Ül és nem szól semmit. Egyre kínosabb számomra csend. Na jó, akkor azt hiszem én húzok…de a kezem után nyúl.
-Én hiszek neked…csak a korábbi életed tükrébe ez kicsit bizarrul hangzik… - nem csodálom.
-Ajj tudom… - kicsit ideges vagyok…
-Na jó nyugi van. Nem kell a para. Ha legközelebb is baszogat szólj és elküldöm az anyjába. Ha annyira szőke hogy nem kapcsol majd bele verem a fejébe hogy mi a szitu. Na és most gyere enni! – és kézen fog, hogy kivigyen.
Ennyi? Azt hittem parásabb lesz…mondjuk nem bánom, hogy nem akadt ki.
Leültet és elém rakja a kaját.
-Úgy egyed hogy én csináltam! – mosolyog rám.
-Akkora biztos finom. – felállok, hogy adjak neki egy csókot, de aztán vissza kajálni. Rohadt éhes vagyok már.
Ez rohadt jó. Amit nem egyszer meg is említek neki. Ha megélném, hogy anyám főz nekem valamit, nem is tudom mit csinálnék…bár, inkább ne, még képes és felgyújtja a konyhát…
De itt valami nem stimmel. Ő csak nézi, hogy eszek?
-Te nem eszel? – kérdezem, erre csak letörli a szószt a szám széléről és lenyalja az ujjáról. Ez de sexy volt…
-Én már ettem… - hát rendben, burkolok is tovább.
Teli hassal bemegyünk a szobájába és ledobom magam az ágyra. Hogy én milyen rohadt fáradt vagyok…
-Kész vagyok… - jelentem ki.
-Csaknem leszívott az edzés? Látod? Többet kéne járnod ahelyett hogy ellógod az egészet… - mondja hozzám bújva.
-Hidd el bőven elég ha ennyit vagyok bent. Leszívott a sok figyelés az órákon… - de tényleg, kajak megfájdult a fejem…
-Vigyázz nehogy megártson a tanulás… - ez nagyon gonosz volt…
-Ne gúnyolódj. – inkább el is fordulok.
-Na ne csináld te majom… - átmászik rajtam, és velem szemben fekszik le, és magamhoz ölelem.
-Aludni akarok. – elég meglepő, hogy én aludni akarok, mikor egy csaj fekszik mellettem, de hát baromi fáradt vagyok…majd holnap…
-Akkor jóéjt! – kapok egy puszit és már alszom is.
Felébredek, ránézek az órára, de még simán aludhatnék egy órát. Mi van velem, hogy ilyen korán keltem? Babym nagyban alszik a karjaimban. Elkezdem finoman puszilgatni a nyakát, az arcát, az ajkait. Dünnyög valamit aztán átölel. Kapok egy jó reggelt csókot, aztán csak nézünk egymás szemébe. Végig simítok arcán, és megcsókolom. Besiklik a kezem fölsője alá, ahogy húzom le róla, úgy borítom be csókokkal testét. Rólam is lekerül a póló, nyakát csókolgatom és nadrágjával bíbelődök, hogy leszedjem róla, mikor rám szól.
-Cody, el fogsz késni, ha ezt folytatjuk. – mi van? Komolyan ez jár most a fejében?
-Mondd, inkább, hogy nem akarod, és abbahagyom. – nézek szemébe.
-Jó. Most nincs kedvem hozzá. Ne haragudj… - na azért nem gondoltam, hogy tényleg be fogjuk fejezni…
-Rendben. – pici puszit adok ajkaira, és kihúzom a fürdőbe.
Engedek vizet, és beülünk a kádba. Háta mögött ülök, teljesen belesimul az ölelésembe. Mitől ilyen feszült? Finom, simogató mozdulatokkal megfürdetem, aztán kap egy masszázst is. De nem maradunk sokáig, max fél órát, mert ugye ne késsek el…Megint csinál nekem kaját, és már mehetek is…Kikísér a kocsihoz, egy hosszú csókkal válok el tőle, pedig nagyon nem akarok. Beülök, lehúzom az ablakot.
-Jövök délután. – beindítom a kocsit.
-El akarod lógni az edzést? – húzza fel egyik szemöldökét.
-Gondoltam rá…
-Menj edzésre. Ne hiányozz miattam. – igen anyu…
-Jól van, jól van… - kapok még egy puszit és megyek is.
Ismételten jegyzetelek órákon, ami már nagyon súlyos nálam…de legalább ma egész jól telik a nap. Srácokkal hülyülünk minden szünetben. Olyan hiperaktív vagyok, hogy az már fáj…az edzés is haláli. Az edző most jó kedvében van, a bemelegítés után meccsezünk, és megy a hülyülés ezerrel. Sarahék megint megjelennek, de most nem húzom fel magam…
Az öltözőbe is még megy a hülyülés, mikor jövök ki, Sarah az egyik csapattársammal smárol. Szegény srác…észre vesz és rögtön tesz egy lépést Sarahtól. Ez hülye…
-CJ…én csak… - ez kész…
-Van barátnőm apafej…te viszont nagyon szarul választottál. Nem jó egy kurvával járni… - a srácok röhögnek egyet és megyünk tovább.
Beülünk még egy kajáldába. De észbe kapok, hogy nekem mennem kéne Cameronhoz, és elköszönök. Mikor odaérek babymhez, öccse nyit ajtót. Táncórát tart??? Oké, csak nyugalom…nem vagyok ideges…
Arra a fos helyre száguldok, hallom, még nagyban megy az óra. Nem leszek tahó, nem rontok be leégetni. Megvárom szépen. Fél óra múlva jön is. Kiszállok a kocsiból, és nekidőlve várom, míg ideér hozzám. Megáll előttem, én meg csak kinyitom neki az ajtót. Mérges vagyok rá…nem fogok jópofizni…
-Nagyon dühös vagy? – nem eléggé.
-Igen. Még meg se gyógyult a lábad, már jössz táncikálni…hátha még jobban elszaródik a bokád. Fogadjunk be van dagadva. – nézek rá szúrós szemmel.
Megérkezünk hozzájuk, beviszem a szobájába és lerakom az ágyra. Leveszem a cipőjét meg a zoknit…ohh hát persze, hogy fel van dagadva…
-Merre van kenőcs és fásli? – kérdezem még mindig idegesen.
-A fürdőben. – válaszolja és megyek keresgélni a fürdőbe.
-Most jó, hogy így fel van dagadva a bokád? – elkezdem bekenni neki.
-Cody nekem a tánc olyan, mint neked a kosár. Te sem pihentetnéd a lábad a kiírt ideig… - jó, de az én vagyok… - és különben is muszáj volt mennem.
-Miért lett volna muszáj? – nem értem.
-Nem érdekes…
Még mindig nem értem. Befáslizom a lábát, és elmegyek kezet mosni. Tiszta ragacs lettem. Visszamegyek és lefekszek mellé. Magamhoz ölelem és megcsókolom.
-Szóval, miért volt muszáj menned?
-Mert. Ne legyél ilyen kíváncsi.
-Most miért nem mondod meg? Tetszik valamelyik srác a táncról? – nézek rá komolyan.
-Jajj, Cody, dehogy. Csak kellett a pénz, ennyi. – pénz?
-Minek? Itt vagyok, kérhetsz bármit. – na jó ez kicsit gizda volt…
-Jó, kifizeted a házat? – ül fel idegesen.
-Mi van?
-Anya nem tudja fizetni a számlákat, kell a pénz… - hátához simulok és átölelem.
-Szívesen segítek. Mennyi pénzről van szó?
-Ne bassz már fel! Nem kell a pénzed! – pattan fel az ágyról, de ahogy rááll a lábára, fel is szesszen.
-Jól van nyugi már. – leültetem az ágyra.
-Hagyjuk a témát inkább… - hát jó.
-Mi lenne, ha ma te aludnál nálam? Úgyis hétvége lesz…
-Fog egy fakanalat és kikerget a házból, mondván hogy megbecstelenítetted az ő egyetlen kislányát. – jujj most teljesen összeszartam magam.
-Ohh…akkor nincs egy kölcsön sálad? – erre elneveti magát, majd megcsókolom.
Kis igazítás után megyünk is kajolni. Már úgy is éhes vagyok. Persze, hogy Josh és David rögtön kiszúrják a nyakamat és elkezdenek szívatni. Nem értem a cuki mami hogy nem vágja le, de nem is baj. A bratyókkal elszórakozunk, persze nem akadnak le a témáról, hát legyen…visszaszólogatok. És ezzel hamar elmegy a vacsi. Mikor végzünk, Josh félrehív, és követ David is. Na neee, most tényleg kell ez?
-Most beszélgessünk komolyan – ülünk le valamelyikük szobájában – Tényleg lefeküdtetek, vagy csak szórakoztál? – hát remélem nem fognak kiakadni…
-Ez olyan viccesen de komolyan volt. Szal igen. – komoly, szúrós tekintetek…
-Remélem komolyan gondolod vele a dolgokat, mert ha nem, kicsinállak akármilyen jó arc vagy…
-Ne parázzatok…komoly a dolog. – nyugtatom őket.
-Rendben…remélem is. – jujj Josh de kemény vagy… - és milyen volt? – hírtelen hangulatváltás és máris röhög mind a kettő.
-Azt hiszem ez nem rátok tartozik… - nevetem el magam…
-A nyakad elárul mindent. – jól van Dawe…felállok és kimegyek.
Elindulok Cameron szobájába. Huhh öcsém, azért kicsit belém rakták az ideget, azt hittem durvább reakciójuk lesz…na mindegy…nyugodtan lépek be babym szobájába. A legjobb helyen van…az ágyban.
-Hol jártál báránykám? – hehe, erre muszáj vigyorognom.
-Jött a bratyós szöveg. Ha csak egy hajad szála is meggörbül ki vagyok nyírva. – huppanok le mellé.
-Jesszusom. – azért nem volt ez olyan ijesztő…
-Ugyan csak aggódnak érted. De megnyugtattam őket hogy nem kell. – magamra emelem tekintetét, és megcsókolom.
Igen, ebből a csókból kicsit több is lesz. Imádom a finom puha ajkait. De nem csak azt…elkezdem simogatni, lábai között van a kezem, félig rajta fekszek, közben faljuk egymás ajkait. Erre nem bejön az egyik nagyokos bátyja kopogás nélkül!?
-Cam, add már kölcsön légyszi az egy… - upsz…de no para, vigyorog egyet és folytatja - oh bocsesz ha megzavartam valamit, csak egy CD-ért jöttem de itt sem, vagyok. Ne zavartassátok magatokat. – hehh a hülye…
De persze Cameron eltol magától és felül. Kicsit ideges a drága…de nincs mire…David megtalálta amit keresett és egy szó nélkül megy is. Hát kitörik belőlem a röhögés…
-Mi olyan vicces? – jajj ne legyél már ilyen morci.
-Legközelebb zárjuk be az ajtót jó? – adok arcára egy puszit.
-Nincs kulcsom hozzá…meg a zár is szar. – hát ez szopacs.
-Akkor menjünk át hozzám…ott még a fal is hangszigetelt. – vigyorgok rá.
