|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Geneviev | 2013. 02. 06. 23:23:52 | #25084 |
Karakter: Craig D`amarco
Megjegyzés: ~ Gazdikámnak
Csodálatosan hajlékony test, erőtől duzzadozó izmok, simogatnivaló formák. Ez jellemzi azt a táncost, aki a rúdon hajladozik. Kecsesen mozog, mégsem nőiesen, semmiféle feminin vonás nem található benne, csupa férfiasság, de nem visszataszítóan, épp ellenkezőleg. Ó, igen, leendő asszonykám, húgomként szeretett legjobb barátom, tényleg te ismered az ízlésemet a legjobban.
Élvezem táncát, már ha lehet ezt annak nevezni, nem tudom. Az biztos, hogy fantasztikusan csinálja, ért hozzá, és biztos vagyok benne, hogy ő a legjobb, hisz Heather csakis a legjobbat találja nekem mindenből, főleg férfiakból. Ezek után már csak reménykedni tudok abban, hogy az én ajándékom megfelelő lesz-e számára.
A férfi végül leér a földre, de úgy, hogy barna hasán, fölgyűrt pólója látni engedteti három kis kidolgozott kockáját, a hatból. Bárcsak láthatnám azt a további hármat is… no meg testének többi részét is, melyre ingerlően feszül rá nadrágja. Bár pólója nem sokáig rejti már tovább finom izmait, ugyanis szinte letépi magáról fölsőjét. Nem is kell az rá, tökéletes nélküle is. Ennél már csak akkor lenne szebb, ha egyetlen ruhadarab nélkül, vajszínű szatén ágyneműmön heverne, kéjtől nyögdécselve. Ó, igen…
Alig hallható morgással reagálom le a taperolását, mire Sheldon meglepetten fordítja felém tekintetét. Tudom, érzem pillantását enyémen, de nem fordulok felé, sokkal érdekesebbnek találom vonagló mozdulatait a színpadon lévő férfinak, mint barátom kissé gyanakvó arcát nézni. Azt látom eleget, ilyen férfit viszont szinte soha. Ráadásul, ha belegondolok, hogy akkor, ha nem lenne legénybúcsúm, nem is láttam volna… nos, enyhén szólva csalódottsággal tölt el.
Ingerlő mozdulatokkal tekergőzik ismét a rúdon, akár egy vadászó nagymacska, majd nadrágjától is elkezd megszabadulni. Alulról kezdi kipattintgatni a ruháját, egyre többet, és többet fölfedve izmos, mégsem hatalmas, hanem inkább formás vádlijából, combjából, majd végül egész alsótestéből, és már csak egyetlen apró, falatnyi kis fekete tanga takarja egyetlen bizonyos stratégiai ponton, bár amennyire az domborodik, nem sok mindent hagy az ember képzeletére. Mindenhonnan üvöltések, férfias, és néhány eléggé nőies sikolyok hallatszódnak, sőt, egy még a mi asztalunktól is hallatszik, bár nem tudom, melyikük adta ki a hangot, hisz én biztos, hogy nem. A zene egyre vadabba, fullasztóbbá, erotikusabbá válik, ahogy a férfi mozdulatai is, főleg, mikor lábait feltámasztva a rúdra, kinyomja magát, és egy kis időre fogságba ejti tekintetemet, de pont annyi időre, hogy még közép tájt dudorodó csomagját is meg tudjam csodálni. Kiszáradt számat megnyalom, ám mit sem segít a helyzeten, így inkább poharamba töltött innivalómból iszom, bár ízére eléggé elfintorodok. Ahh, el is felejtettem, hogy az alkohol mixet ki is töltötte poharamba, nem csak úgy összerázta a dolgokat. Mindegy, mostanra jó lesz ez is.
Szemeimbe nézve nyalja végig a rudat, és már teljesen biztos vagyok benne, hogy igen, ő az én ajándékom. Ez a szexis, farok felállító dög ma éjszakára csak az enyém. A zene kissé megváltozik, és a férfi is eltűnik a színpadról, ám nem sokáig kerül ki a látómezőmből, hamarosan egy szál alsónadrágban meg is jelenik, pontosan előttem. Hmm… közelről még szexisebb!
- Craig D'amato – A hangja is tömény csábítás, érzéki élvezetek kéjes ígérete. Mrr… és még a nevemet is tudja!
- Igen – mosolyodok el az egyik legszexisebb mosolyommal, mire hezitálás nélkül megragadja ingemet, és magához ránt. Heves a kicsike, de még milyen heves…
- Gyere velem – utasít, és alig van időm arra, hogy letegyem italom, mert már ránt is maga után, amit én egyáltalán nem bánok. Barátaim kiáltozásától kísérve, egy hátsó kis boxba húz maga után, ami igazán erotikus hangulatúra van kialakítva. Egyre inkább tetszik ez a szórakozóhely… Hát még a szexis férfi, aki vadmacska módjára terelget a bőrfotel közepére, és ül az ölembe, no, meg akinek még mindig nem tudom a nevét, míg ő tudja az enyémet.
- Megkérdezhetem a neved? – búgom fülébe, miközben élvezem, ahogyan előre-hátra mozog csípője, bőrgatyába bújtatott ölemen.
- Meg - mosolyodik el, és egy erotikus mozdulattal végigpásztáztatja velem tökéletes felsőtestét. A hasán levő bronzbarna kockák ínycsiklandozóan domborodnak, de amíg nem tudom a nevét, addig nem fogok lecsapni rájuk, legyenek bármilyen hívogatóak is. Nem fog válaszolni, látom, így inkább egyenesen rá is kérdezek, hogy hívják, miközben oldalának selymes bőrét simogatom, cirógatom.
- Dustin – mormolja szexis hangon, amitől úgy érzem, dorombolása egyből az ágyékomra van hatással. Ilyen mély, mégsem dörmögős, hanem lágy hanggal talán még nem is találkoztam, nagyon tetszik. Heather fantasztikus egy férfit talált nekem!
- Te vagy az ajándékom Dustin? – kérdezem, de tudom jól a választ. Egy ilyen ajándékot bármikor szívesen fogadnék, nem csak legénybúcsúmra. Főleg, ha jár hozzá ez az érzéki öltánc is, amit ilyen nagy beleéléssel végez rajtam.
