|
|
Szerepjáték
(Yuri)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Momiji | 2013. 11. 01. 01:26:12 | #28013 |
Karakter: Victoria „Ria” Collins
Megjegyzés: ~Szépségemnek~Catymnek
Az ébresztőórám idegesítően pittyeg reggel tízkor, hogy keljek már ki az ágyból. Egy kecses mozdulattal megfogom, és hozzá baszom a falhoz, mire ripityára törik, de legalább abbahagyja a sípolást. Rohadjon meg aki kitalálta ezt a hangot. Igen, persze, tudom, egy nőhöz nem illik a csúnya beszéd, de ma kicsit egyedi állapotban vagyok, ugyanis megvan. Ilyen időszakban nem szoktam dolgozni menni, mivel tudom, hogy gyorsan robbanok és akkor mindenkit csak megbántok és másnap kérhetnék bocsánatot, amit nem igazán szeretek.
Viszont ma be kell mennem, a főnök szerint jól fogok szórakozni, ha ezt a munkát elvállalom. A rohadt, vén szatír, tudja, hogy kíváncsivá tett ezzel és persze, hogy elvállaltam, még ha ezzel a jó híremet is kockáztatom meg. Nem vitás, hogy mindenki rajong értem a lehengerlő stílusom miatt, és ezt nagyképűség nélkül mondhatom. Ma még is próbára teszem a türelmemet, ami egyébként végtelen, de a hormonok még engem is kihoznak a sodromból.
Lassan feltápászkodok, már most úgy érzem magam, hogy szét tudnék tépni akárkit, aki a szemem elé kerül. Betámolygok a fürdőmbe, és langyos vízzel lezuhanyozom és megmosom a hajamat. Kimászok, gyorsan meg kell törölköznöm, és már rakhatom is fel ezt a kibaszott tampont. Utálom a piros betűs napokat. Felveszem a fehér neműmet majd megszárítom a hajamat. Vasalja át a faszom, jól nézek ki így is. Fehérneműben átmegyek a konyhába enni valami édeset, az talán megnyugtat. Kiveszek a hűtőből egy málnás pitét, na, nem egy szeletet, egy tepsinyit. Drága, jó nagymamám, ha nála vagyok, mindig készít nekem elhozni sütiket. Fogom a tál pitét meg egy villát, és kiülök a teraszra enni. Igen, kibaszottul bugyiba meg melltartóba ülök ki, de ez az én kibaszott teraszom és úgy ülök ki, ahogy akarok, ha valaki akar, nézzen, fotózzon vagy verje a látványomra a faszát, nem érdekel, én itt fogok enni.
Egy fél óra alatt betömtem a fél tál pitét, majd nyugodtan visszasétáltam a házamba. Egyébként a belvárosban lakom, egy kibaszott nagy felhőkarcolóban, eléggé a luxus negyedben van, de ha már annyi pénz keresek csontvázak fotózásával, akik azt hiszik magukról, hogy jaj de kurva jók, akkor már had lakjak ott ahol én akarok.
Szépen felöltözöm, egy sima farmert veszek fel, fekete cső toppot és bőrkabát, cipő gyanánt pedig egy fekete, rövidszárú bakancsot. A zsebembe benyomom a telefonom, ami lassan már akkora lesz, hogy el se fér benne, majd az órára pillantok. Oh, fasza, háromnegyed tizenkettő, és nekem délre kell ott lennem. Akkor szép, nyugodtan sétálunk, és ha elkések, és ez nem tetszik a szatírnak, leszophat.
Sajnos időre beértem, milyen kár, így nem ugathatok a szatírral. Uh, mondjuk nem kéne ennyire keresni a bajt, de annyira nem tud érdekelni a dolog ezeken a napokon, hogy azt el sem tudom mondani. A vállalat bejárata előtt még azért megállok egy pillanatra.
- Na, idefigyelj, istenke – kezdek el halkan beszélni az égnek emelve szemeimet – Rohadtul nem csíplek, mivel miattad kell minden nyamvadt hónapban szenvednem ezzel a szarral, de most még is azt kérem, hogy adjál már egy kis szerencsét és nyugalmat, hogy ne öljek meg senkit, ha már így megátkoztál nő létemre ennyi vérrel. Kössz, ha adsz, köcsög.
