Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Hentai)

1. <<2.oldal>> 3. 4.

oosakinana2010. 05. 30. 14:55:10#5232
Karakter: Aylin Leonel (MisaMisa-nak)



Úgy tesz mintha a szavaimat nem is hallaná. A karomat simogatja, én meg bele simulok az ölelésébe, hiszen nem akarok elválni tőle, de fájt, amiket mondott. Érzem, hogy minden idegszála pattanásig feszül. Hirtelen leránt, mert egy nagy dörrenés hangzott el a fejünk fölött én meg nagyot sikítok, és úgy bújok tigrisemhez.

 - Kicsim, mindent sajnálok, ezt is, tudom, hogy nagyon félsz, de el kell futnod, amikor szólok. Fuss haza hozzám és apám lakásába menj be. Ha ezzel végeztem ígérem, hogy megbeszélünk mindent. Csak egyet kérek, amikor rohansz, adj bele mindent, sprintelj, amilyen gyorsan csak tudsz. Engem ne félts, otthon leszek, mire elkezdenél aggódni miattam. Háromra felugrok és a támadó felé rohanok, te pedig az ellenkező irányba, azaz a házunk felé. – nem értettem az egészet és kérdezi akartam, de már el is kezdett számolni – Egy… kettő…HÁROM! – Felpattant és én is felállok, majd könnyeimmel küszködve szaladok engedelmeskedve a szavaknak. Mikor beérek apja csak riadtan néz rám.

 - Mi történt? – érdeklődik, mire már nem bírom tovább és összerogynak lábaim. Odajön és felsegít, meg leültet egy székre.

- Ránk lőttek és Tatsu ott maradt. Úgy félek. – mondom halkan, mire a hátamat kezdi el simogatni.

- Ne aggódj. Nem lesz semmi baja. Tud vigyázni magára. – mondja ő is bizakodva, majd mikor hallom, hogy valaki jön, felnézek és felállok hirtelen visszatért az erő a lábaimba. Mikor tigrisemet látom, meg a nyakába ugrok, és egyből birtokba veszem ajkait és szenvedélyesen csókoljuk egymást, mire ap apja megköszörüli a torkát.

- Öhm… khm… Ne haragudj Tatsuke, de elláthatnám a kezed? – nem értem mire fel mondja, majd mikor meglátom, a sebét aggódva nézek, rá megfogom az ép kezét és leülünk, amíg az apja ellátja a karját én a másikat simogatom és próbálom magamat is nyugtatni. Mikor elkészült elköszönünk, majd átmegyünk a másik részre. A biztonság kedvéért bezárja az ajtót, majd odajön hozzám.

- Menj fel nyugodtan, nekem még meg kell néznem valamit. – Ad egy csókot, majd rácsap fenekemre és elindul a mosókonyhába. Felmegyek. Leveszek magamról minden cuccot. Valahogy most nem igazán tűröm a dolgokat magamon. Lefekszek az ágyra, de el is alszok. Érzem, hogy vki befekszik mellém, de most olyan szép álmom van. Éppen az esküvőnket álmodom meg. Gyönyörű szép és minden meg van benne, amiről csak egy nő álmodhat Tatsu mindenről gondoskodik. Érzem, hogy megcsókolnak, majd a nyakamat veszi birtokba, majd egy idő után abba marad. A simogatásokra kezdek ébredezni, majd a melleimre téved keze és elkezdi izgatni, amire halk nyögések szakadnak fel belőlem. Egyszer csak nyelveivel kezdi el kényeztetni már így is kemény bimbóimat, amikre a nyögéseim szaporodnak. Felcsúszik hozzám és megcsókol, amit már viszonzok, és a nyakát simogatom. Letér nyakamhoz és elkezdi csókolgatni, közben próbálom felfogni a dolgokat, hogy ez álom vagy valóság.

