|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2017. 07. 26. 21:43:05 | #35192 |
 Karakter: Jennifer Green
Mikor elindulok a kocsi felé, Rob állja utamat, és elbüszkélkedik vele, hogy rendszeresen jár kondizni. Viccelődöm vele, hogy ez cseppet sem látszik. Jókat nevetek ahogy próbálja bizonygatni, hogy már pedig igenis izmosodott, aztán megkér, hogy fogjam meg a befeszített karját. Hát legyen neki gyereknap, de mivel van viszonyítási alapom, hogy mi is az az izmos kar, újból cukkolni kezdem. Persze nem veszi komolyan, és én is csak elviccelem, mert nem akarom megbántani, de tény, hogy Will sokkal de sokkal izmosabb. Jut eszembe, merre lehet már az én görög istenem?
Kimegyek a kocsihoz, és ott várom a rózsámmal a kezemben. Olyan figyelmes volt, én meg elfelejtettem, pedig elég fontos ez a nap. Szerintem Will még senkivel nem járt 6 hónapon keresztül. Nem ment minden zökkenőmentesen, de szerintem most már nem lesz semmi baj. Vanessával is összefutok, aki meg is áll, hogy váltsunk pár szót, megdicséri a virágomat is, aztán elmeséli, hogy valószínűleg új munkák lesz, és éppen Willhez tart, hogy elmondja neki. Megy is. Én meg csak várok, de csak nem jön.
Visszamegyek az üzletbe, és nézem ahogy a többiek dolgoznak, mire végre megjelenik. Azonnal odamegyek hozzá, és átkarolom a nyakát.
- Mehetünk? Hozzám? – kérdezem mosolyogva.
- Igazából arra gondoltam, hogy elmehetnénk egy klubba... – egy klubba?
- Mi? – ugye ez csak vicc?
- Van a közelben egy elég jó kis hely. Ismerd a Fekete Lepkét? – öleli át a derekamat, de várjunk csak egy pillanatra…
- Az nem egy olyan hely, ahol meztelen nők riszálják magukat? – hátrálok ki az öleléséből.
- Legyél kicsit nyitottabb...van ott egy kedves ismerősöm, bemutatlak neki. – tessék?!
- Te most...te most tényleg arra kérsz, hogy...Hármasban?! – ezt nem akarom elhinni.
- Jaj Jen, azt mondtad ne legyen más nő, de abban mi a rossz. ha szórakozunk egy kicsit együtt? Legalább menjünk el és nézzük meg... – most már biztos, hogy elmentek neki otthonról. Legszívesebben most helyben fel tudnám pofozni.
- Ezt te tényleg komolyan gondolod?! - kezdek mérges lenni.
- Ugyan, jó lesz, meglátod... - mosolyogva húzna magához, de ellököm a kezét.
- Megígérted, hogy nem lesz más, ennyit ér amit ígérsz?! - kiabálok, és hirtelen mindenki ránk figyel.
- Ki mondta, hogy vége a munkának?! - mordul rá mindenkire, gyorsan térnek vissza eddigi munkálataikhoz - Idefigyelj! - kezd bele, de nem...
- Te figyelj! Ha neked nem vagyok elég, és ribancokat akarsz, akkor részemről ennyi volt. - mondom komolyan és elindulok az öltözőbe. Nehéz erősnek mutatnom magam, mikor újra összetörte a szívemet. Mikor beérek, nem tudom tovább tartani magam, és elsírom magam. Egy kicsit leülök, hogy összeszedjem magam, aztán öltözni kezdek, de még akkor is potyognak a könnyeim, mikor végzek - Miért kellett nekem pont Willbe beleszeretni?! - veszek egy mély levegőt, és elindulok. De kellemetlen meglepetés fogad. Will ezzel a Cassandra szukávall beszélget elég közel...túl közel vannak egymáshoz, és amikor végigsimít Will karján, elszakad a cérna.
- Hova készülsz? - kérdezi Will, mikor odaérek.
- Úgy látom elég jól megvagy... - nézek rá a kurvára, legszívesebben megtépném - Ne érdekeljen. – a kezébe nyomom a rózsát amit adott, és elindulok.
- Nem teheted meg, hogy csak itt hagyod a munkát! - szól utánam Cassandra - Habár úgyis csak zavarnál... - mondja azzal a bizonyos hangsúllyal. Kész elborul az agyam úgy felpofozom, hogy szegényke elveszti az egyensúlyát. Will döbbenten néz, de nem mond semmit.
- Írok holnapra egy felmondó levelet, és elhozom. - adom oda Willnek az üzlet kulcsát is, nem várom meg, hogy válaszoljon, elindulok.
Otthon teljesen kiborulok. Teljesen össze vagyok törve. A munka nem bánt, mert majd lesz, de Will...nem tudom miért nem vagyok neki elég. Miért kell ilyennek lennie?! Azt hittem minden rendben lesz már. Ma fél éve voltunk együtt, egyik pillanatban rózsával vár, aztán valami kurvát akar...egyszerűen nem értem. Hiába hív nem veszem fel, nem válaszolok neki.
Este nem tudok aludni, nem tudom mennyi lehet az idő, mikor valaki eszeveszettül dörömböl az ajtón. Lemegyek, és kinézek. Will? Kinyitom az ajtót.
- Mit keresel itt? - kérdezem komolyan.
- Mi a fene ütött beléd? - kérdezi értetlenül - Megütöd a munkaadót, és...
- Nem, ő nem a munkaadó, nekem ő egy senki. Egy ribanc, aki láthatóan a te fantáziádat is beindította. Remélem ő bevállalja veled hármasban... - csuknám be az ajtót, de nem engedi.
- Te szórakozhatsz velem, és én csak tűrjem?! - egyszerűen beengedi magét.
- Te be vagy rúgva? Miről beszélsz? - nem értem.
- Ott enyelegtél az arab csókával, aztán ma Robbal...gondolod nem láttam?! - tényleg nem józan...elég furák a mozdulatai.
- Rob egy kis kölyök, elkezdett hencegni, én meg hülyültem vele. Legközelebb nyisd ki jobban a szemed... - mondom mérgesen - ÉN - hangsúlyozom - nem csaltalak meg egyszer sem! De ha te egy kurvának tartasz mert félreértesz valamit, tényleg jobb lesz ha különválunk. - szomorodom el. Közelebb lép, és meg akar csókolni de eltolom magamtól. Árad belőle az alkoholszag és ki tudja kivel volt...
- Most mi van?
- Menj haza! - nyitom ki az ajtót, de becsukja - Mit akarsz még?! Újra elmondani, hogy egy ribancnak tartasz? Ebből én nem kérek, és az is elég valószínű, hogy holnap semmire nem fogsz emlékezni... - jegyzem meg halkabban.
Nem mond semmit, csak eltántorog a kanapéig és eldől rajta. Eléggé kiütötte magát. Aggódom, mert szinte azonnal elalszik, és nem tudhatom, hogy mennyit ivott, hogy kell e orvos...nem tudom mit csináljak. Nem dobhatom ki ilyen állapotban. Betakarom, és bekuporodom a fotelba. Egy ideig fenn maradok, és nézem, hogy minden rendben van e, de úgy tűnik igen, mélyen alszik. Hamarosan engem is elnyom az álom.
Reggel előbb ébredek. Mikor eszembe jut az este, és az, hogy burkoltan lekurvázott...felmegyek, és összeszedem a cuccait amik nálam voltak, van itt tiszta ruha is. Leviszem, leteszem a dobozt az asztalra, aztán felkeltem.
- Will... - lökdösöm meg egy kicsit.
- Hogy kerültem ide? - kérdezi a fejét fogva mikor felül.
- Idejöttél, finoman elmondtad, hogy egy ribancnak tartasz, aztán elaludtál. - a dobozra mutatok - Ebben a cuccaid vannak, van benne tiszta ruha is. Tusolj le és menj... - mondom ridegen.
- Jen...
- Nincs mit mondanom. A ház kulcsát majd hagyd itt. - a garázsba megyek. Próbálom lefoglalni magam azzal, hogy fényezni kezdem édesapám versenyautóját.
- Szép lett. - lép közelebb az autóhoz Will...nem is láttam mikor jött be. Bólintok, és folytatom tovább - Nem beszélhetnénk meg? - sóhajtva leteszem a gépet.
- Nem lenne semmi értelme. Míg én itthon sírtam miattad, te egy bárban ki tudja kivel voltál...és még te nézel kurvának. Ebből én nem kérek. - mondom sóhajtva könnyes szemekkel.
- Jen ne sírj... - mondja mikor végigfolyik az arcomon egy könnycsepp, és lépne közelebb, de felemelem a kezemet, nem akarom, hogy idejöjjön - Nem voltam tegnap senkivel. Felbosszantott, hogy Robbal túl barátságosan nevetgéltél...
- Eljár edzeni, kifiguráztam, mire mutogatni kezdte a bicepszét, és megfogtam...Will, mi volt ebben félreérthető? - Tudod mit? Ne válaszolj, csak fogd a cuccaidat és menj el. Majd küldök magam helyett egy jó tervezőt.
- Komolyan ezt akarod? - kérdezi mérgesen.
- Igen, elfáradtam. Elfáradtam abban, hogy küzdjek azért, hogy elég jó legyek neked, és megszeress. Láthatóan nem működik ez köztünk. Elég volt...térj csak vissza az önző kis életedhez, bánts meg mindenkit, és utána szard le... - kis tétovázás után egy szó nélkül elmegy.
A következő napok elég rosszul telnek. Elintéztem a szükséges lépéseket, hogy ne kelljen többet Will-lel találkoznom. Elküldtem a felmondólevelemet, az új tervező is ott van már. Csak az én szívem van darabokban. Telnek a hetek, de nem vagyok jobban...néha úgy érzem fel kéne hívnom, hogy csak halljam a hangját, de nem...ennek vége, túl kell lépnek ezen. Még az sem köt le túlságosan, hogy újra lejárok a barátaimhoz a kézilabdapályához...sőt, van amikor én is játszom.
Egyik nap Vanessa jön el hozzám Nessával. Bevallom jól esik a társaságuk, még akkor is mikor próbál meggyőzni, hogy beszéljek Willel. De mivel erre nem is reagálok, nem nyúz. Viszont Nessa elhív egy sulis bemutatójára. Először nem akarok elmenni, mert biztos, hogy Will is ott lesz, és le merném fogadni, hogy valami kis szukával, de Nessa annyira kérlel, hogy végül igent mondok.
Nessa sulijánál kiszállok a taxiból, és Vanessát megpillantva odamegyek hozzá.
- De jól nézel ki! - ölel meg Vanessa, köszön a férje is.
- Remélem nem öltöztem túl... - mondom zavartan.
- Cseppet sem. - jön mögülem a hang…ezer közül is felismerném a hangját. Will… - Gyönyörű vagy, mint mindig. - mosolyog, de én nem tudok.
- Köszönöm. - mást nem is mondok, de nem is kell, mert elindulunk a nézőtérre. Próbálok odafigyelni és kizárni azt, hogy Will mellettem ül.
Miután vége az előadásnak, és Nessa is átöltözött, megkér, hogy menjek át hozzájuk. Én ezt nem tartom jó ötletnek, de nem tudok nemet mondani neki.
Persze Will is itt van, és elég feszült vagyok ettől. Mikor idejön, és a fülembe súgja, hogy menjek ki vele a teraszra, végigfut rajtam a hideg. Egy buta kis tinilánynak érzem magam, hogy még mindig ilyen hatással van rám. Nem szeretném ha itt mindenki előtt vesznénk össze, úgyhogy kimegyek vele. Tartom az egy lépés távolságot. Nekidől a korlátnak és végignéz rajtam, aztán elmosolyodik.
- Gyönyörű vagy... - néz a szemembe.
- Ennek semmi értelme. Mondd, hogy mit akarsz... - remélem most nem az jön, hogy bújjak vele ágyba, vagy elmeséli, hogy mennyire jól megvan nélkülem...
Szerkesztve Garfield által @ 2017. 07. 26. 21:43:19
|
| Saya | 2017. 07. 24. 21:10:29 | #35188 |
 Karakter: William Gonzalez
Az üzlet egyeztetése után elindulok a parkolóba, de út közben felhívom Jent.
-Merre vagy szépségem?
-Ha jól veszem ki az üzletfeled szavaiból, eléggé megtetszettem neki...-ideje odamenni. Azt hiszem épp időben érkeztem...Kezdett kicsit túl barátságos lenni a hangulat.
-Gyönyörűm, vártalak a kocsinál...-közelebb húzom magamhoz- Nem megyünk? -homlokon csókolom.
-Az én hibám, én tartottam fel a hölgyet. -ismerlek, kutya.
-Semmi gond, mi most megyünk, köszönjük a vendéglátást. -megfogja Jen a kezemet és elindulunk.
-Ez a rohadék azt hiszi bármit megkaphat, mert gazdag?! -megállok.
-Csak nem ideges vagy? -kérdezi gúnyos hangnemmel.
-Persze, hogy az vagyok, vagy...ne haragudj, megzavartalak? Azt hittem...
-Én is mielőtt más csajjal enyelegtél a bárban. -vág közbe, én meg benyitok az egyik szobába és behúzom.
-Jen, ez azért nem ugyan az!
-Igazad van, mert én ezt nem akartam, te viszont...-a falnak szorítva csókolom meg.
-Semmi nem történt, egy csók sem, csak...
-Csak?
-A haverjaim kezdtek cseszegetni veled, hogy mennyire pórázon tartasz, és...
-Értem...szóval a férfi egodat nem hagyta nyugodni, így elhívtál egy ribancot...-nem mondok semmit- Will, te nem a kutyám vagy, én meg nem a te kurvád! Nekem nem elég pár szenvedélyes éjszaka, beléd szerettem, bíztam benned...Kit érdekel, hogy miket beszélnek a gyökér haverjaid? Ha hímringyókat akarnak játszani, hát legyen, de ha te velem akarsz lenni, akkor nincs más nő! -elmosolyodom szavaira.
-Megőrülök érted...-megcsókolom, de...-Mi a baj?
-Szólnom kéne Vanessának, hogy elmegyünk.
-Majd észreveszi...-a nyakába csókolok.
-Megígértem Nessának, hogy átmegyek, de...talán később eljöhetnél velem.
-Írok egy üzenetet neki, jó? -bólint, én meg gyorsan megírom az üzenetet.. Menne ki, de nem engedem.
-Mit csinálsz? -kérdezi, mikor fenekére csúsztatom kezeimet.
-Jól érzem magam veled...-megcsókolom- Nézd csak milyen szép ágy...-csókolok a nyakába.
-Will...-felkapom és az ágyra fektetem.
-Olyan gyönyörű vagy...
-Nem otthon vagyunk, ez illetlenség...-tol el, de nem nagyon érdekel. Ledobom magamról az inget. Úgy is az enyém lesz, ő is akarja...
-Nyugodtan hozzám érhetsz, ha tetszik, amit látsz...-elkapja a tekintetét, de visszafordítom az arcát- csak a tiéd vagyok...-megrágcsálom a fülét.
-Én elég leszek neked? -kis buta.
-Több is, mint elég...-újra megcsókolom.
-Bárki bejöhet...-sóhajt fel, mikor nyakára térek át.
-Bezártam az ajtót...
-De...
-Ne aggódj annyit, vigyázok rád...-csókkal hallgattatom el.
Gyorsan levetkőztetjük egymást, Jennek is sikerült ellazulnia, mert a számba harap. Nos...ha már így megnyugodott, ideje kicsit hangulatba hozni, ezért belé csúsztatom ujjaimat, és mikor nyelvemmel is rásegítek, hamar el is megy. Annyira élvezi, hogy abba sem hagyom, közben melleit csókolgatom, de talán túlságosan is élvezi, mert inkább leállít és fordít a helyzeten. Sokáig ő sem tétlenkedik, egy csók után farkamat kezdi simogatni.
Jen annyira felbátorodik, hogy még az orális szexbe is belemerül, de nekem máshoz van már kedvem, így most én merülök belé. Az elnyújtott szeretkezés alatt még meg is lovagol. Tudtam én, hogy őt sem fogja érdekelni a helyszín. Azért a végén átveszem az irányítást, míg mindkettőnkre le nem csap az orgazmus.
