Lassan mozogni kezd, miközben másik lábamat is maga mellé húzva emel fel a földről, s én a nyakában kapaszkodva segítek megtartani neki testemet. Lábaimat dereka köré fonva segítek neki a mozgásban, s arcaink majdnem egy szintre kerülnek. Résnyire kinyitom szemeimet, s bár látásom mintha kicsit homályos lenne a kábultságtól, Craig arcára vándorol tekintetem. A víz arcán végigfolyva csöpög le álláról, s nedves tincseit arcába sodorják a cseppek… hogy nézhet ki ennyire jól?
Szemeiben vágy tükröződik, s egy rövid ideig állom tekintetét, majd ujjaimmal hajába túrva simítom ki arcából az oda tapadt tincseket, és magamhoz húzom egy csókra. Hihetetlen, hogy ezt megtehetem. Hihetetlen, hogy erre csak nekem van jogom. Senki más nem érhet hozzá így.
Ahogy egyre erősebbeket lök, gondolataim kezdenek újra összekuszálódni, s elmémre homály telepszik. A nyögéseken kívül egy hang sem tudja elhagyni ajkaimat, s erőtlenül helyezem testem irányítását Craig kezébe.
Ahogy testem néha meg-megfeszül egy-egy erősebb lökésnél, Craig hajába markolva sóhajtom nevét, s ez még gyorsabb tempóra ösztönzi.
Az egész testem beleborzong, ahogy nevemet suttogja, s elvörösödve sóhajtom századjára is az Ő nevét… Craig… vajon van ennél gyönyörűbb név a világon? Nem hinném.
Hallom morranásait, s a lökések egyre szaporábbak, egyre erősebben taszít a hideg falhoz, s testem megfeszülve fogadja újra magába forró magját, s én is egy hangos sóhaj kíséretében élvezek el újra. Testem megremeg az élvezettől, s szinte minden erő elhagyja tagjaimat, vállára dőlve lazítom el testemet, ahogy finoman letesz a földre.
Hozzá bújva engedem, hogy megtartson, s ahogy orrával végigsimítja arcomat, még mindig beleremeg testem.
- Hé… ne aludj el… Még táncolni is akarok. – suttogja vigyorogva a fülembe, s én egy pillanatra meglepődöm, majd gyorsan meggyőzöm kába elmémet, hogy nem gondolja komolyan… nem gondolhatja komolyan. Amilyen állapotban most vagyok, egy rongybabával is élvezetesebb táncot rophatna, mint velem.
- Ja persze. – dörmögöm orrom alatt, közben mellkasába fúrva arcomat, de nem hiszem, hallotta, amit mondok… mindegy is.
- Legalább addig bírd ki, míg a kocsihoz érünk. – suttogja fülembe, miközben finoman elkezdi megmosni testemet, s még mindig beleremegek, mikor egy-egy érzékeny pontot simít végig. Minden porcikám reagál érintésére.
Mikor végzünk a zuhannyal, kicsit felélénkülve támolygok vissza a szobába, és lassú, bizonytalan mozdulatokkal veszem magamra a ruhákat. Miután elkészültünk, derekamat átkarolva támogatja lépteimet, majd óvatosan segít beülni a kocsiba... de miért? Miért mosolyog úgy, mintha a világ legértékesebb dolgát tartaná a kezei között? …ha tényleg szeret… miért nem mondja ki?
Szinte rögtön félálomba merülök, ahogy hátradőlök a puha ülésen, és mikor Craig beszáll mellém a kormány mögé, a vállára dőlve hunyom le szemeimet.
- Szeretlek – motyogom öntudatlanul, majd mély álomba zuhanok, s a világ megszűnik körülöttem.
’~,~’~,~’
Mi ez? A nevemet hallom? … nem, biztos csak álmodom… hadd aludjak még… olyan jó ez a forróság… Miyu… még ne ébressz fel… olyan fáradt vagyok.
Érzem, ahogy egy forró kéz lesimítja rólam a takarót, s testem libabőrös lesz, ahogy a hűvös levegő bőrömhöz ér… hol vagyok? Ez nem Miyu…
Elmém lassan kezd visszatérni az álmok világából, s félálomba zökkenve élvezi testem a cirógatást. A fenekemen… az oldalamon… a hasamon… és … ahhh, mivan? Akaratlanul is halk nyögés hagyja el ajkaimat, testem összerezzen, majd ahogy ujjait végigsimítja éledező farkamon, szemeim kipattannak, s nevét rikkantva tépem ki magamat karjai közül egy meglepett, heves mozdulattal, s érzem, ahogy fájdalom nyilall a fenekembe… áúcs. Felülök az ágyon, kicsit távolabb tőle, és a takarót merevedésemre rántva pislogok rá, és próbálom lehiggasztani zakatoló szívemet.
- M-m-mit művelsz? – kérdezem hebegve, elvörösödött arccal, s közben próbálok valami békésre gondolni, hogy lüktető farkam lenyugodjon… ilyen ébresztést… ezt még visszakapja.
Elvigyorodva mered rám, majd lassú mozdulatokkal térdel fel, és hozzám hajol… biztos nagyon jól szórakozik. Ahogy felül, lecsúszik róla is a takaró, feltárva egész testét, s félénken kapom el róla a tekintetemet… ne… kérlek ne gyere közelebb.
- Szerinted? – suttogja szinte fülembe, de még nem gyengülök el… túlságosan fáj a fenekem ahhoz, hogy most beadjam a derekamat… pedig eddig soha nem éreztem ennyire… lehet, hogy most vadabbul csináltuk?
Az emlékek hatására érzem, ahogy még jobban elvörösödöm, majd durcás hangon válaszolok, s elfordítom a fejemet.
- Utálom, ha felébresztenek… - dünnyögöm morcosan, mire Craig nyakamba csókolva nyal fülembe…neehh…
- Ne haragudj. – leheli fülembe vigyorogva, majd gyengéden magához húz egy csókra, s ekkor már tudom, hogy elvesztem. A lassú csók egyre hevesebbé válik, majd finoman az ölébe rántva mélyíti el egyre jobban.
- Ehhz nem szabályos… - morgok, mikor egy lélegzetvételnyi időre szabadságot ad ajkaimnak.
- Dehogynem. – válaszol vigyorogva, elégedett hangon, majd felbátorodva veti újra ajkaimra magát, s közben érzem, ahogy kezével lassan lehúzza rólam a takarót… nehm ér… miért nem tudok ellenkezni?
A csókba nyögve rezzenek össze, ahogy újra végigsimítja merevedésemet, s érzem az Ő vágyát is fenekemhez simulni. Lábaimat szétnyitva fordít szembe magával, az ölébe ültet, farkunk egymáshoz simulva dörzsölődik össze, s nyelveink még mindig vad táncot járnak.
Egyik kezével a hátamat tartva húz magához, míg a másikkal a gerincemen végigsimítva halad fenekem felé. Gyengéden kezdi el masszírozni a bejáratot, s én felszisszenve nyögök bele újra a csókba… a fájdalomtól.
- Nehh… Craig… - nyöszörgöm elhajolva a csókból, s szemeimet lesütve fordítom oldalra a tekintetemet, majd szinte suttogva fejezem be a mondatot. – fáj…
Nem merek az arcára nézni, de érzem, ahogy szó nélkül húzza kezét merevedésemre, végigsimítja, s közben másik kezével ujjaimat farkára irányítja. Kezeim ösztönösen követik az Ő keze mozgásának ritmusát, miközben újra a csókjaiba feledkezve lépek a kéj világába.
Mellkasára dőlve sóhajtozom, ahogy egyre gyorsul a tempó, s próbálok minél nagyobb élvezetet okozni neki is, remegő kezeimmel. Néha hallom felmorranásait, s ez felbátorítva ösztönöz a folytatásra.
Testem egyre jobban reszket, majd megfeszülve nyögök fel, és egyszerre élvezünk a másik kezébe. Lihegve dőlök neki, s érzem, ahogy egy puszit lehel homlokomra, majd letörli a kezünket. Gondolataim még mindig kavarognak, s visszadőlök a párnára.
- Csinálok reggelit. – hallom Craig hangját, majd tekintetemmel követem, ahogy feláll az ágyról, és épp elindulna, mikor elkapom a kezét.
- Craig. – felnézek rá, s látom, hogy várakozóan pillant vissza… miért is állítottam meg? Kicsi gondolkodási szünetet tartok, majd vékony hangon fejezem be. – ne menj el… - bahh… most komolyan ezt mondtam? Pislogva nézek fel rá ártatlan tekintettel, s Ő különös mosollyal néz le rám, majd visszafekszik mellém, és magához húz.
Elmosolyodva bújok hozzá, s Ő végigsimítja a hátamat… miért? Már megint… mintha én lennék a legértékesebb számára… de miért nem mondja ki, ha szeret? Ha pedig nem szeret, akkor miért ilyen gyengéd? Ha nem szeret, miért hiteget? Nem értem. Nem tudok kiigazodni rajta.
- Craig… - motyogom félénken, majd folytatom. – mikor meséltél az előző sulidról… mondtad, hogy kapcsolatod volt egy diákkal. – rövid szünetet tartva tétovázok - …amiatt lett vége, hogy kirúgtak? Vagy miért? Végülis ha egy másik diák rúgatott ki, attól vele még nem kellett volna elromlania a dolgoknak… nem? – érzem, ahogy keze megáll a hátamon… ugye nem lesz mérges, hogy a múltjáról kérdezem? Ugye nem rontottam el? … vajon neki mondta, hogy szereti?
Csend következik, egy rövid ideig nem válaszol… vajon azon gondolkozik, hogy mit mondjon? Vagy épp felidézi az emlékeket? Lehet, hogy nem kéne ennyiszer felhoznom ezt a témát?
…Most úgy mondanám neki, hogy szeretem… de nem… én már mondtam neki egyszer, de nem válaszolt. Nem erőltethetem…
Egy-egy erősebb lökésnél hátamba karmol, elégedetten morgok, és folytatom a ringások sorozatát. Annyira szűk és forró, hogy meg kell veszni. Testének érzékeny pontjain kényeztetem tovább, nyöszörögve rándul össze, és nekem már a látvány is csupa élvezet.
- Ahh… ne… nem bhírom… - hangja édes mégis könyörög akaratlanul, minta teljesen ellent akarna mondani magának, de nem megy. Kiéheztél picinyem? Ha már ennyitől ilyen jól érzed magad, akkor biztosan. Teljesen megfeszül, elhajolva tőlem ajkait rágcsálja duzzadtra, és még sikolyát is visszafolytja, csak remegéséből, és forró nedvétől tudom, hogy egyszer már sikerült is elélveznie. Gyönyörű így az arca, nem is tudja mennyire. Lelassulok, de nem állok meg. Még csak az elején vagyunk mindennek, kár lenne itt abbahagyni.
Szólásra nyitja kis ajkait, és vigyorom azonnal szétterül.
- Crhaig… ne haraguudhjjj…- imádom ezt a hangot, főleg ha kiereszti. Még akarom, még. Háta alá nyúlok, és egy laza lendülettel fordítok a helyzete, majd a csípőmre ültetem, de még mindig benne vagyok.
- Craig! – sikkantja, ahogy lerántom magamhoz.
- Most te jössz. Mozogj. – duruzsolom mély, rekedtes hangon, belenyalok finom fülébe, majd végig simítva testét hagyom, hogy visszaegyenesedjen. Így teljesen tövig érek benne. Mh…
Nem mer rám nézni, főleg ahogy látja éhes tekintenem. Megmoccan, és hatalmas hullám csap végig testemen, de épp csak annyi hangot adok ki, amit ahhoz kell, hogy felbátorítsa. Amilyen gyakorlatlannak tűnik, annyira jól csinálja, s csak pillanatok kérdése, teljesen a kéjfelhőbe burkolózva figyelem ringó alakját, nyöszörgő arcocskáját. Sosem tudom megunni.
Egyre jobban mozog, s hogy neki újra rásegítsek, egyik kezemmel combját simogatom, másikkal újra éledező kis merevségét. Teljesen összeszorít, és akaratlanul is egy mélyebb hörgés tör fel torkomból. Már majdnem… Mh…
Előre dől, de nem áll meg, s már csak pár mozdulat kell, majd keresztbe ejtve egymás nevét élvezünk el, kezem is forróvá válik, belé is eresztem saját magam, majd ahogy múlik az orgazmus kábító hatása, újra hallom a zenét, a zihálást, a pillekönnyű kis testet rám nehezedve. Hátát simítom, mire meg-megrezzen még most is.
