|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| narcisz | 2012. 02. 01. 23:21:47 | #18905 |
Karakter: Sheiki Mayama
Megjegyzés: A szexi tetováló művésznek
Igen, eljött a nagy nap. Mekkora egy marha vagyok, hisz utálom a tűket, félek tőlük. Talán ez az egyetlen amitől a leginkább tartok, és most itt állok, teljes valómban, egy tetováló szalon előtt, hogy életem legnagyobb bakiját elkövessem. Kellett nekem fogadnom, kellett nekem, olyan biztosra venni, hogy az idén is nyer az iskola focicsapata. Azok a marhák, hogy tudtak elhasalni? Mégis azt hiszem, én vagyok a marha, hogy belementem ebbe a marhaságba. Lában remeg és izzadok, mint kurva a templomban. Anyám ki fog csinálni, az már egyszer biztos, de ha nem teszem meg örök életemre rám ragasztják a gyáva jelzőt, azt pedig nem tudnám elviselni. Rengeteg buta gondolat kering a fejemben, pedig alapvetően nem vagyok buta, de most mégis csak ezekre tudok gondolni. Mi lesz, ha a tinta felszívódik az agyamba és meghülyülök tőle? Vagy esetlek még rosszabb és a tetováló pasas elszúrja a tetkót és valami elcseszett marhaságot kell, elviselnem a testemen egy életen át. Nagy levegőt veszek és megnyitom a kilincset, de akkor két haverom hangját hallom meg a hátam mögül.
- Mayama… Szia, csak eljöttünk megnézni, hogy tényleg megcsináltatod e. – feléjük fordulok és elengedem a kilincset.
- Kénytelen leszek, de megmondom a frankót, hogy lábrázást kapok még a gondolattól is. – felelem, mire elnevetik magukat. Hát igen, jó barátok, kiröhögik a félelmem. Jó persze alapvetően marhaság amitől félek, de akkor is, kicsit mellém állhatnának.
- Te mentél bele ebbe a marhasága… Szerintem még meggondolhatod magad. – magyarázza Kaname, mire Akasi csak vállat von.
- Nekem más a véleményem, ha már belementél csináld végig. – fejti ki.
- Jó, hogy mellettem álltok. Na induljunk… Bejöttök velem? – kérdezem kicsit reménykedve, hogy nem hagynak itt, ha már eljöttek idáig.
- Sajnálom, nem bírom az ilyen dolgokat. – mondja Kaname, miközben Akasihoz bújuk. Le sem tagadhatnák, hogy ki viseli a nadrágot a kapcsolatukban. Akasi meg mindenben mellette van, így maradok egyedül. Nagyot sóhajtok és elindulok, intek egyet nekik, majd újra nekiveselkedve nyitok be a szalonba.
- Jó napot. – köszönök illendően, mire egy biccentést kapok az egyik fazontól, aki háttal állva éppen egy pc-t akar bevarázsolni valaki nyelvébe. A látvány totál elborzaszt, főleg a hatalmas tű látványa, így inkább elfordítom tekintetem, hogy még látnom sem kell. Egy falra kezdek meredten nézni, ahol rengeteg tetoválás minta van kirakva. Szent ég, ezek közül kell választanom? Ezek mind olyan nagyok és brutálisak. Talán akad valami szolidabb is. Agyalok magamban, mikor egy férfi lép a hátam mögé.
- Megtetszett valamelyik? – kérdezi, mire riadtan fordulok felé és nekiütközöm mellkasának.
- Elnézést. – lépek kicsit arrébb és felnézve rá, kicsit lezizzenek a külseje miatt. Még életemben nem láttam embert, akin ennyi fém lett volna. Vajon a reptéren meddig tartana átjutnia a fémdetektoron? Mekkora marhaságokra tudok gondolni, de mikor meg vagyok rémülve, folyton ilyenekre gondolok. Megrázom a fejem és visszazökkentem magam a valóság rideg karmaiba, hisz egy tetoválásért jöttem és azt hiszem az emberem, pont előttem áll.
- Hát nem is tudom… Ezek itt elég vadak és nagyok… nekem inkább valami szolidabb és kisebb kellene, mondjuk olyan helyre ahol senki sem fogja látni, csak akinek megmutatom. – nézek rá, rémült tekintettel. Szemeim szinte könyörögnek, hogy segítsen, mert nem épp felkészülten jöttem ide.
- Egy elrejtett helyre mi? Nem úgy tűnsz, mint akli tetoválást akar csináltatni. Biztos vagy benne? – kérdezi, amire mit is mondhatnék.
- Jó, nem vagyok túl összeszedett, sőt nem is akarom igazán ezt a tetoválást, viszont fogadtam és vesztettem, így most meg kell tennem, amit egy férfinek meg kell tennie… - ezt a szöveget még magam sem hiszem el, de a férfi vállat von és elindul egy könyv felé, majd visszahozva kinyitja egy nagyon szép nonfiguratív rajznál.
- Ezt a feneked fölé? – kérdezi. Alaposan megnézem a rajzot és tényleg tetszik, így elmosolyodom és bólintok.
- Rendben, vágjunk bele… - veszek mély levegőt. A férfi bólint és beinvitál egy hátsó helyiségbe. Készségesen követem, és közben még egy pillantást vetek a másik fickóra.
