Reggel fáradtan kelek fel a koleszban, találomra beletúrva a hajamba... meg is vakarom de valahogy nem érzem. Mi a szösz?
Kicsit felemelem a brutálisan nyilalló fejem és megnézem, mégis melyik kéz az enyém, mert ami vakar az tuti, de ami a seggemben van az tuti nem…
Á. Hát igen. Hat ember közül az egyik csak az enyém… hát a házibulik hátránya.
Úristen, nem érzem a lábam!! Mi a csöcs?
- Jesse? – nyílna ki az ajtó, de az előtte heverő emberek miatt nem tudta kinyitni az ajtót – Jesse, nyisd ki az isten húzzon a faszára!
- Nem tudoook – nyögök fel – megcsonkoltaaak…
- Nem hiszem! – morran és erőszakkal tolja be az ajtót, nem érdekelve hogy kinek a feje törik be vagy a lába a nyaka és a heréje préselődik össze. – Gyere mááár!
- Hovaaaa? – pislogom ki a csipákat a szememből, valakinek szerintem be is nyomok egy monoklit… nem tudom már…
- Drágám, apádnak megígértem, hogy elmész ma a vacsira!
- Mit ígértél meg? – nézek rá megdöbbenve. Jaj de gyorsan felébredtem rá… - Nem mondod komolyan!!
***
Két markos legény, a kis kipicsázott muszklimatyik dobtak be a kocsiba mikor már le tudtak szedni a csillárról. Nem. Nemm!! Nem akarok menni! Megint kinyalnak és ott kell jópofizni és nem vehetem le a nyakkendőt és megfulladok hát nem!
De lepiszáltak, mogorván dörgölöm az oldalam, ahogy a két gorilla mellett nyomorgok. Gabriel jóságos Mikulás-mosollyal tolja fel a szemüvegét az orrán, csak mosolyog rajtam. Egyszer kirágom a májad, teee… rohadék.
- Egy másik vállalattal készülünk kapcsolatba lépni és a vezérigazgatókkal fogjuk eltölteni az estét.
- És nekem ennek most örülnöm kellene? – morgok duzzogva. – Megint pingvinnek öltöztettek.
- Tudod, ilyenkor illik az egész családnak részt venni.
- Nem érdekel – fújom fel az arcom és kinézek az ablakon. Nem értik. Transzcendentálisan megalázó az ez egész, az éter tizenkilencedik dimenziója is rajtam fog röhögni. Öltöny, frakk… mint egy kikúrt majom.
- Nem kell élvezned, elég ha jó pofát vágsz hozzá – vonja meg a vállát. Bele tudnám teperni az orrát az agyába. Élvezném, haj, de rohadtul.
- És én ezért mit kapok…? – nézek rá sunyin. – elvégre ingyen nem dolgozok.
- Apádnak szívességet tenni… és te alkudozol?
- Ja – jelentem ki nemes egyszerűséggel. – Ingyen nincs semmi.
- Mennyit akarsz? – vonja fel a szemöldökét és gonoszul rávigyorgok… Hohó, ez sokba fog kerülni édes jó apucikám bankszámlájának.
***
Az ujjammal húzom el az ing szoros nyakát húzom el… megfojt ez a nyakkendőszörny. Basszus…
De ötvenezret kapok érte… Gabriel elintézi. Cserébe jól fogok viselkedni. Ennyiért simán kifizetem a koleszt… megvehetem az új tükröt a próbaterembe… Meg egy két új göncöt.
Meg fogok fulladni!
Úgy néz ki apám meg ennek az XYZ fószernek közös ismerőse a nyaligátor Varnava, úgyhogy ő hozta össze a randit. Eszem a szívüket. Egy naaaaagy boldog család leszünk, cakkumpakk az egész.
Öcsém… ez a gótos Manson-utánzat meg kicsoda? Bazz, lemászott Emmett poszterjairól, az ziher… DeathStar vagy Marilyn Manson? Majd megkérdem melyik koppintotta az igazgató úrról a stílusát…
Nem vagyok neved szimpatikus? Megnyugtatlak, te se nekem.
