére csak mosolyog rajta – Csak fogalmam sincs hogy oldjuk meg, hogy te ne legyél a nyilvánosság előtt mégis tudják, hogy veled vagyok…Nem akarom, hogy másokkal hozzon össze a sajtó, és azt sem, hogy miattam neked bármi is nehéz legyen… - húzom az ölembe és bújok hozzá.
|
| Saya | 2014. 09. 18. 20:22:36 | #31346 |
Karakter: Kaori Costa
Mire visszaérek, addigra már Ty és Dave kiabálnak egymással, de ez nem jó. Ezt nem szabad...
-Ty...-hozzá bújok. Le kell nyugodnia.- Üljünk le, és beszéljük meg normálisan...-mindenkinek ez lesz a legjobb, de főleg neki. Innentől kezdve nyugodtabb hangnemben folyik a tárgyalás, és bár nehéz lesz bujkálni, ezt az áldozatot meg kell hozni Tyler karrierjéért. Az üzleti dolgok átbeszélése után pár nappal a klip is elkészül. Úgy néz ki minden halad a maga útján.
-Szerintem jó lett...nekem tetszik. -mondom, mikor visszanézzük a kész klipet.
-Tetszik, hogy szakítottuk?
-Ne legyél buta...-az ölébe ülök- Az tetszik, hogy átjönnek az érzéseid...és jól mutatsz a képernyőn. -megcsókolom.
-Nemsokára meg a te filmednek lesz a premierje a moziban...-ledönt a kanapéra, és fölém mászik- Mit gondolsz, elkísérhetlek? -a nyakamba csókol.
-A menedzsered szerint nem kéne együtt mutatkoznunk...-sóhajtva felül.
-Elegem van ebből...legszívesebben fognálak, és elszöknék veled, hogy csak egymással tudjunk foglalkozni...-visszahúzom őt.
-Most is foglalkozhatnál velem...-akarom őt...mindenestül...
Csókolózni kezdünk. Imádom a puha ajkait falni, ilyenkor minden problémát sikerül kiverni a fejemből. Csókjaival nyakamat járja be, majd megszabadít a felsőmtől is. Mosolyogva nézem, hogy ő is leveszi a pólóját, majd felülök, hogy kicsatoljam a nadrágját. Le akarom vetkőztetni, de neki is ez a terve velem, ezért visszadönt. Kikapcsolja a melltartómat, és szenvedélyes kényeztetésben részesíti kebleimet.
-Ty...-elég, hogy csak egy egész kicsit használja ujjait, máris az orgazmusba taszít.
-Máris elmentél? -kérdezi mosolyogva, és megcsókol.
Fordítok a felálláson, és gyorsan meztelenre vetkőztetem. Először csak kezemmel kényeztetem, majd a számba veszem így is kőkemény tagját. Az intenzív előjáték megteszi a hatását, és Ty már nem tudja visszafogni magát, a számba élvez.
-Máris elmentél? -nevetek.
-Szeretlek...-mondja, közben az ölébe mászok, és megcsókolom. Megfordulok rajta, hogy újra merev állapotba hozzam, közben nyelvét és ujjait használja rajtam. Nem akarom túl sokáig elhúzni, ezért visszamászok az ölébe, és lassan merevedésre ülök. Istenem...imádom! Felül hozzám, nyakamat csókolja, közben lassan mozogni kezdek, amiben később Tyler is segít egészen az orgazmusig. Egymás karjaiban pihenünk a szeretkezés után, és minden szép és jó is lenne, ha nem szólalna meg a telefon.
-Ezt nem hiszem el...Persze, hogy Dave az...
-Szabad? -kérdezem mosolyogva, mire a kezembe adja a telefont- Bocsi, Ty éppen nagyon el van foglalva...velem...-szépen ki is kapcsolom.
-Imádlak...-lágyan megcsókol- Szeretlek...-a nyakamba csókol.
-Ty...régen csillogott így a szemed...-állapítom meg mosolyogva. A nap többi részét is egymással töltjük...nagyon egymással...
Egy hét múlva elérkezik a filmem premierje is. Nagyon meglepő, hogy ilyen nagy figyelmet kap, hiszen csak kezdő vagyok. Tylerrel külön megyünk a bemutatóra, de legalább a teremben egymás mellett ülhetünk. Aztán fény derül arra is, hogy Ty legújabb klipjének is premierje van, amiben szerepelek én is. Láthatóan örül neki.
