- Aggódtam, hogy talán nem éli túl, és a pulzusát figyeltem egész éjszaka, valamint azt, hogy nem hűlt-e ki nagyon – feleli, a hangjában a megszokottnál valamivel többidegességgel. Talán titkol valamit? Mindenesetre nem teszem szóvá. Most még nem. Tekintve, hogy rá sem tudok nézni annyira elpirulok a gondolattól, hogy eddig a kezemet fogta. A bőre a bőrömet érintette!
- Taichou… mire emlékszik a csatából? – kérdezi, mikor percekkel később végre felé tudok pillantani.
- Valójában nem sokra… - ismerem be elgondolkodva, majd visszfekszem. – Emlékszem, hogy menosokkal harcoltunk, aztán…
- Aztán valaki hátbaszúrta.
- Igen.
- Hitsugaya kapitány, Abarai hadnagy, hogy vannak? – siet be Urahara Kisuke a szobába. Bahh, pont a legrosszabbkor.
- Meddig kell itt maradnom? – kérdezem idegesen és izgatottan.
- Ameddig meg nem gyógyul.
- És a menosokkal mi van?
- Miután M… Miután leszúrtak, a menosok felszívódtak, és azóta sem jelent meg egy sem Karakura környékén – mondja Renji. Bólintok, jelezvén, hogy értem, majd ismét Urahara Kisukét halljuk csak.
- Reggelit kérnek?
- Kihagyom – kiabálok ki neki. Most fontosabb dolgom van.
Renjivel percekig nézzük egymást, aztán megrázom picit a fejem, lehunyom a szemem egy pillanatra és megkeményített tekintettel nézek vissza rá.
- Abarai Renji, ugye tudja, hogy mint hadnagynak, milyen kockázattal jár hazudni egy Ön felett álló shinigaminak? – kérdezem határozott, hivatalos hangon.
- Tudom, Hitsugaya kapitány – feleli.
- Akkor nem szeretné most azonnal elmondani, amit titkol, elkerülve ezzel mindent, ami az után következik, ha ezt jelentem? – Még mindig szigorú vagyok. Utálom, ha valaki óvni próbál csak mert gyerekként kell élnem. Gyerek külsővel.
- Az, aki megtámadta Hitsugaya kapitányt, az nem más volt, mint…
Ahogy kimondja a nevet, percekig bambulok rá, aztán tekintetem a földre szegezem, hangosan kapkodom a levegőt és érzem, ahogy kezdek szédülni.
- Az nem lehet – suttogom inkább magamnak.
- Hitsugaya kapitány… - hallom meg a hangját.
- Ő is? – kérdezem halkan. – Hinamori is, aztán most Matsumoto is? Mindenki elhagy engem? Miért hagy el engem mindenki? – Érzem, ahogy összeszorul a torkom és elkezdik könnycseppek szúrni a szemem. – Mindenki elhagy…. Mindenki el fog hagyni… - suttogom.
- Taichou… - hallom meg Abarai halk, gondoskodónak szánt hangját, de ahogy rájövök, hogy mindjárt elsírom magam egy hadnagy előtt inkább ráordítok.
- Takarodj a szobából! – ordítom teli torokból, és elfordulok. Hallom, ahogy felsóhajt és kisétál, én meg végre nyugodtan magamba roskadhatok. Hangosan felsírok, majd próbálom a hangom is visszafogni, de a magány, az elárultság érzése annyira fáj, hogy szavakkal kifejezhetetlen.
Miattam csinálja? Aizen engem akar, azt látni, hogy megőrülök? Ezért fordít ellenem mindenkit, akit szeretek? De mit tettem én ellene? Soha nem bántottam, csak amikor ellenünk fordult. Akkor pedig jogos volt. De akkor ő miért csak tőlem vesz el mindenkit? Ha szeretnék még valakit, akkor őt is elvenné? Ha Abarai fontos lenne nekem, vajon ő is ellenem fordulna?
Miért?
Miért…
Mi…
* * *
- Nocsak, ébredezik, kapitány? – kérdezi Urahara Kisuke szokásos, gondtalan hangon.
- Mi történt megint?
- A folyamatos sírástól álomba merült.
- Renji? – kérdezem félve.
- Itt vagyok, Hitsugaya kapitány – hallom meg a hangját. Valami furcsa érzés szalad végig a gerincemen, ahogy mögülem szól. Mintha a fülembe suttogna, olyan érzés. Mintha itt ülne közvetlenül a hátam mögött, a hangja a fülem és a hajam csiklandozná…
- Urahara Kisuke, hagyj minket magunkra – szólítom meg a boltost, mire teszi amit kérek. Nem fordulok Renji felé, akkor nem tudom kimondani, amit akarok.
- Nem akartam üvölteni veled, sajnálom. – A hangom még most is határozott, pedig szét tudnék szakadni belülről. A szívem, a lelkem…
- Nem kell… - Egyikujjam felemelve adom tudtára,hogy nem fejeztem be.
- A fájdalmam most erősebb, mint amivel szembe akarok nézni úgy, hogy te a közelemben vagy. Kérlek, térj vissza Seireiteibe és tegyél jelentést, amint tudok, utánad fogok menni – suttogom halkan.
Valahol belül pedig üvölt bennem valami: NEM AKAROK EGYEDÜL MARADNI!
- De Yamamoto taichou, ez egy kicsit furcsa, nem? - kérdezem halkan. Az öreg nem felel, csak rám pillant és int, hogy induljak utamra. Az ajtóban ott ál Abarai Renji, aki, mint mostanában mindig, megint végignéz rajtam, mintha nem látott volna napok, hetek óta.