És a másik? Mikuláááás!! Meghoztad a kiskutyát amit 18 éve kértem? Most már mindegy…
- Hölgyeim és Uraim- szólal meg Varnava, mire elfordítom a tekintetem az ipse Prada cipőjéről. – Ez az úr itt a Grobovshchik Részvénytársaság elnöke, Boleslav… - na de nekem itt ment el a fonál hatalmas pangással, ugyanis fatal error; letört a nyelve? Komolyan Pschvknyik. Akurvaélet.
Ráadásul oroszul köszön. Paraszt vaaaaagy… itt angolul illik. De inkábbb oda se nézek, zsebre dugom a kezem, ötven rongy hintázik a levegőben.
- Nos, hölgyeim és uraim – pislog a kis béka pingpongjátszmát figyel a két szibériai majom között – talán felmehetnénk a páholyba, most hogy az elnök úr is megérkezett. Az előadás után egy limuzin várja majd Önöket a Cieux nevűfrancia étterembe.
Béka. Remek választás, kitűnő ízlés. Éhen fogok halni, kitikkadok.
- Hn.
Hirtelen rájöttem, mi hiányzott annyira az életemből. Hogy valami vagy valaki ennyire irritáljon csupán a puszta jelenlétével is, mint ez az érvagdosó emó ezzel a fellengzős hümmögésével… felvillanó szemekkel elsápadva kívántam egy égi jelet… ha nincs jel az is jel ám!
- Tehetek még valamit önökért?
Lépj már le. És megy is csáó bella! – Kellemes kikapcsolódást kívánok Önöknek!
Felhorkanok… de ő is. Összeszűkítve a szemem nézek rá, végigmérve aztán elfordulok. Akadjon a torkomon a következő KFC csibefalat, ha én a mai este folyamán megszólalok. Ötven rongy… ötven… ötven…
Bemegyünk. Mi ez opera? Mit nézünk meg? Ó a Carmen! Nem is rossz… mondjuk tré benne a táncos betét… látni hogy nem én csináltam. De kényelmesen ülök le, elegánsan, és csak előre figyelek. Hallom hogy apámék néha pár szóval suttogva beszélgetnek, ilyenkor igencsak elkomorodik az arcom. Figyelj már a pofátlan mindenséged!
Amikor vége lett, megtapsoljuk, nekem nagyon tetszett. Ügyesek voltak… Aztán csendesen vonulunk kifelé, zsebre dugom a kezem. Hátrasimítom a hajam, beülünk a limóba és erősen elhatárolódok a családtól. Többet értetek volna el ja én nem vagyok itt… szusszantok.
- Kisfiam – néz rám anya és hagyja az urakat társalogni. Már elővették az üzletet, amitől nekem szambázott a gyomortartalmam.
- Mizujs? – mosolygok rá. Még csak köszönni volt időm. Azt is alig. De hát kell hozni a besavanyodott formát az nagykutyák előtt. – Ragyogsz, anyu.
- Látom, nincs ehhez sok kedved – mosolyog. Igen… ez az anyu-mosoly, amit ha meglát a normális gyerek ha elmosogat, ha a reggelit az ágyba viszi és Karácsonykor, amikor saját készítésű ajándékot ad át. De az az anyu-mosoly…
- Neked sincs. Éhen fogunk halni – suttogom a fülébe. Elneveti magát halkan, kiszúrom, hogy a gótos csávó minket kukkol.
- Félidőben kilóghatsz. Meg van kegyelmezve.
- Eh, még valami baj lesz belőle – mosolygok. Jaj anyu… - De egy gyros jól fog esni.
- De csak ha hozol nekem is – kuncog fel. Adok egy puszit az arcára.
És meg is érkezünk.
Kihozzák az akkora adag kaját, amit nagyító alatt állítanak össze pofátlanul magas árakért, mindenből csak egy kicsi. Jóllakni édeskevés, de éhen nem döglesz.
És a hülye Manson-utánzat gót meg állandóan engem stíröl. Vagy a szeme sarkából, vagy rendesen… megdörzsölöm a fülbevalóm a fülemben és… le kéne lépni.
Sóhajtok. Még fél órát kibírok.
