|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| AngelBloodDestinyy | 2014. 12. 07. 23:36:23 | #32059 |
Karakter: Lynette Willow
Megjegyzés: oosakinanának
Ahogyan a táj egyre gyorsabban száguld el mellettem, és ahogyan egyre közelebb érek úti célomhoz, úgy a szívem is egyre hevesebben kezd verni. Rossz szokásomhoz híven a kezemet tördelem, miközben tekintetemet az elsuhanó tájon tartom. Ahogyan haladunk előre a hatalmas főutcán, a házakat és boltokat szórakozóhelyek váltják fel, és tompa dübörgés szűrődik be a kocsiba. A számba harapok, majd minden erőmmel abban reménykedek, hogy még nem érkeztünk meg, és van még időm felkészülni, azonban a kocsi lelassul, és szép lassan begurul az egyik szórakozóhely bejáratához, majd megáll. Én csak lélegzetvisszafojtva figyelem a hatalmas, csillogó bejáratot, ahol a fiatalok kígyózó sorokban próbálnak bejutni, és beérve kiszakadni az unalmas hétköznapokból.
- Hölgyem, megérkeztünk! – mormogja már nem túl udvariasan a taxisofőr, minden valószínűség szerint sokadszorra, amivel kizökkent a már valószínűleg percek óta tartó mélázásomból. Kissé elvarázsolva nézek rá, majd bocsánatkérően elmosolyodom.
- Elnézést, mennyivel tarozom? – ő kicsit kedvesebben odamorrantja az árat, amit én jó bő borravalóval ki is fizetek, majd kiszállok, egyenesen bele a hűvös éjszakába. Sietősen indulok meg a kicsit sem rövidnek mondható sor felé, miközben igyekszem vékony vászonkabátom a lehető legszorosabbra összehúzni magamon. A bejutásra várva eszembe jut, hogy mekkora véletlen kellett ahhoz, hogy most itt legyek. Már éppen feladtam volna Javier keresését, amikor egy napon a fodrásznál meghallottam, amint egy beszélgetős műsorban a környék igen tehetséges lemezlovasáról tartottak beszámolót…
Bejutva sem csökken az emberek száma, bár jóval kellemesebben érzem magam, hogy nem a hidegben kell ácsorognom. A kabátomat leadva veszek egy hatalmas levegőt, majd a lehető leglassabban elindulok befelé. Ahogyan haladok előre, tudomást sem veszek a külsőmre vonatkozó odaszólásokról, és az esetlegesen vándorló kezekről sem, most csak egy valami érdekel, még pedig az, hogy 3 év után újra láthatom őt… Annak ellenére, hogy egy felnőtt nő vagyok, és rég nem látott szerelmemet készülök viszont látni, úgy érzem magam, mint egy tudatlan, naiv kis tinédzser, aki élete első randiára készül. Komótos lépteim közben fürgén pásztázom a helyiséget, amikor hirtelen meglátom, amit keresek. Egy színpad szerű emelvényen áll egy hatalmas DJ pult, mögötte pedig egy fiú… nem is fiú, férfi. Szívem kihagy egy ütemet, a levegő pedig belém szorul, ahogyan meglátom őt. Bár évek teltek el, így első látásra mégsem változott sokat… Ugyanaz a csábítóan kócos haj, ugyanaz a büszke, egyenes testtartás, talán csak izmosabb lett egy kicsit… és a tekintete. Meglepően tapasztalom, hogy az a csodaszép, életvidám csillogás, amit annyira imádtam, eltűnt a szeméből, helyébe érzelemmentesség lépett. Óvatosan megtámaszkodok egy mellettem álló oszlopba, és úgy figyelem őt tovább. Ha lehetséges, szívem egyre és egyre hevesebben kezd verni, ahogyan felfedezem testének és mozgásának apró részleteit, amiket egy átlagember nem venne észre, és amik az évek folyamán az emlékezetembe égtek. Lassan nyugszok csak meg, de egy idő után sikerül kiegyenesednem, és a nyakamban lógó vékony láncra erősített gyűrűmre markolok. Igyekezek egyenletesen venni a levegőt, miközben kiverekszem magam a tömegből, és egy, a helység oldalánál lévő asztalhoz ülök le.
