Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Hentai)

<<1.oldal>> 2. 3. 4.

Hentai Chibi2012. 09. 13. 19:52:05#23414
Karakter: Ichikawa Kanon
Megjegyzés: Asahara Deyu Kira ~ Nanami-nak


 A szobámban vagyok, ajtó magamra zárva, az idő úgy éjjel tizenegy és éjfél fele járhat. Nem is igazán fogom fel. Az a pár ... nem is tudom mi ... Jaj, hogy is hívják már?
Oh igen, azt hiszem meg is van: "Gyógyszer", amiket attól a Scott nevű sráctól vettem igazán kiválónak bizonyultak. Segítettek ellazulni, kikapcsolódni és máris jobb minden. Erre pedig az embernek szüksége van egy ilyen nap és hír után.
Eldőlök, neki háttal az ágyamnak és a plafont nézem. Viccesek azok a színes cuccok, meg minden. Néha-néha lehunyom a szemem, de nem alszok el.

Lassan kezd kitisztulni a fejem. Perceknek tűnik, de órák múltak már el. Hajnali fél három, három fele járhat. Az utca fényei beszűrődnek a nyitott ablakon át. Ez igazán zavaró! Feltápászkodok a földről és bizonytalan lépésekkel indulok el az ablak felé, csaknem átesve  a székem lábában.
Ezen is csak elvigyorodok, de becsukom az ablakot. Kezd kissé hűvös lenni. Asztalomból előkotrom a naplómat és egy tollat. Le kell írni a mai ... izé ... szóval a holnapi ... Á basszus nem is! A tegnapi dolgokat.
Felnyitom a könyvecskét, feljegyzem a dátumot és a szokásos "Kedves Naplóm!" feliratot, továbbá mellékelek hozzá szívecskét.
Gondolataim kuszák, nem tudom mit is kezdjek el leírni. Próbálom végig gondolni, de nem akarok sok időt vesztegetni a felesleges gondolkodással, így hozzá fogok lesz ami lesz alapon.
" Ma voltam lent sétálni, kellett a "friss levegő", Scott segített ... Reggel meg anyával voltunk el vásárolni. Ő állandóan telefonált, nem is figyelt... Én ruhát vettem a közelgő partira.
Játszottam zongorán ... Apa szánt rám fél percet és ... öhm ... Más nem volt. Délután kivételesen mind együtt voltunk ... Nem is emlékszem miről volt szó ... Na hátha eszembe jut ... "

Firkálgatni kezdek cuki kismacikat, cicuskákat a gondolkodás közben. De csak nem jut eszembe. Ez olyan zavaró ... Aztán végül megvan, de az eredmény elszomorít ...
" Eszembe jutott =( A szüleim eljegyeztek valakivel ... Valami Kazuya ... Keiji ... nem is tudom ... Naaa .... (T_T) Katsuhito a neve a fiúnak és gazdag mint én. Állítólag a születésem óta el van rendezve ... Addig meg kell tanulnom lovagolni ... "
El is teszem a naplómat és ruhástól bedőlök az ágyba.
Holnap kezdődnek az órák. Azaz ma ... Na mindegy. Csak be kell mennem egyeztetni és majd lesz ami lesz. A szüleim nem mondtak semmit. Végül is mit várok tőlük ... Túl elfoglaltak.
Lehunyom a szemem és pillanatokon belül már alszok is.

Mikor felébredek a nap már fent jár, fénye zavarja szememet. Az órára pillantok. Te jó ég! El fogok késni! Pillanatok alatt kelek ki az ágyból. Van másfél órám mindenre ...
A kellemes lágy, meleg víz megnyugtat.
Majdnem el is alszok a kádban, de erre nincs idő! Háromnegyed óra a kádban, melyet egy hosszabb hajszárítás követ és időm nagy része már el is ment.
Sminkelés húsz perc ... Ruhaválasztás még tíz perc...
Mire leérek durván öt percem marad beérni a lovardába.
Nem lenne jó már első nap elkésni. Kocsival visz ki a sofőr, szüleim már ki tudja mikor el is tűntek otthonról. A kocsiban egész úton azon agyalok jól e öltöztem, de mikor megérkezünk rájövök baromira nem!
Lányok tök egyszerű cuccokba, sportosan. Én meg itt vagyok a márkás ruháimban, tipikus városi pláza lány módjára a közel
7 cm magas tűsarkúmban.
Cuki szoknya, kis dzseki ... Kék hajam édesen göndörítve, szolid smink ...
Egy sóhaj kíséretében megyek oktatómhoz. Bent egy egész helyes fiúcska van. Világos sötétebb barna haj és ázsiai mint én. Nagyon cuki.
- Öhm hello. - intek neki bájosan és elég cukin nézek rá. - Ichikawa Kanon vagyok az új lány... - mondom, mire felnéz és bólint.
- Szia. Az én nevem Asahara Deyu Kira. - mondja. Oh de cuki neve van. Majd látom kicsit elcsodálkozik ahogy végig mér engem. Most mi van? Ennyire nagyon nem ide illik a cuccom? De miért nem jó ez? - T e így akarsz lovagolni? - erre csak nézek rá. - Holnap ne így gyere hanem úgy mint én. - mutat magára. Fekete lovagló naci, felső, lovagló csizma.
- Így? - nézek rá kissé elmerengve. Mintha egy teljesen más bolygón járnék. - Rendben. - bólintok.
Még megbeszéljük mikor lesznek óráim, hányra jöjjek és persze még egyszer a szükséges cuccok, bele értve a ruhámat is, nehogy megint így jöjjek.
Mikor vége elköszönök és a sofőrrel vásárolni vitetem magam. Kellenek a lovagló cuccok holnapra.


