Hétfő a hét első napja...,és a munka napom. Sietve rohanok végig az utcákon, mert sikerült elaludnom. Beérve már köszöntenek is munkatársaim, és főnök pedig fejét csóválja bosszúsan. Pedig nem is késtem csak majdnem. Még van egy percem.
A főnököm egy idősebb vámpír, aki mondhatni elég kedves. Bár az elején sokszor ordibált velem...mikor egy két tányért vagy poharat törtem el.
Farkamat csóválva sietek be az öltözőbe. Házi kutyus vagyok, szóval ha boldog vagy izgatott vagyok mindig csóválom a farkam.
Egy fehér inget, amit nem gombolok be teljesen, és egy fekete nadrágot veszek fel a megfelelő cipővel. Toll, jegyzetfüzet nálam. Rendben mehetek dolgozni.
- Kettes asztal rendelni szeretne - már mondja is a főnök, és mosolyogva indulok is, hogy végezzem a munkámat.
Körülbelül ez megy négy órán keresztül. Elég unalmas, de valamiből élnem kell.
- Négyes asztal, Alex - szól kollégám, amire odatekintek az említett asztalhoz. Egyedül ül egy nő ott. Gyorsan sétálok oda hozzá, nehogy elmenjen, mert sokat kell várni a kiszolgálásra.
- Jó napot! Mit hozhatok? - kérdezem meg kedvesen, miközben rámosolygok. Viszonozza mosolyomat, miközben végig mér. Arca nagyon fiatalos, de egyben csinos. Hosszú nagyon szép fekete haja, és sötét szemei vannak. Olyan, mint egy modell gyönyörű. Beleszimatolok a levegőbe, kutyaként sokkal jobb a szaglásom, mint egy embernek. Fura illata van...olyan leírhatatlanul kellemes, de mégis teszek egy lépést hátra. Valami nem stimmel. Próbálom ijedségemet palástolni egy mosoly mögé. Még is csak egy vendég, és nekem csak ki kell szolgálni. Szórakozottságot látok szemeiben, ahogy arcomat figyeli, és kezdek kicsit zavarban lenni.
- Csak egy kávét szeretnék - válaszolja lágy hangon, amire én csak bólintok.
- Egy pillanat, és hozom is - válaszolok neki illedelmesen, és már száguldozik is a pult felé, hogy leadjam a rendelést. Szerencsére több asztal most nincs szabadon, és már csak ezt az egy kávét kell kivennem, és kell egy kis nyugalom. Nagyon fura volt az a nő. Vajon miféle lény lehet?
Amúgy is nem érdekes megissza a kávéját, és sok esélye van, hogy én egy ideig biztosan nem fogom látni. A rendelt italt ki is viszem, és próbálok a világ legtermészetesebb módján viselkedni, ami valljuk be elég könnyen ment.
- Egészségére - mondom neki, mire elé teszem italát. Ő csak egy aprót bólint. Már hallom is kollégámat, hogy a kettes asztal fizetne. Pedig az nem is az én asztalom. Mindegy.
Már indulok is. Nem szeretnék egy ilyen kis semmiségből balhét. A munkaidőm a végére jár az a nő már régen elment. Igaz egy kollégám fizettette le helyettem. Pont egy elég nagy asztal rendelésem volt. De úgy éreztem, amíg itt volt az étteremben, hogy engem figyelt. Biztosan megint hallucinálok vagy hasonló. Biztos nem kellett volna tegnap este olyan sokáig néznem a tévét, de olyan jó állatos filmek mentek.
Végre este hat óra. Vége van a mai munkanapomnak. Az öltözőben összeszámolom a jattot. Nem is olyan rossz. Főnök mindig azt mondja, hogy a szép pofim miatt van, pedig egyáltalán nem tartom magam szépnek egy átlagos srác vagyok, akinek kutya fülei vannak és farka. Táskámat felkapva sietek is ki az étteremből mikor kint a bejáratnál összeütközök valakivel. Majdnem hátraesek, de az a valaki megfogja kezemet, és visszaránt. Szerencse, hogy nem vágódtam el biztosan fájt volna.
Kezemet fogja még mindig mikor feltekintek megmentőmre és, akivel egyben összeütköztem. Kikerekednek szemeim, a meglepettség suhan végig arcomon. Kirántom kezemet keze fogságából. Az a nő az étteremből.