-Hallottam, hogy nekem is meglepim lesz, de nem gondoltam volna, hogy a te kezed van benne...-mondja mosolyogva, mikor visszaülök mellé a bejelentés után.
Ezután következik a turné időszaka. Elég keveset vagyunk együtt Ty-yal és a hiányát az sem pótolja, hogy apróságokkal lep meg. Ebben az egy hónapban kezdem azt érezni rajta, hogy az anyagiak megváltoztatták, és már nem az a régi Tyler, akibe régen beleszerettem, és akit a tánc szeretete éltetett, nem pedig a pénz.
A turné utolsó napján Tyler egy új dalt ad elő. Aranyosnak találom, de...Nem hiszem el, hogy megint színpadra vitte az életünket. A világ szeme láttára térdel elém a gyűrűvel, és igaz, hogy csak a függöny legördülése után kérdezi meg a nagy kérdést, mégis elszomorodom.
-Hozzám jössz feleségül? -áll fel, hogy a tapstól hallja, amit mondok.
-Nem! -vágom rá gondolkodás nélkül, és azonnal az öltözőbe rohanok.
Pár perc után utánam jön, addigra már Dave is az öltözőben van.
-Kaori megkért, hogy adjak ki egy közleményt, hogy a gyűrű csak a show része volt, és az egész bohóckodásod csak a műsor része volt. -végtelenül dühös- Ezúttal megmentették a seggedet, de a legközelebbi ilyen húzásod után nem fogom tartani a hátamat. -mondja szinte fújtatva, és mielőtt Ty reagálhatna, ránk csapja az ajtót.
-Na jó, nem érdekel ez a bunkó...-sóhajt, majd letérdel mellém az sminkasztal mellé- Csak te érdekelsz, és az, hogy...hogy miért nem?
-Te tényleg nem látod? Utálom ezt az egészet!-mondom kiakadva- Utálom, hogy nincs magánéletünk, és utálom azt is, hogy képes voltál ennyire romantikátlanul feltenni egy ilyen fontos kérdést. Tudom, hogy egy cseppet sem érdekel a házasság, és valójában el sem akarsz venni, csak jól mutatna egy esküvő a címlapon, nem igaz? -ellököm őt, és odébb megyek- Hol van a régi Tyler? Az a fiú, aki úgy szeretett táncolni, aki mások számára is örömöt adott a zene szeretetével...-elhalkul a hangom- akit annyira szerettem már akkor is, mikor ő még nem szeretett engem...és nem tudom, hogy fog-e valaha...-lepereg egy könnycsepp az arcomon, de gyorsan letörlöm. Eszembe jut, mikor először mondtam neki, hogy szeretem, és ő nem volt erre képes. Nagyon fájt, és még mindig fáj, ahogy ez a mai nap is.
-Az életemnél is jobban szeretlek. -ölel át hátulról. Eszembe jut az is, hogy meghalt volna értem. Talán mégis szeret, ha ez a csillogó világ magába is szippantotta.
-Akkor ne bánts! -megfordulok- Nem akarok címlapokon szerepelni, nem akarom, hogy a világ a kapcsolatunkról csámcsogjon...
-Tovább akarsz titkolózni? Vagy szeretnéd, ha itt hagynék mindent? Mert én gondolkodás nélkül...
-Nem! -vágok közbe- Neked ez a dolgod...tedd, amit tenned kell...De nem, én ebben nem leszek partner. Vissza akarok menni az iskolámba, megint gyerekeket oktatni, táncprodukciókat rendezni, de mindent csak a háttérben.
-Kaori, te is híres vagy már, és...
-Elmúlik. Hibáztam, mert azt hittem a pénz boldoggá tesz, pedig nem így van. Most van pénzem...sok pénzem, de nem érdekel. Kénytelen vagyok elköltözni a régi házamból, mert nem elég biztonságos a zaklató újságírók miatt. Egy csomó házat tudnék venni, akár tízszer akkorát is, mint a régi, mégis megszakad a szívem. Az volt az otthonom, és most ott fog állni üresen. Te viszont boldog vagy az új lakásodban, te erre vágytál. Te igen. Én nem. -magyarázom.
-Elköltözöl tőlem? -ledöbben.
