Vigyorogva áálók a ringben és üvöltözök vigyorogva hogy bejutottam és mostmár hivatalos pankrátor vagyok.Tényleg látszik rajtam hogy kimondhatatlanul örülök.Látom ahogy beakar jönni egy lány kiugrok a ringből és elkezdek befelé menni.A pankrátor társaimmal pacsizok majd bemegyek az öltözöbe és elkezdek zuhanyozni.
-El sem hiszem bejutottam megtörtént az amiért 6 éves krom óta keményen dolgoztam,pankrátor lettem,és végre megvan a hivatalos munkám.Oh baszus mennyire féltem hogy nem fog összejőnni de végülis sikerül és a nagy híres pankrátorokkal tudok együtt dolgozni mint például :Batista,Undertaker,Khali,Triple H....És még sokan mások.De melyik ővet is próbáljam elöszőr megszerezni?Wwe bajnoki őv vagy a ECW világbajnoki ővet?WWe bajnoki őv jó lesz elsőnek.
Mondom vigyorogva mikőzben Zuhanyzok.Mikor meguntam kiszállók felöltözök és leülök pihenni,ekkor jön be pár pankrátor bosszús tekintettel rám nézve.Nekem fut az egyik és felpattanok és elkezdem ütni majd beleütöm a falba a fejét.Megfordulok a másik már pöröllyel fut nekem éppen jókor térek ki ezért fejbe üti azt kinek a fejét a falba ütöttem.Senki sem tudja de tiltott harcművészetett üztem.A sok fájdalom miatt.Úgy gondoltam rosszabb nekem már nem lehet.Saját fegyverem volt amivel öltem az emebreket.Ezért vannak a hegek a testemen.Nagyon kevés ember láthatja ezeket.A harmadik már kezd félni jéghideg szemekkel nézek rá,mint egy hidegvérű gyilkos.Bár az is voltam már gyerekként és az is vagyok.Az a fajta ember vagyok ki túl magasra fejlődött erővel született.De ez engem sosem érdekelt,nem érdekel a külső sosem.Mellettem huzodik el a másik kettő.Majd mindhárom elfut.Nem az a fajta vagyok aki könnyen megijed,inkább egy gyilkoló mániás gépezet kiben nehezen alakulnak ki érzések.A szüleimet sem szerettem sosem ahogy nővéremet sem.Apámat egyszer majdnem meg is öltem.Nagyon nagy szerencséje volt hogy lecsuszott az ütésem ,különben mehetett volna a család a temetésére majd felhívom a nővéremet és a családot elmondani hogy felvettek,mindenki nagyon örül ennek a nővérem el is sírta magát mondjuk nem értem hogy miért kellett ezért elsírnia magát,dehát én nme érthetem ezt.Majd felállok elteszem a telefont és leveszem a polót és ott hagyom majd úgy indulok kifelé.Közben találkozok a General menedzserrel akivel elkezdek beszélgetni elkezd viccelődni,én meg nevetek majd mikor elköszönünk megyek tovább és néhány lány pankrátor igen csak csábitó mosolyt küld felém,valahogy már megszoktam így jéghideg arcal megyek tovább és az egyik szülö odajön hozzám beszélgetni szeretne.Félrelököm és megyek tovább,nincs kedvem beszélgetni és ezt elég nyilvánvalóan fejezem ki a jéghideg szemekkel és a jéghideg ábrázattal.Majd ekkor hallom meg a nagy ricajt az üvöltözést egy vékonyabb lány hangot és az őr hangját.Mikor odaérek az őrt látom márcsak az őrt látom ki felém jőn és mosolyogva néz rám.Szemem jéghideg majd mikor megtorpan a szemeimet látván nekifutok és szíven ütöm majd elveszem a kulcsot és kimegyek megnézni kivan ott kinn
-Mi ez a csúnya beszéd?Nem illik egy ilyen kislány szájába-Fordul a hangom irányába majd engem pillant meg.
-Rossz emberrel huztál ujjat.És nem a te faszod fog a számba járni-Látszik rajta hogy ideges,ám ezzel a mondatával sikerült engem is kicsit fel idegesitenie.
-Na ide figyelj te kislány jobb,ha nem játszod itt a nagy kislányt mert nem áll jól neked.-Mondom neki,majd megfordulok.