- Vetkőzz…
- Vetkőzzek, és hol marad az előjáték? – kérdezem édes mosollyal az arcomon, de a pasas nem mosolyog vissza, nem veszi a poént. Remek egy karót nyelt gyászhuszár fogja összekaristolni a bőröm.
- Elnézést, mindig ilyen vagyok, ha ideges leszek. – próbálom menteni a menthetőt, és igyekszem megszabadulni a nadrágomtól. A férfi elkezd előkészülni, és kicseréli a tőt a gépbe, meg tintát és hasonló dolgokat rak bele. A tű látványától az ájulat kerülget.
- Nincs kisebb tű? – erre igen furán néz rám.
- Bocsi, nem szóltam. – helyesbítek és egy asztalra felfeküdve, azonnal ügyködni kezd rajtam. Nagyon fáj amit csinál, legalábbis nekem nagyon, de nem szólok egy szót sem. Ami gond, hogy ő sem az a beszédes, pedig most pár nyugtató szó jól esne. Alig 10 perc munka után a másik fickó is megjeleni, és leül velem szemben.
- Szia, ez az első tetkód? – kérdezi barátságosan.
- Igen, és baromira parázom.
- Ugyan nincs miért, Akashi barátom, csak nagyon ritkán hibázik. Mit is akartál a fenekedre tetováltatni, hogy bejárat? – nevet fel.
- Nagyon vicces, mondjuk a hátulról szereti jobban hangzik nem? – felelek, édes mosollyal az arcomon, amihez enyhe fintor párosul a fájdalom miatt.
- Az se rossz… - Egész jól elbeszélgetünk Ryuval, amíg a másik férfi dolgozik rajtam, és bár próbálok vele is kapcsolatba lépni, ő valahogy nem ezen a bolygón van, vagy legalábbis, nem akar beszélgetni velem. Mikor elkészül a tetkóval felöltözöm és kedvesen megköszönve kifizetem a munkáját. Alapjáraton tetszik a munkája, de nem tudom, hogyan is fogom még eladni odahaza. Csak abban reménykedhetek, hogy nem veszik észre. Nem esélyem sincs, hisz anyám a mai napig úgy csörtet be a fürdőbe, amíg én zuhanyozom, mintha átjáró ház lenne. Haza érve, azonnal a fürdőbe veszem az irányt. Nem csak azért, hogy alaposan megnézzem a tetkót, hanem mert ma este buliba megyek, valami új klubba, így fürdenem sem ártana. A zuhany alatt eszembe jut az a csávó, aki tele volt pc-kel. Alig lehetett kihúzni belőle néhány szót, miközben a másik srác közvetlen és barátságos volt. Pedig nekem, jó a meleg radarom, hisz én is az vagyok és egyértelmű volt, melyik a meleg, kettejük közt. Gondolataim próbálom elhessegetni, és a fürdésre koncentrálni. Szerencsémre, anyám most nem támad be, talán azért, mert bezártam az ajtót, de még csak nem is kopog, hogy be akar jönni, így kényelmesen el tudok készülni, és egy törcsibe csavarva rohanok be a szobámba felöltözni. Már így is késésben vagyok, de adni kell magamra. Egy nagyon dögös szerkót veszek föl, és elköszönve, drága családomtól, már ott is vannak értem a haverok. Persze azonnal a tetoválást akarja látni mindenki, és csak dicséretet kapok, hogy milyen jól néz ki. A klubba érve, azonnal egy bokszba ülünk és italt rendelünk magunknak. A hangulat, pillanatok alatt a tetőfokára hág, és kicsit sikerül be is csípnem, de épp csak szalonspiccesre és ettől csak többet nevetek, na meg beszélek. A nagy nevetgélés közben, meglátom azt a srácot, a tetoválót, amint a bárpultnál ücsörög. Azonnal odamegyek hozzá, mivel azért pont elég ital van bennem, hogy a gátlásaim, amik amúgy sincsenek, teljesen levetkőzzem.
- Szia… Rég láttalak…
- Szia… - feleli a szokásos rideg stílusában.
- A munkád agyon dicsérik… Már nem is bánom, hogy vesztettem a fogadáson… Köszönöm, még egyszer… Nincs kedved csatlakozni hozzánk? –a kérdezem kedvesen, mire egy csávó a másik oldaláról elém hajol.
- Szia… ki is vagy te tulajdonképpen? – kérdezi kissé fura stílusban, talán féltékeny.
- Ja bocs, nem vettem észre, hogy randin vagy… Amúgy a seggemre tetovált ma délután… - kuncogom.
- Nah, de akkor nem zavarok. Sok sikert… - kívánnék nekik sikert, de a partnere megfogja a kezem és visszahúz.
- Én szívesen csatlakoznék, ez a csávó meg sem szólal, és ha igen akkor is csak dünnyög. – panaszkodik, mire végig nézek Akashin és kiveszem a kezem a másik kezéből.
