Ma reggel mikor felkelek haverok egyből csörögtek, mintha be lettek volna állítva, hogy pont most kelek fel. Kinyitom a csipámat és felveszem a telefont.
- Mond ki. Mit akarsz? – kérdezem két ásítás közepette.
- Figyi már nyár van, jó idő van. Pattanj ki az ágyból és gyere motorozni velünk. – mondja, mire csak elmosolyodok. Tudja nagyon, hogy mivel dobja fel a napomat.
- Jól van 5 perc és mehetünk is. – kinyomom, majd kiszállok és egyből a motorok felszerelésemet veszem fel, majd lemegyek, bekapok pár falatot és nem is foglalkozok mással. Mikor felszállok, a motorra kinyitom a garázs és venném fel a sisakomat, mikor kijön Miwako.
- Dai! Dai! – kiabálja a nevemet, mire rá nézek.
- Mond, hugi mit szeretnél? – kérdezem mosolyogva, mire megvárom, hogy kifújja magát.
- Légyszi vigyél már el Mana-hoz. Tudod a barátnőmhöz. – mondja, mire csak bólintok.
- Gyere, pattanj fel. – mondom neki és adok, neki egy sisakot beindítom a kicsikémet, majd elindulunk és már nem is vagyunk, otthon kicsit túllépem a sebességhatárt, mert minél hamarabb ott akarok lenni a haveroknál.
Lerakom húgomat és megpróbálnak beinvitálni, de szólok, hogy dolgom van, és sajnos mennem kell. Felpakolom magam és már nem is vagyok ott. Megyek tovább siketek, hogy minél hamarabb a szokásos helynél legyek. Pár perces motorozás után meg is érkezek. Megállok, mire a haverok odajönnek.
- Azt hittük már nem akarsz jönni. – mondják és kezet fogok velük.
- Csak húgomat kellett elvinnem egy helyre, mert hát ő is szeret motorozni. – mondom mosolyogva és leülünk hülyülni a motorokra, majd egy idő után elkezdünk versenyezgetni és szerencsénkre nincs semmi baj senkivel. A rendőrök sem tudnak elkapni minket, aminek csak mi röhögünk.
Ahogy motorozgatunk, már lent vagyunk, a parton nem tesznek jót a mociknak, de hát nem baj. Szeretjük a tengert. Ahogy megyünk, egyszer csak látjuk, hogy pár csajt szekálnak izom kolosszusok, akikkel szemben nekünk csak egy esélyünk van. Odamegyünk és befarolunk, de a homok nem a csajokra megy, hanem inkább a srácokra, akik csak hátrálnak.
- Gyorsan szálljatok fel. – mondjuk a csajoknak, akik minden szó nélkül felszállnak. Mögém egy nagyon szexi hosszú fekete hajú csaj száll fel. A kezeit a derekamra teszi. Felveszem a lábamat és mindenki úgy ahogy vagyunk elkezdünk hajtani. Nálunk még szerencse, hogy a sisakok között tudunk beszélni, mert elkezdtek követni minket. Kimegyünk az úttestre és ott már nagyobb sebességre tudunk kapcsolni. Igyekszünk ahogy csak tudunk.
- Dai hova menjünk, ezek csak jönnek utánunk. – szól haverom, amire csak gondolkozok és rájövök mi lesz a legjobb.
- Váljunk szét, ha mindenki lerázta az emberkéjét, akkor utána gyertek el hozzánk. Ott találkozunk. – mondom és a következő fordulónál már megyek is és mindenki szét válunk, amilyen mázlim van pont a főnök követ minket. Még szerencse, hogy a gyorsmotorok tényleg nagyon gyorsak.
20 perces hajcihő után tudtam csak lerázni az emberkét, mire egyből igyekszek hozzánk. Bemegyek a kertbe. Megállok. Leveszem a sisakot, mire a csaj leszáll mögülem.