-Tudod mit nem vagyok kiváncsi a véleményedre.Anyámékéra sem voltam 12 éven keresztül akkor a tiédre sem leszek-Mondja komoly arcal,amit látok a szeméből
-Sajnálom a szüleidet őszintén,és tudod mit?igazuk van te már elveszett ember vagy felesleges veled foglalkozni.Nem tudom mitől lettél ilyen,de akkor sem lehet fontos,hogy ennyire kifordulj őnmagadból.-Mondom komoly arckifejezéssel közben harcos illetve fenyegető pillantással ránézve,közben látom hogy megijedt tőlem
-Semmi közöd hozzá,hogy mitőrtént velem és igen is fontos.Lehet,hogy neked semmit sem jelent,de az,ha az embernek a saját ölébe hal meg a 2 éves öccse 5 éves korában eléggé megrenditi az embert.Ezek után meg az is, hogy nem foglalkoznak vele a szülei és látni lehet rajtuk minden nap,hogy engem hibáztatnak.-Mondja komolyan majd lerogy a földre és elkezd sírni
-Most mit tegyek veled?-kérdem ránézve,majd odamegyek és leülök mellé és átkarolom öt
-Tudod senkinek sincs olyan gyermekkora amiről álmodik.Én arról álmodtam hogy együtt lehessek a családdal és hogy boldog életet éljek és hogy sikeres pankrátor legyek.Apám nem foglalkozott velem.Anyám alkoholista,nővérem prosti.Ez miatt a sokk miatt mentem el tiltott harcművészetet üzni.8 éves koromtól 16 éves koromig üztem,valahogy megnyugvást hozott az életembe,végülis ha úgynézzük akkor hasonló gyermekkorunk volt.-Mondom ránézve majd letörlök egy-két könycsepett arcáról.
Reggel mikor felkeltem izgatottan tettem, hiszen tegnap anyámék mutatták a két meghívót, amit a Royal Rumble-ra szólt. Mindig is imádtam azokat a mérkőzéseket, és most először lehetek megint együtt a szüleimmel azóta, hogy az öcsém meg halt. Felöltözök, majd elmegyek a suliba, ahol izgatott vagyok. Egy-két gyerek be is szól nekem.
-Mi az mostanában a degeneráltak is lehetnek boldogak? – mondja lenézően. Mire felkapom a vizet és odamegyek hozzá, majd a falhoz nyomom.
-Ide figyelj te kis hülye. Jobb lesz, ha leszállsz rólam, mert különben beverem az orrodat, és utána már járhat a pofád. – mondom komolyan, amitől megijed. – jól gondoltam te is csak egy betoji vagy jobb lesz, ha leszeded a csini kis szádról engem, különben kidekorálom. – leteszem, majd megyek tovább és mindenki hatalmas helyet hagy nekem. Bemegyek, és végig ülök az órán, mikor a tanár egy szer felszólítana olyan csúnyán, nézek rá, hogy inkább mást szólít fel. Félnek tőlem a suliba.
Mikor végzek mára. Összepakolom a cuccaimat, majd elindulok haza fele. Látom, hogy egy kislányt bántanak, egy sikátorba igen meg akarják erőszakolni. Odamegyek és megállok, közben csípőre teszem a kezem.
-Hagyjátok békén, azt ajánlom, mert kidekorált képpel mentek haza – mondom komolyan, mire a srácok csak elkezdenek nevetni.
-Még is kinek képzeled magad te kis liba? Ida állítasz, és csak úgy elkezdesz fenyegetni minket. Na tudod kivel, szórakozz. – intett a haverjainak, hogy jöjjenek. Körbe fogtak, majd odasétálok a sráchoz, akivel beszéltem és a szemébe nézek jeges tekintetemmel.
-Tudod, mit inkább most azonnal szaladj el, ha nem akarsz bajba keveredni – mondom komolyan és eléggé fenyegető hangon, mire csak elneveti magát, majd a falhoz szorít és megpróbál megcsókolni, de elfordítom a fejem, majd az ujjammal körözök párat és már a levegőben, pörög. Én ugyanúgy lebegek a levegőbe, ahogy eddig voltam és csak mosolyogva nézek rá, mire mindenki elkezd szaladni. Abba hagyom és letetetem magam a földre, majd a srácra nézek.
-Remélem, tanultál a leckéből, és ha legközelebb szólok neked, inkább elfutsz, mint egy kis nyuszi. – mondom komolyan, majd odamegyek a lányhoz, aki fél tőlem. Nem is várok, többet felsegítem, majd a cuccait is oda adom neki. Kapok egy nagyon gyenge köszönömöt, majd el is fut. Felveszem a táskámat a földről, majd hazamegyek. Felveszem a szokásos kis szerkómat, amit ilyenkor szoktam. Lemegyek, és anyám rám néz.
-Lynett Hagara. Remélem nem ebbe a cuccban, akarsz eljönni a mérkőzésre. – kérdi komolyan és próbál fegyelmezni.