- Mikor indulunk?
- Azonnal - felelem neki. - Szólj a kapitányodnak, én is felkeresem Matsumotót, és találkozzunk az átjárónál.
- Igenis! - Már ott sincs. Felsóhajtok és megyek én is.
Matsumotónak persze voltak gondjai azzal, hogy akkor pontosan most miért is nem jöhet, de Yamamoto taichou parancs volt, hogy Kuchiki kapitány és ő maradjanak és innen segítsenek, ha kell, oldassák fel a korlátot, és csak végszükség esetén jöjjenek, de mivel csak menos grandék furcsa és szabályszerűtlen megjelenéséről van szó, így valószínűleg nem lesz rájuk szükségünk. Bár nem értem, hogy miért furcsa a menosok felbukkanása, de a taichou szerint ez igenis furcsa, a Tizenkettedik Osztag jelentése szerint egyre többször kelnek át Karakurába, és ez aggasztó, hiszen már Kurosaki Ichigo sem bírja egyedül, a felelős shinigamit pedig pár napja pusztította el egy vasto lorde - akit szintén nem tudnak, hogy pontosan ki volt, hiszen nem espada, de erős volt ahhoz, hogy legyőzze a felelőst. Érdekes….
* * *
Épp egy két fős menos csapattal harcolunk ketten, Renjivel, hiszen Ichigo iskolába ment. Ám hirtelen halljuk is a jelentét, miszerint egy sokkal nagyobb csapat érkezik, és furcsa erejük van.
- Végre - kiált fel Renji.
- Inkább koncentrálj! - szólok rá, hiszen már meg is jelennek az ellenfeleink. Megszokott dolog ugyan, hogy a menosok csapatostul is átkelnek a halandók világába, de ez egy húsz fős csapat, ami tényleg szokatlan és sok.
Percekkel később már csak három menos van talpon, hiszen a korlát alatt használt bankai ellenük elég. Azonban…
- Hitsugaya taichou! Vigyázzon! Baj van! Ön mögött egy furcsa energiát mértünk be, épp nyitnak egy átjárót!
Ahogy hallom a jelentést, már megcsap a reiatsu is, de már nincs időm reagálni, hiszen egy pillanattal később érzem, ahogy a hátamon keresztül a hasfalamba fúródik egy penge, majd, mintha el is tűnne azonnal. Odakapok, majd megfordulok. Csurom vér vagyok, magam mögött hallom Renji ordítását, érzem, hogy közeledik felém, de már nem tudok neki mondani semmit, elragad a sötétség.
* * *
Amikor először magamhoz tértem egy pillanatra, már csak Abarai megnyugtató reiatsuja ölelt körbe, mintha így is vigyázni akarna, hogy ne essen bajom. És úgy tartott, mint egy… hercegnőt. Bár fájt, nem jeleztem, hiszen egy pillanatra tértem csak magamhoz.
- Hallja Hitsugaya taichou! Nemsokára odaérünk a shoutenbe, tartson ki!
Nem tudom, miért aggódik. Hanem lennék ilyen vacakul, rászólnék, de azt hiszem, az nem egy közönséges penge volt, mert egyre nehezebben tudom magam ébren tartani…
Legközelebb már fedett helyen ébredek. Urahara Kisuke boltja, ebben biztos vagyok, érzem a jelenlétét valahonnan távolról, majd ahogy kicsit moccanni próbálok, felszisszenek. Még mindig fáj, és így már biztos vagyok benne, hogy valamilyen különleges penge volt, Nem szabad egy átlagos zanpaktoutól ilyen komoly sérülést szenvednem. De ahogy oldalra pillantok, meglátom…. megint ő.
- Abaradi hadnagy! - szólok rá, mire kipattannak a szemei, és elengedi a kezem. - Mi történt?
- Jól van…. taichou? - Mintha mást akart volna mondani. Láttam, hogy másra nyíltak az ajkai.
- Nem kifejezetten. Mi történt, és miért is alszol itt mellettem? - kérdezem felvont szemöldökkel, próbálva a könyökömre támaszkodni, de meg9nt fáj.
- Ne mozogjon, taichou! - Felsóhajt, mintha ideges lenne, de mitől izgatott ennyire? - Urahara Kisuke szerint egy különleges penge volt, de egyelőre nem tudni róla sokat. A benne található méreg ellen beadták az ellenanyagot, hamarosan jobban lesz. - Érdekes helyzet, az egyszer biztos. De…
Nyelek egyet. Olyan… furcsa mostanában. A folyamatos nézegetések, most meg ez…
- Renji, miért fogtad a kezem, mikor felébredtem? - kérdezem, oldalra fordítva a fejem és nem rá nézve. Érdekel, hogy mit tud felhozni, bár nem zavart kifejezetten az érintése, és a reiatsuja is… kellemes volt.
Lassan kezdem nyitogatni nehéz szemhéjaimat és mit látok meg először?! Kyourakut….
ennyit arról hogy szép a reggelem…..pfh…azt is mondhatnánk hogy bal lábbal keltem de per pillanat ezt sem mondhatom mert nem érzem a bal lábam…
- Jó reggelt kiscicus… - jó reggelt mit mondtam az előbb?! Még egy szusszanásnyi időt sem kapok és megcsókol….érzem hogy az arcom lángol.
- Nem vagyok a macskád sem a Hitsu-chanod!- vinnyogom a rusnya képébe.
