Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Szerepjáték
(Yaoi)

FIGYELEM!
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!

Tovább olvasás, csak saját felelőségre!


gab2872018. 07. 11. 11:05:16#35530
Karakter: Angel Graves (kitalált)



A Call To Arms kemény dob futamai, és zúzós akkordjai hamar kizavarják a szememből az álmot. Sietve lenyomom az ébresztőt, remélve, hogy elég gyors vagyok ahhoz, hogy Cat ne ébredjen fel. Egy pillantás a békésen szuszogó lányra, és megint megállapítom, hogy elképesztő alvókája van.
Óvatosan kicsusszanok mellőle az ágyból, és amilyen halkan tudok, elsomfordálok a fürdőbe. Nincs nagytatarozás, csak felfrissítem magam. Edzeni indulok, majd utána lecsutakolom magam.
Ahogy visszalépek a hálóba, pillantásom Caithlynn-re esik. A takaró jóformán teljesen lecsúszott gyönyörű testéről, sima, napbarnított bőre szinte aranylón ragyog a felkelő nap sápadt fényében, tetoválásai élénk színben pompáznak.
Testének nagyjából az egy negyedét fedik – nem túlzás, ha azt állítom – művészi testfestések.
Az egyik, gyönyörű mintázat a jobb lábszárának közepétől fut felfelé, végig hosszú combján, egészen fel a csípőcsontja legtetejéig. A másik, hasonló stílusú minta a jobb karján fut végig, csuklótól egészen a válláig. A bal alkarját, csuklójától kiindulva, karcsú lángnyelvek nyaldossák körbe egészen a könyökéig, kívül folytatódik a másikakhoz hasonló minta, egészen a válláig. Most nem látom, de tudom, hogy háta felső részén, lapockáin nonfiguratív motívumok ékeskednek, lehetetlenül kerek, apró fenekét virágminták díszítik.
Tetoválásaival együtt, vagy éppen azok miatt – gyönyörű lány.
Pontosabban a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam. Szabályos arca csodaszép, engem a mesék, vagy a fantasy regények tündéire emlékeztet, hibátlan vonásai békések, csókolni valóan duzzadt, elnyíló ajkain halovány mosoly játszik. Csillogó, világosszőke – saját bevallása szerint vajszőke – haja selymesen hullámzik körülötte. Teste egy életre kelt erotikus álom, a srácok a bandában álló farokkal pironkodnak a közelében, a csajok meg betegesen sárgák az irigységtől.
Itt van ez a két lábon járó csoda, aki minden nap bebújik mellém az ágyba, meztelenül, én meg sosem érek hozzá. Igaz, ő sem kívánná, hogy zaklassam, de hát akkor is… Tizenhat vagyok, minden, legalább nagyjából nő formájú dologra rá kellene vetnem magam. Nem mondom, hogy Cat nem indít bennem nagyon fura, izgalmas érzéseket, de ezek az érzések egyben rendkívül felkavarók és félelmetesek is. És bár hányszor gondolok is rá, hogy esetleg lehetne valami köztem, és Cat között, valahogy mindig megrettenek, és ez az izgalmas érzés egyből el is illan.
Cat lehetetlenül hosszú szempillái megremegnek, ahogy lassan ébredezni kezd. Kinyitja szemeit, s a borostyánszín íriszek rám pillantanak, mindig piros, duzzadt ajkai mosolyra húzódnak:
- Szia, bátyó! – mormogja, még kissé álomittas hanggal.
- Szia, Cat! Jól aludtál?
- Aha! – bólint elégedetten, és lustán nyújtózkodik egyet, mint egy nagymacska. A takaró végleg lecsúszik róla, immár teljesen meztelenül fekszik az ágyban – Már ennyi idő van?
- Igen, reggel van, megyek edzeni – bólintok, és a szekrényhez lépek, hogy elővegyem a cumóimat. Szinte érzem Cat tekintetét a testemen.
- Milyen érdekes! – dünnyögi halkan – Szinte minden nap látlak így, meztelenül, és eddig mégsem tűnt fel, hogy milyen hihetetlenül dögös pasi lettél! Amikor szétvertétek a Kampókat, szinte még gyerek voltál.
Elmosolyodok:
- Az több, mint másfél éve volt, Cat!
- Tudom – mondja komolyan – Ez az ötszázkilencvenhatodik nap, azóta.
Ezzel most meglep. Pontosan számolja az eltelt napokat, azóta? Ezt nem tudtam, de nem teszem szóvá, belebújok tréningnacimba.
- Szóval – ül fel és száll ki az ágyból, mosolyogva – nem tűnt fel! De ahogy így elnézlek, lassan el kell kezdenem ezzel foglalkozni, mert szerintem már csak napok kérdése, és valamelyik csaj megpróbál elhappolni előlem!
- Hát, ez nem annyira valószínű – morgom neki fanyalogva. Pontosan tudja, hogy hadilábon állok a lányokkal, de igyekszik tartani bennem a lelket, és mindig egy kicsit faragni abból az iszonyú magas, és vastag félelem-falból, ami körülvesz. Igaz, arról, szerintem, nem tud, hogy azért meg-megcsodálok egy jó kiállású, szép srácot is.
Leülök az ágyra, hogy felhúzzam a sportcipőmet. Megkerüli az ágyat, és megáll előttem. Ahogy felnézek, szemem nagyjából egy magasságban van a köldökével. Tekintetem egy kissé lejjebb siklik, testének legizgalmasabb zugaira, melyeket nem mindenki láthat, pontosabban rajtam kívül senki. A szőkés pihék csupán egy keskeny csíkban vezetnek az izgalmas hasítékhoz, ezen kívül minden, gondosan lecsupaszítva. Bőre még ilyen közelről is tökéletesen hibátlan, mindenhol. Pillantásom tovább siklik, végig, a manga-lányokéhoz hasonlatos testen. Izmos combjai mérföld hosszúak, csípője keskeny, de vérforralóan ível. 56 centis derekáról – ami a 173 cm-es testmagasságához mérve valóban lélegzetelállító! – az a pletyka terjedt el a bandában, hogy kiműttette mindkét pár lengőbordáját, akkor, amikor egyébként meg a melleit is kitömték, merthogy akinek ennyire karcsú a teste, annak nem lehetnek ekkora mellei.
A lengőbordáiról szóló pletyka persze marhaság, de a melleiről szólók nem azok.
A Kampók vezére a szokásosnál is perverzebb volt, és egy nagymellű gyereklányt akart magának. Ezért egy zugsebésszel egy pár, 800 cm3-es szilikon implantátumot rakatott Cat melleibe. Ezek még a mostani magasságához is eléggé nagyok, főleg, hogy ő egy nagyon karcsú lány, de alig 12 éves korában hatalmasnak tűnhettek! Zugsebész ide, vagy oda, Cat-nek vannak a legszebb szilikoncicijei, amit valaha láttam, akár csak fotón is!
Felrántom a másik cipőmet is, és felállok én is. Épp csak fél fejjel vagyok magasabb nála, pedig hajszál híján száznyolcvanöt centimmel nem vagyok éppen törpenövésű. Felnyúl, megsimogatja arcomat, majd ujjai lejjebb csúsznak még meztelen mellkasomra:
- Pedig higgy nekem! – mosolyog kicsit talán kihívóan – Dögös fiú vagy… Olyan dögös, hogy ha netán megpróbálnál leteperni, nem biztos, hogy lerúgnálak magamról!
Megsimogatom arcát, és egy puszit adok az ajkaira:
- Aranyos vagy, hugi! – mosolygok rá – De tudod, hogy meg fogom várni, amíg rám mászol!
Elneveti magát:
- Igen, tudom! De azért hadd próbálgassam a varázsomat rajtad! – aztán sarkon fordul, szexisen megriszálja valószerűtlenül tökéletes popsiját, és gyorsan eltűnik a fürdőben – Megvársz? Öt perc alatt kész leszek, és veled tartok! Utána meg elvihetsz suliba!
 
                                                         *                 *                *
 
Lassan gurulok az iskola elé. A diákok már szállingóznak befelé, néhányan érdeklődve megnéznek maguknak, nem tudni, hogy öreg, 1975-ös Cadillac Eldorado-m kelti fel az érdeklődésüket, vagy szerény személyem? Néhányan hallomásból ismerhetnek, hisz’ az Angyal Öklei nem egy ismeretlen, kis banda, ráadásul nem ez az első alkalom, hogy látnak, itt a sulinál.
Finoman megállok a bejárat előtt, de a motort nem állítom le. Szeretem ennek a hatalmas, öreg V8-asnak a bugyborékoló morgását. Pár hónappal ezelőtt, a tizenhatodik születésnapomra leptek meg ezzel a verdával a fiúk. Egy autókereskedő-bontóból fújták meg nekem, aztán szépen kipofozták. Nem tökéletes, nem olyan, mintha új lenne, de azért eléggé jól néz ki. Persze, a több, mint 50 éves, 400 lóerős, 8,2 literes motor 25 litert is megeszik, ha tojást teszek is a gázpedál alá, de a 40 liter meg sem kottyan neki városban, egy dinamikus vezetési stílussal. Nem nagyon érdekel, eddig mindig sikerült összelopni annyi benzint, amennyi csak kellett. A srácok eléggé körültekintők voltak, még jogsit is hamisíttattak nekem, úgyhogy egészen jól állok, ha megállítanak a zsaruk: egy rutinellenőrzésen az összes papírom átmegy.
Cat-tel együtt kiszállok, a motor továbbra is jár. Így, hogy jól látható vagyok, még inkább vonzom a tekinteteket, cafatokra szaggatott – egyébként pedánsan tiszta – szűk farmeromban, szegecses-láncos övvel, fekete, testemre simuló trikómban, és fekete, vékony bőrdzsekimben, aminek hátát teljesen kitölti a banda hímzett, veretes logója. Szinte mindenkinek nyilvánvaló, hogy bandatag vagyok, és valószínűleg nem is a legutolsó a sorban.
Amikor kiszáll, kicsit elfintorodok, ahogy végig nézek rajta:
- Hát, akármit is mondasz, kicsit talán meredek ez a cucc így, melltartó nélkül! Meg fognak baszni a fiúk, és nem leszek ott, hogy megvédjelek!
- Ááá! – legyint fellengzősen – Rám sem mernek nézni! Tudják, hogy bandavezér a pasim, és halottak, ha csak gyanúba keverednek!!!
Cat mindig is kihívóan, sőt, inkább kurvásan öltözködött. Azt valahogy nem tudta levetkőzni, vagy talán nem is akarja, hisz’ végre úgy szexiskedhet, hogy nem kell attól tartania, halomra kefélik a pasik, akarata ellenére! Most fizeti vissza a férfinemnek azt, amit kapott tőlük – pontosabban a Kampóktól – majd négy éven keresztül.
Mai szettje akár még akár ártatlannak is tűnhetne, ha nem egy tűsarkú, fekete muskétás csizmát vett volna fel hozzá, a sortja nem lenne ennyire rövid, és ha a fehér top alá vett volna melltartót. De így a vékony textil egyáltalán nem rejti hibátlan cicijének gömbölyűségét, nem beszélve hetykén álló mellbimbóiról, amelyek szinte átszúrják azt!
- Azért légy résen! – felelem neki – Nem minden fiú olyan balfasz, mint én, hogy nem dug meg egy ilyen dögös lányt, mint te, amikor csak alkalma van rá!
- Jól van, majd vigyázok – forgatja a szemeit, aztán hozzáteszi – Ma ne gyere értem, elmegyek a csajokkal, lógunk kicsit!
- Pénz van nálad? – kérdezek vissza.
- Hát… – kotor bele a táskájába – Talán van egy húszasom, valahol…
Előhúzok egy pár bankót a zsebemből, úgy emlékszem, van nálam majd kétszáz sucre.
- Ne viccelj, azzal nem mész sokra! – nyújtom át neki – Tedd el, tudj venni magadnak valamit, mert a húszasod épp elég egy kólára, meg egy sütire, aztán jöhetsz is haza!
- Mondtam már, hogy imádlak?! – nevet rám, miközben elveszi a pénzt, és egy ártatlan csókot ad az ajkaimra. Icipicit le kell hajolnia, mert a 20 centis platform tűsarkúban vagy 7-8 centivel magasabb, mint én!
- Na, menj, te… – ölelem meg, nem fejezve be a mondatot.
- Ribanc?! – teszi meg helyettem nevetve.
- Csak jó értelemben! – mosolygok vissza, ő pedig megfordul, és szexin ringó csípővel bevonul a suliba. Sortja nem takarja popsijának alsó ívét, a fiúk nyálcsorgatva bámulják, szinte felfalják a testét a tekintetükkel.
- Szerencsétlenek… – morgom magam elé, megsajnálva őket.
 