-Anyja eddig 12 éven keresztül nem szóltál bele az életembe, hogy mit hogyan csináljak, akkor nem most fogod meg szabni. – mondom komolyan és ridegen, amitől kicsit megijed, majd inkább felveszem a cuccomat. – majd a mérkőzésen találkozunk, van egy kis dolgom. – mondom, majd felveszem a jegyet és elmegyek otthonról. Meg se várom anyám válaszát. Elmegyek sétálni, ahol sok pasi megfordul utánam, amit nem is bánok meg csodálok, hiszen elég merész az öltözetem. Egy kis fekete topp meg egy kis fekete rövidnadrág csizmával, ami úgy szint fekete. Hajam teljesen le van engedve így a fenekemet is, eltakarja kicsit. Úgy döntök, nem sétálok tovább és elmegyek a mérkőzésre. Leülök, majd mikor megjönnek anyámék is. Leülnek mellém, de kicsit elhúzódnak. Megforgatom a szememet, majd a mérkőzést nézem és elkezdet szurkolni Sinobu-nak. Annyira helyes és észveszejtő az a pasi. Mikor vége van a meccsnek, felállok és minden szólás nélkül, megyek el anyáméktól és lemegyek, mert találkozni akarok vele. Sétálok, mikor elém áll egy nagy behemót állat.
-Még is mit akarsz? Azt hiszed, hogy te vagy a kiváltságos és bemehetsz, na tünés innen kis picsa. – mondja komolyan.
-Te azt hiszem nem vagy tisztába, hogy kivel beszélsz. – mondom komolyan és kicsit idegesen
-Te nem vagy tisztába kisanyám. Na húzz el innen, de nagyon gyorsan. – mondja, majd megfog a kis ruhadarabomnál és ki hajit, mire válaszolnék a levegővel, már be is csukta az ajtót.
-A faszom essen beszéltek. – mondom komolyan és dühösen, majd egy szél löketet adok az ajtónak, ami nagy hangzavarral ér véget.
-Mi ez a csúnya beszéd? Nem illik egy ilyen kis lány szájába. – fordulok a hang irányába és Sinobu-t látom meg.
-Rossz emberrel húztál ujjat. És nem a te faszod fog a számba járni. – mondom komolyan és dühösen, amire látom, hogy kicsit felhúztam.
-Na ide figyelj te kis lány. Jobb, ha nem játszd itt a nagy kislányt, mert nem áll jól neked. – mondja nekem, majd megfordul.
-Tudod, mit nem vagyok kíváncsi a véleményedre. Anyámékéra sem voltam 12 éven keresztül akkor a tiéd se leszek – mondom komolyan, ami igaz, de ezzel most azt is próbálom leplezni, hogy bejön nekem nem is kicsit.
-Sajnálom a szüleidet őszintén és tudod mit igazuk, van te már elveszett ember vagy felelésleges foglalkozni veled. Nem tudom, mitől lettél ilyen, de akkor sem lehet fontos, hogy ennyire kifordulj önmagadból. – mondja komolyan és vmi harcos tekintetféleséget, vihetett bele, mert megijedtem tőlem, ami nálam nem szokás.
-Semmi közöd hozzá, hogy mi történt velem és igen is fontos. Lehet, hogy neked semmit nem jelent, de az, hogy ha embernek a saját ölébe hal meg a 2 éves öccse 5 éves korában eléggé megrendíti az embert. Ezek után meg az is, hogy nem foglalkoznak vele a szülei, és látni lehet rajtuk minden nap, hogy engem hibáztatnak. – mondom komolyan és kitört belőlem, nem tudom miért, hiszen ezt még senkinek nem meséltem el és olyan történik, ami eddig még soha. Lerogyok a földre és elkezdek sírni, amit már 12 éve nem tettem…
Mivel már késő este van fáradt vagyok.De az is igaz hogy holnap egy olyan mérkőzésem lesz ami meghatározza az életemet.Mindenképp odakell majd figyelnem.Egész nap edzettem hogy jó formában legyek hisz nem lenne állapot ha a legnagyobb lehetőségemet elszúrnám.Nem engedhetem meg magamnak hogy veszitsek.Fiatal gyermek korom óta íratott be pankrátor iskolába az apám.Nagy tehetség vagyok elvileg.Én ezt nem hiszem el.Magam akarom bebizonyitani és nem hagyom hogy mások hitessék el velem.Apámnak 13 évesen elmondtam a célomat hogy az amit elakarok érni hoghy megszerezzem az interkontinentális bajnoki ővet az ECW világbajnoki ővet és legutolsó sorban a WWe bajnoki ővet.Az olyan bajnoki ővet nem is jutottak eszembe hogy nehézsúlyú világbajnoki őve meg az ilyen nagy ővek.Hisz rám kell nézni közép nehézsúlyú vagyok.Nem érdemlem meg azokat az őveket de ha olyna meccsre jutok ki hogy megnyerhetem hát állók elé,nem fogom visszafogni ott magam.Befogom bizonyitani azt hogy tehetséges vagyok és pankrátornak születtem.Sohajtok egyett elmegyek a fürdőbe elkezdem folyatni a mosdóba a vízet és lassan kezdek borotválkozni.Lassan-lassan végzek majd lezuhanzok és befekszek az ágyamba kapok egy hívást.A nővérem az.Biztos megint okoskodni akar nekem hogy veszteni fogok.