- Tatsu…ke. Azt hittem, hogy csak álmodok. – Mondom, majd válaszként belemarkol combomba. Felnyögök, mire megint egyik mellemet kezdi el kényeztetni. Egyszer csak azt érzem, hogy a szabadon lévő keze egyik ujját belém csúsztatja, amire halkan felsikítok. Pár perccel később még egy ujját csatlakoztatja és elkezdi mozgatni ujját, amivel nagy örömöt okoz. Nem sokkal később felnyögök és elélvezek kezei között. Mélyen veszem, a levegőt Nyelvével kezd el megint körbe járni, majd ágyékomhoz érve megint halk nyögések szakadnak fel belőlem és már megint majdnem elélvezek, mikor csókjaival elindul felfele, majd vad és szenvedélyes csókba kezdünk, de mivel így is kapkodtam a levegőt nekem hamarabb elfogy, és mivel látom, hogy nem szándékszik lemászni rólam eltolom és zihálva veszem a levegőt, de ő is.

- Saj… - nem akarom, hogy bocsánatot kérjen, mert ne csinált semmit, ezért a kezeimet az ajkaira teszem. Ráülök a csípőjére és egy újabb csókot szerzek tőle, de éreztem, hogy ékessége, már teljesen készen van, amire egy kicsit a csókba kacagok, majd elkezdek lejjebb haladni csókjaimmal. Mikor a nadrághoz érek, lassan leoldom, majd leveszem róla és a földre dobom. Visszaülök, az ölébe megcsókolom, majd megint elkezdek lefele haladni csókjaimmal és mikor lenézek, csak látom, hogy a keze a farkán van és elkezdi kicsit húzogatni a bőrt rajta. Ennyire fel lennél izgulva? Ne nem baj, majd segítek rajtad. Mosolyogva lehajolok, majd elveszem a kezét vágyáról, majd finoman elkezdem nyalogatni, mintha fagyi lenne, amire felhördül és a fejét is hátra veti, majd vissza hozza a fejét és engem kezd el nézni, ahogy vágyával kezdek játszadozni. Ajkaim hozzá veszem és elkezdem a fejemet mozgatni, majd kiveszem, néha ami nagy cuppanással jelzi, hogy kiért. Egyszer csak megérzem a kezét fejemen, majd újra bekapom vágyát és elkezdi mozgatni a fejemet és szinte teljesen a számba van. Tovább kényeztetem vagy a golyóit is elkezdem kezemmel finoman masszírozni, amire még több és még hangosabb nyögések jönnek tigrisemtől is. Nem sokára megérzem, hogy elélvez a számba. Lenyelem magját, majd felállok, megtörlöm a számat, de a másik kezemet a vágyán járatom, hogy megint lázba hozzam, amit nem kell sokáig csinálnom. Odahúz magához és szenvedélyesen megcsókol. Beleülök az ölébe, de most a férfiasságát magamba vezetem, amire mind a ketten belenyögünk a csókba. Kezeit fenekemre teszi, majd elkezdek mozogni rajta és ő is segít benne. Mikor már megint elélveznénk. Nem hagyom és leszállok róla. Tigrisem szemébe nézek, aki folytatásért könyörög, de nem hagyom neki. Feltérdelek az ágyra és terpeszbe rakom a lábam és várom, hogy leessen neki. Mikor végre látom, az ördögi vigyort az arcán elmosolyodok. Feláll, majd hátulról hatol belém, majd úgy kezd el mozogni. Nyögéseink sorozata tölti be a szobát. Rám hajol, és a nyakamat halmozza el csókokkal, majd melleimet gyömöszöli egyik kezével, míg a másikkal intim részemet kezdi el izgatni, amire hangosabb nyögések hagyják el ajkaimat, majd nem sokkal később egyszerre élvezünk el, de nem hagyja abba. Tovább mozog bennem és intim részemet is tovább izgatja, amire hangos nyögések szinte sikolyok hagyják el ajkaimat. Kicsúszik belőle, majd az oldalamra fektet. Felemeli a lábamat és úgy hatol belém erősen és vadul, amire felnyögök, majd leteszi a lábamat és úgy kényeztet tovább. Kezeit vissza helyei intim részemhez és tovább kényezteti, majd a farka mellé még becsúsztat még egy ujját, amire még jobban felnyögdécselni kezdek. Ez a pasi érti a dolgát. Tudja, hogy okozzon nagyobb örömöt párjának. Vajon hol tanulhatta. Elmélkedek és tovább nyögdécselek, majd a tetti hatására megint elélvezek, és most már szinte felsikítok, úgy adom tudtára. Elmászok előle és csak nézi, hogy mit akarok. A hátára fektetem, majd a vágyát ajkaim közé feszem. Felhördül és a fejemet megint elkezdi mozgatni. Nem sokkal később felnyög, és megint elélvez. Felé hajolok, és megcsókolom, szorosan ölel magához, majd érzem, hogy farkát a lyukamhoz illesztené, de megfogom és leállítom.