 
                                                         *                 *                *
 
Csendesen telik a napom.
A délelőttünk arra megy rá, hogy a tegnap esti nagy fogáson túladjunk. Valami hülye, nem elég, hogy kijött a Dzsungel-be – ez Arica, San Escobar fővárosa peremvidékének a köznapi neve – az alig egy éves, 2026-os BMW 540i-jével, de ráadásul még testőr sem volt vele!!! Hát, persze, hogy megszereztük a gépet! A használtautó piacon, legális értékesítés során olyan 250 ezer sucre lehet az ára ennek a kocsinak, persze, lopottan, a fekete piacon ennek töredékét kaptuk érte. De, nekünk oltári nagy pénz az a 45 ezer, amit végül sikerült kialkudnunk az orgazdánál – általában jó árat tudunk kicsikarni, mert nem vagyunk ismeretlen csapat, még ha kölyök banda is! Egy átlag kocsiért – 10-20 éves amerikai modellekért – 2-3 ezret szoktunk kapni, az európaiakért egy 500-assal, esetleg egy ezressel többet. Ritkán sikerül elemelnünk ilyen kurrens járgányt, egyszer sikerült meglovasítanunk egy kétéves 500-as Mercit, na, az nagy kasza volt!!! Három hónapig ettük az árát harmincan, és nem spóroltunk! Ez a 45 ezer is elég lesz vagy két hónapra!
Persze vannak még más cuccok is, amiket el kell adnunk, a tegnapi napunk nagyon termékeny volt. A BMW mellett sikerült kirámolnunk egy műszakiáru raktárt, csupa meleg cuccal! Spéci biztonságtechnikai rendszerek, kamerák, meg 17”-es HP ZBook G4-es laptopok – a boltban 8.400 sucre az ára egy ilyennek! A 8 db laptop-ért kaptunk 4.500-at, meg egy másik 10.000-et a többi motyóért. Nagyot szakítottunk!!!
Épp a délutáni csendespihenőnket töltjük – rohadt meleg tud lenni újabban! Emlékszem rá, hogy amikor Arica-ba kerültem, nyolc éve, még alig volt 30 fok meleg a legmelegebb februári napokon, igaz, 15-nél soha nem volt hidegebb augusztusban sem. Ma meg már 35 fokot mérünk, és a legutóbbi augusztusban volt olyan, hogy 10 fok alá ment a hőmérséklet! Lehet valami ebben a tetves felmelegedésben?
- Angel!!! Angel!!! – rohan be üvöltve Kis Tigris – Gyere! Oltári gebasz van!!!
- Ne üvöltözz már, felvered a többieket! – rivallok rá.
- Már mindenki ébren van! – lihegi – Itt van egy fószer, egy sötétkék Jaguar-ral, és veled akar beszélni!
- Hajtsátok el a halál faszára, nincs ma fogadóóra! – felelem flegmán.
- De nála van Cat karkötője!!! – böki ki végre a lényeget.
- A faszom!!! – rivallok rá – Miért nem ezzel kezdted?!?!
- Mert folyton leoltottál!!! – kiabál vissza. Kis Tigrist nem annyira könnyű bedarálni.
Repülőrajttal katapultálok, a kissrácnak igencsak szednie kell a lábát, hogy nem maradjon le végleg. Az udvaron csatlakoznak hozzám a többiek, majdhogynem az egész csapattal kivonulunk. Kevés dologgal lehet engem kihozni a sodromból, Cat az egyik. Pusztán a nézésemmel ölök meg mindenkit, aki hozzá mer érni a lányhoz!!!
A kapu előtt valóban egy kb. 8-9 éves Jaguar áll.
- Itt vagyok!!! – kiáltok oda neki – Engem akart nem?! Szálljon ki abból a kibaszott kocsiból és lökje ki mi a faszt akar!!!
A filkó lassan kinyitja a kocsiajtót, olyan lassan, mintha csak szándékosan külön idegelni akarna vele! Főleg, azzal a mindent tudó, én-vagyok-a-világ-ura mosollyal a pofáján! Hogy fogom élvezni, amikor legyalulom a pofájáról azt a bosszantó vigyort!!!
Amikor kiszáll, és felegyenesedik, már nem vagyok annyira biztos benne, hogy olyan könnyen legyalulnám róla! Kibaszott magas!!! Én 185 centi vagyok, de ez a fószer talán egy fejjel is magasabb nálam!!! Tuti, hogy több, mint két méter!!! Ráadásul – bár öltöny van rajta, így fogalmam sincs róla, hogy mennyi az izom – nem is kicsi darab, úgy saccolom, lehet vagy 125-130 kiló. De kurvakibaszottnagy amigo vagy te, baszkikám!!!
- Te vagy Angel? – kérdezi.
Nem, baszd meg, Szent Johanna vagyok, buzikám!!! – kapok tőle agyfaszt.
- Mi a francot vigyorog? – bököm oda neki – Én vagyok… problémája van vele? Adja vissza Cat-et, beszélhetünk anélkül is, hogy bárkinek baja esne!
Meg sem próbálom leplezni, hogy végtelenül pipa vagyok rá, érezze csak a törődést!!!
- Vonakodom elhinni a szavaid, mivel úgy nézel, mint aki mindjárt kiherél, pedig a kishölgynek semmi baja. A kocsiban pihenget és a legjobb emberem óvja értékes életét.
Ez. Bazmeg. Gúnyolódik!!! – fut át a fejemen a hitetlenkedő gondolat – Szét fogom tépni azt a fenemód jóképű, hülye fejedet!!!
- Mit akar?... – sziszegem neki, és a vérnyomásom valószínűleg világrekord.
- Először is hadd mutatkozzam be, hisz az illem megkívánja. Engem Joshiv Calderón-nak hívnak. Most pedig fölvázolnám a helyzetet – magyarázza fellengzősen – Ez a terület, amin állunk az én tulajdonom, sőt nagyjából 20 négyzetkilométeres körzetben minden...
Mi a faszt hadovál ez itt össze?!?! Ez be van szívva!!!
- Teljesen hivatalosan, lepecsételt iratokkal stb... – folytatja – Természetesen nem hiszem, hogy ezek túlságosan érdekesek lennének számotokra, hisz már évek óta itt hédereltek és akkor idejön ez az öltönyös fazon és azt mondja adjuk át az otthonunkat?
Ez tuti túltolta a kokaint!!! – pislogok rá hitetlenkedve – Még szép, hogy nem megyünk sehová!!!
- Bizonyára viszket a tenyeretek és szívesen küldenétek a halál redves faszára, ha a kislány nem élvezné vendégszeretetemet – fejezi be a monológot.
Na?! És akkor most?! Tényleg azt hitted, buzikám, hogy szépen összecsomizzuk a betyárbucit, aztán tiplizünk?!?!
- Azért rabolta el Cat-et, hogy átadjuk ? Azért ez kissé meredek gondolat. Honnan a búsból hiszi, hogy megtesszük?! – morranok fel.
- Nem... Azért van nálam a lány, hogy mi most tudjunk beszélgetni. Nem célom, hogy megöljelek titeket. Persze ez egy egyszerű megoldás lenne – felelem higgadtan és magabiztosan.
Hát, kisbarátom, te tuti nem tudod, melyik rendezvényen vagy!!! – pillogok rá értetlenül, és hangot is adok kételkedésemnek:
- Ketten szeretnék ezt kivitelezni?
Meg csóválja a fejét, int egy lazát, mi meg skarlátot kapunk.
Bazmeg! Bazmeg!! Bazmeg!!! – döbbenek meg, és egy kis félsz is kezd belém marni – Mi a faszom ez?! Kik ezek?!
- Igen jól sejtitek... ezek fegyverek és pillanatok alatt vérfürdővé változtatom ezt a helyet a megadott jelre – magyarázza, nyugodtan.
Egyelőre fogalmam sincs, hogy mire véljem az egészet, vagy, hogy mennyire vegyem komolyan. Mivel ne tudom, hogy mennyire pszichopata a faszi, egyelőre muszáj vagyok komolyan venni, nem kockáztathatom, hogy halomra löveti a srácokat!
- Ne bántsa őket... – próbálok időt nyerni, bár, ha diliflepnis, akkor ez vajh mi kevéssé hatja meg – a legtöbben alig múltak el 10 évesek.
- Igen tudom. Ezért is hoztam nektek pár akciós csomagot, hogy legyen lehetőségetek válogatni – magyaráz kedélyesen, én meg, a legszívesebben két kézzel másznék bele az arcába – Az egyes számút már ismeritek. A gyors és igen véres halált. Szerintem ez a legkevésbé tetszetős megoldás. Az embereim utálnálak tömegsírt ásni... A kettes csomag, hogy szépen feladjátok a helyet és eltakarodtok. Többé a környéken sem akarom látni, egyikőtöket sem. Viszont pontosan tudom, hogy a legtöbbötöknek nincs hová menni. A harmadik már egy igen érdekes extra csomag. Ebből kikerülhettek akár győztesen is. Mi ketten lerendezzük ahogy a bandáknál szokás. Kiállsz ellenem egy ökölharcra és ha nyersz megtarthatjátok a kócerájt és én eltakarodok örökre. Plusz, megtoldom 5 millió dollárral, ami bőven rátok férne egy normális életszínvonalhoz.
Eltart egy darabig, mire felfogom, hogy mit mondott.
Öt millió dollár! Az… – számolok gyorsan fejben – Az… Több, mint huszonötmillió sucre!!!
Döbbenten állok az eredménnyel a fejemben. 25 millió sucre!!! Az irgalmatlanul sok pénz! Egy kétszobás lakás ára kétszázötvenezer alatt van! Mindannyian vehetnénk magunknak lakást, és még maradna is pénz, amiből élhetnénk!!!
Nagyon csábító ajánlat. Nagyon.
- Csönd! – emelem fel a kezem, elcsitítva a zsivajt – Ebben valami nagyon nem stimmel… Mi van, ha veszítünk?
- Na igen… – dörzsöli meg a homlokát – Akkor jöjjön a fekete leves. A nyereség nagy, egy győzelem esetén, így a veszteség sem lehet kicsi. Ha veszítesz te az enyém vagy… mindenestől – magyarázza vigyorogva.
Hogyhogy a tiéd vagyok?! Hogy lehetnék bárkinek is a tulajdona?!?! – értetlenkedek, de mégis, valahol mélyen, legbelül, nagyon is tudom, hogy mire gondol.
- A csapat többi tagja szintén hozzám fog tartozni és nekem fog dolgozni – folytatja – Kapnak egy új otthont. Fedelet a fejük fölé, ételt az asztalukra és mindent, amit egy ilyen korú gyerek igényel. Ha veszítesz te leszel az egyetlen igazi vesztes, mert veled terveim vannak. Te mellém kerülsz és én fogok rendelkezni az életeddel.
A rohadt buzi anyádat!!! – gondolom sarokba szorítva – Nagyon jól kitaláltad, gennyzsák! Nem nagyon van választási lehetőségem, csak ez utóbbit választhatom, és te ezt pontosan tudod, mocsadék!
És pontosan tudom, hogy mi történik velem, ha veszítek. A rabszolgája leszek. Azt tesz velem, amit csak akar! Akár… akár még le is kell szopnom!
Erre a gondolatra majdnem kidobom a taccsot, úgyhogy gyorsan el is hessentem, egy okkal több, hogy ne veszítsek!
Nem bírja ki, hogy ne ugasson bele:
- Ne agyald túl kölyök... Akár győzhetsz is. Úgy hallottam jól csapatod, és az alkatodból ítélve, nyilván így is van.
- Azt mondja, csak én veszíthetek a többiek védve vannak, ha belemegyek a párharcba? – pillantok a többiekre. Látom a szemükben a reménykedést, a vágyakozást. Bazmeg, Calderón!!!
- Pontosan… Gyorsan leesett a tantusz…
- Nem tudom miért jó ez magának – nézek rá eltökélten. A szart is kiverem belőled, buzikám!!! – Talán mert egy eszelős, vagy teljesen biztos a saját győzelmében, de még sosem futamodtam meg a kihívás elől és nem is most fogok!
A vigyora belém fagyasztja a szart.
Ó, bazmeg!!! Ez elmeroggyant!!! Tuti, hogy valamilyen pata!!!
- Akkor kölyök ne is húzzuk tovább az időt – veszi le zakóját, és bedobja a kocsiba. Alóla hónaljtokban pisztoly kerül napvilágra, amit szintén lecsatol, és az is a kocsiban landol – Tetszik a hozzáállásod, hát győzzön a jobbik!
Arra mérget vehetsz, buzikám!!! – spannolom magam – A szart is keverem belőled, faszfej!!!
Akkor akadok meg csak az önbuzdításban, amikor az ing is lekerül róla.
Az eddig is világos volt, hogy nem pici a bácsi, de ami a szemem elé tárul, az azért durva! A saccolásommal valószínűleg nem lőttem mellé, 125-130 kg lehet, a baj csak az, hogy ez szín tiszta izom!!! De olyannyira szín tiszta izom, hogy tényleg nem nagyon van a testén más, mint az izmai, meg a papírvékony bőre! Valamit konyítok a testépítéshez, hisz’ magam is űzöm – még ha az én, 8% körüli testzsír melletti hajszál híján 80 kg-om nem is feltétlenül ezt sugallja – így meg bírom saccolni a testzsírját, ami a 7% alatti tartományban van, talán közelebb a 6%-hoz! Egy ilyen testtel, mint az övé Mr. Olympia-t lehetett nyerni a 80-as években!!!
El kell ismerjem, durván jól néz ki a pali!!!
- Maga tényleg eszelős! – jegyzem meg, mert egy ilyen testet felépíteni csak megszállottak képesek!
Megmozgatjuk a tagjainkat, közben persze, le sem vesszük egymásról a szemünket. Megpróbáljuk felmérni egymást, ki, milyen ellenfél lehet? Talán ellenfélnek tekint. Jobban örülnék, ha alábecsülne, mert akkor nagyobb esélyem van nyerni.
A terep sajnos nem nekem kedvez. Én zsúfolt környezetben vagyok nagyon jó, kihasználom a terep-, és használati tárgyak adta lehetőségeket, ugrálok rajtuk, vagy hozzávágok az ellenfélhez. mint Jackie Chan a filmjeiben!
Itt viszont semmi sincs, tök sík terep, betonplacc.
- Kész vagy? – kérdezi.
Csak biccentek, és támadóba állok. Az én küzdő stílusom nem egy tiszta harcművészeti stílus. Brock tanít verekedni, aki egy ketrecharcos, így az én stílusom az övén alapszik: különböző harcművészeti stílusok, úgy, mint a kung-fu különböző irányzatai, a teak-won-do elemei, és a különböző karate stílusok, valamint a boksz és a birkózás elegye. Én több lábtechnikát használok – hosszúak és erősek a lábaim – olyan 60%-nyit, míg ő jóval több kéztechnikát – nagyon masszív felsőtest – olyan 70%-nyit, így azt sem lehet mondani, hogy azonos módon harcolnánk.
Támadásba lendülök.
A pasas nem nagyon feszül bele, hogy hárítson, vagy kitérjen, úgyhogy hamar le is osztok neki egy tisztességeset. Mivel ilyen bazi nagy pali, így pontosan tudom, hogy az első ütés mindent eldönt, ezért mindent beleteszek. Egy ilyen tiszta, és ekkora ütéssel eddig mindenkit padlóra küldtem.
De nem ezt a Joshiv Calderón-t! Felreped a szája, és lép kettőt hátra, de nem nagyon hatotta meg egy kisebb ló rúgásával felérő ütésem!
Egy villanás alatt érzékelem, hogy baj van, ezért folytatom a támadást, villámgyors mozdulatokkal, mert tudom, hogy nincs második esélyem!
Megdöbbentő módon a pasas hárítja az ütéseimet és rúgásaimat!
Tagjaim villámgyorsan mozognak, a pasas meg kimondottan lomhának tűnik, mégis mindig pont ott van a karja, vagy a lábszára, ahol lennie kell, hogy hárítson, vagy egyszerűen már a pali nincs ott, ahová ütöttem, vagy rúgtam. Azért egy-egy ütésem, rúgásom így is eléri, de alig veszi fel!
Bajban vagyok!
Ezt épp abban a pillanatban ismerem fel, amikor egy rúgásomat úgy hárítja, hogy elkapja a lábamat, és mire elrugaszkodok, hogy a másikkal lerúgjam azt a hülye fejét a nyakáról, kapok egy olyan gyomrost, hogy az ökle szerintem a gerincemben áll meg, majd gyors ütemben a másik öklével is kapok egy horgot, vesetájékra.
Mindezek ellenére képes vagyok talpra érkezni, és hatra tántorodok, részben időnyerés céljából. A hányinger kerülget, iszonyúan fáj az egész derekam a két ütéstől, időt kell nyerjek, hogy összeszedjem magam.
De nem kapok, mert állcsúcson kap, valószínűleg az öklével. Összecsuklok, mint egy colostok.
A számban vér gyülemlik fel, azt a földre köpöm. Oldalra hengeredek, és megtámaszkodok a karjaimon, próbálok feltápászkodni. Csak az a baj, hogy fogalmam sincs, miért kell feltápászkodnom, csak azt tudom, hogy fel kell állnom! Ja, ki kell ütnöm ezt a szarzsákot! – jut eszembe végül, de csak nagyon nehezen ködösen. Szürkés ködben van minden, azt hiszem, hogy az ájulás határán vagyok.
- Maradj lent... – hallom, de nem tudom, hogy ki mondja, és miért?
- Nem tehetem... – nyögöm az ismeretlennek, és minden erőmet összeszedve elkezdek talpra kecmeregni.
Végül már nem kell bajlódnom vele, mert minden elsötétül…
 