-Fantasztikus vagy...-puszilgatom.
-Te meg nagyon rossz... -mosolyog.
-És most magammal rántottalak a bűnbe...-nevetek.
-Sss...még meghallja valaki...-hmm...nem vette volna észre?
-Eddig sem zavart...-adok neki egy puszit- Még az sem, hogy valaki be akart jönni...
-Mi?! -rémülten húzza magára a takarót.
-Előttem ne takargasd magad...-a nyakába csókolva veszem el a takarót és melleit kezdem gyömöszölni.
-Inkább menjünk..-ad egy puszit és öltözni kezd. Én is felöltözöm, de ő még az ágyat is megigazítja.
-Most jó? -nevetek, aztán elindulunk. Először Jenhez egy zuhanyra, aztán Nessáékhoz.
A következő napokban visszatér minden a megszokott kerékvágásba. A nővérem persze ezerszer a lelkemre köti, hogy ne felejtsem el a közelgő évfordulót, és, hogy ez a nőknek fontos...blabla...Nem akarom túl nyálasra fogni, ezért egy szál rózsa mellett döntök.
-Boldog féléves évfordulót! -adom oda neki, mikor bejön az irodába, és persze a csók sem maradhat el.
-Úgy sajnálom, teljesen kiment a fejemből, de a hétvégén szabadnaposak vagyunk és sütök neked valamit vagy...-újra megcsókolom.
-Semmi gond, de ma ne maradjunk sokáig, jó?
-Akkor menjünk, most...-épp csókolózunk, mikor valaki kopog és be is nyit.
-Bocsánat, nem akartam zavarni. -Cassandra az.
-Megvárlak a kocsinál. -ad egy puszit Jen és magunkra hagy.
-Tényleg nem akartam zavarni, csak lenne pár változtatás, amit szerettem volna megbeszélni, mielőtt késő lenne. -magyarázza.
-Azt viszont Jennel kéne megbeszélni, mert jelenleg is ezen dolgozik. Gyere! -magam elé engedem és mutatom, hogy merre menjen. Mikor megérkezünk Jent látom meg Robbal nevetgélni.
-Barátságos lány, nem igaz? -jegyzi meg halkan Cassandra- Múltkor az estélyen, most itt, meg veled is...kedvelik a férfiak, ugye?
-Mondhatjuk. -mérgesen nézem, hogy Rob az autók festése helyett a karját mutogatja Jennek, aki meg is tapogatja- Megvárnál az irodában?
-Persze. -mondja Cassandra és megy is, miután Jen is elmegy, Rob mögé lépve ragadom tarkón elég erősen.
-Megy a munka?
-Pe...persze, főnök...-nyöszörgi. Csak nem fáj?
-Kicsi Rob, tehetséges és szorgalmas vagy, tudd hol a helyed! Értjük egymást? Nem szívesen válnék meg tőled, ha nem a munkával foglalkozol. -veregetem hátba, persze ezt is erősebben.
-Jaj nem...-intek neki, mert nem vagyok kíváncsi a magyarázatra.
-Legyen eszed! -mondom neki úgy, hogy tudja ez volt az első és utolsó figyelmeztetés.
-Csak rápörögtem az edzésre és...
-Rob! -bólogat, hogy csendben marad és folytatja a munkát.
Nem hiszem el, hogy Jen is ugyan úgy egy ribanc, mint mindenki más, csak annyi különbséggel, hogy egy önérzetes ribanc. Túl sokat törtem eddig is magam. Mér mérges vagyok, mikor visszamegyek az irodába.
-Minden rendben? -kérdezi Cassandra- Nem tudja mit veszít, jobbat érdemelnél...-pff, nincs kedvem lelkizni, de feszültség levezetnek jó lesz. Feldobom az asztalra és mosolyogva hagyja, hogy elkezdjem kigombolni a blúzát, de persze én hülye nem zártam be az ajtót és Vanessa nyit ránk.
-William! -néz rám szúrós szemekkel.
-Ühm,,,később visszajövök. -mosolyog Cassandra, gyorsan megigazítja magát és megy is.
-Nem tanultál meg kopogni? -mérgesen üölök le az asztalhoz.
-Te meg még mindig nem hagytad abba a kurvázást?! Ráadásul az évfordulótokon! Will! -csap az asztalra mérgesen- Azt hittem...
-Én is azt hittem, de egy ócska kis kurva! Mindenkivel flörtöl a hátam mögött! Ezentúl arra tartom, amire való, és a túlóráit térdelve fogja tölteni...-morgom- És ne kezd védeni! Úgy is untam már...
-Untad? Azt hittem tényleg kezd komoly lenni köztetek...hogy szerelmes vagy...
-Szerelmes? Hülye vagy? -nevetek.
-Miért lenne olyan nagy baj az? Te nem is akarsz senkit igazán szeretni. -mondja komolyan- Erről én most nem szólok Jennifernek, és szerintem a kis szukád sem fog...egyértelműen nem zavarja, hogy van valakid...nem a feleséged akar lenni, csak a gumibabád, akit felhúzol. -mondja gúnyosan.
-Egynek elmenne...
-Will, te ilyenkor hallod magad?! -mordul újra rám- Ha nem szereted Jent, szakíts vele, de kíméletesen...
-Azt majd bízd rám, hogy én kivel mit csinálok, oké?! Amúgy meg minek jöttél? -áttérve a munkára, kiderül, hogy tud valakit, akinek szintén egy egyedi kocsira lenne szüksége. Miután ezt elmondja, faképnél is hagy. Láthatóan dühös rám.
Mivel Jennek megígértem, hogy ma hamarabb lépünk le, megkeresem őt. Most egészen más szemmel nézek rá. Nem az az ártatlan kis bárány, akinek mutatja magát. Engem meg egy nő se akarjon manipulálni.
-Mehetünk? Hozzám? -kérdezi a nyakamba kapaszkodva.
-Igazából arra gondoltam, hogy elmehetnénk egy klubba...
-Mi? -néz rám furcsán.
-Van a közelben egy elég jó kis hely. Ismerd a Fekete Lepkét? -kérdezem átölelve a derekát.
-Az nem egy olyan hely, ahol meztelen nők riszálják magukat? -lép hátrébb.
-Legyél kicsit nyitottabb...van ott egy kedves ismerősöm, bemutatlak neki. -mosolygom.
-Te most...te most tényleg arra kérsz, hogy...Hármasban?! -néz rám döbbenten.
-Jaj Jen, azt mondtad ne legyen más nő, de abban mi a rossz. ha szórakozunk egy kicsit együtt? Legalább menjünk el és nézzük meg...-innentől kezdve sokkal lazábbra fogom a kapcsolatunkat. Nekem is sokkal kényelmesebb lesz így.
|
| Garfield | 2017. 03. 27. 22:10:39 | #35066 |
Karakter: Jennifer Green
- Mit jelent a te szótáradban mással lenni? Csak dumáltunk, hülyültünk, ennyi. – ránt magához a karomnál fogva - Miért kell állatnak nézned?! – még te vagy dühös?!
- Hazudtál! Honnan tudjam, hogy most az igazat mondod? – próbálok szabadulni, de nem megy…
- Innen… - megfogja arcomat, és megcsókol, de én ezt nem akarom…nem csókolok vissza… - Jó, akkor menj csak...úgy is egy jófiút érdemelsz... – ennyi? Csalódottan és nagyon szomorúan várom, hogy legalább bocsánatot kérjen vagy valami, de…hiába. Lemondóan sóhajtok, és elindulok, de hátulról szorosan magához ölel.
- Will…
- Nem bírom látni, hogy szomorú vagy. Ne menj el... – megpuszil, de ez így nekem nem megy…
- Most nem tudok maradni. Nem nekem kell eldöntenem mit akarok, hanem neked. Én veled akartam lenni, de te...te másokkal is. Nekem így nem fog menni. Gondold át mit akarsz, mert ezzel a helyzettel csak fájdalmat okozol. – elenged, én meg már megyek is.
A következő napokban úgy alakítom a munkát, hogy ne találkozzunk. Időt akarok adni neki, hogy átgondolja mit akar. Ha ott vagyok, nem az eszével gondolkodna…Ugyan úgy dolgozom mint eddig,, csak mérhetetlen szomorúsággal a szívemben…
Egyik nap Vanessa meglátogat a kis Nessával, aki annyira belelkesül, hogy addig kérleli az anyukáját, hogy had maradjon velem, míg végül Vanessa is belemegy. Bevallom jót tesz nekem ez a nap. Ez a kislány megmosolyogtat, és élvezem, hogy vigyázhatok rá. Segítek a leckéiben, és ő segít nekem szerelni. Elkészülünk…olyan fura…évekig húztam, hogy befejezzem apu versenyautóját, erre betoppan az életembe Nessa, és most kész. Nagyon lelkes, és ki szeretné próbálni, de talán azt nem…
Másnap Vanessa azzal nyaggat, hogy Will hivatalos egy üzleti partiba és nekem is ott lenne a helyem. Nem akarok menni, mert nem hívott, biztos mással ment, és nem akarom egy másik nő oldalán látni. És főleg nem akarom felvenni ezt a háremhölgy ruhát, amivel „meglepett”. De addig magyaráz, míg belemegyek…
- Várj meg itt, mindjárt jövünk… - mosolyog, de…
- Ne, arról nem volt szó, hogy…
- Csak nektek akarok jót. – vág köbe – Már engem bánt a szenvedésetek… - és elmegy. Várok és várok, aztán meglátom Willel, de csak Will jön ide.
- Szia...gyönyörű vagy... – néz végig rajtam.
- Ugyan már... – mondom zavartan, mert szinte felfal a tekintetével – Vanessa addig rágta a fülemet, míg...meg amúgy is...nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni. Láttam, hogy nem egyedül vagy, igazán nem akarlak zavarni. Vanessa kedvéért maradok eg keveset, aztán...
- Megint sokat beszélsz. – magához húz, és megcsókol. Annyira hiányzott a csókja…de még nem tisztáztuk a dolgokat.
- Ezt ne… - fordulok el.
- Nem kell mindig jó kislánynak lenned. Néha elengedhetnéd magad és élvezhetnéd a pillanatot...
- Élvezzem, hogy aztán kés legyen a szívemben? Az ilyesfajta élvezetekből én nem kérek! Én csak... – mindegy…
- Te csak? – húz magához szorosan.
- Tudod jól, hogy én csak téged akartalak. Alázz csak meg, használd ki megint az érzéseimet, ahogy jól esik... – szomorodom el.
- Jen, én csak szeretem jól érezni magam, de ez nem jelent semmit. Senki nem jelent semmit, ha te itt vagy. – csak ha itt vagy? És ha nem akkor jó más is?!
- Nekem ez kevés. Kevés, hogy ugyanazokat a dolgoat mondod nekem, mint mindenki másnak. Nekem nem a hízelgésed kell, nekem az kell, hogy bízhassak benned, hogy nem kell neked más. Miért olyan nehéz neked egy normális kapcsolatban lenned, és nem másokkal jól érezni magad és flörtölni, hanem csakis velem?! – kérdezem már dühösen.
- Veled? Mutasd meg nekem mennyire érezhetem magam jól veled – a kezembe adja a kocsija kulcsát - Fél óra múlva a parkolóban leszek, addig lebonyolítom az üzletet. – tessék?!
- Will! Ez nem így megy! – vissza akarom adni, de a kezembe szorítja.
- Ez pontosan így megy. Ott és akkor, amikor akarom. – mosolyodik el.
- Ha egy luxus prostira vágysz.... – de én nem az vagyok…még az ő kedvéért sem.
- Sss! Te akartál kisajátítani, hát akkor ez fordítva is igaz lesz. Fél óra... – kacsint, és itthagy…
Nem megyek vissza, csak sétálok a kertben és gondolkodom. Olyan, mint egy nagyra nőtt elkényeztetett gyerek, de én nem a kurvája vagyok...dühös vagyok rá, és nem tudom...de talán meg kéne beszélnünk a dolgokat, hogy tudjam mit is akar...a szexen kívül, mert azt mástól is megkaphatja...Viszont szólnom kell Vanessának, hogy elmegyek Willel, de ahogy beérek a sok ember közé, Will üzleti partnerével találom szemben magam.
- Üdvözlöm, kedves...
- Jennifer Green. - fogok kezet vele.
- Akkor William gyönyörű munkatársa, ha jól sejtem... - hint csókot a kezemre.
- Igen, és ha én jól sejtem, sikeres volt az üzleti megbeszélés. - utálok jópofizni, de muszáj.
- Ha előbb találkozom önnel, megbeszélésre sem lett volna szükség...
- Köszönöm, de...
- Higgye csak el nekem, kitűnik a tömegből a szépsége. - csörögni kezd a telefonom.
- Elnézést... - felveszem.
- Merre vagy, szépségem?
- Ha jól veszem ki az üzletfeled szavaiból, eléggé megtetszettem neki...Will, itt vagy? - most tényleg kinyomta?!
- Valami gond van? - kérdezi, közben derekamra simítja a kezét.
- Nem, csak azt hiszem megszakadt... - odébb lépek, nem tetszik ez a nyomulás...
- Ha fontos, majd visszahívja...addig is megtisztelne a társaságával? - képzelem.
- Én éppen indultam, mert...
- Hozhatok egy italt? - vág közbe kérdésével közelebb hajolva, pedig nincs akkora zaj, eddig is hallottam...
- Gyönyörűm, vártalak a kocsinál... - érkezik Will, a kaftánja nélkül, félig kigombolt inggel és csípőmre simítva a kezét, húz magához - Nem megyünk? - csókol homlokon.
- Az én hibám, én tartottam fel a hölgyet. - Will elég szúrós szemekkel néz rá...
- Semmi gond, mi most megyünk, köszönjük a vendéglátást. - megfogom Will kezét, és elindulok vele, mert mindjárt felrobban, és nem akarom, hogy meggondolatlan legyen...
- Ez a rohadék azt hiszi bármit megkaphat, mert full gazdag?! - állít meg.
- Csak nem ideges vagy? - kérdezem gúnyosan.
- Persze, hogy az vagyok, vagy...ne haragudj, megzavartalak? Azt hittem...
- Én is mielőtt más csajjal enyelegtél a bárban. - vágok közbe. Benyit egy szobába, ami tök üres, és behúz magával.
- Jen, ez azért nem ugyan az!
- Igazad van, mert én ezt nem akartam, te viszont... - a falnak szorítva csókol meg szenvedélyesen.
- Semmi nem történt, egy csók sem, csak...
- Csak?
- A haverjaim kezdtek cseszegetni veled, hogy mennyire pórázon tartasz, és....
- Értem...szóval a férfi egódat nem hagyta nyugodni, így elhívtál egy ribancot... - nem mond semmit, tehát igazam van...engem meg elborít a düh - Will te nem a kutyám vagy, én meg nem a te kurvád! Nekem nem elég pár szenvedélyes éjszaka, beléd szerettem, bíztam benned...Kit érdekel, hogy miket beszélnek a gyökér haverjaid? Ha hímringyókat akarnak játszani, hát legyen, de ha te velem akarsz lenni, akkor nincs más nő! - pár pillanatig csak néz, aztán elmosolyodik.
- Megőrülök érted... - megcsókol, de...létezik, hogy...nem, nem azt mondta, hogy szeret... - Mi a baj? - kérdezi a csók után.
- Szólnom kéne Vanessának, hogy elmegyünk.
- Majd észreveszi... - csókol a nyakamba.
- Megígértem Nessának, hogy átmegyek, de...talán majd később eljöhetnél velem.
- Írok egy üzenetet neki, jó? - bólintok, és elő is veszi a telefonját. Aztán nyitnám az ajtót, de inkább bezárja.
- Mit csinálsz? - kérdezem, és már fenekemen van a keze.
- Jól érzem magam veled.. - csókol meg, de...ugyen nem az jár a fejében, hogy... - Nézd csak milyen szép ágy... - csókol a nyakamba.
- Will... - mielőtt befejezhetném, felkap és az ágyra fektet.
- Olyan gyönyörű vagy...
- Nem otthon vagyunk, ez illetlenség... - tolom el magamtól. Fel is térdel, de csak azért hogy kibújjon az ingéből, aztán újra fölém magasodik. Miért kell ilyen szexinek lennie?!
