Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Hentai)

<<1.oldal>> 2. 3. 4. 5.

Catgirl2013. 08. 22. 15:00:29#27009
Karakter: Christina McTerry
Megjegyzés: Gabrielemnek~ Risa~


Felpislogok, a napsugarak ébresztenek.  Nyújtózkodom, és az órára nézek. Reggel 6 órát mutat csodás ma nagyon rövid lesz a tanítás a bál miatt. Elvigyorodok ezernyi kérőm lett volna, de mindet kikosaraztam. Majd meglátjuk ki lesz a bálkirály mellettem. Felkelek és a fürdőbe lépek. Lezuhanyozom, majd kisminkelem, magamat végül pedig felöltözöm. Egy fekete testhez simuló ruha. Pont annyit enged láttatni amennyit, kell. Felveszem a fekete szandált és elmosolyodom. Felkapom a suli táskát s leszáguldok.

- Mama elmentem! –kiálltok, be mikor megjelenik, gyorsan arcon puszilom és kiszáguldok.

- Vigyázz magadra te szélvész! –nevetve kiállt utánam és elmosolyodom.

Felszállok a suli buszra. Akármilyen bunkó vagyok szeretek a közösségben lenni főleg, hogy úgy néznek rám, mint aki sosem látott fehér nőt. Igazán mulatságos. Leülök az egyik pon-pon lány mellé Suzinak hívják.

- Szia, Chris. Miújság? –néz, rám mosolyogva mire legyintek most hajamat kiengedve hagytam.

- Semmi alig várom a mai bált végül kit választottál partneredül? –nézek kérdőn.

- Billy-t olyan édes volt. –mondja, olvadozva mire elnevetem magamat.

- Valahogy gondoltam, hogy nála maradsz. – rázom, meg a fejemet mire látom, hogy az egyik kis csitri bámul rá nézek.

- Mit bámulsz kiscsillag nem láttál még fehér nőt? –vakkantom, oda mire gyorsan előre fordul. Én is így gondoltam.

- Most minek piszkálod? – vihorászik, barátnőm mire rá nézek.

- Bagoly mondja verébnek hogy nagyfejű kedveském. –forgatom szememet és hátra dőlök. Kinézek, az ablakon csomó ház előtt elmegyünk.

Mikor megérkezünk, a sulihoz leszállok a buszról és Suzi követ. Szétnézek, meglátom a csapat többi tagját és mosolyogva oda megyünk. Megöleljük egy mást puszi-puszi és elindulunk a suliba, amikor beáll egy kocsi a mellettünk lévő üres helyre. Megpördülnék, hogy beszóljak, nem tud vigyázni címszóval de, elakad a lélegzetem. Egy 209 cm magas aranybarna tépett hajú srác pattan ki a kocsiból és a teste sem elhanyagolható.

- Bocs nem esett bajotok? –néz, végig a lányokon majd rajtam állapodik meg a tekintete. Vöröses-sárga szemei vannak te szent isten!

- Legközelebb jobban vigyázz hatnál. – nem lett csípős, ahogy szerettem volna inkább amolyan suttogás. A francba elindulok ringó csípővel a suli felé.

- Hé! Chris! Hova mész? –jön utánam Suzi.

- Be a suliba, ha nem látnád. –mondom csípősen mire rám bámul.

- Azt ne mond a sráctól vagy ennyire oda meg vissza. –vigyorodik el kajánul.

- Hallgass. – vörösödöm el és belépek az ajtón.

Este~

Már tülkön ülök, a hajamat fogom fel fél kontyba. Nem akartam fodrászhoz menni. A végzősök bálja és még a továbbképzősök is jönnek. Felszusszanok egész nap az agyamra ment Suzi az ugratásaival. Bár a srác nem volt semmi az már biztos. Mikor kész vagyok, végig nézek magamon. Egy bíborszínű ruha van rajtam, ami csípőig a testemre simul, utána lazán kissé hercegnősen szétterül körülöttem néhol fekete csipke is megtalálható. Felveszem a fekete magas sarkút majd a sminkemet ellenőrzöm. Nem kentem ki nagyon magamat. Kihangsúlyoztam ajkaimat és kék szemeimet. Elmosolyodom, a melleim látszanak a ruhában mégsem kurvás beütéssel. Tökéletes. Lesétálok, és megállok, apum sétál oda.

- Nocsak! Még a végén féltékeny leszek az udvarlóidra kicsikém. – kacsint, rám mire elkuncogom magamat.

- Ajj apu ne hozz, zavarba kérlek. –megölelem, mire viszonozza az ölelést és elenged.

- Jobb, ha indulunk. –bólintok, elköszönök, anyutól majd beszállunk a kocsiba.

Nem kell sok meg is érkezünk a sulihoz. Elköszönök, aputól ellát, még egy két jó tanáccsal majd utamra enged. Besétálok és szétnézek. Átlagos termetemmel, ami 167 cm-ben nyilvánul meg. Szét nézek, kiszúrom a lányokat mindenkinek van kísérője. Lehet jobb lett volna nekem is elfogadni valakit. Morgolódom magamban. Odasétálok és elmosolyodom.

- Sziasztok. Mizus srácok? –mosolygok, rájuk mire felkuncognak.

- Szia, Chris, kísérő? –néz rám Rin mire megrázom fejemet. Ám mielőtt megszólalhatnék, egy kart érzek derekamra csúszni. Felkapom fejemet és a srácot pillantom meg a parkolóból. Gabriel Blacknek hívják kiderítettem sutyiban.

- Bocs a késésért. – mosolyog, rám mire elvörösödöm és nagy kék szemeket meresztek rá.

- Christin! Ez nem volt szép, hogy eltitkoltad. –szólal meg Suzi megjátszott sértett hangon.

- Izé… Bocs Suz… Tudod hirtelen jött… - nézek felszikrázó tekintettel a srácra mire kajánul elvigyorodik. Többiek felkuncognak.

- Megértem szivi. – vigyorok Suzi mire megrázom fejemet.

- Hagyjuk, szerintetek ki lesz a bálkirály és a bálkirálynő? –nézek, rájuk mire jelentőségteljesen ránk szegeződik minden szempár.

- Itt állnak előttünk. – mondja Lily mire rá nézek.

- Áh! Nem hiszem. – mosolygok, mire megszólal a kísérőm.

- A bálkirálynő Chris lesz a bálkirály kérdéses. –mindenki bólogat.

Mi a fene ütött ebbe a srácba? Felsóhajtok magamban. Nagyon úgy tűnik, hosszú estének nézek elébe.


Garfield2012. 12. 29. 11:12:02#24697
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /snoopynak/


Ne haragudj, sajnos semmi ötletem a folytatáshoz...
VÉGE
 


Garfield2012. 01. 01. 12:13:53#18380
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Snoopynak/




-          Én is szeretlek, ezért meg kell értened, hogy aggódom. Szeretném ha még legalább a hét végéig pihennél itthon, aztán ha szombaton már teljesen jól leszel elmehetnénk és csinálhatnánk valamit. A folytatás meg… - csókol meg - a fantáziádra van bízva. – fejezi be a mondatot.
-          Istenem, ezekre a szavakra várok mióta kinyitottam a szemem a kórházban… - megint magamhoz húzom egy csókra.
 
Reggel fordulok egyet, át akarom ölelni babymet, de…tapogatózok kicsit csukott szemekkel, de semmi. Felülök az ágyban, körbenézek, és az éjjeliszekrényen lévő reggeliről következtetek, hogy már nincs itthon. Remek…Hanyatt vágom magam az ágyon.
 
Semmit nem tudok csinálni itthon. Tök üres a ház, unalom az egész. Ott a kosárpálya az udvaron, de ha Cameron megtudná, hogy kosaraztam…inkább nem akarom megtudni mit csinálna. Szóval fekszem…dvd-zek…zenét hallgatok…babrálom a laptopot…
 
