Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Szerepjáték
(Yaoi)

FIGYELEM!
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!

Tovább olvasás, csak saját felelőségre!


narcisz2018. 05. 16. 08:09:40#35500
Karakter: Joshiv Calderon
Megjegyzés: Gab287


 Már két egész hete itt rostokolok ebben a városban.

Azért jöttem ide, hogy kialakítsam az új székhelyet. Szálloda láncot plusz irodaházakat. Ez egy visszamaradott kis hely és bár az idegenforgalma elég magas, a nyomor negyedei miatt kihasználatlan. Engem persze pont ez vonzott ide. Olcsó ingatlant kerestem egész pontosan ingatlanokat kerestem egy paradicsomba illó helyen.

Csak egy gondom van.

A város ezen részét több banda uralja a helyi erők pedig tehetetlenek velük szemben. Ennek ellenére számomra nem veszett az ügy, mivel biztosítottak róla, hogy olyan eszközökkel tisztíthatom meg a helyet ahogy csak szeretném. Ilyet sem mondott még nekem senki. Úgy tűnik itt az alapvető emberi jogok a kukában kötöttek ki. Ettől persze csak még jobban tetszik a hely. Alapvetően is a vadsága miatt választottam és bár hivatalos papírjaim vannak arról, hogy azon a környéken a város egészében az enyém, meg kell küzdenem érte ezekkel a bandákkal.  Már kiküldtem az embereim felderíteni a terepet és megtudni egy két dolgot a helyi közösségekről. Annyit biztosan tudok, hogy négy banda uralja a területet, de nekem előszőr egy fiatal suhancokból álló csapatot kell kiiktatnom, ugyanis ott van a gócpont mindennek a közepe és én pont ott akarok elkezdeni munkálkodni.

Gondolataimból az ajtó kopogása zökkent ki.

-   Gyere be... – szólok ki határozott reszelős hangomon.

-   Uram... – lép be egy fiatal srác. Jóképű amolyan nők kedvence típus. A titkárom. – meghozták a kért jelentést.

-   Akkor mutasd... – nyitom fel a laptopom mire hozzám sietve egy pendrive-ot nyújt át.

Azonnal fel is töltöm az adatokat mire képek jelennek meg a banda tagjairól.

-   A banda az Angyal Öklei névre hallgat. Fiatal koruk ellenére egy igen összeszedett csapat. Nem rendelkeznek komoly tűzerővel mégis viszonylag komoly védelmük van és folyton őrködnek a bázisukon az idősebbek...

-   Ezt bemagoltad? – vágok közbe felvont szemöldökkel.

-   Nem, Uram, bár többször elolvastam a jelentést. Úgy tűnik ez a fiatal fiú a vezetőjük. Alig 16 éves... – mutat a fiúra a monitoron.

Alaposan szemügyre veszem a kölyköt. Ami először eszembe jut róla, hogy szép. Minden értelemben. A szakadt ruhája alatt egy tökéletes test villan ki a szép kék szemei meg csak úgy világítanak enyhén kreol bőrtől.

-   Miért meglepő számodra? A srácnak határozott kiállása van.

-   Ez biztos így van uram, de vannak köztük idősebbek 19 évesek is. Azt hinné az ember, hogy nem kifejezetten alkalmas a vezetésre... – magyarázza, de nem nagyon figyelek rá. A srácot és a többi képet nézegetem. Feltűnik egy lány, aki minden képen ott van ezzel a vezetővel.

-   Végül is mindent összevetve könnyen kifüstölhetők.

-   Kuss... ez ki? – vágok ismét közbe és a lányra mutatok.

-   A lány? Cat a neve és nem tudni, milyen kapcsolat van köztük, de az biztos, hogy szoros. Óvja a lányt, amitől csak lehet… – magyarázza.

-   Nahát micsoda lovag... – kuncogok kissé gonoszan. -  A kifüstölés a legvégső megoldás, ezért nem is veszem számításba amíg nem merítettem ki az összes lehetőséget. A halál túlságosan végleges, ellenben az élet tele van lehetőségekkel. Főleg mivel itt gyerekekről beszélünk. Akit csak lehet hasznosítani akarok és valószínűleg ez a törékeny pici lány fogja meghozni számomra a várt eredményt. – mélázok el egy röpke pillanatra miközben a terv kezd kirajzolódni gondolataimban.

-   Nem teljesen értem mire gondol, Uram...

-   Azt mondod a vezetőjük... hogy is hívják?

-   Angel, Uram... – vágja rá.

-   Angel vigyáz a csapatra és erre a lányra meg inkább. Szóval kell nekem ez a lány. Küld ki Daniel-t, hogy hozza ide a lányt, de egy haja szála se görbüljön! Akkor kapja el, amikor egyedül van és azonnal hozza ide. Addig szedd össze a fiúkat. Nem kellenek sokan az feltűnést keltene és amúgy sem a mészárlás a cél. 5 felfegyverzett ember bőven elég. – Sebastian hevesen bólogat. – Csak a parancsomra tüzelhetnek. A lánnyal karöltve 10 perccel előbb indulok... fontos nekik a lány, így nem fognak rám lőni, kockáztatva, hogy a hölgyemény megsérül...

-   Egyedül akar odamenni? – vág a szavamba.

Egy sokatmondó vigyorral konstatálom kérdését, amiből azonnal tudja, hogy ő is jön és valami eszelős tervel állok elő, ahol garantáltan otthagyhatjuk a fogunkat.

-   Te is jössz... nálad lesz a lány. Nekem más dolgom lesz...

-   Értem... – sóhajt.

-   Több lelkesedést... tudtuk hova jövünk, tudtuk, nem adják ingyen, de elvesszük mert kell nekünk...

