Karakter: Toranaga Eiji(kitalált karakter)
Megjegyzés: Kuramámnak (Kezdés)
Raizen halála elégé megrázott. Yusuke viszont teljesen ellentéte apjának és az egyensúly most megfog bomlani, amitől sokunk elégé tartott, köztük mi is. Fülembe jutott, hogy Kurama visszatért az Alvilágba és most, Yomi nagyúr szolgálatába ált. Yusuke egy ajánlattal késül hozzá én pedig vele tartok, hogy újra találkozhassam egykori megmentőmmel.
Az út zökkenő mentes volt, és szerencsére még nem igazán érződik a megbomlott egyensúly. Feltehetően Yusuke lépésére várnak. Mikor beérünk a fő tanácsosok kísérik el én pedig leszakadva Kurama szagát követve keresem meg. Barátai társaságában találom meg és mikor észrevesznek, felém fordulnak én pedig Kuramát figyelem csak, aki háttal áll.
- Te meg ki vagy és mit akarsz itt? –Teszi fel a kérdést a kis pöttöm ember.
- Nem veletek van dolgom. –Mondom kicsit ridegen és csak Kuramát figyelem továbbra is. Hangom lágy tónusú és mély levegőt véve hunyom le a szemem, próbálom magam türtőztetni.
- Kérdeztünk valamit! –Csattan a kis srác hangja és lassan emelem fel rá a tekintetem.
- A nevem Toranaga Eiji… és Kuramaval akarok beszélni négy szem közt!
- Mégis mit akarsz tőle? –Kurama hűvösen áll és nem is fordul meg. Nos, igen talán nem ismer meg. Sőt több mint valószínű. Régóta nem találkoztam vele.
- Nekem most dolgom van. –Jegyzi meg kimérten és elindul. –Nincs időm kislányokra. –Toldja meg és ez egy hideg zuhanyként ér és ajkamba harapva szorítom ökölbe a kezem. A fiúkkal együtt indul meg és bújnak el, a tárgyalóként kinevezet szoba egyik rejtett ajtója mögött és hallgatóznak. Utánuk sietek, és csak lehúznak és csendre intenek. Nem tudom, mi folyik itt, így én is fülelni kezdek. Hallom Yomi nagyúr és Yusuke beszélgetését és hogy viadalt akar szervezni Yusuke, majd fiúk kicsörtetve lelkendeznek az ötletért. Én viszont eldöntöm, hogy idnulok a viadalon. Kuramát figyelem, nem sikerült vele beszélnem. Szívem hevesen ver és mikor indulni készül Yusuke a megbeszélés után nekem vele kell tartanom, de sikerül még megtalálnom az virágos kertben. Végre kettesben lehetek vele. Mögé lépkedek.
- Mit szeretnél tőlem? –Teszi fel a kérdést, mikor még meg se szólaltam, és direkt halkan mentem oda, de mégis megérezte, hogy itt vagyok.
- Köszönetet szeretnék neked mondani, hogy annak idején megmentetted az életem. –Kezdek bele a mondandómba, amire felém fordul és érdeklődve kezd el figyelni.
- Mit mondtál, hogy hívnak?
- Toranaga Eiji…- ismétlem meg nevem és csillogó szemekkel nézek az övéibe és szívem elé teszem ökölbe szorított kezem. Egy lépéssel közelebb lépek felé. –Indulni fogok az Alvilág viadalán… hogy lásd, már nem vagyok az a védtelen kislány, akit meg kell védened! Ha veled kerülök szembe akkor se fogom magam vissza! –Jelentem ki és ajkamba harapok.
- Az a viadal nem kislányoknak való. –válasza kimért és kissé rideg és behunyja a szemét. Egy pillanatra újra látom benne a régi külsejét és ajkampba harapva nézek rá.
- Nem vagyok már kislány! –Csattan hangom és ismét egyet közelebb lépek. –Kurama! Én… Én be fogom neked bizonyítani! Ha az kell, hogy nyerjek a viadalon, hogy a szívedbe férkőzhessek, én nyerni fogok! –Jelentem ki és mély levegőt veszek. –Nem fogom hagyni, küzdelem nélkül, hogy más nőt szeress meg! –Mondom határozottan.
|