- Szemétség ilyet mondani… most már azért sem hagyom itt egy ilyen kényeskedő csávónak mint te… Akashi, egy igazi művész és nem kötelező randizni vele, de ha már eljöttél, akkor illene jó pofát vágni hozzá. Amúgy meg szerintem mindig ilyen, ezt akkor is észrevehetted volna, mikor kikezdtél vele, mert szinte biztos vagyok benne, hogy te voltál a kezdeményező fél és nem ő… - megfogom a kezét, és elhúzom onnan a tánctérre és átkarolva nyakát sexin táncolni kezdek előtte. Persze magasabb nálam jóval, így csak a csípőm ringatom, de még ez is bőven elég sexi látvány ahhoz, hogy bárki bekívánjon. Nem beszélgetek, hisz tudom, nagyjából fölösleges, most csak próbálom, kicsit jobb kedvre deríteni, hogy ne vágjon olyan arcot, mint akinek a világ fájdalma van a nyakán.
|
| darkrukia | 2011. 12. 07. 21:50:08 | #18029 |
Karakter: Kim Yousei
Megjegyzés: (Glamnak)
Utlólag is Boldog Mikulást :)
A hálóban szép lassan eltűnteti minden feleslegessé vált ruhadarabom, majd magát is megszabadítja a felsőtől. Ledünt az ágyra és kezeimre simítja tenyerét. Mit csinál? Amint rájövök mit tervez, már késő. Kikötöz az ágyához a nyakkendőjével és gondoszan elvigyorodik. Grrr...
- Hogy te... mekkora szemét vagy! – nyögöm ki nehezen, mire nevetni kezd és ágyékom fölé telepszik.
- Nem édesem. Csak nem vagyok hülye. Volt már dolgom makacsabbakkal is. - Mosolyától kiráz a hideg. Közel hajolva megcsókol, olyan hévvel, hogy alig tudom kergetni nyelvét számban. Le fogom harapni egyszer, az tuti.
Ujjai kincsemre kulcsolódnak, amit el is kezd kínozni marka mozgásával. Nyögök és sóhajtozok, alig van levegőm. Folyamatos figyelmétől csak pirosabb lesz az arcom.
- Lássuk szopni hogy tudsz…
Fölém térdel és számba adja farkát, majd mozogni kezd, ahogy ajkaimmal és nyelvemmel kényeztetem.
- Ó édesem te tudsz valamit… - nyögi, miközben fejét hátraejti.
Visszamászik kincsemhez, közbe hallom, ahogy felgyorsult lélegzése. Hasam kezdi elhalmozni csókokkal, mikor farkamhoz ér, szájába vesz én meg hangosan nyögök fel. Csak megnyalintja párszor, de ettől is majdnem csillagokat látok. Aztán lábaim közé csúszik és egy forró csók kíséretével, belémhatol. Hangosan nyögök ajkai közé, ahogy egyre gyorsabban mozog bennem. Már remegek az elfolytott vágytól, mikoris megmarkol és ingerelni kezd. Próbálom kiszabadítani a kezem, ahogy megajándékozom hátát néhány karmolással, de nemigen sikerül. Gyorsabban mozog bennem, aztán hajmba markol. Végre elengedi ajkaimat, én meg levegőért kapkodva, nyögdécselni kezdek: - Elég… engedj… el!
- Nem. – Határozott határozott hangjától kissé morcos leszek, de mikor belémlöveli forró magját, már nem is ellenkezek, csakhogy ő kihátrál belőlem és csak nézi, ahogy szenvedek itt kikötözve. Még van képe mosolyogni!
- Azt hitted átbaszhatsz mi? – kérdi, de nem válaszolok. Szépen kivárom, amig eloldoz.
- Egy szemétlása vagy! Gyűlöllek, tudd meg!
- Az sosem baj. Csak azt kapod, amit kiprovokáltál. – Suttog a fülembe. Chcc…
- Akkor is egy szemétláda vagy!
- Ó kis hisztis. Nah gyere, zuhanyozzunk le. – Kézen fog és a fürdőbe vezet. A zuhanyzóban állva, megengedi a melegvizet. – Megmossalak? – kérdi, aztán átkarol hátulról, mivel hátat fordítottam neki.
- Nem. Hagyj békén.
- Ne duzzogj. Felizgatsz vele. – Belecsókol nyakamba, amitől én megborzongok. Még az hiányzik nekem. – Sok szex lesz még a közeljövőben, jobb, ha edzett vagy. Holnap dolgozol? – kérdi és nem hagyja abba nyakam támadását. Nem tudom, honnan tudja, hogy az a gyengepontom, de megbolondít ezzel!
- Aha. – Hangomban azért makacskodok még.
- Mikortól?
- Nyolctól.
- Rendben. Megyek veled. Megvárlak – sóhajtok fel.
Zuhi után ágyba esünk, de szerencsére aludni.
***
Reggel elég korán, magamtól kelek. Érzem, ahogy egy meleg test simul hozzám. Odabújok mellé, mert fázom, lábaim surolják a puha combokat. Hmm… vajon ki lehet mellettem? Megnézi még nincs erőm, szóval inkább ujjaim csúsztatom fel hasától az arcáig, majd beletúrok a hajába. Ahogy meghallom a mellettem fekvő sóhaját, azonnal rájövök, ki is van mellettem. Elhúzódnék, de fenekemtől fogva húz magához szorosan. Lábam még mindig combján pihen.
- Jó reggelt, cicus! – csókol bele nyakamba, mire engem kiráz a hideg. Grr… de utálom, hogy ez így hat rám.
