Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Fantasy)

FIGYELEM!
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!

Tovább olvasás, csak saját felelőségre!


1. 2. 3. 4. <<5.oldal>> 6. 7. 8.

yoshizawa2009. 07. 22. 23:51:38#1270
Karakter: Rinto



- A mappám! – suttogom ijedten. – hogy ezért én holnap mit fogok kapni…
Ezt nem hiszem el. Ez csak egy rossz álom. Ébredj fel Rinto, ébredj fel! Nem létezik, hogy ott hagytad! NEM, NEM, NEM. Ennyire szétszórt nem lehetek még Tae-kuntól se. Vagy mégis?
Na jó. Ezt hagyjuk. Mintha Tae- kuntól tényleg az lennék. És ezt az az ital még fokozta, amit a kezembe adott.
Bánatosan megyek be házamba és megpróbálom összeszedni gondolataim. És ha… Áhh nem jó. Túl késő van, már nem hívhatom fel főnököm és Tae-kun is eléggé ki volt ütve ahhoz, hogy ilyen miatt zaklassam. Már ő is biztos alszik.
Ááááárrrrggg. Ideges vagyok. Meg kell nyugodnom. Úgy, ahogy vagyok rohanok a fürdőbe, és miután kitettem telefonom zsebemből, valamint engedtem egy kádra való hidegvizet és tettem bele egy adag jégkockát.
Most jön a relax. Ha itt alszom reggelig, garantáltan megnyugszom. Mielőtt azonban a vízbe ereszkednék, kapok egy sms-t. Nahát ez kedves. Ki zavar ilyen későn, amikor én már senkit nem merek zaklatni?
Felveszem a telefonom és izgatottan nézem a küldőt. Tae-kun. Hmm. Ezek szerint nem alszik. És ha minden igaz…
Izgatottan nyitom meg az sms-t, ami a következő:
Szia Rinto! Nálam maradt a mappád, ami gondolom, holnap kelleni fog. Ha gondolod, még felugorhatsz érte, még ébren vagyok. Reggel viszont későn kelek, szóval…:Tae
Már pötyögöm is neki a gyors és rövid választ:
Fél óra és ott vagyok, kösz, hogy szóltál: Rinto
Annyira boldog vagyok! Így holnap mégis nálam lesznek a pontos tervezetek. Még egy ugyanolyan anyagot csak most éjjel tuti nem tudtam volna összehozni, pedig azt kellett volna tennem, ha nem jön ez a mentő üzenet.
Felkapok egy tiszta és kényelmes ruhát, majd hívok egy Taxit.
Most nem sétálok, legalábbis odafelé, mert messze van és sok időbe telne.
Amikor megérkezik, beülök és bemondom neki a főnökömtől elkért címét és elindulunk. Még jó, hogy szeretem magamnál tartani az ügyfeleim címét.
Tombol a vihar még mindig. Most ahhoz, hogy lenyugodjak, visszafele úgyis sétálnom kell. Sajnos, ahogy ismerem magam már az ülőfürdőhöz úgyse lesz erőm.
Hamar elérjük Tae-kun házát, még rosszul se lettem annyira. Kész öröm, hogy télen a sofőrök spórolnak a fűtéssel.
Nem akarom annyi ideig feltartani Tae-kunt. Reményeim szerint hozzám vágja a mappám és jó éjt kívánva hagy hazamenni aludni. Mert, addig rendben, hogy neki holnap nem kell dolgoznia, de nekem kéne.
És szerintem, ha nem lettem volna ennyire szerteszórt és nem hagytam volna nála irataim, már ő is rég aludna. Szerintem van elég baja nélkülem is. Mondjuk az a puszi. Áhh nyugi. Csak neki is megártott az ital. Miért is tetszene neki meg pont egy producer, pláne, amikor olyan csirkeállomány volt abban a klubban.
Bármikor foghat magának egy kis libust, nincs szüksége rám.
 
A Taxi már itt is van háza előtt és ő… te jó ég. Egy szál törölköző van rajta? Jól látok? Zavartan indulok el felé.
- Jó estét, Rinto! Jó hamar ide értél. – neveti el magát, de nem merek rá nézni. Most biztos megzavartam az esti programját. Nem is értem, miért kellett idejönnöm.
– A mappád odafent van, gyere csak be! – Ja tényleg. A mappa. Jaj Istenem. Miért nem bírta lehozni.
-        Jó estét neked is! Öhm, köszi…- nyögöm ki neki. Ez a mosoly. Tényleg mindjárt úgy kell felmosnia innen.
Szabódok még egy kicsit, de hát azok a hülye tervezet nem fog kisétálni hozzám, így muszáj nekem bemennem értük. Tae-kun otthona. Kíváncsian nézek körül, de valahogy mindig elkalandozik figyelmem a majdnem meztelen Tae-kun testére. Ohh. Majdnem mindenhol van tetoválása. Úgy, de úgy megnézegetném őket közelebbről is.
Bemegy előttem egy szobába és én érdeklődve lesek be az ajtón. Sokk. A helyiségben leült egy ágyra és onnan nyújtja felém a mappát. Úgy ül azon az ágyon… Olyan Playboyosan. Áhh.
Kedvem lenne elnézegetni egész éjszaka, ahogy így ül, vagy legalább lefényképezni a pillanatot. Mondjuk eeez a kép. Mindig látni fogom magam előtt Tae-kunt, ha becsukom szemeim.
Lassan tudatosul bennem, hogy azért tartja a mappát, hogy vegyem ki kezéből. A francba. Nem félnék ennyire főnököm haragjától, szerintem most futnék el, hagyva a mappát a fenébe.
Ilyet önszántamból tuti nem tennék, hogy egy alig ismert férfi házába és hálójába megyek, aki ráadásul előtte megpuszilt.
Mindegy, hidegvér. Na jó. Komolyra fordítva a szót: menj már oda a fenébe is!!! Nagy nehezen, remegő lábakkal megyek oda hozzá, de amikor elvenném tőle irataimat, maga mellé ránt az ágyra.
- Ki vagy te, vagy inkább mi? Miért történnek furcsa dolgok körülötted? Tudni akarom itt és most! Addig nem mehetsz el, ugye tudod? – Na ez a kérdése aztán olyan váratlanul ért, mint a másik a kocsiban.
Viszont, az, hogy elkapott és ide-oda ráncigál kénye-kedvére… pont engem… nagyon feldühített. Igaz, hogy tetszik nekem Tae-kun, de most túl messzire ment. Vállalhatja a következményét, vagyis azt, hogy szembe kell néznie egy hótündér haragjával.
- Engedd el a csuklómat! – mondom neki szárazan, mégis vészjóslóan és rá emelem a haragtól már sötétszürkévé vált tekintetem. – Mindent elmondok, csak engedj már el, mert még a végén nem fogok tudni uralkodni magamon és jégvermet csinálok szobádból!
Felfoghatta a helyzet komolyságát, mert igaz, hogy még mindig csodálkozva néz rám, legfőképp tekintetembe, de enyhül kezének szorítása kezemen és ki tudom húzni övéből.
Fel is pattanok egyből, és idegesen állok előtte meg, homlokom fogva. Nyugalom, nyugalom. Nem akarom bővíteni a jégszobor gyűjteményem, pláne nem énekesekkel. De azt se akarom, hogy elutasítsa a munkát, mert fél velem együtt dolgozni, miután látta erőm.
Elgondolkodva nézek rá, majd nagyot sóhajtva kezdek bele, még mindig szürke szemekkel:
- Elmondom, ami érdekel, ha megígéred, hogy ettől nem fogod felbontani a megállapodásunk, és ugyanúgy énekelsz énekesünkkel, ahogy megállapodtunk.
- Már most látom rajtad, hogy nem vagy ember, de elfogadom az ajánlatod. Mondjuk, még ha nem hívod fel rá a figyelmem se mondtam volna le a munkát. Mi vagy te valójában?
- Oké. – megnyugodtam. Érzem, hogy bízhatok benne. – Én egy hótündér vagyok. – látom rajt, hogy kételkedik szavaimban, mert nevetni kezd.
- Hótündér??? Ugyan már, ne nevettess. Azokról mindenki tudja, hogy a hegyekben élnek, mert nem bírják elviselni az itteni klímát. – úgy nézem, most nagyon okosnak hiszi magát.
- Ez az igazság. Mit gondolsz, miért járok mindig ilyen lenge cuccokban és miért vagyok rosszul a melegtől? A telet itt is simán el tudom viselni, mert számomra nagyon kedvező az idő. Addig akarok itt élni, amíg ez lehetséges, mert otthon sose hallgathatok annyi zenét, mint itt és a zene az életem. – látom rajt, hogy még mindig nem igazán hisz nekem, ezért folytatom. – Akarod látni az erőmet?
Meg se várom válaszát, nem érdemli meg. Szalagom a számba veszem és kinn egyből feltámad a szél.
A szobában lévő ablak hirtelen vágódik ki és egyből körbevesz a fagyos és hóval teli fergeteg. Véégre hideg. Ez némiképp nyugtatóan hat zaklatott idegeimre, így hamar abbahagyom szalagom rágicsálását és a szél elcsendesül.
Tae-kun pedig felpattan helyéről és előttem áll meg, még mindig kételkedve nézve rám, majd mielőtt bármit is mondana az ablakhoz megyek és becsukom.
- Részemről nyitva lehetne, de most fürödtél és még megfáznál. – fűzök tettemhez magyarázatot.
Elveszem mappám az ágyról és indulnék haza szerzeményemmel, amikor vállaim elkapva pördít az ágyra, kezeim lefogva fejem fölött.
- Választ kaptál a kérdéseidre! – köpöm felé dühösen a szavakat. – Engedj már el!
- Az lehet- kezdi el fülemhez hajolva, miközben a mappát elrepíti valamerre a kezemből- viszont én még nem teltem be a látványodtól tündérkém. Ha úgy tetszik, másra is szükségem van tőled.
- Mi mit akarsz?- kérdem riadtan. Minden mérgem elpárolgott, helyét a félelem vette át, pláne attól, ahogy végigsimított oldalamon.
- Olyan fagyos vagy- folytatja a suttogást, amitől már borsózik a hátam. – Szeretnélek egy kicsit felolvasztani. – kezeivel most csuklómnál matat, és mire felfognám, mit csinál, szalagommal köti össze kezeim.
- Neee – sikkantok egyet ijedten, de ajkaimra tapad, és amíg fél kezével még mindig fogja csuklóim, a másik kezével felfedező útra indul testemen.