-Cody ne bassz föl…
-Jó bocs baby… - kap egy kiengesztelő csókot, és már nem is mérges…
Sajna nincs kedve folytatni amit elkezdtünk mielőtt be nem állított volna Dawe…csak dumálgatunk, persze a puszik megvannak. Aztán mikor látom, hogy nagyon fáradt, hát igen lefárasztottam, megyünk aludni. Nekem se fog rosszul jönni egy kis szunya. Magamhoz ölelem és már durmolok is.
Reggel puszik és simogatások helyett arra kelek, hogy Cameron sietősen ki akar paterolni az ágyból.
-Cody! Cody kapkodd magad, mert elkésünk.
-Jól van már. Ne pattogj. Te úgy sem mehetsz még suliba. – engem meg pont nem érdekel ha kések…bemenni sincs kedvem. Baromi álmos vagyok…
-De neked van suli szóval siess. – ohh fuck, nyugi már…kora reggel nyaggat…
-Jól van anyu. – nagy nehezen feltápászkodom, és végre megkapom a jó reggelt puszimat is.
De be is küld a fürdőbe. Inkább fürödnék vele…összekapom magam. Zuhany, fogmosás…nincs nálam a parfümöm. Nem baj…felöltözködöm, felkapom a táskám és mivel a szobában már nincs Cameron, kimegyek a konyhába. Bingó! A kezembe nyom valami kaját. Na jó ez szokatlan…kissrác voltam mikor utoljára kaját csomagoltak nekem…
-Te komolyan csináltál nekem kaját? – nézek nagyon értelmesen.
-Hát persze de most siess mert elkésel. – jól van már, nem kell kidobni…
-Délután jövök jó? Szeretlek. – búcsúcsók és már száguldok a suli felé.
A kocsiba esik le, hogy azt mondtam, hogy szeretem. Azt hittem nehezebb lesz ezt kimondani, erre csak úgy kijött. Na remélem ezzel most feldobtam a napját…és remélem ő is érez valami hasonlót…
Újabb rohadt unalmas nap a suliban. Alig várom már most a parkolóban…na jó, most jó fiú leszek és jegyzetelek is. Ha ma is olyan jutalmat kapok mint tegnap, már megéri a tanulás.
Kicsit késve berontok a terembe, szerencsére a tanár még sehol. Ledobom magam a padba előveszek egy füzetet és hajrá. Bejön a tanár és kezdődik is. Matek…fasza…én meg írok mint a gép…és még a többi órán is. És ha felszólítanak tudok válaszolni. Nagy vagy Cody, most nem lebaszást, hanem dicséretet kapsz. Persze a srácoktól majdnem minden szünetben megkapom, hogy stréber lettem, pedig csak babymnél voltam az este…
Végre utolsó óra…kicsöngetnek és már lépnék is le, mikor a srácok szólnak, hogy edzés. Bassza meg, tök kiment a fejemből. Még jó, hogy a szekrényemben van a cuccom…dobok Cameronnak egy üzit, hogy kosár van, majd megyek. Persze rögtön kapom a ívet, hogy mostanában nem járok edzésekre…jajj a heti háromból itt vagyok kettőn, nem elég!? És még a szurkoló lányok is itt vannak. Ennek mindig mindenki örül, még én is örültem neki, míg el nem kezdtem járni Cameronnal. Majdnem az összes csaj tett egy látogatást az ágyamba, de most valahogy hidegen hagynak…főleg, hogy az exem is eljött, hogy „szurkoljon” na persze. Azért jött, hogy idegesítsen. Aminek meg is van az eredménye…borzalmasan játszok, ami kurvára idegesít.
Végre azt mondja az edző, hogy vége és én tiplizek is az öltözőbe…fasznak van kedve még itt maradni szopni…Srácok rögtön megrohamozzák a zuhanyt, és én is megyek, csak nem fogok izzadtan és büdösen beállítani Cameronhoz…
Arra leszek, figyelmes, hogy túl nagy a csend, de fürdök tovább. Csak folyatom magamra a vizet, lehajtott fejjel…rohadt jól esik. Két kéz fonódik a derekamra és siklana rajtam lejjebb, de lelököm magamról. Ki a faszom!? Persze, hogy az exem…Sarah…pedig a plázában már Cameron is elküldte a picsába.
-Mi a faszt csinálsz? – ordítom le a fejét és egy törülközőt tekerek derekamra.
-Na tippelj…szerzek neked néhány örömteli percet… - végig simít a mellkasomon.
-Te kurva… - lököm el a kezét és megyek a szekrényemhez öltözni.
Milyen érdekes, hogy már senki sincs itt. Faszomat…utánam jön és hátamhoz simul. Elkezd simogatni…a baj, az hogy pontosan tudja, hogy hol simogasson…elég sokszor dugtam meg, hogy tudja mit szeretek…és basszus élvezem amit csinál. De nem! Ellököm magamtól, és kidobom az öltözőből kis üvöltözéssel együtt. Gyorsan magamra kapom a ruháimat és irány a kocsi…
Beülök a verdába, lehúzom az ablakot, és mehetek is Cameronhoz…Kicsit még ingerült vagyok mikor csengetek. Mosolyogva kinyitja az ajtót és egy csókkal köszönt.
-Milyen napod volt? – kérdezi a szobájában.
-Szar… - válaszolok neki, és odaadom a házit és a jegyzeteket, amiket ÉN írtam.
-Valami baj van? – jajj, nem akarom elmondani mi történt a zuhanyzóban, mert tuti nem hinne nekem…
-Nem, nincs – erőltetek magamra egy mosolyt – csak lefárasztott a kosarazás. – adok neki egy puszit.
-Te jegyzeteltél órán? – jó most nem kell ennyire ledöbbenni…
-Igen. Gondoltam ha olyan jutalmat kapok a tanulásért, mint tegnap, akkor… - végig döntöm az ágyon és megcsókolom. Erre bevillan Sarah arca… - a kurva életbe… - lemászok róla és az ágy szélére ülök, idegbetegen.
-Most mi van? – picsába…
-Ne legyél idegbeteg. – mély levegő – A kosáredzésen megjelent az exem, Sarah… - na már ideges – aztán mikor vége lett az edzésnek, elmentem fürdeni és utánam jött a zuhanyzóba…
-És te…? – uhh villámokat szór a szeme.
-Nem…épp ez az. Nem történt semmi, bepróbálkozott és kidobtam az öltözőből. Mást már tuti megcsaltam volna, de téged szeretlek…és felbaszta ezzel az agyamat. - rá nézek, nem úgy fest, mint aki el hiszi amit mondok - Nem hiszel nekem igaz!? – kérdezem lehajtva a fejem…
Szerkesztve Garfield által @ 2010. 01. 08. 17:51:38
-Cody ha nem érdekel az anyag akkor menj haza. Tanulni egyedül is tudok és képzeld még a lábam se kell hozzá. – húzódik el tőlem.
-De most miért csinálod ezt baby…totál unalmas ez az egész szarság. – nyafogom neki a vállára téve fejemet.
-Nem érdekel. Nekem nehogy megbukj így a finishbe…anyádék engem vesznek elő. – hát erre tényleg sok esély van…
-Jajjmár azok tuti örökbe fogadnak… - mondom sóhajtva.
-Na ne terelj. Tanulunk. – és ehhez miért kell elmenni?
Csak mondja és mondja, én mindent megteszek, hogy felfogjak valamit is. De hát ez most így esélytelen…Elém rak egy matekpéldát, és fingom sincs mit kéne ezzel csinálni. Hogy fogjak hozzá? Mi ez te?...
-Fogalmad sincs róla mi? – hogy találtad el? Na de nem adom fel…
-Mindjárt meg lesz. – válaszolom és elkezdek komolyan gondolkodni rajta.
-Na kössünk alkut. Ha megoldod ezt a feladatot megcsókollak. És ha továbbra is tudsz figyelni és a többi is megy itt aludhatsz. De persze semmi több. – na ez így már mindjárt más…
-Meglesz baby… - rögtön neki is látok.
Megcsinálom, és egy önelégült vigyorral a fejemen rakom le a tollat, mondván kész vagyok. A csókot meg is kapom. Na ez így tetszik, jutalom a figyelésért…
Elkezd megint magyarázni, és most rendes diák módjára vissza is kérdezek ha valami nem megy, aztán megint kapok feladatokat. És meg is csinálom őket….persze tele hibával, de megcsináltam…
-Nem tökéletes, de hozzád képest fejlődés. – most veszem észre milyen sexy szemüvegben…de leveszi…majd legközelebb jobban figyelek az én kis sexy tanár nénimre.
-Ez azt jelenti hogy maradhatok? – kérdezem vigyorogva. Máris máshol jár az agyam…
-Csak akkor ha ezt abbahagyod. – mit? És miért takarod el az arcom?
Feláll és nyújtózik egyet. De gyönyörű vagy baby…nem is bírok nyugton ülni. Hátulról átölelem és nyakát kezdem kóstolgatni. Felém fordul és megcsókol. Hmm…nyelvem besiklik szájába és tekergőzni kezd az övével. Pusztán azzal, hogy viszonozza a csókot teljesen begerjeszt…
Elszakad ajkaimtól és menne is valahova, de visszarántom magamhoz és egy fullasztó csókot adok neki. És már fölötte is támaszkodok az ágyon. Nyakát csókolgatom és meg is szívom finom bőrét. Kutató kezeket érzek a hátamon és le is kerül rólam az a csúnya, zavaró póló.
-Most, hogy levettem rólad a pólót, mehetsz is fürdeni. – mi van? Kellett valami kifogás, hogy fejezzem be?
-Csak veled… - vigyorgok rá.
-Hát akkor nem fürdesz szívem. – ohh…persze…
Egy finom csók után az ölembe kapom és viszem is a fürdőbe.
-Te mit csinálsz? – kérdezi, mikor kis harc után sikerül levennem róla a felsőjét.
-Szerinted? – húzom fel szemöldököm vigyorogva.
-Cody…
-Pssszt… - pisszegek szájába és megcsókolom.
Csók közben a nadrágja is lekerül. Végigsimítok formás fenekén és belemarkolva húzom közelebb magamhoz, hogy elmélyítsem a csókot. Végre ő sem tétlenkedik, és az övemmel babrál. Úgy látszik beletörődött, hogy velem fog fürdeni. Már csak a fehérnemű van rajta mindkettőnkön. Megkísérlem a lehetetlent és elszakadok tőle arra a pici pillanatra, míg engedek vizet a kádba. Leülök a kád szélére és közelebb húzom magamhoz. Fantasztikus alakja van…hogy nem vettem észre eddig a suliban….Szakértő kezem másodpercek alatt kikapcsolják melltartóját és már lent is van róla. Combjain siklik végig a kezem fölfelé, egész a falatnyi kis tangáig amit lassan le is húzok róla, végig szemébe nézve. Lehajol hozzám egy csókra, közben felállok és boxeremtől szabadít meg. Persze alaposan el is pirul…
A kádban háttal ül nekem és simogatom a fürdőszivaccsal mindenhol. Mikor melleinél időzök, mert hát alaposan meg kell mosni őket, halk sóhajok hagyják el ajkait. Finoman kezdem csókolgatni nyakát és most már szivacs nélkül masszírozom melleit. Asszem kezdek egyre keményebb lenni…kezem egyre lejjebb siklik. Közelebb húzom magamhoz, teljesen belesimul az ölelésembe, de mikor combját simogatom egyre feljebb haladva, elhúzódik tőlem.
