Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

Lecsúsztatja kezét nyakamról egyenesen farkamig, majd rámarkolva kezdi el mozgatni kacsóját a már így is félig merev farkamon. Leveszem róla a felsõjét. Elkezd az ágy felé tolni, majd a menet közben az én felsõmnek is hûlt helye marad, miközben a nadrágomat is elkezdi kigombolni. Nadrágom földre kerül és már annyira nem feszít, de a bokszer még mindig útban van. Elszakadunk egymás ajkaitól, miközben nyögések és sóhajtok egyvelege szakad fel belõlem kényeztetése miatt, de azért én sem vagyok rest. Kezem fenekén van és simogatom, meg néha bele is markolok.

Ahogy feljebb csúszunk, leveszi a nadrágját és mellém fekszik. Hevesen csókolózunk. Letolom bokszeremet, majd a szépségrõl is a tangáját, majd felé mászva hatolok belé és kezdjük el az élvezeteket.

Öröm hallani kéjes nyögéseit, amiket alattam hallat. Nagyon felhúz, és alig bírom vissza fogni magam. a vége felé már nem is sikerül.

Félóra múlva már egymás mellett pihenünk, és a menetet próbáljuk meg kipihenni, amikor elkezdenek dörömbölni az ajtómon.

- Peter! Hol a részem? Peter! - ordibál haverom, mert a csajt akarja, viszont nem fogja megkapni. Most már nem. Felemeli a fejét, de csak megsimogatom.

- Ne foglalkozz vele. – suttogom a fülébe.

Másnap reggel, még nagyban aludnék, amikor egy számomra ismeretlen telefoncsengést hallok. Ja hát tényleg Hitomi itt aludt nálam az éjszaka. Kinyomja és már pattan is ki én meg álmosan nézek utána. Felkapkodja ruháit, majd kapok egy csókot, végül nem látom. Visszadõlök és alszok tovább, mert hát eléggé álmos vagyok.

Délután ébredek fel, amikor a haverok rám rontanak, hogy menjünk le a partra egy kicsit hülyéskedni. Hát rendben legyen. Felkapom az úszónadrágomat és már megyünk is a partra. Sok szép pipi van, de egy sem ér fel Hitomi szépségével, így csak a haverokra hagyom.

Egyszer csak meglátom és õ is észrevesz engem. Feláll, és ott hagyja a csajokat, és felém közelít, mire nekem széles mosoly terül el a számon.

- Jól teljesítettél este. – mondom vigyorogva, de valami nem stimmel. - Mi a baj? Olyan morci vagy ma...is. – kérdezem, és a szemébe nézek.

- Csak vita volt apámékkal. – mondja egyszerûen, majd megölel, és fejét nyakamba fúrja.

Eleinte nem tudom, mit kezdhetnék vele, de a végén kezemet a derekára teszem, és úgy ölelem magamhoz.

- Hé. Minden rendben? – kérdezem, és csak bólint, miközben tovább ölel ezzel szorosan nekem simulva én már hát nem az a típus vagyok, aki csak így hagyjam nyugvó farokkal, mert hát eléggé izgató a helyzet. – Menjünk be a vízbe oks? – kicsit eltávolodik tõlem és nem érti mi a gondom, de ekkor kezemet fenekére teszem és magamhoz húzom, hogy érezze mi is a problémám, amire csak kacéran elmosolyodik.

- Nem kapott este elég kényeztetést? – kérdezi kacéran, amire csak vigyorgok.

- De kapott, csak repetára vágyik. – mondom neki, majd nyakára adok csókokat, amire kicsit elkezd sóhajtozni.

- Most a parton vagyunk, tudod, mennyien figyelnek minket? – mondja, de ez engem nem érdekel.

- Szerinted a víz alatt mennyit fognak látni? – búgom a fülébe. – Egy kis kaland kell a parton is. Csak légy csendesebb. – mondom perverz mosollyal, amire csak elvigyorodik.

Bemegyünk a vízbe. Mögé lépek magamhoz ölelem, majd amint derékig vagyunk, a vízben kezemet bugyijába csúsztatom és elkezdem izgatni, majd ujjamat is forró barlangjába csúsztatom. Hallom felnyögne, de ajkaiba harap helyes. Tovább megyünk, miközben ki-be járatom ujjaimat benne és alig bírja vissza fogni magát, hogy hangosan fel ne nyögjön. Nem sokára már nyakig vagyunk a vízbe. Ekkor megállunk. Szembe fordul velem. Lecsúsztatja nadrágomat, majd lábait derekamra helyezi. Fenekébe markolok, majd félre tolva bugyiját, beléhatolok, de egybõl ajkaira kapok, hogy ne nyögjön fel hangosan így csak a csókba nyög bele.

Elkezdek mozogni benne, miközben folyamatosan csókolom, hogy ne hangoskodjon, mert akkor lebukunk. Egyszer csak meghalljuk a barátnõi hangját.

- Hito. Jössz velünk haza? – szól az egyik kényes csaj. Elszakadok ajkaitól. A mozgást lejjebb veszem, de nem állok meg.

- Mhost… Nhem. – mondja nyögések közepette, majd most õ tapad ajkaimra. Gondolom, nem sokáig bírja a kicsike. Fokozom a tempót, majd belenyög, a csókba megfeszülve élvez el én meg követem. Felhördülve élvezek egyenesen belé.

Mosolyogva és lihegve nézünk a másik a szemébe, majd kicsúszok belõle. Felhúzom a nadrágomat, végül egy kicsit elkezdünk úszkálni. Mikor lecsillapodtam és visszatért vágyam nyugalmi állapotába, kimegyünk, majd visszamegyünk haverjaimhoz. Hitomi egybõl megölel és nem hajlandó elengedni, amire elvigyorodok, majd odamegyek a haverokhoz.