Felé kerekedem lassan, arcát megsimítom, fülébe sóhajtok halkan. Ahogy látom nagyon kifáradt, én viszont… akár a Duracell. Hehe…
Arcom, hajam érintik apró ujjai, végigbizsereg testem a kicsi érintésre, és cserébe egy finom csókot adok neki. Nem bírok megállni.
De hogy ne merítsem ki teljesen, felfrissítem.
- Gyere… zuhanyozzunk le. – Amúgy is ránk fér egy ilyen apró akció után, valamint… újabb tiszta lehetőség.
Sejtelmes vigyorral húzom magam után, forrón megcsókolva ölbe kapom, és csak kakor hajolok el, amikor már magunkra húzom a zuhany ajtaját. A falhoz simítom törékeny testét, de szabadulni nem hagyom, vágyát élesztgetem újra simításokkal.
- Nehh… Crhaig… - hiába tiltakozik, nekem nem tud ellent mondani. Akkor sem, ha akar, de biztosítom arról, hogy nem akar nemet mondani - most csihnáltuk… Crhaiig… - nyöszörgi tovább, mikor nyelvem ismét finom kis fülénél jár. Csak nem bírja szó nélkül.
Elhajolok, és rá mosolygok, sőt inkább már vigyornak hat, ahogy megnyitom a langyos zuhanyt magunkra.
- Azt hitted azok után, hogy 3 hétig nem kaphattalak meg, elég lesz egy menet? – mert bizony ez alig csak egy menet volt, főleg nekem. Nem válaszol, csak nyögései töltik be az apró fülkét, egy pillanatra sem hagyom abba kényeztetését. Egyik lábát felhúzom derekamra, oldalt simítva végig rajta kezem érem el fenekét, s pár mozdulattal készítem fel újra, valamint tisztítom is meg.
Vágyam újra kemény, már csak ennyitől is. A látványától, az érintésétől, az illatától. Nekem már szint ennyi elég ahhoz, hogy beindítson, néha még kevesebb is. Lassan hatolok belé, elégedetten morranok fel, ahogy könnyedén magába fogad, és a testén végiggördülő vízcseppek csak még jobban megkönnyíti mozgásunkat. Másik lábát is felemelem, hátát szorosan a falnak döntöm, karjai nyakam köré fonódnak, lábai derekam köré, és így lassan egy magasságba kerülünk. Homlokát az övének döntöm. Államon csorog le a víz, és szemeit figyelem, ahogy a kába vágy örvénylik benne. Ujjai hajamba túrnak, szinte Ő maga húz le egy csókra, s ettől erőre kapva egyre erősítem lökéseimet. Farkacskája közöttünk dörgölőzik, hasunk nyomja össze és csúszkál bőrünkön a víztől, s néha ahogy sikerül egy erősebbet löknöm rajta, hajamba markol gyengéden, fokozva vágyamat. Mikor egye több levegőre van szükségem, már csak homlokomat döntöm övének, egyre szaporábbá válik mozgásom, bőrünk szinte csattan.
- Haru… - hörgöm halkan, válaszként kapom én is édes ajkaiból kéjesen ejtett nevemet, s ahogy egyre erősödnek nyögései, testem megremeg, hangjától egyre gyorsabban ér el a kitörő kéj, s egy mély torokhanggal élvezek újra belé. Remegve, reszketve simul hozzám, hasunkon csurog le utolsó pár csepp nedve, majd teljesen elernyed a karjaimban.
Ellágyulva mosolyodom el, orrommal böködöm meg kisimult arcocskáját.
- Hé… ne aludj el… - lassan elengedem, de szorosan ölelem magamhoz, nehogy összeessen. Nem tudom mennyi ereje maradt, most aztán kimerítettem. – Még táncolni is akarok – kuncogom el magam, cseppet felélénkülve motyog, sőt inkább morog valamit, de nem értem tisztán, nagyon halk. Megfürdetem, amikor megtisztítom, remeg még egy kicsit karjaimban, majd végleg elernyed.
- Legalább addig bírd ki, míg a kocsihoz érünk – suttogom halkan, és kisegítem. Magától öltözik fel, ahogy én is. derekára fonva karomat vezetem ki, és beültetem a kocsiba. Szívesen maradtam volna még, de látom mennyire kimerült, nem hagyhatom egyedül sem, Hülyeség is lenne, hisz vele szeretnék lenni…
Ilyen sem volt még.
Elmosolyodva kötöm be, majd beülök én is az autóba. Sosem volt még ilyen alkalom, hogy egyetlen valakiért megkurtítottam egy esti szórakozást. Csak hogy vele legyek. Talám tényleg túlságosan megkedveltem… talán még szeretem is.
Nem… az nekem erős szó.
Beindítom a motort, ekkor ráhajol vállamra, és szuszogva motyogni kezd. Édes kis angyali arca van így, senki nem hinné, hogy valójában hol kéjenc, hol pedig pimasz akár az ördög. Összetett személyiség, az már biztos.
Visszaültetem, bár úgy is tudom, hogy a következő kanyarban úgy is visszahajol, de legalább váltani tudjak rendesen.
~*~
Felnyalábolom az ülésről, és ahogy van, ruhástól fektetem le az ágyba, levéve a felesleges ruhákat, csak az ing marad rajta. Én is levetkőzöm, betakarom, és mellé fekszem.
- Reggel a folytatást úgy sem úszod meg – duruzsolom fülébe vigyorogva, majd leoltom az éjjeli lámpát.
~*~
Persze én vagyok az, aki hamarabb ébred, tekintve, hogy nem fáradtam ki. Nem is csodálom, hogy már „hajnali” kilenckor a tompa fény bántja a szemem. Karjaim között egy szépséggel ébredek, arcom hajába fúrva szívok mélyet finom illatából.
- Haru-chan… - suttogom halkan hajába, de nem sokat reagál, csak mocorogni kezd, arcocskáját mellkasomba fúrva alszik tovább édesen. Na nem… még jössz nekem eggyel.
Orrommal piszézem homlokát, de semmi hatást nem érek el. Na jó… tudok én sokkal jobb ébresztőt is, de nem biztos, hogy örülni is fog neki. Egy biztos, én jól fogok szórakozni.
Lassan lesimítom válláról a vékony takarót, apránként, óvatosan cirógatom le a puha anyagot, minden egyes felbukkanó felületet forró tekintetemmel jutalmazva. Lassan teljesen lesimítom róla a plédet, fenekére siklik kezem és finoman belemarkolok. Kis fincsi húsos.
Erre persze végre halkan motyogni kezd, de ez nekem még mindig nem elég. Oldalát simítom végig, lassan letérek hasára, testünk közéfurakszik kezem, végül megtalálom félig ébredező farkacskáját, és finoman, mégis erősen markolok rá.
Lassú mozdulattal húzza ki ujjait, s ajkaimon vágyakozó sóhaj szökik ki… nem bírom tovább. Érezni akarom… hiányzik… sok volt az a három hét…
- Ej Haru-chan. Rólam megfeledkeztél – suttogja, miközben arcomnál fogva húz újra magához egy csókra… Ha így ér hozzám mindenről megfeledkezem… ahh… nem bírom… nem bírom… nem bírom. Tényleg mindjárt elmegyek.
Óvatosan simítja végig testem, s kezeit fenekemen nyugtatva markol bele, majd egy lendületes mozdulattal cseréli fel pozíciónkat. Fölém mászik, s én arcát nézem homályos tekintettel, szinte megmozdulni sem tudok a remegéstől. Gyors mozdulatokkal szabadul meg ingétől, majd rám vetődik egy újabb csókért. Testünk egymáshoz súrlódik, ahogy lábaim közé térdelve hajol arcomhoz, térdeimet automatikusan felhúzva engedem egyre közelebb és közelebb, s minden porcikám beleremeg, ahogy bőrünk érintkezik… hihetetlen… még többet akarok. Mindegy, csak hozzá érhessek… minden apró bőrfelület, amit Craig bőre érint, vadul bizsereg, s én reszketni kezdek a csók közben.
Felsóhajtok, ahogy farmerja alatt lüktető ágyékát az enyémhez dörzsöli, majd arcomat végigsimítva dörmög mély, lágy hangon fülembe.
- Szabadíts ki. – szívem nagyot dobban, s türelmetlenül, mohón vezetem ujjaimat a minket elválasztó ruhadarabra. Kezem remegése miatt a feladat közel sem egyszerű, s a remegés fokozódik, ahogy Craig államat halmozza el apró, gyengéd csókokkal. Lassan nyal végig nyakamon, szemeimet összeszorítva sóhajtok fel, s ujjaim lecsúsznak a gombról… direkt hátráltat?
- Gyerünk. – dörmög, s érzem, ahogy kivörösödöm… ha nem hátráltatna, sokkal jobban menne… azt hiszem.
Végre elérek a zipzárig, s tétovázó, reszkető mozdulatokkal húzom le finoman, s Ő újra fülemhez hajolva bújik hozzám.
- Vedd le! – leheli a szavakat fülembe, majd még közelebb hajolva csókol bele, s felnyögve csúsztatom bizonytalanul oldalára ujjaimat. Bőrét cirógatva kezdem el lefelé ráncigálni a farmert, s kezem szinte bizsereg, ahogy végre közvetlenül bőréhez érhetek. Milyen régóta vágytam erre. Finoman csúsztatom egyre lejjebb, közben lassan végigsimítom izmos combjait. Tökéletes teste van. Tökéletes és csak az enyém. Senki más nem érhet hozzá. Senki más nem simíthatja végig ezeket a lábakat. Csak én.
Mohó, mégis félénk pillantásokat vetek a kiszabaduló merevségére, ahogy félredobja nadrágját, majd, mikor közelebb hajol, s fülembe suttog, újra a gyönyörűszép, tengerkéken örvénylő szempárba pillantok kába tekintettel.
- Kényeztess! – hallom fülemben visszhangzani a rekedtes hangot, s kezeimet tétovázva csúsztatom lüktető vágyára, miközben Ő ajkaimat falva siklatja nyelvét számba. Ahogy rámarkolok merevségére, hallom, ahogy felmorranva rezdülnek meg izmai… tehát érzi… és ezt én váltom ki belőle. Vajon neki is annyira jó érzés, mint nekem? Vajon jól csinálom? Szeretnék neki örömet okozni…
Kezével újra testemet kezdi cirógatni, s hangosan felsóhajtok, ahogy farkamhoz ér, és masszírozni kezdi feszülő merevségemet. Ah…. Ne… ha ezt csinálja újra elvesztem az önkontrollt…
- Craig. – sikoltom, testem megremeg, s farkam egyre jobban lüktet ujjai között. – Én… - mindjárt elmegyek… fejezném be, de beszédem megakad, sóhajtásba fulladva hagyom félbe a mondatot.
Elvigyorodva hajol kicsit távolabb, abbahagyja merevségem kényeztetését, s ezzel párhuzamosan az én kezem mozgása is megáll, de még mindig forró hímvesszején hagyom ujjaimat. Szívem egyre hevesebben ver, ahogy ujjai bejáratomhoz vándorolnak, s összerezzenek, mikor újra masszírozni kezdi ánuszomat… ahhh… ne. Már elég volt… már nem az ujjait akarom… de ezt miért nem tudom hangosan kimondani? Olyan egyszerűnek tűnik, mégis szinte lehetetlen feladat.
- Mit szeretnél? – dörmögi fülembe, ajkait újra szadista vigyorra húzva ingerel körkörös mozdulatokkal, tökéletesen tudja, hogy mire vágyom, és direkt azt nem adja meg. Ah… Craig… ne kínozz, nem bírom. Ajkamba harapva hajol hozzám, s szemeimet összeszorítva próbálom csillapítani testem remegését. Csípőm lassú ringással követi ujjai mozgását, s bejáratom lüktet a vágytól… - Ide szeretnéd? – folytatja még szélesebb vigyorral, s a bejáratot résnyire széthúzva mélyeszti bele ujjpercét, de nem többet. Szabad kezemet a szám elé kapva próbálom visszafogni a nyögést, de így is kiszökik szétharapdált ajkaim közül… tényleg nem bírom tovább. Érezni akarom testemben Őt. Kipiruló arcomat félig eltakarva bólogatok, kimondani nem vagyok képes… a nyögéseken kívül semmilyen hang nem hagyja el számat.