- Sajnálom - mondom neki kicsit zavartan.
- Semmi baj. Legközelebb vigyázz magadra jobban - válaszolja kedvesen, és egy halvány mosoly jelenik meg arcán. Még egy pillanatig egymás tekintetét fürkésszünk, de utána mosolyogva fordítja el tekintetét rólam, és már indul is útjára. Én csak egy helyben állva figyelem távolodó alakját, és elvesztem mikor befordul az egyik sarkon.
Vajon mit kereshetett erre felé?...biztosan a közelben lakik, de a mai napig biztosan nem láttam az étteremben. Mindegy ideje, hogy hazamenjek.
Egy panel házban élek, ami sajnos még a sajátom se, évek óta bérlem. Szerencsére kevés a lakbér, és a fizetésem meg elég jó. Szóval megtudok egyedül a lábamon is élni nem, mintha másra számíthatnék. Csak egyetlen egy személy törődött velem mióta élek. Egy idős bácsi,
aki magához vett, és gondoskodott rólam. Unokájaként szeretett, és nagyon sokat foglalkozott velem, ha nem lett volna akkor én biztos nem élnék. Nagyon sokkal tartozok neki. Sajnos évekkel ezelőtt meghalt, ha jól emlékszem a betegség neve szívroham.
A mai napig kijárok a sírjához. A rokonainak nem kellettem nem akartak velem foglalkozni, hiszen semmi közöm hozzájuk. Nem szerettek, és nem is akartam, hogy szeressenek. Pár éve futottam össze a főnökkel, aki külsőm miatt munkát ajánlott, és azóta is nála dolgozok. Sokat segített, hogy megértsem a világot, az embereket.
A hűtőből kiveszem a tegnap sütött csirkét, és megmelegítem. Kutya vagyok egyértelmű,
hogy imádom a húst. Tévé nézés közben elfogyasztom a vacsorámat, utána pedig a fürdőbe indulok.
Mikor végzek egy laza nadrágban lépek ki és törölgetem hajamat. Farkincámat és fülecskémet sokszor átdörzsölöm. Nehezen szárad. Egy kicsit még tévézek, de azt a fáradtság elnyom, és filmnézés közben alszok el.
Fáradtan lépek ki az öltözőből, az éjszaka nem aludtam olyan jól. Főnök már morog is, hogy nem vagyok képes kialudni magam. Körülbelül négyszer kérek tőle bocsánatot, és megígérem, hogy többször nem fog előfordulni. Ő csak morogva hagy ott, és az irodájába indul. A pulthoz érve veszem is kezembe a tollat.
- Alex, a kettes asztal kifejezetten téged kér - mondja az egyik pincér, mire a kettes asztalhoz tekintek. Egy sötét szempárral találom magam szembe, aki egyenesen engem nézz. Ma is eljött.
Nem tartok velük amúgy semvagyok éhes meg most kicsit egyedül akarok lenni. Vagyis ez így nem igaz Junkei társaságát még igen. Majd beszélek vele este. Egészen késő délutánig maradok Claire-l már sokkal jobban van de még pihennie kell. Lemegyek a konyhába a gyomrom olyanokat zendül mintha az ég dörögne. Szendvicset készítek magamnak három után már nem is vagyok éhes.
-Hé Jas, nem láttad Junkeit?
-Ööö szerintem sétálni ment az erdőbe miért?
-Ja semmi csak tudni akarom, hogy hol van.-mondom zavartan el ne pirulj Micah…
-Persez ezt be is veszem neked Micah ismerlek már. –kuncogja és elsétál.
Mibe keveredtem? Még magam sem tudom de nem is érdekel, kedvelem Junkeit. Nem többet érzek iránta mint holmi kedvelés…Na jó ezt majd tisztázom később most inkább megkeresem. Jasper jól mondta a réten van, szép hely én is gyakran kijárok.
-Hát itt vagy –szólalok meg mire összerándul hát nem édes?…. – Bocsánat! Nem akartalak megijeszteni… - mondom sóhajtva és leülök mellé.
-Se- semmi baj –hadarja és láttom engem néz , hát igen nem hiába töltöttem el olyan sokata konditeremben és igen most a hajamat sem fogtam össze.
-Mi az? – tér magához nem vagyok egy szépség most na….