- Skacok. Bemutatom nektek Hitomit. Ha valaki hozzá mer érni, megnyúzom, és ha megpróbál rámozdulni, kiherélem. – mondom komolyan, amire csak elkezdenek röhögni. Tudják, mennyire védem azt, ami az enyém.

- Cica õk a haverjaim. Max, Brandon és Kai. – mutatom be, ami nagyon ritka egy csajomat se mutattam be nekik nem is tudnak senkirõl, de azt tudják, hogy odabent mi történt. Õk ismernek, tudják, hogy mennyire kanos tudok lenni egy ilyen szépség mellett, ami nem is csoda.

Ma is egy újabb nap következik be. A haverokkal úgy döntünk, hogy lemegyünk a partra és végre szórakozunk egy kicsit, mert mindenki megérdemli. Hosszú volt a hetünk és egy kis szórakozás nekünk is kijár.

Ahogy lent vagyunk, meglátjuk a csajokat, ahogy szépen bikinikben feküdnek a parton és kelletik magukat helyes. A bulinkat is ki plakátoztuk és így már tuti, hogy sokan eljönnek és remélem csajok is jönnek, dögivel egyszer csak meglátok egy csaj, ahogy a törölközõjén fekszik és nem tart barátnõivel. Egyszer csak odamegyek hozzá és leülök mellé.

- Hali! Szomorkodunk, vagy nem akarunk bemenni a vízbe?

- Az utóbbi. – elfordítja a fejét, amire csak felhúzom a szemöldökömet.

- Mi a neved? Az enyém Peter. – mondom vigyorogva. Ez a csaj ma este nyögni fogja a nevemet alattam.

- Hitomi. – válaszolja. Ennyi pont elég is volt. Felállok és megyek tovább szórakozni a haverokkal, arról nem is beszélve, hogy szerveznünk kell továbbra is az esti partit.

Már nagybaj folyik a buli. Jó kis csajok jöttek el. Páran már nyomulnak is rám, hogy menjek, velük fel a hálóba vagy éppen mutassam meg az ágyamat, mert nagyon érdekli õket, de nem akarom még ellõni az összes naftámat így várom a megfelelõ csajszik, akire érdemes várni és persze megfektetni is érdemes. Táncolgatunk, amikor egyszer csak észreveszem Hitomi-t, hogy egy sráccal eléggé összemelegedve táncolgat.

Odamegyünk haverral és a srácra nézünk, aki csak fülét farkát behúzva iszkol el, én meg a drágaságra nézek.

- Szia, cica. – köszönök neki, amire rám néz.

- Nem vagyok állat, meg amúgy is jobb lenne, ha lekopnál. – kezd el szövegelni, amire elmosolyodok.

- De kis harapósak vagyunk ma. – mondom neki és közelebb megyek hozzá, de õ hátrálni próbál. Haveromba ütközik, aki nem engedi, hogy tovább meneküljön a kis cicám.

- Hagyjatok békén. – mondja még mindig, majd ördögi vigyorral a képén megváltozik. – Vagy tudod mit? Vigyél fel a szobába. – kezdi el, amire nagyot nézek.

- Bocsi, de hány éves is vagy? – kérdezem tõle, mire odajön hozzám a haverok meg mennem tovább csajozni, mert tudják, hogy innentõl már boldogulni fogok.

- Nem mindegy az neked? Az a lényeg, hogy élvezzük mind a ketten az estét. – mondja még mindig vigyorogva és a mellkasomat kezdi el piszkálni én meg csak felhúzom a szemöldökömet, de belemegyek a játékba.

- Rendben. Lássuk, mit tudsz. – mondom neki, majd kezemet fenekére teszem. – Táncoljunk, ha már úgy is a táncparketten vagyok. – válaszolom és most már mintha õ is benne lenne a játékba.

Nem mond semmit, csak elmosolyodik, és a szememet kezdi el bûvölni, amik most kicsit ridegek. Táncolunk, és úgy dörgölõzik hozzám, hogy menten elélvezek. Melleit hozzám nyomja, miközben ágyékát is eléggé érzem sajátomnál. Húúúú. Nem semmi a kis csaj. Egyszer csak megfordul és háttal kezd el nekem táncolni. Odamegyek, mire fenekét ágyékomhoz nyomja, és úgy táncolunk tovább kezem hasán és lábán van, de különösebben nem érdekel semmi, hogy társaság vesz körül. Nyakára adok csókokat, végül egyik kezemet leviszem ágyékára és elkezdem simogatni.

Behunyja szemeit és elkezd sóhajtozni, miközben egyre jobban mozgatja fenekét, én meg egyre jobban izgatom ágyékát és simogatom egyik kezemmel, miközben másikkal, hol a hasát, hol pedig mellét kezdem el gyömöszölni. Azt hiszem, nem sokáig fogjuk így tovább bírni.

- Gyere velem. – meg fogom a kezét és elkezdem fel fele vinni a szobámba, bemegyek, majd bezárom az ajtót. Neki nyomom és hevesen kezdem el csókolni, miközben egyre jobban vágyok már arra, hogy jól megdöngessem és a nevemet nyögdécselje az élvezettõl.

Délután már nem volt semmi dolgom így a csajokkal lementünk a tengerpartra. Mindenki csak a helyes pasikat kémlelte.

