Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Egyéb Anime)

Nejicica2009. 10. 26. 20:47:10#2261
Karakter: Yuuri /no-chanomnak/



A nap hátralévő részében csak futkározunk ide-oda… kézen fogva… ez tetszik. Mindenhova el akar menni és sok minden tudni, szeretne. Kis érdeklődő.

- Gyere, üljünk be ide – kezdem magam után ráncigálni és leülünk egy kávézó kis asztalkájához. Rendelünk, és folyamatosan vigyorgunk egymásra.

Wolfram eszik egy kis krémes süteményt és egy csöppecske hab, kerül a szája sarkába. Kitör belőlem a nevetés.

- Mi az? – még egy picit kuncogok rajta majd közelebb, hajolok és lenyalom a szája sarkából a torta habját. Hogy elpirult!

- Legközelebb figyelj oda – nem figyel. Egy nagy adag krémet kezek az orrára és szinte annyira nevetnem kell, hogy majdnem hátraesem a székkel.

Kicsit besértődik rám, és hátat fordít nekem de, végül is, belőle is kibukkan a nevetés. Miután kinevettük magunkat, letörlöm az orráról a krémet, fizetünk, majd elindulunk.

 

 

 

~§~

 

 

Egészen sötétedésig maradunk a belvárosban és én annyira szeretek este caplatni. De Úgy döntök, inkább hazaviszem wolframot.

Lassacskán elindulunk vissza, de Wolfram meg akart állíni a parkban ezért így is tettük.

Sokáig ülünk és nézzük a csillagokat, ő hozzám bújva mereng el valamelyik távolabbi galaxisba, én csak néha rákacsintgatva figyelem, ahogy szemeiben tükröződnek a csillagok.

Haza kísérem, mert hogy szomszédok vagyunk, egy hosszú búcsúcsókot nyomok ajkaira és már indulnék el de, visszahúz.

- Yuu...Yuuri...Ni-nincs ke-kedved nálam a-aludni? – félénken néz rám, és mint egy kis rákocska elpirul. Mien zabálnivaló!

Elmosolyodom és követem a házba.

Bent nagy a sötétség, még az orromig sem látok, mindent kitapogatok amennyire, tudok, nehogy felborítsak egy vázát vagy egy szekrényt.

Wolfram megfogja a kezem és maga után húzva, bevisz a szobájába.

Én ügyetlen, természetesen megbotolom valamiben… szerintem az az ismeretlen dolog a lábam volt de nem is figyelek erre, mert tökéletes célzásomnak köszönhetően Wolframot belöktem az ágyba és… khm… hát én rajta vagyok. Gonosz mosoly kúszik arcomra, amit persze ő a sötétben nem lát.

- Yuurihh – suttog a számba de, megszakítom az ajkaink közti távolságot.

Forrón csókolom, kezeim megszabadítják pólójától, és számmal nyakát kezdem el kényeztetni.

Nyelvemmel nedves, csillogó csíkot húzok íves nyakára, ajkaimmal falom a bőrét. Olyan finom és selymes, az illata teljesen megrészegít. Egyre lejjebb haladok, nem tudok neki ellen állni! Hasát és bordái ívét végigcsókolom, köldökével is eljátszadozom kicsit lágy puszikat hintve köré itt-ott megharapdálva.

Kezeim már nadrágja cipzárjával vannak elfoglalva és könnyen le is, szedem róla.

Halkan nyögdécsel, a hangjától ár most el tudnék menni annyira vonzó.

Hosszú ujjaimmal külső combját simogatok és érzem, hogy néhol megborzong érintésemtől.

Fogaimmal egyre lejjebb húzom alsóját, míg meg nem szabadítom tőle. Látom, már eléggé felizgultál. Halkan kuncogok egyet, majd visszatérek munkámhoz. Végignyalok egyet ágaskodó hímtagján, amire az egyet rándul. Nyelvemmel körözök rajta egy kicsit majd a makkal kezdve folyamatosan, fogadom számba. Teste vergődik az enyém alatt és édes hangját szüntelenül, kiáltja a magányos szoba csendjébe.

Fejem ütemesen mozog feltüzelt testrészén. Szinte már le kell fognom annyira, mozog csípője.

Hangos nyögéssel élvez számba és esik vissza az ágyra. Édes magját mind lenyelem. Finom…

Ismét fölé mászom, és szenvedélyesen veszem birtokba duzzadtra rágcsált ajkait.

Egyik ujjamat szájába rakom, és ő kéjesen szopogatja. Nagyon erős vagyok, hogy már ettől az érzéstől nem megyek el!

Mikor már kellőképpen benedvesítette ujjamat, kiveszem a szájából, és bejáratához rakom

Halkan felsikkant de számmal befogom az övét. Tudom, hogy fáj de, ki kell bírnia.

