|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2012. 03. 22. 10:17:55 | #20005 |
Karakter: Brooklyn Kenward
Megjegyzés: ~Vyvynek
- Jó lett? - kérdezem az operatőrt, mikor már a partnerem spermáját törölgetem le magamról.
- Szerintem igen - bólogat a férfi. - Hangos voltál és szexi, mint mindig - jegyzi meg mosolyogva, majd ellép mellettem, és elkezd a műszereivel babrálni. Percekkel később odaáll mellém a producer, és vigyorogva veregeti meg a vállam.
- Ügyes vagy, Shawn - kacsint rám.
- Ja... - vakkantom. - Csak örülnék, ha legközelebb nem egy amatőrrel kellene forgatnom - jegyzem meg, lemutatva a paplanra, ahol bizony ott figyel pár vércsepp.
- Jó bocsi, azt mondta, hogy régi motoros már - fintorogja, és a kezembe nyomja a krémet, amit ilyenkor használok. Valami fertőtlenítő vacak...
- Te meg voltál olyan lúzer, hogy nem nézted meg a felvételeket, amiket hozott - ingatom a fejem. - Na, mindegy. Most viszont leáll a forgatás vagy veszitek azokat a jeleneteket, ahol nem én vagyok. Chris beugrik akármikor, szólj neki. - Bólint, és ellép mellettem. Percekkel később, mikor már a köntösömet csavarom magam köré visszalép mellém.
- Telefonod van - suttogja, és a kezembe nyomja a mobilomat. Ilyenkor nála van megőrzésen, nekem ne rezegjen össze-vissza, rezeg elég dolog a közelemben forgatáskor...
- Igen? - szólok bele.
- Cicamica! Én vagyok - csicsergi egy kifejezetten buzis hang. Le sem tagadhatná, és egyébként is ismerem már...
- Mi a helyzet Alex? - kérdezem, és magamban mosolygok. Imádom a srácot. Vérprofi a szakmájában, mint fotós, de a magánéletben annyira szerencsétlen, hogy legutóbb is én hoztam volna össze az egyik expartneremmel, de sikeresen leöntötte a pasi méregdrága, hófehér farmerjét paradicsomlével.
- Holnap át tudsz jönni? Lesz egy fotózás, és valami nagyot kellene kihozni belőle, jól jönne a szemed - motyogja.
- Ott leszek - felelem, majd leegyeztetünk mindent és leteszem. A producerem, Tommy még mindig mellettem sétál, így felé fordulok. - Szeretnéd megmosni a hátam, Tommy? - kérdezem felvont szemöldökkel.
Elpirul és végre magamra hagy, a srác ugyanis állítása szerint hetero és csak azért dolgozik a melegpornósok között, mert itt nagyobb a bevétele. Na, ja. Én meg csaj vagyok.
* * *
Reggel a megbeszélt időpontban már ott vagyok. A modell csak tízre jön, én kilencre megyerk, mert Alex le akarja egyeztetni a helyszínt. Amit így modell nélkül elég nehézkes, de a háttér nekem bejön, egyszerű, kicsit mitikus a vetített erdővel a modell mögött,nekem már kicsit mű is, de nekik jó. Én meg csak a modell miatt vagyok itt, így fél tíztől kiülünk a büfébe kávézni. Alex elsírja, hogy mennyire nem megy neki a pasizás, én meg elmesélem, hogy előző nap mik voltak a forgatáson.
- Tudtam, hogy ismerlek valahonnan - hallok meg egy határozottan szexi hangot a hátam mögött. Felvont szemöldökkel fordulok meg. - Shawn K. - A vigyora is kifejezetten jól áll neki. A haja vörös, az arcán tetkók díszelegnek... várjunk csak! Őt ismerem.
- Gonshiro Kawashima - mosolygok rá és felállok. Egy passzos, fehér nadrág van rajtam egy vörös inggel és egy fekete nyakkendővel. A hajam csak úgy... van, nem csináltam vele semmit tegnap óta, így a még kicsit lazára belőtt fazon is tart. - Nem tudtam, hogy egy ilyen nagy névvel kell dolgoznom - udvarolok neki, hiszen a modellek imádják, ha nyalnak nekik. Nekem meg még jól jöhet, hogy vannak páran, akikkel épp emiatt haverkodtam össze.
- Nekem sem mondták, hogy itt leszel - hümmögi és leplezetlenül végigmér.
- Ne izgulj, nem csinálok veled semmi rosszat, csak tanácsadóként vagyok itt - kuncogom.
- Rosszat? - kérdez vissza felvont szemöldökkel, enyhe vigyorral, de Alex félbeszakít minket.
- Gonshiro, nem leszel kész, és délben el kell mennem - jegyzi meg.
- Nekem is kellene - mondja, és rám néz. - Akár előbb is. - Hm... értem én.
A fotózásra egy méregdrága, fehér boxerben kell jönnie, ami hát valljuk be: nem sokat bíz a képzeletre. Innen is látszik, hogy kifejezetten tetszetős és élvezhető méretekkel áldotta meg az ég, emellé még tényleg szexi. Valahogy... a kisugárzása is.
- Na, milyen? - kérdezi felém pillantva.
- Ha kettesben leszünk majd a füledbe súgom - kacsintok rá, mire Alex megint véget vet a játéknak és utasítja, hogy kezdje szépen a pózolást engem meg, hogy inkább arra figyeljek, hogy végig jó legyen a figura.
Hm... bár az tuti, hogy nem bánnám, ha a fotózás után lenne egy szabad órája hogy annak a szemmel láthatóan is naaagy szerszámnak a fizikumát is tesztelgethessem picit. Bár tény, hogy csak szájjal, hála annak a tegnapi lúzernek, de na. Abban is jó vagyok, és később akár még bármi is lehetne...
Szerkesztve Rauko által @ 2012. 03. 22. 10:28:57
|
| Rauko | 2010. 09. 28. 17:48:46 | #8219 |
Karakter: Alexis Blair
Megjegyzés: VÉGE
Ihlethiány. Részemről.
|
| Rauko | 2010. 09. 07. 20:14:56 | #7641 |
Karakter: Alexis Blair
Megjegyzés: (Uke-chanomnak)
A vacsora furcsán kezdődik. Shini bezárkózik a szobájába, és csak akkor jön elő, mikor Aizawa szól neki. Akkor viszont furcsán viselkedik. Engem mosolyogva köszönt, Takához viszont alig szól. Nahát… Aztán Shinichiróhoz lép. Megremegek egy pillanatra, de legnagyobb meglepetésemre mosolyogva köszönti őt is. Na, ez a srác csupa meglepetés…
A vacsora közben nem tudom levenni a szemem Shintaróról. Ez kicsit dühíti jelenlegi kedvesemet, de nem tehetek róla. Annyira szép, ahogy itt ül előttem. Különlegesen kedves fiú ő nekem… csak ne lenne ennyire beszámíthatatlan. Már rég együtt lehetnénk, ha nem szaladt volna el. Elmélkedésemről barátom hangja zökkent ki. Itatna minket, de kocsival vagyok.. viszont nem ellenkezek sokat, bunkóság lenne. Így belemegyek, és iszogatni kezdünk. Shini és Chi-chan meglepően hamar elkezdenek pirosodni, ezen jót nevetünk. Amikor megkérdezem, hogy hol alszunk, Aizawa lazán közli, hogy én és Chi-chan egy szobában, Shini és Taka pedig a másikban. Ekkor Shintaro felpattan, és magával húzza Takát. Na, ezt hallani akarom.
