|
|
Szerepjáték
(Naruto)
| timcsiikee | 2009. 10. 14. 11:15:53 | #2131 |
Karakter: Sasori(Kigou bár)
Sasori:
Lehúzza rólam a sötét nadrágot, az alsót még fent hagyva, majd kacér mosollyal mászik le rólam, háttal állva az ágynak. Most meg hová megy? Ugye nem akar csak így itt hagyni kikötözve az ágyhoz?
Lágy ringással inog meg formás csípőre, s utána libben rövidke szoknyája is. Olyan látványban részesít engem, amit talán csak egy másik falubeli fizetős bárban lenne részem, s elégedetten morranok fel kis akcióján. Kioldja hosszú haját, ami beborítja egész hátát, de még így sem takarja el előlem csodás testét. Mikor megfordul és érzékien simít végig magán, még mindig nem hiszem el az egészet. Lehetséges, hogy tényleg az egyik legjobb nőt fogtam ki mára? Nagyon úgy néz ki… mázlista vagyok… Mohó tekintettel iszom a látványát, hogy kéretve minden pillanattal magáz izgatja nem csak fantáziámat. Démoni egy nő, ez az ami hiányzott nekem. Ujján kezd el ajkaival és nyelvivel érzéki játékot játszani, s pasi létemre „sajnos” túlságosan is vizuális alkat vagyok, s ha akarnám sem tudnám erekcióban visszafogni, ami valljuk be eddig sem volt nagyon elrejtve.
Egy utolsó hosszú nyalással végre már felém közeledik én pedig elégedett mosollyal felcsillanó szemekkel követem minden mozdulatát a kis vadmacskámnak. Ráül megint csípőmre, kezei testem barangolják be. Halkan sóhajtozok teste alatt, várva a következő lépését. Még akarom…
- Ne aggódj… most te jössz… - halkan suttogva ringatja meg megint rajtam csípőjét, s elfojtok egy nyögést. Lekötözött karokkal megpróbálok felhajolni hozzá, hogy majd’ szétcincálva csókolhassam meg, de ujjával terel vissza a párnára – Én irányítok… várd ki a végét… biztosítalak róla, hogy nem csalódsz majd… - másik keze alsómra tér, végigcirógatva vágyamon, teljesen megbizsergek, majd ahogy váratlanul markol rá, megrándul egy pillanatra egész testem, a plafonra szegezem tekintetem.
Dehogy oldozom ki magam. Már túlságosan is kíváncsi vagyok, s bár már veszettül kívánom, de van annyi türelmem, hogy kivárjam őt az utolsó pillanatig… Meg fogja érni, érzem.
Elengedi férfiasságom, majd ráül, s újabb ringatózásba kezd, míg lassan, és kínzó mozdulatokkal veszi le kicsi felsőjét. Eltakarja először magát, majd még haját is előre söpri, hogy tovább kínozzon, de nem hagyom magam. Lábaimmal megtámaszkodva az ágyon lökök egyet csípőmön, mire előre esik, karjaival mellettem támaszkodik meg, és minő „véletlen”… formás keblei épp farkasszemet néznek velem… Mrrr…
Nincs időm csodálni őket, azonnal lecsapok mellbimbóira, és halk kéjes morranással kényeztetem. Halkan felnyög, majd észbe kap, és visszaegyenesedik, de én csak csábos és elégedett mosolyt villantok rá.
- Rossz fiú vagy… - int le, mire vigyorrá szélesedik mosolyom. Én ezt nagyon jól tudom… de te sem vagy egy jó kislány… Hehe…
Egy macska kecsességével csúsztatja csípőjét egyre lejjebb, hogy lábaimra üljön, majd közéjük fészkelődjön, végig simítva testemen. Ingerelj csak… bőven vissza fogod ezt még kapni tőlem… És nagyon is élvezni fogod… Ahogy én ezt. Ahhh…
Apró mozdulatokkal gördíti egyre lejjebb alsómat, apró puszikkal hintve a bőrfelületet, majd mikor kemény vágyamnak teteje is elő bukkan már, csak arra koncentrálva cirógatja ajkaival, az őrületbe kergetve engem. Maga alá csúsztatja utolsó ruhadarabomat, majd kezébe veszi valómat, tövénél megragadva és csábosan méri végig. Tetszik? Hehe…
A tetejétől egészen az aljáig végignyal rajta, majd kis barátom társait is ízletes kényeztetésben részesíti… Ahh… honnan tud ez ilyeneket? Jesszus…
Halk kuncogással nyalint ismét felfelé, én pedig csak felsóhajtok ismét rá nézve. Látnom kell!