- A kedves kis menyasszonyod, egy egész éjszakát kifizetett így… azt hiszem igen. – Istennő vagy, kislány, gondolom, de egy ilyen pasi figyelése közben igazán nem gondolhatok menyasszonyomra, vétség lenne ezzel a szexistennek kinéző férfival, Dustinnal szemben, aki most fenekét fordítja felém, és gömbölyű formáival kényezteti látószerveimet, és férfiasságomat egyszerre. – Gyerünk… ezt az ajándékot lehet tapizni – csábít, így nem is fogom vissza kíváncsi kezemet, egyből tökéletes mellkasára vezetem jobbomat, míg ballommal férfiasságára szorítok rá. Mrr, ez aztán a méret! És ez aztán a hang… érzéki nyögései végig bizsergetik testem minden egyes porcikáját. Vajon milyen érzés lehet, mikor az ember alatt, vagy épp fölött nyög? Hm, biztos, nagyon jó, muszáj lesz kipróbálnom!
Hirtelen ötlet miatt lerántom az ölembe, és a nyakába csókolok, hogy érezhessem bronzos bőrét, hogy olyan finom-e, mint képzeltem, és nem kell csalódnom: igen, olyan finom.
- Ah, egy pillanat – pattan föl ölemből, és behúzza a sötét bordó függönyt, hogy ne lehessen hozzánk belátni, ha esetleg valaki be találna menni a másikba. Közben kigombolom ingem felső két gombját, és megnyalom ajkamat, ahogyan végig tekintek Dustin férfiasan izmos testén. Alig várom, hogy az egész testét, teljesen fedetlenül láthassam, így mikor felém fordul, utasítom, hogy vegye le azt a falatnyi kis feketeséget, ami még takarja testét. Próbálja a szemérmeset játszva eltakarni merevedését, de ahhoz túlságosan erotikus, hogy szemérmes lehessen, bár nem mondom, még ez is jól állna neki.
- Ez így nem igazságos. Így csak rajtam nem lesz ruha. – Ez igaz… nos, akkor ideje lenne, hogy rólam is lekerüljenek a ruhák, de nem akarom saját magamról levenni a ruhákat, ezért inkább utasítom, hogy akkor vetkőztessen le. Ezen Dustin csak elvigyorodik, és engedelmeskedik.
- Te aztán ki tudod használni az ajándékaidat. – Tudom, köszönöm a bókot.
Visszalépdel hozzám, és leül az ölembe, majd végig simogatva a mellkasomat, folytatja ingem kigombolását. Lassan lesimogatja rólam az inget, és egymás mellkasát kényeztetjük.
- Ó igen – sóhajtja, és nyakába csókolok. Férfias kezével végig simítja mellkasom, másikkal pedig még mindig férfiasságomat markolássza, ami miatt alig bírom magamban tartani mélyről jövő morgásaimat. Született tehetség, de én sem maradok el mellette, ugyanúgy kínzom, kényeztetem őt, ahogyan ő engem. Kibontogatja nadrágomat, én pedig odahajolok ajkaira, és birtokba veszem azokat. Mohón viszonozza csókomat, majd egyre erősebben, izgatóbban markol rá hímvesszőmre, mire mélyről jövőn felnyögök. Elszakad tőlem, és nyakamat kezdi el csókolgatni, egyre lejjebb, és lejjebb haladva mellkasomon, majd miután minden egyes négyzetcentit fölizgatott felsőtestemet, lábaim közé térdel, és szájába veszi hímvesszőmet. Fantasztikus, ahogy csinálja, ráadásul izgató, ahogyan kényeztetésem közben önmagát is simogatja, markolgatja. Mélyen torkára ereszt, a cuppogó hangok pedig csak még jobban felizgatnak. Érzem, hogy nemsokára elélvezek, mire ő is gyorsítani kezd, mind a szopásommal, mind pedig kezével önmagán, és nem sokkal egymás után élvezünk el. Mrr, ő aztán tudja, mit csinál, és azt is, hogy milyen jó benne.
Még az a mozdulat is izgató, ahogyan letörli a szája szélén maradt ondómat, és már igazán vágyom arra, hogy magamban érezhessem azt a hatalmas farkát, ami észveszejtően kilóg fekete tangájából, és amelyen még látszik csillogó nedve, mutatva, hogy mennyire élvezte a leszopásomat.
- Itt sajnos csak ennyit lehet – suttogja kielégültségtől érdes hangon, és hívogatóan szemeimbe néz, és elvigyorodik. - Ha még mást is szeretnél, ahhoz el kell mennünk.
- Tudok egy jó helyet, bár nem a közelben – mondom, és formás combjait simogatom, majd nem bírok magammal, és hajába túrva magamhoz húzom egy forró csókra. Érzem ízemet az övé mellett, ami csak még jobban beindít. – Siessünk – búgom ajkai közé, válasznak pedig egy kéjes vigyort kapok.
- Egy pillanat – súgja, és kilibben a boxból. Nem tudom, merre megy, de biztos el kell intéznie valamit, vagy mondjuk, föl kell öltöznie, mivel egy hotelba nem nagyon engednék be olyan öltözettel, amit az előbb viselt, hát még nem abba, ahová én fogom vinni. Az öt csillagos szállodákban nem szeretik a tangába öltözött, majdnem meztelen férfiak látványát, se pedig a kigombolt nadrágúakat sem, így rendbe rakom magam, és az ingemet is fölveszem.
Nem akarok itt várni, így én is kisétálok a boxból. Szerencsére nem kell sokáig gondolkodnom, hogy merre menjek, hol találna meg, mert már jön is szembe velem, egy másik nadrágban, és fölsőben, mint amiben volt a színpadon.
- Indulhatunk? – kérdezem, és ahogy mellém ér, végig simítok formás fenekén, és bele is markolok egy pillanatra. Mrr, de jó lesz benne lenni, és benne elmenni! Legalább olyan jó, mint mikor bennem fog elmenni.
- Menjünk – pillant rám félreérthetetlen pillantással, amely jelzi, hogy már ő is ugyanannyira vágyik rám, mint én rá. Végig vonulunk a szórakozóhelyen, sok tekintetet magunkra vonzva, de nem érdekel, minél hamarabb a hotelba akarok jutni.