A fürdő felé lépve nem sokat kapok el, de a lényeget igen. Nincsenek együtt. Mert Shini szerelmes belém… egy pillanatra levegőt is elfelejtek venni. Sejtettem, de ezt az ő szájából hallani… fergetegesen jó. Erről beszélnem kell vele. Ez már biztos!
Az este további része nekem jól telik, de Taka és Chi-chan is feszültek. Amikor már mindenki álmos, mennénk aludni, de Taka bejelenti, hogy mennie kell, és lelép. Hát, akkor jól hallottam.
A szobába megyünk, de pár perc múlva hallom, hogy valaki kimegy. Ez csak ő lehet! Akkor itt a tökéletes alkalom! Halkan kiosonok, és utána eredek. Az udvarra megy, ott pedig leül egy fa alá. Milyen szép így éjszaka… mint egy tündér.
- Leülhetek? - kérdezem, mire kicsit megremeg, de beleegyezik.
- Kérdezhetek valamit? - Szemeiben látom a csillogást. Tényleg szeretne engem? Meg kell tudnom.
- Persze - egyezik bele. Akkor…
- Shini… mond el, mit érzel irántam…vagy mit nem? - Kicsit megremeg, és lehajtja a fejét. Már kezdenék elindulni, hogy most sem tudok meg semmit, mikor meghallom halk hangját.
- Én... én... szeretlek... De tudom, hogy mindent elrontottam, kérlek, bocsáss meg! Hamarabb kellett volna tisztáznom magamban az érzéseimet, de féltem tőlük, mert már annyit szenvedtem ezek miatt. Sajnálom... Ha te nem érzel így irántam azt megértem, de kérlek... kérlek, ne tekints levegőnek, azt nem tudnám elviselni... - Rám pillant. A szemében őszinteség csillan, mégsem tudok hinni neki. Annyira kölyök még.
- Shintaro. Te még gyerek vagy. Én már régen nem. Honnan legyen biztos benne, hogy ezúttal őszinte vagy? - Annyira sajnálom. De tényleg képtelen vagyok hinni neki. Annyiszor áltatott már. Most pedig… Áhh, nem. Nem. Ebbe nem mehetek bele.
- Alexis... Tudom, hogy eljátszottam minden lapomat, és megértelek téged, de nekem nagyon fontos vagy! Végre találkoztam valakivel, akit képes vagyok szeretni... Tudod, mikor én kollégiumban éltem... szerelmes voltam egy férfiba, de nem mutattam ki neki az érzéseimet, erre megerőszakolt... Az a férfi most veled dolgozik. - Nem fogom neki mondani, hogy tudom. Nem zökkentem ki. - Most mondhatnám, hogy minden az ő hibája, de akkor megint csak magamat próbálnám védeni, és elrejtőzni az igazság elől. Ugyanúgy én is hibáztam, mert sosem mutatom ki az érzéseimet anyám halála óta. Itt is én rontottam el mindent, ezt belátom, és ezért ha te nem akarsz velem lenni, hanem Chi-chant választod én megértelek, de kérlek, bocsáss meg nekem! Szeretném, ha újra megbíznál bennem, mert én szeretlek téged! Nem kérem, hogy viszonozd az érzéseimet, ha nem akarod, de remélem, hogy... megbocsátasz nekem, ha nem is lehetünk együtt. Én még akkor is szeretni foglak! És nem kérem, hogy hagyd el Chi-chant... bár nagyon féltékeny vagyok rá. - Közelebb húzódok, és végigsimítok arcán. Szinte dorombol, ahogy megérintem. Annyira szép és aranyos. De nem akarom, hogy megint pofára ejtsen.
- Shintaro… szép, amit mondtál. De nem tudok bízni benned. A csókjaim elől is menekülsz. Hogy lennél képes együtt lenni velem? Értsd meg, én nem vagyok kölyök. Felnőtt férfi vagyok, aki nem csak beszélgetni és csókolózni szeretne a kedvesével. Félek, te nem lennél képes megadni azt, amire vágyom. - Kinyitja a szemeit, rám mered, majd az ölembe veti magát. Én le sem tudnám tagadni, hogy mennyire meglepett, de azért készségesen ölelem derekát.
- Tégy próbára - mondja, szemeiben pedig furcsa fény csillan.
- És ha megint elfutsz? - Nyakához hajolok, és megérintem ajkaimmal. Ő hátraveti a fejét.
- Én nem… - Nem hagyom neki befejezni. Túl rég óta várok erre a csókra. Túlságosan ki vagyok éhezve. Erőszakosan hatolok ajkai közé, de aztán finomabban, lágyabban érintem nyelvét. Vállamat ölelgeti, néha belenyög a csókba, mikor ágyékunk összeér. eltolom magamtól, mielőtt tovább mehetnénk.
- Nem csalhatom meg Chi-chant, Shintaro. Akármennyire kívánom minden porcikádat…
- Akkor… - Felállna, de visszatartom.
- Akkor holnap este legyél nálam. Tudod a címemet, gondolom. - Gonosz mosoly kúszik ajkaimra, ő pedig elpirul. Leszáll rólam, én pedig felállok, és magamhoz húzom. - Ne verj át, Shintaro. Ezúttal nem engedem, hogy elfuss előlem - suttogom fülébe, amitől megremeg.
- Nem fogok elfutni. - Rám néz, majd olyan hévvel csókol, hogy ha nem vagyok késznél, hátraesek. Édes, amikor ilyen, és remélem ilyen is marad.
*
A szobába érve meglátom, hogy Chi-chan az ablaknál áll. Valószínűleg mindent látott.
- Szóval ennyi volt, ugye? - kérdezi szomorúan.
- Sajnálom. - Nem tudom, mi mást mondhatnék még.
- Nem tartott sokáig. - Felém fordul. - Nem kérek semmit. Csak jelezd meg: én melletted leszek akkor is, ha Shintaro túl gyereknek bizonyul melletted. Érted, Alexis? - Elém lép, megsimítja arcomat. - Én most megyek. Fogok egy taxit. - Nem szólok semmit. Hagyom, hadd menjen. Semmi értelme nem lenne itt tartani.
*
Reggel Aizawa kel előttem, vele találkozom. Meghagyom neki, hogy mondja meg a pontos címemet Shintarónak, és hazamegyek. Otthon készülni kezdek, valami vacsorát főzök, és kicsinosítom a lakást. A hálóba mécseseket teszek és rózsaszirmot. Talán túl közhelyes, de romantikus, és én azt szeretném, hogy az első alkalom tökéletes legyen.
|
| Rauko | 2010. 08. 28. 20:28:55 | #7313 |
Karakter: Alexis Blair
Megjegyzés: (Ritsukának és Shintaro-channak)
Mellettünk meglátom, ahogy Akira épp Shinivel veszekszik. Legszívesebben én magam verném a földig azt a rohadékot, de egyelőre tartanom kell magam.
- Megkérnélek rá, hogy ne az új modellemen töltsd ki a haragodat! – Miért ilyen nehéz hazudni neki…?
- Szóval félted a kis modelledet? Hát töröld ki vele a segged! – Látom rajta, hogy mennyire összezavarodott, aztán sírni kezd. Már lépnék oda, de megint megjelenik ez a Taka, és elrángatja tőlünk. Sokadik alkalom, hogy ez a kölyök közém és Shintaro közé áll. Kicsit unom, de nem gond. Mostanában úgysem lesz alkalmam találkozni vele.
Akirához lépek, tekintélyt parancsolóan a szemébe nézek, majd megszólalok.
- Ma estétől én vagyok a főnököd. Ha azt mondom, hogy ugorj, megkérdezed, hogy milyen magasra. Ha mondok valamit és ellent mondasz, nem csak a velem közös munkádnak lesz vége. - Sunyi mosollyal fürkészi arcomat. - Ha mostantól Shintaro közelében látlak, meg fogod bánni.