Körbe végig nyálával síkosítja be, majd mikor már a félhomályban is eléggé csillog, kisebb majd egyre nagyobb mozdulatokkal fogad forró ajkai közé. Bár az érzéstől hátra vetném a fejem felnyögve, de tartom magam. Sokkal élvezetesebb, hogy ha látom is amit érzek. Iszom látványát, ahogy néha lehunyt szemekkel, néha kacéran felkacsintva rám kényeztet egyre intenzívebben, míg meg nem feszülök… De ekkor abba is hagyja és kiegyenesedik, megnyalintva körbe ajkait.
Nagyon… nagyon gonosz… Hogy én ezt mennyire élvezem… Visszakúszik rám, szoknyája alá nyúl, majd most semmit sem takarva el előlem mutatja, hogy csinos kis tangáját csak arrébb húzza magát.
Vágyam síkosan a hasamnak feszül. Előre dől rám, mellei testemnek feszülnek, karjait is rajtam támasztja meg és gonosz mosollyal hajol arcomhoz, hogy forró csókot követeljen, és én vadul viszonzom kérését, majd egyszerre nyögünk bele, mikor egy lassú mozdulattal csípőjét lejjebb csúsztatja rajtam, és magába fogad. Ahh istenem… Kibaszott forró.
Mikor már teljesen magába fogadott végre, lassú ringásba is kezd csípője, majd a csókot megszakítva hajol egyre feljebb. A tempó fokozatosan gyorsul, karcsú ujjait mellkasomon támasztja meg, fejét megrázva libbenti haját hátra, de még így is arcába tapad egy-két kósza tincs. Őrjítő ahogy mozog körbe-körbe csípője, egyre jobban vágtázva a csodás beteljesülés felé. Arca a kéjtől torzul szépen, ahogy az enyém is, Már szinte teljesen kiegyenesedett rajtam, kezeivel újra izgatóan simít végig testén, majd fejét is hátra veti, néha előre hajol haját is előre majd vissza hátra csapva. Most még ez sem zavar, olyan jól csinálja, hogy másra igazán koncentrálni sem tudok, és nem is akarok.
Mikor már nem sok kell a csúcsig neki sem, hasamnál támaszkodik meg, s csak kéjtől rekedtes igenléseit hallom, majd mér pár csípőmozgás, és ő egy sikollyal míg és egy fojtott nyögéssel élvezünk el. Pár pillanatig még így marad, majd megint előre bukik megtámaszkodva mellettem. Egy vigyorral egy utolsó puszit hint ajkamra, majd lihegve fekszik mellém.
Egyik keze mellkasomon pihen, én pedig lassan szabályozom légzésemet.
Készülj cica, mert nekem most ennyi nem volt elég. Előle eltakarva vigyoromat oldom ki a bilincs zárját, majd egy váratlan mozdulattal most őt kötözöm ki úgy, ahogy ő az előbb engem.
Felé mászom, de az enyhe fáradtság mellett még bőven csillog a bujaság szép szemeiben.
- Most én jövök szépségem – vigyorgom ajkaiba, majd egy laza mozdulattal letépem szoknyáját a fehérneművel együtt. Arca nem is rezzen, s ezért egy csókkal jutalmazom, végigsimítva formás testét.
Gonosz egy nőszemély, eddig nem is érinthettem, de most ezt bepótolom rendesen.
Lassan letérek nyakára kis köröket rajzolva rá, kezem hasáról felfelé siklik, egyenesen kebleire, közben egy apró foltot szívva hagyok nyakán nyomot, majd haladok is tovább. Egyik kezemen két ujjam bőven nyálazom be, s míg ajkaimmal mellének egyik csúcsát, addig ujjaimmal a másikat kényeztetem lassú érzéki körözéssel, míg azok is meg nem merevednek. Folyamatosan sóhajtozik, ami örömmel tölt el, de még nagyon halk… Leszel majd hangosabb is még.
