|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Hiyahiya | 2010. 06. 30. 13:03:30 | #5815 |
 Karakter: Yuuta Takayaki (beceneve: Yaki)
Yaki:
Szemei úgy kavarognak, mint a viharos égbolton a villámokat szóró felhők, s kábé olyan a pillantása is, mert a hátamon úgy állnak fel a pihék mustrálástól, mintha belenyúltam volna egy pár wattos konnektorba. Höhö... ráharaptál cápa beállítottságú, vajszívű kis halacskám? Oh, hát te is pasiból vagy, és ha legbecsesebb testrészedről van szó, viszlát idő viszlát tér, máris vetődsz hogy belém szúrhass egyet a fullánkoddal...
- Gyönyörű – közli velem a nyilvánvalót mély hangján úgy, mintha minden hangért megküzdenie kéne, mielőtt vadállatias ordítással rá,m ugrik, és vadul meghág. De... mivel akrobatikus reflexeim fejlődtek ki az évek során, úgy menekülök, mint kicsi gazella a kezdő oroszlán elől... gyorsan és ideg tépve. Pusztán csak azért nem látszik arcomon az, hogy úgy dobog a szívem, mintha épp maratont futottam volna, mert hála tökéletesre idomított mimikámnak stresszhelyzetben is bájos marad... mert bizony a mellkasomból kis híján kiszakad szívecském, mert az a tekintet, mait épp villogtat őrültek módjára, nem a legjobbakat mutatja időközben megjött női előérzetemnek.
- Köszönöm – hintem el aranyosan, s a lehető leghuncutabb szemcsillogtatással terelgetem vissza ingem puha anyagot testemre, hogy a csúnya bácsi, nehogy farkas módra onnan harapjon ki egy darabot kezdésként. Na, nem mintha attól félnék, hogy itt a kőkorlátnak döntve meghúz, vagy valami neeeem... Masashi maci és Reito nyuszi itt van, szóval no para. Csakis akkor fogok parázni, ha az arcomba egy pisztoly cső villog, vagy ha a ruhám már jobban tehető a konfetti és egyéb dekoratív elemek közé, mint a ruhaneműk közé.
- Nekem is van, később megmutatom. – osztja meg velem ezt az apró célzást arra, hogy a mai este folyamán szívesen ágyba vinne már, hogy egymás tetoválásai mellett egyéb információkat is megosszunk egymással. Na igen ez a „majd megmutatom én is mert nekem is van” sokszor előfordult már a munkám során különböző testrészekre, és eddig lám mindig megúsztam, hogy látnom kelljen. Most is okos leszek és ha netalántán mégis mutogatni valója támad, olyan aljas módon húzom el a csíkot, mint egy cica az egérgyilkosság helyszínéről... nem én vittem a küszöbre. Csak azért véres a bajszom, mert kechupot nyaltam...
De mielőtt még a kétségbeejtő menekülésre kerülne a sor, szórakoztassuk tovább a bácsit, hadd legyen később belőle szép hasznunk és summánk egyaránt. Na nem mintha haszonhajhász lennék... ugyan! Hát az arcát is élvezet nézni. Ahogy azon a jóképű pofin hullámzanak a mimikai hullámok a „megduglak de menten” és a „tejóég” között, az nagyon vicces.
Könnyedén pördülök felé, zöld szemibe játékos kis szikrákkal kezdek ingem begombolásába, karcsú ujjaimmal gonosz módon meg-meg lebbentve a finom anyagot, hogy hófehér bőröm néhány fincsi részlete feltárulkozzon éhes tekintete előtt, amivel úgy vizslat, mint egy farkas a friss barikát, amit mély morranásával is megerősít. Látom rajta, hogy nagyon bejön neki a mézesmadzag technikám, csak épp az a kérdés meddig... mert ugyebár nem mindegy, hogy aji előtt vagy aji után szándékozik megrakni, mert ha nem kapok semmit fájó szívvel koptatom le. Vagyis... nem. Ez a pasi kell a trófeáim mellé, és ahogy elnézem ő is épp ezen tanakodik így két szemmel evés között. Nagyfiú... ha kell valami nyisd kis a szád, és hörögd el... ha tudod... hehe...
Ám amikor hosszú ujjai már hajamba kúsznak, erős teste a korláthoz szorít, fejemben már szólnak a vészcsengők, de úgy döntök most még nem hallgatok rájuk. Egy kis kóstoló még inkább vonzza csak... tök szűz meg nem vagyok. Jó a nyelvtechnikám, szóval észre sem fogja venni, hogy hátsó tájékon, olyan hamvas vagyok, mint a tavaszi virágocskák a rétecskén...
Hagyom hogy ajkacskáimat birtokba vegye, hogy nyelve dominánsan törjön számba, s isteni játékával csábítson engem is kábaságra... nem kis pályás a pali az tuti...
Durva, igazi férfias vadsággal csókol, minden porcikámban széttérjed valami forró bizsegés, amit eddig még csak nem is éreztem egy szimpla smacitól. Szám minden centijét kitapogatja, izmos teste szinte a kőbe présel, érzem hasamon vágyát, a levegő sec-perc alatt felhevül körülöttünk, alakom elgyengül és egy percre úgy érzem, hogy az ami ebből a pasasból belém árad, nem egyszerű vágy, hanem valamiféle méreg, amivel elkábítani készül... olyan, mint egy kígyó. Csak épp... itt nem méregfogai vannak, hanem halálos csókja... na az is biztos, hogy most az egyszer a megérzéseim nem csalnak. Jó pasi, sok zsé, extra veszély... ha nem jön valaki.... ha nem jön valaki, itt kefél meg és én hagyni fogom... basszuskulcs...
- Takamo. – dörren egy ismerős mély hang a hátam mögül, s bennem hirtelen ismét kigyúl a főnököm iránti határtalan szeretet, mely abban nyilvánul meg, hogy mikor Takamo-sama végre lecuppan csodás számról olyan szeretet csillog szép szemeiben, amit még a Csillagszemű Juhász is megirigyelne... ember úgy nem szereti a főmuftiját, mint én!
Hát hogy nekem milyen mázlim van! Persze, az is nyilvánvaló, hogy a hancúr után először Reito nyuszinak jutott eszébe utánam futni, ugyan is bennünket összeköt az ukék telepatikus szenzora, s ha épp azt szimatoljuk, hogy valaki tüzelni készül, mint egy szuka kutya, futunk, hogy gyorsan és hatékonyan távolítsuk el a személyt épp aktuális partnerünk segítségével. Köszönöm! Köszönöm! Ezért ingyen túlórázom egy hétig! Az túl sok... négy napig! Tökéletes... így még pont jut elég borravaló egy kis vásárlásra...
- Masashi? – érdeklődik mély hangján, arcán széles nem túl sok jót sejtető mosollyal Takamo-sama, kék szemi úgy kutatják munkadóm, mint egy nagy macska a másikat, aki épp a vacsiját akarja elvinni... nos ez nagyjából így van. Persze én szépen teszek úgy- egy ideig- hogy nincs ellenemre oldalmelegítőt játszani, mert azért a látszatra adni kell... ne higgye már azt, hogy futhatnékom van a közelében. Nem félek tőle, de fúrja az oldalam az a megmagyarázhatatlan érzés, mielőtt most jött el az ideje, hogy sok év után először úgy cumizzak, mint a torkos borzocskák...
Nyelve nedves csíkot szánt kipirult arcomra, érzem ajkain, hogy még mindig ott ül az a jól mulató mosoly a szája szegletében, ami nekem perpill nem sok jót sejtet. Hogy miért nem? Mert ha egy yakuza egyszer így vigyorog, annak három oka van. 1. Kinyírtam az ellenségem, 2. sok zsém van, 3. meg van a mai lepedőgyűrő társam, akit bárhogy próbálnak elorozni előlem, nem fog menni, mert kábé olyan erős halálsugarat bocsátok ki, mint chernobilban az atomsugárzás.
Na de jó... de no para! Itt van Masashi, hős megmentőm, aki az én és a pénztársága reményében kivisz innen, mert ha nem akkor én sem de a kárpótlási pénztől fogyó számlája sem lesz boldogabb.
- Engedd el. – adja ki parancsot főnököm, s én mint engedelmes kis cica már loholok is a gazdihoz, hogy megsimogasson, amiért ügyi voltam. Jutalomfalatként pár fincsi bankót kérek zsebem legmélyebb bugyraiba...
- Miért is? – kúsznak a jég herceg sápadt ujjai derekamra, hogy nemes egyszerűséggel oldják, minden menekülési problémámat, amik eddig felvetültek bennem. S mivel nincs mit tenni, csendben megadóan bújok ismét oda, halkan dorombolva, mielőtt eldádáznak... nem ajánlatos játszani. Ez a helyzet a szokásosnál is komolyabb, és ilyenkor jobb, ha tarom a pici szám, mielőtt még pisztolycsővel turkálják meg a nyelőcsövemet. Azt nem szeretném... a fémnek rossz íze van. Csókolóztam már nyelvpiercinges palival...
- Indulunk, és ő velünk jön. Ne rúgd fel a megegyezést, Takamo. Megígérted, hogy...- hadarja életem legszebb szavait Masashi-sama, ám mielőtt még végig mondhatná imának is eladható szóáradatát, gondos házigazdánk olyan óceán mély nevetéssel szakítja félbe, melytől egy percre még a levegő is bennem reked... ez határozottan kezd nem jó lenni. Uke szimatom azt súgja, hogy ennek kábé annyi jó vége lesz, mint egy két végén égő gyertyának.
- Semmit sem ígértem. – jön az egyszerű felvilágosítás kliensemtől, amitől egy másodperc alatt válik ice teává a vér az ereimben. Mi van? Nem ígért semmit? Én azt hittem, hogy megállapodtak... na igen. Ilyenkor jön el az a pillanat, amikor átkozom magam, amiért nem tudok néha hallgatni arra a kis józan hangra, aki a „PÉNZT!” kiáltások mellett néha-néha megemlíti, hogy abba kéne hagyni mielőtt szűz hátsóm már többé nem lesz az. Megfeszülő idegekkel figyelem főnökömet, ki szinte vérre menő farkasszem viadalt vív Takamo-samával, kinek ez a csepp könnyfakasztó pislogás mentesség meg sem kottyan, ha én, mint ma esti áldozata, kezeiben tartott eszközeinek számát gazdagítom. Hurrá.. - Tik-tak-tik-tak – duruzsolja a gleccserek királya halkan, hatalmas tenyerében ujjaimmal, hogy mindegyiket megszeretgesse egy kicsit, míg a válaszra vár... nem érek rá azzal törődni, hogy épp a bőröm bizsereg tőle, mintha forró vízbe nyúltam volna, mert főnökömmel szemezve tartom magamba a levegőt arra az idegtépő másodpercre, míg eldől benne, hogy itt hagy szenvedni vagy kedvesen kiment, hogy hálás lehessek neki... ne legyünk pesszimisták, de azért egy B tervet így is kieszelek. Muszáj lesz, mert annyival én is tisztában vagyok, hogy az üzleti egyezségeiket csak miattam nem fogja felrúgni, pláne ha a mostani jóval húzósabb és drágább akció, mint az eddigiek. Oké... itt hagyhat, de a fizetésemet hetente valami széppel megemeli.
- Ne... ne hagyd itt neki...!- próbálja meggyőzni Reito baba, s én legalább ezzel a gondolattal élve próbálom rávenni munkaadóm, hogy hallgasson kis nyuszkójára, vagy tíz körömmel esek neki, és felismerhetetlen tésztaállagra szabdalom. Már izzítom is karmaimat, mikor egy mély sóhajjal megragadja szegény kincsét, hogy el vágtatva hátra hagyhassanak egy nagyon hosszú és bugyiból kibeszélős éjszakára. Na szép... pedig kezdtem reménykedni, hogy ma este nem kell még bevetnem legaljasabb kis módszereimet a kan csillapításra.
Halvány kis mosoly varázsolok pofimra, mintha az imént stresszhelyzet egy cseppet sem lett volna hatással rám, s mint tapasztalt ágyneműakrobata, tudva, hogy mi vár rám előre örülök kis barátja megismerésének. Vékony ujjaimmal kényelmesen fűzöm ujjaim körül hosszú, ében tincseit, magamba szívva a belőle áradó, kesernyés illatot, amely a lehető legrosszabb gondolatokat váltja ki belőlem... igazából most már jogom lenne pánikolni, de tartani kell benne az illúziót, miszerint én egy olyan belevaló fiúcska vagyok, akit nem lehet holmi végig szexelt éjszakával és „másnap még ülni sem tudsz” szövegekkel ijesztgetni... pech. Ezt így hívják. De nem gáz! Okos és nagyfiú vagyok! Megoldom! Mert ha innen szűzen kikerülök, akkor diplomát fogok kapni átverésért.
- Gyere, köszönjünk el a vendégektől, aztán körbevezetlek. Tetszeni fog a házam... – vezeti fel kis tervét azt illetően, hogy a mai estét itt töltöm, az ágyában, s mindezt olyan rosszat sejtető pajzán vigyorral melytől nem, hogy a bugyim sikítva fut le rólam, de még az összes szín is elhagyna, ha nem lenne olyan jó a pofi igazításban. Rosszul sejted, szépfiú... én ma itt semmit nem fogok csinálni, csak enyhén az ujjaim köré csavarlak. Hehe... Nyah, kezdjük is el... hogy milyen egy dög vagyok...