- Én nem így gondolom de élj csak a kis egyszarvúiddal majd valamelyik a karjaim közé pottyant.– egyszarvú???? Na erre sem számítottam főleg tőle nem!
- Inkább megyek sétálni…
- Rendben úgy is körül kéne néznünk. – a telefon csörögni kezd és gyorsan utána kapok de majdnem ki is ejtem mert Ichigo fölösen betöri az ajtót.
Néhány Hollow tűnt fel a város déli részén azonnal mennünk kell! – beveszek egy cukrot és már az ablakban ülve várom a többieket. Kyourakunak több nem is kell és követ de Ichigó még fogócskázik egy kicsit Konnal majd még a vér is belém fagy mikor Rukia kiugrik aszekrényből. Mi a fene?! Ez hogy került oda bakki? Csak nézem de arra már feleszmélek mikor Rukia sietteti Ichigot és leveszem róla a szemem és egy pillanatra Kyourakura néztem és tekintetünk találkozik.
- Siess már Ichigó! – ránk sem néz lehet hogy mindent látott. A gondolatra borsódzik a hátam.
- Persze…. – csak továbbra is bámulom a szekrényt de ez a drága teremtés kirúg az ablakon!
*****
Odasettenkedem rukia mellé mintha minden természetes lenne.
- Rukia…? – Szólok oda hozzá csak olyan hangerővel hogy csak ő hallja.
- Kapitány? – Minden figyelme most az enyém.
- Mióta voltál a szekrényben? – Hangom kicsit elcsuklott de a végére már komolyra sikeredett.
- Nem tudom reggel óta ott alszom miért valami baj van kapitány? – Lehet hogy nem is figyelt. Kezdem el nyugtatni magam.
- Aludtál? – Ismétlem meg.
- Igen! – Mondja sziklaszilárdan.
- Miért történt valami? – Kicsit megnyugtatom magam majd felelek.
- Nem…csak furcsálltam mikor előbukkantál a szekrényből. – Oké minden rendben biztos nem is tud az esetről.
- Értem… - Rukia le is zárja a beszélgetést mert megérkeztünk a célhoz. Minden elpusztult. Ember tetemek is vannak a földön bár kétlem hogy élnének de azért odamegyek megnézni.
Semmi…még a lelküket is megették.
- Sajnos már egyik sem él de a lelkeket már valószínű hogy felfalták nem érzem a jelenlétüket. – Mondom ki hangosan a gondolataimat.
- Van egy elméleted Hitsugaya? – Töri meg a csendet Kyouraku.
- Kyouraku nem érzed? – Nézek rá kék íriszeimmel és már látom hogy felfogta ő és Rukia is de Ichigo…
- Jobb ha most odébb állunk vagy ki kéne rakni egy védőpajzsot.
- A pajzsra szavazok. – És elkezdem felállítani.
- Mi folyik itt? – Faggatja Kyourakut Ichigo.
- Nem érzed Kurosaki figyelnek. – Biccent alig észrevehetően északra és Ichigo természetes hogy odanéz miért ne tenné?!
Egy hatalmas csontból készült kard zuhan alá az égből hatalmas porfelhőt létrehozva.
A bankaim segítségével elterelem a port és egy fecni van a csontkard egyik ágára tűzve.
- Csak egy lap van az egyik csontra tűzve. – Jelentiki Ichigo a már meglévő tényt. Odamegyek és leszedem de semmi üres….
- Mi van benne? – Érdeklődik Rukia.
- Semmi…üres…….én ezt nem értem… - Kezdem kicsit kínosan érezni magam.
- De ez most mindegy lehet hogy van rajta üzenet csak meg kell fejteni.
- Hogy fejtsünk meg valamit hogyha nincs is mit megfejteni?
- Higgadj le Ichigo – teszi a vállára a kezét rukia.
- Én higgadt vagyok! – Zsörtölődik tovább.
- Hazamegyek. – Jelenti ki én meg zsebre vágom a lapot.
- Jobb lesz ha mi is megyünk. – Javaslom.
********
A kurosaki ház tetején a napon pihengetek. Hangokat hallok ezért lenézek az udvarra. Ichigó A húgával focizik. Gyerünk Karin tudom hogy laposra vered. Kicsit kuncogok ahogy végignézem Ichigo vereségét. A végén már nem bírom és hangosan felnevetek. Mind a ketten rám néznek. Én meg komor nézéssel válaszolok.
- Mi van Toushirou te is tudsz nevetni vagy csak nagy a szád mert nem tudsz játszani? – Ezt vegyem kihívásnak?!
- Hát legyen szeretek veszteseket legyőzni. – Nézek rá gúnyosan.
- Jobb ötletem van – szólal meg a húga.
- Játsz velem Ichigo béna nem kérdés hogy még egy óvodás is legyőzné. – Gúnyolódik.
- Nagyon vicces nagyszájú. – Húzza fel az orrát.
- Én egyedül kettőtök ellen. – Mosolyom letörölhetetlen.
- Még van egy kis dolgom jó lesz holnap?
- Persze a vereségre sajnos nem lehet felkészülni. – emeli fel az orrát dicsőségittasan mert ilyen nagyot mondott.
- Ezzel egyet értek. – gonoszan vigyorgok rá majd eltűnök. Ki kell találnom mi lehet ezzel a lappal. Utána kell néznem a titkos írásoknak. Zajra leszek figyelmes.
A kanapén fekszem békésen ücsörögve egy kis sakéról álmodozva. Áh igen fincsi saké…..