Folytatom lefelé utamat, apró csókokkal hintve lapos hasát, oldalán simítva végig, majd én is befészkelem magam lábai közé, combjának belső felét simogatom, majd ujjaim hegyével alig érintve is megcirógatom, mire ficeregni kezd. Remélem élvezed kedves…
Szemérmét először még direkt kikerülöm, majd felsandítok rá.
- Olyat kapsz tőlem, mint még senkitől – jelentem ki mohó vigyorral, majd mielőtt bármit is mondhatna, belé rekesztem a levegőt és a szót, nyelvem érzéki csapásaival. Még érzem rajta saját ízem is, és így sokkal élvezetesebb, de az ő ízét nem tudja még ez sem elfedni, egyszerűen csodálatos.
Közben végig arcát figyelem, hogy néha meg-megrántja a bilincset, és hol halkabban hol hangosabban nyög fel. Ahogy teste megfeszül, combjait leszorítom kezeimmel, már látom nem sok kell, még pár erősebb nyelvcsapás és máris sikollyal élvez el ismét, ívbe feszítve gyönyörű testét.
Mikor elernyednek izmai az utolsó pillanatig várok míg el nem múlik a külső orgazmusa hatása, és széjjelebb téve lábait dereka alá csúsztatom kezem, majd egy határozott mozdulattal hatolok belé ismét. Egy mély levegővételbe reked halk nyögése, szemei kicsit elkerekednek, s meg nem állva máris újra mozoghatok benne. Kegyetlen jó még mindig, ahogy forró teste körülölel, és nem csak nyálamtól síkos szervében könnyedén csúszkálhatok ki-be. Mondtam hogy visszakapod… Ahh…
|
| timcsiikee | 2009. 09. 26. 18:09:58 | #1943 |
Karakter: Sasori(Kigou bár)
Sasori:
Forrón és fullasztón csókolom ajkait, amit ő olyan vadsággal és hévvel viszonoz, amire már rég óta vágyom. Kell ez a nő… most…
Újra és újra visszahúz magához, még levegőt sem hagy venni. Egyre jobban tetszik, de ez nem jelenti azt, hogy hagyom magam áldozatként elejteni. Na nehogy a nyúl kaparintsa meg a vadászpuskát… A vadászpuska csak az enyém… a vadászé… hehe…
Mikor végre el tudok kissé hajolni tőle, egy elégedett mosollyal nézek rá.
- Nálam jó lesz? – kérdi buja vigyorral. Nocsak… ilyet sem hallottam még nő szájából. Szólni sem tudok, folytatja mondandóját -Ugye nem gondoltad, hogy szűzkislánnyal van dolgod? Ugyanis nem szabadulsz, amíg a magadévá nem teszel... – csábos ajkaira -ha lehetséges- még nagyobb vigyor kanyarul, majd egy apró vákuumot érzek, s a fülledt táncparketti melegből hirtelen kellemes hűs vesz körül. Mi a fene már megint?
- Te… ? – esik le azonnal. A teleportációra csak nagyon képzett ninják képesek… remélem nem egy csapdába sétáltam mert az nagy szégyen lenne… semmi erre utaló jelet nem vettem észre… eddig. Bár van egy olyan érzésem… hogy ez mégsem az… ha ismerne és miattam jött volna, nem fedte volna fel kilétét.
Viszont ez – még – nem jelenti azt, hogy nekem is el kell mondanom…
- Aha… mondhatjuk… de hol is tartottunk? – hajol arcomhoz, és elégedettem tapadok ismét ajkaira, de most nem viszonozza hosszan.