oosakinana2010. 11. 13. 20:01:14#9305
Karakter: Daisuke Eishi
Megjegyzés: (Mo-samanak)


- Hát jó benne vagyok – ahogy válaszol, látom, elpirul, de annyira aranyosan néz ki piros arccal. Szeretem, amikor zavarban van. mosolyogva nézek rá.
- Akkor melyikhez lenne jobban kedved?? – érdeklődök, majd közelebb lépek hozzá és megfogom a kezeit, miközben a válaszra várok.
- Hát – elkezd gondolkozni én meg csak a válaszra várok. - Mondjuk, legyen akkor a lovaglás. Azt jobban szeretem – elmosolyodik, ami nagyon jól áll neki a pirulás mellett, majd elindulunk a lovarda felé. Útközben elmeséltem neki mindent, amit a családomról érdemes tudni, de legfőképpen magamról. Végig hallgat, és csak mosolyogva néz rám, ami engem annyira megnyugtat és boldoggá tesz. Mikor rá kerül a sor látom, hogy eleinte nem nagyon akar beszélni a dolgokról, de a biztatásom után még is csak elmeséli, hogy árvaházban nőtt fel, majd kereste a szüleit, de nem találta meg. Mikor elszomorodik magamhoz ölelve próbálom vissza hozni jó kedvét, ami úgy néz ki, hogy sikerült. Ahogy beszélgetünk közben a lovardához is érünk.
- Na, megérkeztünk – mondja lelkesen és rám néz.
- Hmm...látom, szeretsz itt.
- Igen nagyon. s mivel a nagybácsikámé a farm nem kell még fizetnem se érte – vigyorog rám én meg eleinte nem értem a dolgokat, de a végére inkább hagyom pihenni. Megérkezünk a lovakhoz, mire kiválasztunk mind a ketten egyet-egyet. Felülünk rájuk és kilovagolunk a rétre. Ott leszállva a lovakról telepszünk le a fűre.
- Milyen gyönyörűen süt a nap – mondja és én meg őt figyelem, ahogy a szellő a hajával játszik.
- Annyira gyönyörű vagy Miara – mondom neki és közelebb hajolok.
- Mi-micsoda? – elpirult arccal néz megint rám, ami olyan gyönyörűvé teszi és már csak néhány centi választ el attól, hogy megcsókoljam. - Ne hülyéskedj Daisuke – szomorkás arccal elfordul. Eszem ágába nincs marhaságokat állítani.
- Nem hülyéskedem – adok egy puszit a vállára, majd a kezemmel az állánál fogva magam felé fordítom, majd odahajolva csókolom meg lágyan. Eleinte érzem, hogy teljesen le van fagyva, amire elmosolyodok, majd bátortalanul, de megpróbálja viszonozni, amit örömmel veszek, és úgy csókolom meg.
Levegőhiány miatt kell elválnom ajkaitól és a szemébe nézek.
- Tényleg komolyan gondoltam, amit mondtam. – válaszolom neki, amire csak elpirulva néz rám.
- Még nem volt senkim. – jegyzi meg halkan. – Nem tudom mit, hogy kell csinálni. – mondja halkan, amire elmosolyodok, és egy puszit adok ajkaira.
- Ne aggódj, majd érezni fogod, hogy mit hogy kell csinálni, meg majd megtanítalak. – suttogom mosolyogva, amire csak bólint egyet. Nagyon jól telik a nap hátra levő része. Miara-t ölelem magamhoz és úgy fekszünk a füvön és a felhőket nézegetjük, amik olyan szépek és alakzatokat találgatunk rájuk, mi még jobb mulatság. Igaz, hogy még soha nem próbáltam, de nagyon tetszik és élvezem is a dolgokat. Főleg, hogy itt van velem és a karjaimban tarthatom.
Este fele viszont már lassan mennünk kell, mert nem fogunk visszatalálni. Felszállunk a lovakra és elindulunk mosolyogva és boldogan. Leápoljuk a lovakat együtt közösen, majd elindulunk Miara-ékhoz, mert hazakísérem. Nem akarom, hogy baja legyen, miközben még mindig beszélgetünk és nevetgélünk, de a kezét egy pillanatra nem engedem el, hanem összekulcsolva fogom.
Mikor megérkezünk, vele szembe állok.
- Köszönöm ezt a mai napot. Nagyon jól éreztem magam. – Mondja elpirulva és mosolyogva, ami még mindig jól áll neki, akár csak délelőtt meg egésznap.
- Én köszönöm, hogy megismerhettelek és remélem, hogy holnap is fogunk találkozni a lovas pályán esetleg a réten ott ahol ma voltunk. – mondom neki mosolyogva, és csak bólint egyet. Odalépek hozzá és egy lágy csókot lehelek ajkaira, amit viszonoz és megsimogatja a kezemet. Derekára helyezem karjaimat és nem akarom elengedni egyáltalán. A csók utána a fejemet a nyakába fúrom. Kezeit a nyakam köré fonja, és úgy ölel meg, ami nagyon jól esik.
Végül kap egy lágy puszit nyakára, majd ajkaira és a szemébe.
- Aludj jól és holnap találkozunk. – nézek mosolyogva és boldogan a szemébe.
- Te is. – elköszönünk egymástól, majd megvárom, amíg bemegy, a házba végül elmegyek én is haza, mert már kicsit fáradt vagyok, és már alig várom a holnapi napot, hogy végre megint Miara-val lehessek.
Amint beérek a házba, letusolok, majd ágyba is dugom magam, hogy minél hamarabb holnap legyen. Amíg el nem alszok végig Miara-n jár az eszem és nem akarom, elveszíteni, most hogy megtaláltam. Annyira megfogott és elrabolta a szívemet.
Gondolataim közepette nagy nehezen, de még is álomba merülök.