Majd azzal a lendülettel benyomtam az ajtót, és elindultam befelé. Igyekeztem azért a szokásos arcomat mutatni, persze egyből mindenki mosolyogva, irulva-pirulva köszöngetett nekem, és ez csak azért, mert ilyen iszonyat szexi vagyok. Mekkora nyomorultak. Odalépek a lifthez, majd lehívom. Pár pillanat alatt már itt is van, de ez is elég volt ahhoz, hogy ne utazhassak egyedül. A kis nőcske benyomult utánam a liftbe. Tudom, hogy ez Flora, az egyik titkárnő, de hogy hol van az előírva, hogy egy titkárnőnek kurvásan kell öltöznie, a blúza a mélységekig kigombolva, miniszoknya, combfix meg harisnya, meg mi faszom. Nem igazán vonz a kurvás külső, ráadásul úgy bűzlik a parfümtől, hogy az valami émelyítő, és legnagyobb bánatomra, ő is egy rajongóm.
- Jó reggelt önnek, Collins kisasszony. – köszön rám nyál csorgatva.. itt se lehet nyugtom..
- Jó reggelt. – köszönök vissza természetesen.
- Mondja csak – áll velem szembe.. túl közel vagy, a kurva anyádat, megfulladok – Rámérne ma este? – próbál szexin beszélni, persze egy idióta, kiéhezett fasz rá is harapna, de mint mondtam, engem nem vonzanak a lotyók.
- Sajnálom, de dolgom van. – igyekszem érthetően lerázni.
- Oh, ezt szomorúan hallom, pedig már.. – folytatná, de végre elérem a megfelelő szintet és a lift kinyílik.
- Viszlát. – köszönök el gyorsan, majd menekülök is előle.
Hála neked, istenke, talán még is adtál valamennyi szerencsét, hogy legalább nem tudom, mi lett volna a „pedig” után.. fúj.
Bebaktatok a fotóstúdióba, ahol már mindenki sürög-forog, én pedig meglátom a főnökömet. Szépen, lassan mögé lépek, és a fülébe ordítok.
- Jó reggelt, főnők!!! – üvöltöm, mire megugrik, a többiek szeme pedig egy kósza pillanatra rám szegeződik, de inkább már folytatják is a munkájukat. Azért, nem bírom ha bámulnak, köcsögök.
- Ahh, elment az esze, Collins? Látom, piros betűs napja van.. az ég á’dja meg magát. – szidott miközben masszírozta a fülét. Haha.
- Az van, biza’ szatírkám! – mondom neki vigyorogva, és a vidékies akcentusát utánozva mire csak pár szúrós pillantást kapok. Jól szórakozom, tényleg. – Na és hol van, aki miatt be kellett ma jönnöm ide, hadd nézzem, megérte-e!
- Még a sminkben van.
- Mondjon már róla még, miért akarta őt annyira nekem adni? – érdeklődök, de bár tényleg rohadtul érdekelne.
- Fehérnemű fotózásra van neked most egy modelled. – mondja vigyorogva, mire felhúzom a szemöldököm.
- Ha alulöltözött nőket akarok látni, megnézem a titkárnőidet. Különben is a csont soványság még fehérneműben sem szép. – akadok ki.. komolyan emiatt a faszság miatt hívott be?!
- Higgy nekem, ő más! – próbál meggyőzni. – És az én titkárnőim, én nézem őket, akkor legyen már rajtuk mit nézni!
- Persze, más. – Arra befizetek – És hiába a tieid, mégis azt akarják, hogy én nyaljam ki őket!
- Természetesen utasítsd el őket! Csalódottságukban majd hozzám jönnek! – nevet magában.
- Chh, maga vén szatír. – nevetem ki, majd otthagyom.
Az asszisztensem odaadja a kamerámat, én pedig beállítom a megfelelőre, mire végzek, már jön is a modellke. Erre még én sem számítottam, őszintén, gyönyörűséges. Nem valami magas, szerencséje, hogy csodaszép, különben biztos nem modelkedhetne. Fehérneműben minden apró részletét megcsodálhatom, igazán csábító a külseje, nem olyan, mint a többi, béna kis pálcika emberke, rajta van mint fogni, és ha elfordul, akkor se egy kibaszott vonalat látunk, hanem domborodó melleket és feneket. Örömmel elidőznék rajta.
Bemegy a díszlet közepére, majd a többiek elhelyezik, beállítják, meg minden szar. Közben a szatír odalép mellém, és mutogat, hogy hajoljak le, mert mondana valamit.
- Na ugye, hogy még te is benedvesedtél a kishölgyre, Victoria. – Súgja a fülembe.
- Haha, főnök. – vigyorgok, majd jó, erősen hátba baszom, mire fájdalmak közepette elkullog. Ezt azért kapta, mert a teljes nevemen szólított, és mert szórakozónak találta, hogy hogy néztem a lányra. Szatír.
