|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| timcsiikee | 2010. 07. 06. 09:50:26 | #5892 |
Karakter: Namazu Shouga
Megjegyzés: (Blackymnek)
Sho <3:
Először nem moccan csak ringatózik tovább, és felvéve a ritmust követem testét. Nagyon csini a kicsike, és már jó pont, hogy nem ugrott el.
- Nem tudom, elhagyott… - oh… perfekt. Vállát megvonva látom arcai vonásán, hogy elmosolyodik, kis kezei enyémekre simulnak, zsibong a bőröm.
- Elég nagy marha lehetett – folytatom a társalgást, halk, elégedett kuncogással konstatálva, hogy bizony szabad a terep. Zsír.
Felém fordul, és végre közelről láthatom szép pofiját is. Szemei szinte egy pillanat alatt futnak végig arcomon, amint mosolyogva élvezek.
- Igen, az volt… - reagál nagy lassan, majd karjait feltereli nyakamra, ezzel párhuzamosan én pedig hasára siklatom pimasz mancsaimat. – De az is lehet, hogy én voltam rossz cica – kettőt pislogok, máris velem szemben ringatózik tovább, testemhez simulva. Mrr… Kár. Viszont arca így sokkal közelebb van.
Elhallgat a zene, mi is megállunk, de továbbra is csak őt figyelem, és a zöld szemeket.
- Sho vagyok – mondom halkan, mégis jól érthetően.
- Én pedig Sayuri – hm… tetszik.
- Meghívhatlak valamire? – lököm el a következő sablon szöveget mosolygó szemekkel. A válasz egyértelmű, de mégsem mondhatom ezt kijelentésként. Nem lenne illendő.
- Persze – tetszik ez a kis mosoly. Magam mellé vonom, karcsú derekára siklik kezem, és a pulthoz vezetem, leülünk egymás mellé.
- Szóval Sayuri… gyakran jársz ide? – villantom meg egyik legszebb mosolyom, és whiskymbe kortyolok.
-Nem mondanám. Most először vagyok itt; a bandával léptünk fel. – Hm…
- Igen, láttalak fent. – újabb korty, s közben várom reakcióját. Elpirul, tehát ő a szerényebb típus, vigyáznom kell a számra, ha nyerő akarok maradni - Meg is lepődtem... Yuu nem említette, hogy van egy ilyen csinos vokálosa... – bizony… dögös a kicsike, főleg ebben a szerelésben.
- Te ismered Yuu-t? – hehe…
- Igen, régi haverok vagyunk. Az ő kedvéért jöttem el, de hamar lepattintott – persze jogosan.
- Értem én – villant ő is rám egy újabb édes mosolyt, amitől ellágyulok, és ez bizony nem csak a pia hatása, hanem az övé is.
Miközben iszogat, figyelmét a tömegbe tereli, és ledermed. Vajon mit láthatott? Követem tekintete vonalát, és meglátok egy fura figura srácot. Hétköznapinak tűnik, kissé talán kigyúrt, de alacsonyabb nálam, és persze jóval fiatalabb is.
- Sho – szólít vissza engem a kicsike, és persze azonnal hallgatok nevemre. Előre hajol így én is, végül suttogni kezd valamit.
- Ez a srác, aki felénk tart egy osztálytársam, akinek én vagyok a kiszemeltje. Szerintem te sem szeretnéd, hogy elbassza az esténk, szóval kérlek, tegyél nekem egy szívességet... – heh… sejtettem, hogy valami ehhez hasonló a szitu. Viszont azt örömmel hallom, hogy szívesen töltené velem az este további részét is.
Rábólintok, hisz ebből csak én jöhetek ki jól, érdekes lesz.
- Kérlek, tégy úgy, mintha a barátom lennél, és akkor békén fog minket hagyni! – király, pont ehhez hasonlót vártam. Elmosolyodom, majd végleg rábólintok.
- Oké, benne vagyok – mosolyom vigyorrá terjed, kiegyenesedem, ahogyan ő is, majd felé nyújtom kezem – Gyere – már rögtön derekára is simulok, és magamhoz, sőt ölembe húzom őt, szélesebb terpeszben foglalok helyet és ráültetem lábamra. Kis kezei azonnal mellkasomra simulnak, amit élvezettel mosolygok meg, majd füléhez hajolva dörmögök bele nagyon halkan.