- Mennem kell. – Jelntem ki és mostmár tényleg kipattanok karjaiból.
- Hová ilyen sieről reggelibe? – kérdi, miközben fél karján megtámasztja fejét.
- Suliba, mégis mit gondolsz, hova máshova? – csattanok fel morcosan, mire megragadva karomat, visszahúz maga mellé és ajkaimre tapad pár percre.
Kicsit bódultan nézek fel rá, mikor elszakad tőlem, de ő csak vigyorogva csap bele fenekembe.
- Jobb lesz, ha készülődsz, mert elkésel – kuncog fel.
Durcásan megyek a fürdőbe és letusolva magamra kapom ruháim. Mikormeg kiérek, egy mellkasba botlok.
- Csak nem készültél valahova? – kérdem ártatlanul, aztánkislisszanok előle és az ajtónál is vagyok.
***
Tesi órán futunk, mint az állat. Már szédülök a sok k9rtől, amit lefutottam.
- Többet soha nem fogok jobbra állni bal helyett – morog mellettem kifulladva az egyik osztálytársam.
- Nyugi, Izumi, legalább megtanulod melyik-melyik – kuncogok fel.
- Te miért is futsz?
- Pofonvágtam a tesitanárt, mikor belecsapott a fenekembe – szisszenek fel, mintha még mindig érezném.
Izumi felnevet és én ezért a tettéért nem is szólok hozzá, csak morcosan teszem a köröket mellette. De egy pillanatra muszáj megállnom, már szédülök.
- Jól vagy? – kérdi a szöszi, mire csak nemet intek, aztán már csak sötétséget érzékelek magam körül.
Szemeim felnyitva, fehét plafonnal találkozom. Szervusz, kedves mennyezet, szabadna tudom, melyik teremhez tartozol? Aham, köszönöm. Sóval a gyengélkedőn vagyok. De hogy kerültem ide?
Mintegy animében, pontosan akkor tűnik fel egy fehérköpenyes cicababa. Blee… de utálom az ilyen nőket.
- Kim, hát magadhoz tértél? Hogy érzed magad? – Nem, még alszom, és mellesleg soha jobban nem voltam ilyen szarul.
- Fáj a fejem, fáj a hasam, fáj a lábam! ‘asszem izomlázam van… - panaszkodom, mire a nő felnevet, aztán elkomolyodik.
- Ettél te ma valamit?
- Ööö… nem.
- És tegnap?
- Hát… egy szendvicset – nyögöm ki.
- Volt ma estére terved?
- Igen – válaszolok értetlenül.
- Hát, azt lemondhatod, mert itt maradsz és addig eszel, amig vissza nem jön a színed.
Pompás!
A dokinéni elmegy és idead egy tábla csokit. Cukormentes, de azért fincsi.
Előkapom a telefonomat zsebemből és felhívom Yusuket.
- Igen?
- Kim vagyok… Csak azt akarom mondani, hogy ma nem megyek be dolgozni, túl sok aházim, tanulnom is kell. Bocsi. Chuu! – hazudom, aztán kinyomom. Nem szükséges tudnia, mi bajom, nem a pasim!
|
| Glam | 2011. 11. 13. 15:45:01 | #17712 |
Karakter: Nigarashi Yusuke
Megjegyzés: Kiának~
Ahogy kocsikázunk hazafele, úgy néha rápillantok. De csöndben van! Biztos megsértődött a kicsike. Fogadjunk valami turpisságra szánta el magát… kis rafinált. Majd móresre tanítalak. Bemegyünk a házba, felkapcsolom a villanyt, mely kissé zavarja a szemét, de nem sokáig. Becsukom az ajtót, majd hozzám simul hátulról. Ó, hát ez a nagy terved? Elintézteted magad aztán csá, mi? Édes kis drágám, ennyire könnyelmű nem vagyok. Hát, de azért menjünk bele a játékába, majd rádöbben. Megfordulok, vigyorral arcomon, majd fenekére markolok. Jó izmos segge van, látszik, hogy táncol. Kezeit nyakam köré kulcsolja.
-Hmm…. De türelmetlen vagy, pedig nemrég még sztrájkoltál. –mondom, majd nyakához hajolok és finoman csókolgatni kezdem. Felnyög. Istenem, ezek a nyögések… imádom.
-Az akkor volt, mostmeg most van és téged akarlak. Most! –a végét szinte suttogja fülembe, melyet meg is harap. Felsóhajtok. A francba, akárhogy is, ez nagyon jó. Félmosolyra húzom számat.
-De kéjenc vagy. –végigjáratom kezem a nadrágján keresztül bejáratán. Elvörösödik. Na látod, tudom én, mi megy itt. Ráhajolok, megcsókolni készülöm, ekkor ujját odateszi ajkaimra.