-   Értem uram... intézkedem. – Mondja és távozik.

 

­­­***

 Nagyjából három óra leforgása alatt Daniel be is hozza a félig meddig még kába kislányt. A karjai közt tartja akár egy lovag miközben berongyol az irodámba.

-   Meghoztam a csomagot... még kicsit kótyagos az altatól. Hová tegyem? – kérdezi.

Daniel alapvetően egy tipikus katona küllem. Erős testfelépítésű, jó kedélyű fickó. A legtöbb dologból viccet csinál, amivel néha az agyamra megy.

-   A kanapéra... – mondom és felállva hozzájuk battyogok. A lány még félálomban is az anyukánkat szidja.

-   Tüzes kiscsaj, kénytelen voltam leszedálni. Majdnem kikaparta a szemem... – neveti mintha ez egy játék volna.

-   Még jó, hogy nem evett meg a 40 kg-ával együtt. – csóválom meg a fejem és kicsit megvizsgálom, hogy valóban nem esett-e baja.

Daniel érdeklődve, némi lezserséggel mozdulataiban figyeli mit csinálok.

-   Mi a terve vele uram? – kérdez rá mintha valamit szeretne csak meg akarja várni, hogy én találjam ki.

-   Most? Azt hittem Sebastian elmondta mi a terv... – állok fel miután teljesen meggyőződtem róla, hogy a lány jól van és még egy darabig nem fog tudni a világáról.

-   Elmondott mindent... én arra gondoltam mi lesz utána? Tetszik a kislány. Majdnem kikaparta a szemem... – neveti és közben a karmolást mutatja a képén. – Ha nincs vele terve én átvenném.

Elég komoran nézek rá mintha azt vizsgálnám komolyan beszél-e, de persze tudom, hogy a vigyor meg az idióta stílus ellenére véresen komolyan beszél.

-   A tiéd, de akkor neked kell rá vigyáznod. Te jössz velem és nem Sebastian. Úgysem fűlik hozzá a foga, hogy bemocskolja a pracliját. Ej, ha nem lennél ekkora makacs fasz... te lehetnél a titkárom. – mondom neki nemileg rosszallóan.

-   Az nem való nekem... – nevet és bólint, hogy benne van.

-   Akkor nyalábold fel Csipkerózsikát és mehetünk! – sétálok az asztalomhoz és magamhoz veszek egy pisztolyt, biztos, ami biztos alapon.

Daniel felnyalábolja a hölgyikét és elindulunk. Az emberek már felfegyverkezve várják az indulást. Sebastian-nel közlöm, hogy ő most marad. Látványosan nem bánja a dolgot és megy is a dolgára. Annak ellenére, hogy nem szeret részt venni a terepen nagy segítség és jó abban, amit csinál, ráadásul hűséges, ami csak tovább növeli értékét.

A lánnyal Daniel a hátsó ülésre ül. Kicsit megkötözi a kezét, hogy ne ficánkoljon, ha magához tér. Az embereimnek elmondom mi a dolguk, nehogy valamelyik balfasz önálló döntést hozzon és a végén tényleg ki kell nyírni az összes kölyköt. Más terveim vannak velük. Úgy tűnik ezt felfogják elég könnyedén így el is indulunk. Én vezetek és talán kissé túlöltözve, öltönyben vágok neki a feladatnak. Nem szeretem az öltönyt ez tény, ráadásul dög meleg van, de elrejti a testem, ami most lényeges, ha minden úgy megy ahogy elterveztem. Átvágunk a városon a raktárépületekhez ahol gyorsan ki is szúrom az őrt. Persze ő is kiszúr minket. Mondjuk, ki ne szúrna ki egy dög nagy fekete terepjárót ezen a környéken. A kapuval szemben állok meg, mint aki arra vár, hogy beengedjék. Letekerem az ablakot és mivel sötétített üvegei vannak, nem látja hátul a kis Cat-et.

-   Hé kölyök!! – kiabálok ki neki. – Azt hiszem eltévedtem... Ide tudnál jönni?

-   Nem! Mit akar?! – kiabál vissza. Van esze nem jön közel és már nyilván szólt a többieknek, hogy egy illetéktelen van a területükön.

Mostantól két választásom van. Gázt adok és berongyolok, nem kis izgalmat okozva a helyi közösségnek. Talán ez nem a legjobb megoldás.

-   Daniel a lányon van egy karkötő... add ide. – szólok hátra.

 Daniel szó nélkül leveszi és átadja nekem. Kiszállok a kocsiból és a srác pedig nem mozdul, de készenlétben van és talán fegyver is van nála.

-   Egy bizonyos Angel-t keresek, van számára valamim, ami biztosan érdekelni fogja. Ha adna egy útbaigazítást, hogy merre találom azért elég hálás lennék... – megyek közelebb mire fegyvert ránt.

Igen van nála fegyver jól sejtettem. Felemelem a kezem, mutatva, hogy én ugyan semmi rosszat sem akarok, miközben a kezemben kilógatom a karkötőt, úgy hogy jól látható és felismerhető legyen. A srác arcán végigfut a felismerés, s nyilván megtelik az agya extrémebbnél extrémebb lehetőségekkel.

-   Ki a fene maga és mit művelt Cat-tel?!! – hadonászik a fegyverrel egyre feszültebben.

-   Nyugalom kölyök. Egyelőre semmit sem műveltem, senkivel. Ha leteszed a fegyvert, beengedsz és beszélhetek Angel-lel akkor nem is fog történni semmi. Ellenben, ha most meghúzod a ravaszt a lány darabkáit fogjátok visszakapni.