- Abban biztos vagyok. A jó ízlésedről már meggyőztél, Takamo-sama...- lehelem halkan apró tenyereimet mellkasára simítva lágyan, kitapogatva kemény mellizmait magamba hozzá éve azt az apró kis kiegészítést, miszerint „már akkor amikor engem választottál játszópajtásnak”, s ahogy elnézem zöld íriszeim huncut csillogásából ő is pontosan tudja elindított gondolatom végét... hahh egy pöpp egoizmus így a szorult helyzet idején. Jót tesz az önbizalom. Bátrabban kezdek ki vele... hihi...
- Akkor nyilván tetszeni fog, amit látni fogsz. – dörmögi még utoljára, mielőtt neki kezdenénk a pornépség eltüntetésének, én pedig halkan felkuncogva nyalintom meg ajkaimra csusszanó ujjait, melytől egy indiszkrét hördüléssel esne nekem ismét, ám én pajkos kis kacsintással simulok oldalához, mint egy kis cica halkan dorombolva, mielőtt rádob a korlátra és innen integet kis barátainak búcsúajándékként...
- Ne várakoztassuk meg a vendégidet, Takamo-sama... hiszen van még egy kis dolgunk... kettesben...- hintem el lágyan, utolsó szavaimat épp annyira, hogy hallja, s hogy ez elég legyen ahhoz, hogy az arcán kiélesedő kis vigyor még szélesebb legyen szemeinek sötét villogásával együtt. Ohoo... hát fején találtam a szöget, mi? És akkor most jön az a pont, hogy a bácsi innentől tényleg azt hiszi, hogy én is benne vagyok a dolgokban Végül is... nem is mondtam, mit csinálunk kettesben... mondjuk azt még én sem tudom, hogyan fogom ezt megúszni, de van rá szűk 45 percem, hogy kitaláljam. Ha egyenesen a hálószobába visz akkor 10 percem. Gyerünk Yaki... légy nagyon okos fiúcska, és olyan jó indokot találj, amiért vállalja, hogy kiereszt a karmai közül, annak a veszélyével, hogy többé nem tud majd becserkészni... be tud, de ahhoz sok csekket kell megírnia... hehe...
Végül is a szüzességemet egy jóképű. Jó testű, gazdag palinak adnám, aki csodás papucsként funkcionálna számomra, szóval... az utolsó kitétel kivételével ő mindegyiknek megfelel. Csak az a gáz, hogy én annál sokkal többet érek, hogy egyszer felpróbáljon. Talán... egyszerűbb lenne, ha véletlenszerűen nyögném be, hogy szűz vagyok... akkor hátha hagyna a francba. Vagy nem... lehet, hogy csak feltüzelné... mindegy a lényeg az, hogy a bankszámláját most már nem eresztem.
- De... igazad van.- dörmögi halkan, szemeiben kábé annyi vággyal, mint amennyi ciánt a felég tesz a férje ebédjébe... sokkal. Tudom én... mindig igazam van. Csak abban is legyen, hogy huncut kis taktikázásomat megúszom épp bőrrel és testrészekben gazdagon.
Halvány kis mosollyal hagyom, hogy ismét a házba terelgessen, sok meglehetősen gyorsan szabaduljon meg az itt partizó népségtől, akik becsiccsentve már komolyan adnak arra a lehetőségre, hogy elhagyják ezt a puccos kérőt, hogy élvezhessék az estét aktuális buta, szőke libájukkal. Miért van az, hogy minden második maffiózó csaja egy agyon plasztikázott, csibe sárga hajú nőszemély, aki maximum csak arról tud értelmesen elbeszélgetni, amit szó szerint megtanul egy lexikonból. Vagy talán még is tudom... az ilyen IQ barbár nőstény selejtek, azért előnyösek, mert még ha meg is hallanak valamit, az első bonyolult mondat kiesik apró kis fejecskéjükből, és nem kell attól félni, hogy a körmösnél hihetően adják elő a történetet... amúgy is kihinne egy olyan nőnek, aki a táskájában kutyának titulált patkányt hord, és olyan magas cipőt amivel ültében a plafont nyalja? A fajtársaik... de más nem nagyon. Főleg a mai este után. Hihetetlen, hogy annyi tartás sincs bennük, hogy legalább valami viszonylag fiatal krapekot szednek fel, ne egy ráncos vén fószert, akinek egy doboz viagrával is max. 2 percig áll a farka... mondjuk lehet, hogy ez benne az attrakció.
De egy szót sem szólok, csak bájosan mosolygok az engem feltűnően végig mustráló férfi népre, kik közül van aki még kezet is csókolna, ám Takamo-samában van annyi türelmetlenség és zsákmány félts, hogy mielőtt nem kapta meg., amit akar nem engedi, hogy más is megtapizza...hát... legalább villogni tud velem! Amúgy meg nem annak a típusnak tűnik, aki féltékenységi rohammal egybefüggő birtoklási rohamot kap, ha egy másik hím szemmel vetkőzteti az alig egy perce ismert kis partiját. Ajánlom is neki, mert kettőnk kapcsolat szigorúan üzleti. Ő gyönyörködhet bennem és én ezért pénzt kapok.
Mikor már az utolsó vendéggel elegyedik rövid eszmecserében én ismét jótékonyan nem figyelek, s bájos kísérőjét világosítom fel arról, hogy ők most elmennek, szóval legyen j kislány, és adja vissza az utolsó adag koktélt, ha holnap reggel is porontymentesen akar ébredni...persze nekem van ennél jobb dolgom is, ami történetesen az a beszélgetés, aminek előre megtervezett kis forgató könyvét megírom buksimban, mielőtt még a kényes intim részletekhez érnénk. Hogy fogom én kivételezni azt, hogy aranyosan és szűzen távozzak? Azért nyilván dolgokat kell majd megtennem... az egyetlen baj pedig csak az, hogy a csókon és a felizgatáson kívül nem nagyon voltam eddig járatos semmiben,.. Felhúzni fel tudom a pasikat, profin, mint egy évekig gyakorlott luxus prosti, de kielégíteni... nos azt még nem próbáltam, főképp azért mert az nem az én dolgom. A bárban így adogatjuk az ügyfeleket...a hostok begerjesztik őket, a kurvák meg segítek őket kielégíteni. Ezért megy jól az üzlet. Szóval... most nagy bajban vagyok. Mindegy.. legrosszabb esetben előbújik a szög a zsákból, és majd meglátjuk mi lesz. Megölni csak nem fog azért, mert még nem voltam férfival... és talán megerőszakolni sem... imádkozom az egyetlen istenhez, amit ismerek... Ooh, illatos bankók, ropogós csekkfüzetek, áldott pénz! Segíts nekem...
S lám mikor az utolsó kocsi is kigördül a szépen elrendezett udvar kavicsos útjáról, és a két ajtós szekrények kutyákkal pásztázzák a helyet itt maradt bulizó után, már kezdek egy cseppet félni, de mindez nem látszik rajtam, mert csupán a pulzusom száguldozik ezerrel, amit bőszen titkolok előle... hogy hogyan? Nem a szívemet dörgölöm hozzá, hanem a pofimat, amin huncut kis mosolyocska ül sokat ígérve neki, mikor arcocskámra pillantva méri fel a helyzetet... bűvöllek szépfiú, bűvöllek...
- Nos... megmutatod a házad, Takamo-sama? – dobom el a felkérést a keringőre ártatlanul felpillázva rá, mint aki mosolyát kivéve nem is sejti milyen csúnya dolgok várnak rá a farkas odújában. És ahogy elnézem, tetszik neki a cicázás, de ahogy érzem, nem sokáig... ugyan is az a kis dudor ott lent, ami indiszkrét kempinget produkál a francos nacijában, már nem sokáig bírja társaság nélkül... és nyilván az én társaságomra vágyik. Vagy beszélgetni akar, vagy mélyebbre ható barátságos kezdeményezni, de engem most nem érdekel... majd, ha már nem leszek ilyen ki szűzies altájékon.
- Ezer örömmel.- helyesel egy halvány fél mosollyal, melytől tudom, hogy mindketten ugyan arra gondolunk, maximum más reakciót vált ki belőlünk. Ő menten hörögni kezd én meg sikoltozni. Adjunk koncertet a négy falnak! Aki hangosabb az szabadon elmehet... én haza, te pedig kézen fogva az orgazmussal. Nagyon meg fogom én még ezt szívni, azt ziher... na mindegy.
Erős keze, mintha már tudná hol a helye, szokásból derekamra csúszik, hogy annál fogva meglehetősen erélyes és gyors tárlatvezetést tartson a hálószobájáig... na de addig is tartsuk szóval.
Mocsár zöld szemecskéimet kíváncsian legeltetem az ízléses és nyilván méregdrága berendezésen, a hosszú folyósokon, ahol percenként egy öltönyös, napszemüveges nyaka-feje egyben pasassal, akik tisztelettudóan morognak valami „Jó estét, főnök” félét parteneremek, ki csupán vigyorogva megy előre, és hasonló szépséggel viszonozza a pár szavas köszönési repertoárt. Tudtam én, hogy a bűnözők nem a szavak emberei, na de hogy ennyire? Végül is mit panaszkodom? Az ágyban csak mered majd a nyelve... jézusom...soha ennyire veszélyben nem éreztem még magam, mint most. Nyah beszéltessük...
- Tényleg, nagyon szép házad van, Takamo-sama... bár én egy ekkora házban nagyon magányosnak érezném magam. - hordozom végig szemeimet a magas plafonon, hogy aztán tekintetem ügyfelemen állapodjon meg, ki szeme sarkából rám pillantva tudatja azt a szemezési technikája segítségével,. Hogy „pont ezért vagy itt, cicus”. Tudom én! De mivel cica hajlamaim vannak, csak addig leszek jó macs, amíg te is kedves leszel velem... mondjuk az, kinek mit jelent...
- Kíváncsi vagyok, akkor a hálószobámról, mit gondolsz majd...- fordul be szép ívesen, én pedig érdeklődve követem, nem kevés balsejtelemmel kis szívecskémben, ugyan is, amikor egy kétszárnyú ajtót és előtte a szerkény méretű fazont megláttam, már csak egy „ Takamo-sama hálószobája” felirat segítene jobban, annál, hogy hol a fenében is vagyunk. Na, basszus... most jött el a meleg része a dolognak... gyerünk Yaki, kibeszélő izmokat izzíts, szádat melegítsd, és ügyelj rá, hogy légy extra szexis...olyan boldog vagyok, menten kiugrok magamból...
Vigyorogva ereszt el, hogy két késszel tárhassa ki előttem a pofátlanul hatalmas szobája előtt az ajtókat, hadd essen le az állam már a teniszpálya méretű ágytól, ahol nem csak hancúrozni, de egy ovis foci meccset is levezethetnének... wow... és ahogy elnézem, még az ágynemű is szatén... avagy naaaagyon drága. Nos ebben el tudnék aludni... ALUDNI.
Halvány kis mosollyal lépek beljebb, s mint egy pici, kíváncsi kis cica úgy fedezem fel a szoba rejtelmeit az ágy felé haladva... tartani kell benne az illúziót afelől, hogy nem, én egyáltalán nem vagyok szűz és jobb, ha ezt ő is gondolja.
Magamon érzem éhes tekintetét, ahogy az ajtót bezárva egy igazi nagy macska halk lépteivel halad felém, minden egyes mozdulatomat ugrásra készen figyelve... én pedig csak azért is húzom az agyát. Incselkedve hajolok előre, fenekemet aljas módon kidomborítva, hogy apró kezemet kényelmesen hordozhassam végig az ágynemű puha anyagán, úgy, mintha épp az ő meztelen testét simogatnám végig...
Egy perc nem telik bele, és már hallom is halk morgását, ahogy megiramodva felém, már vetne is az ágyába, hogy lecibálhassa rólam minden nemű csodás alakomat takaró ruhadarabot, ám vállam fölött hátra pillantva lengetem meg mutatóujjamat... várj még csak te férfi állat, csak egy picit, hogy megfelelő állapotba kerítselek a megfűzéshez...
Négykézláb immár a hatalmas fekvőalkalmatosságra mászva riszálom meg formás hátsóm, hogy egy könnyed mozdulattal megfordulva, lábaimat szexis kis terpeszbe téve kacérkodjak vele tovább, ajkaimat megnyalintva... nem helyes, az, amit csinálok, mert így már szűz vagyok vagy sem, kiderül vagy sem, meghág, de bízom abban, hogy van benne annyi szufla, hogy tovább húzza a saját agyát... légyszi.... olyan szép és fiatal vagyok...
Mikor már ujjacskámmal intem, hogy jöjjön, elszakad a cérna s zakóját ledobva, nyakkendőjét kioldva lépked felém határozottan, hogy másodpercekkel később már a lábaim között térdelve passzírozhasson a matracba, szájával ajkacskáimat keresve, s hatékonyan birtokba véve őket...
- Kis bestia...- hörgi halkan, hogy levegőhöz jutva nyelvével dominánsan törjön utat szájacskámba, s hívhassa táncra immár az én kis huncut nyelvecskémet is... ujjaim hosszú, ében tincsei közé túrnak, s játékosan viszonozva csókját simulhassak hozzá, egész forró kis testemmel, kacsóimmal bekalandozva ingje alá, izgatóan karmolászva vállait... oké... is itt kifogytak a trükkök a tarsolyomból, avagy most vagy soha kibeszélem neki minden bánatom, mert két perc és fel fog neki tűnni, hogy még szűz vagyok... mert ha így halad ezzel a heves és nyilván jó kényeztetéssel, akkor sikítva menekülök el, amit már akkor meg kellett volna tennem, mikor az erkélyen voltunk. Kiugorhattam volna... pár méter! Csak ár csontom tört volna el! Nem nagy ügy! Van biztosításom...