-Cody…ezt nem kéne… - kiszáll és bemegy egy köntöst magára kapva.
Most mitől ijedt meg? Fura…Fogok egy törülközőt, a derekam köré csavarom és megyek utána. Az ágyon ül.
-Mi a baj? Mitől ijedtél meg? – kérdezem leülve mellé.
-Te félsz tőlem? – kérdezem, belevágva a makogásába.
-Nem, nem tőled.
-Akkor mi van? – most már tényleg érdekel…
-Cody én még szűz vagyok. – tör ki belőle hirtelen.
-Csak ennyi? – kérdezem értetlenül.
-Téged nem zavar?
-Nem… - mosolygok rá – e miatt félsz? Hogy fájni fog? – elpirul…megint – Nem vagyok egy vadállat. Finom és figyelmes is tudok lenni….persze ha te is akarod. – nézek rá kérdőn.
A válasz egy csók. Akkor ez most a beleegyezés? Elég valószínű…
Finoman széthúzom a köntöst és lesimítom róla. A csók nem szakad meg, sőt egyre intenzívebb mikor hátára döntöm. Ezt a szart a derekamról ledobom és fölötte támaszkodva csókolom végig egész testét. Nem tudok betelni a szépségével, amit nem egyszer suttogok a fülébe.
Olyan figyelmes próbálok amennyire csak tudok. Nem nagyon gyakoroltam még, mert leszartam mennyire fáj a másik félnek…de ez most más. Élvezem, hogy simogatom és minden érintésemre összerezzen, csókjaim után levegőért kapkod és mikor melleit kényeztetem apró nyögéseit. Kezem lesiklik combjai közé, és kicsit ijedten zárja össze lábait. Finoman megcsókolom, és „engedélyt kapok” a folytatáshoz. Ujjam bevezetem hüvelyébe, amit egy nyögéssel jutalmaz, és leránt magához egy csókra. Előző ujjamat követi még egy…lassan mozgatni kezdem ujjaimat, és csókolgatom ahol csak érem. Egyre hangosabban nyögdécsel és vonaglik…én meg egyre jobban fel vagyok spanolva. Megfogja azt kezemet, amelyikkel épp munkálkodok de nem hagyom abba…vállamat szorítja meg mikor elélvez és csókunkba nyög bele. Ujjaimról lenyalom nedvét és kipattanok az ágyból…a nadrágomban van a gumi…
Visszahuppanok az ágyba, megmutatom mit hoztam.
-Biztos akarod? – míg magamnál vagyok muszáj megkérdeznem…
-Cody ne kérdezz hülyeségeket! – elmosolyodva csókolom meg.
Elhelyezkedek a lábai között, a gumi fent, nincs para…nem esek neki…bejáratához illesztem magam, egy csókkal próbálom elterelni figyelmét, és behatolok. Fájdalmasan nyög egyet és magához szorít…ez ennyire fáj? Nem mozdulok…csókolgatom vállát, nyakát, hogy lazuljon el. Ami sikerül is…enyhül a szorítása és lök egyet a csípőjével, hogy kezdhetem. Lassú mozgásba kezdek, és marad is a tempó, míg fájdalmat hallok a hangjában. Alig bírok magammal, de nem akarok neki még nagyobb fájdalmat okozni.
Egyre kéjesebb nyögéseket hallat, akkor már nem fáj neki…gyorsítok a tempón. Nyakamat csókolja, harapdálja, ami fokozza bennem a vágyat és vad tempóra váltok. Lábait derekam köré fonja, végig karmolja a hátam…vadmacska…szinte egyszerre megyünk el. Kezeim felmondják a szolgálatot és rároskadok. De hamar észbe kapok és óvatosan kihúzódok belőle és mellé fekszek. Hozzám bújik, kapok nyakamra egy puszit. Épp elaludnánk, mikor anyukája szól, hogy vacsi…Cameron sóhajtva feltápászkodik és elbiceg a fürdőbe. Most esik le…basszus még jó, hogy nem nyitott ránk senki…
Hátulról átölelem a csapnál a tükör előtt, adok neki egy puszit, és a tükörbe nézek. Basszus a nyakam…annyád ennyire még nem szívták ki…rendesen látszik, pedig feka vagyok nekem nem szokott látszani…
-Hallod baby, nem vagy semmi… - vizsgálgatom a nyakam a tükör előtt – Mit fog szólni anyukád? – vigyorgok rá…
Tök kómásan felkelek, és az órára nézek. Mindjárt dél. Öregem milyen alvókám van, beszarás. Legszívesebben visszaaludnék, de nem lehet, mert Cameronnal találkozok. Még fel is kell hívjam mikor. Kicsámpázok a fürdőbe és extra lassan készülődök. A kicsit hosszúra sikeredett pancsi után gondoltam arra is, hogy megborotválkozom, de inkább nem….amilyen éber vagyok, szarrá vágnám magam…milyen szépen néznék ki sok kis cuccal a pofámon…
A szobámban már kicsit felfrissülve nyúlok a telóért, és hívom kicsi babymet. Mi a fasz? Csöng…csöng…csöng…nem veszi fel…gyerünk vedd fel a telót…na jó majd később…
Lemegyek kajálni, közben már vagy háromszor próbáltam hívni de semmi. Kezdek ideges lenni…mindenkivel csak veszekszek egész délután…apámnak már fullra elege van belőlem, anyám meg kiakadt tőlem. De leszarom…Cameron mi a faszért nem veszi fel azt a kibaszott telefont!? Na jó most már tényleg ideges vagyok!
Most volt elég! Felkapom a pulcsimat és elindulok, hogy átmenjek hozzá, de váratlanul csak nem állítok be. És még az otthoni számát se tudom…mi a tököm van már? Megint próbálom, már este fél tíz van….itt toporgok mint egy szaró galamb idegességemben. Nem veszi fel…hát lehugyozom a bokámat…
A szobámban elkezdek kutakodni, hátha megvan egy olyan csaj száma aki jóba van Cameronnal, de semmi. De jó vagyok komolyan…na jó még egyszer utoljára megpróbálom, ha nem veszi fel átmegyek hozzá!
-Igen? – jééé….felvette….el se hiszem.
-Végre méltóztattál felvenni azt a kurva telefont. Már azt hittem valami baj történt. – cseszem le rögtön, köszönés nélkül.
-Ne haragudj. Táncpróbám volt a közelgő verseny miatt, és totál kiment a fejemből hogy szóljak. Tényleg bocs. – oké CJ nyugi van…csak táncpróbán volt…
-Na jó most az egyszer elnézem de legközelebb szólj előtte. A frászt hozod néha rám Baby…
-Bocsi majd holnap bepótoljuk. Jó? – jah, a suliban mih!? Persze…
-Ok. Reggel érted megyek. Jóéjt. Csók! – meg se várom a válaszát, kinyomom a telót…eleget idegeskedtem lefekszem.
Reggel mikor felkelek, látom, hogy valaki sms-t írt nekem. Cameron. De édes…hát lehet rá haragudni? Mosolyogva indulok el érte.
Megérkezek, és várok. Már vagy 15 perce szobrozok kint…kiszállok, körbejárom az autót, letörölgetem a nagyobb koszfoltokat és nekitámaszkodva az ajtajának várom babymet. De csak nem jön…Cuki mamija jön szólni, hogy menjek be nyugodtan, szerinte már készülődik. Hát rendben. Besettenkedek a szobájába, hátha pont elkapom, hogy öltözködik, de leesik az állam. Még nagyban alszik…beszarok bassza meg…Leülök az ágyára, és finoman adok ajkaira egy csókot, de nem is reagál rá. Akkor máshogy próbálkozok. Elkezdem simogatni suttogva mondogatom neki hogy ébresztő….de nem is tudom minek suttogok, hát nem azt akarom, hogy felkeljen!? Na mindegy…kinyitja szemét, és meglepetten néz rám, de még mindig tök kóma…
-Te meg mit keresel itt? – neked is szia édesem…
-Jöttem érted, de még alukáltál így anyud beengedett. Csókkal keltettelek mint a mesékben, de lófaszt se ért. – vigyorgok rá.
-Te jó ég mennyi az idő? – kezébe veszi a telóját, próbál fókuszálni a kijelzőre, de látom nem nagyon megy neki.
-Fél nyolc van kis szívem. – egy puszi kíséretével elveszem tőle telefont - Szóval szedd szépen össze magad és induljuk ha nem szeretnél elkésni én kis okos tojásom. – vigyorgok rá.
-Most nem vagyok vevő a humorodra. – uhh ha nézéssel tökön lehetne rúgni valakit, már a földön feküdnék magzatpózban.
-Jó befogtam csak siess! – szekrényéhez terelem, és várom, hogy készülődjön.
Nem telik bele 5 percbe és már pakol a táskájába, ami elszakad…átpakol egy másikba, és elkezd valamit keresgélni. Az asztalán felborítja a pohár vizet, és el is áztatja a mobilját. Na, édesem ez nem a te napod…
-Azta kurva de ideges leszek! – jajj nyugi szívem…háthoz simulok.
-Nyugi van. Majd vesz… - ek másikat…de szavamba vág és nem tudom ezt befejezni.
-Ha most nem kussolsz be akkora pofont adok hogy én is megbánom. – jujj, de morci valaki…
-Jó akkor csak induljunk. De ha lehet ne nyúlj ma inkább semmihez. – próbálok poénkodni, de nem hatja meg…
Suliba menet próbálom tervezni a délutánunkat, gondoltam elmehetnénk a plázába, de nem megint táncpróbája lesz!? Hát nagyon be fogjuk pótolni a tegnapot…fasza…
A suliba is tiszta ideg…próbálom nyugtatgatni, persze órákon is folyton átkarolom meg apró puszikat adok neki, de ez is csak idegesíti…ez valahogy tényleg nem az ő napja…
Suli után elviszem táncra…
-Légy jó, ne nyúlj semmihez, és ha a partnered keze a derekadnál lejjebb vándorol szólj és megverem oké? – mondom felvéve a bájvigyoromat.
-Majd igyekszem. Te meg óvatosan vezess! – nem kell aggódni…
Megcsókol és már pattan is ki a kocsiból.
-Próba után jövök érted. – szólok utána.