A srác lefagy, nem tudja eldönteni mit kellene tennie és egy pillanatra sem venné le rólam a fegyver csövét. Habár, lehet, el sem találna ekkora távolságból. Nagyobb esélyem van nekem lelőni őt még így is, hogy a kezem a levegőben a fegyverem meg a zakóm alatt pihenget.

-   Honnan tudjam, hogy nem ölte már meg?! – jön az újabb értelmes kérdés.

-   Daniel, mutasd meg a lányt... – szólok hátra mire Daniel kiszáll a kocsiból a lánnyal a karjában. Kissé még mindig kába, de mocorog és meg mindig motyog. – Kapott egy kis nyugtatót, de nincs baja... egyelőre – nézek a srácra oldalra biccentett fejjel.

Eközben Daniel visszaszáll a lánnyal a kocsiba én pedig leengedem a karom.

-   Szólj Angelnek és nyisd ki szépen az kaput, már, ha bármennyire is fontos nektek ez a kislány. – hátrálok el és visszaszállok az autóba.

A srácnak még erőteljesen rugózik az agya, de végül úgy dönt telefonos segítséget kér és bár a fegyvert úgy tartja maga előtt mintha pajzs lenne, előveszi a kis walkie-talkie-t és beszél valakivel. Gondolom Angellel mert a kapu kisvártatva kinyílik.

-   Szezám, tárulj! – kuncogom és elindítva a kocsit, behajtok az udvarra. Nem megyek gyorsan hisz kell az idő a zsoldosaimnak, hogy elfoglalják pozíciójukat.

A főépület előtt hamarosan össze is gyűlik a fogadó brigád, Angellel az élükön. Cuki kis csipet-csapat, egy felpiszkált rozsomákkal az élen. Ha szemmel szét lehetne tépni valakit már halottak lennénk.

-   Morcosnak tűnik... – neveti Daniel.

Nem reagálok a nyilvánvalóra, csak magamban elmosolyodom. Ahogy itt áll előttem még tetszetősebb, mint képen.

-   Itt vagyok!! Engem akart nem?! Szálljon ki abból a kibaszott kocsiból és lökje ki mi a faszt akar!! – kiabál.

A vérnyomása kb. 200 lehet és ha rajtam múlik agyvérzésig fog kúszni. Lassan kinyitom az ajtót és ismételten kiszállok egy halovány sejtelmes mosollyal az arcomon.

-   Te vagy Angel? – nézek rá hitetlenkedve, mintha nem tudnám egész pontosan, hogy ő az.

-   Mi a francot vigyorog? Én vagyok… problémája van vele? Adja vissza Cat-et, beszélhetünk anélkül is, hogy bárkinek baja esne! – mondja igen mérgesen.

-   Vonakodom elhinni a szavaid, mivel úgy nézel, mint aki mindjárt kiherél, pedig a kishölgynek semmi baja. A kocsiban pihenget és a legjobb emberem óvja értékes életét. – magyarázom némi gúnnyal a hangomban.

-   Mit akar?... – sziszegi fogai közt.

-   Először is hadd mutatkozzam be, hisz az illem megkívánja. Engem Joshiv Calderon-nak hívnak. Most pedig fölvázolnám a helyzetet. Ez a terület, amin állunk az én tulajdonom, sőt nagyjából 20 négyzetkilométeres körzetben minden... Teljesen hivatalosan, lepecsételt iratokkal stb... Természetesen nem hiszem, hogy ezek túlságosan érdekesek lennének számotokra, hisz már évek óta itt hédereltek és akkor idejön ez az öltönyös fazon és azt mondja adjuk át az otthonunkat? Bizonyára viszket a tenyeretek és szívesen küldenétek a halál redves faszára, ha a kislány nem élvezné vendégszeretetemet. – magyarázom.

Angel szemei hol érdeklődve hol dühtől ittasan várják, hogy végre kibökjem mégis mi ez az egész és mit akarok pontosan tőlük.

-   Azért rabolta el Cat-et, hogy átadjuk ? Azért ez kissé meredek gondolat. Honnan a búsból hiszi, hogy megtesszük?! – morran.

-   Nem... Azért van nálam a lány, hogy mi most tudjunk beszélgetni. Nem célom, hogy megöljelek titeket. Persze ez egy egyszerű megoldás lenne. – felelem higgadtan és magabiztosan.

-   Ketten szeretnék ezt kivitelezni? – kérdez újra.

Meg csóválom a fejem és intek egy lazát a kezemmel, mire Angel-en és még jó pár idősebb srácon kis piros pontok jelennek meg.

-   Igen jól sejtitek... ezek fegyverek és pillanatok alatt vérfürdővé változtatom ezt a helyet a megadott jelre.

Érezhetően nő a feszültség a csapatban. Többek arcán félelem tükröződik Angel viszont szemmel láthatóan nem magáért aggódik. Ez jó hír mert így könnyebb lesz vele alkudozni.

-   Ne bántsa őket... a legtöbben alig múltak el 10 évesek. – mondja, bár maga sem hiszi, hogy ez egy kicsit is meghat engem.

-   Igen tudom. Ezért is hoztam nektek pár akciós csomagot, hogy legyen lehetőségetek válogatni. Az egyes számút már ismeritek. A gyors és igen véres halált. Szerintem ez a legkevésbé tetszetős megoldás. Az embereim utálnálak tömegsírt ásni... A kettes csomag, hogy szépen feladjátok a helyet és eltakarodtok. Többé a környéken sem akarom látni, egyikőtöket sem. Viszont pontosan tudom, hogy a legtöbbötöknek nincs hová menni. – magyarázom, olyan higgadtan mintha csak a napi menüt sorolnám. – A harmadik már egy igen érdekes extra csomag. Ebből kikerülhettek akár győztesen is. Mi ketten lerendezzük ahogy a bandáknál szokás. Kiállsz ellenem egy ökölharcra és ha nyersz megtarthatjátok a kócerájt és én eltakarodok örökre. Plusz, megtoldom 5 millió dollárral, ami bőven rátok férne egy normális életszínvonalhoz. – erre a kijelentésemre értetlenül néznek egymásra.