Felmorranva szakítja el száját az enyémtől, hogy nyakamra kalandozva szívhassa magába illatom, s apadhasson rá, hogy egy szép foltocskát hagyjon rajta, mait majd tüntethetek el egy rakat alapozóval... Pazar.
Ugyan akkor bőszen próbálom meg elnyomni magamban azt a forró enyhe fájdalommal kevert bizsergést, amely érintése nyomán indul el bőrömben... ellentétben számon gyönyörű sóhaj szalad ki, ami nem is baj, mert csak tovább ködösíti kliensem agyacskáját... bár az is igaz, hogy eddig még soha senkivel nem mentem el. Mármint még az ágyig sem... csupán egy csókig... ha úgy gondoltam szükséges... szóval... most kezdek el megijedni. De tartom magam...
- Takamo-sama...- nyöszörgöm halkan, ő pedig bőrömbe vigyorogva morran egyet halkan ágaskodó hímvesszőjét ágyékomhoz lökve, amitől most már tényleg be vagyok szarva... oké... nyugi... nem szabad, hogy lássa rajtad...nem szabad,mert akkor úszik a taktikád...gyerünk... szuuuuusszááááááá...- Takamo-sama... miért sietsz ennyire?
- Miért ne? – jön az övön aluli visszakérdezés, amivel persze a meglepettség nem ül ki kipirult arcomra, csak épp... csak épp a szívem ver egyet félre, úgy ahogy kis híján a nyelvem is félre nyelem... na klassz... erre most mit mondjak? Azért mert én most dolgozok? Akkor az lesz a válasza, nem érdekli, majd ad egy kis csekélységet, mondjuk egy új méregdrága holmit, ezért a munkaköri leírást túlhaladó kis apróságért... Az egyetlen lehetőségem tehát, hogy megfűzöm, vagy villámgyorsan bevallom, mi a helyzet... basszus...
Hát akkor essünk neki... oohhh... segítsen rajtam valaki.
Durcásan húzom össze szemöldökömet, arcom csak a gondolatra, hogy ezt én pont vele fogom megosztani, pont most, nyilvánvaló meghatódás nélkül, mély vörös arcpírt varázsol pofimra, amitől rendesen meglepődik, mert nyilván az eddig előadásom után nem erre számított... na igen... én is meglepődnék, ha a profi ukénak tartott kis fiú, hirtelen kinyögné, hogy még seggszűz...
- Mert...- dünnyögöm halkan, ajkacskámba harapva, majd egy szeszélyes, tökéletesen hozzá illő váltással, szemeiben elmerülve fejezem be mondandómat.- Mert még szűz vagyok. Persze ezek után biztosan, nem érdekel a dolog. De azt is tudom, ha igen, akkor nyilván hidegen hagy, de nem pont neked szándékozom oda adni. Vagyis nem most.
Kinyögtem. KINYÖGTEM! Most mi lesz? Az arcát elnézve, egyelőre nem tud dönteni, lelövessen vagy lelövessen, de attól függetlenül büszke vagyok magamra...attól függetlenül... help... valaki megmentene? Légysziiii.... ennyire nem voltam gonosz soha!
|
| Levi-sama | 2010. 05. 28. 21:49:58 | #5215 |
Karakter: Takamo (Exkluzív klub)
Selymes hajába markolva közelebb húzom magamhoz, ő pedig engedelmesen bújik mint egy kismacska. Cicuska. Végigsimítom hátát, kerek és kemény fenekét, de csuklómat megfogva, szexis kis mosollyal felrántja kezemet. Whhrrr... legszívesebben itt helyben úgy megraknám, hogy csak tolókocsiban közlekedne egy hétig.
- Drágám, nem a vendégekkel kéne foglalkoznod? – szól közbe a hogyishívják. Leszarom, egyik fülemen bement a hangja a másikon ki, de a kis csillagbogár leáll vele dumcsizni, majd izgatóan hozzám dörgölőzik. Hhrrr...
- Csak nem féltékeny vagy, cicus? – dörmögöm vigyorogva.
- Én? Ugyan... csak nem szeretem a konkurenciát...- válaszolja édes mosollyal, karcsú ujjacskájával végigsimítva mellkasomon, mellbimbómat egy profi ügyességével felfedezi és körözgetni kezd rajta az ingemen keresztül. Felnevetek. Kis dög. Derekára teszem kezem és bevezetem a házamba. Most nincs időm vele cicerézni, de majd az estély után... már alig várom.
Az este csak lassan múlik. Üzlet és üzlet, pénz, drog, fegyverek. Kapcsolatépítés. Üzlet és üzlet.
Már éjfél is elmúlt, a vendégek kezdenek elszállíngózni, Masashit sem látom sehol, meg a nyusziját sem, bizonyára azt művelik házam valamelyik szegletében, amit én is szándékozom tenni még ma este azzal a kis zöldszemű kis vadóccal. Említett személy épp összevillantja velem szemecskéit, hozzám libben és az oldalamhoz simul. Példás kis kísérőm volt ma este, pont akkor beszélt, hallgatott, vélt köddé és jelent meg ismét, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Szóval nem csak szép és szexi, de okos is. Hasznos párosítás. Most nagyon megdugnám.
- Kikísérnél egy kis friss levegőt szívni, Takamo-sama?- Hát lehet ennek ellenállni?
- A gondolataimban olvasol, Yaki...
Kiviszem a hátsókertbe, és a korláthoz dőlünk egymás mellett.
- Takamo-sama... - duruzsolja szexisen, a kőkorlátot úgy cirógatva hogy azonnal égnek áll a farkam.
- Igen? - dörmögöm fülébe miközben hátához simulok és kétoldalt megtámaszkodom a korláton, csapdába ejtve őt.
- Mutatok neked valamit...- leheli vadítóan, pofiját mellkasomhoz simítva. - De csak nézni szabad.
- Kíváncsivá teszel...
Muszáj vigyorogni. Elengedem, hátralépek és mohó szemeim láttára elkezdi kigombolni az ingét. Nocsak. Megfordul, érzékien lecsusszantja magáról a ruhát a derekáig, és...
Azt a kurva.
Hátán egy gyönyörű tigris tetoválás, szinte élethűen csillognak a szemei, érzékien tekergőzik karcsú és izmos testén, minden izomrezdülése akár az övé is lehetne.
Mutatóujjammal megcirógatom bőrét, követve a tigris hátának finom görbéjét, le egészem a csíkozott farokig, amelynek vége a feneke felett eltűnik nadrágjában. Hű de megnézném teljes egészében!
- Gyönyörű - dörmögöm vágytól rekedt hangon.
- Köszönöm - leheli édesen, és felrántja magára az inget.
- Nekem is van, később megmutatom.
Szembe fordulva velem, elkezdi begombolni az ingét, kínzóan lassan. Köldöke kivillan az anyagból és felmordulok. Tetszik hogy így játszadozik velem, ideig óráig el is szórakoztat.
Hajába markolok és hozzásimulva szorítom karcsú testét a korláthoz. Szám a szájára tapad, nyelvem durván beléhatol és olyan szenvedélyes, vad csókot kap tőlem, ami már önmagában felér egy dugással. Ahww... milyen puha és finom... hhrrr...
- Takamo.
A mély hang senki másé nem lehet, így egy csalódott sóhajjal elengedem kis áldozatomat és hátrapillantok a vállam felett. Masashi áll ott, halál komolyan nézve rám.
- Masashi? - vigyorgok vissza rá, oldalra lépek, még utoljára megnyalintva a kiscica arcát, közben végig ellenfelem szemeibe nézek.
- Engedd el.
- Miért is? - kérdezem kedvesen, karommal az oldalamhoz húzva a kis édest, akinek hirtelen mehetnéke támad. Heh, kicsi cisusom, innen te már sehova.
- Indulunk, és ő velünk jön. Ne rúgd fel a megegyezést, Takamo. Megígérted, hogy...
Felnevetek.
- Semmit sem ígértem. - Elgondolkodva néz rám, felidézi magában a múltkori beszélgetésünket és leesik neki hogy igazam van. Komoran húzza össze szemöldökét. Szinte hallom ahogy kattognak a kerekek. Megéri-e balhézni egy kis alkalmazottért, kockára téve embereinek és nyuszikájának életét, vagy egyszerűen csak hagyja itt nekem a cicust? Nagyon töri a fejét.
- Tik-tak-tik-tak - suttogom kéjes mosollyal, és a karjaimban lévő cicamica kezecskéjét megfogom, ujjaira egyenként kis puszikat hintek. Okos kisfiú, csendben van. Amint hallom levegőt sem mer venni, ahogy főnöke a sorsa felett tanakodik.
Mögötte Reito-nyuszi felnyüszít:
- Ne... ne hagyd itt neki...!
Gonoszan elvigyorodva kacsintok rá. Remélem ez olyan jól fog szopni mint te, mucika. Hehehe...
Masashi józan jakuza énje felszínre tör, és szó nélkül ragadja meg nyuszikája kezét majd a kijárat felé indul. Nem hülye. Helyes. Ez itt különben is az én felségterületem, kibaszottul nem tehet ellenem semmit.
Lepillantok az oldalamhoz simuló kiscicára, aki mellkasomhoz simítja arcocskáját, karcsú ujjaival hajamat tekergeti ujjai körül. Kurva szép és szexis.
- Gyere, köszönjünk el a vendégektől, aztán körbevezetlek. Tetszeni fog a házam... - vigyorgok le rá.
|
| Hiyahiya | 2010. 05. 03. 13:56:18 | #4863 |
Karakter: Yaki (L-samának)
Yaki:
Elégedetten, egy jóllakott kis cica mosolyával ülök a pultnál így a műszak végeztével, s a klub zárása után egy kicsivel, ugyan is hála nekem, ma Masashi-sama fűzhető állapotban kapta a klienst... heh... ezért minimum egy kis fizu emelést fogok kérni, mert szép vagyok, ügyes és aljas...
Miután végeztem újdonsült áldozatommal, kinek bankszámlát apró pénzvámpírként fogom szipolyozni, Masahi-sama és ő fontos üzleti ügyekbe bonyolódtak persze... ez alatt csak a hülye nem vette volna észre, hogy úgy figyel engem, int maci a halat a vízben... hehe... a szépség ereje! Mert ez az erő legalább velem van... hehe...
Persze arról sem kell megfeledkeznem, hogy ez a pénzes pasi az a fajta, aki vérszemet kap, ha valaki a vadászösztöneit piszkálja –avagy én- s ha ez az egyén még bátor is, akkor ráveti magát, és addig nem ereszti míg meg nem hágta, de úgy, hogy utána menni nem tud. Ez a tény rám nézve nem túl jó, de mivel okos lény vagyok, meg fogom oldani. Húzom az agyát, lógatom az orra előtt a csalit, bezsebelek pár szép ajándékot, s mikor kezd veszélyes lenni a helyzet lekoptatom. Na igen. Ez lenne a legmegfelelőbb terv, feltéve ha nem egy jégszemű, életveszélyes aurát sugárzó pasassal lenne dolgom, kinek egy csettintésére emberek százai halnak meg... én pedig nem szeretnék ezek között lenni, mert egy világ omlana össze, ha én távoznék eme csodás földi élet paradicsomából... szóval, reménykedjünk, hogy Masashi-sama van olyan kedves és véd engem, mint tigris anya a kölykeit...
- Meg fogod égetni magad, Yaki-chan... – hinti el bölcsen a mögöttem poharakat törölgető Hizo, drága egyetlen pultosom, kit finom ujjaimmal menten a pohárba folytok, ha mer még egyszer a gondolatmenetembe avatkozni... inkább azzal a mosogatógéppel konzultálna helyettem... bár szó mi szó a mai napi szép fogást neki köszönhetem. De ha a szűzhátsómnak baja lesz ez miatta az apró információ miatt, esküszöm, hogy fizikumomat meghazudtoló agresszióval gyilkolom meg.
Unottan fordulok felé, flegma zöld szemeimet jelentéktelen villanással jártatom végig rajta, s ahogy szemüveg mögül megcsillannak barna íriszei az aggodalom enyhe szikrájával, ajkaimra érzékien gonosz mosoly ül ki, s apró kézfejemre támasztva államat merülök el érdeklődő tekintetében bájosan. Máris meglepődik... ismeri ezt az arckifejezést. Ilyenkor Yaki-cica átkapcsol kis ördögre...
- Ugyan, Hizo-san. Értem nem kell aggódnod. Ő is csak férfi... ha ügyesen játszom, nem lesz bajom. Már pedig én ügyes vagyok. – hintem bájosan, szemeimből süt a kis ördögöcske villája, ami belém költözve ösztönöz arra, hogy ne féltsem magam, hiszen szép és okos fiú lévén, meg fogom oldani a dolgot. Mindig megoldom! Különben is.... amíg nem szeretne konfettit csinálni a ruhámból, addig semmi gáz nincsen.- Különben is. Amíg a klubban vagyok, semmit nem tehet velem. Azt hogy hol lakom, pedig úgy sem tudja.