-Ne-ne haragudj – pirul el szerencséj van ,hogy sötét van mert biztos nem hagynám annyiban a dolgod– A-Az unokahúgod hogy van? – rázza meg a fejét
-Már jobban – mondom fél mosollyal, s finoman nyúlok a hájoz és fésülgetni kezdem … - Olyan… gyönyörű vagy-mondom és egy csepp hazugság sincs benne tényleg gyönyörű.
-É-én… nem is… - dadogja olyan kis ártatlan, a földet kezdi el nézni megfogom az állát és magam felé fordítom.
-Higgy nekem… - suttogom halkan ajkaira– Nagyon szép vagy…. – ezzel a mondattal meg is csókolom. Először csak finoman tapadok ajkaira, legalább már viszonozza, utána szenvedélyes kis táncra hívom a nyelvecskéjét.. Mikor már a tüdőm ég akkor szakítom el ajkaimat az övétől. Teljesen el van pirulva én meg kifulladva tökéletes párosítás. A fák mögül zajt veszünk észre.
-Ki az?-kérdem
-Én vagy az Jasper!
-Azt hittem már valaki más- túrok a hajamba
-Micah holnap vana biosz vizsga-éz rám mire teljesen ledöbbenek
-Mi az, hogy holnap? Nem úgy volt, hogy holnap matek van?
-Az igazgató megváltoztatta, szóval ki kell javítani a dogákat is.
-A fene egye meg mindent most kell megtudnom!
-Micah én tudok segíteni neked!- szólal meg halkan Junkei
-Végülis neked amúgy sem tudok semmit tanítani mert annyira szereted a bioszt, hogy szinte mindent tudsz ezért segíthetsz kijavítani a másodikosokét az elsősökét meg kijavítom én .-nézek rá hálásan
-De még Kate is tud nektek segíteni ő is bioszt tanít.
Csendben felállok és felhúzom Junkeit is elrontották az estémet hmpf.. Ráérősen megyünk vissza piszok kis mázlista vagy Jasper de egyszer ezért foglak kinyírni.
-Biztos, hogy segíteni akarsz?-kérdem halkan
- Persze kíváncsi vagyok milyen lesz jövőre a dolgozat- pimaszkodik
- Miből gondolod, hogy ugyanazt fogom megíratni veletek?
- Csak tippelek.- néz rám ártatlan szemekkel, halkan felnevetek és felmegyünk a szobámba. Körülbelül 200 dolgozatot nyújtok át Junkei-nek.
- Nektek több van- mosolyodok el arckifejezésén. Hirtelen valaki kivágja az ajtót és már tudom is ki az:Kate.
- Pont jókor jöttél állítsd nekem össze a kérdéseket légy szíves, ülök le a földre és javítani kezdem a dolgozatokat.
- Rendben Micah nekem is elnapolták holnap csak te vizsgáztatsz!- nevet fel én meg igen szépen nézek rá.
- kiakartok engem készíteni- csóválom meg a fejemet.- Junkei ez az Adam gyerek mindenórán ilyen fényesen teljesít?
- Hát csak a törim közös vele és igen ott is.- jegyzi meg szerényen
- Hurrá mert megint egyest art és meg kell buktatnom. Utálok buktatni de ez is kötelesség majd újra próbálja ha van kedve. Serényen dolgozik mindenki már csak harminc dolgozat van úgy hátra nekem.
- Micah hanyas lett az enyém?
- Nem mondom meg! Szerintem te is sejted!
- Már megint ötös?
- Nem mondok semmit!-nevetek fel és tovább javítom a dolgozatokat majd miután végeztem bepakolom őket a táskámba és segítek Junkie-nek, és egy röpke csókra azért megállok.
- Igen ötös lett-suttogom az ajkaira és megcsókolom.
- Tudtam kicsit nehezebb feladatokat is feladhatnál legközelebb.
- Majd megpróbálom de szerencséd, hogy nem Kate a tanárod ő tényleg olyan feladatokat ad amiket nekünk kell megoldani a továbbképzésen.- És végre kész az összes dolgozat, na indulás aludni!- teszem el az összes cuccot majd megágyazok.
- Jó éjt Micah!-lép ki az ajtón Juneki
- Neked is Junkei!-válaszolok neki és rögtön befekszem az ágyba majd elalszom.
