Karakter: Ryan Nelson
Megjegyzés: MeowyQueen (Nora-nak)
Az osztályba beérve leültem a székemre és a telefonomat keztem el nyomkodni. A lányok egy folytába susogtak mellettem valamiről. Nem igazán érdekelt, viszont az feltűnt, hogy Nora még sehol sincs. Oda mentem az egyik lányhoz, hogy megkérdezzem mi van vele. Azt mondta, hogy nem tudja mivel nem ismeri Norát. Úgy gondoltam, hogy hagyom a többi lányt és nem zaklatom őket a kérdéseimmel, így vissza ültem a helymre és unottan bámultam ki az ablakon. Nem tudom, hogy mennyi ideig bámultam kifele, mert csak arra eszméltem fel, hogy a tanár bejön a terembe, de Nora még mindig sehol sincs. - Lehet, hogy csak megfázott - gondoltam magamban. Az óra végén lementem a legjobb haverommal Adam-mal az udvarra. Adamról Fehér haj, kék szem, fehérbőr, szép arc.Szóval egyszerűen népszerű,mint én. Na mindegy, szóval lementünk Adam-mal az udvarra és leültünk egy padra.
- Hallod - szólalt meg hirtelen.
- Mi az? - néztem rá kérdőn.
- Ki volt az a csaj tegnap veled?
- Nora?
- Ja biztos.
- Reggel mentem be az ajtón aztán akkor találkoztunk Norával. Megkértem, hogy vezessen körbe, mert nem ismerem a sulit aztán velem akart haza menni. Ennyi. Miért kérdezted?
- Ja, nincs különösebb oka csak érdekelt, hogy miért voltál vele. Nem túl gyakori egy lánnyal látni haza fele sétálni.
- Az mondjuk igaz.
Ezután kitőrt belőlünk a röhögés.
- Na jó ez nagy volt - törölgette Adam a könnyeit ami a nevetés okozott.
- Az - nevettem én is.
Ekkor hírtelen becsöngettek. A a nap ezután lassan telt el a suliban, viszont jókat nevettünk Adam-mal a szünetekben. Suli után mennem kellett a munkába, hiszen modell vagyok és amikor hív a kötelesség akkor mennem kell. Szóval el is indultam a munka felé. Kábé félútnál járhattam, amikor megpillantottam Norát aki szembe jött velem. Meglepődtem, ahogy Nora is. Ahogy vizsgálgattam az arcát észre vettem, hogy a szemei olyan vörösek, mintha sírt volna. Nem értettem, hogy miért nem volt suliban, hogy miért nézett ki úgy, mint aki sírt volna és, hogy miért sugároz olyan szomorú aurát. Közelebb mentem hozzá és leguggoltam előtte.
- Mi történt? - néztem fel a szemeibe.
- Semmi... - mondta halkan.
- Biztos? Úgy nézel ki, mint aki sírt volna - kérdeztem aggódva.
Ebben a pillanatban kitört belőle a sírás és csak sírt és sírt. Meglepődve felálltam és átöleltem. Próbáltam megnyugtatni, hogy minél előbb kiderítsem, hogy mi a baja. Kb. 2 percig sírt, majd amikor már szinte majdnem megnyugodott és nem sírt újból megkérdeztem, hogy:
- Minden rendben? Nekem elmondhatod, ha bánt valami - toltam el magamtól egy kicsit.
- Igazából van valami, de ezt nem mondhatom el.
- Rendben, megértettem nem zaklatlak a kérdéseimmel, ha karod majd elmondod - feleltem nyugtató hangon. Amire Nora elmosolyodott.
- Köszönöm - mosolygott rám kedvesen.
Ránéztem az órámra és felkiáltottam:
- Basszus! A munka! - hirtelen megragadtam Nora karját és futni kezdtem.
Egy idő után oda értünk a munkámhoz. Elengedtem Nora karját akit egészen idáig ráncigáltam. Amikor eszembe jutott, hogy csak úgy ide hoztam. Hátra fordultam Norahoz aki meglepetten nézett.
- Bocsánat! Bocsánat! Bocsánat! Nem kellett volna ide rángatnom téged az engedélyed nélkül! Nagyon sajnálom!
- Semmi gond. Tényleg. Nem nagy dolog, amúgy is ráérek.
- Ha már itt tartunk bejössz megnézni, hogy pontosan mit is dolgozom?
- Ha szabad igen.
- Persze, hogy szabad - ragadtam meg újra Nora karját és befelé vezettem.
Bementünk és az egyik alkalmazottat megkértem, hogy vigyázzon rá amíg a sminkes és a sztájliszt elvégzi rajtam a munkát. Miután készen álltam a fotózásra vissza mentem Norához és kikértem a véleményét.
- Na, hogy nézek ki?
- Ő...ő... izé... am... Nagyon jól áll ez a ruha - dadogta.
- Köszi. Na megyek, mert már várnak, te addig nyugodtan foglald el magad vagy, ha akarod nézheted ahogy fotóznak.
- Oksa.
Szerkesztve AitanaCloudwood által @ 2018. 05. 08. 17:42:04
|