---*---*---*---
Alig érünk be a szobánkba, már támadjuk is le egymást. A liftben is alig bírtunk magunkkal, egyedül az tartott engem féken, hogy mint menő építészmérnök, aki ennek a szállodának a város másik felében levő testvér szállodáját tervezte, eléggé ismert vagyok, és nem tenne túl jót sem az üzletnek, sem apám szívének, ha a liftes srác szája eljárna, hogy Craig D’amato egy férfival nyilvános viszonyba kezdett ennek az öt csillagos szállodának a liftjében. Emiatt nem engedtem a csábításnak, és tettem magamévá már ott ezt a vonzó férfit.
Szinte letépjük egymás ruháit, miközben egymás ajkát marcangoljuk. Végre egyetlen darab ruha sem fedi már testét előlem, még a fekete tangája is lekerül róla, ahogy rólam is minden anyag. Megszámlálhatatlanul sokszor simítok végig bronzbarna bőrén, képtelen vagyok elszakítani ujjaimat tőle, közben viszont elhajolok ajkainak forróságától, hogy nyakát kényeztethessem.
Nehezen odabotladozunk a hatalmas, puha franciaágyhoz, és rádőlünk, de úgy, hogy én kerülök alulra. Egy vigyorral konstatálja, hogy ő irányít most, de nem szólal meg, csak lágy csókokkal borítja be mellkasomat, egyre lejjebb, és lejjebb kalandozva testemen. Nyögéseim, ha akarnám, sem bírnám magamban tartani, de nem is akarom, hisz tudatni akarom vele, hogy élvezem, amit tesz, de még mennyire! Forró nyelve lágyan rajzolja körül hasizmaimat, majd köldökömbe is bele-bele nyalint. Kezei lejjebb kalandoznak, erős mozdulatokkal élesztik föl félmerev férfiasságomat, én pedig hajába túrva élvezem kényeztetését, de nem hagyom sokáig testemen kalandozni, tarkójánál fogva magamhoz rántom, és azonnal megcsókolom. Édes íze megőrjít, csak csókjától el tudnék élvezni, de nem ezért vagyunk itt. Meztelen testünk minden egyes porcikája a másikéhoz simul, majd megforgatom magunkat úgy, hogy én legyek felül. Az első az én köröm.
Kéjes arca, élveteg mosolya, duzzadt ajkai és kócos tincsei kedvemre valóak, ám nem sokáig élvezhetem látványát, mert most ő húzza magához fejemet egy érzéki csókra. Ajkait falom, bele-bele nyalintok félig nyitott ajkai közé, de nem mélyítem el csókunkat, bárhogy is próbálkozik. Helyette inkább nyakár veszem célba, és azt harapdálom, csókolgatom, kéjes nyögéseket csalva ki ezzel Dustin ajkai közül.
- Craig – sóhajtja sürgetően, fölforralva amúgy is égő testemet. – Siess! – sürget, ám csak megcsóválom a fejem. Az ember ajándéka nem sürgethet, csak élvezheti, ahogy a gazdája minden apró kis négyzetcentijét fölfalja. Önelégülten vigyorodok el, és játékosan beleharapok mellbimbójába.
- Á-á, még nem – vigyorgom, elégedetten szemlélve összehúzott szemöldökét. Hogy kisimítsam ráncait, végig simítok arcán, és apró csókokkal halmozom el bőrét. Nem érzek iránta semmi személyeset, viszont élvezem bőrének illatát, és ízét is, alig bírom megállítani magam, hogy ne faljam föl szőröstül-bőröstül. Sosem kívántam még ennyire senkit sem.
- Mrr – morran föl elégedetlenül, és büntetésül végig karmol a hátamon, körmeit mélyen belemélyesztve hátamba. Kicsit fáj, de nála még ezt is élvezem, pedig nem vagyok mazochista, sőt.
- Na, jó – sóhajtok drámaian, bár gondolom, ajkaimon csücsülő, élveteg vigyor sokat ront a hatáson, de nem is baj. Egyik kezemmel megtámaszkodom mellette, másikkal pedig fenekét kezdem el markolászni, miközben egyik ujjammal lyuka környékén kezdek el körözni. Az óvszert, és a síkosítót persze, hogy elfelejtettük, így egy gyors csók után elszakadok tőle, és visszasétálok az előszobában elhagyott nadrágomhoz, melynek zsebében mindig van egy óvszer a biztonság kedvéért.
- Hé! – kiált föl, de mire folytatná zúgolódását, már ott is vagyok, és megcsörgetem előtte az óvszeres tasakot. – Ja, jó – sóhajt föl kicsit talán megkönnyebbülten, és kényelmesen elhelyezi magát. Hasára fordul, és kerek fenekét kipucsítja nekem, mire farkam még jobban elkezd lüktetni, vágyakozva lyuka okozta megkönnyebbülés után. Viszont nem akarok ajtóstul rontani a házba, pedig azért gondolom, hogy nem egy kis szüzike, de nem én lennék, ha nem vigyáznék, így óvatosan testébe vezetem egyik ujjam. – Nem kell kímélned – nyögi a hatásra.
- Biztos? – akarok teljesen megbizonyosodni, ám szóban már nem kapok választ, éppen elég kéjes arckifejezése, és csípőjével tett, türelmetlen mozdulata. Milyen kis heves valaki, de legyen, kedvére teszek, és nem folytatom tágítását, hanem számmal föltépem a csomagocskát, fölhúzom magamra a síkos óvszert, és egy, a hátára nyomott csók után, beléhatolok. – Mrr, de szűk vagy – morgom fülébe elégedetten, és kéjes nyögdécseléseitől csak még jobban megkeményedek, már ha az lehetséges.
Testünk keményen feszül a másikénak, forrón, izzadtan, mocskosan összetapadva, és egyre többre és többre vágyom férfiasan kemény, mégis lágy testéből. Simogatom mellkasát, hasát, és hímvesszőjére is rá-rátalálnak kíváncsi ujjaim, közben pedig hátát csókolgatom, nyakát harapdálom, nem törődve azzal, hogy a nyomai kegyetlenül meg fognak látszani az elkövetkezendő időkben.
Egyre mélyebb, és mélyebb lökésekkel fedezem föl forró barlangját, képtelenül visszafogni mellkasomból előtörő mély nyögéseimet. Érzem, hogy már nincs sok vissza egyikünknek sem, lyuka egyre többször rándul meg farkam körül, csak még jobban fölizgatva engem ezzel. Hangos zihálása, nyögései is arról tájékoztatnak, hogy már közel van, ezért rásegítek csípőm lökései által érzett gyönyörére elől is, és masszírozom, erősen simogatom vesszejét.