Csak eltelik valahogy a nap, már a szüleim is itthon vannak, de kicsim sehol. Úgy tudtam ma nincs tánca…miért jön ilyen későn!? Vergődök még az ágyban, és végre nyílik az ajtó…
-          Jajj, még a végén megsajnállak, hogy pihenésre vagy ítélve. – nézd és szívózik…
-          El sem tudod képzeli, hogy ez milyen borzasztóan unalmas itthon. Mert még ha itt lennél, akkor tök tuti lenne. De így… - a fejemre húzom a párnát - De hogyhogy ilyen későn jöttél? Ma semmi táncod nem volt, nem? – na hol is voltál?
-          Hát…kaptam egy kis büntit… - fordul felém nevetve.
-          Te? Büntit? Mit csináltál édesem? – kezdenék poénkodni, de ahogy felülök, meglátom, hogy fel van szakadva a szája… - Gyere ide. – mondom komolyan. Csak volt egy kis nézeteltérésem az egyik kedves osztálytársunkkal. - melyik barom volt ez!?
-          Ez tőle van? – simítok végig a seben… Kitépem a kezét, és a seggébe dugom…
-          Ja. De nyugtat a tudat, hogy ő rosszabbul járt. – mosolyog gúnyosan. Jól van megnyugodtam kicsit…
-          Hajajj, féljek? – nevetem el magamat - És mit mondott, ami úgy felhúzott, hogy csajbunyóztatok? – mert gondolom, hogy csaj volt…mert ha nem, a feketelistámra kerül a faszi…
-          A kedves exed volt kedves megjegyezni, hogy csak a pénzed miatt vagyok veled, mire felvilágosítottam, hogy ne magából induljon ki, ő meg nekem esett. Jelentem én ártatlan vagyok. Ő kezdte. – emeli fel a kezeit. Jól van…nem faszi volt. Akkor Cameron elintézte…
-          Ha te kezdted volna akkor is ő lenne a hibás, tök logikus nem? – nevetek kicsit, aztán magamhoz ölelve óvatosan megcsókolom - Úgy hiányoztál egész nap. – súgom a fülébe.
-          Te is. Viszont fáradt vagyok, úgyhogy fürödjünk le gyorsan, mert nekem még tanulni is kell. – feláll, és húz magával engem is.
-          Nem lehetne hogy ma csak velem foglalkozz? – léééééci….olyan jó fiú voltam egész nap…
-          Holnap már péntek, majd akkor veled fogok foglalkozni, oké? – arcomra simítja a kezeit és megcsókol. Lehet neki ellenállni? Nem hiszem…
 
Lefürdünk, és most is nagyon jó vagyok, pedig már attól be vagyok indulva, hogy előttem fürdik meztelenül…De majd holnap…
Pont a PIMP my ride megy a tv-ben, úgyhogy hagyom kicsimet okosodni. Aztán arra leszek figyelmes, hogy a vállamra hajtja a fejét, és már alszik is. Szegény, biztos nagyon fáradt…
 
Másnap is arra kelek, hogy senki sincs mellettem, csak a szekrényen egy tálcán kaja, és egy kis cetli, hogy siet haza.
Egész nap alig várom, hogy hazaérjen, mert…hát beválthatjuk az ígéretét. Na jó, nem csak ezért…10 percig nincs velem, és már hiányzik. Őrület miket tud kiváltani belőlem…
 
Megint késő délután ér haza, de most nem büntiben volt, hanem otthon egy kis pofaviziten. Mondjuk tök érthető, napok óta nem volt otthon…na meg hallom, meg kellett nyugtatni a cuki mamit, hogy már teljesen 100%-osan jól vagyok. Tök fain, hogy aggódott miattam. Miután elmeséli, hogy mi volt náluk, mondom neki, hogy készülődjön, és menjünk. Ugyanis asztalt foglaltam egy étterembe, bár ezt már nem mondom neki…legyen meglepi.
-          És hova megyünk? – kérdezi kíváncsian.
-          Nem mondom meg… - nyújtom ki kicsit a nyelvemet.
-          Naaa… - csimpaszkodik a nyakamba és pilláit kezdi rebegtetni.
-          Nem-nem… - lopok tőle egy csókot és elslisszolok borotválkozni, öltözni, stb…
 
Szerencsére nem kell rá sokat várnom, nem az a tipikus nő, aki órákig készülődik egy randira. Meg különben is. Szerintem tisztában van azzal, hogy egy kiló vakolat nélkül még szebb.
 
Szóval kocsiba be, és irány az étterem. Kinyitom a kocsiajtót, mikor megérkezünk, kisegítem a kocsiból, aztán egy felszolgáló az asztalunkhoz kísér minket. A legudvariasabb énemet ráncigálom elő magamból, még a székét is kihúzom neki… Ahogy látom, értékeli, hogy ilyen is tudok lenni.
Azt rendelhet amit csak akar, és imádom, hogy nem az a salátázós típus. Utálom, mikor egy csajjal elmegyek vacsorázni, erre nyulat játszik és csak zöldet látni a tányérján…
Etetjük egymást, beszélgetünk, egy-egy csók is elcsattan, mert nem sikerül teljesen bírni magammal, de tök jól elvagyunk. Akárhányszor rá nézek mosolyognom kell…olyan fura…nagyon szerelmes vagyok. Mondjuk az azért egy kicsit zavar, hogy ő még nem mondta nekem, hogy szeret…de mindegy…nem sürgethetem.
 
Kicsit hosszra sikerül a vacsink, mert még desszertezünk meg pezsgőzünk is…
-          Mire iszunk? – kérdezi kicsim.
-          Rád… - mosolygok – Köszönöm, hogy ápolgattál a héten, hogy mindig mellettem vagy és…na jó, annyi mindent tudnék még mondani, de nem akarok tovább csöpögni… - nevetek zavaromban. Bakker tényleg zavarban vagyok… - Szeretlek… - áthajolok hozzá egy csókért, aztán iszunk.
 
Mivel apám kocsijával jöttünk, az óvatosabbnál is óvatosabban vezetek…de attól még babym combjára teszem a kezemet…Mikor hazaérünk, meg se várja, hogy kinyissam neki az ajtót, pedig tök udvarias akartam még lenni…
-          Szüleid? – kérdezi, mikor a nappaliba érünk.
-          Valami céges bigyón vannak, holnap jönnek haza. – közben begyújtom a kandallót – Mit szeretnél, mit csináljunk? – kérdezem mosolyogva.
-          A te fantáziádra van bízva minden…emlékszel? – és megcsókol.
-          Gondoltam jófej leszek, és adok egy esélyt, hátha nem akarod… - de nem hagyom, hogy válaszoljon, inkább megcsókolom.
 
Lassan elkezdjük vetkőztetni egymást. El akarom dönteni a kanapén, mert nekem itt is tökéletes, de kicsim feláll és felfelé kezd húzni a szobám felé. Fél úton, hogy felgyorsítsuk kicsit ezt a felmenetelt, felkapom, berúgom a szobám ajtaját, landolás az ágyon. De azért próbálom visszafogni magamat, nem rontunk ajtóstul a házra.
Szép lassan minden ruha lekerül rólunk. Kicsit feljebb tolom magamat, hogy az alattam lévő gyönyörű, szexi testére vessek néhány kiéhezett pillantást, de nem hagyja hogy sokáig nézelődjek…Ledönt magáról, és fölém mászva kezdi csókolni a nyakamat, aztán halad egyre lejjebb, a mellkasomon át, a hasamhoz, amin majdnem minden kockát érzékien megharapdál, és végre elér meredező farkamhoz. Kezébe veszi, lassan végig nyal rajta, aztán szájába csúsztatja, mire hangosan felsóhajtok…de régen csinálta már ezt…Szemembe nézve cuppogni kezd újdonsült nyalókáján, de ha sokáig csinálja még el fogok süni…leállítom…
 
Fordítok a felálláson egy hosszú csók kíséretében, aztán csókjaimmal bejárom egész testét. Ahogy melleit kényeztetem, egyre szaporábban veszi a levegőt, és végre hangját is kiereszti, mikor nyelvemmel és ujjammal izgatom odalent. Ezek a hangok…kezdek nem bírni magammal…
 
Felfelé indulok meg csókjaimmal, közben a fiókból is sikerül elővarázsolnom egy gumit, amit a lehető leggyorsabban magamra rántok. Elhelyezkedek lábai között és nagyon lassan hatolok babymbe. Elég régen csináltuk, nem akarok fájdalmat okozni neki…
-          Cody… - mar bele erősen a hátamba – ne kínozz már… - nyögi nagy nehezen, és lök eget a csípőjével…
-          Nem jó a tempó? – kérdezem mosolyogva a lehető leglassabban mozogva – Keményen szeretnéd? – harapdálom a nyakát.
-          Csináld már! – markol a seggembe…rajtam aztán ne múljon…
 
Hírtelen váltok gyors tempóba, az ágy recseg-ropog alattunk, kicsim hol engem, hol a lepedőt marja élvezetében. Lábait felteszem a vállaimra, hogy még gyorsabban és mélyebben tudjak mozogni benne, amit látom nagyon is élvez…nem is tudtam, hogy szereti ilyen vadul…kis vadmacskám.
 
Még pár lökés…és…és…ahh…megremegek az orgazmus közben, de lökök még néhányat, hogy kicsim is hangosa felsikítva, fenekembe karmolva érjen fel a csúcsra.
Legördülök mellé, kicsit kifújjuk magunkat, aztán összebújunk…Ez volt ám a szex…sose volt senkivel ilyen jó.
-          Szeretlek… - támaszkodok fölé egy csókra – Még egy menet, én kis vadmacskám? – vigyorgok rá perverzül.