 Angel meg agyalni kezd. Szinte látom ahogy forognak a fogaskerekek az agyában. A többiek susmorogni kezdenek. Angel kisvártatva felemeli kezét.

-   Csönd! Ebben valami nagyon nem stimmel... – vágja rá. Eszes srác egyre jobban tetszik. – Mi van, ha veszítünk?

-    Na igen... – dörzsölöm meg a homlokom. – Akkor jöjjön a fekete leves. A nyereség nagy egy győzelem esetén így a veszteség sem lehet kicsi. Ha veszítesz te az enyém vagy... mindenestől. – magyarázom egy kisebb vigyorral. – A csapat többi tagja szintén hozzám fog tartozni és nekem fog dolgozni. Kapnak egy új otthont. Fedelet a fejük fölé, ételt az asztalukra és mindent amit egy ilyen korú gyerek igényel. Ha veszítesz te leszel az egyetlen igazi vesztes, mert veled terveim vannak. Te mellém kerülsz és én fogok rendelkezni az életeddel. – fejtem ki.

A döbbenet az arcán mindent elárul. Tudja, hogy sarokba szorult, hogy nincs lehetősége kitáncolni mert a hármas megoldást kell választania. Ellenkező esetben meghalnak, vagy nincstelenné válnak minek következtében ő egy gyáva féreg lesz, aki a saját életét a csapat elé helyezte, mint vezető.

-   Ne agyald túl kölyök... Akár győzhetsz is. Úgy hallottam jól csapatod, és az alkatodból ítélve, nyilván így is van. – teszem szét kezeim.

-   Azt mondja, csak én veszíthetek a többiek védve vannak, ha belemegyek a párharcba? – néz végig a többieken, akik szemében reménység van. Ők bíznak vezetőjük győzelmében.

-   Pontosan... Gyorsan leesett a tantusz... – felelem kuncogva.

-   Nem tudom miért jó ez magának. Talán mert egy eszelős, vagy teljesen biztos a saját győzelmében, de még sosem futamodtam meg a kihívás elől és nem is most fogok! – néz rám határozottan. Tekintete csak úgy izzik az erőtől.

Ha tudná mennyire begerjeszt vele, lehet, nem tenné.

Elvigyorodom ismét, de ez másfajta mint az eddigiek. Erőteljesen eszelős és jóval parásabb, mint az eddigi – barátságos – ábrázatom.

-   Akkor kölyök ne is húzzuk tovább az időt.. – veszem le zakóm és bedobom a kocsiba ahogy a fegyvert is lecsatolom tokkal-vonóval együtt és szintén az ülésen landoltatom. – Tetszik a hozzáállásod, hát győzzön a jobbik! – gombolom ki az ingem is.

Mikor megszabadulok tőle többek ledöbbennek, talán kicsit Angel is. Az persze eddig is látszott, hogy nem vagyok kisdarab, de az izomzatom nagyban takarta. A tökéletes izomzat a legjobb szó rá, már,ha létezik olyan, hisz nagyon nehéz elérni, hogy ne legyen itt ott több izom vagy kevesebb. Az én testem arányos, minden izomcsoportom tökéletesen ki van dolgozva.

-   Maga tényleg eszelős! – állapítja meg a tényt.

 Nyilván nem így képzelt el egy üzletember. Nem mondok rá semmit, miért erősítsem meg azt, amit már úgy is tud.

Megállok vele szembe a többiek pedig tisztes távolba vonulnak. A kis célkeresztek persze még mindig rajtuk vannak nehogy elfelejtsék és valami baromságot csináljanak. Megropogtatom a nyakam és ő is megmozgatja kicsit végtagjait.

-   Kész vagy? – kérdezem.

Biccent és egy igen érdekes pozícióba áll fel. Talán kung-fu-zik vagy valami hasonló távolkeleti harcot használ? Ez egyre érdekesebb. Valami megmagyarázhatatlan perverz késztetésből szeretném megtudni mekkorát üt. Megtapasztalni mire képes így nem mutatok túl nagy késztetést a mozgásra. Felállok ugyan de mikor támad egy igen elegáns és gyors ütéssel, nem térek ki. Tisztességesen be is kapom és az ütés erejétől fölreped a szám én pedig egy két lépést hátrálok. A srác nem hagyja abba a támadást, hanem azonnal újra ütne, de ezt már hárítom. Ekkor rúgni próbál, amit szintén csak hárítok. Pokoli gyors a srác és az ütései is hatékonyak.

Jó pár ütését csak hárítom így a többiek joggal hihetik, hogy nem volt mire arcoskodnom. Ujjonganak főnöküknek és egyre jobban bíznak a győzelmében. Ezzel szemben Angel arcán nem ezt látom. Jól tudja ő, hogy az első ütésbe beleadta magát hisz a tét hatalmas. Ennek ellenére masszívan álltam, tehát nem bízhatja el magát és még kevésbé engedheti, hogy én megüssem.

Egyelőre nem is szándékozom. Továbbra és hárítok és néhány testre mért rúgást ütést el is szenvedek tőle.

