Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Bleach)

<<1.oldal>> 2. 3.

Hiyahiya2010. 10. 15. 21:38:06#8634
Karakter: Ichimaru Gin
Megjegyzés: ~ L-samának




- Siess... ah...nhh... – kérlel halkan kis barikám, mint egy tüzelő szuka, aki nem bír meglenni egy alapos dugás nélkül. S valójában ez így is van... mert kicsi Hana-chanom nagyon jó után jár a kóros szex-függőég felé, és lassan már az sem fogja zavarni, ha valaki csak úgy merő kedvességből beáll egy kicsit játszani édes kettesünkbe... Ahogy elnézem csini, verejtéktől nedves, bejáratát merészen felém kínálgató kis barikámat, már most tudom, hogy Aizen-san ezentúl gyakran megfordul majd kis kettősünk életében... és ő nem fogja bánni. Hogy miért nem? Mert én, a jóságos Gin-sama megengedem neki, hogy a kéj elfeledtesse vele buta kis gondolatait... arról nem is beszélve, hogyha mégegyzer valaki a magánéletébe akar beleköpni, annak kellemes órát tartok emberkínzásból... én élvezni fogom, az alany meg... az már más téma... hehe...
Egész, formás kis testét felkínálva piheg védtelenül, csinos pofija kéj pírban úszik, s szinte reszket, azért hogy jól megkeféljem. Ejnye Hana-chan... észre sem veszed mit teszek veled? Nem is zavar, hogy nem rég még arra, hogy széttett lábakkal vársz arra, hogy megrakjanak, még gondolni sem mertél? Azt hiszem, ha lezavartunk pár élvezetes menetet, majd figyelmeztetem, a kis édest erre... erre is egyszerű okom van. Akarom látni az arcán a zavart és a lelkiismeret furdalás döbbentségét... szeretném egy kicsit a lelkecskéjét is kóstolgatni... elvégre, ha már szépen lassan olyan leszek neki, mint a drog, akkor meg kell birkóznia az ilyen butus gondolatokkal is...   
Kényelmesen dobom le kimonómat, s mikor vágytól szinte szétrobbanó testemet végig simogatja a szoba hevült levegője, kedvem lenne vadállatias morgással rávetni magamat... elképesztő, hogy mire képes egy kis szexillat a levegőben... lassan lépek izgató közelségbe, farkam keményen meredve simul hasamhoz, karjaimon pattanásig feszülnek az izmok, ahogy az asztallapra nehezedve fölé hajolok, s végig falom tekintetemmel fincsi kis alakját... ejnye barika. Ma nem úszod meg ám könnyen.. rongyosra duglak, addig míg könyörögni nem fogsz, azért, hogy hagyjuk abba... persze te már nem fáradsz olyan könnyen. Az a formás kis feneked is kezdi megszoknia tortúrát... szinte lüktet, azért, hogy benne legyen valami... hehe...
Boci szemei olyan könyörgéssel néznek rám, hogy kezd rajta megesni az a szívem... ennyire felizgatott egy jó szopás? Milyen perverz kis barika vagy te, hogy más farkától is így beindulsz? Végül is normális... csak később bele ne gondolj, mert túl jól fogok szórakozni az ingyen cirkuszon, amit az arcod produkál majd... 
Aljas módon vágom belé hosszú ujjaimat formás kis testébe, s ő válaszként ívbefeszült háttal, hangos kéjes kis nyögéssel adná meg magát az orgazmusnak, ám én gonoszan szorítom meg péniszét épp csak annyira, hogy még véletlenül se tudjon elélvezni... ejnye, kicsi bárányom... nem megy az olyan könnyen. Ahhoz nem csak farkakkal kell bemocskolnod a szádat... gyerünk, barika... tessék nyögni, hátha jobb belátásra térek...     
- Ahh nehhh...! – nyöszörgi kétségbeesett kéjjel, fejecskéjét ide-oda dobálva, sötét tincsei illatos kis felhőként maga után húzva... ahogy megmozdulnak benne sápadt ujjaim, még elviselhetetlenebb lesz kicsi Hana-chan szenvedése, s már annyira nem bír magával, hogy veszett kis cica módjára szánt vörös csíkocskákat hímvesszőjét szorító karomra, ezzel tovább hergelve engem... imádom, ha karmolsz, cicus... de ennyivel nem úszod meg. Ennél tovább kell küzdeni, barika... mutasd meg Gin bácsinak, milyen hangosan tudsz sikítani...
- Gin... sahhhma... engedd el... nhh... – nyögdécsel elkeseredetten, kis testével úgy vergődve, mint egy szárnyaszegett kis madár... próbálna menekülni, de nem tud. Nem engedlek elmenni, míg nem látom úgy, hogy eleget kínoztalak, Hana-chan... hol lenne abban, az élvezet, ha nem gyötörlek egy kicsit? Te is tudod, hogy neked már nem elég egy szimpla orgazmus. Pajzán kis testednek sokkal, de sokkal több kell... fejlődik a szex igénye, Hana-chan... képzelem mi lesz veled, ha küldetésre megyek... elvonulsz majd egy eldugott kis sarokba, felidézed minden együtt töltött átkefélt óránk emlékét, s arra élvezel el, hogy magadba képzelsz engem, ahogy keményen megraklak... azt mikor visszamész félénken magyarázkodsz egy sort, pedig felesleges. Mindenki tudja már miért vagy mellettem... ami vicces, mert hogy nekem nem jár a szám az biztos. Talán egy kicsit utalok rá, hogy az ágyamat melegíti a kicsike hehe...  
- Nyugalom kicsi Hana-chan. Majd megkapod amit akarsz, sőt sokkal jobbat. Sejted mire gondolok? – érdeklődöm kaján mosollyal képemen, érzékien masszírozva őt belülről, míg péniszkéje szinte már remeg, végletekig forrósodik markomban a kielégülés utáni vágyban... egész alakjából árad a buja vágy, a gyönyör utáni áhítat... ajkai nedvesen csillognak, minden mozdulatomra újabb és újabb nyögés szakad ki közülük, fincsi kis testén verejtékcseppek gyöngyöznek hívogatóan... ujjaim körül lüktet formás alakja... mmrr... csodálom magamat, amiért ilyen hősiesen tartom vissza magamat, attól, hogy keményen meghágjam... pedig közel állok hosszú. Farkam már-már eldurran, pusztán csak a látványától... olyan erősen pulzál, hogy kis híján második szívnek is elmehetne, csak vér helyett kéjt pumpál szét bennem... 
- Gin-sama! – sikkant édesen kicsi barikám, vékony kezecskéit kérlelően felém nyújtva, egész testbeszédével arra kérve, hogy „kefélj meg gyorsan, Gin-sama!” ... Minden porcikája azért ordít, hogy hozzá érjek, megadjam neki azt, amiért már-már meghalna... kirántom belőle ujjaimat, s mély morranással simulok hozzá, kis testét a falapba passzírozva, minden kéjtől sikoltó pórusát magamon érezve... farkincája türelmetlenül pulzálva simul hasamhoz, kis teste már vackolja magát a befogadásomra... milyen hamar megszoktad, hogy mit kell tenni, azért, hogy megdugjalak, Hana-chan... jó fiú.... gyorsan tanul... hehe...  
- Nesze te kis telhetetlen ribanc – dörmögök rekedten puha kis, nedvesen fénylő ajkaiba, melyeket vadul birtokba véve hatolok belé egy mozdulattal... olyan könnyedén csusszanok belé, mintha már vagy ezer éve őt kefélném, mégis olyan édesen szorul rá farkamra ánuszának forró izomzata, hogy kis híján beleélezek, pusztán az érzéstől... számba sikolt, seggecskéje cuppogva szippant szinte magába, csípőjével pedig még mélyebbre löki magát rajtam, mintha már nem is lenne elég neki az, ami benne van, pedig biztosra veszem, hogy ilyen érzés lehet, mikor valaki nyársa tűznek Hana-chan... minden porcikádban érzed, hogy megbaszni készüllek, és még többet akarsz? Milyen kis telhetetlen lettél... hehe... 
- Ó istenem! – feszül meg kis teste alattam, ahogy markom hirtelen engedi el péniszét, hogy végre megkaphassa, amit annyira vágyott. A kielégülést. Hangos kéjes sikollyal adja meg magát az orgazmusnak, seggecskéjének izmai édesen szorulnak farkam köré, ujjacskái ott markolnak ahol érnek, kétségbeesetten kapaszkodik, fejét hátra veti, s ahogy felvillan nyakának hófehér, kívánatos bőre ragadozóként nyalintom meg ajkaimat... kis édes... 
- Ó a francba – morranok halkan, s vértől lüktető farkamat vadállatias mozdulattal vágom mélyebbre kis testében, s ő ismét hangos sikolyban tör ki, apró körmei mély árkokat szántanak hátamba, hogy az isteni pikáns kis fájdalom forró parázsként bizseregjen végig bőröm alatt, egészen ágyékomig, mely szinte robban a gyönyör pillanatában... csontig hatol a forró kéj, ami ereimben száguld végig, megadva az utolsó löktet is ahhoz, hogy ezt az estét ismét végigdugjam, kicsi, szépséges Hana-chanommal... fogaim mélyem nyakacskájának hófehér bőrébe vájnak, s perpillanat még azt is leszarom, hogy gyönyörű fognyomom nagyon is jól látható helyen fog virítani rajta... minek titkoljam, hogy az enyém? Mert az, nem igaz? Az már más dolog, hogy vagyok olyan nagylelkű, hogy megosszam mással is... hehe...  
- Gin-sama... – nyöszörgi halkan, kába kis báránykám, szép pofiján olyan édesen ártatlan és kielégült kis mosollyal, mintha egy lakott macska lenne etetés után... és tény, hogy az is. Szép kis ribanccá varázsoltalak, igaz Hana-chan? Ej mi lesz veled, ha majd tükörbe nézel? Szégyenkezel egy kicsit, de ismét hozzám futsz... hihetetlen, hogy milyen mérgező a személyiségem. Még a véggén függővé válik... ami persze nem baj, mert ezt a kis cukorfalatot kefélni élvezet, főleg ha már önállósítja is magát...
Pihegve mélyeszti fogacskáit szájába, ahogy felemelkedve villantom rá vöröses szemeimet halvány dög kis mosollyal, miközben figyelmesen mérem végig karcsú kis testét, mely fincsi védtelenséggel reszket alattam az orgazmus utóhatásától... ennyire élvezted, Hana-chan? Nem csodálom... a partnereim nem is az ágybeli teljesítményre szoktak –többnyire- panaszkodni... hanem pici lelkecskéjükbe, amiket minden megbánás nélkül zúzok szét... de te más vagy, barika... túl édes vagy ahhoz, hogy ilyen hamar tönkre tegyelek... az is csak attól függ, meddig leszel jó kis cica, s dorombolsz a gazdinak... hehe...     
- Nem semmi műsort nyomtál, Hana-chan. – hintem el halkan, rekedt, mély hangomon, sápadt ujjaimat kígyóként végig siklatva formás kis testét... szét kenve a csillogó verejtékcseppeket, melyek izgatóan gyöngyöznek puha bőrén... bele mártva őket még mindig forró magjába, hogy azzal nedvesítsem be hímvesszőjét, mely egy érintésre ismét merevedni kezd... mert a kis boci szeműmnek már ennyi is elég ahhoz, hogy elveszítse az eszét, és könyörögjön a folytatásért. Erről jut eszembe... ideje bemocskolni a szádat is Hana-chan... hallani akarom, hogy minden ártatlanságodat sutba vágva kérsz arra, hogy basszalak rongyosra... izgató lenne. Nagyon is. Hehe... – Látom jó tanárod voltam. Minden elvárásomat túlteljesítetted. – dicsérem meg halkan, s hogy valami jutalmat is kapjon, mielőtt ismét megrakom, kicsusszanva formás kis hátsójából húzom fel magamhoz, megmosolyogva csalódott kis nyöszörgését... ennyire szereted, ha benned vagyok, Hana-chan?  Kis édes...
Kábultan engedi, hogy sűrű, sötét tincsei közé túrva irányítsam magamhoz fejecskéjét, s lassú, kényelmes kéjelgéssel vadászhassam le fincsi ajkacskáit, melyek készségesen nyílnak meg lusta nyelvem előtt... no sietség, max élvezet. Irdatlanul izgató, ahogy kis szájacskájában Aizen-san aromája még mindig jelen van a saját édes kis íze mellett... mmrr... finom...
- Készen állsz a következő menetre? – duruzsolom halkan, lehelet könnyen megcirógatva puha, pírral borított, kába kis pofiját. A válasz nem kérdéses, mert ha akarja, ha nem reggelig dugni fogom. Persze én már tudom, még ha ő nem is, hogy akarja. Még szép, hogy vágyik arra, hogy ismét meghúzzam. Csak rá kell nézni... kis seggecskéje is azért cuppog, hogy ismét magában érezhessen... hehe...  
- Igen – pihegi édesen nyakamba kapaszkodva, én pedig halkan felnevetve mélyesztem ujjaimat fenekének formás húsába, hogy törékeny kis alakját játszi könnyedséggel felkapva cipelhessem a következő helyszínre, ahol folytatjuk izgalmas játékunkat... már meg sem lepődöm, hogy a tökéletes válasz után, a fehér lepedőre érkezve éhesen, vágyakozva mér végig, s nagy boci szemei mohósággal csillannak meg mered farkam látványától... okos fiú vagy, Hana-chan... tökéletesen megtanultad, hogy kell viselkedni, hogy Gin bácsi a maradék józan eszét is elveszítse, ami nekem nem baj, de formás kis seggednek már annál inkább... bár kétlem, hogy ezek után baja lehetne... hozzá szokott a tortúrához... hehe...
Önmagától, felkínálva fincsi kis testét fordul meg, s tolja ki ínycsiklandó fenekét, mely nedvesen csillogva várja, hogy ismét elmerülhessek benne... ejnye, barika... nem megy az ilyen könnyen. 
- A-a... – rázom meg fejemet halkan felkuncogva, s a kis édes máris fordítja hátra csinos kis pofiját, hogy türelmetlenül pihegve domborítsa magát izgatóan, s remegve pillázom rám hatalmas, mélykék szemecskéivel... egész lényéből a árad avagy, mint valami méreg, minden porcikája azért reszket, hogy végre ismét megrakjam, kis ajkacskái nedvesen csillogva hívogatnak, de én minden önkínzásom ellenére, is hősiesen tartom magam, mielőtt vadállatias ordítással rávetem magam és belebaszom az ágynemű be... nagy szerencséd, Hana-chan, hogy sok az önkontrollom.. másképp már valahol Unohana-san gondos ápolása között lenne a seggecskéd...
- Gin-sama... – nyöszörgi édesen, s akár öntudatlanul akár direkt csinálja, megkísérti a bennem lappangó ördögöt... formás, harapnivaló hátsóját kihívóan pucsítja felém, édesen ingatva, szinte imitálva a mozgást, amit nem is olyan régen a meglovaglásomkor végzett...
Széles farkas vigyorral mordulok fel, s egy perc alatt termek mögötte, hogy belévágjam magam, de gonosz módon csupán simogatom a két kerek félgömböt péniszemmel, melytől csalódott remegésbe kezd, kicsi barikám... még mindig nem megy olyan könnyen Hana-chan... először mondd ki... mondd ki, hogy dugjalak meg... hallani akarom, ahogy még egy fokkal közelebb kerülsz az szex függő kis szukákhoz. Mert az leszel... szépen lassan, mindened az enyém lesz, és apránként már semmi sem fog érdekelni rajtam kívül. Nagyon gonosz vagyok... de istentelen jól áll nekem. Hehe...   
- Kérd szépen, Hana-chan, ahogy egy jó ribanc teszi... – dörmögöm lágyan, mély hangomon halkan kinevetve édes türelmetlenségét, s fincsi pírban úszó kis pofiját, melyre szépen lassan visszakerül az a jól ismert kis zavartság... karcsú ujjai kétségbeesetten markolnak a fehér lepedőbe, hogy valami kapaszkodót is keressen, mielőtt egy újabb gátat szakít át, amiről nyilván fogalma sincs... mert én egy kedvesen manipulatív ember vagyok. Nem feltétlenül kell tudnia a prédámnak arról, hogy irányítom...
Karmazsin vörös szemeimmel élvezettel figyelem, ahogy nagy levegőt nyelve rejti el arcocskáját előlem, hogy pusztán kéj fátyolos kis szemecskéivel pillázhasson rám hosszú szempillái alól... mmrr... édes... persze az én gondolataim már rég ott járnak, hogy belekefélem az ágyneműbe, míg ő kéjesen vergődik alattam, s hangosan sikítja a nevemet, a többszöri orgazmus után reszketve, de... de még figyelek... csupán pár szó az egész, és megkapja, amit kér. Vagyis meg kapom amit szeretnék. Lényegében mindegy... a fontos az, hogy kurvára élvezni fogom és ő is. Hehe... 
- Kérlek szépen... Gin-sama...- pihegi halkan, vékony kis csuklóinak biztos takarásából, hogy még véletlenül se lássam a lassan felülkerekedő szégyellőséget, ami hirtelen ismét életre kelt benne, s száradt kis szájának megnyalintásával próbál leplezni... ugyan Hana-chan. Le tudod te ezt küzdeni. Akkor is le tudtad, mikor a farkammal néztél farkasszemet... és mennyire élvezted! Nem nagy dolog...  
- Mire kérsz? Dugjalak meg?- húzom kicsi agyacskáját tovább, mert bár tudom, hogy azt szeretné, hogy keféljem rojtosra, én azért még is csak szeretek játszani... lüktető, vadul kis seggébe vágyó farkammal kis köröcskéket rajzolok kerek hátsójára, direkt kihagyva nedves kis bejáratát, ami kísértve tárul fel előttem, ahogy hátrább tolja magát... gyerünk, Hana- chan... én várok. Mert én bírok... de te nem... hehe...    
- Igen! Dugj meg... dugj meg, kérlek!- adja meg magát, fejecskéjét hátra vetve, sötét hajával beborítva hófehér hátacskáját, megadó nyögéssel lehunyva pillát, immáron teljesen átadva nekem magát... ez a beszéd! Végre a szád is mocskos Hana-chan... most hihetetlen büszke vagyok magamra... de tényleg. Amiért ilyen ügyes kis szeretőm van... kis báránykám... amiért ilyen ügyes voltál, megadom, amit akarsz... mert egy nagyon kedves ember vagyok... hehe...
- Jó fiú vagy, Hana-chan...- hördülök fel rekedten, s egy farkas vigyort arcomra csalva minden további teketóriázás nélkül belé hatolok, teljes hosszommal elmerülve benne, melytől a kis barika teste megfeszül, szemecskéi kipattannak, s ajkacskáit olyan kéjes nyögés hagyja el, amire gyanítom, Soul Society másik felében is jót maszturbálnak. Aranyos... kicsit kemény volt? Csak nem gondoltad, ha ilyen izgatóan adod elő a szexre való igényed, akkor vissza fogom magam? Az eddigi együttléteink kis, gyermekded játékok voltak ahhoz képest, amit most kapni fogsz, azt elhiheted... ugyan is, azt hiszem, hogy ehhez az új, formálódásban lévő személyiséghez egy új élmény is párosul... – fogd meg az ágyrácsot, Hana-chan... most ájulásig foglak dugni...- duruzsolom élvezettel fülecskéjébe, s ő megborzongva fogad szót, s fonja karcsú kis ujjacskáit a vasácsra, s hunyja be szemeit, hogy az utolsó cseppig kitudja élvezni ezt az éjszakát... hajnalt... reggelt... talán még a holnapot is... ki tudja? Ha kedvem támad, beviszem az irodába, és az asztalra dobva játszok a fenekével bújócskát... élvezni fogja...
Fel egyenesedve, kis teste fölé tornyosulva lökök erősen egyet csípőmmel, s hangos nyögéssel veti hátra fejecskéjét, hogy mikor ezeket az alattomos kis csípőmozdulatokat, amiket a prosztatájára mérek megismétlem buksiját immár dobálva adja tudtomra, mennyire élvezi is, ha valaki keményen megrakja... bár ez eddig is tökéletesen tiszta volt számomra, csak benne akartam tudatosítani ezt... egész testemben tombol a vad, állatias vágy, mozdulataim erőteljesek, mégis koordinálatlanok, mintha már nem is önmagam lennék a forró szenvedélyben... mert nem is. Az ,a kinek a pénisze fényesen siklik kis és be ebben a formás kis alakban, az már nem én vagyok... hanem egy szinte ösztönlény szintre lecsúszott férfi, aki egy fiatal kisfiút készül az ágyba építeni, amit a szép szermű kis áldozat önként nyögve visel el... milyen idilli.
Ő is észreveszi a változást, meghallja a torkomból feltörő hörgéseket, s boci szemeit félig lehunyva kábán pillázik rám hátra, hogy mikor meglátja a vágytól eltorzult, széles vigyorral borított arcomat, amin úgy villognak vörös szemeim, mintha egy ragadozó lennék, egy percre megdöbben, de hamar sutba vágja a csodálkozást... ugyan... túl van ő már ezen. Helyette kéjes kis sikollyal élvez el harmadszorra, ahogy kis figyelmetlenségét honorálva olyan mélyen hatolok belé, hogy a lendülettől kis híján összecsuklik alattam...
Ujjacskái kétségbeesetten szorítják az ágyrácsot, s csupán pihegni tud, amíg egy szusszanásnyi időre kihúzdom belőle, míg ő az orgazmustól remegve próbálja összeszedni szétcsúszott kis tudatát... sok lesz ez neked, Hana-chan... nem vagy te még hozzá szokva az ilyen intenzív kéjhez...
- Fordulj meg!- utasítom mély hangomon erőteljesen, s ő engedelmes barika módjára bólint egy halványat, hogy kapaszkodva engedelmeskedjen. Kis édes... csak nem kezd el fogyni az erőd, aranyom? Hiszen ez még csak a harmadik menet lesz? Ugyan-ugyan... ennél múltkor tovább bírtad... csak ülni nem tudtál utána. Nem baj... a csoda kenőcsöd most is segíteni fog...   
Sápadt ujjaim nedveitől csillogó péniszemre fonódnak, s kényelmes lustasággal masszírozva hordozom rajta végig bíbor íriszeimet, míg ő pihegve hátára fordul, s mély kék szemecskéivel ködös tekintettel rám pillantva tárja szét formás combjait, ujjacskáival ingerlően végig cirógatva spermájától nedves felsőtestét, kis árkokat szántva belé, halk nyögéssel végig cirógatva még érzékeny farkacskáját, hogy mikor el ér bejárathoz magát és minden eddig tapasztalatomat megszégyenítve csúsztassa magába egyik huncut kis ujját, miközben szemeimben elmerülve nyög fel szégyentelenül... ejnye, Hana-chan! Hát ezt meg hol tanultad? Tán nem csak egy újabb fantáziádat váltod valóra? Milyen kis mocskos hely lehet a buksidban... még a végén kiderül, hogy én is megirigyelhetném... hehe...
Péniszem vadul rándul meg markomban erre a mozdulatára, tudatom végleg elhomályosul, megadom az önuralmamat a testemben tomboló nyers vágynak, s csuklóit durván megszorítva szegezem egyik kezemmel feje fölé, teljes súlyommal a matracba préselem, s ő jólesően nyög fel, ahogy forró, spermájától és verejtékünktől csatakos bőrünk összesimul... ujjaim formás vádlijának húsába markolnak, hogy annál fogva dobjam fel lábacskáját vállára, s fiatal, hajlékony testének határait próbálgatva hatoljak bele ismét, vadul a matracba döngölve törékeny kis alakját...
Sikítva mélyeszti körmöcskéit az őt fogva tartó kezembe, véres csíkokat karcolva bele, élvezettel nyög és sikolt alattam, kis teste minden mozdulatomra gyönyörteljesen feszül meg, csípőjét magából kikelve mozgatja, hogy még mélyebbre merülhessek benne, nyelvecskéjével éhesen ével végig puha, vörös ajkain újra s újra, addig míg meg nem kapja, amit akar... mohón támadok ajkaira, nyelvem durván tör szájacskájába, s erőszakos is játékba vonja az övét, megadóan tűri, hogy birtokba vegyem szájacskáját s testét egyszerre... ohh... ha előbb tudom, hogy ennyire élvezi, ha valaki kemény vele, akkor előbb hagyom a francba a gyengédséget... maximum utána nem lesz kedve mozogni, de az már nem számít... hrrrr...
Ajkacskája felreped, vad csókcsatánkban, s én elmélyült hangon morogva nyalintom le a fincsi vöröses nedűt, hogy nem sokkal később ezt a finomságot, már puha kis vállából kóstolhassam meg... fogaim mély nyomokat hagynak tejfehér bőrén, ő mégis megfeledkezve magáról, farkam ütemes lökéseitől és a fájdalom édes kis adalékától nyögdécselve vergődik alattam, s sikítja nevemet legalább percenként... kis édes...
- Gin-sammmaaahh... aahh...- sikítja végül, mikor hirtelen vonaglik meg alattam kicsi virágszálam, s éri el ma esti legerősebb gyönyörét... seggecskéje szinte már fájdalmasan szorul farkam köré, s ahogy az utolsó lökéssel is megmozdulok forró, szűk kis testében úgy robban bennem az orgazmus, mint egy bomba... minden csontomat porrá zúzza, torkomból mély kiáltás szakad fel, bőröm alatt forró parázsként bizsereg a gyönyör végig minden porcikámon... ez aaaz... ez az igazi... ilyen kurva jót már rohadt régen élveztem... mrrr...
Csupán, mikor csitulnak bennem az extázis utóhatásai veszem észre, hogy kicsi barikám mozdulatlanul fekszik alattam, kis teste teljesen elernyedve hever a fehér lepedőn, nedveitől csatakosan... szájacskája elnyílva, hosszú szempillái rezzenéstelenül vetnek sátrat szemecskéim, körmei már nem szorulnak kezem húsába, kis teste nem szorongat édesen... elájult.
Arcomra széles, elégedett vigyor kúszik, ahogy kihúzódva belőle a mai este folyamán már vagy ezredszerre mérem végig fincsi kis alakját, ahogy a szokásosnál is izgatóbb védtelenségében pihen alattam...
Mosolyogva heverek le mellé, s könyökömre támaszkodva kezdem el cirógatni puha bőrét, melyen ezernyi apró vörös foltocska emlékeztet előző vad aktusunk perceire... ujjaim gyengéden ívelnek végig a harapásnyomokon, melyek ínycsiklandóan vöröslenek íves nyakán és vállacskáin... csuklón, melyeken lilásan virítanak ujjaim nyomai... Combjain ahol ismét csak foltocskák jelzik, milyen erélyesen is bántam vele az imént... sebes kis bejáratán melyből nektárként folydogál ki spermám a lepedőre...
Hana-chan... most vagy a leggyönyörűbb. Bemocskoltan, gátlástanául, eszméletlenül, békésen szuszogva, az én jeleimmel beborítva... és ezeket nem tudod eltűntetni egy hamar. Ezek mindenkinek jelezni fogják, ha a hangokból nem tudnák, mim is vagy. Az osztag tagjai olyan műsort kaptak ma éjjel, amitől nedveseket álmodnak majd... bizony ám... gyanítom ők is szívesen szórakoznának veled, úgy ahogy én... persze se ugatni, sem hozzád érni nem fognak, mert akkor elevenen belezem ki őket. Azt hiszem most jutottam el arra pontra, hogy a kis cukorfalat végleg hozzám tartozik... az lenne a legjobb, ha nem engedném el magam mellől, hogy bármikor igénybe vehessem kéjes kis testét... bizony. Mi lenne, ha megkérném Unohana-sant, hogy ezentúl az én privát gyógyítom lehessen? Biztosan nem tetszene neki... hiszen ez a kis cukorfalat az egyik legtehetségesebb kotyvasztó kis iparos, aki valaha látott Soul Society... persze nyilván, a negyedik osztag kapitányának ebbe nincs beleszólása. Itt én döntök és ezt ő is szíves örömest tudomásul veszi majd. Bizony...
S kicsi barikám repesni fog az örömtől, miután elült benne a kinézete miatt keletkezett döbbenet... szeretnék akkor a fejecskéjébe látni, mikor felébred és visszaemlékezik erre a pár menetre, amit végig gyűrtünk... abban persze biztos vagyok, hogy hiába fogja tagadni, tetszik neki a vadállat énem. És azt hiszem ezentúl sokszor fogom előhúzni a tarsolyomból...    


