Megint késve indulok el otthonról de még csengő előtt toppanok be. Mekkora jó vagyok! Leülök új barátnőm mellé, Cameron mellé és csókkal köszönök neki, mire pofán küld..ezt miért is? Mire jó pofán vágni így kora reggel?
- Majd ha meg beszéltünk mindent akkor esetleg megcsókolhatsz… - mit kell megbeszélni? Nem értem …de bejön a tanár inkábbnem mondok semmit, így is elég szarul állok angolból.
Ebédig szinte kerüljük egymást, de még mindig nem értem. Aztán tálcámmal a kezemben kimegyek hozzá az udvarra, hogy „megbeszéljük a dolgokat”, de nem vágom mi olyan érthetetlen számára. Szerintem egyértelmű, hogy nem vagyok közömbös számára és ezt a tegnapi smár is bizonyítja. Ha nem érdekelném, nem hagyta volna…ennyi!
-Nem értem ezen mi megbeszélni való van. - leülök mellé, és figyelmesen váromválaszt.
-Szerintem van mit megbeszélni. Egy csók semmit nem jelent akkor ha minden buliban más lánnyal smárolsz. És ez még sem jelenti azt hogy jártok. – ohh értem.
-De ez nem egy buli volt. És nem csak egy csókról van szó baby……részemről ez kicsit több…
-Csak tudni szerettem volna mennyire gondolod komolyan… - lehajtja fejét egy sóhaj kíséretében.
-Már megint butaságokon törted azt az okos fejedet? – mosolyogva magam felé fordítom arcát…
-Inkább nézel ki: „ Fogadjunk hogy megdugom a csajt”-nak mint „hősszerelmesnek” – jó érv.
-Van benne valami…próbálom oldani a hangulatot és próbálok viccelni, de komolyan veszi - Nyugi szivi…a fogadásos szarság nem az én asztalom. – nyugtatom kicsit - Anélkül is megkapok akárkit…a másik meg hogy nem tudunk. –vigyorgok rá…most már igazán megnyugodhatna…
-Akárkit mi? – hmm….miért mosolyog így?
-Aha.
-Oké. – feláll és elmegy. Mi a fasz?
-Hé! Cameron várj. – spurizok utána és átölelem - Téged pont azért akarlak mert kihívást jelentesz. Csak így van értelme baby…
Megcsókolom az udvar közepén, had lássa mindenki, hogy melyik az a csaj, akivel még csak ne is fantáziálgassanak. Hajamba túrva, már amennyire bele tud túrni, csókol vissza. Hmm…finom. Ugye hogy megszerzem magamnak azt ami kell!? Aztán kicsi fájdalmat érzek Aztán kicsi fájdalmat érzek ajkamban…megharapott…és nevetve elszalad.
-Hé, ez nem ér. Ez fájt.
-Megérdemelted. Ne légy telhetetlen.
Persze elkapom, előlem nem menekül ilyen könnyen, és mikor megcsókolnám megszólal a csengő. Na ezt már nem hiszem el! Megfogom a kezét, felkapjuk a cuccainkat és visszamegyünk az épületbe. Pff…ezt a sok bamba lófaszt….mindenki úgy bámul, mintha UFO-k lennénk.
Leülünk a padba, azt se tudom milyen óra van, mert jobb elfoglaltságom is akad, mint odafigyelni.
Közelebb húzódok Cameronhoz, mondván nincs könyvem. Átkarolom és megpuszilom, mire leszedi magáról a kezemet. Felhúzom egyik szemöldökömet mosolyogva és a combján landol a kezem, és elkezdem simogatni egyre feljebb.
-CJ…ne már, inkább figyelj oda! – suttogja miközben megfogja a kezemet.
-Tökre odafigyelek… - vigyorgok rá…
-A tanárra gondoltam.
-Ja, hogy úgy…oké, igyekszem. – vigyorgok tovább, és mozdítanám a kezemet, de nem hagyja, inkább összefonja ujjainkat.
Jól van na, feladom, de akkor se figyelek az órára, nagyon leköt Cameron és az, hogy a többi csaj mekkorát koppant! Hehehe…
Szegényt a nap folyamán egyik órán sem hagyom, amiért minden szünetben meg is kapom a lecseszést, de nem izgat…
Mikor vége az utolsó órának is a srácok már az ajtóban várnak és csak most esik le, hogy edzés van. Basszus…egész már terveim voltak…
-Ráérsz ma délután? Megcsinálhatnánk angolra a házit. – fordul felém mosolyogva.
-Hát baby engem már várnak a haverok – bökök az ajtó felé – edzésem lesz.
-Áhh értem… - fordul el csalódottan…ajjj…
-De utána ráérek.
-Később táncom lesz. – mondja durcásan.
-És utána?
-Utána már késő lesz és aludnék… - jujj de morci valaki…
-Ne csináld már! Mikor először voltam nálad, az a táncod után volt. – vonom fel szemöldököm… - tehát érted megyek és hazaviszlek, aztán… - ránézek és bnyomok egy Colgate reklámos csábos vigyort.
-Tanulunk! – fejezi be a mondatomat.
-Persze én is arra gondoltam. – adok arcára egy puszit – De most már mennem kel! – és már mennék is, de megszorítja a kezemet.
Visszafordulok értetlenül, aztán leesik, hogy nem köszöntem el. Átölelem derekát és megcsókolom. Mikor elszakadunk egymástól kicsit lassan emeli fel pilláit. Csak nem jó volt!? Hehe…
-Akkor tánc után. Szia baby. – és spuri van a spanokka kosárra.
Úgy fel vagyok pörögve, mint egy búgócsiga. Klappol miden, pöpec az egész edzés. Az edző le van taglózva, állítólag még sose voltam ilyen jó. Nah persze…egy csel, két csel, kosár és ezzel vége is az edzésnek. Faszául leizzadtam, elmegyünk fürdeni, közbe osztják az észt, hogy Cameron nem hozzám való, stb. Pont rendszerben élek, pont leszarom a véleményüket!
Gyorsba felkapom a cuccaimat, be a kocsiba és irány cicámhoz.
Mikor odaérek nagyban táncol, azt sem veszi észre, mikor bemegyek. Már megint ez a lötyögés. Mi ebben a jó? Dög unalom az egész…inkább maradna a hipp-hopp-nál…azt nagyon tudja! De ez…
Akkor figyel fel, mikor odajön hozzám egy fószer testhez álló ruhában. Na ez is buzi az biztos…
-Áhh nem kösz…Cameront várom. – lököm oda lazán és intek Cameronnak.