Bólint egyet és rohan be. Istenem, ez a kurva tánc. Semmi ideje sincs…
Na jó akkor marad az „A” verzió és megyek edzésre. Pedig most ki akartam hagyni, hogy vele lehessek, de hát jobb dolgom úgy sincs…
Eljöttem edzésre, hogy kifárasszam magam. Futó edzés…labdavezetés, vonalfutás, szlalom…faszom…az egész edzés legjobb rész az utolsó fél óra, amikor játszunk kicsit. Na itt mindig megmutathatom mit tudok. Meg is kapom a dicséreteket, hogy folyton fejlődök meg minden. Hát igen CJ nagyon tud. Edzés után megyünk, veszünk egy gyors zuhanyt, utána a srácok hívnak, hogy menjek velük kajálni valahova, de nem. Cameronért kell mennem, megígértem neki. Meg is kapom, hogy mekkora papucs vagyok…pedig ettől aztán igen távol állok…
Ma már másodjára várok rá…kész vagyok. Tiszta hulla vagyok, erre még ő is megvárat…telefonom csörgése térít észhez a szendergésemből.
-Igen? – veszem fel.
-Szia Cody, Cameron vagyok.
-Cicám, rád várok már fél órája. Mi tart ennyi ideig? – kérdezem egyből.
-Nem vagyok már ott…történ egy kis…baleset… - rögtön kipattannak a szemeim…már egyáltalán nem vagyok álmos.
-Mi? Hol vagy? Jól vagy? Mi történt? Azonnal odamegyek. – már indítom is a kocsit.
-Semmi. Az ügyeleten. Igen jól. Csak borultunk. És azért ne szenvedj balesetet ha lehet. Egyben szeretnék veled az ügyeleten találkozni. – jójójó…
-Fél perc. – válaszolom, és ledobom az anyósülésre a telót.
Már száguldok is az ügyeletre. Mi az isten történt? Hát kicsivel több mint fél perc múlva ott is vagyok…berontok az épületbe, ahol azonnal meglátom és odamegyek hozzá. Megcsókolom, szorosan átölelem, aztán eszembe jut, hogy ez fájhat is neki, ezért elengedem és megnézem mi történt vele. Egy mankó és egy merevítő a lábán…joh…ez nem olyan súlyos…
-Mit csináltál te szerencsétlen? Azt hittem valami komoly bajod van. – mosolygok rá.
-Kellett a hatás kedvéért a dráma. – ne vigyorogj!
-Ebből ne csinálj rendszert. Hát baby ez most tényleg nem a te napod. – megcsókolom és ölembe kapom, hogy kivigyem a kocsihoz.
-Ha nem teszel le azonnal sikítok. – a nézéséből ítélve komolyan gondolja, úgyhogy leteszem…
Azért kisegítem az autóhoz és beszállni is segítek neki…na akkor ezzel annyi is a táncnak baby. Hazafuvarozom és segítek neki bemenni a házba. A cuki mamija meglátja, és halálra rémül, aztán Cameron annyit mond, hogy táncbaleset és kész, már nem is érdekli. Ehh, azért én egy kicsit aggódok. Bekísérem a szobájába és leültetem az ágyra és nem is engedem felállni, én mindent odaviszek neki amit csak kér. Na persze a fürdés más tészta…
-Segítek. – mondom tök természetesen.
-Cody…nem kell. – mondja elpirulva, de határozottan.
-Most mi van? Csak segíteni akarok, nem járt semmi a fejemben. – mondom tök komolyan.
-Akkor sem. Megoldom. – felbassza az agyam.
Azért segítek neki levenni a cipőt, meg még a nadrágot engedi, aztán menne is a fürdőbe, de a felállásnál elveszti az egyensúlyát és visszahuppan az ágyra.
-Oké, elég. Segítek és nincs vita! – mondom szúrós pillantással kezeimbe kapva viszem be a fürdőbe.
Megengedem neki a vizet, és rakok bele habfürdőt. Odafordulok hozzá és leveszem a pólóját. Enyhén zavarban van…nagyon aranyos.
-Cody innen menni fog egyedül is… - fogja meg a kezem mikor a melltartóját venném le.
-Héé…baby már láttalak így. – mosolygok rá – Egyébként is csak segítek beszállni a kádba és ha akarod ki is megyek, persze csak ha szólsz mikor végeztél. – megcsókolom és egy könnyed mozdulattal kikapcsolom melltartóját.
Kicsit gyorsabban kezd verni a szívem a látványtól, de türtőztetem magam. Egyszerűen meseszép. Tökéletes teste van. Oldalán végigsimítva akasztom ujjaimat tangájába és veszem le róla. Hülye vagy Cody, egy hatalmas barom…Felegyenesedve szenvedélyesen megcsókolom, de mielőtt elveszíteném az eszem, elszakadok ajkaitól és karjaimba kapva rakom a vízzel teli kádba.
-Szólj ha végeztél. – adok homlokára egy puszit és kimegyek.
-Rendben… - válaszolja még mindig zavarban.
Kimegyek és az ablakhoz sétálok, kinyitom és a kicsit hűs levegő most tök jól esik…fene azt a hülye segítőkész fejemet. Annyira kívánom, hogy az már rendellenes…
Nem tudom mennyi ideig állhatok már az ablaknál, mikor nyílik a fürdő ajtaja és Cameron sétál ki.
-Mondtam, hogy szól. – nézek rá morcosan.
-Semmi bajom nem!? Nem kell ennyire aggódnod. – jól van na…
-Akkor azt hiszem…én most megyek. – nyögöm ki…mielőtt még letámadnám…
Bólint egyet és kapok tőle egy finom csókot. Odasétálok az ajtóhoz, a kilincsre teszem a kezemet, de nem tudom lenyomni. Visszafordulok és Cameronra nézek. Nem akarok elmenni…vagyis nem ebben az értelemben. Leülök mellé az ágyra, és megcsókolom. Hosszan, szenvedélyesen…azért remélem nem fog megfulladni a nyelvemtől, ehh. Levegőt kapkodva szakadok el tőle.
-Hogy tudsz ilyen szép lenni!? – kész…leállt az agyam. Hanyatt dönötm az ágyon és fölötte támaszkodva csókolom meg újra, majd nyakát kezdem kóstolgatni… - gyönyörű vagy… - suttogom nyakába.
Halk nyögések és sóhajok a válaszok minden érintésemre. Már annyira fel vagyok spanolva, hogy el is felejtem, hogy mi van a lábával és valahogy hülyén mozdulok és egy fájdalmas nyögésre leszek figyelmes, ami észhez térít.
-Ne haragudj…nem volt szándékos. – pattanok le róla.
-Semmi…de azt hiszem tényleg jobb lesz ha most mész. – mondja már ülve.
-Joh... – sóhajtok – de vigyázz a lábadra és meg ne tudjam, hogy elmentél táncra! – nézek rá komolyan.
-Jól van.
-Joccakát baby. – még lopok egy finom csókot.
-Jóéjt.
Nagy lendülettel jövök ki, mert ha még ott maradok pár percet, felébred bennem a szunnyadó oroszlán. Tehát kocsiba be, ablakot le….és nyomás.
Másnap kicsit szar egyedül a suliba…és még sms-ezni se tudok Cameronnal…fasz kivan már. Szarrá unom az agyam…még a haverok se hatnak most meg. Hülye kedvemben vagyok és még a csajom sincs itt…hagyjon mindenki! Telefonról jut eszembe…megvan még a régi telóm. Odaadom neki. A következő órákon…nagyjából az összesen alszok vagy firkálgatok…nem kötnek le a tanárok, sajnálom…
Végre kicsöngetnek az uccsó óráról és én vagyok az első aki kitiplizik az épületből. Száguldás haza a telóért aztán babymhez.
Nagyot fékezek mikor megérkezek, amire Camron ki is jön és jól le is csesz köszönés képpen, hogy ilyen „állat” módon vezetek…pedig szerintem tök jól és biztonságosan vezetek. Egyébként látom kezd javulni a lába…igaz bicegve megy, de már mankó nélkül. Gyorsan gyógyul…
Bemegyünk a szobájába, előkapom a telefont és a kezébe nyomom.
-Gondoltam használd míg nem lesz neked…nagyon idegesít, hogy nem tudlak utolérni…szóval ennyi.
-Nem…majd lesz. Addig bírd ki. – mi van?
-Légy szíves, a kedvemért. Tényleg baszodtul idegel, hogy nem tudlak felhívni. – bájos mosoly és egy finom csók…ennek nem tudsz ellenállni.
-De csak míg nem lesz másik. – egyezik bele nagy kegyesen. Mondom, hogy nem tud ellenállni nekem…
A házikat azért felírtam neki. De órai jegyzeteket sajna nem tudtam hozni neki, amiért megint megkapom a magamét, hogy megint nem figyeltem. Hát nem. Ez van…de most bepótoltatja velem…nagyon örülök neki. Elkezd valami hülyeséget magyarázni, ami full nem érdekel. Lehet egyébként valami fókuszproblémám van. Ha próbálok olyanra figyelni, ami nem érdekel, pár perc után csak annyit hallok, hogy „blablablaaa”…de igyekszem…tényleg…
Mikor teljesen besokallok, egy csókkal hallgattatom el. Kicsit meg is lepődik, de próbálja folytatni. Nem veszi a lapot…a háta mögé ülök, és nyakát kezdem csókolgatni felfelé, egész a füléig. Mrrr…fincsi…
-Miért nem bízol bennem? – kérdezem fülébe sóhajtva…
-Bazd meg, tudod hogy rám hoztad a frászt? – tuuudom.
-Jajj tudod hogy egy csajt se húztam volna meg. – nem is tudom hogy jött neki…
-Hát azt nem hiszem…haragba váltunk volna el, te leiszod magad, jön egy csaj aki fényezi az egódat és máris az ágyban vagytok. Ne mondd hogy nem logikus. – na jó ebben van valami…de nem…csak nem vagyok olyan hülye, hogy eldobjak egy ilyen csajt.
-Hülyeségeken töröd azt édes kis buksidat. – válaszolom neki, adok kobakjára egy puszit, és átkarolva megyünk a kijárat felé.
-Nem rossz ötlet. Elég volt a vásárolgatásból mára. – nah…más csajt kirobbantani nem lehetne a plázából.
-Ne mondd hogy nem élvezted. – vigyorodom el….főleg a fagyizást…
-Azt hogy lenullázod miattam a bankkártyád? Már ne haragudj de egy kicsit szarul érzem magam miatta. – cöh…
-Jajj már baby…ami az enyém az a tiéd is, ami meg a tiéd azt tartsd csak meg nyugodtan nekem már biztos megvan… - na jó ez egy kicsit túl beképzeltre sikerült…
-Így már minden világos Mr. Tökéletes… - áhh rátapintottál a lényegre.
-Jajj ne fényezd az egóm még elpirulok…. – játszom a miss picsát.
Nevetve megyünk a kocsihoz. Következő állomás nálam lesz. Megint száguldozom egy sort és pár perc múlva meg is érkezünk. Bevezetem a házba és beköszönök, hogy megjöttem.
-Már épp ideje volt. – jön ki apám és Cameront méregeti - A fiatal hölgyben kit tisztelhetek?
-Jaaa…ő Cameron Sparks, az osztálytársa és barátnőm. – mondom büszkén.
-Nagyon örvendek. – üdvözli apám.
-Részemről a szerencse Mr. Jonas. – édesen tudsz mosolyogni szívem…
-Hallom vendégünk jött. – ohh anyu is itt van…jön köszöni Cameronnak.