*
 
Elégedetten állok meg a 4. osztag épülete előtt, s kezeimet keresztbe fonva várom, hogy kicsi báránykám új feladatkörnek letisztázása után örömtől sikítva vesse magát a karjaimba, hogy villámgyorsan lenyomhassunk egy hálamenetet. Ma reggel miután zavartan pirongva, magát a mélységesen szégyellve vallotta be, hogy milyen fantasztikus volt az este, majd a munkára hivatkozva iszkolt el szélsebesen, megejtettem az ominózus beszélgetést Unohana-sannal. Nem kellet sokat győzködni, persze az elején nem tetszett neki, hogy személyes szex rabszolgát csinálok az egyik legtehetségesebb emberéből, de miután közöltem vele, hogy nem tenne jót a lelkének, ha ezentúl én terrorizálnám, jobb belátásra tért, s már szinte önként bocsátotta rendelkezésemre, kicsi boci szemű szépségemet. Nem is csodálom... rendesen be lehet szarva... hiszen mi kapitányok nem mutatjuk, de sok kis piszkos tikunk van, amikről nagyon jól tudunk hallgatni. Például ki sejtené, Byakuya néha, mikor rátör a kanos magány elkapja Hitsugaya-kunt, aki kifejezetten élvezi, mikor jól helyre teszik? Senki! Épp ezért arról sem beszélünk nyíltan, hogy bizony szerény személyemtől van miért félnie az embernek. Hehe... a hírnév átka... pedig áldott jó ember vagyok. Eddig senkit sem öltem még meg... közülük.
Nem kell már sokat várnom, feltűnik a bejárat küszöbén kicsi virágocskám, s amint észrevesz boldogságtól kipirultan, felderül pofival s szívet melengető mosollyal iramodik meg felém, hogy édes kis sietsége végén mellkasomnak csapódva ölelhessen át mit sem törődve az udvarón ólálkodó több tucat shinigamival, akik érdeklődve figyelik kis kettősünk örömét... ejnye... már nem is zavar, hogy mindenki a szeretőmnek néz? Haladunk...
Persze ezt rögtön megcáfolja, ahogy észbe kapva húzódik el tőlem, s szemecskéit lesütve, mély arcszínnel gyűrögeti ruhájának szélét... édes...
- Szia... Ichimaru-sama... – habogja halkan, s ahogy immáron nem figyel senki, fejecskéjét izgatottan felemelve pipiskedik közelebb hozzám, hogy ruhámba markolva kezdjen bele szóáradatába. - Unohana-san azt mondta, hogy ezentúl a te gyógyítód leszek! Ez igaz? Tényleg mindig veled lehetek?
- Bizony, Hana-chan...ezentúl minden percedet rajtam töltheted... – hintem el széles mosollyal, s ő elpirulva szorítja össze bosszúsan ajkacskáit. Hát nem édes? Megsértődik az igazságon... még mindig tartogat meglepetéseket... izgalmas a játék még mindig... főleg miután bepakoltam az irodába, s belekezdünk a ma délutáni adagba, mielőtt elmegyünk kis küldetésünkre Aizen-sannal... hajaj... micsoda orgiákat fogunk ott csapni. Élvezet lesz benne lenni... benned lenni, Hana-chan...
- Gin-sama...- duzzogja halkan, de ahogy ujjaim álla alá csúszva emelik fel fejecskéjét s tudatosul benne, milyen csábító közelségben is kísértem őt, máris beadja derekát,s engedelmesen kezd pihegésbe, ahogy egy jó cicusnak illik. Helyes... ügyes vagy, barika...
- Igen? – érdeklődöm halkan, hüvelykujjammal halvány kis mosollyal megcirógatva ajkacskáit, melyek engedelmesen nyílnak el, csókra kínálkozva. Mrr... ez az. -  Holnap küldetésre megyünk. Aizen-san is velünk jön... izgalmas lesz, hidd el nekem.
Izgatottan csillannak meg szemei, és gyanítom nem csak attól, hogy ismét láthat hollowokat gyilkolni, immáron a kapitánnyal karöltve. Látom ám a baba szemecskékben, hogy élnek benne az emlék képecskék... érzem rajta, és tudom is, hogy van annyira kíváncsi már, hogy egy laza hármasba önként dalolva másszon bele...

Hát mi lett belőled, Hana-chan? Félreértés ne essék, nekem pozitív a változás... de vajon a téged kétségbeesett aggodalommal figyelő barátaid is így gondolják? Milyen izgalmas dolgok fognak még itt történni... öröm lesz végi nézni. Hehe...     
              
 


Levi-sama2010. 08. 17. 21:25:49#6951
Karakter: Yamada Hanatarou
Megjegyzés: ~ Hiyának


Mosolyogva lép felém, amitől elolvadnék az örömtől, ha... ha nem lenne itt Aizen kapitány.
- Bizony Hana-chan... mert egy fontos szívességet kell teljesítened ma.
- Szívességet? – kérdezem tétován, bizonytalanul. Gondolatok ezrei sűrűsödnek fejecskémbe, amíg meg nem fájdul.
Bólint és megcirógatja arcomat, és én belepirulok már ebbe is. Annyira... szeretném ha megcsókolna.
- Bizony. A helyzet az, hogy Aizen kapitány mostanában nagyon elfoglalt... és mivel de olyan ügyes fiúcska vagy, segíthetnél neki ellazulni egy kicsit. Mondjuk egy masszázzsal...
Tétován pislogok fel Gin-sama mosolygó arcára, de semmit sem tudok leolvasni róla, így Aizen kapitányra siklik tekintetem. Kiráz a hideg tőle... miért mosolyog így? Ijedten kapaszkodok Ichimaru kapitány hakamájába, amikor kezdem megérteni, hogy... hogy talán ugyanazt kell tennem Aizen kapitánnyal, amit eddig csak vele tettem.
- Ichimaru kapitány... nem értem... Aizen kapitányt... hol és...mivel kell megmasszíroznom? – nyifogom vékony hangon, és reménykedem egy bizonyos válaszban. Megcirógatja ujjával a számat, és már tudom mit várnak el tőlem. Sápadtan hagyom hogy számba dugja.
- A száddal Hana-chan... a farkát.
Megremegő ajkakkal nézek fel rá, a sírás szélén ingadozva. Én csak neki akarom, én... nem szeretném mással...
- De én... én nem szeretném... én csak neked... én...
Magához ölel, és ajkai elérhetetlen távolságban vannak még mindig. Forrón ég a bőröm, sikolt az érintéséért... már nem is látok és hallok senki mást, csak őt. Karjaim nyaka köré fonódnak, húzom le magamhoz.
- Ugyan Hana-chan... – leheli a számra - ezt én kérem tőled. Ebben nincs semmi rossz. Csak annyit kérek, hogy segíts Aizen kapitánynak egy kicsit ellazulni, és utána hidd el nekem neked is jobb lesz... tedd meg a kedvemért, Hana-chan...
Nedves, meleg nyelve vágytól kicserepesedett ajkaimon csúsznak végig. Ahh istenem... harapdálja a számat... imádom ahogy csinálja, teljesen el tud kábítani.
- Nem kell megijedni... itt leszek... figyelni foglak... és utána kárpótollak...
Utána kárpótol? Óh... nh... ez a csók, olyan vad és csábító... kis péniszkém már keményen mered nadrágomban, pihegek a vágytól és nem kívánok mást, mint hogy vele lehessek, minél hamarabb... És ha ez csak úgy lehetséges, hogy Aizen kapitányt kielégítem, hát... ha belegondolok, nem tehetek amúgysem mást, Ichimaru kapitány egyszerűen rám is parancsolhatna, hiszen engedelmeskednem kell neki, és ő mégis inkább kedvesen győzköd engem, mert törődik velem. Olyan rendes... teljesen oda vagyok érte, azt hiszem.
- Légy jó fiú, Hana-chan... – kapom tőle a végszót, és én bizonytalanul elszakadok tőle. Rajta kívül még nem csináltam senkinek, és ez egy nagyon belsőséges dolog... ezt csak a számunkra különleges embernek csináljuk, nem? Motoszkálni kezd a fejemben egy apró gondolatfoszlány, egy gyenge hangocska, mely megkérdőjelezi Ichimaru kapitányról alkotott csodálatos képet, de megrázom kis buksimat és elhessegetem. Gin-sama rendes ember, és... bizonyára Aizen kapitány erővel vette rá, hogy kényszerítsem engem rá. Igen, biztosan. Gin-sama pedig kénytelen volt rá... biztosan...
Nagyot nyelve lépek Aizen kapitányhoz, letérdelek elé. Sötét szemei szinte égetnek, és én remegő kezecskéimmel óvatosan végigsimítom combjait. A ruha bő anyagán keresztül is érzem kemény izmait. Aizen kapitény mély hangja lágyan töri meg a csendet:
- Nem kell félned, Hanatarou. Csak bátran...
Halvány mosollyal könyököl a szék karfájára, megtámasztja kezén a fejét és én mély levegőt veszek, majd felidézem fejecskémben amikre Gin-sama tanított. Felemelkedem, de nem csókolom meg a száját, inkább a nyakát nyalogatom.
- Ne légy finom. Harapj... – morran fel a kapitány, és hajamba markolva nyomja rá számat és fogaimat a nyakára. Ijedt nyögéssel harapok bele, talán kissé túl erősen is, de ő elégedetten felmordul, mi több, ahogy folytatom, tovább morog, akár valami veszélyes ragadozó a sötét éjszakában. Kibontom övét, széthúzom felsőjét és mellkasát, és amikor meghúzza finoman a hajamat vagy rászorít a bőrére, akkor harapok, ez a jel. Hamar kiismerem, szavak nélkül is tudom már mit akar. Hasonlít ehhez egy kicsit Gin-samához, csak az íze és az illata más. Finom ő is, és az izmai ugyanolyan szépek, sőt néhol izmosabb is... deh...
Ó igen, Ichimaru kapitány sokkal finomabb. Legutóbb is, olyan csodálatos volt vele... és amikor megcsókol vagy én csókolhatom őt... Ujjaim végigsiklanak a napbarnított bőrön és az acélkemény izmokon, de már nem ezt látom, hanem a sápadt bőrt, a ruganyos testet... Ichimaru kapitányt.
Leérek a nadrághoz, egy könnyű mozdulattal kioldom a nadrág madzagját, lejjebb húzom, kiugrik belőle egy vastag és hosszú pénisz. Hű... milyen szép. Gin-samáé persze sokkal szebb, de nem ennyire nagy, aminek szívből örülök, mert ez biztos jobban fájna.
Ujjaimmal végigsimítom, megfogom a tövét és Ichimaru kapitányra pillantok tétován. Biztosan borzasztó élmény lehet neki ezt látnia, hiszen a köztünk lévő kötődés miatt biztosan féltékeny hogy mással teszem meg... de nem tehetett mást, igen biztosan.
Végignyalom teljes hosszában, nyelvem eljátszadozik a csúcsán, miközben félig lehunyt szemekkel Ichimaru kapitányt figyelem. Látom hogy izgatja a látvány, és már én is nagyon... hú de nagyon... Aizen kapitány íze más, de finom, és pénisze olyan kemény és... nhh... az a mély hang ahogy nyög és hörög, egészen lázba hoz. Már alig várom, hogy végezzünk és Ichimaru kapitány kárpótoljon, ahogy ő mondta.
Ő pedig mintha tudná mire gondolok, nadrágjába csúsztatja kezét, vörös szemei megvillannak. Megremegek az izgalomtól, ujjaim Aizen kapitny combjaiba mélyednek, lábához dörgölőzöm péniszkémmel a nadrágon keresztül, ő pedig felnyögve ejti hátra a fejét. Csak szemem sarkából látom, mert Ichimaru kapitányon tartom a szemeimet, falom a látványt ahogy magát simogatja... óh...
Már nem bírom, szabad kezemmel saját magam én is simogatni kezdem, és Aizen kapitány hajamba markolva nyom rá tövig a péniszére. Úgy érzem a gyomromig nyomja magát, de visszatartom az öklendezést és folytatom tovább. Nem bírom... annyira izgató ez az egész... Gin-sama tekintete szinte éget... nh...
Aizen kapitány hirtelen fokozza a tempót ahogy fejemet mozgatja hajamnál fogva, és én érzem ahogy még keményebbé válik, lüktet a számban. Közel jár, így erősebben szívom és gyorsabban, majd hirtelen megfeszül az egész teste egy hangos nyögéssel, és számat kitölti sós ízű, meleg spermája. Nem engedi el a fejem amíg le nem nyelem, így megteszem, majd köhögve rántom el buksimat mikor végre szabadulok. Érzem ahogy a fulladástól kicsordult könnyeim végigcsorognak arcomon, ugyanakkor a sperma a számból is kifolyik...
Aizen kapitány állam alá nyúl és pofomat nézi mosolyogva. Elégedettnek tűnik, még nehezen veszi a levegőt, de ez semmi az én zihálásomhoz képest.
- Ügyes fiú voltál, Hanatarou. Remélem, még lesz szerencsém hozzád – dörmögi, de oda sem figyelek rá, csak Ichimaru kapitány foglalkoztat... Mosolyogva igazítja vissza nadrágját, majd int búcsúzóul és már kattan is az ajtó mögötte.
Nyögdécselve, remegve kúszom hozzá négykézláb, úgy érzem megőrülök ha tovább kell várnom, és van egy aprócska bűntudatom is, mert Aizen kapitány miatt is felizgultam, nem hagyott hidegen ő sem. Gyönyörű pénisze van, a teste is lenyűgöző...
Ő már emel is fel engem, az asztalon nyekkenek és már számban is van forró, kutakodó nyelve.
- Jó fiú vagy Hana-chan... ezért most jutalmat kapsz... – dörmögi mély, simogató hangján a fülembe, nyakamba és én kis híján eljutok a csúcsra már ettől is... Zihálva fekszem hanyatt, és félig lehunyt szemekkel, remegve és izgulva figyelem ahogy letépi rólam a ruháimat, szinte már ijesztő vadsággal.
- Siess... ah...nhh... – dadogom szinte vergődve a kéjtől, és széttárt lábakkal harapok izgatottan ujjaimba. Remegek, gyöngyözik testemen az izzadtság, arcom piros, szinte lángol a bőröm. Lábaim közé áll, már rajta sincs ruha, mellettem megtámaszkodik az asztallapon, karjain megfeszülnek a gyönyörű izmok, de nem tesz semmit csak mosolyogva mér végig, vörös szemeit is jól láthatom. Nem ijesztő... ahh nem... teljesen felizgat... már nem tudok gondolkozni...
Ujjai belém hatolnak én pedig megfeszülök és hangos kiáltással élveznék el, de hirtelen megragadja farkincám tövét és megszorítja.
- Ahh nehhh...!
Csak kuncog halkan, ujjai pedig megmozdulnak bennem. Vergődöm, küzdök ellene, karmolom a péniszkémet sanyargató kezét, karját, mert megőrülök ha nem élvezhetek el most azonnal!
- Gin... sahhhma... engedd el... nhh... – Ívbe feszülő testtel remegek, próbálok kiszabadulni markából de nem tudok.
- Nyugalom kicsi Hana-chan. Majd megkapod amit akarsz, sőt sokkal jobbat. Sejted mire gondolok?
Ujjai mélyen bennem járnak, minden mozdulatuk felér egy orgazmussal, de nem az igazi, mert a nagy robbanás nem jöhet el, amíg ilyen vasmarokkal tart fogva.
- Gin-sama! – sikoltom már kínomban, könyörgő tekintettel, és kitárom felé karjaimat. Ő egy hangos morranással húzza ki ujjait, fölém nehezedik.
- Nesze te kis telhetetlen ribanc – búgja lágyan, és miközben ajkamba mar vadul, hirtelen mélyen belém vágja magát, szinte a torkomig érzem, és csak szívom és szippantom magamba az utolsó centijéig.
- Ó istenem! – sikoltom, és végre elenged... én pedig szétrobbanok millió apró csillaggá, a gyönyör fel és le cikázik egész testemben, olyan vadul remegek és lüktetek belül, mintha nem is én lennék, csak... vagy mégis, de az egész testem egy óriási pulzáló szívvé alakult volna át. Ahh... nhh...
- Ó a francba – nyögi ő is, összerándul és még durvábban döfi magát mélyebbre, még ennél is mélyebbre, amely szinte lehetetlen, és mégis érzem... a gyönyör pedig ismét kiömlik testemből, és újabb görccsel kiáltok fel, körmeim hátába vájnak, érzem nyakamban fogait. Hosszan élvez el velem együtt... Ezek szerint magammal rántottam...
 
- Gin-sama... – sóhajtom mosolyogva. Ez a mennyország...
Amikor remegésem alábbhagy, és ő széles mosollyal emeli fel a fejét, izgatottan harapok ajkamba.
- Nem semmi műsort nyomtál, Hana-chan. - Végigsimítja mellkasomat, majd szétkeni hasamon spermámat, újra éledező farkacskámat is bekeni vele. – Látom jó tanárod voltam. Minden elvárásomat túlteljesítetted.
Kihúzza magát belőlem és én csalódott sóhajjal ülök fel, bezsebelek egy isteni csókot is.
- Készen állsz a következő menetre?
- Igen – zihálom ismét elkábulva. Kuncogva markol fenekembe, felemel és az ágyhoz lépked. Huppanok a fehér lepedőn, látom hogy ismét mereven áll hosszú és szép pénisze, és még mindig nedvesen csillog tőlem. Hasra fordulok és felkészülök az újabb vad rohamra...
- A-a...
Kérdően pillantok rá vállam felett, remegek és zihálok... már megőrülök érte... pédig még hozzám sem ért.
- Gin-sama... – nyüszítem halkan, megriszálva fenekemet, amitől ő felmordulva mászik mögém, fölém térdel és kemény péniszét popsimra fekteti, hogy érezzem a súlyát.
- Kérd szépen, Hana-chan, ahogy egy jó ribanc teszi... – kuncog széles mosollyal, szemei vörösen izzanak. Nagyot nyelve kapaszkodom a lepedőbe, megnyalom vágytól égő, kicserepesedett ajkaimat és könyörgőre fogom, de szégyenlősen elbújok a karom mögött, csak szemecskémmel figyelve őt.

 

- Kérlek szépen... Gin-sama...
- Mire kérsz? – morogja mély hangján, péniszével megcirógatva popsimat. – Dugjalak meg?
- Igen! – nyögöm hátravetve fejemet, szemeimet behunyom a kéjtől. – Dugj meg... dugj meg, kérlek!


Hiyahiya2010. 06. 12. 21:46:20#5413
Karakter: Gin (L-samának)





Amint elélvezett akicske, rögtön a második menet hevétől fáradtan csuklik rám, ahogy leheveredem mellé, s mint egy engedelmes kis cica oldalamhoz törleszkedve alszik be mellkasomon kimerülten. Na igen, ehhez még szoktatni kell a kicsikét. A,úgy is lesz benne gyakorlata, mert ezentúl egy rohadt percet sem hagyok a formás kis hátsójának, amit nélkülem tölthetne... amúgy meg, Aizen-san már bejelentette az igényét rá. Ha meg dugni nem is fogja, eljátszadozni vele biztosan... azt pedig engedem. Hát milyen „barát” lennék én, ha nem osztanám meg vele azt amim van? Hana-channak pedig semmi kifogása nem lesz ellene, ha megfelelően tálalom neki. Én pedig vagyok olyan gonosz, hogy a kis édest mindenféle szívfájdalom nélkül vezetem bele a csapdába... úgy sem mer ellenkezni. Nem mert már kezdi kapizsgálni, hogy mi is történik azokkal, akik ellentmondanak nekem. Voltaképp semmi. Ugyan az, mintha beleegyeznének, maximum erősebb ösztönzéssel.
Lusta mozdulatokkal cirógatom fog nyomaimtól és piros foltocskáimtól díszes puha bőrét, és hiába alszik a kicsike, még mély álmában is képes kéjes kis sóhajokat produkálni, melytől farkam perceken belül már áll, mint a fasz a lakodalomban. Talán nem csak velem álmodsz, barika? Ha igen, akkor szó szerint valóra váltom az álmaidat... mert tudom én, hogy ennek a buja testnek sosem elég... kell még pár „lövés” hogy a cuki seggecskéd kitöltődjön velem... nem igaz? Még azt is élvezed, ahogy a spermám csordulásig gyűlik benned...
Széles, gonosz kis mosollyal fektetem a puha, harmatos fűre, s ő engedelmesen mély álomban hagyja, hogy fölé mászva élvezkedjek meztelen testének látványában... ahogy saját magja és vörös nyomim együttesen díszítik karcsú kis alakját, az egyszerűen fergeteges...
Péniszem keményen hasamhoz simulva követeli jussát, s ahogy tekintetem mustrálása eljut mocskos, izgató kis popsi réséig rándulva jelzi, hogy ideje lenni megint elfoglalnia a helyét... hát ki vagyok én, hogy ellenálljak az ösztöneimnek? Egészséges, kanos férfi ösztön, aminek imádok engedelmeskedni... ha felébred közben felébred, ha nem álmában dugom meg... legalább marad még benne energia... hehe...
Óvatosan, szinte alig érintve őt nyalintom meg selymes kis pofiját, hogy kanyarulatos úton juthassak el máris kemény kis mellbimbóihoz, hogy mint valami cukorkát szopogassam őket élvezettel... halk, álmatag kis nyögései végig szánkáznak megfeszülő izmaimon, hogy hímvesszőmig elérve bírják ismét követelődző pulzálásra, arra ösztönözve, hogy hagyjam a fölösleges cécót... igaz is. Minek vigyázni, mikor úgy is alszik, a barikám...? Észre sem fogja venni, ha a kelleténél kicsit durvább vagyok... akkor meg minek vigyázni? Ez a cicuska még ezt is élvezi... hehe...
Térdeimmel sietősen tárom szét combjait, s ahogy azok engedelmesen két oldalra dőlnek vigyorogva illesztem merevedésemet fenekéhez... karmazsin íriszeimmel védtelen, kéjpírban úszó kis arcocskájában merülök el, s a gondolt, hogy ez fel ér legalább egy erőszakkal, ha lehet még inkább beindít... beteges egy kicsit, de ha védtelenek még izgalmasabb a dolog... az olyan szadista embereket, mint én, feldobja egy másik ember törékenysége.. és ahogy itt alszik alattam édesen, gyanútlanul... az... kibaszottul izgató...
Vigyorom ördögi kunkorokkal szélesedek ki, s ahogy kíméletlenül belé lököm magam, fel sem ébred, már bejáratot kis seggecskéje szinte magába szippant, s még álmában is képes megfeszülve nyögdécselni... igazi kis kéjes ribanc. Na igen... jól értek ahhoz, hogy a szép, ártatlan kis virágocskákat illúzióromboló módon, rontsam meg... én gonosz liliomtipró...
Ahogy elnyel forró kis teste, s ánuszának izmai farkamra feszülnek, a fűbe markolva, morogva kezdek mozogni, s kefélem szinte bele a nedvesen csillogó fűszőnyegbe...erőteljesen, magamat szabadjára engedve dugom meg, s ő kábán nyöszörög, ahogy illik... még álmában is élvezi a kis aranyos... farkacskája csillogóan nedvecskéitől simul hasának, s minden egyes döfésemre ritmusosan rándul meg az élvezettől...elképesztő... bár nincs min meglepődni. Remek farkam van az ilyen kis fincsi falatok felkutatásához... a dákó érzi, mikor kell ráharapni a prédára...
Hatalmas boci lassan nyílnak fel, ahogy ébredezni kell vad lökéseim alatt, s ahogy megpillant engem máris gyönyör teli nyögéssel kezd, mintha látványom reflexből ezt váltaná ki belőle.. ki tudja... lehet hogy tetszik neki az a vadállatias vigyor az arcomon... vagy a hörgésem teszi? Kicsi Hana-chan... még a végén belém bolondulsz... és az bizony nem ó ötlet, ha a lelkecskédet egyben akarod tudni...       
- Kapith... nhh...- harapja el nevemet, ahogy péniszem mélyre merül benne, s ennyi szinte már elég is neki, hogy felébredjen, s engedelmesen kezdjen ő is játszani... erre születtél cicus. A véredben van a szex, mert még álmodban is tudod, hogy kel domborítani a bácsinak ahhoz hogy jól meg tudjon rakni... 
- Gondoltam elszórakoztatom magam amíg alszol – magyarázom neki, s kis pofija máris egy szép cékla színt vesz fel a zavartól, majd a vágytól, ahogy szemei elhomályosulnak a kívánalom hevében... ejnye barikám, jó sokáig tart a fáziskésésed...hehe...- A tested még álmodban is reagált rám. Igazi kis romlott barika vagy te... sosem elég neked, igaz? Imádod ha benned van a farkam...
- Nem... én nem... – tiltakozik a kis édes, karcsú lábai mégis körülölelik derekamat, mint két kígyó, hogy hátsóját tökéletes pózba igazítva segítse elő a még kényelmesebb vadulást... morogva lököm magam még mélyebbre katlan forróságú kis testében, farkammal kíméletlenül feszítve, ő mégis nyögdécselve veti hatra fejét, s élvezi, ahogy kegyetlenül megkefélem... még hogy nem? Ugyan Hana-chan, ne áltassuk egymást. Tudod te jól, hogyha nem lenne benned valami olyan egyedül éreznéd magad, minta kis ujjam... élvezed, ha benned vannak, és ól megbasznak. Ennyi... nincs mit ezen szégyelleni. Sokan büszkék rá... és sokan szeretik is őket érte... hehe...
- Szóval nem? – teszem fel a nagy kérdést, ami annyira bántja zavart kis lelkecskéjét, s farkas vigyorral képemen könyökölök térdemre kihúzódva belőle. Cinikus pillantással figyelem, ahogy arcocskájára ki ül a kétségbeesés, ahogy realizálódik benne, hogy volt fasz nincs fasz, és hopp már el is úszott kéjes testének egyetlen játéka... ugyan cicus. Úgy is kikényszerítem belőled, hogy bevalld magadnak is, hogy egy pajzán kis ribanc vagy. Minél előbb tudatosul benned mi a szereped a történetben, annál előbb juthatunk túl ezen a kis apró fennakadáson. És onnantól már minden simán megy... - Akkor talán hagyjuk is abba.
- Neh! – cincogja édesen, puha kis ajkacskáit lebiggyesztve, mint egy kivert kis kutya, akitől a vacsoráját vették el. Mélykék szemecskéi csalódottan csillognak, seggecskéjének lyuka úgy tátong utánam, mintha beszélni tudna... és azt mondja... „Gyere Gin-sama! Gyere vissza és dugj tovább!”  
- Ne? Mit ne?- vonom fel ezüst szemöldököm sátáni vigyorral, képen egy igazi gonosz dög kifejezésével, s ő máris reagálva, nagyokat pillázva, sóhajtozva, reszkető kis alakkal szedi össze magát, hogy mint egy igazi tüzelő macska másszon lábamig, duzzadt, vörösre marcangolt kis szájacskáját harapdálva nyújtózzon fel hozzám, puha testével hozzám bújva, hízelegős csókocskákkal elhalmozva számat... ennyire szeretnéd, hogy tovább keféljelek, barika? Hmm? Édes...   
- Bocsáss meg... igazad van... – motyogja halkan, cuki, vágytól remegő hanggal, hosszú fekete szempilláival elrejtve előlem vágytól sötét tekintetét... előlem? Ugyan... jobban ismerem a tested már most, mint a tenyeremet. Azt is tudom, hogy csillognak a szemeid, mikor kívánsz engem cukorfalat... épp ezért.. míg magadból kikelve nem könyörögsz, tovább húzom az agyacskádat, kicsi Hana-chan...   
- Miben van igazam? Hmm? – rángatom tovább orrocskája előtt a mézes madzagot, s ő reszketve, behódolva nekem fonja vékony karjait nyakam koré, hogy magát kényelmesen ágaskodó merevedésem társaságába tornázza, mint egy további vágynövelőként... szinte pattog kettőnk között a feszült várakozással teli levegő, minden egyes perccel forróbb lesz, mind egyes perccel nagyobb lesz a benne tomboló kívánalom, s minden egyes perccel jobban lüktet őrültek módjára pulzáló péniszem... mint valami vadállat úgy esnék most neki... én mégis szeret játszani. És még mindig nem érem be a cicuska válaszával... nem.. kérd szépen, hogy húzzalak tovább.  
- Kérlek... – leheli alig hallhatóan, és én jót röhögve félénkségén szórakozom rajta... ennyi telik a zavartságodból Hana-chan? Szegény vigasz a vastag faroknak. Ám ahogy kék íriszeiben az eltökélt bátorság s vágy csillan, máris kezd jobban érdekelni a dolog... szinte bennem reked a levegő, ahogy rózsaszín kis nyelvecskéje, forró csíkot szánt arcbőrömbe, s hímvesszőjét követelőzően löki az enyémnek, hogy dörgölőzve, mint egy megveszett kis macska követelje a jussát... milyen türelmetlen valaki... kis édes...
Óceán mély hangon felmorranva vájom ujjaimat formás fenekébe, magamhoz passzírozva huncut kis alakját, aki csupán hangomtól nyögve adja meg magát... jó hatással vagyok rád. Jó rossz hatással... hehe... Miket ki fogok én még hozni belőled... kicsi Hana-chan...    
- Édes kis dög... Ki gondolta volna hogy ösztönösen ilyen jó csábító tudsz lenni? – dörmögöm halkan fülecskéjébe, forró leheletemmel cirógatva, s ahogy behódolva, jól idomított kis cicaként igazasítja magának hímvesszőmet, kedvem lenne a legdögebb vigyoromat elővenni... hogy miért? Édes, ahogy ilyen kis óvatosan próbál szót fogadni... makkom már pompás kis seggecskéjében van, mikor is el fogy a türelmem, s engedve péniszem követelőző, vérrel teli lüktetésének hirtelen mozdulattal vágom belé magam, s ahogy halk kis sikollyal veti hátra a fejét, százfogas farkas vigyorral figyelem... mintha már ezer éve ezt csinálná, úgy kezd csípőjével kéjes mozgásba, szemecskéit lehunyva, arcán forró pírral... na most érzem ám magam csak igazán cukros bácsinak. Mikor egy ilyen törékeny fiú vonaglik az ölemben, egy percre elgondolkozok azon, hogy jó ötlet-e a kicsikét így betörni... de végül válasz igen lesz. Igazi főnyeremény vagy, Hana-chan... nálad jobb kis szeretőt még nem láttam. Bár ez a szerető fogalom igen csak átvitt ebben az esetben... maximum szex rabszolga. De kis barikámnak egyre megy...hehe...- Ez az... jó fiú – dicsérem meg kéjtől karcos hangon, karmazsin szemeimmel nyakának hibátlan bőrével szemezve, melyekben egy másodpercen belül már fogam mar, s hagy rajta csini fognyomokat. Épp csak annyira látszik meg, hogy rögtön tudja mindenki kihez tartozik a bárányka... nehogy más farkas is a hátsódra vágyjon...
Izgató fájdalommal karistolja végig mellkasomat, bőröm alatt észveszejtő bizsergést elindítva, mely vadul benne mozgó péniszembe koncentrálódik, s elszakítja bennem a türelem játék fonalát... azt hiszem itt a vég fuss el véle, kicsi Hana-chan... mert most úgy megbaszlak, hogy annak is örülsz majd, hogy járni tudsz...
Könnyedén dobom a földre, szétrántom karcsú combjait, s egy valódi vadállat gyorsaságával s erejével hatolok belé ismét, hogy erőteljesen döngessem bele a fűbe... ő pedig sikoltozva dobálja magát, karmol, és harap, mint egy veszett macska, aki épp a tüzelés közbeni párosodást élvezi... teljesen kikel magából, s akárhányszor torzítja el cuki pofiját az orgazmus én úgy folytatom tovább, s telítem századjára is tele seggecskéjét magommal... rongyosra dugom formás hátsóját, és még csak tiltakozni sem tiltakozik. Hajnal felé én még mindig bírom szuflával, keménye rakom, ő meg csak kábán, vékony kis nyálcsíkkal szája szélén hagyja magát és évez sorozatban... kis édes... el ne ájulj a gyönyörtől... végül is mindegy, eszméletlen lenne a hangulat úgy is...hehe...
Mikor végre úgy érzem, hogy eleget kapott ahhoz, hogy drogként járjon majd a farkamra, mellé gördülve húzom vörös csíkokkal tele karcolt mellkasomra, s kis barikám engedelmesen bújik ölelésembe, pihegve, hullafáradtan, mint aki épp maratont futott, holott rosszabb esetben is csak fulladásig keféltem a kicsikét...     
- Ichimaru kapit...- nyöszörgi halkan, mert a sok sikítozástól még a nyelvecskéje is elzsibbadt... kis édes. Amiért ilyen kielégítő és jó fiú voltál az este, meg engedem hogy letegezz. De csak kettőnk között... ha szex közben „kapitányt” nyögdécselni túl formális. Még a végén munkahelyi molesztálásnak tűnne. Ez pedig nem az... csak egy kicsit túllépem a munkakörét... bár... a shinigamik körében a feljebbvalók szórakoztatása rutin munka... ezentúl neki is az lesz. Beszédre már csak ritkán fogja használni a szájacskáját... bizony.
- Gin. Ezek után megérdemled hogy így hívj Hana-chan. Kibaszott jó volt veled ez az éjszaka.- vigyorgok rá perverzül, s szép arca vezényszóra borul paradicsomszínbe, belé parancsolva az a súlyos hibát, amit felülésnek hívnak. Nem jó ötlet... keményen megraktalak, alig ha lesz kényelmes ülnöd egy darabig... de ha ezt akarod...
Azért édes, hogy még mindig milyen kis ártatlanul jön zavarba. Holott már nem szűz. Sőt... már magnak is bevallotta, hogy faszra megy. De azért pikáns kis fűszer ebben a romlott világban..  
- G-Gin...sama... Má-mások előtt nem hívhatlak így...- motyog rá rögtön a lényegre, ahogy az igazi okos fiúcskák szoktak, s én biccentve jelzem, hogy jól érti mi a dörgés. Az egy dolog hogy fél Soul Society tudni fog róla, hogy vele gyűröm a lepedőt, de ha meghallja a többi ckorfalat hogy a keresztnevem hív, még a végén jönnek pitizni, hogy ők is csinálhassák. Na nem mintha nem bírnék egy háremmel, csak egy rakat lelki beteg kis krapek nem kell nekem a nyakamra utána. Nem bírom a lelkizést... nem hat meg, és ami nem teszi meg, az nem érdekel... a fölösleges műsor meg csak akkor kell, mikor lelki terrort játszok. Például Izuru-channál... az ő arcát élvezet nézni, ahogy a félelem és a rettegés minden árnyalat kiül rá.. cukorfalat...   
- Ha kettesben vagyunk, akkor igen. Adjunk a látszatra kicsi barikám, elvégre mégsem akárki vagyok. Te pedig kis okos vagy... – simogatom meg forró kis pofiját hosszú ujjaimmal, s eme bókokkal vegyített varázsszavakra már dobja is maradék ellenállását a dolog iránt, s mászik az ölembe, mint egy kis cica, hogy puha csókocskával köszönje meg bizalmam... oh, erről szó sincsen. Csak ha kedvesnek tűnök a picike barika előtt, akkor nagyon is készséges lesz... és nekem ez kell... tényleg okos fiú, de a manipulálás második nagy mestere ellen semmit se ér a naiv fejecskéje. Az első helyen Aizen-san áll. Átbaszni egész Soul Societyt úgy hogy gőzük sincs mi van, na ahhoz nagy tehetség kell. A fazonnak meg van... örülök, hogy mellette nőhettem fel... sok hasznos trükköt mutatott. Hehe... 
- Köszönöm Ichim... Gin-sama! – derül fel arca, mint a legszínesebb virágos rét, melytől kényszeresen kell őriznem jól megszokott mosolyom, mielőtt szadista vigyor terülne szét képemen... annak nem örülne... 
- Semmiség. Ideje sajnos visszaindulni pedig még bírnám erővel, de ezúttal megúsztad. Mi a baj? Fáj a feneked?- kérdezek rá a nyilvánvalóra, miután kelj fel Jancsi művelete szépen bebukott, s felszisszenve fájlalja formás fenekét... még szép, hogy fáj te kis buta. Ha akkora farok van benned egész éjjel, annak nyoma marad...
Észrevétlenül hordozom végig meztelen, jeleimmel tarkított kis testén tekintetem, s ahogy könnyektől csillogó hatalmas boci szemihez térek, kedvem lenne lenyomni még egy mentett.. imádom a síró, védtelen kis fiúkat... Főleg ha segítségért sikítoznak... már ha tudnak... hehe...
Kinyújtott kezembe azonnal belecsusszan apró kacsúja, s ahogy térdre segítve megvizsgálom piros, sebes kis lukát, vigyorogva nyalintom meg számat védve a formás kis fél halmok takarásában... Hana-chan.. én magam is szívesen leápolom a seggecskédet... zsibbadtra raklak, és onnantól már tök mindegy hogy sebes vagy sem... nem igazán fogod érezni...   
- Hát igen, jól meg lett rakva. Majd kúráld ki valami gyógykenőccsel, ugyanis este megint szükséged lesz rá...- hintem el neki gonoszul arcomon pofátlan mosollyal, az ő arca pedig már lángol is, mint a tábor tűz, ahogy tudatosul benne, hogy ma este megint fincsi játék elébe néz... egy csepp változtatással. Ugyan is most Aizen-san is játszani akadt kedve. Én pedig leszek olyan aljadék, hogy megengedjem neki... miért ne? A látvány elég lesz... vagy ha nem, akkor legalább kipróbálja a szendvicset...
Csigalassúsággal szedi magára gönceit, én pedig élvezettel figyelem, minden apró, megjelölt kis porcikáját, ahogy a ruha jótékony takarása alá kerül... nem kell azt elrejteni. Fölösleges. Úgy is tudja mindenki, ki kefél. Ha nem a kivillanó nyomokból, akkor a messze rólad érezhető reiatsumból... így vagy úgy, de rövid úton mindenki tudni fog róla. De én leszarom. Maximum jót röhögök a többi szarházni, akkor sárgulnak az irigységtől. Csak a hülye nem veszi észre, hogy Kuchiki-kapitány hogy tudja ámulni a friss husit. Hiába van szukája, neki kell még pár segg, hogy nemes emberhez méltó étvágyát csillapítsa...  
Ahogy elindulva kezecskéje az enyémbe csusszan, ösztönösen szorítom meg, s míg ő édes felhőtlenséggel mosolyog, az én szám kanyarulatában még sátáni kunkor kúszik fel... még csak nem is sejti mi vár rá. Naiv kis báránykám...


