|
|
Szerepjáték
(Yuri)
| Dorcee | 2010. 11. 21. 18:42:23 | #9424 |
 Karakter: Ichigawa Chitose
Megjegyzés: Aka-chanomnak
Belépdelünk, óvatosan leveszem cipőmet, és helyére teszem. Addigra Lucy is végez. Tarkóját vakarva intézi hozzám kérdését:
- Izzé... Letusolhatnék?
- Persze. Mutatom az utat.
Elvergődünk a fürdőbe, és eddig semmi probléma nincs. Igyekszem figyelni a lányra, tudni akarom, hogy nincs semmi baja. A mosdókagylónak támaszkodik. Remélem, nem hányni akar!
- Minden rendben? - kérdem aggódva.
- Persze. Jól vagyok - válaszol, miközben áttörli arcát. Majd el is hiszem neki...
- És ezt most higgyem is el? - vonom fel szemöldököm.
A padlót pásztázza, és mintha zavarban lenne.
- Z-zuhanyoznál... velem? - kérdezi alig hallhatóan, arca egészen mélyvörös színben pompázik.
Eléggé mellbevágott ezzel a kérdéssel, nem jutok szóhoz. Kissé még zavarba is hozott. De mivel nem akarom, hogy baja essen, azt hiszem, meg kell tennem.
- Rendben - köszörülöm meg torkom, majd a kabinhoz lépdelek, hogy beállítsam a vizet.
Lucynak háttal kezdek el vetkőzni. Mikor nadrágomat hámoznám le magamról, kis nyöszörgést hallok és megfordulok.
- Mi a b... - nem fejezem be a kérdést, nevetésben török ki. Látom, ahogy pólójával küzd, és ez még aranyosabbá teszi, mint amilyen.
- Nyaaaaaaa! Gonosz! - mondja duzzogó arcot bemutatva.
Odasétálok és megszabadítom a felsőtől.
- Bocsi-bocsi. De nem bírtam megállni - vigyorodom el, mire egy nyelvöltést kapok.
Levetem magamról ruháimat, majd megvárom Lucyt a zuhanykabinban. Figyelem mozzanatait, minden apró kis mozdulatát. Belépdel mellém, de megcsúszik, és már nincs elég időm, hogy elkapjam. Szerencsére sikerül megkapaszkodnia, de nem akárhol! Jobb kezével csípőmbe, ballal pedig mellembe markol. Mondanom sem kell, mennyire zavarban vagyok... De amint rá téved tekintetem, úgy látom, ő sem érzi magát kellemetlenebbül nálam. Amint sikerül túllépnem zavaromon, megfogom kezét és felsegítem.
- Jól vagy? Nem ütötted meg magad?
- N-nem... ne haragudj - motyogja, és ismét a padlózatot pásztázza, néha meg-meginog még egy kicsit az alkohol hatására.
Hátulról óvatosan átkarolom.
- Így menni fog egyedül?
- A-azt hiszem.
Biztosan tartom, míg letusol, és fél kézzel még akkor is, mikor én mosdom. Elzárom a vizet és törölközőért nyúlok. Az egyiket felé nyújtom, a másikkal magamat dörzsölöm szárazra. Magam köré tekerem, majd megfogom Lucy kezét és a szoba felé indulunk. Kotrok neki egy pólót meg egy shortot, majd én is elfordulok, hogy mindkettőnk átöltözhessen. Megfordulok, majd tarkót vakarok kissé.
- Nem vagy fáradt, Lucy?
- Hm?? Ja, ja, de! Máris... máris fekszem!
Halványan elmosolyodom, megvárom, míg elhelyezkedik, majd lekapcsolom a lámpát, hogy én is pihe-puha ágyikómba bújhassak. Ahogy elfekszem, kis neszelésre leszek figyelmes.
- Lucy?
- Igen?
- Minden rendben?
- P-persze... Nem... bújhatnék esetleg hozzád?
- Nyugodtan - mosolyodom el, bár ez a sötétben úgysem látszik.
Egészen hozzám bújik, karját átveti testemen, fejét mellkasomra fekteti. Ez a lány... Mintha... Kissé szeretethiánya lenne... Vagy nem is tudom... Hallgatom szuszogását, közben én is átkarolom őt. Légzése folyamatosan lassul, hamar elaludt. Óvatosan nyomok egy csókot feje búbjára, majd hagyom, hogy engem is elragadjon az álom.
