Karakter: Undryel Shadowcloak
Megjegyzés: Thanemnek kezdés
- Kelj fel te részeg mihaszna férfi! - hallom ahogyan rám üvölt valaki.
Ki, s miért zavar engem? Épp hogy fel tudok kelni, a fejem még mindig zúg. Azt hiszem a kelleténél többet ittam... s most visszakapom.
Hogy ki is vagyok? Oh el is felejtettem bemutatkozni. A nevem Undryel Shadowcloak, valaha Valenwood ezernyi színű fái közt születtem és éltem le életem egy nagy részét. Mikor rájöttek, hogy én voltam az a bizonyos suhanc aki a nagy úr raktárából lopott, nem volt mit tennem menekülnöm kellett ha nem akarom ott hagyni a kezem, vagy rosszabb a fejem. Elindultam egy hosszú útra, s végül Skyrim szívében telepedtem le. Itt élek már jó pár éve, s megtaláltam igazi hivatásom, és céhem. Brinjolf az aki megismertette velem valódi képességeimet, és kicsiszolhattam őket az idő alatt. Én lettem maga a zsiványok mestere, a zárak feltörője. Már megannyi városban vérdíj díszeleg fejemen de eddig senki sem látta arcom hogy, meg tudja mondani valóban én voltam az.
Nincs rá kétség jó vagyok hivatásomban, és mivel nincs más amihez értenék így ez maradt. Nem rossz zsiványnak lenni, sőt kifizetődő. A gazdag embereket kifosztani a legjobb s utána látni arcukon az ezernyi lefolyó könnycseppeket, mert túl fukarok voltak és aranyat halmoztak drágakövekkel, és mindenféle antik kincsekkel.
Habár bevallva a szegényt is jó néha kilopni habár, mit érdekel engemet? Ha van nála pénz, és érték ami vihető, akkor én elviszem. Nem nézem azt hogy nemes e vagy paraszt az illető, habár be kell vallani belőlük egyre több van de nem a tisztességes földművelő fajtából...
- Csak még öt percet.
- Bolond, kelj fel mert Vex hívat magához. - mondja Rune.
- Vex? Ohhh csak nem? - pattanok fel reménykedve az ágyamról. Még arra is lusta voltam, hogy átöltözzek... vagy túl részeg.
- Ne is álmodj róla zöldfülű. - mondja kuncogva Nirnuin. - Nem vagy a te esete neki.
Nornuin volt az egyetlen aki hasonlított rám, ő volt még az egyedüli Bosmer, erdei elf a céhben. Kétség sem fér hozzá, nem láttam nála jobb íjászt, kevéske pénzért néhányszor oktatást is kértem tőle. Igazán jó barátom függetlenül attól hogy ő is ugyan úgy szeret zsebeket metszeni. Nagyon megértő és legalább van még valaki aki érti észjárásom. Legtöbbször a nőkről szoktunk beszélni, milyen kár, hogy az utcai örömlányok között ritkán akad igazi Bosmer szépség! Csak ezek a két ballábas Nord nők vannak, hatalmas méreteikkel, habár az igazi kincsek azok a telt domborulatok, amiben minden férfi élvezettel elveszik.
- Honnan tudod, hogy nem azért hívat? Attól hogy te nem tudtál összejönni vele Nirnuin, nem jelenti azt hogy nekem nem sikerülne.
Újra felnevet.
- Persze, de megmondom ha sokáig idegesíted ezzel, akkor tényleg ki fog belezni.
- Ugyan látom rajta hogy össze akar velem jönni, csak egy kis rásegítés kell neki.
- Mármint a vízszintesbe való fektetésére gondolsz ez alatt?
- Eltaláltad! Ekkor közelebb lép hozzám Sapphire.
- Végre hogy kijöttél az ágyból, Vex nagyon keres téged, szóval iparkodj ha nem akarod seggen rúgatni magad.
- Megyek már megyek már a Kilenc istenségre hát nem lehet pár percet várni legalább hogy kijózanodjak?