- Nyugodtan hozzám érhetsz ha tetszik amit látsz... - zavarba jövök, és elkapom a tekintetemet, de visszairányítja magára... - csak a tiéd vagyok... - súgja a fülembe, amit meg is rágcsál....
- És én elég leszek neked? - kérdezem bátortalanul.
- Több is, mint elég... - csókol meg.
- Bárki bejöhet... - sóhajtom, mikor nyakamat csókolja.
- Bezártam az ajtót... - dörmögi a nyakamba.
- De...
- Ne aggódj annyit, vigyázok rád... - mielőtt újra megszólalhatnék, megcsókol.
Nem vagyok biztos abban, hogy itt kéne kibékülnünk, de Will csókjai teljesen elveszik az eszemet. Lassan minden ruha eltűnik rólunk, meztelenül simulunk egymáshoz, egyszerűen nem tudok elszakadni ajkaitól...imádom. Bele is harapok, amit megmosolyog, és újra megcsókol, közben belém csúsznak az ujjai. Belenyögök csókunkba, mikor gyorsabban kezdi mozgatni bennem, majd lejjebb kúszva nyelvével is kényeztet. Hamar elmegyek karjai között, de keze nem áll le. Mellemet csókolja, szívja közben, de elég lesz, különben megint...
Felhúzom magamhoz, hogy megcsókoljam, aztán fordítok a felálláson. Lehajolva hozzá csókolom meg. Ahogy felegyenesedem, végigsimítok izmos felsőtestén. Alsó ajkamba harapva nézek végig rajta, elmosolyodva mar combomba, mikor kemény férfiasságát kezdem simogatni.
Lábai között elhelyezkedve veszem számba merevedését. Kezemmel és számmal hajszolom a gyönyör felé, de leállít, és maga alá gyűrve hatol belém türelmetlenül. Hangosan nyögök fel az érzésre, és hátába marok. Olyan nagy, imádom, hogy már azzal, hogy csak belém lökte magát majdnem elmentem...kezembe kulcsolja sajátját, és úgy kezd el mozogni...lassan...milyen romantikus lett valaki szeretkezés közben...Ez tetszik, nagyon is, és az is, hogy lovagolhatok...De persze a végénél neki kell irányítania, de nem bánom. Szinte egyszerre megyünk el...élvezem, ahogy tempója lassul, és édesen csókol.
- Fantasztikus vagy... - puszilgat mosolyogva.
- Te meg nagyon rossz... - mosolyodom el én is.
- És most magammal rántottalak a bűnbe... - neveti el magát.
- Sss...még meghallja valaki... - szólok rá.
- Eddig nem zavart... - ad egy puszit - Még az sem, hogy valaki be akart jönni... - ül fel.
- Mi?! - kérdezem kicsit rémülten én is felülve, és magam elé veszem a takarót.
- Előttem ne takargasd magad... - nyakamba csókol, és elveszi a takarót. Már mellemet gyömöszöli, ami nagyon jó, de...
- Inkább menjünk... - adok ajkaira egy puszit, és öltözni kezdek, aztán míg Will is felöltözik, megcsinálom az ágyat...
- Most jó? - kérdezi nevetve. Szúrós szemekkel nézek rá, mire csak elindulunk végre. Kiosonunk a szobából, aztán sietve távozunk.
Mielőtt Vanessáékhoz mennénk, hozzám is beugrunk, hogy lezuhanyozzunk. Lágy, simogató mozdulatokkal fürdetem, közben azon gondolkodom, hogy hihetek e neki...bíztam benne, és ő mégis...szeretnék hinni neki, újra bízni benne. Hozzá bújok, és erős karjaival gyengéden átölel. Kis idő múlva mosolyogva biccenti fel a fejemet, és hajamba túrva csókol meg.
De nem időzöm sokat, míg én a hajamat szárítom, Will még a zuhany alatt áll. Örülök, hogy ennyire ráér...Csak sikerül elkészülnünk, bár Willnek nagyon nincs kedve elindulni, inkább maradna, és finoman céloz is rá, hogy mihez lenne kedve, de megígértem Nessának…mennünk kell…
Jól telnek a napok, nekikezdünk a nagy munkának is. Ezzel csak az a baj, hogy Cassandra úgy járkál itt, mintha itt dolgozna, vagy bármi keresnivalója lenne itt. Kicsit féltékeny is vagyok, mert sok időt tölt Will irodájában, ahhoz viszont keveset, hogy bármit is csináljanak...remélem...
Egyik délután Will üzen, hogy szüksége lenne rám. Mikor benyitok, egy szál vörös rózsával vár…jézusom elfelejtettem valamit?
- Boldog féléves fordulót! - adja oda a virágot, és megcsókol.
- Úgy sajnálom, teljesen kiment a fejemből, de a hétvégén szabadnaposak vagyunk, és sütök neked valamit, vagy... - csókjával hallgattat el.
- Semmi gond, de ma ne maradjunk sokáig, jó? - simít végig az arcomon.
- Akkor menjünk, most... - simulok hozzá, és hosszan csókoljuk egymást. De persze, hogy muszáj megzavarnia valakinek...kopogás, és azonnal benyit.
- Bocsánat, nem akartam zavarni... - Cassandra...
- Megvárlak a kocsinál. - lopok egy puszit, és a rózsámat szaglászva megyek ki a kis ribanc mellett...remélem a retinájába égett ez a jelenet...
|
| Saya | 2017. 03. 25. 17:56:30 | #35062 |
Karakter: William Gonzalez
-Csak mi ketten? -kérdezi nyakam köré fonva a kezeit.
-Aha...-mosolygom- Szeretnéd?-bólint és lehúz magához egy csókra. Fenekénél fogva emelem fel őt, ő pedig derekam köré kulcsolja lábait.- Will....-a kanapéra fektetve csókolom tovább- Will...
-Mondogasd csak a nevemet...
-Ugye tudod, hogy az irodában vagyunk? -bólintok és tovább csókolnám, de elfordul.
-Mi a baj? Gondoltam kárpótollak, mert este nem megyek át...-a nyakába csókolok.
-Miért olyan izgató neked, hogy az irodában...? -kérdezi karomat megfogva.
-Mert izgalmas az ágyon kívül szeretkezni...-tovább csókolom a nyakát és combjára simítom a kezemet.
-Nem jó velem...?
-Sss...Nem ezt mondtam...Csak néha engedhetnéd, hogy máshol is szeretkezzünk. -mi ebben a rossz?
-Én még senkivel nem csináltam máshol...-mondja zavartan.
-A tengerparton jó volt? -kérdezem az arcát puszilgatva- Láthatóan nagyon élvezted...
-Will...-lök el magától és felül.
-Nem akarod? -soha semmit nem akar, ami kicsit is más, mint amihez szokott.
-Nem tudom...
-Nem fogom erőltetni...-visszaülök az asztalhoz, Jen is odasétál és felül rá- Ne, nem akarom, hogy kényszernek érezd, hogy csak megadd magadat a kedvemért...
-Kívánlak...-suttogja közben kicsatolja nadrágom övét.
Nekem ennyi elég is. Azonnal megcsókolom, amit Jen is olyan hevesen viszonoz, ahogy azt kapja. Miután a pólómat is leveszi, a nadrágomat tolja le és szabadítja ki merevedésemet. Csókunk közben simogatni kezdi, de én is szeretném, ha kevesebb ruha lenne rajta. Blúzát gombolom szét, majd a melltartóját, hogy végre kezeim között tudhassam a kerekded csodákat. Csókjaimmal melleinél időzöm, és szeretnék kicsit lejjebb is elkalandozni, de visszahúz magához. Ugyan Jen...jobban el kell lazulnod...Ujjaimat mozgatom benne, a kis vadmacska meg vállamat harapdálja élvezetében. Már farkammal izgatom, mikor ránk nyit valaki...
-Úristen, bocsánat...-Vanessa...
-Jajj ne...-minek ez a riadalom? Jen háttal ült az ajtónak, sok mindent nem látott...
-Már nem mindegy, hogy befejezzük-e vagy nem? -megcsókolom és térnék a lényegre, de nem engedi.
-Ez annyira ciki volt...
-Hogy ezért mit fog kapni tőlem a nővérem...-morgom.
-Nem az ő hibája, bele sem kellett volna kezdenünk. -zavartan igazgatja magát.
-Inkább kopogott volna, vagy bezárhattam volna az ajtót...bocsánat, hogy kellemetlen helyzetbe kerültél...-simogatom meg az arcát- Ez a harisnyakötő nagyon szexi, ugye máskor is felveszed? -mosolygom.
-Olyan lökött vagy...-végre ő is nevet.
Amikor visszahívom Vanessát, Jen gyorsan távozik. Nem is baj, mert alaposan kiosztom nővéremet. Elrontotta a délutánomat. Később viszont én viszem haza Jent. A kocsiban okáig csókolózunk.
-Ugye már nincs baj? -kérdezem tőle mosolyogva.
-Ez nem vicces...
-Valld be, hogy élvezted...-csókolok a nyakába- ha nem kéne mennem, onnan folytatnánk, ahol abbahagytuk...-finoman megszívom a bőrét.
-Biztos, hogy nem jössz be? -megcsókol és ölembe csúsztatja a kezét.
-Rossz vagy...-mosolygom.
-Gyere be és megmutatom mennyire...-mondja a nyakamba csókolva, de megfogom a kezét.
-Nem lehet, megígértem Ednek, hogy...
-Persze, jól van, pattints le...-szállna ki, de visszahúzom.
-Jen, ez nem lepattintás...egész hétvégén a tiéd vagyok, annyiszor szeretkezünk, ahányszor csak szeretnéd...-megpuszilom a száját, majd a kezét- Van egy nyaralója a családomnak a tengerparton...hűvös van a fürdéshez, de romantikus kis ház, elmehetnénk oda, ha van kedved...
-Nagyon szeretnék...-megcsókol, aztán elővesz egy kulcsot- Mindegy mikor, csak gyere...melletted szeretnék ébredni...-odaadja a kulcsot.
-Köszönöm...-megcsókolom és megyek is.
Valamikor két óra felé érek Jenhez. Elmegyek lezuhanyozni és igyekszem nem felébreszteni, mikor befekszem mellé, de elég ébren alhatott, mert mégis felébred és az ölelésembe bújik. A nyakába csókolok, aztán mindketten elalszunk.
A hétvége nagyszerűen telik, nekem is jól esik elszabadulni a munkától egy kicsit, és a legjobb, hogy ezt Jennel tehetem. A hétvége után persze vár a sok munka, ráadásul még Ed is bejön, hogy megzavarjon. Túl lelkes, hogy végre megint együtt lötyögtünk, mint régen.
-Na mi volt a csajjal? Nagyon egymásra voltatok hangolódva...-Jen pontosan ekkor nyit be. Jaj ne...
-Jen...-szólok utána, de hiába, ezért utána megyek- Hát itt vagy...-megtalálom az öltözőben.
-Nem, már itt sem vagyok!
-Engedd, hogy megmagyarázzam...-nyúlnék felé, de kitér előlem.
-Mit? Hogy teljesen hülyének néztél?! Én szeretlek, és megtettem volna bármit, hogy működjön köztünk minden, de úgy látszik ez neked nem elég. Mással voltál...
-Mit jelent a te szótáradban mással lenni? Csak dumáltunk, hülyültünk, ennyi. -a karjánál fogva rántom magamhoz, de ügyelek arra, hogy ne okozzak fájdalmat neki- Miért kell állatnak nézned?!
-Hazudtál! Honnan tudjam, hogy most az igazat mondod? -rángatja a karját, hogy szabaduljon, de elég esélytelen.
-Innen...-mindkét kezemmel megfogom az arcát és megcsókolom, de nem csókol vissza- Jó, akkor menj csak...úgy is egy jófiút érdemelsz...-elvesztettem a türelmemet, már nem is érdekel az egész. Elengedem őt, de Jen meg sem mozdul. Nem értem őt. Mit vár tőlem? Vagy mégis hisz nekem? Széttárom a karomat, hogy lássa nem értem, de csak egy nagyot sóhajt indulna el. Hátulról ölelem át.
-Will...
-Nem bírom látni, hogy szomorú vagy. Ne menj el...-megpuszilom.
-Most nem tudok maradni. Nem nekem kell eldöntenem mit akarok, hanem neked. Én veled akartam lenni, de te...te másokkal is. Nekem így nem fog menni. Gondold át mit akarsz, mert ezzel a helyzettel csak fájdalmat okozol. -mondja szomorúan, aztán elmegy, én meg nem állítom meg, mert tudom, hogy valahol igaza van.
A következő napokban megoldja, hogy vagy ne kelljen bejönnie, vagy akkor legyen bent, mikor én nem vagyok. Azt hittem felmond, de nem így lett. Mindenesetre a távolságtartása elég egyértelművé teszi, hogy belőlem nem kér.. Nem úgy, mint Cassandra. Bemutat egy nagyon gazdag arab ismerősének. Nem firtatom honnan ismeri olyan jól, de azt hiszem ő sem unatkozik sokat. Lehet mégis van bennünk valami közös. Mindenesetre ez a megrendelés most jól jönne, mert hatalmas pénz van benne, ugyanis egy egész cégről beszélünk, és annak a felsővezetőinek valamint családjuknak az igényeiről. Luxus autók, luxus igények és óriási bevétel. Ezt már szeretem.
Azt kevésbé, hogy bazári majomnak kell beöltözni, ugyanis az új üzleti partner meghív minket az egyik estjére. Cassandra persze szól, hogy mehetünk együtt, és mivel ő szerezte az üzletet, nem mondhatok nemet.
-Nagyon jól áll neked ez a ruha, persze rajtad minden jól áll. -mondja Cassandra, mikor megérkezünk.
-Ne hozz zavarba, nekem kéne bókolnom neked. -mosolygom.
-Hát rajta...-fordul hirtelen felém, de mielőtt túl közel hajolhatna, Vanessa jelenik meg.
-Will, drága testvérkém...-mosolyog, de a szemei ölni tudnának Cassandra láttán- Ugye elrabolhatlak egy kicsit? A kertben vagyunk, kijössz?
-Itt a férjed is? Ki vigyáz Nessára? Jaj mondtam neked, hogy...-hát nem igaz, hogy nem várja meg, hogy befejezzem- Ne haragudj, majd később megkereslek...-mondom Cassandrának és a nővérem után megyek.
-Will, mikor tanulod már meg, hogy ne kezdj ilyen olcsó nőkkel? A buli után csak a gatyádba akar mászni...Meg sem érdemled a meglepetésemet. -sóhajtja.
-Te meg mit beszélsz itt össze-vissza? Mióta vagy itt? Ittál? -nem értek semmit.
-Az én plusz egy főm nem a férjem...-néz oldalra és meglátom én is Jent.
-Te elhoztad...?
-Igen, pedig nem is akart jönni és ezt a ruhát sem akarta felvenni. Nagyon jól áll neki, igaz? Jó mulatást! - paskolja meg a vállamat, én meg odasétálok Jenhez.
-Szia...gyönyörű vagy...-nézek rajta végig.
-Ugyan már...Jen addig rágta a fülemet, míg...meg amúgy is...nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni. Láttam, hogy nem egyedül vagy, igazán nem akarlak zavarni. Vanessa kedvéért maradok eg keveset, aztán...
-Megint sokat beszélsz. -magamhoz rántom a derekánál fogva és egy hosszú csókkal hallgattatom el.
-Ezt ne...-fordul el, pedig visszacsókolt.
-Nem kell mindig jó kislánynak lenned. Néha elengedhetnéd magad és élvezhetnéd a pillanatot...
-Élvezzem, hogy aztán kés legyen a szívemben? Az ilyesfajta élvezetekből én nem kérek! Én csak...-hirtelen elhallgat.
-Te csak? -húzom szorosan magamhoz.
-Tudod jól, hogy én csak téged akartalak. Alázz csak meg, használd ki megint az érzéseimet, ahogy jól esik...-mondja szomorúan.
-Jen, én csak szeretem jól érezni magam, de ez nem jelent semmit. Senki nem jelent semmit, ha te itt vagy. -cirógatom az arcát.