Lassan elkezdem mozgatni benne az ujjam de, számmal betapasztom az övét, hogy némileg eltereljem a figyelmét. Számmal mellbimbóit kezdem el kényeztetni. Nyelvemmel köröket rajzolok köré és kicsit meg is, rágcsálom. Mikor érzem, hogy készen van, már széthúzom a lábait és közéjük térdelek.

- Ez fájni fog. – suttogom halkan a fülébe. Érzem, hogy bólint egyet beleegyezés képpen és lassan, behatolok.

Finoman csókolom, ő belenyögi érzelmeit a csókba, ami miatt még kellemesebb ez az egész.

Visszafogottan zihál és karjait nyakam köré, tekeri, úgy mélyíti el a csókot.

Lassan ringatózni kezdek, olyan forró és szűk igazi viking vagyok, hogy ezt kibírom.

Nem bírom sokáig, egyre vadabbul mozgok benne. Hangos nyögései és sóhajai csak olaj a tűzre, ahogy újra és újra tövig elmerülök benne észveszejtő. Egy erősebb lökés és már lebegek is a fehér habok között.

Nem akarok ráesni Wolframra, ezért maradék erőmmel melléfekszem, és szorosan magamhoz húzom.

Reggel a madarak csicsergésére kelek. Az én kis Wolframom még a karjaim között édesdeden szunyókál. De aranyos!

Megpuszilom a homlokát, felöltözöm, betakargatom Wolframot, és haza megyek, mert még sok a dolgom.


Nejicica2009. 10. 17. 20:32:39#2151
Karakter: Yuuri no-chanomnak ;)



Arca kicsit kipirul és szép zöld szemeit egyenesen az enyémekbe, fúrja. Ha el tudnék pirulni most biztos pipacs piros, lennék.

- Nincs semmi bajom. – ez megnyugtat.

- Ennek örülök. – mosolyodom el.

- Merre laksz? – kérdezem tőle.

- Őőőőő... – hezitál, majd átnyújtja nekem a kezében lévő papírt. Kezünk kicsit összeér de hogy őszinte legyek én nem bánom.

- Hmmm... Én is arra lakom. Ha gondolod, mehetünk együtt haza. – ajánlom fel neki és elengedem a papírt és a kezét is. Csak bólint egy gyengét, és mellettem menve elindul.

Egész úton hozzá sem szólunk a másikhoz, csak megyünk, mint akinek nincs jobb dolga.

- Itt most elválnak útjaink, ugyanis itt lakom. – töröm meg a csöndet.

- Holnap találkozunk, szia. – és bemegyek a házba.

- Hazajöttem! – szólok anyámnak, és már megyek is fel a szobámba.

- Áhh Yuu-chan! – ölel át anya a lépcső közepén és majdnem mind, a ketten legurulunk a lépcsőn.

- Anya vigyázz ez veszélyes! – morgok rá.

- Jaj Yuu-chan mien figyelmes vagy! – kezdődik erőről az egész.

Fáradságos munkával megírom a leckémet majd fürödni, megyek.

 

 

~§~

 

 

Áhh imádom a meleg fürdőt. Ballagok ki egy szál törcsiben a derekamon. Éppen levenném, hogy felöltözzek de, szemem az ablakra téved.

Wolfram a szomszédom?! ÁÁÁÁÁÁ.

Odafagyok, ahol éppen vagyok, és csak nézek nagy szemekkel. Ugh.

Wolfram éppen egy seprűvel lejt táncot><. Mamám. Amint észrevesz ő is megfagy és meg sem moccan. Ez érdekes. És én itt feszítek előtte egy száltörülközőben! Amint kimondtam a törülközőm leesett és most már egy szál semmiben, vagyok.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Felkapom a törülközőt, és gyorsan behúzom a függönyt majd a falnak támaszkodva, lassan csúszom le a földig. Jaj nekem miért történik ez mindig pont velem?

 

 

~§~

 

 

Kopogtatok Wolframék ajtaján, mire kinyitja az anyja az ajtót.

- Jó napot Shibuya Yuuri vagyok a szomszéd házból. – köszönök illedelmesen.

- Szia Yuuri – mosolyog rám kedvesen valószínűleg az anyja.

- Wolframhoz jöttem.

- Érem, nos hát én pont megyek szóval tiétek a ház. – köszön el vidáman, és a kezembe nyomja a kulcsot. Hát nekem rendben. Bemegyek, becsukom magam után az ajtót, majd lerakom a kulcsot, és Wolfram keresésére indulok.

Az utolsó szoba csak ez lehet a szobája!

Halkan kopogok, majd benyitok.

Wolfram ájultan fekszik a szőnyegen! Jaj! Odarohanok hozzá, és pár pofonnal felébresztem.