-Igen?mondjad mit szeretnél Melina?
Kérdem és sohajtok egyett közben meghallom a hanját és aggódást hallok benne.
-Vigyázz magadra öcsi.Drukkolok neked,de én nem tudok elmenni mert most fontos dolgom lesz.De mindenképp hívj majd fel hogy hogyan is sikerült.Rendben?
Elvigyorodok
-Csak nem aggódsz?Jó felhívlak majd de most alszok.Szia jóéjt
mondom majd leteszem a telefont és elkezdek aludni.Reggel korán fel kelek csak azért mert éhes vagyok.Igen tegnap nem ettem este semmit így nem csoda,hisz hozzászoktam hogy sokat eszek majd az edzéssel átdolgozom izommá.Kimegyek kócos hajjal és álmos arcal a konyhába és elkezdek főzni magamnak kávét majd közben még csinálok magamnak pár szendvicset.Mikor kész a kávé félbe hagyom a szendvics csinálást és kiöntöm egy bögrébe öntök bele tejet és teszek bele cukrot.összekeverem így szerencsére gyorsan elolvad benne a cukor és iszok belőle,majd visszatérek a szendvicsekhez és megcsinálom öket majd az alapanyagokat visszatszem a helyükre és beteszem a szendvicseket egy tányérba.Felemelem és a kávét is bemegyek a szobába ahol bekapcsolom a tévét és elkezdem nézni.Nem mondhatni hogy szegény családból származok.Egy foci meccset nézek közben szép lassan meg reggelizek éás megiszom a kávét.Sohajtok egyett elnyúlok a fotelban és nézem tovább a meccset.Nem mondhatnám hogy fú de érdekes meccs szinte mindig a levegőben vana labda komolyan ennyi erővel akár röplabda is lehetne.Vagy akár kosárlabda is.Fel kelek kiviszem a bögrét és a tányért és elmosom öket.Kicsit már magamhoz tértem letörlöm az asztalt majd a pultot is.Ezekútán kiveszek egy üditöt a hütöből és beleiszok kicist majd visszateszem és elmegyek fürdeni egyett.Nagyokat sohajtok közben hisz félek.Félek hogy mi lesz ma.Royal Rumble meccs lesz.Ez lehet 10,15,20 esetleg 30 tagú is.Az a lényeg hogy az ellenfelek kidogbajd a ringből és te maradj egyedül a ringben.Ha kiestél veszitettél is egyben.Ezt nem hagyhatom.Ezen a meccsen 10-en leszünk a ringben.10 újonc kik azért küzdenek hogy megszerezzék azt a szerződést amit ha aláírnak akkor már hivatalos pankrátor.Két szerződés fog várni engem.A Raw szerződése illetve Smackdown szerződése.Nem tudom melyik mellett döntsek.De végülis a Smackdown mellett döntök.Gyorsan megmosdok hajatmosok és kiszálók a kádból majd megtörölközök megszáritom a hajamat és elmegyek felöltözni.Felhúzok egy fekete bőrnadrágot egy fekete acél betétesbakancsot fekete ujjatlan polót és elkezdek bemelegiteni.kikapcsolok mindent becsukok minden ablakot felveszem a kulcsomat elteszem a telefonomat és kimegyek a kocsihoz és elindulok a stadion felé.Mikor odaérek kiszálok a kocsiból és bezárom az ajtót majd bemegyek és az öltözöben lehúzom a polómat és leteszem a sarokba.A pankrátorok köszönnek nekem mosolyogva és kezet fogunk.Bejőn a General menedzser és elmondja nekünk hogy ki hányadiknak megy ki.Nincs szerencsém elsőnek kell kimennem.Fogom is a fejemet.Páran megpaskolják a vállamat és vigyorogva sok szerencsét kivánnak.A bejárathoz megyek.Felsohajtok.Majd megszólal a belépő zeném.Elsőtétül minden.Két csőből tűz lobban fel mellettem,a kettő közé megyek és felemelem mindkét kezemet majd befutok a ringbe és felállok az egyik korlátra és kérem a biztatást.Csekélyen kapom meg de azók legalább igyekeznek buzditani ekkor jön be a második.Leugrok a korlátról és az máris nekem fut.