Másnap reggel amikor a nap is süt felkelek. Na ne most öltönyben kell lennem de én nem bírom ki. De muszáj lesz, így hát kénytelen vagyok felvenni egy fehér inget meg a nyakkendőt meg a zakót és maradok egy egyszerű fekete farmernél. Gyorsan lemegyek reggelizni.
-Csinos vagy Micah!- röhög Jasper
- Kedden te is az leszel!-vigyorgok a képébe egy kávé és egy szendvics tökéltes lesz megvárom míg Junkei is megeszi a sajátját és elindulunk.
Felkelek hajnal tájt és csak arra leszek figyelmes hogy Junkei engem néz, ahogy látja hogy észreveszem bebújik a takaró alá.
-Jó reggelt!- bújok a takaró alá
- Jó... Jóreggel! - dadogja zavartan.
- Mióta vagy már fent? - kérdem mosolyogva.
-Hát.. már egy órája..- bukik ki félénken a takaró alól, észreveszem , hogy a szemébe süta nap úgy helyezkedem el hogy neki jó legyen , mert nekem mindegy én a háttal vagyok a napnak.
- Felébreszthettél volna nyugodtan.- mosolygom és mélyen a szemébe nézek, végigmérem a minden porcikáját. Lassan közelebb húzódok ő meg az ágyba préseli magát,jaj de fél, egész testemmel rámászom, már nem ő hanem én préselem be az ágyba. Kezemmel lassan végigsimítok az arcán és magamhoz húzom egy gyöngéd csókra, halványan viszonozza is.
Mit csinálsz? - suttogja ajkaimra elfuló hangon, mikor picit elszakadok tőle egy kortynyi levegőért.
- Nem tudom.. - mondom mély érzéki, vágytól teli hanggal, - Csak... egyszerűen nem tudok neked ellenállni. Gyönyörű vagy - mondom kicsit félig nyögve, majd ágyékomat az övéhez dörgölöm, mire halkan felsóhajt. Felmorranva dörgölőzöm ismét hozzá, beletúrok hajába és így csókolom meg ismét, vadul.
Kiveszem a hajából a kezemet, majd szép lassan végig simítok a mellkasán, mellbimbójánál kicsit ingerelni kezdem ő pedig nem bírja megállni, hogy az érzésre fel ne nyögjön. Kezem egyre lejebb kezd haladni testén, majd mire ágyékához érnék..... kopognak...
- IGEN? - kérdem az ajtó felé mérgesen.
- Micah... Nagy baj van! Le kéne jönnöd! - kiabál be Stephen
- Megyek azonnal - mondom, majd le is szállok róla azonnal és magamra kezdek kapkodni egy-két ruhát.
- Majd gyere reggelizni - mondom mielőtt még sietve kimennék az ajtón.
Amint leérek Stephen azonnal odarohan hozzám.
-Ryan és Claire kint vannak és nem hiszem hogy sokáig bírja már Claire-mondja gyorsan mire csak bólint és már futok is kifele.
- Ryan! Ereszd el!- kiabálom dühösen, úgy engedi el hogy egy fának csapja hallom ahogy néhany csontja eltörik.
-Stephen hívd dr. Lilliant- adom ki az utasítást.
-MI az csak nem felbosszantottalak Micah?-jön felém átváltozva Ryan
- Nem még nem-mondom neki halkan
-Kihívlak itt és most! És az én falkámban egyetlen sub.hím sem lesz!- nevet sötéten
-Rendben itt és most!- válaszolok neki és átváltozom mindeki hátrál tudják milyen vagyok amikor harcolok Junkei is leér ahogy láttom, Ryan nekem ugrik én meg el, ahogy rám vetődne én ugrom rá és torkon ragadom, bőszülten felmordul és mozogni próbálni de sikertelenül teljesen leteperem,semmi szánalom nincs bennem mikor átharapom a torkát és elengedem egy puffanással. Dr. Lillian is megérkezik én meg átváltozom és felveszek egy nadrágot de előtte egy boxert,azonnal Claire-hez sietek.
-Meg ne halj kicsim!- suttogom halkan és megsimogatom
-Itt vagyok Micah-áll meg a hátam mögött dr. Lillian pár segítő patkányember is ott volt, hordágyra tették az unokahúgomat és bevitték a házba lassan követem őket.