Saya2009. 07. 19. 19:08:15#1218
Karakter: Tae



-Helló! Igen, nagyon tetszik és örülök, hogy szakítottál rám megint időt, annak ellenére, hogy…-kezd bele, de látom rajta, hogy megint rá van görcsölve erre a hivatalos stílusra. Ez a fiú sosem engedi el magát vagy mi? Cöcö…ezen változtatni kéne…

Már mondtam neked, hogy ne legyél ennyire hivatalos Rinto- kun. -dorgálom meg játékos szigorral, amit úgy néz ki, hogy komolyan vesz. Hogy enyhítsem zavarát, az álla alá nyúlva emelem fel tekintetét, hogy újra rám nézzen. –Meg ne próbáld a bocsánatkérést! –teszem még hozzá, mire elfordul tőlem. Lehet ő egy híres producer, az én szememben, ebben a pillanatban akkor is csak egy aranyos kölyök. -Hozathatok neked közbe valamit inni? –kérdezem tőle kedvesen, miközben felállva italért indulok.

-Valami jeges üdítőt kérek. –Micsodát? Talán csak viccelt, és koktélt értett rajta. Bár azon sem lepődnék meg, ha a kis szende legközelebb meleg tejecskét rendelne. Persze nem ki akarom gúnyolni, de valóban nagyon édes ezekkel a beszólásaival. Leülve mellé kezembe veszem a papírokat is.

-Ezek a tervezetek? –kérdezem tőle.

-Igen, nyugodtan nézd át és szólj, ha valami nem tetszik bennük, akkor azt azonnal ki is javítom. Mint láthatod, nem kötelezünk arra, hogy állandóan ott legyél, de legkésőbb holnap után már el kéne kezdeni a felkészülést, hogy legyen időnk befejezni a műsort a Zenetörténeti Múzeum megnyitásáig. –válaszolja.

- Ezek a tervek így tökéletesek, nagyon meg vagyok elégedve. Te készítetted őket?

- Igen, és örülök, hogy meg van…ööö…izé…hogy meg vagy velük elégedve Tae-kun.

- Na ugye, így mindjárt más. –mosolygom rá. Látom, hogy megint zavarba jön, hmm…talán csak nem vonzódik hozzám? Ez egy igen érdekes felfedezés lehetne, talán később még kitérek erre is, ha kicsit oldódik a hangulat. Úgy néz ki, hogy hamarosan fog is, hisz meghozzák az italokat. Úgy cuppan a pohárra, mintha már egy napja nem ivott volna semmit, aztán pedig köhögésben tör ki, talán csak nem félrenyelt vagy az alkohol ártott volna meg? Akaratlanul is elnevetem magam, persze próbálom leplezni.

- Ne legyél olyan mohó, idd lassabban! Itt tényleg hideg üdítőket adunk el! – kacsintok rá. – Meg különben is! Nem azt mondtad, hogy most gyógyultál fel?! Akkor tényleg legyél óvatosabb! – borzolgatom össze haját. Úgy látom, hogy nem nagyon tetszik neki, de had puffogjon csak, ettől még édesebb lesz. Az viszont még számomra is hihetetlen, hogy már menne is, ennyire csak nem bántódhatott meg…

- Maradj már! Most kezdődik az élet itt a Klubban! –iratait lepasszolom az egyik emberemnek, hátha felfogja, hogy maradnia kell.

- De nekem mennem kéne, mert holnap dolgozom, és azokról az iratokról még fénymásolataim sincsenek és…-Jaj, ne légy már ennyire jófiú! Miért kell mindig a munkáról beszélni? Behivatom a lányokat, hátha azoktól majd jobb kedve lesz. Miután engem üdvözölnek, Rintohoz küldöm őket. De ezután valami olyan dolog történt, ami még engem is meglepett és a bulira is hamar rányomta bélyegét. Az egyik ablak magától csapódik ki, mintha valami vagy valaki kitépte volna. Furcsa érzésem támad, de nem ijesztem meg jobban a már így is rémült embereket.

- Ilyen egy ítéletidő már régen volt. Itt a mappád, hazaviszlek, mielőtt még rosszabbra fordulna és gyalogolnod kéne. Mert szerintem már megint taxival jöttél. Ezt a bulit meg majd folytatjuk máskor.  –szólalok meg a nagy zűrzavar után.

Miután ezt megbeszéltük a kiérünk a kocsimhoz, beül mellém. Kicsit talán már jobban érzi magát, legalább is az arcából erre következtetek.

-Hogyhogy nem sofőrrel jöttél? –kérdezi.

- Ma szabadnapos a sofőröm. De, ami fontosabb…Te ott az épületben…olyan fura voltál a  lányokkal…-térek rá végre a lényegre.

-Miért? –közben megérkezünk hozzá, de azért én még folytatom a beszélgetést.