- Csak nyugi.
Pár perc sem telik el, a srác már a közelünkben van, lassít, végül megáll felettünk, de tudomást sem veszünk róla. Orrommal megsimítom Sayuriét, ajkunk közel van egymáshoz, alig pár pici centire, de nem érintem meg. Bizserget ez a közelség, de még nem lépem át a határt. Amikor a srác már egy kis ideje felettünk áll, lassan rá sandítok, majd felé fordulok, elhajolva kis pirulós cicámtól.
- Nem látod, hogy zavarsz haver? – morranok rá sejtelmes mosollyal, mire csak kitágulnak pupillái.
- Áh, szia Tomoya! – int neki, de nem száll ki az ölemből, bár szerintem nem is akar. Úgy sem engedném, hisz erősen tartom derekát.
- Ismered? – nézek vissza rá, fejemmel a tulok felé intve.
- Igen, az osztálytársam – mondja „lelkesen” mintha eddig semmit sem mondott volna, majd bemutat minket egymásnak.
- Csá – nyújtom felé kezem mosolyogva, és vonakodva, de végül viszonozza a gesztust. Mégsem akkora tahó, mint amilyennek látszik.
- Akkor… nem is zavarok tovább. Majd holnap, találkozunk, szia – köszön Sayurinak, majd elhúz, kifelé a helyről. Hehe… eddig bírtad a kiképzést haver?
- Köszönöm, remélem, most már leszáll rólam – nyom egy puszit az arcomra, picit mocorogni kezd, de nem hagyom, hogy kiszálljon az ölemből, túlságosan megszoktam, és tetszik így.
- Szívesen – mosolygom, és felé fordulok – kaphatok egy ajándékot ezért? – mosolyom vigyorrá szélesedik, megvárom, míg beleegyezik egy bólintással.
- Aha – helyes… Kezem arcára simul, ujjaim szétnyílnak és füle mellett érnek kicsit puha hajába. Finoman magamhoz vonom, ajkaimmal finoman kezdem cirógatni övét, először ledermed, majd viszonozni kezdi, és amint kissé ki is nyílnak a finom húsos ajkak, nyelvemmel sikamlósan csúszok közéjünk, mélyebb csókot követelve. Lehunyom szemem, ahogy ő is, hosszú, végtelen percekig csak élvezettel csókolom, orromon veszem a levegőt, hogy ne kelljen elszakadnom tőle, viszont mikor már szájacskája kezd fáradni, hagynom kell egy kis pihenőt. Elmosolyodva döntöm homlokomat övének, kába szemecskéit figyelem, ahogy lassan felemeli pilláit, és rám csillognak a smaragd íriszek.
Alsó ajkába harapva mosolyodik el érzékien, szívdöglesztő látvány számomra, és azonnal meg is tetszik.
- Szerintem… - szólalok meg a hosszú szemezgetés után – nem fogta még fel eléggé a kölyök – utalok a kis „haverjára”, aki nem rég húzta el a csíkot. – Mit szólnál, ha holnap lemennék eléd a sulihoz – kacsintok rá, ezzel nyíltan sugallva szándékomat. Remélem, érti. Hehe… Okos csajnak tűnik.
- Hát… - oldalra pillant, majd vissza rám, szemei csillognak, és mosolyog. – Benne vagyok – halk kuncogással pecsételi meg bennem a tényt, hogy valóban érdeklem. Ő is engem. Kezd jól alakulni.
- Sayu! – nyüszögi egy csaj a közelben, és mikor felé fordulunk csak akkor látom, hogy egy Yuu csaja… hűha… nem sejtek semmi jót. – Szia Sho – rendez le egy intéssel, majd megint Sayuri felé figyel – Ne haragudj, kérlek, de… haza akarok menni – elég sírós a hangja, szomorúnak is tűnik. Mit csinált vele az a tulok?
Felsóhajt ölemben a kis csibe, majd rám néz, én pedig mosolyogva intek fejemmel, hogy menjen csak… a holnapi talit már úgyis lezsíroztam vele.
