Nunnally békésen ül a tolószékében, és csendben pihen. Annyira szeretem, ha ilyen nyugodt és gondtalan, megnyugtatja a lelkem, és kicsit segít ráhangolódni a célomra, Britannia elpusztítására. Britannia királya az apám, megbosszulom anyám életét. A hideg futkározik a hátamon, ha csak erre gondolok. Ostoba dög!
Kezeimet ökölbe szorítom, Nannally meleg kezét érzem.
- Lelouch? – a szép arca és az aggodalom, ahogy legörbítik szemei állását, ez kevésbé megnyugtató.
- Minden rendben Nunnally. – teszem másik kezemet az övéére, hogy megnyugtassam. Szemeim az órára szegeződnek és azonnal elönt a kétségbeesés. Mindjárt elkések!
- Nunnally mennem kell! Légy jó! – puszilom meg homlokát, és táskámat felkapva rohanok az iskola felé. Ha megint elkések bajban, leszek!
Szapora lélegzettel rontok be a terembe az utolsó pillanatban, Suzaku is most jött meg csak ő kevésbé fáradt, szinte nem is az.
- Áhh Lelouch! – jön oda hozzám, és hátba vereget, ahogy mindig is szokta. Mostanában kicsit furán reagálok a jelenlétére… és hiányzik, ha nincs mellettem.
- Suzaku! – köszönök vissza neki majd helyemet elfoglalva, nézek ki az ablakon. Az iskola csak időpazarlás.
Nagy léptekkel komoran ront be a tanár az ajtón egy feltűnő papírtömeggel a kezében. Dolgozat. Nem tanultam Zero mellett nincs időm ilyesmikre. Kiosztják a lapokat, és nagy szemekkel nézem az érthetetlen feladatokat.
~§~
Ha ez nem karó, akkor csak mínusz karó lehet. Nagyot sóhajtok majd ismét a kék eget kémlelem.
- Lulu! – rohan felém Shirley. Nah erre nem készültem fel.
- Shirley? – bumm.
- Jaj Lulu jól vagy? – segít fel a földről.
- Sajnálom annyira ügyetlen, vagyok!
- Semmi baj. Amúgy mit akartál mondani? – fürkészem tekintettemmel arcát.
- Jah igen! – mosolyog – nos?
- Tesi óra. – vigyora letörölhetetlen de nekem azonnal lefagy a mosoly az arcomról. Nem vagyok túl jó a fizikai munkákban. Beletörődően sóhajtok majd követem Sirleyt a tornaterembe.
~§~
Shuzaku akárcsak minden órán itt is remekel. Gyönyörűen nézett, ki ahogy végezte a feladatokat a tesi órán, nekem nem megy ilyen jól.
Még utoljára végignézem ruganyos, karcsú testét és elhagyom az iskolát. Nem haza megyek… nem… a főhadiszállásra. Kis utazás, és gyorsan fel is öltöm magamra ruhámat.
- Zero! – csendül fel a nevem amint belépek a terembe. Valami baj van.
- Mi történt? – mindenki komor arccal figyel, ez nekem gyanús.
- A Lanchelot! – sétál mellém Kallen és a kezembe ad egy újságot.
„ A lanchelot elsöprő győzelme a Fekete Lovagok ellen. Zero menekül!”
- Ostoba szócséplés nem kell az ilyenekre figyelni. – mindenki fellélegzik és folytatják munkájukat. Nem értem ilyen is malőr miatt így megakadni a munkában, biztos nem bírják a pletykákat, vagy hogy rosszfiúnak állítanak be minket.
Hozzá kell szokniuk, ha sikereket akarnak.
- A haditervben segítened kell Zero! – áll be elém Kallen.
- Rendben. – bemegyek a tárgyaló terembe és elkezdjük a munkálatokat.
~§~
- Le kell győzni a Lanchelotot, és erre a legmegfelelőbb személy Kallen, de ő kell a csatatéren.
- Nem lehetek ott egyszerre két helyen! Csak a Lanchelottal tudok foglalkozni de, azt lekapcsolom! – igen ez biztos.
- Hogy haladnak az új prototípusok? – nézek segédeimre és arcukon huncut mosoly, villan.
- Remekül haladunk. A gépek pár nap múlva tökéletesek lesznek.
- Remek! – de nem bízhatjuk el magunkat, kell egy B terv.
- Zero! – ront be az ajtón egyik csapatom vezére. – Ezt nézd meg! – kapcsolja be a TV-t.
- Miután sorsdöntő vereséget mértek a Britanniai seregek a fekete lovagok rendjére még nem lehetünk benne biztosak, hogy visszavonulnak. – mintha valaha terveztem volna, hogy visszavonulunk.
- A Britanniai sereg nyomozásokat végez a fekete lovagok búvóhelye ügyében de eddig semmi nyomukat nem találták a bűzözőknek. A rendőrök, és a sereg még mindig nyomoz és biztosíthatjuk önöket, hogy mi leszünk az elsők, akik tudósítani fogják magukkal a legfrissebb híreket. – szóval keresik a főhadiszállást. Érdekes.
- Zero…
- Semmi ok az aggodalomra, mire ránk találnak, addigra már végzünk is velük. – nyugtatom meg embereimet.
- Visszadolgozni, mert nem mehetünk biztosra.
Kiküldöm az embereket, és magamra maradok a gondolataimmal. Ez baj de nem vészes. Gondolataimból a telefonom csörgése ránt vissza a valóságba. Suzaku.
- Suzaku?
- Szia Lelouch! Beszélhetnék veled négyszemközt személyesen? – egészen meglepő.
- Rendben, menj át hozzánk, addig is beszélhetsz Nunnallyval. – mondom fakó hangon.
- Rendben akkor ott találkozunk. – és lerakta a telefont. Nekem ez elég gyanús, miért akarna csak úgy ilyen hamar beszélni velem? Majd meglátjuk.