-Olyan volt, mintha teljesen hidegen hagytak volna téged azok a tüzes kis cicák. Ráadásul zavarban is voltál. Szűz vagy, vagy meleg? –kérdem meg kerek-perec.

Miii? –kérdezi vissza ijedten. Megint elnevetem magam, de hát annyira mulatságos ez a cuki vörös fej és ez az ijedt ábrázat. Gyengéden megfogva az arcát magam felé fordítom.

-Ahogy így az arcodat nézem mindkettő. –nem tudom, hogy mi ütött belém, de búcsúzásul egy puszit adok a szájára, ő meg akár egy űzött vad menekül ki mellőlem. További beszélgetésekre nincs időnk, mert embereimmel kell mennem. Nos igen…elméletben nekem nem lehetne egyedül furikáznom, hisz az őrült rajongók miatt veszélyes is lehet.

***

Hazafelé már elálmosodom és a kocsi hátsó ülésén hajtom álomra fejem. Mitől vagyok vajon ilyen fáradt? Talán a koncertek vettek ki belőlem ennyit meg ez a mai bulizás. Persze már egy hete is van annak, hogy az egyik rajongómmal ágyba bújtam, ráadásul hulla részeg volt, nem is volt sok ereje, amiből még én is eleget nyerhettem volna. Démonként szükségem van az erőre, hisz még fiatal vagyok, ilyenkor erősödik meg a szervezetem, ilyenkor kell a legtöbb „táplálék” is. Annyi erőm van csak, hogy feltántorogjak az emeleti szobámba és elvágódjam az ágyamon. Azonnal elnyom az álom. Álom…de mi is az álom? Gyerekként sokat álmodtam arról, hogy híres zenész leszek, koncerteket adok és mosolyt csalok az emberek arcára. Sokan félnek kockáztatni, belevágni az álmaikba, mert félnek, hogy beteljesületlenek maradnak és örökre elveszítik őket. Én mertem nagyot álmodni, bíztam benne, hogy nem csupán a papa kedvence leszek és igen is van hozzá tehetségem! Mióta valóra vált, másról álmodom…Arról, hogy olyanok vagyok, amilyenek ők, a rajongóim. Jó lenne néha az a srác lenni, aki csak álmodozni mert, mert őt az évek alatt elvesztettem. Igen, az ember rájön, ha eléri célját, felad valami fontosat, ami eddig volt és, ami nem lehet már többé. Sajnos néha az élet maga a betegség, melyből 16 óránként az álmok gyógyítanak meg. Túlhajtottság, harcok, fellépések…mindenki csak a mosolyt és a zenét látja bennem, ezt az oldalamat senki sem ismeri. De hogyan is ismerhetnék, ha ők nem olyanok, mint én. Másnak lenni…egész életemben ez zavart a legjobban, hogy más vagyok. Démonnak lenni nem a legjobb, sőt…Egyedül csak a siker és a szeretet vígasztal, mellyel az emberek körülvesznek. Szeretek dolgozni, jól is jön majd az új munka, amit Rinto ajánlott. A munka!! Riadtan ülök fel az ágyban és nézek magam mellé. Ott hever a mappa, amit Rintotól vettem el még a klubban. Jobb lenne neki visszaadni még a munkakezdése előtt, mert a végén még miattam kerül bajba.

Nagy nehezen kikecmergek a puha ágyból, hisz lelkiismeretem nem hagy tovább aludni. Furcsa, hogy félálomban is a munka jár a fejemben, ez már azért beteges, de mindegy… Előkotrom a noteszem, amiben megvan Rinto száma is. Biztosan nem fog örülni a kései zavarásnak, de örülhet, hogy ezzel most „megmentem az életét”. Mivel nem tudhatom biztosra, hogy alszik-e már, csak egy sms-t írok neki.

Szia Rinto! Nálam maradt a mappád, ami gondolom, holnap kelleni fog. Ha gondolod, még felugorhatsz érte, még ébren vagyok. Reggel viszont későn kelek, szóval…:Tae

Hát eldöntheti, mit szeretne. A válaszra várva gyorsan elmegyek lezuhanyozni, az most rám is fér. Csurom vizesen, a derekamon egy törölközővel lépek ki a fürdőből a telefonom csipogására…

Fél óra és ott vagyok, kösz, hogy szóltál: Rinto

Szóval mégis eljön… De nem szabad elfelejtenem, hogy csak a mappáért ugrik be! Ő nem egy rajongó, ráadásul szűz, ha meleg is. Nem hívhatom fel a szobába azzal, hogy óh bocs, le akarok feküdni veled, de az okát nem mondhatom el…Talán soha többé nem merne velem találkozni, ha megtudná, mi vagyok valójában. Viszont valami nem hagy nyugodni vele kapcsolatban sem. Amióta csak találkoztunk, fura dolgok történnek. Hőségben havazik, kinyílnak a klub ablakai látszólag a semmitől és ezek a furcsa rosszullétei…azért erről mégis jó lenne vele beszélnem. Meglátjuk, hogy mennyire lesz hajlandó kiadni magát…

 

Fél óra múlva egy taxi áll meg a házam előtt, Rinto száll ki belőle. Még időm sem volt felöltözni, ezért törölközőben, vizes hajjal, papucsban csoszogva megyek és engedem be.

-Jó estét, Rinto! Jó hamar ide értél. –nevetek kicsit zavartan, de látom rajta, hogy ő még nálam is jobban zavarban van. –A mappád odafent van, gyere csak be! –mosolygom rá.

-Jó estét neked is! Öhm, köszi…-motyogja zavartan, mintha először be sem akarna jönni, de aztán csak besétál és elindultunk felfelé. Végig nagyon zavartnak tűnik, nem igazán érezheti otthon magát vagy talán csak lenge öltözékem zavarja ennyire? Megérkezve a szobába felkapom az ágyról a mappát, ő be sem akar jönni, de mivel látja, hogy én nem megyek ki, bemerészkedik vackomba. Közelebb lép, mikor felé nyújtom az iratokat, de ezt bizony vesztére tette. Elkapom csuklóját és az ágyra rántom. Magam mellé ültetve nézek komolyan a szemébe, mert ma nem bújhat ki a válaszok elől.

-Ki vagy te, vagy inkább mi? Miért történnek furcsa dolgok körülötted? Tudni akarom itt és most! Addig nem mehetsz el, ugye tudod? –szegezem neki a kérdést, közben tovább szorongatom egyik csuklóját, hogy ne tudjon felállni. Komolyságom jelzi, most nem tréfálok és valóban tudni akarom az igazat. Tudnom kell, hogy megértsem őt…