Elköszönünk körben egymástól, mosolyogva figyelem, amíg elhagyják a házat, majd megkeresem Yuut. Ha jól sejtem vagy a budiban dekkol okádva, vagy a pultnál ül… Szerencsére a második, pedig Karin reakciójából arra gondoltam, tuti az első.
Lehuppanok mellé, oldalt felkönyökölve, és megtámasztva fejem.
- Mit csináltál már megint? – morranok rá, mire csak bágyadtan néz rám.
- Táncoltam vele, és megfogtam a fenekét… ami még nem volt baj, csak nem tetszett neki, amikor már a mellét fogtam meg.
- Barom – koppintok a fejére, amit utána felszisszenve kezd dörzsölgetni. – Mondtam már, hogy fogd vissza magad. Főleg ha piálsz. Ismerhetnéd már Karint.
- Tudom – morogja megint bágyadtan. Na jó, ez nem állapot.
- Jól van haver… majd máskor kiokítalak, de most igyuk le magunkat a sárga földig. Holnap randim lesz, ünnepeljünk – elvigyorodom, mire azonnal felém kapja a fejét.
- Csak nem?
- De – félmosolyra húzza száját, és felegyenesedik, mindent tudó tekintettel gratulál.
- Gyors vagy… Erre inni kell – és már int is a csaposnak. Hehe… Tudtam, hogy a piálástól felvidul.
Én pedig már alig várom a holnapot.
|
| Blacky | 2010. 07. 05. 21:31:36 | #5887 |
Karakter: Hinoiri Sayuri
Megjegyzés: (timcsiinek)
Sayuri:
Izgalomtól hevesen dobogó szívvel támaszkodok a falnak, lámpalázamban fekete ujjatlan toppomat kezdem igazgatni.
- Nyugi Sayu, minden oké lesz – nehezedik vállamra Yuu erős karja. Igen, tudom, de ennyi ember előtt még sohasem léptem fel, basszus. Nem indult ez egy nagyszabású rendezvénynek, hisz még csak nem is szabadtéri, hanem egy hatalmas házban játszunk... de ahhoz képest rengetegen eljöttek.
- Rendben. Nem cseszem el. – Remélem.
- Ezt akartam hallani – vigyorodik el igazi bandavezérként, majd hangos tapsvihar száguld végig a fellépő-termen, és az előző banda integetve jön le a színpadról. Elszánt tekintettel nyelek egyet.
Nyugi van. Csupán két szám, és háttér vokálosként nem sok mindent baszhatok el.
Megnyugodva ürítem ki az elmém, és kifújva a levegőt lépek fel a színpadra.
***
Éljen! Csak majdnem rontottam el a szöveget, de senki sem vette észre, én meg hülye leszek megmondani nekik.
- Jók voltatok – fog kezet a tagokkal Yuu, majd mikor hozzám ér váltunk két puszit. Rendes srác, egy barátnőm pasija. Igaz, még nemrég ismertem meg, de nagyon jó fej.
- Még itt leszek egy darabig, mert Karin nem tudja eldönteni, melyikünkkel menjen haza, és ha itt hagyom, csak így, az gáz lesz – mondom csak neki, miután a többiek már a bárpult felé vették az irányt.
- Majd én meggyőzöm, de azért maradj csak. – Búcsúzóul mondja, és már el is slisszol. Jellemző... lefárasztja barátnőmet mint midig. Mégis irigy vagyok egy kicsit, elvégre nemrég lett vége egy csúnya kapcsolatomnak.
Végre játszani kezd a következő banda, néhány klasszikusabb rock számmal indítva, és nekem nem is kell több, egyből az őrjöngő tömeg közé furakodok magam is, és átadom magam a zenének. Minden porcikámat átjárja, véremet pedig felpezsdíti. Ez az...
Vadul tombolni is kezdek, egy-egy ismert számnál a frontemberrel együtt énekelek, de amikor a mellettem lévő fiatal srácok pogózni kezdenek, inkább hátrébb húzódok. Nem egyszer kerültem úgy haza, hogy tele voltam sérülésekkel az ilyenek miatt.
Jön egy lassabb szám, és a többiekkel együtt kezdek nyugisan ringatózni. Behunyt szemmel adom át magam az érzésnek, de váratlanul egy kemény test simul hozzám hátulról, meglepettségemben még a szívem is kihagy egy ütemet. Forró lehelet csapódik le fülemnél; suttogás.