Egész éjszaka őt figyelem, szinte megbabonázva érzem magam, ugyanakkor valamilyen szinten meg is könnyebbülök a kissé zavaró gondolataim ellenére is. Attól függetlenül, hogy mióta elképzeltem már, hogy újra találkozunk, valahogyan még csak most jutott el az agyamig, hogy mi van, ha már talált mást… ha másba szerelmes, vagy ha megváltozott, és nap, mint nap viszi fel magához a szebbnél szebb lányokat… hiszen megtehetné, ez egyértelmű. Akárhogy is, én már eldöntöttem, hogy valamikor beszélni szeretnék vele… beszélnem kell vele, még akkor is ha látni sem akar. El kell neki mondanom, hogy mit érzek iránta, hogy milyen érzés volt elszakadni tőle, és hogy az óta is csak ő jár a fejemben. Egyáltalán nem magyarázkodni szeretnék, vagy kifogásokat keresni, még csak arra sem számítok, hogy tárt karokkal várjon vissza… de tudnia kell. Már igencsak megfogyatkoztak az emberek, amikor úgy döntök, hogy ideje lenne nekem is távoznom, majd egy utolsó, hosszan tartó pillantást vetve Javier-re elindulok kifelé. A ruhatárnál állva türelmesen várom, ahogyan a kissé szétszórt szőke lányka keresi a kabátom, amikor hirtelen valaki megragadja a felkarom.
- Uram isten, Lynette, ezer éve nem láttalak. – jön egy életvidám hang a hátam mögül, mire riadtan fordulok meg. Egy régi, középiskolás osztálytársammal, Johnn-al találom szembe magam, amint kitörő örömmel vigyorog rám.
- Hát… - kezdeném, de azonnal a szavamba vág.
- Semmit sem változtál. – ütöget barátságosan hátba, mire kissé kelletlenül elmosolyodom. Nos, igen, ekkor esik le, hogy ő valójában nem tud róla, hogy „meghaltam”. Zavartságom ellenére ő fesztelenül kezd mesélni az életéről, és hogy mi történt vele az elmúlt időszakban. Egészen addig ez nem is zavar, amíg meg nem kérdezi, hogy velem mi történt, majd a válaszomat meg se várva kiált fel. – Tényleg! Képzeld, Javier pont itt dolgozik, régen úgy össze voltatok melegedve, várj, szólok neki is! – mondja mosolyogva, mire teljesen kétségbe esve kiáltok utána, feleslegesen. Türelmetlenül csapom le az asztalra a ruhatárból kapott számomat, majd a kabátommal mit sem törődve viharzok kifelé. Nem lehet… még nem állok készen rá, hogy beszéljek vele… Kifelé rongyolva magamban csöndben imádkozok, hogy legyen egy szabad taxi. A szórakozóhely elé érve azonnal vizslatni kezdem az út szélét, amikor meglátok egyet, hálásat sóhajtva rohanok oda, és vágom be magam az ülésre. Amint becsukódik az ajtó, meglátom az épp kiérő Javiert, amint kétségbeesetten kezd körülpásztázni, miközben mellkasa sűrű emelkedésből arra következtetek, hogy futott. A látványra szemembe azonnal könnyek szöknek, lelkiismeretem pedig azonnal ordibálni kezd. Halkan elmondom a címem a sofőrnek, ám amíg ő a GPS-el babrál, Javier tekintete megakad rajtam. Szemei hatalmasra tágulnak, én pedig elsírom magam. Futni kezdd a kocsi felé, ami azonban beindítja a motorját. Bűnbánóan nézve rá formálom meg ezt az egyszerű, bár sokat mondó szót az ajkaimmal.
- Sajnálom. – a kocsi elindul, épp mielőtt ő odaérhetne, belőlem pedig végleg kitör a zokogás. Folyamatosan bevillan a kép, ahogyan azzal a hihetetlenül meglepett tekintetével egyenesen a szemembe néz, majd pár utcasarok után magabiztos elhatározásra jutok.
- Álljon meg! – ordítom hirtelen a sofőrnek, aki hangomra összerezzen, bár engedelmeskedik, és lehúzódik. Meg sem várva, hogy bármit mondjon, odavágok neki egy nagyobb pénzösszeget, ami biztosan fedezi ezt a kis utat, majd a kocsiból kivágódva lélekszakadva kezdek visszarohanni…. Kérlek, még legyél ott.
|
| Nanami Hyuugachi | 2012. 06. 26. 11:15:28 | #21724 |
Karakter: Tom Daniel Ropsed
Megjegyzés: Emma-nak
Egy kis ideig turkál, majd egy fekete toppal és egy terepmintás rövidnadrággal fordul vissza, amit magára ölt. Egész jól fest benne, bár nadrág helyett igazán vehetett volna egy csini kis miniszoknyát. Na jó azt nem, mert akkor úgy nézne ki benne, mint egy pláza cica, de egy szoknyát, ami jól áll neki, és még ízléses is. Egyébként szerintem abszolút helyes lány, és mellette nem buta, mint a mostaniak többsége.