Garfield2011. 07. 26. 11:27:43#15390
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /snoopynak/




Beülünk a kocsiba, és húzunk is. Társastánc órája lesz. Csak kibírom valahogy. De ezt úgy látom Cameron másképp képzelte, mert mikor megérkezünk megcsókol és rohanna is be. De nem gondolod komolya, hogy így felhúzol és csak úgy lepattansz…Kiszállok én is megyek utána.
-          Most komolyan be akarsz jönni? – őszintén? Nem, el se akartam jönni, inkább lennék otthon veled egy ágyban.
-          Miért talán tilos? – kérdezek vissza.
-          Én azt hittem nem érdekel téged ez a tingli-tangli. – mert nem is…de ez is hozzád tartozik, és…
-          Minden érdekel ami veled kapcsolatos. – fejezel be hangosan a gondolatmenetemet - Na meg aztán hátha rávehetlek egy kis pettingre meg ott alvásra… - vágok ártatlan fejet, de csak nevet rajtam.
-          Te kis hamis, tudtam, hogy van valami hátsó szándékod. –naná, hogy van!
-          Nekem? Soha, baby soha! – mondom a kezemet a szívemre téve.
-          Aha én meg Teréz anya vagyok. – szia Teréz anyu…
 
Megfogja a kezemet és behúz maga után az épületbe. Én ledobom magamat a táncteremben egy padra, míg babym átöltözik. Megjelenik, és rögtön egy fehér gyerek nyakába borul és ölelgetik egymást. Kicsit fel is húzom magamat ezen…És a tánc…pff…végig tapizza a kis köcsög Cameront. Kár volt bent maradnom. Próbálok nem odafigyelni, akkor meg unom magamat…baromi jó…tiszta ideg avygok…Végre vége. Kimegyek a kocsihoz és ott várom meg, mielőtt megütném a fehér srácot. Ahogy meglátom kifelé jönni,beülök a kocsiba. Beül Cameron is és padlógáz, már megyünk is.
-          Elárulnád, hogy mi bajod van? – hogyne…
-          Az, hogy kurva unalmas volt, ráadásul végig ott ölelgetett meg tapogatott az a fehér csóka. – szorítom meg a kormányt.
-          Féltékeny vagy? Meg vak is? Megölelt egyszer mert rég találkoztunk. A tapogatás meg…ilyen a társastánc. Ilyen hip-hop is. – hát persze…
-          Bocs ha zavar hogy valaki a nőmet tapogatja. – még gyorsabbra veszem a menetet…
-          Cody lassíts légy szíves. – minek?
 
Száguldunk hazafelé, vagyis hozzájuk, mert ma inkább mégse aludjunk együtt. Pipa vagyok.
Olyan gyorsan történik minden…az anyósülés felől nekünk jön egy kocsi,megpördülünk, befejelem a kormányt, és innentől sötétség.
 
Kinyitom a szememet, fehér falak, egy gép pittyeg mellettem, és ez a szag…kórházban vagyok. Hírtelen fel akarok Ülni, de éles fájdalom hasít a bordáimba, rögtön összeszorítom a szemeimet.
-          Cody… - valaki segít visszafeküdni…mi ez rajtam…oxigénmaszka…kell a faszomnak. Leszedem magamról.
-          Cameron, jól vagy? – kérdezem, miután kinyitom a szememet, és tudatosul bennem, hogy ő ül az ágy mellett.
-          Én jól. – fogja meg a kezemet – Úgy örülök, hogy felkeltél… - az egy könnycsepp az arcán?
-          Mióta vagyok itt? – kérdezem értetlenül.
-          3 napig feküdtél eszméletlenül. – azta – Szólnom kell az orvosodnak. Mindjárt jövök. –ad a számra egy puszit, amitől kicsit gyorsabban kezd verni a szívem, és ezt a gép is jelzi – Mi a baj Cody? – kérdezi aggódva.
-          Semmi, te vagy rám ilyen hatással. – mosolygok.
 
Elmosolyodik, Kapok még egy puszit, és elmegy a dokiért.
Megvizsgál, és elmondja mi történt. Úgy tűnik van egy kisebb agyrázkódásom. Rohadt légzsák…nem működött az én oldalamon, még jó, hogy Cameron oldalán igen. Cameron azt is elmondja, hogy hiába mentünk gyorsan, nem én voltam a hibás, mert nekem volt elsőbbségem.
Délután ki is engednek, csak lassan kell mozognom, mert egy, a hírtelen mozdulatoktól megszédülhetek, kettő, a repedt bordáimnak sem lenne jó. Bezzeg a biztonsági öv jól működött…annyira szorított, hogy mikor előre vágódtam volna, nem engedte, és meg is epesztette bordáimat…
 
Apu visz haza, Cameron is velünk jön. Azt mondta,pár napig velem marad, mert a szüleim dolgoznak és majd ő ápol engem. Aranyos…Otthon a garázsban meglátom a kocsit, és legszívesebben sírnék.
-          Hogy az a jó kurva élet… - fogom a fejemet.
-          Totálkáros lett… - mondja apám, én meg nagy szemekkel nézek rá – Elferdült a tengely és a jobb oldalán sem lehet segíteni…De nagyon jó biztosításod van, majdnem az eredeti ár 3/4-ét visszakapod. Majd kipótolom és vehetsz másikat. – fogja meg apám a vállamat.
-          Persze, majd ha teljesen felépültél. – teszi hozzá kicsim apura nézve.
-          Igen, persze…ha felépültél. – vakarja meg kínosan a fejét apám.
-          Menjünk be. Pihenned kell. – fogja meg baby a kezemet én meg csak a kocsira tudok nézni, addig, míg be nem érünk.
 
Már 4 napja vagyok itthon, és Cameron még fürdeni sem enged egyedül. Pedig már jól vagyok, ami az agyrázkódást illeti. Az orvos szerint…a bordáim néha még fájnak, de elviselhető. De nem bánom, így mindig velem fürdik…ez nekem is jó ám…
Egyik este fekszek az ágyban, kicsim meg mellettem hason fekve tanul. Az oldalamra fordulok, mert igen, már ez is megy, és nyakába csókolok.
-          Nem nézzük is meg, hogy is van az a biosz a gyakorlatban? – kezem végigsiklik a hátán és fenekén áll meg.
-          Ha már ennyire jól vagy, te is elkezdheted pótolni a tanulnivalókat.  – nem akarom…
-          Nem, inkább te is tedd el, és foglalkozz velem. Mióta hazajöttem a kórházból, nem is csókoltál meg úgy,mint a baleset előtt… - meg akarom csókolni, de elhúzza a fejét.
-          Csak magadnak köszönheted, hogy történt ez a „kis” baleset. – mi?
-          Most miről beszélsz? – nem értem.
-          Ha nem lettél volna tök fölöslegese féltékeny, és nem száguldozol… - ohh értem.
-          Oké, nem kell folytatni… - fekszek a hátamra – Örülök, hogy neked nem lett bajod…nem is tudom mit csináltam volna, ha miattam… - fölém támaszkodva csókol meg, így el is hallgattat – Szeretlek! – mondom magamhoz ölelve a csók után.


Garfield2010. 10. 17. 21:14:23#8700
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Snoopynak/




-         Szeretlek… most jobb? – nem, egyáltalán nem jobb…
-         Ajj baby de gondold is komolyan… - különben semmi értelme.
-         Csak úgy nem szórogatok el „szeretlekeket” a világba. – oké, hagyjuk.
 
Kinyitom neki a kocsiajtót, mikor beül, kicsit erősebben csukom be a kelleténél, aztán kicsit mérgesen indulok el az autóval. Faszom, én itt kiöntöm a szívemet, a semmiért…egyszer vagyok szerelmes, akkor sem ér semmit…Ezzel csak az a baj, hogy fáj…
-         Mi basz fel ebben az egy szóban? – kérdezi, miután megérkeztünk, félre húz.
-         Az hogy azt szeretném ha azért mondanád mert tényleg szeretsz… - magyarázom neki.
-         Akkor miért sürgetsz vele? – tessék?
-         Szóval nem szeretsz? – eddig még bennem volt a remény…
-         Ajj ne forgasd ki a szavaimat. Nyilván nem lennék veled ha nem szeretnélek, de nem elég ha éreztetem veled? – kérdezi összekulcsolva a kezeinket.
-         Miért, érezteted? – ezt a fejet…egy tükröt kéne elé tartani…El is nevetem magamat - Csak vicceltem! – döntöm a homlokomat az övéhez.
-         Ez nem vicces! – de az, hiába ütögetsz.
-         De legalább tudom hogy szeretsz! – ez megnyugtató.
-         Eddig is szerettelek te nagyra nőtt óvodás. Na gyere mert kezdődik a játék a cuki óvó nénikkel. – mondja gügyögve.
-         Hahaha…jajj de viccesek vagyunk… - ne nevess…
 
Egymás kezét fogva megyünk a suliba. Most már jó a kedvem, mielőtt bemennénk a terembe, kivesz valamit a szekrényéből. Aztán mosolyogva magamhoz húzóm miközben a hátamat a szekrényeknek döntöm. Fenekére simítom a kezeimet és megcsókolom. Kezecskéi mellkasomról lesiklanak a derekamhoz, a póló alá kúsznak és finoman belém mélyeszti az ujjait. Ez jó, nagyon jó…milyen kár, hogy a suliban vagyunk…Mikor belemelegednék a csókba, eltolja magát tőlem, kézen fog és bemegyünk a terembe.
 