- Kérlek szépen. Ennyi elég volt mára. Teljesen ki vagyok merülve és még nem bírom teljesen a tempódat. – mondom zihálva, majd felállok, és inkább bemegyek a fürdőbe. Beállok és elkezdek tusolni. Egyszer csak karokat érzem a derekamon és a hasamat kezdi, elsimogatni belebújok az ölelésébe és a nyakamba csókol bele, de most tényleg nem megy tovább. Elveszi a tusfürdőt és elkezd fürdetni.

- Ne haragudj, a mai nap miatt kérlek nem úgy értettem a dolgokat. – suttogja a fülembe.

- Fájtak a szavaid, amiket hozzám vágtál. Még ha dühödben, de akkor is fájtak. – mondom halkan, majd ki akarok bontakozni karjaiból, de nem enged.

- Tudom, és nagyon sajnálom nem akartalak bántani eszem ágába nem volt bántani, csak eddig még soha senki nem tett ilyet értem, mint te, meg féltem, hogy valami bajod esik, azt meg nem szeretném. – mondja őszintén és egy eszméletlen édes csókot ad ajkaimra, amitől ha csoki lennél, már rég elolvadnék. – ne haragudj, kérlek és maradj itt velem. – néz a szemembe és látom az őszinteséget a szemébe.

- Rendben, de ne bánts… - nézek a szemébe.

- Nem foglak ígérlek… - nem hagyom, hogy befejezze, mert még én sem fejeztem be.

- Még nem fejeztem be. – mondom neki, mire csak bólint és figyel. – ne bánts, kérlek, mert legközelebb nem lesz ilyen szerencséd és nem fogok vissza jönni. Eleget szenvedtem az életben, és ha a padon kell aludnom, akkor ott fogok aludni, ha még ez ilyen lesz. – mondom komolyan és látom felfogta, amiket mondtam neki. Már csak az a kérdés, hogy ezek után mi lesz…


oosakinana2010. 05. 23. 18:42:29#5130
Karakter: Aylin Leonel



Később elkezdek ébredezni. Kinyitom a szememet, majd egy csókkal köszöntöm szívemet és hozzá bújok. Látom, hogy ez már neki is jobban tetszik, mint az, hogy az előbb felpofoztam és hisztiztem, de akkor ezt tartottam jónak.

-   Nem vagy éhes cicám? – Kérdezi tőlem, de mielőtt válaszolhattam volna a hasam meg kordul, amire kicsit elpirulok. – Ezt igennek veszem. – nevet, mire a mellkasát kezdem simogatni. – Akkor gyere. – Megfogja kezem, felkap a karjaiba, és úgy visz le a konyhába. Kivesz két tányért és valami ennivalót a hűtőből. Megmelegíti, majd elém rakja a tányért. Elkezdek enni, amit ő két gyönyörű szemeivel nézi. Mikor végzek elveszi a tányérokat, majd elmosogatja – Ki nem néznéd belőlem, hogy tudok főzni. Mi? – Kuncog egy kicsit. Megvárta válaszom majd hozzá tett még valamit. – Pedig ami főtt vagy sült kaja a hűtőben van azt mind én csináltam. – mondja nekem büszkén.

 

Két nap múlva elküldöm otthonról, mert állandóan, csak engem akart kiszolgálni és nem hagyott semmit sem csinálni, ami engem egy kicsit frusztrál, mivel izgő-mozgó emberke vagyok. Elküldtem, az emberkéket, mert meg akartam lepni szívemet egy csodálatos nappal nyilakat tettem és feldíszítettem rózsaszirmokkal. Befekszek az ágyra és várok. Egyszer csak ajtócsukódást hallok, majd a lépcső felől hallok hangokat. Mikor bejön teljesen eláll a lélegzete, hiszen egy száll szexi fehérneműben, fekszek az ágyon, és gyertyákkal van feldíszítve a ház, de látom, tetszik neki. Odajön, és szenvedélyesen megcsókol, majd egy fergetegesen csodálatos napot töltünk együtt és többször is az övé, leszek, hogy kárpótoljam az elmúlt napokért.