- Milyen? – kérdezi, de csak mosolygok egyet. Felállok az ágyról és elé lépkédek, majd átkarolom a derekát.
- Tetszik, de nem akarsz először lefürdeni? – kérdezem vigyorogva.
- Nem kéne a barátoddal foglalkoznod? – kérdezi ártatlanul.
- Ohh, hogy John, ő elvan magában is… – mondom, és megcsókolnám, de az idióta haverom, bezavar. Komolyan mondom, hogy megfojtom!
- Nem John nincs el magában, te pedig édeske, nehogy meg bízzál benne, ez egy lélek nélküli nő faló! – panaszkodik. Mintha lenne is rá oka??
- Na azért nem lélek nélküli! – morranok fel. Erre Emma is felkacag.
- De komolyan John, engem egy buliban felszedett a te imádni való barátod. Nyilván nem csalódtam volna akkor se, ha reggel egy szó nélkül kibasz az ajtón. Ehhez képest még egészen rendes volt, szerintem gyakrabban is találkozhatnánk… ha nem baj. – érzem, hogy a végét már nekem mondja, így nem hagyom szóhoz jutni John-t.
- Rendben. – nyomok egy puszit a fejére.
Nemsokára lefürdik, majd felveszi a ruhákat, amiket ő választott ki. Elindul haza fele, de mielőtt elmegy, telefonszámot cserélünk. Miután elmegy, felmegyek a szobámba, és egyenesen bedőlök az ágyba. John is elment, így egyedül vagyok, ami most nagyon jól esik, hisz a fejem az majd szétesik. Jelenleg még egy nyamvadt üvegről sem tudnám lecsavarni a kupakot olyan fáradt és másnapos vagyok. Azt hiszem, többet nem fogok inni. Főleg nem ennyit! Ahogy ágyat fogok, elalszom. Mikor kinyitom a szememet, és ránézek az órára, kicsit elcsodálkozom. Felülök, de még mindig nem tudatosult bennem, hogy mennyi az idő. Még egyszer ránézek, majd kezembe veszem a szerkezetet, és jobban megvizsgálom, hogy mennyi az idő?! Hajnali kettő… nem étem… hol a nap többi része?... nem emlékszem rá… Annyira kiütöttem magam, hogy arra sem emlékeztem, hogy az egész szombatot végig aludtam, ráadásul még a fél éjszakát is. Kezemben az órával visszadőlök, majd hasra helyezkedem, és visszaalszom. Az utolsó, ami megmaradt bennem, hogy kiesik a kezemből az óra, le a földre és nagy csattanással éri el azt, aminél lejjebb már nem eshet. Mikor másodjára ébredek fel, nem éppen magamtól. Valaki nagyon fel akar ébreszteni. Felülök az ágyon, de fél álomba vagyok, és ráadásul úgy nézek ki, mint egy hulla.
- Drága öcsikém! Megint buliztál az éjszaka? – kérdezi egy ismerős hang.
- Mielőtt letolsz, igen bulizni voltam, és már egész józan vagyok! Tegnap sokkal szarabbul néztem ki!
- Azt elhiszem öcskös! Egyébként a tanulásod miatt jöttem! Hogy megy? – kérdezi, de én csak visszadőlök az ágyra.
- Mennyi az idő? – kérdezem félkómásan.
- Kereken hat óra van.
- Mi van?? Mi a faszért keltettél fel ilyen korán? Tudom, hogy mész dolgozni, de attól még mást, aki normálisan alszik, még nem kell felkelteni! – mondom neki, és a fejemre húzom a takarót.
- Ne csinálj úgy, mint egy 5 éves! Légy szíves kelj fel! Itt vannak a gyerekek is! Szeretnének már látni téged! Egész héten nyaggattak, hogy mikor hozom már őket át, hozzád!
- Hol vannak? – kérdezem megadóan.
- Lent vannak a földszinten.
- Hívd fel őket! – mondom és még jobban magamra húzom a takarót.
Nem kell sok és máris hallom, hogy robognak be a szobába. Felugranak az ágyra és rám másznak. Elkezdenek csikizni és csak össze-vissza hangoskodnak. Én nevetve csikizem vissza őket és próbálom egy kicsit lecsillapítani a két eleven lurkót. Nevetésünk betölti szinte az egész házat. Úgy fél óra múlva hallom nővérem hangját, hogy kész a reggeli és menjünk le.