oosakinana2010. 11. 12. 08:09:54#9264
Karakter: Daisuke Eishi
Megjegyzés: (Mo-samanak)


- Öhh...Miara Mizuki vagyok – mondja halkan, és látom, hogy az kezeit arcához emeli és eltakarja kicsit, amit nem szeretnék, hiszen olyan gyönyörű arcocskája van.
- Gyönyörű szép neved van – mondom neki mosolyogva, majd kezeimmel kezei után nyúlok és leveszem arcáról, hogy láthassam szépséges pofikáját.
- Én Daisuke Eishi vagyok – mosolygok rá és látom, hogy kicsit meg van szeppenve, de nincs ezzel semmi baj. Így aranyos, ahogy van.
- Még egyszer is köszönöm az előbbit... ha te nem vagy nem tudom mi lett volna velem – mondja elpirulva, amire csak mosolyogni tudok. Olyan jó érzés fogni a kezét el sem akarom engedni. Annyira puha és selymes bőre van. élvezet, hogy a kezemben tarthatom. -, Na és… - látom, hogy kérdezne valamit, de pont akkor szaladnak felénk hugiék. Az eszem meg áll. Mindig tudják, hogy mikor kell zavarni és mikor lenne fontos dolgom. Megrázom a fejemet és már le is tepertek a kis lurkók. Mizuki csak nevet, amit viszont örömmel hallgatok, mert gyönyörű szép nevetése van, amit szeretnék még hallani.
- Jól van, Jól van. Én is örülök, nektek csak szálljatok már le rólam – mondom, és már kezdenek kicsit idegesíteni hugiék, de Mizuki csak nevet, aminek viszont örülök.
- Na, jól van.. most magatokra hagylak benneteket.. még találkozunk.. titokzatos lovagom – mondja, majd pirult arccal megy a lova felé. Felpattan rá és már megy is az istálló felé.
-Ne várj.. – kiáltok utána, de nem áll meg, mire hugiékra nézek. - Köszi, hugik ezt elintéztétek nekem. – morgom nekik, majd mikor leszedem, magamról őket a kocsihoz megyünk, de már nincs semerre szépségem. Elszomorodok kicsit.
Haza fuvarozom a lányokat én meg lemegyek a partra, hogy kiszellőztem a fejemet. Leállítom a kocsit, majd kiszállok és elkezdem, kicsit keresgélni hátha meglátom, hiszen olyan szép idő van és ilyenkor az emberek inkább a parton szoktak lenni vagy a parkban. Folyamatosan figyelek, de sehol nem találok semmit.
Akár hogy tekergetem, a fejemet egyszerűen nem látom. Mikor hátra fordulok, meglátom őt. Ott áll velem szembe, és ahogy látom, engem figyel. Odamegyek hozzá és mosolyogva nézek gyönyörű barna szemeibe.
- Szia. – köszönök neki és azt hiszem, többre nem futja.
- Szia. – köszön vissza mosolyogva. – Tesóid jól vannak? – érdeklődik, amire észhez térek.
- Igen jól vannak. Hazavittem őket és most meg pihennek én meg téged kerestelek. – jegyzem meg a végére és látom, hogy elpirul teljesen.
- Miért kerestél? – érdeklődik.
- Mert szeretnélek jobban megismerni, ha nem lenne ellenedre és ha gondolod sétálhatunk is. – mondom kedvesen és mosolyogva.
- Öhmm. Nem is tudom. – néz oldalra és látom, hogy gondolkodik.
- Nem foglak bántani és nem akarok rád erőltetni semmit, csak meg szeretnélek ismerni. – mondom neki, mire rám néz és elmosolyodva pirul el.
- Rendben. – válaszolja, majd elkezdünk sétálni, miközben beszélgetünk, és nagyon jól megismerem. Lehet, nem beszél annyit, mint én, de legalább mesél magáról, hogy mik történtek vele és hogy ki neveli. Nem kutakodok a múltában egyszer úgy is elmondja, majd ha szeretné, ha meg nem akkor nem erőltetem a dolgokat.
Ahogy sétálunk, megszomjazunk, ezért veszek két üdítőt és odaadom Mizuki-nak.
- Tessék. – nyújtom oda, mire elveszi.
- Köszönöm, de tényleg nem lett volna rá szükség. – válaszolja, amire csak elmosolyodok.
- Ne aggódj örömmel vettem neked és fogyaszd egészséggel. – mosolyogva emelem a poharat a számhoz és kezdek el inni a frissítő üdítőből, ami remélem neki is jól fog esni.
- Van valami dolgod a délután folyamán? – kérdezem, mire kérdő szemekkel figyel rám.
- Miért?
- Mert ha nem lenne, szeretnélek meghívni a vidámparkba vagy egy kis délutáni lovaglásra, attól függ, melyiket szeretnéd jobban. – mondom mosolyogva és a válaszát várom, hogy mit fog mondani…


