|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Rauko | 2010. 07. 10. 18:23:11 | #5972 |
Karakter: Naoki -Ao-chan-
Megjegyzés: Calistornak
Miután otthagytam a parkban, furcsa érzés tört rám. Azonnal az egyik informátoromhoz szaladtam. Kain egy haladó ember, harmincas éveinek a közepén. Rengeteg dolgot tud a jégdémonokról, így mindig segít. Felvilágosított, hogy telihold lesz, két nap múlva. Természetes, hogy ilyenkor felforrósodik a testem és mindennél jobban kívánom az erotikát. Arra nem tudott magyarázatot adni, hogy ez miért most történik először. Kérdezte, hogy találkoztam-e valakivel, elmondtam neki, hogy igen. Kaján vigyorral az arcán közölte, hogy szerinte Calistor nem közömbös nekem. Dühöngve jöttem el tőle, de be kellett látnom, hogy igaza van. Kórosan szaglásztam mindenfelé, hogy merre fogom megérezni az illatát. Vágytam rá, a közelségére, a testére, az egész lényére. Az éhségemnél jelenleg jobban hajtott a vágy.
Este volt már, mikor megtaláltam. Az illat egy bárhoz vezetett. Bementem és keresni kezdtem, amikor közvetlen közelről éreztem meg a jelenlétét.
- Tudom, hogy mögöttem vagy. Nehogy azt hidd, hogy nem érzem meg a finom illatod - mondom neki, mire kuncogni kezd, megölel hátulról és a fülemhez hajol. Nekem meg kihagy a szívem. Fogalmam sincs, mennyit, de egy pillanatra levegőt is elfelejtek venni.
- Tudtam, hogy tudod. - Hangja megint iszonyatosan felizgat. A jelenléte, az érintése, a fenekemhez simuló merevedése… Kész. Ao-chan elveszti azt a maradék eszét is, így telihold előtt két nappal és olyannyira megkívánja jelenlegi legkomolyabb ellenfelét, mint előtte senkit. Elkapom a csuklóját és végignyalok rajta.
Egy régi, dohos raktárban találom magam. Szóval ő is tud teleportálni. Spéci démon-tulajdonság, ezek szerint ez a vér erősebb benne, mint a vámpír. Hm, ezt nem felejtem el.
- Elég rossz helyre hoztál, ha azt hiszed, hogy itt meg tudsz majd dugni - kéretem magam, de reménytelennek tűnik. Egy pillanatra visszatér a józan eszem és menekülni akarok. Ha a közelében leszek, nem tudok ellenállni neki! Sajnálattal és mély megdöbbenéssel tapasztalom, hogy álcát képes létrehozni magáról, így akit lefagyasztottam, csak egy porhüvely volt. Fantasztikus, kezdem elveszteni az utolsó csepp ellenállásomat is!
- Hogy az a jó anyád… - Basszus, végem van. Ne, ne gyere közelebb, vagy meg foglak erőszakolni!
- Talán nagy hiba volt lebecsülnöd, cicus. - Az ajkaimhoz hajol, suttog, én meg utolsó, megmaradt erőmmel egy jégfalat vonok közénk. Oké, nem gondoltam komolyan. Ha épp nem egy tüzelő macskának érzem magam, akkor tudnék ellene küzdeni és eszembe jutna az is, hogy eltűnök a fenébe. De most agyam nagyobbik része csak egy dolgot akar. Ezt az iszonyatosan szexi férfit, itt előttem. Azt a hudeszépen dudorodó ágyékot, és azokat az ajkakat. Bassza meg!
Elindul felém, én pedig a falnak hátrálok. Próbálok magamra erőltetni valami ellenkezés-feléséget, de nem megy. Akkor eszmélek, mikor a hátam a falnak ütközik, félvérem pedig megtámasztja karjait a fejem mellett, majd belecsókol a nyakamba. Na, itt van teljesen végem. Minden önbecsülésemet és magabiztosságomat dobom félre, de ha nem érzem magamban rövid időn belül a farkát, abba biztos, hogy beleőrülök!
- Nem menekülsz, cicus… Akarlak. Meg foglak kefélni, kegyetlenül… - suttogja fülembe, majd bele is nyal.