- Talán kicsit elbízod magad, Yaki-chan...- próbálná megmagyarázni, hogy ne igyak előre a szűziességem és a testem sértetlenségére, ám én egy nagyon csúnya tekintettel hallgattatom el. Okos kutya. Ne ugass, mert gumicsontot nyomok a szádba! Engem arról nem kell kioktatni, hogy milyen veszélyes fazonnal játszadozom éppen. Yakuza, akiknél sértésnél alapelv, hogy elszeletelnek, mint a párizsit.... már hogy ne lennék tisztában azzal, hogy nem kéne vele kekeckednem?! De én egy cseles ember vagyok, aki szakmájából kifolyólag tudja, hogy kell elcsavarni a pasik fejét úgy, hogy utána ne akarjanak rossz fiúk lenni...
- Yaki.- hallom meg főnököm félreismerhetetlen szigorú és mély hangját, melytől egyszerre áll fel a szőr hátamon s nyelem félre sátáni kis mosolyom... JÉZUSOM! Mit kell ennek mindig így settenkednie? Még a végén a szépségem kárára megy... imádom én ezt a pasit, csak mániája mindenkire a frászt hozni.
Érdeklődve, előbbi sátáni arckifejezésemet eltűntetve fordulok felé, s kényelmesen a pultra támaszkodva merülök el aranyszín íriszeiben... na igen, Masashi-sama rohadt jó pasi.... magas, izmos, jóképű... gazdag... hahh... kár, hogy már Reito-chan már elcsavarta a fejét... csak futólag ismerem a kis Hófehérkét, azt viszont tisztán megfigyeltem, hogy amióta édes kettesben hancúroznak Masashi maci barlangjában, azóta a főnök olyan kezes bárány lett, amitől hol ellágyulok, hol galád módon kihasználási ingerenciám támad... persze nem fogok én egy maffiózóból dolgokat kicsalni, csak élvezem, hogy nem a el minden második palinak, aki kempinget csinál a gatyájában, amint meglát.
- Miben segíthetek, Masashi-sama? – érdeklődöm bájosan, pofimon halvány kis mosollyal elmerülve gondterhelt és feszült vonásaiban... jól ismerem ezt az arckifejezést. Ez az a kép, amit akkor vág, mikor beadja a derekát valakinek, és épp ezerszer átkozza magát érte. Ergo, ez nekem most nem jelent jót, lévén, hogy pár órája épp Takamo-samával konzultált „üzleti” dolgokról, amiben ki tudja nem e bukkantam fel én is... ha igen, roppant ideges leszek. Nem szeretem, ha tárgyként kezelnek, és ha eladott tíz körömmel esek neki...
- Emlékszel még Takamora, igaz? – tér rögtön a tárgyra, s ahogy kecsesen bólintok homlokom közepéig felszökött szemöldökkel már kezdek gyanút fogni, s ebben a következő mély sóhaj is megerősít. Úgy hiszem készíthetem a karmaimat, mert most Masashi maci ide vagy oda, de kicakkozom a munkaadómat. Ugyan is... nem tartozom neki, tehát nem vagyok a tulajdona, avagy nem rendelkezik fölöttem. Nem adhat el!- Meghívott téged is a holnapi party-jára. Velünk jössz, és vigyázol vele. Jól figyelj Yaki. Ne maradj vele kettesben, mert nem garantálhatok semmit sem.
Zöld szemeim nagyokat pislognak, csinos pofim elámulva mered főnökömre, kis fáradtan hajába túrva hunyja be szemeit. Ennyi? Meghívott egy party-ra és máris ekkora felhajtást kell csapni? Máskor is elvitte már puccos bulikba az ilyen pénzes pasik, még sem hagytam ott a fogam, de még a hamvasságom sem! Bár tény, hogy új áldozatom nem épp abból a fajtából való, akivel veszélytelen lenne macska-egér játékot játszani... láttam azokban a jeges íriszekben, hogy nem fogja feladni, s tehetek bármit úgyis az ágyában kötök ki, ha rajta múlik.
- Csak ennyiről lenne szó? Ilyen apróságok miatt nem kell aggódnod, Masashi-sama. Nagy gyakorlatom van a veszélyes pasasok idomításában.- szögezem le, mielőtt még száját kinyitva rivallna rám, olyan nyilvánvaló tényekkel, mint például” Ő egy nagyon veszélyes pasi, és ha visszautasítod meghalsz.”, amiket már azóta tudok, hogy először mosolyogtam rá csábosan. Elég volt egy pillantás, pár szó és máris tiszta volt előttem, hogy az a férfi egy nagymacska, aki szeret kis egereket felfalni.
Pofimra ismét érzékien ördögi mosoly ül ki, melyet főnököm hirtelen nem tud hova tenni, de talán jobb is neki. Ha megosztanám vele, hogy csinos buksimban milyen aljas kis ötletek fonódnak, nem vinne el arra puccos felhajtásra. De komolyan... Takamo-sama megérdemli, hogy elcsavarjam a fejét. Az ujjaim közé fogom csavarni, hiszen ő is férfiból van. Kizárt hogy az én cseles szépségemmel ne menjen... reszkess párduc, mert a kis egér fog megharapni... hehe...
*
Csodáló kis mosollyal igazítom meg kis tükrömben még utoljára hajkoronám, melyet az előttem ülő páros érdeklődő értetlenséggel figyel, ahogy az arcomra szőlő apró csábos kis mosolyt sem. Most mondjam el nekik, hogy Masashi-sama legnagyobb ellenségét készülök magamba bolondítani, még ha a pasi maga egy gleccser behatású jóképű démon. Ugyan már... hát be nem engednék oda, mert fent áll a veszélye, hogy olyan könnyedén égetem meg magam, mint kis cserkész tűzgyújtáskor... én magam is tisztában vagyok azzal, hogy hosszú távon nagyon meg fogom szívni, de addig is élvezzük egy új udvarló traktáló méregdrága kedvességét... hehe...
Mindig is élveztem, mikor a sok kerge birka, könnyen csábítható pénzes szák sok szép dolgokkal lepett meg, csak azért, hogy egy röpke kis életre az ágyába hurcoljon. Persze én mindig találtam kutat, ezért nyomom el magamban a baljós kis hangot, miszerint most nem lesz ilyen könnyű dolgom. Már hogy ne lenne? A pasasnak bejöttem tegnap este, rám izgult, és most meghív a kecójába, hogy élvezze a táraságom... tiszta sor, hogy már jó úton haladok. Bah...
Nem félek én olyanoktól, hogy szex rabszolgát csinál belőlem! Minek! Ráérek azzal rém álmodni később is.
- Yaki... vigyázz azzal az állattal. – töri meg a csendet Reito drága, kis mint természetes fajtársam a dögös kis fiúk csoportjából belelát némileg trükkös kis fejecskémbe. Na igen. Bírom a kis csávót. Fel van vágva a nyelve, de ahogy elnézem még ennek ellenére is hősszerelmest tudott csinálni Mr. Jegesebb az Északi-sarknál is úrból. Komolyan pillant rám barna szemeivel, hogy aztán szokásos nyersségével közölje velem a frankót.- Az a pasi egy vadállat. Egyszer már elrabolt... harapd le a tökét, ha alkalmad nyílik rá...
Halkan felkuncogva figyelem, ahogy Masashi-sama rosszalló tekintettel, ám gyengéd mosollyal cirógatja meg arcát, s hirtelen gyötör az a szívfájdalom, hogy betolakodok harmadiknak, vagy főnököm nem létező testvérét cserkészem be pénzes lovagnak... jól esne egy kis szeretet, ha már a családom szinte kitagadott és minden pasit csak a küszöbig engedek... na majd lehúzom Hizot egy kis törődéssel...
Ahogy behajtunk a hatalmas udvarba, s szemeim elé tárul a nem kicsi palota, minden erőmmel azon vagyok, hogy ne haljak mimikai halált a sok kifejezéstől mely egyszerre szeretne pofimra szökni, Meglepődöttség, ámulat, számító pénzéhség, csábosság, elégedettség, halálfélelem...most már legalább azt tudom, hogy ahhoz lenne lég zséje, hogy megvegyen porfogónak... tehát, ha elég ügyei vagyok akkor szép ajándékokkal lepethetem meg magam... oh, hogy nem kéne egy ilyen hatalommal bíró pasit kihasználnom? Meg se kottyan neki... észre sem fogja venni! Hehe... ahogy azt sem, hogy egy szűz fiú ilyen ügyesen szédíti. Nyehehe...
Ahogy a limó megáll ajkaimra azonnal érzéki kis mosoly ül ki, karcsú ujjaim hajamba túrnak, hogy most hullámos tincseimet szexin igazítsa helyre, s hogy ingem kivágását szépen terelve engedje kivillanni hófehér, hibátlan bőrömet... ha ettől nem fog csorog a nyála, akkor semmitől...
- Te tényleg szeretnél öngyilkos lenni, igaz?- érdeklődik Reito fáradt sóhajjal, összevonva szépen ívelt szemöldökeit... nicsak kibeszél... nem én cuccoltam össze egy yakuzával...
Már rég felmértem a helyzetet, és tudom, hogy Takamo-sama ne fog bántani. Itt nem. Ahol a főnököm is ott van, ott nem próbál meg trükközni, mert félő, hogy az eddigi békés kis világszeretetnek hamar vége szakad. Ő ezt nem akarja kockáztatni, mert mocskos kis ügyleteihez béke kell... nem hiányzik neki, hogy ilyen apróság miatt zűr zavarjon...
- Ne aggódj, nagyfiú vagyok, tudok vigyázni magamra. – hintem el rákacsintva kéjesen, melytől még ő is zavarba jön, ugyan úgy, ahogy Masashi-sama is reagál. Nem bűn nézni, csak épp Reito letépi a kezét, ha félrenyúl a maci... tudom, hogy szépnek talál. Ki nem? Ego...
Masashi-sama elegánsan kászálódik ki a limuzinból, magával segítve feketehajú cicusát is, s én hozva a formám, csábítóan finom mozdulatokkal libbenek ki a járműből, hajamat kecsesen meglebbentve, ezzel a többi érkező és kedves házigazdánk figyelmét is magamra terelve. Hehh... a szem sarkából való vizslatásban nagyon jó vagyok. És amúgy is! A mellette bájologó csitri még csak egy versenynek tűnő kötekedést sem vehet fel velem, ugyna is hozzám képest egy jól összevarrt Barbie baba... nekem nem kell sokat küzdenem, ahhoz hogy ilyen elbűvölően szexi legyek...
Belépőim mellett haladva, könnyed, légies léptekkel haladok fel felé a márvány lépcsőn, mocsár zöld íriszeimmel figyelmesen végigmérve az engem vad éhséggel figyelő „kliensemet”... na igen... méregdrága öltönyben feszít, elegánsan, jóképű arcát még inkább kihangsúlyozva, melytől nem csoda hogy egy sereg néni bugyija indul nedvesedésnek, de engem nem tud ilyen könnyen levenni a lábamról... ellenben én igen. Ugyan is azok a jeges íriszeik úgy kalandoznak rajtam, mint egy felajzott, ugrásra kész ragadozóé, aki már alig várja, hogy a fogait a prédájába mélyeszthesse... ejnye nagyfiú, ki ne essen az a szép szemed... hehe...
Kezet ráz Masashi-samával, kinek arcán rögtön megjelennek a gyilkolási vágy jelei, ahogy kicsi kincsére terelődnek házigazdánk szemei, amit Reito sem díjaz... mit tehetett vele ez a pasi, míg itt tartotta?
- Csodaszép vagy, mint mindig – jegyzi meg végig jártatva rajta éhes tekintetét, ami tudom, hogy igazából nekem szól, ugyan is vadász reflexeit megcsillogtatva kapja el vékony csuklómat, mikor menekülni készülnék, mielőtt idő előtt felfal itt nekem... szabály a szakmámban, hogy a jót csak kis adagokban szabad adni, vagy rögtön azt hiszik könnyen megkaphatnak és az elveszi a flörtölés örömét...
Könnyedén terel magam mellé, elfordulva párjától,.ki máris féltékeny szemekkel követi partnere elkalandozását... na igen, ciki ha a pasi inkább a kis fiút választja... hehe...de én garantáltan megérem a pénzemet, és a kedvességet is. Hiszen ma este jól fog szórakozni, még akkor is ha semmit nem fog kapni... én élvezni fogom, ő pedig legalább egy okot kap, amiért meghágja ezt a szőke macát itt a figyelő közelségben...
- Rólad sem feledkeztem ám meg. Üdvözöllek a házamban. Hm... hogy is hívnak? Ja igen, Yaki...- duruzsolja bársonyosan mély hangján, melytől gerincem mentén izgató borzongás halad végig, ezzel segítve erotikus kisugárzásom erősítését. Nagy tenyere pofimra siklik, s én úgy bújok bele mint egy simogatásra vágyó kis cica... zöld, szexualitástól túlfűtött tekintetemet lassan emelem fel rá, jeges, vágytól égő tekintetében mélyen elmerülve... na igen. Ez a pillantás jelzi azt, hogy legszívesebben becserkészne a lompossal... és egyben ez mutatja azt, hogy nyert ügyem van, Ezzel a fajtával nem is az a baj, hogy ne lenne őket egyszerű elcsábítani, csak épp megtartásuk, kihasználásuk és az után való menekülés rizikós... de tudom, hogy menni fog...