Egyszer csak érzem, hogy kezemre forró nedv spriccel, és lyuka teljesen összeszorul farkam között, elhozva nekem is a várva-várt kielégülést. Hátam ívbe feszül, gerincemen végig szalad egy rettentően jó érzés, mely az orgazmusomban teljesedik ki. Egy utolsó, mély lökéssel úgy érzem, mintha beleélveznék a hasába, de ezt a gumi megakadályozza, ám így is majdnem olyan jó, mint nélküle lenne.
Levegő után kapkodva dőlünk egymásra, hogy kipihenjük fáradalmainkat, és egy hosszú, lassú csókot váltunk közben. Nem húzódok ki belőle, úgy tervezem, hamarosan folytatjuk, ám mozdulata mutatja, hogy ő bizony nem így tervezi.
- Most én jövök – mondja temérdek ígérettel hangjában.
Nem ellenkezek.
---*---*---*---
Másnap reggel fáradtan kelek, és alig térek magamhoz, ám mikor az órára pillantok, kisebb szívrohamot kapok. Két óra múlva feleségül veszem Heathert, nincs ruhám, ráadásul még kicsit másnapos is vagyok, és legszívesebben visszadőlnék… hová is?
Ja, igen. A tegnapi szexi, Dustin névre hallgató vadmacska mellé, aki még bőven az igazak álmát alussza, tekintve hogy már bőven ma volt, mikor az ötödik menet, illetve a hetedik elélvezés után teljesen kidőltünk. De, mivel ezt nem tehetem meg, mert egyrészt, Heather tépné le a fejem, hogy az esküvőnkről elkések, még akkor is, ha egy ilyen dögös pasi miatt, másrészt apám akadna ki teljesen, ami az ő állapotában igazán nem volna jó dolog, szóval halk nyögdécseléssel kikelek az ágyból. Úgy érzem, ölelő karjai próbálnak visszahúzni, és tényleg csak a fejleszedés fenyegetése tud rávenni arra, hogy kicaplassak a fürdőbe, és egy frissítő, gyors zuhanyt vegyek. Most nem mosakszom meg, csak annyira, hogy fölébredjek, mivel mielőtt fölveszem az öltönyömet, úgyis le kell mosakodnom, minden, a ma hajnalra utaló illatot le kell magamról mosni, hisz apám ilyen szempontból olyan, akár egy kutya – kiszagolja, ha valakivel lefeküdtem.
Halk morranással könnyítek magamon, és egy szál törülközőbe csomagolva indulok neki a ruháim megkeresésének. Halkan mozgok, hogy ne ébresszem föl Dustint, és úgy is öltözködök föl. Már indulnék, mikor eszembe jut, hogy akár egy éjszakánál több is lehetne ebből a dologból, és dzsekim zsebéből előkotrok egy névjegykártyát, melyet mindig magamnál tartok. Visszafordulok az ágyhoz, ahol szembe találom magam Dustin álmoskás, ám éber tekintetével.
- Bocsánat, nem akartalak fölébreszteni – mondom. – Nekem mennem kell, aludj tovább nyugodtan, kifizetem a szobát. Hívj, ha esetleg még kellenék – nyújtom át kártyámat, és egy gyors csókot nyomok ajkaira.
- Jó volt az éjszaka – jegyzi meg vigyorogva, és a kártyát maga mellé helyezi. Remélem, azért, hogy ott megtalálja, ha meg nem, hát… volt egy fantasztikus éjszaka, ami ennyi is volt. Van ilyen.
- Az volt. Szép napot – köszönök el, és meg sem várva válaszát, kisétálok a szobából, hogy aztán leérve a portára, kifizessem nem éppen olcsó szobánkat.
Nos… hajrá, Craig, itt az ideje annak, hogy fölkészülj: ma este már feleséges férfiként hajtod álomra a fejed. Bahh, de jó lesz nekem.
Szerkesztve Geneviev által @ 2013. 02. 06. 23:24:52
|
| timcsiikee | 2012. 05. 30. 17:43:55 | #21252 |
 Karakter: Dustin Whitaker
Megjegyzés: ~ Genemnek
Dustin:
Mikor beérek, főnököm hívására korábban kissé morcosabban viselkedem. De meg kell magam nevelni, mert ha minden igaz, ezért most jó pénzt kapok. Belépek a hátsó bejáraton, amihez kulcsom van. Naná, majd simán bemegyek nem? Ennyi erővel riasztót sem kéne használnia a helynek. Szerencsére a tulajnak, Billnek van elég esze. Bekulcsolom magam után az ajtót, mint mindig. Elég menő hely ahhoz, hogy kulturált legyen a környezet, a vendégek és általában az egész hely. Ezért is kezdtem el itt dolgozni esténként. Kicsire nem adunk, az én testem csak normális közönség elé való, kis nyomiknak és olcsó fazonok nem csodálhatják.
Nem az öltözőhöz vezet első utam, hisz még nem kezdünk, sőt addig van még pár óra, és a többiek is később fognak beérni. Általában én vagyok a kezdő szám, mivel én nappal is dolgozom, így hamar kiélem magam, és hazamegyek. Persze Bill könyörgött már, hogy ne én legyek az első, mert az utánam történő fellépések nem annyira jók így összezavarom a szokásosan felépített rendet, és elhappolom a rajongói figyelmeket. Egyszer tettem neki szívességet és kb a közepén léptem fel az esti műsoroknak, azóta ha még ha térden csúszva hajbókol, akkor sem. Másnap szörnyen nyűgös lettem tőle. Soha többet.
Bekopogok Bill irodájába, és csak utána nézem meg az órát. Mázlim, hogy zsenialitásomnak köszönhetően pont időben érkeztem. Még a munkaruha van rajtam: öltöny, fehér ing, összefogott haj, laza lófarokba.
Mikor belépek Bill a szokásos nagymenő helyén ül, a megemelt székben, hogy alacsonyságát ellensúlyozza. Olyan ez mint a kisfarkú pasiknál a batár méretű autók.
Vele szemben egy csinos, fiatal nő ül.
- Zavarok? – kérdem magamhoz képest kedvesen. Elnéztem volna az órát?