-Hitomi, csajok! Sexi pasi 12 óránál!-kiáltott izgatottan Seiru.
-Persze persze ugorj mindjárt a karjaiba... -vágtam oda flegmán. A pasi Seiru-ra nézett és elmosolyodott.

Valóban helyes, de nem tûnik valami csõdörnek. Egy hatalmas plakátot vettünk észre. Ez állt rajta: " Ma (2011. 04. 02.) egy hatalmas buli lesz este 8-tól! Mindenki aki ma 200ft értékben habzsol az este ingyen jöhet a bulira!!!" . Nem csoda, hogy mindenki tömegekkel issza a cola-kat meg eszi a hambikat.

A pasi feltûnõen legelteti a szemét a melleimen aztán legszivesebben hátulról célozna meg.

-Kis perverz...
-Te mondod Hitomi mikor már 14 évesen elvesztetted?- förmedt rám Izumi. Ez nem lepett me hisz mindig ezzel szokott jönni. A csajok bementek a vízbe, de én nem tartottam velük. A srác egybõl felém vette az irányt.

Leült mellém a homokba.
-Hali! Szomorkodunk vagy nem akarunk bemenni a vízbe?
- Az utóbbi.- és elfordítottam a fejem.
- Mi a neved? Az enyém Peter.-mondta és a szája a füléig ért azaz vigyorgott mint a bohóc ami nekem különösebben nem jön be.
- Hitomi.

Szemmel láthatóan vette a lapot és elment.

Este 7:45-kor elkészültem a buliba. A lányok már félkor ott voltak. Biztos ismét pasiztak. Ott volt az a srác is. Nem nagyon foglalkoztam vele. Inkább másik pasik társaságát élveztem. Sokan fogdosták a fenekem, de nem érdekelt csak, hogy kicsit kezdjen kaparni utánam Peter vagy lekési a vonatot. Amire már sokan felszálnának.

A buli java még nem kezdõdött el. Bár sokan már ágyba vinnének egy-két leányzót. Rám még úgy senki se jelentkezett ami nagy égés. Nekem.

- Szio kis csillag. Lenne kedved táncolni?-jött oda egy srác hozzámsimulva.
-Van... Még szép.-és kicsit nyomultam. Már rám is fért hisz pasi nélkül nemtudok létezni.

Pár perc múlva odajött Peter és még egy pár csávó otthagyva a csajokat.

- Kisebbségben vagy, bátyó, leszavaztunk. – mondja hugicám, mire csak nevetni kezdenek.

A lányok megint elkezdenek beszélgetni, amire csak elmosolyodok és tovább falatozgatok, ahogy csak tudok és próbálok minden zajra hallgatni, amit csak lehet hallani.

Nem sokkal késõbb befejezem a reggelit és meg is szólalok.

- Köszi, szépen a reggelit, lányok, nagyon finom volt.

- Éhes vagy még? Hozzunk valamit? – szólalnak meg egyszerre.

- Maradjatok csak, jóllaktam. És örülök, hogy ilyen húgaim vannak. – mosolygok szerintem rájuk, majd legközelebb annyit érzek, hogy már a kanapén vagyok, és két teher van rajtam.

- No, ne kíméljétek, tõletek nem féltem! – neveti el magát kicsim, de érzem, meg hallom, hogy nincs minden rendben. - Aztán, majd ha megnyúztátok, hozzátok fel, ami maradt belõle, én egy kis rendet vágok odafent! – mondja és tudom, hogy csak menekülni szeretne. Ennyire elszomorítja, hogy vak lennék? Lehet el kéne engednem, hogy boldog legyen egy normális férfi mellett, aki nem fogyatékos.

Ahogy gondolkodok nem is hallok mást csak, azt, hogy Aya a lépcsõn megy felfele és hugiék még rajtam fekszenek. Egy kicsit még beszélgetünk, de én túlságosan is a gondolataimba vagyok mélyedve. Ez az egy rossz van a vakságban, hogy állandóan gondolkozik az ember, mert nem lát.

Mikor elindulunk felfele, meghalljuk szerelmemet énekelni és meg kell hagyni az állam a földet, verdesi. Olyan jó hangja és szexi, hogy képtelen vagyok nem a hatása alá kerülni.

- Azta, Aya, most te énekeltél? – kezdi egybõl Hanako ahogy belépünk a szobába.

- Igen...- mondja zavartan, csak tudnám, miért van zavarba.

- Ez valami fantasztikus volt! – lelkendezik másik hugi is. - Hogyhogy nem vagy te rock sztár?

- Azért ne vigyük túlzásba, lányok. Amúgy, köszi, hogy felhoztátok Dai-t.

- Hé, majdnem szétszedtek! – jegyzem meg, mire csak a hugiék nevetnek, és már ott sincsenek. Nem sokkal késõbb az ajtó becsukódik, majd szerelmem illatát érzem meg magam elõtt. Nem sokkal késõbb a karjait a nyakamon, majd puha édes finom ajkait számon. Megcsókol, amit viszonzok örömmel.

- Egy jó báty eltûri. – mondja mosolyogva, amit hallok. Nagyot sóhajtok, de azért én is mosolygok egy keveset.

Szeretném kicsit kényeztetni szerelmemet, és hogy adja be a derekát egy két kérésemre. Nem tudom miért, de hirtelen vezérelt ötlettõl a kezemet a melleire rakom.

- Asszem megesett a szívem rajtad, kis rabom. Elviszlek motorozni. – jelenti ki szerelmem, mire elvigyorodok. Remélem, jó helyre visz, ahol kettesben lehetünk.

- Végre...Úgy érzem, mintha száz éve be lennék zárva ide. Indulunk?