Testemet ismét végigcirógatva hajol közelebb, s széles vigyorral suttog fülembe… biztos nagyon élvezi a látványt, hogy milyen hatással van rám… ki is használja rendesen…
- Mire vársz? Tedd be. – ajkai lágyan fülemet simítják, s eltart pár másodpercig, míg tompa agyammal felfogom a hallottakat… én… tegyem… be? Nagyot nyelve vezetem végig szemeimet testén, majd merevségén állapodik meg tekintetem. Kezem megremeg, ahogy fültövembe harapdálva kezd nyalogatni, gondolataim végleg összekuszálódnak, s engedelmesen simítom végig tűzforró vágyát, majd finom, lassú mozdulatokkal illesztem lábaim közé. Ahogy fenekemhez simul, már érzem, hogy kezdem elveszíteni az önkontrollt.
- Jó fiú. – dörmögi élvetegen utoljára, mielőtt egy határozott mozdulattal löki belém forró merevségét. Ahh… ez az érzés… Fejem hátra csuklik, ajkaim félig nyitva maradva feszülnek meg a mozdulattól, s kábán meredek a semmibe. Egy pillanatig még a nyögések is belém ragadnak, a fájdalommal vegyes élvezet hatására, majd ahogy lassan izmaim kezdenek ismét elernyedni, erőtlen sóhajok hagyják el a számat, s Ő a rést kihasználva siklatja nyelvét ajkaim közé. Hogy én mennyire imádom a csókjait… mennyire szeretem az érintését… ahh… nem… még nem mehetek el… még bírnom kell.
Felsóhajtva adom át magamat az élvezetnek, s kezeimet nyaka köré fonom, ahogy heves mozdulatokkal kezdi el mozgatni bennem farkát. Már-már durván, mégis óvatosan mozog, s közben vadul harapdálja, falja ajkaimat. Kezdem elveszíteni az irányítást testem felett, lábamat Craig dereka köré fonva segítem a mozgásban, s minden porcikám beleremeg, ahogy oly sok idő után ismét egyesülhet testünk… Ngh… mennyire vártam már…
Hányszor vágytam erre, mikor csak távolból nézhettem Őt… hány álmatlan éjszakám volt, és most teljesül… Annyira szeretem… nem bírnám ki az érintése nélkül… a testem nem bírná ki Craig nélkül… és a szívem sem.
Ujjaim bebarangolják Craig testét, hátát végigsimítva cirógatom… remélem Ő is annyira élvezi, ha hozzáérek, mint én… Egy-egy erősebb lökésnél ujjaim bőrébe vájva hagynak piros csíkot maguk után, s a kéjsóvár karmolásokat Ő hangos morranásokkal jutalmazza. Egyik kezével mellbimbómat morzsolgatva kényezteti tovább testem, s én remegve közelítek egyre jobban a kielégüléshez.
-Ahh… ne… nem bhírom… - nyöszörgöm, kezeimmel a takaróba markolva próbálom utolsó csepp energiámmal kényszeríteni testemet, hogy visszafogja magát, de fejem hátra billen, testem megfeszülve adja meg magát, s ajkamra harapva élvezek el… túl régóta vártam már erre… túl régóta tartottam magamban testem vágyait ahhoz, hogy most könnyedén legyőzzem.
Craig lelassítja a mozgást, s pár másodperc múlva feleszmélek a kábulatból, s eljut tudatomig, hogy mi történt. Csak én mentem el eddig.
- Crhaig… ne haragudhjjj…- a mondat vége nyögésbe fullad, ahogy Craig némán, szadista vigyorral lök egy nagyot, s érzem, hogy kielégült farkam ismét éledezni kezd a hátsó ingerléstől.
Kezét hátam alá csúsztatja, s egy hirtelen mozdulattal cseréli fel újra pozíciónkat, anélkül, hogy szétszakadnánk. A párnára dőlve fekszik hanyatt, s én lovagló ülésben térdelek rajta. Elvörösödve sikkantom a nevét, s Ő magához húzza arcom, majd vigyorogva suttog a fülembe átható, mély hangján.
- Most te jössz. Mozogj. – szemeim tágra nyílnak, s látom, ahogy reakcióm hatására vigyora kiszélesedik, egy apró csókot lehel fülembe, majd hagyja, hogy felüljek, elhajolva tőle… ebben a pózban tökéletesen lát… mindent…
Arcomat oldalra fordítva támasztom meg magam hasán, s lassú mozdulattal emelem meg csípőmet. Ahogy mozgatni kezdem csípőmet, érzem merevsége siklását magamban, s kicsit előrébb dőlve, hangos sóhajokkal folytatom a mozgást, egyre felgyorsítva a tempót, miközben Ő combomat végigsimítva kezdi el finoman farkamat cirógatni… ahh…
Érzem, hogy egyre mélyebbre hatol bennem, ahogy felbátorodva mozgok, s testem remegése ezzel párhuzamosan fokozódik. Minden apró felmorranás, ami elhagyja ajkait, erővel tölt fel, s egyre jobban elveszítem az önkontrollt, látásom homályosul, s nyögéseim egyre hangosabbak és hangosabbak.
Erőt gyűjtve szedem össze magamat, s, hogy minél nagyobb élvezetet okozhassak neki, megpróbálom farizmomat gyengén összeszorítani, s így emelem fel csípőmet. Amennyire csak tudom, megfeszítem magam, s testem olyan szorosan öleli körbe, mint még soha. Hangosan morran fel, s én szégyellősen elvörösödve meredek mellkasára, nem merek szemébe nézni, nem akarom, hogy lássa az arcomat… ezek szerint érezte? Ezek szerint hatással volt rá?
Kezével egyre határozottabb mozdulatokkal masszírozza merevségemet, miközben én is folytatom a mozgást. Ahogy kezdek ismét átlépni a kéj világába, egyre kevésbé tudom szabályozni izmaim mozgását, s a végén újra csak monoton fel-le mozgatom csípőmet, s szinte teljesen előre dőlve nehezedek Craigre.
Az utolsó erős mozdulatokkal párhuzamosan nevét sóhajtva dőlök rá, testem ismét megfeszül, szemeimet összeszorítva nyögök fel, s az élvezettől könnybe lábadt szemekből apró könnycsepp gurul végig arcomon. Egyszerre élvezünk el, érzem, ahogy magja belülről forrósítja fel testem, s zihálva fekszem mellkasára. Lihegésünk hangja összefonódva nyomja el a zenét, s az érintésére még mindig érzékeny testem beleremeg, ahogy finoman végighúzza ujját gerincem vonalán… Ah…
Újra átkarol, maga alá fordítva mászik ismét fölém, s orrával arcomat végigsimítva nyalja le a kicsordult könnycseppet, majd nevemet fülembe suttogva éri el, hogy beleborzongjak közelségébe… ngh… Craiiig… ha így folytatja, megint felizgat…
Kezemmel kisimítom a verejtéktől arcára tapadt tincseket, s halovány mosollyal nézek az átható szempárba. Úgy érzem, mintha szemei beszippantanának, mintha elvesznék a tengerkék habokban. Pár másodpercig némán nézzük a másik arcát, majd lassú mozdulatokkal hajol ajkaimra, s gyengéd, mégis szenvedélyes csókot lehel rájuk, majd orrával ismét arcomat cirógatja, s minden szőrszálam égnek áll, ahogy érzékeimmel játszadozik… ahh… hogy válthat ki belőlem valaki ilyen intenzív hatásokat?
Craig távolabb hajolva egyenesedik fel, s lemászva rólam kel fel az ágyból.
- Gyere… zuhanyozzunk le. – dörmögi sejtelmesen mosolyogva, s egy könnyed mozdulattal húz fel az ágyról… de miért néz így rám? … beindulok tőle…
Még mielőtt a fürdőbe érnénk, kaján vigyorral húz még egyszer magához, s vadul hajol ajkaimra. Nyelvét közéjük csúsztatva játszadozik nyelvemmel, s közben ismét végigsimítja hátamat. Testem megremeg, s elhajolnék a csókból, hogy tiltakozzak, de nem engedi elszakadni ajkaimat. Keze fenekemre ér, s ismét belemarkolva húz feljebb, s lábaimat köré fonva ugrok rá ösztönösen. Csalás… ha így csókol, nem tudok ellenállni neki.
Levegőért kapkodva hajolok el a csókból, s akkor veszem észre, hogy már a zuhanyzófülkében állunk. Óvatosan tesz le, s a falhoz taszítva simul hozzám, ismét ajkaimra tapadva, s közben ujjaival segíti farkam éledezését, lábaim közé lépve nyomja térdét combjaim közé, s bőröm bizseregni kezd, ahol egymáshoz érünk.
- Nehh… Crhaig… - nyöszörgöm, mikor egy pillanatig szabadon ereszti ajkaimat, s nyelvével fülembe nyalva zavarja össze gondolataimat. – most csihnáltuk… Crhaiig… - ellenkezem tovább, de testem már újra készen áll befogadni Őt… nem ér… ha ezt csinálja, akkor úgyis beadom a derekamat.
Elvigyorodva hajol arcomhoz, majd gyengén megnyitja a zuhanyt, s érzem, ahogy a langyos víz lehűti felforrósodott testemet.
- Azt hitted azok után, hogy 3 hétig nem kaphattalak meg, elég lesz egy menet? – a szavakat fülembe dörmögi, s szívem hangosan zakatol mellkasomban… istenem… olyan boldog vagyok… hiányoztam neki? Tényleg hiányoztam neki? Fejemet hátrahajtom az élvezettől, ahogy végigsimítja testem, s Ő ezt kihasználva nyal végig nyakamon, egészen államig, majd ajkaimra térve csókol meg szenvedélyesen, s képtelen vagyok értelmes szavakat kinyögni, csak a nevét sóhajtom hangosan.
Térdhajlatomat megragadva húzza fel lábamat maga mellé, ezzel még közelebb kerülve hozzám, s egyből a lényegre tér. Vadul siklatja ujjait belém, s én elfojtottam nyögök fel a durva, mégis szenvedélyesen gyengéd mozdulattól, s hajába túrva húzom magamhoz. Kihúzza ujjait, majd nyakamba csókolva szorít még erősebben a falhoz, s testem élvezi a vad mozdulatokat. Hirtelen lökéssel hatol belém ismét, s hangos, heves nyögés hagyja el ajkaimat, majd szemeimet összeszorítva vetem magamat a kéj világába.
Szerkesztve Silvery által @ 2010. 06. 15. 21:10:01
Nevemet nyöszörgi, és vigyorogva hallgatom. Mondtam már, hogy imádom? Biztosan. Főleg, ha ilyen lesütött szemekkel próbálja leplezni saját vágyát. – Mi-mit csináljak? – kérdi egy kis hallgatás után, és elégedetten morranok fel, és közelebb édesgetem magamhoz simogatva, hogy füléhez érjek.
- Először is… kezdhetnéd azzal, hogy levetkőzöl – adom ki az első „parancsot”, és tétován lemászik rólam, majd el is kezdi. Elvigyorodva ülök fel az ágyon, cipőimet lerúgom, magam mögött támasztom meg testem karjaimmal. Lassú mozdulatokkal veszi le a ruhát. Semmi csábítás nem sugárzik belőle, mégis minden egyes kivillanó bőrfelületnél izgalmam csak fokozódik egészen a mennyezetig.
- É-és most? – elkényelmesedem a párnákon, majd végigmérem. Gyönyörű.
- Csábíts el – jelentem ki egyszerűen, mire újra meglepődik. Szeretem ezt az arcot. Hehe…
Lassan mászik felém, de nem sokat tesz. Na, jól van picinyem, akkor majd irányítok én, úgy látszik azt úgyis jobban szereted. Hajába fúrom ujjaim, és egy mohó csókra rántom le, amit persze vágyakozva viszonoz, cseppet megremegve.
- Haru… - dörmögöm rekedtes hangon - gondoltál már rám, miközben magadhoz nyúltál? – akkora vigyor terül arcomra, hogy majdnem körbeér, főleg a reakció láttán.
- Craig… - imádom zavarba hozni.
- Válaszolj – súgom ismét, nyelvemmel egy szép ívet rajzolok fülének karimájára, tudom milyen hatással van rá, hisz mindig látom. Képtelen nekem ellenállni.
- Igehn… - nyögi majdnem fülembe, és elégedettség árad szét bennem. Mh…
- Mutasd – morranok újra. Látni akarom. Ahogy rám néz, szerintem nem hiszi el, amit hallott, pedig kénytelen lesz. Nem bírom sokáig ajkainak íze nélkül így újra belekóstolok, majd úgy folytatom tovább – Haru-chan… - duruzsolom duzzadtra csókolt szájára, mellkasára simítva tenyeremet, hosszú ujjaim közé fogom pici mellbimbóit. – Mutasd – kérem újra, és ölembe helyezem.