Csávókám el is húzza a belét és Cameron mosolyogva jön oda hozzám és megfogva a kezemet húz a tánctérre. Jajj neeeeeeeeeeeee…mit akar? Megállok, megfeszítem magam és nem tud tovább vonszolni. Erre átkarolja nyakamat és ad egy puszit.
-Na, gyere……a páromnak előbb el kellett mennie. – jajj hagyjál már…
-Baby én nem fogok itt lötyögni neked… - mondom teljesen komolyan.
-Lötyögni?? Próbáltad már? Nem olyan könnyű mint látszik. – mit kell felháborodni?
-Akkor sem! Ez nekem nem jön be…
-Egyszer próbáld ki. A kedvemért, nincs párom… - jóva ne nyávogj!
Sóhajtva magamhoz rántom és megfogom derekát és kezét. Rámnéz feljbb csúsztatja kezemet a lapockája alá, kicsit hátrébb áll, beállítja kezeimet és mutatja hogy lépkedjek…mondtam én tingli-tangli az egész. Nagyon unom az egészet, de aztán jön valami új lépés és kapásból elvesztem a fonalat és full idegesen próbálom csinálni. Annyira szar ez az egész, hogy már jó. A végére kezdek belejönni és a buzi csávó, aki mint kiderült a tanár, bátorít, hogy jöjjek legközelebb is. Addig nézzél fölfelé…
A kocsinál várom, mikor megjön, megáll előttem. Na igen nem tud beszállni, mert az ajtó előtt állok. Ránézek mérgesen, mire kérdőn néz rám.
-Most mi van? A végére tök jó csináltad. – neveti el magát.
-Jah…az első és utolsó alkalom volt.
-Persze, tudom… - mondja gúnyosan.
Inkább nem is mondok semmit. Magamhoz húzom és megcsókolom, aztán kinyitom neki az ajtót.
Mikor belépünk a házba, annyira finom illat csapja meg az orromat, hogy muszáj megnéznem mit főz a cuki mami!
-Jó estét! – köszönök illedelmesen és sasolom a tálak tartalmát, mire Cameron anyukája csak mosolyog.
-Sziasztok! Üljetek le, mindjárt kész a vacsi. – ohh nem kell kétszer mondani.
Most valahogy jobb a vacsi mint mikor legutóbb voltam. Mert most Cameron nem úgy néz rám, mintha meg akarna ölni, sőt velünk poénkodik.
Befejezzük a kaját, és segítek leszedni az asztalt, utána cicám elrángat Joshéktól a szobájába…mi lett ilyen sietős baby?
Leül az ágyra könyvekkel és a kinyomtatott cuccokkal és meg addig benyomok valami zenét és követem az ágyra. Az ölembe húzom és elkezdem csókolgatni.
-CJ…meg kéne csinálni a házit! – néz rám komolyan.
-Jól van. – elengedem és elkezdjük.
Olvasgat, magyaráz, írogatunk valamit, de fel se fogom, hogy mi az. Mikor megunom, hátulról elkezdem a fülét és a nyakát csókolgatni, harapdálni, amit kis nyögések kísérnek ami tökre felizgat. Finoman hátradöntöm az ágyon és fölé mászva csókolom meg. Fokozatosan vetkőztetem és mikor a melltartónál járok ő meg a nadrágomnál, ijedten lök le megáról és a földön landolok.
Szerkesztve Garfield által @ 2009. 08. 29. 00:17:57
-És mit szólt anyukád? Gondolom látta reggel mi van veled…
-Mákom volt, mert elment már dolgozni, a bratyók aludtak még, az öcsémet meg most nem nekem kellett suliba vinni, szal nyugtom volt. – hmm….fel se fogom mit mondd igazán annyira hulla vagyok..
-Az jó…… - és tömöm magamat tovább.
Ebédelünk tovább, de igazából semmi érdemleges nem történik, szarságokról beszélgetünk nem így terveztem, de most fáradt vagyok. Nah ez is miatta van. Ha nem sétálgatna egyedül a gettóban nem történne vele semmi….aztán mivel csöngetnek bevánszorgok a terembe és ledobom magam új helyemre Cameron mellé.
A következő órákban végig a padon fekszek, és szünetekben se van hangulatom senkihez. Pihennem kell!!! A szükséges alvásigényem 8 óra de nagyon nem aludtam ennyit szal hagyjon mindenki!!! De a nap végénél járunk és ofő van. Őszi bál!? Teljesen kiment e fejemből pedig már volt róla szó. Na igen pénteken lesz, vagyis……holnap után!? Ajj fasz vagy CJ…még párod sincs, pedig a megjelenés nekem kötelező, egy ilyen sármos szépfiúnak mint én. Hehh na igen. Kezdek felébredni és már azt is tudom kit viszek magammal……a célszemély épp mellettem ül. De amint kicsöngetnek már a teremben sincs…mi ilyen sietős mikor épp el akarom hívni?
Kimegyek utána és épp elcsípek egy beszélgetést……a kis pöcs gólya el akarja hívni az ÉN páromat…na erre kíváncsi leszek. Megállok nem messze tőlük és végighallgatom, ha igent mondd a csávónak lőttek…
-Te figyelj Cameron…nem lenne…nem lenne kedved velem…szóval velem jönni a bálra? – ezt a dadogást…istenem…szánalom.com
-Figyu ne haragudj de…nekem…dolgom lesz és nem tudok menni. – nah szopacs kiscsávó…
-Oké. Azért köszi… - még megköszöni, hogy beégette, de édes….és már spuri is van….
Akkor azt hiszem én jövök és nekem úgyse tud nemet mondani. Kipihenten megyek felé, miközben a szekrényében pakol. Mikor végez bevágja a szekrényajtót és nekem jön. Hát szerintem nem vagyok egy porba fingó, hogy ne lehessen észrevenni, de neked megbocsájtom…
-Ügyesen lekoptattad. – mosolygok rá, akkor most én jövök…
-Köszi. – és kikerülve megy tovább. Na ne már hova sietsz??
-És mit szólnál ha én hívnálak el? – lépek mellé és követem.
-Bocs de nem. – O.o na ne szórakozz…
-Na ne csináld már cica. Tök jó lesz.
-Mit nem értesz azon hogy nem? Amúgy is…annyi lány menne veled. Minden ujjadra jut egy. – és akkor mi van? Elég ebből! Megfogom kezét és magam felé fordítom.