*


Mosolyogva támasztom magam asztalomnak karbafont kezekkel tekintetemmel Aizen-sant pásztázva, ki kényelmesen szélemben ücsörögve vár, ahogy én is. Hiszen megígértem neki, hogy fincsi vacsi lesz ma. Már azóta fáj a kis barikámra foga, amióta először meglátta velem. Rögtön kiszúrtam azóta ragadozó tekintetet, amivel fixírozta, és ha azóta vagy ezerszer nem célzott arra, hogy milyen szívesen és önfeláldozóan befűzni, akkor egyszer sem. Én pedig egy nagyon jó ember vagyok. És megengedem neki, hogy megkóstolja egy kicsit... hehe...
Először arra gondoltam, hogy soha a büdös életben nem fog hozzá nyúlni, ahhoz mait én fogtam magamnak, de végül is mindig jó orgiákat lehet vele csapni. Élvezet nézni, ahogy túrázatja a sok kis aranyost... Hana-chan pedig különösen szép... élvezet lesz figyelni a szenvedését... mert nyilván az elején nem fog neki tetszeni... de elég lesz, ha fel áll a kis farkacskája, és onnantól már tök mindegy ki rakja meg, csak valaki segítsen rajta...
- Biztos vagy benne, hogy eljön, Gin? Olyan kis félénknek tűnt...- dörmögi halkan, szemüvegét rám villantva száján apró kis mosollyal, amit a lehető legnagyobb jóindulattal sem lehet kedvesnek nevezni. Ez a fazon akkor lesz szent lélek, ha leigázta a fél világot, és megölt pár millió embert. Van ilyen... van, akit a vér izgat fel... szegény Hana-chan... persze a szép virágokat nem tapossa le... csak épp máshogy csodálja, mint mások. Gyakran fordul elő, hogy mint egy farkas csap le hirtelen egy is fiúra az éjszaka középen, s mozi címen megengedi, hogy végig nézze, ahogy szegény kis cukorfalatot szarrá keféli. Hogy ez miért jó? Mert utána keresünk még egyet és azt együtt húzzuk meg. Igazi baráti esti program.
- A tűniken van a hangsúly. Mert nem az... vagyis már nem az. – hintem el kuncogva, s ahogy moslyonáak kanyarulata egy cseppet átfordul szadistába, már az én hátamon is jólesően meredezik a szőr. Ennek az az egy oka van, mert tudom, ha így vigyorog, holt biztos, hogy kibaszott jó buli lébe nézünk... bár az a tippem, hogy a törékeny kis cicuskám, inkább lelki tortúrára kell neki... nos... én abban is benne vagyok. Milyen szép lesz két férfi között, védtelenül és elveszetten... beteges, de jó dolog...
- Ezt örömmel hallom. Nem szeretem a túlártatlan fiúkat. Túl sokat sírnak, az pedig nem mindig jó... most játszani van kedvem, nem halálra erőszakolni egy kis szépséget.- támasztja állát kézfejére, ahogy meghitt hármasunk között szokta csak, barna szemei úgy villannak, mint egy valódi ragadozónak, s ha most a szokásos mozdulattal megnyalintaná a száját, lehet hogy még én is a lábai omlanék. Lehet. De az már régen volt... de én még azt is kibaszottul élveztem. Hiába... ha másban nem is Aizen-san a szadizmusban és az erkölcstelenségben nagyon jó tanár volt. K0váncsi leszek, hogy bírja majd a barika... helyesbítek. Meddig bírja... hehe...
- Nem kell félteni. Be van járatva a kis segge, és ha egyszer benne van valami, onnantól sínen van a dolog. Még én sem hittem volna, hogy ilyen jól ráérez... – lököm el magam az asztaltól, hogy vigyorogva pillantsak az ajtó felé, ahonnan kicsi Hana-chanom fincsi kis reiatsuja már tisztán közeledik... számban érzem izgatott kis vibrálását, ahogy gyanútlanul a csapda felé sétálva, még vígan kínálja tálcán magát, hogy ismét megrakhassam. Hát nem édes? Tiszta boldog, még akkor is ha tudja, hogy csak azért hívatom, hogy megdugjam... kis édes...
Aizen-san egy perc alatt varázsol tűrhetően gonosz kifejezést arcára, hogy bűvölten szuggerálhassa az ajtót nyílásra, amin épp most kopogtat be kicsi cicusom, mit sem sejtve... kíváncsi vagyok, mit pletykáltak neki rólunk... mert kettőnkről annyi pletyka kering. Hogy szeretők vagyunk... régen volt.. hogy szövetkezünk... oh, már régóta... hogy titokban fontos embereket teszünk el láb alól... folyamatosan... mennyi aljas, alaptalan szóbeszéd. Mert ezek így nem pontosak. Egy csomó mindent kihagytak.. a brutalitást, a lelki terrort, a manipulációt... hehe...             
- Gyere be Hana-chan...- duruzsolom halkan, s parancsszóra nyílik az ajtó feltárva előttünk az esti főfogást, is ragyogó arcocskával emeli szép boci szemeit, hogy mikor észreveszi Aizen-san szerény személyét, rögtön el is tűnhessen az édes kis kifejezés róla... minden szín elhagyja pofiját, karcsú kis ujjai ruhájába markolnak, hogy a két perces fáziskéséses megdermedés után, meghajolva üdvözölhesse ma is játszópajtását... ejnye Hana-chan... hát ennyire nem kell félni... nem fog megenni! Csak szórakozik egy kicsit...
A barna hajú férfi szeme máris villog sötéten, leplezetlenül méri végig báránykám formás kis testét, s ahogy ijedt kis pofija mustrálása kerül listára, szája széles sátáni, sejtelemes kis kunkor keletkezik...    
- Hí-hívatott Ichimaru kapitány... – hebegi halkan, mint egy megszeppent kis madárka, szemei félénken cikázik közöttünk, látszik rajta hogyha nem épp két kapitány lenne itt vele, s nem imádna annyira engem, gyorsabban szedné pompás kis lábacskáit hogy eltűnjön innen, mint a gyalogkakukk. Édes... csak az a ciki, hogyha ide egyszer belépett... ép hátsóval nem megy el... hehe...
Mosolyogva figyelem sápadt kis arcocskáját, mely azonnal felderül egy kicsit, ahogy kényelmes léptekkel elé toppanok, s apró kis vállait átölelve vezetem beljebb, nehogy olyan közel toporogjon az egérúthoz. Ugyan már! Nem kell félni... volt már férfival dolgod... ezek után Aizen-san talán már nem is lesz olyan nagy falat. Hehe...
- Bizony Hana-chan... mert egy fontos szívességet kell teljesítened ma. – duruzsolom lágyan, állacskáját felemelve, hogy hatalmas, kíváncsi boci szemeit bűvölve kergessem el minden kétségét afelől, hogy itt az akarata ellenére fognak dolgok történni... nem lesz ez erőszak! De csak akkor ha nem teszi azzá... nekem mindegy. Így is úgy is élvezet lesz nézni, és amúgy is ügyes fiú... sec perc alatt rendbe hozza magát... vagyis a testét.
- Szívességet? – motyogja halkan, ujjacskáit félénken ajkaira biggyesztve, mint egy kis gyerek, akit épp a cukros bácsi környékez meg... van benne igazság. Tekintve, hogy mi ketten mennyi kis fiút elfogyasztottunk már... hiába, mindenkit vonzanak az ilyen hamvas kis barikák...
Bólintva cirógatom meg hosszú, sápadt ujjaimmal szép pofiját, melyre a kedves, bizalmat ébresztő érintésre finom, rózsás pír ül ki, ezzel nem csak bennem, de a székben türelmesen figyelő Aizen kapitányban is felébresztve, azt a vadállatias vágyat, amivel legnagyobb kiéhezettségünkben elkapjuk a kis cukorfalatokat...
- Bizony. A helyzet az, hogy Aizen kapitány mostanában nagyon elfoglalt... és mivel de olyan ügyes fiúcska vagy, segíthetnél neki ellazulni egy kicsit. Mondjuk egy masszázzsal...- búgom kellemesen, megfejthetetlen hangsúllyal, ő pedig hol rám pillázik kíváncsian, mint egy éhes kis cica, vagy a szemüveges férfira, ki a valaha arcra hívott leggonoszabb mosollyal figyeli... kicsi Hana-chan szinte azonnal reszketésbe kezd, s ijedt értetlenséggel markol bele kapitányi haorimba, hogy szép kék szemivel tovább pisloghasson félénken... látom még mindig nem vágod mi a helyzet.... vagy épp ezért kezd a kis feneked rettegni, mert pontosan tudod, mi a vár rád...
- Ichimaru kapitány... nem értem... Aizen kapitányt... hol és...mivel kell megmasszíroznom? – kérdezi kis naivan, s édes értetlenségével nem csak belőlem csikarja ki a jókedvű sátáni kuncogást, hanem újdonsült játszópajtásomból is, ki szemüvegét könnyedén az asztalra téve terpeszkedik el székemben. S láss csodát, ahogy hüvelykujjaim puha, rózsaszín kis ajkacskáin ível végig, máris veszi miről van szó, s parancsszóra sápad el, nyílik el szájacskája, hogy ujjaim forró kis zugába kerekedve, játszasson nedves kis nyelvecskéjével...
- A száddal Hana-chan... a farkát.- mondom ki az őszintét, s úgy látszik ha eddig nem volt neki elég színtelen a helyzet, akkor most már az ájulás közeli tartományba lépett, közel s sikításos meneküléshez... ijedten húzódik hozzám közelebb, kezecskéivel kétségbeesetten ruhámat szorongatva kérlel szemeivel, ahol már bújnak is az első könnyecskék... kis édes... rossz taktika, a sírás nem hat meg, hanem felizgat...
- De én... én nem szeretném... én csak neked... én...- hebegi halkan, reszkető vékony hangon, a pityerégés szélén, s ekkor érzem elérkezettnek az időt ahhoz, hogy csodás emberi manipuláló készségemet előhúzva győzzem meg arról, hogy neki igen is saját akarta, hogy szopogassa Aizen-san nyalókáját...az a gáz, hogy itt neki már nincs választási lehetősége... ha nem megy szép szóval, akkor Aizen kapitány segít neki jobb belátásra térni, de kedvesen... azt pedig nem bírná el az ő törékeny kis lelkivilága... úgy törne szét, mint egy porcelán baba, és akkor már senkinek sem lenne kedve összeszedni...
Gyengéden ölelem át karommal derekát, hogy formás kis testét magamhoz szorítva vehessem minden tiltakozásának elejét, hosszú ujjaim hajacskájába bújnak, s érzékien belémarkolva tartom meg fejecskéjét, hogy lehajolva bűvölhessem tovább izgató közelségemmel.. tudom, hogy ennek nem tudsz ellenállni kicsi Hana-chan... a tested még csak tiltakozni sem tud, ha a közelben vagyok... elég egy kicsit puhítani, és máris önként teszi a dolgát...
Kábán rebbenti meg szempilláit, kis kezecskéi nyakam köré fonva húznak még közelebb hozzá, szinte érzem, ahogy szájacskája már bizsereg is a csókért... kis édes...
- Ugyan Hana-chan... ezt én kérem tőled. Ebben nincs semmi rossz. Csak annyit kérek, hogy segíts Aizen kapitánynak egy kicsit ellazulni, és utána hidd el nekem neked is jobb lesz... tedd meg a kedvemért, Hana-chan...- ívelek végig nyelvemmel duzzad ajkain, fogaimmal lágyan harapdálva őket, hogy megszívva máris előhívjam az első sóhajocskát, mely már jelzi is hogy jó úton haladok... édes kis barika...- Nem kell megijedni... itt leszek... figyelni foglak... és utána kárpótollak...- dörmögöm tengermély hangon, s ahogy megadóan megremegve hunyja be szemeit gonosz vigyorral csókolom meg kis cicusom... nyelvem mélyen szájába hatol, s ő bágyadtan, egyre nagyobb bátorsággal viszonozza, pompás alakjával hozzám dörgölőzve, körmöcskével nyakamat karmolászva...- Légy jó fiú, Hana-chan...
Kipirultan, pihegve bólint, kába szemecskéivel arcomat fürkészve, mintha még most is azon tanakodna, vajon jó ötlet-e engedelmeskedni a hozzám hasonló szemét embereknek, ám elég egy olvasztóan kedves mosoly és egy lágy cirógatás érzékeny kis nyakán, s már reppen is Aizen-san elé, mint a kismadár...jó előjáték az tuti. Mert ezek után úgy megrakom, hogy nem fog két lábon távozni...
Félénken pislogva térdel le a barna hajú pasas elé, aki megfejthetetlen arckifejezéssel, sötéten izzó íriszekkel szuggerálja kicsi báránykámat, aki bátortalanul simítja apró kacsóit a férfi combjaira... nem kell így félni... hamarosan beleszoksz a hármasba. Nem kell sok és olyanra nő az étvágyad kicsi Hana-chan, amitől könyörögni fogsz egy kis szexért... hehe... Hát nem vagyok egy dög? De igen... egy kibaszott nagy szemét vagyok, de jó áll nekem. Amúgy is szeretem a szerencsejátékot. Kíváncsi vagyok meddig bírja, a bárányka szusszal...
- Nem kell félned, Hanatarou. Csak bátran... – támasztja fejét kezére a szemüveges férfi, ezzel megadva a parancsot kicsi barikámnak a kezdéshez. Szégyenlősen küzdi fel magát a barna hajú nyakához, hogy rózsaszín kis nyelvecskéjével óvatosan, mintha a kényeztetett cukorból lenne, csiklandozhassa meg, behunyt szemecskékkel hinti be apró puszikkal a barna bőrt, mint egy igazi kis cica...- ne légy finom. Harapj...- morran a kapitány, s a puha ében tincsekbe be markolva nyomja Hana-chan fejecskéjét nyakának ívére, ki halkan nyikkanva harap bele engedelmesen, ezzel elégedett morgásra kényszerítve kis barátját... hát nem édes? Megzabálom...
Apró kis kezecskék húzzák szét a széles mellkason a kimonót, s ahogy égő pofival, nagyot nyele kalandozik kis barikám el oda is, kedvem lenne felröhögni, még akkor is, ha a farkam már úgy áll, mint a cövek... nem gondoltam volna, hogy ekkora élvezet lesz figyelni őt. Már most látni, hogy ez a hamvas kis szépség sehol sincs az előző szukákhoz képest...
Elfehéredve markolok asztalom szélébe, mikor nyelvecskéje Aizen-san izmos hasán kalandozik már, s halk sóhajokkal teszi a dolgát, s mikor a kapitánynak épp durvulni támad kedve, s megszorongatja selymes kis hajkoronáját, akkor harap, apró kis fognyomokat felejtve útja során...éhesen nyalintom meg számat, arcomra pajzán vigyor ül ki, szinte zihálva figyelem, ahogy a karcsú kis ujjak az öv bontásába kezdenek... tudom miért ilyen lelkes, a kicsi báránykám... biztosan megint engem képzel oda... ohh, hiszen fantáziálásban már nagyon profi. Ezt már bebizonyította nekem... piszkosabb a szűzies fantáziája, mint amilyennek tűnik... hehe...
Szinte kirobban a nadrág fogságából a férfi merevedése, Hana-chan pedig még egy utolsó oldalpillantást vetve rám, némi pirulós hezitálás után neki lát a „masszázsnak”... apró kis nyelvével szuszogva ível végig a duzzadó ereken, apró puszikkal hinti be a heréket, hogy visszatérve huncutul nyalinthassa meg a makkot... s míg Aizen-san behunyt szemekkel hörög, ő addig szempillái takarása alól szemez velem, szégyentelen, pajzán kis csillogással mélykék íriszeiben... kis ribanc... játszani szeretnél? Igen? Na akkor hadd nehezítsem meg a dolgodat...
Széles vigyorral villantom rá karmazsin szemeimet, s sápad ujjaimat kényelmesen megnyalintva csúsztatom őket nadrágomba, hogy keményen meredező farkamra vezetve őket, saját magam kínjain enyhítsek egy kicsit... halkan felmorranva, ívelek végig nyelvemmel számon, mint egy párduc aki épp kis prédáját készül felzabálni, kicsi Hana-chanom pedig kábultan nyele egyet, ütemesen mozgó kezemet szuggerálva fogadja ajaki közé Aizen-san hímvesszőjét, aki hangosan hörögve nyomja kicsi barikám fejét, tövig vágyára...de ez meg sem kottyan neki, cuppogva apró kis kacsójával saját magát cirógatva nadrágján keresztül szopja ügyesen, nyöszörögve, kéjpírban úszó pofival, rám vetülő homályos kis szemecskékkel... én pedig kényelmes lassúsággal masszírozom péniszemet, hogy később kicsi cicusom vehesse kezelésbe... bizony... mert abba a formás seggecskébe nagyobb öröm beleélvezni...
Kéjes morgással éri el az orgazmust jó kapitányom, Hana-chan pedig köhögve nyeli le a szájában összegyűlt spermát, apró kis könnycseppeket produkálva, melyek állán izgatóan keverednek a szájából kicsordult maggal... fincsi... istenien néz így ki... egész testemben lüktet a vad vágy, hogy neki essek, de még meg várom Aizen-san dicséretét... mert a bárányka bizony ügyes volt... nagyon ügyes...
- Ügyes fiú voltál, Hanatarou. Remélem, még lesz szerencsém hozzád.- simogatja meg kicsi cicusom piros arcocskáját, ki apró biccentve köszöni meg a szopásért való tiszteletet, hogy mikor a szemüveges férfi, egy jól lakott mosoly, és elismerő intés után távozik, halkan felnyögve másszon hozzám engedelmesen... felizgultál, cukorfalat? Segíthetünk rajta...
Vigyorogva húzom fel magamhoz, s mint kis párna könnyedségű alakját az asztalra dobva szorítom magamhoz, hogy elégedetten morogva essek neki duzzadt, Aizen-san ízű szájacskájának...
- Jó fiú vagy Hana-chan... ezért most jutalmat kapsz...- duruzsolom fülecskéjébe, s az asztalról minden egyebet lesöpörve döntöm rá, hogy egy tépéssel leszaggathassam róla ruháját, feltárva fincsi kis testét... mmmrrr...
Azt azért el kell ismerni, hogy nem semmi műsort kaptam...persze közben kedvem lett volna magam alá gyűrni, de a lényeg a lényeg: Ügyes volt...és azért most fergeteges jutalmat kap...hehe...               
     
           


Levi-sama2010. 05. 07. 22:37:59#4908
Karakter: Hana-chan (Hiyának)



Hana-chan

 

A hátára fekszik, magához szorítva engem, így kényelmesen elvackolódom széles mellkasán és pihegve próbálom hevesen kalimpáló szívecskémet megnyugtatni. Hosszú ujjai hátamat cirógatják. Mindig így képzeltem el a boldog perceinket... Boldog mosollyal hunyom be szemeimet, majd ki is nyitom, mert a valóság százszor szebb az álomnál. Felettünk a kék ég, a lenyugvó nap sugarai megfestik a lágy szélben hajladozó fűszálakat. A madarak halkan fuvoláznak... Boldog vagyok. Ichimaru kapitányt félreismertem, és elhittem róla azokat a szörnyűségeket... milyen ostoba voltam. Ő jó, és kedves. Gyengéd és figyelmes. Bizonyára tévedtek a többiek, de az is lehet hogy szándékosan vezettek félre, ezért haragszom rájuk.

Felsóhajtok amikor ujjai elkalandoznak popsimra is, és megborzongok érintésétől. Megemelem ösztönösen kicsit a fenekem, és ő elégedetten morogva simítja végig a még kissé érzékeny nyílásomat. Érzem hogy farkacskám megkeményedik... Belefúrom pofimat mellkasába ahogy elvörösödöm. Elvégre most fogom fel, hogy mit is műveltünk mi ketten... és hogy mennyire kivetkőztem önmagamból. Most biztos rossz véleménye van rólam...

- Úgy látom jól érezted magad, Hana-chan... mert itt alul, ez a pici kis részed még most is izgatott... – suttogja, izgatóan mély és rekedt hangon, amelytől végigzsizseg a borzongás testemen. - Szereted ha van benned valami, igaz?

Ledermedek a döbbenettől.

- Ichi...Ichimaru kapitány! Én soha... - kezdeném, de széles mosolya és a szemeiben ugráló vidám szikráktól elbizonytalanodom. Csak játszadozik velem... jaj nekem... - ...nekem csak te... - suttogom kiszáradt torokkal az kezecskémbe. Most aztán szeretnék kicsi egérke méretűvé zsugorodni és elbújni egy apró lukacskában... olyan zavarban vagyok.

- Soha? Mégis ügyesen mozogtál rajtam Hana-chan... talán csak tényleg imádod, ha kitöltenek, nem igaz? Mondd Hana-chan... - duruzsolja elgondolkodva, államnál fogva kényszerítve a szemkontaktusra, de lesütöm szemeimet zavaromban. Halkan dorombolva mozdul meg alattam, merevedése combomhoz ér és én ujjamba harapva fojtok el egy sóhajt. - ... ujjaztad már meg magadat? Hmm? Például, mikor rólunk fantáziáltál... hmm?

Belém reked a levegő, szemeim tágra nyílnak a döbbenettől. Képtelen vagyok megszólalni, fejemben ezer és ezer gondolat cikázik, amelyek közül az első: Honnan tudja?

Hosszas kényszerítés után végül bevallom a kínos igazságot.

- Csak... csak egyszer... - dadogom olyan halkan, ahogy a hangyák beszélgetnek szerintem, és ajkamat rágcsálva vörösödöm el méginkább. Most nyíljon meg a föld és had süllyedjek el... könyörögöm.