- Fenyeget engem, Blair-sama? - kérdezi vigyorogva.
- Vedd aminek akarod, te kis mocsok.
- Nem fogadom el az ajánlatot - mondja, majd fordulna is el, de megragadom a felkarját.
- Nincs választásod - suttogom neki, mire felnevet.
- Ha egy kicsit is rosszul fogom érezni magam, akkor Shintarónak annyi. Kórházba juttatom azt a kefélnivaló seggét. - Oké, azt hiszem, ezt most én vehetem fenyegetésnek. Ha ellent mondok neki, akkor azzal Shininek teszek rosszat. De ha elfogadom, akkor elhitetem mindenkivel, hogy mennyire jók vagyunk mi Akirával, együtt.
- Oké. Mindent megkapsz, amit kérsz. De ha Shintarónak egy haja szála is meggörbül, Akira, személyesen teszem tönkre a karrieredet. - Megint röhög, de megnyugtat, hogy nem lesz gond.
**Egy hónap múlva**
Borzalmasan érzem magam. Sokat fogytam, az idegességtől nem tudok enni, csak cigizek. Megint. Shinichiro még mindig nem talált olyan dolgokat, amik elegek lennének, hogy kitehessem a szakmából Akirát. És…Akira…
Miatta ki kellett rúgnom három kedves alkalmazottamat, ráadásul mindenbe beleköt, semmi sem jó neki és nekem elegem van. A minap véletlenül összefutottam Aizawával az utcán és majdnem elment mellettem. Teljesen elsápadt, mikor meglátta, hogy hogy nézek ki. Kötelező jelleggel hívott meg egy családi vacsorára. Az első kérdésem persze az volt, hogy Shintaro ott lesz-e. Persze, hogy ott és persze, hogy Takával. Azonnal hívtam Shinichirót, hogy jöjjön velem, és ő készségesen vállalta is. Ma este kell velük találkoznom.
Mióta Akira a munkatársam, csak Shinichiro áll mellettem igazán. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Többször vacsoráztunk együtt, rengeteget beszélgettünk, de csók sosem csattant. Pedig néha nagyon úgy érzem, hogy Chi-channal sokkal jobban járnék, mint Shinivel. Érettebb, kedvesebb velem, és nincsenek fura dolgai. De nem tudom, hogy dönthetnék. Nyolcra kell Aizawa lakására érnünk, ezért félre megyek Chi-chanért. A kocsiban vagyunk, és érdekes, de Chi-chan a combomat simogatja. És nem zavar. Sőt, élvezem. Nem tudom, hogy mi lehet vele. Eltolom a kezét, és megértően bólint. Nem kell mondanom, hogy időt kérek, tudja, hogy ez a helyzet.
Aizawa háza még mindig csodaszép. Épp Chi-channak mesélek valamit, amikor meglátom, hogy Taka a falhoz döntve csókolózik valakivel. Ahogy kanyarodok, egy pillanatra rájuk világít a kocsi lámpája, így tökéletesen látom, hogy ki az. És majdnem bele is rohanok egy oszlopba. Chi-channak kell korrigálnia, annyira hirtelen ér, hogy Shintaro és Taka…
A kocsi mellett állunk. Shinichiro előttem, a vállamon a keze. Próbál megnyugtatni, de nem tudom, mit tehetnék. Menjek be, és nézzem végig, hogy mennyire boldogok és jól megvannak? Nem. Nem vagyok erre hajlandó. Aztán rápillantok Shinichiróra. Annyira szép, ahogy megcsillan a haján a lámpák és a hold fénye… és mellettem áll. Nem tűnik el az életemből hónapokra, ahogy Shintaro és felnőtt annyira, hogy ne rohanjon el, ha megcsókolom.
Közelebb lépek hozzá, és egyik kezem az arcára simítom. Meglepve pislog, de engedelmesen bújik hozzám. Aztán álla alá nyúlva emelem fel a fejét, és érintem össze ajkainkat. Istenem, mennyire édes a csókja… Simogat, kényeztet, és hihetetlenül aranyos. Ahogy szétválunk, oldalra pillantva látom, hogy Shintaro minket nézett. Most, hogy találkozott a tekintetünk, elrohan, én pedig Chi-chanra nézek, majd mosolyogva indulunk a vacsorára.
|
| Rauko | 2010. 08. 17. 15:33:03 | #6939 |
Karakter: Alexis Blair
Megjegyzés: (Uke-chanomnak)
Mielőtt beszélhetnénk, megjelenik az a srác, akivel mindig együtt lóg. Nem tudom, ki ez, de hogy állandóan vele van… A megjelenése azonban nem zavarja Shinit abban, hogy még mindig tátott szájjal bámuljon engem. Utána azonban valamit mondhat neki, mert az arca elkomorul, és mintha megrémülne. Elindulok, hiszen, gondolom, valami baj lehet, de az a gyerek magával ráncigálja valahova. Követném őket én is azonnal, de ekkor megint az utamba sodor egy riportert a szél. De ez most olyan… Hm…
Tengerkékek a szemei, a haja ébenfekete, a derekáig érhet, a bőre sápadt fehér, de hibátlan, ajkai teltek és erotikusak, tőlem kicsivel alacsonyabb és az alakja is tökéletes.
- Blair-sama, lenne rám egy kis ideje? - Elpirul, ahogy megszólít. Igazán helyes fiú. Nem lehet több húsz évesnél. - Csak néhány kérdést tennék fel a bemutatóval kapcsolatban. - A földet nézi, még mindig meghajolva áll előttem. Felnevetek, mire felpillant.
- Van egy kis dolgom. De adj egy névjegykártyát és felhívlak, még ma, oké? - kérdezem kedvesen, miközben kezem a vállára teszem, hogy egyenesedjen már ki végre.
- I…Igen. Köszönöm! - hebegi, majd előkap egy névjegykártyát. Atsushi Shinichiro… Érdekes neve van, de illik hozzá. Valami kimondhatatlan nevű divatmagazin újságírója.
- Nos, kedves Shinichiro, akkor nemsokára hívlak. Egy tea mellett felteheted a kérdéseidet. - Félreáll és meghajol, hogy el tudjak menni mellette. Hátra sem kell néznem, hogy tudjam, a seggem bámulja. Lyukat éget a ruha drága anyagába.
Majdnem tíz perc telt el, mióta elment Taka és Shini, további tíz, mire megtaláltam őket. De bárcsak ne jöttem volna. Nem hallok semmit, csak a résnyire nyitott ajtón át látom, ahogy Shintaro Taka karjaiban van. Most mi a fene történt?! Sejtettem, hogy valami van köztük, hiszen állandóan együtt lógnak, de… Szóval ezért rohant el állandóan! Szemét, kis dög! Azt hiszi, hogy szórakozhat velem?!
Dühösen indulok az öltöző felé. Szinte leszaggatom magamról a drága ruhákat, és felveszem azt, amiben jöttem, az öltönyömet. Közben megcsörren a telefonom. Aizawa az. Nem tudom, hogy mit akarhat, pont most…
- Alexis! De örülök, hogy el tudtalak érni. Merre vagy? Szeretnék neked bemutatni valakit…
- Most öltöztem át. Nagyon fontos? Eléggé fáradt vagyok. - Tudom, hogy nem fogja engedni, hogy halasszam, de próbálkozni nem rossz dolog.