-De én veled akarok menni. – nézek komolyan szemébe, mert hát végül is igaz….vele akarok menni…most valahogy nincs hangulatom a vinnyogó picsákhoz.
-De…nekem vigyáznom kell az öcsémre…meg megfelelő ruhám sincs… - a kifogások. Értem….ezek szerint eljönnél, ha lenne ruhád….ebben segíthetek.
Mosolygok egyet, adok egy puszit neki és lépek is. Huhh nem tudom mekkora ruha kell neki. Fasza…na de ilyenkor jó, hogy összespanoltam a bratyókkal. Fel is hívom Josht és tök segítőkész. Azt is mondta, hogy örül, hogy végre elmegy a bálba. Nah de rendes csávó vagy….jó tesó. Már a ruhaméretet is tudom irány haza a anyámhoz.
Hazaérek első dolgom hogy beviharzok anyámhoz.
-Szasz anya! Segítenél? – na igen ritka köztünk a beszélgetés…rögtön a tárgyra térek és akkor nem kezd el rólam kérdezősködni….na mert mintha úgy érdekelné mi van velem….mindegy…
-Szia kicsim! Mondd csak.
-El akarok vinni egy csajt az őszi bálra, gondoltam meglepem egy ruhával. De fingom sincs hol lehet ilyen cuccot kapni meg úgy egyáltalán…. – szóval érted…
-Milyen lányról van szó? – jajj ne csillogjon már a szemed…
-Tudsz segíten vagy nem? Mert sürgős lenne, pénteken bál…
-Persze menjünk.
Utálok anyámmal elmenni vásárolni, de most muszáj és találunk is egy szép ruhát, amiben el is tudom képzelni. Biztos nagyon szép lesz benne, szóval meg is vesszük és becsomagoltatom. És előveszem legszebb írásomat és egy papírral ráfirkantom kérdésemet.
„Eljössz velem a bálba? Cody” Ennyi szerintem bőven elég. Nem kell itt a rizsa, erre úgyse tud majd nemet mondani.
Josh azt is mondta, hogy ma táncon lesz, így személyesen viszem el és odaadom a bratyónak aki vigyorogva köszöni meg és felviszi a szobájába én meg elhúzom a csíkot nehogy véletlenül összefussunk.
* * * CJ * * *
Másnap suliban épp bandázok mikor megjelenik. Végignézem ahogy a helyéhez megy és mikor találkozik tekintetünk ejt felém egy mosolyt. Ezek szerint tetszett neki a ruha. Otthagyom a spanokat és leülök mellé.
-Szia. – rá mosolygok és várom a választ.
-Szia. – visszamosolyog, és ennyi…most ilyenkor mi van? Nincs válasz?
-Tetszett a ruha? – valahogy rá kéne vezetni, hogy végre kinyögje azt hogy „igen”….nem nehéz szó egyébként..
-Igen. – rám se néz…de azt látom, kicsit zavarban van…ezt nem hiszem el….harmadszorra is kérdezzem meg!?
-Cameron….és akkor el…
-Jonas úr, ha megengedné elkezdeném az órát…. – mikor jött be a tanár? És mikor csöngettek be??
Kicsit duzzogva ülök és a tanár belekezd az órába. Cameron meg csak mosolyog. Bár tudnám mi jár a fejébe. Szerintem szándékosan húzza az agyamat.
Kicsöngetnek de időm nincs bármit is kérdezni tőle, mert a csajok rögtön betámadnak, hogy kivel megyek a bálba….ő meg lelép. Ááááááá kezdek kiakadni…
Ebédnél kicsit el tudok szakadni a lányoktól és pásztázok körbe hogy hol lehet, aztán megtalálom és leülök mellé.
-Szóval? – nézek rá, kérdőn…kimondhatnád már, hogy jössz velem…
-Szóval, mi? – mosolyog rám…nem hiszem el…
-Most szívatsz?? – nézek rá kicsit mérgesen, és megint betámadnak a lányok…
-CJ ha még nincs párod…. - uhh
-CJ, eljössz velem a bálba? – elég….
Felállok és Cameron után megyek aki időközben megint le akar lépni. Elé futok, szembe állok vele és megáll. Elég, kérdezzem meg még egyszer? Jó ha ezt akarod…
-Lennél szíves eljönni velem a bálba? – kicsit már ingerülten kérdezem, és a csajok akik rajtam lógtak egész nap, most teljes K.O.-ban figyelik mi fog történni…
-Nehéz volt még egyszer megkérdezni? – néz rám egyik szemöldökét felhúzva….
-És neked nehéz kimondani végre, hogy igen??? – erre otthagy… - Cameron??? – leblokkolva állok ott és kiabálok utána.
-Igen. – mondja miközben megy el.
Elvigyorodok és a többi bige azt hiszem nagyot koppant. Elégedetten megyek a következő órára és ülök ismét a „párom” mellé, széles vigyorral. És egész nap letörölhetetlen elégedettség van a képemen.
A nap végén Cameron mellé farolok és vele sétálok a folyosón kifelé a suliból. Menne tovább de vállára rakva kezemet elnavigálom a kocsimhoz. Megáll mellette és kérdőn néz rám.
-Nem szállsz be? – mosolygok rá. – Hazaviszlek, vagy öcsédért kell menned?
-Nem, ma nem.
-Akkor huppanj be!
Megyünk feléjük és mikor odaérünk kiszállok én is a kocsiból és az ajtóig kísérem….jajj de cuki lettem hirtelen…
-Akkor megmutatod hogy áll a ruha? – vigyorgok rá.
-Nem. – és már menne is be…nem tanul a kislány, visszafordítom magamhoz és egy puszit nyomok arcára.
-Akkor holnap érted jövök. Csak azért mondom, mert nem leszek a suliban csak a bálra megyek. – anyám mániája, hogy ilyenkor elvisz fodrászhoz meg hasonlók, de ezt nem kell tudnia…
-Rendben. Szia. – és bemegy. Én meg haza.
* * * CJ * * *
Otthon felveszem az öltönyömet meg parfüm és mehetek is. Beülök a kocsimba, persze gondolkoztam, hogy limót bérlejek, de az túlzás lett volna. Megérkezek, kopogok, anyuja kedvesen beinvitál és ott várom Cameront. A tesói rögtön betámadnak, és heccelnek milyen kis szépfiú lettem meg minden, míg meg nem jön. Huhh a lélegzetem is elállt…jobban néz ki benne mint ahogy elképzeltem.
-Öhm….nagyon szép vagy. – ennél jobb nem jött…
-Köszi te is jól nézel ki.