-Ne csókolj meg. Kíváncsi vagyok meddig bírod az nélkül. –mondja, majd huncut, szinte kissé gyerekes mosolyra vált, és megmarkol. Ó babám, nyugi benned lesz az pár perc múlva…
-Hol van a hálószobád, édes? –kérdi ártatlan pislogással. Kezét megfogom, majd bevezetem a helységbe. Tudom, mit tervez, de nem hagyom annyiban. Bent lassan lehúzok róla minden ruhadarabot felülről, majd az ágyra lököm és a nadrágja meg az alsógatyája is eltűnik. Leveszem magamról a felsőm, majd az ágyon egyenesbe fektetem. Nem érti, ez mire volt jó, ám ekkor jön a csavar: leveszem az ágy szélére dobott fehér selyem nyakkendőmet és elkapom két kezét. Kicsit megdermedt. Erre nem számított. Kikötözöm az ágytámlához, még jó, hogy vasrácsos. Igazi alvilági mosolyra húzom a számat.
-Hogy te… mekkora szemét vagy! –nyögi nehezen. Elkezdek nevetni, majd ágyékra fölé térdelek.
-Nem édesem. Csak nem vagyok hülye. Volt már dolgom makacsabbakkal is. –mosolygom, majd lehajolok hozzá, és megcsókolom. Most szabadon járhat a nyelvem a szájában, nem foghat vissza. Semmi, az égvilágon semmi. Kezemmel megmarkolom már ágaskodó szerszámát és mozgatni kezem markomat rajta. Föl-le… monoton mozdulatok sora. Felnyög, a levegőt nehezen veszi. Folyamatosan figyelem.
-Lássuk szopni hogy tudsz… -elmosolyodom, majd fölé térdelek, és szájába adom ékességem. Lassan mozogni kezdek, úgy hümmög.
-Ó édesem te tudsz valamit… -nyögöm, közben hátrahajtom a fejem. Most megkapja a büntetését amiért át akart baszni. Végülis lekászálódom róla, vissza egészen az ágyékához. Nehezen veszem a levegőt, annyira jó volt! Ahh, édesem enyém vagy, kész. Csak hogy ne érezze magát annyira kihasználva, elkezdem a hasát csókolgatni, majd ágaskodó farkánál megállok, és számba veszem. Hangosan felnyög. Nyalok rajta egy-kettőt, majd elengedem. Becsúszok két lába közé, számat az övére tapasztom, és belehatolok. Belenyög a számba. Ahh, de jó benned lenni. Vonaglok benne még, egyre gyorsabban, határozott lökésekkel, és érzem, ahogy szenved. Megint farkára markolok, és ingerelni kezdem. Élvezi, tudom, érzem rajta. A nyakkendőm megfeszül, annyira próbál elszabadulni. Nem mész sehová kincsem… előlem nincs menekvésed. De ha mégis elszakítanád… azért keservesen meglakolsz, az a kedvenc nyakkendőm. Tovább vonaglok benne, mikor elengedem, és hajába markolok. Kis idő múltán, ahogy száját elengedem, levegőért kapkodva nyögdécseli:
-Elég… engedj… el! –mondja dacolva saját vágyaival. Ez mégjobban feltüzel.
-Nem. –felelem határozottan, majd beleélvezek… megint. Imádom őt, egyszerűen imádom! Kikászálódok belőle, majd szenvedéssel teli tekintetét figyelem. Elmosolyodok.
-Azthitted átbaszhatsz mi? –kérdem tőle. Nehezen válaszol, közben eloldozom.
-Egy szemétláda vagy! Gyűlöllek, tudd meg!
-Az sosem baj. –felelem, mosollyal az arcomon. –Csak azt kaptad, amit kiprovokáltál. –suttogom fülébe.
-Akkor is egy szemétláda vagy!
-Ó, kis hisztis. Nah, gyere, zuhanyozzunk le. –megfogom a kezét, majd kivezetem a fürdőbe. Ráengedem a zuhanyzóban állva a melegvizet, meg persze magamra is.
-Megmossalak? –kérdem. Átkarolom hátulról, nekem hátat fordít.
-Nem. Hagyj békén. –feleli.
-Ne duzzogj. Felizgatsz vele. –nyakába csókolok. Lassan megint megmerevedek. –Sok szex lesz még a közeljövőben, jobb, ha edzett vagy. Holnap dolgozol? –kérdem még egy-két nyakára engedett csók közben.
-Aha. –feleli makacsul.
-Mikortól?
-Nyolctól.
-Rendben. Megyek veled. Megvárlak. –sóhajt. Lezuhanyzunk, majd visszafekszünk az ágyba, de már aludni.
|
| darkrukia | 2011. 11. 10. 19:24:24 | #17678 |
Karakter: Kim Yousei
Megjegyzés: (Glamnak)
Minden makacsságom ellenére ő elémlép és kézenfogva a VIP részlegre vezet.
- Először is Kim... mit innál? – kérdi mosolyogva.
- Nem iszom alkoholt. Narancslevet kérek – vágom rá, mire hozat mindkettőnknek amit kértünk. Iszogatni kezdi italát, engem méregetve.
- Nem akarsz kicsit beszélni nekem magadról? Úgy hallottam, nagy csevegős vagy.
- Tudodmit? Térjünk a lényegre, ha már „megvettél” – mondom. Nem sokat gondolkozik, azonnal ölébe húz lovagló ülésbe és ingem kezdi el kigombolni.
- Ennyire sietős? Nyugalom édes, az egész heted az enyém. Tudod, elég maximalista vagyok. Így hát, egy hétig nem kerülsz más karmai közé. Nem hagyom. – belecsókol nyakamba, mire kiráz a hideg. Egyből gyengepontomra, ez nem volt szép, drága. Végül lekerül rólam a zing és az ő keze máris kincsemre markol. Beleborzongok az érzésre.