- Na takarodj! - mondja játékosan Sapphire, és jól előretol. - Jó szórakozást!
Ekkor kilépek és, látom aranyszőke szépségem olyan édesen grimaszol rám... Mindig is imádom ezt a nőszemélyt. Közelebb lépek hozzá, és számat beszédre nyitnám de belém fojtja a szót.
- Üdv! Lerövidítem a beszélgetésünket. Először is, ha még egyszer küldesz nekem egy levelet, a torkodon fogom letuszkolni a tőreimmel együtt, másodszor pedig van számomra egy igen jó ajánlatom.
- Oh, Vex mindig tudod hogyan kell egy férfi szívet megdobogtatni.
- Nos, elviekben Riften városunkba érkezik egy Jarl sarja, vagy inkább fattya, nem érdekel mije és kicsodája, de a lényeg hogy van neki egy birtoka. Elviekben Thane rangot kapott katonai szolgálataiért, és ahogy tudom a Thaneknek sok pénzük van... nos egyetlen célod az most barátom, hogy fogod magad szépen felsettenkedsz hozzá, megismered és kirabolod. Világos?
- Mint a nap, úrnőm! - mondom boldogan. Imádom mikor ilyen komoly.
- Ha valaki észrevesz vagy elkap akkor az már a te hibád, nem fogunk kihozni onnan megértetted? Egyedül viszed el a balhét és ha köpni mersz akkor megkeresünk kivágjuk a nyelved, és megetetünk vele és végül megölünk érthető?
- Mindig el kell ezt a részt mondanod? Mert nem azért, igazán élvezetesen hangzik, de most már olyan sokadjára végighallgatni már nem az igazi.
- Nem tudom a te fafejednek elégszer elmondani hogy mit tegyél, mert eléggé makacs vagy.
- Fafejű? Áú ez most fájt, Vex! Tudod hogy a céhért mindent megteszek.
- Tudom, de akkor most menj és ismerd meg ezt a bizonyos Thanet.
- Van neve egyáltalán?
- Efelől Brinjolfot kérdezd... de azt hiszem valami Wulf... Minden esetre érdekel az ajánlat?
- Naná hogy érdekel Vex! Már régóta fáj a fogam egy igazi küldetésre!
- Rendben több infót Brinjolf tud adni, menj hozzá akkor.
- El ne vegyem? Mindig én menjek utána.
Ekkor felkuncog Vex.
- Legalább jó páros lennétek, mindkettőtök igazán jól tud siránkozni, és felhúzni az orrát.
- Ezt inkább meg sem hallottnak tekintem.
S mielőtt válaszolna, én inkább elmegyek és megkeresem drága vörös hajú Nord barátomat, Brinjolfot. A régi öreg harcos ahogyan én szoktam nevezni, igazán jó a dolgában, jóformán ő tanította meg nekem a pengék forgatását. Nem rossz ember és segítőkész, csak ha a munkaadójáról beszélünk kicsit hogy is mondjam beszari alak lesz.
Újra betérek a lakónegyedbe, és átkelve a kis hidakon, máris ott voltam az asztalnál ahogy nagy figyelmet szentel egy térkémre.
- Brinjolf. - szólítom meg.
- Áh, Undryel milyen szerencse hogy itt vagy! Miben segíthetek?
- Nos halottam van egy igazán jó kis küldetésed a számomra.
- Áh a Thane ugye? Nos a neve, Wulf Pinepeak. Felvett név, régen Wulf Crustednak hívták. A Falkreath Skalf Siddgeir Jarl törvénytelen fia.
Ekkor felfüttyentek.
- Egyeseknek egész jól megy. Az én anyám miért nem szült meg engemet is valami nemesebb körökbe?
- Mert akkor kirabolnád magad? -nevet fel. - Minden esetre eléggé nagy fejszébe vágjuk a fejünket. Mivel ezt a birtokon Thane rangjával együtt kapta, a sikeres védekezésért, arról nem is beszélve, hogy a banditák tömkelegét ölte ő halomra, pár darabnyi emberrel. Nem kis ember nem kis izmokkal és erőkkel. Ha elkap, ott helyben kettészed.