-Nekem ez kevés. Kevés, hogy ugyanazokat a dolgoat mondod nekem, mint mindenki másnak. Nekem nem a hízelgésed kell, nekem az kell, hogy bízhassak benned, hogy nem kell neked más. Miért olyan nehéz neked egy normális kapcsolatban lenned, és nem másokkal jól érezni magad és flörtölni, hanem csakis velem?! -olyan dühös, de még ez is jól áll neki.
-Veled? Mutasd meg nekem mennyire érezhetem magam jól veled. -odaadom neki a kocsim kulcsát- Fél óra múlva a parkolóban leszek, addig lebonyolítom az üzletet.
-Will! Ez nem így megy! -adná vissza, de a markába szorítom.
-Ez pontosan így megy. Ott és akkor, amikor akarom. -elmosolyodom.
-Ha egy luxus prostira vágysz....
-Sss! Te akartál kisajátítani, hát akkor ez fordítva is igaz lesz. Fél óra...-kacsintok, és megyek is. Tudom ez kicsit megalázóan hangzott, de érdekelnek Jen határai. Múltkor az irodában meglepett, de persze megint csalódtam. Én megszoktam, hogy megkapom, amit csak akarok, de eleget alkalmazkodtam hozzá. Meglátjuk ő mennyire tud hozzám...és, hogy mire hajlandó...
|
| Garfield | 2017. 02. 08. 22:07:05 | #35010 |
Karakter: Jennifer Green
- Érezni is fogsz, de nem akarom mindig kivenni. – mondja, miután kiveszi a kezemből a gumit - Azt mondtad, hogy vigyázni kell, hát akkor vigyázni is fogunk. – mondja mosolyogva.
Will gumit húz, amivel nincs is baj, mert nem baj, ha vigyáz, csak…csak így valahogy úgy érzem, hogy nem akar velem ennél komolyabb kapcsolatot.
A következő napokban nem fogunk unatkozni, rengeteg rendelés érkezik hozzánk, és végre elkészül Cassandra autója is, aminek nagyon örülök. Kitipeg a szalonból, és az életünkből is. Nagyon nem tetszett a csaj, az első pillanattól kezdve. Muszáj ezt megünnepelni…a nap végén egy pezsgővel megyek Willhez az irodába.
- Mit ünneplünk? – kérdezi a papírokat eltéve.
- Jaj ne csináld...tudod te... – puszilom meg - Kész vagy, mehetünk? – bólintása után indulunk is hozzám.
- Csak nem süti van az asztalon? – kérdezi már nálam…olyan aranyos tud lenni…
- De...nyugodtan vegyél csak, mert a pezsgőt úgy is be kell hűteni... – már veszem is elő a pezsgős vödröt, és jeges vízzel töltöm meg.
- Azt hiszem majd később sütizek, mert van itt sokkal édesebb desszert is... – szembe fordít magával és felültet az asztalra.
- Will...majdnem kiborítottam a jeges vizet. – elmosolyodva ütöm meg finoman a karját.
- Csak nem félsz egy kis hidegtől? – húz végig lassan a nyakamon egy jégkockát.
- Ne...ez tényleg hideg... – borzongok bele, de máris a felsőmet veszi le rólam.
- Felmelegítselek? – nyakamba csókolva kapcsolja ki melltartómat, amit le is vesz rólam. Fogja a jeget, és mellbimbóm körül húzza végig, majd nyelvét vezeti a hidegvíz nyomán. Hátra dönt az asztalon, és melleimet kezdi ajkaival és nyelvével kényeztetni.
- Nem megyünk inkább az ágyba? – kérdezem a hajába túrva sóhajtozva.
- Kényelmetlen? – húz fel, de tovább markolássza mellemet.
- Kicsit. – felemel, és az ágyba visz…az én hercegem…
Azonnal levetkőztetjük egymást, és máris lábaim közé fekszik, hogy nyelvével okozzon örömet. A kezeibe kulcsolom a kezeimet…annyira jól csinálja, hogy néha meg is szorítom. De hirtelen abba hagyja, és mászna ki az ágyból. Azt hiszem tudom miért, de…
- Várj… - a szemébe nézek, és várom, hogy tegyen valamit, de…elengedem a kezét, ha neki annyira kell az a rohadt gumi…
Mégsem megy sehova, és végre így ahogy van, minden nélkül belém hatol. Elmosolyodom, boldogság árad szét bennem. Lassan kezd mozogni bennem, de nem sokáig. Egy lábamat vállára téve húz közelebb magához, hogy a lehető legmélyebben tudjon mozogni bennem.
- Will… - nyögöm a takaróba marva. Nem bírom tovább…pár perc múlva felnyögve lépem át a mennyek kapuját, és hamarosan megérzem, hogy Will is elmegy…bennem…lelassulva mozog még bennem egy darabig, aztán mosolyogva lehajol hozzám…
- Köszönöm… - csókol meg, és én mosolyogva viszonzom. Nem tudja mennyit jelentett ez nekem. Talán én is kezdek neki olyan fontos lenni, mint ő nekem…
Reggel egyedül ébredek, de oldalra nézve egy üzenetet látok meg. Nekem is csodálatos volt az este…Hát akkor egyedül készülök el, és megyek be a kereskedésbe. Még nem érkezett meg…valaki nagy edzésben lehet…Nézzük a mai munkákat. Nézem a megrendelőlapokat, mikor Will lép be az irodába, és köszönt édes csókjával. De egy csóknál nem áll le, mintha itt és most fel akarna falni…
- Will...bírd ki estig... – szólok rá, bár tetszik, hogy ennyire kíván.
- Este nem megyek hozzád, az egyik haveromnak már megígértem, hogy összefutunk. Szívesebben lennék veled, de nem mondhatom már le. Viszont hétvégén elmehetnénk valahova, ha van kedved. - hát ez nem valami jó hír, de nem akarom elszakítani a barátaitól.
- Csak mi ketten? - kérdezem nyaka köré fonva a kezeimet.
- Aha... - mosolyodik el...olyan helyes... - Szeretnéd? - bólintok, és lehúzom magamhoz, hogy megcsókoljam. De Will megint nem bír magával...fenekemre simítja a kezeit, és felemel. Reflexszerűen kulcsolom dereka köré a lábaimat - Will... - súgom ajkaira a nevét. De nem veszi a lapot...végig fektet a kanapén, és fölém támaszkodva csókol tovább - Will... - ismétlem újra, mire elmosolyodva a szemembe néz.
- Mondogasd csak a nevemet... - ez a perverz mosoly...
- Ugye tudod, hogy az irodádban vagyunk? - kérdezem komolyan, bólint, és újra csókolna meg, de elfordítom a fejemet.
- Mi a baj? Gondoltam kárpótollak, mert este nem megyek át... - csókol a nyakamba...jó értelemben végigfut rajtam a hideg...
- Miért olyan izgató neked, hogy az irodádban...? - kérdezem karjára simítva a kezemet.
- Mert izgalmas az ágyon kívül szeretkezni... - tovább csókolja a nyakamat, és combomon simít végig...
- Nem jó velem...?
- Sss... - szakít félbe - Nem ezt mondtam... - térdel fel - Csak néha engedhetnéd, hogy máshol is szeretkezzünk. - kezdek nagyon zavarban lenni...
- Én még senkivel nem csináltam máshol... - vallom be, szerintem teljesen vörös arccal...
- A tengerparton jó volt? - kérdezi az arcomat puszilgatva... - Láthatóan nagyon élvezted... - persze hozz még jobban zavarba...
- Will... - lököm el a fejét, és felülök.
- Nem akarod? - kérdezi csalódottan mellém ülve.
- Nem tudom... - rá pillantok, és olvasni lehet a tekintetéből, hogy mérges és csalódott...miattam...
- Nem fogom erőltetni... - megy az asztalához...ajj ne már...utána megyek, és felülök az asztalára szembe vele - Ne, nem akarom, hogy kényszernek érezd, hogy csak megadd magad a kedvemért... - olyan izgató most, hogy lemondana az irodai szexről, mert tartok tőle...Nadrágja pereménél fogva húzom közelebb magamhoz...
- Kívánlak... - súgom ajkaira, közben kicsatolom az övét.
Nem is kell több szó, azonnal lecsap ajkaimra. Szinte felfal, talán még nem is izzott köztünk ennyire a levegő...Felsője alá siklik a kezem, és izmos hátába mélyesztem ujjaimat, hogy a lehető legközelebb legyen hozzám...de útban van ez a vacak...leveszem róla, és már tolom is lejjebb nadrágját, amiből előkerül merevedése. Ennyitől, már...? Elmosolyodva emeli magára a tekintetemet, és lágyan megcsókol. Merevedését simogatom, közben szétgombolja blúzomat, és kikapcsolja elől kapcsos melltartómat. Mellemre simítja kezét, és gyömöszölni kezdi, mellbimbómat is morzsolgatja, miközben én merevedésén mozgatom a kezemet. Csókjaival halad lejjebb, melleimet alapos figyelemben részesítve, aztán elém térdelne, de...felhúzom magamhoz. Érti, hogy mit akarok, de nem bírja ki, hogy legalább ujjaival ne kényeztessen. Vállába harapva élvezem, hogy ujjait mozgatja bennem, aztán férfiasságával kezd izgatni...istenem, ez annyira jó...Minek is ellenkeztem ennyire?!
- Úristen, bocsánat... - Vanessa?!
- Jajj ne... - hajtom mellkasára a fejemet, aztán tolnám el magamtól, de...
- Már nem mindegy, hogy befejezzük e vagy nem? - csókol meg, és lökné magát belém, de nem engedem...
- Ez annyira ciki volt... - mondom megszakítva csókunkat.
- Hogy ezért mit fog kapni tőlem a nővérem... - mondja idegesen.
- Nem az ő hibája, bele se kellett volna kezdenünk. - zavartan igazgatom magam.
- Inkább kopoghatott volna, vagy bezárhattam volna az ajtót...bocsánat, hogy kellemetlen helyzetbe kerültél... - simít végig arcomon - Ez a harisnyakötő nagyon szexi, ugye máskor is felveszed? - megint ez a perverz vigyor...
- Olyan lökött vagy... - nevetem el magam.
Nagyon kínosan érzem magam, mikor Vanessát beengedi Will, inkább ki is megyek. Annyira gáz volt ez az egész...más részről meg...annyira jó lett volna...ha Vanessa nem nyit ránk...
Kis idő múlva Will visz haza, és hosszan csókol meg a kocsiban.
- Ugye már nincs baj? - kérdezi mosolyogva.
- Ez nem vicces...
- Valld be, hogy élvezted... - csókol a nyakamba - ha nem kéne mennem, onnan folytatnánk, ahol abbahagytuk... - szívja meg a nyakamat, és eszembe jut, hogy találkozik az egyik barátjával. Annyira rossz érzésem van ezzel kapcsolatban...
- Biztos, hogy nem jössz be? - csókolom meg, közben férfiasságára simítom a kezemet.
- Rossz vagy... - mosolyodik el.
- Gyere be és megmutatom mennyire... - csókolok a nyakába, de megfogja a kezemet.
- Nem lehet, megígértem Ednek, hogy...
- Persze,jól van, pattints le... - szállnék ki, de karomnál fogva húz vissza.
- Jen, ez nem lepattintás...egész hétvégén a tiéd vagyok, annyiszor szeretkezhetünk ahányszor csak szeretnéd... - ad egy puszit ajkaimra, aztán kezemre hint egy csókot - Van egy nyaralója a családomnak a tengerparton...hűvös van a fürdőzéshez, de romantikus kis ház, elmehetnénk oda ha van kedved...
- Nagyon szeretnék... - megcsókolom, és előveszek egy kulcsot - Mindegy mikor,csak gyere...melletted szeretnék ébredni... - adom a kezébe a kulcsokat.
- Köszönöm... - megcsókol, de aztán megy.
Akkoris nagyon rossz érzésem van. Remélem nem hazudik és tényleg csak egy barátjával találkozik. Annyira szeretnék bízni benne...de biztos nem csal meg, ha másért nem is, az ígérete miatt nem fog...csak iszogatni ment...muszáj lesz megnyugodnom. Megfordul a fejemben, hogy utána megyek, mert lenne egy tippem, hogy hol vannak, de elég ciki lenne neki, hogy ellenőrzöm, nem megyek...inkább lefürdök, és lefekszem aludni.
Vízcsobogásra ébredek, az órára pillantok, hajnali 2 is elmúlt már. Mikor bebújik mellém fürdés után, az ölelésébe bújok...a nyakamba csókol, és szorosabban ölel magához, de nem beszélgetünk, hamar visszaalszom, most, hogy mellettem van.
Reggel mikor felébredek, eszembe jut, hogy vajon mit csinált tegnap este, de igyekszem elterelni a gondolataimat. Annyira izgatott leszek, mikor eszembe jut, hogy kettesben megyünk valahova. Apró csókokkal keltem fel, mikor felébred,magához ölelve csókol meg. Annyira imádom a puha ajkait.
Csodálatos hétvégét töltünk kettesben ezen a romantikus helyen. Teli ablakos szobából nézzük összebújva a naplementét, a tengerparton sétálunk egymást ölelve...olyan boldog vagyok. Persze a sok szeretkezés sem maradhat el Will mellett, de így volt tökéletes a hétvége.
Elég nehéz visszarázódni a munkába, de muszáj dolgozni...terveket rajzolok, de valami nem világos, Will vázlatából, bemegyek hozzá, de kellemetlen mondatra nyitok be.
- Na mi volt a csajjal? Nagyon egymásra voltatok hangolódvadva... - nevet ez a fasz haverja, de Willnek lefagy az arcáról a mosoly mikor meglát.
- Jen... - szól utánam mikor kimegyek, de nem állok meg. Egyenesen az öltözőbe megyek. Egy percet sem maradok tovább - Hát itt vagy...
- Nem, már itt sem vagyok! - mondom dühösen...el sem hiszem, hogy bejött az a rossz érzésem.
- Engedd, hogy megmagyarázzam... – nyúl felém, de kitérek előle.
- Mit? Hogy teljesen hülyének néztél?! – nézek a szemébe – Én szeretlek, és megtettem volna bármit, hogy működjön köztünk minden, de úgy látszik ez neked nem elég. Mással voltál… - olyan ideges és szomorú is vagyok. Miért nem vagyok neki elég?
|
| Saya | 2017. 01. 18. 19:54:04 | #34960 |
Karakter: William Gonzalez
-Nem gondolok semmit, szeretném, ha elmondanád. -ez a műmosoly...
-Nekem most dolgom van, beszélgessetek csak. -nővérem magunkra is hagy azonnal.
-Hallgatlak...-az asztalomnak támaszkodik.
-Az új ügyfél, akiről beszéltem...Úgy tűnik nem csak egy autót akar tőlem. Flörtölt velem, és mikor ment volna, megkérdezte, hogy sportolok-e, aztán egyszerűen letapizott...erre nyitott be Vanessa, aztán Cassandra ment is. -kezdem utálni a magyarázkodásokat.
-Ennyi? -le sem tagadhatná, hogy mennyire féltékeny.
-Ennyi. Nem történt több és nem is fog. -combjára csúsztatom a kezemet.
-Rendben...-menne, de nem engedem el a lábát.
-Haragszol?
-Rád nem...bár örülnék, ha nem mennél bele flörtölgetésekbe, meg nem hagynád, ha tapiznának...Ha azt szeretnéd, hogy valaki simogasson, majd én megteszem...-mosolyogva puszil meg, de én inkább az ölembe ültetve csókolom meg.
-Ne idegeskedj miatta, jó? -simogatom meg az arcát.
-Bízom benned...-jó ezt hallani.
-Szóval mostantól nem kell aggódni a gumi miatt...és nem kell kivennem, mikor...
-Will...-olyan zavarban van, kis édes- Még pár napig vigyázunk, jó?
-Rendben...-szenvedélyesen csókolózni kezdünk, és tűrném fel a szoknyáját, hogy megmutassam mennyire tudok rá vigyázni, de megfogja a kezemet.
-Nem szabad, bárki bejöhet, és...-újra megcsókolom, de újra eltol magától.
-Csak szólok, hogy ne zavarjon senki és bezárjuk az ajtót...-felültetem az asztalra és már épp azon vagyok, hogy kiszóljak, de persze megint megfogja a kezemet.