- Élvezed? – kérdi és leveszi saját pólóját.
- Nem… - vágom rá egyből.
Mindkettőnk nadrágját lejebb húzza és bejáratom kezdi ingerelni, mire felnyögök. Megcsókol és nyelvét számba dugja. Szívesen leharapom, ha szeretné. De mivel remek érzés, még viszonzom is csókjait. Kihasználva bódulatom, teljes valójával hatol belém, mire szájába nyögök kissé magasabb hangon. Annyira forró, teljesen kitőlt, még nem éreztem ilyet. Akaratlanul is megvonaglik párszor testem. Combomra szorítja tenyerét és ujjaival hajamba mar. Csípőmet mozgatva vonaglok, néha ő is lök párat, mire apró nyögések sorozata szökik ki torkomon. Érzem, ahogy belémélvez, forró magja kitölt. Lehúz magáról és szemebenéz, aztán visszarángassa rám a ruháimat.
- Gyere cica – mondja és húz magával.
Kocsival megyünk egy házhoz, gondolom az övé. Egy úton hallgatok. Nincs az a pénz, amiért beszélgetést kezdeményezek vele. Az a tervem, hogy ha lásssa, hogy velem nem ér el semmit, akkor majd meun. Csak egy pici, jobban mondva átlagos méretű problémám van, ami ott lapul a gatyámban. Tehát, két esélyem van, vagy elcsábítom és leápoltatom magam vele, vagy amint kiszállunk az autóból elfutok. Végül az elsőt választom. Bemegyünk a házba és felkapcsolódik a villany is, ami kicsit zavarja a szemem, de most már okés.
Bezáródik az ajtó, amit jelként fogadva simulok hozzá hátulról felsőtestemmel. Vigyorogva megfordul és a fenekembe markol. Felnyögök és auromatikusan a nyakára kulcsolom a kezem.
- Hmm…. De türelmetlen vagy, pedig nemrég még sztájkoltál. – Vigyorog rá és nyakamhoz hajolva ízlelget, amivel apró nyögéseket vált ki belőlem.
- Az akkor volt, mostmeg most van és téged akarlak. Most! – a végét már a fülébe suttogom, ahol meg is harapom, kicsalva belőle egy sóhajt.
- De kéjenc vagy – szexis félmosollyal az arcán simít végig bejáratomon gatyán keresztül, amire akaratlanul is elpirulok. Hajolna ajkaimra, de egy ujjammal tartom távolt. Kérdőn néz rám.
- Ne csókolj meg. Kíváncsi vagyok meddig bírod az nélkül. – Egy huncut vigyorral az arcomon markolok bele már félkész állapotban lévő ékességébe, ami a kezem parancsának engedelmeskedve, már harcikészenlétbe merevíti magát. Ezt szeretem.
- Hol van a hálószobád, édes? – kérdem ártatlanul pislogva.
Amikor kézenfogva húz maga után, érzem már, hogy nyert ügyem van.
|
| Glam | 2011. 10. 16. 11:56:52 | #17296 |
Karakter: Nigarashi Yusuke
Megjegyzés: Kiámnak.~
A főnökkel beszélek, mire a kissrác beesik. Köszön.
-Konbanwa, Omonaru!
-Áá, Kim, örülök, hogy itt vagy. Bizonyára emlékszel az úrra. –mondja a főnöke és rám mutat.
-Bocsánat, de nem szoktam személyit kérni a vendégeimtől, az a biztonságiak dolga. –mondja cinikusan. Kis édes, majd móresre tanítom.
-Értem. Hát akkor bemutatom neked Nigarashi Yusukét, személyes jó barátom és az ügyészünk. –a főnökre rögtön hízeleg. Elvigyorodom.
-Kim Yousei vagyok. –vágja rá. Kezet nyújtok de elfintorodik, így visszahúzom.
Sóhajtok, majd rákezdem:
-Szeretnélek… -félbeszakít.
-...megvenni. Tudom, de nem vagyok eladó. – vágja közbe, mire kap egy „fegyelmezd magad” pillantást drága a főnökétől.
-Cukorfalat, figyelj! Amíg itt mozgatód a csinos hátsód, addig én mondom meg, mit csinálsz! –mondja a főnök, mire ő fúj egyet morcos képpel. Kis édes, macskának is elmehetne. Megbeszéljük az árát, én lecsengetem, és kezet fogunk. Felé fordulok. Látszólag makacskodik. Odalépek hozzá, majd megfogom a kezét is levezetem. A bár VIP részlegébe ülünk be.
-Először is Kim… -kezdek bele mosolyogva, -mit innál?
-Nem iszom alkoholt. –vágja rá flegmán. –Narancslevet kérek. –hozatok neki narancslevet, magamnak egy Bacardit. Inni kezdem, közben őt figyelem.
-Nem akarsz kicsit beszélni nekem magadról? Úgy hallottam, nagy csevegős vagy. –mosolygok. Visszaszól.
-Tudodmit? Térjünk a lényegre, ha már „megvettél.” –mondja. Odahúzom magamhoz, az ölemben ül. Najó, térdel. Elkezdem kigombolni a falatnyi inget.