Végre valahára beállították, most jövök én. A kamerába nézek, majd elkezdem készíteni a képeket, közben mondom neki, hova nézzem, hogy tartsa a fejét. Szépen meg is csinál mindent, amit mondok neki, nagyon jó képek születtek.
Mikor befejeztük, viszont legnagyobb meglepetésemre oda állt mellém, és megfogta az alkaromat.
- Megnézhetem, kérem? – szólal még édes hangon. Ez, most mi akar lenni?
- Leonora, drágám – szólal meg az ügynöke, és kicsit arrébb húzza, de azért még így is hallom, idióta. – Ez nem az a családi fotóstúdió, mint ahol eddig voltál, ez komolyabb annál, itt ilyet nem csinálhatsz. – szólja le a lányt, jó, igaza is van, a modellek itt csak bábuk, de nem akarom, hogy ez a szépség is ilyenné váljon.
- Semmi baj – kezdek bele, mire rám szegezik a tekintetüket. – Megnézheted, ha szeretnéd. – mosolygok rá kedvesen, mire odalép mellém.
- Köszönöm szépen! – mosolyog rám. Igazán elbűvölő, szívesen eltöltenék vele egy éjszakát, de nem tudom, hogy mennyire lenne benne az ilyesmibe.
Megmutogatom neki a képeit, mindent nagy figyelemmel nézi. Jól éreztem, gyönyörűek lettek.
- Tetszenek. – Jelenti ki szűkszavúan – Jól fotózol. – emeli rám tekintetét, majd elmosolyodik. Van valami ebben a mosolyban, és úgy érzem, nem is kell majd kérnem, jön magától is az ágyamba.
- Köszönöm. – mosolygok vissza rá.
- Gyere Leonora, még dolgod van! – Sietteti a parazita.
- Viszlát! – indul el, de még előtte rám kacsint. Jó érzéseim vannak ezzel a lánnyal kapcsolatban.
- Viszlát. – köszönök én is.
Miután elmentek, odamegyek a főnökhöz, és diszkréten megragadom a nyakkendőjénél fogva, hogy azért érezze a törődést.
- Ezt a lányt mindig én akarom. Ha oda mered adni másnak, a szart is kiverem belőled! – mondom neki, kedvesen.
- Oké, persze, a tiéd. – dadogja, mire elengedem. Jó, hogy ő a főnök, de azért érezze, hogy szeretem megkapni, amit akarok.
- Helyes. – mosolygok rá, majd intek, és elindulok kifelé az épületből. – Viszlát, főnök!
Gyorsan kijutok, majd indulok is hazafelé. Hazaérek, majd ledőlök az ágyamra.
Remélem gyakran visszajön fotózásra a kishölgy, hogy is hívják? Leonora? Azt hiszem, igen. Szeretném minél előbb a közelemben tudni, na meg persze, az ágyamban is.
|
| Yume | 2012. 03. 21. 20:48:22 | #19997 |
Karakter: Hideaki Haru ( Angel )
Megjegyzés: ( Mayának )
Egy dühös szusszanással dobom le a ruhámat a legközelebbi székre, majd dühösen, karba tett kezekkel állok újra a tükör elé, és magamat kezdem tanulmányozni. Teljesen normálisan nézek ki, az is vagyok. Leszámítva a bőrömet, ami majdhogynem hófehér, de ezt már megszoktam. Eddig is ilyen voltam, a ruha mégsem jó rám. Fogytam volna?
- Anyu!
Hallom a csörömpölést a konyhámból - igen, az én aprócska konyhámból, hiszen anyám most itt vendégeskedik -; majd néhány csattanás, léptek, és nyílik is az ajtóm.
- Igen, édesem? - pillant rám mosolyogva, kezeit megtörölgetve a konyharuhában. Nem jön beljebb, hiszen nem szeret a dolgaim közt kutakodni, fél, hogy megpillant valami olyat, amit titkolnék előle. Butaság. Mikor még jártam azzal a ribanccal, más voltam, de akkor sem tartottam semmit a szobámban. Ellentétben vele... De az már a múlt. - Miért nem vagy még kész? Már úton kellene lenned, nem?
- De - sóhajtok fel, majd teljesen felé fordulok, s végig mutatok magamon. - De ezt nézd!
Felvont szemöldökkel néz rám, majd felsóhajt. Int ujjaival, hogy forduljak körbe, amit meg is teszek. Fogalmam sincs, mit akar ezzel elérni, de kicsit idegesít ez a helyzet. Másnak az anyukája is szokott ilyeneket csinálni, vagy csak az enyém...?
- Nem értem, mit kéne néznem, Haru. Teljesen normálisan nézel ki. Sehol egy bőrhiba, tetoválás vagy piercing. Miért vagy így kiakadva?