- Szia cica, hol a gazdád? – A mély hang nemesített növényként burjánzik végig tagjaimon, tiszta libabőr leszek. Banyek, ilyen hatást...!
Késztetést érzek arra, hogy megforduljak, de végül legyűröm. Abban nincs semmi poén.
- Nem tudom, elhagyott... – vonom meg a vállam, és a derekamra simuló kezekre vezetem a tenyerem, így ringatom tovább finoman a csípőmet.
- Elég nagy marha lehetett. – Ördögien kuncog a fülembe az illető, és ezzel átszakítja elhatározásom gátját. Lassan fordítom felé a fejemet, de csak azt, testemmel tovább ringatózom, és érzem, hogy ő ugyanígy tesz hozzám simulva. Zöld szemeim hasonló színű íriszekkel forrnak össze, csak éppen sokkal világosabbakkal. Lassan tekintek végig a férfias arcon, melyet kusza, lángvörös tincsek kereteznek. Pillantásom nagyon pontos; mindenre kitér. A piercingekre az orrnyergében, fülbevalóira és telt ajkaira... mielőtt újból a szemébe néznék. Nem semmi egy srác...
- Igen. Az volt... – Egyik karommal hátulról karolom át nyakát, az ő kezei pedig elöl összekulcsolódnak a hasamon. Oh, régi trükk. Innen könnyen van út le is és fel is... de egyelőre nem bánnám, ha itt hagynád a mancsaid. – De az is lehet... – folytatom. – Hogy én voltam rossz cica.
Seperc alatt pördülök meg, kapaszkodót lelve a széles vállakban. Vigyorra húzódnak csábító, telt ajkai, ebben a percben pedig elhallgat a zene, és a közönség újabb tapsviharral jutalmazza az együttest, de én csak azokat a rikító smaragd szemeket figyelem.
- Sho vagyok – mutatkozik be, bár csoda, hogy meghallom ebben a hangzavarban. Tuti csak azért, mert olyan közel van, hogy orrunk szinte összeér.
- Én pedig Sayuri – biccentek.
- Meghívhatlak valamire? – kérdezi, de látszik a tekintetében, hogy csak egy választ fogad el. És az korántsem az elutasítás. Bár, ezt az utóbbit hülye lennék megtenni.
Elmosolyodok.
- Persze.
Hagyom, hogy derekamnál magához húzva vezessen a bárpulthoz, ahol kényelmesen elhelyezkedek egy székben, megigazítva zafírkék tincseim. Egy gintonikot rendelek, de azt már nem figyelem, hogy ő mit.
- Szóval Sayuri... gyakran jársz ide? – kezdeményez könnyed beszélgetést.
- Nem mondanám. Most először vagyok itt; a bandával léptünk fel – teszem hozzá, és kissé kacéran tekintek rá.
- Igen, láttalak fent. – Végig engem nézve kortyol bele italába, és érzem, hogy kivörösödik az arcom kijelentésére. – Meg is lepődtem... Yuu nem említette, hogy van egy ilyen csinos vokálosa...
Végigfut rajtam a tekintete, és ekkor érzem így, hogy vehettem volna fel egy hosszabb szoknyát is...
De várjunk csak! Mi van?
Döbbenten fordulok felé.
- Te ismered Yuu-t? – kérdezem, de Sho csak elmosolyodik.
- Igen, régi haverok vagyunk. Az ő kedvéért jöttem el, de hamar lepattintott – fejezi be, és még mindig mosolyog. Na, igen... a frontember jelenleg nagyon szerelmes, nem is csodálkozom ezen.
Szóval régi haverok. Érdekes.
- Értem én – reagálok egy mindent tudó mosollyal. Kortyolok egyet italomból én is, és tekintetemmel pásztázni kezdem a táncoló tömeget, majd egyszer csak hirtelen...
Megpillantom közeledni felém a megtestesült rémálmomat. Lefagy arcomról minden érzelem, és próbálok uralkodni az elmémben kialakuló pánikon. A rohadt életbe.
A nevezett rémálom különben az osztálytársam, Tomoya. Nem is lenne vele olyan nagy bajom, ha nem lenne belém zúgva, vagy ha értené a „nem” szót. És ha ez most idejön, miközben itt flörtölök Sho-val... hát, akkor ennyit az esélyeimről.