- Köszi, hogy megmentettél engem és a barátnőimet. – mondja, mikor meglát. Látom, kicsit meglepődik, de hát, na, nem tudok mit csinálni. Nem vagyok valami nagy böhöm állat az tény, de attól még a motorokat szeretem.
- Nincs mit, ha minden igaz a többiek is nem sokára befutnak. – mondom, majd az órát figyelem és rá nézek. Most sikerül alaposabban megnéznem és látom, milyen gyönyörűen is néz ki. – Elárulod a neved? – nézek gyönyörű szemeibe és a választ várom kérdésemre remélem meg fogom tudni, mert nagyon szeretném.
Egy szokásos napnak indul, mint a többi. Felkelek, nagy nehezen kikászálódok az ágyból, majd bemegyek a fürdőbe. Letusolok, majd mikor végezek, elkezdek törölközni. Felveszem az egyik öltönyömet meg azt az ingemet, ami kiemeltem szemeim kékségét. Lemegyek, összedobok vmi reggelit. Egy kis szendvicset paradicsommal meg paprikával meg teát iszok hozzá. Mikor készen vagyok bezárkolok alaposan, majd beszállok a fekete Mercédesz Benz GT-m be és indulok is a munkahelyemre.
Bemegyek és a szokásos unalom vár rám. Leülök az asztalomhoz, majd jön is egyből a titkárnőm.
-Jó reggelt Uram. A mai napra be van írva egy tárgyalás, ami 20 perc múlva kezdődik… - blablabla. Csak ennyit hallok belőle. Úgy mondja, mint ha nem emlékeznék rá. Na, mindegy, ha már egyszer apám felvette, akkor nincs, mit tennem el kell fogadnom olyannak amilyen.
-Rendben értettem. Most mehetsz és készítsd elő a tárgyaló termet. – adom ki az utasítást, majd elterülök a székbe és pihenek még egy kicsit.
5 perces pihi után összeszedem magam és a papírokat kezdem el rendezni és átnézni. Mikor megtaláltam mindent, ami kellhet. Felálltam és bementem a tárgyalóterembe. Már majd nem mindenki meg volt, már csak a másik vállalatnak a feje. 10 perc várakozás után meg is érkezett és elkezdődött a tárgyalás. Nem kellett sokat győzködnöm őket, mire belátták a javaslataimnak az előnyeit, így nagyon hamar belementek és kezet ráztunk az új üzletlánc építésére, amit a napokban el is fogunk kezdeni. Nyertes ábrázattal megyek vissza, mire megint jön a titkárnőm.
-Uram még szólni szeretnék, hogy estére bulit szerveztek, amin kötelessége megjelenni. – mondja és tudom, hogy ott kéne lennem, de semmi kedvem nincs hozzá. Minek a felhajtás? Teljesen felesleges.
-Rendben ott leszek, de kérlek, most már hagyjál dolgozni. Én nem a testemből élek. – mondom kicsit bunkón, mert már a fejem fáj tőle, amiért ilyen buta, de hát még anno apám vette fel így kiváltságot érez, mivel megkért, hogy ne rúgjam ki, de amint lesz, egy normálisabb jelentkező azonnal leváltom és nem fog érdekelni apám.
Ki is megy kicsit duzzogva, de hát ki érdekel. Elkezdek dolgozni és írom, össze körülbelül miből mennyi mennyiséggel kellenek a dolgok. Mikor megvagyok vele már szinte este is van. Na, jó ennyi volt mára munkából. Felálltok és elindulok haza. Megállok a temetőnél, majd veszek egy koszorút és bemegyek anyám sírjához. Megigazítom a sírt, hogy egy kis kinézete legyen, majd két ujjamat megpuszilom, és anyám képére teszem, végül hazamegyek. Eldőlök kicsit a kanapémon és pihizek kicsit.