-Nem maradhatok...
-Szakítasz? -remegő kézzel fogja meg a kezemet.
-Nem...de a világ előtt mi sosem leszünk együtt. Sajnálom...
Másnap kora reggel repülőre ülünk. Egy magángéppel tesszük meg a hazafelé vezető rövid utat. Egymáshoz bújva pihenünk.
Arra gondolok, hogy mennyivel más lett volna, ha otthon kéri meg a kezemet. Elég lett volna annyi, ha csak fürdés után odajön hozzám, miközben szárítom a hajamat, ha akkor térdel le elém, ha kiönti a szívét, és utána kérdezi meg. Igent mondtam volna, szembe néztem volna a világgal is, de most egy jó időre becsukódott egy ajtó a szívemen, és ezt sehogy sem fogja tudni kinyitni, és nem is akarom, hogy kinyissa.
Egy hét alatt találok magamnak egy nagyon szép kertes házat, Tyler közelében. Szerette volna, ha közel költözök, így most egy utcában lakunk, sőt a szomszédom lett, mégis olyan messzinek tűnik. Úgy beszéljük meg, hogy napközben mindenki teszi a maga dolgát, és esténként vagy ő jön át hozzám, vagy én hozzá. A hátsó kerten nyittatott egy kaput, így minden feltűnés nélkül osonhatunk át. Eleinte cikkeznek ugyan arról, hogy miért költözhettem oda, de aztán legalább még másik három nővel is összehozzák az újságok őt, így ez elcsendesül. Tudom, hogy az mind kacsa, vagyis...remélem...mégis rossz ilyen dolgokról olvasni. Azt is tudom, hogy Dave-nek nagy szerepe van ebben, mert a szomszédba költözésen is nagyon kibukott, és most nem győz kapálózni, hogy ezt az egészet elfedje valamivel. Egyedül az vigasztal, hogy hétvégén egyedül lehetünk, egyikünknek sincs semmi dolga.
Míg vacsit csinálok, hallgatom, hogy Tyler komponálgat a zongoránál. Egy idő után csatlakozom, pontosabban csak igyekszem megzavarni, hogy egyen is valamit. Tudom, hogy sürgeti az idő, mert még három számot össze kell raknia a következő két hétben az újabb fellépések előtt, de jó lenne, ha velem is foglalkozna, és magára is figyelne. Olyan keveset vagyunk együtt...
-Most én fogok zongorázni, és te szépen leülsz enni. -dugom az orra elé a tányért.
-Tudsz zongorázni? -kérdezi meglepő mosollyal az arcán, aztán ad egy puszit és a tányérral együtt a kanapéra ül át.
-Egy kicsit. Kislány koromban sokat játszottam. Hát...lássuk mire emlékszem...-egy olyan dalt kezdek el játszani és énekelni neki, ami a szívemből is szólhatna. Én nem szeretek zenével kommunikálni, de mivel ő sokszor teszi ezt, talán neki is tetszeni fog.
ZENE
-Ez...hű...-hebegi.
-Hű de rossz vagy jó? -kérdezek rá, de tapsolni kezd.
-Gyönyörű hangod van te kis bolond. -feláll és megcsókol- Tudsz mást is játszani?
-Te most próbára akarsz tenni? -kérdezem gúnyos mosollyal- Na jó...még egyet, de aztán vacsi! -mondom határozottan. Kezdek én is éhes lenni, bár főzés közben csipegettem kicsit.
-Értettem főnökasszony! -tiszteleg, aztán mögém áll, én meg újra zongorázni kezdek.
ZENE
-Te...felvetted? -nézek rá hátra, mert látom, hogy mobilozott.
-Ez annyira gyönyörű...te is, a hangod is, a játékod...-mondja, mire kicsit zavarba is jövök.
-Ugyan...Nah, vacsizzunk már...-terelem el magamról gyorsan a témát.
Jó sokat eszünk, beszélgetünk, végre úgy érzem megint azzal a pasival vagyok, akibe beleszerettem. Vacsora után még gyorsan elmosogatok, míg Ty zuhanyozni megy, de közben hallom, hogy sms jött a telefonjára. Nem szoktam a telefonjában kutatni, de most valahogy ösztönösen jön, hogy megnézzem. Vagy talán mégsem...