yoshizawa2009. 07. 13. 20:46:45#1175
Karakter: Rinto



- Üdvözöllek Hyun- kun köszöntöm mosolyogva.
- Helló! De kérlek, szólíts inkább Tae-nek, mert azt még is csak jobban szeretem! – Taenek? Miattam. Akkor Tae-kunnak fogom hívni. Bólintok neki, miközben kezet ráz velem.
- Kérsz valamit? Esetleg egy kávét vagy valami üdítőt? – olyan finom jeges teák és kávék vannak itt az épületben. Nézek rá még mindig mosolyogva, közben felhúzva útálatos cipőim, fel ne tűnjön neki, hogy mezítláb vagyok, ha el kéne futnom valamelyikért. Ugyanis ide az irodámba a személyzet többi tagja nem szívesen lép be a mínuszok miatt. Csodálom, hogy Tae-kun még bírja a klímát. Egyre jobban kedvelem ezt az énekest.
- Nem köszönöm, de mielőtt még rátérnénk a beszélgetésünk tárgyára…Tegnap mi bajod volt? Olyan volt az egész, mintha lázas lennél, de közben hamar meg akarnál szabadulni tőlem. – nem volt személyre szabott. Bűnbánó szemekkel nézek rá. Most hogy mondjam el neki, hogy arról az agyonfűtött helyről menekültem? -  Közelebb hajol arcomhoz és valami miatt kezd feszélyezni átható tekintete.
- Ugye nem drogozol?- kérdezi nagyon komoly hangon. Ééén drogozni?? Ilyen alantas emberi dolgokkal nem éltem még és nem is fogok. Ez kifejezetten sértő volt, de most nem rendezek belőle jelenetet.
- Nem, dehogy! – válaszolom neki idegesebben, majd elgondolkodok a folytatáson. Elvégre… azt még se mondhatom el neki, hogy nem bírom a meleget, mert hótündér vagyok. Félek, hogy kinevetne és talán el se vállalná a fellépést, amire fel akarom kérni. – Tényleg csak lázam volt, semmi komoly és már jobban is vagyok. – nyögöm ki végül neki jobb ötletem nem lévén, de nem nagyon akar nekem hinni. Ráadásul… már megint kezd közelségétől melegem lenni. Vagy a kisugárzása miatt érzem ilyen furcsán magam?
Homlokomra teszi kezét és ettől a forróság, amit belül érzek csak nő, de szerencsémre vagy nem érzi meg, vagy nem jegyzi meg, hogy érezné.
- Na jó. A menedzserem mondta, hogy a következő duett munkámat az egyik itteni énekesnővel fogom elkészíteni. Úgy néz ki, hogy egy ideig munkatársak leszünk. – folytatja mosolyogva és igen jól tájékozottan. Hát igen. Akkor térjünk is rá az üzletre, elvégre ezért jött.
- Igen. Erről is beszélni szerettem volna veled. Szeretnénk több szám erejéig is rád számítani. Ez nem azt jelenti, hogy céget kell váltanod, amolyan vendégszereplés, és természetesen ez mindenkinek előnyös lenne. – hadarom el neki egy szuszra. Látszik arcán, hogy szavaim elgondolkodtatták. Nem is folytatom egyenlőre mondandóm, mert még a végén túl tolakodónak tartana.
- Nagyon hivatalos vagy, lazíts! – kezdi és megint kapok tőle egy olvasztó vigyort. Még egy- két ilyen és úgy kell felmosni innen a földről, mert elolvadok. Ezen a gondolaton elvigyorodok.
- Mi lenne, ha ezt a beszélgetést máshol folytatnánk? Reggel szóltak, hogy be kéne ugranom a rádióba interjút adni. Nem tudtam lemondani, szóval mennem kéne, de érdekel a dolog. Este ugorj be a Hyun klubba. - nee. Klub? Ott tömeg van és meleg. De ugyanakkor zene is. Háát. Muszáj lesz elmennem, hacsak nem akarom, hogy Tae-kun mérges legyen rám és ne tudjon vele a cégünk megállapodni. - Igen, rólam van elnevezve…sajtófogás, tudod… - mondja döbbenetemet látva és elneveti magát, és már pattan is fel, hogy elbúcsúzzon.
Elfogadom a találkozás helyszínét és most én kapok egy kártyát, amin rajta van az épület címe. Háát nem tudom, ebből a klubos találkozóból mennyire lesz jó beszélgetés, de amint távozik, összeszedem a szükséges papírokat és tervezeteket.
 
Épp visszaérek jeges üdítőmmel és rúgnám le cipőim, hogy pihenjek estig, amikor beesik az egyik mogorva munkatársam az irodámba. Persze miért is nem lep meg, hogy kopogás nélkül.  És ráadásul egyből neki áll feljebb. Leüvölti a fejemet, csak azét, mert télvízkor minek kapcsolom le a fűtést és használok klímát. Én csak szép halkan jegyzem meg neki, hogy akár az ablakokat is nyitva hagyhatnám, csak nem tudom, a hónak mennyire örülne az épületben. Fáradtan sóhajt egyet és kér, hogy menjek be a főnökhöz, mert beszélni akar velem.
 
Előre félve a szidalmaktól lépek be a főnököm irodájába, amikor kiszól, hogy szabad, de kellemes meglepetés ér, hogy az énekesnő, akit reggel választottam ki Tae-kun mellé a nyakamba ugrik örömében és a főnökömmel együtt érdeklődik arról, hogy szerintem mikor tudnánk a munkákat legelőször elkezdeni.
Összeszedem magamat és elmondom nekik a véleményem, miszerint Tae-kun elég fáradt, így ha már az elejétől azt akarjuk, hogy jól teljesítsen, beszélni kell a producerével, hogy a holnapi napra ne tervezzen neki semmilyen programot, had pihenje ki magát. Ezután beavatom elképzeléseibe a kis tehetséges énekesnőt és főnökömet is, akiknek nagyon is tetszenek ötleteim.
Olyannyira, hogy főnököm már tárcsáz is és megbeszéli az idősebbik Hyunnal a részleteket, engem pedig megkér, hogy akkor Tae-kunnal is tisztázzam a részleteket, min szeretne változtatni még, jó lenne e így neki stb… lehetőleg minél előbb.
Komolyan bólint, amikor elmondom neki, hogy ma már volt egy megbeszélésünk és ma még találkozok vele és ennyit mond szigorú hangszínre váltva:
- Helyes, ma pedig menj előbb haza, hogy rendesen legyen időd felkészülni. Holnap várom a kész projektet.
- Igen, értettem! – közlöm vele tisztelettudóan és kimegyek a irodájából. Egyből megcsap a folyosói hőség és alig bírok saját irodámba visszavánszorogni ájulás nélkül. Szerencsére, amikor főnököm magához hivat, van olyan rendes, hogy mindig elviselhető klímát csinál irodájában, mert tudja azt, hogy nem bírom a meleget. De itt a folyosón ez a hőség…
Sajnos az itteni dolgozók többsége, is tisztában van azzal, hogy hogy viszonyulok a meleghez és megvetnek érte, valamint igyekszenek nekem keresztbe tenni ott, ahol tudnak. Most is, ahogy szinte az ájulás határán ballagok a fülledt folyosón, hallom a mellettem elhaladók gúnyos megjegyzéseit és nevetését.
Annyira útálom ezt. És ha tennék ellenük valamit… egyből menekülnöm kéne, mert rájönnének, hogy nem vagyok ember. Azért viszont az érdekelne, hogy Tae-kun is megvetne e, de úgy érzem, abba belehalnék. Még akkor is, ha csak egy párszor találkoztam vele eddig és nem is értem, miért vágyom annyira a közelségére.
 
Irodámban már várnak ifjú tehetségeim, akiknek segítek a következő koncertjükre felkészülni. Már ők is ismernek, télikabátjuk le se vették. Mire pedig mindent megbeszélek velük, már mehetek is haza.
 
***
 
Idegesen készülődök és már 3-adszor nézem meg mappám, mindent elraktam e, amire szükségem lesz a tárgyalásnál. És már harmadszor nyugtatom meg magam. Igen. Minden megvan. Háát akkor pedig talán... indulhatok is. A taxi is ideért, most dudált a ház előtt.
Nagy levegőt veszek és kilépek. Csak nyugalom, ez csak egy üzleti találkozó, nem kéne idegesnek lenned! De sajnos ez a feszültségem akkor se szűnik, amikor kilépek a jeges szélbe, ami telifújja arcom és ruhám hűsítő hópihékkel.
A sofőrnek a kezébe nyomom a címet és indulás. Most már ha akarnék se futhatnék el.
A klub előtt hatalmas a sor, ezért a hátsó bejárathoz megyek. Az itt álló biztonságőrök kinevetnek és kétkedve néznek rám, amikor megemlítem nekik kit keresek, de az egyikük elmegy Tae-kunnal beszélni érkezésemről.
 