Ichigo jön oda hozzám azzal a jellegzetes vigyorával majd biccent egyet a szobája felé…..értem én a célzást…. Felmegyek és benyitok.
- Áááá Hitsu-chan jó látni hogy jobban vagy. – mosolygok rá amennyire csak tudok.
- Fáj a fenekem….. – jegyzi meg a kis édes.
- Nem is csodálom jó menet volt – dühösen mered rám majd…mi ez csak nem egy gonosz vigyor?....feh….ehhezcsak nekem van jogom!
- Mi ez a kaján vigyor kapitány….. – de morci lett megint valaki…
- Na jó figyelj nem ezért jöttünk hanem hogy teljesítsük a feladatunkat!És nem kell ezt csinálnunk am…..érted! – hát ez édes…
- Nem mondhatod hogy nem élvezted mert az azt jelentené hogy hazudsz és olyat egy kapitány sosem csinál….he…he… - csak nem elpirultunk?
- Csak nem elfelejtetted a szabályokat Hitsu-chan mert ha igen akkor készülj fel….. – és már gondolatban szövögetem is a kis perverz terveimet.
- Hö? – kis ártatlan barim…
- Mire? – erre nem számítottam tényleg még megrontatlan a kicsike de neeem baj majd segítünk rajta
- Most még nem kell félned de majd ha kettesben leszünk nem úszod meg amiért ilyen aranyos vagy. – és kap egy aprócska csókot és kis köröket kezdek rajzolgatni mellkasára.
- Ne húzd ki a gyufát. –és lecsapja a kezemet magáról…ugh…ezt nem úszod meg Hitsu-chan…elkapom kicsiny kacsóját és megnyalogatom a középső ujját, fincsi…..Ledermedten nézi ahogy kényeztetem a kezét nem tesz semmit…na azt már nem…ez kétoldalú cicus!
- Neh… ne csináld mi lesz ha bejön? – keservesen kezd el kapálózni de nyugi…nem harapok…legalább is….még csak nyalok…..majd utána….Felkapom az ágyról és rádobom finoman az asztalra.
- Ne aggódj szóltam neki hogy hagyjon minket kettesben…… - óh csak nem gondolkodik valamin az én kiscicám de ezt nem hagyhatom annyiban rám kell hogy figyeljen!
- Semmi gond jó lesz…- hívom fel magamra a figyelmét.
- Ne legyél már csiga siess és fejezd be!
- Jaj de sietős valakinek a dolga de ha hamar be akarod fejezni nekem rendben megengedem hogy lovagolj rajtam talán így kevésbé fog fájni és még a saját tempódban is csinálhatod. De ha ez nem jó akkor megint megbaszlak. Gondolom mondanom sem kell melyikkel jársz jobban. – és ahogy mindig is szerettem durván megcsókolom.
- Rendben…. – csak nem megadta magát?! Azta mintha a saját esküvőm lenne! Lefekszem az ágyra…hagy csinálja csak úgy ahogy ő akarja…
- Tövig merülj el…- jegyzem meg és valamit morog az orra alatt.
- Fogd……ahh be és….. élvezd! – ha te akarod most te vagy a hercegnő nem mintha máskor más lenne a helyzet de ha akarod én a lehető legjobban kiélvezem. A tempója egyre gyorsabb mi van hitsu-chan csak nem kezded élvezni?
- Ahhh…… - morranok fel halkan és érzem hogy a hangomba beleremeg aranyos ahogyan reagál a hangomra és az érintéseimre…meg tudnám zabálni….hupsz már túlvagyunk rajta…
Egy erőteljes lökés és már bele is élvezek. Vékony kis karjaival támaszkodik a mellkasomon majd lerántom egy csókra. Fáradtan rongybabaként zuhan mellém már alszik is megint….
Befektetem az ágyba és az orráig betakargatom…komolyan mintha az apja lennék….!
*******
Nem kell öt perc és már ébredezik is az én kis csipkerózsikám. Amíg aludt én ezüst hajtincseivel játszadoztam…kevés kellett hogy ne csórjak Ichigo egyik húgának a szobájából egy masnit és belerakjam a hajába de szerintem nem méltányolta volna…kár pedig nekem tetszene…hehe
- Jó reggelt kiscicus…- vigyorgok a szép kis arcába és adok is egy kicsike csókot. Már megint elpirul az én kis Hitsu-chanom annyira aranyos!
- Nem vagyok a macskád sem a Hitsu-chanod! – förmed rám dühösen.
- Én nem így gondolom de élj csak a kis egyszarvúiddal majd valamelyik a karjaim közé pottyant. – mosolyom letörölhetetlen hát igen….nekem is van fantáziám…de még mennyire!
- Inkább megyek sétálni…- nélkülem? Na neem…..
- Rendben úgy is körül kéne néznünk. Hirtelen a telefon sípolni kezd nehogy valaki ne halja meg. Ichigo beront a szobába….ugye nem hallgatóztunk?
- Néhány Hollow tűnt fel a város déli részén azonnal mennünk kell! – bevesz egy kis cukrot és már el is hagyja a testét. Követem a példáját és mosolyogva nézem ahogy Ichigo egy plüss oroszlánt kerget és kivesz egy ugyan olyan cukrot a kis állatkából és beveszi majd elkezd veszekedni a testével hogy miért kell folyton ezt csinálnia.
- Siess már Ichigó! – Kiált rá Rukia. Hát ez meg hogy került a szekrénybe o.0?