-Ne...-ad egy puszit a számra és leszáll az asztalról. Nem sokkal rá Nessa szalad be. Mindig örülök neki, de most rosszkor is jött és Jenre is mérges vagyok. -Látod?
-Ne haragudjatok, nem érti, hogy most ne...-jön utána nővérem is.
-Semmi baj, már megbeszéltük...-mosolyog Jen.
-Ennek örülök. -még nem láttam, hogy Vanesa bárkit is ennyire kedvelt volna mellettem, mint Jent.
-Van kedved velem megrajzolni egy...khm...néni autóját? -kérdezi Jen Nessától, amit megmosolygok. Velem van a gond, de tetszik, hogy féltékeny és attól sem fél, hogy kimutassa a nem tetszését. Jobb, mintha csak hisztizne, azt utálom. Nessa meg lelkes, hogy segíthet, persze azért néha én is rájuk nézek.
-Tényleg csak ennyi? -kérdezi Jen a nap végén.
-Ennyit mondott...-ülök le mellé.
-Akkor az autó csak ürügy...Jó, ne haragudj, de...
-Nem kell magyarázkodnod, csak bízz bennem. -mosolygom.
-Mondtam már milyen helyes pofid van? -mosolyogva fogja meg az arcomat.
-Ezt még nem...-nevetem el magam, aztán magamhoz húzva csókolom meg.
Másnap együtt megyünk be, mert Jennél aludtam én is. Le sem tagadhatná mennyire ideges, mert ma bejön Cassandra megnézni a terveket, és ha már bejön, bemutatom Jennek is. Épp valamit szerel, ezért hátulról fogom meg a csípőjét.
-Szia...-mosolyodik el, mikor hátrafordul.
-Szia! Szükségem lenne a segítségedre...
-Miben segíthetek? -mosolyogva nézem mennyire összekente magát- Mi az?
-Olyan maszatos lettél...-nevetem el magam.
-Szóval mi a gond? -kérdezi letörölgetve magát.
-Át kéne alakítani a terveket, erre az autóra...-megmutatom neki.
-Az a helyzet, hogy annyira megszerettem ezt az autót, hogy nincs szívem eladni, de a belterét az igényeimre szabatnám...-mondja Cassandra.
-Mutasd csak a terveket...-kezdi vizsgálgatni- Semmi gond nem lesz ezzel...ha gondolod meg is tudom mutatni, hogy mit hol helyeznénk el és a színét is is ki tudod választani. -Jen elkezdi az egeztetést, aztán fel is jegyez mindent.
-Szuper vagy...köszi...-adok egy puszit a szájára. Cassandrának ma valahogy nincs túl sok kedve maradni, ezért én is hamarabb végzek a többi dolgommal és mehetek vissza Jenhez. Hátulról ölelem át, szegényke mellé is húz egy vonalat.
-Bocsi...-finoman megharapom a fülét.
-Majd kijavítom...-lágyan a nyakába csókolok.
-Már javítod a terveket? -teszem a vállára a fejemet, hogy belekukkantsak.
-Igen, minél hamarabb kész, annál hamarabb húzza el a virgácsait...-elnevetem magam- Megleptél ma...ügyfelek előtt nem szoktál megcsókolni...-felém fordulva teszi kezeit mellkasomra.
-Idegesítően nyomult, gondoltam leáll, ha látja, hogy foglalt vagyok...-magamhoz húzom- Nem megyünk haza?
-Nem fejezhetem be? -kérdezi mosolyogva.
-Ugyan, majd holnap...nem tudok tovább várni...-megcsókolom.
-Mit szeretnél otthon? -ez a huncut mosoly...
-Benned lenni...-válaszolom egyszerűen, aztán elnevetem magam, mert mindig zavarba jön.
Jenhez érve nem igazán húzom az időt. Csak a kanapéig jutunk el, de nekem itt is jó. Mosolyogva simítok végig ajkain, ő pedig lágyan csúsztatja kezét a kezemre.
-Annyira szép vagy...-egy igazi angyal. Az előjáték ma hamarabb megy, mint általában és ez biztos betudható a türelmetlenségemnek is, de amikor előveszek egy óvszert, Jen kiveszi a kezemből. Ez most mi?
-Nem kell...-mosolyogja.
-Azt mondtad, hogy pár napig...
-Tudom, de érezni akarlak...-lehúz magához egy csókra, de kiveszem a kezéből a gumit.
-Érezni is fogsz, de nem akarom mindig kivenni. Azt mondtad, hogy vigyázni kell, hát akkor vigyázni is fogunk. -mosolygom.
Végül is gumit használok, mert szeretek biztosra menni. Egyébként meg nem értem, hogy miért Jent zavarja jobban ez a dolog. Nem mondja, de látom rajta. Eddig az volt a baja, hogy nehogy gumi nélkül, most meg az, hogy gumival? Néha úgy érzem, hogy a nőkön lehetetlen kiigazodni.
A következő pár nap kicsit zsúfolt, mert egyre több rendelés fut be és egyre bonyolultabbak. A Cassandra ügy is lezajlik Jen legnagyobb örömére, amit nem is leplez. Láthatóan jó kedve van, mert egy üveg pezsgőt hoz az irodába a nap végén.
-Mit ünneplünk? -kérdezem az utolsó papírokat is elrendezve a fiókba.
-Jaj ne csináld...tudod te...-ad egy puszit- Kész vagy, mehetünk? -bólintok és már indulunk is hozzá.
-Csak nem süti van az asztalon? -kérdezem, mint egy türelmetlen gyerek a cukrászdában.
-De...nyugodtan vegyél csak, mert a pezsgőt úgy is be kell hűteni...-elővesz egy pezsgősvödröt, amibe hideg vizet tölt és pár jégkockát is beledob.
-Azt hiszem majd később sütizek, mert van itt sokkal édesebb desszert is...--mögé lépve fordítom magam felé és ültetem az asztalra.
-Will...majdnem kiborítottam a jeges vizet. -csap mosolyogva a karomra.
-Csak nem félsz egy kis hidegtől? -kiveszek egy jégkockát és lassan húzom végig a nyakán.
-Ne...ez tényleg hideg...-borzong meg egy kicsit, de én közben már a felsőjét veszem le.
-Felmelegítselek? -mielőtt válaszolhatna a nyakába csókolok, és míg egyik kezemmel a hátánál fogva tartom, a másikkal melltartóját kapcsolom szét és csúsztatom le róla. Az olvadozó kockával egyik mellbimbóját írom körül, majd a hideg cseppek útjára nyelvem lép, közben lassan végig fektetem Jent az asztalon, és így kezdem habzsolni melleit.
-Nem megyünk inkább az ágyba? -kérdezi felsóhajtva a hajamba túrva.
-Kényelmetlen? -felhúzom, de tovább gyömöszölöm.
-Kicsit. -na jól van, fenekénél fogva emelem fel és viszem az ágyig.
Itt már kényelmesebben vetkőztetjük le egymást, aztán rögtön lábai közé feküdve kezdem nyalni. Imádom, hogy ilyen kis édes, hogy mindkét kezét a kezeimbe kulcsolja, néha kicsit jobban megszorítva nyögései közepette. Oh a fenébe, a kabátom zsebébe maradt a gumi...
-Várj...-másznék ki az ágyból, de nem engedi el a kezemet. Már mondanám, hogy miért kell várnia, de szembe jut, hogy talán tudja. Annyira bizonyítani akar nekem, hogy nem fél tőlem...és az a pár nap is eltelt...Jaj...Lehet ő is látja rajtam, hogy bizonytalan vagyok, ezért elengedi a kezemet.
Az ész elgondolását felülírja az ösztön és egyszerűen így csusszanok bele, ahogy vagyok. Ez az érzés, és ez a gyönyörű mosoly, már ezért megérte.Egész lassan kezdek mozogni, próbálok uralkodni magamon, de nem sokáig megy. Jobban szétlököm a lábait, és az egyiket a vállamra is teszem, hogy a lehető legközelebb húzzam magamhoz és mélyebbre lökjem magam benne.
-Will...-nyögi nevemet a takaróba markolva. Oh igen baby, érzem mennyire élvezd, ahogy én is. Nem is kell túl sok, hogy Jen hangosan felnyögve menjen el alattam, és remegő teste engem is magával ránt az orgazmusba. Az élvezeten túl ott az az elégedettség is bennem, hogy megengedte, hogy benne menjek el. Lassuló mozgással élvezem ki minden pillanatát.
-Köszönöm...-mosolyogva hajolok le megcsókolni őt.
Másnap korán reggel indulok, mert munka előtt még el akarok menni edzeni, amúgy is megdumáltam az egyik haverommal már, hogy együtt megyünk. Jent hagyom aludni, csak egy cetlit hagyok, hogy az autókereskedésben találkozunk, és, hogy csodálatos volt este.
-Na és milyen az új kislány? -kezd faggatni Ed, mikor tartunk egy kis pihenőt.
-Nagyon édes, csak néha nehéz vele. Megszoktam, hogy Naty mellett szabadon azt csinálhatok, amit akarok, Jen viszont egész más. Ráadásul sokkal gátlásosabb is...Nagyon jó vele, de nem akarta az irodában, sőt tegnap még otthon sem, mert kényelmetlen az asztal. Persze jó volt az ágyban is...
-Ne ragozd túl...Unatkozol mellette, mégis megfogott. -nevet- Az esküvői harangokat hallom a háttérben?
-Semmi ilyen, hülye vagy?! Én és az elkötelezettség? -legyintek.
-Persze-persze, az asszonykád azért csak szorosan fogja a gyeplőt...Bezzeg az a szép cica ott balra...már jó negyed órája bámul. Ő biztos játékosabb. -oldalra nézek és én is meglátom, hogy kiről beszél.
-Elég átlagos...bár azok a mellek...-mindketten nevetünk.
-Nem hívod el estére? Fogadok van egy dögös barátnője is nekem. Már, ha az asszony enged...-annyira zavar már ez a cukkolás, hogy csak azért is odamegyek hozzá. Estére megbeszélünk egy találkát az egyik bárba, hozza a barátnőjét is. Ednek még mondom is, hogy jobb ha vigyáz, mert a végén még két nővel kell megbirkózzak, ő meg csak ülhet a sarokban magányosan. Jennek persze nem fogom elmondani, amiről nem tud, az nem fáj. Nem állok készen lekötni magam, és most akaratlanul is ezt csinálom, a haverjaim meg csak röhögnek rajtam, és joggal. Jen túlságosan befészkelte magát az életembe, és ez...még nevetségesebb, de megrémiszt. Megszoktam, hogy magányos vagyok, Jen meg hosszú távon úgy is jobbat érdemel. Mikor megérkezem, persze csókkal köszöntöm. Olyan gyönyörű, hogy nem bírom abba hagyni a csókolgatását.
-Will...bírd ki estig...-koppint az orromra.
-Este nem megyek hozzád, az egyik haveromnak már megígértem, hogy összefutunk. Szívesebben lennék veled, de nem mondhatom már le. Viszont hétvégén elmehetnénk valahova, ha van kedved. -borzalmas vagyok, ugyanazt csinálom, mint Natashával. Kompenzálom a bűneimet, csak szegénykém még azt sem tudja, hogy nők is lesznek ott.
|
| Garfield | 2017. 01. 01. 15:18:52 | #34905 |
Karakter: Jennifer Green
- Jen… - be se fejezd…
- Én...beszélek össze-vissza... Will, ne haragudj, csak...
- Nyugi, mély levegő! – neveti el magát - Ez csak egy szó, miért félsz így tőle? – simogatja az arcomat.
- Nem te félsz? – kérdezem zavartan és elbizonytalanodva.
- Nem, csak nekem ezt nem nagyon szokták mondani. De...gondolod, hogy én utállak? – emeli magára a tekintetemet.
- Nem, csak… - kezdek bele, de közbevág.
- Én is szeretlek, szeretek veled lenni. – tessék? Szeret? Nézek rá, aztán esik le, hogy mit mondott még…szeret velem lenni…ez nem éppen egy szerelmi vallomás…
- Egy pillanatra... – rázom meg a fejem elmosolyodva… - Neked nem ugyanazt jelenti ez a szó, de ne beszéljünk erről... – simítom a mellkasára a kezét - Milyen nyugodt a szívverésed... – megfogom a kezét, és a mellkasomra teszem, hogy érezze, nekem mennyire dobog ha a közelében vagyok… - Ez a különbség. – kicsit elszomorodva dölök a mellkasának és kopogok rajta…tényleg nem szeret?
- Azért nyugodt, mert te vagy az én nyugalmam...ha veled vagyok nem gondolok semmi másra. Ne gondold ezt túl. puszil homlokon, de nem tud vele megnyugtatni…
Együtt töltjük a napot, kicsit sikerül megnyugodnom, hisz nincs minden veszve, csak én előbb lettem szerelmes mint ő. De nála is kialakul majd…remélem…Viszont elhatároztam, hogy szorosabbra fűzöm a kapcsolatunkat. Rajtam kívül mással nem szeretkezett óvszer nélkül…hogy ne legyen legközelebb bizonytalan ha nincs nála gumi, másnap reggel elmegyek a nőgyógyászomhoz, hogy fogamzásgátlót írassak fel. Amint kiváltom, a taxiban be is veszem.
- Sziasztok! – nyitok be az irodába, ahol meglátom, hogy Will a nővérét öleli. Már épp kérdezni akarom, hogy mi történt, mikor int, hogy ne, aztán ölelésre tárja felém a kezeit. Köszönésképp meg is csókol, mikor karjaiba bújok.
- Most már elmondod, hogy miért jöttél később? – simítja ki tincseimet az arcomból.
- Will... – zavarba jövök, mert mégse a nővére előtt szeretném elmondani – később… - olyan furán néz minket Vanessa…
- Bocsi… - mosolyodik el, kezdi babrálni az asztalt a nővére.
- Szóval? – kérdezi újra engem ölelve…hát rendben…
- Nőgyógyásznál… - súgom neki.
- Ohh… - markol a fenekembe perverz vigyorral…
- Ne csináld… - bújok ki öleléséből mosolyogva, aztán az asztalra nézek – Mi ez a rúzs? – kérdezem komolyan.
- Mondjam el az igazat vagy úgy is túlgondoltad már? – kérdezi, aztán sóhajtva leül.
- Nem gondolok semmit, szeretném ha elmondanád. - erőltetek magamra egy mosolyt. Nem eshetek neki azonnal mindig, csak azért, mert régen minden alkalmat kihasznált...
- Nekem most dolgom van, beszélgessetek csak. - mondja Vanessa és ki is megy.
- Hallgatlak... - sétálok mellé, és kicsit nekidőlök az asztalának.
- Az új ügyfél, akiről beszéltem... - bólintok - Úgy tűnik nem csak egy autót akar tőlem. Flörtölt velem, és mikor ment volna, megkérdezte, hogy sportolok e, aztán egyszerűen letapizott...erre nyitott be Vanessa, aztán Cassandra ment is. - meséli.
- Ennyi? - kérdezem, közben megérzem Will kezét a combomon.
- Ennyi. Nem történt több, és nem is fog. - mosolyog.
- Rendben... - odébb akarok sétálni, de nem engedi el a lábamat.
- Haragszol? - kérdezi értetlenül.
- Rád nem...bár örülnék, ha nem mennél bele flörtölgetésekbe, meg nem hagynád ha tapiznának... - látom, hogy mondana valamit de majd ha befejeztem - Ha azt szeretnéd, hogy valaki simogasson, majd én megteszem... - mosolyogva lehajolok egy pusziért, de Willnek ennyi nem elég...az ölébe ültetve csókol meg.
- Ne idegeskedj miatta, jó? - simítja végig az arcomat.
- Bízom benned... - csak benne nem és ha messzire megy a csaj...
- Szóval mostantól nem kell aggódni a gumi miatt... - ez egy elég gyors témaváltás, kicsit zavarba is jövök - és nem kell kivennem mikor...
- Will... - vágok közbe, értem mire céloz - Még pár napig vigyázzunk, jó?
- Rendben. - mosolyodik el, és hajamba túrva csókol meg. Kezd túl szenvedélyes lenni, már a szoknyámat tűri fel, de megfogom a kezeit.