élnis nekifutok és elkaszálom a torkánál.tovább futok és visszapattanok a kötélről keresztet rajzolok majd rádölök úgy hogy torkára érkezik a könyököm felülök és az ellenfél fulladozik.Vigyorgok és felállok majd nekifutok a kötélnek az ellenfél arrébb gurul feláll ö is neki fut a kötélnek és még mielőtt elkaszálna elcsuszok így átugor engem és továbbfut neki az előte levő kötélnek.Felpattanok és felemelem az ellenfelet és a kínos pontján érkezik a térdemre majd ekkor eldől és piehenek és kérek biztatást.Ekkor feláll az ellenfél nekem meg sikerül kidobnom.Pont ekkor jon be akövetkező.Megpróbál rögtön kilökni és én meg rögtön lendületből ki is dobom így tudok pihenni van annyi időm.Nekidőlok a korlátnka és pihenek míg be nem jön az 4-ik ellenfél odajön kezétnyújtja és kezetfogok vele ám ekkor kicsavarja a kezemet.Úgy kezdi rángatni feláll a korlátra én szabad kezemmel odanyolok lábához megfogom és hátradőlök így levágoma ringre és felállok nehezen.Feláll és elkezd ütni sikeresen védem az ütéseket neki lököm a kötélnek majd hasba rugom felugrok és félóllozásból fejberugom.Ekkor állók fel és vadul kezdem rázni a kötelet.
-Gyerünk!!!!!Had haljam hogy Sinobu!!!!!!
Üvöltöm fel és már sokkal többen üvöltik a nevemet elvigyorodok és nagyon jólesik mikor nekem fut az ellenfél felemelem és háromszor megpörditem a nyakamon és úgy vágom le a ringre ekkor jön be az 5-ik és rámnéz és egymásra bólintunk a nyakamba füzom a kezét és az 5-ik tag is ezt teszi az ellenféllel megfogjuk az ővénél és hátradölünk és felüvölt a fájdalomtól Felállok az 5-ik éppen kidobta az ellenfelet nekifutok és őt is kilököm és sátáni kacajt ejtek.Jőn a 6-ik bejőn és csak feszitgeti a nem létező izmait nekifutok hasbarugom behuzom a kétlábam közé a fejét hasánál összekulcsolom a kezeimet és felemelem a nyakamba és felugrok majd levágok a földre.Felállok és nekidőlök a kötélnek és pihenek.Mikor feláll az ellenfél odamegyek a vállamra emelem majd magamelé csusztatom hogy fejjel lefelé legyen és a két térdem között legyen a feje.Így tartom majd erősen térdre rogyok és felállok majd felállitom és kidobom a ringből nagyon simán megy a meccs.Elvigyorodok bejőn egy dagadt és a fejemet fogom fejbe üt és elesek.Felállit és nekilök a kötélnek és megakarna rúgni de én megfogom a kötelet így nem tud hasba rúgni ekkor futok neki éls tarolom el felállitom és elkezdem ütni már szédül a kötél elött van közvetlenül.Felugrok és kétlábbal mellkason rugom és kiesik a ringből.Már csak két ember.Felsohajtok.Bemegy a kilencedik és elkezdjük egymást ütni egyszerre futunk neki a kötélnek és kaszáljuk el egymást.Felálunk és tovább ütjük egymást ekkor jön be az utolsó és ketten támadnak engem ketten löknek neki a kötélnek és a kötélről vissza pattanok és mindkettőt eltarolom és elfeküdnek felüvöltök és a kilencediket kidobom a ringből majd a tízedik nekem fut felemelem és magam felett tartom majd kidobom a ringből és ekkor megszólal a zeném.Térdre rogyok és zokogni szokok.Felemelik a kezemet és a kivetitőn látszik hogy csorognak a könnyeim majd felállok és mosolyogva széttárom a kezeimet és kimegyek majd aláírom a Smackdown szerződést és felemelem hogy mindenki lássa.
- Maradni szeretnék. - válaszolja határozottan, mire ránézek.
- Rendben. Az ajtó mindig nyitva lesz, ha még is úgy döntesz, hogy visszatérsz a társaidhoz. De örülnék, ha velem maradnál. – suttogom halkanm nert hát hiába amazon és félnem kéne, hogy megöljön, de nem félek, mert örülök, hogy velem van.
- Szokatlan lesz, az tény... De... Kedvesnek tűnsz... – elmosolyodom mikor teljesen felé fordulok és meglátom a pírt az arcáon. olyan aranyos.
- Köszönöm a bizalmat. Nem foglak bántani, ígérem. – kezeit a mellkasomra helyen, ahol a szívem hevesen dobog. – Nem tudod mi ez az érzés?