- Na gyerekek, ki ér le előbb? Aki elsőként ér le, az kap egy tábla csokit! – mondom mosolyogva, majd már ott sincsenek a gyerekek.
Szinte villámként tűntek el az ajtó mögött. Én csak mosolyogva kelek ki az ágyból és gyorsan felöltözöm. Egy sima melegítő gatyát és egy fekete pólót veszek fel. Keresek két tábla csokit, majd elindulok le a lépcsőn. A gyerekek már a lépcső alján állnak, hogy melyikük nyert. Mind kettő azt mondja, hogy ő nyert.
- Figyeljetek! Mivel nem voltam itt, így nem tudom ki nyert! Így mindkettőtök nyert! – mondom mosolyogva és mindegyiknek adok egy tábla csokit. – De csak reggeli után ehettek belőle! – mondom szigorúan.
- Megértettük! – mondják egyszerre felnevetve.
- Na gyerekek, menjünk reggelizni, mert elkap titeket a Kéz! – mondom gonosz mosollyal.
A gyerekek befutnak a konyhába és rögtön leülnek az asztalhoz. Megreggelizünk és még egy pár percet beszélgetünk, majd nővéremék elmennek. Én a géphez ülök és gépezek egy kicsit, majd tanulok is pár órácskát. Este viszonylag korán fekszem, így hétfő reggelre már teljesen kipihent vagyok. Egy csepp sem látszik abból, hogy péntek este kegyetlenül bebasztam, és egy gyönyörű lánnyal hemperegtem csomó szeszben.
Reggel a telefonom csörgésére ébredek fel. Bemegyek a fürdőbe és gyorsan letusolok. Egy sima farmert és egy koponya mintás fekete pólót veszek fel. Majd gyorsan bedobálom a cuccaimat a táskámba és indulok is az egyetemre. Gyalog kicsit messze lenne, így kocsival megyek. Kocsival nem kell sok, úgy 10 perc és oda is érek. Leparkolom a kocsit, majd beriasztózom és megyek be az épületbe.
Az osztály társaim szinte rögtön meglátnak és üdvözölnek. A fiúkkal kezet fogok, míg a lányokkal megöleljük és megpusziljuk egymást. Bemegyek a terembe és elfoglalok egy helyet. Mivel itt már csak előadó termek vannak, így nincs senkinek sem helye, ahova mindig minden órán leül. Csak oda ülsz, ahol van hely. A mostani előadás nyolckor kezdődik és tízig tart. Szünet és pihenés nélkül. Persze azért mi mindig szoktunk egy kicsit lazulni.
Mikor elkezdődik az óra, mindenkinek le kell adni a házi dolgozatát, amit még pénteken adott fel a tanár. Persze közölte a tanár, hogy aki késve jön, vagy éppenséggel újonc, annak nem kell leadni a dolgozatát. Miután mindenki leadja, elkezdi az előadást. Most épp arról van szó, hogy mi a teendő egy védőügyvédnek, ha egy nemi erőszakot elkövető férfinak a védelmére rendelik ki. Az óra közepe felé bejön valaki. Az emberkére pillantok és rájövök, hogy Emma az! Csak sandán elmosolyodom és figyelek tovább az órára. Óra végén odasettenkedek mögé, és befogom a szemét.
- Na ki vagyok? – kérdezem, miközben belecsókolok a nyakába. Pár pillanatig gondolkozik, de utána megrázza a fejét. Leveszem szemeiről a kezem és előre hajolok.
- Te mit keresel itt? – kérdezi meglepetten.
- Tanulok na, és te?
- Én is, de… akkor most mi?
- Igen, osztálytársak vagyunk! – mondom lelkesen és egy kicsit kanos leszek a látványtól.
Egy igen kis csinos szoknyát vett fel, ami szinte alig takarja a fenekét és sötétkék színben feszül rajta. Egy fekete spagetti pántos, mély v alakú dekoltázsú felső van rajta, ami majdnem akkora, mint a szoknya. Igaz kicsit rövidebb, de mondjuk, egy fekete cica nadrággal tök jól nézne ki.
- Hány órád van ma? – kérdezem tőle és szembe fordítom magammal.
- 6. – válaszol a kérdésemre.
- Nekem is! – mondom vigyorogva. – És te laksz közelebb a sulihoz, vagy én? – kérdezem perverzen.
- Azt hiszem, hogy én… – mondja egy kicsit határozatlanul a kérdésemre felelve.