~*~
Reggel, mikor felkelek, kissé döbbenten tapasztalom, hogy egész éjszaka alatt sikerült tartanunk a pozíciót. Lucy még alszik, bár szó, mi szó, kissé már elfeküdtem testem és hasogatni kezd a hátam. Szerencsére pár perc múlva nyöszörögni és mocorogni kezd. Oldalra fordul, így szabaddá váltam. Óvatosan kikelek az ágyból, majd kiropogtatom csontjaimat és nyújtózom egyet. Mielőtt elhagynám a szobát, végigsimítok arcán. A konyhába érve rögtön a hűtőhöz ballagok, és felnyitok egy energiaitalt. A ritka pillanatok közé tartozik, hogy cigizzek, de most mégis megteszem. Mindig van egy-két doboz vésztartalék. Megtalálom hamar, majd kiülök az ablakba és rágyújtok. Néha-néha kortyolok a löttyből, de elmélyültem gondolataimban és a tájban. Lucy hangja ránt vissza a valóságba.
- Chitose! - összerezzenek és majdnem kiesek az ablakból.
- Szia! Szia, Lucy, jó reggelt! Hogy vagy?
- Jól, köszönöm!
- Reggelit?
- Nem, köszönöm - válaszol, miközben hozzám lépdel - De ebből kérek! - emeli meg italomat és meg is húzza.
- Szolgáld ki magad. Hűtő.
Felcsillan a szeme és cselekszik. Elnyomom a csikket, majd leugrok az ablakból. Ásítok egyet, majd megdörzsölöm szemem. Leülök, majd gondolkodom kicsit.
- Te Lucy...
- Hm?
- Ugye jössz este?
- Hova?
- Hát... Ma este dolgozom... és gondoltam...
- Oh... oh, hát persze! Szívesen megyek! - mosolyodik el - Mikor kezdesz?
- Nyolckor, de általában hét körül már ott vagyok.
- Ott leszek.
- Van még kedved esetleg most valamihez?
|
| Dorcee | 2010. 11. 17. 22:03:27 | #9364 |
Karakter: Ichigawa Chitose
Megjegyzés: Aka-chanomnak
- Mizu, kislány? - kérdezi Naoki miközben végigmér - Rohadt jól nézel ki!
- Köszi!
- Mi járatban? Itt dolgozom jó ideje, de még egyszer sem jöttél!
- Tudom, tudom - nézek körbe, Lucyt keresve.
- És válaszolnál a kérdésre?
- Mi? Ja, bocs! Hoztak - mosolyodom el és kissé el is pirulok.
- Hohó, kislány! Csaj jelölt?
- Olyasmi - jövök mostmár teljesen zavarba és a padlót kezdem el fürkészni.
- Szép, szép!
- Pasid?
- Nem tudom, majd érkezik, gondolom!
- Értem - vizslatom továbbra is a helyet, hátha megtalálom Lucyt. Siker! - Figyelj, Nao, ne sértődj meg, de... mennem kéne!
- Megértem - vigyorodik el - De azért legyen tombolás is! - kacsint rám.
- Meglesz! - nyomok egy utolsó puszit arcára, majd Lucy mellé ülök, a pulthoz - Ne haragudj! Csak… egy régen látott barátom…- mondom a padlót bámulva, mivel eléggé zavarban vagyok. Most biztosan azt gondolja, mindenkire rámászom.
- Semmi gond - mosolyodik el, majd a pulthoz fordul, amin már áll néhány pohár.
Lucy felemel egy poharat, és koccintana, de hirtelen megtorpan.
- Na mire koccintsunk? - kérdezi hatalmas vigyorral az arcán.
- Hmm... a mai bulira? - kérdezem kissé talán perverz vigyorom kíséretében.
- Akár - koccan a pohár, csúszik a feles, és rögtön utána a sör.
Jó ideig még beszélgetünk, nevetgélünk és iszogatunk, ám egyszercsak Lucy feláll. Nem áll valami biztos lábakon. Pár felessel többet ivott meg nálam.
- Jössz táncolni? - kérdezi.