Ujjai popsimba csusszannak, és én nyöszörögve veszítem el a kontrollt, már nem is tudom miről is beszéltünk az előbb... ahh istenkém...!

- Valóban? És mit képzeltél el közben Hana-chan, hmm? Tudod mit... inkább mutasd meg... úgy nekem is könnyebb lesz nekem is elképzelnem. - utasít halkan, ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, de az élét elveszi halk nevetése.

- Én... csináljam... előtted? - dadogom lángvörös képpel, hangom teljesen elvékonyodott ijedtemben. Felülök a hasán lovagló ülésben, és zavaromban ujjaimat babrálom, nem merek ránézni. Bólint, de szinte felesleges volt, hiszen jól tudom hogy nem tehetek mást, szót kell fogadnom.

Popsimban mélyebbre csusszan az ujja és felnyögve feszülök meg a kéjtől. Ó istenem...

- Re... rendben... - nyöszörgöm halkan.

- Okos fiú...

Elenged és én lecsusszanok róla és mellé ülök terpeszben. Érzem a popsimból kicsorduló magját, és hallom ahogy Ichimaru kapitány felmordul, vágytól sötét szemeivel engem figyel. Meztelenül fekszik az oldalára fordulva, merevedése keményen feszül a hasának, izmai finoman rángatóznak a mozdulataira, ezüst haját meglebbenti a szellő. Imádom őt nézni, de ez a látvány... csodálatos.

- Gyerünk, Hana-chan... - bíztat mosolyogva, mély hangja lágy és kedves. - ...mesélj szépen. Mit képzelsz el ilyenkor, hmm? Gyerünk, nem kell szégyenlősnek lenni. Mint ha itt se lennék...

Behunyom a szemeimet, lángvörös képpel és próbálom kizárni a tudatomból figyelő tekintetét. A parancs az parancs. Felidézem magamban az álmodozásaimat, finoman megnyálazom ujjaimat és végigsimítom nyakamat, mellkasomat hasamat, mintha az ő nyelve cirógatna. Álmomban ezerszer elképzeltem újra és újra azt a jelenetet amikor a mezőn a szájába élveztem, majd jóval tovább is mentem képzeletben. Megcsípem mellbimbómat és kéjesen felnyögök amikor szétárad bennem a forróság.

- Ichimaru-khapitány is ígyh szokta megcsippenteni... olyan jó érzés.. - zihálom halkan és lepillantok mereven álló péniszkémre, amit meg is fogok. - Ichimaru kapitány nyelve... játszik vele... és ahogy a szájába veszi...olyan forróh... ahh...

Lassan masszírozom péniszemet, zihálva képzelem őt el ahogy a szájába vesz. Másik kezem a zsibbadt és mégis érzékeny, még nedves popsimhoz csúszik és cirógatni kezdem, mintha az ő tenné. - Ichimaru kapitány hosszú ujja belém hatol és... mozog bennem...ki és be...

Bedugom két ujjacskámat, így megközelítőleg olyan vastagságú mint neki egy ujja. Felnyögve vetem hátra fejemet a kéjtől... nhh...

Erős rántás, és már hason fekszem a fűben, csuklóimra két kéz fonódik ahogy leszorít. Fájdalmas gyönyör nyilall a fenekembe és én felsikoltok... a gyönyörtől.

- Látod, Hana-chan...? - dörmögi mély hangján a  fülembe. - Látod, milyen pajzán tested van...?

Keményen, durván és gyorsan mozog bennem, fájdalmat okoz de gyönyört is, amelynek képtelen vagyok ellenállni, de nem is akarok. Imádom őt, imádom hogy bennem van, imádom a kéjt amit nyújt nekem, és el is fogadom minden cseppjét. Készségesen mozgok alatta, hogy minél mélyebben magamba fogadhassam, ő pedig vadul morog, hörög és nyög. Csodás zene fülemnek az ő hangja, légvételeinek cirógatása nyakamon, forró bőrének érintése.

Felsikoltok amikor a bennem felgyülemlő gyönyör szétrobban bennem, és ő is szinte velem együtt hördül fel. Saját remegő testemen érzem az ő rángatózását, majd rám nehezedik és legördül oldalra, magával húzva engem pont úgy ahogy az előbb.

Nyöszörögve, zihálva ejtem nehéz fejemet mellkasára. Izzadtságtól nedves testünk csúszkál egymáson, de a lágy esti szellő kellemesen hűt minket. Ujjai a hajamba túrnak, amikor megérzi mellkasát cirógató kezecskémet. Olyan fáradt vagyok, hogy moccanni sem bírok...

 

 

***

 

 

Édes érzésre ébredek. A kéj zsizseg végtagjaimban, fenekem fájóan de kéjjel feszül, és amikor felnyitom szemeimet, a fölöttem vonagló Ichimaru kapitányt látva felnyögök.

- Kapith... nhh...

- Gondoltam elszórakoztatom magam amíg alszol - vigyorog rám és halkan felnevet amikor felfogom mivel is szórakoztatta magát. Elönt a pír, majd a vad vágy ahogy mélyebbre löki magát. - A tested még álmodban is reagált rám. Igazi kis romlott barika vagy te... sosem elég neked, igaz? Imádod ha benned van a farkam... - zihálja a fülembe.

- Nem... én nem... - lihegem kábultan, lábaimat derekára fonva veszem fel a ritmust, és tudom hogy jól csinálom, mert olyan elégedetten morog.

- Szóval nem? - hallom és hirtelen kihúzódik belőlem, majd leül a fűbe. A hold ezüstös fénye szinte körbefolyik testén, karjával felhúzott térdén támaszkodik meg, másikkal pedig a puha fűben, úgy néz le rám gonosz mosollyal. - Akkor talán hagyjuk is abba.

- Neh! - nyikkanom csalódottan.

- Ne? - vigyorodik el gonoszan, ujjait saját merevedésére fonva. Vágytól csillogó szemekkel, remegő ajkakkal figyelem, és feltápászkodom a földről. - Mit ne?

Ajkamba harapva térdelek fel és hozzá kúszva csókolom meg mosolygó száját.

- Bocsáss meg... igazad van... - suttogom lesütött szemekkel.

- Miben van igazam? Hmm? - kérdezi gonoszan, és én halkan nyöszörögve remegek bele a vágyba, annyira kívánom őt. Magamban akarom érezni, igen... teljesen igaza volt. Nyakába kapaszkodva mászom az ölébe, halkan nyöszörögve.

- Kérlek... - suttogom. Felnevet de azonnal beléfúl amikor ölébe mászom és hozzádörgölőzöm vágyakozva, nyelvecskémmel arcát megnyalintva. Fenekembe markol erősen és mély hangján morog, amitől szívem vadul kalimpálni kezd mellkasomban.

- Édes kis dög... Ki gondolta volna hogy ösztönösen ilyen jó csábító tudsz lenni? - suttogja mosolyogva amikor popsim közé vezetem kemény péniszét és nyöszörögve fogadom ismét magammal. Fellöki csípőjét, így hirtelen és fájdalmasan vágódik mélyebben belém, amit egy kéjes sikollyal jutalmazok és azonnal ringatni kezdem csípőmet. - Ez az... jó fiú - suttogja rekedten a nyakamba, majd bele is harap. Körmöcskéim végigszántanak széles mellkasán. Csak néhány percig engedi hogy kiéljem magam, majd a földre dob, rám mászik és keményen nekem esik. Úgy érzem, mintha a torkomig megdugna, és én sikoltva élvezek el közben... többször is egymás után.

 

 

 

Hajnalodik.

 

Fáradtan, kábán és egész testemben kellemes sajgással fekszem Ichimaru kapitány karjaiban.

- Ichimaru kapit...

- Gin - dörmögi halkan. - Ezek után megérdemled hogy így hívj Hana-chan. Kibaszott jó volt veled ez az éjszaka.

Élveteg mosolyát látva mélyen elpirulva ülök fel.

- G-Gin...sama... - kóstolgatom félénken a nevét, a megtiszteltetéstől kissé zavarban. - Má-mások előtt nem hívhatlak így...

Bólint.

- Ha kettesben vagyunk, akkor igen. Adjunk a látszatra kicsi barikám, elvégre mégsem akárki vagyok. Te pedig kis okos vagy... - cirógatja meg piros arcomat. Édesen mosolygok fel rá, nyaka köré fonom karjaimat és szárnyal a lelkem a boldogságtól amikor forrón és túláradó boldogságomban megcsókolom mosolygó száját. Jól esett a dícsérete, de valójában tudom hogy buta vagyok. Butácska és egyszerű, de jószívű vagyok és hűséges... na és persze szívből tudok ragaszkodni, ahogy hozzá is.

- Köszönöm Ichim... Gin-sama!

- Semmiség. Ideje sajnos visszaindulni pedig még bírnám erővel, de ezúttal megúsztad - dörmögi, kezével végigsimítva pucér testemen. Biccentek és felpattanok, majd felszisszenve rogyok vissza a fűbe. - Mi a baj? Fáj a feneked?

Könnyes szemekkel biccentek, ő pedig halkan kuncogva nyújtja a kezét hogy segítsen.

- Hát igen, jól meg lett rakva. Majd kúráld ki valami gyógykenőccsel, ugyanis este megint szükséged lesz rá...

Paprikavörös képpel hagyom hogy felhúzzon és óvatosan felöltözöm, majd összeszorított fogakkal, hangtalanul szedem a lábacskáimat mellette hazafelé. Egy óvatlan pillanatban kezecskémet a kezébe csúsztatom, és amikor megszorítja, boldogan mosolygok fel rá.

 

Ichimaru kapitány szeretője vagyok...

 

 

***

 

 

Amikor a szállásra érek, már mindenki dolgozik, így a fürdőhelyiség szerencsére üres. Örülök neki, mert Ichimaru kapitány sok jelet hagyott a testemen. Fogalmam sincs hogy fogom majd megoldani a fürdéseket, valószínűleg korábban kell kelnem és később feküdnöm majd.

Lehámozom magamról a ruháimat és alaposan megtisztálkodom. A tükörben sajnos látom hogy a nyakamon van néhány folt amit nem tudok elrejteni.

A főhadiszáláson szerzek egy tégely gyógykenőcsöt, valamint saját gyógyító erőmet is bevetem és ebédidőre már semmi baja a fenekemnek. Jó hogy értek a gyógyításhoz... máskülönben igencsak fájna a popsim.

Amikor belépek a főhadiszállás nagytermébe és keresztülsétálok rajta, a zsongás elhalkul és minden szempár rám szegeződik. Zavartan pillantok körbe és besietek a laborba. Mi a bajuk? Mi ez?

Suzu, egyik barátom jön utánam és becsukja az ajtót.

- Mindenki tudja hol voltál az éjjel és nagyon aggódtunk érted.

- Ó értem - mosolyodom el megkönnyebbülten. - Jól vagyok, köszönöm. Ichimaru kapitány csodálatos ember, kedves és...

- Hanatarou! - emeli fel a kezét. - Kiről beszélsz te? Elfelejtetted talán hogy mit művelt Izuru hadnaggyal?

- Nem, ő biztos nem tett olyat! Hazugság!

- Ne légy ostoba, Hanatarou. Jól tudod, hogy...

Befogom füleimet és hevesen megrázom a fejem.

- Ne folytasd, nem akarom hallani! Ichimaru kapitány jó ember, soha nem tenne olyat! Hazugság! Hagyj békén!

 

Délután nyílik ismét a labor ajtaja, ismét Suzu az.

- Mit akarsz? - nézek rá elutasítóan.

- Ichimaru kapitány hívat téged...

Felcsillannak a szemeim és leteszem a tulipánkivonatot, megtörlöm kezecskéimet és kiröppenek az ajtón, ki az utcára, keresztül Soul societyn, egyenesen amíg meg nem érkezem a hármas osztaghoz. Senki nem állja el az utamat, de sokan megbámulnak, amitől zavarba jövök és elbizonytalanodva folytatom utamat. Tudom hol van Ichimaru kapitány szobája, úgyhogy óvatosan bekopogok az ajtón.

- Gyere be Hana-chan...

Benyitok és először őt látom meg, arcom felragyog a boldogságtól, és mosolyát látva szívecském vad vágtába kezd, ám...

 

 

A széken mellette ülve meglátom Aizen kapitányt is. Megszeppenve mérem végig, ijesztően csillogó szemüvegétől a karfán pihenő erős kezéig. Ijedten markolok ruhácskámba, és félénken meghajolok előttük, ahogy az illem és a kötelesség megkívánja, halkan köszönök is. Szemecskéimet félénken függesztem Ichimaru kapitányra.

- Hí-hívatott Ischimaru kapitány...

Félelem szorítja össze torkocskámat.

 


Hiyahiya2010. 04. 02. 22:13:33#4489
Karakter: Gin (L-samának)





 
Édes kis sikolya úgy zengi be a kis mezőt, mintha egy szűk szobában lennék... visszhangzik, s kígyózva mászik fülembe, csak még tovább hergelve... egész teste reszket, még kis segge is, ahogy farkam belé nyomul, s teljes egészében kitölti őt... legszívesebben úgy esnék neki, mint egy állat, mert ahogy a forró izmok pulzálnak péniszem körül, az elviselhetetlen... barika... el sem tudod képzelni, hogy milyen lélekjelenlétem van ebben a pillanatban, holott igazán megérdemelném, hogy szétszaggassalak... ennyi diéta után? Ez lenne a minimum, de én egy áldott ember vagyok... még úgy 10 percig. Hehe...
Mint egy párduc, morogva, dorombolva bújok nyakának finom hajlatába, hogy virágokkal és fűvel keveredett őrjítő illatát magamba szívjam, mint valami afrodiziákumot. Hímvesszőm őrültek módjára lüktet, agyam pattanásig feszül minden csontom, izom azért ordít, hogy keféljem meg kíméletlenül... ezt kéne tennem, de akkor elijeszteném. Nem mintha lenne választása a jövőre nézve... velem marad és késsz. Jó lesz neki is... ha nem én, akkor más találta volna meg, és ki tudja! Lehet, hogy egyszer még hálás is lesz nekem ezért... valahol a kisállat és a szex rabszolga állapot között... kis cukorfalat...
Hagyok még neki egy kis időt, hogy reszkető kis alakja megnyugodhasson és érezzen engem... ez a lényege nem? Már ráharapott a csalira a kicsike, és ha ezt az alkalmat élvezni fogja, akkor tapasztalat szerint legközelebb már ő fogja kikérlelni... kéjenc kis fiúcska lesz belőled egy varázsütésre hidd el nekem. Innen már csak egy lépés és legközelebb kettesben fogunk kiélvezni téged Aizen-samával... hogy miért? Mert érdekes lesz látni, ahogy két rá termett férfi ellátja a bajodat... és élvezni fogod, mert mocskos tested van, még ha a lelked egy kis védtelen báránykáé is.  
Kis kezecskéi közém fonódnak, karcsú lábai derekamra kulcsolódnak, úgy ahogy az ügyes báránykák szokták csinálni... péniszem még mélyebbre nyomul benne ettől, s én halvány kis mosollyal rendezem légvételeim, hogy belekezdhessek az esti programba... még hogy szűzies? Még hogy törékeny? Ugyan már... piszkos kis teste van és ezt ő sem tagadhatja... és teszek róla hogy tisztában legyen vele...hehe... 
Hátra mozdítom csípőmet, egészen, makkig kihúzódom belőle, hogy mikor egy erőteljes lökéssel ismét birtokba veszem testét, ő halk kis sikolyocskával élvezhessen el már ettől... bár lehet, hogy ez az én hibám. Túlságosan felizgattam, és túl nedves volt mér a kicsike ahhoz, hogy ki bírja míg én is elmegyek. Mindegy... minél jobb most neki, annál jobb lesz nekem...
Ahogy ránehezedem, hasammal szétmaszatolom finom, puha bőrén saját magját, fülemben hallgatom pihegését, s halk nyöszörgését pattanásig feszülő türelemmel... kiélvezem ánuszának ütemes remegését, ahogy szorításukkal csak tovább növeli vad vágyamat... cukorfalat... igazán édes, hogy ennyivel kiüti magát. De majd hozzá edződik... muszáj lesz neki, vagy nem fogja bírni a kiképzést...hehe...
- Ezt nevezem Hana-chan...Csak megmozdultam, és te elélveztél...- búgom rekedt hangon cuki kis fülecskéjébe, forró leheletemmel cirógatva érzékeny bőrét, ő pedig kábán sóhajtozva próbálja összeszedni magát... hól teszi, mert itt még nincs vége a mókának. Most komolyan... annyi energiát fektettem a kis édesbe, hogy egy darabig biztos nem eresztem ma. Az meg hogy nem fog tudni ülni, nem izgat. Majd Unohana-san segít neki, hiszen az a dolga, nem? Úgy is olyan segítőkész az utóbbi időben... mióta? Jah, mióta megfenyegettem. Van ilyen...  
- Sa...sajnálom... – sóhajtja a kis édes, s kicsi kezecskéivel, mint egy szerelmes kislány úgy cirógatja végig arcomat, ujjacskáit ábrándozva, pihegve hordozza végig nyakamon, tudná kívül tovább feszítve állatias ösztöneim határát... biztos vagy te ebben Hana-chan? Úgy látom még nem vagy tisztában azzal, hogy milyen hatással van egy férfira az efféle érintés... törékeny vagy, kiszolgáltatott... és erre minden magamfajta szemét felizgul. Ejnye barika... ni játssz a tűzzel, mert megégeted magad...hehe...
Cuki kis kacsói már ruhámtól szabadítanak meg, hogy hátamon kalandozhassanak bájosan... kis aranyos... azt sem tudja, milyen vad vágy tombol bennem, még is tovább ingerel... péniszem lüktetve pulzál benne, készen arra, hogy végezze a dolgát, én mégis saját magamat húzva várok, hogy még inkább felajzva eshessek neki... meg akarom neki mutatni, hogy milyen az ha én dugom meg, mert akkor soha életében nem akar majd más farkat magában érezni. Hogy miért teszem ezt? Egyszerű... mert magamnak akarom, és játszani akarok vele. Elvégre önként tálalja fel magát már ennyitől is, én pedig férfiból vagyok és harapok az alkalmon... de ne félj báránykám... élvezni fogod. Hehe...
Hirtelen mozdulattal kapok puha kis szájacskája után, nyelvemmel dominánsan török szájába, masszírozva nyelvecskéjét, mely kábán ficánkol támadásom alatt... édes, finom nyála betölti számat, s mint valami vágykeltő úgy borítja el agyamat, s minden érzékemet... s ahogy formás kis seggecskéje ügyesen mozdul meg mélyebbre fogadva magában hímvesszőm, vadállatisa hördüléssel vesztem el a türelmemet... minek az? Hiszen a ki boci szemű magam ellen hívja ki a sorsot...
Már nagyon-nagyon régóta várok erre... hogy megkeféljem, de úgy, hogy utána állni ne legyen kedves. Többször is, több pózban, édes kis hangját hallgatva... még a végén Hana-chan függővé válok. Mit bánom én, amíg mellettem van!    
Morogva, lustán húzódom ki belőle, majd lököm ismét be magam, s mérhetetlen nyugodtsággal kezdek bele... fülébe hörögve, törékeny kis alakját magamhoz vagy épp a fűbe préselve mozgok benne lassan, kiélvezve ahogy nedves, forró kis hátsója egyre tágabb s egyre beljebb enged... mmmrrr... bassza meg... többször képzeletem el, hogy fogom meghúzni, de mint mindig a valóság még most is jobb... kibaszott jó, és még csak most kezdtük el...  
Hitelen vadulok be, s arcomon széles, élveteg vigyorral dugom meg, úgy ahogy azt kell. Péniszemmel keményen nyomulok belé, egyre mélyebbre és mélyebbre, kis tetté a földbe döngölve... bejárata cuppogva szippant szinte magába, ritmusosan mozog velem együtt, mintha csak erre született volna... ez az Hana-chan... téged erre találtak ki!
Már kis báránykám is elveszti fejét, s mint valami tüzelő szuka úgy harap belém, körmöcskéivel végig karistolja hátamat, forró, pattogzó kéjt bontva bennem... a fájdalom kesernyés bizsergése lopja be magát minden tagomba, ágyékomba pulzálva erősen, kihozva belőlem a vadlói állatot... mondom én... te erre születtél, Hana-chan. Hogy férfiak húzzanak meg, mert le sem tagadhatod, hogy élvezed...hehe...   
- Ez az kicsike... Riszáld a kis segged... gyerünk...- morgom rekedt, tengermély hangom, puha nyakát marcangolva, erősen, fognyomomat ott hagyva jelölöm meg már sokadszorra, élveteg vigyorral utasítgatva őt... és meg teszi... meg teszi, mert még mondani sem kéne neki, hogy csinálja, úgy is megtenné. Mert mocskos, érzékeny kis teste van, és ösztönből tudja, hogy kell kefélni... még hogy félt? Ugyan már... most már nem úgy tűnik... hehe... 
Őrjítő kis körzésekkel mozdul seggecskéje, akár egy profinak... ha már itt tartunk... miért ne taníthatnám meg rögtön lovagolni? Hmm? Nem hinném, hogy aggódna, ami alatt, hogy egy alkalom alatt több szögből is fölfedezem...
Könnyedén rántom magamra, ahogy feltornázom magam ülő helyzetbe, fenekébe markolva tolom tövig farkamra, ő pedig hangos kis nyögésekkel lepődik meg, nyakamat ölelve... most a legjobb... teljesen benne vagyok, péniszem egészét szorítja szűk kis segge, s immáron minden finomság nélkül esek neki...
- Ishimaru... kapitány...! – sikkant meglepetten vékony kis hangján, nagy boci szemeivel rám pislogva... ugyan már barika, a piros kis pofid és a vágytól fátyolos szemeid, nem azt mondják nekem, hogy ennyire meg vagy lepve. Pontosan tudod, érzed, hogy egy vadállattal an dolgod, szóval nincs miért meglepődnöd... csak kiélvezlek. Ennyi, ezen nincs semmi rossz...  
- Mozogj! – utasítom vörös szemeimet rászegezve, kis boci szeműm pedig egy ellenvetés nélkül teljesíti, amit akarok... formás kis teste izgatóan kezd mozogni rajtam, hosszú, sápadt ujjaimat pedig jutalomként terelem nedves, merev farkacskájára, hogy azt masszírozva ösztönözzem arra, hogy minden maradék lélekjelenlétét eldobhassa a kis cukorfalat... önmagából kikelve, gátsáltalanul mozog rajtam, lovagol, ringatózik csípőjével,belém pumpálva a saját forró kis kéjét... farkam forrón dagadva, pulzálva mozog benne egyre gyorsabban, ágyékomból szét pumpálva a kéjt... ügyes fiú...  
- Úristen... Abba ne hagyd! Csináld még... ez az...- hörgöm karcos hangon, s ő jó fiú módra követi, amire utasítom... egyik eddigi kis áldozatom sem volt ilyen késztéses, mihelyt szexre került a sors, de úgy látszik Hana-chan csak azért mert jól esik neki, bármire képes... igaz, Hana-chan? Jó érzés igaz... és te még többet akarsz belőle... én pedig kedves leszek, és végig kefélem veled az éjszakát...
- Ichi...mahruh... kahp...én már... nem bírom... el fogok... nhh...- nyöszörgi kipirultan zilálva, vékony, egér cincogássá szelídült hanggal, én pedig vérszemet kapva markolok kerek kis csípőjére.. tényleg? Mindjárt elmész? Miért ne most azonnal... hadd lássam azon a szép kis arcodon, milyen mikor elélvezel... hehe...  
Számmal letámadom, nyelvemmel szájacskájába tolakodom, fogaimmal puha ajkacskáit marcangolom, ahogy ölembe préselem, hímtagommal tökéletesen eltalálva azt a kis pontot, melytől szinte azonnal hangos sikítással feszül ívbe teste az orgazmustól... forró kis alakja merevedésemre szorul, már-már jóleső kínnal préseli össze azt, hogy végre engem is a gyönyörhöz segítsen... fejemet hátra vetve, elégedett mély nyögéssel élvezek el, forró magommal kitöltve puha kis fenekét, egész testemben robbanó forró kéjjel, melytől kis híján eszemet vesztem... bassza meg... ilyen jót még sosem dugtam...
Pihegve omlik mellkasomra, kipirult kis arcán kába kifejezéssel simul hozzám fáradtan... ejnye barika, ennyitől kifáradtál? Hiszen még van dolgunk. Ennyi nem elég nekem, ne hogy azt hidd. Ennyi bajt okoztál nekem, ennyi illetőt kellett megbüntetnek, szóval még egy menet kijár nekem ma éjszakára... utána akár álomba is ájulhatsz, ha gondolhatod. Akkor már megengedem... 
Kényelmesen heveredem el a fűben, könnyű, csini testét magamra húzva, hogy hosszú sápadt ujjaimmal lustán körözhessek tejfehér vállacskáin... kábán pislog mellkasomon, kis kezecskéit, magához húzva pillázik a távolba... ennyire kifárasztottal, barika? Édes... nos hozzá kell szoknia, hogy tovább kell bírnia, mert nálam van aztán igénybe vétel... nem is kevés. Ott és ahol éppen rámérik a kanroham.
Pár perc pihenőt hagyok neki, s addig is veretéktől csillogó hátacskáját simogatom anyag tenyeremmel, s ahogy kezeim formás, kerek feneke felé siklanak megremegve sóhajt fel halkan... hátsóját is megriszálja kicsit, ahogy tolakodó ujjaim besiklanak a finom kis vágatba... halkan felmorranva ívelek végig mutatóujjammal spermámtól nedves bejáratán,ő pedig mellkasomba temetve arcocskáját próbál menekülni... kis édes.
Ohh, felesleges elbújnod Hana-chan. Érzem milyen forró az a szép pofid, főleg miután bele is gondolsz, mi mindent tettem veled, s te zokszó nélkül teljesítetted, amit „kikényszerítettem” belőled... ugyan is ez minden volt csak nem kényszer... hehe...
Az hiszem, most a zavarra izgulás van soron. Még jobban pánikba hozom a kicsikét, mert olyankor nagyon szórakoztató kifejezéseket csal a paprika szín arcra... különben is. Szembesíteni kell azzal, hogy milyen pajkos és perverz teste van. Kedves ember vagyok, kötelességemnek érzem, hogy megosszam vele az észrevételeimet...  
- Úgy látom jól érezted magad, Hana-chan... mert itt alul, ez a pici kis részed még most is izgatott... – duruzsolom rekedtesen, karmazsin szemeimmel nagy, lesütött boci szemeit kémlelve, melyekbe annyi zavar vegyül, amivel osztozhatna Soul Society összes szűz fiúcskájával, még így is elég maradna neki.. kis édes... saját magadtól jössz zavarba? Pedig most csak tesztellek...hehe... ujjaim könnyedén cirógatják meg pulzáló, nedves kis lyukát, mely ujjam nyomán halkan cuppogva követei, hogy megtöltse valami...- szereted, ha van benned valami, igaz?
- Ichi...Ichimaru kapitány! Én soha...- makogja fejecskéjét felkapva zavart felháborodottsággal, ám ahogy szembesül élveteg mosolyommal és az azt megkoronázó sátáni tekintettel, inkább öklöcskéjét szája elé szorítva, pofiját mélyen haja mögé rejtve nyüszög valami befejezés félét...
Ugyan Hana-chan, le sem tagadhatod, hogy imádod, mikor a férfiak körbe vesznek! Még magadnak sem mered be vallani, de izgat, mikor valaki kóstolgat... be kéne neked bizonyítanom, hogy nekem van igazam? Ki kényszerítsem, hogy könyörögj? Az enni fog... nagy gyakorlatom van benne, és különben is... az én farkam még mindig áll, mint a cövek, tettre készen... ergo, most még nincs vége a mókának...
- Soha? Mégis ügyesen mozogtál rajtam Hana-chan... talán csak tényleg imádod, ha kitöltenek, nem igaz? Mondd Hana-chan...- duruzsolom halkan, állacskáját felemelve, ő pedig mélyvörös arcpírral szemez inkább a sötétzölden csillogó fűvel... nem mersz rám nézni? Akkor kóstolgatlak tovább...hehe... élvezem azt a szűzies, ártatlan kis kifejezést, ami ki ül pofjára, mert csupán még inkább felizgat... péniszemet halk morranással dörgölöm combja érzékeny belső felének, ő pedig reszketegen felsóhajtva harap ujjacskájába, hogy tartsa magában a komolyságot... ugyan már! Engedd ki a hangod! Az az egyik legjobb dolog rajtad, ami beindít... – ujjaztad már meg magadat? Hmm? Például, mikor rólunk fantáziáltál... hmm?
Szinte kigyulladó arcbőrrel kapja rám kis tányér méretű szemecskéit, s ajkacskáival némán hápogva pislog értetlenül... hallgatás beleegyezés, báránykám... ha nem válaszolsz,még azt hiszem, hogy minden egyes este a farkamat magadba képzelve maszturbáltál...
Pajzán tekintettel kémlelem, kényszerítem belőle a választ, úgy sem állja sokáig tekintetemet. S láss csodát, csupán Szemeivel számat kémlelve vesz nagy levegőt, hogy végre beszédre szánja el magát...
- Csak... csak egyszer...- hebegi halkan, puha szájacskáját marcangolva fogaival, totális lányos zavarban, amitől a további kommunikáció már nagyon nehézzé válik. Nincs is rá szükség... innentől, már csak az én műsoromon van a lényeg.
Számat megnyalintva vezetem bele mutatóujjamat forró kis fenekébe, s lágyan körözve benne vívom ki halk, kéjes ki nyögéseit... kis kacsóit vállamra irányítja, hogy azt megmarkolva pisloghasson fel rám vágyfátyolos tekintettel. Ez az a pillantás, amitől minden férfi elveszti az eszét. De én nem fogom. Hogy miért? Mert még tovább fokozom a pillanat gyönyörét... kíváncsi ember vagyok, szeretném látni, ahogy a kicsi virágocska épp magával játszik, és közben rólam fantáziál piszkosakat... én napi rutinnal képzelegtem róla szaftosabbnál szaftosabb képeket, de egy ilyen szűziesen tiszta kis fiú, egészen másról álmodozhat... biztosan ezerszer elképzelte, ahogy nagy romantikával és gyengédséggel veszem el, ami engem illet, de az nem én lennék. Ezt a kis helyszín cserét is csak azért ejtettem meg, hogy felbátorítsam a kis aranyost, és végül is meg is lett az eredmény... kimutatta a foga fehérjét, a kis édes...
- Valóban? És mit képzeltél el közben Hana-chan, hmm? Tudod mit... inkább mutasd meg... úgy nekem is könnyebb lesz nekem is elképzelnem. – kuncogok fel halkan, fülébe dorombolva, gyengéden ráharapva a fincsi kis porcra, ő pedig meglepett nyögéssel merevedik meg fölöttem...na mi az? Elő bújt belőled a szégyenlősség? Felesleges, már tudom, hogy nem olyan kis ártatlan vagy, mint amilyennek tűnsz... bár nem teljesen mindegy. Megrontani és kiélvezni is szeretem a fiúcskákat. Veled meg egyszerre mindkettőt, szépen sorban...hehe...
- Én... csináljam... előtted?- cincogja rám emelve hatalmas szemeit, s ahogy biccentésemmel eldöntetett kegyetlen döntésemet konstatálja, olyan arcszínt kap, ami mellette a cékla szégyenben elbújhat. Ujjacskáit összeböködve ül fel hasamon, s mellkasomat kémlelve, habozik magában pár pillanatig. Oh, Hana-chan, ez nem kérés volt. Ez parancsnak hangzott, és szerintem te is tudod ezt... felvilágosításképp csusszan mélyebbre benne ujjam, s ő mellkasomon végig karmolva feszül ívbe gátlástalanul. Magad elől sem titkolhatod, hogy imádod ezt. Gyerünk mutasd meg, milyen pajzán kis fiúcska vagy te...- re...rendhben...
- Okos fiú...- búgom elégedetten, ő pedig mellém mászva, jó látó távolságban helyezkedik el, formás lábacskáit szélesre tárva, hogy spermámtól lucskos kis fenekét is szemügyre vehessem.. péniszem kéjesen rándul egyet a látványra, ujjaim a földbe mélyednek, nagy csomókba tépik ki a füvet, de én tartom magam. Bizony, mert ezt a műsort most végig fogom nézni... megéri, azért hogy előhozza belőlem ismét az állatot...
Kényelmesen oldalra fordulva, felkönyökölve figyelem kis barikámat, ahogy zavartan lesütött szemekkel simít végig lassan, félénken mellkasán... még csak tisztában sincs vele, hogy milyen erotikus látványt nyújt. És nem is fog, ugyan is arcomon rendíthetetlen mosollyal figyelem, semmi nyomával annak, hogy a türelemvesztés szélén állok...
- Gyerünk, Hana-chan... mesélj szépen. Mit képzelsz el ilyenkor, hmm? – érdeklődöm halál nyugodtan, csupán óceán mély hangom tanúskodik arról, hogy fogytán vagyok a szent kitartásnak.- Gyerünk nem kell szégyenlősnek lenni. Mint ha itt se lennék...
Persze könnyű azt mondani igaz? Az én tekintetemet eddig nagyon kevesen tudták figyelmen kívül hagyni. De azért te csak próbáld meg, mert meg van a pikantériája a dolognak. Az figyel közben, akiről épp álmodozol Hana-chan... akit épp magadba képzelsz... hehe...
Bele törődve sóhajt fel, s máris ajkaihoz siklanak ujjacskái, s előbukkanó rózsaszín nyelvecskéjével nedvesíti be őket, nyöszörögve, behunyt szemekkel, mintha itt sem lennék... persze azért élénk arcpírja árulkodik ám arról, hogy éppen milyen állapotban is lehet idegileg... hehe...
- Elképzelem... ahogy Ichimaru kapitány nyelve ficánkol a számban az enyémmel, és olyan... olyan meleg lesz hirtelen...- hebegi ujjacskáit szájába irányítva, hogy cuppogva cikázhasson rajtuk nyelvecskéjével sóhajtozva a benne gyülemlő kéjtől... felmordulva vigyorodom el, ahogy már ennyitől nedvesen simul farkacskája hasához, s ujjaim elfehéredve markolnak nadrágom anyagába, mely halkan szakadva adja meg magát akaratomnak... ez az báránykám... mutasd, meg hogy milyen piszkos kis gondolatokkal alszol el éjszakánként...
Nyálas, nedvesen csillogó ujjaival izgató lassúsággal ível végig nyakán, s egyik kemény kis mellbimbójához vándorolva kezd körülötte körözni, hogy egy hirtelen mozdulattal csippenthesse meg hangos nyögést kiváltva magából... ejnye... a közös szobákban is ekkor hanggal vagy? Hát nem félsz attól, hogy tömegesen erőszakolnak meg a szobatársaid?
- Ichimaru-khapitány is ígyh szokta megcsippenteni... olyan jó érzés...- leheli kábán, kék kis szemcséivel saját magát kémlelve, egyre jobban belelendülve... látod? Mondom én... minél inkább benne vagy, minél jobban fel izgulsz, annál gyorsabban dobod el a gátlásaid, Hana-chan... legbelül egy szégyentelen kis dög vagy...én pedig meg fogom tanítani, hogy használd ki, és légy készséges kis szerető...
Testemben őrjöngve dagad a vágy, a forró kéj, mely szinte marja húsomat, és izmaimat melyek pattanásig feszülve várnak.. akár egy nagy macska, mikor vadászik. Felkészül, s mikor a préda a legfincsibb akkor támad... meg várom, míg eljut odáig, amit el akarok, érni és letámadom... még élvezni is fogja a vadságot...hehe...
Reszketve, ajkacskáiba harapva ér el kezecskéje péniszéhez hasát izgatóan végig cirógatva, s ahogy karcsú ujjacskáival bátortalanul merevedését kezdi cirógatni, durván markolom meg saját farkam, mielőtt látványtól elmegyek... nem... én belé akarok elmenni... azt akarom, hogy minden apró kis porcikáját az én magom töltse ki... hogy így is megjelöljem. Van néhány shinigami, mint például Aizen-san, akik messziről kiszagolják, kivel éjszakázott a kicsike... nem mintha már nem lenne nyílt titok, hogy ki húzogatja... de a mi kapcsolatunk ennél jóval több... lesz...hehe...
- Ichimaru kapitány nyelve... játszik vele... és ahogy a szájába veszi...olyan forróh... ahh...- veti hátra fejét, ahogy csini kis kacsóját rákulcsolja, s lassan kéjes, feltüzelő nyögésekkel masszírozza farkacskáját... bassza meg... csupán egy cérna tart már... egyetlen egy, és rá vetem magam. Gyerünk Hana-chan... csináld szépen amit kell... mmrrr...
Szabad keze lábai közé siklik, formás kis fenekének vágatához, s magomtól csúszós kis bejáratát kezdi el simogatni bátortalanul... karcsú ujjacskáival, gyengéden masszírozza egy ritmusra hímveszőjén mozgó kacsójával, egy ütemre szaggatott légvételeivel, amik agy együtt a legszebb műsort adják nekem, ami valaha életemben láttam...
Lustán kezdek én is dolgozni merevedésemen, tovább kínozva magamat, mert a mazochizmus az jó dolog... bizony...
- Ichimaru kapitány hosszú ujja belém hatol és... mozog bennem...ki és be...- leheli kábán, s ahogy egyszerre két ujjacskáját is magába vezeti, s halkan cuppogva mozgatja magában, felhördülve tápászkodom négykézlábra... mint egy párzani készülő párduc, lassú kimért mozdulatokkal indulok meg önmagát kielégítő kis áldozatom felé, aki teljesen magába felejtkezve hajszolja magát a kielégülés felé... ejnye barika... hát várj meg engem is...
Hirtelen gyorsasággal rántom hasra, kezeit a fűbe passzírozva vágom belé péniszemet, s ő hangosan felsikoltva szorítja össze szemeit kéjtől eltorzult arccal, kis seggecskéjével készségesen domborodva nekem... ez az...mmrrr... isteni, ahogy körbe öleli férfiasságomat, szinte magába szippant...                                 
Ránehezedve vékony kis testére, gerince ívét kirajzolva nyelvemmel hajolok füléhez, hogy rekedt hangon, vágytól fűtött rekedtséggel dorombolhassak az én édes kis barikámnak...
- Látod, Hana-chan...? Látod, milyen pajzán tested van...? – morgom halkan elégedett lökésekkel mozogva benne, szét pumpálva magamban a kéjes vágyat...
Vadul, durván mozgok teljes kitágult kis seggecskéjében, ő pedig szégyentelenül mozgatja csípőkét, nyögdécsel, s sikítja nevemet, mint valami mantrát ismételgetve szüntelenül...
 