- Persze…. – mintha természetes lenne hogy a szekrényből csiribú csiribá előugrik. Lehet hogy látta a kis műsorunkat engem különösebben nem érdekel hogyha néznek…ugyan miért érdekelne? De a kiscicám le nem veszi a szemét a szekrényről míg Ichigo ki nem rúgja az ablakon hogy inkább neki kellene sietnie.
- Rukia…? – kezdi el a beszélgetést Hitsugaya. Úgy mondta hogy csak Rukia hallja de nem megy neki mert én is hallom.
- Kapitány? – Néz rá idegesen a kis csaj.
- Mióta voltál a szekrényben? – hangja kicsit félénk de a végén komolyan mondja.
- Nem tudom reggel óta ott alszom miért valami baj van kapitány? – Rukia hangja kíváncsi lehet hogy egész idő alatt aludt és nem is figyelt.
- Aludtál? – ismétli vissza Toushirou.
- Igen!
- Miért történt valami? – Az én cicusom nyel egy nagyot majd kifújja a levegőt szépen lassan.
- Nem…csak furcsálltam mikor előbukkantál a szekrényből - nyugszik meg a hangja
- Értem… - fejezi be Rukia a beszélgetést. Megállunk egy játszótéren amit jó látom szépen laposra vertek…minden elpusztult. Néhány emberi holtest hever a földön…..és Rukia halkan felszisszen. Hitsugaya csak odamegy a testekhez hogy megállapítsa hogy élnek e még vagy hogy mennyi ideje halottak.
- Sajnos már egyik sem él de a lelkeket már valószínű hogy felfalták nem érzem a jelenlétüket.
Hát …igen…ez is a munkánk része néha elkésünk és ezért emberek vesztik el az életüket de mit mondja per pillanat az én Hitsu-chanom kifejezése aggaszt. Vajon most mire gondolhat?
- Van egy elméleted Hitsugaya? – ha nem kettesben vagyunk nem szeretem húzni az agyát így nem túl jó muri ha megalázom.
- Kyouraku nem érzed? – néz rám komolyan. Most hogy jobban belegondolok ez a frusztláró érzés már az eleje óta itt kering a levegőben.
- Jobb ha most odébb állunk vagy ki kéne rakni egy védőpajzsot. – Javaslom.
- A pajzsra szavazok. – egy két fecni néhány helyre és a szöveg és már fel is húzódik egy pajzs.
- Mi folyik itt? – néz rám Ichigo….no lám a híres Kuroszaki nem veszi észre ha valami nem stimmel nem is csodálom ami hiányzik a fejéből pótolja az ereje pont mint Abarai hadnagy.
- Nem érzed Kurosaki figyelnek. – és egy kicsit északra biccentek. Nem néz oda de látom hogy koncentrál hogy legyőzze a kíváncsiságát. Dobpergés és bumm na igen muszáj volt odanézni ugye?! Amit észak felé nézett egy hegyes csontokból álló kard zuhan alá az égből. Odébb ugrunk és próbálunk látni a vastag porfelhőben…valószínű hogy ez volt a céljuk hogy ne lássunk. Egy erős széllöket amit Toushirou csinált a bankaiával.
- Csak egy lap van az egyik csontra tűzve. –ennyi e miatt vártak ennyit hogy odaadjanak egy papír fecnit?!Nem én vagyok az egyetlen aki kiborult Ichigó idegesen toporzékol mellettem majd Hitsugaya mellé áll.
- Mi van benne? –Néz rá.
- Semmi…üres…….én ezt nem értem… - kezdi el vakargatni a fejét hitsugaya
- De ez most mindegy lehet hogy van rajta üzenet csak meg kell fejteni.
- Hogy fejtsünk meg valamit hogyha nincs is mit megfejteni?
- Higgadj le Ichigo – teszi a vállára a kezét rukia.
- Én higgadt vagyok! – kiáltozik Ichigo
- Hazamegyek.–jelenti ki. De nekem oké csak hátráltat.
- Ácsi aranyoskám most be kell érned velem…..- hangja fájdalmat és félelmet szít testemben ez így nagyon nem jó…
- Mi van elvitte a cica a nyelved előbb pedig olyan aranyosan sóhajtoztál. – ne is emlékeztess!
- Mi lesz ha valaki meglát? Én komolyan mondom hogy akkor kinyírlak!- gúnyolódó szemeit rámmereszti és végig fut a hideg a testemen.
- Attól tartok tisztáznom kell veled a dolgokat Hitsu-chan…- rosszat sejtek.
- Első szabály: az enyém vagy csak hozzám tartozol kivétel nélkül.
Második szabály: nem keveredsz bajba. Ha hívlak nálam alszol.
Harmadik szabály: Engedelmeskedsz nekem és rögtön ugrasz ha kell. Rád rakom majd néhány emberemet akik figyelni fognak és minden lépésedről tájékoztatni fognak. Ha butaságot csinálsz én arról tudni fogok egyesével fogom kiirtani az osztagodat és ez ellen nem tehetsz semmit kivéve hogyha teljesíted amit mondok és hűséges leszel.
Minden világos?- szemei csodálattal érzelementesen de mégis kíváncsian várja mit lépek.
- Ezt nem teheted nem irányítasz! Ha a parancsnok megtudja téged kivégeznek és minden rendben lesz! Engem nem irányíthat senki nem adom meg magam!
- Éreztem hogy ez lesz. – És mintha a világnak vége lenne temeti arcát egyik kezébe.