Eskü próbálok odafigyelni, de nem mindig megy. Cameron a hibája, folyton elterelődik a figyelmem, ha ránézek. Inkább az ő füzeteit dekorálom ki miközben jegyzetel az órákon, a saját nevemmel, meg kis szívecskékkel, mintha ő rajzolgatta volna a tele.
A nap végén mivel nem jegyzeteltem, együtt fogunk tanulni. És nagyon ki volt ám hangsúlyozva a tanulni szó…
 
Hozzám megyünk, szobámban rögtön megcsókolom, és navigálom az ágyhoz. Végig fektetem rajta és úgy csókolom tovább, míg el nem tol.
-         Tanulni jöttem… - mászik ki alólam.
-         Igen, és rögtön kezdhetnénk a biosszal… - nézek rá nagy, boci szemekkel.
-         Nem, a matekkal fogunk kezdeni. – leül az ágyra és előveszi a füzetet meg a könyvet.
-         Az is jó…összeadjuk magunkat, kivonjuk a ruháinkat, aztán egyesítjük egymást… - ölelem át háta mögé ülve, aztán belecsókolok a nyakába.
-         Cody…szeretnéd, hogy elmenjek!? – hmmm…
-         Persze…alattam nyögve. – vigyorgok rá.
-         Olyan hülye vagy. – nem bírta sokáig nevetés nélkül – Csináljuk azt, hogy ha ügyes fiú leszel és szépen tanulsz, akkor talán kapsz valami jutalmat… - mondja mosolyogva.
-         Na jó, rendíthetetlen vagy… - már elém is rakja a feladatokat…anyám…
 
Fél óra alatt csak sikerül felfognom mi a nyavalyát kell csinálni ezekkel a feladatokkal, kapok is egy puszit, de csakis motiválásként. Remek…Megcsinálok magamtól néhányat, persze van benne hiba, de azért „hozzám képest” jók. Tanulunk még, közben kapom ám a motivációs puszikat…hál istennek kb 3 óra múlva befejezzük a tanulást. Jó is, már zsong a fejem…De tudok egy jó fejfájás csillapítót.
-         És a jutalmam? – kérdezem magamhoz húzva. Kapok egy finom csókot és tovább pakolja a táskájába a könyveit – Ennyi? Csak ennyit érdemlek 3 óra tanulás után? – ne már…
-         Most más nem fér bele. Mennem kell. Tudod, táncórát kell tartanom. Bepótoljuk… - kapok egy puszit, és már menne is, de nem engedem…
-         Még nem értem teljesen a bioszt…tartanod kéne nekem egy gyakorlati órát, hogy megértsem… - válaszolna, de nem hagyom neki, inkább megcsókolom.
 
Olyan szenvedélyesen és egyben finoman is csókolom, hogy beleolvad a karjaimba. Na látod, hogy tudsz te bújós kiscica is lenni…
Leveszi a felsőmet, és már fölötte is támaszkodom az ágyban. Elszakadok édes ajkaitól, hogy nyakát csókolhassam végig, míg ő hátamat simogatja. Erősen szívom meg puha bőrét, mire szabályosan ellök magától.
-         Tényleg mennem kell… - mi van? És kirohan a szobából.
-         Cameron! – utána megyek, és megfogom a kezét, hogy álljon már meg – Legalább had vigyelek el…
-         Jól van, úgyis késésben vagyok… - na mi ez a pillantás?


Garfield2010. 08. 04. 23:43:20#6567
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: /Snoopynak/




          Cody…én már keveredtem olyan párkapcsolatba, ahol elfogadtam a segítséget, és nagyon megszívtam a szakítás után. Nem követem el még egyszer ezt a hibát. És ez nem is rólam szól, hanem a családomról. Nekünk kell ezt megoldanunk. – ebből sem tudtam meg, hogy szeret-e…
          Én nem tudom ki volt az a fasz, de szívesen megverem. És kérlek ne hasonlíts hozzá. Sosem tudnék ilyen undorító módon visszaélni a helyzeteddel. Csak engedd, hogy segítsek. Nem akarom végignézni, ahogy belerokkansz ebbe. – mondom közelebb lépve és megfogom a kezeit.
          Ez nem száz százalékban a pénzről szól. Mikor táncolok…akkor csak én vagyok minden gond nélkül. Ha nem táncolhatok elvonási tüneteim lennének. Ez az életem érted? – persze, hogy értem…
          Épp ezért hagyj időt a testednek, hogy regenerálódjon. – finoman csókolom meg, de nem tart sokáig…
          Őszintén Cody. Te mit tennél ha megsérülne a vállad és nem kosarazhatnál. Kibírnád, hogy csak a kispadról nézed a játékot? – ez egy nagyon hülye kérdés…
          Természetesen nem, de… - közbevág.
          Akkor kérlek értsd meg az én álláspontomat. – azt a makacs fajtádat…
          Jó, kössünk alkut. Táncolhatsz, de keveset. Te döntöd el, hogy egy héten kétszer csak 1 órát, vagy egy héten egyszer másfelet. Mit választasz? – okos legyél nekem…
 
Látom, ahogy gondolkodik, de mit kell itt ennyit agyalni!? A kulcsszó a kevés…szóval a kevesebbet kell választani. Gyerünk baby…léciléciléciléci…
          Jó, akkor legyen egy héten egyszer másfél óra. – mondja megadóan, és átölel.
          Látod, tudtam én hogy ilyen okos vagy. Jó döntés volt, de most menjünk. – na haladhatunk hozzám.
          Ne Cody. Ma inkább ne. – lép el tőlem.
          Jó akkor maradhatunk itt is. – nem gond, és már megyek is az ajtó felé.
          Félreérted. Ma egyedül szeretnék lenni itthon. – ohh…
          De baba, most megbántottalak valamivel? – én csak aggódom…
          Nem, ne értsd félre, csak olyan sok időt töltünk együtt, hogy az utóbbi időben elég sokat veszekszünk. Szükség lenne egy kis szabadságra. Kezdjük avval, hogy ma nem alszunk együtt jó? – ez csak nekem hangzik rosszul?
          De ez nem szakítás vagy ilyesmi ugye? – mondd, hogy nem…
          Nem dehogy, csak adjunk egy kis teret magunknak. Lógj a haverjaiddal, én is egy kicsit a barátaimmal leszek, de aztán megint lehetünk együtt. – ohh, azt hiszem értem.
          Szóval ez taktika, hogy ne unjunk egymásra… - ez nem is olyan rossz ötlet.
          Pontosan… - bólint mosolyogva.
          Hát jó. Akkor a hétvége szabad lesz. De utána megint az enyém leszel! – csókolom meg - De ugye azért jöhetek érted holnap?
          Persze. – nevet és meglöki a vállamat, aztán intve egyet bemegy a házba.
 
Reggel arra kelek, hogy csörög a telefonom. Cameron…mi? Miért? Csak nincs valami baj?
          Jó reggelt kicsim. – szólok bele álmosan a telefonba.
          Nem mondod, hogy most keltél fel!? – mert?
          De…miért? – nem értem miért van kiakadva. Hallom a telóban, ahogy mély levegőt vesz, aztán kifújja.
          Nézz az órára… - rápillantok az órára, és…
          Bassza meg! Ne haragudj…sietek. Szeretlek! – leteszem a telefont és elkezdem összekapni magamat.
 
Alig 20 perc alatt már satufékezem babym háza előtt. De Josh közli, hogy Cameron már rég elindult a suliba. Remek…igazán szólhatott volna. Jól indul a reggel.
Késve beesek a suliba és ledobom magam Cameron mellé. Most rülhet, békén hagyom jegyzetelni…
          Szia. – köszön a a szünetben.
          Szia… – morgom vissza.
          Mi bajod? – pff…
          Hogy mi? Mondtam a telóba, hogy sietek. Erre, mikor odaérek hozzátok bratyód közli, hogy már elindultál. Igazán mondhattad volna, talán nem késtem volna el. – mondom idegesen.
          Nehogy már az én hibám legyen, hogy késtél. Amúgy ha nem basztad volna rám a telefont, hallottad volna, hogy a suliban várlak… - mindenre van valami válasz…
          Jó, mindegy… - felállok és odamegyek a haverokhoz.
 
Az egész nap így telik. Nem is beszélünk egymással, még az ebédszünetben sem. Ez akarta nem!? Kicsit külön lenni…de ez nekem egyáltalán nem jó…Látom tök jól el van a havercsajaival, én meg tettetem itt a jókedvű srácot…
Utolsó óra végére megunom ezt az egészet. Már azt sem tudom miért rágtam be rá. Előkapom a telómat, és küldök neki egy sms-t:
 
„Szeretlek!”
 
