Karakter: Mirin (sátáni kis pümpikémnek)
Sebészet... És anyám is itt van... Úúúúgy utálom. Hülye ringyó. Ha nem mutat be annak a szarzsáknak tegnap, most nem lenne szép babaarcom elcsúfítva ezzel a monoklival.
Szemét egy strici... Nem értem, hogy miért tartozik anyám legjobb ügyfelei közé. Megvert, amikor elslisszoltam volna tőle.
Ráadásul panaszkodott is anyámnak, hogy mennyire alulképzett vagyok, mert nem tudtam vele semmit se kezdeni. Pedig szerintem nem velem volt a baj. Én már 3 órája ügyködtem azon, hogy legyen valami. Viszont... Csak nem sikerült rendes tétet felállítania annak a szerencsétlennek...
Az ilyen idióta vegyen magának pelust, és maradjon otthon a picsáján, ne kurvázni járjon.
És anyám... Nem neki adott igazat?! Pedig ha nem pénzelné ez a gusztustalan barom, szerintem már őt se érdekelné.
***
Végre egyedül, az utcákat járva. Nagy kiosztást kaptam, de amíg munka után kutatok, legalább nem hallom rikonyálását. Azért is jöttem el otthonról melóra hivatkozva.
Viszont dolgozni nem akarok. Mostanában túl sok volt. Pihennem kell. Valami pénzesebb fasznál elbújni, és- adva a jó kislányt - távol lenni anyámtól. Igen... Csodás lenne...
Mondjuk most ahhoz is fáradt vagyok, hogy valakit keressek, akit még nem fosztottam ki. Csak megtámaszkodom ennél a félreeső sikátornál, és becsukott szemmel hallgatom az elhaladó autókat és az engem nagy ívben kikerülő emberek beszélgetését.
Mintha fertőző lennék... Vagy a kivágott felső, miniszoknya és harisnya összeállításom nem tetszik nekik?!
... - Oda semmi pénzért nem mennék dolgozni, és neked se ajánlom! Iitt a kuka, dobd el azt a szórólapot! – repül nekem egy papírgalacsin – Bocsánat! – na azért! De ez érdekel. Kíváncsian nézegetem az előttem fekvő galacsint. Milyen munka lehet az, amitől így félnek?! Érdekel.
Gyorsan felszedem a galacsint, és a két nő után indulok. Már hallom is beszélgetésük folytatását:
.... - Ott csak az utolsó hónapban 6 női dolgozót erőszakolt meg. Az apja üzletember, és azt hiszi, mindent megtehet....- megállok, és kihajtogatom a szórólapot, amit az ég küldött nekem.
Egy gazdag ficsúrka.... Feltétlen az ujjaim köré kell csavarnom!
Majd… mihelyt begyógyultak sebeim és elmúlt a monoklim.
***
Ez a ház, amibe beengedtek a szórólap felmutatásakor, kuuurva nagy. Itt kellene laknom és dolgoznom?!?! Annyira ideges vagyok...
Remélem, elnyerem annak a kis spermahajdernek a tetszését. Már nagyon rég kérezkedtem el anyámtól „hosszabb munka” címszóval. És ilyenkor... első begyűjtőutam óta sokát vár el. Nagyon sok pénzt kell szereznem, hogy elégedett legyen. Minimum egy kisebb páncélszekrénnyit.
- Hát te meg mit keresel itt, koldus?! A szeretetszolgálat eggyel arrébb van!– hallok meg egy nagyképű hangot a lépcső felől, amitől össze is rezzenek. Ki ez a tuskó, aki így dirigál?! Olyan ártatlan és rémült pillantással nézek rá, ahogy csak tudok, és közben próbálom magamban tartani a véleményem.
Márkás cuccok... Olyan úrias és flegma testtartás... Szerintem ez a szarházi a célszemélyem. Akkor pedig nem nagyon kéne leordítanom a fejét.
- Ööö.. én csak… én csak... – szinte tudtam, hogy a szavamba fog vágni, amikor látja megszeppentségem:
- Igen? – jéé. Megenyhültek arcvonásai. És... Mintha segítőkészebb lenne... Csak nem észrevette szolidan kilátszódó domborulataim...? Vagy arcom szépsége ragadhatta meg ennyire?!
Szűzies pislogás és kéztördelés egy kis hatásszünettel egybekötve, amitől érdeklődve jön lejjebb hozzám. Úgy érzem, nyert ügyem van, megengedi, hogy itt dolgozzak.
- Én csak szeretnék itt dolgozni. Nem kísérne el a tulajhoz? – ez a mosoly... Guccsi köcsög... Igen, gyeeere csak... A kicsi, gyenge lányka nem talál el a tulajhoz, segítségre szorul. Meg jó sok pénzre is…
- Bocsánat hölgyem, csak tudja, annyi idegen jön errefelé mostanában... Jöjjön velem, felkísérem apámhoz – bekapta a horgot, és most megpróbál befűzni. Hmm. Nem tétovázik sokat. Tetszik...
Hamar lerendeztem az öregúrral dolgom, vagyis azt, hogy mennyi pénzért maradok itt, természetesen bentlakásos szobalányként. És... Miért is ne.... Annyira jól elintézte fiacskája a személyzetet, hogy átöltözök, és egyből kezdhetek is.
Boldog vagyok. Tetszek is a srácnak, azt már akkor láttam, amikor elkísért. Néhány hét... Vagy nap... És már az enyém is az összes félretett pénze. A pénznél már csak a jó kemény fasz jobb, de ahogy elnéztem, abban is lesz részem, hogy egy párszor a magáévá tesz.
Csak az ártatlan kislányt kell jól játszanom, amíg teljesen belém nem zúg.
Ez a ruha... Még ezt is el fogom vinni munkaszerkónak, mert nagyon tetszik. Ez a rövid szoknya... És ez a habos-babos, mély kivágásos felső... Roppant erotikus... Csöndben követem a régebb óta itt dolgozó banyát (már értem, ő miért dolgozik még itt: túl ronda ahhoz, hogy Alyr nekiessen. Azok a szottyadt cicik.... Ráadásul melltartó nélkül... )
Folyosó, folyosó és nagyon sok szoba, de valahogy el fogok igazodni. Épp jön a kioktatás, hogy vigyázzak a fiatalúrral, és... Őszinte döbbenetemre... az apjával is??? Épp rákérdeznék, jól hallottam-e, amikor megszólal a csipogóm. Egy whiskeyt néhány jéggel a kis drága áldozatnak. Tőlem... Nyehehe.
Elköszönök a ribanctól, majd spuri konyha, az előkészített pohár felvitele, mosollyá alakítva undorodó arckifejezésem, kopogás...
- Szabad! – kiszólás után betipegés.
- Meghoztam az italát, uram! – hajolok meg előtte előre tartva a poharat, amit nem vesz el, helyette körbejár.
- Köszönöm – veszi el tőlem. És miután levágódik fotelébe, jóízűen bele is kortyol lábait az asztalon pihentetve. Paraszt. Hogy akadna a torkodon! – Nagyon jól áll neked ez a ruha - közli vigyorogva a fölös infót. Ezt én is tudtam.
Mégis, a hatás kedvéért egy „Ne mondjon ilyet, uram” kíséretében zavartan fordulok oldalra.
|