- Nos hát akkor jön a fegyelmezés. – Még fel sem fogom mi történik velem a ruháim cafatokban végzik mellettem és ő meztelen testével rámnehezedik.
- Akkor itt az első lecke….- kíméletlenül szétfeszíti lábaimat és ágaskodó jelemet kezdi el kényeztetni testem zavart nem tudom hogyan lehetne ennek ellenállni és gerincemen végigvág a kéj és gyönyör testem ívbe feszül.
- Akkor itt az első lecke…. – tövig bevesz a szájába és már nem járok messze hogy elmenjek. Hangos nyögésem közli vele a híreket.
- Neh…ahh… kérlek én ezt nem bírom…ahh.. – tűnődően rám néz aztán lehajol. Mi mit csinál?!
Bejáratomat kezdi el nyalogatni neh ….ugye nem azt akarja!!? Egyik ujja belémcsusszan és hangosan nyögöm ki neki élvezetemet. Hogy hogyan élvezhetem hogy ez a tushó ezt teszi velem nem értem magam!
- ki kell bírnod csak most jön a java…. – próbálok felülni hogy jobban haljam mit mond de nem nagyon sikerül. Egy könnycsepp útnak indul arcom felfedezésére és amint végignyal péniszemen erősen összeszorítom a szemem mintha nem akarnék többet a világra nézni.
- Miért teszed ezt?- még mindig könnyes az arcom rám néz értetlenül és hirtelen megérzem magamban még egy újját.
- Mert kiszemeltelek magamnak ebbe bele kell törődnöd – és egyenesen rámmered.
- Én ezt nem akarom….- nyögöm már teljesen kimerülve de attól tartok még nem vagyok túl az egészen.
- Engem ez nem érdekel már az enyém vagy hozzám tartozol!- hallom nem kell ordítozni! Kiáltanám a fejének ha lenne hangom de nincs. Megtorpanok ledermed egész testem mert érzem hogy bennem van egy része ilyen még sosem volt velem ez ez nekem új!
- Készen vagy hogy beljebb menjek?- aggodalmas arca az enyémet kémleli.
- Erre nem lehet felkészülni….- levegő után kutatok hogy légszomjamat csillapítsam.
- Szerintem készen vagy. – tövig elmerül bennem és hangosan felnyögök a fájdalomtól. Heves iramot diktál és belepasszíroz a földbe.
- Higgy nekem élvezni fogod…..- fogd már be!
- Ne……. Hagyd abba…..- szinte nyüszítő hangon beszélek.
- Felejtsd el Hitsu-chan…..
- Lazíts úgy kevésbé fog fájni….- létezik az?!
- Ha ennyire erősen szorítasz azonnal el fogok menni…..- jaj ez egy jó ok ha belémélvez én abba belehalok!
- felránt a térdeimre és megint erősen döngölni kezd! Sikítok, nyöszörgök minden hangot ami csak bennem kavarog kiadom ö is hangosan nyögdécsel mind a ketten belekiáltjuk élvezetünket a világba. Elkezdi maszírozni péniszemet és én hamar elélvezek egy két lökés és követ a fehér mennyországba.
- Csodás vagy Hitsu-chan…..csodás…- és kezdem elveszíten kapcsolatomat a külvilággal csak azt érzem hogy mellém esik, megcsókol és hogy valaki felnyalábol a hideg és kellemesen puha fűről és végül teljesen elvesztem kapcsolatomat mindennel csak a fekete sötétség marad számomra.
********
Mikor feleszmélek csak azt veszem észre hogy egy középiskolás diák szobájában vagyok. Gondolom Ichigonal. Hogy a fenébe kerültem ide?! Fájdalmas villámcsapásként jutnak eszembe a tegnap történtek. Oh mami….. Remélem ez csak egy rossz álom volt !
Hirtelen valaki belép az ajtón és narancssárga haja azonnal felfedi előttem kilétét.
- Ichigó!- Kiáltok fel zavarodottan.
- Látom már jobban vagy…..- néz rám azzal az elbűvölő mosolyával….pfh…..
- Hogy kerültem ide?- Pislogok rá nagy szemekkel.
- Kyouraku hozott ide. - Veti oda foghegyről.
- Jaj de jó!- És dühösen elfordítom a fejem.
- Valamiért nem merem megkérdezni hogy mi történt. – Jól teszed……
- Na jó vége a pihinek. – És megpróbálok kiszállni az ágyból de pulzusomat otthagyva esem vissza mint egy rongybaba.
- Pihenj még egy kicsit. Szólok Kyourakunak hogy felkeltél .- És azzal el is hagyja a szobát. Marha jó…..
***
Áááá Hitsu-chan jó látni hogy jobban vagy. – ne vigyorogj a képembe mert megharaplak…….na jó ez fura volt még tőlem is…….- nagyokat pislogok és pásztázom vigyortól torzult arcát.
- Fáj a fenekem…..- jelentem ki.
- Nem is csodálom jó menet volt – 3….2….1….TÁMADÁS!
Na jó ez nem fog menni túlzottan fáj a hátsó fertájam inkább halálra nézem talán sikerül és zavarában elhúzza a csíkot… he…he vicces lenne.
- Mi ez a kaján vigyor kapitány….. – ezt pont te mondod?!
- Na jó figyelj nem ezért jöttünk hanem hogy teljesítsük a feladatunkat!És nem kell ezt csinálnunk am…..érted! – csak egy mosoly a válasz.
- Nem mondhatod hogy nem élvezted mert az azt jelentené hogy hazudsz és olyat egy kapitány sosem csinál….he…he…- na jó ez már sok…
- Csak nem elfelejtetted a szabályokat Hitsu-chan mert ha igen akkor készülj fel…..