 
                                                         *                 *                *
 
Amikor magamhoz térek, egy nem túl tágas, sötét helyen találom magam.
A mozgásból hamar rájövök, hogy valószínűleg a Jagsi csomagtartójában vagyok. Elámulok rajta, hogy a britek még arra is figyeltek, hogy a csomagtartó is ennyire hangszigetelt legyen, alig szűrődik be valami a motor-, és gördülési zajból.
Nem sokat utazunk így, valószínűleg az út nagyobbik részében voltam eszméletlen. A kocsi egyszer csak megáll. Nem történik semmi, és nem nagyon tudok kivenni semmit a külvilágban történtekből. Azt érzékelem, hogy beszélgetnek, de nem értem, hogy mit, mígnem aztán közelebb érkeznek a hangok a csomagtartóhoz, és azt már értem, ha nagyon figyelek.
- … Segíthetek uram? – kérdezi valaki.
- Igen… – felismerem Calderón hangját – Van egy értékes csomag a kocsiban. Szedjétek ki, de csak óvatosan eléggé harapós!
Arra ciánt vehettek, nagy adagokban, pöcsfejek!!! – helyeselek magamban.
Felkészülök rá, hogy az első, adandó alkalommal súlyos meglepetésben részeltessem azt a szerencsés balféket, amelyik megkapja a feladatot, hogy kinyissa a kocsi csomagtérfedelét!
Amint meghallom a zár kattanását, már ki is vágom a fedelet, és az első alak felé küldöm a talpamat!
Hatalmas csattanás jelzi a találatot, a pasas megemelkedik, majd egy métert repül, és nagyot nyekkenve landol. Mire leér, én is kiugrok a csomagtartóból, és a másik, döbbent filkóra rontok. Komoly testgyakorlás veszi kezdetét, főleg, mikor az első fickó, vérző szájjal, támolyogva ugyan, de visszaszáll a meccsbe.
Calderón alaposan megruházott, minden tagom fáj, de úgy döntök, inkább a halál, minthogy az ő rabszolgája legyek. Nem nagyon taktikázok, a lényeg, hogy minél hamarabb kifektessem ezt a kettőt. Mikor már látszik, hogy nem bírnak velem, akkor másik három fickó is beszáll a játékba. Szerencsére gyorsabb vagyok, mint ezek, így aztán nagyon nem tudnak megütni, én viszont annál többet leosztok nekik.
Persze, a túlerő ellen nem sok mindent tehetek, végül legyűrnek. Nem adom magam még féltérden sem, de sajnos ez már vesztett helyzet, ez már csak a végső tusa. Annyi vigaszom van, hogy mind az öt pasas eléggé szarul néz ki, alaposan meggyepáltam őket.
- Jól van elég volt! – hallom Calderón hangját, s emberei azonnal hátra lépnek tőlem.
Aha, itt vagy, te ganéj!!! – emelem rá a tekintetemet. Ha pillantással ölni lehetne, Joshiv Calderón abban a pillanatban elszublimálna, amikor ránézek.
Persze, nem felejtettem el, hogy mi történt, mielőtt kiütött volna. Pontosan tudom, hogy volt egy megállapodás – ami persze eléggé egyoldalú volt, tekintve, hogy csak látszólag volt választási lehetőségünk! – amit mindenáron be fog vasalni rajtam.
- Hol a francban vagyok, hol vannak a többiek?! – kérdezi morcosan.
Már nem olyan könnyedén pattanok talpra, mint egy órával ezelőtt. Nem ez volt az első komolyabb harcom, pontosan tudom, hogy mivel jár az ilyesmi, de ettől még nem kevésbé visel meg.
Mire talpra kecmergek, Calderón már ott áll előttem:
- Emlékszel igaz? Az enyém vagy a srácok pedig nekem fognak dolgozni, már nem a te dolgod.
- És Cat? – kérdezem, kevésbé harciasan.
- Jól van… Ha jófiú leszel később talán beszélhetsz is vele, de most vakard össze magad és gyere velem. Erőszakkal is vihetlek, de egyszerűbb lesz számodra, ha a saját lábad használod…
Az a helyzet, hogy egyelőre kénytelen vagyok belátni, hogy valószínűleg igaza van. Vagy megyek megamtól, vagy végig rugdalnak az úton.
Nem kellemes a mozgás. Még a légvétel is fáj – valószínűleg megrepedt egy-két bordám, nem ez lenne az első alkalom – nemhogy a járás, de megyek, amerre mutatja az utat. A bazi, fényűző haciendába, amilyet eddig csak tv-ben láttam.
- Miért vagyok itt? Mit akar tőlem? – kérdezem megint.
- Majd megtudod időben. Youichi? – emeli fel a hangját kissé.
- Itt vagyok... – halljuk meg a választ a nappaliból, és kisvártatva meg is jelenik a hang tulajdonosa.
Döbbenet a… nem tudom, hogy lány vagy srác? Fiú ruhában van, de , ha lány ruhát viselne, simán elmenne csajnak is!!! Zavarba ejtő ez a kettősség, főleg, mivel… tetszik nekem!!! De, szerencsére nem tudok ezen túl sokat agyalni, mert Calderón folytatja:
- You, ő itt Angel… vidd el és tedd rendbe a küllemét. Kezeld le a sérüléseit, fürdesd meg és adj rá valami normális ruhát. Ha végeztetek a szobámban leszek.
Miközben beszél, a Youichi névre hallgató egyed közel lép Calderón-hoz, és aggodalmasan végig méri:
- Ön is megsérült?
- Egy fürdő rendbe hoz, te csak tedd, amit mondtam!
Felsóhajt a szolga – egyszerűbb így aposztrofálni őt! – és visszatér hozzám.
- Gyere rendbe hozlak… – néz rám.
Értetlenül pillogok hol Calderón-ra, hol a szolgára. Értem én, hogy ő kőgazdag, és tele van ilyen szolgálókkal, de nekem erre nincs szükségem, tök egyedül, elengedett kézzel megfürdök, megtörölközök, mint a nagyfiúk!!!
- Rendbe tudom tenni magam – hozom a tudtukra.
- Azt mondtam, You tesz rendbe! – dörren a főganéj hangja – Alaposan, kívül-belül tiszta legyen!
Na, ezt nem is értem!!!
- Mi az, hogy belül??? – rökönyödök meg.
- Azt teszed, amit ő mond és ha megmered ütni vagy bármivel kárt teszel benne, eltöröm a kezed! – jelenti ki Calderón nemes egyszerűséggel – A kívül-belül elég egyértelmű, de ha felakarsz készülni rá, akkor egy fertőtlenítős beöntést jelent!! Nem akarok galandférgeket vagy egyéb, más kórokozót a házamban! – magyarázza, meglehetősen mogorván, majd még hozzáteszi – Csinálhatom én is, de abban nem lesz köszönet…
Ezzel sarkon fordul, és elviharzik.
- Gyere, menjünk! – fogja meg a kezem a You becenévre hallgató egyed.
Úgy rántom ki a kezéből az enyémet, mintha megégette volna!
- Tudok menni, magamtól is – magyarázom neki, kicsit megenyhülve, mikor döbbent arckifejezéssel bámul rám. Rájövök, hogy kicsit talán tuskó voltam vele.
- OK, akkor kövess – vonja meg a vállát végül.
Szép nagy villa, olyan fényűzően berendezve, amilyet tényleg csak a tv-ben láttam eddig, meg a neten. Jó volt ábrándozni róla, hogy egyszer egy hasonlóban fogok lakni, most csak azért nem vagyok annyira feldobódva a lehetőségtől, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez nem lesz annyira kellemes nekem, bármeddig is tartson.
Amikor belépünk a lakosztályba, elakad a szavam. Olyan luxus vesz körbe, amit eddig legfeljebb csak elképzelni tudtam. Csak bámulok, és értetlenkedek, hogy mit is keresek én itt? A fürdőszoba sem különb, egyszerűen gyönyörű. A színek, a formák, a márvány, és a különleges csempe együttese, a megvilágítás, mind olyan ízlésről és gazdagságról tanúskodik, amit egy átlag halandó nemigen láthat soha, nem is beszélve olyan utolsó utcagyerekekről, mint amilyen én is vagyok.
- És még nem is láttad Joshiv-sama fürdőszobáját – jegyzi meg You, nem kerüli el a figyelmét, hogy tátva maradt a szám – Vetkőzz!
- Mi van?! – nézek rá megrökönyödve – Tűnés kifelé!!! Csak nem gondolod, hogy előtted levetkőzök!
- Mit szégyenlősködsz?! – kerekednek el a szemei – Amit eddig láttam belőled, nincs rá semmi okod, ráadásul hamarosan ennél sokkal különb dolgokat fogsz művelni, minthogy egy másik fiú jelenlétében meztelenkedsz!!!
Aha, szóval fiú! – gondolom meglepetten! Olyan gyönyörű az arca! Hatalmas, ártatlan, melegbarna szemek, apró, fitos orr, duzzadt, csókolni való ajkak, fenekéig érő, szénfekete haj! Csodaszép lány lenne, szerintem bármelyik srác azonnal beleszeretne! Csak akkor jönne a meglepetés, amikor benyúlna a nadrágjába!
Aztán szöget üt a fejembe, amit mond!
- Mire gondolsz!? – kérdezek vissza, összeszűkülő szemekkel. Az a baj, hogy valahol mélyen szerintem pontosan tudom, hogy mire gondol, csak nem akarom elhinni.
- Nem vagy te hülye, pontosan tudod, hogy miért vagy itt! – vonja meg a vállát – Vetkőzz! Ne nehezítsd meg ezt nekem, kérlek! Tedd, amit mondok, ne kelljen behívnom pár őrt!
Egy pillanatig elgondolkodok azon, amit mondott. Na, jó, nincs abban semmi, ha megfürdök, még ha nézőközönség is van hozzá! – gondolom, mert tényleg nem akarnék túl sok bajt okozni ennek a srácnak, hisz’ nem ő az én ellenségem.
Levetkőzök, You közben vizet enged a kádba. Amikor visszafordul, és megpillant, megdermed, majd elismerően, nagyon alaposan végignéz. Elvörösödök, kezemmel eltakarom a férfiasságom.
- Hiába, Joshiv-samanak mindig is volt ízlése! – füttyent elismerően – Ne takargasd magad! Neked mindig meztelenül kellene lenned, csak egy vékony réteg olajat szabadna viselned a testeden!
- Itt mindenki perverz?! – morgom, leginkább csak magamnak, de úgy tűnik, elég éles a hallása.
- Nem, nem vagyok perverz, csak tetszel nekem, és én biztos nem adnék rád ruhát! – vonja meg a vállát – Lépj be a kádba, megmoslak!
- Nyolc éves korom óta élek az utcán, valószínűleg meg tudok fürdeni magam is!!! – felelem, és beülök a kádba.
- Na, épp emiatt kételkedem benne, hogy meg tudsz fürdeni egyedül is! – válaszol magabiztosan – Maradj nyugton, megmoslak!
- Figyelj, You! – fújok nagyot – Ne akarj összeveszni velem! Bízd rám, OK?!
- Szó sincs róla! – ellenkezik nagyon határozottan – Megmoslak, mert alaposan meg kell fürdened! Nyolc év mocskát kell lecsutakolnom rólad!
- Hej!!! – vágok vissza – Minden nap fürödtem, kisapám!!! Nem vagyok egy szutykos utcakölyök!!!
- De az vagy! – állapítja meg – Na, jó, szutykos az nem vagy… De ettől még alaposan meg kell mosdassalak!
- Hozzám ne érj! – figyelmeztetem.
Feleslegesen.
Fejébe vette, hogy megfürdet. Hát, szép baleset volt. Addig még nem is volt nagy baj, amíg csak a publikus részeimet mosdatta. Mondjuk, azt sem szívesen hagytam, de végül aztán közös erővel tényleg nagyon alaposan megmosakodtam.
A gond akkor kezdődött, amikor a farkam környékén kezdett matatni.
Na, az már nem annyira tetszett, és ezt semmi áron sem akartam hagyni neki, úgyhogy komoly birkózás lett a dologból, ami aztán folytatódott, amikor a fenekemet próbálta megmosni, jó alaposan, főleg a segg lyukam környékét.
Mire a végére értünk, és feladta a küzdelmet, csurom víz volt szerencsétlen srác.
- Akkor most belül is alaposan kitisztítunk – jelenti ki mogorván.
Eszembe jut, mit mondott Calderón.
- Kizárt! – jelentem ki nagyon határozottan – Felejtsd el, hogy feldugsz egy csövet a seggembe, és tele nyomsz vízzel!!!
- Ez nem egyszerű víz, ez direkt erre a célra, orvosilag fejlesztett folyadék! – magyarázza, hite szerinte meggyőzően, de én hajthatatlan vagyok.
- Figyelj, You! – mondom neki nagyon komolyan, mélyen a szemébe nézve – Nem akarlak bántani! Ne kényszeríts rá, hogy megtegyem!!!
Egy pillanatig farkasszemet nézünk egymással, majd megvonja a vállát:
- OK, te tudod! De Joshiv-sama nem lesz olyan gyengéd, mint én lettem volna!
- Azt majd akkor megoldom, ne aggódj! – nyugtatom meg.
- Akkor gyere, felöltöztetlek!
Visszamegyünk a lakosztályba. Kicsit kényelmetlenül érzem magam meztelenül, de You-nak nyilvánvalóan nagyon tetszik a látvány.
- Mindjárt keresek neked valami szexi cuccot, amiben jól látszik a gyönyörű tested! – lép be a gardróbba. Pár perc matatás után előjön egy pár ruhadarabbal, és kiteríti őket a kanapéra.
- Ki van zárva, hogy ezeket felvegyem! – jelentem ki neki ellentmondást nem tűrően, ahogy egy pillantást vetek a cuccokra.
- Ne bomolj már, dögös leszel, mint még soha! – ráncolj a homlokát, szemmel láthatóan nem érti, mi a bajom.
Mutatóujjammal felemelem az alsóneműt, és mint valami különösen undorító dolgot, tartom You felé:
- Te komolyan azt hiszed, hogy ez dögös?! – kérdezem kétkedve – Röhelyes!!!
- Az egy különösen szexi darab! – magyarázza lelkesen – Nézd csak! Olyan a kialakítása, hogy megemeli, és előrefelé kiemeli a farkadat, meg a zacsidat! Mivel neked egyébként is kurva nagy van, akkora dudort fog mutatni, hogy mindenki nyálcsorgatva fog téged bámulni!!!
- Főleg, ha még felveszem hozzá ezt a nagyon tüchtig kis forrónacit! – mutatom fel az inkriminált ruhadarabot. Nagyon nem vagyok meggyőződve felőle, hogy arra vágyok, mindenki az én ágyékomat bámulja!
- Pontosan! – bólogat lelkesen – Abban olyan dög leszel, hogy… Úúúúúhhhh! Tökéletes a segged, kicsi, gömbölyű, kőkemény félgömb, és ebben olyan istentelenül izgatóan fogsz kinézni, hogy az ellen törvényt kellene hozni!!!
- Na, egy okkal több, hogy soha ne vegyem fel! Nem akarnék az elfoglalt parlamentünknek külön feladatokat adni! – jelentem ki, és ezzel lezártnak tekintem a vitát – Adj egy köntöst!
- Nem lehet, ezeket fel kell venned, Joshiv-sama kifejezett óhaja! – ingatja a fejét mély meggyőződéssel.
- Majd Joshiv-sama hozzászokik, hogy nem mindig az van, amit ő akar!
You erre ijedten tágra nyílt szemekkel körbe néz, mintha attól tartana, hogy valaki meghallja, amit beszélünk.
- Angel! – néz vissza rám korholón – Itt mindig minden úgy történik, ahogy az Joshiv-sama akarja!
- Akkor figyelj csak! – mosolyodok el – Adj egy köntöst!
You hosszan néz a szemembe, majd lemondóan felsóhajt:
- Csak aztán ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek!
- Ne félts engem, You! – mosolygok rá magabiztosan.
 