- Nem szabad, bárki bejöhet, és... - csókkal hallgattat el, de ezt akkor sem szabad itt... mellkasára simítom a kezeimet és úgy tolom el magamtól.
- Csak szólok, hogy ne zavarjon senki és bezárjuk az ajtót... - felültet az asztalra, és megcsókol, közben nyomná a gombot, hogy kiszóljon a titkárnőjének, de megfogom a kezét.
- Ne... - adok egy puszit ajkaira, és leszállok az asztalról...alighogy megigazítom magam, benyit Nessa, Vanessa meg sietve jön utána...Willre nézek egy fél mosollyal... - Látod? - súgom oda.
- Ne haragudjatok, nem érti, hogy most ne... - néz szúrós szemmel Nessára.
- Semmi gond, már megbeszéltük... - mosolyodom el.
- Ennek örülök. - mosolyog lelkesen Vanessa...
- Van kedved velem megrajzolni egy...khm...egy néni autóját? - kérdezem Nessától, aztán Willre pillantok, aki csak mosolyogva csóválja a fejét.
Nessával egész nap elvagyok. Néha Will is csatlakozik, és kapok puszikat, szerintem csak meg akar nyugtatni. Will vázlatai alapján, olyan végtelenül egyszerű belső teret kért, hogy Nessának is engedem, hogy rajzoljon, persze segítek neki, mert mégiscsak munkáról van szó, de fura, hogy ennyit kért csak...
- Tényleg csak ennyi? - kérdezem késő délután a rajzot nézve...már Nessa sincs itt, csak mi vagyunk az irodában.
- Ennyit mondott... - ül le mellém.
- Akkor az autó csak ürügy... - jegyzem meg kicsit mérgesen, de Will csak néz...jó, oké, azt mondta ne idegeskedjek miatta.... - Jó, ne haragudj, de...
- Nem kell magyarázkodnod, csak bízz bennem. - mosolyog rám...
- Mondtam már milyen helyes pofid van? - simítom arcára a kezemet elmosolyodva.
- Ezt még nem... - neveti el magát, és magához húzva csókol meg.
Will ma nálam alszik...annyira jól esik az erős, ölelő karjaiban aludni. Nem is tudja mennyire szeretem...neki ezek csak szavak, fogalma sincs, hogy ez milyen érzés. Nem volt még szerelmes, de remélem engem fog tudni szeretni...Ölelő kezét simogatom, pár perc múlva mély szuszogását hallom meg...elaludt...
- Szeretlek... - súgom halkan, és én is alszom.
A reggel elég feszülten indul, ami engem illet. Ma Will felhívja ezt a Cassandrát, hogy jöjjön be megnézni a terveket. Szeretnék ott lenni a megbeszélésen, de Will nyugtatgat. A várakozásba beleőrülök, ezért inkább a műhelybe megyek segíteni a szerelésben. A motorban bíbelődöm, mikor megérzem, hogy valaki a csípőmre simítja a kezét... ahogy felnézek, meglátom, hogy Will az...persze, hogy ő, ki más lehetne...
- Szia... - mosolyodom el.
- Szia, szükség lenne a segítségedre... - felegyenesedem, és látom, higy nincs egyedül.
- Miben segíthetek? - kérdezem, de Will nagyon mosolyog rám - Mi az?
- Olyan maszatos lettél... - neveti el magát.
- Szóval mi a gond? - kérdezem törölgetve magam.
- Át kéne alakítani a terveket, erre az autóra... - mutat Will egy kis Golfot...értetlenül nézek rá.
- Az a helyzet, hogy annyira megszerettem ezt az autót, hogy nincs szívem eladni, de a belterét az igényeimre szabatnám... - értem...
- Mutasd csak a terveket... - lépek közelebb Willhez, és szétnyitja a papírt - Semmi gond nem lesz ezzel...ha gondolod meg is tudom mutatni, hogy mit hol helyeznénk el, és a fényezése. A színét meg ki tudod választani.
Mutatok a csajnak színmintákat és ábrákat amiket a kocsira lehetne fújatni, feljegyzem amit választ. És megmutatom, hogy ebben a pici autóban hogy és hova helyezhetők amiket szeretne. Bár nem tudom, hogy a sminkeknek minek hely egy autóban. Nem itt kéne sminkelni, de hát...
- Szuper vagy...köszi... - mondja Will, miután mindent lefixálunk Cassandrával, és amit nem szokott ügyfelek előtt, egy puszit ad a számra.
A csaj néz egy nagyot, és remélem, hogy most már leszáll Willről, mert nehéz úgy profinak lenni, hogy látom hogy néz Willre...
Még befejezem amit elkezdtem, és nekiállok a terv módosításának. Én ugyan emlékszem, hogy mit hova, és miket választott, de kell, hogy a többi szerelő is tisztában legyen a kivitelezésnél. Annyira belemerülök, hogy mikor Will hátulról átölel, mellé húzok egy vonalat.
- Bocsi... - súgja a fülembe, és meg is rágcsálja.
- Majd kijavítom. - felsóhajtok, mikor nyakamat szívja meg.
- Már javítod a terveket? - kérdezi vállamra téve a buksiját.
- Igen, minél hamarabb kész, annál hamarabb húzza el a virgácsait... - Will elneveti magát - Megleptél ma...ügyfelek előtt nem szoktál megcsókolni... - fordulok felé a mellkasára simítva a kezemet.
- Idegesítően nyomult, gondoltam leáll, ha látja, hogy foglalt vagyok... - magyarázza - Nem megyünk haza? - húz magához.
- Nem fejezhetem be? - kérdezem mosolyogva.
- Ugyan, majd holnap...nem tudok tovább várni... - csókol meg lágyan.
- Mit szeretnél otthon? - húzom tovább az időt, tetszik, hogy ennyire kíván, szinte felfal a szemeivel.
- Benned lenni... - mondja egyszerűen. Ilyen nyers formában nem számítottam válaszra, arra igen, hogy szeretkezni, de erre...zavarba is jövök...és még ki is nevet...
Alig csukom be az ajtót, Will már a fel is kap, és a kanapéra fektetve csókol meg szenvedélyesen. Aztán a hevessége alább fagy, édesen kezdi simogatni az arcomat fölöttem támaszkodva...mikor számon simít végig, elmosolyodva simítom kezemet a kezére, mire a szemembe néz. Olyan aranyos...
- Annyira szép vagy... - súgja ajkaimra, és meg is csókol. Pár perc leforgása alatt már ott tartunk, hogy Will elővesz egy gumit, de...kiveszem a kezéből.
- Nem kell... - mosolyodom el.
- Azt mondtad, hogy pár napig...
- Tudom, de érezni akarlak... - lehúzom magamhoz, hogy megcsókoljon...olyan önfeledt volt nélküle, szeretnék abban is én lenni neki az első, hogy elmehet bennem...egy srác miatt sem szedtem fogamzásgátlót, de Will más...szeretem..
|
| Saya | 2016. 12. 30. 22:26:03 | #34899 |
Karakter: William Gonzalez
Reggel egy nagyon furcsa üzenet fogad a telefonomon. "Jennek szüksége van rád, menj át hozzá amint lehet! Janet" Mi történhetett? Lehet, hogy beteg? Miért nem lehet konkrét dolgokat írni? Jobb, ha átmegyek, aggódom érte. Gyorsan felöltözöm és megyek is. Amikor ajtót nyit, kicsit megnyugszom.
-Will? -néz rám meglepetten.
-Jó reggelt! -adok egy puszit a szájára- Kaptam egy üzenetet...mindegy, csak látni akartam, hogy jól vagy-e.
-Persze, minden rendben...-ez nem úgy hangzott.
-Jól van, akkor nem zavarlak...-adok egy puszit a homlokára és mennék, de nem enged. Hozzám bújva kapaszkodik a derekamba. Kis bújós cicám...
-Ne menj el...kérlek...
-Jen...-én is átölelem őt, majd rövid idő után megcsókolom.
-Milyen volt a tegnapod? -kérdezi már a kanapén.
-Unalmas, szokásos...elmentem nővéremékhez, vagyis beugrottam odaadni az ajándékokat, és hazamentem...szereltem...És te? Janettel voltál? -közben simogatom.
-Egy kicsit, aztán a temetőben apu sírjánál...-bújik ki a karjaimból- Öhm...sütöttem neked, mert azt hittem együtt karácsonyozunk, aztán összevesztünk, és...-magamhoz húzom, hogy megcsókoljam.
-Nem tudtam, hogy tudsz sütni...-mosolyodom el.
-Az túlzás, csak szeretek. -zserbóval kínál, ami egyszerűen isteni finom- Ja és boldog karácsonyt...-nyújt felém egy dobozkát.
-Neked is...-adom át az ajándékot.
-Will, ez gyönyörű...köszönöm...-csókkal jutalmaz meg érte.
-Akkor illik hozzád, mert te is gyönyörű vagy...segítek...-felteszem neki a nyakláncot.
-Te nem bontod ki? -oh tényleg.
-De, máris...-ki is bontom- Jen, ez...de hogy? Már próbáltam megszerezni, de...köszönöm szépen! -rögtön fel is veszem, és neki is jár a csók érte.
A nap hamar eltelik a jó társaságban. Együtt főzünk, eszünk, aztán filmezünk, de Jennel megint valami nem stimmel. Úgy utálom, mikor látom, hogy valami baja van, de nem mondja mi.
-Baj van? -kérdezem.
-Csak nem akarom, hogy elmenj...maradsz? -kérdezi bátortalanul.
-Ha ezt szeretnéd...-visszabújva az ölelésembe végre mosolyog is.
Reggel a kanapén ébredve Jen puszilgatására ébredek. Kihúz magával zuhanyozni, de ha már itt vagyunk meztelenül, kár lenne nem kihasználni az alkalmat. Fenekét markolászva szívom meg puha nyakán a bőrt, mire a hátamba mar.
-Ne csináld, nyoma marad...-tolja el a fejemet nevetve.
-Nem baj...legalább mindenki látja, hogy az enyém vagy...-megcsókolom. Persze nem hagyhatom ki csodás melleinek kényeztetését sem, hogy minden nyelvcsapásommal érezzem megkeményedő mellbimbóit. Lejjebb ereszkedve térdelek elé és nyitom nagyobb terpeszre lábait, hogy közéjük férhessek. Nyelvemmel izgatom, jobban mondva elégítem ki, mert ez a kis nyalakodás is elég egy orgazmushoz neki.
-Will...-nyögi nevem és felhúz magához egy csókra. A karjaimba kapom, és irány az ágy. Nem nagyon akarok időt húzni, rögtön a fiókba nyúlok, de...
-Öhm...nincs gumi? -mondd, hogy máshova tetted...
-Nálad sincs? -kérdez vissza.
-Nem, nem tettem magamhoz...akkor gondolom...-időm sincs befejezni, mert magára húzva csókol meg.
-Majd vigyázol...-mosolyog. Mi van?
-Biztos ezt akarod? Nem akarok semmit erőltetni...-amúgy most jót tenne az egomnak, ha engedné, de ezzel a saját szabályomat is megszegném, hogy gumi nélkül senkit. Gondolkodni sem tudok...igaz nem zavart sosem különösebben az a vékony kis gumi, de a tudat, hogy minden nélkül érezhetném és kaphatnám meg...már az elképzelés is felizgat...
-Tudom, hogy nincs semmi bajod, és azt is, hogy vigyázol rám...nem undorodom vagy félek tőled...-szavaira elmosolyodom és megcsókolom.
Annyira akarom őt, és tudom, hogy ő is engem, eszem ágában sincs várni. Már benne is vagyok...Karjaimba mar, ahogy gyorsabban kezdem mozgatni csípőmet. Még csak most kezdem el igazán élvezni, de úgy látszik mostanában kezd hozzászokni ahhoz, hogy irányíthat, ezért fordítva a felálláson, meglovagol. Egészen új élményt nyújt ez a feltétel nélküli bizalom, meg persze, hogy közvetlenül a farkamon érezhetem forró nedvességét, amihez az a csodás látvány társul, hogy rajtam ring. Melleit gyömöszölöm, közben kezeimre simítja kezeit, majd lejjebb hajolva csókol meg. Oh maradj csak így...Megmarkolom a fenekét és egy idő után egy kicsit keményítek a mozgáson, így hamarosan elélvez. Oh te magasságos... Okos kislány, egy csók után lemászik rólam és haját félre simítva veszi szájába kőkemény tagomat. A múltkori csúnya beszólásom után inkább megcirógatom az arcát, hogy legyen ideje kivenni a szájából, és a kezével dolgozzon meg az élvezetig.
Kis gondoskodó, elkezd törölgetni, de hát ő is látja, hogy ezzel csak felizgat...Végig nyal farkamon, aztán golyóimon kezd cuppogni, míg a kezét kezdi megint mozgatni rajta. Nem vagyok az a túl sokáig tétlen maradó fajta, ezért hasra fordítom az ágyon. Fenekét markolászva csúsztatom rá merevedésemet, és mozgok kicsit rajta.
-Will, én nem...
-Sss...csak hátulról szeretném...-azt a dolgot hagyjuk meg a kisfarkúaknak vagy a buziknak. Én nem szeretnék ezzel kísérletezni, az nagyon fájna neki, meg különben is...ha egy nő velem van, élvezze...nem vagyok önző, hogy csak magamra gondoljak, főleg nem Jennel...
Közben szeretné nagyobb terpeszre nyitni a lábait, de nekem így pont jó. Maradsz! Szerintem ő is jobban élvezi így, mert a lepedőbe markolva hangosan nyögdécsel akárhányszor elmerülök benne. Felhúzom négykézlábra, hogy még kényelmesebben lökhessem mélyebbre magam, és így melleit is gyömöszölhetem, vagy épp nyakát csókolhatom kedvemre. Kezét még így is a kezembe kulcsolja, annyira aranyos...és annyira szexi, főleg, hogy magáról is megfeledkezve sikítva élvez el alattam. Nekem sem kell sok, érzem, hogy ideje kivennem, így a fenekére élvezek.
-Ha ilyen a békülős szex, többször vesszünk össze...-dőlök mellé.
-Nem kell ahhoz összevesznünk, hogy szeretkezzünk...-mondja felülve.
-Jajj Jen, csak vicceltem...-felülök hozzá és a nyakába csókolok.
-Oké...menjünk fürdeni...-a víz alatt olyan finoman simogat, és édesen mosolyog is.
-Szeretem, amikor mosolyogsz, gyönyörű vagy. -mindig az, de így...
-Én meg téged szeretlek...-öhm, ez kicsit meglepett.
-Jen...
-Én...beszélek össze-vissza...-nagyon zavarban van- Will, ne haragudj, csak...
-Nyugi, mély levegő! -elnevetem magam riadt arcát látva- Ez csak egy szó, miért félsz így tőle? -simogatom meg az arcát.
-Nem te félsz? -kérdezi bizonytalanul.
-Nem, csak nekem ezt nem nagyon szokták mondani. De...gondolod, hogy én utállak? -biccentem fel a buksiját. hogy a szemembe nézzen.
-Nem, csak...-még mindig feszeng, segítsünk ezen...
-Én is szeretlek, szeretek veled lenni. -mosolygom, de egy pillanatra teljesen lefagy. Csak néz azokkal a nagy szemeivel rám, mintha nem hinné el nekem.
-Egy pillanatra...-mosolyogva rázza meg a fejét- Neked nem ugyanazt jelenti ez a szó, de ne beszéljünk erről...-a mellkasomra teszi a kezét- Milyen nyugodt a szívverésed...-megfogja az én kezemet és a szívéhez teszi, ami majd kiugrik a helyéről- Ez a különbség. -a mellkasomnak dől és kissé szomorúan kopogtatja meg azt ökölbe szorított kezével.
-Azért nyugodt, mert te vagy az én nyugalmam...ha veled vagyok nem gondolok semmi másra. Ne gondold ezt túl. -adok egy puszit a homlokára.
Még a mai napot vele töltöm, de másnap muszáj bemennünk dolgozni. Én kicsit előbb is megyek, mert egy új megrendelővel kell tárgyalnom.
-Jó reggelt! Will, ugye? Nem baj, ha tegeződünk?-lép be egy csinos szőke hölgy.