Nem sokkal késõbb már a motoron repesztünk és élvezem a friss levegõt na meg a száguldást. Az egyik kanyar után viszont finom és ismerõs illatokat érzek meg. Kicsim leszáll motorról, amit próbálok utána csinálni a legkevesebb eséssel.

- Na, tudod-e, hol vagyunk?

Elkezdek gondolkozni, majd hallgatok, szagolok és várok a jellegzetes dolgokra, hogy összeszedjem hol is lehetünk. Amikor beugrik minden.

- A tengerpartodon. Ahová elõször hoztál.

- Erre honnan jöttél rá ilyen gyorsan? – hallom a hangjában a meglepõdöttséget.

- Hallom a tengert, érzem a talpam alatt a homokot, érzem ezt az illatot... És ez a susogás emlékeim szerint két pálmafa, amik között egy függõágy nyikorog kicsit, rozsdásodnak a láncai... Tudod, ha az ember elveszíti egy érzékszervét, a többi megerõsödik.

- Nem hiszel nekem? – elmosolyodok, majd odamegyek, hozzá kiveszem a nyakából a kendõt és óvatosan, de úgy a szemére helyezem, hogy ne lásson semmit.

Mikor ezzel megvagyok, finoman a nyakához hajolok, és lágy csókot lehelek finom bõrére, majd nem sokkal késõbb a füle mögötti kis rész simogatom meg, amire érzem, hogy megremeg és libabõrös is lesz.

- Még most sem? – kérdezem halkan.

Nem mond semmit, csak annyit érzek, hogy lehúz magához. Elmosolyodok, és úgy döntök, olyan élményben részesítek, ami remélem nagyon tetszeni fog neki. Már maga a gondolat engem is felhúz, hiszen én sem tudom, pontosan hol fogom érinteni legközelebb.

Ahogy eljátszadozunk, mind kettõnk vére elkezd forrni, ami szerintem nem olyan meglepõ. Kicsimbõl halk sóhajok és nyögések felváltva szakadnak fel, ahogy csókolgatom meg simogatom minden fele. Meg akarom neki mutatni mit éreztem én a múltkor, amikor õ elégített ki engem.

Lassacskán kigombolom a nadrágját és húznám le, mikor megfogja a kezemet.

- Dai. – hallom hangját, de nem engedem, hogy megakadályozzon. Tudom, hogy vágyik rám. Hallom. Érzem.

- Sssss. Nyugi, lazulj el. Csak érezz és élvezz. – mondom neki, majd nyakát csókolom meg, amire felsóhajt.

Elengedi a kezemet és végre le tudom venni róla a nadrágot. Lejjebb haladok ajkaimmal és csókjaimmal, mire egyre hangosabb sóhajok törnek fel belõle. Elmosolyodok, majd mikor leérek, ágyékához lágy csókokat adok rá, amire felnyög és érzem, hogy csípõjét megemeli. Elmosolyodok, majd megint szinte alig érintve érek hozzá és érzem, hogy ettõl mindjárt elélvez, ha így folytatom tovább.

Látom, most már érzi, meg érti, hogy mire gondoltam, de had adjak neki még egy kis ízelítõt. Ujjaimat belé csusszantom, mire felnyög hangosan. Felé mászok, megkeresem ajkait és birtokba veszem, miközben ujjaimat mozgatom szerelmemben.

Belenyög a csókba és látom, hogy nagyon élvezi, és ha így folytatom tovább, akkor tényleg el fog élvezni, de nem így akarom, hogy elélvezzen. Még többet szeretnék neki nyújtani, hiszen megérdemli.

Elszakadok ajkaitól és ágyékához hajolok le, miközben ujjaimat kicsit pihentetem, de amint megtaláltam a keresett testrészt. Ajkaimmal is rátapadva kezdem el mozgatni megint ujjaimat. Kicsim hangosan felnyög és érzem, hogy elkezd vonaglani kezeim alatt. Nem is kellett sokat várnom és szerelmem elélvez.

Elmosolyodok, majd felé helyezkedve csókolom meg, és éhesen vadul kap ajkaim után, amire belekuncogok kicsit a csókba. Érzem, hogy nadrágommal matat. Ezek szerint engem is érezni akar sötétben. Segítek levenni a nadrágot és a felesleges ruhadarabokat. Hát igen kicsim kényeztetése meghozta a várt eredményt. A dákó már áll, mint a cövek.

Bejáratához helyezem magam, majd gyengéd, de még is határozott mozdulattal beléhatolok, amire mindketten felnyögünk. Elkezdek mozogni benne és rá kell jönnöm sokkal jobb vakon szeretkezni, mint úgy hogy ha lát az ember. Így legalább mindent kiélvez, amit csak lehet. Ajkai után kapva marcangolom száját, de viszonozza is.

Fokozom a tempót és így még hamarabb is jutunk el a csúcsra. Egymást a mámorba borítva élvezünk el és lépjük át az orgazmus kapuját. Kicsim mellé fekve pihenek. Kcsim hozzám bújik és felsõ testemet simogatja. Magamhoz ölelve a hátát simogatom.

- Szeretlek Ayame. – mondom neki õszintén és a fejére adok egy puszit.

- Én is szeretlek Daisuke. És igazad volt. – mondja és hallom a hangján, hogy mosolyog.

- Tudom, úgy hogy mindennek meg van az elõnye. – mondom mosolyogva, majd megcsókolom és megint olyan csatára hívom a nyelvét, amit senki nem képes megnyerni.