- Izgulsz valami miatt? -elfordítja az arcát, de látom zavartságát, amin egy kicsit jobban elmosolyodom.
- Egyáltalán nem. Ha izgulok, nem ezt érzem. Nem szeretnék állandóan a közeledben lenni, és nem akarnálak folyton a karjaimba zárni.
- Még sohasem mondtak ilyesmit nekem... Bár nem mintha eddig sok férfivel beszéltem volna. - magamhoz ölelem, és erősen tartom, hogy érezze nem akarom többet elengedni magamtól. Karjait lassan és bizonytalanul emeli fel, és remegve helyezi a derekamra.
- Nem foglak bántani. Téged nem tudnálak... – suttogom, miközben ölelem. Egy kis idő elteltével értem, ahogy szorosabban ölelel, és fejemét a mellkasomon pihenteti.
- Olyan kellemes érzés... - Nem szeretnélek többet elengedni. – Ujjaimmal lágyan kezdem el simogatni a hátát. Mosolyogva tekint fel a gyönyörű barna szemeivel.
- Én se szeretném, hogy véget érjen ez a pillanat. – érzem ahogy bátortalanul,d e elkezdi a hátamat simgatni ami jól esik nekem, hiszen régen kaptam ilyes fajta törődész akárkitől is. Ré mosolygok, majd lehajolok hozzá és lágy csókot lehelek ajkaira. egy kis idő után érzem, hogy lábbujhegyre áll és viszonozza a csókomat, mire kinyitom ajkaimat és nyelvemmel simítok végig ajkain, hogy bebocsájtást nyerjek, mire megijed és ellök magától.
- Mégis mit csinálsz? – néz rám riadt szemeivel.
- Sajnálom. Ne haragudj. –bűnbánóan nézek rá, majd csalódottan fordulok meg és indulok az ajtó felé.
- H...Hová mész most? – kérdi tőlem és hangjában észreveszem az aggódást.
- Csak hozok valami élelmet, és meg megpróbálok rájönni mi ez az érzés bennem, amit irántad érzek. - meg fogom a kilincset, de nincs szívem lenyomni és csak várok, majd egyszer karokat érzek karomon és ránézek.
- Kérlek, hadd menjek veled... Nem akarok itt maradni nélküled... – kis kutya szemekkel néz rám, hát ennek az ember ellenállni akár mikor is? nagyot sóhajtok.
- Rendben, gyere. Nem is tudnálak itt hagyni. – belém karol és minden szó nélkül követ.
- Mégis hol fogunk élelmet szerezni? – látom ahogy nézelődik és semmit nem lát, amire halványan picit elmosolyodok.
- Ne aggódj az erdőnek ezt a részét ismerem, mint a saját tenyeremet. – kiszúrok egy vadat és felé lopózok. - Jövök mindjárt. - suttogjom, majd az állat felé indulok, aki észrevesz, ám még sem szalad el. Megsimogattom a fiatal őzet, és egy erős mozdulattal kitörtom a nyakát, amibe egyből bele is halt, így kiküszöbölve azt, hogy szenvedjen mielőtt kimúlik. – Indulhatunk is vissza. – egyből hazafelé veszem az irányt a vállamra fektetett zsákmánnyal. ahogy haza fele tartunk elmerengek gondolataimban. mikor feleszmélek már otthon is vagyunk. ránézek. - menjél be nyugodtan pihenni addig megtisztítom a vadat. -mondom, majd látnék neki mikor megérzem a kezt a hátamon.
-kérlek szépen had segítsek neked. szeretném ha egy kicsit a hasznomat is vennéd - néz rám megint azzal a kiskutyus tekintettel aminek nem tudok ellen állni.
-rendben. bent talált edényeket fogjál meg egyet és itt a ház háta mögött van egy kis patak ott megtudod mosni, addigre meg leszek a vaddal és fel is tudjuk tenni főni és pár óra múlva már ehetünk is.- navigálom el. mire mosolyogva bemegy és már el is tünt a ház háta mögött. amíg végzem a dolgomat folyamatosan jár az agyam és csak az ő gyönyörű ábrázata jár a fejemben, addig gondolkozok, míg egyszer véletlenül le nem vérezem magam. - az istenit... - nem mondom végig, mert addigva visszatér az amazonom. - le kell mennem a folyóhoz, meg mosakodni. - tályékoztatom, mire kicsit aggódva rám néz. lehet azt hiszi, hogy itt akarom hagyni miközben erről szó sincs.
- rendben, addig mit csináljak? - érdeklődik bársonyos hangján.