Elég pár erős lökés, s máris forrón robbantva borítanak el mindkettőnket az orgazmus égető hullámai... hangos sikolya isteni zeneként visszahangzik a fákról, mély, vadállatias hörgésemmel együtt... igen, Hana-chan... te tényleg erre születtél...    
 


Levi-sama2010. 02. 10. 13:58:52#3600
Karakter: Hanatarou (Hiyának)



 Finom, meleg és kellemes, bizsergető érzésre térek magamhoz. Kábán emelem fel nehéz szemhéjaimat, és felpillantok. Csillagokkal telehintett, sötét égbolt. Bőrömet a puha fűszálak csiklandozzák, és mellkasomat egy forró lehelet. 
- Szépeket álmodtál, Hana-chan? - búgja egy lágy hang, melynek mély zöngéjét ezer közül is felismerném. Fölöttem térdel, és számhoz hajol mosolyogva. Beleremegek a boldogságba, amikor felfogom végre, hogy hol vagyok és hogy kerülhettem ide. Szívecském szinte kiszakad mellkasomból, és forrón áradó örömömben jóképű arcára simítom kezecskéimet. Ha képes lennék megszólalni, elmondanám neki, mennyire boldog vagyok most... 
Vörös szemeivel kedvesen néz le rám, mosolya ezúttal nem olyan... hanem kedvesebb. 
- Látod? Nem vagyok én gonosz... hiszen elhoztalak oda, ahol kettőnkről fantáziáltál... - dörmögi, ujjai megszorítják péniszemet, és belém reked a levegő, megremegve kapok ajkai után, hogy érezzem finom csókját, nyöszörögve a vágytól. Már csak enyhe fájdalom jelzi a popsimban, hogy az a rémálom nem rémálom volt, de már elmúlt. Ó istenek, adjátok, hogy soha ne ébredjek fel ebből az álomból...!
De ez nem álom, mert érzem minden porcikámban a vágy mellett a félelmet is, amit újabban mindig, ha vele vagyok. Álmaimban sosem félek tőle. De most amit tett értem, az leírhatatlanul boldoggá tesz, és végre képes vagyok halkan megszólalni. 
- Köszönöm... Ichimaru-kapitány... - pittyegem meghatódva, forró könnycsepp is végigcsurran arcomon. Rosszabbul is járhattam volna, mégsem bántott. Meglepetten néz le rám, majd elmosolyodik újra. 
- Remélem most már jól fogod érezni magad, Hana-chan... - súgja - mert nem mindenkivel vagyok ilyen kedves... a te kedvedért gyengéd leszek... 
A szavai, és a fülcimpámba óvatosan mélyedő fogai hatására elakad a lélegzetem. Tényleg... tényleg gyengéd lesz velem? Kipirult pofival hunyom be szemeimet, reszketeg sóhajjal kapaszkodom ruhájába. Felelevenedik előttem, hogy amíg nem mondták el mások nekem azokat a szörnyűségeket, mennyire rajongtam érte. El sem tudtam képzelni róla, hogy rossz ember volna, ahogy most is úgy érzem. Azok a szörnyűségek olyan távolinak tűnnek, mintha csak egy rossz álom lett volna. 
Felemeli a fejét, és felpislogok rá. Lassan lejjebb csúszik, szemeit mélyen az enyémekbe fúrva. Félelmetes tekintete van, sok embertől hallottam, de most ebben a pillanatban nem félek. Nem... 
Élveteg mosollyal hajol az én kis kincsecskémhez, és amikor megérzem forró nyelvének lágy érintését, tenyerembe sikkantok. Te szent kamélia! Megbűvölve figyelem, ahogy álmaim valóra válnak... Amióta először megtette ezt velem, azóta minden éjjel újra és újra átélem, és aztán nyöszörögve, izzadtan ébredek, egész testemben sajgó vággyal. 
Eltűnik teljesen a szájában, és erősen megszívja. Szétcsúszok teljesen, és csak azért nem élvezek el sikoltva, mert megszorítja a tövét, így csak nyöszsörögve tudok széles vállaiba kapaszkodni, ujjaim ruhájába mélyednek a kemény izmok felett. A távolban ragyogó csillagok összeszaladnak szemeim előtt... 
- Nézz rám Hana-chan... - utasít mély hangján, és én szót fogadva emelem fel nehéz fejemet. - Nézd csak mit művelek veled... 
Lángoló arccal figyelem ahogy szétfeszíti combjaimat, és csípőmnél fogva megemeli kicsit altestem, és a következő pillanatban kis golyócskáimon érzem forró, nedves nyelvét... Nyögdécselve figyelem, a bennem tomboló vad feszültség őrjöngve akar kiáradni, de képtelen rá... Már fáj... már nem bírom... már nem bírom tovább... 
- Ichimaru...khapi...thááány... - nyöszörögöm könyörögve, és ujjamra harapok kínomban, amikor popsimra siklik a nyelve. Fájdalmas, és mégis jó... Forró és nedves nyelvével cirógat, nyalogat ott lent... érzem leheletének cirógatását érzékeny bőrömön, és ahogy belém csusszan kicsit, majd újra és újra, már gátlástalanul nyöszörögve markolom a puha füvet, csomókban kitépkedve amit csak érek... mert kapaszkodom mindenben... ez csodálatos... ez szebb és jobb mint amit valaha is álmodtam vagy elképzeltem... deh nem tudok elélvezni... nehm... ahh nehm engedi... 
Nyögdécselve kezdek könyörögni neki, szavaim szinte összefüggéstelenek... 
- Kérlek... kérlek... khér...lek... khönyörgöm... en...engedd... Ichimaru-khapi...tány...
Hirtelen elenged, és fölém mászik, szájával mohón követeli csókomat, amit meg is adok neki, nyöszörögve kapaszkodva belé, ésúgy simulok és törleszkedem, hogy próbáljam enyhíteni a bennem tomboló kéjes kínt. Felhördül:
- Vigyázz Hana-chan... mert most nem fogom abbahagyni... - és bejáratomhoz illeszti péniszét, lassan bevezeti és amikor már bennem van, mélyebbre löki magát. Felsikoltok a fájdalmas és mégis bizsergető, zsibbasztóan jó érzéstől, és a nevét kiáltva vetem hátra a fejem... Nyakamba temeti arcát, mély hangján morog, amitől a gerincemen végigszánt a zsibogás... 
Fekszik rajtam, mozdulatlanul. Mélyen bennem van, feszít és fáj, de akkor is minden olyan helyénvalónak tűnik... Most... most szeretkezünk... ahogy ahh... szerelmesek... 
Felpillantok a csillagos égboltra, karjaim nyaka köré fonódnak, remegő combjaim pedig derekára. A fájdalom lassan enyhül, és az ő szaggatott légvételei is egyenletes zihálássá szelídülnek. És most? Most mi lesz...? Megőrülök, a testem úgy lángol... 
Lassan kihúzódik kissé belőlem, és hirtelen újra vissza, én pedig a bennem szétrobbanó kéjtól felsikoltok és vadul beleremegek... Úgy érzem lángolok és égek... Elemészt a sötét láng...
Lebegek a sötét semmiben, és mohón marok a számat marcangoló ajkakba, mély morgást kiváltva. A fekete óceán hullámai dobálnak ide-oda, az egyetlen biztos pontom az a test, amely bennem van és mozdulatlanul ölel, én pedig őt. 
- Ezt nevezem Hana-chan... - súgja, hangja távolinak tűnik, mégis érzem leheletének cirógatását a fülemen. - Csak megmozdultam, és te elélveztél... 
- Sa...sajnálom... - lehelem kábán felemelve nehéz szemhéjaimat, gyengéden mosolygok fel rá, ujjaim önkéntelenül is útjukra kelnek, hogy simogassam mosolygó arcát, nyakát... lesimogatom róla félig nyitott felsőjét, mellkasán és hátán siklanak álmodozva kezeim. Halk sóhajokkal csitítom zihálásomat, miközben viszonzom heves csókját. Lábaimat derekára kulcsolom, ösztönös ez a mozdulat, és nem tudom helyesen teszem-e, de megmozdítom csípőmet. Belehörög a számba, majd újra megmozdul. Enyhe fájdalom cikázik végig rajtam, de az iménti gyönyör zsibbasztó ámulatát nem képes elmosni. Lassan mozog bennem, lihegése és mély morranásai elkábítanak, olyan jó hallgatni. Én hozom ezt ki belőle, jól esik neki ha velem van, élvezi... és ez olyan boldoggá tesz... 
Változik a ritmus, felgyorsul és egyre vadabb... bennem pedig olyan mélységeket érint meg, amitől csak nyögdécselni, és vadul sikoltozni tudok, olyan csodálatos... körmeim végigszántanak bőrén, apró fogaimat vállába mélyesztem, mintha küzdenék ellene, pedig nem így van... 
- Ez az kicsike... - zihálja mély hangján, és morogva harap a nyakamba. - Riszáld a kis segged... gyerünk...
Szót fogadva gyorsítom én is csípőm mozgásait, és amikor Ichimaru kapitány hirtelen felül és az ölébe ránt, felkiáltva kapaszkodom meg a nyakában. Mélyen az ölébe nyom, a csípőmet megragadva. 
- Ishimaru... kapitány...! 
- Mozogj! - dörren rám hörögve. Szót fogadok, bár fogalmam sincs hogy ezt várja-e el tőlem, de hangos nyögései jelzik hogy jól teszem. Ujjai ismét merev kincsecskémre kulcsolódnak, és masszírozni kezd... Csípőmmel vad körözésbe kezdek, az érzés ahogy ki-be siklik belőlem, csodálatos és leírhatatlan. 
- Úristen - hördül fel. - Abba ne hagyd! Csináld még... ez az... 
Nyögdécselve, kipirulva, verejtékezve teszem amit kér, miközben már remegek és tudom... hogy már nem bírom sokáig...
- Ichi...mahruh... kahp...én már... nem bírom... el fogok... nhh... 
Durva csókkal esik nekem, csípőmet megragadva hirtelen mélyen magára ránt és szinte beleprésel az ölébe. Ebben a pillanatban olyan erő robban szét bennem, hogy sikoltva tör ki, árad szét a gyönyör belőlem, az ő hangos nyögésével párosulva. Félig lehunyt szemeimmel látom őt, hátrahajtja fejét, arcán álomszép elragadtatás, ezüst haja és az arcán a verejtékcseppek szikráznak a holdfényben... 
Erőtlenül rogyok karjaiba...  
 


Hiyahiya2010. 01. 29. 22:14:04#3447
Karakter: Gin (L-samának)





 
 
Mrrr... Egész testében reszket a vágytól, minden porcikájából sugárzik a sóvárgás, és a kívánalom... farkacskája, feneke nedves és forró, hívogat, hogy benne legyek, és dugjam meg vadul...
Megmondtam én... a hely és a helyzet pikantériája az, ami megfűszerezi izgalmas kis kalandunkat az utca kellős közepén. És ahogy elnézem kis barikámat sem zavarja már nagyon, hogy hol nyögdécsel ilyen édesen... ejnye... hát ilyen hamar el lehet téged kábítani? Végül is... nekem nem baj. Minél előbb adja fel, annál előbb térhetünk a lényegre...
Bár ha ellenezik az csak még jobban beindít...bár így is izgató a kicsike, ahogy puha kis ajkacskáival úgy kutat szám után, mint egy tüzelő szuka, aki arra vágyik, hogy a hím keményen elkapja... gonosz, élveteg kis mosoly szökik arcomra követelőzése láttán, s legszívesebben nevetni lenne kedvem, azon, hogy milyen édes...Hana-chan... ha így folytatod tovább el fogom veszteni a fejem, és annak te sem és a kis segged sem fog örülni... hehe...
Kíméletlenül kapom el, nyelvem vadul tök forró kis szájacskájába, és ahogy nyelvecskéje bágyadtan kezd játékba az enyémmel, kis teste reszketve simul az enyémhez szorosabban, izgalmának illata orromba kúszik, agyam elsötétül, farkam szinte szétrobban... még levegőt venni sem hagyom, támadom a kis édest, kényeztetem, hogy előbújjon belőle a kis ördög...Kis barikám olyan finom, hogy vétek lenne egy percre is elengednem...
Mint, aki tűzbe nyúlt úgy szakítja meg kisded játékunkat, mélyvörös arcocskáját mellkasomba temeti, szinte belém bújva... mi az, Hana-chan? Csak nem feltűnt, hogy hol készüllek megkefélni? Hmm? Lassú vagy, kis édes...
Végül is nekem mindegy. Amíg beszél, és ellenkezik én addig is tudom végezni férfias kötelességeimet... csicseregjen ha szeretne, de én így is úgy is megdugom, mindegy mit mond. Elég ideje húzom már az agyamat ahhoz, hogy beleőrüljek, ha nem kaphatom meg... szeretem ezt csinálni, mert a végén lesz a legfinomabb a jutalom... most is ez van. Megkapom, ami kijár nekem, mert én egy olyan kedvesem ember vagyok, hogy megérdemlem. Az csak kis báránykámon múlik él vele vagy nem... én így is úgy is kibaszottul fogom élvezni... hehe...    
- Kérlek... kérlek szépen... nnnhhh... kapitány... – nyöszörög halkan, édes kis hangja reszket, megremeg minden egyes mozdulatomra... ahogy ujjaim elmerülnek forró kis testében, elhal hangocskája, mintha elvágták volna, testének aromás illatából és reiatsuja izgatott bizsergéséből érzem, hogy mindjárt elélvez... erősen markolok péniszére, hogy szenvedjen még egy kicsit... ejnye... nem engedlek ilyen hamar elélvezni Hana-chan... még sokáig akarom hallani a hangodat, mert tovább izgat, bevadít... látod milyen kedves vagyok? Nem támadlak le, holott most legszívesebben már benned mozognék, szarva rá, hogy fáj-e vagy sem... de aranyos barika vagy, az első alkalomra ennél többet érdemelsz... hehe...
Önkéntesen, elhomályosult kis szemecskékkel nyújtja felém puha, piros ajkacskáit, én pedig doromboló nevetéssel rágcsálom meg a húsos kis falatokat...mmrrrr... még csak nincs is tisztában vele, hogy ez a szűzies kis bátorság, milyen kibaszottul izgató... hiába, jó szimatom van a fincsi fiúcskákhoz... őt is rögtön kiszúrtam, ahogy Izurut is, meg az összes többit... mindegyikkel élvezet volt elszórakozni, kiélvezni őket, megkefélni őket... kis boci szeműmre is ez vár. Élvezzük az együtt töltött pillanatokat, és ha jó fiú lesz, még meg is jutalmazom... bár ha nem az sem baj. Én durván is szeretem... Aizen-sama mellett az ember rászokik az erőszak szépségeire...hehe...  
- Kérlelj még – morgom neki halkan vad vágytól rekedtes hangon, ám ő csak pihegve, nagy szemecskékkel pillázik rám... na mi az? Beszélj csak... imádom hallani mikor csacsogsz, és máskor szinte kérés nélkül is megy... gyerünk, az a fincsi kis szád, többek között ebben is nagyon jó... imádom, ha szex közben a kis édesek nyöszörögve könyörögnek kérlelnek... kurva izgató, az embernek elveszi az eszét... nekem pedig a vadállat feeling nagyon jól áll. Tudom, többen is imádtak érte...hehe...  
- Kérlek szépen... Ne... ne itt... kérlek...- leheli édesen, remegve, nagy baba szemekkel, akár egy kiskutya... ohh, hogy csak ez a baj! Engem nem zavar, a hely. És ha meglátnak? Egy kurva szó nélkül mennek tovább, mert tudják, hogy velem nem szarakodnak, mert ez lesz életük utolsó cselekedete. Kapitány vagyok, egyik egy rohadt szót nem merne hozzá fűzni az én késő esti műsoromhoz, és ha te vagy alattam, akkor téged sem mernének leszólni barikám... maximum megnéznének, zaklatnak egy kicsit, de ennyit kibír egy shinigami, igaz?
Amúgy is... az extrém hely, csak még izgalmasabbá teszi az egészet... sebaj. Pár hét, pár alkalom, és meg fog feledkezni arról hogy hol van, mert a szexuális kívánalom nagyobb lesz benne tudom... az ilyen kis fiúcskák, mint a barikám, ha egyszer belekóstolna többet akarnak... és ki vagyok én, hogy megtagadjam tőlük?  
- Sajnálom Hana-chan, túlságosan felhúztál. Sok volt az a három nap – húzok széles vigyort arcomra, gonosz kis kanyarulattal, mellyel egyértelműen tudatom vele, hogy nincs szándékomban elmenni... itt a legjobb... hozzászorítva a kemény falhoz, magamba préselve kis, reszkető kis testét, őt kóstolgatva... a farkam mindjárt szétdurran, annyira vágyik már arra, hogy benne lehessen... de ez a kis aranyos, még mindig húzná az időt... ennivaló...
- Én mindig... úgy képzeltem el, hogy kettesben leszünk... valahol... egy szép helyen... És nem itt... a nyílt utcán... – nyögi Hanachan, kezem minden egyes mozdulatára benne reked a levegő, ahogy péniszkéjét masszírozom...hmm? Szóval te már el is képzelted?
Kíváncsian pillantok lángoló kis pofijára, sápadt ujjaimmal felemelem fejecskéjét, hogy mélyem baba kék szemeibe nézhessek, amikbe annyi zavar és vágy vegyül, hogy szinte ordít belőlük a kétségbeesett érzelem többlet...
Hana-chan! Még a végén kiderül, hogy belém szerettél! Végül is nem lepődnék meg rajta, amilyen kis aranyos vagy, biztosan ez lenne a természetes reakció...
Milyen hízelgő... velem álmodtál? Látod... és még a nedves kis álmaidat is valóra váltom... sőt. Mindent megteszek veled, mit el tudsz képzelni, bármit, amihez kedvem szottyan, és te élvezni fogod...hehe...
Úgy látszik kibújt a szög szákból. Ha már ilyen vágyálmai vannak, akkor úgy illik hogy ne okozzak neki csalódást, és itt helyben meghúzzam... akár többször is. Amíg el nem ájul a fáradtságtól... mióta Izurut megleckéztettem, nem szexeltem, és ez egy cseppet türelmetlenné tesz.... de érett, egészséges férfi vagyok, betege vágyakkal. Ez így normális...hehe...      
- Szóval álmodoztál rólunk?- duruzsolom tekintetemmel paprika piros kis pofiját fixírozva, mely bátortalan kis bólintása után csupán még élénkebb színekben játszik... fogaival ajkacskáját harapdálja, szemecskéit lesütve, mint egy szégyellős szűzkislány, holott már volt szerencsém ehhez az a csinos, fincsi kis testhez...tényleg hízelgő. Eddig még egyik sem mondta, hogy velem álmodna nedveseket... maximum rémeket, mert a legtöbbel nem voltam olyan kedves , mint a kis boci szeműmmel...ő viszont túl édes, ahhoz hogy olyan kegyetlenül bánjak vele. - Édes vagy Hana-chan – morgom halkan, de kezem, mint valami füge kígyó úgy oldja le formás kis alakjáról azt a hülye nadrágot... máris jobb. Mind megható, amit mondtál barikám. De attól tartok, most nincs türelmem a romantikához. És csak meg akarlak kapni. Ennyi, nem olyan nagy dolog, igaz? - De ezúttal nem úszod meg. Fordulj meg szépen.
Egész karcsú kis teste remeg, térdei szinte összeverődnek, ahogy hátat fordít nekem, s felfedi kerek is fenekét... tenyerem éhesen simul formás, puha kis hátsójára, lesiklik formás, hosszú combjára... mmrrr... illata orromba kúszik, bőrének puhaság arra késztet, hogy mártsam bel a fogamat, vaduljak be... el sem tudja képzelni ez a kis barika, hogy milyen erőfeszítésbe kerül nekem ilyen áldott jó embernek lenni és nem rögtön belé vágni a farkamat... szerencsés fiúcska vagy Hana-chan... és a publikum is szerencsés lesz, aki látja az arcod közben... bár ezt a látványt csak magamnak akarom megtartani. Hogy miért? Mert az én kis barikám... hehe... 
 