- Sajnos innen gyalog kell mennünk… a házamnál nem lenne jó feltűnést kelteni – nekem még ház sem kell… sem ágy… csak te… de közölni ezt megint nem tudom, mert újra csókol. Hihetetlen egy vadmacska, teljesen biztos, hogy nem idevalósi, még a közelbe sem. Nekem akár ennél a fánál is jó, aminek épp nekilök, de megragadva fordítom az ő hátát a törzsnek, szó szerint ugrik ölemre, és átkulcsol lábaival. De valami rosszat érzek. Visszafojtott chakrákat, és alig telik el pár pillanat, a teleportálás füstje vesz minket körbe. elugrom tőle, és ő is így tesz, majd mikor hátat fordít, és felpattanok a dús fa lombjára az egyik legfelső ágra, és onnan figyelem tovább a jelenetet. Még szerencse, hogy eddig is chakrapalástot használtam.
- YUME! – hallok egy mély dörrenést. Hmm… ez vajon a neve lenne? – Riadó!
Ahogy oszlik a füst, úgy látom, hogy konohainak, és mind ANBU-k… azt hiszem Yume civilben volt.
Ha arra lenne szükség, talán mind letudnám győzni. De felesleges időpocsékolás lenne. Valami most sokkal fontosabb. Még mindig nagyon kell nekem.
Mivel egy ANBU-ról van szó, esélytelen lett volna egy nyomkövetőt elhelyezni rajta. A chakrafpnalakról nem is beszélve mert nem lehet a végtelenségig láthatatlanul hagyni őket. Nem marad más… követnem kell.
- Igen? És mi a gond? – kérdezi hivatalos hangon, teljesen más az arca, még az alkohol adta pír is eltűnik. De lehet ezt csak a sötétség teszi.
Társai leemelik a maszkot, majd vigyorogva dőlnek össze… pasik…
- Hogy nem hoztál magaddal – szólal meg az egyik, közben bekap egy szalmaszálat.
- Idióták! – ordítja le a fejüket – Ezért kellett rám hoznotok a szívbajt? Miért vagyok felszerelkezve?
- Mert nem lett volna elég hiteles, és nem veszed be – szól be egy másik, akinek az orránál van egy kötés. Mit ne mondjak… barmok. Pedig én is pasiból vagyok, és talán viccesnek is tartanám ha nem az én szórakozásomat cseszték volna el. Remélem minél hamarabb elhúznak.
- Látom a kis haverod ijedtében eliszkolt… nem is látom a nyomát – szólal meg végül a harmadik is és a háta mögé néz. Hehh… úgy néz ki ő a legidiótább közöttük. Bár ebből látszik, hogy nem vettek észre… helyes.
- Most húzzatok innen, mielőtt leverek valakit – ökölbe szorul Yume keze, annyira dühös már, hogy látom körülötte az ingerült chakrát áramolni.
- Jól van, jól van Yume-chan… átvedlünk és belesünk abba a bárba ahonnan jöttél. Ha akarsz gyere vissza… - int megint az első, majd elindulnak. Az én kis vadmacskám bosszankodva áll még a fa alatt egy darabig, majd egyet ököllel csak be,e káromkodások közepette. Már épp indulna, nem tudom merre, mikor néma könnyedséggel pattanok le a fáról.
- Szóval Yume mi? – támasztom meg vállammal a fát, karba téve kezeim és egy mosolyt küldve felé.
Hirtelen fordul meg, talán meglepődik azon hogy lát még. Azt hitted ilyen könnyen megfutamodom cica? Nem ismersz még… És nem is kell ismerned… csak nyögnöd majd. Hehe…
- Igen idegen – tudom mire céloz, de nem árulom el neki a nevem, lehet elég hírhedt vagyok már Konohában is. Amit kétlek. Jiraija hírszerzőjét még nem láttam a közelben. De fő a biztonság – Hát te hol voltál eddig? – teszi csípőre kezeit, és kecses kis pózban áll meg. Mi akar ez lenni? Számonkérés?
- Hm… - húzom félmosolyra ajkam, majd kinyújtom egyik karom, chakrafonalakat vezetve vállába én combjába, majd magam felé rántom, hogy a karjaimban kössön ki a kis édes.
Kezeim derekára csúsztatom, és erősen tartom. Meglepett tekintete különösen csillan az esti fényben, talán azt próbálja ő is összetenni, hogy mi fajta vagyok és honnan… Nem lesz nehéz kitalálnia… a bábtechnika egy helyről származik…
- Te… - kezdené, de sármos mosollyal és mély dörmögéssel vágok közbe.