-Jó reggelt! Persze, hogy nem baj. Cassandra? -bólint. Leülünk átbeszélni az elképzeléseit, de hamar rájövök, hogy neki nem csak egy autóval, de velem is vannak tervei. Végig flörtöl, és ha nem lenne Jen...de Jen van, én meg ígértem neki valamit.
-Akkor várom a hívásodat...-mondja kifelé menet- Oh milyen izmos vagy. Sokat sportolhatsz. -mosolyog.
-Csak úgy, ahogy időm engedi. -közben az órára nézek, hamarosan Jennifernek is meg kell érkeznie.
-Csak úgy dagadnak az izmaid, ne szerénykedj! -lép közelebb és egyszerűen letapiz, ami megmosolyogtat, de az nem, hogy Vanessa nyit ránk.
-Bocsánat, nem tudtam, hogy vendéged van. -ismerem ezt a tekintetet, ez a "Will, rossz fiú vagy" nézés. Cassandra el is köszön, és alig, hogy kilép, nővérem elkezdi a fejmosást. -Will, tényleg megint elkezded?! Ribancokat fogsz felhozni magadhoz Jen mellett is?! Ő nem Natasha, nem fogja elnézni!
-Nem mintha közöd lenne hozzá, de ő csak egy ügyfél volt. Különben meg az, hogy kivel mit csinálok, sem rád sem Jenre nem tartozik! Nem arra jöttél be, hogy az asztalon döngetem, nem? Akkor meg? -ezek a számonkérések a nőktől, kiborítanak.
-Jól ismerlek, neked tetszik, ha egy nő teper utánad. Ez a kis éhes szuka meg még vissza fog jönni, hogy bekapja a kolbászt. -mondja a szemét forgatva- Jen viszont szeret...
-Tudom, mondta. -odébb dobom az asztalon lévő papírokat és hátra dőlve ülök le a székembe.
-Mi ez a mosoly? Will...Neked tetszik, hogy szeretnek. -kopogtatja meg az orromat nevetve.
-Hagyj már! -lököm el a kezét- Igen, jó érzés, ha szeretik az embert, és az a legjobb, hogy Jen olyannak szeret, amilyen vagyok, még akkor is, ha megbántom néha...-nem mond semmit, csak mosolyogva néz rám, sőt...-Hahó, mi van? Most sírni fogsz? -nézek rá értetlenül.
-Olyan jó látni, hogy végre valakit közel engedsz magadhoz. Nagyon örülök, hogy nem vagy olyan egyedül, mert nehezen viseltem...-letörli a kibuggyanó könnycseppeket.
-Jaj ne csináld már...-mosolyogva adok egy puszit a buksijára, és Jen is megérkezik.
-Sziasztok! -legyintek neki, hogy ne is kérdezzen semmit, mert szegény nővérem most kicsit elérzékenyült. Viszont Jen felé kitárom a karomat, hogy jöjjön csak ide, és meg is csókolom.
-Most már elmondod, hogy miért jöttél később? -cirógatom ki kósza tincseit az arcából.
-Will...-kicsit elpirul- később...-ránézek Vanessára, hogy ne nézzen már ennyire feltűnően minket.
-Bocsi...-mosolyogva körözget mutatóujjával az asztalon.
-Szóval? -kérdezem újra Jent, de még mindig ölelem.
-Nőgyógyásznál...-suttogja.
-Ohh...-vigyorogva markolom meg a fenekét. Van már nálam óvszer, de ma lehet véletlenül itt felejtem.
-Ne csináld...-bújik ki karjaimból, aztán az asztalra néz- Mi ez a rúzs? -a fene, hogy Cassandar itt hagyta.
-Mondjam el az igazat vagy úgy is túlgondoltad már? -sóhajtva ülök vissza a székbe, aztán Vanessára nézek. Azt hiszem elkiabáltam, hogy Jen olyannak szeret amilyen vagyok.
|
| Garfield | 2016. 12. 25. 18:43:24 | #34874 |
Karakter: Jennifer Green
- Na jó, de akkor mondd el mi bánt... – simogatja az arcomat.
- Ezt hogy érted? Semmi. – simítom kezemet a kezére…olyan édes…
- Akkor mi volt a baj egyik nap? A zuhany alatt. Láttam a szemedben, hogy valami zavar, csak nem mondod. – ohh, hogy az?! Elkapom a tekintetem – Jen…
- Semmiség, de tényleg.
- Semmiség, de tényleg. – nevetek zavaromban, és visszafordulok a kocsihoz…
- Nekem nem úgy tűnik. Mondd el, hogy megbeszélhessük... – fordít szembe magával.
- Csak... – hogy mondjam, hogy ne bántsam meg?! - megijedtem, hogy nem húztál gumit...Annyi nővel voltál már, én csak...
- Ezen azután aggodalmaskodsz, hogy leszoptál? – vág közbe.
- Hogy beszélsz velem?! – nem akarom elhinni, hogy ezt mondta!
- Csak, hogy megnyugtassam az aggódó lelkedet, mindig húzok gumit, sőt a rövidebb kalandjaimnál még orális szexhez is. Most boldog vagy, vagy undorodsz még tőlem? – micsoda?
- Egy szóval sem mondtam, hogy undorodnék! Hát nem látod, hogy mennyire fontos vagy nekem? Én... – mindegy bármit is mondanék, de mielőtt elsírnám magam, magához ölel.
- Buta lány, miért kell mindig mindenért hisztizned? – simogat, de…
- Én nem hiszt… - csókjával hallgattat el.
- Hazaviszlek, jó? – ezt olyan furán mondta…
- Ezt hogy érted? Ma nem alszol nálam? – értem, egy összezörrenés, és menekülőre fogja - Elmész inni? Elmész abba a bárba?! – kérem számon mérgesen.
- Ne kelljen a te nyafogásodat is megunnom... – teljesen lefagyok. Komolyan csak ennyit jelentek neki? - Nem úgy értem, hogy... – ohh ne kezdj itt nekem magyarázkodni.
- De! – vágok közbe - Pontosan úgy értetted, hogy bármikor kidobhatsz...hogy fele annyira sem vagyok fontos, mint te nekem. Most legalább biztosra tudom. – hajtom le a fejemet.
- Tényleg nem úgy értettem, egyszerűen csak nem bírom az ok nélküli féltékenykedést. Meg jössz ezekkel az óvszer dolgokkal. Kérdeztem én, hogy te mikor, kivel és hogy? – persze, mert én minden szembejövővel ágyba bújtam ám…
- Hidd el, hogy én nem vagyok felelőtlen, de ez már nem is érdekel. Megint a szívembe tapostál. Azt hiszem, hogy ma inkább egyedül mennék haza. – fordulok vissza a kocsihoz…
Még maga felé, fordít, de aztán minden szó nélkül elmegy. Visszafordulok a kocsihoz, és tovább csinálom a dolgomat. Nézem a versenyautót, és eszembe jut apa. Azt hiszem sose hagyta volna, hogy egy ilyen pasi mellett legyek. Nem engedné, hogy folyton csalódjak...
A következő napok elég érdekesen telnek. Mintha most kezdtünk volna járni. Haragszom rá, így távolság van köztünk, nem alszunk egymásnál, csak a munkánál találkozunk. Meg se várjuk egymást...nem tudom mit tehetnék másképp, hogy jobb legyen a kapcsolatunk...vagy már nem is akarja, hogy jobb legyen? Úgy látom kényelmes ez így neki...de csak addig, míg újra le nem akar feküdni velem, és ha nemet mondok megint lesz min veszekedni...
Még ez a hülye karácsony is. Annyit készültem, nem is tudja...ajándékot vettem neki, kigondoltam mit főzhetnénk ha átjön, elkezdtem feldíszíteni a házat. Annyira örültem, hogy most lesz kivel ünnepelni sok év után. De nem hívom át, ő meg beletörődik, mintha nem is érdekelné. Janet is hívott, de nem megyek én sehova...szokásos program idén is...Janet átjön és beszélgetünk egy kicsit. Persze megint témánál vagyunk, miután elmeséli mennyire jól megvannak a pasijával, és az estét együtt töltik…
- Mi bánt, Jen? Ez nem csak apud miatt van…
- Willel összevesztünk, és…mindegy… - legyintek, de csak néz rám, hogy folytassam – Feszült a hangulat köztünk napok óta, és azt mondtam dolgom lesz ma…
- Pedig szeretnéd, ha átjönne, igaz? – bólintok, mire a kezembe adja a telefonomat – Hívd fel…
- Janet…te is tudod, hogy nem fogom… - kimegyek üdítőért, de nem sokra rá Janet megy, mert várja a párja.
Délután kimegyek a temetőbe, rendbe teszem apu sírját, friss virágot teszek ide neki, gyertyát gyújtok, és sírok...miért kellett elmenned?! Butaságnak tűnhet, mert nem hiszek a túlvilágban, ha lenne isten nem hagyta volna, hogy egy jó ember meghaljon, mert az édesapám a világ legjobb embere volt...de beszélek hozzá. Mesélek neki Willről, hogy talán ő is el fog hagyni, mert nem felszínes kapcsolatra vágyom vele...azt hittem ha végre együtt leszünk az olyan lesz mint egy álom. Szeretni fogjuk egymást, boldogok leszünk...de felébredtem...csak bántjuk egymást...
Az üres házban nézem azt a pár díszt amit feltettem, és az asztalon lévő becsomagolt ajándékot. Én hülye képes voltam venni egy limitált kiadású órát, csak mert a kedvenc autómárkája dobta piacra évekkel ezelőtt, és már nem lehet kapni...de én megszereztem neki. Még sütöttem is, régen sütöttem valakinek, pedig imádok sütni...De biztos most a nővérénél van, és a kis Nessa egy perc szusszanást sem hagy neki. Egy pillanatra elmosolyodom ezen, aztán inkább elmegyek lefeküdni...
Másnap reggel csengetésre ébredek. Magamra veszek egy köntöst, és kinyitom az ajtót...
- Will? - kicsit meglep, hogy itt látom.
- Jó reggelt! - kapok a számra egy puszit, és bejön - Kaptam egy üzenetet...mindegy, csak látni akartam, hogy jól vagy e. - nem igazán értem...
- Persze, minden rendben... - bár igaz lenne.
- Jól van, akkor nem zavarlak... - homlokon csókol, és menne, de nem engedem. A derekába marva bújok hozzá...
- Ne menj el...kérlek...
- Jen... - átölel, percekig állunk így, aztán felbiccenti a fejemet, hogy megcsókoljon. Tegnap egész nap erre vágytam...
- Milyen volt a tegnapod? - kérdezem már a kanapén a karjaiban.
- Unalmas, szokásos...elmentenem nővéremékhez, vagyis beugrottam odaadni az ajándékokat, és hazamentem...szereltem... - tetszik, hogy nem szerepelt benne a bár... - És te? Janettel voltál? - kérdezi, közben simogat...
- Egy kicsit, aztán a temetőben apu sírjánál... - bújok ki a karjaiból elszomorodva - Öhm...sütöttem neked, mert azt hittem együtt karácsonyozunk, aztán összevesztünk, és... - magához húzva csókol meg.
- Nem tudtam, hogy tudsz sütni... - mosolyodik el.
- Az túlzás, csak szeretek. - hozok neki zserbót, olyan jó nézni, hogy jóízűen eszik, és egy kis boldogság is költözik a szívembe, hogy itt van - Ja, és boldog karácsonyt... - nyújtom felé a becsomagolt ajándékát.
- Neked is... - vesz elő egy kis ajándék csomagot. Mosolyogva veszem el tőle...minek kellett túlbonyolítanunk ezt?! Tegnap is együtt lehettünk volna...Kibontom és egy gyönyörű nyakláncot pillantok meg.
- Will, ez gyönyörű...köszönöm... - egy csókkal köszönöm meg.
- Akkor illik hozzád, mert te is gyönyörű vagy...segítek... - felteszi a láncot, de észre veszem, hogy még nem bontotta ki az ő ajándékát.
- Te nem bontod ki? - kérdezem izgatottan.
- De, máris...Jen, ez...de hogy? Már próbáltam megszerezni, de...köszönöm szépen. - felteszi magára, megnézegeti a kezén, aztán magához húzva csókol meg.
A nap további része is jól telik Willel. Jól esik, hogy nem veszekszünk, hogy itt van, és remélem marad is, mert nagyon szeretnék nyugodtan a karjaiban elaludni. Olyan biztonságban érzem magam, ha itt van...Főzünk, és együtt eszünk, nézünk valami filmet egymás karjaiban...De az estéhez közelítve kicsit feszengek, hogy elmegy.
- Baj van? - kérdezi megtörve a csendet.
- Csak nem akarom, hogy elmenj...maradsz? - kérdezem bátortalanul.
- Ha ezt szeretnéd... - visszabújok a karjaiba mosolyogva és átölelem ölelő karját.
Reggel mikor felébredek, látom, hogy a kanapén aludtunk el. Még alszik...felé fordulva nézem a helyes pofiját. Olyan aranyosan alszik, de nem bírom ki, hogy ne puszilgassam...mikor felébred, egy csókot is lopok. Kihúzom magammal a fürdőbe, de azt hiszem Willnek nem a fürdésen jár az esze, mikor levetkőzöm előtte...
Egyre szenvedélyesebben csókol a zuhany alatt. Élvezem minden csókját és simogatását. Nyakamat csókolja, közben fekemet markolássza...hátába marok mikor erősebben megszívja a nyakamat...
- Ne csináld, nyoma marad... - tolom el a buksiját nevetve.
- Nem baj...legalább mindenki látja, hogy az enyém vagy... - időm sincs reagálni, azonnal lecsap ajkaimra. Melleimen is cuppog egy kicsit, aztán elém térdelve nagyobb terpeszbe állít, hogy hozzám férjen. Nyelvével kezd kényesztetni, de annyira kívánom, hogy az ujjait sem kell használnia, hogy perceken belül elmenjek...
- Will... -nyögöm nevét, mert tovább nyal, és belém vezeti ujjait... - Will... - húzom fel magamhoz, hogy megcsókolhassam végre. Felkap, és az ágyon kötök ki. Belenyúl a fiókba, de...
- Öhm...nincs gumi? - ohh...elfelejtettem venni...
- Nálad sincs?
- Nem, nem tettem magamhoz...akkor gondolom... - magamra húzva csókolom meg. Nem akarok félni tőle...tudom, hogy vigyáz rám...
- Majd vigyázol... - mosolygok rá.
- Biztos ezt akarod? Nem akarok semmit eröltetni... - Will...
- Tudom, hogy nincs semmi bajod, és azt is, hogy vigyázol rám...nem undorodom vagy félek tőled... - elmosolyodik, és megcsókol.
A kis türelmetlen, meg se várja, hogy játszak vele kicsit, már belém is löki magát. Karjaiba marva élvezem, ahogy egyre gyorsul a tempója, de lovagolni szeretnék...fordítok, hogy én kerüljek felülre, és lassan magamba fogadom merevedését. Imádom ahogy kitölt, és teljesen érezhetem...még a gumi sincs köztünk...lassan kezdem ringatni a csípőet, élvezem, hogy melleimet gyömöszöli. Kezeire simítom a kezeimet a szemébe nézve, aztán lehajolok hozzá, hogy megcsókoljam. Fenekembe markolva élvezi, ahogy gyorsítok, sőt felveszi ritmusomat, és lökéseivel ő is rásegít, hogy pillanatok alatt elmenjek...egy hosszú csók után lemászom róla, és félre simítva hajamat veszem a számba férfiasságát. Ahogy egyszerre kezemmel és ajkaimmal dolgozom rajta, nem sok kell, hogy arcomat megsimogatva jelezzen, hogy el fog menni. Kiveszem a számból, de kezemet tovább mozgatom rajta, míg el nem élvez.
Egy zsepivel letörölgetem izmos hasát, és férfiasságát is, de látom, hogy ettől megint kezd izgalomba jönni...hát rendben...végig nyalok rajta, és kezemet kezdem egyre gyorsabban mozgatni büszkeségén, míg golyóin cuppogok. De nem sokáig, mert hasra vág az ágyon, persze finoman, és fölém tárdel. Fenekemet kezdi masszírozó mozdulatokkal markolászni, aztán megérzem, hogy férfiasságát mozgatja fenekemen...ugye nem....