Pár nap elteltével kicsim kevesebbet van velem. Mindig dolga akad, csak azt nem tudom, hogy mi. Remélem, majd el fogja mondani, ha méltónak vagy érdemesnek talál rá, hogy elmondja az igazat, mert érzem, hogy amiket mond, csak kifogások, de nem csinálok belõle balhét.

Ma is éppen egyedül vagyok. már tök jól meg tanultam közlekedni a lakásban, de még akad mit tanulnom. A konyhába érve összefutok, apummal megkérem, hogy vigyen el egy kis állatkereskedésbe.

Bemegyünk és veszek kicsimnek egy kis meglepetést kiskutya formájában. Mikor magamhoz ölelem, a kicsi kutyát nagyon selymes bundát érzek és olyan finom kölyökkutya illata van. kifizetem, majd hazamegyek.

Mikor megérkezünk a házba, hallom, hogy kicsim jön az ajtó felé és mikor meglát neki kezd.

- Te merre voltál? Nem elég, hogy hazajövök és te nem vagy semerre, de még egy üzenetet sem hagysz. – mondja, mire csak elmosolyodok.

- Ne haragudj. Apummal voltam és ezt vettem neked. – válaszolom, majd a kiskutyát próbálom neki mutatni, bár pontosan nem tudom hol áll, de azért remélem tetszeni fog neki és elfogja fogadni tõlem

- Én is szeretlek, Dai.- suttogja a fülembe, mikor elválnak ajkaink egymástól.

Elmosolyodok, majd behunyom a szememet, mert így legalább látom magam elõtt tökéletes szerelmemet. Kezemet becsúsztatom felsõje alá és kikapcsolom a melltartóját. Erre csak annyit érzek, hogy szerelmem a hátamra kezd el dönteni, pedig kicsit kényeztetni akartam volna.

- Dai, most neked nem szabad megerõltetni magad. - mondja. - Te most csak élvezd...

Leveszi rólam a felsõt is, amit segítek neki, hiszen néha kicsit még vannak fájdalmaim, de nincs semmi gond. Mikor megérzem, lehelet finom csókjait a hideg kiráz, annyira jól esik és egy kéjes sóhajjal tudtára is adom.

Leveszi nadrágomat és farkamat kezdi elkényeztetni, mire a kezemet a fejére teszem és elkezdem kicsit simogatni, hogy bátorítsam, mert nagyon is jól esik, amit csinál. Finoman csókolgatni kezdi farkamat, amire csak felsóhajtok és közben a combomat simogatja, amivel kicsit kikészíti az idegeimet. Egyik pillanatról a másikra, csak azt veszem észre, hogy ajkai közé veszi, és úgy kezdi el szívni, hogy a lelkes is kiszívja belõlem, annyira jól csinál mindent. Fokozza a tempót is, ami egyre közelebb hozza a mennyországot. Mélyen a torkában érzem magam és ahol már elszakad minden cérna, fejemet oldalra vetem, és a párnámat harapom, meg a plédet markolom, mire nagy élvezettek közepette elélvezek szerelmem ajkaiba.

Mikor minden élvezet végig járja, testemet kicsim még simogat egy kicsit, majd magához ölelve simogatja a hajamat.

- Ez isteni volt... – sóhajtom, mert tényleg istenien csinálta.

- Örülök, hogy tetszett. – rámosolygok és kinyitom a szememet, hogy láthassam, de semmi eredménye. A fejemet a vállába fúrom és elalszok.

Mikor felébredek, érzem, hogy szerelmem még mindig ott van mellettem

- Kicsit éhes vagyok... megkérdeznéd anyámat, hogy van-e valami ehetõ? – kérem meg szerelmemet, bár tudom, hogy nincs jó hangulat közöttük, de kicsit akkor is éhes vagyok.

- Inkább szerzek én magam.

- Köszi, Aya... – fekszek vissza óvatosan.

Amíg oda van, addig próbálok kezdeni magammal valamit, de semmit nem tudok csak fekszek és hallgatom a hangokat. Olyan furcsa, hogy mióta nincs látásom egyre jobban érzékenyebb vagyok a hangokra és sokkal több mindent megtudok belõlük, mint abból, hogy ha látnám is.

Nem sok idõ elteltével szerelmem visszajön, próbálom a hang irányába fordítani a fejem, de nem tudom merre is van pontosan.

- Köszi, Aya. Anyám itt van?

- Nem tudom, nem találkoztam vele. Inni hozzak valamit?

- Kösz, ne, ez most így elég. Bekapcsolnád a tévét?

- De hát... - tudom, mit szeretne mondani, de attól hogy még nem látok hallani tökéletesen hallok. - Persze.

Bekapcsolja a tv-t, és ahogy hallom a dolgokat, a lényeget le tudom következtetni, de még is, mi van azokban a részekben, amiket nem látok és nem is hallok. Nem olya jó így filmet nézni, de nem tehetek róla semmit. Ahogy nézzük, a filmet elálmosodunk. Fõleg én a nagy koncentrálás miatt, ezért úgy döntünk, hogy inkább eltesszük magunkat holnapra.

Másnap reggel mikor felébredek, szerelmemet már nem találom magam mellett. Felülök az ágyra.

- Aya! – kiabálom el magam, de semmi választ nem kapok. Lehet el kellett mennie, mert dolga volt. Felállok, de a legelsõ dologba, ami az utamba kerül, elvágódok.