Bólintok, majd megfogja kezem és magával húz a tömegbe. Mindketten táncolni kezdünk, a két test egymáshoz simul. Mondanom sem kell, felettébb élvezem a dolgot, és ezt a részemről nem foghatom az alkoholra. Úgy félórával később Naoki lejátsza a kedvenc számom. Elvigyorodom, majd hátulról kezeim Lucy csípőjére helyezem, és egyre vadabbá válnak mozdulataim. Hirtelen fordul felém, egész közel arcomhoz. Eléggé zavarba jövök, érzem, ahogy arcomat egy pillanat alatt elönti a vér.
- Menjünk, oké? - néz egyenesen szemeimbe.
- Oké.
Megfogom kezét, majd a tömegen átvergődve kijutunk az épületből. Nem néz ki valami jól. Folyik róla a víz, és kicsit le is van sápadva. A pia, a tömeg és a meleg nem épp szerencsés kombináció.
- Lucy, jól vagy?
- P-persze, tök jól...
- Gyere! - vezetem egy közeli padhoz, majd leültetem, és én is huppanok mellé. Vállamra hajtja fejét, kapkodja a levegőt - Biztosan jól vagy? - helyezem homlokára kezem. Még mindig erősen izzad.
- Persze... Csak kicsit.. szédelgek.
- Nem kell hánynod?
- Nem.
- Hívom a taxit, oké? Így biztosan nem engedlek haza! - felállnék, hogy felhívjam anyámat, de belém kapaszkodik.
- Ne hagyj itt! Kérlek!
- Nem hagylak itt, csak szeretnék felállni!
- Ne! - egész mélyen fúrja belém fejecskéjét.
- Oké, oké, akkor elintézem így - simogatom meg arcát, majd tárcsázok.
- Halló?
- Szia anya, értem tudsz jönni?
- Természetes, indulok!
- És... hazavihetem az egyik... barátom? Nem néz ki túl jól, asszem kezd belázadosni.
- Rendben, legyen. Mit is mondtál, hova mész?
- Nem mondtam, mert én sem tudtam. Egyébként a Dark Angeltől nem messze ücsörgünk egy padon.
- Indulok. Tíz perc múlva ott leszek, így oké?
- Persze, köszönöm, szia!
- Szia!
- Lucy... Kb tíz perc.
- Oké...
- Nem nézel ki jól...
- Talán mert nem is vagyok jól...
- Csak egy kicsit bírd ki, rendben? Biztos nem kell hánynod?
- Persze, persze, biztos! - bújik hozzám erősen, én pedig óvatosan átkarolom.
Magamba szívom mámorító illatát, élvezem teste melegét, hallgatom levegővételeit és figyelem minden apró mozzanatát. Mikor megszólal a telefonom, tudom, hogy sofőröm megérkezett a parkolóba. Megfogom Lucy kezét, majd ügyeskedve felállok.
- Gyere, itt a kocsi! - segítem fel, és egy pillanatra sem engedem el kezét.
Kinyitom neki az ajtót, majd beültetem hátra, és most kivételesen én is ott foglalok helyet, hogy biztos legyek benne, jól van. Egész úton szétaggódom az agyam. Mikor hazaérünk, kissé megkönnyebbülök. Mostmár nem lehet nagy baj. Kisegítem a kocsiból, majd megindulunk az ajtó felé. Erősen kapaszkodik belém, én pedig igyekszem biztosan tartani őt.
Szerkesztve Dorcee által @ 2010. 11. 17. 22:04:20
|
| Dorcee | 2010. 11. 09. 20:57:56 | #9210 |
Karakter: Ichigawa Chitose
Megjegyzés: Aka-chanomnak
- Köszi, inkább kihagyom a reggelit. - mondja, miközben felkel - Amúgy is mennem kéne. Így is bepofátlankodtam. - vakargatja tarkóját.
- Ugyan már. - mondom mosolyogva
- Komolyan… És öhm… mivel potyáztam egy estét, mit szolnál hozzá, ha mondjuk elvinnélek valamerre?
- Hmmm… megfontolandó… - teszek úgy, mintha gondolkoznék, de már rég tudom a választ - Miért is ne? Mikor és hova megyünk?
- Mondjuk… Mit szólnál a péntekhez? Van egy tök jó szórakozóhely, a város másik felében. Egész jó a zene, és az italok is finomak. Éss érted jönnék, úúúgy, fél nyolcra.