-fel van darabolva a hús ha gondolog elkezdteheted főzni. - mutatom a húst, majd megfordulok és látom a szemében, hogy fél egyedül maradni, de utálom, mikor egy ártatlan állat vére tapad a bőrömhöz. ott hagyom, majd lemegyek és leveszek magamról mindent. jól esik ez a kis hűvös víz és megnyugtatja felforrósodott véremet is. pár perc elteltével csak annyit látok, hogy az amazonom jön felém a folyóban, mire ránézek és csak gyönyörködöm hibátlan testében, mikor meglát kicsit megszeppenve néz és elpirul, de persze csak annyit lát belőlem amit a ruhában is látna hiszen a víz derékig ér. - gyere beljebb nyugodtan nem foglak bántani. - próbálom szavaimmal nyugtatni
-inkább vissza megyek és majd ha végeztél utánad jövök fürdeni. - látom rajta, hogy annyira nincs hozzá szokva a dolgokhoz, bár a farkam sincs hozzá szokva az ilyen gyönyörű test lávtányához, de utána megyek és megállítom. mikor rám néz és végig néz rajta teljesen elvörösödik a látványtól és el is fordítja a fejét.
-kérlek szépen nézz rám. - fordítom magam felé a fejét és kicsit bátortalanul, de rám néz. odahajolok hozzá és megcsókolom. érzem, hogy bizonytalanul, de viszonozza és megpróbálom még egyszer, hogy megcsókoljam és most bebocsájtást is nyerek. szenvedélyesen csókolom, de úgy hogy abba még a szerszámom is teljesen kikészül. mikor megérzi vágyamat megriad, belelök a vízbe, majd vissza szalad a kunyhóba.
- Nagashi vagyok. – rá néztem – Te ki vagy? – közben tovább nézem csodálatos testét. - Sinope vagyok, az amazonok hercegnője – emeli fel a fejét büszkén. - Üdvözlöm hercegnő! – hajolok meg előtte, majd közelebb megyek hozzá. - Nem félsz tőlem? – kérdi, és félszemmel rám sandít. - Nem adtál rá okot, hogy féljek tőled, így nem. - majd még egy lépéssel közelebb megyek felé. - Az nem elég ok, hogy amazon vagyok? Mi kegyetlenül kivégezzük az utunkba kerülő férfiakat... - azzal ki is vonja a kardját a hüvelyéből. - Tudom, hogy milyenek az amazonok. - majd mélyen a szemébe nézek. - De én a tekintetedben látom, hogy te egyetlen egy férfit sem öltél meg, és a gyilkolás ellen vagy. - Miért vagy olyan biztos abban, hogy mindezt jól látod? - felemeli a kardját és a férfi torkomnak szegezi. - Vágd el a torkom, ha nincs igazam. – azzal a kardot az ütőeremhez teszem és várok. Pár pillanatig hezitál, hogy mit is tegyen, de végül leengedi a karját. - Igazad volt... – mondja és egy kis szomorúságot vélek fel fedezni a szemében. - Ez az egyik képességem, hogy tudok az emberek szeméből olvasni - mondjom őszintén, és megint közelebb megyek hozzá. - Te nem vagy olyan mint a társaid, te véded a fajtádat, legyen gyenge nő vagy férfi. – folytattam és tovább vizslatom a szemét, ahonnan szinte majdnem mindent meg tudok róla. - Mégis honnan tettél szert ilyen erőre? - meglepetten érdeklődik, miközben ő is a szemet nézi és próbálja kitalálni, hogy még is honnan tudok ennyi mindent róla, pedig csak a szemét nézem. - Ez a klánom különleges képessége. - magyarázzom, majd tovább fürkészem tekintetét. – Látom, valami nagyon nyomaszt... A családod miatt nem akarsz királynő lenni? – érdeklődök, bár a kérdésemre már tudom a választ, de jobban szerettem volna tőle hallani. - Igen... A nővéreim miatt... – teljesen ledöbben. -Ennyi mindent ki tudna olvasni a pillantásomból...?!-gondolja magába.
- Ám egy dolgot nem értek. Ha megakarsz szökni, akkor miért nem teszed meg?