- Ne aggódj nem fog bekövetkezni. Most hol tartózkodik?
- A Bee and Barb fogadóban, de vigyázz vele szemfüles egy nord.
- S hogy néz ki?
- Hosszú szőke haj, hatalmas font szakállal, és páncélban. Mellesleg nálad kétszer de súlyosabb. Nem téveszthetsz el egy két ajtós szekrényt.
- Kösz akkor már meg is látogatom.
- Vigyázz vele! Legalább a hírnevünk nagyobb lesz ha ténylegesen sikerül az összes értékét ellopni.
- Efelől nem is lesz kétség, Brinjolf. De megyek is és szemügyre veszem.
Azonnal kisettenkedek a titkos átjárón, ami a temetőbeli kápolnából nyílik, majd mint aki csak Mara templomából jött volna, kimegyek. Az őrök sejtelmesen néznek rám, de inkább továbbengednek utamon. Felhúzom csuklyám majd a fogadó felé sietek, át a piactéren. Az idő borzalmas, a fülledt párás levegőtől meg lehet fulladni.
Mikor beérek már javában folyt a sör, és a bor mindenki fennhéjázva kacarászott, beszélgetett vagy nevetgélt. Micsoda jó kis tivornya volt itt tegnap! S majdnem mindegyik seremet ki is fizettem! Minden esetre a pulthoz ülök, s várok.
- Üdvözöllek a Bee and Barbban miben se... - azonnal a torkán akadt a szó a pikkelybőrű barátomnak mikor meglátott. Természetesen én széles mosollyal válaszolok neki. - Mik keresel itt! Tűnj innen! - sziszegi akár egy kígyó.
- Talen-jei, örülök hogy újra láthatlak, nos jöttem egy kis dolog miatt.
- Múlt héten fizettem, nem kaptok többet, csak havi véd bérről volt szó!
- Nem most nem a pénzért jöttem, hanem információért.
Ekkor közelebb dől hozzám, és mélyen a szemembe néz. Csendben hallgat.
- Egy bizonyos Thanet keresek, Wulf Pinepeak. Itt szállt meg elviekben...
- Áh az a szőke nord? Ott foglal a sarokba helyet. Eléggé rémisztő...
Ekkor hátrafordulok, és a szemünk összetalálkozik. Kék szeme izzik a harci szellemtől, és valóban nem egy kis darab fiúcska tény és való. Gyorsan visszafordulok Talen-Jeihez hogy ne vegye túl feltűnőnek a gesztust, a végén azt hiszi megbámultam.
- Melyik szoba az övé?
- Minek az neked? - mondja összehúzott szemöldöködnek.
- Csak mond meg.
- Nem! Elegem van hogy megbecstelenítitek a fogadómat!
- Akkor alkudjunk, adok pénzt érte, mondjuk 20 Septimet. Mit szólsz hozzá?
Húzza a száját, de nem mond semmit. Igen akkor most gondolkodunk ugye? Remek nem is lehetnél jobban az én emberem. Ekkor előveszek 25 kis aranytallért, és szépen lassan odacsúsztatom hozzá.
- Nos megmondod most már?
Ekkor gyorsan elveszi előlem és megszámolja, hogy nem e csalok. Ha üzletről van szó és információt szeretnék megszerezni bizony sokszor nem szoktam csalni a pénzösszegekben.
- A lépcsőtől jobbra lévő szembe szoba az övé.
- Köszönöm, Talen-Jei. Most hogy ilyen jó üzletünk volt, kaphatok egy kis mézsört?
Ekkor gyíkocskám nagy duzzogva elővesz egy korsót, és megtölti sörrel.
- 30 Septim lesz.
- Szerintem meg csak 10, ha nem akarsz balhét ugye? – mondom széles vigyorral.
- Pengefülű… - mormogja az orra alatt.