- Rendben, akkor 6. óra után tali a suli előtt.
- De mitől lettél hirtelen ilyen lelkes? – kérdezi meg egy kicsit furcsán.
- Tudod, én az okos lányokat szeretem és egyébként is fel akartalak hívni, mert kurva jó veled a szex de így…
- Már járnál is velem mi? – fejezi be a gondolat menetemet.
- Akár… – húzom el a szót.
- Lehetetlen vagy! – kapok tőle egy kis pofont, ami sokkal inkább figyelmeztetés jelegű, mint sem védekező. A pofon után feláll és összepakol.
- 6. Óra után a suli előtt! – ezzel a mondattal zárja le a beszélgetést.
- Ott leszek! – kacsintok rá, majd megyek a következő órámra.
A nap további része kicsit unalmasan telik. Persze odafigyelek és jegyzetelek, de akkor is a gondolataim nagy része Emma körül forog. Nem tudom elfelejteni, hogy mennyire csinos volt ma és mennyire tüzes volt péntek este az „ágyban”. Ami valójában a konyha föld volt. Mikor vége a napnak, kimegyek a suli elé és várok. Várom, hogy Emma kijöjjön a suliból és együtt menjünk fel hozzá egy jó kis vad szexre.
Igaz nem csak szexet akarok tőle, hanem végre valami komoly kapcsolatot is! Hogy legyen valakim, akivel jól kijövök, és néha veszekszünk, de utána egy vad, békülős szex után, már szinte semmi nyoma nem látszik a vitának. Aki hozzám tud bújni, és akihez én is hozzá tudok bújni. Akivel megbeszélhetem a gondjaimat, és akit én is meg tudok hallgatni. Akivel kiegészítjük egymást. És ami azt illeti nem csak kedvelem Emma-t. Kezdem nagyon megszeretni. Még nem mondom, hogy szerelmes vagyok bele, de könnyen bele tudnék szeretni. Szeretném jobban megismerni! Nem kell sok idő és ki is jön az iskola épületéből. Én a táskámat már rég betettem a kocsiba, így a falnak támaszkodva várom. Mikor közeledik felém, csak elmosolyodom.
Ellököm magam a faltól és pár lépést teszek felé. Mikor már egész közel van, magamhoz ölelem és megcsókolom. Közelebb vonom magamhoz és egyik kezemmel átölelem a nyakát, míg másik kezemmel belemarkolok a fenekébe. Ő csak a derekamra rakja a kezét és úgy csókol vissza. A csók után belenézek a szemébe és egy puszit nyomok a szájára.
- Mit csináljunk cica? – kérdezem mosolyogva és elindulok a kocsim felé. A nyakát nem engedem el.
- Nem tudom! Nem úgy volt, hogy felmegyünk hozzám, és… ? – nem engedem befejezni, mert közbe vágok.
- De igen! Viszont nem szeretném azt, hogy azt hidd, csak szexre kellesz nekem, mert nem így van! Nagyon kedvellek és szeretnék tőled többet is, mint pusztán szex! – mondom és a kocsihoz érve, kiriasztózom.
- Akkor menjünk valahova! Mondjuk moziba, vagy kajálni valahova. – mondja és elmosolyodik. Csak kinyitom az ajtót és besegítem a kocsimba. Becsukom az ajtót, majd beszállok a vezető ülésre.
- Mozi, vagy kajálda? – kérdezem mosolyogva.
- Akkor menjünk moziba. – mondja és beköti magát.
- Rendben. – mondom mosolyogva.
Beindítom a kocsit és elindulok a mozi felé. Pár perc alatt odaérek és kisegítem a kocsiból. Beriasztózom, és kézen fogva megyünk be a moziba.
- Mit nézzünk meg? – kérdezem mosolyogva és felnézek a táblákra, hogy mit vetítenek.
- Nem tudom! Mondjuk egy kis horrort? – kérdezi, mire a mellkasomnak dől.
- Oké, mondjuk Ideglelés Csernobilban? – kérdezem, és a derekára rakom a kezét.
- Hm… oké! De kéne valami ropogtatni való is. Nem?
- De.
- Mit kérsz? Mondjuk csokis popcorn? Vagy legyen inkább sima? – kérdezem és a derekát fogva indulunk el a popcornoshoz.
- Nekem mindegy. – csak bólintok, majd az eladónőhöz fordulok.
- Jó napot! Szeretnék egy nagy adag sós és egy nagy adag csokis popcornt.
- Rendben, valamilyen innivalót kérnek hozzá? – kérdezi kedvesen mosolyogva.