 
                                                         *                 *                *
 
You nem vezet messzire, csak a szomszédos lakosztályba. Ha lehet, ez még fényűzőbb, mint az előző, valószínűleg ez Calderón saját lakosztálya, mert eléggé otthonosan van, mindössze egy vékony, fehér, lenvászon nadrágot visel. Ismét megcsodálhatom eszméletlen izmait. El kell ismernem, hogy iszonyatosan jól néz ki a pasi! Örülnék, ha egyszer ilyen testem lehetne – ami nem valószínű, mert én az a nyúlánk, agár alkatú fajta vagyok, ha rommá gyúrom is magam! Amúgy, a kicsit baltával szabott arca is tetszik, nyersessége ellenére is baromi jóképű a pali, mindent elsöprő férfiasság sugárzik minden porcikájából. Ha nem így ismerkedtünk volna meg, valószínűleg szívesen lennék a barátja.
- Ez mi, és veled mi történt? – kérdezi, amikor meglát bennünket.
- Mintha két vad kutyát próbáltam volna összetartani, amik két irányba húznak – magyarázza You – Nem tetszett neki semmi... a fürdő! Oda ne nyúlj, mit csinálsz??? Ficánkolt, csapkodott, vagyis egyedül fürdött, a beöntést pedig nem hagyta. A ruhát sem vette föl, pedig baromi dögöset adtam neki… – morogja.
- Bántott téged? – jön a következő kérdés.
- Nem… – von vállat You, és kisétál becsukva maga mögött az ajtót.
Calderón tölt magának valami italt, a színe alapján vagy cogniac, vagy whiskey. Elég jó adagot löttyint, közelebb lehet a decihez, mint a fél decihez, és lassan le is gurítja. Tisztes távolban maradok tőle:
- Azért javítanám, mert megfürödtem. Engem nem kell fürdetni, szoktam fürdeni, a beöntésre sincs szükség, egészséges vagyok, nincsenek férgeim, vagy mik – magyarázom neki határozottan, hogy tudja, vannak kérdések, amikben nincs pardon! – Ki van csukva, hogy egy csövet dugjanak a seggembe.
Kis szünet után hozzáteszem a lényeges kérdést:
- Kibökné végre mit akar? Minek vagyok én itt?!
Nem veszítem szem elől, minden mozdulatát követem, nem akarok meglepetést. Minden idegszálammal erre a gennyzsákra fókuszálok, mert tudom, nem bízhatok meg benne, egyetlen másodpercre sem.
- Biztos sejted – somolyog a bajusza alatt – Nem vagy te olyan ostoba és naiv… – lép közelebb.
Ahogy közelít, én úgy hátrálok. Nem engedem magamhoz közel, kell, hogy időt hagyjak magamnak a reakcióra, ha esetleg valami faszságot akarna csinálni!
- Azért csak mondja el… – vágom rá.
Az a baj, hogy tényleg van tippem, de azt nem akarom elhinni! Nagyon bízom benne, hogy valami mást fog mondani, mint amire gondolok! Nem hiszem el, hogy egy ilyen FÉRFI, mint ő, hozzám hasonló kamaszfiúk testére gerjed! Még azt is jobban el tudnám fogadni, ha Cat-et pécézte volna ki magának – igaz, akkor is meg kellene, öljem, de azt legalább érteném!
- Ugye tudod, hogy egy fal, meg az ajtó van mögötted?... – kuncog.
Baszki, mint egy kamaszlány!!! – fut át az agyamon a gondolat, nem tudok sokat agyalni rajta, mert folytatja:
- Amint azt mondtam az enyém vagy, a tulajdonom, a játékszerem… – hatásszünet. A szívem a torkomban dobog. Kinemondd, kinemondd, kinemondd!!! – Meg foglak baszni, ha tetszik, ha nem. Betörlek, és olyanná formállak át, ami számomra tetszetős.
Kimondta.
A buzi, kurva anyádat fogod te megbaszni, köcsög!!! – hergelem magam, és most még az sem zavar, hogy a terminus technikus szerint az ő terveinek megfelelően a jelen felállásban én lennék a köcsög – Gyere, fartúró, gyere! Próbálj meg hozzám érni, meghalsz, buzi!!!
- Inkább meghalok – jelentem ki, csak, hogy tisztában legyen az opciókkal, majd, amikor ismét megindul felém, rárivallok – Maradjon ott!!!
Esze ágában sincs komolyan venni a felszólítást, és olyan közel jön – tekintve, hogy tényleg egy fal állja az utamat a hátam mögött – hogy nincs más választásom, mint támadni.
Iszonyú gyors tudok lenni, ő pedig kimondottan lomhán mozdul, mégis ott van a keze, ahol kell, amikor kell, és elkapja ütésre lendülő karomat, amit egy mozdulattal kifordít a hátam mögé, miközben engem megfordít a tengelyem körül. Testközelbe lép, mellkasa a hátamat érinti. Könyökkel támadok hátra, de azt a karom is elkapja, és olyan pozícióba feszíti, hogy úgy érzem, menten kiszakítja:
- Rohadj meg féreg aaa… – nyögök fel fájdalmasan.
Calderón arccal a falnak passzíroz, majd a leheletét az arcomon érzem, és érzem, hogy beleharap a fülembe! Basszus, ez tényleg buzi!!!
Hátra fejelek, de csak a levegőt találom.
- Ez az Angel küzdj csak... harcolj a végsőkig! – hallom nevetését.
Lerántja a köntöst a vállamról, majd az övet kihúzza a bújtatókból, aztán letépi rólam a köntöst teljesen, és az ágyra dob, mintha csak egy kisgyerek volnék. Pokoli erős lehet!
Nem tudok már összeszedetten gondolkodni, érzem, hogy pánikba esek. Valami olyan történik velem, amit egyáltalán nem akarok, és képtelen vagyok megakadályozni. A félelem jeges marokkal szorítja a gyomromat, és csak arra tudok gondolni, hogy minden áron meneküljek!
Rövid a dulakodás, Calderón mindkét kezemet megkötözi az övvel, esélyem sincs szabadulni.
- Mondtam, megbaszlak, ahogy azt is mondtam, ha én csinálom a beöntést, nem jársz jól – neveti – You kíméletesen csinálta volna, de én nem finomkodom. Legközelebb majd hagyod You-nak…
Minden erőfeszítésem ellenére a fürdőbe cibál. Igaz, hogy útközben le tudok osztani neki egy-két rúgást, de nem tudom jól eltalálni, meg… Egyszerűen fáradt vagyok már, órák óta harcolok! Elfogyott az erőm!
A zuhany alá rángat, és a falnak présel. Nem nagyon látom, hogy mit csinál, csak sejtem. Minden erőmmel szabadulni próbálok, de nem bírok vele, fáradt vagyok, és ráadásul sokkal erősebb is nálam!
- Mi a faszt akar csinálni? – sziszegem neki dühösen – Ezért tuti megölöm!
Hallom, hogy megindul a víz. Nem, nem igaz! Kizárt, hogy meg merje tenni!!!
- Nem hitted, hogy tényleg megteszem ugye? Pedig el hiheted, én bármire képes vagyok… – nevetgél. A következő pillanatban éles fájdalmat érzek az alfelemben, és érzem, ahogy valami belém nyomul!!!
- Dögölj meg perverz állat… Aaaah… ez fáj… szemét… – szitkozódok.
Közben érzem, ahogy kellemes melegség tölt fel, érzem, ahogy a víz áramlik belém. Ez nem fájdalmas, sőt, olyan furán kellemes érzés, fájni a segg lyukam fáj, ahogy a nem túl áramvonalas zuhanycsövet tiszta erőből belebaszta a seggembe!!!
Az sem kellemes, amikor kirántja, majdnem elharapom a nyelvem, de nem adom meg neki azt az örömet, hogy a fájdalmamat hallja!
- Ott a WC! Utána újra fürödj le, kint leszek… – kuncog vidáman, és kiballag a fürdőből.
Joshiv Calderón! Élvezd ki hátralévő életed minden pillanatát! Meg foglak ölni! Joshiv Calderón, készülj a halálra!!! – fogadkozok. Lehet, hogy napok, hetek, lehet, hogy évek kellenek hozzá, de meg fogom ölni! – Joshiv Calderón! Halott vagy!!!
Rendbe szedem magam. A seggem nagyon fáj, égető érzéssel, némi hűs víz segít rajta, de nem sokáig.
Aztán kimegyek a fürdőből. Meztelenségem már jóformán fel sem tűnik, most ez zavar a legkevésbé. Látom, ahogy Calderón szemei mohón falják a látványt, de most ezt is megpróbálom kizárni a gondolataimból.
- Ugye, nem hiszi, hogy készségesen hagyom, hogy megdugjon? – nézek rá harciasan.
- Bízom benne, hogy nem… – nevet és lerakja a poharat.
Megint felém indul, én pedig hátrálok. Felfedezek a komódon egy papírvágó kést. Húst vágni nem lehet vele, de ölni kiválóan alkalmas lesz!
- Megölöm, ha közelebb jön!!! – kapom fel a bökőt.
Mivel szemmel láthatóan esze ágában sincs meghátrálni, rátámadok.
Megint meglep vele, hogy ilyen lomha mozgással mégis elkapja a karom! Ráadásul, pontosan tisztában van a nyomás-pontokkal is, mert egy határozott, erős nyomás a csuklómon, és a kés máris a padlón koppan!
Abban a pillanatban támadok a másik kezemmel is, de azt is elkapja, és olyan erővel szorít, hogy esélyem sincs szabadulni. Könnyedén felkap – bazmeg, 80 kiló vagyok!!! – és az ágyhoz visz, ahová egyszerűen lehajít. Mielőtt fel tudnék pattanni, megfordít, és a hátamra ül. A két kezemet összeköti a hátam mögött, és máris ott vagyok, kiszolgáltatva kényére-kedvére.
Bárhogy küszködök, képtelen vagyok ledobni magamról őt! Legalább 120 kiló, inkább több, reménytelen vállalkozás, legalábbis nekem. Érzem, ahogy a keze a farkamra siklik, a következő pillanatban pedig ismét benyomul valami a fenekembe! Ez most nem annyira tompa, éles, mint a zuhanycső volt, valamivel áramvonalasabb, kevésbé fáj, de így sem egy leányálom! Önkéntelenül is felkiáltok, sokkal inkább a megaláztatástól, mint a fájdalomtól és megpróbálom levetni magamról, persze, sikertelenül.
- Ficánkolj csak… még jobban begerjesztesz… – kuncogja.
Kihúzza a – feltételezhetően valamelyik – ujját a fenekemből, és valamit matat. Aztán valami forró, jókora hengeres valamit érzek a fenékvájatomban csúszkálni. Bele sem merek gondolni, de pontosan tudom, hogy a farka az. Szinte ledermedek, mert soha nem hittem volna, hogy ez velem egyszer megtörténhet! Azt még talán el tudtam képzelni, hogy önként szexelek egy fiúval, de, hogy egy pasi egyszerűen megerőszakol, azt álmomban sem hittem volna!!!
- Neeee, ne csinálja!!! – sikoltok fel, amikor megérzek valami hűvös, sűrű folyadékot a fenekemen, aztán meg a kezét, ahogy alaposan eldolgozza a lyukam körül – Miféle beteg állat maga?! – minden erőmet összeszedem, hogy ledobjam magamról, de nem tudom, túl nehéz, túl erős!
- Ejnye… hogy beszélhetsz így a gazdáddal? Majd megtanítom, hol a helyed! – hallom morgását.
Próbáld meg, Calderón, próbáld csak meg!!! – fogadkozok – Örök életedre szerzel magadnak egy halálos ellenséget! Az fog éltetni, hogy kivájjam a szemed, és megegyem, te… szarzsák!!!
Érzem, ahogy rám hajol, majd egy forró, nedves valami vándorol a nyakamon, egészen a fülemig. Csak nem végig nyalt ez a beteg állat?!?!
- Egy jó tanács… próbálj meg lazítani… – hallom suttogását.
Baszódj meg, Joshiv Calderón!!!
Valószínűleg komoly gyakorlattal rendelkezik már ezen a téren, pontosan tudja, hogy erőszakoljon meg valakit úgy, hogy az ne nagyon tudjon védekezni ellene. Pontosan tudja, hol kell lefognia, hogyan, térdeivel hová kell támaszkodnia, hogy hozzáférjen a seggemhez, mégse tudjak tenni ellene semmit. Fájnak a karjaim, ahogy hátra csavarta-feszítette őket, a térdhajlataim, ahol a térdeivel támaszkodik, a fenekem, ahol már ügyködött egy kicsit.
Aztán érzem, ahogy megpróbál benyomulni a farkával.
Nem láttam a farkát, de kurva nagy lehet!!! A zuhanycsőhöz képest mintha egy villanypóznát akarna feltolni a seggembe, amit ráadásul fáklyaként meggyújtott előtte!!! Iszonyúan fáj, nem is bírom ki üvöltés nélkül:
- AAAHHH NEEEE!!!
- De kibaszott szűk vagy… – nyögi élvezettel, és bármennyire is küzdök, tövig tolja belém a kőkemény faszát.
Levegőt is alig bírok venni, annyira fáj! Mintha szétszaggatott volna bennem mindent! Ráadásul, ahogy teljes hosszával belém nyomul, leírhatatlan feszítő érzéssel tölt ki. Az az érzésem, hogy teljesen tele vagyok, egy milliméterrel hosszabb, vagy vastagabb rúd sem férne belém! Érzem, hogy szinte a torkomig ér – ami persze, marhaság, mégis, ilyen érzés…
Már minden mindegy. Már legyőzött, megerőszakolt, bennem van. Már csak helyezkedek, hogy kevésbé fájjon a szorítása, súlya, kevésbé feszítsen a farka. Érzem, ahogy a keze megint a farkamra siklik, és elkezd izgatni. Az a döbbenet, még a saját magam számára is, hogy minden fájdalmam, és megaláztatásom ellenére is kellemesnek, izgatónak érzem, amit csinál! Baromira érthet hozzá, ha még ebben az állapotomban is képes egy halovány merevedést kicsikarni belőlem!
Nem tudom, hogy mennyi ideig dönget. Kétlem, hogy csak egy-két perc lenne, az szégyen lenne a számára, sokkal inkább egy negyedóra. Fájdalmas nyögésekkel viselem a döngölést, mígnem aztán végül elélvez.
Annyira meggyötörte az alfelem, hogy nem is érzem, ahogy belém élvez.
- Ez nem is volt rossz… – mondja elégedetten, és kihúzódik belőlem.
Mozdulni sem tudok.
Az egy dolog, hogy fizikailag is fáradt, és elgyötört vagyok. De leginkább a szégyen bénít meg, hogy mennyire megalázott, szó szerint meggyalázott. Ezt már megmásítani nem tudom.
- Belém élvezett? – kérdezem csüggedten.
- Ez a legnagyobb problémád? – válaszolja könnyedén – Mondtam, az enyém vagy, és ha az élvezetemben akarlak fürdetni, hát azt teszem.
Azt teszed – gondolom elkeseredetten – Hát, persze, hogy azt teszed… Mert megteheted! Most még megteheted… Élvezd ki, minden pillanatát, gennyzsák! Mert egyszer…
Megmásítani nem tudom, ami történt. Talán megakadályozni sem tudom, hogy újra megtörténjen. De egyszer… Egyszer fordul a kocka.
És akkor halott vagy, Joshiv Calderón!!!
- Én nem vagyok erre alkalmas – mondom neki halkan, csak hogy tudja, mire számíthat – Sosem fogom hagyni magam…
- Nem is kell – vonja meg a vállát flegmán – Felőlem játszhatjuk ezt, minden nap. Te támadsz, én lenyomlak, és rommá kefélem a segged, az ép aktuális vágyaimhoz mérten. Az a baj kölyök, hogy azt hiszed vagy valaki. Vezér voltál, de most, ebben a formában annyit sem érsz, mint egy kalap szar. Valójában sosem értél többet. Ezért, ezt az ostoba tévképzetet, amiben éltél én lerombolom. Rá fogsz jönni, hogy egy semmi vagy, és bármi, amit adok neked... lehet az egy adag sperma a seggedbe, vagy a torkodra, az még mindig több, mint ami te vagy – magyarázza miközben rendbe teszi magát – Tőlem leszel valami…
Hallom, hogy megint tölt magának egy italt. Én ennyitől teljesen fejre állnék, nem bírom a szeszt. Egyszer megittam három felest, filmszakadás volt az eredménye, úgyhogy egyáltalán nem iszok alkoholt. Persze, cinkeltek is érte a fiúk a bandában, de tudomásul vették, főleg, mivel a legtöbbjük tanúja volt az ominózus esetnek.
Az a baj, hogy ebben a pillanatban tényleg nem érzem magam többnek annál, mint amit mondott. Küzdöttem, minden erőmmel, és olyan könnyedén megerőszakolt, mintha csak egy gyenge lány lettem volna! Engem, aki 14 évesen puszta kézzel megöltem a Kampók vezérét, aki egy 20-25 éves, 100 kiló körüli, kigyúrt pasas volt, és elég hírhedten kegyetlen figura.
Nem tudom, hogy mit tehettem volna többet, vagy máshogy. Mit tehetnék ellene, hogy legközelebb ne történjen meg?!
- Menj, fürödj meg! – hallom a hangját – Aztán vacsorázunk.
Szó nélkül tápászkodok fel az ágyból, és úgy megyek át a fürdőbe, hogy rá sem nézek.
Undorító, ahogy kitakarítom magamból a gecijét. Amikor végzek vele, csak folyatom magamra a kellemes, langyos vizet. Inkább hűs, mint meleg, most erre van szükségem, hogy kitisztítsam az agyam, hogy képes legyek összeszedni darabokra hullott lelkem kis darabkáit. Még nem tudom, hogy össze tudom-e újra rakni, de mindenesetre megpróbálom. Meg kell próbálnom! Muszáj lesz! Muszáj lesz, mert ez a tetves görény ezt nem úszhatja meg szárazon! Lehet, hogy kőgazdag, milliárdos, de akkor sem tehet azt, amit csak akar!
De nem ám, kisapám! – fogadkozok magamban – Lehet, hogy most nyeregben érzed magad! Lehet, hogy még jó párszor le fogsz még gyalázni! Lehet! De soha nem adom fel! És egyszer majd hibázol! És akkor én ott leszek, és puszta kézzel kitépem a szíved, Calderón!!!
Soha ilyen megszállott módon nem csutakoltam még le magam! Már sokadjára dörgölöm végig a testem tusfürdővel, mosdószivaccsal, már fáj a bőröm, de még mindig mocskosnak érzem magam. Legszívesebben elbőgném magam szégyenemben, de ezt még itt, magányomban sem merem megtenni. Nem tudhatom, mikor nyit rám az az… még állatnak sem nevezném! Nem akarom neki megadni azt az örömöt, hogy összetörve lásson!
Nem tudom, mennyi időt töltök bent, de Calderón nem zaklat. Mondjuk, ez becsületére legyen írva.
Amikor belépek a lakosztályába, ő egy fotelben ücsörög, és a tabletjén molyol valamit. Fel sem néz, csak a kanapé felé int:
- Öltözz fel!
Amint odapillantok, egyből legalább 250-re ugrik a vérnyomásom.
- Már You-nak is megmondtam, hogy ezeket nem veszem fel! Nem vagyok én egy buzi bohóc!!!
- Bohóc tényleg nem vagy – vonja meg a vállát, halvány, gonoszkodó mosollyal az ajkain – Vedd fel! A másik lehetőség, hogy meztelenül jössz.
Egy hosszú pillanatig csak állok ott, és agyalok. Ma már nagyon sokat harcoltam, nagyon fáradt vagyok, és szégyen ide, szégyen oda, elég sokat kaptam is, minden porcikám fáj. Biztos, hogy lenyomna megint, ha harcra kerülne a sor, és tuti biztos, hogy meztelenül rángatna végig a villán. Egyelőre nem éri meg. Most nem.
A méltóságomból megmaradt, utolsó szilánkokat használva lépek a kanapéhoz, és elkezdem magamra ölteni a ruhadarabokat. Nem nézek Calderón-ra, próbálom őt teljesen kizárni a tudatomból.
Youichi-nek igaza volt az alsóval kapcsolatban. Tényleg nagyon látványos domborulatot képez, amikor megfelelően elhelyezkedem benne! Nem kicsi a farkam, nagyon nem! Nyugalomban is majdnem akkora, mint egy átlag férfié mereven, jó 14 cm hosszú, és 3 cm vastag, míg akcióra készen majdnem 21 cm hosszú, és több, mint 4,5 cm vastag. Ráadásul a heréim is elég nagyok, mint két nagy tojás. Úgyhogy, van mit tartani, és kiemelni, és ez a dolog, el kell, ismerjem, nagyon látványosan teszi is a dolgát! Olyannyira, hogy amikor a sortot felveszem, nem is annyira könnyű felhúzni a cipzárt azon a domborulaton, alig fér bele a naciba! Úgy néz ki, mintha bármelyik pillanatban széthasadhatna a cipzár!
A felső számomra értelmezhetetlen, kell hozzá pár másodperc, mire felfedezem, hogy mire gondolhatott a dizájner! Amikor felöltöm – nem egyszerű, nagyon vékony műbőr, tapad az ember bőrére – nyilvánvalóvá válik, hogy úgy akart valami felsőt alkotni, hogy közben semmit ne takarjon az ember testéből.
Egy pillantás a tükörbe, és megállapítom, hogy úgy nézek ki, mint egy rossz buzi.
- Komolyan, te erre gerjedsz?! – kérdezem Calderón-t hitetlenkedve, a tükörképem felé intve.
- Igazándiból, én arra gerjedek, amikor meztelen vagy – feleli, majd még mókol valamit a tableten, majd leteszi. Rám emeli a tekintetét, és alaposan végigmér – De nagyon dögös vagy! Hiába, You-nak van ízlése!
Az asztalról felvesz egy… nyakörvet! Ezt eddig észre sem vettem, habár ez nem is annyira meglepő.
- Gyere ide! – utasít – Kapsz egy ajándékot!
- Nem teszed rám! – jelentem ki neki határozottan.
- De igen – feleli nyugodtan – Lecseréljük azt a másikat!
Az a másik.
Sosem vettem le. Mióta az eszemet tudom, rajtam van, csak mindig egyel nagyobbra lett állítva. Meg, rendszeresen kitisztítva. De ennyi.
Egy jelkép.
A szabadságom jelképe. Nem csak azért viselem, mert valaki rám tette, hanem mert én viselni akarom, még ha már nem is kellene! Ha most ettől megválok, és engedem, hogy ez a gennyláda rám tegye a másikat, az azt jelentené, hogy feladtam a szabadságomat, amit 8 éve megszereztem magamnak!
Kizárt! Csak a holttestemen keresztül!
- Csak, ha előtte megölsz! – jelentem ki neki határozottan.
Elvigyorodik:
- Annyira tudtam, hogy ezt fogod mondani! – áll fel a fotelból – De nem foglak megölni, viszont ezt a nyakadra teszem!
- Próbáld csak meg!!! – felelem neki, és védekező állásba helyezkedek.
- Nem próbálkozok – vonja meg a vállát – Rád teszem, és kész.
Leteszi az asztalra. Mellette ott egy pár bilincs.
Aha! – ismerem fel a tervet. Szinte biztos volt benne, hogy nem fogom hagyni – Felkészültél, szarzsák! Az a nagy terv, hogy megbilincselsz, és akkor már könnyebben a nyakamra teszed a nyakörvet. Csak én is itt vagyok ám, buzikám!!!
Kivárok, míg ő támad, én nem mozdulok. Amikor közelíteni próbál, úgy mozgok, hogy ne tudjon sarokba szorítani. Hamar rájön, hogy nekem az asztalok, fotelok, kanapék, egyéb bútorok nem jelentenek akadályt, azokkal nem tud sarokba szorítani, mert úgy szökkenek fel rá, vagy át rajta, mintha ott se lenne. Csak a fal, vagy egy szekrény – amire, vagy amit nem tudok átugrani – jelent valós akadályt.
- Nagyon ügyesen mozogsz! – ismeri el – De előbb-utóbb levadászlak!
- Addig ki fog hullani a hajad! – felelem neki.
- Azt hiszed? – nevet fel, majd villámgyorsan felkap egy vázát, és hozzám vágja.
Épphogy csak el tudok hajolni előle, a vállamat így is eltalálja vele. Sajog, de nem vészes, meg nem is tudok vele foglalkozni, mert ugyanazzal a lendülettel felém vetődik.
Bár elvetődök előle, hosszú karjával mégis elér, és elkapja a lábamat. Azt, amelyikkel nem éppen a fejét rúgom lefelé a nyakáról. Borzalmasat csattan meztelen talpam az arccsontján, de nem ereszt, tart, mint egy pitbull! A padlóra zuhanunk, és dulakodni kezdünk. Sokkal hosszabbak a karjai, és erősebb is, mint én, de én meg sokkal hajlékonyabb vagyok, és ráadásul ismerek bár nagyon hatékony birkózó és judo fogást is. De még így sem kiegyenlített a küzdelem, mert erőfölénye annyival nagyobb. Így is percekbe telik neki, mire olyan fogásba tud fogni, ahonnan nincs kiút.
Majdnem tarkómig feszített, hátra csavart karjaimmal elrángat az asztalig – nem esik neki nehezére, olyan könnyen mozgatja 80 kilómat, mintha csak egy kisfiú lennék!
- Rohadj meg, Calderón!!! – sziszegem neki, de persze, hasztalan. Próbálok szabadulni, de olyan erővel fog, mint egy hidraulikus fogó!
A kezeimet keresztben, hátra bilincseli, a bokáimhoz. Próbálom megakadályozni, hogy lecsatolja a nyakörvemet, de így, megbilincselve nem sok mindent tudok tenni, ezért nem kerül neki túl nagy erőfeszítésbe, hogy lecserélje rajtam a sajátjára.
Aztán elővesz egy láncot, és a nyakörv egyik karikájába akasztja, egy kulcsos rögzítőn keresztül. A másik végén egy másik bilincs van, azt a csuklójához rögzíti. Nem szabadulhatok tőle.
- Gyere, megyünk enni! – mondja egyszerűen, és leoldja a bilincset.
Abban a pillanatban pattanok fel, de számít rá, mert kapok egy akkorát, hogy visszazuhanok a padlóra.
- Ne ugrálj, még leversz valamit! – figyelmeztet szenvtelenül – Gyere, megyünk enni! – ismétli meg.
Lassan állok fel, egyrészt, mert még zúg a fejem az előző salátától, másrészt, mert most mást gondoltam ki.
Biztos voltam benne, hogy ő indul előre. Ki más?! Ő itt az atyaúristen!!! Ahogy elindul, meglendítem a láncot, és a nyaka köré hurkolom.
Majdnem sikerül is!
Az utolsó pillanatban kerül a keze a nyaka és a lánc közé, így nem tudom jól megszorítani. Viszont, ő egy sasszéval lazít a hurkon, és a kezével kiszabadítja a nyakát belőle. Azonnal rúgok egyet, teljes erőből, és telibe is zúzom a vesetájékát, amitől megroggyan kicsit. De nem eléggé. Szabad kezével villámgyorsan rámarkol a láncra, és ránt egy akkorát rajta, hogy attól tartok, megrepedt legalább egy nyakcsigolyám! Esküszöm, hogy hallom a roppanást!
A következő pillanatban kapok egy tiszta rúgást a gyomromba, miközben az előző rántástól éppen előrefelé repülök.
- Eltörted a nyakam, faszkalap!!! – nyögöm, ahogy a földre rogyok.
Nem tudom, hogy mim fáj jobban, a nyakam, vagy a hastájék.
- Maradj lent! – utasít – Nem akarom, hogy maradandó sérülést szenvedj!
- Inkább meghalok, semhogy a rabszolgád legyek!!! – köpöm le, sikeresen, és már mozdulnék, hogy lefejelem.
A következő pillanatban elsötétül minden, ahogy egy ütést érzek a bal fülem mögött.
 