A doki teljesen benyugtatózza engem meg kiküld. Junkei lép hozzám de egy szót sem tudok szólni…
Gyere-indulok el a padhoz és úgy ülök le, hogy szemben üljek vele ugyanúgy helyezkedik el mint én.
Amikor eljön a telihold, ami már nemsokára itt lesz – vonom magamra a figyelmet - itt bent... érezned kell, hogy mikor uralkodik el rajtad a szörnyeteged - teszem a kezemet a szívére. - Persze mi is segítünk neked. Egy ideig nem engedünk még mi közénk sem, a testedet nagyon megfogja viselni az első átalakulásod, és nem fogsz tudni uralkodni a szörnyeden ha rosszra fordul a dolog.
- É..értem - mondoja megszeppenve.
- Amikor átváltozol, rángatózni fogsz, majd úgy fogod érezni hogy majd szétszakadsz belülről, de csak a szörnyed fog előtörni. - veszem le végül a kezemet róla.
- És miután átváltozok mi fog történni? - kérdi kíváncsian - Beviszlek majd az erdőben, ott pedig táplálkozni fogsz...
- Mit? - vág azonnal közbe.
- Vadat.
- Éééén soha - teszi fel a kezét mentegetőzően - én nem vagyok képes megenni a nyers húst.
- Hidd el ha átváltozol, olyan éhséged lesz hogy még a saját kutyádat is kettészednéd, csak hogy csillapíthasd az étvágyad - fogom meg a felkarjánál - utána többnyire visszaváltozol és alszol majd pár napig. - megint elenged - Emlékezni sem fogsz rá. Higgy nekem.
-Rendben- mondja nekem és egy hatalmasat ásít.
-- Gyere menjünk! Látom álmos vagy - paskolom meg a vállat, majd felállunk és bemegyünk a házba.
Elkísérem a szobájába kell az nekem hogy bajba keveredik mint vacsora előtt. Ryan nem tudom hol van gondolom megint valahol az erdőben szexel. Na mindegy.
Gyere be nyugodtan- tessékel be, mire belépek és meglátom a gombolyagot.
Há...hát.. játszottam kicsit. - vakargatja meg fejét
Ne szégyelld, egyre több ilyen lesz, játéknak hiszel majd mindent ami gurul és kerek úgyhogy nyugi - mosolygom - velem is ilyen volt az elején.
-Értem- bólintja odasétál az ablakhoz és becsukja a hajából kiveszi a csatot és a hajgumit, jesszusom milye szép és hosszú a haja, egyre közelebb és közelebb megyek ,mire megfordul és mélyen a szemébe nézek, nem tudom mi ütött belém de magamhoz húzom és megcsókolom, tágra nyílt szemmel figyel de visszacsókol kezem lassan vándorol le a hátán egészen a formás kis hátsójáig és belemarkolok, halkan felnyög.
-Mit csinálsz?- kérdi miután elengedtem
-Nem tudom- sóhajtok egyet- talán bejössz nekem- motyogom zavartan és kimegyek amilyen gyorsan csak tudok..Aa szobámba megyek felkapok egy törölközőt és a fürdőbe megyek lassan besötétedik én meg fáradt is vagyok. Bemegyek a fürdőbe leöltözök és a beállok a zuhany alá. Áhh de jó ez a víz, kimosom a hajam és lemosom magamról a habot, Megtörölközöm és felveszek egy tiszta boxer-t, ma nem a csapattal alszom ma egy kis egyedül létre van szükségem, amin bementem a szobába egy kis kupacot veszek észre az asztalomon, még néhány biosz doga volt az , 2 óra alatt meg is vagyok vele és bemászok az ágyamba összegömbölyödöm és lassan el is alszom. Éjfél környékén mászkálásra leszek figyelmes.
-Ki az?!- dörmögöm fenyegetően
-Junkei vagyok!-nyöszörgi
-Mi a baj?-kérdem
-Csak félek, nem akarom hogy Ryan megtámadjon éjszaka-mondja reszketve
-Gyere, akkor adludj velem-mondom csendessen és beámszik mellém összegömbölyödva, a másik oldalamra fordulok és visszaalszom…
Lemegyünk vacsorázni, szerencséjükre hogy az én kajámhoz nem nyúltak, már többen voltunk, pedig külön megkértem őket ha új tagot hozok ne meztelenkedjenek, de hiába nem lehet ezeknek semmit mondani, szegény Junkei meg csak nagyszemekkel les. Sajnos nem bírjuk ki röhögés nélkül. Lasan végzek a kajámmal, a fiú meg ásítani kezd csodálkozik ,hogy mekkorát ásít már nem szívatjuk annyira csak meg mosolyogjuk.