-Ty! Jött egy üzid a telóra! -kiabálok, de nem jön válasz. Talán nem hallja a víz miatt. Nah...gyorsan megnézem. Dave írt.: "Igazad van, tényleg nagyon jól énekel. Holnap hozd be a stúdióba és összehozunk egy demót kezdésnek." Mi a...? Megnézem az előző üzenetet, és meglátom, hogy átküldte neki a zongorázásomat.
-Tyler! -rontok rá a tus alatt- Te normális vagy? -na most aztán nagyon mérges vagyok.
-Igazad van...nélküled zuhanyozni hülyeség...-be akar húzni, de elkapom a kezemet.
-Te idióta! Miért küldted el a videót? -az orra alá dugom a telefont, aztán kiviharzok.
-Kaori...-meztelenül jön utánam, ami kissé zavaró, de annyira pipa vagyok rá, hogy még ennek láttán sem enyhülök meg- Én csak azt akartam, hogy a színpadon is együtt lehessünk. Nem látod, hogy mindent próbálok megtenni annak érdekében, hogy titokban, ahogy szeretnéd, de mégis nyíltan együtt lehessünk?!
-És azt nem látod, hogy én kézzel-lábbal hadakozok a sztárság ellen? Utálom az új lakásomat is, de itt vagyok, ide jöttem, hogy együtt legyünk, de neked már tényleg csak a pénz számít. -mondom lemondóan- Hazamegyek.
-Várj! -megfogja a kezemet- Tudom, hogy hibát hibára halmozok, de kapkodok, hogy ne veszítselek el. Annyira szeretlek!
-Idő kell és távolság. -kihúzom a kezemet a kezéből és hazamegyek.
Pár nap múlva épp táncórát adok a gyerekeknek, mikor negyed órával a befejezés előtt Tyler felbukkan. Persze rögtön odafutnak hozzá, hiszen eddig is szerették, és most, hogy ilyen híres lett, még jobban felnéznek rá. Először arra gondolok, hogy leinti őket, de érdekes módon ő is beáll. Hagyom kibontakozni, és amúgy is jó nézni, hogy milyen jól bánik a gyerekekkel. Most olyan, mint rég...Az óra fél órával tovább tart, és miután elmennek a gyerekek muszáj vele beszélnem.
-Szeretnék bocsánatot kérni...-kezd bele.
-Ezt most hagyjuk...Ez az este más. Ne beszéljünk a csillogó sztárságról, csak...-közelebb sétálok, és a füléhez hajolok- csak menjünk haza...-előveszem a kocsikulcsomat- Én vezetek.
-Nem azt mondtad, hogy haza...?-kezd kérdezősködni.
-De, haza megyünk. A régi házamba. -mosolygok.
Jó érzés hazajönni. A ház pont úgy áll itt, mint régen. Semmit nem hoztam innen el, hiszen meg akartam hagyni egy utolsó menedéknek, ahova bármikor visszajöhetek. Itt még a hangulat is más, sokkal otthonibb és meghittebb minden.
-Gyere...-megfogom a kezét, és elindulok vele a hálószoba felé. Együtt zuhanyozunk le, és együtt is bújunk ágyba. Rég szeretkeztünk ilyen érzékien, kezdtem elfelejteni, hogy milyen is az, mikor nem figyelnek a kamerák.
Másnap reggel előbb ébredek, mint ő. Igen...tényleg nem az a nagy dolog, hogy ha valaki másnap még érzi a szerelme illatát a párnán, hanem az, ha ő maga van még a párnán. És ő itt van, itt fekszik, és most csak az enyém.
-Jó reggelt...-keltegetem, és ő mosolyogva ébred.
-Jobb nem is lehetne. -kapok egy puszit. Mintha a mobilja arra született volna, hogy megtörje a meghitt pillanatokat...csörögni kezd...
-Vedd csak fel...-addig én elnyúlok az ágyon.
-Kicsim...-ez a tekintet...
-Dave volt az, és menned kell? -elég egyértelmű- Menj csak, de este majd átmennék, ha nem baj. -mosolygok. Nem tudom mit mondhatott neki Dave, de látom rajta, hogy valamit titkol, és hiába is faggatnám, nem mondaná el. Nem kényszerítem bele egy hazugságba, ezért úgy teszek, mintha semmit sem vettem volna észre.
|
|