- Will, én nem...
- Sss...csak hátulról szeretném... - hát rendben.
Szeretném terpeszre nyitni a lábaimat, de nem engedi. Mikor belém csúszik, a levegő is belém reked...ebben a pózban még nagyobbnak érzem...a lepedőbe markolva nyögdécselek egyre hangosabban ahogy gyorsul....istenem de jó...Négykézlábra húz, és előre nyúlva gyömöszöli melleimet, és rám hajolva csókolja, szívja nyakamat. Támaszkodó kezébe kulcsolom az enyémet...olyan mélyen és gyorsan mozog...szinte felsikítva megyek el, és már tartani sem bírom magamat, alkaromon támaszkodva élvezem, ahogy mozog kiteljesítve ezt az érzést, aztán fenekemre élvez....Azt hiszem szükségünk lesz még egy zuhanyra, de nem bánom, annyira jó volt vele...
- Ha ilyen a békülős szex, többször vesszünk össze... - mondja mellém dőlve, de ez nem igazán vicces...
- Nem kell ahhoz összevesznünk, hogy szeretkezzünk... - mondom felülve
- Jajj Jen csak vicceltem... - ül fel és csókol a nyakamba magához húzva...
- Oké...menjünk fürdeni. - a víz alatt állva fürdetem Willt, igazából csak tetszik, hogy ennyire jól néz ki, és imádom simogatni.
- Szeretem amikor mosolyogsz, gyönyörű vagy.
- Én meg téged szeretlek. - nézek a szemébe, de lefagy az arcomról a mosoly, mikor döbbenten néz rám. Feleszmélek, hogy ezt hangosan kimondtam. Teljesen nyilvánvaló, hogy fél az elköteleződéstől, ezzelcsak elijesztem magam mellől...ezt jól megcsináltam...
|
| Saya | 2016. 12. 24. 22:16:48 | #34869 |
Karakter: William Gonzalez
-Will...-eltolva magától ül fel- Úgy jöttem át. hogy lesz egy újabb csodálatos esténk, de...Sajnálom, ha megbántottalak...de nem tehetek róla, hogy bánt, ha felhív vagy személyesen keres fel valamelyik exed...
-Jen, nem csallak meg, megígértem, hogy nem teszem. Mindig bizonygatnom kell? Nem bízol bennem?
-Nem erről van szó...
-Akkor? -magamra emelem tekintetét.
-Ahogy te féltékeny voltál egy kép miatt én is lehetek a telefonok miatt...-mondja.
-Féltékeny? -elmosolyodom.
-Igen, és?! -magamhoz húzva lágyan megcsókolom.
-Én sem akartalak bántani...-simogatom az arcát.
-Na igen...-az ágyra döntve a csípőmre ül- Ha még egyszer durván nyúlsz hozzám...
-Durván? -nem értem őt. Felülök és kíváncsian várom a választ.
-Szeretném, ha a legdurvább mozdulatod felém az lenne, ha a fenekembe markolsz, nem az, ahogy az előbb megszorítottad a csuklómat...vagy felejtsük el egymást...-finoman megfogom a kezét és apró puszikat adok a csuklójára.
-Azért még tudod használni, ugye? Olyan jól csináltad tegnap este...
-Nem, azt hiszem ma nem fog menni...-hogy mi?- Most szépen megyünk, lefürdünk és alszunk...-mielőtt elmenne, visszahúzom- Will...-lábainál fogva rántom magam alá.
-Annyira kívánlak...-szenvedélyesen csókolom meg.
-De rossz fiú voltál...úgyhogy...
-Akkor büntess meg...-ha azt akarom, hogy az enyém legyél, akkor az enyém is leszel!
Egy darabig még szabadulni akar, de megunva a játszadozást az ágyra szorítva csókolom meg. Imádom, hogy a számat harapdálja, de mosolyogva térek át a nyakára. Meglepetésemre fordít a felálláson és fölém kerül. Nekem így is jó, mert így könnyebben tudom vetkőztetni...Már az tetszik neki, mikor a melleit gyömöszölöm meg, hát még az, mikor fenekébe marva húzom közelebb egy csókra. Jen sem tétlenkedik sokat, csókjai egész testemet bejárja, majd a farkammal is eljátszik egy darabig, de azért, hogy ő is élvezze az elkövetkezendő perceket, magamra húzom és nyelvemmel kezdem kényeztetni. Ügyes kislány, ő sem hagy unatkozni...
Egy idő után megfordul rajtam és lehajol egy csókért, miközben a fiókba nyúl egy gumiért. Ő is teszi fel, aztán ölembe ülve fogad magába. Oh igen, ez az amire egész nap vártam. Míg vár, hogy kicsit szokja az érzést, melleit kezdem újra gyömöszölni. Olyan nagyok és formásak, hogy egész nap ellenék velük. Mikor végre mozogni kezd, és az arcára nézek...gyönyörű...Felülök hozzá, nem bírom ki, hogy ne csókoljam meg. Hátamat és vállaimat mardossa gyorsítva lovaglásán, de ez nekem nem elég, muszáj kicsit irányítanom, ezért fölé kerülök és így folytatjuk. Jen egy percre sem ereszt, nagyon tetszik, hogy ennyi érzelmet visz minden együttlétünkbe. Azért a vadmacska is ott van benne, mert orgazmus közben végig karmolja a hátamat, és hamarosan magával ránt engem is ebbe az élvezetbe, majd karjaimba véve simogatom és puszilgatom.
Lassan megint eljutunk oda, hogy a fiókból elővegyek egy óvszert, de Jen elszökik előlem a fürdőszobába. Utána megyek és beállok a víz alá én is. Csókolózni kezdünk, de hagyom, hogy a karjaimba olvadjon, nem támadom le. Merevedésemre csúsztatja a kezét, de...valami nem stimmel...
-Jen...-arcán simítok végig.
Elmosolyodik végre és simogatni kezd, sőt a fenekembe is belemarkol. Kicsit zavar ugyan, hogy valamit nem mond el, de lássuk be...férfi vagyok és a lelkizésnél ha szégyen, ha nem, vannak fontosabb dolgok is...Felemelem őt, ő pedig automatikusan kulcsolja lábait derekam köré, kezeit pedig nyakam köré, így könnyedén csusszanok belé. Megtartom a lassú tempót, szeretném most kicsit elhúzni az aktust. A szobában folytatjuk, az ágyra fektetve mozgok tovább benne melleit gyömöszölve. Hangosan nyögdécselve karmolássza kezemet és combomat. Szájába csúsztatom egyik ujjamat, amit mosolyogva szopogatni kezd. Jaj rossz vagy...De a szex jó, vele nagyon is az, így az újabb orgazmus hamar utolér minket.
A következő napok nyugalomban telnek, és ami szokatlan, hogy mindig Jennel vagyok. Együtt dolgozunk és esténként hol nála, hol nálam vagyunk. Igazából nem gondolok bele, egyszerűen csak magától jön ez a dolog, valahogy így természetes, és ő az első olyan nő, aki nem zavar és nem akarom kitenni, ha végeztünk az ágyban.
Egyik nap egészen estig dolgozik, mikor meglepem őt hátulról.
-Will...-az ölelésembe simul.
-Nem megyünk? -kérdezem a nyakát csókolgatva.
-Mindjárt kész, már nem akarom itt hagyni...-megcsókol, közben derekát ölelve húzom közelebb- Befejezem és mehetünk...-újra megcsókolom- Will...-a nevem ismételgetésével csak felizgat. Felteszem a motorháztetőre és már vetkőztetném, de...-Várj...-eltol magától és leszáll- Olyan rossz vagy, nem bírod ki, míg hazamegyünk? -kérdezi mosolyogva.
-Na jó, de akkor mondd el mi bánt...-cirógatom az arcát.
-Ezt hogy érted? Semmi. -simítja kezét a kezemre.
-Akkor mi volt a baj egyik nap? A zuhany alatt. Láttam a szemedben, hogy valami zavar, csak nem mondod. -zavartan kapja el tekintetét- Jen...
-Semmiség, de tényleg. -nevet kínosan és be akarja fejezni, amin eddig dolgozott.
-Nekem nem úgy tűnik. Mondd el, hogy megbeszélhessük...-fordítom vissza velem szembe.
-Csak...-kissé bizonytalankodik, hogy folytassa-e, de megteszi- megijedtem, hogy nem húztál gumit...Annyi nővel voltál már, én csak...
-Ezen azután aggodalmaskodsz, hogy leszoptál? -váltok ridegebb hangnemre.
-Hogy beszélsz velem?! -persze, legyél megsértődve.
-Csak, hogy megnyugtassam az aggódó lelkedet, mindig húzok gumit, sőt a rövidebb kalandjaimnál még orális szexhez is. Most boldog vagy, vagy undorodsz még tőlem?
-Ez szóval sem mondtam, hogy undorodnék! -vágja rá- Hát nem látod, hogy mennyire fontos vagy nekem? Én...-mintha mondani akarna valamit, de szemeibe könnyek gyűlnek. Mielőtt elsírná magát, magamhoz ölelem.
-Buta lány, miért kell mindig mindenért hisztizned? -simogatom vigasztalóan.
-Én nem hiszt...-sss! Csókkal hallgattatom el.
-Hazaviszlek, jó? -kérdezem a csók után.
-Ezt hogy érted? Ma nem alszol nálam? -hallgatásommal felelek- Elmész inni? Elmész abba a bárba?!
-Ne kelljen a te nyafogásodat is megunnom...-mordulok rá, mire Jen teljesen lefagy. Pár másodperc után jut el az agyamig, hogy ez hogyan hangozhatott. -Nem úgy értem, hogy...
-De! Pontosan úgy értetted, hogy bármikor kidobhatsz...hogy fele annyira sem vagyok fontos, mint te nekem. Most legalább biztosra tudom. -hajtja le a fejét.
-Tényleg nem úgy értettem, egyszerűen csak nem bírom az ok nélküli féltékenykedést. Meg jössz ezekkel az óvszer dolgokkal. Kérdeztem én, hogy te mikor, kivel és hogy?
-Hidd el, hogy én nem vagyok felelőtlen, de ez már nem is érdekel. Megint a szívembe tapostál. Azt hiszem, hogy ma inkább egyedül mennék haza. -fordul vissza a kocsi felé.
Erősködnék tovább, hogy legalább had vigyem haza, de mikor megint magam felé fordítom és rám néz, egy dobbanásnyit kihagy a szívem. Mi a....?Létezik, hogy megijedtem? Megijesztenek Jen érzései, és az is, ahogy reagálok rá. Nem kell ez most nekem, inkább megyek.
A következő napokban is marad köztünk a távolság. Azt hiszem, hogy ő még mindig haragszik, én meg most örülök, hogy kicsit lazább a kapcsolatunk. Nem akarok túlságosan kötődni hozzá, az csak bonyodalmakkal jár. Mindig az a magányos farkas típus voltam, lehet ezért van az is, hogy a karácsonyokat is egyedül töltöm. Persze reggel gyorsan ledobom mindenkinél az ajándékot, de nekem nincs kedvem a nagy családi összeborulásokhoz meg hallgatni, hogy nekem mikor lesz már családom...Igazából őket sem érdekli már, hogy nem vagyok ott, megszokták, nem is erőltetik. Vagyis...
-Jaj Will, tényleg nem jössz át megint az ünnepekre? Nessa annyira szeretné, ha nem csak fél órára ugranál be...vagy...idén Jennel leszel? -kérdezi nővérem az irodában.
-Semmi Jen! -vágom rá- Lemegyek a bárba, megiszom a szokásos pohárkámat, aztán...
-Aztán részegen megdugsz valakit? -miért hisztis minden nő?
-Nem veszitek észre, hogy mennyire unom már ezt a lemezt? Mindig én vagyok a rosszfiú, felfogtam. Menj inkább a dolgodra! -mordulok rá.
-Mi a valódi baj? Ismerlek...Összevesztetek, és? Minden reggel megcsókolod, minden este hazaviszed...Most meg egyszerűen szánt szándékkal akarsz hibázni, hogy vége legyen. Miért? -látom, hogy nem fog leállni.
-Jen állandóan velem volt és ez kezdett sok lenni. Azt hiszi ez bármire feljogosítja és...
-A valódi indokot! -szakít félbe- Megijedtél, nem? Ő nem Natasha, ő nem elégszik meg pár jó menettel, és ez neked ijesztő. Ez a valódi bajod. Vagy inkább az, hogy a szíved mélyén valóban erre vágysz...-simogatja meg az arcomat, de ellököm a kezét.
-Ne csinálj úgy, mintha belém látnál. Nekem nem kell semmi ilyen. Megvagyunk Jennel, ennyi...ha meg nem vagyunk meg, akkor egyszerűen vége. -sóhajtok- Jen tényleg más...de én nem tudok vele máshogy bánni...Nem akarom jobban megbántani, mert nem viselkedem vele úgy, ahogy azt megérdemelné. Fél tőlem, érted? Fél a múltamtól, a jelentől, sőt attól is, ami meg sem történt. Nem tudom kezelni. -leülök az asztalom mögé.
-Ezt mondtad neki is? -megrázom a fejemet- Pedig lehet értékelné, hogy csak félsz. -nevet, de mikor látja, hogy én nem tartom viccesnek, abba hagyja- A karácsony egy jó alkalom, Jennek sincs családja, akivel tölthetné az ünnepeket. Legyél vele...
-Jaj hagyj már ezzel! Jen szerintem a barátnőjénél lesz, egy szóval nem mondta, hogy át akarna jönni. Légyszíves te se kérd erre...-ismerem őt, szeret kavarni.
-Szerintem nem is kéne...-mosolyog- Na de mindegy is, nem akarlak idegesíteni.,De kérlek, ne menj abba a bárba...Legalább az ünnepekkor ne...
-Nyugi, rátok nézek, aztán még van egy kis bütykölnivalóm az egyik kocsimmal. Így jó lesz, anya? -kérdezem gúnyosan, mire legyint és megy is.
Az ünnepek szokásosan kezdődnek. Mivel nem vagyok az a nagy készülődős és bevásárlós fajta, ezért délelőtt veszem még meg azokat az ajándékokat, amik kimaradtak. Nővéreméknél gyűlik össze a család, anyu és apu is. Azt hiszem, ha Nessa nem lenne, még erre a fél órára sem ugornék be. Nem a család miatt, mert tényleg jól kijövünk, de nem bírom ezt a kötelező szeretgetést meg felesleges aggódást. Jobb lesz lelépni...
-Már mész is? -kérdezi nővérem az ajtóban, mert látja, hogy veszem fel a kabátomat.
-Igen, mondtam, hogy az egyik kocsit még meg kell bütykölnöm. Még egyszer boldog karácsonyt! -adok egy puszit a homlokára.
-Jen? -kérdezi utánam szólva.
-Tegnap azt mondta, hogy ma sok dolga lesz, pedig nem is kérdeztem, és meg sem mondta, hogy mi. Szerintem csak nem akarta, hogy elhívjam valahova...nem mintha akartam volna. Megszoktam, hogy egyedül töltöm a karácsony estét. -magyarázom.
-Ezt nem lehet megszokni...-néz rám szomorúan- Biztos nem maradsz?
-Biztos, és ne aggódj értem! -mosolygom, aztán elindulok.
Otthon kicsit szerelgetek, aztán lezuhanyzom. Annyira nem tudok magammal mit kezdeni, hogy megint felveszem a sapkámat és mennék le, de egy pillanatra megállok.
Olyan hülyeségnek tűnik így utólag, de vettem Jennek eg ajándékot, amit be is csomagoltam, ha mégis elhívna magához ma. Akartam valami maradandót és mikor megláttam ezt a láncot muszáj volt megvennem neki. Elegáns és gyönyörű, pont mint ő. Erre sem lesz már szükség...
-Boldog karácsonyt te buta lány...-csóválom meg a fejemet lemondóan. Remélem azért ő nincs egyedül, mert Jen nagyon nem az a fajta, aki így szeretné tölteni az ünnepeket. Talán olyanokkal van, akik mellett nyugodt és boldog lehet. Megértem őt. Ideje aludni...Irány az ágy...
|
|