oosakinana2010. 11. 10. 17:30:29#9227
Karakter: Daisuke Eishi
Megjegyzés: (Mo-samanak)


Nagyon szép reggelre ébredünk fel ma reggel. Körbe nézek, de semmit sem találok a szobámba, ami meglepő, hiszen hugiéknak már a nyakamon kéne lovagolniuk, hiszen ma van a nagy nap, amikor elviszem őket lovagolni. Elkezdek számolni és mikor a 10-nél tartok be is rontanak a szobámba.
- Dai… Dai vigyél minket lovagolni. – ugranak a nyakamba és már alig várják, hogy elinduljunk. Elmosolyodok és rájuk nézek.
- Rendben, csak várjátok, meg amíg felöltözök. Eszünk és utána megyünk lovagolni. – mondom nekik, mire egyből felállnak, és már szaladnak a szobájukba. Kikelek az ágyból és felöltözök, majd lemegyek, a bejárónő mér készített reggelit, aminek örülök, hiszen így nem nekem kell szenvednem vele. leülök, és elkezdek enni. Pár perc elteltével jönnek hugiék is. teljesen be vannak zsongva. Csak mosolyogva hallgatom, ahogy beszélgetnek és élvezik a dolgokat.
Nem sokkal később felállunk, és már megyünk is. beszállunk a kocsiba és már vezetek is a lovarda felé. Közben a lányoknak folyamatosan jár a szájuk, de nagyon aranyosak, ahogy ilyen izgatottak.
Nem sokkal később meg is érkezünk a lányok, mint akit puskából lőttek ki szállnak ki a kocsiból és már mennek is az istállóban. Elmosolyodok és csak a fejemet rázom. Kiszállok, majd miután bezártam a kocsit a lányok után megyek. Összetalálkozok a főnökkel akinek fizetni kell és ki is fizetem őket, de magamnak is fizetek egy kört, hogy azért ne se maradjak ki a mókából. Amikor ezzel meg vagyok, felnyergelek egy jó gyors lovat, majd kivezetem, és amíg a lányok a karámon belül oktatják, addig én elmegyek egy kicsit lovagolni.
Ahogy a pusztát járom, meglátok egy gyönyörű és karcsú lányt a réten és ő is éppen egy lovon van. Elmosolyodok és odamegyek hozzá.
- Szia. – köszönök rá kedvesen, mire felém kapja a fejét és olyan hirtelen megrántja a kantárt, hogy a ló elindul alatta nagy vágtába. És elkezd kicsit sikítani, meg megijed, gondolom én.
- Meg mentelek. – kiabálom utána és utána eredek és próbálom minél hamarabb odaérni hozzá, hogy megállítsam. Igyekszek, ahogy tudok, és nem sokára meg tudom fogni a kantárt és megállítom a lovat, ahogy csak tudom.
- Cssss nyugi paci. – állok meg teljesen és elkezdem simogatni, majd a lányra nézek. – Hogy érzed magad? – kérdezem aggódva és gyönyörű barna szemeibe nézek.
- Öhm. Igen. Köszönöm, hogy segítettél. – néz rám elpirulva és gondolom, hogy nincs jól és meg van ijedve.
- Szállj le, kérlek. – kérem meg kedvesen. Leszállok én is, majd a gyönyörű lány is és látom, hogy reszket. Odamegyek hozzá és magamhoz ölelem. – Nincs, semmi baj már vége van. – mondom kedvesen és a hátát simogatom. Egy ideig csak így állunk, majd a végén eltávolodik tőlem és pirult szemekkel néz rám.
- Ne haragudj. Sajnálom. – néz maga elé, amire elmosolyodok. Megsimítom az arcát és az állánál felemelem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Gyönyörű szemeid vannak. – nézek szemeibe és látom, hogy elpirul.
- Köszönöm. – suttogja.
- Megtudhatom gyönyörű nevedet? – kérdezem kedvesen és tovább nézek szemébe, miközben az arcát simogatom kicsit. Olyan finom és selymes bőre van, hogy képtelen vagyok akár egy pillanatra is elszakadni tőle.