Mi tart vissza? Alapíts egy saját klánt! – próbálom biztatni és meg menteni. Pontosan nem tudom, de azt tudom, hogy ezt kell tennem. másoknak mindent meg tudom mondani, hogy mi van a lelekében, de a sajátoméba szinte sose találom meg az értelmet a tetteim és cselekedetim között, de most érzem, hogy ezt kell tennem. meg kell mentenem és védenem ezt az amazont. - Megkeresnének, hogy megölhessenek... A Testvériségből csak akkor távozhatsz, ha a másvilág az uticélod. – nagyon sohajt, majd folytatja. - Bár lehet, hogy még a halál is különb lenne, ennél az életnél... - Honnan veszed, hogy megtalálnak?! Ha szeretnéd olyan helyre viszlek, ahol nem bukkanhatnak rád, max ha tudnak beszélni az állatokkal, amit kötve hiszek. - Nem is ismersz... ugyan miért állna szándékodban segíteni rajtam?" - Mert a szemed rengeteg mindent elárul rólad, ezért szeretnék segíteni neked. - majd a kezemet nyújtom felé. Látom rajta, hogy habozik,de végül megfogja a kezem. - Ne félj nem foglak bántani. - a lovamhoz vezetem és felülök rá, ő pedig egy akrobatikus ugrással már hátam mögött van. Átkarolja a derekam, amitől egy kicsit furcsa érzésem támad, hiszen még senki nem ölelt meg. Egy kicit nem foglalkozok az érzéssel és szélsebes vágtatunk el, az erdő mélye felé, amerre még nem sok ember járt, de én jól kiismertem a területet.
Gallopozásunk közben megint s bennem rejlő érzésre leszek figyelmes és próbálom kderíteni, hogy mi is lehet az, de vhogy nem tudok rá jönni, ami egy kicsit zavar, majd elgondolkozom, hogy vajon ő is érez ilyet. Jó félórányi utazást követően hirtelen megállok. Lovam izgatottan prüszköl. -Innen gyalog kell tovább mennünk, mert a lovam nem bírná ki az út hátralevő részét. - tájékoztom, és leszáll lovamról, majd az amazont nézem és próbálok rájönni érzéseimre, de nem sikerül. - Mégis hol vagyunk? - majd ő is lepattan a lovamról és csak nézi a számára idegen környezetet.
-Olyan helyen, ahol a tásraid nem fognak megtalálni.-próbálom nyugtatni, majd óvatosan meg fogom a kezét és elkezdem vezet kiskunyhóm felé. Negyed óra dáta után még az erdő legmélyebb részében vagyunk. A kunyhómhoz érünk, majd beengedem.
-Érezd magad otthon.-bevezetem, majd becsukom az ajtót és ránézek.
-Itt soha nem fognak megtalálni, az állatok nem fognak beszélni velük, még akkor sem ha akarját vagy kényszerítik őket. ez itt az én birodalmam.- magyarázom neki, hogy számára is érhető legyen a helyzet, de látom rajta, hogy ijedt és nem tud mit kezdeni azzal, hogy egy férfival együtt egyedül egy olyan kunyhóba, amit nem ismer. Kezét nem veszi le kardjának markolatásól, meg ha bármi neszt hall egy kicsit megriad tőle. Az ismeretlen érzéstől vezérelve, odamegyek hozzá és karjaimba zárom, de úgy hogy ha akar akkor tudjon menekülni.
-kérlek nyugodj meg. itt senki nem fog rád találni. biztonságban élhetsz olyan életet, amilyet szeretnél. tudom milyen élet után vágyakozol.-suttogom hakan a fülébe közben még midnig ölelem és várom a reakcióját. Riadtan néz rám, majd kibontakozik az ölelésemből és távolabb megy.
-Még is mit képzelsz magadról, hogy csak úgy megölelsz?- néz rám, bár látom a szemében, hogy a lelkében civakodik, mivel ő sem érzi a lelkében dúló viszályt, amit irántam érez. úgy döntöttem nem fogom kihasználni vele szembe képességemet és elvettem tekintetem a szemétől, majd az ablakhoz álltam és ott néztem ki fele.
-Ha gondolod menj vissza a klánodhoz, de akkor nem lesz jó sorsod én viszont lehet meg tudom adni neked amire vágysz.-mondom nyugodtan, közben a szívem, majd kiugrik a helyéről és nem akartam, hogy elmenjen, de ha menni akar akkor menjen nem leszek olyan, mint a népe. nem fogom magamhoz láncolni, mert érzek vmit iránta.
Szerkesztve oosakinana által @ 2009. 10. 26. 20:28:10
Éppen az erdőben bolyongok és vmi élelmet keresek magamnak. észre veszek egy ismeretlen lábnyomot, majd leszállok a lovamról kikötöm, majd a lábnyomot követem és egy amazonra akadok, aki éppen egyedül van és csak a messzeségbe mered. megállok a fa mellett ahol éppentökéletesen lehet látni alakom, de az arcomra még egy kicsit homály borul.
-ki vagy itt egyedül?-szólok oda az amazonnak, aki megijed a hangomtól, de rám tekint szúrós szemekkel, hogy miért merészeltem megzavarni nyugalmát és elmélkedését.
-mielőtt kérdezed, hogy ki vagyok. mond meg te a neved.-vágott vissza nekem.