 
Apró kis kezecskéjét hátra húzom, s hozzá simulva vezetem felszínre bukkanó hímvesszőmre, mely forró lüktetésbe kezd, ahogy karcsú kis ujjacskái engedelmesen fonódnak rá. Óceán mély hangomon felnyögve mosolyodom el elégedetten, s vékony kis nyakához hajolva harapdálom meg puha, érzékeny bőrét, melyből, mint valami afrodiziákum árad finom virág illata... nyelvem alatt érzem hevesen pulzáló kis erecskéit, bőrét, amin szinte kétségbeesetten hullámzik falatnyi kis lélekereje...s ahogy kábultan kezdi masszírozni farkamat, attól meg lehet veszni... édes...
Már előbb sort kellett volna keríteni erre. Akkor most nem úgy állnék itt, mint egy kanos hímállat... de nem baj. Pozitív ember vagyok, hiszek benne, hogy ennél sokkal többször fogom élvezni kis barikámat... hehe... 
- Meséld el nekem, hogyan képzelted el kettőnket... – morranok halkan, fülecskéjét rágcsálva, mint egy fincsi kis süteményt... nincs sok különbség. Szinte fel falom...
Kábán nyöszörög, ahogy kezem ismét kényeztetni kezdi merevedését, erősen fogom, mert a végén még összeesne, olyan gyengécske...
Úgy bizony Hana-chan, mesélj csak... szeretem hallgatni, ahogy csacsogsz... beindulok tőle, és olyan piszkos kis gondolataim támadnak, amik egyáltalán nem tartoznak a témához. De most csupán ihletet merítenék belőlük... kíváncsi vagyok, mi járhat egy ilyen ártatlan, tiszta kis fiúcska fejében... szelíd, édes dolgok? Talán... akkor össze sem lehet mérni azzal, amit én szoktam elképzelni... ha csak belegondolok, milyen vad álmaim vannak, ha csak felidézem őket szemeim előtt, már áll a farkam...  
Karomra támaszkodva rázza meg fejecskéjét, sötét hajának tincseiből virág illata orromba kígyózik, és tovább gerjeszt... úgy látszik annyira kiéheztem, hogy minden kis apróságra beindulok. Előfordul, de nem is bánom. Legalább könnyebben jönnek az elmés ötletek mit csinálhatnék ezzel a kis barikával...hehe...  
- Kérlek... én nem...- makogja pihegve, mint aki attól lenne zavarba, hogy valami nagyon csúnyát kell elmondania. Ejnye Hna-chan... a gusztustalan, kemény beszéd rohadt izgató szex közben.... bár a te szádból talán sosem fogok ilyet hallgatni, ugyan is a 4. kiscserkész osztag törvénykönyvében benne van, hogy csak az kap jó kis gyerek jelvényt, aki egy rohadt ronda szót sem ejt kis azon a pici kis száján... Unohana-san, nagyon figyel az ilyen kis apróságokra. Hiába, ők max. teázni ülnek majd le egy hollowval... hehe...
Dúl bennem az empátia és a kedvesség... általános reakció, bizonyos jó példák miatt. Aizen-san nagyon jó tanár tud lenni, amiért én hálás is vagyok neki. Jól érzem magam így, és élvezem, hogy másik nem bírnak érte... az üldözési mánia jó dolog, főleg hogy figyelmetlenné tesz...  
- Beszélj... Hallani akarom.- duruzsolom halkan, halvány kis mosollyal cirógatva fülecskéjét... gyerünk Hana-chan égek a vágytól hogy elmerülhessek benned...hehe...
Igazából, kíváncsi vagyok, hogy mit nevezhet nedve álomnak egy ilyen kis cukorfalat... az enyémek nem az ő fülének valók az is biztos...hehe...
Túl vad és pikáns, nem bírná ki anélkül hogy világgá ne szaladna a normálarcszíne a nyelvecskéjével karöltve... Sebaj. Épp ezért tetszik nekem... bemocskolható...    
- Azon... a virágos mezőn... ahol először... nnhh... – hal el vékony kis hangja, ahogy farkamat bejáratához nyomom... ahogy érintkezek puha, nedves bőrével belebizsereg minden porcikám, ágyékom úgy lüktet, mintha a szívem oda csúszott volna le, de még mindig húzom az agyamat... nem akarom rögtön kisebesíteni, akkor hogy tudnék játszani vele később?
Különben is... ha nem fogom vissza maga, egy perc és belévágom magam, ami garantált ingyenes sziréna lesz Soul Societynek... nekem még az is tetszene, vékony kis sikolya az éjszakákban... izgató, de most lássa, milyen vajra kenhető vagyok, kihagyom...  
- Folytasd.- bíztatom rekedtesen, makkom már ánuszába hatol, s szinte megszédülök a hirtelen rám törő gyönyörtől... mmrr... bassza meg... milyen forró és szűk...
Ahogy kezecskéi szájához kapnak, hogy megfosztanak édes hangjaitól, erőteljesen kapom el onnan őket és nyomom a falnak, egy cseppet durván, mert már nincs hangulatom finomkodni... nincs bizony...
Lihegve hatolok egyre mélyebbre formás kis testében, ő pedig vadul reszketve nyöszörögve hagyja magát... jó fi vagy, Hana-chan... így kell ezt katonásan tűrni.. mi ez neked! Izuru is ilyen volt, bár a kis szuka, senki sem nézné ki belőle, de úgy bukik a farkakra mint kis gyerek a cukorra... csak épp ő gyengéden szereti. Nem értem mit siránkozott... hiszen én mindig kedves voltam hozzá... csak a magam módján.    
- Folytasd – parancsolok rá halkan, hangom már szinte vadállatias, nyoma sincs annak a végtelen „kedvességnek”... bizony, Hana-chan elveszi az eszemet... más mint a többi, azt hiszem. Olyan, minta drog... egyre több és több kell belőle...
Igazán értékelhetné, hogy ilyen jószívű vagyok vele, és megadom neki, amire vágyik...bár azt hiszem az lesz, miután végeztünk... hehe...
Nem értem mit pánikol mindenki,hogy csak kárt teszek benne! Én? Ugyan már... csak sajátos stílusom van az ilyesmihez, és aki nem bírja a kiképzést az gyengélkedőre kerül. Nincs ebben semmi furcsa... a szex néha áldozatokkal jár...hehe...   
- Ah... apró kis virágok között... ahh puha fűben... – motyogja halkan, én pedig élvezettel merülök el teljes makkommal benne... mrrr... akár ettől el tudnék élvezni...de az vér ciki lenne így inkább várok vele...hehe...édes kis barikámban még a levegő is benn reked péniszem érzésétől, bizonyára fájhat neki, amilyen kis szűk...- Ez... ez fáj...! –sikkantja, én pedig felmordulva tolom még mélyebbre magam forró, reszkető kis seggében...aahhhrrrr....
Mint akit elvágtak, elhallgat, kis teste elernyed és szó szerint karjaimba ájul... ohh... úgy látszik túl nagy és sok volt neki ez az élmény... nos ilyen gyakran előfordul, a méretemnél fogva...pedig én gyengéd akartam lenni, csak épp nem úgy alakult. Az életben pedig meg kell tanulni improvizálni, és én pont azt tettem... majdnem vadul meghúztam a kis édest, de szegény kis boci szeműm nem bírta...
Egy negyed óra és egészen biztosan magához tér... akkor pedig fojtatjuk. Persze megtehetném, hogy most is megkefélem, de én szeretem ha alattam még a passzív felek is élénkek... magyarán nem szeretem a hullaszexet.
Halkan felnevetve kapom karjaimba, miután kihúzódtam előle és megigazítottam ruhámat magamon, s ájult kis alakját magamhoz szorítva temetem arcomat illatos fürtjei közé... nos legyen úgy, ahogy megálmodtad Hana-chan... elviszlek a rétre, ha neked ez minden vágyad, ahhoz, hogy élvezd kisded játékainkat... nekem meg tökéletesen mindegy, hogy hol dugom meg. Itt is, ott is megteszi, bárhol képes vagyok felfalni ezt a fincsi, ínycsiklandó kis falatot...
Egy szempillantás alatt tűnök el, hogy a tetőkön haladva induljak el a múltkori kis tisztásunkra, ahol először vette a szájába egy férfi péniszét... ahol először kóstoltam meg akis édest. És igaza van... az odakötő, rengeteg perverz emlék mégis csak jobb légkört nyújt nekem is... hiszen, elég ha arra gondolok, és máris jobban érzem magam... csak vigyázzon, nehogy felfaljam....
Lepillantok még mindig piros kis pofijára, s akaratlanul is megrohamoznak az emlékek... arcán a spermám... a szájában... mmmrrr... izgató kis nosztalgiázás az biztos, és végül is, amiért ilyen engedelmes és jó fiú volt, ennyit igazán megtehetek érte...kiérdemelte. Mivel azután sem rosszalkodott, hogy Izuru-chanak eljárt a szája... félni félt, de nem ellelkezett sokat, és azzal is csak felizgatott... hehe...
Úgy tűnik, még nagyon sokáig fogom magam mellett tartani a báránykámat...
Ahogy megérkezek, mosolyogva fektetem a földre súlytalan kis testét, s kapitányi haorimat ledobva vezetem rajta végig vörösen izzó tekintetemet... azt hiszem szadista hajlamaim egyik mellékhatása, hogy szeretem mikor ilyen kis kiszolgáltatott, törékeny fiúcskákkal hoz össze a sors.. Unohahan-san egyszer azt vetette a szememre, hogy lelkileg megsínylik a velem való találkozást az áldozataim, de én nem így gondolom. Élvezik azt, amit velük teszek, csak nem mindig és ettől lesznek olyan rossz passzban... van ilyen.
Farkam lüktetve simul hasamhoz, szinte fájóan feszül hakamám anyagához a látványtól... észbontó, ahogy a fűben fekszik eszméletlenül... hát még milyen lesz ha magához tér. Biztosan boldog lesz, és örül majd a kicsi szíve... egy csapásra könnyebben majd...hehe...
Fölé térdelek akár egy puma, elfedem apró kis alakját a hold sápad fényé elől, s csupán egy mozdulatomba kerül minden ruhája a múlté, cafatokban hullik a harmatos fűbe, mellé... éhesen, sunyi kis mosollyal iszom meztelenségének minden négyzetcentiméterét, már-már le sem szarva, hogy közben szét durran szinte a farkam...
Szép kis arcára hintek egy apró puszit, nyelvemmel forrón ívelek végig puha bérén, hogy nyakához élve lusta köröket rajzoljak lassan verő erecskéjére, ami érintésemre öntudatlanul gyorsít tempóján...
Sápad ujjaim péniszére siklanak, s masszírozva keltik életre a kis édest... még mindig eszméletlen, de a teste reagál, és csak percek kérdése, hogy ő is felébredjen... milyen nagy lesz a meglepetés a kis aranyosnak...
Egyik falatnyi kis mellbimbójához vándorlok, s leheletemmel cirógatva érem el, hogy ágaskodva nyújtsanak tökéletes terepet garázdálkodásaimhoz... morogva nyalintom meg, hogy megrágcsálva ízleljem meg, amitől teste érezhető remegésbe kezd... látom már most álmodozol rólam, igaz? Újra elképzeled, milyen lesz, amikor megkeféllek...
Puha kis pocijára siklik nyelvem, köldökébe nyalintva rándul meg, s nyílnak fel kék szemecskéi, hogy szempillái alól kábán pillantson rám... úgy látszik egy érzékeny pontot már találtam a milliónyi mellet, igaz Hana-chan? Mert valljuk be, hogy én olyan profi vagyok, hogy bárhol érek hozzád, te már attól lázba jössz...hehe... milyen logikus és aljad dolog, hogy még kis is használom... hiába az évek hosszú rutinja... hehe...
- Szépeket álmodtál, Hana-chan?- duruzsolom lágyan, kedves kis mosollyal fölé mászva, számmal reszkető ajkacskáit simogatva... tisztul tekintete, s úgy tágulnak szemecskéi, ahogy realizálják, hol is vagyunk éppen...
Csodálkozva nyílik el szájacskája, meglepetten hápog párat, hogy aztán engem szuggerálva húzza ki belőlem, amit hallani akar.... vörös szemeim villannak a sötétben, ő pedig szinte megbűvölve nyúl felém, s simítja apró kezecskéit arcomra... ohh.. milyen kis hálás...
- Látod? Ne vagyok én gonosz... hiszen elhoztalak oda, ahol kettőnkről fantáziáltál...- morgom ajkai közé, ujjaimmal erősebben markolom meg merevedését, ő pedig bezsongva nyújtja nekem önkéntesen magát, halkan felnyögve...
Ha már itt vagyok... nyelvem izgatóan siklik meleg kis szájacskájába, s nyelvecskéjét bekerítve hívja egy szenvedélyes táncra...készségesen viszonozza, reitaujból érzem még a leheletnyi kis félelmet ami benne van, de helyét már átveszi az izgatottság és a vágy... helyes, pontosan így kell, hogy reagálj, Hana-chan... látom már, hogy jól fogjuk magunkat érezni...
- Köszönöm... Ichimaru-kapitány...- suttogja vékonykán, s szemecskéiben ülő kis könnycseppecskéktől majdnem elvigyorodom, de azzal rá hoznám a frászt... így meghatotta, hogy teljesítettem a kívánságát? Édes... még életemben nem láttam ilyet, hogy valaki ennyitől már boldog legyen. De ha neki csak ennyi kell, akkor a többi csak tetézni fogja a gyönyörét...hehe...
- Remélem, most már jól fogod érezni magad, Hana-chan...- hajolok fülecskéjéhez, hogy pofátlan, élveteg módon megnyalintva doromboljak bele, akár egy nagy macska...- mert nem mindenkivel vagyok ilyen kedves... a te kedvedért gyengéd leszek...- harapom meg fülcimpáját, s benne nyögve benn reked a levegő... innen érzem, hogy lángol pofija... kis aranyos...
Gyengéd? Amennyire kitelik tőlem, de próbálkozom...
Mélyen szemébe nézve vörös íriszeimmel ejtem rabul tekintetét, s vándorol merevedéséhez, melynek tetejét huncut kis mosollyal nyalintom meg szinte alig érezhetően... felnyikkanva fogja be száját, de az istenért nem fordítaná el a szemecskéit. Tetszik, amit látsz, Hana-chan? Szeretnéd végig nézni, ahogy leszoplak, hmm? Ejnye, milyen piszkos kis fantáziád van neked... hehe...
Látom, azért jó hatással vagyok rád...
Centiről-centire, a szemkontaktust tartva kapom be teljesen farkacskáját, s amilyen lassan jött a kényeztetés, olyan gyorsan s erősen szívom meg, ő pedig fejecskéjét hátra ejtve, ívbe feszült testtel markolja meg vállaimat reszketve...  számat betölti fincsi íze, oromban érzem belőle áradó szex-illatot, s farkam már-már őrülten rándul meg hakamámban... el sem tudja képzelni milyen izgató. És én csak azért fogom vissza magam, hogy még jobban élvezhessem utána...
- Nézz rám Hana-chan... nézd csak, mit művelek veled...- morgom halkan, ő pedig engedelmesen tereli rám homályos kis szemecskéit, s ahogy meglátja hova tartok éppen szinte kigyullad vágytól kába kis arcocskája... kis édes...
Mi lesz veled később a már attól így zavarba jössz, hogy azt kell nézned, hogyan kényeztetlek? Edzeni kell még erre úgy látom...
Könnyedén választom szét combjait, s csípőjét megemelve térek le heréire... perverz mosollyal játszok nyelvemmel a kis gömböcskékkel, engem kutató pillantásai pedig végig követik minden egye nyelvcsapásomat, s hiába nyögdécsel minden egyes érintésemtől, hiába reszket egész testében, szót fogad és engem figyel... kibaszottul begerjedek tőle...  
- Ichimaru..khapi...thááánny...- nyögi halkan, egyik vékony kis ujjacskájára harapva, hogy új célpontom felé haladva talál rá nyelvem sebes kis bejáratára... összerándul tőle, ám én élvetegen, minden ízt kiélvezve nyalintom le kiserkent vágynedveivel kevert vérét, a két kis formás félgömböt félre húzva tárom fel a legkívánatosabb részét ennek a csinos, verejtékben úszó, reszkető testnek... óvatosan hatolok belé nyelvemmel, s ott falom tovább, ritmusosan ki-be csusszanva ánuszában...
Karcsú ujjacskái a fűbe markolnak, farkacskája nedvesen meredezik, s késszen áll a kitörésre, ám én erősen megszorítva kínzom tovább, szemét módon állok a kielégülése elé... nyöszörögve, fejét dobálva próbál felül kerekedni az őrjítően forró érzésen ám nem tud...
A látvány pedig felér egy orgazmussal... ejnye Hana-chan, még sosem láttalak ennyire kikelni magadból... hehe...
- Kérlek... kérlek... khér...lek... khönyörgöm... en...engedd... Ichimaru-khapi...tány...- nyögdécseli önkívületben, én pedig széles, perverz vigyorral mászom fölé, kíméletlenül rátámadva reszkető, vörösre csókolt kis ajkaira... vadul, férfiasan támadom, ő pedig kábán reszketve simul hozzám, és viszonozza.... csípőjét kérlelően dörgöli nekem, keményen ágaskodó hímveszőmhöz, melytől hörögve szakítom el tőle számat... játszol a tűzzel Hana-chan... de én nem bánom.. égesd csak meg magad...
- Vigyázz Hana-chan.. mert most nem fogom abbahagyni...- dörmögöm, s péniszemet lassan, majd egy hirtelen mozdulattal vadul vezetem belő, melytől sikoltva markolja meg kimonomat... nevemet nyögve harap ajkacskájába, én pedig nyakába temetve arcomat morgok halkan, mély hangon...
Milyen forró... szűk... nedves... szinte rászorul farkamra, ami elégedetten pulzál kis testében... mmmrrrrr...

Még csak mos kezdődik a java, Hana-chan... gondolj bele mennyi ehhez hasonló izgalomban lesz részed... ah én belegondolok, máris levesztem az eszemet...hehe...        


Levi-sama2009. 12. 18. 21:04:31#2880
Karakter: Hana-chan



- Értettem - szól ki az ajtón, mély hangja határozott és hűvös. Ereje szinte éget. Felemelkedik kissé rólam, arcán mosoly terül szét. - de azt tanácsolom, hogy gyorsan hord el magad, mert ha itt leszel még, mikor én kilépek innen, nem fogsz sokáig élni.
- I...igenis... - dadogja a hang az ajtó mögül, majd lábdobogás szűrődik be ahogy elrohan. Meg tudom érteni őt, a menekülési kényszer engem is gyötör, de én olyan kis gyengécske vagyok... az ajtóig sem juthatnék el, ráadásul Ichimaru Kapitány nagyon megharagudna rám, talán meg is büntetne. Azt... nem szeretném.
- Mit szólsz Hana-chan, szeretnél sétálni egyet? Hmm? - kérdezi lustán körözve ujjával a hasamon. Mielőtt válaszolhatnék, vagy nyöszöröghetnék valami válasz-félét, hajamba markolva ránt fel magához, megnyalja a pofimat. - Velem jössz, és ha letudtam ezt... ott folytatjuk ahol abbahagytuk, Hana-chan.
Remegve hajtom meg fejecskémet, és nem merek ránézni. Annyira de annyira félek tőle! Olyan ijesztővé vált, pedig nem volt ilyen...
Felsegít az ágyról, és én remegő ujjaimmal rendezem a ruháimat, azaz csak rendezném, mert a felsőm miszlikre van szaggatva. Így menjek ki vele az utcára, ahol mindenki látja mit tett velem?! Még a gondolattól is elvörösödöm.
- Nem kell félned… ez a látvány csak engem illeti meg… - mondja, és zavaromon jót nevet, majd egy szekrényből elővesz egy ruhadarabot. Felveszem, de olyan nagy, hogy szinte ki sem látszom belőle. A kapitány magához ölel, államat megfogva kényszerít engem hogy szemrésében elmerüljek. A levegőm is belém reked, mert... az eddig oly kedvesnek és vonzónak vélt mosolyt látva már valahogy kezdem megérteni, miért is olyan félelmetes. Nincs ijesztőbb annál, amikor egy veszélyes ember mosolyog... És ez a mosoly... nincs benne semmi kedves vagy gyengéd.
 
Olyan...
 
Gonosz.
 
Összerándulva lépnék hátra, de nem tudok szabadulni öleléséből. Kezeim görcsösen kapaszkodnak ruhájába, de lefejti magáról, és ujjaimat finoman megharapdálja. Ját... játszadozik...velem. Élvezi... hogy félek tőle...
Megszívja egyik ujjamat, amitől azonnal eszembe jut, mit is műveltünk egykor az erdőben... és máshol is. Kipirulva remegek bele az emlékbe, és sóhajtva gyengülök el egész testemben.
 
Nem értem őt, mi több... magamat sem értem már...  Dadogok valamit, de csak még szélesebbé válik mosolya, amely most különbözik a többitől. Ezt láttam az arcán akkor, amikor... a mezőn megtanított a szájjal kényeztetésre. Mégis valami ijesztő van benne... valami ördögi amit csak most vélek felfedezni benne.
 
- Ne félj Hana-chan... ez a mosoly nem neked szól, hiszen... - súgja a számra, meg is nyalintva engem. - a hozzád hasonló barikákat, ki bántaná? Hmm…Túl izgató vagy ahhoz, hogy kárt tegyek benned… Persze csak addig, míg nem szolgálsz rá… Tudod, hogy Izuru-chan, hogy érdemelte ki, hogy megbüntessem, hmm? Ezt nem mesélte?
- Ne...em... - nyöszörgöm remegve a félelemtől, és a... a vágytól... Tudja, biztosan tudja hogy mit érzek, mert halkan kuncogva simítja végig a hátamat és popsimat, fülecskémbe harapva finoman.
- Nem engedelmeskedett nekem, ráadásul aljas módon, még azt a férfit is belekeverte a rosszalkodásába, aki szeret… hát nem gonosz tőle? Én pedig nem hagyhattam, hogy tovább virgonckodjon, ezért a küldetésen hagytam, hogy igazi harcos módjára tegye a dolgát… nem sikerült neki, és ezért csalódtam benne. Hát egy hadnagynak, el kell bánnia a hollowokkal, nem igaz?  
Nyakamba harap, nem fájdalmasan de érezhetően.
- Nh...
- Aztán mikor te is bejöttél a képbe, nem bírt már magával… belé bújt a kisördög, és mindenféle zagyvaságot hordott össze neked, pedig neki igazán tartania kéne a szájacskáját.. én pedig megbüntettem, mert megérdemelte… nem szép dolog kisfiúkat ijesztgetnie…
- Kapitány... - nyöszörgöm, de mintha meg sem hallaná. Szemeit ismét láthatom, és szépségük még mindig erőteljes hatással van rám.
- Ugyan fel a fejjel! Még dolgunk van… ígérem, jól fogsz szórakozni.
 
Magával visz.
 
Megszeppent csendben megyek vele, hiszen mi mást tehetnék?
 
*
 
Az első osztag bázisának ajtaján belépve riadtan húzom magam össze icike-picikévé, és elbújok a kapitány mögött. Saját kapitányom is itt van, ahogy az összes Soul Society kapitány és hadnagy. Kivéve Aizen kapitányt.
Ichimaru Kapitány a falhoz szorít és a fülemhez hajol. Hangja halk és lágy.
- Maradj szépen itt, Hana-chan.
Bólintva húzom össze magam kicsikére, mert rettentően zavar ahogy mindenki minket néz.
Elfordul tőlem, és elkezdődik a beszélgetés.
- Ichimaru kapitány, úgy értesültem, hogy a múltkori küldetésén kisebb affér történt. Elmondaná, hogy micsoda?
- Arra a szerencsétlen véletlenre, gondol a minap? Azok a hollowok túl sokan voltak, az embereink pedig óvatlanok… túl késő volt, mire odaértünk. Sokan voltak, én és Aizen-san pedig az erősebbekkel szenvedtünk - feleli Ichimaru Kapitány higgadtan, jókedvű mosollyal.
- Amit én láttam, azok nem a hollowok voltak, Ichimaru Gin – szól közbe Byakuya kapitány.
- Ugyan Byakuya-san, nem lehet biztos benne. Hiszen sötét volt, a hollowok pedig nagyon sokan. Messze is volt… biztos benne, hogy abból a távolságból is ugyan olyan jól látott? Biztos, hogy nem csak a köd játszott a szemével? Hiszen az volt…
 
Szinte vágni lehet a csendet ami hirtelen ránehezedik a teremre, és érzem a nagy erejű shinigamik erejének vibrálását. Félelmetes...
 
A főkapitány mély hangja töri meg végül.
- Kuchiki kapitány, erről nem mesélt. Így már nem biztos a vád. Azonban jobb, ha tudja Ichimaru kapitány, hogy a jövőben nem fogok elsiklani az ilyen bejelentések fölött.
- Értettem, Yamamoto főkapitány. Legközelebb jobban vigyázok… - biccent neki Ichimaru Kapitány, szemeinek rése megnő, és vörös szemei megvillannak. Olyan... félelmetes...
Mellém lép, arca ismét a régi.
- Gyere Hana-chan! Nekünk még dolgunk van… - kuncogja, és vállamat átkarolva kivezet a teremből engem. Az iménti jelenettől még mindig citeráznak a térdeim, de azért igyekszem szorgalmasan botorkálni mellette. 
 
*
 
A fekete égbolt végtelenségét a sápadt hold hideg fénye töri csak meg. A csillagokat is elhalványítja.
 
Lágy szél simogatja pirosan égő arcbőrömet, finom virágillatot hozva magával.
 
Félénken pislogok fel a mellettem lépkedő Ichimaru Kapitányra. Sápadt bőre szinte világít, ezüst haja pedig úgy csillog, mintha folyékony ezüst ölelné körül az arcát. Nagyon... nyüff...
 
Hevesen dobogó szívecskével, riadtan csippanok fel amikor hirtelen a hátam egy kőfalhoz vágódik, és ő szinte beleprésel a testébe.
Mohó szája belém fojtja az ellenkező szavakat, hiába is próbálnék bármit tenni... hisz tudom hogy felesleges, de...
Ahh... Belesóhajtok a csókba, amikor elgyengülve roggyannék össze. Érzem ahogy ágaskodó vágya hozzáér az enyémhez, és ez... hhhnnn... Hűvös ujjai besiklanak ruhám alá, és hátamat végigbizsergetve tűnnek el nadrágomban, egyenesen a popsimig.
Az enyhe feszítő, de különös és egyáltalán nem fájdalmas érzéstől, amikor ujját belém vezeti... kábultan ejtem fejemet hátra, felkínálva nyakamat. Ő él is a lehetőséggel, és csak hogy tovább kínozzon, már harapdálja csókolgatja érzékeny bőrömet. Bennem mozgó ujja valami hihetetlen...
 
Résnyire nyílnak szemeim, és felfogom hogy még mindig az utcán vagyunk, és habár késő van már, bárki megláthat minket.
- Kapit…thány… ne… itt…- nyöszörgöm ruhájába kapaszkodva, de ő csak halkan nevet rajtam és vállamba harap finoman.
- Ugyan Hana-chan.. így a legjobb… nem kell félni. Legalább bárki jár erre, remek műsort kap…inkább élvezd…
Ujjai péniszkémre fonódnak, és én tenyerembe fojtom hangos nyögésemet, nehogy felkeltsem magunkra a figyelmet.
Teljesen elgyengülve csusszannék össze, de mivel a falhoz szorít nem tudok. Arcom lángol, akár az egész testem... istenem ez csodálatos érzés...
Mohón kutatok mosolygó szája után enyémmel, és erős, kemény csókjától csak felnyögve simulok hozzá még szorosabban. Úgy érzem megőrülök, annyira feszül bennem valami, ami csak gyűlik és gyűlik, mint legutóbb. Nyelvecskémmel aprókat körözve viszonzom a csókját, teljesen elvarázsolódva adnám meg magam neki, mindenemet... mindenemet...
 
...deh az utcán vagyunk.
 
Elszakítva tőle ajkaimat, nyöszörögve támasztom homlokomat mellkasának.
- Kérlek... kérlek szépen... nnnhhh... kapitány... - ujjai mélyebben belém csusszannak, és felnyögve rándulok össze, de megszorítja a péniszkémet így nem tudok elélvezni. Kérlelésem halk suttogássá gyengül, és felemelve fejemet ismét mohón nyújtom neki szájacskámat. Elégedett kuncogással harap bele ajkamba, és vesz ismét birtokba.
- Kérlelj még - utasít lágyan. Észbe kapva veszek nagy levegőt, zihálva nézek szemeibe.
- Kérlek szépen... - suttogom. - Ne... ne itt... kérlek...
- Sajnálom Hana-chan, túlságosan felhúztál. Sok volt az a három nap - vigyorodik el gonoszan. Rémülten nyöszörögve, lázasan jár kis fejecském, hogyan kerülhetném el, hogy fél Soul society előtt történjen meg. Azt nem bírnám elviselni...
- Én mindig... úgy képzeltem el, hogy kettesben leszünk... valahol... egy szép helyen... - suttogom elhalóan. - És nem itt... a nyílt utcán...
Felemeli fejét, elengedi péniszkémet és államat megfogva néz a szemembe.
- Szóval álmodoztál rólunk?
 
Lesütöm szemeimet, és ha lehet még jobban elpirulva harapok ajkamba, egy alig biccentéssel bevallva hogy igen, álmodoztam róla... Egészen addig, amíg meg nem tudtam milyen is ő valójában... én teljesen el voltam varázsolva, de még mindig nagy hatással van rám, csak már borzasztóan félek is tőle.
 
- Édes vagy Hana-chan - búgja, és nadrágom halk suhogással csusszan a földre. - De ezúttal nem úszod meg. Fordulj meg szépen.
 