oosakinana2010. 07. 11. 12:30:25#5990
Karakter: Aylin Leonel



Vége, mert nem akar a partnerem játszani.


oosakinana2010. 06. 13. 07:55:14#5420
Karakter: Aylin Leonel (MisaMisa-nak)



Egész este beszélgettünk. Mesél arról, hogy mit mondott el a cirkuszigazgató a családomról. Bár nem sok volt, mégis visszakapok pár emlékét. Örülök, hogy végre tudunk beszélni és ez úgy láttam neki is jól esik. Nagyon sokat beszélgettünk és ezzel is még jobban megismertük a másikat. Hajnali három körül aludtunk el egymás karjaiban.

Reggel arra kelek, hogy tigrisem már fent van és éppen engem néz. Elmosolyodok a látványon. Szenvedélyesen és hosszan csókol meg, ő eközben kezemmel végig simítok fedetlen felső testén. Tovább simogatom és most akaratom ellenére, de vágyok rá.

- Kicsim... - Megfogja simogató kezemet és fölém hajol. - Ne akard, hogy beinduljak, hisz' tegnap te szidtál meg és most te akarod? – rám mosolyog, de most nem érdekel beindultam teljesen - Hát jó... felmegyek reggeliért, mert látom, mégis azt akarod elérni, hogy rád másszak, de mivel egy menetnél én nem tudok megállni... ezért inkább elmenekülök. – rám mosolyog, majd megsimítja az arcomat. Feláll és elkezd öltözni, de mikor a nadrágját húzná fel felállok megölelem és a hátát kezdem  el csókolgatni.

- Kérlek, ne menj el... Amíg a hajón vagyunk, visszavonom, amit tegnap mondtam, mert itt nem tudok én se neked ellen állni. - Mondom, miközben még mindig hátát csókolgatom, majd lemászok az ágyról és beleülök az ölébe. Így fojtatom a csókolgatást. Felemeli fejemet és megcsókol, közben elkezdi simogatni testemet. Megszakítom a csókot és elkezdeném lehúzni boxerét, de megállítja kezemet és felemeli azt ajkaihoz és megcsókolja. Majd rátér nyakamra és azt kezdi el csókolgatni. Jóleső borzongás fut végig testem. Közben lenyúl pizsamanadrágomba és elkezd ingerelni. Nyögések hagyják el ajkaimat, de pár perc múlva abba hagyja az izgatást és megint testemet kezdi el simogatni.

- Kérlek, ne kínozz. – mondom rekedt hangon, majd elkezdem a csípőmet mozgatni vágyán, amin érzem, hogy kezd éledezni.

- De te se engem. – mondja mosolyogva.

Szenvedélyesen és mohón megcsókolom, majd lenyúlok vágyához és elkezdem izgatni kezeimmel, majd óvatosan kiveszem a boxerből. Férfias nyögések hagyják el ajkait, majd félre tolom fehér neműmet, majd magamba vezetem vágyát, amire mind a ketten felnyögünk és elkezdek, rajta mozogni látom megtört a jég. Keze fenekem landol, belemarkol, majd segít a mozgásban.

Sok meneten esünk keresztül, ami után csak fáradtan fekszünk egymás mellé és engem egyből elnyom az álom, annyira kimerített.

Annyira kifárasztott, hogy csak másnap reggel kelek fel. Kinyitom a szememet, de tigrisem még alszik, adok egy puszit az ajkaira, majd kimászok és felmegyek a fedélzetre és rendelek magamnak egy kis kaját, hiszen majd kilyukad a gyomrom. Mikor megkapom leülök és elkezdek enni, ami jól esik pici gyomromnak.


oosakinana2010. 06. 09. 21:53:58#5351
Karakter: Aylin Leonel (MisaMisa-nak)



Mikor lejön, nem néz rám és elmegy, mellettem kiviszi a cuccainkat, majd átmegy apjához. Érdeklődve figyelem, hogy mit is csinál. Mikor visszajött szomorúságot és bántottságot látok rajta, ami engem is letör és kezdem szégyellni magam, hogy ennyire kiakadtam.

- Ha kész vagy indulhatunk. – mondja halkan. 

- Kész vagyok, mint látod. – mutatok magamra, majd mikor kifele megy követem és érdeklődve figyelem.

Mikor megérkezünk, felviszik a cuccainkat, majd felmegyünk mi is tigrisemmel. Egész úton figyeltem, de csak még jobban elszomorodott a szívem. Felmentünk a szobába, majd szétnézek. Nagyon gyönyörű szobát kaptunk. Nagy francia ágy van benne. Az ablakon kinézve csak a tengert lehet látni. Gyönyörű látvány, de egyszer csak kopognak. Odanézek, majd egy dobozt vesz át Tatsu, de miért? Meg mi van benne? Egy nagy csomókérdés van bennem, mikor oda lép hozzám és átnyújtja a dobozt.