-Ennyire sietős? Nyugalom édes, az egész heted az enyém. –vigyorgok –Tudod, elég maximalista vagyok. Így hát, egy hétig nem kerülsz más karmai közé. Nem hagyom. –megcsókolom a nyakát, majd tovább gombolom az ingjét, végül leveszem róla. Farkára markolok. Hmm… szép. Beleborzong.
-Élvezed? –kérdem, majd elengedem és leveszem a felsőm.
-Nem… -válaszolja dacosan. Ó nem kincsem? Megbánod a válaszod. Lejjebb húzom a falatnyi nadrágját, majd az enyémet is. Lassan a bejáratát kezdem ingerelni. Felnyög. Megcsókolom, nyelvemet a szájába nyomom. Nem tud mást tenni, visszacsókol. Belehatolok. Felnyög, egyre hangosabban. Óvatos leszek, nem akarok ártani neki. Lassan vonaglani kezd rajtam. Mégiscsak élvezi. Nem engedem el. Megszorítom a combját egyik kezemmel, a másikkal pedig hajába markolok, Tovább vonaglik rajtam, egyszer-egyszer lökök rajta egyet. Nem hagyom annyiban. Lassan vége az egésznek, elmegyek. Ahh, micsoda mennyei érzés! Lehúzom magamról majd szemébe nézek. Nadrágját visszahúzom, ingjét begombolom.
-Gyere cica. –elviszem magammal. Beülünk a kocsiba, és a lakásomra megyünk.
|
| darkrukia | 2011. 10. 15. 11:09:08 | #17276 |
Karakter: Kim Yousei
Megjegyzés: (Glamnak)
Épp egy pohár narancslé mellett beszélgetek a pultossal, mikor... Na jó, csak én beszélek, de néha közbeszól ő is. Ha jobban meggondolom, akkor csak feltartóztatom, de úúúgy unatkozom... Szóval ott tartottam, hogy mikor... Mikor a főnök cicája szól, hogy meló van. Sóhajtva lépdelek a VIP részleghez, aztán belépek a megadott szpobába. Vendégem a velem szemben lévő kanapén űl, finom pezsgőt kortyolgatva. Amint jobban megnézem megítélem, hogy egész helyes. Rozsdabarna kócos tincsei vannak és ibolyaszín csábító pillantása, amellyel minden mozdulatomat kiéhezett vadként figyeli. Jah igen, időközben persze nekiláttal táncolni, tingatózni az épp felcsendülő zenére. De egy óra után vége a mulatásnak. Odasétálok vendégemhez és a füléhez hajolok.
- Sajnálom... de vége. Ennyit tudtam nyújtani. – Ezzel kisétálok és visszatérek a narancslém mellé.
Újabb vendég érkezett és hátravonulva szórakoztatom őt is táncommal, mikor az egyik biztonsági őr belép.
- Kim, a főnök hivat. Úgy tűnik megtetszett a popsid valamelyik ügyfélnek. – Hát szívem, az nyalóka, mert én nem vagyok eladó.
- Megyek, van 10 percem még.
- A tested mozogjon, ne a szád, csinibaba – szól a fotelben terpeszkedő férfi is.
- Kint megvárlak.
~*~
Pihegve, kipirosodott arccal lépek be az igazgató irodájába.
- Konbanwa, Omonaru!
- Áá, Kim, örülök, hogy itt vagy. Bizonyára emlékszel az úrra.
- Bocsánat, de nem szoktam személyit kérni a vendégeimtől, az a biztonságiak dolga.
- Értem. Hát akkor bemutatom neked Nigarashi Yusukét, személyes jó barátom és az ügészünk. – A főnök átkapcsolt talpnyaló stílusra.
- Kim Yousei vagyok – mondom, de mikor kezét nyújtja kicsit elfintorodom. Tudom, hogy lányos, de életemben nem fogtam kezet senkivel.
Sóhajt, majd belekezd: - Szeretnélek...
- ...megvenni. Tudom, de nem vagyok eladó. – vágok közbe, mire kapok egy „fegyelmezd magad” pillantást drága onomarumtól.
- Cukorfalat, figyelj! Amíg itt mozgatód a csinos hátsód, addig én mondom meg, mit csinálsz! – Erre csak fújok egyet morcosan.
Amíg megbeszélik az „áram”, én felfújt arccal fészkelődök egy székbe. Mi vagyok én? Valami árucikk? Ezek szerint...