Másnak, mikor elment reggel elküldtem az összes alkalmazottját haza, és kimenőt adtam nekik. Mikor egyedül maradtam hangosra vettem a zenét, hogy dübörögjön a ház, majd kerestem törlő kendőt és optit, majd elkezdtem kitakarítani, szép csillogósra a házat. Mikor megvoltam vele a porszívót sem hagyhattam ki. Az órára néztem, ami olyan dél körülre járt.

-   Mackóm nem sokára haza fog jönni. – elmélkedek, majd neki kezdek ebédet főzni neki, hogy megmutassam nekem is van olyan főző tudományom, mint neki. Közben táncolok és élvezem a dolgokat. Egyszer csak ajtócsukódást hallok, majd mackóm jelenik meg a hátam mögött, megölel, és a hasamat kezdi simogatni, majd a nyakamba csókol bele.

-   Szia vadmacskám, hogy vagy? Na kipihented magad? – érdeklődik kedvesen, és a fülembe dorombolja a szavakat.

-   Nem pihentem. Amint látod, hazaküldtem mindenkit és én magam takarítottam ki és most éppen neked, főzök. Megkóstolod? –tartom neki oda a kanalat, de látom rajta, hogy vmi nem stimmel.

-   Mi a francot csináltál? – kérdi idegesen, majd kicsapja a kezemből a kanalat. – mi a picsáért kellett mindenkit hazaküldened? Azért vettem fel őket, hogy dolgozzanak nem azért, hogy csak lopják a pénzemet. – mondja idegesen, majd egy erőset csap az asztalra. – meg amúgy is nem arról volt szó, hogy pihenni fogsz? Akkor miért dolgoztál? Mi értelme volt? Csak a bajt hozod nekem, mióta megismertelek. – vágja a fejemhez, amik szíven ütnek, majd leveszem a kötényt és lecsapom az asztalra.

-   Kibújt a szög a zsákból. Szóval csak nyűg vagyok neked, mióta megismerkedtünk. Akkor tudod mit? Nem leszek az. Elegem van, hogy csak jót akarok neked, de erre fel le vagyok hurrogva. Nem fogok több bajt hozni a fejedre. Megnyugodhatsz mostantól megint olyan életed lesz, mint eddig volt legyen az bár milyen is. Velem nem fogsz úgy bánni, mint a kutyával. – mondom komolyan, majd bemegyek a szobába és összepakolom a pár cuccomat ami volt, majd az ajtóhoz megyek, amikor meglátom az ajtóba és még mindig idegesnek tűnik.

-   Tudod, mit tűnj is el. Nem tudom miért akartam rád vigyázni. Lehet csak bűntudatom volt, amiért megdugtalak, te meg hagytad magad. És tudod mit a baleseted is a te hibád. Nem hallgattál végig, csak mentél a saját fejed után. Makacs és önfejű. – vágja a fejemhez komolyan, amire bekönnyezek.

-   Örülhetsz és gratulálhatsz magadnak nem elég, hogy egy tört szúrsz a szívembe,d e még meg is forgatod. Húzz el, oda ahova akarsz és engem, többet ne keress. Gyűlöllek. – mondom sírva, majd kimegyek, becsapom magam után az ajtót, majd elmegyek, de hova is nem tudok és nem emlékszem semmire.

Érzem, hogy követnek, de mikor hátra nézek senkit, sem látok. Egy szállodába megyek, de kidobnak, mert nincs semmi pénzem se. Leülök a parkba, és úgy húzom össze magamat és kezdek el zokogni. Ez nem lehet igaz az a barom. Pedig szerettem, és még mindig szeretem, de miért bántott meg. Megígérte, hogy nem fog és még is megtette. Lehet hogy nem fizikailag, de lelkiekbe a lehető legjobban. Összetört teljesen. Megölelem a lábam, és úgy zokogok egyszer csak karokat, érzek a vállamon, amire felsikítok, majd hangokat hallok a hátam mögött, amiket már annyit hallottam a napokban

-   Ne aggódj cica én vagyok az. – mondja, majd leül mellém, és magához ölel.