- A szemben levő kávézóban vagyok, gyere ide, amint tudsz. - Leteszi a telefont, én pedig elindulok kifelé. Illetve, indulnék, de amint kinyitom az ajtót, beleütközök valakibe. A kis riporter…
- Hát te? - kérdezem meglepetten. Azt hittem, hogy már rég hazament.
- Itt hagytam a táskámat az előbb, azért jöttem vissza, ne haragudjon, hogy majdnem fellöktem - mondja, megint hajlongva és a földet fixírozva. Lassan orvosi disszertációt tudnék írni abból, hogy milyen szögben tudja domborítani a hátát, csak hogy ez most rohadtul nem érdekel.
- Semmi baj. De megkérhetlek, hogy hagyd ezt a hivatalos formulát? Nem vagyok annyira öreg, hogy ne tegezhetnél - mondom nevetve, mire végre rám pillant, így jobban szemügyre vehetem azokat a kékségeket. Szinte el lehet veszni bennük… - Van egy találkozóm szemben. Pár perc alatt lezavarom, utána maradhatunk ott és felteheted a kérdéseidet.
- Igazán nem akarom zavarni az üzleti ügyeit… izé… ügyeidet… - Tudom, mire vár.
- Hívhatsz Alexisnek, Shinichiro. És egyáltalán nem zavarsz semmit. Csak be akarnak mutatni nekem valakit, aztán csak veled fogok foglalkozni - mondom, miközben előveszem azt a tipikus, bugyi- és boxerszaggató mosolyomat, ami ez esetben is hatásos. Bólint, és indulunk is.
A kávézóban ott ül Aizawa, Shintaro, Taka és egy, számomra idegen srác. Ahogy belépünk Shinichiróval, Aizawa mosolyogva pillant felénk, Shintaro viszont azonnal grimaszolni kezd.
- Na, mi volt ennyire fontos? - kérdezem, egyenesen Aizawára nézve.
- Csak nem egy randevút zavartam meg? - röhög fel a szemétje, mire én is gonoszul elmosolyodom.
- Talán. - Oldalra pillantok, és majdnem hangosan felnevetek Shinichiro tűzpiros arcán. - Na, mond már, mert dolgom lenne. - Itt Shintaróra pillantok. Az arcán kiolvashatatlan érzések, düh, bánat és harag érdekes keveréke.
- Ő itt Hayashida Akira - mutat az ismeretlen srác felé, aki erre felpattan előttem, és meghajol. - Ő egy új modell. - Végignézek a friss husin. Igazán szép férfi. Az alakja hibátlan, az arca helyes, a szemei barnák, pont kedvemre való munkatárs. - Szerettem volna, hogy lásd, szép reményeket fűzök hozzá.
- Jó fogás volt. - Közelebb lépek, és Akira álla alá simítva ujjaimat, emelem fel a fejét, hogy jobbam lássam az arcát, aki erre szemérmetlenül elvigyorodik, mögöttünk pedig meghallok egy dühös morranást, majd egy szék kicsapódik, és valaki elrohan. Ha elszaladt, ez tuti Shini volt. Akira, mintha sejtene valamit, egyenesen a szemembe néz, és vigyorog. - Mit röhögsz, csibe? - kérdezem tőle, szintén mosolyogva. Nem tetszik nekem ez az alak. Túl szép. Valami biztosan nincs rendben vele.
- Taka, menj Shintaro után és gyertek vissza, hamarosan indulunk - adja ki a parancsot Aizawa, majd rám néz. - Nos?
- Helyes. Ő lesz a következő modellem, ne adj neki munkát. - Nem, nem tetszik ennyire, csak ki akarom deríteni, hogy mi nem stimmel vele. - Nos, akkor mi megyünk. - Shinichiróra pillantok, aki csak a fejét kapkodja az eseményeken. - Majd hívlak, a fiú az enyém, nem adhatod másnak. - Akira elégedetten röhög, én meg elindulok a másik, csendesebb terem felé a kis riporterrel. Már tudom is, hogy veszem hasznát.
Leülünk, rendelünk egy-egy teát, majd beszélgetni kezdünk. Faggat mindenről, a modellkedéről, a botrányomról, a visszatérésemről és a berobbanásomról a divat világába. Közben elhalad mellettünk Shintaro és Taka. Shini úgy nézett rám, mintha meg akarna ölni, Shinichirót meg egyenesen felnyársalta a tekintetével. Szegény srác meg is jegyezte, hogy ez a kis kölyök nagyon ellenséges, mire én csak nevettem.
- Nem tetszik neki, hogy nem vele vagyok - mondom még úgy, hogy Shintaro is biztosan hallja. Meg is áll, hátrapillant, én pedig állom a tekintetét. - Azt hiszi, hogy mindent megkaphat, hogy mindenki türelmes vele és azt tehet, amit akar - emelem fel a hangom, egyenesen Shintarónak beszélve, aki visszafordul, közelebb jön, és az arcomba üvölt.
- Utállak, érted?! Szemét, rohadt állat - ordítja, mire mindenki minket figyel, nekem meg kicsit elegem van belőle, ezért felállok, és pofon vágom. Shini meglepetten kap az arcához, majd hatalmas szemekkel néz rám.
- Ki vagy te, hogy így beszélhetsz velem, kölyök?! - Most én is ideges vagyok. Elegem van a dühkitöréseiből. - Ha feleannyira lennél érett, mint amekkora pofád van, nem rohannál el állandóan, vagy ha bajod van, megmondanád a szemembe. Ha meg ezzel vagy együtt - mutatok is Taka felé -, akkor nyisd ki azt a hatalmas szádat és mond meg, a fenébe is! - Ellépek mellőle, egyenesen Shinichiróhoz, akinek megragadom a karját, erre pedig minden bedobál a táskájába, és engedelmesen követ.
- Ki a franc ez a ribanc? - kiabálja utánam Shintaro, mire dühtől vörös arccal és szikrákat szóró szemekkel fordulok felé.
- Mond ki ezt még egyszer, és kapod az előző párját. - Már indulnék, mikor Taka megfogja a karom, a szemembe néz, és szinte észrevétlenül csúsztat egy papírfecnit a tenyerembe,
Kiérünk a kávézóból, és Shinichiróra nézek.
- Sajnálom ezt a kis közjátékot. Shintaro kezelhetetlen, ne haragudj.
- Ugyan, semmi baj. Ki van akadva valami miatt, ez látszik rajta. - Nekem ekkor jut eszembe a papír Takától, és azonnal előveszem.
„ Blair-sama. Akira régen megerőszakolta Shintarót.”
Ledermedten állok, a papírral a kezemben, velem szemben pedig Shinichiro.
- Alexis, mi a baj? Mond már… - kérlel, mire a kezébe nyomom a kis fecnit. Elolvassa és ki is ejti a kezéből, de utána nyúl. - Ez borzalmas…
- Shinichiro. Mennyi idő alatt tudsz kideríteni mindent erről az Akiráról? - kérdezem tőle.
- Nem tudom. Kell pár nap. Talán egy hét elég. - Azonnal a telefon után nyúlok, és tárcsázom Aizawát. Nem mondhatom el neki, hogy mi történt. Azt sem tudom, tudja-e.
- Aizawa. Gondolkoztam. Akira holnap jöjjön az irodámba, megveszem tőled, azonnal kezd. - Aizawa döbbenten belenyög a telefonba.
- Miért ez a nagy sietség? - kérdezi.
- Mert kell nekem a kölyök, ennyi. - Azt már csak magamban teszem hozzá, hogy el akarom távolítani Shintaro közeléből, és valahol mélyen nagyon remélem, hogy ezt Shini is megérti egyszer.
|
| Rauko | 2010. 08. 05. 19:06:45 | #6582 |
Karakter: Alexis Blair
Megjegyzés: ..Ritsunak..