- Nem jó rám a ruha! Nem tudok mit felvenni... - huppanok le csalódottan a rózsaszín kis ágyacskámra, ami rugózni kezd a hirtelen súlytól. - Sietnem is kéne...
- Menj olyanban, amiben itthon szoktál lenni. Tudod, melegítő, a macis pólód - nevetve lép hozzám, majd ölel át, én pedig belesimulok ölelésébe. Olyan rég nem láttam már, hiszen csak nemrég jöttem haza az európai bemutatóról. Hiányzott. Mindig közel állt hozzám, néha jobban is, mint kéne. Félreértés ne essék, apukámat is szeretem, elvégre én vagyok az Ő egyetlenegy, aprócska kislánya, akire vigyázni kell. De azért csak mégis anyu hozott világra...
- Nem mehetek. Világhírű modell vagyok, nem hozhatok szégyent a saját márkámra - vigyorodom el, miközben kibontakozom öleléséből, és újra a szekrényre vetem magam, egy normális, megfelelő gönc után kutatva. Talán, de csak talán... Felvehetném azt a ruhát, amit ma viselnék a fotózáson. Nagyon vigyáznék rá, így nem haraphatják le érte a fejem... Vagyis, csak reménykedhetek benne. Még hallom, ahogy felnevet, majd kisétál a szobából. Helyes. Ez a ruha nagy meglepetés lesz mindenkinek, nem lenne jó, ha idő előtt meglátná valaki.
***
- Szóval kirúgták a varrónőt... - teszem le a koktélomat az asztalra, majd mélyen asszisztensem szemeibe nézek. Nem mondom, hogy nem tette jól, de nem volt egy kicsit gyors? Nemsokára itt a divatbemutató, és nincs varrónőnk, aki beszabná a ruháimat. A rossz ruháimat. A többi tökéletes, elvégre akik itt dolgoznak, mindig jó munkákat adnak ki a kezük alól. - Most mi lesz?
Értetlenül pislog rám, majd elővéve a kis noteszét bőszen nézegetni kezdi, hogy mi lesz a következő programom. Hát, pedig nem erre értettem - nevetek fel, mire újra felnéz, most már kicsit ijedten. Ismer, és tudja, milyen hangulatingadozásaim vannak néha.
- Nem így értettem, kedves. Most ki fogja megcsinálni a rossz ruháimat? A bemutató a nyakunkon, ez lesz a legújabb kollekció, nem okozhatunk csalódást. Nincs igazam?
- De... Viszont találtam valakit, aki tökéletesen megtudná oldani a mi kis problémánkat. Mit szólsz?
Felvont szemöldökkel nézek rá, majd belekortyolok az italomba. A jég már elolvadt benne, kicsit elvéve az ízét, de most nem tud zavarni. Kis felüdülésre vágyom, olyanra, ami felfrissít. A jéghideg koktél pedig tökéletes erre.
- Érdekesen hangzik. Ki az illető?
- Egy nagyon aranyos lány. Biztos tetszeni fog neked. És lehet, hogy nem csak a munkáit fogok szeretni... - kacsint rám, majd táskáját és kabátját kézbe kapva hagyja el a kis bárt. Egészen addig nézek utána, míg el nem tűnik az egyik ajtó mögött, majd egy sóhajjal visszafordulok a pulthoz. Sosem szerettem, ha a barátaim, akik általában a munkatársaim is, társkeresőt játszanak, az én rovásomra. Nem akarok most szerelmes lenni, hogy aztán a munkám miatt újra szakíthassak a kiszemeltemmel. Egy idő után belefárad az ember, és elszigetelődik az érzelmek elől. Én nem akarok ilyen lenni. Jó nekem most egyedül, ha eljön az ideje, szerzek magamnak valakit. Én, és nem más!
- Már megint partnerkeresőt játszanak?
Felnézek a férfira, aki hozzám szólt. Régóta ismerem, mióta idejárok, ő a tulaj. Kedves ember, sokat viccelődik, amivel a nőket leveszi a lábáról. Az ember már az első perctől kezdve szimpatizál vele. Sokan lennének vele, de már van felesége. Kedves asszony, és most várják első gyermeküket. Biztos aranyos kisbaba lesz...
- Sajnos. Néha már a falra mászok tőlük, annyira idegesít, de ilyenek a barátok - mosolygok rá kedvesen, elé tolva a - már - üres poharam. Nem szól, csak újra tölt bele. Tudja már, mit kérek, akkor is, ha nem szólalok meg. Imádom az ilyen embereket.