Már jön is ki egy másik ember társaságában, aki kedvesen kezet ráz velem és az énekes színe elé vezet. Amint meglát, kiereszti öléből az eddig ott ülő csajt, akinek látványától nagy harag fogott el és egy kisebb helyiségbe vezet. Itt már élvezhetőbb a zene, de még mindig fullasztó az idő.
- Na itt már hallom a hangodat is. – kezdi nekem nevetve, majd hellyel kínál. Leülök ő is lehuppan mellém, ingét is kigombolva, amivel rálátást enged izmos mellkasára.
- Óh bocs, hogy szóhoz sem hagylak jutni. Remélem, hogy tetszik a klub…- kezdi nekem barátságosan, én meg zavaromban azt se tudom mit mondjak. Áááh csak ne lebegne előttem mellkasának látványa még akkor is, amikor másfele nézek.
- Heló! Igen, nagyon tetszik és örülök, hogy szakítottál rám megint időt, annak ellenére, hogy… - hadarom, de szavamba vág.
- Már mondtam neked, hogy ne legyél ennyire hivatalos Rinto- kun. – néz rám tettetett durcássággal, majd amikor lehajtott fejjel akarok tőle bocsánatot kérni, elneveti magát és felemeli állam, úgy hogy a szemeibe kelljen néznem. – Meg ne próbáld a bocsánatkérést! – áááá ez a komoly hang és nézés. Érzem, tényleg most fogok elégni. Zavartan fordulok el.
- Hozathatok neked közbe valamit inni? – Kérdi vigyorogva, miközben felkel a székből és kér valamilyen koktélt emberétől.
- Valami jeges üdítőt kérek. – mondom neki megszeppenten, amin ő csak kacag egyet és leadja a rendelést.
- Ezek a tervezetek? – kérdi visszahuppanva mellém, kezébe véve a mappámat.
- Igen, nyugodtan nézd át és szólj, ha valami nem tetszik bennük, akkor azt azonnal ki is javítom. Mint láthatod, nem kötelezünk arra, hogy állandóan ott legyél, de legkésőbb holnap után már el kéne kezdeni a felkészülést, hogy legyen időnk befejezni a műsort a Zenetörténeti Múzeum megnyitásáig. – nem válaszol, csak néha bólint egyet, fel se nézve jegyzeteimből.
- Ezek a tervek így tökéletesek, nagyon meg vagyok elégedve. Te készítetted őket?
- Igen és örülök hogy meg van… - itt ránézve elkapom szúrós tekintetét. – öö… izé… hogy meg vagy velük elégedve Tae-kun.
- Na ugye. Így mindjárt más. – Mondja mosolyogva és ettől a mosolytól már megint zavarban érzem magamat.
Válaszolnék neki, de ekkor behozzák a kért koktélokat. Szemeim egyből felcsillannak, ahogy meghallom a jégkockák csilingelő hangját. Odaadják kezünkbe, én pedig boldogan iszok bele. Vesztemre. Ebben alkohol is van. 
Felköhögök csípős ízétől, amiért Tae-kun kinevet.
- Ne legyél olyan mohó, idd lassabban! Itt tényleg hideg üdítőket adunk el! – kacsint rám. – Meg különben is! Nem azt mondtad, hogy most gyógyultál fel?! Akkor tényleg legyél óvatosabb! – borzolja meg hajamat. Jaj ne. Mindent csak ezt ne. Ezt a fajta érintést útálom, még akaratlanul is elszabadul tőle erőm.
Alig bírok szemszínemen és dühömön uralkodni. Meg ez az alkohol is… Igaz, hogy keveset ittam, de kezd megártani. Lehet le kéne lépnem innen, amíg még eléggé tudatomnál vagyok ahhoz, hogy ebből a fülledt és meleg szórakozóhelyből ne csináljak egy jégvárat. Visszapakolja irataimat és leteszi mappám az asztalra. Felkelek és felkapom, mert indulni is akarok haza, megelőzve a bajokat, de visszaránt maga mellé.
- Maradj már! Most kezdődik az élet itt a Klubban! – szól és kikapja mappámat a kezemből, majd int egyik emberének, és odaadja neki.
- De nekem mennem kéne, mert holnap dolgozom és és azokról az iratokról még fénymásolataim sincsenek és… - vállat ránt és elég lezserül felel:
- Egy kis buli nem árt meg senkinek. – tapsol egyet és 3 lány lép be a függöny mögül. Lányok? Pont lányok? Dühöm fokozódik. Ki nem állhatom őket.
Nevetve és erotikus mozgással jönnek oda hozzánk, majd mindhárman adnak egy puszit Tae- kunnak. Remélem elég sötét van és senki nem veszi észre azt, hogy immár szemeim teljesen szürkék, vagyis jelzik a kitörni készülő vihart. Csak olaj a tűzre, ahogy a lányok hozzám is odajönnek és körülöttem ficánkolnak és nevetnek. Már fejem is teljesen vörös a zavartól és a haragtól. Ez az alkohol pedig most… igazán nem kellett.
Kicsapódik a helyiség ablaka és kissé kitisztult fejjel csitítom el haragom. A lányok sikoltva menekülnek, én meg segítek Tae- kunnak és emberének visszacsukni. Na ezt aztán jól megcsináltam. Ügyes voltam, szerintem holnap már menekülhetek is el.
- Ilyen egy ítéletidő már régen volt. – szólal meg Tae-kun. Csak reménykedhetek, hogy nem jött rá. – Itt a mappád, hazaviszlek, mielőtt még rosszabbra fordulna és gyalogolnod kéne. Mert szerintem már megint taxival jöttél. – Néz rám nevetve. Ezt a bulit meg majd folytatjuk máskor. Hitetlenkedve nézek rá.
Nekem ennyi bőven elég volt ebből a „buliból”.
 
Kiérünk a kocsihoz és beülök mellé az anyósülésre. Huhh ez az idő. Fel kell mennem a tetőre aludni, úgy érzem. Ez ez ez egyszerűen gyönyörű. Ahogy a szél csavargatja a fákat és ahogy a havat fújja.
- Hogyhogy nem sofőrrel jöttél?- kérdem meg tőle, emlékezve tegnapi fuvarjára.
- Ma szabadnapos a sofőröm. De ami fontosabb. Te ott az épületben…- jaj ne. Most lebuktam. Szomorúan nézek rá, rettegve a folytatástól. – Olyan fura voltál a lányokkal. – He?? Mi van?
- Miért?- Nézek rá kérdőn. Éppen ekkor ér házam elé, ezért leállítja a motort és komolyan néz rám.
- Olyan volt, mintha teljesen hidegen hagytak volna téged azok a tüzes kis cicák. Ráadásul zavarban is voltál. – most már tényleg nem tudom, mire akar kilyukadni, de minden jobb annál a témánál, hogy te nem is vagy ember. – Szűz vagy, vagy meleg?
- Miii??? – Vörös fejjel nézek rá, amire csak megint elkapja a nevetőgörcs, majd elkapja állam és pár centiről suttogja ajkaimba:
- Ahogy így az arcod nézem mindkettő. – visszaszólni se tudok, mert még közelebb hajol és kapok egy puszit számra. Elenged és szinte menekülök kifele a kocsiból. Ez a lehelet. Nem tudom mit ivott, de nagyon kiütötte. Nem merem becsukni a kocsiajtót, segítségkérően nézek körbe, amikor is lefékez egy limuzin autója előtt és két embere ugrik ki belőle.
- Tae-sama! Tae-sama! – Kisegítik Tae- kunt a kocsiból, és amíg egyikük a limuzin hátuljába fekteti, a másikuk a sportkocsijába mászik be és minden további szó, vagy köszönés nélkül elhajtanak. Hosszan állok még kinn és nézek utánuk. Ekkor eszembe jut valami:
- A mappám! – suttogom ijedten. – hogy ezért én holnap mit fogok kapni…


