Megforgatja a fejében a kérdést mielõtt válaszolna, nem tudom jó ötlet volt-e megkérdezni, ha nem vagyok biztos benne hogy teszik-e majd a válasza. Mindenestre egy valamiben nem kételkedhetem és az az õszintesége. Mert Kuu-chan már-már veszélyesen õszinte és ezúttal sem kell benne csalódnom.
- Mióta téged ismerlek nem voltam senkivel. – mondja - Utoljára a vacsora reggelén a szomszéd kertésszel. – felszalad a szemöldököm – Most mi van? Szeretem a szexet.
- Ennyire? – ha perpillanat nincs senkije, megteszi a szomszéd kertésze is? Ezt tudva továbbra is ugyanúgy kellene haladnunk mint eddig?
- Ha épp komolyabban gondolom valakivel, akkor nem szoktam mással. Olyankor csak magammal. – mosolyog rám nyugtatón, mintha látná rajtam hogy elbizonytalanított, de jó tudni, hogy alaptalanul.

Kicsit felengedve, halvány mosollyal karolom át a derekát miközben hozzám simul. - Hm, azt megnézném egyszer…

A napon sütkérezünk a yacht hátuljában, a fehér bõrülések meglepõen kényelmesek még úgy is hogy több órát töltünk rajta. Ha magam jövök sosem hagyom ki az úszást vagy a merülést, de nem szeretném itt hagyni õt és Kuu-chan addig nem jöhet míg a seb a karján be nem gyógyul.

Addig is cseppet sem unatkozunk, bár még egy hónapja sem ismerjük egymást gyorsan megtaláljuk a közös hangot, hamar kiismertük a másik szokásait és ez a két nap összezárva egy meghatározott helyen arra is jó, hogy már semmin… tényleg SEMMIN ne lepõdjek meg a részérõl.

Vagy csak én gondolkodom néha túl komolyan és azért tûnik õ olyan furcsának? Mert azt nem hiszem, hogy a betegsége befolyásolná a személyiségét, bármit is gondol õ.

Az ölemben ülve iszogatja a jeges teáját, míg én lazán simogatva a karját mosolygok azon, hogy megborzong a langyos szellõtõl. Az ajkain maradt nedvességet gyorsan eltûnteti a nyelvével, majd a poharat letéve a kisasztalra hátratúrja a haját, kivillantva a selymes tincsek takarásából karcsú nyakát és a világ legszexisebb kulcscsontját.

Egész nap tudnám nézni õt, érinteni, de ez néha már nem elég. Szerencsére senki más nincs itt rajtunk kívül, így nem kell diszkréten visszafognia a kezeit, ott garázdálkodhat azokkal a puha ujjacskákkal ahol csak kedve támad és Kuu-chan kreativitását a világon senki nem tudná kétségbe vonni, hisz még az ölemben ülve a legapróbb mozdulatokkal is képes elérni hogy gyorsabban szedjem a levegõt és a testemhez képest hûvösnek érezzem az úgy harminc fokra rúgó meleget. Hihetetlen ez a srác…

Ha belegondolok, hogy majdnem kidumáltam magam arról az üzleti vacsiról és majdnem lemaradtam róla, hát… még sosem örültem ennyire annak, hogy apámat nehéz eltántorítani.

Bármilyen kacér is, azért annyira visszafogja magát hogy megmaradjunk a beszélgetésnél és beszélgetünk is, azonban nagyon is megértem a burkolt utalásait az estére vonatkozóan, amit nem is ad elõ olyan körülményesen.

Tudja mit akar és én is tudom mit akarok.

Alkonyatkor elkészítjük a vacsorát és odakint megesszük. Gyönyörû kilátás mellett jobban kellene esnie ennek a finomságnak, de nem vagyok túl éhes, legalábbis nem halra.

Kuu-chan a napozóágy helyett ismét engem választ, így nézegeti az égen lassan megjelenõ csillagokat. Finoman átkarolom, nem akarom megzavarni, inkább csak õt figyelem és próbálom kitalálni mire gondol, mielõtt még itt hagynám, hogy elpakoljam a tányérokat, de odabentrõl is ki-ki pillantok rá.