Csak ennyit, nem kell túlzásba vinni. Elkezd rezegni a telója, előveszi és megnézi. Elmosolyodva rakja el, aztán rám néz. Csöngetnek is…közelebb húzom magamhoz székkel együtt és megcsókolom. Most esik le…ma még nem is csókoltam meg.  Ez volt az én bajom…
Hazavihetem, de már nem mehetek be…
          Hiányozni fogsz a hétvégén… - mondom megölelve.
          Érezd jól magad a barátaiddal. Mint ma… - hmm…
          Nem éreztem jól magam…mindegy. Azért este felhívhatlak? – mosolygok.
          Meg is sértődnék, ha nem hívnál. – gondoltam… - Na menj… - ad egy puszit a számra. Menne, de visszahúzom egy csókra.
          Szeretlek! – mosolygok.
          Én is. – de nem mondanád ki…
 
Másnap apámmal töltöm a napot. Új kocsit nézünk neki. Aztán este megyünk a haverokkal partyzni. Előtte még felhívom babymet és elmondom hova megyek. Nem örül neki, de én így érzem jól magam…
Jól berúgtunk meg táncoltunk. Bár alig emlékszem. Arra viszont határozottan, hogy nem csaltam meg Cameront. Pedig sok jó csajszi vett körül…a tesztnek vége, tényleg totál szerelmes vagyok.
A következő napot végig kosarazzuk a haverokkal.  Azt hiszem tényleg jó ötlet volt ez a külön hétvége…Este még lebeszélem babymmel, hogy reggel megyek érte. Elköszönéskor megint mondom neki, hogy szeretem, de ő nem mondja ki…Kezd kurvára zavarni…
 
Reggel időben érkezem, mikor jön a kocsihoz, felkapom, és a csók közben megpörgetem.
          Szia szerelmem! – mondom mosolyogva.
          Szia. – kapok egy puszit, de nem ezt most nem úszod meg…
          Csak egyszer mondd ki… - mondom sóhajtva.
          Mit? – ne már, ez fájt…
          Szeretlek. – nézek a szemébe.


Garfield2010. 07. 10. 23:22:39#5976
Karakter: Cody Jonas ( alias CJ )
Megjegyzés: Snoopynak




Mikor a fölsője alá kúszna a kezem, ő úgy dönt, hogy vége a csóknak és megy a suliba. Ez most komoly?
          Na mi van? El fogsz késni. – néz vissza, aztán megy tovább.
 
Na jó…mellé sietek, magamhoz ölelem és megyünk a suliba. Lehuppanunk a helyünkre. Már szedi is elő a füzetét…hát én ma nem fogok jegyzetelni. Itt van babym, jegyzetel, és úgyis nyaggatni fog, hogy tanuljak majd a jegyzeteiből, ha már én nem írok…Jobb elfoglaltságot találtam. Közelebb ülök Cameronhoz, combjára simítom a kezemet, és egyre feljebb simogatom. Tök jó, hogy szoknya van rajta…már majdnem elérem a célomat, mikor elpaterolja a kezem…de hát a célegyenesben adjam fel!? Neeeem…az nem én lennék. Újra elkezdem finom combját simizni, de…meglepő dolgot csinál. Keze a combomon siklik egyre feljebb. Kicsit leblokkolok és meglepetten nézek rá, mikor farkamat kezdi simogatni. Ez kurva jó érzés…de…basszus a suliban vagyunk…Elveszem onnan a kezét, de már így is eléggé kemény lettem. Még jó, hogy bő gatyákat hordok. Most elérte, hogy az óra következő részében békén hagyjam, de nem tudok lehiggadni. Picit húzott fel csak…
 
Meghallom a csengőt, azonnal kézen fogom és a tesi öltözőt célzom meg. Ilyenkor nincs senkinek tesi órája…asszem…ha mégis, majd várnak. Az öltözőben kitámasztom az ajtót, aztán a falnak nyomom.
          Ne játssz a tűzzel cica mert megégeted magad. – mondom, aztán megszívom a nyakán finom bőrét.
          Nem gondoltad, hogy itt csináljuk… - de bizony…
          Te kerested magadnak a bajt édeske… - mielőtt bármit is mondana, vadul csókolom meg.
 
Ezután már nem ütközöm ellenállásba. Nagyon helyes, nincs időnk rá…Míg csókolózunk, csak a legszükségesebb ruhákat veszem le róla és máris benne kalandozom.. Babym is ügyeskedik, és letolja rólam a nadrágot, aztán máris azon ügyködik, hogy merev állapotba hozza a félszemű kobrát…Na jó, elég, gyorsba magamra húzok egy gumit, és már benne is vagyok. Nem várok, azonnal gyors mozgásba kezdek. Alig tudom visszafojtani a hangomat. Nyakába temetem az arcomat, néha még meg is harapom, nehogy kitörjön belőlem egy hangos nyögés…
Pár perc után szinte egyszerre megyünk el…ez őrületes volt…alig kapok levegőt.
          Az új kis szerzeményünk van rajtad… - súgom a fülébe.
          És? Hogy tetszik? – felöltözik, aztán felhúzza a szoknyáját, hogy megmutassa, hogy áll neki a tanga.
          Nem is rossz. Muti a melltartót is. – mondom hátrébb lépve. Leveszi a felsőjét, és körbe fordul.
          Na? – hát baby, lélegzetelállító…
          Megtarthatod. – mondom, aztán magamhoz ölelve csókolom meg.
          Azt hiszem mennünk kéne. – és visszaveszi a felsőjét…
          Igazad van. Pedig reméltem hogy még egy menet belefér… - húzom a számat, mert tényleg nagyon szexi ez a cucc rajta…szívesen leszaggatnám róla…
          Ne legyél telhetetlen. – kapok egy tockost.
          Bocsi anyu. – mosolygok, aztán megfogom a kezét és mehetünk is az órára.
 
Már szól is csengő, mi meg futva megyünk a terembe. Az órákon azzal szórakozom, hogy míg jegyzetel, én a füzetei szélét dekorálom ki a nevemmel kis szívecskékben. Máris jobban néznek ki…szerintem legalábbis.
 
Ofő óránk van, és a téma az osztálykirándulás. Itt kezdenék odafigyelni, mikor beront az edző, és elkéri az osztályból a srácokat, akik kosaraznak. Bazzeg, te is jókor jössz…Adok babymnek egy csókot, mire mindenki huhogásba kezd. Hát akkor még egyszer…megcsókolom újra, aztán magamhoz kapom az edző cuccomat és megyek.
 
Hamarosan lesz egy meccsünk, arra kell készülni, ezért kért el minket…na meg, mert neki hamarabb el kell mennie…Előbb fejezzük be. Kemény edzést tart nekünk ez a faszkalap…Amikor már két csapatra osztott minket, és nekiállunk játszani, betoppan kicsi babym. El is kezdem produkálni magam, és kicsit megalázó cseleket használni. Aztán az edző haza is zavar, hogy mára nekem ennyi elég. Ohh barátom, nem kell kétszer mondani. Odamegyek Cameronhoz és kap egy finom csókot.
          Lökött vagy… - mondja mosolyogva.
          Tudom. – vigyorgok, és akkor megvilágosodom – Gyere csak… - megfogom kezét és húzom magammal.
 
Beviszem az öltözőbe, ledobom magamról a felsőmet, és a falhoz nyomva csókolom meg.
          Hülye vagy? És ha valaki bejön? – kérdezi eltolva magától.
          Ez délelőtt nem nagyon zavart. – mondom egyik szemöldököm felhúzva, mosolyogva.
          De most mindjárt vége az edzésnek, és…
          Jó, megértettem…De ma nálam alszol. Nincs vita. – jelentem ki és elkezdek vetkőzni.
          Mit csinálsz? – na vajon…
          Megyek zuhanyozni!? – mosolygok – Segítesz?
          Menni fog az egyedül is hidd el… - mondja és elindul kifelé.
 
 Pofám leszakad milyen tud lenni…na mindegy. Gyors zuhany, és kész is vagyok, mire jönnek a srácok öltözni. Bepattanunk babymmel a kocsiba, már venném az irányt hozzám, mikor közli, hogy neki még órát kell tartania. Fasza…örülök neki, hogy azon a puttó helyen kell táncot tanítania. Szóval még elmegyünk hozzá, összepakol és megyünk. Elviszem a táncórára, és végigülöm. Mondjuk ezt nem bánom, mert imádom nézni. Elképesztő mozgása van…nagyon szexi. De az már kevésbé tetszik, hogy a srácok többsége csorgatja a nyálát…meg észreveszem, hogy a bokája még nem nagyon jött rendbe. Nem lép rá rendesen egyes lépéseknél. Megint orvoshoz akar menni!? Na nem…Odamegyek a magnóhoz és kinyomom a zenét.
          Az órának vége… - mondom.
          Cody… - kezdene neki a kiosztásomnak, de félbeszakítom.
          Nincs Cody…Látom, hogy nincs jól a bokád. Nem vagyok hülye. Megint orvosnál akarsz kikötni? – kérdezem halál komolyan.
          Mindjárt vége az órának, ezt már kibírom… - bazd meg…
          Tudod mit, azt csinálsz amit akarsz, de nem fogom nézni. A kocsiba várlak… - kiviharzok a teremből.
 