- Igen. Én egy nagy adag sima kólát kérek. – majd Emmához fordulok. – És te? – fordulok Emma felé.
- Én egy Canad Dry-t kérek szépen.
- Rendben, abból is egy nagy adagot kérek.
- Értem. – mondja és megcsinálja, amit kérek. – Még valamit adhatok? – kérdezi mosolyogva.
- Nem, köszönjük. – felelek mosolyogva és fizetek.
Odaadom a Canad Dry-t és a sós popcornt Emmának, és én pedig a kólát és a csokisat fogom meg. Odamegyünk a jegypénztárhoz és kérek két jegyet a filmre, majd miután kiadják, kifizetem. Szerencsénk van, mert pár perc múlva kezdődik a film. Bemegyünk a terembe és elfoglaljuk a helyünket.
|
| Nanami Hyuugachi | 2012. 02. 27. 20:35:12 | #19478 |
Karakter: Tom Daniel Ropsed
Megjegyzés: Osztálytársamnak!
Reggel sietek az egyetemre, hogy ne késsek el, hisz az most nem jönne jól, mivel pár hét, és itt van a félévi vizsga időszak. Keményen tanulok, hisz szeretnék sikeres lenni, mint a szüleim. Persze azért bulizni is szoktam. Ma is megyek egybe, persze csak tanulás után! Mivel holap szerintem nem leszek magamnál, mert annyit piáltam, hogy arra se fogok emlékezi, hogy a Tom vagy a Daniel az első nevem! Lehet, hogy most azt hiszitek, hogy én vagyok maga a megtestesült stréberség, meg okos fiúka, aki mindig mindent toppra tud. Ez nem igaz abból a szempontból, hogy nem vagyok éppen az a tipikus otthonülő jó fiú. Szeretek bulizni járni, és néha, egy jót kefélni. De éppenséggel a külsőm sem ezt mutatja. Egy jófiúnak, nincsenek piercing-jei. Főleg nem a mellbimbójába!
***
Szerencsére a házamtól nem messze van a buli, így mikor haza megyek, már hallom a ritmusokat. Nem is kell zene a tanuláshoz. Gyorsan megírom az írásbelit, majd egyszer-kétszer átolvasom az anyagot és átöltözöm. Hajamat csak egy sima lófarokba kötöm össze, majd felkapok egy fekete bőrszerű nadrágot, és egy sima fehér pólót. Lerohanok a lépcsőn, bezárom az ajtót, és már megyek is a buliba. Az ajtón beérve, már szinte rögtön táncolni kezdek. Olyan érzésem van, hogy ma nagyon jót fogok dugni. Igaz, végre szeretnék már egy komoly kapcsolatot, de valahogy nem akar sikerülni. Mindegy, addig élem tovább a bulizós életemet. Rögtön a pulthoz megyek és kérek valami erőset, amit ott egy huzamban meg is iszok. Még két ilyen rövid ital után már meg is van a hangulat. Több órán keresztül csak táncolok, meg persze iszok, míg bejön egy csinos kis csajszi. Fekete spagetti pántos ruha van rajta… asszem… jajj ne! Már megint berúgtam! Holnap nem fogok látni a másnaposságtól, de megéri, ha megkapom azt a kis tüzes cicababát!
Először csak a parkett szélén áll meg, majd meghallja a következő számot, és elkezd befele furakodni a parkett felé. Én is közeledem felé, majd megfogom a csuklóját. Magam felé fordítom, és a szavam is eláll. Arra emlékszem, hogy halvány smink van rajta, meg hogy rövid haja van. Viszont az illata az elbódított. Cseresznye és vanília. A kedvenc női illatom.
- Táncoljunk! – próbálom jól olvashatóan formálni a betűket, ami sikeres volt, mivel rögtön megérti, és bólint.
Gyors ütemet diktálok. Természetesen még így, hulla részegen is tudom a ritmusra pakolni a lábaimat, és a kezeimet. Nem is lenne igazi tánc, ha nem simulna össze jó párszor a testünk. Néha-néha, amikor közel kerül hozzám, és testünk összeér, belemarkolok fenekébe, és belecsókolok nyakába, de egyenlőre semmi több. Majd fent nálam!! Hirtelen kapom el a kezét, és húzom le a parkettről. Egy kicsit csendesebb helyre viszem. Neki döntöm egy oszlopnak, hogy még véletlenül se tudjon menekülni a kicsikém.
- Ahkarlak. – nyögőm ki nagy nehezen ezt az egy szót.