- Köszönöm a meghívást, Takamo-sama. – csicsergek lágyan köszönetet neki, amiért ilyen remek alkalmat adott az elcsábítására, s ilye okos döntéssel segítette elő eme estének fényesebbé tételét. Ugyan is ha én itt vagyok, legalább a fülledt légkör garantált lesz... egy cseppet sem vagyok önimádó.... dehogy...
Ha már a biztonságos kísérő brigádom eltűnt, akkor legalább az önbizalom maradjon.
- Örülök hogy eljöttél. Nem is hinnéd mennyire...- hinti el hullámos tincseim közé túrva, azoknál fogva közelebb terelve magához, amit én szíves örömest teszek meg... megérinteni szabad... néhol... hehe...
Sőt eme röpke kis testkontaktust már muszáj is megadnom neki, különben agresszív férfiállat módjára fogja elvenni, amit akar. Így hát engedelmesen simulok hozzá karcsú testemmel, apró kezeimet ruhán keresztül is jól kivehető izmos mellkasára simítva, izgató, kísértő távlatokba pipiskedve hozzá, ajkaimon csábos mosollyal fűszerezve érzékeit támadó közelségemet... és tessék, már érzem is hátamon végig sikló kezét, mely derekamon megállapodva szorítja magához apró alakomat... tetszik, igaz? Kinek ne tetszene... most jönnek a randis fogások, avagy azok a trükkök, amikkel a lightos randikon az őrületbe lehet kergetni a kedves vásárlókat. Őt is ezzel célzom meg, s a testéből áradó erős, domináns vágyból le tudom szűrni, hogy működik is... gyanítom nem kell sok, s kis barátja mozgolódni fog a gatyában...hehe... milyen egy dög vagyok. Hát hogy tehetek ilyesmit? Egyszerűen... féltem a bőröm, nem szeretnék szívin de kell egy kis szuvenír...
Érzem hogy mancsa már kalandozna is tovább szép, formás hátsómra, ám ajkaimat lágyan, huncut kis mosollyal megnyalintva állítom meg, ujjacskáimat vastag, erős csuklójára fonva... a-a... taperolás kizárva... ahhoz még sokat kell tekerned... muhahaha...
Szemei elsötétülnek, látom bennük a tömény vad vágyat, melyet úgy árasztanak magukból, mit a radioaktív sugarakat a négyfejű kis csibe... mi tagadás a pasi felér egy orgazmussal, de én óvatos vagyok.
Különben sem szabad engednem, hogy elragadtassa magát, mert fő, hogy behurcol egy igen csak elkerített kéjbarlagoncskába és teljesíti rajtam hími kötelességeit. Bár ha így haladok, akkor minden egyéb érintkezést tiltva is elérem ezt a hatást, és ugyan ott tartunk. Bár Masashi-sama a biztosíték rá, hogy egy hajam szála sem görbül... persze látom ám én, hogy ez a pasi magasról leszarja, hogy ki és mit tiltott meg neki, ugyan is, ha egyszer elkapja a szexelhetnék, nem tud megálljt parancsolni a kanosságnak, és máris elkapja a kis őziét, akit épp leakasztani készül. Na nem baj... a kis buli után itt marad vigaszdíjnak a szőke lotyó a háta mögött, ki épp féltékenyen sasolja, hogy hódítják el tőle hős lovagját... na igen, ettől a nőcskétől nem nehéz. A nők ölni tudnának, ezért a csáberőért, amivel én is rendelkezem, de sajnos ez a pláza maca még akkor sem tudná megszerezni, ha én adnék belőle órákat neki.. holott láttam már a TV-ben milyen jól alakítja az összetört szívű kis asszonyt. Hát most a valóságban is kipróbálhatja ugyan is, csak Takamo-samaért s saját önös érdekimért megcsillogtatom enyhe féltékenységi megnyilvánulásomat. Nehogy már elhalászd az orrom elő párducomat, mert kiharapok belőled egy darabot...
- Drágám, nem a vendégekkel kéne foglalkoznod? – szólal meg vékony, sipító hangon a nőszemély, amit Takamo-sama unott tekintete sem tud elhallgattatni, sőt a nőcit, még az a gyilkos villanás sem ijeszti meg, amit úgy villant rá, mint egy bérgyilkos a hangtompítós stukit az áldozatára... na igen a profizmus hiánya itt is jelentkezik. Én már megtanultam mások kárán, hogy ne sipítozzunk, mikor a pasi láthatóan agresszív és jeges természet, mert olyan könnyen szabadulunk meg végtagjainktól, hogy még időnk sincs zacsit választani nekik, hogy ízléses darabokban szórjanak szét...
Ám mielőtt újdonsült vásárlóm megszólalhatna, gonosz, flegma kis mosolyt varázsolva telt ajkaimra, vékony karjaimmal nyakát átkarolva birtoklóan simulok a fekete hajú démonhoz, hogy ezzel is bizonyítsam ki is a fontosabb a hárman-párban játék közben...
- Ugyan, hölgyem. Takamo-samának is kijár egy kis szórakozás. Ön is tudja látni ezt a feladatot, amíg én segítek neki ellazulni... – duruzsolom pimaszul, kacéran végig hordozva kezecskémet áldozatom mellkasán, nyelvecskémet enyhén kiöltve a hirtelen holt döbbent hol ideggörcs szélén álló nőre, ki nem tud sok mindent kezdeni a ténnyel, miszerint ennek a pasinak nem egy nőcske kell, hanem egy csini fiú, aki megtudja fékezni ami a nadrágjában lapul.. persze én nem erre megyek... nekem elég az is, ha a csalira harap és elhalmoz a „szeretetével”..... értékes tárgyak képében...hehe... valamiből meg kell élnem!- Köszönöm. – toldom meg még egy utolsó kisfullánkot bőkbe a szőke macába, ki orrát hatalmasra emelve fordul az új érkezők felé, akiket legalább érdekel. Nyah... mezt is lerendeztem. Konkurencia már nincsen, ergo enyém a pénzes pasi... hehe...
Játékos, szexi kis szikrázva szemeimben pillantok fel az igencsak jól szórakozó yakuzára, ki sármos mosolyával kis híján az alsót is elolvasztja rólam, de jó host lévén tartom magam, ahogy azt illik, s csupán incselkedve dörgölőzöm hozzá karcsú testemmel, kiváltva belőle egy elégedett morranást. Hogy én milyen ügyes vagyok... nyah...
- Csak nem féltékeny vagy, cicus? – érdeklődik mély hangjában elégedettséggel,mert ügye imponál ha egy olyan szépség, mint jómagam vérre menő küzdelmet folytat érte. Hogyne imponálna... jól esik a férfias egójának az ilyen...
Viszont most majdnem eltalálta a helyzetet, ami úgy áll, hogy csupán a veszélyes elemeket terelgetem el az utamból. Hogy miért? Még a végén másra harap, ami végtére is képtelenség lenne, de jobb biztosra menni.
- Én? Ugyan... csak nem szeretem a konkurenciát...- rajzolok finom köröket apró ujjammal mellbimbója köré az ing anyagán keresztül izgatóan, mert miért ne? Minél jobban izgatom, annál jobban fog futni utánam, mikor ismét ellibbenek a karmai elől... jó és kockázatos stratégiám van. Lehet, hogy megégetem magam, de vésztervem az mindig van. Vagy jól vágom ki magam...
Öblös, karcos hangján nevet fel szexin, hogy aztán derekamat átkarolva terelgessen be, hogy a sok puccos és nyilván veszélyes nép között kalauzolva villoghasson azzal, milyen csini kis játszó pajtása van. Nem hinném, hogy szeretőnek akarna MÉG, ugyan is ahhoz még nem húztam az agyát eléggé. Bár ki tudja... majd kiderül mit szeretne, mert úgy sem kaphatja meg. Szegény...
Okosan, s bájosan hallgatom, ahogy beszélgetnek, s nagyon ravasz módon válaszolgatok ha véletlenül engem is kérdeznének. Nem én nem csak egy ribi vagyok, hanem egy kedves barát, aki végtelenül meg van tisztelve, hogy itt lehet. Semmitmondó válasz, még is kielégítő. A sok félállat úgy is kiszagolja miről van szó, természetfeletti farkas szaglásukkal. Csillog a szemükben, hogy értik miről van szó... bah... én is értem ám! Csak épp gyanútlannak tűnök... TŰNÖK.
Persze mikor üzletre kerül a sor, okosan fogom be a fülem és csevegek a bácsik kísérőjével, mivel nem szeretnék haleledel lenni, s hiába tusok sokat, attól még ne muszáj tudniuk hogy kész információ dobozka lehetnék...
Pezsgőmet kortyolgatva hallgatom, ahogy az egyik buta tyúk épp az ecseteli milyen csini hétvégi házat kapott az egyik vénembertől, cserébe hogy szétette a lábát pár röpke undorító órára. Na igen... vannak ilyenek. Én nem ezt csinálom. Én csábítom a JÓ pasikat, de még csak ágyba sem kell bújnom velük, és mégis az új TV-met az előző balgától kaptam... hehe...
persze mióta Masashi-sama gondoskodott róla, hogy többet ne zaklasson, nem láttam. Isten áldja Masashi-samát a világ legjobb főnökét! Éljen!
Ahogy már kezdem nagyon unni a társalgást, tekintetemmel főnökömet keresem, ám csodák-csodájára nem látom őket, mitől halvány, pajzán kis mosoly szökik pofimra... biztos behurcolta Reito babát az egyik szobába, hogy hancúrozzanak egyet... milyen romantikus így kibújni a buli alól... hihi...
Magamon érzem Takamo-sama tekintetét, s szemem sarkából jól látom azt is, ahogy jól mulatva, halvány, veszélyt jelentő kis mosollyal figyeli még mindig perverz arckifejezésem... gyanítom egyre gondolhatunk... csak hogy ő épp lehet, hogy annak örül, hogy Masashi maci a nyuszival vadászik, így ő nyugodtan cserkészhet be engem... én meg szimplán a főnököm jókedvének vigadok ennyire...
Bájos arckifejezéssel, zöld íriszeimmel kérlelően felpillázva rá simulok oldalához, poharam szélét kacéran megnyalintva, hogy a hatás még lehengerlőbb legyen. Na igen... most jön az a rész, hogy mutassunk neki valami szépet, amitől végleg ránk kattan, azért lépjünk le faképénél hagyva saját magával és pajzán kis gondolataival.
- Kikísérnél egy kis friss levegőt szívni, Takamo-sama?- merülök el tekintetében csábosan, s ahogy elnézem inkább a hangomban csengő báj győzi meg arról, hogy igen neki nagyon is szüksége van arra, hogy kettesben legyen velem valahol, ahol senki más nincs... vajon miért...
- A gondolataimban olvasol, Yaki...- csusszan erős keze derekamra, s szorosan oldalához vonva indul el velem az egyik hatalmas üveg ajtó felé, ami nyilván az erkélyre vezet végig haladva a hatalmas termen, ahol óvatosan hordozza körbe szemeit... ohh csak nem te is Masashi-samát keresed? Ez nem jelent túl sok jót, de reménykedjünk benne, hogy lesz annyi lélekerőm, hogy lelépjek... vagy hogy le TUDJAK lépni...
Ahogy kiérünk a kellemes langyos levegőre, jólesően felóhajtva szívom magamba a finom tiszta levegőt. Hahh... túl fülledt volta levegő. Túltelített unalommal... azt hittem menten bealszom a női trécselés közben. Simán elkonzultálhattam volna velük a kozmetika csodálatos vívmányairól, mert én legalább annyit törődök magammal mint egy nő, azzal a különbséggel, hogy róla nem potyog a vakolat... de ez nem az én világom. Az enyém a hozzá hasonló démonokhoz van szokva, akiket galád módon csábít el, mert így írja elő a munkakézikönyvem.
Karcsú ujjaimat a faragott, kőkorlátra simítom, s szexin kidomborítva fenekem, mintha alkartalanul csinálnám hordozom végig szemeimet a kertben parkoló méregdrága autókon... öcsém.... van itt fényűzés dögivel. Ha jobban belegondolok, valakit igazán megfűzhetnék, hogy vegyen nekem egy kocsit...
De most már van soron... mutassunk ennek a veszélyes fickónak valami szépet...
- Takamo-sama...- szólítom meg halkan, hívogató hangsúllyal, vékony ujjaimmal a korlátot cirógatva, mintha egy macska lenne, aki egy percen belül már dorombolni is fog... nem mutatom neki arcom, hiszen háttal állok neki, de talán jobb is ha nem látja a szám szén kunkorodó gonoszkás kis mosolyt... na igen, nem mintha meghatná szerintem... de ki tudja.
- Igen? – dörmögi közvetlen közelről, immár erős testével hátamhoz simulva, kezeivel körülfonva derekam, mintha attól félne, hogy most azonnal megpattanok innen, mint egy nyuszi. Pedig nem. Nem én fogok elmenni, hanem ő. Vagyis... csak az esztétikai szépérzéke.
- Mutatok neked valamit...- suttogom lágyan fejemet mellkasára hátra hajtva, érzéki, huncut szemekkel bűvölve jég kék íriszeit... most fogom megkísérteni az ördögömet, mert úgy is tudom, hogy nem tehet semmit, amíg fent áll annak a veszélye, hogy Masashi-sama felbukkan...- de csak nézni szabad...