-Na gyere Junkei kiviszlek kicsit- állok fel és egy szempillaás alatt melettem van.Kinyitom az ajtót és kilépünk az idő jó, néhányan már átváltoztak a srác mögém jön és a pólómat fogja. -Semmi baj!Nem fognak bántani!- mondom neki halkan és elengedi a felsőmet és elindulok a kapu felé. Mikor kilépünk rögtön elindul de megáll és egy helyben toporog és nagy szemekkle néz rám, én csak felnevetek.
-Menj csak nyugodtan!- mondom mikor abbahagyom a nevetést és rögtön spurizik is be, ráérősen bekocogok utána. Felnéz egy magas fára majd rám. Felugrok a fára. -Na mi lesz gyere!- utasítom mosolyogva és pár másodperc múlva melettem van. Húh...- vesz mély levegőt a megdöbbenéstől - ez nem semmi! - én pedig felnevetek.
- Gyere mutatok valamit! - ugrándozok tovább , ő pedig követ mint egy kiscica az anyját, majd megállok majdnem a fa tetején . - Wooooahhh - mondja mikor körbenéz - Ez.... gyönyörű. Nem is! Ez csodálatos! - néz rám nagy boldogan, és a szemembe néz én meg elbambulva nézek a szemébe.
-Bocsánat!Elbambultam-motyogom zavartan és elfordulok
-Semmi baj!-mondja kedvesen de nem nézek rá
-No jól van menjünk vissza-ugrok le a fáról és ő is mellém ér kicsit zihál a meglepetéstől , hogy simán letud ugrani, majd elindulok, csendbe megyünk egymás melett.
-Nos, valamit még el kell mondanom, azért láttál meztelen embereket mert nekünk likantrópoknak kényelmesebb ruha nélkül mászkálni, én is jobban szeretek úgy járni kelni de miattad mos nem tettem meg, majd te is ruha nélkül mászkálsz egy kis idő múlva- mosolygok kedvesen
-Én biztos hogynem- mondja felháborodva
-Dehogynem majd meglátjuk-mosolygok pimaszul és lassan vissza is érünk,
Ahogy beérek a kapun egy leopárd indul felém, nem habaozom azonnal átváltozok egy teljesen fekete leopárd lesz belőlem aranysárga szemekkel, azonnal rámugrik és bírkózni kezdek, Junkei ijedten hátrál.
-Nyugi csak játszunk-mondom félig meddig emberi hangon, leteperem a leopárdot, és lepárd mosoly jelenik meg az pofámon.
-Clare még mindig gyenge vagy, sosem győzöd le a nagybácsikádat-nevetek fel.
-Dehogynem figyeld meg egyszer úgyis legyőzlek- dorombolja és hozzám dörgölőzik.
-Hát persze, na menj én meg felkészítem Juneki-t mit fog érezni ha átváltozik,ja és vki hozzon már nekem vmi ruhát!- mire rögtön kapok elvonulok egy bokorhoz visszaváltozom és felöltözöm, a sok dzsuva meg a hajamba ragadt na mindegy!
Örültem, hogy ilyen hamar befogadták és nem tesznek megjegyzést hogy megint egy sub-hímet hoztam.A fiú földbe gyökerezett lábbal áll melettem, így a leopárdja sem tud játszani a többiekével, de Kate hozzásimult és így felengedett egy kicsit.Végre elengedi a leopárdját és így mindeki meg majd az egyik megnyugszik.
-Üdv a csapatban!-köszöntöm mosolygva
-Gyere megmutattom a szobádat.
-Oké- mondja és már jön is utánam, a 3. emeletre vezetem fel, majd egy jobboldali ajtót nyitok ki.-Ez lesz a te szobád, ameddig nem hódolnak be addig egyedül leszel, de a többiekhez is lejöhetsz.Ha mégsem jönnél a vacsoránál találkozunk én is lent leszek.-hagyom magára
-Jó rendben!-mondja mikor magára hagyom.