Oldalra fordítja szép arcát, ég a pírtól és a kis szégyentől, de végül csak meg teszi, amit kérem. Hihetetlen. Inkább megteszi azt, amit mondok, csak ne kelljen azt kimondania, hogy mit is akar. Hm…
Összeszorítja szép szemeit, megremeg, és szinte premier plánban figyelhetem, hogy saját magával játszik, miközben nézem, és rám gondol. Mrr…
- Craig – kész, eddig bírtam. Magamhoz rántom remegő testét, és a fullasztó csók közepette ujjaimmal végigjárom egész testét. Forró bőrét, amit bárhol elérek, majd a formás kis feneket, ami még forróbban lüktetve csak rám vár. Hiányoztam? Hehe…
Nyöszörögve viszonozza nyelvem játékát, még ajkaim is megremegnek.
- Próbáltad már hátul csinálni magadnak?
- Te-természetesen nem! – jön gyorsan a válasz, de hiába próbál határozott lenni, gyakorlott kézmozdulataimtól levegőhöz is alig jut, nem csak szóhoz. Vállgödrömbe fúrja arcát, vadul reszket, és pedig elfojtok egy hörgést, ahogy bele csúsztatom ujjaimat.
- Remek, azt majd legközelebb… - közlöm vigyorogva, egy pillanatra sem hagyva abba kényeztetését. A zene folyamatosan szól, és egy idő után Ő is ringatni kezdi csípőjét, ujjaim egyre mélyebben merülnek el benne. Látom, nagyon élvezi, de nekem ennyi sajnos nem elég.
Kihúzom ujjaimat, és a csalódott sóhaj nem marad el, ahogy az én vigyorom sem.
- Ej Haru-chan. Rólam megfeledkeztél – mondom élvetegen, és két oldalt fejét megfogva elemem feljebb, hüvelykujjammal kisimítok pár arcára tapadt kincset. Ez a kába tekintet még engem is megbabonáz, résnyire nyitott ajkakkal piheg rám, és arcomról lassan eltűnik a vigyor, komollyá válok. Nem bírom tovább. Lehúzom egy csókra, rajtam pihenő testét végigjárja mindkét tenyerem, végül fenekébe markolva megemelem őt magammal együtt, és fordítok a helyzeten. Fél kézzel gyorsan kigombolom ingem, és folyamatosan felé hajolva kapom le, de még nem érez hozzá, csak közelről nézek szemébe. Amint lekerül az anyag, eldobom, és újra finom ajkait támadom le, végre csupasz bőrrel érezhetem én is testét. Lábait kis terpeszbe teszi, hogy könnyedén hozzá férhessek, térdeit felhúzza, így közéjük térdelve könnyedén ágyékához tudom dörgölni sajátomat, viszont rajtam még farmer van.
Apró cuppanással válok el szép szájától, és egy ujjammal arcát simítgatva mosolyodom el.
- Szabadíts ki – mondom halkan, mégis úgy, hogy a zene mellett hallja, és csak egy kicsit kell várnom, remegő kezei nadrágomra térnek. Állát és arcát puszilgatom, érzem, ahogy nehezen kipattintja a csatot, majd a gombbal bíbelődik, persze nem könnyítem meg a dolgát, ahogy nyakára tér fürge nyelvem. – Gyerünk! – morgom bőrébe, bár nem tudom hallja-e, de nem is lényeg, lassan lecsusszan a zipzár is. – Vedd le! – súgom fülébe a következő lépést, és belecsókolok. Kis kezei megragadják a nadrágom, csípőm két oldalán, majd nyüszögve elkezdi lefelé tolni, testem elégedetten reagál érintésére, ahogy egyre közeledik a legérzékenyebb ponthoz.
A végén segítek neki, és az utolsó anyag is az ágy mellé kerül. Csókkal jutalmazom, megfogom kezét, és oldalamra terelem, majd újra testét kezdem el cirógatásokkal kényeztetni.
- Kényeztess! – mondom egy pillanatra elválva ajkaitól, és már épp azon vagyok, hogy kezét letereljem, amikor végre megindul, óvatosan simít végig, végül megtalálva merevségem, markol rá.
Ajkai közé hörgöm apró gyönyöröm, erre ösztönözve arra, hogy tovább folytassa. Lassú, gyakorlatlan mozdulatokkal kezd masszírozni, elégedetten vigyorgok a csókba, majd egyik szabad kezem letér ő kis testére, és ugyan ezt a kényeztetést alkalmazom tovább.
- Craig – nyögi hangosabban, amikor elhajolok arcától, pihegő arcában gyönyörködve folytatom, de persze engem sem hagy hidegen, amit Ő műve kis mancsaival – Én… - lenyeli a mondat végét, sőt inkább nyögésbe fullad, és ez újra vigyorgásra késztet. Elengedem, és Ő is megáll a mozgásban, ujjaim lassan lecsúsznak bejáratához, és megrezzen teste, ahogy kívülről újra masszírozni kezdem.
- Mit szeretnél? – kérdezem élveteg hangon, nem válaszol, csak nyöszörög, ringani kezd csípője. Alsó ajkába harapok, és cuppanva engedem el, de nem adok többet egyszerű körkörös mozdulatoknál – Ide szeretnéd? – kérdezem még szélesebb vigyorral, és ujjamnak alig a hegyét nyomom be, mire fojtottan nyög fel, és heves bólogatásba kezd. Mhh… ennyire vágy már rám? Örömmel látom.
Felfelé újra végigvezetem kéjsóvár kis testén tenyeremet, lassan visszahajolok füléhez, kissé meggörnyedve, hogy továbbra is fogni tudjon. Szörnyen jólesnek farkamon a kis ujjacskák.
- Mire vársz? – duruzsolom bele, ajkaim finoman érintik fülét – Tedd be – mondom halkabban, és vigyorogva térek le ajkaimmal fültövére. Addig-addig csókolgatom, nyaldosom, míg végül elérem, hogy engedelmeskedjen, halkan kuncogva várom, hogy irányítson, és mikor végre a megfelelő helyre illeszti, elégedetten morranok fel.
- Jó fiú – duruzsolom utoljára, majd egy lassú mégis határozott lökéssel merülök el benne.
Szinte eggyé olvadva táncolunk, s Craig finoman feltűri ingemet, ujjait bőrömbe mélyesztve húzza végig gerincem vonalán. Testem először beleborzong, majd megfeszül, közben hangosan nyögök fel, s a vad csók közben akaratlanul is Craig ajkába mélyednek fogaim. Hallom, ahogy felmorran az érzéki harapástól, s ajkaimat szenvedélyes csókra hívva szorít egyre jobban magához. Mintha a mennyországban lennék, szinte lebegek a gyönyörtől, ahogy nyelvével vadul játszik az enyémmel, s közben ujjai testemet kényeztetve vándorolják be minden porcikámat. Hihetetlen.
Hajamba túrva dönti hátrébb fejem, s én nem ellenkezem, az egész testem mozgását Ő irányítja. Közelebb hajol, érzem leheletét arcomon, mielőtt nyelvét lassú mozdulatokkal húzza végig nyakamon, s egész testem beleremeg, az érintésébe. Minden porcikámból elillan az utolsó csepp erő is, összerogynék, de kezeit hátamra simítva tartja meg reszkető testemet, s mikor fülembe nyal, hangos nyögés hagyja el ajkaimat… Miért? Miért csinálja ezt? Meddig akar még kínozni? Hát nem látja, mennyire vágyom már rá?
- Craig…- hagyja el hangos sóhaj ajkaimat, s közben kezemmel ingébe kapaszkodva húzom közelebb magamhoz. Szemeimet résnyire kinyitom, s igaz, látásom homályos, de így is tisztán ki tudom venni arcvonásaiból, hogy vigyorog. Ennyire élvezi nézni, hogy milyen hatással van rám? Miért nem tudok ellenállni neki?
Fenekembe markolva simítja ágyékomhoz az övét, s érzem merevségét… tehát nem csak én nem tudom visszatartani… Ahogy magához húz, gondolataim kavarognak, s a fejemben lévő káosz minden másodpercben egyre nagyobb méreteket ölt.
- Mond… - duruzsolja fülembe a szavakat, s én értetlenül pislogok rá. Kinyitom szám, hogy visszakérdezzek, mikor óvatosan fülcimpámra harapva kényezteti tovább testemet, s ajkaimon csak egy erőtlen nyögés szökik ki… Nem ér… szóhoz sem hagy jutni…
- Mond ki… - ismétli meg az utasítást, s még mindig nem tudom, biztosan mire gondolhat, de rossz érzésem van… talán a nevét akarja hallani?
A fejemben lévő zűrzavar nem hagyja, hogy tisztán gondolkodjak, Craig ingébe markolva pislogok fel rá.
- Mih? – sóhajtom elhaló hangon, s Craig vigyorgó arcát fürkészem… miért mosolyog így? És miért nem tudok ellenállni ennek a kaján vigyornak?
- Mondd ki, mit akarsz, és megteszem. – dörmögi a fülembe a választ, s szemeim tágra nyílnak a meglepettségtől. Hogy… mi?! De… én… nem vagyok képes kimondani. Nem… Annyi mindent szeretnék, annyi mindenre vágyom jelen pillanatban, de kizárt, hogy képes lennék szavakba önteni vágyaimat… Ahhoz túlságosan szégyellem őket.
Miért csinálja ezt? Pontosan tudja, hogy mit akarok… pontosan tudja, hisz lassan jobban ismeri a testemet, mint én magam. Miért gyötör ilyenekkel? … és miért… miért nem tudok haragudni rá érte? Miért érzem úgy, hogy gyorsabban ver a szívem és miért imádom annyira az arcán ülő elégedett, kaján vigyort… tényleg mazoista lennék? … meglehet.
Ajkamra harapva próbálok erőt gyűjteni a szavak megformálásához, s Ő közelebb hajolva lehel ajkaimra, ingerelve sóvárgó testemet.
- Mit szeretnél Haru-chan? – leheli, s egész testem beleborzong a kérdésbe. Nagyon jól tudod, hogy mit… „Haru-chan”… Tarou hívott így… de Craig szájából egészen más érzéseket vált ki belőlem… miért? Miért szeretem ennyire?
- Csókolj meg. – erőltetem ki ajkaim közül a szavakat, s szemeimet összeszorítva kapaszkodok még mindig nyakába. Ígéretéhez híven, hosszú, szenvedélyes csókot kapok válaszul, s mikor zihálva szakadunk el egymástól, sóvárogva várom a folytatást.
- Mond még… – dörmögi ismét fülembe folytatás helyett, s szívem kihagy egy ütemet… tényleg nem tudom kimondani. Szorosabban ölelem magamhoz, arcomat mellkasába fúrom, s félénken nyöszörgöm:
- Nekem így nem megy. – nem válaszol, kezét derekamra siklatva emeli meg testem, s lábaim automatikusan köré csavarodva húzzák magamhoz testét. Egy hosszú csókkal nyugtat meg, s testem felforrósodik a szenvedélytől, ahogy ágyékom szorosan hozzá simul… de ez kevés. Több kell… nem bírom tovább. Érezni akarom… érezni akarom magamban.
Csókunk egyre hevesebb, ujjai néha hajamba túrva húzzák még közelebb hozzá arcomat, s alig veszem észre, hogy Craig az ágyra huppanva helyezi kényelembe magát. Mikor ajkaink elszakadnak, a csókoktól megrészegülve, pihegve hajolok kicsit távolabb, hogy láthassam arcát.
- Jól van… - suttogja fülembe, s közben kezét a derekamra csúsztatva mozgatja csípőmet testén, s néha elégedett morranások hagyják el ajkait… Istenem… mennyire vágyom rá.
Ajkait kaján félvigyorra húzva néz rám vad tekintettel, s már előre rossz érzésem támad… ez a mosoly nem jelent jót.
- Ha nem beszélsz… Akkor tedd meg te. Légy egy kicsit most aktívabb. – dörmögi vigyorogva fülembe, s érzem, hogy ha eddig nem voltam teljesen vörös, akkor most már biztos. Szemeim tágra nyílnak, s kezem remegni kezd… hogy mi? Aktívabb? … de… mégis mit kéne tennem?
- Craig… - nyöszörgöm szememet lesütve, de tudom, hogy nem menekülhetek. Szeretnék megfelelni az „elvárásainak”, nem várhatom el, hogy örökre babusgasson. Egy forró csókkal segít ellazulni, s mikor sikerül összeszednem magamat, elvörösödve kérdezem:
- Mi-mit csináljak? – kerülöm a szemkontaktust, nem merek a szemébe nézni, de látom, hogy elégedett vigyorra húzza száját, majd arcomat végigsimítva húz közelebb magához, és a fülembe suttog.