 
                                                         *                 *                *
 
Abban a lakosztályban térek magamhoz, amelyiknek fürdőszobájában You megpróbált lefürdetni.
Az ágyon fekszek, betakarva. A nyakamon érzek valamit, ami körbe fogja teljesen, de nem túl szorosan. Megpróbálom megérinteni, kitapogatni, de nem sikerül.
A csuklómon vaskos, bőr bilincs van, nehéz lánccal. Mindkettőn.
Persze, először meglepődök, hogy mi a franc van, de aztán eszembe jut, hogy hol, kinél vagyok. A láncok valamennyi mozgásteret adnak, de a két kezemet nem tudom összeérinteni magam előtt. Nyilván, hogy ne szabadíthassam ki magam.
Ahogy mocorgok, felfedezem, hogy valószínűleg a bokáimon is vannak láncok. A takarót lelököm magamról, és két dolgot konstatálok: az egyik, hogy igen, igazam volt, a bokáimon is vannak ilyen bilincsek.
A másik, hogy teljesen meztelen vagyok.
Mondjuk, ez utóbbi sem lep meg annyira, hisz’ Calderón egyértelműen kijelentette, hogy arra gerjed a leginkább, ha meztelenül lát engem. Mondjuk, legalább ízlése van a köcsögnek!!! – gondolom magamban bosszúsan.
Némi mozgással feltérképezem a helyzetet: a lábaim mozgástere eléggé szűk, épp csak annyi, hogy nem fogok elgémberedni, ha huzamosabb ideig kell ágyhoz láncolva lennem. A kezeimé valamivel több, de csak annyi, hogy ne érhessem el sem a bokáimat, sem pedig a másik kezemet, egyikkel sem.
Épp itt tartok, amikor nyílik az ajtó, és You lép be rajta. Amikor rám pillant, felderül az arca:
- Magadhoz tértél! – mosolyog – Nagyon aggódtam érted! Kicsit eldurvult a játékotok Joshiv-sama-val!
- Játék?! – kérdezek vissza megrökönyödve, kissé sértődötten – Ez nem játék, You! Az életemért harcolok!!!
- Tudom, és ne haragudj meg az előbbi szavaimért, kérlek! – süti le a szemeit bánatosan a fiú – De tudnod kell, hogy Joshiv-sama-nak mindez csak játék, szexjáték! Semmi több! Te pedig nem vagy más, csak egy játékszer. Egy különösen értékes, de mégis csak játékszer…
- Tudom!!! – rántom meg dühösen a láncaimat – De csak addig, amíg élve ki nem belezem!!!
- Már többen felsültek ezzel a próbálkozással… – jegyzi meg halkan, aztán felpillant, épp a szemeimbe – Figyelj, én kedvellek téged! Tetszik, hogy milyen erős vagy, harcias és kitartó…
- Nagyszerű, húzz sorszámot, és állj be a rajongóim közé, közvetlenül Calderón után! – vágok a szavába.
- … Én azt tanácsolom neked, fogadd el, törődj bele! – próbálja figyelmen kívül hagyni kirohanásomat, de látom rajta, hogy rosszul esett neki, hogy elbagatellizálom a „szerelmi vallomását” – Ha elfogadod a helyed, és a kedvében jársz, mesés életed lesz mellette!
- Aha, egy mesébe illő rabszolga… – morgom neki – Bár, a mesékben nincsenek szexrabszolgák!
- Van, amelyikben van, csak nem arra hegyezték ki a mesét! – vonja meg a vállát.
- De az én mesémet erre hegyezik ki!
- És? Baj az?! – kérdez vissza meglepetten – Sokan úgy élik le az életüket, hogy soha nincs részük egy jó szexben sem! A te életedben csak jó, és végtelen mennyiségű szex lehet!!!
És honnan tudod, hogy én arra vágyom?! – pillogok magam elé – Mi van, ha én szexmentes életet akarnék élni?!
Persze, ezeket a gondolatokat megtartom magamnak, csak fanyalgok:
- Hű, de jó nekem!!!
- Miért ne lenne jó?! – hallom meg azt a hangot, amit a legkevésbé sem akartam meghallani.
- Calderón! – pillantok fel rá – A fasznak kell elkúrnod a hangulatot?!?! Olyan jól elvoltunk You-val, kutyának sem hiányoztál ide!!!
- Ne hidd, hogy csak mert zúzódást szenvedtél egy nyakcsigolyádban, nem tudlak megkínozni! – mosolyodik el – Vannak ötleteim, hogyan szórakoztassalak el akkor is, ha ágynyugalomra vagy ítélve!
Az ágyhoz lép, és valamit matat a bal lábam láncánál. Egy rántással feszíti a lábamat balra, majd újra rögzíti.
- Mi az ótvaros kurva anyádat csinálsz már megint?! – rivallok rá, de nem tudom megakadályozni, hogy a jobb lábamat is kifeszítse.
- Ó, ne aggódj, nagyon jó móka lesz! – nevetgél, kissé ijesztően őrült módon.
Egy perccel később X-alakban kifeszítve fekszem az ágyon, nemigen tudok mozdulni. Nem mondom, hogy teljesen nyugodt vagyok. Fogalmam sincs róla, mit talált ki megint ez az őrül, de tartok tőle, hogy nem is nagyon akarom megtudni!
- Mivel átaludtad az éjszakát – telepszik le az egyik fotelba, kényelmesen elterpeszkedve benne – itt az ideje egy kis szórakozásnak! You! Légy szíves, borotváld meg!
- Mi van?! – döbbenek meg. Nem értem, hogy mire gondol. 16 éves vagyok, van valamennyi arcszőrzetem, de nem számottevő, nem olyan fajta vagyok. Elég hetente lesarabolnom, és szép sima az arcom pár napig megint.
- Folyton nyafogsz, meg kéreted magad, mint egy szűzkislány – magyarázza Calderón kedélyesen – Hát, akkor legyen szép sima, szőrtelen a tested, mindenhol, mint egy szűzkislányé!
Youichi közben egy hagyományos borotvakést, és borotva hab sprét vesz elő az éjjeli szekrényből.
- A segged a szép, sima, épp csak pihés, olyan szexi! Épp, ahogy szeretem! – folytatja álmodozón, majd gúnyosra vált – De elöl azt a dzsungelt letakarítjuk, mert méltatlan egy ilyen kis szűzkurvához, mint te!
Most esik le, hogy mit akarnak!
- Na, elmész te a büdös, kurva anyádba, szarzsák!!! – bődülök fel – Hozzá ne merj érni!!!
- Nem én csinálom, ne félj! – neveti el magát – You sokkal ügyesebb az ilyesmiben! Én mesterien metszem el valakinek a torkát egy ilyen pengével, bár hozzátenném, hogy kimondottan rühellem csinálni, a borotválást mindig Youichi-re hagyom!
- A rohadt, buzi anyádat, fartúró geci!!! – sziszegem, de nem folytatom. Tudom, hogy semmi értelme, mert nem tudok ellene tenni semmit. Az a fél nap, amit Calderón-nal töltöttem, arra már megtanított, hogy tartalékolnom kell az erőmet, és csak abba energiát fektetni, aminek van esélye a sikerre. Kivárni azt a pillanatot, amikor lankad a figyelme, amikor hibázik, és akkor lecsapni! Egyszer eljön ez a pillanat is!
You közben nekilát a munkának, és szakavatott mozdulatokkal megborotvál ott, lent. Nem kell hozzá tíz perc, és olyan gyönyörű, sima a bőröm a farkamon, és az ágyékomon, szinte fénylik!
- Olyan puha, bársonyos, mint a baba popsija! – mosolyog You.
- Mint egy hatéves kislány puncija! – nevet Calderón csúfondárosan – Éppúgy szoktál visítani, amikor valami nem tetszik! A hisztikorszakot általában négy-öt éves korra kinövik a gyerekek, de hatig tuti! Neked tizenhatig sem sikerült!
Nem felelek. Nem esik jól, amit mond, persze hogy nem, de pontosan tudom, hogy miért teszi. Meg akar alázni, össze akar törni. De átlátok én a szitán, nem fog az olyan könnyen menni!
- Nocsak! – húzza fel a szemöldökét, de csak az egyiket – Semmi riposzt? Semmi trágárság?! Már is feladtad volna?!
- Ne aggódj, lesz még riposzt! – felelem neki, olyan nyugodtan, amennyire csak tőlem telik – A megfelelő pillanatban! Az fájni fog!
- Remélem is! – mosolyodik el elégedetten – Én szeretem a fájdalmat! – aztán az ázsiai fiúra pillant – Gyere ide, You! Tedd ezt fel rá!
You Calderón-hoz sétál, és elveszi tőle azt a valamit, amit én csak akkor látok meg, amikor visszatér hozzám, és szétnyitja.
Nos, ez egyfajta pénisz gyűrű, valami olyasmi, amibe egyszer a neten botlottam bele. Csak éppen, ez nem szilikongumi, hanem fém, elegánsabb, filigránabb kialakítású, és finom vésetek ékesítik. Az egész eléggé prémium, vagy inkább luxus kivitelűnek tűnik.
Ami a nagy különbség, hogy mivel a szilikon hajlékony, és nyúlik, így az könnyedén levehető, feltehető. Ez fémből van, és ha egyszer az emberre rázárták, akkor attól meg nem szabadul, ha nincs meg hozzá a kulcs!!! You szakavatott mozdulatokkal csattintja rám az eszközt, ami hűvösen simul az ágyékomra, meglepően tökéletesen követi az ívét. A nyílás, amellyel körbeveszi a herezacskómat, elég szűk, de kellemesen az, a másik kettő, ami a farkam szárát a zacsi mögött és előtt veszi körbe, kicsit szellősebb. Most még!
- Elmész te a picsába, Calderón!!! – kiáltom bosszúsan – Mi a fasznak ez rám?!?!
- Nyugi – csitít You – Ez most kivételesen neked lesz jó! Nem használtál még soha farkogyűrűt?
- Nem… Nem volt rá szükségem – morgom neki, kicsit kevésbé harapósan, mert rá végül is nem haragszom, ő ugyanolyan rabszolga, mint én. Sőt, lehet, hogy eddig ő volt Calderón első számú kedvence, és én most kitúrom őt ebből a pozíciójából, mégis nagyon kedves és segítőkész velem.
- Hát, akkor ez tényleg nagy élmény lesz neked, higgy nekem! – mosolyog sejtelmesen, amivel valahogy mégsem nyugtat meg.
- Ha Calderón agyából pattant ki, akkor ne haragudj meg rám, ha mégsem hiszek neked!
- Most miért vagy ilyen undok velem, Angel? – nevet a gennyláda – Pedig most tényleg a te gyönyöröd lesz a lényeg, You mindent megfog tenni azért, hogy nagyon jól érezd magad! Igaz, Youichi?
- Igen, Joshiv-sama! – hajol meg kissé tulajdonosa felé engedelmesen a fiú.
Kezdek rosszat sejteni! Mi az, hogy You mindent meg fog tenni azért, hogy én nagyon jól érezzem magam?! – kavarognak a gondolatok a fejemben, és van egy sanda gyanúm.
- Hát akkor kezdj is hozzá! – utasítja You-t Calderón.
A srác az éjjeli szekrény fiókjából egy kis flakont varázsol elő, és színtelen, sűrű folyadékot nyom belőle a tenyerébe, és egyenletesen eloszlatja mindkét tenyerén.
Aztán kezébe veszi a farkam, és lágyan masszírozni kezdi.
- Szerintem ezt elhibáztad, Calderón! – mondom neki – Én a lányokra bukok!
- Szerintem te hibáztad el! – feleli halvány mosollyal – Te a lányokra is buksz! Egy rohadt kis kurva vagy, aki bárkivel, bármit megtesz! Megdugsz, és leszopsz, kinyalsz bárkit, megdugatod, leszopatod, kinyalatod magad bárkivel! Egy utolsó kis ribanc vagy, egy fasztarisznya baszógép, semmi más! Csak erre vagy jó!
- Nem jó taktikát választasz, ha ettől azt reméled, hogy felizgulok! – felelem neki, de nem annyira erős meggyőződéssel. You annyira ügyesen kényeztet a kezeivel!
- Téged ez izgat fel! – magyarázza nyugodtan – Ha bizonyíthatod, hogy te vagy a legnagyobb ordas kurva a világon!
Nem felelek, inkább arra figyelek, hogy ne izguljak fel nagyon.
Ami azt kell mondjam, hogy kihívás! You iszonyatosan jó ebben! Olyan érzékkel masszírozza, simogatja a farkamat, testemet, el nem hittem eddig, hogy ilyen létezik! Érzem, ahogy a vér lassan a farkamba áramlik, és nagyon lassan ugyan, de kezd merevedni.
- Mondom én! – neveti el magát Calderón – Ennyi vagy! Egy szexéhes kis hímringyó!
Elsüllyedek szégyeneben, de a testem elárul engem, és minden igyekezetem, minden sértegetés, és minden inzultus ellenére You percek alatt kőkeménnyé masszírozza a farkamat. Érzem, ahogy a fém gyűrűk egyre erőteljesebben szorítják a szárát, ahogy egyre vastagabbra duzzad. A szorítástól persze a vér nem tud szabadon kiáramolni, így egy öngerjesztő folyamat indul be, ahogy az egyre több vér egyre nagyobbra duzzasztja a farkamat, egyre intenzívebbé téve az érzést.
Szerintem nem telt el tizenöt percnél több azóta, hogy You rám tette azt a kütyüt, és a szerszámom kőkeményen mered a mennyezet felé.
- Wow! – füttyent Youichi elismerően – Ez igen! Azt hittem, hogy mivel nyugalomban olyan nagy, nem fog sokat nőni!
Hát, igen, általában nem szokott, amelyik farok ernyedten nagy, az nem sokkal szokott nagyobb lenni mereven. Azok az igazán nagy szerszámok, amelyek nyugalomban is jóval nagyobbak az átlagnál, és aztán még elég sokat nőnek is! Ha ez annak számít, akkor én szerencsés vagyok. A bandában valószínűleg az enyém volt a legnagyobb, habár sosem rendeztünk versenyt! Vagy, legalábbis, én nem tudok róla…
- Megmérhetem őt?! – kérdezi izgatottan Calderón-t.
- Ha téged ez boldoggá tesz? – vonja meg a vállát. Szemmel láthatóan nem különösebben izgatja a dolog, bár azért érdekes módon előre hajol a fotelban, és érdeklődve figyeli az eseményeket.
You egy mérőszalagot vesz elő, és nagyon gondosan végig fekteti a száron, majd oldalról benézi a méretet.
- Azta! Huszonegy és fél centi!!! – lelkendezik, majd a mérőszalagot a töve közelében körül hurkolja rajta – Itt a legvastagabb… És… kicsit több, mint tizenöt centi a kerülete! Az… majdnem öt centi vastag!!!
- Azért ez már egy tisztességes fasz, nem igaz, You?! – vigyorog Calderón – Ez már nem olyan, mint a te kis alig tizenöt centised, ugye?
- Hogy te mekkora egy büdös paraszt vagy, Calderón!!! – fakadok ki erre – Hogy lehetsz ekkora sötét bunkó?!
- Semmi baj, Angel! – mosolyog You – Teljesen igaza van! Az én férfiasságom szánalmas a tiedéhez képest! A tiéd hatalmas, és olyan kemény, amilyen az enyém sosem volt!!! Nagyon élvezni fogom a játékot vele!
Elakad a szavam. Nem hiszem el, hogy ilyen alázatossá nevelte ez a faszkalap!!! – döbbenek meg, de végül nem adok hangot ennek – Én inkább meghalok, de soha nem leszek ilyen!!!
Egyébként el kell ismernem, gyönyörű fiú! Arca nagyon lágy és szép vonású, ha olyan frizurába rendezi hosszú haját, és csajos ruhába öltözik, még lánynak is nagyon szép lenne! Valójában már korábban is meg-megnéztem egy-egy srácot, de valahogy sosem botlottam olyanba, aki úgy igazán megfogott volna. Ha You-val összefutottam volna valahol, akkor lehet, hogy már túllennék a fiúszexen is.
You hosszan legelteti a szemét a testemen mielőtt újra akcióba lendül – szemmel láthatóan nagyon tetszik neki, amit lát! – viszont ledöbbenek, amikor végül megmozdul.
Közel hajol hozzám, és szájon csókol.
Ha akarnám, sem tudnám lerúgni magamról. De a legmegdöbbentőbb a saját magam számára, hogy nem is akarom lerúgni magamról! Janice óta nem csókolóztam, senkivel. Nem tudom, hogy mi történt volna, ha valaki megpróbálja, valószínűleg legalább elhajoltam volna, vagy talán el is lököm magamtól azt, aki próbálkozott volna, de most ezt nem teszem meg – igaz, legfeljebb csak elhajolni tudnék, valamennyire.
Különös érzés. Kellemes, de egyben felkavaró is. Felkavaró, mert felidézi bennem Janice emlékét, és azt az kiszolgáltatott érzést, amit akkor éreztem. Ugyanakkor nem hozza magával azt a… viszolygást, és undort, amit akkor, hat-hét éves gyerekként éreztem, pedig az, hogy két fiú csókolózik, egy-két nappal ezelőtt még nem tűnt túl… csábító gondolatnak! Önkéntelenül engedem, hogy nyelve az ajkaim közé csusszanjon, majd tovább, és lassú táncra hívja az enyémet.
- Ennyi! – hallom meg az utált hangot – Ahogy mondtam! Csak egy tüzelő szuka vagy, egy geciputtony! Egy helyes pofi, egy szexi test, és már nem is bírsz magaddal! Ennyi vagy, egy szexéhes véglény!!!
- Ó, hogy baszódnál már meg, faszkalap! – nyögök fel bosszúsan, és azonnal kiesek a korábbi hangulatból.
You viszont szó nélkül újra „munkához” lát, és kezelésbe veszi lassan lankadó farkamat.
Bármennyire is nem akarnám igazolni Calderón vélt igazát velem kapcsolatban, a testem tényleg cserben hagy engem, és nem hazudtolja meg azt, amit mondott. Alig egy-két perc kell hozzá, hogy a szerszámom ismét kőkeményen meredjen a mennyezet felé. You értő kezei olyan gyönyört okoznak, amilyet még sosem tapasztaltam korábban – az nem ugyanaz, amikor az ember magának csinálja.
Ahogy a kéj fokozatosan erősödik bennem, Youichi egyre lágyabban kényeztet, egyre finomabb ujjmozdulatokkal ingerel. Az időérzékem kezd tompulni, és egyre inkább kezdem elveszíteni a környezetet, ahogy a gyönyör fokozódik bennem. Végül már nem tudom megállni, és egy kéjes sóhajjal adok hangot annak, mennyire élvezem, amit You csinál velem.
- Ez az! – nevet fel Calderón – Sóhajtozz, és nyögdécselj csak! Egy ilyen szexjátékszerhez, mint te, az illik a legjobban!
Nem felelek, és meglepő módon nem is érdekel, hogy mit mondott. Most már olyan erős a gyönyör bennem, hogy már csak a kielégülésre koncentrálok, ami már nincs messze! Legfeljebb egy-két perc, és elélvezek, ez biztos. You finom kezei olyan gyönyört adnak, amit még én magam sem tudok adni saját magamnak!
- Mindjárt… – lihegem önkéntelenül, ahogy érzem, hogy egyre közelebb a pont, ahonnan már nincs visszaút – Mindjárt…
Csípőmmel ösztönösen is elkezdek felfelé döfni, ahogy You keze a farkamon dolgozik, és érzem, hogy már csak pillanatok kérdése, és elélvezek!
- You! Állj! – hallom Calderón kemény parancsát, valahonnan nagyon távolról, a gyönyör ködén keresztül.
Tényleg csak egy hajszállal azelőtt, hogy elértem volna a pontot, honnan nincs visszaút, You elengedi a farkamat.
Nenene!!! – sikoltok magamban – Baszki, majdnem elmentem, erre… A faszomat már!!!
- Mi a faszom van már megint?!?! – fordítom felé a arcomat – Épp most bizonyítom be neked, hogy minden szavad igaz a kéjsóvárságommal kapcsolatban, te fasz!!!
- Ó, dehogy! Eddig, csak azt bizonyítottad, hogy nem tudsz nemet mondani egy szép srácnak! – feleli kedélyesen, majd ajkai gonosz vigyorra húzódnak – A késjóvárságodat csak ez után fogod bizonyítani!
  