A szokásos fénykép elkészül mikor belépünk a terembe, persze most van okom hozzásimulni de ahogy láttam nem volt ellenére. Táncolunk, iszogatunk, egész jól telik a bál. Persze a gyilkos szemek rászegeződnek szegénykémre, de jól kezeli a dolgot. Épp lassúzunk, és kezd izzani köztünk a levegő és azt lesem a szemében hogy mire gondolhat, de nem tudom…olyan gyönyörű…meg akarom csókolni…muszáj…közelebb hajolok hozzá, de inkább átölel. Hát ez se jött össze. Mikor a srácok kezdik jól érezni magukat, mert ugye a puncsba alkoholt csempésztek, Cameronnak mehetnéke támad. Rendben, nekem se nagyon volt kedvem tovább maradni.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz. De most nem is nagyon tudok mit mondani én se. Benyomom a magnót, hogy valami háttérzaj legyen…
Megállok és ránézek…
-Köszi az estét. – és nyitná az ajtót.
-Én köszönöm. – mosolygok rá. Kiszáll, és megy a ház felé. Ajj…kiszállok és utána szaladok. Megtorpan az ajtóban és felnéz rám.
-Nagyon jól éreztem magamat. – mosolygok rá.
Aztán megteszem azt az egy lépés távolságot és finoman megcsókolom.
-Jó éjszakát baby. – mosolygok rá és elhúzok. Remélem nem fogja felkapni a vizet a csókért, de muszáj volt.
-Én nem érem be ennyivel cicus. – vigyorgok rá…folytatást akarok most!!
-Akkor koppantál. Most viszont mennem kell. – mi van?? Most tényleg lekoppintasz? Utána teperek és megfogom kezét.
-Hol is lesz az órád?
-Csaknem el szeretnél jönni? – most mit vágsz ilyen képet??
-Még az is meglehet. Ha éppen nem leszek elfoglalt. De miattad szabaddá teszem magam. – ugye milyen jófej vagyok!?
-Miattam ne fáradj. De ha rád jönne valami fura roham…ismered azt a kis lepukkant raktárépületet a skate pálya mellett? – mért is?
-Hogyne vágnám…az egy szar környék…sok a csöves…kész gettó…
-Ne akkor ott várlak ha nem félsz összekoszolni a drága szerelésed. – ne bassz ott táncolsz?? Öregem…már csak azért is elmegyek..
Na akkor gyorsba hazapattanok és lemondom azt a házibulit, ahova hívtak…tiszta kész vagyok…lemondom egy csaj miatt mikor azon a partyn minden ujjamra jutna vagy kettő…
Otthon leküldök magamnak valami kaját és csörgetem is a havert. Persze jön a rizsa, hogy hülye vagyok stb…stb…bla…bla…leszarom.
Süvítek is a verdával…vagyis süvítenék, ha nem keverednék egy baszott nagy dugóba. Pff…el fogok kéésni…
Végre sikerül kikeveredni, és valami biztonságosabbnak tűnő helyes leparkolom a verdát…nem szívesen hagyom itt a getto közepén…
Belépek a terembe és már hallom is hangját ahogy engem olt…
-A pontosság erény. – jóvan már..
-Tudod az elfoglalt emberek… - persze csak dugó volt, de ő ezt nem tudja. Odaslattyogok mellé és közbe a népet pásztázom végig…háát…
-Akkor lássuk mit tudsz. – néz rám magabiztosan…lássuk te mit tudsz… - Ma egy új koreográfiát kezdünk meg új hónak van. Mi legyen a zene? – nah erre persze mindenki előrukkol valamivel amiből hatalmas káosz lesz. Felteszek egy számot, ami látszólag mindenkinek bejön…
-Minek vitatkozni? CJ bácsi minden elintéz. – vigyorgok öntelten…és mindenki beleegyezik a zenébe. Nagyon helyes!!
Na jó itt valami nem stimmel…Cameron elől, és mindenki őt figyeli?? Hol a tanár?
-Komolyan te tartod az órát? Mi van a tanárral?
-Én vagyok a tanár te barom. – hogy mih!?O.o
Bele is vágunk, és be kell valljam tökre tetszik ez az egész…ráadásul pont előttem táncol és ez remek kilátás…a társaság is egész jó, pedig nem néztem volna ki belőlük, hogy így nyomják…táncolunk, röhögünk néhány idétlen mozdulaton, amiket persze i is cserélünk. És olyan jól telik az idő, hogy észre se vesszük, hogy vége az órának, csak mikor Cameron mondja, hogy e”ennyit mára” Fogom magamat és a srácokkal együtt megyünk az öltözőbe. Letusolok, és a lányöltözőből kijövő csajoktól kérdezem, hogy Cameron merre leledzik. De azt mondják, elment. Na szép….meg se várt…
Baktatok a kocsimhoz, de valami zajt hallok a sötétből…mintha ütések lennének. Odasietek és Cameront látom meg néhány faszkalappal….mondtam, hogy szar ez a környék. Elkapom egy fószer kezét, mikor már készülne megütni…
-Valami gond van? – kicsit felhúztál….meg merted ütni!?
-Húzz innen haver. Ez a miénk. – hehh…a tiétek?? Megmutatom mi a tiéd te anyaszomorító…az öklöm ami a képedben fog landolni…na az a tiéd lesz te pöcs!
- Ohho…azt nem hiszem. – ellököm kezénél fogva, és néhány jól irányzott ütésem után a csóka kifekszik…na ennyit a kemény „főnökről”…oldalra nézek Cameron felé, és látom hogy a banda többi tagja elpályázott…odasietek Cameronhoz és végig mérem…még időben érkeztem…
-Hé, megvagy még? – kérdem tőle.
-Öhm…ja…köszi szépen. – kicsit zavarban amint látom…meg tudom érteni…
-Na muti. – megsasolom sérüléseit és meg kell mondjam elég csúnyák…
-Hagyjál már. Nincs semmi baj. – ellöki kezemet és elindul….te hülye vagy??
-Azt hiszed hagyom hogy ezután egyedül sétálgass az éjszakában? Jó vicc. – megragadom és a kocsiba tuszkolom…csoda, hogy nem törték fel…nah bebaszott volna…
-Te figyi…én nem erre lakok… - na nem mondod!?
-Tudom, de ha így viszlek haza azt hiszik majd hogy megvertelek vagy ilyesmi. Inkább hazaviszlek, szépen helyreraklak aztán haza fuvarozlak mikor mindenki alszik, és akkor nem lesz feltűnő. – igen ez így pöpec lesz…
-És holnap mit fogok mondani?
