Karakter: Mac Glowen/Damon/Dante
Megjegyzés: (Hugimnak)
Egy újabb átalvatlan éjszaka, mert tesztelnem kellett embereket, hogy jöhetnek-e a boltomba vagy sem. Ám bekéne vásárolni ruhákból, mert eléggé kimenőbe vannak meg el vannak használva amit itt vannak raktáron. Nagyot sóhajtok, majd minden alvás nélkül megyek felöltözni, de ezúttal már Macként.
Felveszem a kedvenc ruhámat, majd irány a bevásároló központ, ahol mindent lehet találhi ruháktól kezdve kajáig mindent, mert be is kéne vásárolnom.
Beszállok a kis kocsimba, majd szépen el indulok a bevásároló központ felé, hogy az eddig megkeresett pénzem egy részét elköltesem a kurváimra, na meg magamra. Hajtok mint az őrült a célom felé. Szerencsére egy rendőrrel sem futottam össze, aminek nagyon örülök, bár nem mintha annyira nagy gondom lenne velük, mert már ismernek eléggé így lecsukni sem fognak, mert tudják mi a helyzet velem. egyszer próbálkoztak a lecsukásommal, de akkor sem jött össze, csak nem tudom hogy miért. Nem emlékszem semmire. Damon biztosan intézett valamit, hogy jó legyen nekünk.
Nem sokára meg is érkezek az úticélomhoz. Leparkolok, majd utána szépen elindulok a központba, hogy szét nézzek és esetleg hátha találok megint olyan emberkét, akit betudnék cserkészni az üzletembe.
Felmegyek az emeletre a nőiruha boltba, ahol szét tudok nézni, hogy mik vannak, meg hátha találok egy kicsit nőiesebb pasikat, akiekt betudok cserkészni.
- Jó napot uram segíthetek valamiben? – jön oda hozzám az egyik eladó mooslyogva, amire vissza mosolyogok finoman.
- Csak a barátnőmnek szeretnék bevásárolni, mert megkértek rá. – magyarázom neki, amire bólint.
- Akkor kérem kövessen mutatom a felkínált lehetőségeket. – elkezd vezetni, de az én szemem leginkább a bent lévőkön akad meg, hogy felmérjem ki mennyire lenne alkalmas egy kis munkára.
Az egyik vevőn meg is akar a szemem... Vékony alakja már szinte mondhatni, hogy egy nőitest, amit látok, de még sem... Csábíó ajkakkal és édes mandulavágású szemekkel rendelkezik, aminek a színe különleges, de annál szebb... Hosszú Fekete haja van, ami mint a sejem onlik le egészen a derekáig... Mintha nem is evilági lény lenne, de majd én kiderültem, hogy valóban az...
- Uram. – hallom meg az eladó nő hangját, mire felé fordulok.
- Bocsánat, de mindjárt visszajövök. – mondom neki, majd vissza fordulok a kicsikém felé és mrá alig várom, hogy hozzá szóljak vagy érhessek olyan késztetést érzek hogy megfogdossam elmondani nem lehet.
Odasétálok hozzá.
- Gyönyörűen néz ki. – szóllaok meg, mikor odaérek hozzá, majd végig simítok a haján, ami akár a selyem még tapintásra is. Biztos, hogy ez a saját haja?
- Köszönöm a bókot igyekszek. – villant rám egy olyan kacér mosolyt, hogy ha így folytatja tovább, akkor itt fogom ebben az üzletbe magamévá tenni.
- És még ahogy figyelem a modora is illedelmes. – kezdem dícsérni, amire teljesen büszkén húzza ki magát.
- Hogy maga milyen figyelmes. – lép közelebb és az ujját a mellkasomon simítja végig, amire csak elmosolyodok. – Nem szeretne meghívni egy italra? – Hmmmm. Ez már sokkal jobb, mint gondolná az ember.
- Örömömre szolgálna. – vigyorodok el. – De ha így folytatja tovább, akkor még a végén olyat teszek, amiért lehet mindkettőnket lecsuknának közszemérem sértésért.
- Ohhh és azt mis meg nem szeretnénk. – mondja, még mindig kacérkodva.
- Nagyon gyönyörá de egyben peverz egy fiúcska vagy. – állapítom meg, majd kimegyünk a boltból, hogy egy itel erejéig meghívjam és utána meg lefektetve tudjam megtapasztalni milyen, majd az üzletembe kényszerítsem.... Hát igen a ruha vásárlás, meg a kaja vásárlás későbbre marad, mert ez a kicsike minden figyelmemet elveszi.
|