- Kíváncsivá teszel...- morogja fülembe mély hangján, hangszínén hallom, hogy mosolyog, nem mintha ujjainak lusta cirógatásából nem tudnám, hogy jó érzi magát szerény személyem mellett... azt hiszem most már nem csak a pénzért megyek. Már csak úgy büszkeségből is fűzöm a palit. Szép trófea lenne. De nyilván én is neki... szóval csak óvatosan...
Hátrál egy lépést, látom rajta hogy erősen fontolgatta vajon megéri-e, hogy kiengedjen a karmai közül, de szerintem ez az apróság biztosan tetszeni fog neki...
Karcsú ujjaimmal kínzó lassúsággal bontom ingem gombjait, vállam fölött elégedett, bájos mosollyal figyelem, ahogy egyre sötétedő tekintettel figyeli ügyködésem, s mikor vállaimról izgatóan lecsúsztatom a finom anyagot felfedve hátamon díszelgő, igéző tekintetű tigrist látom, hogy egy percre benne reked a levegő... ohh hát biztosan a kinti levegő teszi, nem az hogy egy félmeztelen szexi fiú a hátán elterülő tetoválást mutatja meg huncut mosollyal... nem...
Ennyi elég is mára. Előadásnak megteszi, s ahogy elnézem rá is harapott. De akkor... mégis mi a jó fenének félek én attól, hogy előbb járom meg,mint hinném? Rejtély... de gyorsan futok!
(Boldog Névnapot L-sama! )
|
| Levi-sama | 2010. 02. 04. 20:04:24 | #3521 |
Karakter: Takamo (Hiyahiyának)
Istenien táncol. Válláról lecsusszan a pólója, és kibukkan sápadt bőre. Whhrr...
Mintha külön életet élne a hasa és a csípője, akár egy profi hastáncosnak. Ha így tud táncolni, egyszerűen hihetetlen mire lehet képes az ágyban. Ez a csípőmozgás simán hasznos ha ő van felül. Gyanítom a látvány is bódító lenne ahogy rajtam vonaglik. Esküszöm ki fogom próbálni, és még zene is lesz hozzá neki.
A ruha alatt is látszik mennyire szép teste van, és a farkam már áll is mint a cövek. Kár hogy nem kurva, pedig szívesen ráhúznám azt a csinos kis száját.
Megriszálja nekem mesés kis seggét is, majd a szám végeztével visszaül mellém. Nem kevés erőfeszítésembe kerül hogy ne teperjem magam alá. Csak azért nem teszem, mert Masashi másodperceken belül itt lesz, mellesleg ez nem az én klubbom, nem az én vadászterületem. Ha itt lövök őzikét magamnak, azt igencsak zokon venné. Kár.
- Ügyes fiú vagy te... - cirógatom meg szép kis arcát. Smaragdzöld szemei vannak. Ezt a színt zöldben még csak ékszereken láttam. Selymes hajába túrok, és megmarkolom, fejét közelebb húzom magamhoz. Ez a szép száj... hhrr... Mielőtt azonban megmócsingolhatnám, ujját az enyémre téve mosolyodik el csintalanul. Grrr.
- Tiltott terep... - susogja, és ennek az édes kis mosolynak nem lehet ellenállni. Elszáll a dühöm, és amikor a koktéljáért nyúl, hátradőlök a kanapén. Figyelem ahogy iszik, és kurvára szexisen csinálja még ezt is. Nekem szól ez a műsor is, hát élvezem. Nagyon el akarja adni magát nekem, és mi tagadás, szívesen meg is veszem, már csak az árát kell megtudnom.
- Imádom ezt a koktélt, az áfonya a kedvenc gyümölcsöm. Kár, hogy nem ihatok alkoholt... pedig úgy még finomabb... - csicsergi, miközben ujjaival végigcirógatja a poharat, figyelve rajtam a hatást. Cseles kis ribanc. Imádom ezt a fajtát. A háttámlára támasztom karomat, és így kényelmesen elérem a haját, hogy ujjaim játszadozhassanak tincseivel, arcomon méla mosollyal képzelem el, milyen lesz majd az ágyban.
- S ugyan miért ne ihatnál alkoholt, Yaki? - firtatom lágyan dorombolva. Elégedett vagyok a látvánnyal. Egy gyönyörű fiúcska ül mellettem, és meg fogom kapni, ehhez kétség sem fér.
- Illuminált állapotban túl könnyű célpont lennék a kielégítetlen „vásárlónak”...
- Hm - mosolyodom el, pofiját megcirógatva. Elképzelem részegen fetrengeni, kábán kipirult arccal az ágyamban, meztelenül. Szívesen kinyalogatnám köldökéből a pezsgőt...
Okos fiúcska, vigyáz magára, nem szolgáltatja ki habtestét részeges élvezkedéseknek.
- Jó meglátás. - Megcsillannak szép szemei, és kezemhez érinti ajkait. Milyen puhák...
- Ugyan, csak tanulok mások kárán...
Sajnos nem folytathatom a magasröptű eszmecserét, mert megérkezik Masashi.
- Örültem a találkozásnak, Takamo-sama - kacsint rám távoztában a kis édes, és elriszálja pompás kis seggét.
- Én is - morgom elégedetten, majd a velem szemben letelepedő riválisom felé fordulok.
- Megveszem.
- Nem eladó - rázza meg a fejét. - Mivel nem a tulajdonom. A maga ura.
Elmosolyodva veszem kezembe a poharamat, és a benne csillogó nedűn keresztül nézek az arcára.
- Túl jó vagy az embereidhez. Ha az én klubbomban dolgozna, már rég magas profitom lenne belőle. Ideális kis kurva lenne.
- Igen. De én ezzel nem foglalkozom, van más gondom is.
- Mint például én? - vigyorgok rá pimaszul, és ő elfintorodik.
- Ja.
- Ugyan-ugyan - tárom szét kezeimet. - Örülnöd kéne, hogy vége a köztünk lévő háborúnak. Sokkal de sokkal rosszabb is lehetne, nem igaz?
- Ja.
- Milyen bőbeszédű vagy ma. Na mesélj, mi az ábra? Mikor jön az a fantasztikus szállítmány amit úgy féltesz?
Elkomorulva viszonozza tekintetem sárga szemeivel. Kivételesen szép férfi, azt meg kell hagyni, de ő is az a farkas-típus mint amilyen én vagyok. Mellesleg mindketten a kis szépségeket szeretjük, nem a magunkfajtákat.
Egy hosszú beszélgetés után mosolyogva túrok a hajamba.
- Nos, a jó kapcsolatunkra való tekintettel hajlandó vagyok átengedni kamionjaidat a területemen, és még ellenszolgáltatást sem kérek.
- Lehetetlen. Te soha semmit nem teszel szívességből, és főleg ellenszolgáltatás nélkül. Halljam mit kérsz cserébe.
Halkan nevetek fel. Na igen, jól ismerjük egymást.
- Holnap este rendezek egy kis party-t a házamban.
- Igen tudom, hiszen meghívtál engem is rá. Na és?
- Gondolom hozod a nyuszidat is - utalok a feketehajú szépségre, akivel együtt él. Nagy a szerelem, bele is tenyereltem a közepébe egyszer, amikor elraboltam a kis édest tőle pár napra.
- És? - morran, összeszűkült szemekkel. Látom kezdi kapizsgálni.
- Hozd el nekem ezt a kis táncos-lábú nyuszikát is - intek a táncparketten vonagló cukiság felé.
- Rendben, de a party végén velünk fog távozni sértetlenül.
Csak mosolygok rá. A kurva anyáddal szórakozz, Masashi.
- Hát persze...
***
Fényűzés. Én aztán értek hozzá.
Egymás után érkeznek a vendégek, és én a bejáratnál állva fogadom őket, az oldalamon egy csillogó kis film-sztárocskával, akinek a hatalmas műmelleivel akár labdázhatnék is. Sugárzó mosollyal játssza el a háziasszony szerepét, mintha valóban az lenne. Csak a média miatt vittem el vacsorázni néhány alkalommal ide-oda, elvégre híres üzletember vagyok a világ szemében. Adjunk az image-nak. Bah.
Begurul egy elegáns, fekete limuzin, és kiszáll végre Masashi, kisegíti autójából a fekete hajú gyönyörűséget. Nem csoda hogy úgy oda van érte, valóban csodaszép, azonban a mögötte kiszálló kis virágszál bármilyen téren felveheti vele a versenyt. Oh... Nagyon jól áll neki a sötétszürke, fényes szatén. Ezt megjegyzem. Ahogy Masashi mellett felfelé lépked felém a lépcsőn, szinte felfalom őt a tekintetemmel. Mellkasán a szatén ing kissé kigombolva, hófehér selymes bőre szinte ragyog az esti világításban, haja nagyon csábítóan göndörödik arca köré, szemei pedig... uhh.
Kezet fogok Masashival, biccentek a nyuszijának is.
- Csodaszép vagy, mint mindig - mérem végig. Csak duzzogva morog valami választ, és már mennek is tovább. A kis cuncimókus követné őket, de megfogom a csuklóját és egy egyszerű mozdulattal magam mellé penderítem.
- Rólad sem feledkeztem ám meg - mosolygok rá. - Üdvözöllek a házamban. Hm... hogy is hívnak? Ja igen, Yaki...
Érzéki mosollyal simítja pofiját az arcát cirógató kezembe, és a tekintetétől szinte lángra lobban az ágyékom.
- Köszönöm a meghívást, Takamo-sama.
- Örülök hogy eljöttél. Nem is hinnéd mennyire...
|
| Hiyahiya | 2009. 11. 05. 08:11:52 | #2370 |
Karakter: Yaki (L-samának)
Unottan üldögélek a bár pultnál, Hizo a pultos pedig halkan, a dübörgő zenét túldúdolva próbálja felhívni magára figyelmemet. Ne próbálkozz…Most munka után nézek…
Mocsár zöld szemeimmel a betóduló tömeget lesem, hátha akad köztük, egy olyan finom falat, akit könnyen kizsebelhetek. Nem mintha létezne olyan férfi ezen a földön, aki ellenállna nekem, mikor kérek valamit… szépség előnye…hehe…
Egyenlőre semmi… sok kanos pasas, akik azért jönnek ide, hogy fogjanak valami finomat estére. Jó helyen járnak, csak hogy én nem a szex miatt vagyok itt, hanem a szórakoztatásért… arany szabály… egy host sosem keveredik közelebbi kapcsolatba az ügyféllel… persze ez alatt csak a közeli testi kapcsolatot értjük. Azon kívül bármi előfordulhat. Beszélgetés, flörtölés, iszogatás, ahol nekem tilos berúgni… és persze, ha sokat fizet, akkor randiról is szó lehet. De ott is no érintkezés van. Főleg, hogy a klub legjobbjai közé tartozom. Masashi-sama vigyáz ránk, mint a szeme fényére, mert rohadt sok pénzt hozunk a konyhára.
Végül is… jó meló. Kényelmes… Arról nem is beszélve, mennyi fontos emberrel találkozhat az ember, akik egy rakat pénzt hagynak nálam. Aminek rendszerint nem kis része az enyém… hát igen… hülye egy fizetési mód. De hát ilyen az élet.
Megforgatom szemeimet, ahogy Hizo szinte már a nyakamba bújik közlékenységével, a hátam közepét szuggerálja olyan fontos mondanivalója van, ami nyilvánvalóan nem érdekel, de addig nem hagy élni, míg be nem adom a derekam. Nah… legyen gyereknap nagyfiú.
Kézfejemre támasztva államat fordulok felé, s bájos kis szemrebegtetéssel sugallom neki, hogy rendben felkészültem rá, hogy ellásson az ostobaságaival.
- Mivel szeretnél ma untatni engem, Hizo-san? – érdeklődöm lágy hangomon halkan, mégis tökéletesen érthetően, pedig itt a létszám fele halláskárosodással fog haza menni. A másik fele meg nem fog haza menni…hehe…
Ez is egy olyan dolog, amiről mi hostok nem beszélünk… sokat… mind tudjuk, hogy mi folyik itt, de tabu bármit is fecsegni róla. Egyszerű, mint az egyszer egy. Ha beszél, jobb ha kopoltyú növesztesz.
Én pedig nem egy folyó fenekére való vagyok…
- Oh Yaki-chan, biztos vagyok benne, hogy nem fogod jelentéktelennek tartani, amit tudok.- lengeti meg orrom előtt rongyát minden tudóan, én pedig lassan összeszűkülő szemekkel figyelem. Oké, bökd már ki. Most nem vagyok abban a hangulatban, hogy elviseljem a hülyeségeid.- Biztos forrásból tudom, hogy Masashi-samához, ma nagyon fontos „ügyfél” érkezik. És egészen véletlenül az is a fülembe jutott, hogy a pasas imádja a szép fiúkat.
Elégedett, igazi csábos mosoly költözik finom vonású pofimra a hír hallatán, és életemben először hálát érzek, efelé a barom felé. Hála neki, lehet, sőt egészen biztos, hogy ma jó estém lesz…csodás, meg is van a mai áldozatom. Csak annyi a dolgom, hogy feltűnő legyek, és egy perc alatt bárki kiszúr a tömegből.
Karcsú ujjaimmal szórakozottan tekergetem ezüst nyakláncom, egyik szálát számhoz emelem s gonosz kis mosollyal rágcsálom meg. Yaki vérszemet kapott. Innentől már egy hím sincs biztonságban… azt tuti.