- Hol is hagytuk abba? – nézek mélyen a szemébe, és egyik kezem felcsúszik a hátára, hogy mellkasát is az enyémbe préseljem, kézfejem hosszú haja simogatja, végül kissé oldalra biccentem fejem, hogy azonnal egy mélyebb csókkal bódíthassam ismét el. Eddig felső testemen feszülő kezei felsimulnak nyakam köré karcsú ujjaival a hajamba túr, és egyik lábát máris a csípőmre teszi. Hát ő sem mai csibe, de ezt már tapasztaltam is.
- Ahogy látom, a kis haverjaid már a bárban csücsülnek… szóval… a szállásod szabad – vigyorgok élvetegen ajkaiba, szememből süt a pajzánság.
- Nem haverok… seggfej beosztottak, csak arra jók, hogy engem fárasszanak… de elég a dumából… - nyögi a végét, majd belemarkol hajamba, és kissé erőszakosan ránt magához még egy csókra. Annyira vad és őrjítő… Waahh…
- Mutasd az utat… - nyögöm mély hangon, miközben letérek nyakára, s újra érzem azt a szokásos vákuumot amit a teleportáció okoz, és egy teljesen sötét szobában találom magam, vele kettesben. Tökéletes… nem szükséges, de kényelmesebb és diszkrétebb. Hirtelen hátralök, de egy ágyon találom magam gyorsan rám is pattan, combjaimra ül, hogy kioldhassa nadrágom, de mielőtt teljesen végezne vele, megragadom csípőjénél és fordítok a helyzeten, így már én térdelek felette, heves csókot követelve, kezem bebarangolja egész testét végigsimítom minden porcikáját. Ő is hasonlóképp tesz, de már a pólót ráncigálná rólam. De sietős a kicsikének… De igaza van… Mrrr…
Feljebb húzom az ágyon hogy kényelmesebben férjünk el, pólóm ajlát gyűrögeti felfelé. Én még nem vesződöm ruháival, amúgy is kevés van, egykettőre le tudom kapni majd róla. Erősem megfogva vállaim fordít most meg ő, kacér vigyorral ülve csípőmre, előre hátra ringatva magát. Kéjesen morranok fel és már rántanám vissza magamhoz, amikor ő maga hajol le csókért, közben felhúzza pólóm, én pedig segítve emelem fel karjaim, amik beleütköznek a rácsokba, és mikor épp karomról húzná le az anyagot, azt veszem észre, hogy hirtelen egy fémes hang cseng fel, majd csuklómon recsegve kattan egy hideg anyag.
- Mi a franc? – morgom ajkaiba, lihegve húzva el tőle fejem, de csak egy még bujább mosolyt kapok válaszként, mint eddig. Imádnivaló züllött nőszemély…
Az apró kulcsot, ami a bilincset nyitja, rákattintja nyakláncára, majd alig érintve nyal végig ajkaimon.
- Most megtudod, milyen ha egy igazi nő kényeztet… végig… - kéjes nyögéssel ér véget mondata, amibe még merevedésem is beleremeg, pláne a gondolatba. Ha lehetséges egyre jobban tetszik nekem ez a lány. Még pár ilyen meglepetés, és elrabolom, magammal viszem, hogy csak az enyém legyen. Ki tudnék szabadulni, de két dolog miatt nem teszem meg… Az egyik, hogy látni akarom mire is képes, biztosan nem fogok csalódni. A másik… az ujjaimmal bármikor irányíthatom, ha rosszra fordulna a dolog. De nagyon remélem, hogy az első dolog fog bejönni. Felemelem fejem, mert már nem is látom magam felett, épp egy játékos macska kecsességével húzza le nadrágom, és pedig egy elégedett mosollyal emelem meg csípőmet. A saját házi vadmacskám leszel esküszöm…
|
| timcsiikee | 2009. 09. 02. 23:09:39 | #1742 |
Karakter: Sasori(Kigou bár)
Sasori:
Unalmas egyhangú népek. Tele szűzi kislányokkal, akik vagánykodni szeretnének.