Fél óra elteltével kikászálódok, majd elmegyek, letusolok. Élvezem, ahogy a langyos víz cseppjei végig szántják bőrömet és a hajamat is megmosom. Kiszállok a tus alól, majd megtörölközöm. A szekrényemet kezdem el nézni, hogy mit is vehetnék fel, végül egy fekete szmokingnál maradok. Felöltözök és elindulok a partira, ahol már nagyban tart a buli. Ennyire elkéstem volna? Teljesen mindegy belevetem magamat a fergetegbe. Első utam a pulthoz vezet és kérek dupla Wiskyt jéggel. Mikor megkapom, háttal a pultnak dőlök és elkezdem iszogatni, majd körbe nézek, és a felhozatalt nézem.
Egyszer csak meg akad a szemem egy gyönyörűen szép, elegáns nőn. Egy csodálatos kék ruha van, rajta ami követi testének minden egyes vonalát. Haja laza kontyba van felfogva és a ruhájához teljesen illet. Maga volt a megtestesített istennő. Teljesen ledöbbentem és csak az italomat tudtam inni. Meg, ahogy a parkettet uralta, mintha odaszületett volna. Folyamatosan őt figyeltem. Pár perc után észrevette, hogy figyelem. A zenének vége lett. A pult felé jön, de még mindig őt követem szemeimmel, majd kér egy martinit, mikor fizetne, megszólalok.
-A hölgy a vendégem írja a számlámhoz. – mondom a pultosnak, majd a nőt figyelem, mire ő is rám néz és elmosolyodik. Úristen ettől a mosolytól akár még el is olvadok, ha kell. Mi ütött belém, akkor szoktam így gondolkozni, ha részeg vagyok, pedig most nem vagyok az. De ez a nő akkor is gyönyörű. Annyira elgondolkoztam, hogy gyönyörű hangja hozott vissza a valóságba.
-Köszönöm szépen. Minek köszönhetem a meghívását? – érdeklődik bársonyos hangján.
-Mondjuk a megismerkedésünk alkalmából? – mosolyogok rá, ami nálam nem meg szokott, de ez a nő valahogy kihozza belőlem.
-Hát nem is tudom… - kéreted magad kicsit? Nem baj annál jobban szeretnélek megismerni. Mosolyogva nézek rá, mire picit ő is elmosolyodik – Rendben nem bánom. – kedvesen és a poharát emeli nekem. Odatartom az enyémet és koccintok vele finoman, majd iszunk, de egymás szemét figyeljük. Picit érzem, hogy én sem vagyok közömbös számára, de nagyon finom és intelligens nőnek nézem, ezért egy ilyen ritka nőt nem szabad elpocsékolni és bántani sem. Még akkor, sem ha régebben sérelmek értek. Most már érettebb vagyok és tudom kezelni a dolgokat. Véleményem szerint. Leteszem a poharat, majd a kezemet nyújtom a nőnek, aki kicsit értetlenül néz rám, hogy mit is akarok.
-Szabad egy táncra? – mosolyogok rá, mire megért és a kezét az enyémbe teszi.
-Természetesen Uram. – mosolyogva, majd a parkett felé vezetem.
Egy lassabb szám következett. A kezemet a derekára csúsztatom és magamhoz ölelem, majd elkezdem vezetni. Mikor megérzem bársonyos és édeskés illatát, mint aki fejbe vertek úgy kábulok el tőle kicsit és a fejemet közelebb viszem hozzá, hogy mélyen magamba szívjam az illatát.
-Meg mondaná, kit tisztelhetek önben? – érdeklődik engem visszahozva a valóságba. Tényleg mekkora bunkó is vagyok a bemutatkozást elfelejtettem.
-Elnézés kérek faragatlanságomért, de a szépsége annyira elkápráztatott, hogy kicsit megfeledkeztem, ki is vagyok valójában – bókolok neki. – A nevem Naganori Touya, de kérem, csak hívjon simán Touya-nak. – kedvesen. – és én önben kit tisztelhetek szépséges hölgy? – kérdem mosolyogva és érdeklődve, hiszen érdekel a gyönyörű látványnak a tulajdonosa…