Persze a mókát előbb utóbb be kell fejezni ahogy az előjátékot sem húzhatjuk a végtelenségig bármennyire is élvezzük. Védekezésből pillanatok alatt váltok támadásba nem kis meglepetésre. Elkapom a lábát, amivel épp rúgna, és mielőtt a másikkal próbálna megrúgni, egy igen gyors és erőteljes ütéssel kap egy gyomrost ajándékba, majd elengedem lábát, és a másikkal is kap egy testre mért ütést. Tény, hogy nem ütök kicsit, de nem célom megölni így nem is adom bele minden erőm. Ez pont elég ahhoz, hogy megtántorodjon és egy pillanatra elveszítse a teste fölötti kontrolt.

A szép arcát nem szívesen bántom, de majd meggyógyul és szeretném teljesen kiütni mert sokáig nem tudom visszafogni magam a harc hevében pedig meg is ölhetem. Ebből kiindulva alulról felütök és pont állon találom el amitől hanyatt vágódik. Elég gyors volt ahhoz, hogy talán azt sem tudta mi ütött ekkorát. Megpróbál feltápászkodni a kis társai heves bíztatására, de tekintete elgyengült és ködös. A nyelvét elharaphatta az ütéstől mert erőteljesen vérzik a szája. Nem mozdulok csak várom, hogy fel tud-e állni. Az ő érdeke, hogy ne tudjon. Haton fekvésből oldalra tornázza magát és megtámaszkodva tenyerén megkísérli feltolni magát.

-   Maradj lent... – csóválom meg a fejem.

-   Nem tehetem... – feleli.

Kezei megremegnek. Oké nem kapott túl sok ütést, de igen erőteljeseket és olyan helyekre, ami garantáltan hatásos. Még az is tiszteletreméltó, hogy így tartja magát. A többiek bíztatják pedig, ha feláll és megint padlóra kell küldenem, abba bele is halhat. Inkább odalépek hozzá és leütöm, hogy elveszítse az eszméletét.

A fiatalság elhallgat és tétován merengve figyelik Angelt. Talán még mindig bíznak benne, hogy feláll amire elég kevés esély van.

-   Jól van srácok. Úgy tűnik én győztem. A katonabácsik most lejönnek ti pedig szépen leadtok neki minden fegyvert a leg apróbb bökőt is ha kedves az életetek, mivel ezek a bácsik nem szeretik a meglepetéseket. – magyarázok nekik miközben visszaveszem az ingem.

Daniel is kiszáll a kocsiból és becsukja az ajtót Cat-re. Odaadja a fegyverem és a zakóm, de egy szót sem szól. A fiatalok nem tudják mit tegyenek. Vezetőjüket legyőztem így elvileg én vagyok a vezetőjük, nemcsak a megállapodás szerint, de az ő törvényeik szerint is. A fegyveresek gyorsan befutnak és még mindig rájuk fogják a fegyvereket.

-   Akinek van családja és úgy érzi velük jobban jár, nyugodtan leléphet. Aki viszont marad, szedje össze a számára fontosabb holmikat egy órán belül jön értetek néhány autó és elvisznek titeket az új otthonotokba... – magyarázom miközben mindent felveszek majd Angel testéhez sétálok és felveszem a karomba.

-   Hová viszi Angel-t? – kérdezi egy kicsit idősebb srác. Mondjuk lehet vagy 18 éves.

-   Ő már az enyém ahogy megállapodtunk... Semmi közöd hozzá hová viszem. – mondom ki nemes egyszerűséggel és intek Daniel-nek aki kinyitja a csomagtartót ahová szépen behelyezem és rácsukom.

A fiatalok kénytelenek beletörődni a dologba és úgy tűnik nem is fognak ellenkezni. Angel-lel senki sem vehette föl a versenyt én pedig legyőztem, mondhatni könnyedén. A fegyveres katonákról nem is beszélve. Beszélek a parancsnokukkal, hogy intézzék el a szállításukat én pedig mint aki jólvégezte a dolgát, beszállok a kocsiba és visszaindulok jelenlegi szállásunkra.

 

***

 

Az itt vásárolt ingatlanom és jelenlegi otthonom nem a városban található.  Egy batár nagy luxusvilla festői tájjal. A személyzet még rendezkedik és jó pár fegyveres felügyeli a nyugalmat. A legtöbb emberem most itt van elszállásolva amíg nem alakítunk ki mindent. Mondhatni sokan vagyunk egy helyen. Számomra ez már túl zsúfolt. Persze nem mindenki lakik itt legalábbis nem a házban csak a birtokon. A házban csak a hozzám legközelebb állók élnek. A személyzet a titkárom néhány testőr és Daniel.

Mikor megérkezünk Daniel kiszáll a kocsiból és már annyira nem is kába lánykával hadakozik.

-   Én mondtam, hogy tüzes... – neveti.

-   Az, csak vidd innen vagy tegyél pecket a szájába eléggé idegesítő. – morranok.

-   Mit akarnak kik maguk, engedjenek el!! – kiabálja ficánkolva.

-   Viszem máris... a vadóccal gondolom boldogul... – kapja föl a hátára a megkötözött pillekönnyű lánykát.

-   Persze, csak húzzatok innen és magyarázd el a kislánynak, hogy nem bírom a hangoskodást! – intek neki mire biccent és távoznak.

Nem tudom mi a terve a lánnyal. Nem is érdekel. Engem most csak a projekt foglalkoztat, hogy minél előbb beinduljon és persze az a kis párduc a csomagtartóban. Még mindig sajognak a bordáim és ezt a legnagyobb elismeréssel konstatálom. Őszintén, nem hittem volna, hogy itt találok magamnak egy kedvemre való vadat, akiben nyilván akkora küzdőszellem van, amit élmény lesz leverni.

A kocsi hátulja felé sétálok majd megtorpanok. Az egyik testőr azonnal hozzám siet.

-   Segíthetek uram? – kérdezi.