- Először is… kezdhetnéd azzal, hogy levetkőzöl. – hallatszik hangján, hogy élvezi a helyzetet, és én remegő végtagokkal állok fel az öléből, s kezdem levenni a ruháimat. Ez… olyan… kínos… mikor Ő vetkőztet nem ilyen zavarba ejtő… nem baj… ha róla van szó, bármit megteszek. Legyen akármilyen kínos, megalázó vagy zavarbaejtő… ha Craig kéri, megteszem… legalábbis azt hiszem.
Látom szemem sarkából, hogy közben teljesen felül az ágyra, s minden mozdulatomat figyeli… igen… engem néz. Tekintete szinte simogatja testem, akaratom ellenére még jobban felizgat a tudat, hogy figyel… és mindent lát… látja a merevedésemet, és testem minden apró zugát… mivan, ha már nem tetszem neki? Mivan, ha rájön, hogy szívesebben lenne mégis az egyik hibátlan külsejű fiúcskával?...
Szívem villámgyorsan dübörög mellkasomban, ahogy reszketve befejezem a vetkőzést, s félénken sandítok Craigre:
- É-és most? – kérdezem félénken, s Craig a párnára dőlve néz végig alaposan testemen, majd vigyorogva válaszol.
- Csábíts el. – szemeim ismét tágra nyílnak, s remegő végtagokkal lépek az ágyhoz. Óvatosan térdelek fel, majd négykézláb mászom Craig fölé. Ahogy arcához hajolok, látom, ahogy szeme végigvándorol testemen, majd arcomon megállapodva, a tincseimbe túrva húz magához egy csókra, miközben másik kezével hátamat végigsimítva markol fenekembe, s a halk nyögés, ami ajkaimat elhagyja, megszakítja a szenvedélyes csókot. Craig…
Látom, hogy ismét elvigyorodik, majd fülembe leheli a szavakat:
- Haru… - minden szőrszál feláll a hátamon, ahogy kimondja nevemet, s megborzongok, ahogy folytatja a suttogást. – gondoltál már rám, miközben magadhoz nyúltál? – szemeim kidüllednek, s fülig vörösödve rikkantok fel:
- Craig…
- Válaszolj. – utasít még mindig vigyorogva, s közben oldalamat cirógatva teremt újra káoszt a fejemben, majd fülembe nyalva bolondítja meg érzékeimet… tudom, hogy ismét nem leszek képes ellenállni… már megszokhattam volna.
- Igehn… - lehelem elhalóan, s látom, ahogy az arcán ülő vigyor még szélesebbre húzódik.
- Mutasd. – vágja rá, s újra meglepetten pislogok rá… azt akarja, hogy… neeeem… az… kizárt. Nem tudom megtenni… Tekintetem szinte könyörgő, ahogy rá pillantok, s Ő magához húz, nyelvével érzékien végignyal ajkaimon, játszadozva velük, majd nyelvét számba csúsztatva feledteti el velem a gátlásosságot. – Haru-chan. - leheli újra ajkaimra, s közben ujjaival testem érzékeny pontjait kényeztetve izgat fel egyre jobban és jobban, s érzem, ahogy merevedésem egyre gyötrőbben feszül hasamhoz… nem bírom… miért csinálja ezt? – Mutasd. – ismétli meg, s óvatosan, vigyorogva ültet fel magán.
Tudom, hogy nem vagyok képes ellent mondani neki, s paradicsom vörös arcomat oldalra fordítva simítok végig merevedésemen. Testem beleremeg, ahogy végre kényeztetés éri a várva várt pontot, s ahogy lassan kezemet mozgatni kezdem, halk sóhajok hagyják el ajkaimat… Ez annyira… kínos… látásom kezd elhomályosulni, s a tudat, hogy milyen közelről nézi, amit csinálok, csak még jobban felajz. Sosem gondoltam volna, hogy ilyenre képes vagyok… soha…
Halkan sóhajtom nevét, s ahogy testem remegése fokozódik, Craig hevesen magához ránt, s vadul támadja le pihegő ajkaimat… talán Ő sem bírja tovább?
Kezemmel mellkasán támaszkodva viszonzom a kéjsóvár csókot, s érzem, ahogy Craig oldalamat végigsimítva halad fenekemhez, s mikor vad mozdulatokkal kezdi a bejáratot masszírozni, nyögéseim megszakítják a hosszú csókot.
- Próbáltad már hátul csinálni magadnak? – dörmögi mosolyogva, rekedtes hangon fülembe, s nagyot nyelek, szemeim tágra nyílnak.
- Te-természetesen nem! – vágom rá szinte felháborodottan, de az indulatos hang nyögésbe fullad, ahogy ujját belém csúsztatva kezd játszadozni testemmel. Arcomat nyakába fúrva lihegek, kezemmel még mindig mellkasán támasztom meg testemet.
- Remek, azt majd legközelebb… - dörmögi fülembe, s szívem kihagy egy ütemet, de fejemben túl nagy a káosz, hogy értelmes választ fogalmazzak meg magamban.
Már most úgy érzem, hogy mindjárt elmegyek, s hangos nyögésekkel szorítom arcomat mellkasára, végigsimítva a széthúzott ing miatt kivillanó bőrt. Megőrülök az érintésétől.
A nevét nyöszörögve remegek kezei között, s csípőm magától követi Craig ujjainak ütemes mozgását. A zene visszhangzik fülemben, s mintha minden mozdulatunk a gyors, dübörgő ritmust követné. Észveszejtő.
Kezét megfogva kezdem el kihúzni a tömegből, egyenesen a pult elé, és azonnal lezuhan a székre. Kimerítettelek volna? Ejnye. Kell még mára az energia.
Rávigyorgok a csaposra, aki azonnal felismer.
- A szokásosat! – vakkantom felé, és egy biccentéssel jelzi, hogy értette, majd Haru is rendel valamit. Mögé lépve karolom át, nem engedem senki másnak még azt sem, hogy akár egy éhes pillantást vessen rá. Mind ismerik a friss húsokat, szóval meg kell védenem a kicsikét, ha nem akarom, hogy egy pislogás alatt elhappolják előlem.
Nem mintha a csáberőmben lennék bizonytalan, csak ismerem a tömeget.
- Ne igyál sokat… - morgom fülébe, közben vigyorgom, és élvezem, hogy forrósodik fel az arca. Kis édes – nehogy megint elaludj nekem a közepén – nem volt szép emlék, de így utólag annál viccesebb, és egy újabb ok a szekálásomra.
- Craig! Nem fogo… mf… - szeretem, ha így morgolódik, szenvedélyesebb a csókja is utána. Hm…
Közben kikapjuk az italokat, és csak ekkor engedem el. Valamiért kirobbanó örömöt érzek belül. Olyasmi, mint a boldogság, csak… az nem nekem való, inkább nevezném örömnek. Pár hajtással eltüntetem poharam tartalmát, közben a tömeget figyelem. Ezt nevezem tengertáncnak.
Fél szemmel Őt figyelem, és azt várom, hogy végezzen végre italával. Kellően lehűltem, így egy ideig megint tudom türtőztetni, bár ha róla van szó, soha nem lehet tudni.
- Kész vagy a következő körre? – rántom magamhoz, rámarkol ruhámra, és élvezettel csókolok kicsi fülébe. Imádom, ahogy már ennyitől remegni kezd. Elhajolok tőle, és lesütött szemeit lassan rám emeli, habár félve. Mi ez az ártatlan arc?
- Ne kéne inkább… mennünk? – hihetetlen, annyira, hogy vigyorgás nélkül sem állom meg.
- Máris? Miért ez a nagy sietség? – imádom heccelni.
- Craig! – már megint kiismerhetetlen a kicsike. Először érzelgős, aztán meg kis kéjenc. Ha így folytatja, sosem fogom megunni, mindig mutat valami újat – direkt kínzol? – még szép, csibém. Még nem tudod mennyire jó a kiéhezett szex ugye? Remélem, bírni fogod a tempómat.
Felterelem magamra tekintetét, majd forrón csókolom meg, éhesen, megfeledkezve a külvilágról. Szeretem, hogy ilyenkor tudomást sem vesznek rólunk, itt a durvább dolgok is mindennaposak.
Keresztülhúzom a táncparketten, hogy a szemközti folyosóra vigyem. Tudtam, hogy szükségem lesz erre is, ezért hoztam ide. Mindenre számítottam. Hehe…
A sötét folyosón egyre tompul a zene, előkapom a kulcscsomót, és formája alapján kikeresem a megfelelőt, hisz alig látok. Nem csak sötét van, de még a szemüvegem sincs itt.
Kinyitom az ajtót, és meglepett kis arcát figyelem. Sejtettem, hogy nem járt még ilyen helyen, örülök, hogy ebben is felavathatom.
Bekapcsolom a hangfalat, és becsapom magam mögött az ajtót.
Hozzá sétálok a szoba közepére, egy vigyorral.
- A második kört akkor sem úszod meg – táncolni jöttem ide, igaz nem első sorban, de ez volt az egyik főcél. Szórakozni. De ha neki ez kell, akkor kettesben szórakozunk, semmi akadálya.
Átkarolom, majd újra vezetni kezdem testét a táncban, hátát végigsimítva élvezem testének forróságát. Inge alá csusszan kezem, ujjaimat gerince vonalán vezetem végig erősen, és nyöszörögve feszül meg, ajkaimba harapva a csók közepette. Elégedetten morranok fel, elmosolyodom, majd nyelvemmel ajkai közé furakszom, körkörös mozdulatokkal még ezt a kis testrészt is táncra hívom, és átcsalogatom magamhoz. Habzsolom, falom ajkait, a zenére egyszerre mozdulok vele, és csak egyre fokozódik testem izgalma. Ez számomra a legjobb afrodiziákum, talán nincs is jobb. Egy pohár jó ital, zene, tánc és Ő. Így teljes a kép.
Lassan két oldalt simítom végig testét, kínzó mozdulatokkal, majd végül felérek két oldalt arcára, halántékánál furakszanak ujjaim hajába, és óvatosan rántom el a csókból, hátra döntöm fejét, megtartom testét, majd elől végignyalok nyakán, kezem alatt erősen reszketni kezd. Oldalra döntve fejem érzékien beleharapok fültövénél a bőrbe, hallgatom, ahogy felnyög, szinte letépi rólam az inget.
- Craig! – hehe… imádom ezt a hangot, még a zenét is túlvisítja. Füléhez hajolok, hátára simítom kezemet, előrébb hajolok kicsit, hogy megdöntsem, majd finoman megint belenyalok kagylójába, ágyékomat az övéhez dörgölöm tánc közben, érzem éledezni az Ő vágyát is. Tudom ám mennyire kis kéjsóvár vagy.
- Mondd – dörmögöm fülébe, és elvigyorodom, finoman fogaim közé veszem fülcimpáját.
- Mh… - nyögi halkan, összeszorított szemekkel, kis karjait nyakam köré tereli, hogy erősen megtartsa magát. Édes… Főleg, ahogy remeg a karjaimban, mikor legérzékenyebb pontjait simítom végig, és ez tánc közben sokkal egyszerűbb.
- Mondd ki… - dörmögöm továbbra is a fülébe, és lassú lépésekkel közelítek az ágy felé, magammal vonva Őt is. A lámpát időközben már leoltottam, halvány fény van csak bent, és hangosan, mégsem fülsüketítően szól a zene. Tökéletes.
- Mih? – nyögi vissza kipirult arccal, és meglepetten néz rám, de csak tovább vigyorgom.
- Mondd ki, mit akarsz, és megteszem – kidüllednek szép szemei, de nem mond semmit, csak ajkait rágcsálja. Hm… Közel hajolok, de csak leheletemmel ingerlem, nem csókolom meg, hiába nyújtaná kis ajkait. Gonosz vagyok, tudom, de nagyon is élvezem. Hallani akarom a hangját.
- Mit szeretnél Haru-chan? – súgom rá, és kábán csillogó szemekkel néz fel rám.
- Csókolj meg – nyögi ki nagy nehezen, és örömmel adom meg neki, amit kér. Mélyen szenvedélyesen csókolom meg, karjaimmal szinte körbe ölelem, fordulok vele egyet, és háttal vagyok az ágynak, miközben őt tartom. Apró csókokkal folytatom ajkaim útját arcán és nyakán. Imádom ezt a finom bőrt, ezt az édes ízt, és a remegést, amit kiváltok belőle.