- Tetszetős. Akkor ezt megbeszéltük. - levakarhatatlan az idióta vigyorom.
- Süti. Akkor én most… - mutogat az ajtó felé.
- Máris kiengedlek. - felállok, és megindulunk kifelé.
Lemegy a búcsúzás.
- Akkor pénteken… Hello.
- Szia. - mosolygok, mire ő is húz egy vigyort.
Becsukom az ajtót, majd körbenézek a lakásban. Teszek egy sóhajt, majd nekiállok a takarításnak. A héten tuti nem lesz kedvem a sulihoz. Elég késő van, mire összepakolok. Megiszok egy energiaitalt, majd lezuhanyzom. Bemegyek a szobámba és folytatom a komponálást. Órákkal később jut eszembe, hogy semmilyen ötletem sincs a szombat esti műsorhoz. Felsóhajtok, majd új számok után kezdek kutatni. Hallgatgatom őket, majd hozzálátok a szombati műszakom összeállításához. Kissé nehezen megy, már el kellett volna kezdenem. Több órás szenvedés után csak néhány percnyi anyagra jutottam. Kiballagok, kinyitom a hűtőt és kivennék egy energiaitalt, de kifogyott a készletem. Kaparok egy cetlit, hogy elmentem, csak azért, ha anya hamarabb visszaérne, mint én, ne aggódjon. Felveszem cipőmet, majd a legközelebbi boltba megyek. Ott alaposan feltankolok, de olyan szép az idő, nem sietek hazafelé. Szép lassan ballagok. Mire hazaérek, anya már valóban otthon van. Beteszem az italokat a hűtőbe, egyet pedig felbontok és alaposan meghúzom.
- Kislányom, nem akarsz bemenni suliba a héten?
- Honnan tudtad?
- Ismerlek...
- Ugyan anya, ez az utolsó előtti hét! Már úgysem számít!
- Te tudod - tesz egy sóhajt.
- Elszaladjak kajáért?
- Nem, nem vagyok éhes, de magadnak vehetsz valamit.
- Nem, én sem vagyok éhes.
- Egyéb program a hétre?
- Ööööö... Szombaton meló, pénteken meg elszédelgek Lucyval.
- Értem. Menjek érted szombaton? Vagy pénteken?
- Még nem tudom, majd meglátom, hogy alakul és szólok, rendben?
- Oké.
- Most még megpróbálom összeállítani az anyagot szombatra, de nem sokára lefekszem.
- Rendben, jó éjt!
- Jó éjt!
Bemegyek szobámba, és folytatom a műsor összeállítását. Még mindig nehezen megy. Egy órán belül feladom és lefekszem aludni.
~*~
A hét többi része unalmasan telik. Tovább gyakorlok szombatra minden egyes nap. Eljött a péntek. Úgy fél hét körül lezuhanyzom, majd ruha után kutatok. Egy szürke atlátéra és egy kiszaggatott farmerre esett a választásom. Hamar kész vagyok, így leülök az ágyamra, de ahogy a gépemre téved tekintetem, elkap a kísértés. Felkapom fülesemet és folytatom a komponálást. Sajnos nem tart sokáig, pedig éppen ihletet kaptam, ugyanis megszólal a csengő. Utoljára tükörbe nézek, majd az ajtó felé sétálok. Levezetek még egy gyors légzőgyakorlatot, majd ajtót nyitok. Elmosolyodom, mikor meglátom.
- Szia Lucy!
- Szia.
- Mizu?
- Volt egy tök unalmas hetem. Arra?
- Semmi, komponáltam egész héten, meg összeállítottam a holnapi műsort.
- Miért, mi lesz holnap?
- Megint meló - bukósisakjára téved tekintetem - motorral jöttél?
- Öhm... Igen.
- Szerintem hagyd itt.
- Ugyan, miért?
- Talán mert inni fogsz, és nem akarom, hogy bajod essen?
- Rendben - tesz egy sóhajt.
Elveszem tőle a bukót, majd az előszobaszekrényre helyezem. Kimegyek, bezárom az ajtót.
- A mocit leparkolhatod ott hátul.
- Köszi!
Megvárom, míg visszaér.
- És hova megyünk?