- A ház ajándéka. De tudod... talán hagynod kéne, hogy egyszer ők kereshessenek neked valakit. Lehet, hogy egy tökéletes lányt találnának neked, nem gondolod, Haru?
Elfintorodom. Lehet, hogy igaza van, de akkor sem tetszik az ötlet, hogy egy idegennel akarnak összeboronálni. Még egyszer sem láttam, lehet, hogy nem is az esetem, és egy bányarém. Most nem azért, nem a külső számít, de annak is van jelentősége. Nem?
- Igazad lehet. De most, ha megbocsátasz... - állok fel, majd pulcsimat magamra kapva indulok el. Hallom, ahogy utánam kiált, hogy nem ittam meg az italom, de nem érdekel. Minél előbb be akarok érni dolgozni, hogy láthassam az új varrónőmet. A férfit pedig majd kiengesztelem valahogy. Lehet, hogy babaholmikat szerzek neki... Biztos örülnének, a feleségével együtt.
***
- Szóval.. ezek a rosszak. Nem lenne egyszerűbb kidobni őket? - nézegeti a ruhát az egyik fotós, majd mögém lép, és végig simít vállamon. Egy egyszerű topban vagyok, fehérneműben, ami szinte eggyé olvad bőrömmel. Lehet, hogy emiatt tartanak sokan különlegesnek, pedig nem vagyok az. Egyszerű, hokkaidói lány vagyok, aki csak egy véletlen folytán került Tokióba. Egy teljesen eltervezett véletlen folytán... - Angel...
- Nem. Nem fogom őket kidobni. Az én terveim. Plusz, ha kidobnám, azt jelentené, hogy semmibe vettem az előző varrónő munkáját, ami nem lenne kedves, nincs igazam?
Muszáj felnevetnem, mikor látom a tükörben, hogy meg akar puszilni. Szegényke... - hajolok el ajkai elől, majd megjátszott dühvel nézek rá. Szeretem, mint barátot, viszont néha kicsit messzire megy, főleg azzal, hogy meg akar engem szerezni. Viszont én nem akarom neki adni magam...
- Bocsánat - hajol meg előttem vigyorogva, kissé kipirult arccal, majd kisiet, miközben egy levegő puszit küld nekem. Nevetve teszek úgy, mintha elkapnám. Kész vicc ez az ember...
***
Épp öltözök, mikor hallom, hogy kopognak az ajtómon. Felkapom magamra az utolsó ruhát, ami még kell a teljes öltözékhez. majd ki kiálltok:
- Gyere!
Hallom, ahogy nyikordul az öltöző ajtaja, és belép rajta egy lány. Jobban nem tudom megnézni, mivel csak a tükörből látom, de ha jól tippelek, ő az új varrónő, hiszen nem láttam még. Bár, amit látok belőle... Jó nőnek néz ki. Érdekes munkának nézünk elébe... - lépek ki az öltöző ajtaján, miután a lány kiment, s a stúdió felé veszem az irányt. Mikor belépek, azonnal megcsap az a bizonyos friss díszlet illat. Minden tele van virágokkal, középen egy nagy franciaágy, nem sokkal arrébb pedig egy pókerasztal. Pont, ahogy megbeszéltük. Ez illeni fog a következő ruháimhoz.
Pózolok, ahogy a kamera akarja, vagyis a kamera mögött megbúvó fotós. Teszem az eszem, mintha valami nagyvilági díva lennék, akinek nincsenek érzései, se szíve. Aki csak a pénzért él. Nem tudom miért, de ez az ötlet fogott meg, hiszen pont illeni fog az új anyagaimhoz. Nem csak ehhez, lehet, hogy a következőhöz is. El akartam egy kicsit szakadni a hagyományos japán divattól, és az európai, leginkább francia divat szerint terveztem meg a ruháimat, japán védjegyekkel megfűszerezve. Csak reménykedhetek, hogy tetszeni fog az embereknek, hiszen túl nagyot változtattam a sítluson. Eddig inkább koktélruhák jelentek meg a márkám alatt, de most ez teljesen új lesz. Kicsit félek tőle...
***
- A ruhák tökéletesek lettek... Szólj a varrónőnek, hogy beszélni szeretnék vele! - adom ki az utasítást az egyik nőnek, aki a közelemben van. Előszőr meglepődik, majd egy mosollyal kevert kuncogással elsuttogja a nevét, és elsiet. Szóval Akira. Nem épp egy lányhoz való név, inkább a férfiaknál van előnyben. Szegényke... Talán fiúnak nézték kiskorában? - ülök le az egyik fotelbe, miközben hajamat igazgatom. Nem tehetek róla, de ha fáradt vagyok, mindig előjön belőlem a kisördög énem, aki mindenkinek beszólogat. Habár csak gondolatban.