-   Mit keresel, itt nem tettél még tönkre eléggé? – zokogok – nem akarok több fájdalmat, eleget kaptam, hagyj békén, könyörgöm. – mondom neki, de nem mozdul mellőlem és várom, hogy mi lesz ezek után, mert kétségbe vagyok esve, hogy mi lesz…

 



Szerkesztve oosakinana által @ 2010. 05. 23. 20:40:36


oosakinana2010. 05. 19. 17:04:33#5073
Karakter: Aylin Leonel



Másnap kezdek el ébredezni és vmi nehezet érzek karjaimon. Elkezdem nyitni a szememet, majd lenézek és egy férfit látok, aki alszik. Vajon ki lehet ez és hol vagyok? Nézek körbe és nem emlékszek semmire, hogy hogy kerültem ide, hiszen nekem az árvaházba kéne lennem. Nézem a férfit és próbálok gondolkozni, de nem emlékszem semmire. Majd látom, hogy egyszer megmozdul és elkezd ébredezni és felnéz a szemembe, majd elmosolyodik, és mintha megkönnyebbülést vélek felfedezni a szemébe.

-                    Végre felébredtél csipkerózsika. – mosolyog rám és megsimítja az arcomat, ami furcsa mód jól esik, de még is ki ez a férfi. Ránézek értetlenül és csak figyelem.

-                    Elnézést, de ki maga? – kérdezem tőle és látom, hogy kicsit elszomorodik. – sajnálom, de árvaházba kéne lennem és nem tudom, hol vagyok, és miért vagyok itt. – mondom hangot adva aggályomnak és ingem halja, hogy hangom is elcsuklik, mert odaül mellém az ágyra és megsimítja az arcomat, majd ajkaimra a d egy puszit.

-                    Ne aggódj. Egy cirkusz társulattal vagy itt és velem tegnap találkoztál, ahol összejöttünk. Azt hiszem legalább is próbálkoztam vele, csak nem hagytad, hogy végig mondjam, amit szeretnék. – végig hallgatom, és csak meglepődve hallgatom a történteket.

-   És a nevedet megtudhatom? – érdeklődök egy kicsit elpirulva, hiszen nem emlékszem semmire és újra kell, úgy mond hódítania, ha tényleg a barátnője voltam és vagyok.

-   Tatsukei Hikobamizai, de ahogy régebben is mondtam, csak Tatsu-nak hívjál. – kedvesen, majd közelebb jön és megölel, ami teljesen jól esik és biztonságban érzem magam, majd neki is dőlök és úgy élvezem a biztonságot adó karokat.

-   Köszönöm szépen, hogy itt vagy és vigyázol rám. – mondom halkan hálálkodva – olyan rossz, hogy nem emlékszem semmire. Így arra sem emlékszem, hogy beléd szerettem. – mondom halkan, amire egy kicsit a könnyei is elindulnak. Magához ölel, és a karomat simogatja. A fejemet a nyakába fúrom, és úgy próbálok emlékezni.

-   Nyugodj meg minden rendben lesz. Ha kell, meghódítalak még egyszer, de nem foglak elengedni a kezeim közül többet. – mondja nekem és őszintének érzem. Felnézek a szemébe, majd lágyan megcsókolom, amit viszonoz szenvedélyesen.

-   Köszönöm szépen. – halkan és a fejemet a nyakába fúrom. – próbálok gondolkozni, de nem emlékszem semmire. – kezdek kicsit kiakadni, mire a hátamat kezdi simogatni.

-   Nyugodj meg cica. Nem lesz semmi gond. Minden rendben lesz, de ne erőltesd meg magam. Az nem lenne jó. Nem örülnék neki. – suttogja a fülembe és puszit ad a nyakamra. – hozzám fogsz költözni és minden jóban részed lesz. Mindent meg fogsz kapni, amit csak kérsz, de elengedni nem foglak magamtól. – suttogja tovább a fülembe és a hátamat simogatja, amire lassan megnyugszom és lassan vissza is alszok.