Unom az ilyet. Bárhova megyek, kikapcsolódásképp, vagy hogy csak kipihenjem egy Jinjuuriki megszerzését, mindig ilyenekkel futok össze. A mai fiatalság már nagyon elfajult…
Na most meg olyan voltam mint egy vén… remek…
De ez az igazság. Sok fiatal lányka eljár szórakozni, de amikor komolyabbra fordulna a dolog, elmenekülnek.
Csalódott sóhajjal lépek be egy hétvégi kis bárba, minden gondolatom ellenére. A remény sosem hal ki, talán ma szerencsém lesz, és végre kielégíthetem vágyaimat, mert ha nem, valakinek nagyon rossz lesz ma. Egy kissé laza, fekete póló pihen felső testemen a köpeny helyett, nem lenne előnyös ha bárki felismerne az által. Semmi esélyem nem lenne.
Körbenézek, fiatal még az idő, csak nem rég sötétedett be, addig leülök a pulthoz, és iszom valamit.
Kikérek egy egész üveg Sake-t, egy pohárkát hozzá, majd hátat fordítva a pultnak könyökölök fel rá, és töltök. Csalódottan látom, hogy ugyan azzal kell szembenéznem, ami miatt ingerültebb is vagyok.
Kislánykák… Belefáradtam a lassú csábításba, és a becserkészésükbe. Nem mondom, hogy nem élvezetes egy szűz kislányt betörni és megrontani, mert nagyon is az, de már belefáradtam… Most valami új kell nekem, valami könnyedebb. Kár hogy ritka… Majd meglátjuk mi lesz.
Mikor épp az üveg felénél járok, már kellemesen melegem van, a zene sem érdekel mi szól konkrétan, csak menjen valami kis hangulat adó. Sok fiatal már táncol egy kis italtól, látszólag jól érzik magukat… csak én nem… Unatkozom. Ha nem jön valami izgalom addig míg meg nem iszom ezt az üveget, valakit a sötétbe kiráncigálok magammal és…
Végszóra, belép egy fiatal nő. Hosszú barna haján megcsillannak a fények, körbenéz, majd lassú léptekkel a mellettem lévő székre tipeg.
Hmm… Gondolatban elvigyorodom… Micsoda kirívó rucija van a drágának. Vajon mindig ilyeneket hord, vagy csak kivételes alkalmakkor?
Lapos tekintettel követem útját, mintha észre sem venne úgy ül le mellém, és a pultosnak csap egyet.
- Egy sakét kérek! – dörren a hangja. Hmm… Ideges? Nem látszik rajta. De… Jól hallottam mit kér? Ez az este kezd egyre érdekesebb lenni… számomra.
- Helló… - fordulok oldalra a székkel együtt, egyenesen felé nézve, az üvegem és pohárkám letéve a pultra. Legördíti torkán a kikért italt, majd egy enyhe fintor után felém sandít, csillogó kék szemeivel. Halvány mosolyt erőltetek arcomra, mire ő ajkai is mosolyra húzódnak és felém fordul teljes testtel.
- Mit szeretnél fiú? – könyököl fel a pultra, fejét megtámasztva. Kissé összeráncolom homlokomat.
- Ne hívj fiúnak… idősebb vagyok mint látszik – válaszolok lenyugodva, majd töltök magamnak.
- Hm… - konstatálja válaszom, majd keresztbe teszi kecsesen a lábait – értem… - mosolya szélesebb lesz, ahogy látja, minden fintor nélkül iszom meg az adagom.
- Talán kérsz? – húzom gúnyos félmosolyra szám.
- Naná – és már tartja is poharát. Nem szívbajos a kiscsaj… tetszik… Töltök neki is, majd kérek két újabb üveggel. Szép estének nézünk elébe.
- Látom nem a faluból való vagy… ezek a lányok annyira nem bírják az italt.
- Jó a szemed – vigyorodik el, majd egy könnyed koccintás után újabb pohár fenekére nézhetünk.
A sokadik pohár után végre megered a nyelve, zabolátlanul hadarja, milyen unalmas küldetésen van és a többi és a többi.
De engem ez nem nagyon érdekel… Sokadszorra mérem végig formás testét, Kivillanó combját, kebleit, karcsú kezét és arcát. Kék szemei valami kápráztatóak ebben a halvány fényárban.