Szerkesztve gab287 által @ 2018. 07. 11. 11:54:48


narcisz2018. 05. 16. 08:09:40#35500
Karakter: Joshiv Calderon
Megjegyzés: Gab287


 Már két egész hete itt rostokolok ebben a városban.

Azért jöttem ide, hogy kialakítsam az új székhelyet. Szálloda láncot plusz irodaházakat. Ez egy visszamaradott kis hely és bár az idegenforgalma elég magas, a nyomor negyedei miatt kihasználatlan. Engem persze pont ez vonzott ide. Olcsó ingatlant kerestem egész pontosan ingatlanokat kerestem egy paradicsomba illó helyen.

Csak egy gondom van.

A város ezen részét több banda uralja a helyi erők pedig tehetetlenek velük szemben. Ennek ellenére számomra nem veszett az ügy, mivel biztosítottak róla, hogy olyan eszközökkel tisztíthatom meg a helyet ahogy csak szeretném. Ilyet sem mondott még nekem senki. Úgy tűnik itt az alapvető emberi jogok a kukában kötöttek ki. Ettől persze csak még jobban tetszik a hely. Alapvetően is a vadsága miatt választottam és bár hivatalos papírjaim vannak arról, hogy azon a környéken a város egészében az enyém, meg kell küzdenem érte ezekkel a bandákkal.  Már kiküldtem az embereim felderíteni a terepet és megtudni egy két dolgot a helyi közösségekről. Annyit biztosan tudok, hogy négy banda uralja a területet, de nekem előszőr egy fiatal suhancokból álló csapatot kell kiiktatnom, ugyanis ott van a gócpont mindennek a közepe és én pont ott akarok elkezdeni munkálkodni.

Gondolataimból az ajtó kopogása zökkent ki.

-   Gyere be... – szólok ki határozott reszelős hangomon.

-   Uram... – lép be egy fiatal srác. Jóképű amolyan nők kedvence típus. A titkárom. – meghozták a kért jelentést.

-   Akkor mutasd... – nyitom fel a laptopom mire hozzám sietve egy pendrive-ot nyújt át.

Azonnal fel is töltöm az adatokat mire képek jelennek meg a banda tagjairól.

-   A banda az Angyal Öklei névre hallgat. Fiatal koruk ellenére egy igen összeszedett csapat. Nem rendelkeznek komoly tűzerővel mégis viszonylag komoly védelmük van és folyton őrködnek a bázisukon az idősebbek...

-   Ezt bemagoltad? – vágok közbe felvont szemöldökkel.

-   Nem, Uram, bár többször elolvastam a jelentést. Úgy tűnik ez a fiatal fiú a vezetőjük. Alig 16 éves... – mutat a fiúra a monitoron.

Alaposan szemügyre veszem a kölyköt. Ami először eszembe jut róla, hogy szép. Minden értelemben. A szakadt ruhája alatt egy tökéletes test villan ki a szép kék szemei meg csak úgy világítanak enyhén kreol bőrtől.

-   Miért meglepő számodra? A srácnak határozott kiállása van.

-   Ez biztos így van uram, de vannak köztük idősebbek 19 évesek is. Azt hinné az ember, hogy nem kifejezetten alkalmas a vezetésre... – magyarázza, de nem nagyon figyelek rá. A srácot és a többi képet nézegetem. Feltűnik egy lány, aki minden képen ott van ezzel a vezetővel.

-   Végül is mindent összevetve könnyen kifüstölhetők.

-   Kuss... ez ki? – vágok ismét közbe és a lányra mutatok.

-   A lány? Cat a neve és nem tudni, milyen kapcsolat van köztük, de az biztos, hogy szoros. Óvja a lányt, amitől csak lehet… – magyarázza.

-   Nahát micsoda lovag... – kuncogok kissé gonoszan. -  A kifüstölés a legvégső megoldás, ezért nem is veszem számításba amíg nem merítettem ki az összes lehetőséget. A halál túlságosan végleges, ellenben az élet tele van lehetőségekkel. Főleg mivel itt gyerekekről beszélünk. Akit csak lehet hasznosítani akarok és valószínűleg ez a törékeny pici lány fogja meghozni számomra a várt eredményt. – mélázok el egy röpke pillanatra miközben a terv kezd kirajzolódni gondolataimban.

-   Nem teljesen értem mire gondol, Uram...

-   Azt mondod a vezetőjük... hogy is hívják?

-   Angel, Uram... – vágja rá.

-   Angel vigyáz a csapatra és erre a lányra meg inkább. Szóval kell nekem ez a lány. Küld ki Daniel-t, hogy hozza ide a lányt, de egy haja szála se görbüljön! Akkor kapja el, amikor egyedül van és azonnal hozza ide. Addig szedd össze a fiúkat. Nem kellenek sokan az feltűnést keltene és amúgy sem a mészárlás a cél. 5 felfegyverzett ember bőven elég. – Sebastian hevesen bólogat. – Csak a parancsomra tüzelhetnek. A lánnyal karöltve 10 perccel előbb indulok... fontos nekik a lány, így nem fognak rám lőni, kockáztatva, hogy a hölgyemény megsérül...

-   Egyedül akar odamenni? – vág a szavamba.

Egy sokatmondó vigyorral konstatálom kérdését, amiből azonnal tudja, hogy ő is jön és valami eszelős tervel állok elő, ahol garantáltan otthagyhatjuk a fogunkat.

-   Te is jössz... nálad lesz a lány. Nekem más dolgom lesz...

-   Értem... – sóhajt.

-   Több lelkesedést... tudtuk hova jövünk, tudtuk, nem adják ingyen, de elvesszük mert kell nekünk...

-   Értem uram... intézkedem. – Mondja és távozik.

 

­­­***

 Nagyjából három óra leforgása alatt Daniel be is hozza a félig meddig még kába kislányt. A karjai közt tartja akár egy lovag miközben berongyol az irodámba.

-   Meghoztam a csomagot... még kicsit kótyagos az altatól. Hová tegyem? – kérdezi.

Daniel alapvetően egy tipikus katona küllem. Erős testfelépítésű, jó kedélyű fickó. A legtöbb dologból viccet csinál, amivel néha az agyamra megy.

-   A kanapéra... – mondom és felállva hozzájuk battyogok. A lány még félálomban is az anyukánkat szidja.

-   Tüzes kiscsaj, kénytelen voltam leszedálni. Majdnem kikaparta a szemem... – neveti mintha ez egy játék volna.

-   Még jó, hogy nem evett meg a 40 kg-ával együtt. – csóválom meg a fejem és kicsit megvizsgálom, hogy valóban nem esett-e baja.

Daniel érdeklődve, némi lezserséggel mozdulataiban figyeli mit csinálok.

-   Mi a terve vele uram? – kérdez rá mintha valamit szeretne csak meg akarja várni, hogy én találjam ki.

-   Most? Azt hittem Sebastian elmondta mi a terv... – állok fel miután teljesen meggyőződtem róla, hogy a lány jól van és még egy darabig nem fog tudni a világáról.

-   Elmondott mindent... én arra gondoltam mi lesz utána? Tetszik a kislány. Majdnem kikaparta a szemem... – neveti és közben a karmolást mutatja a képén. – Ha nincs vele terve én átvenném.

Elég komoran nézek rá mintha azt vizsgálnám komolyan beszél-e, de persze tudom, hogy a vigyor meg az idióta stílus ellenére véresen komolyan beszél.

-   A tiéd, de akkor neked kell rá vigyáznod. Te jössz velem és nem Sebastian. Úgysem fűlik hozzá a foga, hogy bemocskolja a pracliját. Ej, ha nem lennél ekkora makacs fasz... te lehetnél a titkárom. – mondom neki nemileg rosszallóan.

-   Az nem való nekem... – nevet és bólint, hogy benne van.

-   Akkor nyalábold fel Csipkerózsikát és mehetünk! – sétálok az asztalomhoz és magamhoz veszek egy pisztolyt, biztos, ami biztos alapon.

Daniel felnyalábolja a hölgyikét és elindulunk. Az emberek már felfegyverkezve várják az indulást. Sebastian-nel közlöm, hogy ő most marad. Látványosan nem bánja a dolgot és megy is a dolgára. Annak ellenére, hogy nem szeret részt venni a terepen nagy segítség és jó abban, amit csinál, ráadásul hűséges, ami csak tovább növeli értékét.

A lánnyal Daniel a hátsó ülésre ül. Kicsit megkötözi a kezét, hogy ne ficánkoljon, ha magához tér. Az embereimnek elmondom mi a dolguk, nehogy valamelyik balfasz önálló döntést hozzon és a végén tényleg ki kell nyírni az összes kölyköt. Más terveim vannak velük. Úgy tűnik ezt felfogják elég könnyedén így el is indulunk. Én vezetek és talán kissé túlöltözve, öltönyben vágok neki a feladatnak. Nem szeretem az öltönyt ez tény, ráadásul dög meleg van, de elrejti a testem, ami most lényeges, ha minden úgy megy ahogy elterveztem. Átvágunk a városon a raktárépületekhez ahol gyorsan ki is szúrom az őrt. Persze ő is kiszúr minket. Mondjuk, ki ne szúrna ki egy dög nagy fekete terepjárót ezen a környéken. A kapuval szemben állok meg, mint aki arra vár, hogy beengedjék. Letekerem az ablakot és mivel sötétített üvegei vannak, nem látja hátul a kis Cat-et.

-   Hé kölyök!! – kiabálok ki neki. – Azt hiszem eltévedtem... Ide tudnál jönni?

-   Nem! Mit akar?! – kiabál vissza. Van esze nem jön közel és már nyilván szólt a többieknek, hogy egy illetéktelen van a területükön.