- Mondd még… - duruzsolom megint vigyorogva, de válaszként csak szorosabban ölel magához.
- Nekem így nem megy – nyöszörgi halkan. Hát persze, hogy nem. Még… De egyszer úgyis kicsalom belőled a szavakat. Meglátod. Simogatóan derekára siklanak kezeim, majd egy apró emeléssel máris magamra rántom, szinte ösztönösen csavarja derekam köré karcsú lábait, és visszahajolva arcához egy újabb csókkal vadítom be. Szeretem, ha kis heves, de Ő ugyanakkor ártatlan is. Furcsa kettősség, de talán pont ez az, ami tetszik benne. A szemérmes kéjenc. Pont nekem való.
Hátát és hátul fejét támasztom, olykor finoman markolok hajába, majd elválok tőle vigyorogva, és egy apró lendülettel az ágyban landolok, lábam lelóg, Ő pedig tökéletes pózban rajtam ül. Mh… nyomja nadrágomat, mindjárt megveszek.
- Jól van… fogom meg derekát, lassan ringatni kezdem magamon, de hamar abbahagyom, amikor rájövök, hogy ezzel csak magamat kínzom. Már én sem bírom túl sokáig – Ha nem beszélsz – fél vigyor húzódik arcomon – Akkor tedd meg te. Légy egy kicsit most aktívabb – felnézek arcára, és mélyen nézek kába szemeibe.
Az oldalamat átkarolva húz Craig a táncparkett felé, és én kétségbeesetten ellenkezve próbálom kiszabadítani magam… Nem az, hogy nem szeretek táncolni… szeretek… lányokkal… de ha két pasi táncol, az valahogy olyan… Még nem szoktam hozzá eléggé a gondolathoz. Ráadásul eddig mindig én voltam az, aki irányít, aki vezet… a másik oldalt nem ismerem… Kicsit tartok tőle.
-Craig… engedj el… - nyavalygom, s Ő közelebb hajolva jelzi, hogy egy szót sem ért abból, amit mondok… hülye zene.
-Én… Nem… Akarok… Táncolni! – ellenkezem tovább, szinte fülébe üvöltve a szavakat, de csak mosolyt csalnak arcára… jellemző… nem hallgat rám.
Szótlanul húz magához, szorosan átölelve bilincseli le testem, s tudom, hogy felesleges harcolnom. Sokkal erősebb nálam, és nem is vagyok benne biztos, hogy ki akarok szabadulni. Ha így néz rám, nem tudok ellenállni neki, úgy érzem testemet forróság árasztja el, szívem majd kiugrik a helyéről, s átengedem neki testem irányítását.
-Majd mindjárt akarsz! – válaszol felemelt hangon, s közben újra arcomhoz hajolva közelít meg ajkaimat. Nyelvét vadul csúsztatja számba, s testünk szinte eggyé válik a szoros öleléstől. Érzem, ahogy izmai a zene ritmusára kezdenek mozogni, s ettől az én agyam is rááll az ütemre. Lábam közé lépve húz még közelebb magához, s én a szenvedélyes csókba feledkezve engedem, hogy irányítson… Lába végigsimítja combom belső részét, miközben kezével derekamat simítja végig, s egész testem bizseregni kezd. Szívem is mintha a zene ritmusára zakatolna, s minden porcikám azt kívánja, bár ennél is közelebb lehetnénk.
Úgy érzem, mintha mindenki minket nézne, de a kezdeti feszengés gyorsan elmúlik, ahogy testem belefeledkezik az ölelkezésbe, minden más gondolatom tovaszáll. Először mellkasát simítom végig ujjaimmal, majd ahogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz, kezem nyakára vándorol, ujjaim néha-néha hajába túrva húzzák még közelebb magamhoz arcát.
Csak ne lenne ennyi ember itt… akkor tökéletes lenne ez a pillanat. Sosem akarom elengedi Őt… sosem akarok ennél távolabb lenni tőle.
Vadul markol fenekembe, miközben szinte felfalja ajkaimat, s nekem akaratlanul is nyögés hagyja el számat, mire Ő arcomon végig nyalva csókol nyakamba, egyre feljebb korbácsolva a szenvedélyt. Érzem, ahogy az erő kezdi elhagyni lábaimat, s lassan attól félek, hogy ha Ő nem tartana meg, akkor összecsuklanának alattam.
-Haru… - dünnyögi mély hangon fülembe, majd nyelvével erotikusan belenyalva csalogat elő újabb nyögéseket ajkaim közül… gonosz… túl jól ismeri a testemet. Kéjsóváran szorít magához, kezeivel pólóm alá nyúlva simítja végig erőszakosan hátamat, közben újra ajkaimra tapasztva ajkait… Mozdulatain érezni a vágyakozást, érzem, ahogy teste szinte beleremeg a sóvárgásba… és ezzel nincs egyedül… nadrágom egyre szűkebbnek tűnik, s agyammal nagynehezen próbálom legyőzni a merevedésemet, nem sok sikerrel… basszus Craig… emberekkel vagyunk körülvéve.
Ujjaim először mellkasára vándorolva utánozzák mozgását, majd mikor a következő vad csókba feledkezünk, újra egymást átkarolva ölelkezünk, szinte eggyé válunk a táncparketten.
Combomat még egyszer végigsimítva hajol távolabb, majd egy utolsó, rövidke csókot lehel zihálva ajkaimra. Levegőért kapkodva lassítom le testem mozgását, s szemeimet Craigre emelem.
- Gyere, igyunk valamit. – duruzsolja rekedtesen, újra közelebb hajolva, s testem még mindig belebizsereg, ahogy hangja a fülembe jut. Kábán bólintok, majd hagyom, hogy kezemet megfogva vezessen ki a táncparkettről.
A heves tánctól és a szenvedélyes csókoktól kipirult arccal követem, s mikor a bárpulthoz érünk, egyből egy székre roskadok, lábaimat még mindig gyengének érzem… a francba… miért vagyok ennyire érzékeny a közelségére?
Craig vigyorogva rendeli a „szokásosat”, és igaz, nekem fogalmam sincs róla, hogy mi az, a pultos mosolyogva, bólintva jelzi, hogy tudja, miről van szó… tényleg törzsvendég lehet…
Miután én is rendelek magamnak egy koktélt, Craig vigyorogva húz magához, s a fülembe duruzsol.
- Ne igyál sokat… - még közelebb hajolva mondja közvetlenül fülembe a szavakat, s érzem, ahogy az eddigre egészen lenyugodott testem újra lángra lobban. – nehogy megint elaludj nekem a közepén. – szemeim tágra nyílnak, fülig vörösödve, durcásan válaszolok:
- Craig! Nem fogo…. – folytatnám, de ismét egy csókkal hallgattat el, bőrömet cirógatva simítja oldalra az arcomra ragadt tincseket, miközben magához húz, s azt is elfelejtem, hogy mit akartam mondani… nem mintha ma éjszaka el tudnék aludni… túl régóta vágyom rá… lassan 3 hete… lassan 3 hete nem voltunk együtt… és ma éjszaka… hihetetlen.
Testem beleremeg a gondolatba, s mikor megkapjuk a rendelt italokat, csalódott sóhajtással engedem el Craig ajkait. Nézem, ahogy elégedett vigyorral kortyol az átlátszó folyadékba, s még mindig a vágytól remegve látok neki én is a sajátomnak. Vajon Ő is annyira sóvárog utánam, mint én utána?
Mikor végzünk a frissítővel, hagyom, hogy Craig felhúzzon a székről, s egy pillanatra megszédülök az alkoholtól és a melegtől. Vigyorogva karolja át a derekamat, s nyakamba csókolva duruzsol fülembe.
- Kész vagy a következő körre? – kezemet mellkasára simítom, ingébe kapaszkodva tartom meg magamat, s ahogy fülembe csókol, testem időzített bombaként reagál, lábaimat ismét elhagyja minden erő, s én zavarodottan pislogok rá, majd paprikavörös fejjel bújok hozzá.
- Nem kéne inkább… mennünk? – vigyorogva hajol hozzám, s megjátszott értetlenkedő arckifejezéssel néz rám.
- Máris? Miért ez a nagy sietség? – durcásan tolom el magamtól, s kipirult arcomat elfordítom… tudja nagyon jól…
- Craig… - válaszolom elhaló hangon, majd morcosan folytatom. -… direkt kínzol? – Tekintetemet lesütöm, s érzem, ahogy újra magához ölel, majd kezével állam alá nyúlva húzza fel arcomat, s ajkaimat letámadva szorít magához… Nem bírom tovább… szívem villámgyors dübörgése elnyomja az üvöltő zenét fülemben, s testemet átjárja az élvezet…
Maga után húzva vezet át a táncparketten, s egy szűk folyosóra érve, a falhoz lökve hajol hozzám, s egy gyors csókot lehel ajkaimra, majd újra felegyenesedik, s tovább vezet.
Kulcszörgést hallok, s az egyik ajtó előtt Craig lelassít, és a zárba teszi a kezében lévő kulcsot. Meglepetten nézem, ahogy kinyílik az ajtó, és mögötte egy csodaszép szobát pillantok meg… ezt hogy? Ez a szoba… a szórakozóhely… része? … talán mégsem olyan átlagos, mint hittem… ilyet sem láttam még…
Elámulva nézek körül a szobában, s egy pillanatra összerezzenek, mikor Craig bekapcsolja a hangszórót, és üvölteni kezd a zene. Pont, mint odakinn… csak emberek nélkül.
Követem szemeimmel, ahogy hozzám lép, s halovány mosollyal nézek rá, ahogy közel hajolva dörmög fülembe.
-A második kört akkor sem úszod meg.
Csípőmet megragadva ránt magához, ismét lábaim közé lépve karol át, s én elvörösödve viszonzom az ölelést. Hagyom, hogy a ritmus irányítsa testem, most nem kell attól félnem, hogy minket néznek, s az alkohol is megkönnyíti, hogy ellazuljak.
Hallgatom ahogy csacsog, és ragadozó vigyorral élvezem, ahogy néha-néha hozzám ér. Kis édes. Ha már így kettesben vagyunk csábítgatsz? Ejnye, nem hittem volna, hogy ennyire ki kéjenc vagy, viszont ennek felettébb örülök.
Lassan meg is érkezünk, és oldalamon a kicsikémmel a bejárat felé megyünk, a biztonsági őrnek már vigyorogva intek.
- Á, Mr Norman, régen láttam már itt. – Reno imád engem, és mivel amerikai származású vagyok folyton a Mr. jelzőt használja nálam, amit senki ebben az országban. Könnyedén jutunk be, majd a nagyokat pislogó kis Harura pillantok, látom nagyon megleptem.
- De Craig… ezt… hogy? – meglepődtél csibém? Szinte vártam ezt a reakciót.
- Mire jó törzsvendégnek lenni, ha nem ezért…? – válaszolok egyszerűen, majd derekát átkarolva vezetem beljebb.
A megszokott berendezés vár, igaz pár dolog át lett alakítva mióta nem jártam itt, de ez már csak részletkérdés. A színvonal nem sokat változott az óta, és ez a lényeg.
A pult felé vezetem, és már épp csüccsenne le, amikor újra dereka után kapok, és magamhoz rántom.
- Nem-nem… Azt hitted ücsörögni hoztalak ide? – magam felé fordítom, és már el is kezdem vonni, de kikapja kis kezét markomból.
- Craig – hallok meg egy ismerős hangot, s ahogy felnézek, elakad lélegzetem, és máris vigyorra húzom a szám. Haverom túl jól kiismert már, a francba is.
- Kyouga, te szemét… mondtam, hogy nem akarok dupla randit. – mérem végig a hozzám hasonló robosztus alakot. Nem véletlen, hogy folyton versengtünk, persze általában én nyertem. Hehe…
A különbség, hogy hosszabb haja van, sötétbarna, és a szemei feketék, csak a testfelépítésünk egyforma.
- Nyugi-nyugi… nem fogok zavarni. Csak meg akartam nézni, hogy ki miatt voltál annyira magad alatt két hétig, hogy ki sem moccantál otthonról. – sejtettem, hogy erre megy ki a játék… Hát most megnézheti. Kelletlen mosolyra húzom számat.
- Kyogou – morgom ingerülten. A rohadék… eszembe jut, hogy ha Ő itt van, akkor valószínűleg nem egyedül.
- Valahol megértelek… csak vigyázz, mert elhódítom tőled. – csak szeretnéd haver.
- Bocs de válogatós vagyok – lép elő kicsi Harum, mire haverom felnevet. Persze csak poénból mondta Ő, hisz tudom, hogy a kis Taoru is a közelben van.