- Büdös luvnya. – vágom vissza neki miközben ő is szikrákat szór a szemével. Tudja ha kidobna engemet és nem szolgálna ki akkor ő lenne bajba mivel a Black Briar családot szolgáljuk, így ha panasz éri fülüket, akkor ő repül a kis fogadójával együtt.
- Csak viselkedj, s ki leszel szolgálva! – mondja végül nagy nehezen.
- Ezt már szeretem!- mosolyodok el, és egy jó nagyon hörpintek poharamból.
A sörös korsók csak gyűlnek előttem, és az idő egyre későbbre jár, már éjfél lehet mikor a bizonyos szőke nord Wulf felmegy a hálóhelyiségébe.
Remek erre várok már órák óta, viszont azt észrevettem, hogy ez a kis fattyú nem vette le rólam a szemét, sőt majdhogynem lyukat fúrt tekintetével. Nem tetszettem neki, és nekem is viszont. Mondjuk igaz nem is férfiakért izgulok.
- Talen- Jei! – szólók neki, s ő közelebb hajol. – A kulcsot, a szobájához oda tudnád adni?
- Nem.
Ekkor egy kis zsákocskát veszek elő , és eléje rakom.
- 50 Septim kulcsért, és én már itt sem vagyok. – vigyorgok rá.
Némán elveszi előlem a pénzt, majd egy kis másolt kulcsot ad nekem. Lassan belecsúsztatom egyik zsebembe, és várok. Még egy mézsört legurítok a torkomon, majd egy órás várakozás után lassan felindulok a lépcsőkön. Pehelysúlyom alatt, és természetesen képességeimnek hála, nesztelenül lépkedek a fáradt régi tölgyfapadlón.
Mit is mondott Talen-Jei? Jobbra és a szemben lévő ajtóba jó lesz. Odalopakodok, és előkotorom a pótkulcsot amit kaptam tőle, majd halkan elfordítom a zárba a kulcsot. Nesztelenül belépek, és látom őkelme alszik még, nem kelt fel rá. Remek!
Gyorsan visszazárom, majd körbenézek a szobában. Igazán szegényes díszítésben, és ráadásul kicsit is, de gondolom a feltűnés kerüléséért választott ekkora szobát. Megláttam utazótáskáját, az asztal alatt, és én hangtalanul elkezdek benne kutatni.... már fél órája matatok benne de sehol se találom a benne lévő aranyerszényt. Hová rakhatta ez a fattyú? Mérgesen feléje nézek, és akkor a szememet kiszúrja, ott van a kezében! Nem hiszem el! Miért ott tárolod azt a nyamvadt pénzeszsákot!
Kedvtelenül odasurranok hozzá, és lassan nyúlók a zsákocska felé, hogy véletlenül se tudjam felébreszteni. Ekkor váratlanul elkap kezével és én felnyikkanok ijedségemben. Egész idáig fenn volt?!
Ki akartam szabadítani kezem de ő erősebb volt, alig kellett erőt kifejtenie rám. Szemétláda! Egy nagyot lendített rajtam, és én már a falnak is repültem.
Mire összeszedem magam ő már kikelt az ágyból és újra lecsapna rám, csak én elgurulok előle, és még mielőtt megfordulna egy szép gáncsolással leteperem a földre. Kezd a helyzet eldurvulni, és én nem szeretem az ilyet. Ekkor előveszem tőreim, és várok, hogy felkeljen. Mosolyog rajtam... na majd megmutatom ki fog mosolyogni!
Megforgatom pengéimet kezembe és támadok. Ahhoz képest hogy hatalmas méretei vannak egész gyorsan tud mozogni, viszont pár támadásom elől nem tudott elmenekülni, így most apró sebeken keresztül kibuggyant a vére. Én mosolygok, bár nem sokáig, hiszen ő felemel fél kezével, és újra érezhetem a falat, ami a csapódástól megroppant, habár szerintem nem csak a fal.
Ekkor fuldokolva, lerogyok, és kezeimből kiesnek a tőreim, oké beismerem, szédülök... azt hiszem talán vesztettem? Diadalittasan felém magasodik, majd egy újabb csapással kiüt.