- Nem, pont jókor jöttél Dustin, kérlek foglalj helyet – milyen nyájas. Nyilván egy jól fizető ügyfél. De egy nő? Egy meleg bárban? Vajon mit akarhat?
- Oké – vonok lazán vállat, és a nő melletti székben foglalok helyet. Minden etikai szabályt leszarva így ülve fogok vele kezet, amikor Bill bemutat minket egymással. tetszik az „egyik legjobb fellépőnk” elnevezés, nyilván nekem is akar hízelegni és a nőnek imponálni. Kíváncsi vagyok miről van szó. Ha valami lánybulira akar küldeni kiherélem Bill-t. Ez nem szerepel a munkaköri leírásomban.
- Azt hiszem, majd a kisasszony elmondja, hogy mit is szeretne. – oké… Felé fordulok Billt totálisan figyelmen kívül hagyva, mintha itt sem lenne.
- Nos, holnap lesz a vőlegényem legénybúcsúja – ez érdekesen kezdődik, nem is rejtem véka alá meglepődésem, de nem szólok bele, türelmesen végighallgatom. – A részletek nem érdekesek, a lényeg, hogy Craig meleg és ehhez illő meglepetés bulit akarok neki szervezni. – egyre érdekesebb és érdekesebb ez az egész. De határozottan kezd tetszeni a végkifejlet.
- És ebben mi is lenne az én szerepem? – kérdezem úgy, mintha nem tudnám. Naná, hogy tudom, de szeretem az ügyfelektől hallani a pontos megnevezését a dolognak.
- Ha fellép, amikor ott vannak, utána kifizetek egy teljes körű szolgáltatást a vőlegényemnek – olyan nyugodtan ráadásul mosolyogva mondja, hogy ez még engem is vigyorra késztet. Fura egy nő, de határozottan tetszik a stílusa. – Elmondtam a főnökének, hogy körülbelül milyen Craig ízlése, és Önt ajánlotta.
- Ugyan, kérem, tegezz csak. Hivatalos az öltözékem, de munkán kívül jobban szeretem a közvetlenséget. – nyájasan mosolygok rá.
- Akkor vállalod? – vág bele a közepébe. Micsoda üzleti érzék.
- Kérhetnék róla egy képet?
- Oh persze, akartam is mutatni, máris mutatom – szinte könyékig merül a tipikus női táskájában, majd végül előhalász két igazán jó beállítású képet és a kezembe nyomja. Hmm… nem rossz, határozottan nem rossz, sőt. Lehet egy kis extra szolgáltatással is jutalmazom majd a díjon kívül.
A pasi meleg. Nem biszexet mondott, hanem meleget, a vőlegénye akinek legénybúcsújára egy meleg bárba egy másik meleg pasit rendelt szórakoztatásnak. Komolyan furdalja az oldalam a kíváncsiság, vajon mi ennek a háttere, de ha rákérdeznék Bill leharapná a tökeimet, megetetné velem aztán a fejemmel folytatná.
- Nem rossz – mosolyodok el elégedetten, majd visszaadom a képeket. Beleégett a retinámba a helyes pofázmánya. Kérdőn néz rám. Ja igen válaszolni kéne – Vállalom.
- Remek – tapsol egyet Bill, és olyan hirtelen nézünk rá, mintha a semmiből tűnt volna elő, közben végig itt ült mellettünk.
- Viszont nem tudom az egész éjszakát vállalni, csak bizonyos ideig.
- Nem probléma – helyes.
- Akkor én mennék is készülődni – felállok, megvárom míg Bill bólint, hogy mehetek, elköszönök magamhoz képest illedelmesen, majd megyek a dolgomra. Lehet, hogy holnap utánra szabit veszek ki, csak hogy magamat meghazudtolva az egész estét élvezhessem.
~*~
Következő este már felöltözve, a színfalak mögül lesek ki, hogy megnézzem megérkezett-e az én külön bejáratú kuncsaftom. Már rajtam van a fellépő ruha, a szokásos általában. Letéphető bőrnaci, fehér póló, alatta fekete bőrtanga, hogy villogtathassam azt isteni kerek seggemet.
Már lement két fellépő. Általában én vagyok az első, és nem szoktam hozzá, hogy előttem lépjenek fel. Épp két fellépés közötti szünetben, viszont érkezik egy csapat kan, csodálkozva a környezetükre. Valószínűleg nem járta még itt, ha így körbenéznek. A bárpultnál foglalnak helyet, iszogatnak, és ekkor fel is ismerem az alakot a fényképről. Ott az én kekszi félistenem. Remek, tehát én következem. Vissza is igazítom a függönyt, és még épp beelőzöm Louit, aki már a középső függönysávhoz lépne, várva a zenéjét.
- Bocsi Lu, én megyek végre – mosolygok rá, mire elhúzza száját, de végül visszalép. Jófej pali, csak nem szereti ha elhappolják az imádóit. Pech, hogy pont én jövök előtte. Felmegyek az összetákolt lépcsőn, a színpad feletti sorra, ahol a rúd felfelé magasodik. Erősen van rögzítve még e- felett, ez csak a stílusos belépésemhez jó. Intek a mixernek, hogy adja az én számomat, a lábaimat összekulcsolom a rúdon, fejjel lefelé lógatom magam és amint indul a zene, én is kezdhetek.
Show time.
Lassan csúszom le a fémrúdon, néha fordulok egyet,hogy minden kényes porcikám látszódhasson. Mielőtt földet érnék gyorsabban kezdek pörögni, visszafordulok fejjel lefelé, meghajolt testtel, és tenyereimmel érek földet. Felegyenesedem, majd máris visszakapaszkodok a rúdra.