-Holnap elmondod az igazat. Akkor már tök mindegy mert nem látják hogy én vittelek haza. Beadod, hogy neked mentek, te visszamentél, van pár veterán harci sebed, de élsz, és örüljenek ennek…logikus nem?
-Te mikor lettél ilyen…nem mondom hogy okos mert nem vagy az…
-Na kösz szépen! De most elég a csacsogásból Itt vagyunk. – vágok szavába felhajtok a kocsi feljáróra.
Ezt az arcot…most mi van?? Bekísérem a házba, egyenesen fel a szobámba…nem kéne felkelteni apámat, már ha itthon van…
-Na jó akkor mindjárt jövök…hozok valami cuccot amivel kitisztítom a sebet…
Rohadt halkan próbálok menni, de ugye a parketták mindig akkor nyikorognak a legjobban ha nem kellenének…előkotrom amik kellenek, hozok jeget is és megyek vissza. Ott van ahol hagytam…ül az ágyon…nah mi van?? Miért vág ilyen fejet…olyan meglepett…de mindegy…
-Na itt vagyok… - fogok egy vattát és valami alkoholos cuccal próbálom kitisztítani a sebet de folyton elkapja a fejét sziszegve… - figyi így nem tudom csinálni…
-De rohadtul fáj! – mondja surcásan….
-Tudom de muszáj, szóval maradj nyugton! – förmedek rá, de beválik…megcsinálom, és a kezébe adom a jegyet, hogy hűtse le – ezt rakd oda, és lejjebb megy a daganat… - tiszta ápoló vagyok…pff…
-Kössz. – nem értem mitől van zavarban…eddig akkora szája volt mint egy ház…
Ülünk egy darabig tök kussban és bambulunk de megunom és bekapcsolom a tv-t. Na persze az MTV-re ahol a legjobb számok mennek. Lehuppanok mellé az ágyra és úgy skubizzuk. Tetszik ez a helyzet, hogy itt van az ágyamban csak éppen már pozíciót kéne felvennie…de szerintem erről a jelenlegi pillanatban akár le is mondhatok….kár…
Kezdek álmos lenni és laposakat pislogni…
-CJ!? Szerintem elég késő van már… - ohh tényleg…
-Aludhatsz itt is ha gondolod… - mondom neki ásítva…
-Kössz de nem…hazavinnél?
-Joh…
Kimászok az ágyból és levánszorgok a kocsiig, persze vele együtt…beülünk, és hajtok feléjük. Basszus hogy nyúlik a szám…akkorákat ásítok, hogy szinte kiesek rajta…
Megállok a házul előtt és kiszállok én is.
-Biztos jól vagy?
-Igen. Kössz, hogy hazahoztál, jó éjt! – már meint nem kapok puszit, de én adhaok…
-Nincs mit. – hátat fordít és indulna… - Cameron!? – fogom meg kezét ma már sokadjára az biztos… - aludj jól! – és adok arcára egy puszit.
* * * CJ * * *
Hazaérve felmászok a szobámig és bevetődök az ágyba és rögtön húzom is a lóbőrt…
Rohadt rádió kelt fel és rögtön a falhoz vágom, de nem hallgat el…na jó kelek már, kelek már…mint egy zombi megyek ki a fürdőbe és készülődök. Zuhany, fogmosááás, öltözködés, reggeli…persze ezt mind hiper lassúsággal és szépen el is kések a suliból.
Bemegyek az osztályba és levágom magamat Cameron mellé…hát egy fokkal jobban néz ki a szája mint tegnap este de még mindig nem az igazi…
Azt se tudom hanyadik órára estem be…majdnem elalszok órán is de drága kis babym mindig felkelt…hát nem édes!?
Kicsöngetnek és mindenki az ebédlő felé veszi az irányt…jhajj…már ennyi az idő? Jól elkéstem…
-Cameron!? – szólok utána, mert már az ajtóban van…. – ebédelsz velem?? – kérdem tőle e terem másik végéből és mindenki ránk figyel…pff…feltápászkodok és odamegyek hozzá… - szerintem induljunk el, mert már mindenki minket néz…
Udvaron leülünk egy padra és elkezdi kicsomagolni a kajáját én meg csak őt fűrkészem……öregem jól elintézték tegnap…
-Mit nézel így?
-Hogy mih?? Jah…csak néztem, hogy javulgat a szád…
Elkezdek én is enni és akkor se tudom megállni, hogy ne őt nézzem……tök jó lett volna, ha ott alszik velem, bár nem hiszem, hogy a cuki mamija annyira díjazta volna……tényleg mit szólt a kislánya szájához??
-És mit szólt anyukád? Gondolom látta reggel mi van veled……
Suli után megyünk a srácokkal a szokásos edzésre, de mikor leérünk a teremhez, közlik velünk, hogy az edző bának el kellett mennie így elmarad. Spanokkal nem bírjuk a napot kosarazás nélkül, szóval kicsusszanunk a parkba és lekoptatjuk a pályáról a kis bénákat és nagyba nyomjuk a játékot. Épp védekezek, mikor a tekintetem a pálya szélén lévő kiscsákóra és csajszira éved. Ez…ez Cameron? Hírtelen jobb kedvem lett de hogy mitől nem tudom. Fogom magamat és odaszaladok a kerítéshez otthagyva a játszmát. Menet közbe hallom a srácokat, hogy szidnak ezerrel de szarom le.
-Cameron…hát te meg mit keresel itt? – kiabálom oda neki miközben futok oda.
-Csak az öcsémért mentem a suliba, nem mintha rád tartozna. – cöhh…jéé Daniel…
-O, szevasz Daniel. – vigyorgok rá és öklözök vele egyet. Fain kis kölök…
-Tök jó vagy CJ. – tudom én azt öcsi, de fényezzél csak…
-Na jó nekünk mennünk kell. – valaki nagyon el akarja húzni a csíkot…
-Mi is most végeztünk. Elvigyelek titeket? – ajánlom fel nagylelkűen…hát igen…mekkora jóarc vagy CJ.
-Én nem hiszem hogy… - mit baby?
-Deeee, az tök jó lenne. – mondom én fain gyerek…kössz öcsi.
-Akkor egy pillanat.