Saya2009. 07. 10. 18:17:12#1145
Karakter: Tae



Rajongók ezrei állva tapsoltak meg a koncert végén. Igazán jó érzés, ha elismerik az ember munkáját, legyen az bármi is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy az én munkám a tehetségem és, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. A fiatal lányok összeverekednek az első sorban a ledobott pólómért, még egy utolsó dobott csók a közönség felé, aztán viszlát. Mivel ma ráadást is tartottunk, jobban elfáradtam. Alig várom, hogy eljussak az öltözőbe és lezuhanyozzak. Rengeteg rajongói levél vár rám, főleg szerelmes levelek a női rajongóktól, no meg persze akad pár férfitól is, de mióta összehoztak a sajtófőnökasszonyommal a múlt hónapban, azóta mindenki elkönyvelt heteronak. A hírből semmi sem igaz természetesen, de jó sajtófogás volt, ezért sem nem cáfoltunk, sem nem erősítettük meg. De azért aki bennfentes körökben mozog, tudja, hogy a csajnak vőlegénye van, aki mellesleg a zenekar nagyon jó barátja, szóval téma le is zárva, a világ meg had csámcsogjon csak…

Miután kicsit felfrissülök, elnézek a tiszteletünkre tartott vip buliba. Ez remek alkalom, hogy a szakma elismert tagjaitól halljunk véleményt, mindig is érdekelt az emberek véleménye az előadásomról, hisz abból tanulok. Viszont ma elég sokan vannak a bulin, ezért úgy döntök, hogy kimegyek az erkélyre friss levegőt szívni. Nem sokáig bámulom egyedül a csillagokat, mert egy férfi alakja rajzolódik ki a közelemben.

-Te meg mit csinálsz itt ilyen időben, ennyire lengén felöltözve.- érdeklődöm kedvesen.

-Kijöttem egy kicsit levegőzni. Tae Hyun-hoz van szerencsém? –Ejj, nekem meg egy hamarosan náthás fiúhoz. Cöcö, ez így nem maradhat. Mellé lépve a hátára terítem a kabátomat.

-Igen. És te ki vagy? Az egyik rajongóm? –kérdezem, de azt nem gondoltam volna, hogy egy eldöntendő kérdésre hosszú másodpercekig kell várnom. Talán már most beteg és meg sem hall?

-Shizuchi Rinto vagyok. És igen. Nagyon szeretem az énekeit hallgatni. –mondja kezét nyújtva felém, bár látom, gondolatai kissé elkalandoztak a tetoválásaimra nézve. Kezet fogok vele.

-Örülök, hogy megismerhettelek, viszont szerintem menjünk be, mert ott kényelmesebben tudunk társalogni.- Hát látom ez neked nem annyira tetszik, mint nekem…Az arca olyan, mintha citromba harapott volna, azt hiszem közel sem díjazza az ötletet, de a válaszából nem ez látszik.

-Menjünk. –Hát ez nem tűnt túl meggyőzőnek számomra, de már tényleg be akarok menni. Beérve viszont meglepetés ér, hisz egy beszélgetést elkapva kiderül, hogy ő valójában producer. Nocsak…szóval nem is egy egyszerű rajongó. Óh, még jó, hogy nem próbáltam leitatni, mint a többit. Nos igen…néha a szükséges rosszat is meg kell tennem. Ha rajongó jut be a vip bulira, az általában azért jön, hogy velem töltse az éjszakát, ha meg velem van, akkor kénytelen vagyok kicsit megcsapolni az energiáit. Na de térjünk vissza a jelenbe, most, hogy ezt-azt megtudtam…

-Nem is tudtam, hogy producer vagy.

-Csak most kezdtem a szakmát, azért nem említettem.

-Olyan ismerős volt a neved! Tudtam, hogy valahol már hallottam. Az egyik nagyon tehetséges pályakezdő Shizuchi Rinto, aki már egy szám hallása után tudja az énekesekről, érdemes e velük foglalkozni.- hízelgek neki kicsit, bár aggódom, hogy minden rendben van-e vele, mert úgy látom, hogy kimelegedett. Kabátom is visszakerül hozzám. Talán lázas?

-Ohh ez egyáltalán nem igaz Egy számból nem igazán lehet ezt megtudni. Nevetséges, miket nem tudnak kitalálni az emberek. –Elnevetem magam, hisz ebben teljesen egyetértek vele. Persze aki benne van a szárvilágban, az tudja, hogy nagyon sok mindent lehet hallani.

-Vicces gyerek vagy te! És rólam mit gondolsz? Nem csak egy számom hallhattad a koncertek alatt. – nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani.

-Hát én úgy gondolom, hogy igen tehetséges vagy és hogy biztos nem most kezdted az énekesi pályát. De ha holnap esetleg ráérsz…- Akkor mi van? Kicsit, mintha ideges lenne. Vajon mit akar kérdezni? - Eljöhetnél az irodámba, mert szeretnék tőled kérdezni egy-két dolgot… De az se baj, ha nem jó. –Nem túl tolakodó, az az óvatos típus, erre megint elmosolyodom.

-Holnap semmi programom, így ha neked jó lesz, már 10-re ott vagyok. –mondom.

-Nekem tökéletes lenne és nagyon lekötelez. Ezen a kártyán van a cím. Most viszont már sietnem kell haza. Örülök, hogy megismerhettem. –a kártyán lévő cím nincs is messze, legalább késni nem fogok…

-Köszönöm, akkor holnap találkozunk.- már menne is, de még mindig aggódom érte. Nem szeretném, hogy hazafelé rosszul legyen.- Úgy döntöttem, hogy hazaviszlek.- teszem hozzá.

-De erre semmi szükség. Majd hívok egy taxit. –ez megint olyan hihető, mint az előbbi bejövetelnél a mehetünk dolog. Öreg rókát nem lehet ám csak úgy átrázni. Talán csak hősködni akar, nem akarok engedni!

-Nincs ellenkezés, most én viszlek haza, mert elfelejted a holnapi találkozót!- a kocsiig csendben van, kicsit idegesnek tűnik. A címét is alig tudom belőle kiszedni, de nem lakik túl messze, ezért hamar megérkezünk véget vetve a kínos csendnek.

 

Másnap időben érkezem meg az irodába. A női dolgozók csipogva fordulnak utánam, mert bár napszemüveg van rajtam, így is felismernek. Az egyikük oda is jön hozzám, vékony kis kezeit összekulcsolva könyörög egy autogrammért. Aláírok neki egy kis cetlit, majd végig simítok az arcán. Itt már majdnem elsírta magát örömében, de mielőtt ez még bekövetkezett volna, tovább indulok Rinto irodájába. Egy laza mozdulattal elrakom a zsebembe a szemüveget, majd határozottan bekopogok.

-Szabad! –szól ki, mire én belépek. –Üdvözöllek Hyun-kun –mosolyog rám.

***

Helló! De kérlek, szólíts inkább Tae-nek, mert azt még is csak jobban szeretem! –kezet fogok vele, közben bólint.