Szitkozódok egy sort, majd feltápászkodok és megpróbálok valami értelmes gúnyát találni magamnak, amit fel is vehetek, és még esetleg valahogy néznék is ki benne. Találok egy bemelegítõ nadrághoz hasonló ruhadarabot, amit fogok és felveszek, majd keresek valami felsõt, mert a kicsiknek csak nem a rozoga felsõ testemet kéne látniuk. Felveszem, majd valami botot keresek, amit találok. Elmegyek wc-re ami kicsit nehezen sikerült, de hát valahol a folyadékot ki kell adni. Nem igazán sikerül a dolog ezért szólok a bejárónõnek, hogy jöjjön és takarítson össze, amin meglepõdik. Megcsinálnám én, de hát mivel nem látom nem is tudom, hol kell és mit kéne törölnöm.

A botom segítségével lemegyek a földszintre, de nem egyszer estem le teljesen az utolsó lépcsõnél tartok, mikor éppen elesni készülök, de a hugiék megfognak.

- Bátyó te meg mit csinálsz? Nem kéne pihenned?

- De kéne, csak éhes vagyok, és inkább nem akarok senkit sem ugráltatni és lejöttem valami kajáért. – próbálom magyarázni nekik a dolgot, mire csak leültetnek a kanapéra.

- Most szépen itt maradsz és meg fogod enni a fõztünket. – mondják mosolyogva, amire tisztán ki tudok venni a hangjukból.

- Értettem fõnökök. – mondom mosolyogva, mire boldogan szaladnak ki a konyhába.

Ahogy várakozok nem sokkal késõbb ajtónyitódást és csukódást hallok. Nem szólok semmit, csak várok, hogy mi fog történni és milyen lépteket hallok. Nem is kell sokáig várnom és az illatõ elkezd közeledni. Ismerõsek a léptek és mivel a lépcsõ felé irányul, ezért gondolom, hogy szerelmem az.

- Aya. Itt vagyok a nappaliba. – szólok neki, mire elindul felém.

- Szia. hát te miért nem odafent pihensz? – érdeklõdik, mire csak mosolyogva nézek valamerre, de remélem rá.

- Nem találtalak reggel sehol és gondoltam sétálok egy kicsit, de ekkor találtak meg a hugiék és ide lettem leültetve. – válaszolom kedvesen, majd megpróbálom kitapogatni merre is találom szerelmemet, mire megfogja a kezemet.

- Hogy érzed magad? – érdeklõdik, mire a kezére adok puszikat.

- Most már jól, hogy velem vagy, de merre jártál? – érdeklõdök, mert kicsit azért még is csak érdekel, merre jár szerelmem.

- Csak a postára kellett elmennem, meg a hotelben volt egy kis dolgom és azokat kellett elintéznem, de már itthon vagyok veled és nem foglak magadra hagyni. – mondja mosolyogva, mert hallom a hangján.

- El tudtál mindent intézni, mert ha esetleg nem, akkor el tudok menni veled délután. – ajánlom fel, mert egy kis friss levegõre vágyok.

- Minden rendben van, te meg szépen itthon maradsz és pihenni fogsz, mert az orvos azt mondta és nem akarom, hogy bármi bajod legyen, mert akkor megint vissza kell kerülnöd, azt meg nem akarom. – mondja és hallom hangjában az aggodalmat.

- Nem fogok vissza kerülni, csak hiányzik a friss levegõ, az hogy a szabadban legyek. – magyarázom neki, mire hugiék jönnek be.

- Meghoztuk a reggelidet. – mondják mosolyogva. – Szia Aya. Minden rendben van? – érdeklõdik hugi, de még mindig fogom szerelmem egyik kezét, míg a másikkal a kaja felé nyújtanám, csak nem tudom, melyiknél van és a pontos helyét sem.

- Tessék. – teszi a kezembe Hanako.

- Köszönöm szépen.

- Igen megjöttem és köszönöm, hogy vigyáztatok rá, remélem nem volt túl sok gondotok vele. – mondja szerelmem, amire csak nevetnek. Jó mosolyogni és nevetni, hallani õket.

- Azért még hallok. – jegyzem meg mosolyogva. Kezdem egyre jobban felfogni a helyzetet és nem kiakadva, hogy megvakultam. Meg van mindennek a jobbik oldala. Ilyenkor jobban érzem a dolgokat és ebbe egyszer szerelmemet is bele kell avatnom, hogy milyen szépségei vannak a vakságnak. Amíg én megreggelizek, addig a csajok beszélgetnek és jó, hogy legalább õk kijönnek egymással, pedig az elején kicsit féltem, hogy pont velük nem fog kijönni, de tévedtem aminek örülök.

- Mi...mi? Hogyhogy...semmit? – mondja rekedten.

- Semmit...fekete...fekete minden...ha kinyitom is...megvakultam, Aya... Aya... - hebegem és annyira megijedek, hogy elkezdek sírni.

- Nyugodj meg, édesem, nyugodj meg. – mondja, de hallom a hangján, hogy cseppet sem nyugodt, ami egyre jobban idegessé tesz. - Rögtön szólok az orvosnak.

Nem hallok semmit csak a gépek csipogását, majd nem sokkal visszatér egy orvos, ahogy a hangjából hallom, majd egybõl elvisznek, hogy megvizsgáljanak.

A vizsgálat végén. Egyedül hagynak, majd mikor bejön valaki és odakucorodik, mellé rá jövök, hogy szerelmem az.

- Mi fog történni, kicsim? – kérdezem nyugodtabb hangon.

- Átmeneti állapot. Dai, mostantól én vagyok a szemed... Egy darabig. Megküzdök azért, hogy láthass...

Amikor feláll valamit hallok leesni. Mikor megkérdezném, hogy mi az szerelmem egybõl megszólal.

- Bocsáss meg, egy percre... – kimegy a folyosóra és megint egyedül vagyok a sötétséggel. 10 percet lehettem egyedül, mert számoltam az óra kattogását. Kicsim visszajön, de nem hallok egy szót sem, csak azt, hogy milyen ütembe szuszog.

