Karakter: Nickolas(Film gála)
Nickolas:
A mai napon igyekszem majd jól érezni magam. Meglepetésként ért a mai posta, mikor egy érdekes borítékot felnyitva két VIP jegyeket találtam a közelgő - mai - filmgálára. Csak azt nem értem, miért kettőt küldtek? Tudják hogy se feleségem, se barátnőm… Gondolták összeszedek valakit? Heh… sose szerettem a producerek effajta humorát. Bár lehet csak merő kedvességből küldte, ha véletlenül el szeretnék hozni valakit.
De mivel olyan jó szívem van… hehe… felajánlottam az egyik rádió társaságnak ezt nyereményként, cserébe egy elejtett reklámot kérek.
Nem tartozik kedvenceim közé a nyüzsgés, de most az egyszer kivételt teszek. Savannah egyik új kasszasikeréről van szó, amit nem szívesen hagynék ki. Az este folyamán többször is láthatni őt, szebbnél szebb ruhákban. Színészsors… színesnek kell lenni… nem csak jellemre, külsőleg is.
Mikor vége majdnem az egésznek, és már csak a szórakozás van hátra, lassú léptekkel járok körbe, hátha összehoz vele a sors, és lám nem kell fél óránál többet várnom, össze is futok a színésznővel az egyik asztalnál.
- Nagyon jó volt az alakításod, bár ezt már megszokhattuk – terelem figyelmét rám, hirtelen meg is ijed, de amint rájön ki vagyok, megkönnyebbülten mosolyodik el.
- Köszönöm, de ha jól hallottam, akkor te is egy nagyot alakítottál nem rég.
- Ugyan, az számomra semmiség volt, de ez az új film tőled, egyszerűen nagyszerű – halmozom el bókokkal, miközben felcsendül egy lassúbb szám. Úgy is unatkoztam, ideje valami jobbal elütni az időt, mint egymás dicsérgetésével – Nincs kedved egy tánchoz? – nyújtom felé kedvesen karom, és egy bólintással válaszol.
- Ma este kifejezetten gyönyörű vagy. Nagyon jól áll neked ez a ruha.
- Te sem panaszkodhatsz, ez a zakó kiemeli az idomaidat – milyen kedves, nem bírom mosolygás nélkül megállni. Mélyen néz a szemembe, igazán elbűvölő.
- Te is tudod, hogy nem szeretem az ilyen gúnyákat – felelek mosolyogva.
- De attól még állhat jól nem? – igaza van… de ez nem változtat a tényen. Szívesebben lennék más ruhában, de ide ezt illik felvenni.
- De - válaszolom széles mosollyal, és tovább vezetem a táncparketten karcsú testét. Könnyeden táncol és nem kell attól félnem, hogy esetleg a lábamra lép, ez is egy belső kis elégedett mosollyal nyugtat.
- A következő táncod is elkérhetem? – kérdem mielőtt vége lenne a zenének, de hiába nyitja válaszra ajkait, azonnal közbelép valaki, és a vállamat kocogtatja meg. Ha jól látom ő a producer, így egy szavam sem lehet. Illedelmesen átadom partnerem, aki mosolyogva megy át.
- Később még találkozunk - mondja utoljára, és el is libben a következő gyors szám alatt. Megtámadom az italos asztalt, még szerencse hogy titokban taxival jöttem, felkészültem ám mindenre. Ha kocsival jöttem volna, az italozás tilos lenne. Szememmel őt keresem, de nem látom sehol. Rég láttam már, nem sok ilyen ismerős arcot látni ebben a szakmában, akik régóta benne vannak, szeretik és nem unják meg. Régebben is ezért csodáltam Savannaht. Nem használ művésznevet, szereti ezt a szakmát minden árny oldalával együtt és szívvel lélekkel végzi, nem olyan díva mint a többi. Hirtelen elsötétül a világ.
- Na ki az? – cseng át a zenén keresztül egy édes hang… és játékos is…
- Gregori úrral meguntad a táncot? – kérdem mosolyogva és végre újra látok, az ő mosolygó arca villan fel előttem. Nagyon puhák a kezei, és milyen illatos.