Visszaszaladok a srácokhoz elköszönni, meg felkapom a pólómat. Osszák az észt, hogy otthagyom őket egy csaj miatt de faszt érdekel…a kiskölök mikor kiérek rögtön elkezdi hogy mennyire jó vagyok meg a kosárról beszélgetünk. Hát jutalmul mert elintézte, hogy hazavihessem őket felkapom a nyakamba. Be nem áll a szája, de türelmesen hallgatom meg dumálok vele. A kocsimhoz érve témaváltás következik és a verdát kezdi fényezni. Nah azt hiszem öcsinél bevágódtam, a bratyókkal sincs gond, a mamival sincs para most már csak Cameron van. Megérkezünk a házhoz, kiscsákót alig tudom levakarni magamról, de végül sikerül, úgy hogy megígérem, hogy majd tanítom kosarazni. Cameron megköszöni a fuvart és lépne is le, de visszafordul valami cetlit nyomva a kezembe. Mi a szar ez??
-Írtam egy listát, hogy minek kéne utána nézned. Csak bepötyögöd, és a neten minden meglesz, csak nekünk nincs netünk, és tudom hogy a könyvekkel sem vagytok puszi pajtások. Meg tudod tenni? – hát esetleg…de mindennek van ára..
-Hát persze a baby, ha már ilyen szépen kérsz…de kérek cserébe valamit… - villantok egy vigyort…
-Hé, ez közös munka…vedd ki belőle a részed… - jajj baby le ne szedd már a búrámat. Még a végén össze fogom szarni magamat …
-Csak apró puszit kérek semmi mást. – nah elgondolkodik rajta…tuti kapok…az enyém vagy cica!
-Na jó egy pusziba nem halok bele. – helyes, de ha megcsókolsz tuti elolvadsz szóval szorosan ölelj át.
Odalibben hozzám, és nyom egy puszit az arcomra. AZ ARCOMRA!? Na jó azt hiszem koppantam. Jól van ilyen se volt még. Döbbenten pattanok vissza a kocsimba és húzok haza.
Otthon első dolgom, hogy ledobom magam a gép elé és pötyögni kezdek, és keresek a neten minden szarságot amit felírt. Amit találok fogom és kinyomtatom. Nah ennyit se töltöttem még házival. És most jöhet a megérdemelt szunya.
* * * CJ * * *
Bemegyek a suliba, aki szembe jön velem, szinte felborítom, hát nem látja hogy jövök!? Berontok a terembe, ott ül a helyén és olvas valamit. Odacaflatok hozzá senkinek se köszönve. Mindenki néz is nagyokat. Hehh vicces. Megállok előtte és lerakom elé a papírokat amiket nyomtattam, rá arra amit éppen olvas. Felnéz rám én meg csak vigyorgok.
-Ez meg mi? – hát szia neked is baby.
-Az amit tegnap felírtál baby. – vigyorgok tovább lehuppanva mellé.
-Már kész is? – igen én is meglepődtem magamon…
-Hát amit találtam kinyomtattam, majd sasold meg. – bejön a tanár és nem beszól!?
-Nocsak Jonas úr csak nem új helyet talált magának!? – kóstolgatsz ember??
-És a igen? Tán probléma? – lefagy a vigyor az arcáról és elkezdi az órát.
Visszaülök Cameron mellé, aki szintén elég érdekes képet vág. Ez ragályos lehet…
Egész nap mellette ültem és nem zavartam mert nagyon koncentrált az órákra. Hogy tud ennyire odafigyelni a legszarabbakon is!? Ebédidőben is próbáltam jófej lenni vele. Uhh CJ ez neked meg fog ártan már túl kedves vagy. Mikor vége a napnak már húzná is el a csíkot, de megfogom a kezét és visszahúzom. A csajok akik rám vártak most valahonnan próbálják felszedni állukat…
-Hazavigyelek? – mosolygok rá. Tényleg túl kedves vagyok már…
-Ne fáradj köszi. – pff…ez nehezebb mint gondoltam.
-Nem fáradság, útba esik. – na jó kis kerülővel…
-Az öcsémért kell mennem. – nagyon keresed a kifogásokat…
-Nem gond úgyis megígértem neki, hogy kosarazok vele…kivihetnénk a parkba. – ajánlom fel magamat…
-Nem bánom…ha megígérted neki… - ez az! Kezdesz sínen lenni CJ nem küldött el a picsába.
Kisétálunk a suliból, és repesztünk a kiscsávóért. Mikor meglát tisztára oda van és rögtön el kezd dicsekedni a kis haverjainak, hogy mennyire jól játszok, meg nézzék meg a kocsimat…áhh le se lehet lőni. Sikerül elrángatni onnan azzal a kijelentéssel, hogy megyünk a parkba kosarazni. Felcsillan a szeme és szinte berepül az autóba. Mekkora hiperaktív kölyök…
A parkban Camron leül a pálya szélén lévő padra míg én elhülyülök az öccsével. Mutatok neki pár cselt, passzt meg dobótechnikát. Tanulékony…de akaratlanul is időnként Cameront stírölöm. Olvassa azokat amiket ma adtam neki. Kiscsákó mindig visszazökkent a játékba míg ki nem fárad teljesen. Odavonszolja magát a padhoz és ledobja magát. Odanyújtom neki a piát és aki még soha nem ivott majdnem kiissza az egészet. Leülök és nézem mit olvas a kis bige. De elrakja. És rámnéz, majd Danielre.
-Mehetünk mert ma még táncórám is lesz?
-Megint az a tingli-tangli társas cucc?? Hipp-hoppot hallgatsz és ilyen szart táncolsz? – látom rajta hogy nem tetszik neki amit mondtam, hát sorry.
-Mi az hogy szar? Fogadjunk életedben nem próbáltad még! Mellesleg meg hipp-hoppot is táncolok. – na hagyjuk már nem kell ilyen nagyokat mondani, hogy bevágódj nálam…
-Nah persze…mutasd! – húzom fel egyik szemöldökömet vigyorogva. Valószínű hogy tud…
-Nyomass zenét… - nah…jól van kislány mutasd mit tudsz. Odaszólok a srácoknak a pálya másik végbe, hogy tekerjék fel a hangerőt.
-Hé skacok adjatok rá egy kis kakaót! A csajszi nyomná…
Feltekerik maxra a magnót és elkezd táncolni. Bazd tényleg tudj a kiscsaj. Na de mutassak már én is valamit. Felállok és elkezdek én is mutatni valamit, ami odáig megy, hogy már egymással táncolunk. Néhány mozdulat már elmegy a 18-as karika kategória szintjére is. Én élvezem semmi bajom vele. Kurva jól rázza. Abbahagyva odafordul hozzám.