- Nyisd ki és ha tetszik gyere majd utánam. – mondja, de csak végül ott hagy. Kerek szemekkel nézek utána. Mi akar ez lenni? És még is miért nem válaszol a kérdéseimre? Leteszem a dobozt, majd kinyitom. Mikor meglátom, a ruhát teljesen elképedek milyen gyönyörű is ez a ruha. Elmegyek, lefürdök, majd felveszem a gyönyörű ruhát, ami egy nagy estélyi. Felveszem és mintha rám öntötték volna. Megcsinálom a hajamat is, hogy jól álljon, majd. Kimegyek, majd egy alkalmazott felvezet. Mikor meglátom a csodás feldíszített fedélzetet és a vacsorának az előkészített asztalt meglepődök. Mit szeretne, hiszen nem érdemlek meg semmit. A délelőtt történtek miatt. Rosszul is érzem miatta magam. Látom, hogy tigrisemet ledöbbentettem látványommal. Leülünk az asztalhoz, majd elkezdünk enni, de még mindig nem szólunk egymáshoz. Végül Tatsu töri meg a csendet.

- Gyönyörű vagy ebben a ruhában. – néz rám, mire egy kicsit elpirulok.

 

 

- Köszönöm szépen. – köszönöm meg, majd nagyot sóhajtok és ránézek. – ne haragudj az otthoni kis kirohanásomért, csak, mostanában ha megnézed tényleg másról sem szólt a kapcsolatunk, mint a szexről. Nem akarom, hogy csak arról szóljon a kapcsolatunk, és veled szeretnék lenni és mindenre szeretnék időt szakítani. – mondom őszintén.

 -Rendben megértem, de azért durva volt, ahogy ott akkor fogalmaztál nem gondolod? – látom rajta, hogy komolyan beszél és bántja a dolog.

- Tényleg nagyon sajnálom. – tovább eszek és inkább hanyagolom a témát.

- Nem történt semmi baj. – válaszolja, de érzem a hangján a szomorúságot.

Mikor jól laktunk. Hátra dőlve várom, hogy hozzák a desszertet. Látom Tatsu most mintha átváltott volna szomorúságból izgatottságba. Elkezdem enni a desszertet, majd egyszer az egyik falatnál a villám valami akadályba ütközik. Megnézem és egy gyűrűt látok. Megtörlöm a szalvétámban és csak elkezdem figyelni. Tatsu odajön hozzám fülig érő mosollyal, majd letérdel elém.

- Aylin hozzám jönnél feleségül? – kérdezi teljes komolysággal, de a mosoly ott van az arcán. Teljesen le vagyok döbbenve, majd megdöbbenésemet meghatódottságom követi, majd sírva borulok a nyakába.

- Igen. Igen. Igen. – mondom folyamatosan, majd megcsókol szenvedélyesen, amit viszonzok, és nem akarom, hogy abba maradjon, de abba marad, mert felhúzza a gyűrűt a kezemre, miután felállok, majd ő is feláll, és úgy csókolom meg és bújok hozzá. Ez életem legszebb napja…


oosakinana2010. 06. 05. 19:26:29#5299
Karakter: Aylin Leonel (MisaMisa-nak)



Meg várja, hogy megcsináljam a reggelit. Leülünk és eszünk. Én csak keveset eszek, mert valahogy a kezem jobban fáj most perpillanat. Elindulunk felfele, de tigrisem rácsap finoman fenekemre, amire csak hátra nézek és mosolyogva figyelem.

-Ha neked jó, akkor már ma mehetünk a hajóhoz. - Csillogó szemekkel nézek rá. Mivel mindig is ki szerettem volna próbálni milyen is egy hajókázás. Na most végre remélem meg fogom tudni.

-Rendben. Csak összepakolok és felöltözök, utána már mehetünk is. - Mondom lelkesen, majd megyek is a bőröndökért és elkezdek pakolni, amíg ő a kapitánnyal beszél meg vmit. Elkezdek öltözni és a tangát meg a melltartót felvettem, és éppen a szoknyámat veszem, mikor megérzem a hátam mögött álló zászlóval. Elmosolyodok, majd leszedi rólam a nem kívánatos ruhadarabokat meg magáról is, közben elkezd izgatni, amire nyögések hagyják el ajkaimat. Egyszer csak belém hatol, amire szinte felsikítok, majd elkezd mozogni bennem, közben a kezemet hátra teszem és belé kapaszkodok. Közben intim részemet is izgatja. Nem sokára cselekedete meg hozza a várt eredmény, elélvezek és hangosan felnyögök, hogy tudtára adjam elérte szándékát, de nem hagyja abba. Tovább mozog. Előre hajolok, és úgy mozog bennem, de nem sokára megint elélvezek. A hátamra fordult és nyelvével meg csókjaival simít végig minden fele, ahol csak tud, majd egy vad és szenvedélyes csók csatába kezdünk.