-   Igen... Van egy értékes csomag a kocsiban. Szedjétek ki, de csak óvatosan eléggé harapós. – mondom mert szinte biztos, hogy már magánál van és érdekelne mire képes. Velem szemben nyilván nem sokra, de a testőröm nemcsak nem számít rá, de nagyjából egy súlycsoportban vannak.

-   Várj segítek én is... – rohan oda egy másik is.

Kicsit össze dörzsölöm a tenyerem és kiül arcomra a kíváncsiság.

-   Csináljátok, de fegyvert ne használjatok. – mondom és kicsit elhátrálok.

A csomagtartó kinyílik és nagyjából amire számítottam be is igazolódik. Angel, akár egy vadállat, egy igen fürge ragadozó, gyorsan reagál. Behúz egyet az egyiknek és már ki is pattan a csomagtartóból betámadva a másikat. Szép kis ökölharc kerekedik ki. Még ketten sem bírnak vele és a nagy csetepatéra még három testőr rohan oda amit én vigyorogva figyelek.

-   Fegyvert nem!! – szólok rájuk.

Nehogy már öten ne bírjanak vele, de úgy tűnik nem. Azért kap ő is párat, de mintha le se szarná csak küzd. Egy igazi túlélő imádom a kis dögöt. Végül azért öten csak térdre kényszerítik, de még akkor is támadna.

-   Jól van elég volt! – szólok az embereimre, akik azonnal elhátrálnak.

Angel azokat a gyönyörű gyilkos szemeit rám emeli és mintha csak akkor tudatosulna igazán benne, hogy hol van és, hogy veszített ellenem, még a telepen.

-   Hol a francban vagyok, hol vannak a többiek?! – kérdezi morcosan.

Lazán odasétálok hozzá amíg föltápászkodik. Azért kapott ma már eleget ez visszavesz a sebességéből.

-   Emlékszel igaz? Az enyém vagy a srácok pedig nekem fognak dolgozni, már nem a te dolgod. – felelem.

-   És Cat? – kérdezi némileg halkabban.

-   Jól van... ha jófiú leszel később talán beszélhetsz is vele, de most vakard össze magad és gyere velem. Erőszakkal is vihetlek, de egyszerűbb lesz számodra, ha a saját lábad használod...

Nehezen készteti mozgásra a testét, de végül feladva elindul amerre mutatom az utat. Be a házba.

-   Miért vagyok itt? Mit akar tőlem? – jön az újabb kérdés.

-   Majd megtudod időben. Youichi? – kérdezem az egyik arra járó szobalányt.

-   Itt vagyok... – hallom meg hangját a nappaliból és kisvártatva meg is jelenik.

 Egy igazi japán csoda. Fiú létére akár egy lány és ha nem férfiruhát hordana, tuti nem lehetne megkülönböztetni a nemét.

-   You, ő itt Angel... vidd el és tedd rendbe a küllemét. Kezeld le a sérüléseit, fürdesd meg és adj rá valami normális ruhát. Ha végeztetek a szobámban leszek. – magyarázom mire közelebb jön hozzám és végigmér.

-   Ön is megsérült?

-   Egy fürdő rendbe hoz, te csak tedd, amit mondtam... – vonom fel a szemöldököm.

Felsóhajt, és Angel-hez sétál.

-   Gyere rendbe hozlak...

Angel szemmel láthatóan ismét nem érti mi a helyzet. Kattog az agya és nem tudja mire vélni ezt az egészet.

-   Rendbe tudom tenni magam... – feleli.

-   Azt mondtam, You tesz rendbe! Alaposan, kívül belül tiszta legyen! – szólok rá igen határozottan.

-   Mi az, hogy belül??? – rökönyödik meg.

-    Azt teszed, amit ő mond és ha megmered ütni vagy bármivel kárt teszel benne, eltöröm a kezed! A kívül belül elég egyértelmű, de ha felakarsz készülni rá, akkor egy fertőtlenítős beöntést jelent!! Nem akarok galandférgeket vagy egyéb, más kórokozót a házamban! – magyarázom el morózus hangon. – Csinálhatom én is, de abban nem lesz köszönet... – teszem még hozzá.

Látszik komolyan beszélek és azzal a lendülettel, hogy ezt kimondtam el is viharzok és még a lépcsőn előveszem a telefonom, hogy egyeztessek Sebastian-nel a csapat többi tagjának elhelyezéséről és hogy a többi környékbeli banda felszámolásáról is gondoskodni kell. Közülük is akit lehet szeretnék hasznosítani az akciónál pedig ott leszek, mindél. Minél hamarabb elszeretném kezdeni a rombolást és az építkezést és mivel nem vagyok kifejezett diktátor ezért a nyomornegyedet szeretném úgy megszüntetni, hogy munkát adok az ott lébecolóknak. Ha csak az utcát fogják seperni az is valami. Na jó, diktátor vagyok, mert nem igazán adok jobb ultimátumot senkinek, mint amit ennek a kis csapatnak adtam.

A beszélgetést lezáróan levetkőzök és elmegyek lefürdeni, majd kéretek föl kaját és eszek valamit, miközben elintézek még pár telefont és papírmunkát. Ezeket utálom a legjobban. Ez a mai kis akció felpezsdítette a vérem és bár lehet rosszul teszem, nagy elvárásaim vannak Angel-lel kapcsolatban.

 

***

Már kezd esteledni, mire You megjelenik, tökig vizesen, erőteljes haraggal az arcán. Mögötte Angel immár patyolat tisztán egy köntösben. Rajtam egy lenge, fehér, lenvászon nadrág van alatta semmi. Dög meleg van, minek öltöznék túl.

-   Ez mi, és veled mi történt? – kérdezem.