Kecses mozdulattal ugrok le a bárszékről, de mielőtt még a tömegbe indulnék önfelkínálás céljából, még egy utolsó fontos kérdést intézek engem méregető pultosom felé.
- Légy jó, és mondd el a nevét is, Hizo-san.- kérem őt, de jóformán utasításnak hallatszik mondatom, amire ő egy bosszús szusszanás után hajlandó is válaszolni:
- Nasakeshirazu Takamo.
- Köszönöm, Hizo-san.- kacsintok rá, s ismét hátat fordítva indulok végre lejteni egy bájos táncot.- Azért csukd be a szád.
Dühös morranás a válasz, de én élvezem. Nem tehetek róla, imádok pimaszkodni vele, mert hagyja magát. Legalább ennyi öröm vegyüljön, a várakozás óráiba… nem mintha várni kéne, hogy valaki megkíséreljen rám mászni. Inkább azért kell dekkolni, hogy megfelelő kuncsaft tévedjen ide.
Könnyedén találok utat a vonagló emberkék mellett, úgy bújok el mellettük, mint egy lopakodó tolvaj, de még így is minden tekintetet magamhoz vonzok. Még szép… itt nincs számomra versenytárs. És pofátlan módon tisztában vagyok is vele.
Fogalmam sincs, hogy hogyan néz ki leendő „ital partnerem”, így hát a szerencsémre bízom kiszúr-e vagy sem. Persze tudom, hogy kifog. Vak lenne, ha nem tenné…
Lágy, ringatózó táncot lejtek a tekintetek kereszttüzében, pedig most közel sem olyan erotikusan csinálom, mint ahogy akkor szoktam mikor megkérnek rá, mégis elég ennyi és máris teret kapok az érvényesülésnek. Masashi-sama azt mondta, hogy erre születtem, és már csak ezért is jó főnöknek tartom. Na meg azért is, mert nem próbál meg kikezdeni a munkaerővel… isten tudja miért, pedig lenne itt egy pár olyan falat, akit biztosan szívesen kezelésbe venne. De hát… mint mondtam, Masashi-sama egy nagyon jó főnök. Én meg nem a szex miatt vagyok itt… kegyetlen egy meló lehet a többieké. Mert van itt egy pár belőlük is. Nem lennék a helyükben. Itt én is választhatok, azt is eldönthetem elfogadom-e a meghívást vagy sem… nekik nincs ilyen mázliuk. Hát szívás! Amíg nem nekem fáj, addig nem érdemes vele törődni… hehe…
Magamon érzem a körülöttem lévők égető tekintetét, ahogy éhesen vizslatnak, minden percben késszen arra, hogy „támadjanak”… de ciki, mert ma már van valaki, akiből pénzt fogok sajtolni… hehe…
Kínálom magam, s akaratlan kecsességemmel bájolom tovább a kíváncsi nézőközönséget, önkéntelenül a zene dübörgő ütemére ringatva csípőmet… ebben nagy gyakorlatom van. Kihinné, hogy akár egy ilyen tánccal több ezer yent be lehet zsebelni… elképesztő, hogy a kiéhezett férfiak, mi mindenre képesek CSAK a látványért. Persze a legtöbb mást is akarna, de da esetleg egyszer is rossz fiúk lennének, akkor jönne két szekrényméretű úriember, és udvariasan tessékelnék ki innen… alias úgy dobnák ki, hogy a folyóig meg se állna, sőt, útközben szuvenírnek betont is kapna a lábaira! Masashi-sama első szabálya… az áru szent, és vigyázni kell rá… kicsit sértő, hogy engem is árunak tekint, de legalább van kit magam elé löknöm, ha egy kanos pasas próbálkozik…
Hirtelen fonódnak nyirkos ujjak vállamra, s az egyik pincér hajol fülemhez, hogy fontos közlendőjével félbeszakítsa erotikus hívogatásom. Mint a méhek… csak én nem a virágpórra hívogatom a rajt, hanem a liliomtiprásra…hehe…
- Yaki-san, munka akadt! Masashi-sama üzlettársa szeretne meghívni egy italra… nem utasíthatod vissza. Az az úr ott, a VIP emelvényen…- duruzsolja karcos hangján drága hírnököm, s én kíváncsian zöld szemeimmel szorgosan az említet helyet fürkészve találok rá az engem fixírozó alakra. Nem nagyon tudom kivenni a pasit, de am jeges íriszek csillanását is tökéletesen ki tudom venni. Italos poharát elegánsan felemelve nyújtja be igényét szerény személyem társaságára, én pedig engedelmes bólintással fogadom el a felkérést a keringőre. Nem tudom ki venni, viszont egy biztos… vérbeli yakuza az a férfi. Látom a szemein… hidegek, számítóak, és tele vannak azzal a vadász ösztönnel, amit nem mindenki szemébe látni… ritka kincs, ami rám nézve nem biztos, hogy jó… ki tudja, mit lép Masasghi-sama, ha esetleg a kedves üzlettárs, arra hajlik, hogy elvigyen egy kellemes lepedőgyűrésre… arra é még lelkileg nem vagyok felkészülve… nem hogy hátsófertályilag… bah…
Lassú, könnyed léptekkel libbenek a lépcsőhöz, ám láss csodát pár lépcsőfok után felbukkannak a gorillák, kik szúrós tekintettel nyomnák már orrom alá a méretes fegyvereket, ám vezérük egy szavára engedelmes pincsiként húzódnak a korláthoz utat engedve nekem. Most az egyszer nagyon utálom ezt a szart, ami dobhártyaszaggatóan szól a hangszórókból… nem hallottam a hangját. Rossz szokás, hogy alaposan megfigyelem az ügyfeleket… nem egyszer fordult már elő, hogy elraboltak és szépen kicakkozták a kis fiúkat… nincs kedvem Frankenstein kisfiának szegődni, ezért ez a nagy spiritiszta attitűd… következtessük ki a bácsi le akarja harapni a fejünk, vagy sem.
Ösztönös kecsességgel indulok meg ma este partnerem felé, olyan puhán, és csábítóan akár egy macska. Szempilláim alól veszem végre szemügyre a kanapén terpeszkedő széles mosolyú férfit, és elismerem magamba, hogy megfogtam a főnyereményt… jóképű, izmai még ingjén keresztül is tökéletesen domborodnak, elegáns, és sül le róla az ellenállhatatlan sárm… ohh Hizo te drága! Eszem a szívedet! Ezért minimum egy cuppanósat kapsz!
Szám sarkába elégedett kis kanyarulat ül, ahogy éhes vizslatását tűröm, ebből tudom, hogy szinte nyert ügyem van… bár a hozzá hasonló férfiak kiszámíthatatlanok, és jobbára mindent ellentétesen tesznek, ahogy azt az ember várná tőlük, szóval ne igyunk előre a bankszámlánk vastagodására…
- Hello…Yaki vagyok.- heveredek le légies mozdulatokkal, tisztes távban, mégis elég közel ahhoz, hogy bűvkörömbe vonhassam őt…ez a vásálói zóna. Ilyen közel csak azt engedhetjük magunkhoz a klubban, aki fizet… vagy, aki olyan fontos személy, mint ő.
- Takamo – mutatkozik be ő is, én pedig lágy mosollyal figyelem arcának markáns vonásait. Tényleg irdatlan jóképű pasi, csak az a gáz, hogy nem az én dolgom a szexuális igényeit kielégíteni… ahhoz… ahhoz én nem értek…
És igen ha tudnék, mos tutit elpirulnék. De nem tudok, vagy legalábbis eddig nem sikerült elérnie senkinek… Pedig tuti, hogy jól menne a hajszínemhez…hehe…
- Igen, tudom ki vagy – billentem oldalra buksimat jókedvűen, magamban ördögszarvacskákat növesztve éhes pillantásaira… micsoda tekintete. Szinte perzsel, Lyukat éget rám, ahol végig mér… Minden vonásomat tüzetesen megvizsgálja, mintha épp megvenni készülne… villannak a jég kék íriszek, és ebből azt kísérlem meg leszűrni, hogy tetszem neki. Mondjuk hülye az, akinek nem… heh…
Kis önimádó… hehe…
Felbukkan a pincér is és én okosan fontolgatva rendelek egy alkohol mentes koktélt… veszélyes férfi lehet, nem igazán szeretnék még csak becsiccsenteni sem a közelében. Főleg, hogy Masashi-sama olyan mint egy árnyék.. csak úgy fel és le tűnik, és ki tudja, mikor találna kedves üzletfele ölében félreérthetetlenül félreérthető helyzetben… vagy én repülnék, vagy lőne az üzletnek, vagy eladnának szex rabszolgának… előfordult már… csak épp borsós árért. De én résen vagyok… hehe…
Nem vagy ostoba, nem úgy, mint a legtöbb kolléga… én gondolkodni is szoktam, ennek hála, hogy ilyen jól keresek…hehe…
Amint elspurizik a felszolgáló fiú, ismét ügyfelemnek szentelem figyelmemet, S mintha csak erre várt volna, hosszú, erős ujjait élvezettel bújtatja vöröses tincseim közé, s magamba fojtom jóleső sóhajomat… szinte bizsereg a fejbőröm… Gratula, ilyet nem sokan tudnak belőlem kiváltani. Hogy miért? Mert úgy félek a kanos férfiaktól, mint nyuszi a nagyinak öltözött farkastól. Senki sem vetheti a szememre! Szűz vagyok, amolyan reflexes reakció!
- Gyere, ülj az ölembe – Hívogat, akár egy cukros bácsi, óceán mély hangjától az ember elhiszi, hogy egyszerre foglalja el a világot és egyszerre teper le téged is… aha! Kibújt a szög zsákból! Na nem mintha nem sugározna belőle az erotikus csalogatás, de na… jó ha az ember biztos a dolgokban…
Illemtudóan rázom meg fejemet, ezzel jelezve, hogy amit kér, az az én munkaköri leírásomban nem szerepel. Kegyetlen az élet…
Sokak járták meg már velem… nem csak a tiltás miatt nem vállalom a Mikulás-pózt, a saját szűzi békességemet is féltem… hogy miért? Sül le a pasiról, hogy alaposan ellátná a bajom… vagy mi…
- Bocsi, de nem kurva vagyok, csak host. Ha szeretnéd táncolok neked, vagy iszom veled, de semmi több.- vázolom fel a fennmaradt választási lehetőségeket finom hangomon, de ahogy elnézem őt ez a végkifejlet sem lombozza le, sőt! Vigyora olyan, akár egy jóllakott párducé, szinte magam előtt látom borotva éles fogait, ahogy ismét kényelembe helyezve magát a kanapé puha anyagán…
- Akkor... táncolj nekem.- él a lehetőséggel széles vadász mosollyal, ami arra utal, hogy tutira nem úszom meg ennyivel… ez a beszéd! Na látod, hogy ennyi is megfelel! Legalábbis remélem…
Bájos mosoly szökell arcomra, mint egy varász ütésre, szemeimben huncut szikrák pattognak, úgy állok fel, ügyelve arra, hogy minden apró mozdulatommal felkínáljam „adottságaim” a kedves „vevő” éhes tekintetének…. Mert a mottó az, minél szexibb vagy, annál több pénz fog hullani a zsebekből, mikor utánad loholnak…
És igen szemem sarkából látom, hogy kalandoznak rajtam azok a jeges íriszek… hát igen. Tiszában vagyok, hogy tudok…hehe…
Kecses léptekkel sétálok elé, nem túl messze, hogy a villódzó klub fényektől övezve jól láthasson, csakis azért, hogy szinte reflektorfényben élvezze a műsort. Garantálom, hogy ezen túl törzsvendég leszel itt Takamo-sama…
A zene lüktető ütemére mozdul egész testem, csípőm olyan őrületes ringásba kezd, amit akár egy nő is boldogan megirigyelhetne, olyan légiesen táncolok, akár egy hastáncos… minden apró mozzanatra külön ügyelek, szempilláim alól figyelem őt, ahogy karcsú ujjaimmal végig simítok mellkasom lágy vonalán, érzéki mosolyra húzom ajkaimat, ahogy vágytól parázsló tekintete vadul pásztázza minden apró porcikámat, ujjai erősen szorulnak poharán, ezt a még megmaradt önmegtartóztatásának tudom be… táncom nem hasonlítható semmihez sem, nem riszálom magam, mint egy őrült tyúk, nem tekergőzök, mint egy befüvezett kígyó, egyszerűen csábítóan, vérbeli erotikával lejtek egy lassút neki a zenére… és ahogy nézem nem kis sikerem van nála…
Hátat fordulok neki egy pillanatra, hogy egy futó, kacér másodpercre fenekemet is stírölhesse éhesen, de épp hogy csak egy kicsit, hogy a mézes madzag ott maradjon az orra előtt… ujjaim érzékien barangolják testemet, körbe rajzolják formás vonalait, kihangsúlyozva, milyen szép egy fiúcska is vagyok én… ebben a klubban egy host sem tud, úgy táncolni mint én. Nos… azt hiszem ez külön adomány… hehe…
Ahogy véget ér a dal, úgy fejezem én is be kéjes csábításomat, s enyhén, színpadiasan meghajolva csüccsenek ismét mellé, s elégedetten zsebelem be szinte lelkemig hatoló kék íriszeinek ragadozó pillantását… nocsak, ennyire felizgattalak? Kellemetlen… de itt csak eddig megyünk… oké, hozzám érni, még hozzám érhetsz, legyen gyereknap!