Mikor felállnak és kezet fognak a rozsdabarna hajú férfi felém fordul és tekintetével hivogat. Azt ne higyje, hogy önként és dalolva fogok majd a karjaiba repülni. Tuti, hogy arra játszik.
|
| Glam | 2011. 09. 30. 17:08:19 | #17021 |
Karakter: Nigarashi Yusuke
Megjegyzés: Kiámnak.~
Chh… imádom az ilyen napokat. Az ilyen napokat, mikor így összejön minden. Pont ma kellett ennek a fafejnek kirúgnia… pedig előző hónapban léptetett elő. Főügyészség… egy hónapig. Szép. –morgom. Na, lényegtelen. Nem is fájna ennyire, de mostmár nincs is kinek a vállán kipihennem magam… Shiru is most hagyott el. Legalább mondta volna meg, hogy más kell neki… Istenem, jöhet még mára valami? Persze, mindjárt a fejemre szakad az ég, vagy valami biztos történik, de most vagyok abban az állapotban, hogy nem bánom. A halántékom lüktet, fáradt vagyok, és még jön a többi mellé. Először hazamegyek, le akarom dobálni a gúnyáimat. Ahogy hazaérek a kis albérletembe, ez meg is történik. Ledobom a zakómat a fekete, kopott kanapéra, majd haloványan elmosolyodok. A macskám morogva, álmosan mászik ki a „rongy” alól, majd a zöld szemeit rám mereszti, mintha csak egy királytól bitoroltam volna el a trónját. Megsimogatom, így éles tekintete meglágyul, és morgása kellemes dorombolásba megy át. A fürdő felé ledobom a felsőmet a földre, majd a fürdőszobában levetkőzök, és beállok a zuhany alá. Magamra engedem a vizet, mely először hűs, majd kellemesen meleggé válik. Ahogy áztatom magam, kezd a fejem is kitisztulni, majd lassan nyugodttá válok. Elzárom a csapot, majd kimegyek. A hálóba sétálok, és felöltözök. Indulásra készen állok, de előtte még megetetem a macsekot, majd indulok. Kint az utcán még kellemes idő van, habár már eléggé sötétedik. Ma este szórakozni akarok. Lemegyek a ház alatti parkolóba, majd kiállok a fekete kocsimmal. Régi darab, de igen elegáns. Kihajtok, majd körülnézek az utcán. Hova is mehetnék…? Nyílt egy új, valami host klub, megyek megnézem azt. Útközben bekapcsolom a rádiót, addigis hallgatok valamit. Ahogy hajtok, így lehúzom az ablakot, és kezd kissé tisztulni a fejem. Útközben nézem a fények váltakozását, a színes klubok feliratát, meg minden számomra szinte érdektelennek tűnő dolgot. Holnap elkezdek megint munkát nézni, de a ma este legyen az enyém. Úgyis van még pénz a számlámon, majd ha nagyon szorult helyzetben vagyok, legföljebb feloldom a lekötésem. Kicsit elkalandoztam, így elég nehezen vettem be egy kanyart. Na jó, térj vissza magadhoz, ember! Megtalálom a helyet. Hangulatos kivilágítás, ennek a placcnak a kivitelezési engedélyét is én írtam alá. Elmosolyodok, majd leparkolok a kocsimmal, és belépek. Beljebb megyek, majd szétnézek. Mindenhol táncosok, nem is akármilyenek, a bárpultos is helyes… odasétálok a pulthoz, és leülök. Jó magas szék. Lila szemeimet rámeresztem, látszólag meg is lepődött rajtuk.
-Mit adhatok? –kérdezi. Tetszik a hangja.
-Egy Martinit legyen szíves… -mondom neki.
-Szárazon? –kérdi.
-Igen.
-Rázva vagy keverve?
-Mindegy. –erre előkapja shakert, összeállítja, és felrázza, majd elém tölti egy pohárba. Elveszem tőle, majd leülök egy székre a táncosok elé. Hamar megunom, így másra vetem a tekintetem. Egy díszített ajtó, rajta egy felirat: VIP részleg. Elmosolyodom. Ez kell nekem… odamegyek, és megmondom, hogy be akarok menni oda. Elkérik az árát, majd belépek. Szép hely. Kapok egy külön részleget, leülök a kanapéra, hoznak egy üveg pezsgőt. Öntenek. Áhh, tisztelet… elmosolyodom, majd elmélyülten figyelem a kijött táncosomat… csinos… nagyon csinos. Egészen megkívántam. A szőke haja tincsekben lóg le, melynek most kellemes árnyalata van a fények miatt. Teste nem épp kidolgozott, inkább szálkás. Igazán szexi… ahogy rám veti a tekintetét… a barna szemei is hibátlanok. Ő kell nekem… kb. egy óra telik el, mikor odajön és a fülembe súgja:
-Sajnálom… de vége. Ennyit tudtam nyújtani. –ennyit aranyom? Ennél többre kellesz. Elsétál. Kimegyek, majd bejelentem az ott állónak.
-A főnökkel akarok beszélni. –mondom határozottan.
-Elnézést uram, de a főnök… -kezdi, de félbe szakítom.
-Nem érdekel. Hívd ide, én adtam engedélyt erre a kócerájra, be is zárathatom! –mondom ingerültebb hangnemmel. Vörös fejjel elmegy, majd pár perc múlva a tulaj jön elém. Látszólag megismer, így már kérdezi is.
-Miben segíthetek?
-Kaptam a VIP részlegben egy táncost. Szőkésbarna haj, barna szemek, jó mozgás.
-Áá, igen, tudom kire gondol. –mondja. –Ő Kim. Kim Yousei. Sokan odavannak érte, ezért teszem őt VIP részlegbe. Elég borsos ára van, de…
-Nem érdekel. –vágok a szavába. –Ő kell. Pont.
-Rendben. A részleteket beszéljük meg az irodámban. –int az egyik gorillájának. Ő biztos a kissrácért megy, mi pedig megyünk az irodába…
|
|