-Ennyi elég lesz!? – néz rám önelégülten, a skacok meg ott ujjonganak és kérik a fojtatást, és ordítják nekem hogy le lettem alázva de nem nagyon hat meg.
Repesztünk hozzá……összecsinálom magam, markolja a majlévasat. Uhh baby el ne törd drága ám még egy ilyen kis szar is ebbe a verdába. Már teljesen sápadt úgy beparázott. Mindjárt elröhögöm magamat.
-Nyugi cica. Nem halunk meg, nem kell a para. – villantom rá csábító mosolyomat.
-Majd lenyugszom ha betartod a sebességhatárt. Kapcsold be az övedet. – jajj haggyá már mit parázol? - most miért csinálod ezt? – hát komolyan eldobom az agyam, mindjárt összeszarja magát. Akkor szórakozzunk kicsit…
-Azt hogy kéz nélkül vezetek? – röhögök mint állat…
-Na ide figyelj te kis szarházi. Vagy normálisan vezetsz, és nem ökörködsz vagy most azonnal kiszállok. – jajj és mégis hogy gondoltad? Kivetődsz a kocsiból, mikor már lassan 100-al megünk!?
-Jól van baby jó van. Mondom nem kell a para. CJ ura a helyzetnek. – nyugtatom le…
Valamit duruzsol, de nem hallom. De nem gáz. Pár perc és már be is gurulunk. Kiszállunk a verdámból és nem vagyok oda a helyért. Azt hittem valamivel jobb házban lakik de legalább nem a gettó közepén vagyunk. Na tök nyolc megyek mögötte, már az ajtóban vagyunk és a kulccsal babrál mikor hirtelen megfordul. Hát ebbe mi ütött?
-Figyelj, látom hogy valami böki a csőrödet, szal még most mondd aztán a puccos kocsiddal húzz el a naplementében vagy kussolj, de a szemed se rebbenjen. Tudom hogy gazdagéknál nem ilyen a lakás. Nálunk ilyen. Valami gond? – hát ez enyhén szólva röhejes volt baby…
-Egy csepp se baby, egy csepp se. – de most már beljebb is csusszanhatnánk.
Az ajtó felé fordul a kulcs a zárban, haladunk. Épp nagyban stírölöm seggét mikor megint megfordul. Most mi a szitu?
-Ja és még egy baby-zás és páros lábbal rúglak mint macskát szarni. – így a szobáig se fogunk eljutni baby…
-Jól van cicám, csak ne legyél ilyen zabos. Még rád gerjedek. Bírom az ilyen kis határozott bigéket. – lazán hajolok le hozzá, hogy megcsókoljam, erre egy pofonnal jutalmaz. Mi a fasz!? Leblokkoltam hírtelen.
Arra eszmélek fel, hogy berángat a házba. Baby ki fogod nyújtani a pólómat…áhh elengedte. Simítgatom a gyűrődéseket, és leesik hogy a konyhában állunk. Na nálunk a ház másik felében van a konyha……na de nekünk kb 2-szer ekkora kecónk van.
-Megjöttem anyu. – köszön anyjának, mire felkapom a fejem.
-Szép estét Mrs. Sparks. – veszem elő jól nevelt formámat.
-Anya, ő itt az egyik osztálytársam. Őt kaptam az irodalmi beadandóhoz párnak. Cody Jonas. – a bemutatóm kicsit rövidre sikeredett……
-Nagyon örvendek. – mosolyog rám az anyja és megy vissza főzni. Meg kell hagyni guszta illatok vannak.
Épp skubiznám mit is csinál a mami, de nem bevonszol a szobába!? Tekergek a szobában, aranyos. Hmm Cd-k nézzük mit hallgat. Ohh Ciara, Alicia Keys, Usher, J Lo….kellemes meglepetés…én is ilyeneket hallgatok. De akkor mégis mi francot keresett azon a tingli-tanglin?? Fogadjuk a tesói hallgatják!?
-Te hip-hop hallgatsz? – nézek rá értetlenül…
-Gondod van vele? – nem kell ez flegmaság…
-Nem csak…nem néztem volna ki belőled. – inkább nézelődök tovább…
-Inkább kezdjünk bele. – mutat az ágyra…
Te a gondolataimban olvasol, de meglátom a könyveket az ágyon és rögtön lefagy az arcomról a vigyor. Leülök az ágyra…nah milyen kényelmes. Hanyatt fekszek és nyújtózom egyet. Kicsit fáradt vagyok ehhez, de máshoz lenne kedvem.
-Henyélés helyett elkezdhetnénk. – most mit morogsz!?
-Hát…nem sok kedvem van ehhez, de joh… - felülök, de fingom sincs hol kéne kezdenem.
Elkezd olvasni valamit…hmm…ötlethiányomban fogom magam és a háta mögé araszolok. Vállára támasztva fejemet kezdem nézni a könyvet amit olvas, vagyis kezdeném ha nem rakná le. Szembe fordul velem…
-Figyi te tanulni jöttél át vagy valami más jár a fejedben? Mert ha az utóbbi, akkor már mehetsz is. – már megint kezdek gerjedni…
-Hé cica most mi a gond, csak olvastam a könyvet amit te is… - vigyorgok rá.
-Na jó még egy ilyen és repülsz a házból fogtad? – na ne má most tényleg nem jövök be neki!?
Kezembe nyom egy könyvet, de csak lapozgatom, meg nézegetem a betűket máson kattog az agyam. Nekem kell ez a csajszi, az első csaj akit hidegen hagyok….beszarok….az első aki kihívást jelent. Akarom, de ő a tipikus spiné akinek udvarolni kell. Rendben, tudok én romantikus is lenni, csak régen csináltam…de menni fog ez…
-Találtál valami érdekeset? – hogy mih!?
-Mih?
-Találtál valamit? – ismétli hangosabban…
-Öhm…nem… - nem mintha keresetem volna.
Csendben üldögélünk ő olvas én meg csak stírölöm. Mikor rám néz csak vigyorgok rá. De kezdem unni….feltápászkodok és nyomatok valami zenét. Nem bírom ezt a bazi nagy csendet. Csak nézi mit csinálok de nem szól…na haladás nem ugat le. Mikor raknám be a lemezt az anyja szól, hogy kész a vacsi.
-Hát akkor…én most tiplizek haza… - mondom visszarakva a CD-t felé fordulva.
Összekaparom magamat, kísér ki mikor eszembe jut, hogy a cuki mamitól nem köszöntem el.