Mikor hallom, hogy jönnek, felállok. Csak azért, mert anyu ezt tanította nekem. Illedelmesen felé nyújtom a kezem, amit el is fogad. Mindvégig mosolygok, pedig erőm is alig van rá. Fáradt vagyok, nyűgös, aludni akarok!
- Te vagy Akira? Nagyon szépen megoldottad a ruha bevételét! Értékelem a gyorsaságot is, van kedved nálam maradni még egy darabig? - térek gyorsan a tárgyra, mivel minél előbb haza szeretnék érni, és mivel tényleg szükségünk van egy varrónőre. Egy jó, pontos munkát végző varrónőre.
Nem válaszol a kérdésemre, csak kereke szemekkel néz rám. Kicsit elpirulok tőle, hiszen nem sokszor néznek meg ennyire. Tudom, hülyeség, és hogy ő nem azért néz, de mégis...
- Te... vagy a divattervező?
Egy percre síri csend áll be közénk, amit az én nevetésem tör meg. Egyszerűen nem bírom ki. Ennyire nem nézné ki belőlem valaki, hogy ruhákat is tervezek a modellkedés helyett? Vagy talán egy beképzelt csajnak tűnök, akit csak a hírnév érdekel? Tény, hogy a kamerák előtt adom az agyatlan szőkét, de magánéletben teljesen más vagyok. Egy kedves, szeretnivaló lány... csöppnyi önbizalommal.
- Ennyire nem nézed ki belőlem, hogy ilyeneket is tudok csinálni? - hagyom abba a nevetést, visszaülve a fotelbe. Onnan tanulmányozom a lányt. Nem tévedtem, tényleg jó féle. Lehet, hogy már van valakije...? - intek fejemmel az üdítőautomata felé.
- Nem kérsz? Biztos fáradt lehetsz egy ilyen nap után, jól fog esni egy kis felfrissülés. Vagy meghívhatlak egy italra is, ha nem bánod.
Láthatóan hezitál, mintha nem tudná, velem jöhetne, hiszen teljesen más, mint én. De engem nem érdekel. Felhúzom a szemöldököm, és úgy figyelem tovább, hogy egy kis nyomást gyakoroljak rá. Szeretnék mihamarabb elmenni innen, otthon vár a pihe-puha ágyikóm. Meg néhány romantikus csaj-szerelmes film... Lehet, hogy majd áthívok valakit, hogy együtt nézzük. Egyedül nem olyan jó.
- Felőlem mehetünk - hallom meg végre válaszát, mire egy apró mosolyt kap válaszul. - De ne valami puccos helyre, kérlek...
Nevetve fogom meg a kezét, és húzom ki a folyosóra, hogy aztán kézen fogva végig szaladhassak vele, egyenesen ki az utcára. Nem ismer még... Én és a puccos helyek két külön dolog, ha nem a modell énemet nézzük.
- Egy bárba megyünk. Lehet, hogy valaki szívesen megismerne... - mosolygok titokzatosan, a bár vezetőre gondolva. Lehet, hogy igaza volt, és felszedek valaki? Vagyis valaki engem szed fel. Elvégre sosem tudtam parancsolni egy kapcsolatban... - Megfelel?
- Igen. Megnyugtattál, hogy nem egy pingvines étterembe akarsz elrángatni - nevet most már ő is, mire elmosolyodom.
|
| Lee | 2011. 08. 10. 00:21:26 | #15715 |
Karakter: Maryse Messi
Megjegyzés: Saayanak
Nem kell sok és kinyitja az ajtót. Elmosolyodva köszönök neki és kicsit megakadok a lányon és a fiún. Remélem egyik sem a párja mert akkor itt elbukott már ez az egész nyomulás téma. Elég szépen reménykedek benne hogy nem párja egyik sem. Mikor megtudom hogy egyiksem a párja magamban gondolatban lenyomok egy hatalmas éljenzést. Majd a kis sétát élvezem vele állandóan nevetünk szinte. Ilyenkor adok hálát az égnek hogy ilyen hülye csapatba kerültem. Na....Kiderült ezt a hülyeséget lehet alkamazni kapcsolat építéshez is. Leszarom ha néha kicsit hülyének néz a vicceim miatt vagy sötétnek de megéri ha összejön velem majd. Több ilyen ember kéne mint ő. Kedves aranyos és gyönyörű...Tömören fogalmazva csak ezért kell nekem meg persze még azért mert jól kijövök vele. Egyik barátnőmmel sem jöttem soha ilyen jól ki mint Ayamevel. Majd mikor a moziban ülünk elmosolyodok mikor reszketve bújik hozzám. Átkarolom olyan aranyos ilyenkor. Meg valahogy furán jó érzés az hogy hozzám bújik. Majd mikor hozzám megyünk és már a csere diák is jön bemutatkozunk egymásnak majd hozzámérve kinyitom az ajtót és szépen előre engedem öket és utoljára megyek be a házba majd becsukom az ajtót és bezárom mert nem akarom hogy bejöjjön bárki is. Volt már ilyen teljessen lessokoltam és remegő hangas tudtam csak a rendőröket hívni. Miközben Ayame elmegy fürödni elbeszélgetek Cat-al és közben csinálok pár gyengébb koktélt. Nem akarom hogy részegek legyünk csak hogy ígyunk egy keveset. Nem akarom öket leítatni.