- Biztos vagy ebben? – cseresznye színű ajkait szemtelen mosolyra húzza. – mert ha igen akkor én is!
Csukott szájjal bólintok, majd elkezdem a házam felé húzni. Szinte pillanatok alatt érünk fel a hálószobába. Felérünk, és épp cselekednék, de rámarkol így is szétrobbanó farkamra, mire a falnak nyomom. Persze azért egy nyögés elhagyja a számat.
Mélyen és érzelmesen csókolom meg. Sokáig faljuk egymás ajkait. Hol az én, hol az ő szájában folytatnak nyelveink vad táncot. Ha már egy csókjától ennyire begerjedek, akkor mi lesz egy érintésétől, a farkamon??!! A csókot ő szakítja meg, azonban mégsem levegő miatt. Igaz, kicsit lihegünk, de mégis folytatja. Arcomon végig nyal, majd egész a fülemig. Azzal kezd el játszani. Harapdálja, nyalogatja. Közben keze becsúszik a nadrágomba, majd álló farkamat kezdi el ingerelni. Nyelvével tovább halad a nyakamhoz. Óvatosnak kicsit sem mondható, mivel elég erőteljesen megszívja a nyakam, ami biztos, hogy meg fog látszani, még hétfőn is. Sokszor megszívja a nyakamat, amit egy-egy nyögéssel jutalmazok. Mivel egyszerre csinálja a kettőt, így teljes extázisba vagyok. Nem kell sok és hamar elélvezek. Ráélvezek a kezére, amit egy egyszerű mozdulattal lenyal magáról.
- Nehm iszunk valamit? – kérdezem lihegve, mire egy bólintást kapok. Az én reakcióm, hogy összeszedem a megmaradt erőmet, és elindulok le a konyhába.
- Tetszik a nyelv piercinged. – mondom.
- Észrevetted?
- Szerintem neked is tetszeni fognak az enyémek. – egy hamiskás mosolyt engedek meg magamnak.
- Hümmm, már alig várom. – mondja, mikor a konyhába érünk. A szekrényből és a konyhából előveszek pár jó minőségű italt, majd kérdőn nézek rá.
- Melyik? – kérdem.
Egy jó minőségű skót wishky-t ragad meg. Elveszem tőle, és egy egyszerű mozdulattal lecsavarom róla a kupakot. Egy határozott mozdulattal, és egy gonosz mosollyal leöntöm őt. Az ital fele ráömlik, mire én csak ismét egy gonosz mosolyt küldök felé. Segítek neki levetni az átázott ruháit, amit átjár az alkohol szag, ezzel elnyomva a kedvenc illatomat. A ruhát is, és a melltartót is leveszem róla. Csak egy bugyit hagyok rajta. Ismét a falnak döntöm, lenyalom róla a wishky-t, majd mellbimbóival kezdek el játszadozni. Közben kezem lassan becsúszik bugyijába, de természetesen nem hagyom abba a melle készeztetését. Simogatni kezdem, és élvezettel hallgatom, ahogy egyre hangosabban nyögdécsel. Lassan már-már sikoltozik. Picit bekeményítek, mivel jobb… vagy bal… nem tudom pontosan melyiket, de az egyik mellbimbóját kezdem el szívogatni, harapdálni és nyalogatni. Két ujjammal hatolok bele, hogy egy kicsit előkészítsem. Azonban ez nem megy sokáig, mivel pár perc múlva már bele is hatolok farkammal. Hangosan nyög fel, ami beillik egy sikolynak is. Gyorsan mozgok, nem értem, hogy mitől. Iszonyatos tempót diktálok, amit ő sikeresen tart. Nem sok kell, és egyszerre élvezünk el. Annyi eszem még volt, hogy felhúzzak egy gumit. Természetesen már a földön fekszünk. Kis pihenés után, meghúzom az üveg piát.
- Rohlad finomabb vholt. – pihegem halkan. Kiveszi a kezemből, majd ő is meghúzza az üveget.
- Thényleg, hadd kóshtoljam meg én is.
A hátamra dönt, leveszi rólam a pólót, majd rám önti az egész üveg italt. Istenem! Mennyire szeretem az ilyen nőket! Elkezdi lenyalni rólam. Többször is végig nyal a mellbimbómon, ami nagyon jól esik. Főleg, hogy neki is van a nyelvébe piercing, és a kettő néha ütközik.
- Tényleg finomabb – nyalakszik egy kicsit, majd folytatja. – De tudod mi az, ami még ennél is jobb? – kérdezi, és közben kuncog egyet. – az, ami egy kicsit lejjebb van.