Lehuppanunk, és beszélgetünk kicsit az ősökkel. Legalább már babym is ismeri az őseimet, bár nem nagy cucc. Végre dicsekedhetek apámnak tanulás kapcsán azzal, hogy Camron az osztály éltanulója, de megint kapom az ívet, csak most úgy, hogy vegyek példát róla. Köszi…milyen nagyon jó arcok a szüleim nem!?
Megunom ezt a bájcsevejt és csoszogunk fel a szobámba, de apának eszébe jut még valami és utánunk szól.
-Holnap este lesz egy kis összejövetel a cégnél, és jó lenne ha te is ott lennél. Az egész családnak meg kéne jelennie. Hozd a barátnődet is ha lenne kedve hozzá. – ne aggódjál lesz kedve.
-Oksa. – válaszolok és megyünk a szobámba.
Kapcsolok zenét, hogy legyen valami nyüzsi és ledobom magam az ágyra. Lejártam ma a lábam…egy kis pihi jó lesz…
-Akkor megvan a holnap esti program, pedig pont most akartam kérdezni hogy nincs-e valami ötleted.
-De nekem holnap este táncórám lesz. Mármint olyan amit én tartok. – már megint az a putto hely…utálom, hogy oda jár…de nincs beleszólásom, túl makacs.
-Akkor megtartod, odamegyek eléd, és onnan megyünk hol a gond? CJ mindent megold. – 200W-os vigyor.
-Persze, menjek a puccos népek közi izzadtan, szakadt táncos cuccban. - mekkora poén lenne.
-Legalább tuti te lennél a figyelem középpontjában. – kezdek el nevetni - Jó majd megoldjuk. Ne aggódj emiatt.
Lehúzom magamhoz az ágyba, és karjaimba fészkeli magát. Észre se vettem mikor aludt el. Áhh kéznél van a távkapcs és benyomom. Pont megy egy meccs, pöpec.
Másfél óra múlva mikor már bőven vége, az óra pillantok és basszus anyja ki lesz akadva, ha nem megy haza. Pici puszikkal és simogatásokkal keltem fel. De édes ilyen kómásan. Hazafuvarozom, de olyan nehéz elválni tőle. Nem nagyon akaródzik elmenni, de csak elküld.
Másnap faszom, megyünk öltönyt venni nekem, egyébként nem tudom minek, mikor van vagy annyi, de mindegy. Anyám meglát egy estélyi ruhát, de meglepetésemre nem magának, hanem Cameronnak. Ennyire megkedvelte volna? Pedig tegnap látta először…Megveszi neki a ruhát és büszkén ballag. Bazze ha kitalálja, hogy neki kell egy lány kölök, falnak megyek…
Persze menjek be anyámmal még a fodrászhoz, meg kísérjem ide, meg oda…áhh utálom az ilyen napokat. Egy este miatt ennyit szarakodni…az egyetlen jó dolog az, hogy nem vagyok suliba. Bár most nem látom Cameront…
Otthon készülődik anyám, meg apámmal vitatkozik, szokásához híven. Felkapom az öltönyömet, és közlöm, hogy megyek Cameronért. Anyám még a kezembe nyomja a ruháját, basszus majdnem elfelejtettem…
Az épület előtt várom meg a kocsinak támaszkodva. Elém tipeg kicsit zavarban. Na mi a baj?
-Szia, baby. – csókkal köszöntöm amit finoman viszonoz, és megáll előttem a földet nézve – Valami baj van? – nem értem a viselkedését…
-Hát nincs nálam megfelelő ruha… - ohh hát csak ennyi? Mosolyogva adok egy puszit az arcára és kinyitom a kocsi ajtaját, ahol ott hever az ülésen a doboz.
-Akkor ez mi? – mosolygok rá – Anyám meglátta és azt mondta, hogy ezt muszáj megvennie neked. Csak, hogy ne velem vitatkozz, hogy rád költöm a pénzem, most anyám volt. – vigyorgok rá.
-Én…köszönöm… - édes amikor zavarban van.
-Menj öltözz át, mert elkésünk. – megcsókolom ellibben vissza az épületbe.
Basszus a lányok mennyit tudnak tökölni. Néhány ismerős arc, a múltkori óráról, amire eljöttem. Leállnak velem beszélgetni, legalább nem telik unalmasan a várakozás. Végre megjelenik az ajtóban. Az estélyi mintha csak rá öntötték volna…gyönyörű. Le se tudom venni a szememet róla. Mikor ideér, ad egy csókot és elköszönünk a többiektől. Besegítem a kocsiba és megyünk is. Valahogy megnyikkanni se tudok. Vezetés közben is muszáj néha rá néznem….nem bírom ki…majdnem bele is mentem az előttem lévőbe. Persze meg is kapom, hogy az utat nézzem, de ő tehet róla…miért ilyen szép!?
Anyámék a bejáratnál várnak és mosolyogva integetnek. Na, kezdődik…anyám Cameron elé libben és elkezdi dicsérni, hogy milyen gyönyörű és ugye nem haragszik rá, hogy megvette neki a ruhát, de muszáj volt neki. Igen biztos suttogta neki a ruha, hogy „vegyél meg, vegyél meg…”. De tény, hogy gyönyörű benne.
Bemegyünk és majd minden szem Cameronon van. Büszkén feszítek mellette, és mint egy királyi pár….ami nem is áll messze a távolságtól…megyünk a teremben, apámékat követve. Bemutat minket néhány ügyfelének. Kedves mosoly, jó benyomás….unom….Elkezdem babymnek mondani, hogy ki kicsoda, s ki mekkora tapló. 10-es skálát állítok, és megjelenik egy velünk egykorú srác.
-Na igen, és ő áll az első helyen. – Cameron elneveti magát, majd rendezi arcvonásait.
-Üdvözlöm – nyújtja felé kezét…meg nem fognám – Christian Smith vagyok, önben kit tisztelhetek? – és emelné Cameron kezét szájához…na nem apám….
-Benne – elveszem babym kezét – a barátnőmet tisztelheted, és örülnék ha más kezét akarnád benyálazni… - nézek rá szúrós pillantással.
-Cody, még mindig riválisként tekintesz rám? – cöh…
-Nem, én egy kis köcsögként tekintek rád… - vonom fel szemöldökömet és otthagyjuk.
Kisétálunk a kertbe, és leülünk a szökőkút mellé.
-Mi volt ez az előbb? – kérdezi értetlenül.
-Kiskorom óta ismerem ezt a kis szarházit, és mindig mindennel próbál nekem keresztbe tenni. És utálom….ennyi. – vigyorgok rá – Táncolsz velem?
-Hát…jó. – felsegítem és visszamegyünk a tánctérre.
-Még nem is mondtam…gyönyörű vagy.
-Te is jól nézel ki. – mosolyog rám és elkezdünk táncolni.
Ilyen helyeken mindig ilyen lötyögős számok vannak…tehát, lassúzunk egyet. Magamhoz ölelem és mikor kezdeném élvezni a táncot, hozzák a vacsit és leülünk anyámékhoz. Megkajálunk, még egy sor mosoly meg csevegés, és végre megyünk. Már ideje volt, bár apám azt mondta, szokjam a terepet, mert egyetem mellett a cégnél fogok dolgozni. Marhára örülök neki…Kicsit késő van már, anyám győzködi Camront, hogy aludjon nálunk, de nem megy bele…persze én vagyok a legcsalódottabb…
Hazakísérem, vagyis hazaviszem autóval. Szegény már nagyon fáradt…az út végére már majdnem elalszik. Megérkezünk és kisegítem a kocsiból. Mosolyogva kapom kezeimbe és viszem a házhoz.
-Cody tudok menni a lábamon. – már késő mert az ajtónál vagyunk.
-Jó… - lerendezem ennyivel és beviszem a szobájába.
Ez de jó volt…átvittem a küszöbön…CJ megint hülye vagy…
Leteszem az ágyra és fölé hajolva megcsókolom. Végigsimítom az arcát és felülök…
-Köszönöm, hogy eljöttél. – mosolygok rá.
-Köszönöm a meghívást. – felül és megcsókol.
Na jó asszem ideje indulnom, de nem tudok elszakadni ajkaitól…finoman csókoljuk egymást, nyelvünk tekergőzik egymás szájában. Lefektetem az ágyra és nyakát csókolom végig.
-Codyh… - nyögi nevemet.
-Hmmm? – milyen értelmes vagyok.
-Menned kéne. – tol el magától.
-Rendben… - ajj… - akkor holnap – adok ajkára egy puszit és kimegyek. Milyen önkontrolom van ember…
-A csajom vagy. Ez a minimum. – rávigyorgok és megcsókolom. De ha tudnád mennyire be voltam szarva…
-Min mosolyogsz baby? – kérdezem mikor észre veszem azt a cuki mosolyt…
-Áá semmin. – de még mindig mosolyog…mi ilyen vicces?
-Naa…ne csináld. – fölé mászva nézek szemébe…gyerünk már, kíváncsi vagyok…
-Csak az hogy ez a beszólás olyan Cody-s volt. – csak ennyi?
-Még szép hogy az volt… - nem szoktál még hozzá?
-Bolond vagy. – neveti el magát.
-Megbolondítasz! – lehajolok hozzá és érzékien megcsókolom.
Nem tudunk egymás ajkaitól elszakadni. Nyakam köré fonja karjait és nyelvünk szinte már összegabalyodik a nagy hevességben. Végigsimítok selymes haján, majd kulcscsontján, közben nem szakad meg a csók. Csak tudjak leállni ha kéri…végigsimítok karján, és hajamba túrva élvezi tovább a csókot. Meg-megtorpanva nyúlok pólója alá. Mivel hagyja, egyre bátrabban vezetem kezemet melleire. Szeretem az alvós cuccokat, nincs melltartó, így formás mellén simítok végig finoman. Babym leveszi pólómat és megcsodálja testem, és végighúzza rajtam kezét. Kiég nálam a biztosíték, az ölembe húzom és nyakát kezdem szívogatni, csókolgatni, és készségesen hátra döntött fejjel hagyja. Elkezd a már hasamhoz simult merevedésemhez dörgölőzni. Felsőjét mint egy állat, egyszerűen letépem róla…hát basszus útban van. Szorosan magamhoz ölelem és lefektetem az ágyon. Hiper gyorsasággal szabadítom meg magunkat a nadrágtól. De nem leszek túl merész, a tegnapi nap után, nem hiszem hogy örülne neki, ha próbálkoznék…fehérneműn keresztül dörgölöm hozzá farkamat ütemesen, míg mindkettőnkre fehér köd nem száll…
-Ejj de kis vadmacska vagy baby. – mondom vigyorogva végig nézve rajta.
-Kussolj! – és mielőtt vissza tudnék szólni, leránt magához egy csókra.
Ledőlök mellé, és magamhoz húzom. Jó kis ébredés…máskor is megismételhetnénk…
-A pólóm miatt még számolunk.
-Mi? – nézek rá értetlenül.
-Amit letéptél rólam te vadállat. – és megjátszott durcázással fordul el tőlem.