Egy nappal a bemutató előtt csörög a telefonom.
- Itt Aizawa.
- Nem fogod elhinni, de kiírta a nevedet.
- Ne viccelődj, Alexis! Komoly dolog miatt hívlak!
- Mi történt? - Azonnal egy ember jut eszembe… - Ugye nem Shintaroval van baj?!
- Rengeteg a panasz rá. Sok a felkérése a héten, de senki sem elégedett a munkájával. Dekoncentrált, kezelhetetlen.
- És nekem mégis mit kellene tennem?
- Alexis, nem vagyok teljesen hülye. Azóta az este óta furcsán viselkedik. - Már épp ellenkeznék, de folytatja. - Szerinted nem tudom, hogy kilopta a számodat a telefonomból?
- Figyelj. Mint már mondtam…
- Nem, nem csak rátok tartozik! Ő az unokaöcsém és a modellem! Nem engedem, hogy bántsd!
- Higgadj le. Mikor bántottam bárkit is?
- Igazad van. Ne haragudj.
- Beszélek vele, rendben?
- Alexis, nekem az sincs ellenemre, ha egypár lesztek. Csak szeretném, ha végre döntenétek, hogy hogy lesz.
- Tudod nagyon jól, hogy nem volt még komoly kapcsolatom.
- Akkor talán itt az ideje elkezdeni, nem? - Meg sem várja a választ, elköszön és leteszi a telefont.
*
Kicsit sok nekem ez a srác. Egy perccel ezelőtt majdnem meglovagolt a liftben, most meg elrohan. De… épp ezért féltem, hogy még kölyök. Nincs felkészülve arra, hogy valakit komolyabban szeressen. Nekem pedig nincs szükségem arra, hogy valakit folyamatosan pesztrálni és gondozgatni kelljen.
*
Feladó: alexis_@examp.com
Címzett: kyosuke01@examp.com
Tárgy: …
Szia! Ne haragudj, hogy a magán e-maileden zavarlak. Részemről eldöntöttem a dolgot. Nem akarok semmit az unokaöcsédtől. Remélem, hogy nem fog benne rossz érzéseket kelteni a dolog, de ő még nagyon gyerek hozzám. Remélem, túlteszi magát rajtam, és nem lesznek gondjai. Holnap ettől függetlenül várlak titeket. Téged mindenképp. Hatra gyertek a megbeszélt helyre, a bemutató kilenctől kezdődik.
*
Néhány perc múlva megjön a visszaigazolás, de válasz nem érkezik. Úgy döntök, felhívom, nem szeretném, ha megharagudna.
- Miért nem válaszolsz a levelemre?
- Mert a kocsiban nem tudok laptopot használni?
- Szóval nem vagy otthon.
- Ügyes feltételezés, Alexis. Miért?
- Mert írtam neked egy üzenetet a magáncímedre, és valaki elolvasta.
- Ja, biztosan Shintaro. Tudja, hogy mi a jelszó. Fontos dolog volt benne?
- Már tárgytalan. Holnap hatkor.
*
Minden kész, én is, lelkileg teljesen. Rég vonultam végig modellként a kifutón, nagyon izgulok. A terem már tömve van, tíz perc a kezdésig. A terem teljesen tele van, Aizawa mellettem áll, próbál lelket önteni belém, hogy nagyon szép vagyok, nem lesz baj, de nem sokat használ. Shintarot nem is láttam, de a legőszintébben mondom, hogy most kicsit sem érdekel. Aizawa felmegy a pódiumra, felkonferál, és minden kezdetét veszi. Csillognak a fények, kattognak a gépek. Én végigvonulok, majd a színfalak mögé érve őrült iramban kezdünk öltözni, míg Aizawa konferálja a következő darabot. Hatot hoztam, sosem hozok egész kollekciót. Ez csak figyelemfelkeltés. Most meg egyébként sem fontos, hogy mi van rajtam, mindenki arra vár, hogy hibázzak, de nem fogok.
Mikor az utolsó ruha van rajtam, Aizawa átadja a mikrofont. Én megköszönöm mindenkinek, hogy eljött, és megnézett, mesélek egy kicsit a kollekcióról, majd elbúcsúzok, és megyünk is hátra. Aizawa kimegy és hárítja az engem követelők rohamát. Én a tükörbe pillantok. Enyhe sminkem nem kenődött el. Csak a szemem volt kihúzva, szemceruzával. A ruha felsője szegecsekkel díszített, a mellkasomon most nincs összekapcsolva, hiszen fekete bőr, nagyon meleg. A nadrág simuló, szerintem nagyon jól áll rajtam. Ahogy nézegetem magam, megpillantom a hátam mögött Shintarot. Megbabonázva bámul.
Szerkesztve Rauko által @ 2010. 08. 05. 21:05:02
|
| Rauko | 2010. 08. 01. 14:09:48 | #6473 |
Karakter: Alexis Blair
Megjegyzés: (Shintaro-channak)
Ahogy ölelem, szinte kiszakad a szívem a mellkasomból. Olyan érzéseket ébreszt bennem, amit eddig senki. Még az állandó szexpartnereim sem izgatnak fel ennyire. Nem, nem testileg, nincs merevedésem. Lelkileg. Szinte megőrülök, hogy megcsókolhassam. És ahogy látom, nem csak én vagyok ezzel így. Közelebb hajol, egyre közelebb, aztán végre összeérnek ajkaink. Csókunk nem vad, nem szenvedélyes. Olyan, mint egy első csók, bizonytalan, kicsit érzelgős. Hihetetlenül élvezem. Ajkainak íze megbolondít, ha nem egy parkban lennénk, már az ágyra löktem volna.
Egyik pillanatról a másikra szakad félbe minden, ő eltol, én pedig kijózanodom. Itt csókolóztam, ahol meghalt Yuu. Shini elrohan, és én csak állok. Egy szó nélkül állok, a lehető legnagyobb szemétnek érzem magam. Shini csókján éreztem, hogy szerezne tőlem valamit. De én nem adhatom meg, amire vágyik. Nem. Képtelen lennék szeretni egy olyan fiút, mint ő. Igaz, hogy nagyon jól néz ki, igazán szexi, de nem akarok egy kölyköt pesztrálni. Nekem ahhoz nincs elég erőm. Hagyom, hadd szaladjon csak el, úgyis hazatalál. Írok Aizawának, hogy ne kérdezzen, csak csörgessen meg, ha Shintaro hazaért. Visszajön a válasz, hogy rendben van. Én pedig visszaülök a kocsimba és hazahajtok.
Otthon felejteni akarok. Kinyitok egy üveg bort, leülök, egy szál cigivel, és egy szép pohár vörös nedűvel karöltve kezdem nézegetni a modelleket. Közben e-mailben társalgok az egyik ügynökség vezetőjével, akinek átküldök pár tervet, mire visszaírja, hogy miért nem leszek ezúttal a saját modellem. Igaz, hogy állandó modellként nem vagyok már eladható, hiszen, mondhatni kiöregedtem, de egyszeri alkalommal, egy bemutatóra igazán vállalhatnám, tuti lenne a siker. Hát, megoldásnak nem utolsó. Ekkor csörren a telefonom.
- Itt Aizawa. Hazaért. Mi történt? Hozzám sem szólt, sírva berohant a szobájába, és azt ismételgette, hogy Shintaro mekkora idióta. Magyarázatot adnál?
- Adhatnék, de nem fogok. Ez Shinire és rám tartozik, senki másra. Ne aggódj, nem bántottam, önmaga kavarta a gondokat. De ha már felhívtál kérdeznék valamit.