Megperdülök rajta, oldalamat hozzá dörgölve, hogy kissé felgyűrje a pólót, majd visszaessen. Mikor másodszorra is földet érek, már nem kapaszkodom vissza a magasba, mert most egy kis vetkőzés következik. Kellető táncmozdulatokkal kerülgetem meg a fényes rudat, végigpásztázva a tömegen. Egy ideig még nem irányíthatom a tekintetemet csak rá, hisz ez a műsor egyelőre mindenkinek szól. Meg a risza, a zenére a pólóm gyűrögetése, miközben saját testemet simogatom, s lassan lekerül a póló is, éltető hujjogás kíséretében. Az előre nyúló vékony színpadra lépek, pár körkörös mozdulat után térdre esve feszítem meg hátamat, és máris őrjöngve kezdik a gatyámba tömni a zöld hasúkat. Ilyenkor pár taperoló végigsimít ágyékomon, vagy ha ott ér el akkor a fenekemen, de ennyi még belefér, mert két réteg bőr választja el kíváncsiskodó mancsát a saját testemtől. Felegyenesedek, de még térden maradok, oldalra is hajlítva törzsemet dobálom hajam, végül felállok. A rúdnak háttal dőlve nézek fel, fejem felett kapaszkodok meg, majd lefelé forogva úgy érek földet, hogy két lábam között csúszik a rúd. Újabb átvezető mozdulatok, a szokásos rutinnak a nadrág belső zsebeibe gyűröm a pénzt, majd visszatérek a rúdhoz. Úgy mozgok körülötte és rajta, hogy az oldalán lévő fekete patentokat lassan elkezdje kipattintgatni, a vádlimból így már több látszik, és a következő földet éréskor ezt egy az egyben lekapom magamról, így már csak egy falatnyi fekete bőrtanga fedi a testemet. Fürdök a rajongók imádatában, buja apró mosollyal élvezem tovább, hogy én lehetek a műsor. A zene egyre fullasztóbb. A rúdban megkapaszkodom, hátrahajolok mellette, majd a zene ütemére ringatózva lassan felhúzom leereszkedem a közönségnek oldalt, a lábaimat feltámasztom a rúdra, és kinyomom a testem. A közönséget nézem, most végre egy hosszabb pillanatra rabul ejthetem szőkeségem tekintetét. Remélem elég kecsegtető ez a kívánatos dudor.
Leteszem a hátam, lábaim leeresztem, majd a rúdra kulcsolom és úgy húzom fel a testem, végül fordulok egy kicsit, megint a rúd mögé kerülök, fejem fölött kapaszkodva szétterpesztett lábakkal guggolok előtte, ágyékom a rúdhoz dörgölődik, ahogy magamat hozzá simítva elkezdek kéjelegve nekinyomódni. Oldalra fordítom a fejem, és most végig a leendő külön kuncsaftomra nézve, úgy teszek, mintha megnyalnám a rudat.
Ha erre valakinek a nézőtéren nem állt fel, az hetero és húzzon innen a picsába.
A zenének nem szakad vége, csak cseppet változik meg és halkabbá válik, én pedig színpadiasan elvonulok, de nem a hátsó függönyön. A zene még azért szól, mert én kértem és amíg nem tűnök el a hátsó boxban, addig nem kezdődik a szünet.
A gatyámat most ott hagyom a színpad mellett a színfalak mögött. ha kell valakinek a benne lévő pénz, vigye. Ma este kellemesebb falatot szereztem be, ami megér ennyi pénzt. Legközelebb kétszer annyit is bezsebelhetek, nem hat meg.
Kecses léptekkel még mindig a bárpultnál ülőkhöz megyek, és megállok előtte.
- Craig D'amato – kérdem csábos mosollyal, mire a haverjai hujjogni kezdenek. Tudom ki ő, de így stílusosabb.
- Igen – mosolya még egy jégtömböt is felolvasztana. Grrr… Megragadom ingének gallérját.
- Gyere velem – és máris kezdem húzni magam után, a többiekre nem is figyelve.
Hátul van egy boksz, ami elkeríthető, és előtte fityeg egy „foglalt” tábla. Ezt most szépen elhajítom. A box egy viszonylag szűk kis hely, ahol csak egy u alakú vörös bőrfotel van, asztal nincs, és egy függönnyel lehet elválasztani. Ezt még nem húzom be. Mivel konkrétan szobákat fenntartani drága mulatság lenne, csak ezek vannak. Nekem ez is elég. Vadmacskaként lerántom pont az u alak közepébe, majd az ölébe ülök, tarkóján összefonva ujjaimat.
Először mintha tétovázna, majd végül ellazulva, ahogy mozgok az ölében a derekamra fog.
- Megkérdezhetem a neved? – súgja, hisz a zene ide már csak tompán jut el.
- Meg - válaszolom mosolyogva, a vállaiba kapaszkodok, majd lassan hátra dőlök, mintha a hajamat csapnám körbe, de ez inkább a kelletés egy másik formája, hogy végigpásztázhassa a felsőtestemet. Mikor látja hogy nem fogok válaszolni, újra kérdez.
- Hogy hívnak? – oldalamat kezdi simogatni. Igazán… férfias a keze. Mi más is lehetne?
- Dustin – nincs időm tökölni a művésznevemmel, másrészt oly mindegy mit mondok, ez csak egy este, bár ahogy elnézem, és ugye érzem is, többet is el tudnék viselni ebből a méretből. Ritka esetek egyike.
- Te vagy az ajándékom Dustin? – a nevemet olyan érzékiséggel ejti, hogy még nekem is merevedni kezd végre. Tetszik az illata, az arcszesz valami mennyei hatású. Felemelkedek kicsit az öléből, hogy ne nehezedjek rá, majd csípőmet ringatva kezdem az öltáncot.
- A kedves kis menyasszonyod, egy egész éjszakát kifizetett így… azt hiszem igen – élveteg vigyorral állok fel, hátat fordítok neki, majd kicsit meggörnyedve közel tolom hozzá a fenekemet, de csak öle felett riszálom magam ismét. Kiegyenesítem a hátamat saját combomon támaszkodom meg, hogy meg tudjam magam tartani. A testéből csak úgy árad a forróság. – Gyerünk… ezt az ajándékot lehet tapizni – bátorítom halkan, mire egyik keze előre nyúlik, mellkasomon simít végig, és már el élvezettel tölt el, állandó mosolyt éget arcomra. Megjelenik másik keze is, ami már lefelé vándorol, de még csak a bőr anyagon keresztül kezd el simogatni, és markolászni. Aprót sóhajtok, mikor néha érzékeny pontokra téved, a feszes tanga nem még feszesebbé válik, ahogy érintésétől merevedek, s lassan kikandikál a vége.
Hirtelen leránt az ölébe, és a nyakamba csókol. Na most érzem rajta a tömény piamennyiséget. Huh, nem aprózták el az alapozást.
- Ah, egy pillanat – kiszakadok öleléséből, felállok és a behúzom a boksz vastag függönyét, ami sötét bordó, illőn a berendezéshez. Mikor visszafordulok hozzá, karjait két oldalt a háttámlán pihenteti, majd fél kézzel vonzón kigombolja az ing felső két gombját, de csak ennyit.