Remegve és nyöszörögve engedelmeskedem neki, és ő halkan morogva simítja végig fenekemet és combjaimat nagy kezeivel. Hallom ahogy kioldja nadrágját, majd kezemet megragadja és merevedésére húzza. Engedelmesen fogom meg, amelyet egy elégedett nyögéssel jutalmaz. Kezem magától kezdi masszírozni, kényeztetni, miközben ő a nyakamat harapdálja.   
- Meséld el nekem, hogyan képzelted el kettőnket... - morogja a fülembe, megharapdálva azt. Egyik karja derekamat fogja, másik keze pedig péniszemet masszírozza, pont úgy ahogy én neki.
Nyöszörögve kapaszkodom szabad kezemmel derekamat ölelő karjába, és megrázom a fejecském.
- Kérlek... én nem...
- Beszélj... - suttogja. - Hallani akarom.
- Azon... a virágos mezőn... ahol először... nnhh... - felnyögve feszül ívbe a testem, amikor kezemet elhúzza péniszéről, és a bejáratomhoz igazítja. Érzem ahogy nyom...
- Folytasd.
Ijedten a számra szorítom kezecskémet, de elveszi onnan és csuklóimat megfogva a falhoz szorít. Zihálása elnyomja halk nyöszörgésemet, pénisze pedig nekem nyomul fájdalmasan.
- Folytasd - morogja ismét. Összeszorított szemekkel mozdítom béna ajkaimat és nyelvemet, de képtelen vagyok értelmesen beszélni...
- Ah... apró kis virágok között... ahh puha fűben... - dadogom, és jobban nekem feszül a pénisze. - Ez.. ez fáj...! - sikoltom vadul remegve, megfordul körülöttem a világ és elsötétül minden... Elájulok...
 
Ichimaru kapitány mély hangját elnyeli a bársonyos, sűrű semmi...
  
 


Hiyahiya2009. 11. 23. 21:54:19#2580
Karakter: Gin (L-samának)






Fáradtan pakolom lábaimat asztalomra, kimerülten ropogtatom meg gerincem, hogy végre kényelembe helyezhessem magam, ezután a baszott kényszer küldetés miatt. Persze Aizen-sannak mindig öröm ilyen kis kirándulásokra lógni, de most… most éppen szar volt az időzítés. Épp csak belekóstoltam kis boci szeműmbe, erre…? Máris itt kell hagynom kis fincsi falatomat. Ami persze önmagában nem lenne akkora gáz, de ha már arra jövök haza, hogy az egész 4. osztag attól hangos, hogy mi történt Izuruval, az egy kicsit felnyomja bennem a pumpát. Pedig még figyelmezettem is! Kedves voltam, erre ő így hálálja meg… úgy látszik megint jó modorra kell tanítanom…hehe…
Bár az is előfordulhat, hogy csak én végeztem túl jó munkát… talán túlságosan is látszott rajta, hogy nem önmagán tett erőszakot… pedig hányszor megmondtam neki, hogy egy harcos nem pityereg! Katonadolog, egy hétig nem ül, de egyszer úgy is elmúlik! 
Még csak hívnom sem kell már jön is önmagától az oroszlán barlangjába, halkan kopog, s bár lehet, hogy engedelmes fejhajlítással tipeg be, lélekenergiája zaklatott kavargásából tudom, hogy előre felkészült a legrosszabbra, és már most attól retteg, hogy mi fog jönni… nem kell ennyire pánikolni! Ahhoz képes, hogy mekkora szart kevertél nekem, egész jó hangulatom van! Megbüntetek egy kicsit, aztán oda doblak Aizen-sannak…
Különben is… ha Hana-chan nem tudja, akkor még lehet, hogy mázlid is lesz, és meg kérem Aizen-sant, hogy kíméljen egy KICSIT… 
Ejnye, na! Ne légy már ilyen szégyenlős! Máskor hamarabb kinyitod a szádat, még csak „kérnem” sem kell… most meg itt játszod a némát.. nyílván már rájött arra, hogy nem fogja megúszni egy ejnye-bejnyével… persze, hogy nem! Úgy vicces, ha sokat szenved!
Főleg, ha Hana-chan édes kis fülébe jut az én nagyon gonosz tettem… túl sokat vesződtem én ahhoz, hogy most csak úgy, holmi hülye múltbéli afférokért kicsusszanjon a karmaim közül. Mintha meg tehetné… az én prédám, és ha kell, akkor erőszakkal veszem el azt, amit a jó vadász érdemel. Ez tiszta sor, és még az sem változtat rajta, ki hogy fog könyörögni, hogy ne tegyem… pedig kis báránykám nem érdemelné meg, hogy ilyen kegyetlenül elbánjak vele…
Végül is… itt van, aki elárulja nekem, barikám ugyan olyan ólértesült-e, mint én vagy sem…
Szórakozottan jókedvű mosollyal túrok ezüstös tincseim közé, halkan felnevetve láthatóan növekvő félelmén… Nem értem mitől parázik ennyire. Hiszen még csak el sem kezdtük… lesz ez ennél még sokkal, de sokkal izgibb is… És ki tudja! Lehet, hogy még holnapra is egyben marad!
Mélyet szippantok a szobában lassanként eluralkodó veszélyezett, feszült levegőből, és elégedettség tölt el… imádom a másokra gyakorolt hatásomat figyelni. Egyeseknek nagyon érdekes reakciójuk van. Például Kuchiki-san…. Megveszül a háta, a szemeit résnyire húzza, és valami gigantikus hegyi beszédnek induló monológot vág be két szóban. Legszívesebben nevetnék rajta, de semmi kedven nincs megölni őt azért, mert rám támad… pedig néha… néha megtenném. Érdekes lenne…hehe…
Viszont egy valamit megfigyeltem így a hosszú évek során… mindegyik gyanakszik rám… nem értem miért… hiszen én egy angyalian kedves ember vagyok… csak ki kell fogni az ünnepnapokat…
- Vicces dolog történt ma velem, Izuru. Tudod, hogy micsoda? – érdeklődöm vidáman hadnagyomtól, aki halkan összerándulva rázza meg fejét reiatsum lassan terjedő erejétől…Oh, dehogy nem tudod, kis szarházi…szinte hallom, ahogy kicsi fejecskéjében zakatolnak a gondolatok… „honnan tud róla?” ez lesz az első. – Találkoztam Unohana-sannal, és meghívott egy teára. Kedves tőle, nem igaz, Izuru?
- De…de az, kapitány…- makogja szinte alig hallhatóan hangját elnyeli lelkierőm kavargó örvénye, ami itt ebben a kis helyiségben elég szar érzés tud lenni másoknak, akik nem bírják.. és bizony Iruzu nem bírja… kellemetlen.  
Eszembe sem jut, hogy ez esetleg rohadtul rosszul eshet neki, sőt! Hogy a kellemes helyzete fokozzam, rendíthetetlenül mosolygok, jókedvű vagyok, míg ő kis híján összecsinálja magát. Imádom a lelki terrort… Aizen-san szerint ez legjobb módja annak, hogy jól szórakozzunk. Ő már csak tudja! Gyakran szokta űzni, én pedig első sorból tapsolok neki, és figyelem, ahogy az áldozatok szépen lassan kihullnak.
Jó játék… én Izurun gyakorolom… élvezet nézni a reakcióit, és a belőle áradó fűszeres félelem… isteni… mmrr… ha nem lenne fontosabb dolgom, egészen biztosan megdugnám. Ilyenkor a legszebb… mikor retteg. Kár, hogy van más, akin kiélhetem a fantáziám… így rá már csak a szadizmusom marad. Hehe…
- Elfogadtam a meghíbást. Elmesélte, hogy milyen szépen felépültél, míg én küldetésen voltam Aizen kapitánnyal. Sőt! Képzeld! Azt is megemlítette, hogy milyen gonosz dolog tőlem ilyen kegyetlen játékokat űznöm veled. Hmm… szerinted mire gondolhatott? Hiszen csak a büntetésedet kaptad meg… Van ötleted, Izuru? - dőlök előre ijesztővé kanyarodott mosolyommal, s kézfejemre támasztva államat figyelem még mindig elronthatatlan jókedvvel kis áldozatomat, aki egy törött szárnyú kis madár esetlenségével hullik darabjaira szépen lassan.
Kurvára élvezem én ezt a kis előadást… nem csak azért, mert a három napra elnyomott szexuális kívánalom úgy tombol bennem a szituáció pikánságától, mint egy megveszett vadállat, hanem azért is, mert én ezt MINDIG élvezem… általában az a vége, hogy az asztalra dobom, és köpve rá, hogy hogyan sikoltozik megkefélem, aztán hagyom, hogy átszipogja magát a szereméhez, vagy mi a pokolhoz. De most… tartogatom az energiáimat Hana-channak. Értékelni fogja, az tuti…hehe…
- Ni…nincs… - rázza meg fejét ismét elhátrálva maró lélekenergiámtól, pedig innen nem menekül, és ezt ő is tudja jól. Próbált már párszor, de miután rájött, hogy még mindig gyorsabb vagyok nála, hamar feladta ezt a lehetőséget. Most meg… visszajött az életben maradási ösztön, Izuru-chan? Pedig ha így folytatod a rosszalkodást, nem fogod sokáig húzni. Nem lesz nehéz balesetnek beállítani…hehe…
- Ez furcsa, mert nekem azt mondta, hogy elhintetted neki mi történt. Eddig azt hittem, hogy Unohana-san a diszkréciójáról híres. Lehet, hogy most az egyszer nagyot hibázott…néha az ő szája is eljár… - hagyom nyitva a mondatot aljas módon, csapdába csalogatva hadnagyomat vészjósló hanghordozásommal.
Egész őszontén valahogy nem lepett meg, hogy Unohana-san csak úgy tea délutánra hívott. Tudtam, hogy előbb utóbb betelik nála is a pohár, de nem tehet szart sem… hogy miért? Mert már tudja, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a dolgaimba ártsa magát…hehe…
Sem visszautasítani, sem pedig ellenkezni nincsen joga, ha én jövök a képbe, szimplán azért mert tudja, hogy egy legyintéssel kicsinálhatom. De ugyan már! Hát mire fel ez a hirtelen jött pesszimizmus? Unohana-san sosem tenne ilyet! Már… hehe… 
Végül is, nem tehet róla. Mostanában ragályos betegség a gyanakvás…hehe… hogy miért? Hát arról fogalmam sincs… megerőszakolok néha-néha valakit, de az nem bűn. Mindenki ezt csinálja, csak én nem próbálom titkolni…hehe…
Elég párperc nyomasztóan hosszú hatásszünet és Izuru-chan máris kezdi kapizsgálni vajon mire akartam célozni. Okos fiú, de nem annyira, hogy ne dőljön be nekem. Pont azt fogja tenni, amire számítok, de hát ezért is könnyen kezelhető a legtöbb esetben. Amikor meg ne, nos nekem akkor is jó. Én akkor is kurva jól szórakozom, mikor büntetni kell…arra pedig már szarok, hogy ő nem. Nem is az a lényege…
Karcsú testén vad remegés fut végig, édes kis pofija olyan fehér lesz, mint a vakolat, az egyik székbe kapaszkodik, hogy ne essen össze a hirtelen jött felismeréstől…nyel egy nagyot, kék szemeivel hitetlenkedve fürkész, és kicsi, buta kis fejecskéjében már azt latolgatja, vajon megint mit tudok… én egy ilyen trükkös ember vagyok… sosem tudni mi jár a fejemben. Viszont a tiéd nyitott könyv, kis szőkém. Az arcodra ül ki, hogy mennyire féted az én kis báránykámat… pedig nincs miért, hiszen nem fogom bántani… nagyon…
Ha meg igen, akkor azzal neked nem lesz időd foglalkozni, mivel Aizen-san alatt fog sikoltozni, és nem hinném, hogy a büntetés örömeitől…
- Kérem, kapitány úr, ne bántsa Hanatarout! Csak…csak véletlenül jutott a fülébe, hogy mi történt! Ne bántsa…- fut ki arcából a maradék szín is, ahogy vigyorrá vaduló mosolyommal szembesül, ezzel a tudtomra adva, hogy igen ő és Hana-chan nagyon jó barátok lettek... ohh, csak nem? Én azt hittem alul szeretsz lenni…hehe…
Persze a tudatáig is most jut el, hogy bele esett a csapdámba, de nem baj. Lassú felfogás, nagyobb előny nekem… nem hiába lett a hadnagyom. Befolyásolható, szép, és engedelmes… tökéletes balek.    
Elcsigázott mozdulatokkal állok fel, reiatum fenyegetően hömpölyög körülöttem, ide érzem, hogy mindenki, aki eddig erre felé lopta a napot villámgyorsan lelécel. Nos igen… úgy döntöttem most jön az ending. Ismeretem Izuru-channal a tényállást, és ismét a cuki kis fejébe verem, hogy mi a módi a 3. osztagnál. Úgy látszik gyorsan felejt… de nem baj, én szívesen frissítem sűrűn a memóriáját, mert rohadtul élvezem…
Egy másodperc sem telik bele és már előtte vagyok, könnyedén a falhoz szegezve testét, mely nagy koppanással csattan a vakolatnak. Pislogni nincs ideje, mire már oda szorítom karcsú alakját, melyből árad a félelem ínycsiklandó eszenciája… még a levegő is benne reked, nyelni sem mer… kis édes…
De nem értem mitől fél. Hiszen most még nagyon kedves is vagyok, hiszen nem fogom az asztalra dobni, és addig dugni míg el nem ájul… de hogy is. Azt majd Aizen-san megteszi helyette, én csak játszadozom vele. Ugye milyen nagylelkű vagyok? Csak hogy Unohana-sanak ne legyen miért ismét zsémbelődnie…
Látod Izuru-chan? Ha lakatot tennél arra a szopásra termett szájacskádra, akkor most biztos, hogy nem tartanál itt… csinálod magadnak a bajt, és még csak nem is tanulsz belőle… azt hiszem, most végre sikerülni fog. Ha meg nem… én szívesen fogom ezt megtenni bármikor…
Számmal simogatom meg vadul reszkető ajkacskáit, melyeken keresztül villámgyorsan kapkodja a levegőt, mintha attól félne, hogy itt helyben bekapom…. Ne légy ilyen gyerekes! Eddig senkit nem ettem meg! Maximum csak megöltem, de túl feltűnő lenne, ha most rögtön fűbe harapnál… talán majd legközelebb…hehe…
Ha a boci szeműm ez miatt a kis szuka miatt ugrik, akkor teszek róla, hogy többé ne tudjon majd beszélni… túl sokat fáradtam én ahhoz, hogy most itt maradjak kiéhezve. Pedig nem terveztem, hogy megerőszakolom… majd megüzenem neki, hogy hozzád menjen a vásárlói panaszával, te már úgy is jól kezeled a szorult helyzeteket… hehe…
Meg persze… ha tovább dumál mindenkinek, akkor előbb-utóbbismét egy dög unalmas hegyibeszédet kell majd meghallgatnom a főkapitánytól, amihez se kedvem, se humorom perpillanat… majd legközelebb. Észre sem fogja venni, hogy állva bealszok rajta…hehe…
- Jól figyel Izuru-chan, mert csak egyszer mondom el. Tartod a szádat, vagy teszek róla, hogy többé ne tudd kinyitni… - hosszú, ijesztő nyirkosságot árasztó ujjaimat kígyó módjára siklatom nyakára, hogy hízelgő gyengédségem után durva erőszakkal fojtsam kis szöszimbe a levegőt, ezzel isteni, jeges rettegést előhívva reszkető alakjából…- ami kettőnk között történik, az ránk tartozik. Nem kell feleslegesen ijesztgetni másokat, hiszen… nem épp belőled kell kiindulniuk példaként, nem igaz? Főleg nem Hana-channal… ha meg tudom, hogy te kotyogtál neki, azt kívánod majd bárcsak a küldetésen véreztél volna el… érthető?
Ijedten összerándulva bólint lassan, ahogy nyelvemmel forrón ívelek végig fülecskéjén, tovább fokozva a kellemes hangulatot… bizony ám… a kis affér ellenére, én most kurvára ki vagyok éhezve… nem vágyom másra, mint hogy kis báránykám alattam nyögdécseljen…és így, vagy úgy, de úgy is meg fog történni, ami én akarok…
Halkan elégedetten kuncogva cirógatom meg sápadt kis pofiját, „ellágyult” arccal, amitől ő bizony egy cseppet sem lesz nyugodtabb… nem baj, annál jobb lesz a kedve este…hehe… - Oh, mielőtt még elfelejteném, nézz be a 4. osztaghoz és hozd ide Hana-chant! Azután pedig jelenésed van Aizen kapitánynál…    
Erre az egy névre úgy rándul össze, mintha gyomron vágták volna, szemei ha lehet még nagyobbra tágulnak, ökölbe szorulnak kezei, s kétségbeesetett ruhamarkolászásba kezd… jól tudom, hogy miért. Aizen-san nem épp a kíméletes fajtából való, ha valami tálcán van neki pakolva… például Izuru-chan… rendesen el szokta látni a baját, mert tudja, hogy semmi oka vigyázni rá… persze vannak kivételek. Olykor-olykor… ünnepnapokon.
Különben is… mákja van, mert ma drága kapitányom nagyon jó kedvében van. Amint megtudta, hogy kivel kell ma este lepedőgyűrőset játszani, rögtön feldobta a napját... ki tudja! Még a végén lehet, hogy megússza egy újabb a gyengélkedőn átlustálkodott hét nélkül… csak pozitívan…hehe…
Hangosan felnevetek riadt arckifejezésén, mély hangom reiatsummal együtt ijesztően tölti be a kis szobát, vészjóslóan visszahangozva… szőke hadnagyom pedig nem bírja tovább cérnával, egy bocsánatkérés után, máris iszkol el, és riszálja is formás seggét, hogy tegye, amit mondok neki. Most már tudja, hogy nem érdemes megint kihúzni a gyufát… csak ő szívná meg a végén.
Azért remélem, hogy Hana-chan nem ijedt meg annyira…. Hiszen a kis édest nem bántanám! Még…   
 
 
*
 
Jókedvűen, türelmetlenül lépek ki osztagom épületéből, hogy kis csomagomat jó házigazda módjára fogadjam, ami annyit jelent, hogy szarok a helyzetre és a publikumra, és itt helyben a porban kefélem meg… ezek a kedves emberek úgy is megszokták, hogy kutyák csak akkor ugatnak, mikor a gazdi engedi.
Hana-chan pedig finom falat… minimum egy ilyen üdvözlést érdemel három nélkülem töltött nap után…hehe…
Csodálatos mire képes az emberrel három nap… felpörgeti a fantáziám, és olyan erotikus gondolatokkal bombáz, amiket győzök az emlékezetembe vésni, mert mindegyiket ki fogom próbálni rajta…. Kezdve a bilincsekkel…
Ahogy megérzem fincsi, gyengécske kis reiatsuját riadtan pislákolni errefelé, aromára széles, élveteg mosoly szökik, s nyelvemmel sunyin számon végig ívelve ízlelgetem lélekenergiája falatnyi rezgéseit, ahogy egyre közelebb és az oroszlán barlangjához… mmrrrrr… érzem a zaklatottságát… idáig észlelem milyen édesen vibrál erejecskéje…hát nem édes? Már attól fél, hogy meglátja az épületet? Mi lesz, mikor majd magam alászorítva kezdek bele legnedvesebb vágyálmainak megvalósításába…
Fél a kis aranyos, pedig nincs mitől! Kedve leszek és gyengéd… először köszönök és utána támadom csupán le… ez kijár nekem, és önző módon el is veszem. Hehe… 
Egész testem vad bizsergésbe kezd, vérem buzogva tódul ágyékomba, ahogy kis kóstolóm után kicsi boci szeműm is felbukkan… bátortalanul lép be, úgy lóg Izurun, mint egy anyját veszett kis majom… ohh. Hát mégis megtudta. De nem baj… én pozitív ember vagyok! Hiszem, hogy én még így is jól fogom érezni magam!
Mosolyogva figyelem, ahogy engem meg látva kis barikám a lehető legfehérebb árnyalatot ölti szép kis pofijára, és ahogy még bátortalanabb lesz miután Izuru valamit sutyorog a fülébe. Ugyan már! Nem foglak megenni! Még… mert az tuti, hogyha egyszer belépsz a szobámba felfallak, kicsi Hana-chan… te leszel a mai este legfinomabb főfogása… az előtel Izuru megfélemlítésében már megtörtént, a desszert pedig maga lesz a beszámoló, amit Aizen-san fog nekem elregélni a mai estéről… ohh… micsoda étlap…
- Helyesen döntöttél Izuru. Elmehetsz. Ja igen...– célzok arra, hogy a móka részemről kezdődik, és hogy neki ideje lelépnie… na meg persze, mint egy kis kutyát, úgy dicsérem meg, csak hogy tudja, hogy értékelem, hogy végre visszajött az a csöpp kis esze… hehe…
Kicsi boci szeműm megindul felém, mint egy esetlen kis bárányka, úgy méreget, mintha a lompos farkashoz igyekezne… végül is, van benne igazság… oda jön, csak épp én nem hátul hordom a lompost…  
Izuru már indulna is, de ördögi énem ismét feléledve ülteti el fejemben, hogy még egyszer azért jó lenne emlékeztetni, ma este kihez meg vendégségbe… csak azért, hogy ismét láthassam az az édes arcot, amit vág… nekem is kell a memória frissítés… hehe…
- Aizen kapitány már vár téged. Ne késs...- figyelmeztetem széles, sátánian kanyarodó mosollyal, melytől kis hanyagom máris felhúzza a nyúlcipőt, persze csak azután miután megmutatta, milyen is, ha egy csepp vér nem marad az arcában… tetszik ez a kifejezés rajta. Azt hiszem ezentúl már csak hobbiból, is ijesztgetni fogom… lehet, hogy közben meg is húzom, de hát mit számít már az! Csak fokozza az ingyen cirkuszt… hehe…
Mikor végre eltűnik kis szöszim a láthatárról, észrevétlenül számat nyalintva fordulok a lényeg felé… kis boci szeműm megrettenve áll előttem, nagy boci szemei félénken méregetnek, kis fejecskéjében záporoznak a gondolatok… hát nem aranyos? Még semmit sem csináltam, de már most reszket félelmében… ejnye… nem fogok harapni… csak épp annyira hogy látsszon kihez tartozol…
Illemtudóan hajol meg, s remegő, lágy kis hangján köszönt engem, mint egy igazi kis szűz fiúcska, aki épp a curkos bácsival találkozik. Nagyon találóan mértem fel a helyzetet…hehe…
Bekebelezően mérem végig karcsú kis testét, mélyen magamba szívom csábító kis auráját, és a belőle áradó átható ártatlanságot… mmrrr…
Azt hiszem ideje lenne elkezdeni a szex elvonási tünetek csillapítását…  
 - Szia Hana-chan … Gyere ide...- utasítom, vágytól lassan mélyülő hangomon, s ahogy bátortalanul simul végre hozzám fincsi kis alakja, én mint valami vadállat, úgy vetem magam puha, duzzadt ajkacskáira… ujjacskái ruhámba markolnak ijedten, de én szart sem törődöm ezzel… nyelvemmel felfedezem édes kis szájacskáját, és élvezettel ízlelem… ágyékomba vadul lobban a fékevesztett vágy lángja, és meg sem áll míg rá nem száll agyamra, mindenemre, elősegítve, hogy minden csepp szem elszálljon…végül is, minek az ide?! Ehhez a kis aranyoshoz egészen más kell… pontosabban az, ami épp a gatyámban meredezik lelkesen… 
Végül is kis kezei megadóan siklanak nyakam köré, édes kis sóhajocskával engedi át magam nekem, és én mint ahogy azt szokás, jó és kedves ember módjára fogadom el… hosszú ujjaim felfedező útra indulva csodás kis testén találnak el kerek, formás kis fenekéhez, s ahogy ajkacskáitól elválok, széles, vérlázítóan perverz mosollyal markolok bele…mmrrr… már csak a tudattól, hogy ide fogok hatolni, forró, szűk kis testébe, elvesztem az eszem… ami mellesleg rohadtul nem zavar, csak épp arra vágyom, hogy sokáig életben maradjon, és sokáig, kibaszott sokáig tudjam kiélvezni… 
Fülecskéjéhez hajolva szívom magam fincsi illatát, nyelvemmel forrón ívelek végig fülecskéjén kiélvezve testének izgató remegését… el sem tudja képzelni, milyen izgató tud lenni… csodálom, hogy eddig senki nem kapta el… de sebaj, imádom a szűz fiúcskákat…megrontani…hehe…
őt pedig most fogom jó, alaposan bemocskolni…hehe…
- Sajnos fontos feladatok szakadtak rám, ezért nem tudtam veled találkozni, de... gondoltam rád, ajándékot is hoztam neked. Később odaadom... – dorombolom vágytól elmélyült hangon, sápadt ujjaimat kígyó módjára siklatva ruhája alá, egyenesen íves hátához vezetve….mmrrrr… milyen puha a bőre… selymes…  
- Kö... köszönöm... – makogja halkan, szemecskéit gondosan elrejti előlem, s a félelem jellegzetes, aromás illata árad belőle lassan, elcsigázottan… nolám… most kezd előbújni belőled a Piroska-effektus? Ejnye… pedig egyáltalán nincs okod rá… ha nem ellenkezel sokat, nem fogsz megsérülni…
- Mondd csak Hana-chan... – kőkemény farkamat pofátlanul nyomom édes kis testéhez, s fejecskéjét hátravetve tálalja fel nekem ennivaló kis ajkait, ismét elszabadul bennem a kis ördög… akár meg is félemlíthetném, játszhatnék is vele, úgy hogy többé ne merjen ellenkezni, de az nem az én stílusom… vagy is igen, de ezt ő ráér akkor megtapasztalni, ha rossz fiú lesz…hehe… borzongva, a bennem tomboló forró, őrjöngő vágyat tovább szítva szívom magamba félelmének édeskés illatát, számmal ajkacskáit cirógatom gyengéden… kis édes…- Miért félsz?
Úgy látszik egy cseppet indiszkrét volt a kérdés, mivel a kis édes úgy lepődik meg, mint a nagymama a farkas előtt… nagy boci szeme kitágulnak, egész édes kis alakja, reszket akár a falevél, ezzel öntudatlanul is tovább izgatva perverz fantáziám… hiába vannak, olyan beteg emberek, mint én, akik mások félelmére is begerjednek…
Még szájacskája is remeg a hirtelen ránk terülő feszült csendtől, amibe belevegyül reiatsum lassan hömpölygő árja is… erősen tartom a kicsikét, hogy véletlenül se tudjon meglépni, bár… én ezt a fincsi, kibaszottul izgató kis falatot bárhol megtalálnám…bárhol…hehe…  
- Mert nem akarom... – csuklik el félénk kis hangocskája, én pedig mint aki süket, úgy viszem fülemet közelebb pici szájacskájához… kedvesen mosolyogva várom a választ, már csak nem érkezik… ohh…
Kíváncsi lennék, hova futott világgá megint az a virgonc kis nyelvecske… hogyha túlleszünk ezen a roppant fontos eszmecserén, ígérem megkerítem neked, és te hálából gyakorolhatsz a farkamon… miért is ne? Hiszen a jövőben sokszor fogsz még az ágyamban feküdni… vagy épp a falnak dőlve nyögni… az irodám asztalán… a gyakorló pályán… az erdőben… a gyógynövényeid között… egy sikátorban…bárhol…hehe…
- Mit nem akarsz? -  érdeklődöm türelmesen, bár közel sem vagyok ilyen higgadt… dugni akarok, és minél előbb kideríteni, mennyit tud ez a kis édes. Bár a hülye is látja, hogy mindent… sebaj, így is izgalmas lesz… levegővételei simogatják fülemet, ahogy kapkodva szedi őket, vékony ujjacskái ruhámba markolnak, mintha attól tartana itt fog elájulni… nem ajánlom neki… szorult helyzetben ébredne…hehe… - Válaszolj, Hana-chan. – parancsolok rá végül, mikor elvesztem már a fonalat, ő pedig halkan nyikkanva rejti el előlem baba kék szemecskéit… ha nagyon, de nagyon szemét lennénk, most kiröhögném, olyan hihetetlenül ennivaló… mintha csak Izurut látnám, azzal a különbséggel, hogy ez a kis barika, még nála is finomabb falat.. az bizony… legszívesebben már most benne mozognék, és vadul kefélném… de előbb az infó, aztán a diplomatikus meghágás.
Gyerünk, Hana-chan… ez most parancs volt, nem kérés…
- Én... – kezdené, de az a fránya hangocska ismét feladja a szolgálatot. Ejnye… hát már beszélni sem bírsz, ennyire bepánikoltál… nem helyes dolog… jobban mondva nem ajánlatos. Csak még izgatóbb leszel tőle… egy szerencséd, hogy egy nagyon, de nagyon toleráns ember vagyok, úgy pár perc erejéig… így most még hagyok egy levegővételnyi időt, hogy felkészítsd magad arra, ami nem sokára történni fog…hehe…
Halkan nevetek fel mély hangomon, tejfehér ujjaimmal édes, sápadt kis pofiját cirógatom meg, hogy aztán húsos szájacskáját vehessem célba… mrrrr… remegnek…pedig csak egy ártatlan puszit kapott… hát nem aranyos? Meg kell zabálni… 
- Nem örülök neki, de végülis nem lep meg ez a fejlemény. Édes kis Hana-chanom... ha jól viselkedsz, teljesíted minden kívánságomat, akkor nem foglak bántani. – duruzsolom, neki az egyik alapszabályt kedvesen. Nagyon figyelmes kedvemben vagyok, ezért figyelmeztetem csupán arra, mi lesz, ha ellenszegül… kicsit vagyok csak begerjedve, és ilyenkor nincsen humorom a toleranciára…  
Agy boci szemecskéiben könnycseppecskék gyöngyöznek, ahogy felpillázik rám édesen, és bólint egyet. Nah ez a beszéd! A legjobb tulajdonságod Hana-chan, hogy engedelmes vagy… ezért mondtam én Izuru-channak, hogy nem mindenkinek belőle kell kiindulni…
Kényelmesen kapom fel könnyed kis testét, s magamhoz szorítva indulok el vele szobám felé… hadd ismerkedjen, hiszen nagyon sokszor fog ott időzni. Azt hiszem Unohana-sannak már holnap jelezni fogom előrelátóan, hogy Hana-channak új gazdija van és az én vagyok…hehe…
Idővel pedig… ő maga fog jönni, önszántából… hogy miért? Mert én egy olyan elragadó ember vagyok, hogy rám lehet szokni, mint a dogra… ami persze azt is jelenti, ha rosszul kezelnek, halálos vagyok…hehe…  
Lábbal segítem ajtómat nyílásra, s ahogy kis teste megrándul sunyi mosoly ül ki szám sarkába, s pofátlan módon még rejtegetni sem próbálom… minek? Nem számít már, hogy látja-e vagy sem, hiszen a végeredmény egy és ugyan az. Ő nyög alattam, én meg fölötte. Tiszta sor… 
- Mmm... – dorombolom, ahogy hajából áradó illatocskáját szimatolgatom… orromat elrejtem fekete tincsei között, s mélyen letüdőzöm izgató illatát, melytől farkam ismét vad lüktetésbe kezd… már csak az illatától... mi tagadás eléggé kiéheztem, de hogy ennyire… telhetetlen leszek az tuti. - Nagyon finom illatod van. Mi ez?
- Liliom... liliom esszenciát készítettem, mielőtt... – csuklik el hangocskája, ahogy nyelvem forró játékával haladok végig hevesen pulzáló erecskéjén… úgy ver a szíve, mintha épp kitörténi készülne belőle… vagy ennyire izgul, vagy annyira beijedt, hogy mindjárt elájul…
Élveteg mosollyal harapdálom meg finom, puha bőrét, kiélvezem számban terjedő isteni, őrőrülten bizsergő testemben csak nő a vibrálás…
Halk nyögése csak olaj arra a tűzre,a mi épp felfalni készül őt… ejnye, ha tovább hergelsz nem foglak megkímélni, pedig úgy terveztem egyben maradsz… úgy sokkal édesebb vagy , Hana-chan… amúgy sem terveztem, hogy bántalak, és ahogy elnéztem nem is lesz rá szükség…     
Mint egy kis szákot úgy dobom az időközben elért ágyhoz, s ahogy az ágy nyikordul alatta mosolyom fenyegetően szélesedik ki… igazából istenien fest így az ágyon, reszketve, összekuporodva, de én úgy terveztem, hogy hangulatosabb helyen húzom meg… például a csillagos ég alatt egy fának döntve… jobb lett volna, mert egy szarházi sem tudna megtalálni, és basztatni, de egye fene, én ezzel is beérem…
Jókedvűen heveredek mellé, arcomat tenyerembe támasztom, s amúgy figyelem kis megretten báránykámat… olyan, mint egy apró madárka. Egy olyan madárka, aki kívánatosabb vacsora, mint bármi más…
Komolyan mondom kezdem magam curkos bácsinak érezni ez mellett a kis bárányka mellett… olyan aranyos, ahogy így saját magát félemlíti meg még jobban, hogy fiatalodik pár évet még pluszban… rohadtul édes… alig várom, hogy megmutassam mivel kell igazán vigyáznia! Oh, várjunk csak... hiszen ismeri! Akkor majd megkérem gondoljon rá is, ha már így összeültünk kettesben…hehe…
- Hana-chan... Nézz rám. – búgom halkan, szépen kérve őt, s ahogy engedelmesen emeli rám baba kék szemecskéit, rögtön meglátom a bennük vegyülő félelmet…ugyan már Hana-chan ne rontsd el a remek, meghitt hangulatot! Olyan jól indult minden erre te képes lennél holmi halálfélelemmel elrontani?
- Bosszantó. Pedig annyit vesződtem veled, az a kis dög meg mindent tönkre tett. Vele később számolok, majd holnap reggel. Előbb te jössz. – számolok be neki terveimről, s ahogy ő nagyot nyelve sápad el még jobban, hangosan röhögnék fel… de az csak rátenne még egy lapáttal, semmi szükség sok erőszakra…
Éppen ezért kedvesen, halkan nevetve cirógatom meg puha kis pofiját, ő pedig tehetetlenül hagyja…
Ejnye na, nem kell ennyire berezelni… ne fog bántódásod esni…nagyon… hehe…
de ha tovább folytatja így, akkor nem lesz lélekerőm visszafogni magam, nem mintha meg fordult volna a fejembe… bár ennek a kis báránykának ez lesz az első, szóval „gyengéd” leszek… persze, csak akkor ha ő is akarja… ki tudja, lehet, hogy Izuru élmény beszámolót tartott neki a szexuális élményeiről, és ez a kis boci szemű itt alattam már másra vágyik…  
- Ne vágj ilyen képet, mert túlságosan is kívánatos vagy ilyenkor, és nehéz lesz visszafogni magam – figyelmeztetem azért nagyon figyelmesen, s hogy kis szívességemet behajtsam rajta vadállatias morgással harapdálom meg duzzadt ajkacskáját, hosszú, sápad ujjaimat kígyóként vezetem végig csodás, fincsi kis testén, a legínycsiklandóbb domborulathoz érve… erősen, férfias mozdulattal markolom meg, ahogy illik…. Hát honnan tudná, hogy kibaszottul finom falat, ha ne éreztetném vele? Úriember vagyok, és még fitogtatom is…hehe - Nem mintha nem lennél mindig az...
Egy másodperc műve az egész és már fölötte is vagyok, egész, vágytól tomboló testemet hozzá préselem, hogy betegségként terjedő vágyam rá is átragadjon… nyelvem vadul köröz szájacskájában, megkeresve azt a kis huncut nyelvecskét, ami állandó jelleggel elveszik… egész, csábító kis alakja reszket alattam, pofija már lángvörös, pihegve kapkodja a levegőt, és meg-megrándul, ahogy cseppet sem finom mozdulattal marok nyakacskájának puha bőrébe… minek finomkodni? A szex nem arról szól… különben sincs ehhez most kedvem. Dugni akarok, és minél előbb… 
Farkam kőkeményen feszíti nadrágomat, seggecskéjébe vágyik, s őrült lüktetésével olyan képeket vetít agyamba, amik csupán tovább fokozzák eddig sem szelíd kedélyemet…
- Három kurva napot kellett erre várnom – morranok halkan, tudatva vele, hogy mennyi borzalmat kellett kiállnom, hogy évégre magam alatt tudhassam… igen ám… Aizen-san kellemes társaság, de téged nem pótolhat… a te testedet szívesebben használom, kis édes…
Könnyedén cincálom le felsőjét, s ahogy csodás, tejfehér bőre elém tárul elsötétülnek szemeim a látványtól… mmmrrrr… finomabb vagy, mint ahogy emlékeztem, Hana-chan…
Végig vezetem raja testecskéjéhez képes hatalmas tenyerem, szinte érzem a bőre alatt vadul pulzáló kis erecskéket, lélekenergiájának izgatott bizsergéséről nem is beszélve… kis aranyos…
Mit paráztam én? Kéjsóvár típus a kicsike, csak meg kell neki mutatni mi a jó… hehe… 
- Ichimaru... kapit... – pihegi halkan, édes kis hangocskája szinte alig hallatszik zihálásom, és állatias mordulásaim mellett… megzabálom…  
- ICHIMARU KAPITÁNY! – ordítja valaki, mint a fába szorult féreg, és én felszisszenve kezdek el káromkodni, hosszan, és baszott rondán… KI a halál fasza lehet az? Akárki is az, esküszöm kedélyesen cseverészve fogom darabokra tépni… ha kefélni, nem kefélhetek, akkor legalább sok szép liternyi vért had lássak… engem az is felvidít…   
- Mi van? – vetem az ajtónak félvállról, és érzem, ahogy a küldönc a fenyegető hangsúlytól összerándul reiatsuja az enyém lassú erősödésére rémülten kezd vibrálni… pánikoljál kis fasszopó, mert garantálom, ha innen kilépek kicsinállak…  
- Azonnal hívatja önt Yamamoto Genyruusai Shigekuni Kapitány!- nyögi ki végre, hogy mit akar, én pedig fáradtan túrok ezüstös tincseim közé, lélekenergiámat egyre erősítve, melytől a kis báránykám alattam csak ijedten nyikkan fel… kezdek kibaszottul pipa lenni…
Mi akar az a vén fasz? Lehet, hogy Unohana-san véletlenül megemlítette neki a kis tea partinkat? Ha igen, akkor az a ribanc sem fog sokáig két lábbal büszkélkedni…mindegy. A lényeg az, hogy pontosan tudja, mikor kell a legjobb időzítést felállítania. Lehetséges, hogy megérzi, mikor kezdene éppen jókedvem lenni? Sebaj… akárki is az oka, hogy oda kell mennem, a legkevesebb, hogy ledugom rajta ezt a kis incidenst…
Miatta pofátlan módon itt kell hagynom ezt a kis aranyost… még a végén egyedül érzi majd magát nélkülem… bár… mi lenne, ha ő is sétálna velem egy kicsit? Biztosan élvezni, amilyen kis lelkes szokott lenni…
És amikor végre letudom majd ezt a baromságot, ott kapom majd el, ahol éppen hely akad… milyen zseniális ötleteim támadnak…hehe…
- Értettem. – válaszolok feltérdelve az ágyon, melytől az nyikordulva süpped be még jobban alattam, ezzel csekély kis teret biztosítva Hana-chanomnak… szám szegletébe ismét kedves mosolyom szökik, s jókedvűen engedem egy nagyon picit el reiatsumat, melytől mindekben benn reked a levegő… hehe… jó játék.- de azt tanácsolom, hogy gyorsan hord el magad, mert ha itt leszel még, mikor én kilépek innen, nem fogsz sokáig élni.
- I…igen is…- nyögi szaggatottan, s nem telik bele egy másodperc máris szedi a lábait, hogy minél messzebbre kerülhessen innen… na ez a beszéd, Szeretem én az együttműködő embereket…
Kis barikám felülve pislog nagyokat rám kék szemecskéivel, én pedig lustán rajzolok gyengéd kis köröket pocijára… pedig a legszívesebben, már rég benned mozognék, kis báránykám… szűk, forró kis testedben, te pedig sikoltoznál alattam a kéjtől… többért könyörögnél, vagy azért, hogy hagyjam abba… teljesen mindegy, a lényeg az, hogy ezerszer jobb programot is eltudnék képzelni, de hát ez van, nem kell szeretni. De ha nem megyek el, akkor lehet, hogy a következő látogatót, már tényleg ki kell nyírnom… azt pedig nem biztos, hogy mindenki díjazná… pedig csak véletlenül görcs lenne az egész…
 