- Őszintén szólva… unom már ezt party félét… - húzza el a száját, de szeme mosolyog. Füléhez hajolok, és halkan súgok bele.
- Én is – majd vigyorogva hajolok el tőle. De ez mindig is így volt, a nagy felhajtás, egy idő után unalmas, és mindig ugyan úgy folyik.
- Mit szólnál ha kiszöknénk? – kérdi szétnézve a tömegen.
- Benne vagyok… De vigyünk magunkkal egy kis szuvenírt – meglepetten pislog rám, de közben felkapok két üveg pezsgőt.
- Jó ötlet – mosolyodik el, az egyiket elveszi a kezemből, majd elindulunk a hátsó kijárat felé. Végre nem egyedül kel kiszöknöm, sokkal élvezetesebb.
Kint egy kissé csípős hideg fogad minket, és érzem az eső elő illatát, igazán kellemes.
- Nem fázol? – kérdezem meg illedelmesen, de megrázza a fejét – Messze laksz? Mert akkor hívok taxit.
- Nem, a közelben, körülbelül húsz perc séta – válaszol kedvesen, közben elkezdem kibontani az üveg pezsgőt. Ahogy távolodunk a gálától, csendesedik a környezet, és cipőjének kopogása felerősödik.
- Akkor ha nem gond elkísérlek – majd pukkan az üveg – és hogy biztosan ne fázz, ihatunk egy kicsit – a kezemre is folyik egy kis hab, de könnyen lerázom.
- Csak egy kicsit… holnap még dolgoznom kell – egyezik bele.
Közben lassan lépegetve haladunk, kellemes sétával lakása felé. Az esőillat nem tűnt még el, az aszfalt száraz, szerintem az éjszaka folyamán fog esni, de nagyon kellemes így a levegő. Folyamatosan beszélgetünk, s mivel rég nem láttuk egymást, bőven van mondanivalónk. Meglepődve fogadja, hogy Sarah elvált tőlem a munka miatt, de engem már az sem lep meg, hogy mással van, és épp gyereket várnak.
- Úgy néz ki nem ő volt az igazim – teszem a végére egy csalódott kis mosollyal vállam megvonva, de őszintén már nem érdekel az egész. A munkámnak élek, és ez egyelőre kiegészít. Aztán ő mesél a volt barátjáról akit tragikusan vesztett el. Sajnálom érte, igaz annyira nem ismertem a srácot mint ő az én ex feleségem, de tudom hogy szerette. Szemében még ott van a szomorúság, ezt egy jó színészi képességgel sem lehet most eltakarni, főleg előlem nem.
- Tehát együtt vagyunk a szingliklubban ugye? – próbálom valamelyest felvidítani, nem tudom, hogy sikerül-e.
- Igen… de nekem most időm sincs másra a munkán kívül, esetleg csak kikapcsolódásra…
- Megértelek… ugyan így vagyok ezzel. Meg persze, szeretem is amit csinálok, ez a fontos.
- Igazad van – válaszol, majd megáll.
- Megérkeztünk? – kérdem én is megállva egy lépéssel később. Egy bólintással válaszol, majd felnézek a házra – Igazán szép – jegyzem meg szolidan. Előkapom mobilomat, majd hívok egy taxit, közben leolvasom a címet, hogy hol is vagyok.
- Bejössz míg kijön a taxi? – imitál be kedvesen, de megrázom a fejem.
- Nem, megvárom. Szeretem a friss levegőt – utasítom vissza illedelmesen, majd elköszönünk egymástól egy-egy puszival az arcon, épp nyitja ki az ajtót, én lépek párat a járdán, mikor rákezd lassú csepergéssel az eső. Megállok, felnézek az égre, egy és apró villám szeli át az eget. Nem lesz itt nagy vihar, csak egy kis futó zápor.
- Biztos nem jössz be? – zökkent ki gondolataimból lágy hangja, és felé kapom tekintetem, mosolyogva fogja a kilincset. Visszanézek utoljára az égre, vissza rá, és egyre jobban érzem az esőcseppeket.
- Na jó… pár percet én is kibírok – válaszolok, majd utána megyek.
|