- Egy szórakozóhelyre, mondtam már - mosolyodik el.
- Konkrétabban?
- Titok - suttogja.
Elmosolyodom. Valahogy... Olyan boldognak érzem magam a közelében. Az úton kicsit mindkettőnk beszél magáról. Teljesen elveszett az időérzékem. Egyszercsak Lucy befékez.
- Megérkeztünk!
A táblára téved tekintetem. Dark Angel. Megörülök. Bár még nem voltam, tudom, hogy az egyik legjobb barátom itt DJ.
- Remek.
Ajtót nyit nekem, én pedig besétálok és körülnézek. Nem messze tőlem meglátom a barátom, aki elcsodálkozik, majd széttárja karjait, várva, hogy megöleljem. Szapora léptekkel megindulok felé, majd nyakába borulok.
- Basszus, Naoki! Hiányoztál! Rég láttalak.
Ekkor eszembe jut Lucy. Remélem, nem értette félre. Istenem, csak ne értse félre!!
|
| Dorcee | 2010. 11. 03. 22:29:40 | #9071 |
Karakter: Ichigawa Chitose
Megjegyzés: Aka-chanomnak
Magamhoz rántom, és máris hozzá simulok. Egész testemmel mozgok a ritmusra. Nem sokkal később Lucy is csatlakozik hozzám. Na és, ha nem lesz jó vége? Nem vagyok már kislány, tudok vigyázni magamra! Jó kislány sem vagyok, sőt, sosem voltam az. Na és?! Ahogy az idő telik, az alkohol is fogy, bár még észnél vagyok. Nem tudom, mi és hányszor fordult meg a kezemben, de lassan át kellene vennem az irányítást. De annyira jó vele táncolni! Legszívesebben életem hátralévő részében csakis ezt tenném! Hoppácska... ekkorát régen hazudtam! Hehe. Mivel egyre inkább kezdem elveszíteni az eszem, megszabom a határt, Lucy viszont továbbra is úgy vedel, mint a gödény. Ügyeskedve kiaraszolunk a tömegből.
- Szoba? - kérdezi egyszerűen, bár kissé meglepődök.
- Arra-arrrra - mutatom az irányt, miközben vigyorgok. Tényleg nem ihatok ma többet.
Magára húz, majd elindul a szobám felé. Nem kevés idő kellet, mire eljutottunk, én is esem-bukom már részegségemben. De tettem egy ígéretet, és nem akarom megszegni. Muszáj ma legalább egy órára DJ szerepbe bújnom. Az ágyamat is nehezen találjuk meg, és mikor ez összejött, akkor Lucy bedől, és húz magával engem is. Testem minden kis porcikája az üvölti: "MOZDULJ!! TEDD MEG!! CSÓKOLD MEG!!" egyedül az eszem suttogja halkan: "ne..." Erőt veszek magamon, tényleg, most látom másodjára. Ráadásul eléggé ki van ütve. Az utolsó pillanatban megtartom magam. Ránézek, de már alszik. Kicsit feljebb helyezem el, majd betakargatom, és mikor kimennék, nyílik az ajtó. Yuki az.
- Chitose, te meg mit csinálsz? - néz rám gyanakodva.
- Kiütötte magát - csukom be halkan az ajtót - Csak lefektettem aludni.
- Te sem vagy a legjobb formádban...
- Nyugi, nyugi, mindjárt jól leszek, még egy kis tánc, és máris megyek a pult mögé - nyomok puszit arcára - Tudom, hogy megígértem, hogy lejátszom azt a mixet neked!
- Helyes! Chito! Kérlek, ne folly bele!
- Mibe?
- Nézz már rá... Gyönyörű, meg minden, tényleg, de... Észrevetted, hogy már eleve részegen jött ide?
- Ugyan, Yuki, én nem vettem észre!
- Mert mire odáig jutottál, hogy elkezded fűzni, te sem voltál a topon!
- Dehogynem! - mondom, miközben értenyúlok az ásványvízért és jó adagot kortyolok belőle.
- Jaj, Chitose, legalább nekem ne állítsd már! - ül le, miközben hajába túr - Jobban ismerlek már, mint te magadat!
- Az lehet, de mindig tudom, mit csinálok, nem?
- De...