- Maryse! Kaphatok még egy törölközöt?!- kérdi kikiáltva. Már hallom a hangján hogy elpirultan kiáltott ki.
- Persze!- kiáltom be
Majd elmosolyodva keresem meg a szekrényt amibe anyám tette a törölközöket. Majd kiveszek egyet és szépen lassan ráérősen sétálok a fürdöhöz és kopogok egyet jelzésként majd szépen lassan nyitom ki az ajtót. Van rajta törölköző....Akkor meg minek kellett? Ja.... a hajának. Bemegyek becsukom az ajtót és kicsit megtörölöm a haját. Látom nagyon zavarban van ezen mosolygok egyet. Máshogy nem is akkor ezzel tudtára adom hogy nagyon is tetszik nekem. Leteszem a töröközöt majd felveszem a hajszárítót és bedugoma konnektorba majd elkezdem szárítani a haját majd a szabad kezemmel fésűt fogom és elkezdem kifésúlni simára a haját. Közben pár viccel nyugtatom le. Na...Máris nevet. Mikor megszárítottam a haját kikapcsolom a hajszárítót és leteszema mosógépre majd még kicsit fésülöm a haját és magamfelé fordítom és arcára csusztatom a kezeimet.Végigsimítok arcán szépen lassan és rámosolygok. Arcára nyomok egy puszit.
- Nyah öltözz fel és gyere ki csináltam pár gyenge koktélt és utána nézhetünk egy horror filmet is van rágcsám is. Nyugi megfoglak védeni- mosolygok rá
- Oké- dadogja szinte teljesen elpirulva.
- Na jó hagylak felöltözni.- mosolygok rá kedvesen bár én is elpirulva kicsit a látványtol hogy itt áll elöttem egy törölközőbe burkolozva.
Kimegyek majd bekapcsoloma tévét és a dvd-t közben elhülyülök Cat-al és a kanapé elötti dohányzó asztalra teszek pár tál rágcsát asztal mellé üdítőket és az asztalra még három poharat. Ekkor látom meg Ayamet ahogy jön felénk felöltözve. Rákacsintok mosolyogva majd leülök a kanapé szélére és elindÍtom a filmet Ayame mellém ül Cat meg a kanapé másik szélébe. A filmnek nem is olyan ijesztő de mikor kezd bevadulni és Ayame hozzámbújik akkor átölelem. Érezm reszket. Kezei oldalamon vannak és azok is reszketnek. Arcára nyomok pár puszit.
- Nyugi kicsi Ayame....A moziban megígértem hogy megvédelek. Nem hagyom hogy bántsanak.-súgom a fülébe. Érzem hogy kezd nyugodni elmosolyodok és hátát lágyan megsimogatom.
|
| Lee | 2011. 08. 09. 17:51:58 | #15695 |
Karakter: Maryse Messi
Megjegyzés: Saayanak
Edzésről jöttünk a csapattal. Persze előtte még zuhanyoztunk és átöltöztünk. Szépen lassan megyünka csapat busszal közben elhülyülünk. Páran rágyújtanak a buszon páran hülyeségből ütögélték egymást közben röhögtek. Én a menedzserrel beszéltem a szerződésemről. Márcsak erre az egy évre szóla szerződésem és nem tervezek elmenni ebből a csapatból mert elég jól megfizetnek illetve szeretem is ezt a társaságot. Eleinte fura volt hogy mindenki ilyen hülye és barátságos egymással de csak hozzá szoktam és már én is ugyanilyen hülye vagyok mint ök. Szüleim nagyot néztek hogy honnan tanultam ilyen sok hülyeséget. Végén menedzseremmel megbeszélem hogy persze újra szerződök még öt évre. majd benyomom a fülembe a füleseket és elkezdek zenét hallgatni közben az ablaknak hajtom a fejem és pihenek mikor elalszok nagyot fékez a busz és lefejelem az elöttem levő ülés hát támláját.