- Hö? –baromi értelmesen nézhetek.
- Mire?- és felteszem a világ leghülyébb kérdését.- jaj rosszat sejtek.
- Most még nem kell félned de majd ha kettesben leszünk nem úszod meg amiért ilyen aranyos vagy. - És pillangó szerű csókot hint ajkaimra és köröket rajzol mellkasomra.
- Ne húzd ki a gyufát. – és lecsapom kezét testemről.
Nem érek el vele sokat mert elkapja kezemet és csodálattal pásztázza szemeivel és bekapja egyik ujjam pontosabban a középsőt. Okééé nem tudom hogy ezt mire véljem……És folytatja kezem kényeztetését. Uh ha nem lenni ilyen jó már rég kirántottan volna a kezem az erős karok közül de így csak ledermedten figyelem mit csinál. Hirtelen maga alá tepe és én feleszmélek.
- Neh… ne csináld mi lesz ha bejön? – kezdek el kapálózni kétségbeesetten. Kiránt az ágyból és rádob az asztalra. Héj ez meg mit nyúlkál pontosabban hol nyúlkál? Mutasd melyik kezed volt az! Rácsapok!
- Ne aggódj szóltam neki hogy hagyjon minket kettesben……- és gonoszul méreget. Mi vagyok én vásári kirakat vagy pornósztár? Na jó van valami baj a mostani gondolkozásommal. Csak így tovább toushirou a legközelebb te tepered le és ülsz az ölébe. - Semmi gond jó lesz… - és szétfeszítve lábaimat hatol be lassan. Óhh de óvatos valaki ez az egy legalább jó….vagy várjunk csak miért jó ez? Nem érdekel a fájdalom csak essünk túl rajta!
- Ne legyél már csiga siess és fejezd be! – vetem oda neki és már könnyezik is a szemem.
- Jaj de sietős valakinek a dolga de ha hamar be akarod fejezni nekem rendben megengedem hogy lovagolj rajtam talán így kevésbé fog fájni és még a saját tempódban is csinálhatod. De ha ez nem jó akkor megint megbaszlak. Gondolom mondanom sem kell melyikkel jársz jobban. – és vadul durván megcsókol.
- Rendben….- és lefekszik az ágyra hogy kényelmesen rá tudjak ülni combjaira.
- Tövig merülj el.- Anyád!
- Fogd……ahh be és….. élvezd! – ezt komolyan én mondtam?!
Csak mosolyog semmi mást nem tesz. Óóóó igeeeen neked annyi ha ennek vége. Bár megölnöm nem szabad majd egy kicsit megkínzom mondjuk egy méreggel vagy vagy ahh már nem is tudom. Tudatom kezd elhomályosodni ahogy a fehér köd rászáll agyamra és egyre gyorsabban ringatózom nem törődve a fájdalommal azt már nem is veszem észre.
- Ahhh…… - morran fel halkan és csípőmet megfogva kezd el irányítani. Vadul köröztet és gyorsít a tempón. Egy fájdalmas lökés során mikor tövig elmerült bennem megérzem forró magját testemben és elkap a szédülés. Reszkető karokkal próbálok támaszkodni mellkasán de leránt magához egy követelődző csókra. Mellézuhanva csillapítom légszomjam és hagyom hogy magához vonjon már nem érdekel semmi csak hogy pihenhessek egy kicsit.
Egy békés nap, amit éppen kiélvezek kényelmes kis kanapémon de isten és az ördög összefogott, hogy nehogy a sok alvás hatására megnőjek. A fekete kis pokollepke az orrom hegyére szállt ezzel is közölvén velem, hogy feladat van.
- Kyourakuval feladat? Valami rosszat tettem?- A kérdésemre a lepke csak azt felelte, hogy siessek.
- Nah….marhára jó. – És dühösen kifújom a levegőt. Még egy röpke pillanatra szóltam Matsumotonak hogy dolgom van egy küldetés KYOURAKUVAL!!!!!!!!!!!!!!!
- Semmi baj kapitány nem lehet olyan rossz.
- Remélem igazad, van. Na én mentem ne csinálj semmi butaságot. – És még néhány dühös szikrát küldök értetlenül pislogó arcának és eltűnök.
*************
- Mi lenne a feladatunk? – Nézek gyanúsan társamra és Yamamoto parancsnokra. És szerencsémre alaposan végigméreget Kyouraku. Hát ez meg mit bámul??!! Yamamoto parancsnok hirtelen megtöri a csendet.
- Az emberi világba kell mennetek felderítő gyakorlatra. Néhány Espada arra bóklászik és meg kell védenetek Kurosaki Ichigot. – Hogy kiiiiiiiiiiiit 0.0?
- Mégis miért?
- Kyouraku majd elmondja de, gondolom neked nem gond elvégre jóban, vagytok neeem?
- És egy ívelt mozdulattal felemeli azt az elegáns kis szemöldökét. Jaj hogy oda ne rohanjak. Inkább nem.
- Ez nem kérés magas fokú küldetés. Ma indultok 23 órakor, megértettétek?
- Igenis! – Kántáltuk mind a ketten és katonásan a fejünkhöz csaptunk majd egy illedelmes meghajlás és tovább is álltunk.
*************
23 óra az átjárónál várom Kyourakut de igen csak lassacskán vonszolja a seggét.
- Nem sietnél már el kellet volna indulnunk. – mordulok rá.