- Na, hey - simogatom meg fejecskéjét - Ne félj, nem lesz bajom, oké?
- Persze...
- Gyere, táncoljunk egy kicsit, aztán megcsinálom neked a mixet, és befejezzük a bulit. Rendben lesz így?
- Igen, így korrekt - áll fel és indul el azonnal előttem, majd megfogja kezem és húz maga után.
Körülbelül fél órát táncolhattunk, mikor érzem, már képes vagyok átütő mixet csinálni barátnőm két kedvenc számából. "Szomorúan" közlöm, hogy ez az utolsó szám, de hamarosan újabb buli lesz, amolyan sulibúcsúztató. Megmondom őszintén, nem sikerült rosszul az utolsó pár perc. A szám végén kipaterolok mindenkit, majd hajamba túrok. Felmérem a lakás állapotát, bár szerencsére, most nincs akkora kupi, mint a múltkor. Nagyjából összerámolok, és megyek a szobámba. Kissé meglepődöm, mikor az ágyamban találom Lucyt. Persze, őt elfelejtettem, basszuskulcs! Szegény, elég csúnyán kiütötte magát. Óvatosan mellé fekszem, de pár perc múlva rájövök, hogy ez így nem lesz jó. Így túl könnyen elalszom. Ügyeskedve felülök, hogy rögtön ugorhassak, ha valamire szüksége van. Fél óra múlva bóbiskolni kezdek, de röviddel ezután azon kapom magam, hogy Lucy ölembe hajtja fejét. Halványan elmosolyodom, végigsimítok haján és arcán. Pár percen belül azonban engem is elnyom az álom.
~*~
Reggel hamarabb kelek. Amennyire a helyzet engedi, nyújtózom egyet. Nagyon fáj a hátam. Kis időn belül a lány fészkelődni kezd. Megdörzsöli szemét, majd körülnéz. Mikor rám téved tekintete, kicsit mintha bepánikolna.
- Jó reggelt! - mosolygok.
- Mondd, Chitose... Mi történt múlt éjjel? - kérdezi halkan - Alig emlékszem valamire.
- Kicsit kiütötted magad - tartom mosolyom - Semmi olyan nem történt.
- Értem - mondja, majd tesz egy sóhajt és felül.
- Lucy - nézek rá, miközben felállok és rendesen nyújtózom egyet és kiropogtatom testrészeimet - Mondd, nem vagy éhes?
Szerkesztve Dorcee által @ 2010. 11. 03. 22:30:44
|
| Dorcee | 2010. 11. 02. 12:11:08 | #9026 |
Karakter: Ichigawa Chitose
Megjegyzés: Aka-chanomnak
- Lucy - válaszol egyszerűen, kicsit talán unottan. De én nem fogom feladni, drágaságom!
- Szép név - próbálkozom egy bókkal, vigyorom levakarhatatlan - És Lucy, merre laksz?
- A Hegy tetején - mintha egy kis mosoly jelent volna meg arcán. Nagyszerű!
- Akkor együtt megyünk egy darabig - valahogy feldobottnak érzem magam. Nem volt ilyen... Legalább másfél éve...
Úgy bő félórát baktatunk és dumálunk együtt, mikor el kell válnunk egymástól. Számcsere, búcsúzkodás megvan, majd folytatom utamat. Mikor hazaérek, anya a nappaliban ücsörög. Elfelejtettem neki szólni, hogy nem kell értem jönni. Nem szól semmit, csak rám néz.
- Tudom anya, sajnálom, elfelejtettem. De megismertem valakit, és egy darabig együtt jöttünk.
- Ennek örülök, de ne feledd, mi volt legutóbb.
- Tudom anya, tudom!
- Ebbe a Mai-ba is annyira beleugrottál... És jól tudod, mi lett a vége!
- Igen, anya tudom - mondom, miközben órámra pillantok. Későre jár, és mivel holnap, illetve ma még bulit tartok, le kéne feküdnöm - Megvetted már a dolgokat, amiket kértem?
- Reggel az lesz az első dolgom!
- Kösz anya, jó éjt!
Beballagok szobámba, gyorsan átöltözöm, beesem az ágyamba, és pillanatokon belül elnyom az álom.