- Ahhkkor jó lenne, ha nem csak dumálnál, félvérh - jegyzem meg, igyekezve érthető, lehetőleg mondatra jellemző valamikké gyúrni kesze-kusza gondolataimat. Látom, hogy most aztán rohadtul megleptem, és ha rajta múlik, akkor még egy ideig áll, csókolgat és simogat. De nekem erre nincs időm.
Eltolom magamtól, megfordítom, így az ő háta ér a falhoz. Elé térdelek és kibontom a nadrágját, majd a bokájáig tolom. Ahogy elém tárul igencsak méretes vágya, hatalmasat nyelek és úgy bukok rá a számomra - jelenleg- az életet jelentő testrészre, hogy ideje sincs reagálni, csak mély torokhangon felnyögni. Szorgosan kényeztetem ajkaimmal, nyelvemmel, majd kicsit megemelem magam és lefejtem a nadrágomat és az alsómat. Tágítani kezdem magam, ismerem a korlátaimat, így azonnal két ujjamat vezetem magamba. Felnyögök, de farka épp a számban van, így hanghullámain végigcikáznak rajta, mire hangosan felnyög és belemarkolva a hajamba, lehúz magáról. Elégedetlenül morranok fel.
- Mégh két pillanat és a szádba élveztem volna. Más terveim vannak. - Már mozdulna, hogy hasra vágjon, de gyorsabb vagyok. Hiába rohadtul erős és nagyon sok képessége van, ha valami olyat akarok elérni, ami rohadtul fontos nekem, akkor bizony gyorsabb és erősebb vagyok nála. De be kell vallanom, ha harcolnom kellene vele, nos… Nem tudom, hogy győznék-e.
Lerántom, így a földre ül. Azonnal az ölébe pattanok és minden előzmény és síkosító nélkül vezetem magamba.
- Mih van veled, cicus? - nyögi határozottan.
- Telihold, ahhhm, olvassh utána. - Már mozgok is. Mindenfelé tekergetem csípőmet, köröket és nyolcasokat formálok. Egyre hangosabban nyögök, mikor hirtelen előre hajol.
- A véredet….
- Amennyit csak akarszh.. - Nem fogok belehalni, ha a véremet veszi. Ha sokat szív ki, egyszerűen csak beleharapok valahova. A nyakába, az arcába, bárhonnan jó.
Nem is szív ki mindent, de ahogy egyik keze merevedésemet kényezteti, ajkai a nyakamra tapadva szívják a vérem és az, hogy a hatalmas férfiassága bennem dolgozik, kicsit kezd sok lenni. Iszonyat régen volt, hogy ilyen jót dugtam valakivel! Csak sóhajtozni, nyögni és sikítani tudok, mikor eltalálja testem legérzékenyebb pontját. Folytatást követelek, erősebben akarom, még többet akarok érezni belőle, és ezt a tudtára is adom. Ekkor elengedi a nyakam, és megcsókol, közben olyan eszeveszettül löki magát belém, pedig én vagyok felül, hogy nem kell sok, és elélvezek. Ő még nem, így hát mozgok tovább.
- Ahh nevedet! - nyögi, és érzem, hogy remeg. Közelebb hajolok, és a fülébe suttogom.
- Naoki… - Érzem, ahogy megremeg, majd megcsókol és a nevemet nyögve élvez el.
Kihúzódik belőlem, piheg egy ideig, majd meghallom hangját, miközben én is próbálok még több levegőhöz jutni.
- Elmagyaráznád, cica? - kérdezi, de most nem ül az a gúnyos és lenéző vigyor az arcán. Megérdemeltem eddig is, hiszen lenéztem. De nagyon örülök, hogy ezt a két szót teljesen természetesen mondta ki, így mosolyogva csókolom meg.
- Telihold. Olvass utána. Én sem sokat tudok, csak hogy az váltja ki belőlem.
- Eddig nem is volt ilyen? - kérdezi.
- Soha. Te hoztad ki belőlem, az informátorom szerint.