- Hát, ügyesen tereled a témát, mint mindig.
- Volt időm gyakorolni. Szóval. Az egyik ügynökség vezetője adott egy tippet.
- Tényleg máshonnan kérsz modellt?
- Ne vágj már közbe! - Elhallgat. - Na, tehát, kaptam egy tippet, ami arról szól, hogy én legyek a saját modellem. Egyetlen alkalomra. Szerinted?
- Hát, ez szerintem nem rossz ötlet. Én is fel akartam dobni, de akkor nem fizetsz egy egész vagyont a modelleimért - mondja nevetve, mire én is mosolyogok.
- Milyen anyagias dög vagy…
- Igaz! De az ötlet szerintem nagyon jó. Így nem kell modellt keresned, és ha jól tudom, egy hét maradt a bemutatóig. Vagy visszamondod, vagy elvállalod magad a modellkedést.
- Hm… Igazad lehet. Na, jól van, rendben. Megkérnélek, hogy terjeszd az igét: Alexis Blair egy alkalomra visszatér a kifutóra!
- Hát, hogyne! Csináltatok egy ilyen feliratú pólót is - mondja hangosan nevetve. - De, ha azt nem is, a honlapunkra kiírom, meg mondogatom pár embernek.
- Szárnyaszegett angyal vagy, barátom!
- Végre észrevetted! - Már köszönnék el, de megint közbevág. - Alexis! Holnap egy ebéd?
- Csábító. Egy hetes salátakúrán vagyok, körülbelül egy perce. Velem akarsz tartani?
- Dehogy, minek nézel te engem! Te zabáld a nyúltápot, én majd eszek valami finomat.
- Együttérzésed határtalan… - sóhajtok fel. - Rendben. Hol, mikor?
- Iroda, fél egy.
- Megbeszéltük. Jó éjt, drága barátom!
- Neked is, és kérlek, vigyázz magadra! - Leteszem a telefont. Gondolkodom, hogy mi történt körülöttem. Visszamegyek modellnek. Salátakúra, egy hét koplalás. De legalább nem gondolok semmi másra. És ez így lesz tökéletes.
Frissítő zuhany után cigi. Ekkor megcsörren a telefonom. Ismeretlen szám. Ki lehet az?
- Moshi-moshi.
- Én vagyok. - Csak nem…? - Shintaro vagyok.
- Mi a baj? És honnan tudod a számomat?
- Kinéztem a bácsikám telefonjából, amíg ő zuhanyozott. Zavarlak? - Nocsak!
- Dehogy zavarsz, csak nem értem, hogy mit akarsz.
- Beszélgetni. Semmi mást.
- Hát, én ráérek. Mesélj.
- Inkább te mesélj. Hallottam, ahogy a bácsikámmal beszéltél. Te leszel a modell?
- Igen. Szerinted nem jó ötlet?
- Dehogynem! Szerintem nagyon jó modell vagy és voltál.
- De több évet kihagytam, emiatt aggódom.
- Dögös pasi vagy, és kicsit sem látszik a korod, vagy, hogy mennyi időt hagytál ki! Hidd el! - De édes! Lehet, hogy mégis megérné megpróbálkozni vele?
- Ha te mondod - nevetek bele a telefonba, mire ő is felkacag.
- Sajnálom a mait…
- A mai bunkóságodat, a mai beszélgetést, a mai csókot, vagy a mai elrohanást?
- Ne emlegesd már folyton a bunkóságomat! Tudom, hogy az vagyok, sajnálom. De a többit… Illetve…
- Tudod, Shini, én csak az elrohanásodat sajnálom. A csók kellemes volt, a beszélgetéstől megkönnyebbültem. De nem értem, miért szaladtál el.
- Én értem. De nem akarom elmondani.
- Shintaro. Ha arra gondolsz, hogy megkedveltél engem, az nem baj. De én féltelek magamtól.
- De ne félts! Ha magamban tisztáztam a dolgokat beszélünk, rendben? - Cuki! Egyenesen besétált a kis csapdámba, ezzel lebuktatva magát.
- Ahogy érzed, kicsim.
- Ki-kicsim? - Szinte látom, ahogy elpirult. - Izé… Elmentem a számodat! Jó éjt!
- Neked is Shintaro. Álmodj, akiről szeretnél. - Bontom a vonalat, és magamban nevetek. Jó érzés flörtölni vele. Szeretem, hogy a vagány, mindenkinek beszólogatós külseje ellenére egy pirulós, szende kis uke.
Másnap délben megyek Aizawához, ahogy megbeszéltük. Előtte túl vagyok egy méretvételen, és minden varrómat és szabómat ráállítok a ruhákra. Három napot kapnak, és dupla gázsit. Így nincs ellenvetés. Ahogy azonban az iroda felé haladok, meglátom a folyosó végén Shinit. Ezer közül is felismerem! De nem szólok, csak megállok, figyelem. Egy körülbelül vele egykorú sráccal nevetgél, láttam már azt a kölyköt is. Talán varró, vagy valami ilyesmi. Nevetnek, Shini pirul. Édes. Aztán megérzi, hogy valaki nézi, és felém pillant. Még jobban elpirul, és bátortalanul int egyet. Én legcsábosabb mosolyomat előszedve intek és kacsintok vissza, mire még a kis barátja is zavarba jön. Édesek, két ilyen uke… Nyamm… Kezd visszatérni a vadállat-énem. Shintaro csodát tett velem, mióta megjelent az életemben, képes vagyok kívánni valakit, képes vagyok vágyni a testiségre. Ezt pedig nagyon élvezem is!
Az ebéd Aizawánál gyorsan telik, nekem tényleg csak salátát rendel, ez pedig eldönti a közös ebéd további kimenetelét. De azt elmondja, hogy szerinte még mindig én vagyok az egyik legszexisebb exmodell, és garantálja, hogy eljön a bemutatóra. Én feldobom, hogy legyen ő az, aki felkonferál, bele is megy, így kap két VIP jegyet. Ez volt a célom. Megkérem, hogy Shintarót hozza, szeretném, ha látna a színpadon, de nem akarom, hogy tudja, hogy ez a célom.
A napok gyors egymásutánban telnek, és legközelebb már akkor eszmélek fel, mikor a bemutató főpróbáján vagyunk, a nagy esemény előtt egy nappal. Az egész sajtó ettől hangos, Alexis Blair visszatér a kifutóra, egyetlen alkalommal! Kíváncsi vagyok, hogy az én kicsi Shintaróm hogy fog reagálni a bemutatómra…
Szerkesztve Rauko által @ 2010. 08. 01. 14:10:37
|
| Rauko | 2010. 07. 30. 20:23:17 | #6430 |
Karakter: Alexis Blair
Megjegyzés:
Miután az az idióta, önelégült kölyök vérig sértett, úgy döntöttem, nem ülök autóba. Túl ideges voltam ahhoz, hogy vezessek. Inkább róttam még néhány kört az épületben, ittam egy kávét a büfében, majd indultam volna haza, amikor valaki rám vágta az egyik raktár ajtaját. Mondhatom, remek nap! Találkozom egy szemét, beképzelt fiúval, eszembe juttatják Yuu-chant, nincs modellem, és még az orromat is be akarja törni egy vasajtó. Chh…
- Bo… bocsánat! - hebegi egy túlságosan is ismerős hang. Na, már csak ő hiányzott a napomhoz! Újra és újra összefutok vele, mintha valaki odafent nagyon azt akarná, hogy beszélgessek vele.