A hátára fordítom, és csókjaimmal elkezdek lefele haladni vágyához. Mikor megérkezek, eleinte elkezdem nyalogatni, majd ajkaim közé veszem és elkezdem a fejemet mozgatni. Pár perc múlva elélvez a számba és lenyelem magját. Fölé emelkedek és megcsókolom, de érzem kezeit a hátamon és a melleimen egyaránt. Megszakítom a csókot és a szemébe nézek.

-Menjünk készülődni, mert így soha nem fogunk elindulni. – kedvesen, majd felállok és elkezdek megint öltözni, amit most sikeresen végig tudtam hajtani. Ránézek tigrisem és még mindig az ágyon fekszik ágaskodó farokkal, amin elmosolyodok.

-Ne kínozz, kérlek. – néz rám esdeklően, de ez most nekem valamiért nem megy.

-Miért kellek neked? Csak azért, hogy kielégítsem a vágyaidat és mindig leszopjalak, ha olyanod van vagy megdughass, ha ahhoz van kedved? – kérdezem tőle. Látom arcán a meglepettséget. – Minden nap letámadsz és vagy 4-szer, 5-ször kielégíted magadat is meg engem is. Nem egy ócska guminő vagyok, akivel ezeket megteheted. Vannak érzelmeim és gondjaimmal. Mikor foglalkoztál azzal utoljára, hogy leülj velem beszélgetni komolyan, hogy esetleg hogy érzem magam? Soha, csak akkor, amikor a kórházba voltam. – mondom halkan, mert még mindig fáj, hogy nem emlékszem semmire és zavar, hogy nem ismerem meg az embereket akiknek annó annyit számítottam.

-Cica. Gyerek ide és utána megbeszéljük. – mondja kedvesen, de most nem akarok több szexet.

-Minek, hogy megint leszopass és majd esetleg utána én is helyet kapok valamikor? Erre nem vagyok képes most nem, majd ha egy kicsi meg tanulsz értékelni és foglalkozni a lelki világommal, majd utána akkor megkaphatsz. – mondom halkan könnyeimmel küszködve, majd lemegyek, a nappaliba leülök a kanapéra és megölelem a lábamat, közben gondolkozok. Nekem kapcsolat kell és nem csak egy olyan viszony, ami semmi másról nem szól csak a szexről.


oosakinana2010. 06. 02. 18:36:14#5279
Karakter: Aylin Leonel (MisaMisa-nak)



Abba hagyja a csókokkal való próbálkozását, majd leszedi magáról a szobalányt, majd a hajánál fogva cipeli ki és zárja be egy szobába leülök az ágyra. Mikor visszajön, rám néz, de bemegy a fürdőbe. Felálltam, majd levetkőztem és bementem utána megölelte szorosan, majd mikor rám néz, megcsókolom, pár percre megszakítom, majd megint megcsókolom és most én nyomom a falnak és úgy csókolom szenvedélyesen, amit viszonoz, és szorosan magához ölel. Egy vad és szenvedélyes menet után megtöröljük egymást, majd lefekszünk az ágyba és szorosan mackómhoz bújok.

-Mit szólnál, ha elmennénk egy hajókirándulásra csak mi ketten? – érdeklődik, miközben a hátamat simogatja és élvezzük a kettecskét.

-Renben benne vagyok a kirándulásba. – válaszolom boldogan, majd elalszok tigrisemhez bújva.

 

Másnap reggel felkelek, majd mivel még mackóm alszik, kimászok mellőle, majd elindulok a konyába vmi reggelit készíteni neki. Kicsit kómásan és álló szerszámmal jön ki hozzám. A reggel hatással van rá, mint minden férfira ez édes. Elmosolyodok, majd a hátam mögé lép és a melleimre teszi egyből a kezét. Vagy ha így jobban meggondolom nem biztos, hogy a reggel hatása van nála.

-Jó reggelt mackóm. – köszönök mosolyogva, mire csak a nyakamba csókol.

-Neked is csillagom. – suttogja, majd a felsőm alá nyúl és úgy masszírozza a melleimet, mire felnyögök és a vágyát is a lábaim közé rakja.

-Szivem reggelit próbálok meg csinálni. – mondom halkan, de látom, nem nagyon érdekli, mivel a melleimet masszírozza, majd benyúl a nadrágomba és intim részemet kezdi el izgatni, amire felnyögök, majd ujjaival belém hatol, amire megint felnyögök, és a tűzhelynek támaszkodok és nyögdécselek szívem kezei alatt, majd nem sokkal később el is élvezek. Felnyögök, majd a kezemmel belenyúlok a gázba, ami eléggé megégeti a kezemet és felsikítok.

-Mi az mi történt? – néz rám aggódva, mire mutatom neki a kezem, ami egy kicsit le van égetve. – ne, haragudj, kérlek ez az én hibám. – mondja, majd elszalad, hoz fertőtlenítőt meg gézt. Lefertőtleníti, amire felszisszenek sűrűn, hiszen fáj, majd bekötözi – tényleg ne haragudj, kérlek. Nem akartam, hogy baj legyen. – néz rám bűnbánóan.