Mostantól két választásom van. Gázt adok és berongyolok, nem kis izgalmat okozva a helyi közösségnek. Talán ez nem a legjobb megoldás.

-   Daniel a lányon van egy karkötő... add ide. – szólok hátra.

 Daniel szó nélkül leveszi és átadja nekem. Kiszállok a kocsiból és a srác pedig nem mozdul, de készenlétben van és talán fegyver is van nála.

-   Egy bizonyos Angel-t keresek, van számára valamim, ami biztosan érdekelni fogja. Ha adna egy útbaigazítást, hogy merre találom azért elég hálás lennék... – megyek közelebb mire fegyvert ránt.

Igen van nála fegyver jól sejtettem. Felemelem a kezem, mutatva, hogy én ugyan semmi rosszat sem akarok, miközben a kezemben kilógatom a karkötőt, úgy hogy jól látható és felismerhető legyen. A srác arcán végigfut a felismerés, s nyilván megtelik az agya extrémebbnél extrémebb lehetőségekkel.

-   Ki a fene maga és mit művelt Cat-tel?!! – hadonászik a fegyverrel egyre feszültebben.

-   Nyugalom kölyök. Egyelőre semmit sem műveltem, senkivel. Ha leteszed a fegyvert, beengedsz és beszélhetek Angel-lel akkor nem is fog történni semmi. Ellenben, ha most meghúzod a ravaszt a lány darabkáit fogjátok visszakapni.

A srác lefagy, nem tudja eldönteni mit kellene tennie és egy pillanatra sem venné le rólam a fegyver csövét. Habár, lehet, el sem találna ekkora távolságból. Nagyobb esélyem van nekem lelőni őt még így is, hogy a kezem a levegőben a fegyverem meg a zakóm alatt pihenget.

-   Honnan tudjam, hogy nem ölte már meg?! – jön az újabb értelmes kérdés.

-   Daniel, mutasd meg a lányt... – szólok hátra mire Daniel kiszáll a kocsiból a lánnyal a karjában. Kissé még mindig kába, de mocorog és meg mindig motyog. – Kapott egy kis nyugtatót, de nincs baja... egyelőre – nézek a srácra oldalra biccentett fejjel.

Eközben Daniel visszaszáll a lánnyal a kocsiba én pedig leengedem a karom.

-   Szólj Angelnek és nyisd ki szépen az kaput, már, ha bármennyire is fontos nektek ez a kislány. – hátrálok el és visszaszállok az autóba.

A srácnak még erőteljesen rugózik az agya, de végül úgy dönt telefonos segítséget kér és bár a fegyvert úgy tartja maga előtt mintha pajzs lenne, előveszi a kis walkie-talkie-t és beszél valakivel. Gondolom Angellel mert a kapu kisvártatva kinyílik.

-   Szezám, tárulj! – kuncogom és elindítva a kocsit, behajtok az udvarra. Nem megyek gyorsan hisz kell az idő a zsoldosaimnak, hogy elfoglalják pozíciójukat.

A főépület előtt hamarosan össze is gyűlik a fogadó brigád, Angellel az élükön. Cuki kis csipet-csapat, egy felpiszkált rozsomákkal az élen. Ha szemmel szét lehetne tépni valakit már halottak lennénk.

-   Morcosnak tűnik... – neveti Daniel.

Nem reagálok a nyilvánvalóra, csak magamban elmosolyodom. Ahogy itt áll előttem még tetszetősebb, mint képen.

-   Itt vagyok!! Engem akart nem?! Szálljon ki abból a kibaszott kocsiból és lökje ki mi a faszt akar!! – kiabál.

A vérnyomása kb. 200 lehet és ha rajtam múlik agyvérzésig fog kúszni. Lassan kinyitom az ajtót és ismételten kiszállok egy halovány sejtelmes mosollyal az arcomon.

-   Te vagy Angel? – nézek rá hitetlenkedve, mintha nem tudnám egész pontosan, hogy ő az.

-   Mi a francot vigyorog? Én vagyok… problémája van vele? Adja vissza Cat-et, beszélhetünk anélkül is, hogy bárkinek baja esne! – mondja igen mérgesen.

-   Vonakodom elhinni a szavaid, mivel úgy nézel, mint aki mindjárt kiherél, pedig a kishölgynek semmi baja. A kocsiban pihenget és a legjobb emberem óvja értékes életét. – magyarázom némi gúnnyal a hangomban.

-   Mit akar?... – sziszegi fogai közt.

-   Először is hadd mutatkozzam be, hisz az illem megkívánja. Engem Joshiv Calderon-nak hívnak. Most pedig fölvázolnám a helyzetet. Ez a terület, amin állunk az én tulajdonom, sőt nagyjából 20 négyzetkilométeres körzetben minden... Teljesen hivatalosan, lepecsételt iratokkal stb... Természetesen nem hiszem, hogy ezek túlságosan érdekesek lennének számotokra, hisz már évek óta itt hédereltek és akkor idejön ez az öltönyös fazon és azt mondja adjuk át az otthonunkat? Bizonyára viszket a tenyeretek és szívesen küldenétek a halál redves faszára, ha a kislány nem élvezné vendégszeretetemet. – magyarázom.

Angel szemei hol érdeklődve hol dühtől ittasan várják, hogy végre kibökjem mégis mi ez az egész és mit akarok pontosan tőlük.

-   Azért rabolta el Cat-et, hogy átadjuk ? Azért ez kissé meredek gondolat. Honnan a búsból hiszi, hogy megtesszük?! – morran.

-   Nem... Azért van nálam a lány, hogy mi most tudjunk beszélgetni. Nem célom, hogy megöljelek titeket. Persze ez egy egyszerű megoldás lenne. – felelem higgadtan és magabiztosan.

-   Ketten szeretnék ezt kivitelezni? – kérdez újra.

Meg csóválom a fejem és intek egy lazát a kezemmel, mire Angel-en és még jó pár idősebb srácon kis piros pontok jelennek meg.

-   Igen jól sejtitek... ezek fegyverek és pillanatok alatt vérfürdővé változtatom ezt a helyet a megadott jelre.

Érezhetően nő a feszültség a csapatban. Többek arcán félelem tükröződik Angel viszont szemmel láthatóan nem magáért aggódik. Ez jó hír mert így könnyebb lesz vele alkudozni.

-   Ne bántsa őket... a legtöbben alig múltak el 10 évesek. – mondja, bár maga sem hiszi, hogy ez egy kicsit is meghat engem.

-   Igen tudom. Ezért is hoztam nektek pár akciós csomagot, hogy legyen lehetőségetek válogatni. Az egyes számút már ismeritek. A gyors és igen véres halált. Szerintem ez a legkevésbé tetszetős megoldás. Az embereim utálnálak tömegsírt ásni... A kettes csomag, hogy szépen feladjátok a helyet és eltakarodtok. Többé a környéken sem akarom látni, egyikőtöket sem. Viszont pontosan tudom, hogy a legtöbbötöknek nincs hová menni. – magyarázom, olyan higgadtan mintha csak a napi menüt sorolnám. – A harmadik már egy igen érdekes extra csomag. Ebből kikerülhettek akár győztesen is. Mi ketten lerendezzük ahogy a bandáknál szokás. Kiállsz ellenem egy ökölharcra és ha nyersz megtarthatjátok a kócerájt és én eltakarodok örökre. Plusz, megtoldom 5 millió dollárral, ami bőven rátok férne egy normális életszínvonalhoz. – erre a kijelentésemre értetlenül néznek egymásra.

 Angel meg agyalni kezd. Szinte látom ahogy forognak a fogaskerekek az agyában. A többiek susmorogni kezdenek. Angel kisvártatva felemeli kezét.

-   Csönd! Ebben valami nagyon nem stimmel... – vágja rá. Eszes srác egyre jobban tetszik. – Mi van, ha veszítünk?

-    Na igen... – dörzsölöm meg a homlokom. – Akkor jöjjön a fekete leves. A nyereség nagy egy győzelem esetén így a veszteség sem lehet kicsi. Ha veszítesz te az enyém vagy... mindenestől. – magyarázom egy kisebb vigyorral. – A csapat többi tagja szintén hozzám fog tartozni és nekem fog dolgozni. Kapnak egy új otthont. Fedelet a fejük fölé, ételt az asztalukra és mindent amit egy ilyen korú gyerek igényel. Ha veszítesz te leszel az egyetlen igazi vesztes, mert veled terveim vannak. Te mellém kerülsz és én fogok rendelkezni az életeddel. – fejtem ki.

A döbbenet az arcán mindent elárul. Tudja, hogy sarokba szorult, hogy nincs lehetősége kitáncolni mert a hármas megoldást kell választania. Ellenkező esetben meghalnak, vagy nincstelenné válnak minek következtében ő egy gyáva féreg lesz, aki a saját életét a csapat elé helyezte, mint vezető.

-   Ne agyald túl kölyök... Akár győzhetsz is. Úgy hallottam jól csapatod, és az alkatodból ítélve, nyilván így is van. – teszem szét kezeim.

-   Azt mondja, csak én veszíthetek a többiek védve vannak, ha belemegyek a párharcba? – néz végig a többieken, akik szemében reménység van. Ők bíznak vezetőjük győzelmében.

-   Pontosan... Gyorsan leesett a tantusz... – felelem kuncogva.

-   Nem tudom miért jó ez magának. Talán mert egy eszelős, vagy teljesen biztos a saját győzelmében, de még sosem futamodtam meg a kihívás elől és nem is most fogok! – néz rám határozottan. Tekintete csak úgy izzik az erőtől.

Ha tudná mennyire begerjeszt vele, lehet, nem tenné.

Elvigyorodom ismét, de ez másfajta mint az eddigiek. Erőteljesen eszelős és jóval parásabb, mint az eddigi – barátságos – ábrázatom.

-   Akkor kölyök ne is húzzuk tovább az időt.. – veszem le zakóm és bedobom a kocsiba ahogy a fegyvert is lecsatolom tokkal-vonóval együtt és szintén az ülésen landoltatom. – Tetszik a hozzáállásod, hát győzzön a jobbik! – gombolom ki az ingem is.

Mikor megszabadulok tőle többek ledöbbennek, talán kicsit Angel is. Az persze eddig is látszott, hogy nem vagyok kisdarab, de az izomzatom nagyban takarta. A tökéletes izomzat a legjobb szó rá, már,ha létezik olyan, hisz nagyon nehéz elérni, hogy ne legyen itt ott több izom vagy kevesebb. Az én testem arányos, minden izomcsoportom tökéletesen ki van dolgozva.

-   Maga tényleg eszelős! – állapítja meg a tényt.

 Nyilván nem így képzelt el egy üzletember. Nem mondok rá semmit, miért erősítsem meg azt, amit már úgy is tud.

Megállok vele szembe a többiek pedig tisztes távolba vonulnak. A kis célkeresztek persze még mindig rajtuk vannak nehogy elfelejtsék és valami baromságot csináljanak. Megropogtatom a nyakam és ő is megmozgatja kicsit végtagjait.

-   Kész vagy? – kérdezem.

Biccent és egy igen érdekes pozícióba áll fel. Talán kung-fu-zik vagy valami hasonló távolkeleti harcot használ? Ez egyre érdekesebb. Valami megmagyarázhatatlan perverz késztetésből szeretném megtudni mekkorát üt. Megtapasztalni mire képes így nem mutatok túl nagy késztetést a mozgásra. Felállok ugyan de mikor támad egy igen elegáns és gyors ütéssel, nem térek ki. Tisztességesen be is kapom és az ütés erejétől fölreped a szám én pedig egy két lépést hátrálok. A srác nem hagyja abba a támadást, hanem azonnal újra ütne, de ezt már hárítom. Ekkor rúgni próbál, amit szintén csak hárítok. Pokoli gyors a srác és az ütései is hatékonyak.

Jó pár ütését csak hárítom így a többiek joggal hihetik, hogy nem volt mire arcoskodnom. Ujjonganak főnöküknek és egyre jobban bíznak a győzelmében. Ezzel szemben Angel arcán nem ezt látom. Jól tudja ő, hogy az első ütésbe beleadta magát hisz a tét hatalmas. Ennek ellenére masszívan álltam, tehát nem bízhatja el magát és még kevésbé engedheti, hogy én megüssem.

Egyelőre nem is szándékozom. Továbbra és hárítok és néhány testre mért rúgást ütést el is szenvedek tőle.

Persze a mókát előbb utóbb be kell fejezni ahogy az előjátékot sem húzhatjuk a végtelenségig bármennyire is élvezzük. Védekezésből pillanatok alatt váltok támadásba nem kis meglepetésre. Elkapom a lábát, amivel épp rúgna, és mielőtt a másikkal próbálna megrúgni, egy igen gyors és erőteljes ütéssel kap egy gyomrost ajándékba, majd elengedem lábát, és a másikkal is kap egy testre mért ütést. Tény, hogy nem ütök kicsit, de nem célom megölni így nem is adom bele minden erőm. Ez pont elég ahhoz, hogy megtántorodjon és egy pillanatra elveszítse a teste fölötti kontrolt.

A szép arcát nem szívesen bántom, de majd meggyógyul és szeretném teljesen kiütni mert sokáig nem tudom visszafogni magam a harc hevében pedig meg is ölhetem. Ebből kiindulva alulról felütök és pont állon találom el amitől hanyatt vágódik. Elég gyors volt ahhoz, hogy talán azt sem tudta mi ütött ekkorát. Megpróbál feltápászkodni a kis társai heves bíztatására, de tekintete elgyengült és ködös. A nyelvét elharaphatta az ütéstől mert erőteljesen vérzik a szája. Nem mozdulok csak várom, hogy fel tud-e állni. Az ő érdeke, hogy ne tudjon. Haton fekvésből oldalra tornázza magát és megtámaszkodva tenyerén megkísérli feltolni magát.

-   Maradj lent... – csóválom meg a fejem.

-   Nem tehetem... – feleli.

Kezei megremegnek. Oké nem kapott túl sok ütést, de igen erőteljeseket és olyan helyekre, ami garantáltan hatásos. Még az is tiszteletreméltó, hogy így tartja magát. A többiek bíztatják pedig, ha feláll és megint padlóra kell küldenem, abba bele is halhat. Inkább odalépek hozzá és leütöm, hogy elveszítse az eszméletét.

A fiatalság elhallgat és tétován merengve figyelik Angelt. Talán még mindig bíznak benne, hogy feláll amire elég kevés esély van.

-   Jól van srácok. Úgy tűnik én győztem. A katonabácsik most lejönnek ti pedig szépen leadtok neki minden fegyvert a leg apróbb bökőt is ha kedves az életetek, mivel ezek a bácsik nem szeretik a meglepetéseket. – magyarázok nekik miközben visszaveszem az ingem.

Daniel is kiszáll a kocsiból és becsukja az ajtót Cat-re. Odaadja a fegyverem és a zakóm, de egy szót sem szól. A fiatalok nem tudják mit tegyenek. Vezetőjüket legyőztem így elvileg én vagyok a vezetőjük, nemcsak a megállapodás szerint, de az ő törvényeik szerint is. A fegyveresek gyorsan befutnak és még mindig rájuk fogják a fegyvereket.

-   Akinek van családja és úgy érzi velük jobban jár, nyugodtan leléphet. Aki viszont marad, szedje össze a számára fontosabb holmikat egy órán belül jön értetek néhány autó és elvisznek titeket az új otthonotokba... – magyarázom miközben mindent felveszek majd Angel testéhez sétálok és felveszem a karomba.

-   Hová viszi Angel-t? – kérdezi egy kicsit idősebb srác. Mondjuk lehet vagy 18 éves.

-   Ő már az enyém ahogy megállapodtunk... Semmi közöd hozzá hová viszem. – mondom ki nemes egyszerűséggel és intek Daniel-nek aki kinyitja a csomagtartót ahová szépen behelyezem és rácsukom.

A fiatalok kénytelenek beletörődni a dologba és úgy tűnik nem is fognak ellenkezni. Angel-lel senki sem vehette föl a versenyt én pedig legyőztem, mondhatni könnyedén. A fegyveres katonákról nem is beszélve. Beszélek a parancsnokukkal, hogy intézzék el a szállításukat én pedig mint aki jólvégezte a dolgát, beszállok a kocsiba és visszaindulok jelenlegi szállásunkra.

 

***

 

Az itt vásárolt ingatlanom és jelenlegi otthonom nem a városban található.  Egy batár nagy luxusvilla festői tájjal. A személyzet még rendezkedik és jó pár fegyveres felügyeli a nyugalmat. A legtöbb emberem most itt van elszállásolva amíg nem alakítunk ki mindent. Mondhatni sokan vagyunk egy helyen. Számomra ez már túl zsúfolt. Persze nem mindenki lakik itt legalábbis nem a házban csak a birtokon. A házban csak a hozzám legközelebb állók élnek. A személyzet a titkárom néhány testőr és Daniel.

Mikor megérkezünk Daniel kiszáll a kocsiból és már annyira nem is kába lánykával hadakozik.

-   Én mondtam, hogy tüzes... – neveti.

-   Az, csak vidd innen vagy tegyél pecket a szájába eléggé idegesítő. – morranok.

-   Mit akarnak kik maguk, engedjenek el!! – kiabálja ficánkolva.

-   Viszem máris... a vadóccal gondolom boldogul... – kapja föl a hátára a megkötözött pillekönnyű lánykát.

-   Persze, csak húzzatok innen és magyarázd el a kislánynak, hogy nem bírom a hangoskodást! – intek neki mire biccent és távoznak.