Csessze meg!
Visszafordulok az említett felé, akinek úgy tűnik feltűnt, hogy valakit nagyon bámulok, ugyania ő is Tomoya felé tekint.
- Sho... – szólítom halkan, hiszen az eszembe jutott valami, de kissé rizikós ötlet. Ugyanis több mint 80% az esély rá, hogy ez a jó pasi hülyének néz, és itt hagy engem. Bár, ha ez a ficsúr idejön, az még rosszabb.
Újból felém villannak a zöld szemek, én pedig kissé előre hajolok, hogy suttoghassak.
- Ez a srác, aki felénk tart egy osztálytársam, akinek én vagyok a kiszemeltje. Szerintem te sem szeretnéd, hogy elbassza az esténk, szóval kérlek, tegyél nekem egy szívességet...
Egy darabig csak pislog rám, tehát igen, megtörtént, amitől féltem: hülyének néz. Remek.
De...
Egy idő után (ami maximum egy-két másodperc lehet) leesik neki a dolog, és bólint, bár kétkedő tekintettel.
- Kérlek, tégy úgy, mintha a barátom lennél, és akkor békén fog minket hagyni!
Hát, őszintén csak remélni tudom, hogy nem ijesztettem el...
Szerkesztve Blacky által @ 2010. 07. 05. 21:32:14
|
| timcsiikee | 2010. 07. 04. 22:42:07 | #5872 |
Karakter: Namazu Shouga
Megjegyzés: (Blackynek)
Sho:
A mai este kivételes, hisz koncertre jövök, de most, nem én fogok játszani. Csak egy barátom kedvéért jöttem el, aki frissen sült bandájával lép először a színre. Ma este sokan lépnek fel, minden banda két számot játszik le. Olyan mintha egy tehetségkutató lenne.
A falaknál ott áll pár fejes, aki figyel. Hmm… Ha összeszedek egy bandát, szerintem én is fellépek itt, biztosan sikerünk lenne.
A tombolótér közepén állva figyelem, ahogy minden fény eltűnik, majd a reflektorok felvillannak a dobogón, és zenélni kezdenek.
Az első banda egész tetszetős, a második sem rossz, de a harmadik az, amelyiken igazán megragad a tekintetem. Nem is igazán a bandán, hanem a vokáloson. Hű…
Csini egy csajszi, mit ne mondjak… Vajon milyen állapotban áll? Hmm… Jó lenne kideríteni. Pont a haverom bandájában van. Furcsa, nem is mondta, hogy csaj is van benne. A köcsögje… majd elkapom a frakkját.
~*~
Lejön a banda a színpadról, és a kövi követi őket, de arra már nem figyelek igazán. Oldalra vonulok haveromhoz, de ahogy látom a banda már gyorsan szétszéledt. Kár…
- Hé! Yuu! – kiáltok felé intve, mire megfordul, fekete haja arcába hull, és amikor meglát, felvidult vigyorral jön felém.
- Sho! Csá! – kezet fogunk majd félig ölelés lesz a vége, aztán meghív egy piára… Hehe… helyes…
- Mondd csak… miért nem beszéltél arról, hogy van egy csaj vokálosod? – felvont szemöldökkel, vigyorogva kortyolok az italba, válaszát várva.
- Meglepetésnek szántam – kacsint rám, de csak meglepetten nézek rá.
- Aha… - reagálom le egyszerűen, majd rátérek a lényegre, újra mosolyt csalva arcomra. – Na és, van valakije?
- Már vártam a kérdést… Nincs… - mindent tudó mosollyal válaszol, és ő is inni kezd. Hm… kezdem érteni.
~*~
A kis beszélgetés után mi is szétszéledünk. Yuu megkeresi barátnőjét, én pedig a kis kék cicát, akit az előbb láttam, de valahogy eltűnt a látószögemből.
Mikor megtalálom, elégedett vigyorral közelítem meg, természetesen hátulról, hogy ne vegyen egyből észre.
Lelkesen tombol a háttérben a következő bandára, és amikor nyugodtabban táncol, akkor a hátához simulok, államat a vállára réve, hogy fülébe dörmöghessek.
- Szia cica, hol a gazdád?
|
|