- Ügyes fiú vagy te…- hajol hozzám vészes közelségbe, arcomon érzem tűzforró leheletét, ahogy erős ujjai pofimra simulnak, majd hajamba kalandozva tartják egyenesen fejemet, hogy dominanciáját és vágyát fitogtatni készülő csókjának tökéletes terepet biztosíthasson…
CSIIINNNGGG!!! Vészcsengő!
A-a… ez tilos. Még neked is, Mr. Nagyhatalmú És Veszélyes Vagyok úr.
Szenvedj csak, ha elég szépen nézel Masashi-samára, akkor elenged egy laza randira…
Van eszem, tudom, hogy nem szabad a tűzzel játszani, már pedig ez a férfi itt az élő láva folyam, és olyan könnyen égetem meg magam, mint amilyen könnyen a Húsvéti nyuszi kipottyantja a tojást…de amíg nem utasítanak másként, maradnak a játékszabályok. Pech…
Vékony mutatóujjamat gonosz módon csúsztatom ívelt ajkaira, mintegy védőfalként, mely megakadályozza, hogy túllépje a munkaköri leírásom határait. Látom szemeiben villanni a bosszankodást, de egy érzéki, igéző mosoly, s egy parázsló tekintetet csillantok meg gyógyírként csalódottságára.
Nah hát ez van, ezt kell szeretni… mondjuk van az a baljóslatú kis érzésem itt a fejecskémben, hogy kegyetlenül meg fogom szívni ezzel a pasival… ismerem ezt a fajtát. Tűzön-vízen átmegy, csakhogy elérje, amit akar, és nem tágít míg meg nem kapja. És azt is tudom, hogy ezt a fajtát sokáig kell izgatni, húzni az orra előtt a mézes madzagot, mert ha hamar megkap mindent, hamar ráun a dologra… ezért szenvedjen csak, túléli.
Van itt egy tucat, akin lehet vigasztalódni.
- Tiltott terep…- lehelem lágyan még mindig merészen játszva a közelséggel, fittyet hányva arra, hogy ki ül velem szemben, és hogy milyen félelmetes aura lengi körül. Ha erőszakoskodni akart volna, már megtette volna. Vagy tetszik neki a kis játék, vagy még van annyi önmegtartóztatás benne, hogy felismerje hol is van… még. Ki tudja, mit tesz, ha ki teszem innen a lábam. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem fogja csupán a látványommal beérni sokáig…
Halk morranással venné semmibe hirtelen hangulatváltásának köszönhetően azt az elejtett kis mondatot, amint az imént bátorkodtam neki ellebbenteni, ám ekkor a pincér tolakodó keze kúszik a képbe, orrom előtt meglibegtetve koktélom vöröses nedűjét. Épp jókor… ahogy elnézem már épp azon volt, hogy magasból tesz a korlátokra és itt teper le… huh… hát ez most meleg volt…
Pedig még csak el sem kezdte igazán, az tuti! Nem igazán tudom eldönteni, hogy örüljek-e a szerencsémnek vagy sem… jó, hogy kifogtam az biztos de… ki tudja hosszú távon milyen buktatói lesznek? Nem szeretek pár éjszakás szuka lenni… az nem lenne méltó hozzám, és különben sem vagyok kurva. Host, ami egy szép és tisztességes foglalkozás. És jól is fizet! Diplomám van pénzszerzésből!
Biccentve köszönöm meg az italt a pincér fiúnak, ki ügyfelem egy jeges pillantására olyan gyorsan illan el halálra váltan, mint a lompos farkú farkas elől a nyuszik… nos igen, mások tuti, hogy be ijednek tőle, de nekem van egy jó kis mottóm: Addig ne drámázz, amíg nincs rá okod.
Tehát, amíg nem fog egy pisztoly csővel turkálni a halántékom tájékán, addig nem fogok ijedezve menekülni. Különben is… nekem az a munkám, hogy negatív diszkrimináció nélkül mindenkinek kellemes szórakozást biztosítsak… én vagyok a vörös kereszt szebb kiadásban…hehe…
Nah most akkor húzzuk tovább a mézes madzagot…
Karcsú ujjaimmal elegánsan fonom körül a poharat, s mélyen elmerülve az engem kutató kék, vágytól izzó íriszekben nyalintom meg puha ajkaimat, ezzel kiváltva halk, vadállatias morranását. Számhoz emelem a poharat s lágy mosollyal kortyolok belőle egy egészen kicsit halk sóhajjal élvezve az ízét… mintha legalább egy hete nem ittam volna, úgy döntöm le torkomon, gondosan ügyelve, hogy egy huncut kis csepp szám szélén útjára indulhasson… ujjacskámmal állom útját nyakamnál, s lassan végig járva kanyargós útján lyukadok ki ismét ajkaimnál, hogy vérlázító erotikával nyalinthassam le a kis szökevényt. És a meglepő ez, hogy ügyelek ezekre az apróságokra, mégis ösztönből jönnek… előny, mert nem tűnök szűznek. Ami megint előny, mert akkor vagy hagyna a fenébe, vagy hirtelen kísértés kapná el a megrontásomra…
Megbűvölve figyel, látom rajta, hogy nem kis erejébe kerül, hogy türtőztesse magát, csupán abból is, ahogy italos poharát szorítja… egy perc és összetöri pusztakézzel…van egy olyan érzésem, hogy kegyetlenül meg fogom szívni ezzel a pasival…hogy miért az egyszerű. Csillan a hátsószándék és a vadász ösztön a szemeiben, és ez épp elég indok, hogy féljek… jajj nekem…
- Imádom ezt a koktélt, az áfonya a kedvenc gyümölcsöm. Kár, hogy nem ihatok alkoholt… pedig úgy még finomabb… - hordozom végig mutatóujjam a pohár száján légiesen könnyű mozdulatokkal, egy futó pillantással megörvendeztetve kuncsaftom, csak is a kacérkodás kedvéért... mert miért ne?
Sőt! Amíg beszéltetem egészen biztos, hogy nem fog letámadni.
Hajammal kezd játszani kedvtelve, jóképű arcára ismét széles, sármos mosolyt varázsolva, látszólag ismét a helyzet csúcsára kerülve. Az, hogy mit érez deréktól lefelé teljesen ellentétes a higgadt arckifejezéssel…hehe…
- S ugyan miért nem ihatnál alkoholt, Yaki?- érdeklődik mély hangjával játszadozva, szinte már dorombolva, ami rendesen felborzolja a pihéket a hátamon… Uram Isten! Ennek a férfinek nem egyszerűen erotikus a hangja! Ettől a hangsúlytól a tapasztalatlan fül gazdája menten elalél… de én MÉG kitartok…
- Illuminált állapotban túl könnyű célpont lennék az kielégítetlen „vásárlónak”…- duruzsolom érzékien ejtve a szavakat, mire ő csak halkan kuncogva tér át pofim lágy simogatására. Képzelem mit gondolhat…. Nem kell ahhoz részegnek lenned, hogy elvigyelek innen egy darabban… vagy valami ehhez hasonló. Vagy kezdek paranoiás és üldözési mániás lenni egyszerre vagy lényeg van egy hatodik érzékem, ami kiszagolja az extra veszélyes hátsószándékot…
- Jó meglátás. – ad igazat nekem, én pedig apró kihívó kis mosollyal érintem ajkaimat tenyeréhez… apró lopott érintések a leghatásosabbak. Tudom, mert ezekkel lehet a legjobban őrületbe kergetni a férfiakat. Kapnak egy kis ízelítőt, de sosem az egészet… és ez rohadt kiábrándító olykor… mint például most…hehe…
Ismétlem… PECH.
- Ugyan, csak tanulok mások kárán…- vonom meg vállam játékosan pimaszkodva az oroszlánnal, aki látszólag legalább úgy élvezi a kis huza-vonát, ahogy én is… ki tudja meddig.
Na igen ez egy nagyon jó kérdés…
És láss csodát, mielőtt még kipuhatolnám meddig bírja kliensem cérnával megjelenik főnököm, szemem sarkából jól látom, ahogy szúrós szemekkel méregeti Takamo-samát, aki egy gúnyos vigyorral reagál, aki kényelmesen elnyújtózva teríti hátam mögé karját, ezzel kihívóan provokálva a bosszomat… nem jó ötlet…
Mocsár zöld szemeimmel a terepet felmérve pillantok Masashi-samára, ki fejével figyelmeztetően intve jelzi, hogy lépjek le, mert nem szeretne megölni azért, mert túl sokat tudok… értettem, sir!
Bólintva állok fel könnyedén, de azért egy utolsó buja pillantásra még futja vállam fölött. Búcsú puszi helyetti ajándék… hehe…
- Örültem a találkozásnak, Takamo-sama. – kacsintok huncut módon, majd macska léptekkel illanok el, hogy ismét visszatérhessek a vadászterepre áldozat után leselkedni… van egy olyan érzésem, hogy nem most hallottam róla utoljára.
Bah… ezt még meg fogom szívni… de nem gáz! Hátha szépeket mond a főnöknek. Éljen a fizetés emelés!
|
| Levi-sama | 2009. 09. 18. 12:31:21 | #1885 |
Karakter: Takamo (Exkluzív klub)
Takamo
Kinyitják előttem a klub ajtaját, és lassan besétálok. Hosszú hajamat vállam felett hátradobva pillantok körbe. Rég jártam itt, a rivális jakuzavezér tulajdonában. Most is csak a tárgyalás kedvéért vagyok itt.
Lüktet a vad és buja zene, félhomály és vörös fények, táncoló, ringatózó testek. Harapni lehet a szexet a levegőben. Fullasztó és pezsdítő egyben.
Kifejezéstelen arcom meg sem rezzen, amikor a VIP emelvényre felsétálok. Testőreim szétszóródnak körülöttem, én pedig egy nagy bőrkanapéra ülve kényelmesen keresztbe tett lábakkal helyezkedem el, kigombolva zakómat.
Két festettszőke kurva libben elém, a zenére vonaglani kezdenek, egymást fogdosva és nyalogatva. Jeges, szürkéskék szemeim megvillannak, és elhessegetem őket egy mozdulattal.
- Mindjárt hányok. Húzzatok innen a picsába.
Sértetten lépnek le, a pincér meg is jelenik, egy öltönyös jakuzával. Leadom a két rendelést.
- Egy gin-tonicot és egy Masashit kérek. Rázva és nem keverve - teszem hozzá vigyorogva. A pincér biccent, a jakuza felhördül. Hehe...
Elsietnek, és a táncolókat figyelem tovább.
A táncparkett közepén egy fiú táncol, innen felülről tisztán látom. Karcsú, formás testéra tapadó nadrágban gusztin domborodik jó kis segge, hosszú izmos combjain az izmok játéka tisztán látszik. Inge a hasáig kigombolva, és látni a finoman megmunkált izmokat, amelyeket csak kiemel az a kétsoros ezüstnyaklánc, ami a nyakában csillog. Haja barna, és félhosszú. Divatos és csinos, igényes. Pont az esetem...
A megérkező pincértől átveszem az italt, és intek neki, hogy hajoljon közelebb. Nem szeretek kiabálni, a zene pedig túl hangos.
- Az a fiú - mutatom neki. - Itt dolgozik?
- Igen uram, ő az egyik hostunk. Yaki a neve. - Elvigyorodom.
- Kurva? - Megrázza a fejét.
- Nem uram, ő Host. Csak a vendégek szórakoztatása, táncolás és itatás a feladata.
- Kár. Szóljon neki, hogy meghívom egy italra magamhoz.
- Máris - siet el sápadtan.
Belekortyolok a piába, úgy figyelem ahogy a pincér átverekszi magát a táncolók tömegén, és a fiú fülébe súg hosszan. Felém fordul a csinos pofi, és egyenesen a szemembe néz. Vigyorogva emelem fel a poharam köszöntésképpen. Biccent nekem, és elindul felém.
Figyelem ahogy felszökken a lépcsőn, majd a testőrök elállják útját.
- Engedjétek - morranok, és már el is lépnek az útjából. Felemeli a fejét, és félig lehunyt szemei alól mér végig, miközben felém lépked. Mozgása akár egy egzotikus vadmacskáé...
A sötétbordó tapadós nadrágja vérlázító...
- Hello - búgja érzékien, és leül mellém. - Yaki vagyok.
- Takamo - biccentek neki.
- Igen, tudom ki vagy - hajtja félre fejét. Arcán zéró félelem. Helyes. Barna haja vöröses árnyalatú, zöld szemei mint két sötét smaragd. Pofija valami meseszép, és ajkai olyan érzékien duzzadtak, hogy szinte ordítanak azért hogy valamit közéjük tegyen az ember. Bármit. Wehehe...
Mellénk lép a pincér, és ő egy alkoholmentes gyümölcskoktélt rendel. Tényleg csak egy kis host.
Felém fordul, és beletúrok szép hajába. Mmm... milyen selymes.
- Gyere, ülj az ölembe - búgom neki. Megrázza fejecskéjét, finom virágillatát mélyen magamba szívom. Ahh... baromira felizgatott már.
- Bocsi, de nem kurva vagyok, csak host. Ha szeretnéd táncolok neked, vagy iszom veled, de semmi több.
Elvigyorodva dőlök hátra.
- Akkor... táncolj nekem.
|
|