-Oh, Micah olyan cukorfalatot hoztál!- mondja dorombolva Kate
-Csak kicsit félénk, tehát sub-hím szegényke-válaszolom neki, mir még nagyobb mosoly jelenik meg az arcán.
-Mindegy nekem úgyis itt van Stevie!-kacagja, én meg leülök az egyik fotelba.
Milyen szerencse, hogy ilyen aggodalmaskodó vagyok és felmentem Junkei-hez.Éppen a falhoz volt nyomva és könnyek csognak az arcán, Ryan megint emberkedik vagyis leopároskodik.Azonnal kettéjük közé ugrik és beverek egyet Ryan-nek.
-A fiú még új!Ne merd bántani!-morgom dühösen és kifelé engedem az erőmet
-Na ne röhögtess,megint egy sub-hím Micah?-kacagja teli megvetéssel és elkotródik, felnyalábolom a fiút akinek az úgy látszik sok volt és beviszem a szobába majd az ágyra teszem és leülök mellé.Megsimogatom a fejét, még mindig remeg.
-Semmi baj, nem fog már bántani- suttogom neki halkan és tovább simogatom.
-Nagyon..nagyon megijedtem-csuklik el a hangja de már abba hagyta a sírást.
-Tudom, azért vagyok itt hogy vigyázzak rád , csak szólj és segítek-mondom neki halkan
-Nem akarok senki terhére lenni!- mondja szerényen, mre felnevetek
-Ha mindenki így csinálna a falkában, mint te akkor nem falkának hívnánk, nem vagy a terhünkre, az a lényeg hogyha baj van szólj nekem ha én nme vagyok itt akkor Jasper-nek- kérem kedvesen.
-Mármint a matek tanárom Jasper?-néz nagy szemekkel rám
-Igen,ő az!- válaszolom neki
-Megmutatnád nekem az udvart és az erdőt?
-Hogyne, csak először eszünk mert éhes vagyok-állok fel és felhúzom majd hagyom hogy előttem menjen ki én meg végig nézek rajta.Milyen kis popsija van. Uh de elkalandoztam ,mivan ma velem!?Wáááh!Leértünk vacsorázni, Ryan sehol nem volt így nyugodtan evett a falka többi tagja is.Egyre többen voltak és néhányan meztelenül is császkált, halkan kuncoguk mikor megláttom Junkei fejét.
Szerkesztve Teresa-san által @ 2010. 03. 07. 13:10:20
-Gyere be!-utasítom és félénken be is jön.
-Csukd is be az ajtót!- szólok neki mély hangomon
-Elnézést-csukja ba ez ajtót, érezni lehet hogy fél.
Mire megfordul én már előtt állok, nem mer a szemembe néz, eddig egy nagy piros pont jár neki.Azonnal rázúdítom az erőmet és kicsire varázsolja magát össze.Rá morgok halkan, ahogy felém nyúl majd egyre hangosabban. Mikor megértin mégjobban kiengedem az erőmet, arcán már könnyek folynak de legalább nem hátrál meg. Hozzám dörgölőzik. Az erőm is visszahúzódik oda ahonnan jött.Én pedig megsimogattom a fejebúbját.Egy halk sóhajt hallatok.
-Te is csak egy sub-hím leszel-sóhajtok
-Azt hittem hogy..-folynak a könnyek az arcán
Nincs semmi baj a nehezén már túl vagy!-mondom határozott hangon, felé nyújtom a kezem ő pedig félénken teszi a kezét a kezembe , felhúzom.
-Hány órád lesz még?-kérdezem kicsit kedvesebben
-Már csak 1-válaszolja
-Akkor a parkolóba találkzunk óra után!Egy ideig a falkához költözöl!-mondom ellent mondást nem tűrő hangon
-Deh..-kezd ellenkezni
-Amíg nem uralod a leopárdod, veszélyes vagy az emberekre!- dörrenek rá mérgésen és el iszkol
Felsóhajtok és intek neki, hogy menjen.
-Viszlát!-hajtja meg előttem a fejét, és elmegy.
-Jasper!-szólok neki
-Igen?Mi a baj?-kérdezi, és belép az irodába maga mögött pedig becsukja az ajtót.