- Mit szólsz, Hana-chan, szeretnél sétálni egyet? Hmm? – érdeklődöm kedvesen, s ahogy megilletődve pillázik rám, halkan felnevetve csúsztatom kezemet fekete tincsei közé, hogy beléjük markolva ronthassam fejecskéjét magamhoz… nyelvemmel forrón, szégyentelenül nyalintom meg sápadt kis pofiját, elérve egyik fekete szempillájú szemecskéjéhez, amire ártatlan kis puszit hintek…úgy látszik melletted vannak a kamik… pedig kurva jól szórakoztunk volna… nem baj! Csúszik egy kicsit, de majd kárpótollak érte…meg magamat is…hehe…- Velem jössz, és ha letudtam ezt… ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, Hana-chan…
Állacskáját simogatom meg, úgy ahogy a kis cicáknak szokás, de dorombolás helyett csupán egy bátortalan szemlesütést kapok…kis édes… hát még mindig félsz? Vagy most még jobban…. Érzem a remegésén, hogy hajszálak választják el attól, hogy összeroppanjon, lélekenergiája, úgy zümmög, mint egy veszett méh, mikor füsttel ijesztgetik…komolyan ennivaló a kicsike… hehe…
Kuncogva állok fel, s kezemet nyújtva neki húzom fel törékeny kis kacsójánál fogva… szégyenlősen húzza össze magán szétszabdalt ruháját, pofija egy percre ismét mélyebb színekben pompázik, mintha épp pirospaprikát nyelt volna… Hana-chan, azt hiszed, hogy hagynám, hogy ezt a fincsi kis testecskédet bárki másnak megmutatnám? Kis buta…
- Nem kell félned… ez a látvány csak engem illeti meg…- bökök kikandikáló hasacskájára, ő pedig összerezzenve rejti el hajába arcocskáját, de meg nem mer nyikkanni… ugyan már! Hiszen szórakozni megyünk! Én legalábbis jót fogok röhögni az újabb hegyi beszéden! Jókedvűen nevetek fel, s bár reaitasum feszült vibrálásától kilométerekről bárki megérezné, azért arcom ugyan olyan kedélyes, és tenyérbe mászó…ahogy mindig is szokott… ő pedig most először retteg és nem ugrándozik ettől az arckifejezéstől… pedig oka nincs rá! Bántottam én már? Nem nagyon… hehe…Ráadok kimonóim közül egyet, s halkan kuncogva húzom magamhoz a ruhában elveszett kis alakját, egy becéző érintésre… számban gonoszkás kis kunkorral emelem fel állacskáját, ő pedig baba kék szemecskéivel úgy pillázik fel rám, mint egy megrettent kismadár… most először nézi meg jobban arcomat, minden vonásomat alaposan, szégyellősen tapogatja végig boci szemecskéivel,  s ahogy mosolyomra téved tekintete, egy percig csak értetlenül figyeli, s ahogy tudatosul benne, hogy ez a vigyor felér a sátánéval, megrettenve húzódna el tőlem, kezecskéi ijedten markolnak ruhámba… ohh, hát látom nálad sokáig tart a fáziskésés…
Kuncogva hajolok le hozzá, s egyik kacsóját számhoz vezetve harapdálom meg vékony, karcsú ujjacskáit… megrándulva pislog rám, ajkacskáiba harap félelmében, pedig csak vérlázító pofátlansággal ívelek végig mutató ujjacskáján, hogy aztán egy kicsit erősebben szopogatva váltsam ki halk sóhaját… ugyan Hana-chan, lerí rólad, hogy fogalmad sincs hogy kell ellenállni a cukros bácsinak… halvány lila gőzöd nincs, hogy kell kontrollálni a farkacskádat…de nem gond, az ilyen kéjenc kis barikból lesznek ám az igazi szeretők… úgy bizony… hehe…
- Ichimaru kapi…kapitány…én… csak…- kezdene bele mentegetőzésébe én azonban ujjacskájába harapva kuncogok fel pofija egyre mélyebb árnyalatán.. tudom, nem szeretnél csalódást okozni nekem, és nem akarod, hogy úgy végezd, ahogy Izuru-chan… de nézz már rám! Hát, hogy lehetnék olyan elvetemült és gonosz, hogy egy ujjal is bántsalak? Ugyan már… csak tőled függ, mikor búik elő belőlem a szadista hajlam…



Hiyahiya2009. 11. 23. 21:52:38#2579
Karakter: Gin (L-samának, másik fele)



- Ne Félj Hana-chan… ez a mosoly nem neked szól, hiszen…- arcát szám elé vezetve nyalintom meg ajkacskáit, hogy egy futó, mégis pajzán csókot lophassak attól a fincsi szájacskától, ezzel megnyugtatva, korántsem higgadt szívecskéjét… ne hogy itt elájuljon nekem… hehe…- a hozzád hasonló barikákat, ki bántaná? Hmm…Túl izgató vagy ahhoz, hogy kárt tegyek benned… Persze csak addig, míg nem szolgálsz rá… Tudod, hogy Izuru-chan, hogy érdemelte ki, hogy megbüntessem, hmm? Ezt nem mesélte?
- Ne…nem…- nyögi lassanként visszatérő reszketéssel, én pedig kuncogva ívelek végig gerincének lágy vonalán, hogy fenekét simogatva húzhassam magamhoz szoros közelségbe, a testemben még mindig dolgozó hormonokat felpezsdítve, péniszem kínzó pulzálásának még egy löktet adva… cuki kis fülecskéjéhez hajolva rágcsálom meg fülcimpáját, s halk sóhajtja hallva, meleg leheletének fuvallatától felmorranva nyalintom meg fülkagylóját… mint egy édes kis sütemény… leharapnám legszívesebben… hehe…
- Nem engedelmeskedett nekem, ráadásul aljas módon, még azt a férfit is belekeverte a rosszalkodásába, aki szeret… hát nem gonosz tőle? Én pedig nem hagyhattam, hogy tovább virgonckodjon, ezért a küldetésen hagytam, hogy igazi harcos módjára tegye a dolgát… nem sikerült neki, és ezért csalódtam benne. Hát egy hadnagynak, el kell bánnia a hollowokkal, nem igaz? – dorombolva ívelek végig nyakacskájának kecses ívén, s ahogy nedvesen tekergőzve elérek ütőeréig, jól érezhetően harapok bele, s kicsi testébe szinte a levegő is benn akad… szívecskéje kihagy egy dobbanást… kis édes… de hát neki is meg kell tanulnia mi a helyzet…-  Aztán mikor te is bejöttél a képbe, nem bírt már magával… belé bújt a kisördög, és minden féle zagyvaságot hordott össze neked, pedig neki igazán tartania kéne a szájacskáját.. én pedig megbüntettem, mert megérdemelte… nem szép dolog kis fiúkat ijesztgetnie…
Kezecskéi remegve csimpaszkodnak ruhámba, s ahogy elhajolva vörös szemeimmel jókedvűen mérem végig sápad arcocskáját, muszáj felnevetnem rajta… nagyon ennivaló… igazi szűz fiúcska… csak nem megijedtél? Tudod mit szoktak mondani, jobb félni, mint megijedni…
- Kapitány…- leheli ijedten, mozogna még szájacskája, de már egy hang sem jön ki abból, amit mondani szeretne… majd fog… körülbelül fél óra múlva az egyik falnak döntve, fog sikoltozni, mialatt keményen meghúzom…
- Ugyan fel a fejjel! Még dolgunk van… ígérem, jól fogsz szórakozni. – hunyom be ismét skarlát íriszeim, s kis kezecskéjét tenyerembe fogva indulok el a kis megbeszélés felé. Kíváncsi leszek ki fog üdvözölni engem… bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy vagy a 4. osztag kedves kapitánya lesz, vagy Byakuya-san… az a tag nagyon-nagyon nem bír engem. Nem értem miért! Hiszen én vele is és a húgocskájával is mindig rettentően kedves vagyok… mosolygok, fenyegetek, célozgatok, és egy rohadt szót nem szólok el…
Biztosan ez bökheti a csőrét, hiszen már egyszer meg mondta, hogy rájön mit tervezünk, de hasztalan… hiszen én és Aizen-san, csak nagyon jó barátok vagyunk! Mit kell ide képzelegni… fölöslegesen riadalma kelteni. Byakuya-san is ért a vészmadárkodáshoz… Hitsugaya-channak pedig egy szerencséje van… az, hogy kapitány… ha nem lenne az, már rég megdugtam volna, és nem beszédre használná azt az édes is szájacskáját…
Kis barikám hallgatagon sétálgat mellem, szabad kezével kitartóan szorítja össze magán a kimonót, holott ez az anyag úgy betakarja, hogy szinte eltűnik benne… ha jobban belegondolok, felesleges volt ez rá… meztelenül sokkal fincsibb lenne, de így is aranyos… főleg, ahogy titkolni próbálja nyilvánvaló félelemét… úgy látszik tényleg komolyan vette, amit mondtam neki… helyes, engedelmes kis barika vagy, Hana-chan… megéri hidd el…hehe…
Furcsán hamar érkezünk meg az első osztag székhelyéhez, s miután az ott dekkoló pasas bejelent az ajtó nagy nyikordulással nyílik ki, én pedig kedvesen, jókedvűen mosolyogva lépek be, Hana-chan pedig arcocskáját elrejtve, ici-picire összehúzva magát, bújik el ruhámban és mögöttem…
A kapitány komor arccal függeszti rám tekintetét, botján ujjai megszorulnak, látom nem nagyon tetszik, neki, hogy kis boci szeműmet is elhoztam…sebaj, elviseli…
Futólag, mintha nem is érdekelne hordozom végig szemeimet a termen, s ahogy megállapodok Byakuya-san alakján, észrevétlenül szélesedik ki mosolyom, kis híján vigyorrá változva… na ugye, hogy ugye… ha így lenne ötösöm a lottón, nagyon gazdag ember lennék…
Ejnye Byakuya-san, mit tudhatsz te, ami ilyen fontos lenne, akkor mikor én épp játszadozni készülök? Ajánlom, hogy legalább érdekes legyen, vagy nagyon rövid életed lesz…
Kis virágocskám felé fordulok, s a falnak tolva hajolok le hozzá zavarba ejtő, veszélyes közelségbe, ő pedig levegőt visszatartva pislog nagyokat… jól figyelj Hana-chan… most meglátod, milyen mikor a kapitányok találkoznak, és az egyik nagyon szeretne szart keverni…hehe…  
- Maradj szépen itt, Hana-chan.- nyomok egy lágy kis puszit szájacskájára, ő pedig biccentve rejtőzik el nagyon mélyen a ruha nyakában… kis édes… egy élvezet lesz ezt letépni róla… mrrr… de még milyen…
Látni, majd azt a meglepett kis arcocskát, érezni azt a puha, karcsú kis testet, ahogy értem remeg…. Én pedig vadul mozgok benne… ahhhrrr… úgy látszik megint a mazochizmus van étlapon. Nem gond… én még ezt is élvezem, később jobban fog esni az enyhülés…hehe…
Mosolyogva fordulok kis nézőközönségem felé, kik szúrós szemmel mérnek végig, mintha tekintettel akarnának gyilkolni…ejnye… micsoda vendég szeretet ez?
Ennél ezért lehetnétek kedvesebbek is… még a végén eltalálják a nem létező lelkivilágomat.
- Ichimaru kapitány, úgy értesültem, hogy a múltkori küldetésén kisebb affér történt. Elmondaná, hogy micsoda? – érdeklődik az öreg szigorú hangsúllyal, én pedig észrevehetően szélesítem kis mosolyomat, ördögi kis görbületekkel a szélében… milyen pletykás ez a város… nem tudtam, hogy Seireiteiben ilyen hamar terjednek a hírek.
Látom az öregen, hogy nagyon is tudja, miről van szó, csak éppen azt hiszi egyre szenilisedő fejével, hogy engem be tud csapni… vénember, ahhoz több gyógyszert kéne szedni. Hehe…
Halkan felnevetve túrok ezüstös tincseim közé, jól látom, ahogy Byakuya-san szemei résnyire szűkülve méregetnek… történetesen az előző küldetésen az a kis affér éppen az ő szemei láttára történt. Épp rosszkor jött, ezért olyat látott, amit nem szabadott volna… én mondtam Aizen-sannak, hogy hipnotizálja, de ő pozitívan hitte, hogy erre nem lesz szükség… ő és az a kurva jó szíve…. Hehe…
- Arra a szerencsétlen véletlenre, gondol a minap? Azok a hollowok túl sokan voltak, az embereink pedig óvatlanok… túl késő volt, mire odaértünk. Sokan voltak, én és Aizen-san pedig az erősebbekkel szenvedtünk.- magyarázom jókedvűen, ám úgy tűnik ezzel egyikőjük sem éri be. Na igen… pár kis szarházi szemtanúja volt kis mesterkedésünknek, így kénytelenek voltunk megölni őket… kár, hogy ez Byakuya-san is arra járt… sokkal egyszerűbb lenne, ha nem lenne ilyen akadékos. Még a végén megtalál halni… hanem ő, akkor a szeretőjét célozzuk meg… én szívesen eljátszadozok bármikor azzal a kis vörössel… finom falat lehet… és a hangja is istenien dühös lehet, mikor fájdalmában sikoltozik…mmrrrr… feltétlenül szólnom kell Aizen-sannak, hogy próbáljuk ki a forradalmi ötletem. Hármasban úgy is a legjobb… és amilyen pechje van a kis vörösnek, egyikünk sem szeret finomkodni… ilyen az élet… kegyetlen és kurvára izgalmas…
- Amit én láttam, azok nem a hollowok voltak, Ichimaru Gin. – fordul felém a hideg kék szempár, én pedig pofátlanul vigyorgok vissza rá… milyen szemfüles vagy kapitány.. csak vigyázz, nehogy ráfaragj az ügyességedre…
- Ugyan Byakuya-san, nem lehet biztos benne. Hiszen sötét volt, a hollowok pedig nagyon sokan. Messze is volt… biztos benne, hogy abból a távolságból is ugyan olyan jól látott? Biztos, hogy nem csak a köd játszott a szemével? Hiszen az volt…- hintem el pofátlanul, mire a főkapitány felvont szemöldökkel fordul a velem farkasszem párbajt vívó Byakuya felé.. bizony ám… Aizen-san mindenre gondolt, de te nem… kínos… lehet, hogy láttál valamit, de bizonyítani már nem tudod…- oh, vagy ezt nem említette, Byakuya-san? Nem szép dolog a levegőbe beszélni, és alaptalanul vádaskodni…
Feszültté válik a levegő, ahogy a fekete hajú reitsuja dühödten kezd kavarogni, holott arcán zéró érzelem, nuku mimika… főleg, ahogy pimasz módon, továbbra is megtartom rendíthetetlen boldogságom. Nem tetszik, mi? Pedig jobb, ha hozzá szoksz a gondolathoz.. itt minden bábú úgy jár, ahogy mi akarjuk… esélyed sincs, ezt jobb belátni… hehe…
- Kuchiki kapitány, erről nem mesélt. Így már nem biztos a vád. Azonban jobb, ha tudja Ichimaru kapitány, hogy a jövőben nem fogok elsiklani az ilyen bejelentések fölött. – jön a szentbeszéd része a dolognak, én pedig csak halkan nevetve hajolok meg a főkapitány előtt. Ezt a kört én nyertem, ciki. Persze az is biztos, hogy ezentúl két percenként lesz a seggembe valaki, de hát annyi baj legyen! Én egy kis játékra mindig vevő vagyok. És ha majd kezd már komolyan bosszantani a sok vendég, hát meglátogatok Byakuya-san kis vörösét, és eljátszadozom vele… akkor talán veszi majd a lapot.
- Értettem, Yamamoto főkapitány? Legközelebb jobban vigyázok…- biccentek, majd hátat fordítva függesztem vörös tekintetem a fekete hajú férfira… karmazsin íriszeim sátáni fenyegetéssel villannak, olyannal, ami nem mutatja, de mér rá is hatással van… csak rá kell nézi, ahogy megrándul az arca. Nem vagy te olyan kemény, mint amilyennek mutatod magad… egy gyengepont kell, és ő is tudja, hogy azon keresztül nagyon könnyen elkapjuk.
- Gyere Hana-chan! Nekünk még dolgunk van…- kuncogok halkan, s kis rettent, nagyra tágult szemű barikám vállát átkarolva vezetem ki a teremből… kis édes… nem gondoltad volna, hogy lehet valami ilyen félelmetes is… kis aranyos… pedig hidd el, ha jó fiú leszel sokszor foglak még ilyen ingyen cirkuszokba elvinni…hehe…
 
*
 
Csendben lépünk Soul Society utcáira, ahol már egy áldott lélek sem lézeng ilyen kései órán, és én úgy gondoltam, hogy miért ne? Itt hágom meg ha kell, és amúgy is… csillagos ég alatt nagyon hangulatos lesz a liliomtiprás…
Úgy is olyan kis megrettent… ideje valami finomat is csinálni… hehe…
Egy szempillantás alatt szegezem az egyik falnak, s mielőtt még szájacskája kinyílhatna nyelvem vad játékával fojtom belé mondandóját… élvetegen ízlelgetem fincsi ízét, nyelvecskéjével játszadozva vívom ki bátortalan viszonzását, s ahogy végre beszáll a kis édes, sajgó, lüktető farkamat hozzá dörgölve vívom ki halk kis sóhaját… belemosolygok a csókba, s kezem már indul is felfedező útra… ravaszul siklik a ruha anyag alá, végig reszkető kis hátacskáján, le egészen fenekének édes kis vágatáig… micsoda domborulatok… egyenként kéne mindegyiket végig harapdálni, rajta harapni egy csini fognyomot… kurva jól festene velük…
Mutatóujjam ánuszához siklik, s kis barikám azonnal reagálva dobja hátra fejecskéjét kipirulva… ujjam beléhatol, őrjítő körökkel kezdi tágítani, szám nyakát bombázza, péniszem az övének dörgölőzzek, a kis bárányka, pedig kábán nyögdécsel csupán..
- Kapit…thány… ne… itt…- nyöszörgi ruhámba markolva, én pedig halkan felkuncogva harapdálom meg vállacskájának gömbölyű vonalát.. fincsi falat vagy  te Hana-chan… tudnod kéne, hogy mindig kell egy kis izgalom… hehe…
- Ugyan Hana-chan.. így a legjobb… nem kell félni. Legalább bárki jár erre, remek műsort kap…inkább élvezd…- duruzsolom rekedt hangon, ő pedig kitágult szemecskékkel fogja be szájacskáját, ahogy másik kezem farkacskáját veszi kezelésbe… kis édes, nedves, forró és máris merev…hehe…
 
Mondom én, hogy nem kell ide erőszak… elég leszek én is…hehe…                             
                                 


<<1.oldal>> 2. 3.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).