-Jajj már baby, veszek neked akár százat is. – belepuszilok nyakába, amitől kirázza a hideg és kapok egy puszit. – Gyönyörű vagy. – bókolok neki, végig simítva testén.
Elpirulva húzza magára a takarót, amin csak mosolyogni tudok. Mit kell itt szégyenlősködni? Nem értem……
-Mit szólnál, ha elmennénk és vennék neked másik pólót? – vigyorgok rá.
-Nem kell…
-Jó, akkor előtte elmegyünk fürdeni, és utána mehetünk. – csak költői kérdés volt, meg különben is!? Mi az, hogy nem? Nem ismerem ezt a szót….
Felállok és a fürdő felé kezdem húzni, de nem nagyon hagyja…kérdőn nézek rá, mert nem értem ezt a hirtelen eltávolodását…pár perce az ágyban nem érdekelte semmi…
-Cody…én… - kezd magyrázkodásába…
-Cameron, baj van? – nézek rá komolyan. – Nem szeretnél velem fürdeni? – kérdezem kicsit csalódottan.
-Nem erről van szó. Csak én még nem… - lehajtja fejét.
-Nem fürödtél még fiúval? Nem baj, egyszer mindent el kell kezdeni. – mosolygok rá. – Vagy ne?
-Most még ne. – mondja kis tétovázás után.
-Hát joh… - és kicsit durcásan visszamegyek az ágyhoz és ledőlök.
Filózok rajta, hogy bemegyek utána, de elvetem az ötletet, mert kicsit besértődne szerintem. Alig van bent 10 percet és kijön egy magára csavart törülközővel. Ahogy közelebb lépek hozzá, látom a vizes bőrén a kis vízcseppeket lecsurogni. Eszméletlen sexy…finoman megcsókolom, és ahogy elszakadok tőle, látom még csukott szemét, teljesen elvarázsolta a csók. Egy puszit adva arcára, megyek a fürdőbe. Lecsutakolom magam és jövök is ki felöltözni.
Hát az egy pólóvevésből az lesz, hogy bemegyünk a plaza-ba és csomó mindent veszek neki. Persze hallgatom, hogy milyen hülye vagyok, hogy költöm rá a pénzt, de nem hat meg. Ilyen vagyok. Ez van.
Ezen kívül nagyon jól elvagyunk. Fagyizunk is, amiből hülyéskedés lesz a vége, mert túl erotikusnak találom, ahogy nyalogatja a fagyiját. Szépen húzza is vele az agyam…aztán megjelennek a haverok.
-CJ…CJ…cső tesó. – köszön Mike – miért nem voltál ma? Ja már értem. – néz végig Cameronon és perverzen mosolyog.
-Hát Mike, jobb elfoglaltságom volt. – ölelem magamhoz babymet.
-Ma este is lesz egy party nem jöttök?
-Per… - de nem tudom befejezni, mert Cameron szavamba vág.
-Nem!
-Miért nem? – kérdezem értetlenül.
-Tudod mit!? – bújik ki karjaimból – Menj csak… - és faképnél hagy.
Döbbenten nézek utána. Nem jutok szóhoz. Mi ütött bele?
-Akkor jössz? – kérdezi Mike.
-Figyi felhívlak… - otthagyva Mike-ot, Cameron után futok.
Megfogom kezét, de elrántja. Mi a fasz?
-Cameron állj már meg! Mi ütött beléd? – kérdezem elé lépve, megfogva vállait.
-Belém? Beléd mi ütött? Szerinted a tegnapi buli után, ami olyan fantasztikusan sült el, nekem bulizgatni van kedvem? – néz komolyan a szemembe.
-Baby, ne csináld már. Csak kiment a fejemből, a tegnap este…ne haragudj már. – adok neki egy puszit, de látszólag nem hatotta meg…
-Te menj csak nyugodtan…dugj meg pár csajt is… - o.O
-Cameron megőrültél? Ne legyél már hülye…ha el is megyek, egy csaj se fog kelleni.
-Igen, pont úgy ismerlek, hogy nem fog kelleni, ha szétteszi neked valaki a lábát… - ezt nem hiszem el…
-Jó, tudod mit!? Elmegyek és meglátjuk mi lesz…
-Elmész este a buliba? – néz rám döbbenten.
-Zavarna?
-Dehogy menj csak. – húzza fel az orrát.
-Jó akkor felhívom Mike-ot, hogy megyek.
-Hívd… - jajj de morci valaki.
Elkezdem tárcsázni a számát, közben Cameront nézem. Nem gondolhatja komolyan, hogy elmegyek…de…komolyan vette…
-Csá Mike! Figyi…öhm…nem megyek a partyba. – ahogy kimondtam, Cameronon látni lehet ahogy megkönnyebbül – Jól van tesó csáó.
Mosolyogva odafordulok babymhez, és átölelem.
-Miért nem bízol bennem? – kérdezem fülébe sóhajtva…
Végre megérkezünk a party helyre és megyünk is be. Már jó is a hangulat…a zene tök király és Cameronon is látom, hogy tetszik neki. Fokozzuk a hangulatot egy kicsit…odaviszem a bárpulthoz.
-Mit kérsz inni? – hajolok füléhez túlkiabálva a zenét…
-Tök mindegy… - rendben…
-Akkor választok neked. – vigyorgok rá, majd a pultoshoz fordulok…de hallok valami motyogást tőle - Mi? – fordulok vissza hírtelen.
-Semmi. – jól van én is így gondoltam.
Állunk a pultnál és várjuk a koktélokat és közben nézem a táncoló tömeget…persze kiszúrok egy csajt ahogy vonaglik nekem…pár hete simán rárepültem volna de most neeem…megvárom míg Cameron vonaglik így nekem. A gondolattól is az ajkamba harapok…aztán csávókám meg is hozza a piákat és odaadom babymnek az övét.
-Milyen koktélt kaptam? – kettőt tippelhetsz de abból az egyik nem ér…
-Sex on the beach… - vigyorgok rá…mi mást kaphatott volna tőlem!?
Megfogom kezét és a nekem fenntartott kis boxba viszem, hogy nyugodtan megigya a koktélját, de a nyugalom és terveim, hogy majd jól el leszünk itt kudarca fullad mert a spanok rögtön megtalálnak és jönnek köszönni, jópofizni de veszik a lapot, hogy menjenek. Látom, lassan kiissza pohár tartalmát, így nem sok értelme van itt rámozdulni…
-Jössz táncolni? – kérdem mikor az utolsó kortyot is lenyelte…
-Hogy a viharba ne… - megfogja kezemet és behúz a tánctérre.
Elkezdünk először lightosan táncolni, aztán mikor a kosárpályán voltunk egyre jobban belejövünk és simulunk egymáshoz. Kezdek egyre jobban lázba jönni…annyira jól mozog és simul hozzám…magamhoz ölelem és megcsókolom. Nem bírtam tovább…tudom gátlásos csaj meg minden, de ahogy most táncol velem…és még a csókot is viszonozza. Ahhh…keze hajamba túr és mélyíti a csókot…vadul csókoljuk egymást, jó hogy össze nem gubancolódik a nyelvünk…hírtelen felkapcsolódnak a lámpák és a DJ kezd valamit pofázni, amivel el is szarja a pillanatot és Cameronnak hírtelen wc-re kell mennie. Milyen meglepő…faszom a DJ-be!
-Jól vagy? – kérdem odahajolva a füléhez.
-Persze, semmi gond. – mosolyog rám - Csak ha nem baj kimegyek egy kicsit levegőzni. – rendben menjünk…
-Veled megyek… - mondom, de mellkasomra rakja kezét…
-Nem kell. Nem lesz semmi gond. – ad egy csókot és ellibben. Remélem is hogy nem lesz baj…
Míg Cameron kimegy én felállok és a spanokat megtalálva kicsit táncolunk, persze ránk akaszkodik pár spiné de lekoptatjuk őket és nagy kört alkotva a tömeg minket néz, ahogy nyomjuk. Aztán lemegy pár szám és Cameron még mindig sehol. Srácokkal kimegyünk, és a kapunál megállunk, és nézem merre lehet de nem látom.
-Segítség! – hallok egy kiáltást, amire mindenki felkapja a fejét és hang irányába nézünk.
Nee…ez nem lehet. Cameront látom meg kétségbeesetten…elkezdek felé rohanni a többiekkel…
-Még egy lépés és a csaj halott. – megtorpanok…ez most komolyan velünk történik!?
Elkezdek töprengni hogy mit csináljak…Cameron…CJ gyerünk valami ötlet gyorsan…
-Héé ember erre semmi szükség… - mondom közelebb lépve
-Nem viccelek maradj ahol vagy! – ordít a csávó…
-Jó nyugodjunk le…figyelj vegyük át tiszta fejjel a helyzetedet!
-Milyen helyzetet!? Be vagy baszva kiscsávó? – kérdezni jobban a torkához nyomva a kést… - Nincs itt semmi helyzet…akkor lesz, ha nem kopsz le!
-Ember állítsd le magad, csak hallgass meg… - lejjebb ereszti a kést…joh… - Figyelj innen elmenni úgyse tudsz így a lánnyal, de ha most elengeded, hagyom hogy elmenj és a rendőröknek sem szólunk. Csak nem akarnál megölni senkit… - ránézek Cameronra és teljesen meg vagyok rémülve ….ez a pasi elmebeteg, remélem nem lesz baja….muszáj, hogy elengedje…
Csávó még töpreng egy darabig…jahj gyerünk valami reakciót…
-Rendben… - mi rendben ember? – Elengedem, de mindenki maradjon ott ahol van és semmi rendőr…
-Oké…
A következő pillanatban elengedi Cameront és a földre esik, ő meg elspurizik, persze pár srác a nyomába ered…odaszaladok babymhez és magamhoz ölelve csitítgatom. Sokkos állapotban bújik hozzám és az ingemet markolva zihál…
-Már nincs semmi baj…itt vagyok. – súgom a fülébe.
Elnézek abba az irányba amerre szaladt a csávó és látom, ahogy a srácok péppé verik. Ebből tuti nem marad semmi…faszom úgy odamennék én is, de nem hagyhatom itt Cameront. Állát kicsit megemelve nézek Cameron szemeibe, amiben még mindig a rettegést látom. Istenem…miért van az, hogy mindig ilyen helyzetbe kerülünk!? Ráterítem a pulcsimat és az ölembe kapva megyünk a kocsimhoz.
-Gyere kicsim hazamegyünk. – beültetem az autóba, adok egy csókot a homlokára és én is beszállok.
Egész úton meg se szólal……miért nem mentem vele? Mekkora marha vagyok…
A házuk előtt megállok és ránézek, de csak bámul maga elé.
-Jobban vagy? – kérdezem megfogva a kezét. Csak bólint. – Jól van…bekísérlek a házba…
Kiszállunk és a ház előtt magamhoz fordítom és megölelem. De rossz így látni...csak tehetek valamit érte…
-Veled maradjak az este? – kérdezem még mindig átölelve.
-Nem szükséges…
-Nincs semmi hátsó szándékom, csak vigyázni akarok rád. – mondom egy puszi kíséretében.