Párnap múlva kiengednek a korházból és Tatsu-val együtt megyünk el hozzá. Mikor bemegyek a házba és meglátnak a női alkalmazottak, mintha sajnálnának, úgy néznek rám és azt kiáltják a szemeikkel, hogy szökjek el, amíg tudok. Bemegyünk a szobába és Tatsu lerakja a cuccaimat, majd hallom, hogy kattan a zár, majd odajön hozzám és elkezdett letámadni. Nyakamat csókolgatja, majd a melleimet kezdi el masszírozni, amire felsóhajtok, de most ne. Még nem akarom. Megpróbálom eltolni magamtól, de nem hiszem, hogy foglalkoznia a tiltakozásommal, mert a kezét csak leviszi ágyékomhoz és úgy kezd el kényeztetni, amire felnyögök, de akkor sem akarom még. Ellököm magamtól, majd egy kis pofont is adok neki, majd a kezemet a mellkasom elé teszem és legugolok, majd könnyezni kezdek.

-   Ne haragudj, de még nem akarom. Még mindig nem emlékszem semmi és nem tudtam feldolgozni. Azt mondtad nem fogsz bántani, akkor most miért akarsz? – kérdezem elcsukló hangon és a földet nézem, majd kezeket érzek a hátamon, amire kicsit összerezzenek, mert nem tudom, mit akar.

-   Ne haragudj. Kicsit elragadtattam magam, örülök, hogy kint vagy a kórházból. – mondja halkan és bocsánat kérően, majd felnézek könnyes szemeimmel, majd megölelem.

-   Kérlek, ne akarj még letámadni. Adj egy kis időt nekem és ígérem, utána mindent megkapsz tőlem, csak egy kis időt kérek. – mondom halkan, majd felvesz az ölébe. Lefektet az ágyra, majd mellém fekszik és magához öleli. Így akartam eddig is. Nyugalomra van szükségem egy kicsit most nem szexre. Szorosan hozzá bújva, alszok el kicsit.


oosakinana2010. 05. 17. 23:05:47#5052
Karakter: Aylin Leonel



-                    Nos, én egyszer rajtakaptam anyámat, amikor éppen egy másik pasival volt az apámmal közös ágyukban. Azóta őt nem láttam, mert megszöktem. Azóta sikeresen vezetek egy jól kereső „üzletet”. Ne kérd, hogy ebbe bele avassalak, mert túl sokan akarnak kinyírni és téged nem akarlak ezzel terhelni. Van egy gyönyörű kicsi házam, amibe az apámat is beköltöztettem, de csak az egyik felét birtokolja. Röviden ennyi lenne az én történetem. – figyelmesen hallgatom történetét, de látom rajta, hogy máshol kalandozik. – Most elviszlek egy olyan helyre, amit csak én ismerek, szóval valakinek elmondod, akkor meg kell, hogy öljelek. – eleinte megijedek a szavaitól, amiket mondott az után ne csodálja. Mikor rájövök, hogy csak viccel elkezdek nevetni.

 

 

 

Amikor megérkeztünk a réthez gyönyörű látvány fogadott minket. A tisztavizű patak és a sok szép virág mind csak szebbé teszi az összképet. Csak ámulok és nézem a tájat. Ennél szebbet nem hiszem, hogy valaha láttam volna. Nagyon gyönyörű.

-                    Aylin játszunk egy kicsit. Ez a gyönyörű hely kihozta belőlem a játékos énemet. – mondja és rám nevet. Válaszomat várja. – Futás! – Kiáltottam el magamat és már rohanok Mikor elkap, véletlen megbotlok egy kőben és, hogy megvédjen, gyorsan megfordította a helyzetünket így rá estem. A fű elnyelte puffanását, még fel sem eszmélhettünk, mert egy lejtőn kezdtünk el gurulni lefele. Amikor leértünk ő került felülre, és hosszan néztem ennek az adonisznak a szemeibe, majd megcsókol. Viszonoztam a csókját, ahogy csak tudtam. Hosszú és szenvedélyes csók volt ez, de nekem ennyi nem volt elég, még ha csak egy napra is, de többet akartam. Visszahúzom magához és elkezdem levenni az így is teljesen kigombolt ingjét. Gondolom, ő sem akar kimaradni a jóból, mert levette toppomat, ajkaimtól elszakadva csókolgatta végig a nyakamat és a vállamat. Közben óvatosan kikapcsolja melltartómat és lejjebb indul a felfedező útra. Amikor eléri melleim elkezdi őket kényeztetni.