- Kicsim minden rendben van? – kérdezem tõle, bár csak kicsit forgatom a fejemet.

- Persze, csak egy telefont el kellett intéznem. – mondja, de hallom a hangján, hogy kicsit mintha füllentene.

- Fel vagy zaklatva. – jelentem ki.

- Honnan veszed? Hallom meglepett hangját, bár látni nem látom.

- Hallom a hangodon. Mindent lehet hallani, mert olyankor megváltozik a leejtésed és a hangod is megváltozik. – magyarázom kicsimnek, majd odajön hozzám és megfogja a kezemet.

- Ne aggódj, csak épülj fel. – mondja, majd ajkait érzem meg számon, amit egybõl viszonzok, és az arcára teszem a kezemet. Elkezdem, simogatom és élvezem a pillanatokat.

Két nap múlva kiengednek a kórházból. Haza visz kicsim és érzem, hogy az ajtó elõtt megtorpan.

- Mi a baj? – kérdezem, és a kezét fogom.

- Nem hiszem, hogy nekem ide be kéne mennem. – mondja kicsim.

- Nélküled nem megy semmi. Anyámmal meg ne foglalkozz, majd én megbeszélem vele. – mondom neki, mire csak nagyot sóhajt. – kérlek szépen. – könyörgök, amennyire tudok.

- Rendben menjünk. – hallom a hangján, hogy kicsit elmosolyodik.

- Ez a beszéd. Bemegyünk és hallom öcséim szaladnak felém.

- Bátyó. – mondja és megölelnek, de majdnem felborítanak, ha Aya nem fogna.

- Hé, kicsit óvatosabban, mert elgyengültem. – mondom nekik, de csak a távolba nézek.

- Dai itt vagyunk lent.

- Tudom fiúk, de nem látom. – válaszolom és hallom anyámnak a lépteit. – Anya ne mondj semmit. – mondom már elõre mikor hallom, hogy levegõt vesz. A hallásom nagyon kifinomult így mindent hallok jobban, amit ugyan úgy értek, mintha látnék is.

- Na de kis fiam. – mondja anyám, de nem érdekel.

- Anya nem érdekelsz. Aya itt fog lenni velem. Jobb, ha hozzá szoksz a gondolathoz. Nélküle nem fogok sehova sem menni. Õ a szerelmem és a szemem is. – mondom komolyan és érzem, hogy kicsit megszorítja a szememet. – Kicsim menjünk, a szobámba kérlek. Szeretnék lepihenni.

Felmegyünk a szobámba, ahol megkeresem a szobaajtó kulcsát és bezárom, majd elbotorkálok az ágyhoz, miközben, majd nem elvágódok, majd szerelmemhez szólok.

- Gyere ide mellém. – kérem, és a kezemet nyújtom. Megfogja és mellém ül. Magamhoz ölelem, és nem akarom elengedni.

- Maradj velem, kérlek. – suttogom, majd a kezemet az arcára teszem és én is odafordítom a fejemet, miközben ajkait kicsit kitapogatom. – Szeretlek Aya. – mondom neki, majd bizonytalanul odahajolok és megcsókolom.

Reggel arra kezdek el ébredezni, hogy valaki a nadrágomnál szöszmötöl, és elég hamar megtalálja a be utat és farkamra teszi a kezét. Kinyitom a szemem és Aya-ra nézek.

- Aya... – nyögök fel álmomból felriadtan és Aya-t nézem.

- Jó reggelt édesem! – rám néz, és mint aki semmit nem csinál, tovább garázdálkodik.

- Ne, Ayahh... kk..ne... – nyöszörgöm, elcsukló hangon miközben elkezd éledezni vágyam.

- Még mit nem. – látom, mit sem érdekli tiltakozásom és csak egyre jobban kényezteti meredezõ férfiasságomat.

Egy sóhajjal megadom magam és hátra dõlök párnáim közé. Elkezdi nyakamat csókolgatni, majd folyamatosan halad lefele, amire csak sóhajok hagyják el ajkaimat. Tovább halad lefele, de mikor a hasamnál jár abba hagy mindent és egy puszit kapok az arcomra, majd szûzies szemekkel néz rám.

- Na, abbahagyjam?- néz rám. Nem hiszem, el kikészít ez a nõ teljesen. Nem tudom, mit csinálhatnék, vagy mit csináljak.

Csak sóhajtok egyet, majd megint megindul felfedezõ úton, a testemen, amire felsóhajtok. Nem sokkal késõbb eléri teljesen erekcióban álló késségemet, amin végig nyal és eleinte nyelvével kényezteti, majd felnéz rám és teljesen a szájába veszi, amire felnyögök és élvezem az együtt töltött pillanatokat. Szívogatja, nyalogatja, már mindent csinál, amit csak kell és nem is kell sok, hogy elérjek a csúcsra, de ekkor kiveszi szájából és megint kezével kezdi el izgatni vágyamat, ahogy csak kell. Nem sokkal késõbb, a kezében élvezek el hangosan felnyögve.

- Aya.. – sóhajtom oldalra fordítva a fejemet.

- Hmm? – felkúszik hozzám és lopva a nyakamba csókol.

Próbálom légzésemet normalizálni, majd feltápászkodok és intek neki, hogy kövessen a fürdõbe. Bemegyek, leveszek mindent, majd beállok a tus alá és elkezdem folyatni magamra a kellemes hõmérsékletû vizet.