- Bocsáss meg de volt egy kis dolgom. – Vakargatja a tarkóját, és szépen bevedeli a maradék szakét a pohárból és elhajítja. Mintha Matsumotot látnám csak körülötte, nem lengenek az osztagombelieknek a csupasz testeik.
- Indulhatnánk?! – nézek rá gyilkos tekintettel.
- Hát persze. – ó hogy az a vigyorgó pofid ne lenne…..
- Megnyitom a kaput és szép lassan ráérős léptekkel halad mögöttem. Nah ….komolyan muszáj volt ennyit innia??!! Egyáltalán miért iszik küldetés előtt? Annyira ideges tudok lenni ezek az ostobaságok miatt, hogy fel tudnék néha robbanni……
- Ne legyen dühös Hitsugaya kapitány…. Ez csak egy kis szaké…..
- Nem vagyok dühös….
- Persze én meg a dalai láma vok. - Egy gúnyos kis pillantást tesz a válla fölött amint hirtelen elém, kerül.
- Ne velem törődj, hanem a küldetéssel. – sziszegem dühösen fogaim közt de arcomon nem igen látszik a dühöm.
- Akkor meg is érkeztünk…..- jelenti ki paraszti könnyedséggel és kiérünk az alagútból.
- Nos… most mi lenne a feladatunk, mert hogy én azt még nem igazán tudom…..
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ igaz is.
- Elkezdett papolni arról hogy Ichigot elrabolták vagy az egyik barátját vagy kit tudja már hogy kit meg kell keresni közben figyelni az arrancarokat és az espadakat meg védeni az embereket. Nem értem miért kell ehhez 2 kapitány……
- Nézzük, meg hogy hol van kurosaki….- teszi az amúgy is nyilvánvaló javaslatot. Csak bólintok egyet, és már megyek is de, hamar felzárkózik.
- Még valamit meg szeretnék nézni….- mond hogy nem kocsmát ugye neeeeeeeeeeeem…
- Meg kéne nézni a helyi kocsmát….- neeeeeeeeeeeeem
- Azt felejtsd el dolgunk, van.
- Jaj hát akkor váljunk ketté…..- persze tudom, mi lenne belőle….Azzal egy pillanat alatt el is tűnt.
********
- Hol a piben lehet?- Hirtelen nekimegyek valakinek, ami szokatlan szépen át kéne mennem az embereken. Valami itt nekem naon nem stim.
- óóóóh Hitsugaya. - Na jóóóó kezd megijeszteni……
- 10 perce váltunk el ne mond hogy rögtön el is veszted az eszed és átcsapsz alkoholistába?!
- Mondták már hogy mien szép kisfiúcska vagy te?- Na ez már sok kiráz a hideg… Egy pilcsi azt mondta hogy KISFIÚCSKA??????????????!!!!!!!!!!!!!
- Áljál le! - kiáltok rá dühösen de látom elmegy a füle mellett. Hirtelen mögém kerül és átkarolja a derekam és magához húz és beleharap a füleimbe. Ez meg mi a lókukit csinál o.o?!
- Ezt azonnal hagyd abba!!!!- próbálok szabadulni az erős béklyóból de nem egednek minden próbálkozásomra csak erősebben húz magához. Ácsi ez meg mit tapogat??????
- Ugyan már Hitsu-chan….- Hogy minek nevezett?!
- Kyouraku állj le vagy be kell keményítenem!
- Már alig várom…. – És kezdi lehámozni rólam a ruháimat.
Hirtelen a kardom után nyúlok de abban a pillanatban ki is csavarja a csuklómat. Ezt meg hogy a túróban csinálja?
- Gondolom olyan kis ártatlanka vagy hogy még nem volt dolgod fiúkkal igaz????
- Még egy ilyen vigyor és kitekerem a nyakad!!! Mi a fenéér csinálod mit akarsz?
- Nos…..hát…megbaszni….- a kétségbeesés vigyora szétterül arcomon és még jobban próbálkozom a meneküléssel.
- Ezt a szaké teszi veled nem vagy a magad ura térj észhez!!!
- Én abszolúte a magam ura vagyok és mivel ilyen kis heves vagy a fának döntve fogjuk csinálni de nyugi vigyázok rád…..- lehelte a fülembe érzéki szavait de én ezt nem akarom!
- Kérlek…… hagyj békén!- Erre csak egy pajzán kis vigyor a válasz és már nyekkenek is a füvön.
- Olyan jól nézel ki a füvön bár az ágyamban jobban néznél ki….- és elkezdi nyalogatni a füleimet és én meg nem tudom visszafogni a halk nyögét.
- óóhh csak nem élvezed? Ne aggódj gyengéd leszek…- Tényleg méretileg elveszek mellette akkor ugyan ez lehet a lenti fertájakon is!!!! Jaaaaj MAMÁÁÁM!
- Ez lesz életed egyik legszebb estéje higgy nekem…..
- Mássz le rólam te perverz!- de elharapom a mondat végét mert elkezdte simogatni mellkasomat és vissza kellett fojtanom a nyögést.
- Neh…hallani akarom a hangodat….
És elkezdte nyalogatni mellbinbóimat amire akaratlanul is belenyögöm élvezetem a levegő csöndjébe.
Igen…..ez az….- Nem is tudom hogy sikítozzak mit egy kislány vagy tűrjem kínzását. Gondolom, ha maradok ezzel meg is ástam a saját síromat. Már éppen venném a mély levegőt a sikolyhoz de hirtelen befogja a számat.