~*~
Reggel viszonylag korán kelek, fél tízkor. Áttörlöm arcom, majd eszek pár falatot. Evés közben ásítozom, így megiszok egy energiaitalt. Ezután lezuhanyzom, és felrángatok magamra néhány itthoni göncöt. Elég kómás vagyok, bemegyek a szobámba és komponálok egy kicsit. Negyed tizenkettőkor adom fel, bár azért elég sokat haladtam. Kicsit elfekszem az ágyamon, majd délután neki látok a buli előkészületeinek. Felülök, majd mobilomért nyúlok. Fel kéne hívnom. Pár perc hezitálás után tárcsázok. Némi idő elteltével a hívott fél dönnyögve szól a telefonba:
- Igenn?
- Sziaa Lucy. Chitose vagyok. Ugye nem ébresztettelek?
- De, de már úgyis kelni kellene. Szóval miza? - kérdi ásítozás közepette.
- Izé… Szóval arra gondoltam, hogy… öhm…- próbálom összeszedni magam - Szóval, ma rendezek egy házibulit és lenne kedved eljönni? - nyögöm ki végül.
- Persze, hányra menjek és hova?
Lediktálok mindent, ami szükséges.
- Akkor várlak. Szia!
- Yup. Hello.
Kinyomom a telót, majd íróasztalomra helyezem, és elkezdek készülgetni. Mire reljesen átrendezem a lakást, addigra alig marad félórám a buli kezdetéig. Lehuppanok az egyik fotelba, hogy szusszanhassak egy kicsit. Utoljára ellenőrzök mindent, majd egy válogatáslemezt üzemelek be, de természetesen ma is én leszek a DJ. Pár perc elteltével elkezdenek szállingózni a vendégek is. Mindenkivel váltok pár szót, és éppen egy beszélgetés közepén bök meg valaki hátulról. Megfordulok, és ugrálni kezdek, mint egy kisgyerek. Nem mással találtam szemben magam, mint legjobb barátnőmmel.
- Úristen, Yuki! - szorítom magamhoz - Rég láttalak! Hogy vagy?
- Jól - válaszol mosolya kíséretében - Veled minden rendben?
- Persze - indulok meg a hűtő felé, hogy igyunk egy-egy sört.
- Biztos?
- Yuki... Másfél év eltelt. Azt hiszem, ez az idő pont elég...
- Nem zaklat már, ugye? Ugye nem?
- Néhány hónapja nem láttam. Azt hiszem, nem fog többé zaklatni. Chirio! - koccintok barátnőmmel, majd belevetem magam a buliba.
Elég jól érzem magam, egyik ital megy a másik után. A lemez sem sikerült rosszul. Eltáncolgatok jónéhány emberrel, mikor Lucyra téved tekintetem. Egyedül ücsörög a kanapén és sört kortyolgat. Elmosolyom, majd odalépdelek és lehuppanok mellé.
- Szia, idegen! - ölelem át egyből - Mizu?
- Öhm... Nagyjából semmi.
- Jól érzed magad?
- Kicsit furcsán... Nem ismerek itt senkit sem.
- Hát itt az ideje, hogy ismerkedj, gyerünk!
- Ez... Nem igazán az én stílusom - reagál egy halvány mosoly kíséretében.
- Ugyan már, gyere, táncoljunk! - fogom meg kezét és húzom magam felé.
- Rendben - tesz egy sóhajt.
Elmosolyodom, és felállok, majd belevetem magam a tömegbe. Kicsit kezd megártani a pia... Lehet, kevesebbet kellett volna innom... Kezdem elveszíteni a fejem...
|
| Dorcee | 2010. 11. 01. 14:43:05 | #9005 |
Karakter: Ichigawa Chitose
Megjegyzés: Aka-chanomnak
LÉGYSZIVES NE TEGYÉL SMILEYT A MEGJEGYZÉS RÉSZRE!