-   Mintha két vad kutyát próbáltam volna összetartani, amik két irányba húznak. Nem tetszett neki semmi... a fürdő! Oda ne nyúlj, mit csinálsz??? Ficánkolt, csapkodott, vagyis egyedül fürdött, a beöntést pedig nem hagyta. A ruhát sem vette föl, pedig baromi dögöset adtam neki... – morogja, de még így is csak egy ázott cicához hasonlított.

-   Bántott téged? – kérdezem mert ez a lényeges kérdés.

-   Nem... – von vállat és kisétál becsukva maga mögött az ajtót.

Angel tartja a távolságot én pedig töltök magamnak egy italt, amit le is húzok.

-   Azért javítanám, mert megfürödtem. Engem nem kell fürdetni, szoktam fürdeni, a beöntésre sincs szükség, egészséges vagyok, nincsenek férgeim, vagy mik. Ki van csukva, hogy egy csövet dugjanak a seggembe. – magyarázza nagy vehemenciával. - Kibökné végre mit akar? Minek vagyok én itt?! – néz rám és minden mozdulatom nyomon követi.

Szerintem nagyjából sejti ő már, és remélem nem akarja hagyni magát.

-   Biztos sejted... nem vagy te olyan ostoba és naiv... – lépek közelebb mire hátralép.

-   Azért csak mondja el... – vágja rá.

-   Ugye tudod, hogy egy fal, meg az ajtó van mögötted?... – kuncogom. – Amint azt mondtam az enyém vagy, a tulajdonom, a játékszerem... megfoglak baszni, ha tetszik, ha nem. Betörlek, és olyanná formállak át, ami számomra tetszetős. – mondom ki egyszerűen.

Jól gondoltam, hogy sejti mit akarok, de ahogy kimondom, az arcára ismét az a gyilkos pillantás ül ki. Helyes, nem is lenne érdekes, ha már a gondolattól feladná a küzdést.

-   Inkább meghalok... Maradjon ott!! – szól rám mivel ismét megindulok felé.

Természetesen eszemben sincs megállni és szinte kiprovokálom, hogy kénytelen legyen támadni, de ez már nem játék. Vagy mégis? Ahogy meg akar ütni elkapom karját és kifordítom a háta mögé. Ekkor a másik karjával próbálkozik, de azt is elkapom és olyan pozícióba tekerem, ami kellő fájdalmat okoz.

-   Rohadj meg féreg aaa… – nyög fel fájdalmasan, de nem adja fel.

Próbál szabadulni, így a falnak nyomom, arccal és közel hajolva fülébe harapok. Ekkor lendületből hatra fejel ami elől éppen csak elkapom fejem. Szépen eltörte volna az orrom.

-   Ez az Angel küzdj csak... harcolj a végsőkig! – nevetek.

Válláról lerántom a köntöst. A madzagot kihúzom derekáról és lerántva a köntöst, meztelenül az ágyra lököm. Gyönyörű teste van, de nincs időm gyönyörködni benne mivel – bár tuti nem kérésem szeretné teljesíteni – támadásba lendül így kénytelen vagyok újra elkapni és a köntös kötőjét rákötöm az egyik kezére, majd némi hadakozást követően a másik karját is szorosan hozzá kötözöm a már rögzített kezéhez.

-   Mondtam, megbaszlak ahogy azt is mondtam, ha én csinálom a beöntést, nem jársz jól. You kíméletesen csinálta volna, de én nem finomkodom. Legközelebb majd hagyod You-nak...

 A ficánkolást és hadakozást nem hagyja abba. Minden erejét mozgósítja, hogy ne tudjam kedvemre felfedezni párduc testét. Erőteljeset szorítok rajta és a fürdőbe viszem. Persze küzd, ahogy csak tud, és elég technikás ahhoz, hogy lábbal megrúgjon néhányszor. Ennek ellenére a zuhany alá tolom és a csempének feszítem. Szerencsémre, eléggé ki van merülve és hátrakötött kezei miatt sem képes rendesen támadni. Leveszem a zuhanyrózsát és egy kézzel letekerem a rózsát, így csak a cső marad.

-   Mi a faszt akar csinálni? Ezért tuti megölöm... – sziszegi, de esélye sincs.

Megnyitom a vizet kellemes melegre.

-   Nem hitted, hogy tényleg megteszem ugye? Pedig el hiheted, én bármire képes vagyok... – kuncogom és nemes egyszerűséggel feltolom a hátsójába a zuhany csövét.

Erre azonnal felordít és megfeszül. Pocakja felduzzad, ahogy a víz beáramlik. Azért ebben van nyomás úgy is, hogy nem túl erősen folyik.

-   Dögölj meg perverz állat... aaaa... ez fáj... szemét... – szitkozódik.

Nem mintha meghatna. Mikor már úgy érzem eleget kapott elengedem és kihúzom a csövet. A kezét is elengedem úgy sem lenne ereje küzdeni. Azonnal a hasára fog és megtámaszkodik a csempén.

-   Ott a WC. – mutatok irányt. – Utána újra fürödj, le kint leszek.. – kuncogok és magára hagyom a fürdőben.

Odakint megtörölközök és töltök magamnak még egy pohár italt.  Mikor kijön számítok valamiféle támadásra, de csak a gyilkos pillantást kapom meg újra. Lassan rájöhetne, hogy csak a maga helyzetét nehezíti.  Tetszik ez a harci szellem és a pillantása is igazán gerjesztő a csupasz testéről nem is beszélve.

-   Ugye, nem hiszi, hogy készségesen hagyom, hogy megdugjon? – néz rám.

-   Bízom benne, hogy nem... – nevetek és lerakom a poharat.

Ahogy felé indulok a komódon egy papírvágó kés hever. Nem éles, nem hegyes, de azért kárt tud okozni egy emberben.