- Nem hittem volna, hogy kedves is tudsz lenni. - Ahogy ezt kimondom, rám emeli riadt tekintetét, majd megcsillan benne a düh. Már várnék valami buzis, vagy pedofilos beszólást, ehelyett…
- Öhm… beszélhetnénk? - Mit akar ez tőlem?
- Mit kellene nekünk megbeszélni? - Talán a hangomtól, talán a szemeimtől, de furcsán megremeg a teste. Hm… a végén még azt fogom hinni, hogy nem vagyok neki közömbös.
- Szeretnék bocsánatot kérni… - Na, tudod, kivel szórakozz, taknyos!
- Ezt már egy párszor eljátszottuk ma - mondom neki sértett hangon, mire kicsit megszeppen, és már fordul is, hogy elszaladjon.
- Sajnálom! - Nem menekülsz ilyen könnyen, nehogy azt hidd, hogy egy sajnálom, és minden el van intézve!
- Na, ennyivel nem úszod meg, főleg a mai viselkedésed után! - Szinte vonszolom magam után a parkolóba, beszállunk a kocsimba és már itt sem voltunk. Még írok egy gyors sms-t Aizawának, hogy nálam van a kölyök, de nem lesz baja, csak beszélgetek vele. Jön is a válasz, hogy minden rendben, rám bízza a srácot.
A parkba viszem. Közben nem kérdez semmit, csak kipirult arccal, feszélyezve ül mellettem. Gondolom, az zavarja, hogy fogalma sincs, hogy hova viszem, és miért. Mikor azonban odaérünk, a park mellé parkolok. Ő kiszáll, és hatalmasra nyitja csodaszép szemeit, úgy pillant körbe.
- Miért jöttünk ide? - kérdezi pár perc múlva.
- Mert beszélgetni szeretnék veled - mondom, mire enyhe fintor fut végig arcán. Intek neki, hogy kövessen, és leülünk egy padra. Arra a padra…
- Tényleg sajnálom, ami történt. A folyosón hallottam a titkárnők fecsegését utána nem is gondolkoztam, hogy igaz lehet-e vagy nem. - Lesüti a szemeit és vadul kémleli a talajt.
- Akkor miért kérsz most bocsánatot? Rájöttél, hogy hülye voltál?
- Igen. Egy barátom mesélte el a történetet. Illetve, amit ő tudott. Utána nagyon rosszul éreztem magam, és meg akartalak keresni.
- Azért törted be majdnem az orrom az ajtóval…
- Igen. - Felsóhajt, és mintha nagyon messze járna gondolatban. - Tudod, azóta vagyok ilyen, mióta édesanyám nincs velem.
- Mi történt vele? Ha nem akarod, nem kell beszélned róla.
- Meghalt egy balesetben. Még gyerek voltam, nincs róla sok emlékem, de azok nagyon kellemesek és a legfontosabbak nekem. - Hangja lágyabb, arca kisimult, ahogy szóba került az édesanyja. Talán mégis érző lény… - Aztán, rá pár évre apám megházasodott - mondja dühösen, fintorogva.
- Gondolom nem vagy jó viszonyban a mostohaanyáddal. - Persze, hogy nem, de szeretném beszéltetni. Kellemes hangja van.
- Utálom. Ő is engem. Kollégiumban kellett laknom miatta, aztán idekerültem a nagybátyámhoz. Azóta csak ünnepekkor beszélek velük. - Rám pillant, most mosolyog. De ettől nem tudja elrejteni, hogy mennyire fáj neki ez az egész. Látom rajta.
- Köszönöm, hogy elmondtad. - Közelebb ülök hozzá, de véletlenül sem érintem meg. Nem akarok tőle semmit, csak szeretném, ha érezné, hogy van a világon, aki törődik vele.
- Te mesélsz nekem? - kérdezi, mire rápillantok. - Nem kell, ha nem szeretnél. Csak… - Elmosolyodik, megérinti a kezem, de most nincs benne rossz szándék. - Jó lenne az igazat hallani.
- Kölyök. Ha visszaélsz a bizalmammal, gondoskodom róla, hogy soha ne kapj munkát modellként - fenyegetem meg, mire várnám, hogy visszapofázik, de nem teszi, csak bólint. - Rendben. Bízom benned. - Szomorú szívvel idézem fel az emlékeket. A sebeket feltépte ez Shintaro, de felidézni… az más…
- Miért jöttünk ide? Eléggé a külvárosban van. - Vág az esze.
- Itt ismertem meg Yuut. Pont ezen a padon ült. - Végigsimítok a korhadt fákon, amik a pad ülő részét alkotják. - Itt ült. A haja fekete volt, ki volt engedve, a válla alattig ért, a szemei olyan barnák, hogy azonnal megigézett velük. Akkor tizenhárom éves volt. Sírt. Elvesztette a kutyusát, a szülei elutaztak, és nem tudta, kitől kérjen segítséget. Én pedig segítettem, és megtaláltuk. A sikeres keresés emlékére neki adtam az egyik nyakláncomat, amit utána mindig hordott is. Azután minden nap eljöttem ide. Egy idő után már csak azért, hogy lássam. Ő is eljött, találkoztunk naponta. Szépen, lassan beleszerettem. Akkor még nem tudtam, hogy ő mit érzett. - Most kellene a legrosszabb részét felidéznem, de olyan nehéz. - Aztán egy év múlva összevesztünk valamin. Pár napig nem is hallottam róla, és fogalmam sem volt, hogy az anyja látta, ahogy kiabálunk egymással. Amikor kijöttem ide, már éjszaka volt. Egy férfi szaladt el innen, mikor meglátott, aztán idesiettem, mert egy embert láttam itt feküdni. - Könnyek szöknek szemembe, ahogy felelevenedik előttem a kép, így inkább felpattanok a padról. - Itt feküdt. Megfojtották. - Shintaro hatalmas szemekkel mered rám. - A kezében szorongatta a láncot, amit tőlem kapott, még életben volt. Rám nézett, és csak annyit tudott mondani, hogy szeret. - Nekitámaszkodom egy fának. - Innentől gondolom sejted, hogy mi történt. Itt találtak a rendőrök, az anyja vallott ellenem. Végül kiderült, hogy egy hajléktalan fojtotta meg, elmondása szerint a láncért. Végig egy nevet ismételgetett, miközben fojtogatta. - Shinire pillantok. - Szerinted kinek a nevét? - Kész. Ennyi. Felidéztem, megint potyognak a könnyeim. Hallom, ahogy Shintaro feláll a padról, és mögém sétál. Átkarol hátulról, feje épp a vállamig ér.
- Sajnálom… Sajnálom… Soha többé nem hozom szóba, esküszöm, csak bocsáss meg! - A hangja akadozik, könnyei áztatják a hátamon a ruhát. Nem tudok, és nem is akarok megszólalni, csak megfordulok, és magamhoz ölelem. Ezt, ennyire őszintén soha, senkinek nem mondtam még el a rendőrségen és a bíróságon kívül. Nem tudom, miért volt különleges nekem ez a fiú, de képtelen voltam ellenállni a kísértésnek. Ahogy most lepillantok rá, annyira más, mint az irodában. Gyönyörű és törékeny. Yuu óta nem láttam ennyire szépet.
|
| Rauko | 2010. 07. 27. 16:59:42 | #6347 |
Karakter: Alexis Blair
Megjegyzés: Ritsukának és Shintaro-channak
Újabb nap, újabb munka. Ma kellene keresnem egy eladható modellt, hiszen az új kollekciómat hamarosan be kell mutassam, és még nincs meg az ember, aki végigriszál a kifutón. Ahh, ezt a részét nem szeretem a szakmának. De ma találkozom Aizawa-sannal. Ez a napom egyetlen pozitív része.
