Új város, új munka, új emberek. Egy nagyon jó munkaajánlatot kaptam, nem lehetett visszautasítani, ha jól teljesítem végre a nevem elé tehetem, hogy Dr.
Végigpillantok az üres lakáson, mindjárt itt lesznek a bútorszállítók. Végre egy kis élet lesz az üres házban, mondjuk nem is értem minek vettem ekkora házat, kicsit túl nagy szerény személyemnek. De remélem lesz családom, hogy végre nem csak ez a tátongó űr legyen a házban.
Csöngetnek.
- Megyek! – kiáltom, odalépek az ajtóhoz, de előtte gyorsan felkapcsolom a villanyokat, nagyon sötét van, és kinyitom az ajtót.
- Itt vannak a bútorok. – mondja egy gyengéd fiú hang. Az arcát nem látom, mert a doboz eltakarja.
- A nappali tedd le, majd én segítek. – mondom kedvesen.
- Oh nem köszönöm ez az én dolgom. – kezd el hadakozni.
- Így gyorsabb – mondom kacéran.
- Igaz… - hehe tudtam én, hogy egyetértünk.
Megfogok néhány kisebb dobozt és beviszem utána a nappaliba őket. Éppen jön ki a szobából, a lélegzetem is elakad, gyönyörű! Azonnal rendezem a vonásaimat és beviszem a holmikat.
Hamar befejezzük részemről, csak úgy repülnek a percek miközben lopva szépségét, csodálom, sajnálatomra túlzottan is siet az idő.
Kifizetem a szolgálatait, meghajol, apró pír jelenik meg az arcán és elmegy. Formás fenekét nézem elvégre én nagyrészt a fenekekre megyek, bevallom. Elkapom tekintetem, ejj még a végén kukkoló leszek vagy pedofil!
~§~
Elég unalmas egyedül, de már kezdem megszokni, viszont ezt nem akarom csak úgy megszokni… Sóhajtok egyet és a televízióban egy pizza reklám felkelti a figyelmemet. Hasam halkan mordul egyet ösztönözve. Nos, hát ha már így itt vagyok, meg kéne ünnepelnem a beköltözést,elvégre ez elit környék, hogy nézne már ki ha kiugranék áthívni pár szomszédot? Mindenütt szanaszét dobozok! És még a konyha is újszagú, nem nagyon tudnék most összedobni bármit is.
Felkapom a mobilom, és gyorsan tárcsázom a számot, majd várok a vacsorámra.
Hmm egészség maximálisan! Pizza! Imádom a pizzát, szüleim gyakran rám is morogtak hogy sok szemetet eszem, én mindig is azt vallottam, hogy előbb a szemét utána csak a rendes kaja.
Amúgy sem eszem húst szóval nem nagyon volt joguk rám morogni szerintem.
Nem kell sokat várnom, a pizzámat hamar kihozzák, szinte átrepülöm a házat, amint meghallom a csengőt.
- Itt a pizzája uram! – odafagyok a küszöbre. Ő az! Elképesztő!
- Ööö… am… köszönöm! – kezdek el dadogni és átveszem a kaját.
- Itt az ára, meg egy kis borravaló – rákacsintok, arcán megint ott az a tündéri pír.
- Mond csak, van mára még több munkád? – kérdem szelíden.
- Nincs uram.
- Chisato – jegyzem meg.
- Akkor nem maradnál egy kicsit? – kérdezem vigyorogva.
- Én… re… rendben – egyezik bele. Jeah!
- Gyere! – beljebb tessékelem az ajtón – tudod, nem nagyon ismerem ezt a környéket. Segítesz? – kedvesen bólint – Oké!
Leülünk a kanapéra és elkezdjük majszolni a pizzát, amúgy sem tudtam volna az egészet egyedül megenni. Gondolom.
- Ahogy mondtam már, az én nevem Chisato, téged hogy hívnak?
- Michio Kei – feleli könnyedén két falat között. Egész aranyos név, de az anyja nem lehetett valami kreatív, az én régi környékemen rengeteg Michio nevű ember volt.
- Nos Michio, a pizzátok nagyon finom meg kell, hogy mondjam. – kedvesen visszabólogat, arcában egy nem odaillő tincs keveredik. Közelebb hajolok és kisimítom arcából a hajtincset.
Mikor visszaülök előző helyemre, halkan felkuncogok vicces grimaszán.