Értem a célzást, és én is elmosolyodom. A kicsike kínzóan lassan veszi le rólam a nadrágot az alsógatyámmal együtt. Természetesen a gumit is leveszi, hogy hozzáférhessen. Először csak nyelve hegyével ér hozzá farkamhoz, melynek hatására, egy nyögés hagyja el számat. Iszonyat jól csinálja, hogy elmenjek pár perc alatt. A szájába élvezek, amit lenyel, sőt még a hasamról is lenyalja. Az egész éjszakát végig szexeljük. Rég nem volt már ilyenben részem. Hogy holnap, hogy fogok élni, azt nem tudom.
Reggel… vagyis délben, nagy kopogásra, csörömpölésre térek magamhoz. Valaki bejön a konyhába.
- Tom, már megint buliztál az éjszaka? – hallom meg egyik barátom hangját. – Ó, és egy csajt is szereztél?! – hallom, most már közelebbről a hangját. Felülök, és próbálom kinyitni a szemem, de nem nagyon megy.
- Igen buliztam. Igen szereztem egy csajt. Te viszont nagyon gyorsan szerezz nekem egy rakat fejfájás csillapítót, mert már most széthasad a fejem! – mondom John-nak.
- Erre van egy igazán jó megoldás! Ne igyál annyit, mint a görény! – mondja, majd távozik a konyhából. Lassan a lány is ébredezni kezd.
- Jó reggelt! – köszönök neki.
- Jó reggelt! – köszön vissza, majd egy kicsit meglepődik. – Téged meg, hogy hívnak?
- Tom Daniel Ropsed. De a tiéd sem tudom. Egyébként, meg, ha nem szeretnéd, hogy egy idegen srác megbámuljon, akkor szerintem vegyél fel valamit! – mondom, és odaadom neki a pólómat, amit fel is vesz. Én csak az alsó gatyámat veszem fel. John berobog a konyhába.
- Tessék itt a fájdalomcsillapító! Máskor pedig ne igyál annyit! Akkor nem kell majd másnap az egész napot józanodással töltened!
- Leszállnál rólam John? Az én dolgom nem? – kérdezem egy kicsit ingerülten. Majd a lányka felé fordulok. – Kérsz kávét? – ezt már csendesebben kérdezem meg.
- Igen, kérek szépen. – mondja mosolyogva, majd leül a konyha asztalhoz. – Amúgy a nevem Emma Gud. Örülök, hogy találkoztuk! – mondja mosolyogva.
- Én is, bár nem épp így kellett volna! – bökök fejemmel a földön heverő wishky-s üvegre, a szétdobált ruhákra, meg minden egyébre.
- Valóban!
- Miután túl vagytok a megismerkedésen, én is kaphatnék egy kávét? – kérdezi és leül Emma mellé.
- Ha már ilyen szépen kéred! – morranok fel, és 3 poharat rakok le, amibe kávé van. – Ki, hogy kéri?
- Én két cukorral és tej nélkül. – mondja először John.
- Én egy kis rummal kérném. – szólal meg Emma. Egy kicsit meglepődök, de végül is van olyan kávé, így adok neki. Odaadtam nekik a kávét. – Köszi.
- Köszike, édesem! – mondja John.
- John! Tudom, hogy meleg vagy, de én nem vagyok az! Én a lányokat szeretem! Tudod, akiknek elől van a mellük, hátul a fenekük, és ráadásul nincs farkuk!
- Most mit kell bántanod? – kérdezi szomorkásan.
- Nem bántásnak szántam! Csak megkértelek már rá egy párszor, hogy ne nyomulj rám! Próbáltam finoman, de nem hallgattál rá, így jött a keményebb szó.
- Na, fiúk, én lassan megyek, mivel hétfőn iskola. Hol van a fürdő? – kérdezi, miután felveszi a földről a ruháját.
- Szerintem azt ne vedd fel! Tiszta büdös!
- Akkor mit vegyek fel? Nincs más ruhám! – mondja.
- De itt lehet, hogy van! Gyere, megnézzük! – mondom, és felmegyek a lépcsőn. Ott rátérek a folyosóra, és belépek a végén lévő szobába, amiről rögtön tudni lehet, hogy lány szoba. – Ez a húgom szobája. Mindig itt hagy egy-két ruhát. – kinyitom a szekrényt, majd félre állok. – Tessék, csak válassz valamit! Ami tetszik! – mondom, és leülök az ágyra.
|
|