Szombat este van. Ma este is dolgozom, ami nem árt, mert kell a pénz az új felszerelésre, és persze mi tagadás, szeretem a munkámat. Kinyitom a szekrényajtót és tanakodni kezdek, mit is vegyek fel. Végül egy fekete atléta mellett döntök, és egy egyszerű, kicsit világosabb farmert választok. A cipő mellékes, úgyis tornacipőmet veszem fel, a pult mögül az úgysem látszik. Bepakolom táskámba az estére szánt zenei anyagot, majd előkotrom mp3 lejátszomat, a nagy fülest, máris felrakom, és elindulok. Útközben betérek egy boltba és megveszek egy energiaitalt, amit el is fogyasztok, de nem ez lesz az utolsó a mai nap folyamán. Imádom, és sikerül annyira felpörgetnie, hogy a legjobb formámat hozzam egy-egy bulin. Mikor megérkezem, a hely szinte kong az ürességtől. A pulthoz lépdelek, majd köszöntöm a srácot.
- Szia, Keiji!
- Chitose! Szia! Mizu? - kapja fel fejét.
- Semmi, megjöttem. De látom, kicsit hamar...
- Ugyan! - mosolyodik el - Tudod, hogy mindig ez van! Félórán belül megtelik a hely!
- Igen, de kicsit feszélyez. Nincs sok kedvem magamnak játszani!
- Nem fogsz! Itt vagyok én is!
- Na igen... Ideje összekészülnöm, és még egyszer átnézni a ma esti programot. Löksz nekem három lötyit?
- Persze, menj csak, majd viszem!
- Kösz, Keiji! - nyomok puszit arcára és azonnal baktatok a pult mögé.
Előveszem a lemezeket. Mire mindent sikerül beállítanom, szépen meg is telik a hely. Berakom az első két lemezt és Keijire nézek, hogy kapcsolja ki a rádiót.
- Szép jó estét emberek!! Remélem jól fogjátok érezni magatokat ma este!
Máris elkezdem pörgetni a lemezeket. A közönségnek látszólag tetszik. Időnként iszok az italomból és néha-néha jegyzeteimbe pillantok. Egész jól megy már ez a DJ-skedés. Tizenegy körül úgy látom, ideje kicsit odadobni a hangulatnak, mostmár jöhet a trance-core és a death-trance-core. Éles váltással rakom be kedvenc bandám, a Blood Stain Child közismert számát. Teljesen átadom magam a zenének. Nagyot kortyolok az italomból, és ekkor megpillantok egy csodaszép lányt a pultnál. Szinte elakad a lélegzetem. Hosszú, szőkésbarna haja közel derekáig ér, gyönyörű, barna szemei a semmibe merednek. Kortyolok még egyet, és kissé megváltoztatom a műsort. Átválogatom a lemezeket, majd elmosolyodom. Jöjjön a Nuclear Trance!
-Gyerünk emberek, mindenki fel! Gyerünk, gyerünk!! Te is kislány, ott a pultnál!
Rám néz, egy pillanatra eláll a lélegzetem. Kedvtelenül feláll, és a zene ütemére lassan táncolni kezd. Gyorsítok rajta egy kicsit, minden egyes mozzanatát figyelem. Kibontok még egy energiaitalt, majd zúzósabbra állítom az ütemet és egy kis basszust is adok neki. Órámra pillantok. Mindjárt éjfél, és engem lassan felváltanak. Keresem a gyönyörű lány tekintetét, akarom őt! Azt hiszem, tetszik neki, amit csinálok, és néha-néha elmosolyodom. Pár másodpercre találkozik a pillantásunk. Mintha megszűnne a külvilág. Teljesen elvesztem szemeiben. Összeszedem magam, és mivel tudom, mindössze negyedórám maradt, egy saját remixet teszek be, ami közel 15 perces. Mikor éjfélt üt az óra, elköszönök közönségemtől, majd gyorsan összeszedem a cuccomat, és körbenézek, hátha ott találom még a lányt. Éppen menni készül, én pedig rohanok utána. Mielőtt elérné az ajtót, megfogom kezét, és magam felé fordítom.
- Ne haragudj, ha bunkó voltam - mondom, miközben próbálom túlüvölteni a zenét.
Fejet csóvál, és megindul kifelé. Rögtön utána megyek.
- Jól érezted magad? - kérdezem. Nem fogom feladni!
- Igen, tetszett a zene - válaszol halkan, miközben folytatja útját.
- Ennek igazán örülök. Nem láttalak még itt. Most voltál először?
- Igen.
- Láthatlak még?
- Nem tudom.
Kis félénk, ezt szeretem!
- Ichigawa Chitose vagyok - mutatkozom be mosolyom kíséretében - Téged hogy hívnak?
|
|