Nem tudom mi a terve a lánnyal. Nem is érdekel. Engem most csak a projekt foglalkoztat, hogy minél előbb beinduljon és persze az a kis párduc a csomagtartóban. Még mindig sajognak a bordáim és ezt a legnagyobb elismeréssel konstatálom. Őszintén, nem hittem volna, hogy itt találok magamnak egy kedvemre való vadat, akiben nyilván akkora küzdőszellem van, amit élmény lesz leverni.

A kocsi hátulja felé sétálok majd megtorpanok. Az egyik testőr azonnal hozzám siet.

-   Segíthetek uram? – kérdezi.

-   Igen... Van egy értékes csomag a kocsiban. Szedjétek ki, de csak óvatosan eléggé harapós. – mondom mert szinte biztos, hogy már magánál van és érdekelne mire képes. Velem szemben nyilván nem sokra, de a testőröm nemcsak nem számít rá, de nagyjából egy súlycsoportban vannak.

-   Várj segítek én is... – rohan oda egy másik is.

Kicsit össze dörzsölöm a tenyerem és kiül arcomra a kíváncsiság.

-   Csináljátok, de fegyvert ne használjatok. – mondom és kicsit elhátrálok.

A csomagtartó kinyílik és nagyjából amire számítottam be is igazolódik. Angel, akár egy vadállat, egy igen fürge ragadozó, gyorsan reagál. Behúz egyet az egyiknek és már ki is pattan a csomagtartóból betámadva a másikat. Szép kis ökölharc kerekedik ki. Még ketten sem bírnak vele és a nagy csetepatéra még három testőr rohan oda amit én vigyorogva figyelek.

-   Fegyvert nem!! – szólok rájuk.

Nehogy már öten ne bírjanak vele, de úgy tűnik nem. Azért kap ő is párat, de mintha le se szarná csak küzd. Egy igazi túlélő imádom a kis dögöt. Végül azért öten csak térdre kényszerítik, de még akkor is támadna.

-   Jól van elég volt! – szólok az embereimre, akik azonnal elhátrálnak.

Angel azokat a gyönyörű gyilkos szemeit rám emeli és mintha csak akkor tudatosulna igazán benne, hogy hol van és, hogy veszített ellenem, még a telepen.

-   Hol a francban vagyok, hol vannak a többiek?! – kérdezi morcosan.

Lazán odasétálok hozzá amíg föltápászkodik. Azért kapott ma már eleget ez visszavesz a sebességéből.

-   Emlékszel igaz? Az enyém vagy a srácok pedig nekem fognak dolgozni, már nem a te dolgod. – felelem.

-   És Cat? – kérdezi némileg halkabban.

-   Jól van... ha jófiú leszel később talán beszélhetsz is vele, de most vakard össze magad és gyere velem. Erőszakkal is vihetlek, de egyszerűbb lesz számodra, ha a saját lábad használod...

Nehezen készteti mozgásra a testét, de végül feladva elindul amerre mutatom az utat. Be a házba.

-   Miért vagyok itt? Mit akar tőlem? – jön az újabb kérdés.

-   Majd megtudod időben. Youichi? – kérdezem az egyik arra járó szobalányt.

-   Itt vagyok... – hallom meg hangját a nappaliból és kisvártatva meg is jelenik.

 Egy igazi japán csoda. Fiú létére akár egy lány és ha nem férfiruhát hordana, tuti nem lehetne megkülönböztetni a nemét.

-   You, ő itt Angel... vidd el és tedd rendbe a küllemét. Kezeld le a sérüléseit, fürdesd meg és adj rá valami normális ruhát. Ha végeztetek a szobámban leszek. – magyarázom mire közelebb jön hozzám és végigmér.

-   Ön is megsérült?

-   Egy fürdő rendbe hoz, te csak tedd, amit mondtam... – vonom fel a szemöldököm.

Felsóhajt, és Angel-hez sétál.

-   Gyere rendbe hozlak...

Angel szemmel láthatóan ismét nem érti mi a helyzet. Kattog az agya és nem tudja mire vélni ezt az egészet.

-   Rendbe tudom tenni magam... – feleli.

-   Azt mondtam, You tesz rendbe! Alaposan, kívül belül tiszta legyen! – szólok rá igen határozottan.

-   Mi az, hogy belül??? – rökönyödik meg.

-    Azt teszed, amit ő mond és ha megmered ütni vagy bármivel kárt teszel benne, eltöröm a kezed! A kívül belül elég egyértelmű, de ha felakarsz készülni rá, akkor egy fertőtlenítős beöntést jelent!! Nem akarok galandférgeket vagy egyéb, más kórokozót a házamban! – magyarázom el morózus hangon. – Csinálhatom én is, de abban nem lesz köszönet... – teszem még hozzá.

Látszik komolyan beszélek és azzal a lendülettel, hogy ezt kimondtam el is viharzok és még a lépcsőn előveszem a telefonom, hogy egyeztessek Sebastian-nel a csapat többi tagjának elhelyezéséről és hogy a többi környékbeli banda felszámolásáról is gondoskodni kell. Közülük is akit lehet szeretnék hasznosítani az akciónál pedig ott leszek, mindél. Minél hamarabb elszeretném kezdeni a rombolást és az építkezést és mivel nem vagyok kifejezett diktátor ezért a nyomornegyedet szeretném úgy megszüntetni, hogy munkát adok az ott lébecolóknak. Ha csak az utcát fogják seperni az is valami. Na jó, diktátor vagyok, mert nem igazán adok jobb ultimátumot senkinek, mint amit ennek a kis csapatnak adtam.

A beszélgetést lezáróan levetkőzök és elmegyek lefürdeni, majd kéretek föl kaját és eszek valamit, miközben elintézek még pár telefont és papírmunkát. Ezeket utálom a legjobban. Ez a mai kis akció felpezsdítette a vérem és bár lehet rosszul teszem, nagy elvárásaim vannak Angel-lel kapcsolatban.

 

***

Már kezd esteledni, mire You megjelenik, tökig vizesen, erőteljes haraggal az arcán. Mögötte Angel immár patyolat tisztán egy köntösben. Rajtam egy lenge, fehér, lenvászon nadrág van alatta semmi. Dög meleg van, minek öltöznék túl.

-   Ez mi, és veled mi történt? – kérdezem.

-   Mintha két vad kutyát próbáltam volna összetartani, amik két irányba húznak. Nem tetszett neki semmi... a fürdő! Oda ne nyúlj, mit csinálsz??? Ficánkolt, csapkodott, vagyis egyedül fürdött, a beöntést pedig nem hagyta. A ruhát sem vette föl, pedig baromi dögöset adtam neki... – morogja, de még így is csak egy ázott cicához hasonlított.

-   Bántott téged? – kérdezem mert ez a lényeges kérdés.

-   Nem... – von vállat és kisétál becsukva maga mögött az ajtót.

Angel tartja a távolságot én pedig töltök magamnak egy italt, amit le is húzok.

-   Azért javítanám, mert megfürödtem. Engem nem kell fürdetni, szoktam fürdeni, a beöntésre sincs szükség, egészséges vagyok, nincsenek férgeim, vagy mik. Ki van csukva, hogy egy csövet dugjanak a seggembe. – magyarázza nagy vehemenciával. - Kibökné végre mit akar? Minek vagyok én itt?! – néz rám és minden mozdulatom nyomon követi.

Szerintem nagyjából sejti ő már, és remélem nem akarja hagyni magát.

-   Biztos sejted... nem vagy te olyan ostoba és naiv... – lépek közelebb mire hátralép.

-   Azért csak mondja el... – vágja rá.

-   Ugye tudod, hogy egy fal, meg az ajtó van mögötted?... – kuncogom. – Amint azt mondtam az enyém vagy, a tulajdonom, a játékszerem... megfoglak baszni, ha tetszik, ha nem. Betörlek, és olyanná formállak át, ami számomra tetszetős. – mondom ki egyszerűen.

Jól gondoltam, hogy sejti mit akarok, de ahogy kimondom, az arcára ismét az a gyilkos pillantás ül ki. Helyes, nem is lenne érdekes, ha már a gondolattól feladná a küzdést.

-   Inkább meghalok... Maradjon ott!! – szól rám mivel ismét megindulok felé.

Természetesen eszemben sincs megállni és szinte kiprovokálom, hogy kénytelen legyen támadni, de ez már nem játék. Vagy mégis? Ahogy meg akar ütni elkapom karját és kifordítom a háta mögé. Ekkor a másik karjával próbálkozik, de azt is elkapom és olyan pozícióba tekerem, ami kellő fájdalmat okoz.

-   Rohadj meg féreg aaa… – nyög fel fájdalmasan, de nem adja fel.

Próbál szabadulni, így a falnak nyomom, arccal és közel hajolva fülébe harapok. Ekkor lendületből hatra fejel ami elől éppen csak elkapom fejem. Szépen eltörte volna az orrom.

-   Ez az Angel küzdj csak... harcolj a végsőkig! – nevetek.

Válláról lerántom a köntöst. A madzagot kihúzom derekáról és lerántva a köntöst, meztelenül az ágyra lököm. Gyönyörű teste van, de nincs időm gyönyörködni benne mivel – bár tuti nem kérésem szeretné teljesíteni – támadásba lendül így kénytelen vagyok újra elkapni és a köntös kötőjét rákötöm az egyik kezére, majd némi hadakozást követően a másik karját is szorosan hozzá kötözöm a már rögzített kezéhez.

-   Mondtam, megbaszlak ahogy azt is mondtam, ha én csinálom a beöntést, nem jársz jól. You kíméletesen csinálta volna, de én nem finomkodom. Legközelebb majd hagyod You-nak...

 A ficánkolást és hadakozást nem hagyja abba. Minden erejét mozgósítja, hogy ne tudjam kedvemre felfedezni párduc testét. Erőteljeset szorítok rajta és a fürdőbe viszem. Persze küzd, ahogy csak tud, és elég technikás ahhoz, hogy lábbal megrúgjon néhányszor. Ennek ellenére a zuhany alá tolom és a csempének feszítem. Szerencsémre, eléggé ki van merülve és hátrakötött kezei miatt sem képes rendesen támadni. Leveszem a zuhanyrózsát és egy kézzel letekerem a rózsát, így csak a cső marad.

-   Mi a faszt akar csinálni? Ezért tuti megölöm... – sziszegi, de esélye sincs.

Megnyitom a vizet kellemes melegre.

-   Nem hitted, hogy tényleg megteszem ugye? Pedig el hiheted, én bármire képes vagyok... – kuncogom és nemes egyszerűséggel feltolom a hátsójába a zuhany csövét.

Erre azonnal felordít és megfeszül. Pocakja felduzzad, ahogy a víz beáramlik. Azért ebben van nyomás úgy is, hogy nem túl erősen folyik.

-   Dögölj meg perverz állat... aaaa... ez fáj... szemét... – szitkozódik.

Nem mintha meghatna. Mikor már úgy érzem eleget kapott elengedem és kihúzom a csövet. A kezét is elengedem úgy sem lenne ereje küzdeni. Azonnal a hasára fog és megtámaszkodik a csempén.

-   Ott a WC. – mutatok irányt. – Utána újra fürödj, le kint leszek.. – kuncogok és magára hagyom a fürdőben.

Odakint megtörölközök és töltök magamnak még egy pohár italt.  Mikor kijön számítok valamiféle támadásra, de csak a gyilkos pillantást kapom meg újra. Lassan rájöhetne, hogy csak a maga helyzetét nehezíti.  Tetszik ez a harci szellem és a pillantása is igazán gerjesztő a csupasz testéről nem is beszélve.

-   Ugye, nem hiszi, hogy készségesen hagyom, hogy megdugjon? – néz rám.

-   Bízom benne, hogy nem... – nevetek és lerakom a poharat.

Ahogy felé indulok a komódon egy papírvágó kés hever. Nem éles, nem hegyes, de azért kárt tud okozni egy emberben.

-   Megölöm, ha közelebb jön!!! – Rivall rám és fenyeget a késsel.

Ügyesen tartja, és ha az egy éles szerszám lenne, akár kárt is tehetne bennem, de így, hogy csak szúrásra alkalmas, nemigazán. Nem is tántorít el és amint rám támad vele, egy pokolian gyors mozdulattal megfogom a csuklóját és olyan ponton fejtek ki kellő nyomást, hogy a tenyere kinyílik és elejti a kést. Azzal a lendülettel ismét ütne, de a másik kezét is megfogom kicsit megpördítem és a hátamra kapom.

Az ágyhoz viszem, rádobom és még mielőtt felpattanna rámászok. A hasára fordítom, fejét az ágyba nyomom és a hátára ülök. Na most ficánkolj! Kezeit ismét hatra szorítom és megkötöm, immár az ágyon heverő nyakkendőmmel. Muszáj. Nagyon küzd a kicsike. Szabad kezemmel hátra nyúlok lábai közé és miközben megragadom férfiasságát hüvelyk ujjam feltolom formás hátsójába. Ettől persze felordít és ismét próbál szabadulni. Meglepne, ha sikerrel járna.

-   Ficánkolj csak... még jobban begerjesztesz... – kuncogom.

Kihúzva ujjam előveszem farkam majd kicsit lejjebb csúszva fenékvágatába illesztem és kicsit mozogni kezdek, majd előre hajolva az éjjeliről egy kis masszázsolajat veszek el és farkamra meg a fenekére csorgatok belőle.

-   Neeee, ne csinálja!! Miféle beteg állat maga?! – ficereg, de erősen tartom, és a súlyom is rásegít, hogy ténylegesen csak vergődni tudjon.

-   Ejnye... hogy beszélhetsz így a gazdáddal? Majd megtanítom, hol a helyed!

Elég gyorsan megkeményedek. Már alapból rá voltam gerjedve a kölyökre, és ez a küzdőszellem, amivel most próbálkozik csak még inkább fokozza vágyaim.

Könyörgőre is foghatná. Megpróbálhatna a lelkemre hatni, de nem is próbálkozik vele. Inkább beledöglene mintsem, hogy könyörögjön. Számomra ez vonzó tulajdonság.

Előre hajolok és végig nyalok nyakán, egészen füléig.

-   Egy jó tanács... próbálj meg lazítani... – suttogom fülébe.

Felegyenesedve kicsit helyezkedek. Lábait széttolom de még mindig félig rajtuk ülök, csak feneke van szabadon. egyik kezemmel felső testét passzírozom az ágyba, másikkal a farkam a bejáratához helyezem, és elkezdek behatolni. Nem lazít így kissé nehézkes a bejutás, de számára sem egyszerű. Fájdalmasan nyög fel, ahogy egyre beljebb jutok.

-   AAAHHH NEEEE!! – ordítja és egész testében megfeszül.

-   De kibaszott szűk vagy... – nyögöm élvezettel, és bármennyire küzd, tövig tolom kőkemény farkam.

A síkosító olaj azért segít engem, őt kevésbé. Kicsit vérezni is kezd, de nem túl sok a vér, így csak hajszálerek sérülhettek. Kicsit mozgatom csípőm, hogy táguljon majd szépen lassan gyorsítok a tempómon. Már nemigazán tud küzdeni. Az éles fájdalom, amit okozok neki megteszi hatását. Teste kissé elernyed, de még így is próbál ellenállni. Egyre hevesebben mozgok és kicsit megemelem a csípőm. Lábai közé helyezkedek és felhúzva csípőjét erőteljesen rászorítok. Most már kifejezetten durván döngetem. Nincs már benne erő, hogy küzdjön, így is derekasan bírta, és bár nem az ő élvezete a lényeg, egyik kezem a farkára vezetem, és miközben vadul döngetem simogatni, izgatni kezdem.

Kétlem, hogy képes lenne elélvezni, de azért némi élvezetet így is kaphat. Éreztetni akarom vele, hogy a fájdalomban is megtalálhatja az élvezetet, csak rajta múlik. Persze azt is tudom, hogy ezt még nem fogja megérteni, de idővel nem lesz más, amiben ki tudja majd élni testi vágyait.

Fájdalmasan nyögdécsel, ahogy döngetem, majd pár nagyobb lökéssel, tövig belevágva magam, elélvezek.

-   Ez nem is volt rossz... – mosolyodom el és kihúzódom belőle.

Némileg sokkolódott így csak kimerülten bambul maga elé.

-   Belém élvezett?... – kérdezi halkan.

-   Ez a legnagyobb problémád? Mondtam, az enyém vagy, és ha az élvezetemben akarlak fürdetni, hát azt teszem.

-   Én nem vagyok erre alkalmas... sosem fogom hagyni magam... – teszi hozzá, de mozdulni sem bír.

-   Nem is kell... Felőlem játszhatjuk ezt, minden nap. Te támadsz, én lenyomlak, és rommá kefélem a segged, az ép aktuális vágyaimhoz mérten. Az a baj kölyök, hogy azt hiszed vagy valaki. Vezér voltál, de most, ebben a formában annyit sem érsz, mint egy kalap szar. Valójában sosem értél többet. Ezért, ezt az ostoba tévképzetet, amiben éltél én lerombolom. Rá fogsz jönni, hogy egy semmi vagy, és bármi, amit adok neked... lehet az egy adag sperma a seggedbe, vagy a torkodra, az még mindig több, mint ami te vagy – magyarázom miközben rendbe teszem magam. Visszaveszek egy tiszta lennadrágot. – Tőlem leszel valami...


© Copyright 2009-2018. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).