-Viszlát Mrs. Sparks. – köszönök mire megfogja kezemet. Értetlenül fordulok vissza. Mizu?
-Nem is maradsz vacsorára? – hát…izé…szívesen maradnék, de ahogy elnézem Cameron pofavágásait… - Jajj ne kéresd már magad. – mondja mosolyogva, és leültet az asztalhoz.
-Köszönöm. – mosolygok vissza.
Cameron pont előttem huppan le nem túl bíztató arcberendezéssel. Na jó cica hát ha nem akarod, hogy itt legyek elmegyek…de nem inkább megsasolhatod a jófiús oldalamat.
Vacsi alatt megjöttek a bratyók is, kicsit furán néztek rám, de leültek és nem szóltak egy szót se. Sőt poénkodtunk, nevettünk. Fasza este volt. Befejeztük a kajálást és jó fiú módjára ha már vendégségben vagyunk, életemben először segítek lepakolni az asztalról. Égül megköszönöm a vendéglátást és Cameron egész a kocsiig kikísér.
-Hát akkor én húzok haza, köszi mindent, tök kis cuki mamid van. – mosolygok rá. Már nagyon nyálas vagyok fúúj…
-Tudom – mosolyog, mi van veled baby? Te tényleg rám mosolyogtál? – Hát akkor szia. – azt hiszem hiába várok csókra…úgyhogy bepattanok és beindítom a motort…
-Akkor holnap koccanunk a suliba. Csáó! – beletaposok a gázba és már ott se vagyok.
* * * CJ * * *
Másnap suliban az ebédidőnél megpróbálom lerázni a spanokat, és Camront keresem. Hol szokott kajálni? Végigpásztázom az ebédlőt, de nincs a zsúfolt asztaloknál, kifele menet még egyszer végignézem, de tényleg nincs, fogom a harapni valómat és kimegyek az udvarra és meglátom egy padnál. Odastartolok mellé. Ledobom magam, felnéz rám, nem nagyon örül a társaságomnak amint látom…épp elkezdtünk beszélgetni, megint megköszönöm neki a tegnap estét és végre más téma is van….a zene, de jönnek a haverok…na de király….meglátja a spanokat és elmegy. Nah basszátok meg! Elszúrtok nekem mindent.
Megint egy unalmas nap ebben a tróger suliban. Az órákon szétunom az agyam, a csajok tapadósabbak a kelleténél……pff……eszem megáll, ha kanos leszek majd szólók valamelyiknek……minek jön mind azzal, hogy járjak velük!? Minek!?
Irodalom óra csúcs…szokásos laza ülésemet veszem fel, fél fülemben benne a füles, hallgatom a zenét. Arra kapom fel a fejem a graffiti rajzolásból, hogy páros munka lesz valami riporteres cucc házinak.
-Cody Jonas, Cameron Sparks-szal alkot párt. – na jó ki az? – Kérlek ülj oda! – mutat oda……áhh szóval ő az.
Meg kell hagyni csini kis bige. Eddig hogy hogy nem hajtottam rá? No para majd bepótóljuk…nah CJ vakard le magadról az élveteg vigyorodat! Ledobom magam mellé, lazán átkarolva a vállát.
-Nah baby mikor csináljuk meg ezt a szarságot? – villantom rá csábító mosolyomat.
-Hát először is nem vagyok baby – kibújik ki kezem alól…ez fura minden spiné megveszne hogy én legyek a párja… – másodszor meg mi lenne ha ma délután elkezdenénk!?
-Hát ez nem fog összejönni kosáredzésem van suli után. De utána szabaddá tehetem magamat a kedvedért.
-Nekem táncórám lesz az nem lesz jó. – nem is foglalkozik velem…beszarok van egy csaj akinek nem jövök be!? Neeeeem az lehetetlen!!!!
-Táncórád?? Neked? – méghogy neki táncóra…
-Igen valami baj van vele?
-Pff…. dehogy. – csöngettek – most mennem kell majd megdumáljuk mikor ugrunk neki. Na szeva baby! – és már az ajtóba is vagyok a spanokkal és megyünk a kosáredzésre.
* * * CJ * * *
-CJ! Kapkod már a hátsód! Hol jár a fejed!? Játsszál már normálisan! – köcsög edző, az egyetlen ember aki leugathatja a búrám.
Ma nem megy valami jól…passzokat rontok el, a dobásokat kihagyom nem tudom mi van velem vége lehetne már…
-Oké srácok holnap találkozunk! CJ kapd össze magad! – ne szekájjá má! Mindenkinek lehet rossz napja….
-Igen mester!
Villámsebességgel átvedlek, mert egy ötletem támadt. Megnézem én azt a táncórát…de hol táncol? Megkérdem a többiektől és tudják. Csak én néztem át a kiscsajon??? Na tök nyolc. Bepattanok a verdámba és hajtok oda.
* * * CJ * * *
Oda érek, hát nem rossz hely nézzük, hogy nyomja. Mosoly kerül szám szélére, mert végülis én jól táncolok. Lehet beállok kicsit gizdulni. Portához caflatva megtudom hol van órája. Benyitok a terembe és mi a halál ez!? Társas tánc? o.O
Erre nem számítottam nekem a tác az hipp hopp meg break. Nem ilyen lötyögés. Elkerekednek a szemei mikor meglát. Hát nem nehéz észrevenni ez a sok pöcs mellett.
-Te meg mit keresel itt? – kérdi idegesen.
-Gondoltam a táncórád után elkezdhetjük a leckét. – hmm…nincs rossz alakja sőt…
-Jó, húzd meg magad a sarokban.
-Hohohó de morci valaki….ígérem jó fiú leszek – nevetem el magam
Vág egy fintort és visszamegy táncolni. Nagyon jó mozgása van. De halálra unom magamat nekem ez a stílus nem jön be. Mikor lesz már vége??
Órámra pillantgatva telik az idő. Már az elalvás szélén állok mikor meghallom, hogy vége az órának nah végre!!! Igazán ideje volt már.
-Átöltözök mindjárt jövök. – ohh baby nem kell segítség!?
Az öltöző előtt várok rá. 10 perc múlva kijön.
-Szóval honnan tudod hol táncolok? – néz rám gyanakvóan…
-Hát a népszerűség…én mindent tudok… - mosolygok. – és most hova?
-Mehetünk hozzánk… -ebből se lesz tanulás, vigyorodok el…
-Joh, kocsival vagyok, csak pattanj be. – huhh baby, tudtam ám hogy bejövök neked, különben miért hívna át!? CJ mindenkinek bejön….