- Wooolllfffrrraaammm! – nah ennek volt eredménye. Ijedten pattan ki a kezeim közül, és elpirult arccal vizsgálgatja a plafon érdekes színét.

- Jól vagy? – kezdem el fürkészni szép arcát.

Nem válaszol, csak bambul tovább. Nah ezt nem tűröm. Kezeim közé veszem csodás arcát és ajkaira lágy csókot, hintek. A rövidnek tervezett aprócska csókra válaszol és átveszi az irányítást. Kezei nyakamra tekerednek én, pedig belebújtatom az ujjaimat selymes tincsei közé. A csók vad és szenvedélyes de légszomj híján el kellett választanunk ajkainkat. Nagy kár.

Kipirult arca csodálatos még az is szép, ahogy zihál.

- Beszélni akartam veled arról, ami kb egy órája történt. – érzem, hogy elpirulok pedig nekem az nagyon nehéz.

 - Öööö én… nem is… - nem várok. Ledöntöm az ágyra, és ismét birtokba veszem puha ajkait. Kezeim pollója alatt kalandoznak de, megállok.

- Holnap már nincs suli, mit szólnál hozzá, ha elvinnélek körbevezetni téged a városban? – mosolygok rá ellenállhatatlanul. Tudom, hogy ennek nem tud ellen állni.

- Oké. – és ismét megcsókolom.


Nejicica2009. 09. 29. 17:23:12#1976
Karakter: Yuuri



Csak ülök a padban és fáradtan bámulom a tanár hablatyolását.

Kit érdekel a földrajz?!

Engem biztos nem….

Nyílik az ajtó és egy gyönyörű fiú lép be a terembe. Ahogy elnézem nem csak én szúrtam ki. A szőke haja és szép zöld szemei…teljesen elkápráztat.

- Osztály, ő az új osztálytársatok, Wolfram von Bielfeld. Megkérek valakit, hogy vezesse őt körbe az iskolában, hogy legyen sejtése arról, mi hol található – talán én segíthetnék de biztos azonnal lesznek más jelentkezők is….nem fogom most pont én zavarni de majd eldöntöm óra végéig.

- Rendben, akkor foglalj helyet mondjuk... – kezd el körbe nézni és a szeme feltűnően a mellettem lévő üres székre szegeződik. Áhh de jó!

– ott – mutat mellém. Micsoda szerencse! Boldog mosoly húzódik arcomra és kicsit elkuncogom magam. Szerencsére senki nem vette észre.

Leül mellém de rám sem néz. Lehet hogy nem vagyok neki szimpatikus. Már épp szóvá tettem volna gondolatomat mire kicsöngetnek és azonnal el is spurizik mellőlem. Nem hagyom annyiban ezért utána megyek. A folyosón éppen rá is találok.

- Szia, a nevem Yuuri Shibuya, én szívesen körbevezetlek – nyújtom ki felé a kezemet és ő lassan felnéz rám.

Arca aranyosan kivörösödött. Biztos elfáradt a futástól .Le kéne ülnie kipihennie magát.

- Én...Izé...Oké... – kinyögi végül lassan és nehezen. Mien aranyos.

- A következő óra testnevelés szóval először oda viszlek el – és kedvesen rámosolygok és csuklójánál megfogva kezdem magam után húzni. Egész idő alatt meg sem szólalt de mivel új biztos azért olyan félénk de kedves leszek ezért elnézem neki. Az újakkal megértőnek kell lenni mert gyakran akaratuk ellenére mondanak valami furcsát vagy sértőt. Gondolataimból visszaránt hogy majdnem nekimegyek az öltöző ajtajának. Jaj ugye senki nem vette észre!

- Nos Wolfram ez itt az öltöző – mutatok a szobába majd bevezetem. Kicsit leskelődöm mikor öltözik de persze diszkréten olyan itt sem vagyok feelinggel.

Mikor befejezzük az öltözést helyből sok-sok kör és a végén ami a legjobb a világon baseball! Óh je!

Legalább megnézhetem hogyan játszik Wolfram és hódolhatok is szenvedélyemnek.

- Látod így tarts az ütőt és ha lendítesz a labdának kell messzire repülnie és nem az ütőnek, azt próbáld s kezedben tartani. – ölelem át hátulról azzal az indokkal hogy csak segítek neki megmutatni hogyan is kell tartani az ütőt.  Pusztán csak bebizonyítom mien kedves vagyok.

 

 

§§§

 

 

Miután vége volt az óráknak már csak a hazajutás és pihenés varázsa lebegett a szemem előtt. Mielőtt különösebben az útra is figyelhetnék valakinek nekimegyek és velem együtt ő is felbukik. Miután befejeztem fenekem fájlalását megnézem kibe is botlottam bele.

Khm….WOLFRAM…juj. Gyorsan felpattanok és felsegítem.

- Ugye jól vagy? – mérem végig aggódva.


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).