Fene azt a makacs fejét. De mit fog tőlem kapni, ha orvoshoz kell majd mennie…
Fél óra sem telik el, és jön. Beszáll a kocsiba és megyünk. Nem szólok hozzá, mérges vagyok rá…de ő megtöri a csendet.
          Cody, az óráimért pénzt kapok, nem hagyhatom abba az órát, akkor, amikor akarom… - hát persze…
          Jó, tedd csak tönkre magad. – mondom mérgesen.
          Te ezt nem érted. Neked nem kell otthon segíteni anyagilag a szüleidet. – fakad ki.
          Mondtam, hogy segítek, de te túl makacs vagy ahhoz, hogy segítséget fogadj el. – cseszem le – Mennyivel jobb lesz majd, ha gyógyszerekre kell költened… - teszem hozzá.
          Utálom ha pénzzel tartozom valakinek. – mondja miközben megérkezünk hozzám.
          Ki mondta, hogy vissza kéne adnod? – kérdezem kicsit lenyugodva.
          Te hülye vagy. – kiszáll a kocsiból.
          Cameron figyi…azért segítenék, mert szeretlek és nem akarom, hogy tönkretedd magad amiatt, mert pénzre van szükséged. Csak szólnod kell, hogy kéne egy kis segítség. Hidd el, hogy nem az lesz a kérdésem, hogy mikor adod vissza, mert pont leszarom, hogy visszaadod-e vagy nem. Csak marad velem, és szeress tovább…vagy hát még nem mondtad ki, de gondolom hogy szeretsz… - mondom zavartan…


Garfield2010. 05. 13. 12:44:10#4985
Karakter: Cody/CJ/(Snoopymnak)






Meglepetésemre átkarolja a nyakamat és megcsókol. Egyből vigyorgok, mint a vadalma.

-          Ezt igennek veszem… - ülök fel.

 

De ő lehúz magához, hogy hozzám bújva aludjon tovább, na jó, ezzel nem is lenne semmi bajom, ha nem lenne közöttünk egy csokor virág.

-          Összenyomod a virágokat amiket hoztam… - mondom mosolyogva.

-          Köszi a virágot… - elveszi, és megy keresni valamit, amibe bele rakhatja. Végül a cuki mamija hoz egy vázát.

-          Ohh…szia Cody. – köszön anyuja.

-          Jó reggelt Mrs. Sparks! – pattanok fel…nem tudom hogy mérges-e rám…

-          Gyertek reggelizni… - nem haragszik!?

 

A reggeli mókásan zajlik, ami nem meglepő, itt mindig ilyen jó hangulat van. Cuki mami csak akkor szól, mikor már kajacsatára kerülne sor. Persze ez nem következik be, mert azért szorult belénk egy kis tisztelet. De azért ökörködünk tovább, míg a nevemre nem leszek figyelmes.

-          Mi? – fordulok babymhez.

-          Nem mi, hanem tessék… - jól van nah…

-          Ne haragudj édesem. Mondd mit szeretnél… - mosolygok…már csak a szempilla rebegtetés hiányozna…

-          Mit csinálunk ma? – jó kérdés. Nekem lenne egy ötletem, de az nem éppen publikus…

-          Nem tudom…mozi? Buli? Vásárlás? Vagy anyám programja? Bár az nem tudom mi… - mondom végül, kihagyva a legjobbat.

-          Hát akkor nem tudjuk. Majd elindulunk és megérkezünk valahová. – mondja anyujának, én meg röhögök tovább a bratyókkal.

 

Reggeli után babymmel visszamegyünk a szobájába, és lefekszünk még egy kicsit pihizni.

-          Azért örülök hogy nem lett baba… - ezt hangosan is kimondtam!?

-          Egy kicsit én is örülök neki. De ha mégis megtartottuk volna mi lenne? – ez egy elég hülye kérdés szerintem…

-          Hát…lenne egy gyerekünk. Lenne vele együtt sok gondunk, de én szeretnélek. – adok egy pici puszit a nózijára.

-          Ha fiú lenne mi lenne a neve? – cöh…mégis mit gondolsz!?

-          Hát természetesen Ifj. Cody Jonas…tiszta apja… - vigyorgok.

-          És ha lány? – hmmm

-           Akkor is… - vigyorgok tovább.

-          Jesszusom, férfiak… - lehajtja a fejét a mellkasomra és pihizünk még kicsit.

 

Elkezdjük szervezni a napi programot, de csak annyi sül ki belőle, hogy átmegyünk hozzám. Otthon meg anyám jön rögtön, hogy mi volt a baj. Hát anyám, ha te azt tudnád, szívrohamot kapnál…szóval kamu összeveszés, de no para. Szépen be is kajálja, aztán jön azzal, hogy menjünk vele vásárolni, és már el is megy készülődni, hogy megyünk. Ránézek babymre, akin látom, hogy nem nagyon van kedve, de mindjárt meghozom neki…

-          Baby, vagy ez, vagy az én programom… - villantok rá egy perverz vigyort.

-          Oké, anyukád… - ezt ilyen egyszerűen?

-          Ennyire nem lehetek szar az ágyban… - kicsit szíven ütött, hogy így lepattintott.

-          Nem is vagy, csak még friss bennem ez a dolog… - értem. Kapok egy vigasz puszit, aztán megyünk összeszedni anyámat.

 

A kocsiban folyton azt hallgatom az anyósülésről, hogy mennyire örül, hogy végül mégis kibékültünk, és hogy vele tartunk a vásárlásban. Hát ha tudná, hogy nincs is kedvünk, biztos összetörne…Egész végig Cameront figyelem a visszapillantóból. Pont annyira lelkes, mint én…

A plázában boltból boltba járkálunk, anyám nem tudja megunni a pénzköltést…Nekem vesz egy halom új gatyát, mert „…mindig azokban a szakadt nadrágokban jársz…”. De Cameron sem ússza meg…akármennyire is tiltakozik, anyám ránézésre tudja kicsi babym méreteit és vesz neki pár cuccot. Amitől szerintem padlót fog, hogy…

-          Vegyünk pár szexi fehérneműt is neked… - és már bent is vagyunk az üzletben – Cody ez milyen? – fordul felém egy tényleg nagyon szexi kis együttessel.

-          Hát ez… - nem tudok mit mondani…ez hülye…

-          A lélegzeted is elakadt, akkor ez jó lesz. – omg…Cameron meg enyhén zavarba jött, de no para…

 

Egy csomó szatyorral hagyjuk el a plázát, mikor meggyőzzük anyámat, hogy mára elég, meg még tanulnunk is kell. A tanulással hatott rá babym, mert egyből indulunk a parkolóhoz. Begyömöszölök mindent a csomagtartóba, és irány haza, mielőtt még eszébe jut más is…

 

Otthon minden egyes ruhát átnézünk Cameronnal amit anyám vett, és csak rázza a fejét. Ez legalább most nem az én hibám, ő választotta a shoppingolást…

A kezembe akad az a fehérnemű amit anyu vett, és elvigyorodom.

-          Ezt nem akarod felpróbálni? – ölelem át hátulról és csókolok a nyakába finoman.

-          Majd otthon. – ne mosolyogj, gonosz vagy.

-          Holnap ezt kell felvenned. – vigyorgok.

-          Majd meglátjuk…

-          Pontosan, majd megnézem, hogy ez van-e rajtad. – mielőtt bármit is válaszolhatna, magamhoz ölelem és megcsókolom.

-          Inkább pakolj össze… - igen anyu…

 

Összepakolok, és összeszedjünk babym cuccait és hazafuvarozom, mert holnap suli, és otthon vannak a könyvei. Azok a kurva könyvek…pedig rá vettem volna, hogy vegye fel azt a szexi melltartót a hozzá való tangával. Bár…most így belegondolva, hogy anyám szúrta ki…ilyen fehérneműi vannak? Nem…nem akarom tudni!!!!

 

Hazaviszem, és beviszem neki az új cuccait és lehuppanok az ágyára.

-          Holnap reggel nem akarsz elvinni a suliba? – áll elém.

-          Mit kapok cserébe? – simítok végig combjain, és fenekébe markolva húzom közelebb magamhoz.

-          Had gondolkozzak… - felbiccenti a fejemet és lágyan megcsókol.

-          Hmm…kezdetnek nem is rossz. – vigyorgok – Persze, hogy beugrom érted. – kapok még egy finom csókot, ami már kicsit hosszabb is lesz mint az előző.

 

Kezem felsője alatt tekereg, mikor Danel nyit be.

-          Camer…majd később… - az öccse előtt ez nem ilyen poénos.

-          Basszus… - Daniel után megy, én meg utána.