- Mi a faszom van bazmeg?!-kiabálom- remélem elütöttünk valakit!-mondom dühösen többiek nagyot néznek.
- Igen elütöttünk-mondja a sofőr ennél kihajolok az ablakon és nem látom hogy elütöttünk volna valamit is.
- Ne hazudj...-mondom rávigyorogva
Majd megyünk tovább és tovább hallgatom a zenéket a telefonomon. Egyik csaj ül mellém és én ránézek majd felvonom a szemöldökömet ezen mindig elröhögi magát ahogy most is. Kihúzom a füleseket a fülemből és elkezdünk beszélgetni. Érdekes hogy általánosban sőt a mostani iskolámban és itt a csapatban is én voltam illetve vagyok az egyetlen rocker. Általánosban tisztára megrettentek mikor belehallgattak a zenémbe. Mikor megérkezünka sofőr nagyot farol a busszal így leparkolva a busszal. Miközben szálunk le adok neki egy taslit és elvigyorodunk. Majd mikor beérünka studióba egy csajt látok, egy jó illetve aranyos lányt. Látom odateszi magát azért látva hogy mi is itt vagyunk. Elvigyorodok majd egy tiszta tartalék mezbe öltözünk át a lányokkal és mikor mi következünk megnézem az energiaitalt amit reklámozunk.Kibontok egyet mindenki néz egyet csajok csoválják vigyorogva a fejüket.
- Mivan?Ha már reklámozzuk meg is kostolhatjuk.- Mondom vigyorogva
- Te sötét vagy- mondják röhögve
- Na és baj?Szép is vagyok- dugom ki nekik a nyelvem
Megiszom majd kidoboma kukába és jól összekócolom a hajamat hogy úgy látszodjon mintha az energiaital miatt lenne. Meg amúgyis "villámcsapás" az energiaital neve. Odadobnak nekem egyet és pár kattoktatás után tovább adom egy másik csajnak. Aki csak emiatt hajlakkozta fel a haját. Jót nevetünk rajta mert elég furán néz ki így. Erre még rátesz egy lapáttal hogy hülye pofákat vág nekünk. Jópáran kifekszünk és úgy nevetünk tovább. Majd öt is leváltják odajön hozzám és elkezd bögdösni a hajával ennek a vége egy elég nevetséges megjátszott lány bunyó lett. Végén az egész csapat beáll még a menedzser és az edzők is. Így csinálnak pár képet. Ezután a kislány akit kiszemeltem magamnak úgylátszik itt maradt mert elkezdett zuhogni az eső. Megköszönhetem ezt most fenn annak. Odamegyek hozzá és elkezdünk arról beszélgetni hogy elvihetem-e öt. Az étteremnél is elkezdünk beszélgetni mikor elpirul nagy mosoly húzodik az arcomra. Jól áll neki és olyan édes ilyenkor. Mikor jöna pincér rendellünk és amig meg nem kapjuk az ételt és az italt beszélgetünk. Okos kislány meg vicces is. Bár ahogy észre veszem neki is van humora mert a rám ragadt hülyeségeken elég jót nevet. Többször is könnyesre nevettük magunkat a másik viccén. Jó azért ismerkedtünk is egymással nem csak hülyéskedtünk. Majd beszélgetés és evés közben elég jól elmegy az idő már hét óra van. Haza kísérem már közben elállt az eső.Mikor házukhoz érünk rámosolygok.
- Mikor érsz rá?Holnap?-kérdem felvont szemöldökkel ránézve
- Talán- vigyorog rám- délútán ráérek valamennyire csak nem tudom mennyi időt. Ha értem jösz háromra akkor találkozhatunk- mosolyog rám.
- Akkor meg is beszéltük holnap háromkor itt-mosolygok rá
Majd elköszönünk egymástól még integetek neki egyet és elindulok haza közbe bedugoma füleseket a fülembe és hazáig zenét hallgatok. Hazaérve lefürdök és pizsiben megyek keveset eszek még és beülök a géphez és elkezdek játszani egy focis játékkal. Lassan tellik az idő. Olyan hajnali kettő óra felé fekszek le aludni. Hamar elalszok majd holnap tízkor kellek fel. Reggelizek majd zuhanyzok egyet és fogatmosok. Ezután sport ruhába átöltözbe megyek ki és kezdek futni. mikor olyan két három órát futottam hazamegyke és lefürdök majd pihenek még háromig. Fél háromkor öltözök normális ruhába és megyek el Ayamehez. Majd becsöngetek.
|
|