Biccent egyet és bemegyek vele a házba. Már mindenki alszik. Bemegyünk a szobába és leülök az ágyra. Cameron elmegy lefürdeni, én meg erőt veszek magamon és nem megyek utána, elég nagy sokkot kapott így is nem hiányzik neki, hogy még én is idegeljem…kijön egy törülközőben vizesen és a kezembe ad egy másikat. Uhh elég sexy látvány…de szúúúszááá. Elmegyek én is letusolni. Beállok a zuhany alá folyatom magamra a langyos vizet, de nem sokáig, nem akarom egyedül hagyni szegénykémet.
Kijövök a fürdőből és befekszek mellé magamhoz ölelve. Kicsit megremeg az érintésemtől, de lenyugszik és belebújik az ölelésembe és magához öleli a kezemet.
* * * CJ * * *
Reggel mikor felébredek ő még aszik. Elkezdem csókolgatni nyakát és arcát, és ijedten ül föl az ágyban.
-Csak én vagyok… - mosolygok rá – nem akartalak megijeszteni. – megcsókolom és átölelem.
-Nem kell iskolába menned? – hűha látom már jól vagy…
-Szerintem simán kibírok egy napot, hogy ne menjek be. Nem lesznek elvonási tünetem, de ha téged nem látlak akkor lesznek. – vigyorgok rá.
Megcsóválja a fejét és visszafekszik az ágyba. Támaszkodok még mellette és nézzük egymást egy darabig, aztán én is visszafekszek, magamhoz húzom és lazsálunk.
A bratyók a döbbenetből átváltanak vigyorgásba. Nah ez már tetszik…
-És én még meg akartam kérdezni kié az az idegen cipő… - nyújtja pacsira Josh a kezét.
-Szal akkor jártok…ez fasza… - köszön David is.
Nah tök zsír…jól jött ki az egész. Nem lesz itt gond, még a cuki mamitól kell tartani egy kicsit, de hát ő is kedvel…
Cameron kibújik a karjaimból és elbattyog a konyhába valami harapnivalóért. Davidék meg csak úgy ahogy eddig adják magukat…nem szeretem mikor velem viccelődnek, de ezt most el kell nézzem. Jót mulatnak rajta hogy járunk, mikor megunom elmegyek Cameron után és látom nekem is csinált kaját. Jajj de édes…
-Nekem is csináltál? Kösz baby. – adok neki egy csókot, mire Josh meg David azonnal rázendítenek…ez nagyon hiányzik ám skacok…
-Nektek nincs más dolgotok, mint az agyamra menni? – kis morci…
-Ugyan már hugi. Hát nem így szép az élet? – istenem de jó hogynincs testvérem…
-Húzzatok el! – milyen kis határozott…hmmm…ez sexy..
-Ne akadj már így fenn mindenen…
De elmennek…most örülök neki. Egyébként nagyon bírom őket nagy formák de most már kicsit sok volt…
Nem tudom levenni tekintetemet Cameronrol, ami még jobban felhúzza, hogy levakarhatatlan vigyor terül el a képemen. Ő tehet róla…ha ideges sexy…ez nem az én hibám…
-Most meg mi van? – kérdezi nem éppen jó kedvűen…
-Imádlak mikor morcos vagy. – vigyorgok még jobban.
-Te is mehetsz utánuk ha nem tetszik valami. – jó vicc volt baby.
Felnevetek és átkarolom a vállát, magamhoz húzom és adok neki egy puszit. Ezután csendben megkajálunk és visszamegyünk a szobájába. 1, mert pihennie kell; 2, nehogy visszajöjjenek a bratyók. Most nem bírnám őket…
Leülök az ágyra, és az ölembe fekszik, mint egy kiscica. Elkezdem babrálni a haját…tetszik a helyzet, de azért csinálni is kéne valamit…a nap hátralevő részében itt fogjuk űzni a semmit tevést?
-Mit csináljunk?
-Hallgathatnánk zenét, de tuti bealudnék rajta. Nézhetnénk tévét, de az is para. Szal nem tom. De te nyugodtan mehetsz. Így is itt töltötted az egész napodat. Szüleid is biztos aggódnak. Meg kosarazhatsz is haverokkal meg… - ha jól emlékszem többes számban kérdeztem…
-Hazamenni nincs kedvem, mert balhék vannak, ilyenkor meg kihúzom magam, legalább nem keveredek bele. És amúgy is…veled akarok lenni. – adok neki, egy csókot, és látom felfogta a dolgot.
De igazából nem csinálunk konkrétan lószart se, csak beszélgetünk, meg poénkodok. Nem így képzeltem el ezt a délutánt, de be kell valljam jó társaság…képzeletben megveregetem saját vállamat, hogy most sikerült egy nem kurvát kifognom…Beáll egy kicsit hosszabb csend, ami kezd irritálni és muszáj benyögnöm valamit. Mondjuk valami okosat…
-Nem lenne kedved moziba menni valamikor? – ohh CJ megy ez neked…
-De…az tök állat lenne. – mosolyog rám…akkor tetszik neki az ötlet…és most jó filmeket játszanak…na akkor holnap ha jobban lesz mehetünk is…
-Utána meg elmehetnénk valami buliba…már ha van kedved… - nananaa?
-Igen az is jó ötlet. De remélem nem valami tuc-tuc-os helyre viszel… - -.- ez azért fájt..
-Jesszus. Úgy ismersz te engem? Ezt sértésnek veszem… - bevágom a durcit…
Nevetve felkel és megcsókol…azt hiszem ki lettem engesztelve…jó módszer, hatásos. Sokszor leszek morci…
Pár percig tök jól elvagyunk még, aztán kis célzásokkal adja tudtomra, hogy ideje indulnom, persze nem akarok, de hát ez van…összeszedem a cuccaimat, meg a kezembe nyomja a jegyzeteket, és a számba rágja nemtom hányszor, hogy holnap adjam le…mintha hülye lennék, na de mindegy.
Kint az ajtóba kapok egy búcsúcsókot, na de várjunk csak…hova ilyen sietősen? Visszahúzom magamhoz, és átölelem.
-Álmodj szépeket baby! Velem. - suttogom a fülébe, aztán mosolyogva elhúzom a csíkot.
* * * CJ * * *
Megindulok a suliba és még csak a suli parkolóba vagyok mikor, betámadnak a spanok, hogy nem voltam tegnap edzésen. Na ez fasza tök kiment a fejemből…Cameron teljesen elveszi az eszemet, pedig a nyakunkon egy fontos meccs. Tuti holnap tovább kell majd bent maradnom. Fasza…
Órán az angol tanárnak kell szólni a házi doga miatt, hogy „ideje lenne beadni”….pff…ez nem az én napom…inkább benyomom a zenét, kapucni a fejemre és alvás…
Ebédszünetben a skacokkal kajálunk, tök elvagyunk mikor megjelenik az exem…már csak ő hiányzott. Lehetne ez a nap még rosszabb?
-Szia CJ! – faszt mosolyogsz? Mintha jóban lennénk…
-Cső… - nem is próbálom leplezni az utálatomat…
-Jajj csak nem még mindig haragszol?
-Sarah hagyjál már a szarságaiddal….akadj le rólam. Minek lihegsz a nyakamban?
-CJ úgyis rá fogsz jönni, hogy én vagyok a neked való csaj… - mennyire beképzelt…
-Majd ha szükségem lesz egy kurvára majd hívlak, egyébként bocs de foglalt vagyok… - döbbenet az arcán én meg röhögve faképnél hagyom…
Mi a szart képzel magáról!? Nem is értem…
A következő órák olyan dög unalmasak így Cameron nélkül meg főleg…nincs kit piszkáljak órán…milyen szar már…aztán eszembe jut, hogy létezik telefon. Előveszem és elkezdek Cameronnal sms-ezni. Persze a válaszaiban mindig megemlíti, hogy oda kéne figyelni de hát pont leszarom…aztán írom neki, hogy délután megyek át hozzá.
Vége az utolsó órának és megyek is. Lehet kicsit hangosra sikerült a fékezés vagy nemtom, de babym mikor kiszállok a verdámból, nyitja az ajtót. Látom jobban van, mint tegnap. Helyes, akkor felvetem az ötletemet.
-Szia baby! – magamhoz rántom egy csókra. A meglepődéstől nyög egyet, persze én meg csak mosolygok rajta… - Van egy ötletem. Mi lenne, ha most mennénk moziba, úgyis jobban vagy, ahogy látom.
-Hát, annyira még nem vagyok jól…
-Ne csináld már baby, különben is tegnap miattad elfelejtettem kosáredzésre menni. A te lelkeden szárad, ha kidobnak a csapatból… - vigyorgok rá.
-Nem én kértem, hogy lógj el a suliból… - megy be a házba durcásan.
-Jajj már baby, tudod, hogy lehetetlen, hogy pont engem kidobjanak a csapatból, de a lecseszést megkaptam, szal elmehetnénk moziba…aztán lesz egy penge buli is. – rám néz az egyik szemöldökét felhúzva és mosolyog… - naaaa baby, léci, léci, léci.
-Jól van már ne hisztizz! – odalép a szekrény elé és nézegeti a ruháit. Párat kidob az ágyra… - melyiket vegyem fel? – mih? Most a véleményemet kéri?
-Nekem mindegy, mindenben jól nézel ki. – mosolygok rá és megcsókolom.
Látom bejött neki a bókom, mert átkarolja a nyakamat és úgy csókol vissza. Lejjebb csúszik a kezem a fenekére, és abbahagyja a csókot. Jajj ne már…most mi van? Bújna ki az ölelésemből, de nem hagyom neki és megint megcsókolom. Kezdünk kicsit beindulni, nyelvem az ővével játszik és megkísérlem levenni a pólóját de persze megfogja a kezemet.
-Na most mi van? Csak segítek átöltözni… - motyogom a nyakába, aztán kicsit megszívom a puha bőrét.
-Menni fog egyedül is. – ne már most mért kell eltolnod magadtól? Meg fogok őrülni…
-Joh. – ledobom magam az ágyra…
-Öhm…kimennél?
-Ne már ez komoly? – elvileg járunk minek ez a szégyenlősködés?
-Igen… - és kinyitja az ajtót.
Na szép mondhatom…az eszem megáll. Nem hiszem el…na mindegy…kimegyek és a nappaliban benyomom a tv-t és úgy várom meg. Mikor kész, kijön és megáll az ajtóban.
-Mehetünk? – mintha rám kellett volna várni…
-Persze.
Út közben még eldöntjük, hogy mit nézzünk…persze kis vita árán, de megvan. Én valami horrort akartam, ő meg vígjátékot vagy romantikus vígjátékot…pff…na de volt egy film ami nekem is tetszik, valami táncos film. Lökd a ritmust…jól hangzik a címe. Megvettem a jegyeket és még azon is problémázik, hogy én veszem rágcsát is. Más csaj repesne örömében, ha mindent fizetnének neki. Hát igen más mint a többi…
Film után még van időnk sétálgatni a plázában és jókat nevetünk egy – két emberen, de rögtön lefagy az arcomról a vigyor mikor meglátom Saraht. Ennek nem lesz jó vége.