- Vedd le – utasít búgó hangon, mire eltakarom merevedésemet, szemérmességet játszva, habár cseppet sem nézek ki úgy, de nem ez a lényeg.
- Ez így nem igazságos. Így csak rajtam nem lesz ruha.
- Akkor vetkőztess – erre el kell vigyorodnom.
- Te aztán ki tudod használni az ajándékaidat. – visszalépek hozzá, leülök az ölébe, majd végigsimítom felsőtestét az ingen keresztül, majd a tetejére érve ott folytatom a kigombolást, ahol Ő abbahagyta. Amint eléggé lazává válik az ing elkezdem lesimítani róla, majd az utolsó kipattintása után már maga veszi le, és kölcsönösen simogatni kezd. Kicsit szétterpeszti lábait, de még kényelmesen tudok rajta ülni, így kihasználva a lehetőséget rámarkolok az éktelenkedő dudorra.
- Ó igen – sóhajtom, majd megint a nyakamba csókol egyet forrón, mellkasát simítom szabad kezemmel, másikkal markolászom, végigtapogatva a méretét. Ez igen. Viszonozza az érintéseket. A szája olyan forró, mintha tüzet nyelt volna, de tudom, hogy ez csak az italtól van. Egy kézzel gyakorlottan kioldom a nadrág zárját, kiszabadítom a fenevadat, és masszírozni kezdem. Olyan nagy és forró és ahogy lüktet.
Morogva hajol arcomhoz, hogy megcsókolhasson, egy pillanatig megállok, majd viszonzom. Úgy néz ki az a típusú pasi, aki az egynumerás így szívesen ízleli. Én benne vagyok, szeretek ilyen dögös pasikkal smárolni. Mohón viszonzom, majd erősebben markolok farkára, mire felnyög, így elhajolok tőle. nyakát kezdem el csókolni majd egyre haladok lejjebb, felállok öléből, szétterpeszti lábait, minden érzékeny pontot izgatni kezdek, leállok kicsit e mellbimbóknál, megrágcsálom kockás hasát, végül letérdelek, és a számba veszem.
Az íze, és az érzés valami frenetikus, élvezettel elégítem ki, olyannyira, hogy magával ragad, és közben magamon így könnyíteni kezdek. Mélyen szívom meg, halk cuppogásokkal teszem bujábbá, izgatóbbá a dolgot, hogy minél élvezetesebb sóhajokat csalhassak ki belőle. Néha kidugom nyelvem és körözni kezdek rajta, majd vissza, míg nem már csak rágyorsítok, mélyről feltörő fojtott nyögéssel élvez el, és ízének hatása átdob a palánkon, így nem sokkal utána én is elélvezek. Ah ez igen…
Megtörlöm szélét és az ujjaimat, majd felállok kiroppantva térdemet. Sima combomat kezdi simítani, és ködös, elégedett, sőt kielégült, de még éhes tekintettel méregeti a tangából kilógó farkamat.
- Itt sajnos csak ennyit lehet – mondom halkan, visszaigazítva magamon a falatnyi ruhát. Hívogató mosollyal nézek szemébe – Ha még mást is szeretnél, ahhoz el kell mennünk.
|
| Geneviev | 2012. 02. 20. 19:54:27 | #19334 |
Karakter: Craig D
Megjegyzés: ~Timcsinek
- Drága, édes, leendő férjecském! Élvezd ma este nagyon jól magad, mert most igazán kitettem magamért! – vigyorogja Heather az arcomba. Épp a munkámmal próbáltam foglalkozni, mikor szokás szerint kopogás nélkül betört a dolgozó szobámba, és elém ugrándozott.
A mai éjszaka majdnem az utolsó külön töltött éjszakánk. Mármint, egyedülállóként töltött, hiszen nem fogunk egy szobában élni. Ő nekem szervezte meg a ma esti legénybúcsút, én meg neki a leánybúcsúját. Nem éppen szokványos, hogy a leendő házaspár szervezi meg a másik búcsúztatóját, de mi sem normális házaspár leszünk.
Kényszerből házasodunk, úgy, hogy egyikünk sem szerelmes a másikba, sőt, pont hogy a másik nemet szereti. Fura páros, de a szüleink miatt muszáj. Legalább nem valami ribancot kell elvennem, hanem egy olyan nőt, akit azért tisztelek is. És aki tutira nem fog rám mászni.
- Mi jót találtál ki nekem? – érdeklődöm föltekintve a skiccről. Kíváncsi vagyok, mit talált nekem ki, hiszen nem minden nap mehet el az ember a saját legény búcsújára… Szeretném, ha jól sikerülne, és egy kiadós, átszeretkezett éjszakával végződne.
- Titok! – nyújtja ki rám a nyelvét. - Te sem mondtad el, mit tervezel nekem – fonja össze mellkasa előtt a karjait durcásan. Csak egy hosszú, átható pillantás a válaszom, mire nem bírja sokáig, kirobban belőle a nevetés. Hát igen, Heather sosem úgy reagált a dolgokra, mint más, normális ember… Most is, a nézésemtől általában frászt kapnak a gyengébb idegzetűek, ez meg röhög. Vajon miért is ő a legjobb barátom Talán, mert ő az egyetlen, aki mind a két „személyiségemet” is kedveli, és elfogad olyannak, amilyen vagyok.
- Hát, ha te nem mondod el, én miért tenném? – teszem föl költői kérdésemet. Az ő leánybúcsúja egy keleties, arab stílusú szórakozóhelyen lesz, és csak lánybuli lesz. Mivel a legtöbb barátnője szintén leszbikus, nem lesz semmi gond azzal, hogy nem lesznek férfiak. Ha meg bajuk is lenne vele, nem számítana, mert nekem csak Heath számít. Hastáncos nők fognak táncolni neki(k), a leggyönyörűbbek, akiket csak találtam. Még szerintem is szépek voltak, pedig aztán rólam nem mondható, hogy nagyon nézném a gyengébbik nem képviselőit…
- Mert olyan éééédes vagy! – jelenti ki Heath óriási vigyorral, és hátulról átkarol. – Héj, ugye miután összeházasodtunk, akkor sem változik meg a kapcsolatunk? – kérdezi szorongva. Nagyot sóhajtva megfordulok a gurulós székemmel, és megsimogatom az arcát.