Elkezdek nyögdécselni alatta annyira jól, esnek cselekedetei. Leveszi rólam a nadrágomat és már csak egy száll bugyiban fekszek elette és azon keresztül kelt izgatni, amire nyögések hagyják el ajkaim. Nyögéseim igen felizgatják, mert egy csókkal elhallgattat. Mohón csókolom, majd letolom róla a nadrágot és már ő is csak egy száll boxer-be fekszik rajtam. Már megint melleimet csókolgatja, de nem hiszem, hogy sokáig bírja, már mert szinte letépi, majd leszedi magáról a boxer-t és elég erőteljesen belém hatol, amire szinte felsikítok, majd a nyaka köré fonom a karomat. Vad vágtába kezd el és szinte már szétmarcangol, de nem bánom. Egyre jobban érzem, hogy közel a cél, majd hangosan felnyögünk egyszerre és elélvezünk. Istenem ez az érzés isteni. Kicsit rám nehezedik, majd mellém fekszik és úgy pihen. Elkezdem össze szedni a cuccaimat, mivel úgy vélem, csak ez az egyetlen alkalom volt ez. Felöltözök, mire érdeklődve figyel.

-  Hát te meg hova mész? – néz rám érdeklődve

-  Elgondolom nincs rám szükséged. Kicsit én is elragadtattam magam, de nem azt nézem ki belőled, hogy komolya kapcsolatra vágynál macsóbb vagy te annál. – mondom neki, mire meg fogja, a kezemet ránézek. – még is mit vársz még tőlem? – kiszedem a kezem a kezéből, majd vissza futok a lovamhoz, ha akar tőlem vmit akkor küzdjön meg értem és harcoljon kicsit, mert csak úgy éri meg a dolog, akkor leszek édesebb. Egy könnyed mozdulattal felpattanok lovam hátára, majd elkezdet ügetni az egyik irányba. Egyszer hátra nézek, és azt látom, hogy követ. Mit akar még tőlem meg akarja mondani, hogy csak ennyi volt az egész és igazam van? Mikor látja, hogy nem állok meg elém vágtat, majd befordul elém lovával, ezzel megállásra kényszerítve.

-  Mit akarsz tőlem még? Még egy menetet szeretnél? Ha többet akarsz, akkor a szívemet is vinned kell, nem vagyok könnyű kis nőcske, akit csak úgy ágyba vihetsz kivéve, ha a barátnőd leszek. – mondom komolyan és látom, hogy meglepődik hangnemem hallatán, mert az előtt nem ilyen voltam. – majd akkor állj elém, ha komolyabb szándékaid vannak. – mondom komolyan, majd választ inkább nem várom meg. Könnyeimmel küszködve indulok el, mire megérzem kezeit karomon és egy kicsit ránt is rajtam. aAlovam megijedhetett vmitől, mert felágaskodott és engem ledobott a hátáról. A földre esekés beverem a fejemet egy kőbe, ami vérezni és azonnal elveszítem az eszméletem és nem érzékelek semmit.




Szerkesztve oosakinana által @ 2010. 05. 18. 14:13:43


oosakinana2010. 05. 17. 18:05:08#5043
Karakter: Aylin Leonel



Mivel szüleim már nagyon régóta nincsenek és minden féle munkát elvállalok, hogy pénzt keressek, ezért most Japánba hozott el a társulat ahol szerepelek éppen. Mikor mindenki lepakolt odajött hozzám Max, aki mindig is hajtott rám, de számomra ő csak egy szimpla barát volt.

-   Szia Aylin. Nem lenne kedved elmenni velem egy kicsit sétálni vagy felfedezni a területet? – kérdezi kedvesen

-   Szia, Max. bocsi, de már megígértem Mia-nak, hogy elmegyek vele lovagolni – válaszolom kicsit hazudva, amire megérti a helyzetet és szomorúan elmegy. Nem akartam hazudni neki, de tényleg ki akarok menni, lovagolni bár egyedül. El is indulok. Meg is kérdezek sok embert, hogy merre van lovarda, mire el is jutok. Beszélek a tulajjal és bérelek egy lovat, de csak egy órán keresztül. Egy nagyon szép herélt fekete lovat szemeltem ki magamnak. Felnyergelem, majd kivezetem és felülök rá. Imádok lovagolni és élvezni a táj szépségét. Egyszer azt veszem észre, hogy vki mellém lovagol és rám köszön.