Reakciójára várva kémlelem az arcát. Nem szeretnék harcolni vele, egyelőre megenni sem. Előtte mindenképpen tisztázni szeretném ezt az egész helyzetet. Miért ő váltja ki ezt belőlem és mikor múlik el? És ami fontosabb… Ő hogy érez…?
|
| Rauko | 2010. 07. 08. 06:08:23 | #5922 |
Karakter: Naoki -Ao-chan-
Megjegyzés: Calistornak
Gyönyörű téli idő van… Nagyon szeretem ezt az évszakot. Kicsit olyan, mintha ott, ahol esik a hó és fagyos a föld, otthon lehetnék. Most is egy szép parkban ülök és figyelem a hógolyózó gyerekeket, a romantikázó fiatalokat, a nosztalgiázó öregeket. Egy egész napot képes vagyok így eltölteni, ha csendesen esnek a fagyos vízcseppek az égből. Már lassan esteledik, így egyre kevesebb ember lézeng, akiket figyelhetek, ezért sétálni indulok. Csak remélhetem, hogy nem akadok össze esztelen démonokkal, akik ilyen időben, az én jelenlétemben akarnak vadászni. Ha havazik, a gondolataikat is érzem. Ott vagyok minden hópihében, minden kósza szellőben. Utolsó jégdémonként nagy erő jutott nekem, de épp ez az oka annak is, hogy sokan vadásznak rám. Arról a pasasról is hallottam, aki egész Tokiót bekebelezte már. Calistor… Állítólag ő is démon. Nos, nem hiszem. Bár, a fene sem tudja, de az informátoraim tökéletes személyleírást adtak, így ha látom, fel fogom ismerni.
Ha nem csal a szimatom, akkor tőlem nem messze valaki vadászik! Na, végre egy kis izgalom! Nem sietem el a dolgot túlságosan, a szagából ítélve ez egy félvér, tehát ki fogja élvezni a vacsorája szenvedéseit. A féldémonok szemét banda, ha tehetem, kerülöm őket. De azt sem szeretem, ha élő emberek vérét szipolyozzák ki. Annyi helyen halnak meg emberek, ott vannak a háborúk, a modern világ undorító öldöklései, nem hiszem, hogy ne találnának friss halottat. Na, persze, ezek finnyásak. Azt hiszik, övék a világ, csak mert félig vámpírok, félig meg démonok. Mert ez a barom, akihez most igyekszem, a szagából ítélve az. Az energiája is erről árulkodik.
Ahogy közeledem felé, a vérem furcsán pezsegni kezd. Nagyon felizgat a jelenléte, és nem harci értelemben! Ritkán találok olyan idiótát, aki képes szexuálisan is hatni rám, de ez a valaki…Hm… Már csak azt remélem, hogy tényleg pasas. Ha az, akkor megmentem azt az idióta embert, aki az útjába került, megölöm a félvért és végre… Már vagy száz éve is meg van, hogy utoljára félvért ehettem. Nem kell fintorogni, démon vagyok, szeretem a félvéreket. Nálunk, démonoknál ez nem kannibalizmus. Akkor lenne az, ha jégdémont akarnék enni, de ez ugye fizikai képtelenség. Tudok enni emberi ételeket is, de azok csak időlegesek csillapítják az éhségérzetemet, száz-százötven évente el szoktam kapni egy szerencsétlen barmot, és a finomabb részeit elfogyasztom. Szükségem van mások húsára, az abban rejlő energiára.
Pár lépés után már látom is az áldozatot. Egy fiatal srác, kifejezetten jól néz ki, nem csodálom, hogy a vérszívó belőle akart falatozni. Egyelőre nem látom sehol a támadót, ezért odasétálok a srác elé, csettintek egyet, majd az álmaiból ébredt fiúval közlöm, hogy én a helyében gyorsan eltűnnék. A fiú alaposan megnéz magának, mosolyog, megköszöni és elrohan. Okos kölyök. Na, akkor várjuk a vérszívót. Kétszer próbálkozik ráolvasással, ami persze nem működik tisztavérű démonon. Neki is tudnia kellene. Mikor adja már fel…?
- Félvér! Bújj elő, ez rám nem fog hatni - kiabálok egyenesen afelé a fa felé, ahol elrejtőzött. Egyre erősebben érzem az energiáját, a vérem egyre jobban felforrósodik… Talán elcsábítom, ha végre lemászik a fáról, aztán megdugom, és csak utána elégítem ki éhségemet is.