Nem sokkal késõbb érzem, hogy valaki sétál mögém és a kezeit a derekamra teszi, majd a hasamnál átölel. Elmosolyodok, majd megfordulok és Aya-val találom szembe magam. Magamhoz ölelem, majd gyengéden megcsókolom, amit viszonoz, végül egy meglepõ mozdulattal a falnak nyomom, amire csak felnyög egyet, de érzem, hogy el is mosolyodik. Tovább csókolom, majd nem is várok semmit, mert ha már egy kicsit ilyen korán reggel felkeltett érje õt is egy kis meglepetés, de azért hogy ne legyek nagyon gonosz és szemét, ezért ujjaimat csúsztatom belé, amire felnyög hangosan és elszakad ajkaimtól, de én a nyakát és a melleit kezdem el csókolgatni, miközben ki-be húzogatom ujjaimat, hogy minél nagyobb élvezetet nyújtsak neki.

Mikor elég nedvesnek érzem, farkamat helyezem bele, amire mind a ketten felnyögünk. Egyik lábát felrakja a derekamra, így még jobban vele tudok hatolni és elkezdek mozogni benne, amikre nyögések sorozata hagyja el ajkaimat. Miközben folyamatosan mozgok benne egyre jobban fokozódik a tempóm és egyszerûen képtelen vagyok leállni. Nem sokkal késõbb egyszerre nyögünk fel és lépjük át az élvezetek kapuját.

Kicsúszok belõle, majd elkezdünk végre tusolni is. kicsimnek mindenét alaposan megmosom, fõleg nagy figyelmet szentelve gyönyörû kebleire.

- Dai. A melleim már elég tiszták nem gondolod? – mondja vigyorogva, mire rá nézek.

- Az attól függ, honnan nézzük. – mondom én is neki vigyorogva, amire csak egy puszit kapok az ajkaimra, de nem sokkal késõbb megszólal a hasam, majd pár percre rá Aya-é is.

- Ha végeztünk készítek egy kis kaját. – mondom neki, amire kinyílnak a szemei, de nem engedem, hogy bár milyen kérdést is feltegyen, mert megcsókolom. – Elõbb kóstolj, majd utána kérdezz. – mondom neki, majd kiszállok, megtörölközök. Bemegyek a szobámba és felveszek egy tiszta bokszert és egy nadrágot, majd kicsimmel együtt lemegyek a konyhába, ahol a család éppen a reggelit fejezi be.

- Jó reggelt köszönünk, mire anyámék elég szúrós szemmel néznek ránk. Azt hiszem ebbõl nem fog kisülni semmi jó dolog.

- Daisuke beszélni akarok veletek. – mondja anyám, amire csak nagyot sóhajtok.

- Maradj itt rendben? Jövök mindjárt. – mondom Aya-nak, de anyám rénk néz.

- Nem. Õ is jöjjön velünk. – mondja ellent mondást nem tûrõ hangon.

Anyám után megyünk, aki apámnak az irodájába vezet minket. Na, azt hiszem, most lesz leosztás vagy fejmosás a kettõ közül valamelyik. Megállok és Aya-t magamhoz ölelem, és a derekát simogatom.

- Kis fiam még is mit képzeltek magatokról? Nem elég hogy hajnalba jössz haza, de már korán reggel azt kell hallanunk, hogy mit csináltok. – kezdi anyám a magas „C”-én.

- Anya. Felnõtt férfi vagyok. azt csinálok amit akarok és akkor jövök haza amikor akarok. – mondom neki komolyan és kicsimet ölelem.

- Nagyon félre visz téged ez a nõ kis fiam. – mondja anyám, mire most már tényleg bepipulok.

- Ayame-nak hívják, és egyáltalán nem visz félre. – mondom komolyan és kiállok kicsim mellett.

- Dai. Hagyd nem szívesen látott személy vagyok megértem. – mondja, majd elenged és a garázs felé megy.

- Köszönöm anya. Az egyetlen személyt elûzöd mellõlem, aki szeret és én is szeretem. – mondom komolyan és kicsim után megyek. Ahogy meglátom, már hajt elfele. Felpattanok úgy, ahogy vagyok félmeztelenül és kicsim után sietek. Nem vészem észre az egyik pirosat, mert csak kicsimet figyelem és követem. Egyszer csak nekem jön egy kocsi és kilométereket repülök és lehorzsolódik a bõr a hátamról és a mellkasomról is, miközben a fejemet is beverem a falba és elveszítem az eszméletemet.

Nem tudom, mikor térek magamhoz, de csak annyit érzek, hogy valaki a kezemet fogja és rajta fekszik. Kinyitom a szememet, de csak a sötétség fogad.

- Valaki… hahó, valaki… kapcsolja fel a lámpát. – mondom és kezdek kicsit kétségbe esni.

- Dai. – hallom kicsim hangját. – Mi a baj? Hiszen világos van. – mondja, mire teljesen kétségbe esek.

- Aya. Nem látok. Nem látok semmit. – mondom kétségbe esve és nem tudom mi lesz velem ezek után, hogy nem látok…

Amikor haza megyek, ígéretemhez híven beszélgetek hugiékkal, de nem tudok rájuk rendesen odafigyelni, mert folyamatosan csak Ayame jár a fejemben. Este átmegyek a szobámba és lefekszek aludni, de még mindig Ayame jár a fejembe és azok a csókok, amiket kaptam meg adtam neki olyan édes és finom csókjai vannak, szinte szomjazok utánuk. Nagy nehezen elalszok.

Másnap reggel olyan mélyen alszok és annyira kifáradtam, hogy csak délbe kelek fel. Felveszem a telefont és elkezdem hívni Aya-t.