-Nem történt semmi ne aggódj, csak kicsit fáj. – mondom és elmosolyodom, bár a kicsi az nagyon fáj és veszettül ég, ami az arckifejezésemen igen olvasható is volt.


oosakinana2010. 06. 02. 15:34:29#5273
Karakter: Aylin Leonel (MisaMisa-nak)



Reggel egymás karjaiba kelünk fel. Lemegyünk reggelizni és már megint dolgoznak az alkalmazottak, amihez nekem viszont nem tetszik a fogam, mert az egyik csak nem tágít Tatsu mellől, ami frusztrál kicsit. Mivel nem régiben a cirkusz igazgatója felvette kicsimmel a kapcsolatot megkért, hogy menjek el. Összeszedem a cuccaimat, majd elmegyek, mikor megérkezek mindenki kitörő örömmel fogad, akikre nem emlékszem. Bemegyek a főnökhöz.

- Szia Aylin. Hogy vagy? – kérdezi a mosolyogva, majd két puszit ad az arcomra.

- Jó napot kívánok. – köszönök kicsit meglepődve – köszönöm jól, bár még vannak homályos részek az életemben. – mondom őszintén.

- Ugyan már Aylin ne legyél már ilyen távolság tartó légyszives. – kér meg kedvesen, majd elül. – azért szeretnék szólni neked, hogy 5 napon belül távozni fog a cirkusz és szeretnénk, a velünk jönnél – mondja nekem, amire teljesen ledöbbenek. Még is hogy mehetnék? És miért pont most? Kezdek egy kicsit kétségbe esni.

- Még nem tudom, ezen még gondolkoznom kell. 3 nap múlva hívja fel Tatsut, és majd ő megmondja, hogy döntöttem, most viszont elnézést, de távozom. – felállok, és már ott sem vagyok.

Amint hazaérek, beleülök kicsim ölébe, ő meg szorosan ölel magához. Teljesen elkalandoztam, majd az térít magamhoz, amikor a nyakamat csókolgatja és meghallom a hangját.

- Csipkerózsika merre jár? – érdeklődik mosolyogva, mire az arcát kezdem el simogatni.

- Csak azon gondolkozok, amit a cirkusz igazgatója mondott. – mondom halkan és tigrisemet simogatom. – azt mondta, hogy 5nap múlva elmennek innen és szeretnék, ha velük mennék. – mondom őszintén, de látom, hogy kicsit megijed és rám néz.

- El szeretnél menni? – érdeklődik, de látom rajta, hogy nem akarja, hogy itt hagyjam. Én magam se tudom, mit akarok. Felállok, majd kimegyek az udvarra és leülök a székre. Nem érzem, hogy Tatsu mögöttem elenne. Lehet megsértettem. Gondolkoznom kell, hogy mit akarok. Felmegyek a hálóba és mikor benyitok, azt látom, hogy a szobalány rá van tapadva a páromra, amire csak dühbe gurulok, de látom, hogy tigrisem megpróbálja leszedni magáról, csak túl jól tapad rá. Odamegyek és leszedem róla, majd egy hatalmas pofont adok neki, amitől a földre kerül és kicsit a szája is felreped.

- Te hülye ribanc! Takarodj a házból! – kiabálom, és tigrisem elé állok. – még is mit képzelsz magadról? Azt hiszed egyszer meghúzott és utána akár mikor eltudod csábítani, főleg, hogy én is itt vagyok neki? Jobb, ha észhez térsz és leszállsz a magas lóról, mert ha nem akkor én foglak onnan leszállítani. – mondom komolyan, majd tigrisemre néz és mentéségre felemeli a kezét, de látom meglepődött szavaimon. Szerintem nem tudja, hogy tudok az összes kavarásáról a bejárónőkkel.

- Kicsim, te ezeket… – nem hagyom, hogy befejezze a mondatát.

- Te meg, ha azt akarod, hogy maradjak, akkor rúgd ki az összeset, különben én megyek el a cirkusszal. – mondom komolyan, majd rá nézek, és ha szemmel ölni lehetne már igen mind a ketten meghaltunk volna, mivel az ő szemei is tőröket dobálnak.

- Szerintem nem te fogod megmondani, hogy mit csináljak. – Ezt most komolyan gondolja? Nézek meglepődve.

- Ez az utolsó szavad? – kérdezem tőle, majd elindulok, de megfogja a kezem és a falnak nyomva kezd el szenvedélyesen csókolni. A kezemmel eltolnám magamtól, de lefogja és a falnak nyom teljes így érzem vágyát is, ami már vágyakozik irántam, jobban szólva vagy irántam, vagy a szobalány iránt, aki még mindig bent volt. Majd odajött és legugolt tigrisem elé és leszedte róla a nadrágot, majd maga felé fordította a csípőjét és a szájába vette férfiasságát, amit észreveszek, elfordítom a fejemet, hogy még véletlenül se tudjon megcsókolni, de csak felnyög.

- Szóval akkor is élvezed, ha más csináljam rajtam kívül. – mondom csalódottan és már nem teszek, semmit had csináljon velem, amit akar, de én nem fogom élvezni egyetlen nyögést sem fog hallani tőlem.


<<1.oldal>> 2. 3. 4.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).