-Menjünk… - húzom a kijárat felé, nem sok sikerrel…
-Mért? Van még időnk. – uhh baby…
-Jéé csak nem CJ és….az új ribanca!? – néz végig Cameronon…hát van bőr a képén, de mielőtt még reagálni tudnék baby már vissza is szól neki.
-Ribanc!? Lehet tükörbe kéne nézni mielőtt megszólalsz. – oltás…
-CJ csalódtam benned, hogy egy ilyen másodosztályú senkivel kezdesz ki….- ennek nem lesz jó vége…
-És te lennél az első osztályú? Mire föl? Mert rajtad átment a fél suli? – nah lehet menni kéne…de tetszik Cameron vadsága…
-Mert mi lesz akkor Sarah!? – fordulok vissza – Keress más faszt a picsád alá…fogd fel, hogy nem kellesz. – átkarolom Cameron vállát, és faképnél hagyjuk.
Szó nélkül sétálunk ki a parkolóba és szállunk be a kocsiba. Kicsit idegbeteg vagyok….hogy van pofája ilyen hangon beszélni a barátnőmmel? Legszívesebben megütöttem volna, de…
-Ki volt ez? – kérdi hírtelen.
-Az exem… - én szeretném ezzel lezárni de nem igazán hagyja…
-Hát remek…és még hány ilyenre számítsak?
-Nem kell törődnöd vele, csak egy ribanc, aki nem fogja fel, hogy dobták…de sztem most kapcsolt. – vigyorgok rá, mert eszembe jut milyen kis harcias kis vadmacska volt az előbb… - De szépen beoltottad…
-Még joh…nem majd hagyom, hogy egy kurva sértegessen.
Odahajolok hozzá és megcsókolom, aztán indulunk hozzám. Szerintem feltűnt neki, hogy hova megyünk, mert kicsit meglepetten néz, de még át kell vedlenem.
Bemegyünk a szobámba és ledobom magamról a pólót és a gardróbhoz sétálok és kiveszek egy inget. Aztán a gatya is lekerül rólam és egy boxerben sétálok az ágyamhoz és rakom le a ruhákat.
-Gyorsan letusolok, aztán lesz még idő hozzátok is elmenni, ha át akarsz öltözni, bár már most is jól nézel ki… - csak bólint egyet, adok neki egy puszit és megyek a víz alá.
Gyorsan végzek is és törülközőt magam köré csavarva lépek ki a fürdőből. Cameron elfelejt levegőt venni, mikor meglát…köszi a bókot. Csak, hogy fokozzam még a hangulatot odamegyek hozzá és magamhoz ölelve megcsókolom jóóóó hosszan. Aztán elkezdek öltözködni. Hát nem vagyok szégyenlős így a boxeremet is előtte veszem fel….sajna nem láttam a reakciót, mikor levettem magamról a törülközőt pedig megnézem volna….
Kis parfüm és mehetünk is.
-Akkor hozzád?
-Aha…ha már így kicsípted magad…
Fuvar hozzájuk, és míg készülődik megvárom a nappaliban, és hülyéskedünk a bratyókkal. Persze megjegyzések vannak, hogy csak óvatosan meg vigyázzak a húgukra. Közben a cuki mami is megérkezik és ő is a lelkemre köti, hogy vigyázzak rá. Nem kell a para CJ bácsival lesz, nem lesz gond. Végre elkészült az én kis bombázóm, a szavam is elállt és a nyálam ppen kicsöppenne mikor észhez térek…eszméleten jól néz ki…kap még egy puszit a mami Camerontól és száguldunk is a partyba…
Látom, kicsit idegesen kapkodja magára a ruháit és egy kibaszott szó nélkül odasétál az ajtóhoz és kinyitja. Most mi van?
-Cameron én…
-Most csak…menj… - ennyire szar dolgot nem csináltam…csak…áhh, jól van.
Felveszem a cuccaimat és megyek, de megtorpanok előtte. Filózok rajta, hogy megcsókolom, de eléggé felhúztam az agyát, úgyhogy inkább nem.
* * * CJ * * *
Reggel arra kelek fel, hogy anyámék üvöltöznek egymással. Jah….már megint üzleti útra kell mennie a faternak és anyám ki van akadva, mint mindig. Elmegyek reggelizni, most van elég időm suli előtt. De apám betalál, hogy menjek vele vásárolni az útra, és igazolja a napomat. Hát rajtam ne múljon. Bár kicsit aggaszt, mert Cameront akartam kiengesztelni a tegnapi akciózásomért, de majd elrabolom otthonról egy kicsit.
Már délután van…inkább kora este mikor apám gépe felszáll és egy virágcsokor kíséretében megyek Cameronhoz. David nyit ajtót és mondja, hogy pici húga táncórát tart. Hát repesek az örömtől, hogy megint egyedül van a gettóban…rosszul vagyok attól a helytől.
Elszáguldok oda és hallom, hogy megy még a zene…még nincs vége az órának. Akkor megvárom kint. Mikor látom, hogy szivárognak ki az emberek, kiszállok, nekitámaszkodok a verdának a gazzal a kezemben és sasolom mikor jön. Áhhh ott van…Odavonszolom a seggemet és odaadom neki a virágot.
-Ne haragudj. – elveszi a csokrot és beleszagol de nem mond semmit - Jajj baby ne csináld. Nem haragudhatsz rám örökké.
-Nem haragszom. – és rám mosolyog.
Huhh jól van….de azért még húzta az agyam…nah akkor mehetünk is.
-Elvihetlek valahova?
-Persze!
Kihúzunk a külvárosba, de a parknál leparkolok és gyalog megyünk tovább. Mikor kiérünk a sziklaperemhez, Cameron teljesen elvarázsolva támaszkodik a korlátnak.
-Szép ugye? – súgom a fülébe hátulról átölelve.
-Ez…elképesztő. – nah szerintem levettem a lábáról.
Addig beszélgetünk ott a karjaimban tartva, míg meg nem érzem remegését.
-Fázol? – és már terítem is rá a pulcsimat.
Visszamegyünk a kocsihoz, és hazafuvarozom. Útközben benyomja a szundi gombot, aztán a házuknál óvatosan kiveszem a kocsiból. Félálomban átkarolja a nyakamat és hozzám bújik. A cuki mami kinyitja az ajtót és rögtön kiül a rémület az arcára. Hát nem sok kell, hogy elnevessem magamat…
-Csókolom Mami. – mosolygok rá – Nem kell megijedni csak elaludt a kocsiban.
-Ohh…rendben… - és beenged.
Lerakom az ágyára, kap egy puszit és hazahúzok. Pedig szívesen aludtam volna vele, de inkább nem….eléggé kiakadt tegnap, de a pulcsimat otthagyom neki. Persze megköszönik, hogy hazahoztam és bevittem a szobába meg minden.
* * * CJ * * *
Másnap fasza jókedvvel megyek suliba. Mikor beérek még sehol sincs a bombázó padtársam. Sőt órára se jön be. Ez fura. Próbálom hívni, de nem veszi fel. Mi a fasz?
-Mr. Jonas! Lenne kedves eltenni a telefonját? – hehh!?
-Persze… - nézek a hang irányába…de mikor jött be a tanár?
Míg megy az óra, nem tudom már hányadik sms-t küldöm neki, de válaszolni luxus…
-Akkor most ha már így idefigyel Mr. Jonas, de is adhatná a házi feladatát. - O.o
-Milyen házit? – ez miről beszél? Be van szívva?
-A közös munkát, amihez Miss Sparks volt a párja, de látom ő nincs itt. De attól még gondolom megcsinálták és elhozta. – neee gondolkozzál már annyit…
-Cameronnál van… - félig kész is…
-Rendben akkor holnapra remélem elhozza.
-Hogyne… - hát ez remek…
Megvárom még az ebédszünetet, aztán megunom, hogy nem hív vissza és fogom magam és ellógok a picsába. Odaszáguldok hozzá és becsöngetek. Babym piros pofival nyitja ki az ajtót és kicsit meglepődik, hogy én állok ott. Kire számítottál cica??
-Hát te? – na igen…ez igazán kedves volt – Nem suliban kéne lenned? – mikor te nem vagy bent? Hagyjál már…
-Nem. – jelentem ki tök lazán.
-Nem? Nem állsz elég szarul? – nah köszi oktass ki te is…
-Joh hagyjuk már ezt! Különben is ha felvetted volna a telót, vagy válaszoltál volna valamelyik sms-re nem lennék itt csak suli után. – vigyorgok rá.
-Jah még az én hibám… - most mit durcázol?
-Hiba, hogy jöttem ápolgatni téged? – húzom fel egyik szemöldökömet mosolyogva.
Erre nem válaszol csak elfordul. Nah, a kis nyűgös.
-Egyébként szerintem ma volt a határidő a házira…ma kérte tőlem a tanár. – mondom unottan.
-Basszus! – ül föl hírtelen az ágyban…még egy ilyen és szívrohamot kapok – És akkor most…
-Nyugi már! – vágok szavába – Ne parázz már baby…holnapig kaptunk haladékot. Ma megcsináljuk azt kész.
Felkel az ágyból és a könyvekkel jön vissza. Tényleg ilyen sürgős ez!?
-Jajj nem lehetne, hogy pihensz egyet, én is pihenek veled és majd utána!? – legsármosabb mosolyommal nézek rá, de immunis rá…
-Vagy most neki állunk, vagy akár mehetsz is vissza a suliba! – jajj de morci valaki…
-Jól van na, nem kell leharapni a burámat!
Bestartolok mellé és adok neki egy puszit, aztán ráterítem a takarót és írom amit mond. Fél óra múlva már rohadtul unom az egészet és bepróbálkozok kis puszikkal meg ölelgetéssel de folyton eltol magától és csak mondja és mondja és mondja. Újabb 30 perc és már a kiakadás szélén állok mikor becsukja a könyveket. Nah végre…már ideje volt.
-Kész… - néz rám.
-Már ideje volt… - morgom durcásan.
Elpakolja a könyveket és visszafekszik az ágyba. Mellé kúszok és fölé hajolva megcsókolom. Mélyíteném a csókot, mikor elrántja a buksiját. Jajj baby most mi van?
-CJ ezt most hanyagoljuk, így se kapok normálisan levegőt. – szipog egyet.
-Hát joh… - akkor maradt az, hogy bebújok melléd…csórikám jól megfázott tegnap.
Befekszek mellé, magamhoz húzom és pár perc múlva már ellazultan simul az ölelésembe. Simogatom még kicsit, csak hogy magamat is kínozzam, aztán engem is elnyom az álom.
Félálomban fordulok egyet, de…de cicám sehol. Hát hol van? Kicsit kómásan felülök és nyújtózás közben hangokat hallok meg, hát kislattyogok a szobából a hang irányába. Rögtön meg is látom Cameront a bratyóival. Odaérve hozzá magamhoz ölelem és adok neki egy puszit. Josh és Davidenyhén furán néznek, babym meg kicsit zavarban van. Ajjaj…csak azt ne mondd, hogy nem tudják, hogy járunk…