Kyousuke Aizawa egy híres, modelleket foglalkoztató cég vezetője. A maga negyvenkét évével nem számít öregnek a szakmában, ezért is kedvelem, nagyon jól látja az életet és mindig tud nekem megfelelő embert ajánlani. Mellesleg, anno nála modellkedtem, a botrány előtt. Amikor kirobbant a per és Yuu-chan édesanyja engem vádolt meg azzal, hogy megerőszakoltam és megöltem az ő egyetlen fiát, Aizawa volt az egyetlen, aki az első perctől hitt nekem, tudta, hogy nem bántottam volna Yuu-chant. Talán beteg dolog, de szerettem azt a kisfiút. Tizennégy éves volt, de a korához képest meglepően éretten tudott viselkedni. Testi kapcsolatba nem kerültünk, egyetlen csók sem csattant el, magamban epekedtem csak a törékeny testéért. Ezért is fájt annyira, mikor magyarázkodnom kellett. De Aizawa ott volt, támogatott, és a per után még munkát is próbált adni. Természetesen sikertelen próbálkozás volt, hiszen ujjal mutogattak rám az utcán. Ezért is utaztam haza, akkor azt hittem véglegesen. Aztán felhívott, és kérte, hogy jöjjek vissza, én meg visszajöttem. Ennek már két éve. Azóta elvégeztem az iskolát és a divat világba bombaként robbantam be tervezőként.
Bementem az irodába, megnéztem a készülő ruhákat, kioktattam egy varrót, hogy mit és hogyan akarom, most épp a kocsiban ülök és Aizawa munkahelye felé tartok. Kell nekem egy modell. Gyorsan. Ide is értem, leparkolok, majd elindulok. A portás már mosolyogva int, hogy menjek, Aizawa-san már vár engem.
Felfelé menet érdekes jelenséget sodor utamba a sors. Tőlem alacsonyabb, barna hajú, és csodásan barna szemű tüneményt. Nem lehet még húsz sem, de a teste tökéletes, az arca szép, csak ne nézne ilyen lenézően.
- Mit bámulsz? - kérdezi ingerülten.
- Egy csodálatos külsejű, de bunkó kisfiút, aki azt hiszi, hogy ezzel a modorral bármit is elérhet ebben a szakmában - mondom neki kioktató hangsúllyal.
- Menj a francba, mocskos perverz. - Részemről itt a beszélgetés vége. Aki ilyeneket mond, az nem érdekel tovább egy percig sem. Ez a beképzelt kis dög nem méltó arra sem, hogy eljátsszak a gondolattal, hogy milyen jól mutatna rajta az új kollekcióm néhány darabja.
Felérek Aizawa emeletére, és nem figyelve a kis idiótára, egyenesen az irodája felé megyek. Bekopogok, kiszól, hogy menjek, és benyitok. Az asztala mögött ül. Rövid, fekete haja hanyagul fésült, ha megfésülte ma egyáltalán, zakója kigombolva, előtte a teája gőzölög. Két cukorra, kis tejjel, ahogy mindig.
- Alexis, drága barátom! Örülök, hogy látlak! - Elindul, karjait széttárva, majd magához is ölel.
- Én is örülök neked, Aizawa. Régen találkoztunk, de sajnos rengeteg munkám volt az új kollekciómmal.
- Igen, hallottam róla. Tőled hangos a divat világa, már megint! Mindenki epekedve várja, hogy milyen csodákkal lepsz meg minket - lelkendezik barátom.
- Ugyan, ne túlozz - mondom színpadiasan legyintve egyet. - A segítséged kellene, ahogy azt a mailben is írtam.
- Igen, igen, már össze is szedtem neked néhány portfóliót. Sötét szemük van, ahogy szereted - mosolyog rám, majd az asztalhoz lép, int, hogy üljek a kanapéra, és az előttem levő üvegasztalra letesz hat, vastag albumot. Lapozgatni kezdem őket, majd találkozom a liftes bunkó fényképeivel. Fintorogva tolom el magamtól a portfóliót, mire Aizawa kérdő tekintettel mered rám. - Meg mertem volna esküdni, hogy őt fogod választani!
- Külsőre tökéletes is lenne, de tudod, hogy nálam aranyszabály, hogy aki mocskos perverznek szólít, azzal nem beszélek többet. Akármennyire csini a pofija, nem akarom hallgatni, hogy egy shoutakomplexusos köcsög vagyok. - Ráemelem tekintetemet, majd arcát látva elmosolyodok. - A liftben találkoztam vele.
- Shintaro… - sóhajtja lemondóan, majd az asztalhoz lép, szól a titkárnőnek, hogy keresse meg az unokaöccsét és hívja be. Én értetlenül pislogok rá. - Az a kis bolond az unokaöcsém. Reggel összevesztem vele, azért ilyen lobbanékony ma. Remélem, bocsánatot kér majd tőled, és megegyeztek. Szeretném, ha a modelled lenne!
- Tudom, hogy sokkal tartozom neked, Aizawa, de nem várhatod el, hogy egy olyan fiúval dolgozzak, aki teljesen éretlen még a velem való munkára. - Felpattanok, az ablakhoz lépek, résnyire nyitom, majd rágyújtok. - Nem akarok szenvedni. Bántottak eleget. - Kifújom a füstöt, ekkor pedig belép az a kölyök. Meglepetten néz rám, talán végre eljutott a csöppnyi kis agyáig, hogy ki is vagyok.
- Sajnálom, Blair-sama. Nem a követelményekhez méltóan viselkedtem önnel. - Meghajol, majd felemeli a fejét, és közelebb lép. - Kiengesztelhetem valahogy, uram? - kérdezi, és végigsimít combomon, közben kajánul vigyorog.
- Vedd el a kezed a lábamról, vagy eltöröm az ujjaidat. - Mondandóm nyomatékosítván, elkapom kezét, és hátrafeszítem ujjait.
- Engedj el, te köcsög! - Végre, kibújt a szög a zsákból.
- Shintaro! Fejezd ezt be, azonnal! - szólítja fel nagybátyja, mire én elengedem, ő pedig fújtatva rám pillant. Pár percig néz, majd meghajol, és ezúttal őszintén kér bocsánatot.
- Ezt már elcseszted, Shintaro. Nekem egy érett modellre van szükségem, nem egy idióta, neveletlen, elkényeztetett kölyökre! - Ekkor érdekes dolog következik. Közelebb lép, kikapja a kezemből a cigit, kidobja az ablakon, majd megcsókol. Vad, durva, ezért nem is engedek neki többet, eltolom magamtól. - Mi a fenét csinálsz?!
- A modelled akarok lenni. Bármit megteszek, szólíthatsz Yuu-channak szex közben! - Itt leereszkedik az agyamra a vörös köd. Aizawa rémülten ugrana közénk, de már késő. Hatalmas pofonnal jutalmazom ezt az önelégült, neveletlen kölyköt. Aizawa és Shintaro is meglepetten néznek rám. Utóbbi a csapás helyét fogja.
- Yuunak a körme alatti piszok is ezerszer többet ért, mint a te egész lényed! - ordítom a fiúra, majd szó nélkül otthagyom. - Aizawa. Neveld meg ezt a szemét kölyköt, mert így semmi jövője nincs az iparban. Végeztem. Máshol keresek modellt. - Kiviharzok az ajtón, meg sem hallva Aizawa kérlelését, hogy maradjak. Most egy dologra vágyom. Kimenni a temetőbe sötétedés után, leülni Yuu sírjához, és elmesélni neki, hogy milyen bunkó ez a Shintaro. Pedig igazán kár érte. Nagyon helyes kölyök!
|
|