- Nahát, csak nem egy tisztavérű? Ha jól látom, jégdémon… - A hangja is szexi. Nos, mutasd magad, édes kis félvérem!
- Gyere elő, vagy lehozlak. - Gúnyosan felnevet, majd leugrik a fáról. Bennem minden szó bennakad, még a levegő is. Ilyen isteni pasival nagyon régen futottam már össze, megkockáztatom, soha. A haja már szinte fehér, a vállaira omlik, tekintete pedig levetkőztet. A teste… ahm, az a test! Beleborzongok, ahogy nézem. Körülöttem megvadul az idő, a hópelyhek őrülten kavarogni kezdenek. Érzem, ahogy szél a testem simogatja, azt azonban nem én csinálom. Ez a faszi uralja az időjárást…? Na, de várjunk csak… Nagyonszőke haj, nagyonkék szemek, nagyonizmos test…
- Calistor, ha nem tévedek… - jegyzem meg most én, gúnyosan mosolyogva. Micsoda áldozat!
- Oh, még a nevemet is tudod, cicus… Hm, legalább nem kell a füledbe suttognom, hogy milyen nevet sikíts, miközben elélvezel - nyalja meg ajkait. - Esetleg megtudhatnám, hogy én mit mondjak, mikor beleélvezek abba az iszonyatosan formás, és nagyon kézre álló seggedbe? - Anyád…
- Hogy ki fog kinek a seggébe élvezni, azt még meglátjuk, félvér! De ne izgulj, mielőtt leszaggatom a csontodról a húsodat, kegyetlenül meg foglak kefélni - mondom ezt nagyon merészen, de szemmel láthatóan ő lenne a seme. Mindegy.
- Nagy a szád. Sosem gondoltál még arra, hogy valami sokkal hasznosabbra használd az ajkaidat? - Hát ez most tényleg flörtöl velem? Ilyen vacsorám is régen volt.
- Gondoltam már rá, és használni is fogom, de mondtam, mielőtt megeszem a finomabb részeidet, más terveim is vannak. - Kaján vigyor kúszik arcomra, ahogy látom, hogy egy pillanatra kizökkentettem. Jó vagy, Ao-chan, jó vagy!
- Na, jó. Elegem van belőled. Maradj ott és várd csendben, hogy kiszívjam az utolsó csepp véredet is. - Már ugrana felém, de… Kis butus!
- Ugyan, kérlek! Ne sértegess. - Érzem, hogy furcsa energia kezd szivárogni a testéből, de jelenleg én vagyok helyzeti előnyben az időjárás miatt. - Ne, felesleges. Ez a széttépős-összeroppantós mutatvány nálam nem használ. - Hirtelen eltűnik a szemem elöl, és megáll mögöttem. Megölel hátulról, majd megérzem leheletét a nyakamnál.
- Ugyan, cica, ne legyél ilyen nagyra magaddal. Nem vagy olyan fantasztikus, mint amilyennek gondolod magad. - Fogait már bele is mélyesztette húsomba, de csalódnia kell. - Mi a fene? Neked nincs véred?! - Heh, hogy a frászba le ne lenne?!
- Idióta vagy. Ilyen nagy a hatalmad, de arra is lusta vagy, hogy a jégdémonok után olvass? - Ellököm magam tőle, majd épp visszaszólnék neki valami kedveset, mikor emberek szagát érzem meg a levegőben. - Ezek a kutyáid, félvér?
- Tudod a nevem, és mégis félvérnek szólítasz? Ez elszomorít. - Közelebb lép. - Egyébként igen.
- Akkor majd legközelebb lerendezzük. - Mielőtt eltűnnék, mellé lépek, gyors csókot lehelek ajkaira, megsimítom ágyékát, majd messziről kiabálok neki. - El ne felejtsd az utolsó jégdémont, félvér!
Néhány utcányira a parktól leülök egy padra, és gondolkodni kezdek. Ez a félvér nagyon megdobbantotta a szívem. Egyre jobban vágyom rá, a létező minden tekintetben.
|
|