 

Mikor látja, hogy mindketten utána megyünk, és Cameron éppen magyarázkodásba kezdene, Daniel kizavarja, hogy inkább velem beszélne. Nem tagadom, nagyon meglep, és már kíváncsi is vagyok mit akar.

Leül mellém, és fülig pirulva kezd mesélni nekem. Teljesen bele van zúgva egy kiscsajba és nem tudja, hogy mit csináljon. És…tőlem vár tanácsot? Öhm…izé…basszus engem Cameron „tanított” meg udvarolni. Nézzük mit tanultam. Adok neki pár tanácsot, és mondom neki, ha bármit akar venni a kiscsajnak szóljon és megoldjuk. Milyen cuki…szerelmes…pofám leszakad…

 

Persze mikor kijövök öcskös szobájából, azonnal faggatni kezd, de megígértem Danielnek, hogy nem mondom el neki…senkinek. Szóval nem tudja kiszedni belőlem, és megyek is haza, mert lennének trükkjei hogy szedje ki belőlem…

 

 

Reggel megyek babymhez, hogy felvegyem. Megállok, kiszállok, és a kocsinál várom. Jön is, és kapok egy finom csókot, kinyitom neki az ajtót és gyorsba beszállok én is. A kocsiban is kapok egy lehengerlő csókot mielőtt elindulnánk…ohh…még mindig nem tett le arról, hogy kiszedjem mit akart tőlem Daniel…kis mocsok…

-          Na, kényelmes? – kérdezem.

-          Mi? – ajj már…

-          A fehérnemű… - vigyorgok rá.

-          Honnan veszed, hogy az van rajtam? – vonja fel a szemöldökét – De megmondhatom, ha te is elmondod mit beszéltél tegnap az öcsémmel…

-          Baby, ha valamit meg akarok tudni, azt úgyis kiderítem… - villantok rá egy vigyort…főleg, hogy szoknya van rajtad babám…

 

Visszadől az ülésen és bevágja a durcit. Istenem…

A parkolóban menne is be a suliba, de megállítom és a kocsinak döntve csókolom meg. Sokáig nem tudta megjátszani a durcás kislány szerepet, mert kabátom alá kúszik a keze és magához ölelve csókol vissza.



Garfield2010. 03. 15. 15:36:02#4241
Karakter: Cody/CJ/(Snoopymnak)






Kezem besiklik felsője alá, ahol máris mellét kezdem kényeztetni. Belenyög a csókba, és közelebb húz magához, hogy még jobban elmélyítse a csókot.

-          Ilyen hangokat akarok még baby… - nyakára térek át, erősen megszívom rajta a bőrt, mire egy újabb nyögés szakad fel belőle. Ezaz…még…

 

Felhúzom ülésbe, hogy könnyebben le tudjam venni róla a pólót, aztán melltartóját kezdem babrálni. Finom csókot lop tőlem és simogat…ahh baby…Leveszem róla a fölös, zavaró tényezőt, és ismét az ágyon köt ki. Végig simítok oldalán és tangáját húzom le kínzó lassúsággal. Végig nézek rajta vágyakozó tekintettel, ezt kihasználva megszabadít a boxeremtől. Farkam már bevetésre készen áll, amin néhányszor végig is simít, míg én gyönyörű testét csókolgatom mindenhol. De ha ezt sokáig csinálja, szégyen szemre el fogok sülni…

Megfogom kezeit és feje fölött tartom összekulcsolva és folytatom fasza kis tevékenységemet.

-          Hogy lehetsz ennyire gyönyörű? Ez már bűn… - mondom ki hangosan ami épp a fejemben jár.

 

Finoman vezetem be hüvelyébe az ujjamat, amire egy nagyon sexy sóhaj a válasz. Gyorsan követi még két ujjam, mert már elég türelmetlen vagyok, na meg semmi ellenállát nem mutat. Minek itt időzni!?

Ujjaimat farkam váltja fel, és azonnal mozgásba is kezdek. Persze vigyázok rá, nem döngölöm bele az ágyba, annak is eljön az ideje…Nagyon fel vagyok spanolva, így nem kell sok, hogy elmenjek, de pár lökés után babym is követ. Mielőtt még rá rogynék, kihúzódom belőle, és magamhoz ölelve alszom el. Ez már nagyon kellett…

 

* * * CJ * * *

 

Reggel mikor fordulok, hírtelen nyíllal a fejembe, hogy nincs mellettem senki. Tapogatózok még csukott szemmel, aztán, kinyitom a csipámat és körbe sasolok. Sehol senki. Magamra kapok egy gatyát és lecaflatok. Cameron anyámmal a konyhában. Ennyire összehaverkodtak!?

-          Mi a pletyka tárgya csajok? – kérdezem, aztán babym megkapja a jól kiérdemelt jó reggelt csókját.

-          Az éjszakai kalandotok… - hogy mi van? - Ugyan fiam…a lényeg hogy védekezzetek. – anyám égessél még…

 

Mikor anyu elmegy, kapcsolok, hogy nem védekezünk, Ahogy látom kicsimnek is leesik, mert elég furán néz rám.

-          Mi nem… - kezdeném, de a szavamba vág.

-          Mekkora hülye vagy…fogadjuk az éjjeliszekrényed fiókjában ott van vagy húsz gumi.

-          Neked is eszedbe juthatott volna, ha már csak az én hibám. Ugyan annyira akartad, mint én. – vágok vissza.

-          Jó, nyugalom. Ezzel nem oldunk meg semmit. – igaz.

-          Vannak ilyen esemény utáni cuccok…írassunk egyet a nőgyógyászoddal.

-          Könnyen elintéznéd ezt az egészet…

-          Miért, mit akarsz most kezdeni ezzel? Nem is biztos még, hogy terhes vagy, de ha igen, meg akarod tartani? 17 évesen… - ezt te sem gondoltad komolyan…

-          Nem tudom…de ti pasik mindig olyan könnyen elintézitek ezt. „Semmi gond, majd elvetetjük édesem…” – jajj, ne kezdjük ezt…

-          Muszáj kiabálni!? – húzom magam után a szobába, ahol kirántja a kezét a szorításomból – Cameron szeretlek…de nem szándékozom 17 évesen apa lenni…írassunk egy olyan bigyót, és legközelebb jobban odafigyelek. – adni akarok az ajkaira egy puszit, de csak az arcára tudok, mert elfordítja a fejét.

 

Remek…ennél jobban nem is kezdődhetne a reggel. Cameron persze nem tudja mikor rendel a dokija, ezért felhívja anyuját, akinek egy rövid beszámolót kell tartania. Most tuti megutált…

 

Felöltözve megyünk le a szobámból, ahol anyu már mondja is, hogy milyen programot talált ki, de leszarom…

-          Ma nem jó anya, majd holnap…

-          Csak nem összevesztetek? – kérdezi szomorúan.

-          Majd jövünk. – mondom és megyünk a kocsimhoz.

 

Egész úton egy kurva szót sem szól. Utálom ezt…és inkább bekapcsolja a rádiót, hogy ne legyen ekkora csend. A váróteremben se szól hozzám, de azt megengedi, hogy bemenjek vele a dokihoz. Nem értem a nőket…komolyan nem. Előadja a történetet és kapunk egy receptet, és elmagyarázza hogy kell alkalmazni, és hogy legközelebb figyeljünk oda, és persze végig rám néz. Talán ezért jöhettem be, mert én kapom az ívet mindenért…fasza…Mikor kijövünk a vizsgálóból, eszembe jut valami.

-          Cameron, ha már itt vagyunk…nem akarsz felíratni egy fogamzásgátlót? – erre a kérdésre kissé idegesebben néz rám.

-          Csak, hogy neked kényelmesebb legyen minden!?

-          Jó, hagyjuk… - nincs kedvem újabb vitára.

 

Otthon Cameron bevonul a fürdőbe a cuccal együtt. Mikor kijön, át akarom ölelni, de nem engedi. Egy szó nélkül elsétál mellettem és leül az ágyra. Lehuppanok mellé, megfogom a kezét.

-          Nagyon haragszol? – kérdezem.

-          Hazavinnél? – mi?

-          De…miért? Nem kell hazamenned.

-          Cody, szeretnék hazamenni.

-          Rendben…

 

Hazaviszem, elkísérem a bejárati ajtóig. Adok arcára egy puszit, és bemegy. Asszem ezt elkúrtam…Ennyit arról, hogy együtt töltjük a hétvégét…

 

Másnap reggel, pár vörös rózsa kíséretében megyek át babymhez. Josh nyit ajtót, és rögtön elkezd faggatni, hogy mi történt, de tőlem se tud meg többet, mint Camerontól. Nem hiányzik egy monokli a szemem alá…

Jó arc bátyus beenged, és halkan bemegyek babym szobájába. Leülök az ágy szélére és nem kell sokat várnom, míg felébred. Átölelem és adok arcára egy puszit.

-          Ne haragudj.