-   Megölöm, ha közelebb jön!!! – Rivall rám és fenyeget a késsel.

Ügyesen tartja, és ha az egy éles szerszám lenne, akár kárt is tehetne bennem, de így, hogy csak szúrásra alkalmas, nemigazán. Nem is tántorít el és amint rám támad vele, egy pokolian gyors mozdulattal megfogom a csuklóját és olyan ponton fejtek ki kellő nyomást, hogy a tenyere kinyílik és elejti a kést. Azzal a lendülettel ismét ütne, de a másik kezét is megfogom kicsit megpördítem és a hátamra kapom.

Az ágyhoz viszem, rádobom és még mielőtt felpattanna rámászok. A hasára fordítom, fejét az ágyba nyomom és a hátára ülök. Na most ficánkolj! Kezeit ismét hatra szorítom és megkötöm, immár az ágyon heverő nyakkendőmmel. Muszáj. Nagyon küzd a kicsike. Szabad kezemmel hátra nyúlok lábai közé és miközben megragadom férfiasságát hüvelyk ujjam feltolom formás hátsójába. Ettől persze felordít és ismét próbál szabadulni. Meglepne, ha sikerrel járna.

-   Ficánkolj csak... még jobban begerjesztesz... – kuncogom.

Kihúzva ujjam előveszem farkam majd kicsit lejjebb csúszva fenékvágatába illesztem és kicsit mozogni kezdek, majd előre hajolva az éjjeliről egy kis masszázsolajat veszek el és farkamra meg a fenekére csorgatok belőle.

-   Neeee, ne csinálja!! Miféle beteg állat maga?! – ficereg, de erősen tartom, és a súlyom is rásegít, hogy ténylegesen csak vergődni tudjon.

-   Ejnye... hogy beszélhetsz így a gazdáddal? Majd megtanítom, hol a helyed!

Elég gyorsan megkeményedek. Már alapból rá voltam gerjedve a kölyökre, és ez a küzdőszellem, amivel most próbálkozik csak még inkább fokozza vágyaim.

Könyörgőre is foghatná. Megpróbálhatna a lelkemre hatni, de nem is próbálkozik vele. Inkább beledöglene mintsem, hogy könyörögjön. Számomra ez vonzó tulajdonság.

Előre hajolok és végig nyalok nyakán, egészen füléig.

-   Egy jó tanács... próbálj meg lazítani... – suttogom fülébe.

Felegyenesedve kicsit helyezkedek. Lábait széttolom de még mindig félig rajtuk ülök, csak feneke van szabadon. egyik kezemmel felső testét passzírozom az ágyba, másikkal a farkam a bejáratához helyezem, és elkezdek behatolni. Nem lazít így kissé nehézkes a bejutás, de számára sem egyszerű. Fájdalmasan nyög fel, ahogy egyre beljebb jutok.

-   AAAHHH NEEEE!! – ordítja és egész testében megfeszül.

-   De kibaszott szűk vagy... – nyögöm élvezettel, és bármennyire küzd, tövig tolom kőkemény farkam.

A síkosító olaj azért segít engem, őt kevésbé. Kicsit vérezni is kezd, de nem túl sok a vér, így csak hajszálerek sérülhettek. Kicsit mozgatom csípőm, hogy táguljon majd szépen lassan gyorsítok a tempómon. Már nemigazán tud küzdeni. Az éles fájdalom, amit okozok neki megteszi hatását. Teste kissé elernyed, de még így is próbál ellenállni. Egyre hevesebben mozgok és kicsit megemelem a csípőm. Lábai közé helyezkedek és felhúzva csípőjét erőteljesen rászorítok. Most már kifejezetten durván döngetem. Nincs már benne erő, hogy küzdjön, így is derekasan bírta, és bár nem az ő élvezete a lényeg, egyik kezem a farkára vezetem, és miközben vadul döngetem simogatni, izgatni kezdem.

Kétlem, hogy képes lenne elélvezni, de azért némi élvezetet így is kaphat. Éreztetni akarom vele, hogy a fájdalomban is megtalálhatja az élvezetet, csak rajta múlik. Persze azt is tudom, hogy ezt még nem fogja megérteni, de idővel nem lesz más, amiben ki tudja majd élni testi vágyait.

Fájdalmasan nyögdécsel, ahogy döngetem, majd pár nagyobb lökéssel, tövig belevágva magam, elélvezek.

-   Ez nem is volt rossz... – mosolyodom el és kihúzódom belőle.

Némileg sokkolódott így csak kimerülten bambul maga elé.

-   Belém élvezett?... – kérdezi halkan.

-   Ez a legnagyobb problémád? Mondtam, az enyém vagy, és ha az élvezetemben akarlak fürdetni, hát azt teszem.

-   Én nem vagyok erre alkalmas... sosem fogom hagyni magam... – teszi hozzá, de mozdulni sem bír.

-   Nem is kell... Felőlem játszhatjuk ezt, minden nap. Te támadsz, én lenyomlak, és rommá kefélem a segged, az ép aktuális vágyaimhoz mérten. Az a baj kölyök, hogy azt hiszed vagy valaki. Vezér voltál, de most, ebben a formában annyit sem érsz, mint egy kalap szar. Valójában sosem értél többet. Ezért, ezt az ostoba tévképzetet, amiben éltél én lerombolom. Rá fogsz jönni, hogy egy semmi vagy, és bármi, amit adok neked... lehet az egy adag sperma a seggedbe, vagy a torkodra, az még mindig több, mint ami te vagy – magyarázom miközben rendbe teszem magam. Visszaveszek egy tiszta lennadrágot. – Tőlem leszel valami...


© Copyright 2009-2018. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).