-Kérsz valamit? Esetleg egy kávét vagy valami üdítőt? –óh, még udvariaskodik is, rendes tőle, de engem most nem igazán a kiszolgálás vagy az a téma érdekel, ami miatt ide hívott…

-Nem köszönöm, de mielőtt még rátérnénk a beszélgetésünk tárgyára…Tegnap mi bajod volt? Olyan volt az egész, mintha lázas lennél, de közben hamar meg akarnál szabadulni tőlem. –közelebb hajolok- Ugye nem drogozol?- kérdem tőle komolyan.

-Nem, dehogy! –vágja rá, aztán úgy tűnt, mintha gondolkodna, hogy mit mondjon, de végül csak megszólalt. –Tényleg csak lázam volt, semmi komoly és már jobban is vagyok. –hitetlenül nézek rá, majd tenyeremet homlokára helyezem. Nem vagyok egy nővérke, de valóban nem tűnik melegnek a homloka. Talán jobb lesz nem firtatni a dolgot, ő tudja.

-Na jó. –mosolygom. A menedzserem mondta, hogy a következő duett munkámat az egyik itteni énekesnővel fogom elkészíteni. Úgy néz ki, hogy egy ideig munkatársak leszünk.

-Igen. Erről is beszélni szerettem volna veled. Szeretnénk több szám ereéig is rád számítani. Ez nem azt jelenti, hogy céget kell váltanod, amolyan vendégszereplés, és természetesen ez mindenkinek előnyös lenne. -vázolja fel röviden, mire én elgondolkodva az asztalra támaszkodom.

-Nagyon hivatalos vagy, lazíts! –veszem elő kellemes mosolyomat, mire az ő ajkai is akaratlanul mosolyra húzódnak. Aranyos egy fiú… -Mi lenne, ha ezt a beszélgetést máshol folytatnánk? Reggel szóltak, hogy be kéne ugranom a rádióba interjút adni. Nem tudtam lemondani, szóval mennem kéne, de érdekel a dolog. Este ugorj be a Hyun klubba. Igen, rólam van elnevezve…sajtófogás, tudod… -nevetem el magam, majd felállva kezet rázok vele búcsúzásul. Mivel az ajánlatra igent mond, a kezébe nyomom a címet és távozom.

 
ZENE

Este a klubban zajlik a nagybetűs élet. A pezsgő úgy folyik, mintha ingyen adnák, izmos férfi testek, kecsesen ringó női csípők, fergeteges hangulat…mindenki jól mulat. Hangos bulival ünneplik, hogy a nagykutya, vagyis én a városban vagyok. Az egyik asztalnál ülünk a haverokkal és nagy pénzekben játszva pókerezünk. Közben leül egy csaj az ölembe, mire mindenki felnevet, egyértelmű, hogy mit akar Tae bácsitól. Popsiját ütemre mozgatja ágyékomhoz simulva. Ilyen egyszerűen sem sétált még a karjaimba az esti „vacsora”, de hát ki kell használni az alkalmat, ha már az ölembe pottyant. Beleharapok édes kis nyakába, mire engedelmesen biccenti oldalra fejét, hogy jobban hozzáférjek. Hasát kezdem el simogatni blúza alatt, mikor valaki odaszól, hogy keresnek. Kicsit sajnálom, hogy ez a vonat most elmegy, mert jól jött volna az energia, ami bőven van ebben a kiscsajban, de nagyon örülök, hogy Rinto mégis csak eljött. Az egyik kisebb, elfüggönyözött helységbe megyünk, ahova a hangos zene sem szűrődik be annyira.

-Na itt már hallom a hangodat is. –mosolygom ,majd biccentek fejemmel, hogy üljön le. Miután megtörtént, én is lehuppanok a kanapéra. Látszik rajtam, hogy kimerült vagyok, de hát az állandó koncertek, a kötelező bulik mindent kivettek belőlem. Nagyot sóhajtva teszem le fejem a támlára, miközben lehunyom szemeimet, majd kigombolom az ingem, mert melegem van.- Óh bocs, hogy szóhoz sem hagylak jutni. Remélem, hogy tetszik a klub…-szólalok meg kedvesen.


yoshizawa2009. 07. 06. 22:08:38#1087
Karakter: Rinto



Végre vége a mai koncerteknek és már csak a vip bulin kell résztvennem. Szeretem nagyon a zenét, de sokkal jobb az irodámban ülve hallgatni az énekesek számait. Ott nem ilyen fülledt meleg a levegő, pláne, ha még a légkondit is bekapcsolom, vagy havat csinálok. Ott még tömeg sincs.
Mégis... a kellemetlenségek ellenére, úgy érzem, feledhetetlen lett ez a nap. Legjobban Tae Hyun, számai tetszettek. Már a hangjából érzem, hogy nem most kezdte az énekesi pályát és komoly tapasztalatokkal bír ezen a téren. Valamint… Ez a különös erő, ami belőle árad… Furcsa, de mégis annyira tetszik. Lehet el kéne majd vele beszélgetnem. Elvégre a cégnél azt mondták, próbáljak meg hozzánk minél több tehetséget átszervezni.
 
