- Yuri örülök, hogy megérkezett. – mondja Kalos, és hozzám sétál.

- Örülök, hogy meghívtál. – kezet fogunk.

- Hogy tetszett az elõadás tegnap?

- Most azért jöttünk ide, hogy bájcsevejt hallgassunk végig? – kérdezi unottan. – Mert ha igen, akkor megyek vissza gyakorolni.

- Ne olyan hevesen Leon. – mondja Kalos, mikor elindulna kifelé. – Yuri lesz az új társad, fõleg az új történet miatt.

- Ugye most csak hülyéskedsz? – értetlenül néz Kalos-ra.

- Nem egyáltalán. – jelenti ki természetesen, majd Mia felé fordul. – Mia elmondanád a következõ darabnak a történetét?

- Persze Kalos. – mondja mosolyogva, majd fel is pattan a jegyzetével együtt és elkezdi mondani.

Picit meglep, hogy mi az új darab, de élvezet lesz együtt dolgozni a Halálistennel. Õ még nem tudja, hogy én mirõl vagyok híres. De majd megtudja, milyen a Halálugrásom.

- Rendben, benne vagyok, egy feltétellel. – szólal meg Leon.

- Az én párom nem May lesz, hanem Sora. Ha nem vállalja el vagy valami kifogás van ellenne, akkor felejtsetek el. – fejezi be, és angolosan távozik.

- Ne haragudj, hogy ilyen. Õ…

- Hagyd csak Kalos. Nem lesz sokáig ilyen… - mondom és egy ördögi mosoly kíséretében, kilépek az ajtón. Az edzõ terem felé veszem az irányt. Õ már nagyban edz, mikor beérek. Természetesen edzõ ruhában.

- Nem értem, hogy mi a bajod May-jel, pedig tegnap nagyon jól kiegészítettétek egymást. – mondom, mire értetlenül néz rám.

- Nézd meg Sora-t egyszer gyakorlás közben vagy fellépés közben úgy, hogy nem csak menekülni akar és akkor meglátod, hogy miért pont õt akarom.

- Szóval akkor válogatós vagy partnerek ügyben?

- Miért, csak azt ne mond, hogy te nem válogatod meg a partnereidet. De egyelõre látni akarom, azt is, hogy mit tudsz. – mondja, és végig a szemembe néz.

Én bemelegítés nélkül ugrok fel a trapézra. Elõször csak a legalsót kapom el, ahonnan rögtön tovább lököm magam, és egyet kihagyva, szinte a legmagasabbat kapom el. Megpillantok egy kör trapézt. Egyik kezemmel fogom meg azt, amin állok, majd lengeni kezdek. Mikor elengedem, az Arany Phoenixet csinálom meg. Lábbal kapom el a kör trapézt. Elhelyezkedem, és elindítom a szerkezetet, és a kellõ pillanatban elengedem. Két irányba kezdek el forogni, úgy, hogy szinte alig látnak. Lábbal kapom el a trapézt, majd onnan tovább lendülve, megcsinálom a Démon Spirált, amit May talált ki. De nem elkapom a trapézt, hanem ráugrok.

- Ez már elég bizonyíték? – kérdezem, de nem lihegve. Normális, emberi hangnemben.

- Egyelõre igen. De most ismerkedj meg a partnereddel. – mondja és egy picit felém löki Mayt, míg õ távozik. Leugrok hozzá.

- Mutasd, mit tudsz. – mondom neki, mire õ bólint egyet és felugrik. Hasonlóval próbálkozik, mint én, és majdnem sikerül is neki, de nem tud két irányba pörögni, és nem kapta el a trapézt. Én viszont elkapom a kezét, és felhúzom magamhoz. A szemem sarkából látom, hogy nyílik az ajtó, és Leon vezetésével, mindenki bejön. – Jobb akarsz lenni Soránál? – kérdezem és nyakához hajolok. Látom Leon féltékeny pillantását, mégis valahogy más nem veszi észre.

- Természetesen. Mit kell tennem?

- Gyere ma este el hozzám és mindent elmondok. – mondom, és nemes egyszerûséggel megcsókolom. Nem tudom mért, de jó húzni Leon agyát.

- Ez nem egy szálloda. Ez egy színpad. – kiállt fel Leon.

- Csak nem féltékeny vagy? – kérdezem, elé ugorva. – Mellesleg nyugodtan lehetsz Sorával. Nekem megfelel May. 2 hét múlva találkozunk, mikor együtt kell próbálnunk. Addig mi jobbak leszünk, mint ti. – mondom és derékon ragadva Mayt, kimegyünk.

Az edzés fárasztó volt, de megérte hisz egy új manõvert hoztam létre. Bemegyek a fürdõbe, és majdnem hidegvízbe zuhanyzom le. Utána felveszek egy fehér nadrágot, egy fekete inggel és nyakkendõt nem veszek. Az csak rontaná az összképet. Hogy mért öltözöm így? Egy elõadásra vagyok hivatalos, ma estére. A limuzin már megérkezett, csak rám vár. Az elõadásról, csak annyit tudok, hogy Leon Oswald, és May Wong játszák a fõszerepet. Mért vagyok hivatalos? Mert Kalos Eido, felkért, hogy legyek a Kaleido Színpad egyik artistája. Ezért vagyok hivatalos az elõadásra.

Beülök a kocsiba, és a Színpadig meg sem állunk. Ott kiszállva, megállok egy rövid kis idõre, míg mindenki lefényképez. Majd besétálok a Színpadra. Elhelyezkedem, természetesen az elsõ sorba. Nem sokat kell várnom, és elkezdõdik az elõadás.

May egész jól teljesít Leonhoz képest, habár a fickón látszik, hogy nem füllik hozzá a foga. Mégis, én valahogy elbûvölten nézem Leont. Ahogy mozog. Olyan kecsesség, természetességgel, mintha az egész életét a színpadon töltötte volna. Aztán valami történik… a trapéz kötelein kezd felmászni. Mikor felér, egy lilás hajú lányt ránt magával. Elkapják a trapézt, de rögtön tovább is ugrik a lány. Kergetõznek egy darabig, de a lány, mikor végrehajtották az Angyalok Táncát, elugrik. Leon utána veti magát, de hiába nem éri el… és a trapézt sem fogja.

Beugrok a Színpadra, és egy szaltóval az ugróasztalra ugrom. Kétszer dobbantok, és lendületet véve emelkedem a magasba. Épp,hogy csak el tudom kapni Leon kezét, de a trapézt nem. Ezért felhajítom õt, és mikor látom, hogy megfogja a trapézt, fejjel lefele fordulok, és úgy zuhanok. A kellõ pillanatba 180 fokos fordulatot véve megfordulok, és a trambulinra érkezem. Olyan nagy a lendületem, hogy visszapattanok. Elkapom az egyik trapézt és felülök rá. Hajamba túrva, kifújom a levegõt és Leonra nézek.

- Mégis mit akartál elérni azzal, hogy utána vetõdtél? – kérdezem tõle hangosan, mégis csak õ érti.

- Semmi közöd hozzá. – feleli és leugrik a trapézról. Én is így teszek, csak míg õ az öltözök felé veszi az irányt, addig én szépen természetesen kisétálok a terembõl, a limuzinhoz. Beülve haza vitetem magam.

Másnap reggel, elvégzem a teendõket, és a Színpad felé veszem az irányt. Természetesen, most a saját kocsimmal megyek, ami egy tûz piros Ferrari. Beérve az iroda felé veszem az irányt. Bekopogok, válasz után belépek. Mindenkinek tátva marad a szája. Legfõképp Leonnak, de jól álcázza.