-Szia! Új vagy itt? – ránézek és látom rajta, hogy végig néz. Csak nézzen nyugodtan, de egy kicsit kérettetni fogom, magam nem akarok egy könnyű vérű nőcskének látszani akivel kedvére játszhat, de azért meg kell hagyni, nagyon erős és jól kidolgozott felső teste van és szemre való nagyon is.

-         Szia! Igen, még új vagyok. Épp fel akarom fedezni ezt a gyönyörű területet. Tudsz nekem segíteni … Bocsi, de a nevedet nem tudom. – kérdezem tőle, hiszen látom, hogy egy ideig nem fogom tudni lerázni magamról, amit annyira nem is bánok.

-         Igen, szívesen segítek. Tatsukei Hikobamizai-nak hívnak, de hívj csak Tatsu-nak. – mosolyog rám, amitől, majd nem elolvadok. Olyan édes mikor mosolyog.

-         Köszönöm Tatsu. – rámosolygok bájos mosolyommal, amitől látom, hogy ha nem lennénk lovon, letámadna.

-         És téged, hogy hívnak szép hölgy? – bókol nekem, majd mosolyogva nézek rá és tovább ügetek. Játszunk egy kicsit.

-                    Ha utolérsz, megmondom. – mosolygok, majd megcsapom a lovat finoman és gyors vágtába kezdek, de azért hátra nézek, hogy ő merre van és hol tud-e követni. De csak annyit látom, hogy nem sokára utolér. Jó kis csődör és még a tempót is tudja tartani. Lazábbra fogom a lovam kantárját, amire még egy kicsit gyorsabb vágtába kezd paci alattam, és mikor hátra nézek, csak kicsit döbbent arcával találkozok, majd megrántom a lovam kantárját, mire lecsillapodik, majd csak sétálni kezd, megsimogatom és puszit adok a nyakára, majd felegyenesedek, és a férfira nézek.

-                    Aylin Leonel-nak hívnak. – mutatkozom be kedvesen, majd megint rámosolygok, és az órámra nézek, amire kicsit elszomorodik. Olyan hamar eltelik ez a rohadt idő.

-                    Valami baj van? Elszomorodtál – néz rám.

-                    Csak vissza kell vinnem ezt a pacit. Nem tudtam több időre kibérelni. – mondom neki kicsit szomorúan, mire megfordulok, de mielőtt indulhatnék lovával elém vág és rám mosolyog.

-                    Ugyan már hagyad. Haverom a főnök, majd én megbeszélem vele. Gyere lovagoljunk tovább. – mondja és rám mutatja ellen állhatatlan mosolyát és a lovaknak amúgy sem tudok ellen állni.

-                    Rendben köszönöm elfogadom. – mosolygok boldogan, majd fordulok a lovammal, majd odahajolok, és egy puszit adok az arcára, majd mosolyogva, kezdek el ügetni, mintha az előbb semmi nem történt volna.

-                    És miért vagy most itt? Vagy, hogy hogy csak most jöttél? –kezd el érdeklődni, de látom, hogy nagyon fel van dobódva a puszimtól.

-                    Mivel szüleim nincsenek, mert meghaltak, mikor kicsi voltam így egyedül boldogulok az életben. Most a cirkusszal jöttem ide, mint artista, de majd vissza kell mennem Amerikába, mert fő sulira is járok és be kéne vhogy fejeznem. – elmélkedek és csak annyit látok, hogy figyelmesen hallgat. – de ennyi elég lesz rólam, most mesélj te magadról egy kicsit. – nézek rá mosolyogva, majd csak azon kapom magam, hogy kapok egy csókot az ajkaimra, amire teljesen meglepődök, de nem tiltakozom, ellenne, majd visszaül és mosolyogva néz rám. Kíváncsi vagyok meddig fogunk lovagolni.


1. <<2.oldal>> 3. 4.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).