- Nem, nem fog. Végül is, csak papíron leszünk házasok. Más minden ugyanúgy változatlan marad – mondom mire mosolyogva bólint.
- Tudom, csak… félek. Félek, hogy pont a házasság után leszünk valaki másba szerelmesek, vagy valami rossz fog történni – vallja be, és megölel. Mélyen beszívom nőies illatát, és megrázom a fejemet.
- Nem lesz semmi probléma – jelentem ki határozottan. Egy percig várok, majd kibontakozok öleléséből, és elhessegetem. A munkának haladnia kell, ha kényelemben akarunk élni. Márpedig ott akarunk, szóval irány dolgozni!
---*---*---*---
- Héj, Craig! Tudod, mit szervezett a leendő asszonykád? – kérdezi Sheldon a vállamra csapva. Most érkeztek meg hozzánk a haverok, és csak arra várnak, hogy elinduljunk. Ők sem tudják, hová megyünk, Heath sofőrt szerzett valahonnan, aki elvisz minket a leendő buli helyszínre.
- Nem, nem tudom – felelem, majd testvériesen meglapogatjuk egymás hátát. Mindannyian bulihoz vagyunk öltözve, csak mi ketten kicsit vadabbak vagyunk, mint a többiek, ugyanis hatunk közül egyedül mi ketten vagyunk szinglik. A többiek mind egymással járnak. Persze, próbáltak ők többször is összehozni minket, de Sheldon a vad, és teljesen domináns, fekete hajú pasikra bukik, én viszont az olyanra, akivel felváltva lehetek bármelyik poszton, így az összeboronálásunk nem tartott három menetnél tovább. Szép volt, jó volt, ennyi volt.
- Nem mondod, hogy az asszony tartotta a száját, és nem fecsegte ki? – tér vissza az előző témához Keith, haveri körünk legnőgyűlölőbbje, mikor beülünk a kocsiba. Na jó, nem gyűlöli őket, csak felszínes picsáknak tartja őket. Én nem így gondolok rájuk, szerintem igazán tisztelendők. Végül is, nélkülük nem lennénk mi sem, férfiak… De nem gond, már megszoktuk hogy Keith ilyen. Mióta meg megismertük a családját, még kevésbé van vele bajunk, hiszen nem lehetett könnyű egy öt nőből álló családban fölnőni, ahol az egyik rosszabb volt, mint a másik.
- De, mondom – felelem. Áh, ne felejtsem el, az esküvőn Keitht és Heath húgát minél messzebbre kell ültetni egymástól. Az egyik miss. Picsa, nagy egóval, és valamilyen rejtélyes oknál fogva feminizmussal, a másik pedig az említett nő-utáló. Nem akarom, hogy az esküvőmön, életem legborzasztóbb napján valami galiba legyen. Apámnak nem kell még egy szívroham.
Időközben az autó meg is áll, és mind kiszállunk belőle. Egy elég modern, luxus szórakozóhelynek tűnik, ahová… csak férfiak mennek be? Ez egy meleg bár? Én erről miért nem tudtam még?! Chö… Hogy lehet az, hogy a leszbikus barátnőm előbb tud egy olyan helyről, ahová csak férfiak járnak, mint én?! Szörnyű..
- Wáo! Haver, jó feleséget fogtál ki magadnak! – sóhajtja Sheldon, ahogy ő is realizálja a helyzetet. Még Keith is motyog valami elismerés-félét, ami tőle azért nagy szó ám, majd elindulunk. Nem azért jöttünk ide, hogy a bemenő pasikat figyeljük, nem igaz?
- Craig D’amato? – kérdezi a kidobó ember, mikor be akarunk állni a sorba. Bólintok, hogy igen, én vagyok, mire int egyet. – Mehetnek – szól, és beterelget minket. Bent, teljesen meglepő, ami fogad minket. Nem az a füstös bár, vagy épp drogos szórakozóhely, amiket nem szeretünk, de mivel csak olyanok vannak melegeknek, muszáj, hanem egy teljesen szofisztikált, kulturált hely, a helyhez illő zenével, és letisztult formatervezéssel. Tetszik. Nagyon tetszik. Jó kis hely…
- Öregem! Miket nem tud a menyasszonyod! – vigyorogja Warren, miközben ámuldozva körülnéz. Én is kellemesen csalódtam már magában a helyben is, azt hittem valami kocsmába fog vitetni. De nem, és ez nagyon tetszik. Jó hugica… Kár, hogy a leendő feleségem.
Első utunk a bárpulthoz vezet, ahol mindannyian kérünk alkoholt. Én egyelőre még maradnék a sörnél, de a többiek unszolására, hogy végül is legénybúcsún vagyunk, egy felessel kezdem. Aztán még eggyel. Majd még eggyel, mert ugye meg kell adni az alaphangulatot. Kicsit kóvályog a fejem, mert régen ettem, de hamar kimegy a szervezetemből az alkohol bódító hatása. Jól bírom a piát, na! Viszont az alap hangulat tényleg meglett.
- Jó, és most idd meg a szerencsétlen vőlegények kedvenc italát, aaaaaz… - dobpergés az asztalon – alkohol mixet! – kiált föl Matt, és mindenféle piát rendel, amit egy nagy üvegbe beletölt. Már ahogy öntözgeti össze az egyik piát a másikkal az nem tetszik nem hogy a végkimenetel. Fújj, és ezt kell meginnom?!
Már épp utasítanám vissza, mikor mindenki figyelme a színpadra irányul, amin most széthúzódtak a függönyök. Hát itt meg mi lesz? Mindenki kíváncsian várja a történteket, hát még mikor megszólal egy ritmusos, vad szám. Pillanatokig nem történik semmi, ám hirtelen elhúzódik a függöny, és…
Wáo!
Egy hihetetlenül helyes, szőkés hajú férfi jelenik meg, aki egy rúdon lóg fejjel lefelé. Barna hasa kilátszódik lecsúszott pólója miatt, bőrnadrágja ingerlőn domborodik mindenhol rajta. Hmm, igazán finom falatnak tűnik!
Csak nem… ő is egy ajándék nekem?
Ha igen, én leszek a világ legszerencsésebb vőlegénye. Hát még, ha egy éjszakát is el tölthetek ezzel az ingerlő, szexi pasival…
Jó kis estének nézek elébe.
|
|