Garfield2010. 02. 12. 19:41:51#3628
Karakter: Cody/CJ/(Snoopymnak)






-          Cody nem akarok ott zavarni… - fordul el tőlem.

-          Na ne csináld baby, tudod hogy szüleim az egekig magasztalnak téged. – mondom vigyorogva, de hát tényleg…anyám oda meg vissza van tőle.

-          Baszd meg te hülye… - rendben…

-          Ahogy kívánod. Itt és most? Vagy már nálunk? Zárható az ajtó… - elkezdem csókolgatni a nyakát, de nem hagyja sokáig…

-          Kussolj. Épp fájok, hagyj pihenni. – lefekszik az ágyra, de én nem akarlak hagyni…

-          Ez igazán nem az én hibám, úgyhogy jár a szex… - fölé mászok.

-          Hagyjál. – mi van morgó?

-          Jó akkor ma este itt alszunk, de holnap átmegyünk és nálam alszol. Állandóan csak én alkalmatlankodok itt. Mamid már biztos utál. – vigyorgok.

-          Ah persze…totál odáig van hogy „jajj milyen figyelmes ez a fiú” és társai. – ohh tényleg!?

-          Jó hiszek neked. – kap egy puszit az arcára.

 

Dumálunk kicsit, ha már nem szexelhetünk…aztán jön a cuki mami, hogy kész a kaja. Itt mindig olyan jó hangulat van vacsi közben. Szeretek itt lenni. Befejezzük, és a srácokkal elmegyünk a Playstation-nel játszani. De mikor kinézek a konyhába, látom, hogy babym sehol…Na akkor menjünk utána a szobájába.

-          Már vagy 3 napja nem szexeltünk… - baszodtul kanos vagyok…

-          Nem is kell minden nap. Csak rám unnál… - milyen hülye indok ez!?

-          Akkor unnék rád, ha egy nap vagy 3-szor dugnánk, nem pedig 3 naponta egyszer.

-          Jó majd bepótoljuk, ne járasd a szád. – szavadon foglak ám…

 

Mielőtt még reagálhatnék rá, megcsókol. Haladnék tovább, de elszakad tőlem, és inkább hozzám bújva simogatja hasamat.

-          Arra gondoltam hogy elmehetnénk jövő héten valahova kettesben. Mondjuk három napra. Pénteken úgysem lesz tanítás, mert a tanároknak valami értekezlete lesz. – micsoda ötletek pattannak ki a fejemből..

-          És hova gondoltad? – na mizu, tetszik az ötlet?

-          Nem tudom. Hova lenne kedved menni? – játszadozok a hajával, és most tűnik csak fel, hogy szőke…

-          Nem tudom…ne messzire, de víz közelbe. Van olyan? De persze ne is a Los Angeles-i part legyen, még a végén meghalunk. – vajon, természetes szőke? Áhh biztos nem…

-          Oks akkor majd kitalálok neked valamit. Amúgy tudod min gondolkodtam? – muszáj megkérdeznem.

-          Min? – kérdez vissza.

-          Hogy természetes szőke vagy-e… - elmélkedem tovább.

-          Aha…tudom fura… - fura?? Hihetetlen…

-          De hogy lehet ez? – tuti nem igaz, csak szívat…

-          Ez gén hiba. Apámnak a jobb karja hosszabb volt mint a bal. És én örököltem csak nálam ez így jött ki, hogy a hajam nem fekete. – ohh…

-          Azta…ez tök jó… - egyedi barátnőm van.

-          Jaja, vicci, de sokat bántottak miatta mikor kicsi voltam…De én szerettem. Jó volt másnak lenni… - én nem bántalak…sőt…kényeztetnélek és…

-          Nagyon kis szexi vagy. – súgom a fülébe.

-          Cody amit csinálsz veszett fejsze nyele. Nincs szex…beteg vagyok, légy rám tekintettel. – ajj…

-          Esküszöm legközelebb bezárlak egy vitrinbe hátha ott nem esik bajod. – szorosan megölelem.

 

Nem sokkal később el is alszom.

Reggel felkelek, de senki nincs mellettem. Mi a…? Felülök az ágy szélére és próbálok magamhoz térni. Dörzsölgetem a szemem, aztán nyújtózom egy nagyot. Nyílik az ajtó…

-          Hát te hol voltál? – kérdezem babymtől mikor bejön.

-          Nem akartalak felkelteni, mégiscsak hétvége van. – lehuppan mellém az ágyra.

-          Hogy van a lábad? – kérdezem egy ásítás közben.

-          Jobban. Köszi, hogy bekötötted tegnap. – kapok egy finom puszit.

-          De jutalmat nem kaptam érte…sem azért, hogy megint jegyzeteltem és nem lógtam el az edzést… - morgom.

-          Ne duzzogj már, mondtam, hogy bepótoljuk. – mosolyog rám.

-          Persze, ma este…nálam… - magamhoz húzom és megcsókolom.

-          Ezt nem mondtam. – húzza fel egyik szemöldökét mosolyogva.

 

Jól van, te akartad! Most bevágom a durcit. Akármit mond, nem reagálok rá. Csak ülök karba tett kezekkel, mint egy kisgyerek. Hiába térdel a hátam mögé és ölel át belepuszilva a nyakamba, nem csinálok semmit. Majd, ha kimondja, amit hallani akarok, esetleg beszélhetünk. Szemét vagyok mih!? Ez van…

-          Cooody! – vinnyogja a nevemet már vagy tizedjére…de nem…

 

Azért van benne erő. Sikerül hátradöntenie az ágyon és csípőmre ül, aztán lehajol hozzám, hogy megcsókoljon. Na jó, nem vagyok fából, eddig bírtam…átölelem és visszacsókolok. Ebből egy kisebb csókcsata lesz, amit a cuki mamija szakít félbe, úgy, hogy hírtelen benyit…

-          Cameron, nem jön……na jó, akkor megoldom… - és kimegy.

 

Kicsimnek úgy ég az arca, mintha valami oltári nagy bűnt követett volna el. Nagyon cuki. Lassan leszáll rólam, hiába nem akarom…Kimegyünk megnézni mit szeretett volna anyuja. De édi, csak nem ért el valamit, de leveszem neki, aztán babymmel leülünk a konyhába.

-          Anya, ma Codynál alszom jó? – kérdezi babym.

 

Anyuja végigmér, ami nem túl kellemes…olyan, mintha azt mondaná, hogy „ennél?”…

-          Nem eszem meg, csak megkóstolom. – mosolygok – Egyben fogom hazahozni. Csak gondoltam, hogy én már olyan sokszor aludtam itt, Cameron meg még egyszer sem nálam… - elmosolyodik aztán bólint egyet.

-          Rendben, rendben. Csak vigyázzatok… - most arra gondolt amire én!?

 

Camron kézen fog és behúz maga után a szobájába. Most mi van? Mi történt? Becsukom az ajtót és magamhoz rántom egy csókra. Imádom csókolni, olyan finom…Összepakol pár cuccot de míg nem mehetünk el ebéd előtt. Nagyon aranyos anyukája van. Megebédeltet minket, aztán mehetünk.

 

Kimegyünk a parkba, sétálgatunk, kettesben vagyunk. Mikor elkezd fájni a lába, elindulunk hozzám. Anyám majd kiugrik a bőréből, mikor meglátja és rögtön el is rabolja tőlem. Ajj…istenem…ez teljesen meghülyült…

Jön a vacsi idő. Na végre viszont láthatom babymet. Kezdtem megijedni, hogy túladagolja saját magával…nagy dózisban halálos tud lenni az anyám…

Mikor meglát, odajön hozzám és átölel. Igen valahogy sejtem mire gondolhat. Megcsókolom, aztán megyünk is vacsizni.

 

Egész kellemes a hangulat, persze Cameronéknál sokkal jobb. Kezd hiányozni…talán mégse lett volna rossza egy tesó. De persze csak és kizárólag fiú. Kinek hiányzik egy nyafogós csaj!?

-          Szívesen megismerném anyukádat. – mondja anyám Cameronnak – Mi lenne ha holnap áthoznád a családodat egy vacsorára? – azt hiszem babám egy kicsit leblokkolt.

-          Anya…szerintem ezt még meg kéne beszélni, hogy ők mikor érnek rá…ez nem működik csettintésre… - találkozik a tekintetem Cameron tekintetével és mintha egy kis hálát vélnék felfedezni benne…

 

Megbeszéljük, hogy majd akkor Cameron megemlíti nekik és előrukkolunk valami időponttal.

Kaja után felmegyünk a szobámba, berakok egy dvd-t és egymáshoz bújva nézzük. De nem sokáig, mert addig rajzolgat mintákat a hasamra, míg be nem indulok. Csókolgatni kezdem a nyakát…

-          Cody, engem érdekel a film… - engem meg te érdekelsz.

-          Majd holnap megnézzük a végét. – szenvedélyesen megcsókolom és végig döntöm az ágyon...most nem menekülsz...



<<1.oldal>> 2. 3. 4. 5.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).