-Újabb sub-hímmel bővültünk!-mondom kissé családottan
-Ez nem vet ránk jó fényt!Túl sok van a falkában.-mondja halkan
-Persze, de nekik is tartozni kell valahova.Nem tehetjük ki őket az utcára, akkor meg az lenne a baj hogy egy sincs.- emelem fel egy kissé a hangomat
-Ahogy óhajtod Micah!A helyettesed vagyok támogatni foglak mindenbe!- hajol meg Jasper és kisétál.
Óra után ahogy ígérte, ott várt a kocsimnál. Tisztára bevolt rezelve.
- Rendben, akkor mehetünk ugye?-kérdem tőle
-Hát persze uram-hajtja meg egy kicsit a fejét.
-Azért ennyire nem kell tisztelni-nevetek fel és beszállok a kocsiba és ő is. Csendben tettük meg az utat a házához.
-Ami szükséges csak azt hozd!Minden mást megtudunk neked venni!-kérem kedvesen.Láttom, hogy igyekszik a kedvembe járni, ez pedig nekem tetszik. Negyed óra múlva megjelenik a szükséges a holmijaival.
-Ennyi?-kérdem összevont szemöldökkel ő pedig bólint.
-Hát jó, akkor menjünk a falkához.- mondom apró mosollyal.
Belépek a házba mögöttem, mint egy árnyék úgy jön Junkei.Nem sokan voltak még de nem is vártam el, hogy mindig itt legyenek.Akik itt is vannak érdeklődve figyelik új jövevényünket.
-Hello! Új hímmel gyarapodtunk, neve Junkei, én tanítom bioszból!- mutattom be.
-
Szerkesztve Teresa-san által @ 2010. 03. 06. 20:27:29
Késésben voltam az egyetemről, azonnal a kocsimba vágtam magam és elindultam. Amióta Nimir-Raj vagyok több a dolgom és hogy tanár is vagyok annál több,no meg persze az újjakat is rendre kell tanítanom. Egyre többen akarnak behódolni nekem de én csak egy olyan fiatalt szeretnék akinek majd egyszer átadhatom a falkát. Eddig senki nem nyerte meg tetszésemet, megérkeztem az egyetemre, gyorsan parkoltam és szinte futva indultam órára....
Megtopantam, egy fiatal leopárd-jelöltet éreztem.
- " Szerencsétlen az első változáson sem eset még át, ezek szerin rá kell vennem, hogy behódoljon nekem"- gondolom és belépek a terembe.
- Jó Napot! Elnézést a késésért.-szabadkoztam és neki láttam kiosztani a dolgozatokat.
- Hát Adam ez a dolgozat nem valami fényes!- csóválom meg a fejemet a srác pedig fel van háborodva
.- De tanár úr én mindent leírtam.- háborodik fel
- Tényleg mindent leírtál az állatok nemi életéről! De nem ez volt a feladat, hanem az hogy a DNS-ről írj nekem- mondom szigorúan és tovább osztom a dolgozatkot majd megállok egy zöldes fekete hajú fiú előtt.
- Kaminari Junkei! Gratulálok sikeresen végre hajtottad a feladatot, óra után keres meg a tanáriban beszédem van veled!- utasítom és átadom végre a dolgozatát.
- A mai óra anyaga továbbra is a DNS lesz, lapozzatok a könyv 78. oldalára és olvassátok el!Ha van kérdés válaszolok rá!- ülök le a tanári asztalhoz és egy őjabb adag dogát kezdek el javítani. Az óra kellemesen és hamar eltelt én pedig a tanáriba siettem...
-Killian tanár urat keresem!-hallok meg egy hangot.
-Mindjárt szólok neki! Micah keresnek!-szólít az egyik matek tanár aki a falkám tagja volt.
-Máris megyek, Jasper!-állok fel és kisétálok
-A tanár úr azt mondta jöjjek fel!- mondja Junkei
-Mikor haraptak meg?-kérdem kicsit halkabban
-Miről beszél uram? Engem nem haraptak meg!-tiltakozik
-Ne röhögtess, Nimir-Raj vagyok megérzem az ilyesmit.- dörmögöm neki
-Kéthete amikor tanulmányi kirányduláson voltam...- válaszolja halkan
-Értem, akkor nem sokára átváltozol- hagytam ott és bementem
Szerkesztve Teresa-san által @ 2010. 03. 05. 13:20:47