És lám, végszóra meg is jelenik.
- Szia, Craig… jó újra látni. – mondhatnám, hogy nem szintúgy, de hát… hazudnék is, és bunkóság is lenne, így inkább nem szólok, csak biccentek. Nem tetszik ez a tekintet. - Tehát ő a kis Haru-chan… - egyre rosszabbra fordul a helyzet.
- Ó várjunk csak… te pedig… ja igen tudom… az akit, a „kis Haru-chan” miatt lapátra tettek. – felvont szemöldökkel figyelem az eseményeket, ahogy a két csibe villámokat szórva szemükből bombázzák a másikat. Azt hiszem jobb lesz közbeavatkozni, mielőtt kitör a cicaviadal.
- Najó… remek volt találkozni… de mi épp táncolni indultunk. – karolom át a kis husimat, és elkezdem vonni, pont bele a tömegbe, amikor kapálózni kezd, de a hangos zene miatt hiába kiabál, nem értem, így közelebb hajolok.
- Én… Nem… Akarok… Táncolni! – mondja szaggatottan, és elvigyorodom. Egy táncklubban, aki nem akar táncolni? Ej Haru-chan, elárultad magad. Nem „nem akarsz”, hanem nem tudsz… de majd én kihozom belőled.
Felhajolok, és egy kaján vigyorral nézek le rá, és olyan szorosan karolom, hogy ne tudjon elszökni. Csak mozdulatlanul állunk egy ideig, majd visszahajolok ajkaira.
- Majd mindjárt akarsz! – duruzsolom hangosan, majd magamhoz ölelve egy mély csókkal csábítom el. Fülemben lüktet a zene, átjárja testem, és csókjától felerősödik az érzés, azonnal reagálnak rá izmaim. Megmozdítom csípőmet, lába közé lépek, és még mindig derekára fonva egyik karomat úgy szorítom magamhoz, hogy felvegye a mozgásomat. Először akadozik, de ahogy kezei bebarangolják testem, majd végül megállapodik nyakamnál, egyre jobban feloldódik.
Látod csibém? Alkohol sem kell ahhoz, hogy jobban érezd magad.
Kezem lassan lecsúszik fenekére, erősebben belemarkolok, és a másik oldalt is átkarolom, ajkaimba nyög édesen. Már teljesen kiegészítve egymást mozgunk a táncoló tömegben, szinte vonaglásnak tűnik, ahogy összegabalyodva ring testünk. Testem felforrósodik, és pólóm még jobban rám tapad, mint eddig, persze nem csak a fülledt levegő az oka.
Arcán végighúzom nyelvem, hogy nyakára térhessek egy vadító csókkal, és tovább vezetve mozgását, tartsam meg kába testét. Talán ha akarná is, sokkal jobban táncolhatnánk, de nekem így is megfelel egyelőre, amíg vele vagyok. A lényeg, hogy vele vagyok, nem képzelgek úgy, mint múltkor… Hahh…
- Haru… - duruzsolom fülébe, és ott is megkóstolom, tisztán hallom a dübörgő zenén túl, ahogy felnyög… Imádom… Hátára simul lassan kezem, felgyűröm felsőjét, érzem, ahogy szinte ugyan ezt játssza el mellkasomnál, és vigyorogva hajolok vissza arcocskájához. Kezem lassan eléri tarkóját, ujjaim tincsei közé furakszanak, és egymást rántjuk bele az újabb csókba. Nem bírom, kezdek bevadulni. Ha nem lenne itt ennyi ember, már letéptem volna róla a ruhát. Másik kezemet lefelé irányítva simítom combjára, de ezzel csak magam ingerlem tovább. Tiszta hülye vagyok.
Elhajolok tőle, de még egy utolsót végignyalok kis ajkain, majd sajátomon is, hogy kiélvezzem ízét amíg csak lehet. Kába szemek csillognak fel rám nézve, még mindig irányítom a táncot, de lassan leállok vele. Nem akarom, hogy szét repedjen a nadrágom varrása. Füléhez hajolok, és rekedtesen dörmögök bele hangosan, hogy túlkiabáljam a zenét.
- Féltékennyé? – kérdezi értetlenül, miközben én szemeimet makacsul az ölembe szegezve kerülöm tekintetét, de hangja elárulja, milyen kifejezés ülhet arcán. - És mi szükséged lett volna erre?... Haru… - hallom dörmögését, s érzem, ahogy közelebb hajol. Szívverésem ismét felgyorsul… mi szükségem? Igazán magam sem tudom a választ… Mindegy, ennél hülyébbnek már úgysem nagyon nézhet.
- Csak… csak tudni akartam, hogy… mennyit… jelentek neked – nyögöm ki nagy nehezen, tekintetemet még mindig nem merem felemelni arcára. Nem válaszol, rövid csend következik… Craig… miért nem mondasz már valamit?
- Értem. – nyögi ki végre, de nem könnyebbülök meg a válasz hallatán… Ennyi? Annyit tud mondani, hogy „értem”? - Remélem ezzel a jelenettel választ kaptál a kérdésedre. – jön a folytatás, s legördül a kő szívemről… talán nem néz hülyének… haloványan elmosolyodom, s mikor tekintetemet arcára csalogatja, nem ellenkezem. Lassan, kicsit félénken nézek rá. Mosolyog.
- Hát… - kezdem el hebegni a választ, de még magam sem tudom, mit szeretnék mondani… választ kaptam a kérdésre, de… az Ő szájából szeretném hallani. Közelebb hajolva közelíti meg ajkaimat, s pulzusom a kétszeresére nő. Meg fog csókolni.
- Fontos vagy. – leheli ajkaimra, s érzem, ahogy arcom teljesen kipirul, szívem majd kiugrik a helyéről. Köszönöm… Craig… Köszönöm. Épp elmosolyodnék, mikor ajkaimat egy hosszú, mély csókra kényszerítve támad le. Ahogy elhajol tőlem, kezeimet mellkasán végigsimítva markolok ingébe, s gyengén húzom magamhoz, testemet elhagyta minden erő. Újra közelebb hajol, s most egy hosszabb, szenvedélyesebb csókkal ajándékozza meg ajkaimat. A külvilágról megfeledkezve adom át magamat az érzéseimnek, s vadul húzom magamhoz. - Mh… nem fogom kibírni. – suttogja halkan fülembe, s ismét mocorgást érzek nadrágomban, s ráeszmélek, hogy mit csinálunk. Nem szabad! Suliban vagyunk… Mekkora idióta vagyok.
- Craig… - sóhajtom nevét szégyenlős mosollyal, miközben próbálom eltolni magamtól. Készségesen engedelmeskedve lép hátrébb, s kicsit még meg is lepődök, hogy ilyen könnyen hallgatott rám.
- Jobb lesz, ha haza megyünk? Ezt akartad mondani? – elmosolyodva bólintok, s közben még mindig szaporán veszem a levegőt az előbbi csóktól. - Jó… hozzád vagy hozzám? – kérdezi, s én először fel sem fogom szavait… hogy mi? De hiszen hétfő van… Talán nem csak én érzek sóvárgást a másik iránt…
- Én hozzánk, te hozzád… - felelem kaján vigyorral, s anélkül, hogy Craigre néznék, lepattanok az asztalról és az ajtó felé veszem az irányt. Minél többet kell várnia, annál jobban fog vágyni rám. Csak bírjam kivárni… Még mindig mosolyogva lépek ki a suli ajtaján, s hazafelé veszem az irányt.
’~,~’~,~’
Péntek délután, amint vége az utolsó órának izgatottan sietek haza, s elkezdem belevagdosni a cuccaimat a táskámba… nem mintha sok ruhára lenne szükségem, mikor Craignél vagyok.
Elmosolyodva gondolom végig a történteket, és magamban tervezgetni kezdem az este menetét. Ahogy megérzem testem sóvárgását, elpirulva kapom fel és nyomom arcomba a párnámat. Minden porcikám vágyik a ma éjszakára… Hihetetlen, hogy újra vele lehetek.
Percenként kikukucskálok az ablakon, s izgatottan várom, hogy megpillantsam a várva-várt kocsit, pedig tudom, hogy csak később fog jönni.
Szinte örülök neki, mikor anya bejön a szobámba, és elhalmoz egy csomó házimunkával, az esti buli feltételeként… azért remélem, nem szokik rá a szigorúságra… viszont most legalább eltereli a figyelmemet.
Odakinn már lemenőben van a Nap, mikorra befejezem a mosogatást, s mikor fáradtan kipillantok az ablakon, már ott áll Craig autója az utca végében. A fáradtság egyik pillanatról a másikra elillan, izgatottan kapom fel a táskámat, és egy gyors köszönés elhadarása után sietve lépek ki az ajtón.
Egyből a kocsihoz megyek, s széles mosollyal ülök be az anyósülésre.
- Hova megyünk? – kérdezem lelkesen, de válasz helyett először egy hosszú, szenvedélyes csókot kapok üdvözlésként… ezt meg tudnám szokni. Érzem, ahogy arcom kipirul, s mikor Craig elhajol, halovány mosolyra húzom ajkaimat.
-A szomszéd városba, egy menő szórakozóhelyre. Biztos vagyok benne, hogy nem jártál még arra. -… szomszéd város? … talán azért, hogy nehogy valaki ismerős észrevegyen?... Kicsit meglepődve, kíváncsian nézek rá, s figyelem, ahogy beindítja a motort. Azt hittem, egyből magához visz… hiszen olyan rég voltunk… együtt.
Szívemet elönti a melegség, hiszen ez alátámasztja, hogy tényleg nem csak a szex miatt kellek neki, viszont testem türelmetlenül sóvárog utána. Hiányzik az érintése… és a csók már nem elég. Még közelebb akarok lenni hozzá. Érezni akarom, hogy tényleg visszakaptam Őt. Azt akarom, hogy Kimura érintésének még csak az emlékét is eltörölje a belőle áradó forróság.
Elindulunk, s én, hogy megtörjem a csendet, felé fordulva kezdek el az elmúlt hét történéseiről fecsegni, s közben ujjaimmal a váltón nyugvó kezét cirógatom, úgy érzem, muszáj hozzá érnem valahogy. Többnyire nem szól semmit, csak sejtelmes mosollyal hallgatja szavaimat vezetés közben.
Mikor megérkezünk, Craig leparkol, és én a táskámat a kocsiban hagyva szállok ki.
A bejárat előtt hosszan kígyózó sort pillantok meg… tényleg menő hely lehet, de mire bejutunk… Már épp kezdenék elkedvtelenedni, de mikor a biztonsági őr meglátja Craiget, fellelkesülve üdvözli:
- Á, Mr Norman, régen láttam már itt. – meglepetten pislogva kapom Craigre a tekintetemet, s köpni, nyelni nem tudok. Craig arcán elégedett vigyor ül, s miután Ő is üdvözli az őrt, soron kívül megyünk be.
- De Craig… ezt… hogy? – kérdezem halkan makogva, s Ő csak vigyorogva válaszol.
- Mire jó törzsvendégnek lenni, ha nem ezért…- átkarolja derekamat, úgy vezet be az ajtón, s én ámuldozva mérem fel a terepet. Bal oldalt hosszú bárpult húzódik, mellette asztalok és fotelek. Középen elhaladva széles táncparkett található, mögötte magas hangszórókkal körülvéve játszik az aktuális dj. Jobb oldalon egy csigalépcsőt látok, ami felvezet a fenti galériába. Első ránézésre egy átlagos szórakozóhelynek látszik, csak az emberek tűnnek kicsit másnak… mintha mindenki most lépett volna ki a tv-ből… tökéletes külsejű, erős kisugárzású emberek. Bár ez mindig így van… a menő szórakozóhelyeket csak az különbözteti meg az átlagostól, hogy ki jár oda… és Craig törzsvendég… miért nem lepődöm meg? … igen… tökéletesen ideillik.
Elbűvölve érzem magam, ahogy vállamat átölelve beljebb húz, mégis rossz belegondolni, hogy Craig azért járhatott ide sokszor, hogy fiúcskákat szedjen fel… ráadásul olyanokat, akik egytől egyik elmehetnének modellnek. Vajon miért engem választott? Ilyen külsővel bárkit megkaphatott volna innen is. De nem baj… nyugodtnak kell lennem… Az már a múlt. Túl kell lépnem ezen. Most csak az enyém.
Először a bárpulthoz megyünk, szerencsére nem túlzsúfolt a hely, valószínűleg nem engednek be akárkit… Épp leülnék az egyik székre, mikor Craig hátulról szorosan átölelve húz magához.