Már javában zajlik a parti, de egyre rosszabbul vagyok. Úgy érzem, bármekkora figyelmeztetést is kapok a cégtől, nem bírok a végéig itt maradni, haza kell mennem. Áhh ott az erkély. De jó, akkor mégis ki fogom bírni valahogy. Átfurakszom a tömegen és kilépek. Véégre kellemes hideg levegő. Annyira jól esik. Igaz, hogy csak egy kivágott topp és egy nagyon rövid nadrág van rajtam, de ezt a benti hőmérsékletet egyszerűen nem tudtam elviselni így sem. Még ez a pár ruha is süti a bőrömet. És ez a sok tehetségtelen énekes, akik megkörnyékeztek, hogy karoljam fel őket. Háát… arra várhatnak. Én tényleg csak azokat válogatom ki, akikben nagy tehetséget érzek.
Valami még hiányzik innen is. Ja igen. Előveszem szalagom és egy picit rágcsálni kezdem. Véégre jobban megélénkül a szél, ami még hópelyhecskéket is hoz magával. Imádom erőmet. Most is segít, egyből bemenekül mindenki, aki nem értékeli a hideget, valamint a természet eme fehér szépségét és egyedül lehetek. Vagyis majdnem mindenki. Valaki még ott áll a korlátnál. Ki lehet ez? Annyira ismerős...
Magas alakja már messziről kitűnik, barna tincseit csak úgy fújja a szél. Közelebb lépek hozzá és rám emeli tekintetét. Ez a tekintet és az a piercing… Lehetséges, hogy ő Hyun- kun?
- Te meg mit csinálsz itt ilyen időben, ennyire lengén felöltözve. – Döbbentemben kiesik számból szalagom. A szél egyből csitul és már a hó sem esik. Ezt nem hiszem el. Körbenéz, gondolom furcsállja a hirtelen jött időváltozás okát. De ez a hang. 1000 közül is megismerném. Ez ő.
- Kijöttem egy kicsit levegőzni. – Mondom neki magától értetődően, majd azért, hogy ne legyen feltűnő hogy egyből felismertem hangjáról, rákérdek nevére - Tae Hyun-hoz van szerencsém? – Erre csak mosolyogva megcsóválja a fejét, hozzám lép, rádobva fejemre öltönykabátját.
- Igen. És te ki vagy? Az egyik rajongóm?- Na most erre mit mondjak. Mindjárt rosszul leszek megint. Már nem csak a kabát melegít, hanem valami furcsa melegséget érzek belülről is. Mondjuk az az érdekes, hogy ez a belülről jövő kifejezetten tetszik. Ezt a hangja idézhette elő bennem?
- Shizuchi Rinto vagyok. És igen. Nagyon szeretem az énekeit hallgatni. – Nyögöm ki neki végre nagy büszkén és mosolyogva nyújtom felé a kezemet. Azért az illem megkívánja a kézfogást. Ő is egyből kapcsol és nyújtja felém kezét, én pedig, mielőtt elkapnám és megszorítanám, gyönyörködök a kabát nélkül már látszódó tetoválásaiban.
Kezet rázunk én pedig elcsodálkozok. Egy énekeshez képest igen erős szorítása van. És mintha gyengébbnek érezném magam. Vagy ez ettől a meleg öltöny-felsőtől lehet?
- Örülök, hogy megismerhettelek, viszont szerintem menjünk be, mert ott kényelmesebben tudunk társalogni. – Miii??? Be? Nem akarok! Nekem itt pont jó, viszont… ha egyszerű halandó, biztos fázik így, hogy nekem adta a felsőjét. Igaz, hogy ez részéről felesleges tett volt, de ha később szeretném, hogy velünk dolgozzon, semmiképp se sérthetem meg.
- Menjünk. – Mondom neki, lelkességet színlelve, és elindulok. Ő is jön, először mögöttem, majd mellém zárkózik. Már majdnem elérünk az ajtóig, amikor a cég egy másik embere robog felém és elkezd velem ordítozni, hogy én hogy képzelem, hogy ahelyett, hogy énekeseket keresnék, már megint eltűnök. Azonban, amikor tekintete Hyun-kunra téved, egyből abbahagyja szidásom és bocsánatot kérve elballag. Szerencséje. Kezdtem dühös lenni. Hyun-kun pedig, aki eddig érdeklődve hallgatta, most megszólal:
- Nem is tudtam, hogy producer vagy. – Háát mivel nem mondtam.
- Csak most kezdtem a szakmát, azért nem említettem. – Mentegetőzök, lehajtva fejemet, hogy még véletlenül se lássa meg az előbb biztosan szürkülni kezdett szemeim.
- Olyan ismerős volt a neved! Tudtam, hogy valahol már hallottam. – Közli, miközben belépünk a perzselő forróságba. Lekapom magamról a kabátot és visszaadom neki. Igaz, hogy már szerencsére a vendégek többsége hazament, de így, hogy nincs tömeg is nagyon melegem van. – Az egyik nagyon tehetséges pályakezdő Shizuchi Rinto, aki már egy szám hallása után tudja az énekesekről, érdemes e velük foglalkozni.
- Ohh ez egyáltalán nem igaz. – Közlöm vele, a fejemet fogva és igyekszek, hogy ne essek össze. – Egy számból nem igazán lehet ezt megtudni. Nevetséges, miket nem tudnak kitalálni az emberek. – Nevetni kezd és nekem görcsbe rándul a gyomrom. Ez a hang... Még jobban tetszik annál is, mint amit éneklésekor, vagy beszédekor hallottam tőle.
- Vicces gyerek vagy te! – Szólal meg végre, majd felteszi a kérdést, amire már vártam, mikor bukik ki belőle – És rólam mit gondolsz? Nem csak egy számom hallhattad a koncertek alatt. – Jujj. Én most jelenleg arra gondolok, hogy hazaérek és bevágódok egy kád jeges vízbe, mielőtt elolvadok.
- Hát én úgy gondolom, hogy igen tehetséges vagy és hogy biztos nem most kezdted az énekesi pályát. – Elismerően bólint. Huhh. Akkor jól tippeltem. – De ha holnap esetleg ráérsz…- Kezdek el ficeregni- Eljöhetnél az irodámba, mert szeretnék tőled kérdezni egy-két dolgot… De az se baj, ha nem jó. Megint nevetni kezd, majd megszólal:
- Holnap semmi programom, így ha neked jó lesz, már 10-re ott vagyok. – Boldog vagyok. Nem tudom, hogy csak a hangja miatt- e, de tényleg nagyon szeretném, ha a közelemben lenne.
- Nekem tökéletes lenne és nagyon lekötelez. Ezen a kártyán rajta van a cím. - nyújtom át neki az egyik névjegykártyám- most viszont már sietnem kell haza. Örülök, hogy megismerhettem. – Közlöm még vele. Tényleg nagyon boldog vagyok, hogy sikerült pont vele találkoznom. Cégemnél mindenki azt mondja, hogy félelmetes egy énekes, de én egyáltalán nem látom annak.
- Köszönöm, akkor majd holnap találkozunk. – Mondata után meghajolok felé és már mennék is ki, de még az ajtónál elkapja a kezemet. – Úgy döntöttem, hazaviszlek.
- De erre semmi szükség. Majd hívok taxit.- Hazudom neki. Soha nem hívnám ki, most annyira jól esne ez a kis séta házamig.
- Nincs ellenkezés, most én viszlek haza, mert elfelejtheted a holnapi találkozót! – Kapja el vállam és kivezet, az épület elé. Csendben vagyok, mert már megint kezdek dühös lenni. Emberek. De legalább itt fúj a számomra oly megnyugtató és hideg szél. Nem tudom elképzelni, mi lesz velem nyáron, de lehet, hogy haza kell mennem. A francba, hogy ilyen hamar meghozták autóját. Ráadásul sofőrje van, így hátra ül mellém. Még így kabátban is vacog az előző kis szellőtől, rá is adatja a fűtést. - Címed?
Nagyot sóhajtok, majd elmondom neki, közben próbálok nem elájulni. Még jó, hogy közel lakom, így amikor házunk előtt vagyunk, örömmel pattanok ki autójából, megköszönve neki a fuvart és azt, hogy holnap találkozik velem.
Nem teszek addig semmit se, amíg el nem távolodik a kocsija, de amint ez megtörténik, leülök a földre és csinálok magam közé egy kis havas ítéletidőt. Most nem érdekelne még az se, ha valaki meglátna, bár elég kihalt ahhoz a környék, hogy ez megtörténhessen.
Amikor már jobban érzem magam, belépek lakásomba. Felüdülés. Le is vetem magamról zavaró ruháim, majd leülök az egyik jégkanapémra. Olyan jó, hogy be tudtam állítani a megfelelő hőfokot, így még a hó se olvad el. Emiatt még bútorokat se kellett vennem. Vendégek nem sokszor jönnek hozzám szüleimen kívül, de aki eddig itt járt, annak csak jó véleménye volt házamról. Itt is ülök egy kicsit, gyönyörködve a mennyezetről lógó jégcsapokban, majd felmegyek szobámba, mert már annyira kifáradtam. Még fürödni sincs erőm. Csak így, ahogy vagyok bedőlök ágyamba, felhúzom ébresztőm és már alszok is. Olyan nyugtató a friss hó illata elalvás előtt…
Fáradtan veszem tudomásul, hogy reggel van, mert csipog az órám. Naagy nehezen felkelek és kimegyek a fürdőbe zuhanyozni. Nyűgös vagyok, mert már megint ruhákat is kell felvennem. Egy gombos ingnél és egy nagyon vékony, speciális anyagú nadrágnál döntök és így indulok el a cég felé. 5 lépés után futhatok is vissza. Elfelejtettem cipőt hozni. Bosszúsan veszem fel és már tényleg elég ideges vagyok, amikor belépek, de szerencsére nem találkozok senkivel.
Beülök irodámba és mivel még csak fél 10, lerúgom az asztal alá cipőim, bekapcsolom a légkondit és felrakok egy fülhallgatót. Akkor kezdjük is a melót alapon.
- Szabad! – Szólok ki 10- kor, amikor kopogást hallok és egyből felderülök, amikor Hyunt látom belépni az irodámba.
- Üdvözöllek Hyun- kun köszöntöm mosolyogva.


1. 2. 3. 4. <<5.oldal>> 6. 7. 8.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).