***
Hideg vizet érzek arcomon, és mikor felkelek érzem, hogy húsba vagyok kötve egy széken. Lassan felnyitom szemeim s előttem homályban elkezd körvonalazódni egy szőke Nord alak.. remek.
- Na mi van mit akarsz még tőlem? - nyitom ki a számat. - Vagy te az a tipikus megkínozzuk mielőtt megöljük?
- Pofa be, ha nem akarsz még egyet a fejedre.
- Oh micsoda szavak! Látom a beszéd még meg, te fattyú! - köpök egy hatalmasat az arcára.
Ő letörli, majd mérgesen rám néz.
- Mocsok... - morogja, és egy jó nagyot behúz nekem-
Érzem a fémes ízt a számban, az orromban, egyszóval pár ütéssel péppé verhet. Remek! Egyre jobb lesz.
Ekkor visszafordítja maga felé a fejem, de nem szól.
- Na mi van? Mire vársz? Nem akarsz megölni? - kérdezem gúnyolódva, és közbe ránézek.
- Szívesen megtenném egy olyan féreggel mint te, viszont... -mondja gondolkozva.
- Viszont? - húzom fel a szemöldököm. - Ne is álmodj arról hogy bármit is elárulok neked!
- Nem, nem erre gondoltam de talán a képességeid, meglehetősen hasznosak...
- Oh? - nézek rá csodálkozva. - S mit akarnál te egy zsivánnyal?
- Társakat keresek, s épp egy ilyen embert keresek mint te.
Ekkor felnevetek, jaj a Kilenc Istenségre! Ez tényleg nem normális és leejtették gyermekkorában, vagy ennyire hülye.
- Ez nagyon jó vicc volt! - mondom még nevetve, de mikor ránézek a tekintetéből sugárzik a komolyság. - Na várjunk te ezt most komolyan gondoltad?
- Igen határozottan!
- Ne is álmodj róla királylány!
Ekkor egy mély levegőt vesz, majd közel hajol hozzám, és kezével olyat rácsap a székre, hogy azt hittem kettétöri. Én összerezzenek és ránézek.
- Tudod mit? Van egy ajánlatom számodra. Itt hagylak és szólok az őröknek hogy egy zsivány kiakart rabolni, s te életed végéig a börtönben rohadhatsz, ha úgy akarom. Vagy fogod magad, és velem jössz, segítesz nekem, és elkísérsz utamon. Szóval mit választasz?
- Azt hogy jó kisfiú leszek? - mondom viccelődve, és mosolygok rá , de nem hatottam meg, inkább csak még mérgesebb lett tőle. Ekkor elmosolyodik, és elkezd az ajtó fele menni.
- NE , ne várj! - kiálltok utána. - Izé, veled megyek!
Mintha meg se hallotta volna, megy tovább.
- Ne hagyj itt Mara szerelmére! Veled megyek! - mondom mérgesen miközben a székkel próbálok közelebb ugrálni hozzá.
- Nem értettem tisztán mit mondtál.
- Veled megyek! - kiáltom hangosabban.
- Rendben. - mondja és elkezd kikötözni. - Mostantól a parancsaimat fogod követni és azt teszed amit mondok, és akkor semmi konfliktus nem lesz köztünk. Megértetted?
- Nos jobb mint ide a székhez kötözve lenni - Tökéletesen tudok parancsokat követni. - mondom viccelődve, és ő csak rám nézet, és forgatta a szemeit.
Azt hiszem nem kedvelhet engem. Mikor leszedte rólam a maradék kötelet is hátrébb lép. A csuklómat megsimítom, eléggé erősen kötözött oda ahhoz a fránya székhez. Ekkor ránézek , és egy mély levegőt veszek.
- Nos, mivel szavamat adtam neked, és mint a zsiványoknál az ígéret aranyat ér, szóval amíg el nem bocsátasz magad mellől... nos addig veled leszek. Undryel Shadowcloak szolgálatodra.
|