- Nem-nem… Azt hitted ücsörögni hoztalak ide? – kezét csípőmre rakva fordít meg, majd a táncparkett felé húz… hogy…mi??? Én és a tánc? Épp kezdenék ellenkezni, mikor a hátunk mögül egy hang állít meg.
- Craig. – szólal meg vigyorogva az idegen férfi, s Craig megtorpanva fordul felé. – olyan kiismerhető vagy, tudtam, hogy ide hozod. – Craig arcáról nem tudom leolvasni az érzelmeket, de látom, hogy a szája sarkában mosoly bujkál, ahogy válaszol.
- Kyouga, te szemét… mondtam, hogy nem akarok dupla randit. – Kyouga? Ő lenne Kyouga? Hát… végülis majdnem olyan jól néz ki, mint Craig.
Elmosolyodva figyelem a beszélgetésüket, és titkon örülök, hogy végre megismerhetem Craig legjobb barátját.
- Nyugi-nyugi… nem fogok zavarni. – húzza még szélesebbre a vigyort, majd folytatja – csak meg akartam nézni, hogy ki miatt voltál annyira magad alatt két hétig, hogy ki sem moccantál otthonról.
Szemeim tágra nyílnak, érzem, hogy elpirulok, s villámgyorsan sütöm le a tekintetemet. Hogy mi?? Ennyire rosszul viselte volna? Istenem… miért örülök ennek ennyire? Miért dobog így a szívem?
- Kyouga… - hallom Craig hangját, s mintha kicsit komolyabb lenne, mint az előbb… hehe… elárulták a titkodat? Elmosolyodva nézek fel, mikor Kyouga folytatja.
- Valahol megértelek… csak vigyázz, mert elhódítom tőled. – Úgy érzem eljött az ideje, hogy bekapcsolódjak a beszélgetésbe… sosem voltam az a típus, aki félénken csendben marad, így mielőtt Craig válaszolhatna, vigyorogva megszólalok:
- Bocs, de válogatós vagyok. – Kyouga hangosan felnevet, s közben egy szőke fiúcskát látok megjelenni mellette. Rossz érzésem támad, sejtem ki lehet az illető.
- Szia, Craig… jó újra látni. – köszön, s ekkora már megbizonyosodom… ez a hang… Tarou. Alaposan végigmérem egész alakját, s látom, hogy ő is ugyanezt teszi velem. Viszonylag kis termetű, de mégis különös, erős aurája, kisugárzása van… igen… Ő is tökéletesen beillik az itteni társaságba… és ő és Craig… nem… nem szabad erre gondolnom. Craignek ő csak a múlt… a jelen csakis én vagyok… és remélem egy darabig a jövő is. – Tehát ő a kis Haru-chan… - folytatja gúnyos vigyorral, s én egyik szemöldökömet felhúzva pillantok rá.
- Ó várjunk csak… te pedig… ja igen tudom… az akit, a „kis Haru-chan” miatt lapátra tettek. – válaszolom vigyorogva, szintén gúnyos hangon… jobb az elején tisztázni, hogy nem vagyok olyan, aki hagyja magát. Egy csomó fárasztó szócsatát lehet megspórolni…
A mellettem álló Craigre sandítok fél szemmel, s közben azon gondolkozom, vajon hogy lehetne elérni, hogy ismét kettesben legyünk… Nincs bajom Kyougával, de nélkülük jobb…
-Najó… remek volt találkozni… - hangsúlyozza Craig is gúnyosan, majd magához ölelve lép egyet velem a táncparkett felé – de mi épp táncolni indultunk.
Meglepettem nézek rá, mintha olvasna a gondolataimban. Elmosolyodva bólintok, s csak utána esik le, hogy tulajdonképpen mit is mondott… hogy… mi? Tánc? Na ne…
Mikor már nagyjából megnyugodott, megfogva Őt ültetem fel a tanári asztalra, így szinte pont egy magasságban vagyunk. Haru… Szemei még könnyesek, de egy kicsi része a ruhámon szívódott fel, arca kipirult, de csak halványan. Csillogó szemekkel néz rám, ahogy közelebb hajolok, kis ajkai hívogatóan nyílnak résnyire, de… zavar a tudat. Az a rohadék…
Bár ez már csak a képzeletem műve, de érzem rajta az aurát, mondhatnám illatot…
- Hagynod kellett, hogy megcsókoljon… - morgom halkan, agyam cseppet elborul. Nem kellett volna hagynom ennyi ideig, viszont kierőszakolni sem akartam a választ – Mire kényszerített még?– tudni akarom. Tudni akarom, hogy vajon mennyit mocskolt be belőle.
Nem válaszol, csak meglepetten néz. Azt hitted, hogy ennyiben hagyom az egészet? Talán féltékeny lennék? Nem… csak dühös. Finom keretek között.
Nyakára hajolok, hogy egyik leggyengébb pontját bombázva csaljak ki belőle beszélő szavakat. Tudom, hogy mekkora hatással vagyok rá, és ezt pontosan ki fogom használni.
- Meddig mentetek el? – kérdezem pontosabban, hisz engem főleg csak ez érdekel, semmi más. Végigsimítom hátát, miközben bőrébe duruzsolok, és tisztán érzem, ahogyan megremeg.
- Csa-csak csókig – rebegi édes hangon elgyengülve, és mintha hatalmas megkönnyebbülés hullana alakomra. Felsóhajtanék, de azzal magam árulnám el.
- Biztos? – duruzsolom fülébe.
- Ihgen… - helyes. Lassú csókokkal haladok fel arcán, egészen kicsi szájáig. Akkor csak ezt a területet kell igazán visszahódítanom. Még szerencse.
Megadóan dönti hátra fejét, hogy könnyedén elérjem, s puha csókkal kezdve egyre vadítóbbá változtassam a kéjes kis nyelvek táncát. Felfalom, mert csak az enyém. Belegondolni is szörnyű, hogy ennyit is megengedett, hogy én engedtem, hogy eddig eljusson. Franc… Hülye kölykök.
Órákig tudnám így faldosni, persze néha levegőre is szükség van. Nem akarom elereszteni. Többet akarok, és most…
- Állj! Craig… - pihegve tol el magától, és habár arcszíne, és a szemeiben csillogó kábaság pontosan az ellenkezőjét jelzi, gondolom agya kapcsolt. Talán igaza van - nem kéne ezt csinálnunk. Suliban vagyunk, és most szereztél magadnak egy ellenséget… - ellenség? Ha tudnád nekem abból mennyi van… persze csak átvitt értelemben.
- Ne aggódj Kimura miatt. Fülét farkát behúzva fog lapítani… legalábbis egy darabig biztos. – Ismerem ezt a fennköltes stílust. Amíg ki nem talál valami új használhatót, addig csendben van, és az ő agyi kapacitásához mérten… nem hiszem, hogy egy jó ideig bármit is kitalál majd.
Leugrik az asztalról, de visszarántom finoman magamhoz. Á-á kicsi Haru… van, amit még nem tisztáztunk.
- Rendben – egyezem bele végül - Ha nem akarod, akkor most türtőztetem magam… viszont nem úszod meg ilyen könnyen. – nem bírom ki vigyorgás nélkül. Visszaültetem a padra - Tartozol nekem még egy vallomással… szóval mond csak… honnan volt meg neked Kyogou száma? – kérdezek azonnal a közepébe. Múltkor kikerültem ezt a kérdést, pedig ott volt a nyelvemen. Nem tagadta hogy nem hívta fel, így biztos vagyok benne…
Nem válaszol, csak elsápadt arccal mered előre, tehát pontosan beletrafáltam.
- Haru… Az igazat akarom hallani. Nincs több mese. – Orrom arcát érinti, gyengéden végig simítva rajta csalom ki a sóhajokat, még így is, de beszélni, még mindig nem beszél - Hacsak nem akarod, hogy a saját módszereimmel szedjem ki belőled. – Tudom ám, hogy ilyenkor töri a kis fejét, de ezt nem hagyhatom, az igazat akarom hallani tőle. Érzékien húzom végig fogaimat nyakán, gyengéden megharapdálva, és persze a kis fojtott nyögés sem marad el - Tudod, van egy bizonyos állapot… amikor túlságos zűrzavar van a fejedben ahhoz… hogy meséket találj ki.
- Várjh… Crahig… Elmondom… - Okos fiú. Felegyenesedem, és arcát figyelem, minden rezdülését.
- Azért írtam le a noteszedből, hogy később féltékennyé tudjalak tenni, ha szükség lenne rá… - vallja be hirtelen hadarva. Először felvonom egyik szemöldököm, és furcsán nézek rá.
- Féltékennyé? – kérdezek vissza halkan, hitetlenkedve, mire lesütött szemekkel biccent. Nem értem – És mi szükséged lett volna erre? – megtámaszkodom mellette, és közelebb hajolok, de nem néz rám, nem mer a szemembe nézni – Haru… - morgom nevét.
- Csak… csak tudni akartam, hogy… mennyit… jelentek neked – mondja akadozva, és arcomra értetlen zavar ül ki. Hogy mennyit jelent? Jó kérdés. Ezt most még én sem tudnám megmondani neki pontosan, hisz számomra is furcsa az egész.
Viszont ez a mai kis jelenet is, valamint az elmúlt két hét, tökéletes példa lehet arra, hogy talán megkapta a választ.
- Értem – mondom rá hosszas hallgatás után, és próbálom jól megformálni a szavakat úgy, hogy jól jöjjek ki belőle – Remélem ezzel a jelenettel választ kaptál a kérdésedre – elmosolyodom, orrommal homlokát érintem, utalva hogy nézzen rám.
Lassan felemeli kis fejét, és ártatlanul néz rám.
- Hát… - mielőtt megszólalhatna, kaján vigyor terül arcomra, és lassan, fokozva a feszültséget hajolok egyre közelebb, ajkaink alig vannak egymástól pár milliméterre.
- Fontos vagy… - duruzsolom halkan, majd egy újabb mély csókot követelve ölelem magamhoz szorosan. Most rövidebb csókot kap, kicsit lazítok szorításomon is, és elhajolok tőle. Ingembe kapaszkodva próbálja megtartani magát, teljesen úgy néz ki, mintha magához akarna húzni, és ezt kihasználva újra letámadom, néha el-elválva tőle – Mh… nem fogom kibírni – suttogom halkan, rekedtes hangon, mire megrezzen, és lassan elkezd tolni.
- Craig… - halvány mosoly szerű szökik arcára, ahogy nekem is, mikor hátrébb lépek egyet.
- Jobb lesz, ha haza megyünk? Ezt akartad mondani? – kérdezem halkan, mire biccent, és elvigyorodom – Jó… hozzád vagy hozzám? – hirtelen rám emeli ködös szemeit, és meglepetten pislogva néz, majd ő is elmosolyodik.
- Én hozzánk, te hozzád… - feleli pimaszul, majd megint lepattan az asztalról, utána kapni sincs már időm, csak kuncogva kifut a teremből. Hehh… és még én vagyok a gonosz, amikor Ő hagy itt engem felajzva. Sóhajtok egy nagyot, és mosolyogva túrok tincseimbe, majd míg összeszedem saját holmimat, eltűnik nadrágomról a kis sátor… tökéletes.
~*~
Péntek estefelé, jelenleg nincs jobb dolgom, mint… a kocsimban ülni, és várni. Hah… már vagy ezer éve nem tapasztaltam ilyet. Legutoljára kamasz koromban „játszottam” ilyet.
Elfogadhattam volna Kyogou ajánlatát is a „dupla randi” címen, de egyáltalán nincs kedvem most hozzá. Nem… Majd esetleg, ha unalmasabb lesz a kedvem.
A kocsiból nem szállhatok ki, hisz nem láthatnak meg. Még szerencse, hogy már egy ideje elkezdett besötétedni, így még jobban fedve vagyok. Már látom amikor jön ki az ajtón, és a kocsit megpillantva ide is siet, már mosolyogva várom.
Becsapódik az ülésre, majd bezárja maga után az ajtót.
- Hova megyünk? – jön az első kérdés, de én csak ragadozó mosollyal hajolok felé, egy mohó csókot lopva. Ez hiányzott már a testemnek… Na meg elég sok minden, de most bepótolom.
Bekötöm övét, majd elhajolva tőle magamat is, és beindítom a motort.
- A szomszéd városba, egy menő szórakozóhelyre. Biztos vagyok benne, hogy nem jártál még arra – élveteg mosollyal figyelek rá, majd vissza az útra, és kikanyarodok az autóval.