>>zene<<
Ahogy telik az idő, hangosítják fel a zenét, ami kissé zavaró, nem csak számomra. Itt az ideje, hogy lassacskán eltűnjek, semmi kedvem a táncoló tömegben nyomorogni.
- Ez az… - csapja össze tenyerét, majd lágyan a ritmusra ringatni kezdi csípőjét, lehunyt szemekkel.
Ó ne… Rosszat sejtek. A gondolatra megforgatom szemeim – Gyere – fogja meg karomat, miközben feláll a magas székből, és már húzna is a tömegbe.
- Még mit nem? Utálok táncolni… - kegyetlen mosollyal válaszolok. Nincs annyi ital, hogy én táncoljak… Lusta vagyok hozzá…
- Ne gyerekeskedj! Nyomás – erős karjaival akkorát ránt rajtam, hogy szinte rá esem, de folyamatosan húz maga után. Megáll az eszem… Azt hittem lesz egy jó kis estém… erre itt kötök ki. A sok riszagép között. Fehh…
Ennek a lánynak még a nevét sem tudom, de már azonnal táncolni hív. Ez már majdnem rosszabb mint egy kislány fáradalmas betörése. Kacér mosollyal kezd el táncolni körülöttem, ezzel ösztökélve engem is mozgásra… de azt aztán várhatja. Viszont… túl izgató kezd lenni az, amit csinál. Eddig karba tett kezekkel álltam, de most leeresztem őket. Hátat fordít nekem, közelebb lép, lassan fel le kezd mozogni csípője, majd megfordul. Megfogja kezeim, és a derekára teszi, majd ismét mozogni kezd. Lábaim közé lép, behajlítja térdeit, vállamra teszi kezeit. Közelebb simul, ezzel pedig egyre jobban csak tüzel fel, észre sem veszem, de lassan már vele mozgok, ránt magával az érzés. Félig lehunyom szemhéjaim, úgy nézek rá. Kell nekem ez a lány. Arcán még mindig buja mosoly csücsül, fényes ajkaira tapadnék, de egy könnyed mozdulattal szakítja ki magát elgyengült karjaimból, és folytatja táncát. Ez játszadozik velem? A kis pimasz… de megkapja még a magáét.
Átkarolom derekát, magamhoz húzom, és csodáknak csodája… táncolni kezdek vele.
A vadmacskát csak így lehet zenés ketrecéből kicsalogatni. Jól irányzott léptekkel a tömeg szélére vezetem, várom hogy váltson a zene, majd a kellő pillanatban kirántom az emberek közül, és a legközelebbi falhoz „lököm”. Közvetlenül szembe állok vele, két kezem a falnak támasztom, és elzárom a menekülés útját, de arcát figyelve, talán nem is akar menekülni.
- Ugye, hogy nem is olyan rossz a tánc? – kérdi önelégült vigyorral, majd felfűzi karjait vállaimra, és ahogy megfeszülnek, érzem hogy összekulcsolja ujjait.
- Még mindig utálom – hajolok közelebb, és ajkaira susogom. S kissé meglepődöm, de ő hajol fel egy vad csókért, hajamba túrva. Mrrr… Ez már sokkal jobb. Hagyom átadni magam az élvezeteknek, egyik kezem leemelem a falról, és oldalát simítom fel és le, végül csípőjén állapodom meg. Háta mögé csúszik kezem, úgy vonom közelebb magamhoz karcsú testét. Nem bírom a csókot abbahagyni vele, folyton visszaránt és nem enged, fogva tart puha ajkaival, de mikor már ő sem bírja, lihegve válik el tőlem, felcsillannak rám türkiz szemei. Én innentől már nem állok meg az ágyig kedves, készülj fel.
Nem nyugszom, míg meg nem kaplak. Gondolatomra sármos kis vigyorra húzódik szám, tekintetemmel sugallom felé minden gondolatomat. Ajkai résnyire nyílnak… talán mondani akar valamit… Türelemmel várom…
Nem menekülsz…
Szerkesztve timcsiikee által @ 2009. 09. 03. 15:23:39
|
|