Ilyen nyugodtnak még nem láttam, akkor sem amikor a lakásán voltam. Folyton beszélt, mintha szórakoztatnia kellene, hogy egy pillanatra se unatkozzam, ami nem is baj, de… talán neki is fárasztó lehet hogy meg akar felelni. Még akkor is ha nem tudatosan teszi, néha úgy érzem a maga módján próbál még nekem is megfelelni és nem tenné ezt ha nem érdekelném komolyan.

Még utoljára ellenõrzöm, hogy mindent rendben hagytam-e a kabinban mielõtt kimennék hozzá. Halkan mögé lépve átkarolom, már begombolta az ingjét, de tudom hogy ezen kívül semmi sincs rajta, egész nap a tudatában voltam, nehéz volt parancsolni a szemeimnek, hogy ne az ing szegélyét fixírozzam, ami minden lépésnél súrolta hátul a combja felsõ részét.
- Nem fázol?
- De. – sóhajtja a karomra szorítva - Bár reményeim szerint hamarosan felmelegítesz.

Kacér mosollyal pillant hátra a válla a fölött, pontosan eltalálta mit szeretnék, egész nap utalásokat tett, incselkedett, pedig már régen elcsábított. Hogy ezt a tudatára is adjam, finom csókokat szórok szét a nyakán.

– Takeshi, borzalmasan kívánlak. – sóhajtja, a víz morajlásától alig hallani, mégis tisztán érzõdik a vágyakozás a hangján és már én is borzalmasan kívánom õt.

Hirtelen magam felé fordítom, az ajkaimat az övére szorítva csókolom meg, pár lépéssel a korláthoz jutunk, ahol sikeresen megtámaszkodik, egy pillanatra sem szakítva el az ajkait az enyémtõl. A rá jellemzõ eper íz szétárad a számban mire picit megdöntve az állat mélyítem el a csókot, egészen addig míg meg nem érzem a kezét a nadrágomnál matatni.

Csalódottan nyöszörög mikor elhúzom és megfogom a kezét. - Menjünk a kabinba.

Megszorítom a kezét, remélem nincs kifogása ellene, én sem akarom húzni az idõt.

- Gondoltam rá, hogy elõtte zuhanyozni kellene, de nem tudok várni. – mondja az ágyon ülve, míg én becsukom a kabin ajtaját, de mikor visszafordulok már el is felejtettem mirõl volt szó az elõbb.

A keze minél feljebb csúsztatja a vékony inget, annál több kerül elõ a testébõl, amit szégyentelenül simogatni is kezd, mintha csak az egyik piszkos fantáziaképem elevenedett volna meg elõttem. Nem tudom elszakítani a szemem az ujjairól, aztán az arcáról, mikor a simogatása okozta gyönyörtõl kipirul a bõre, még csábítóbb lesz a gyenge spotlámpák fényében.
- A táskám tetején van a síkosító, ha esetleg társulni van kedved. – sóhajt kéjes hangon, a keze a farkán siklik végig, elképzelem, ahogy az enyémet simogatja így az ujjaival…

Táska… beletúrok, kikapom belõle a tubust, valahol az én cuccom között is van, de eszemben sincs nekiállni keresgélni.

Felmászom az ágyra, éhes tekintettel követve tovább a kezét, s mikor elér a fenekéig, felpattintom a tubust, a benne lévõ folyadékból csorgatok az ujjaira. Kicsit hideg, de ez nem zökkenti ki önmaga kényeztetésébõl, elképesztõ hogy mit vált ki belõlem ezzel, még sosem éreztem hogy perverz lennék, de túlságosan élvezem amit csinál. Ha nem akarnék én magam benne lenni, megkérném hogy csúsztassa mélyebbre az ujjait és játsszon magával míg el nem élvez és én végignézném...

Csak amikor leengedi a combját simogató kezét, akkor veszem észre, hogy már én is simogatom, végigkövetve egy halvány erecskét az áttetszõ bõrön a felcsúszott ing szegélyéig.
- Vetkõzz le. Teljesen. – utasít fojtott hangon.

Elmosolyodom, de eleget teszek a kérésének. Élvezem hogy bámul, mégsem lassítok a mozdulataimon, hogy tovább nézhessen. Talán máskor majd igen, de most minden idegvégzõdésem sikít azért, hogy hozzáérjen.

Míg lekerülnek a ruháim, õ is kigombolja az ingjét, aztán amikor visszamászom az ágyra, azonnal jön is a következõ utasítás, amit örömmel teljesítek.
- Dugd be az ujjad az enyém mellé…

Lepillantok, majd óvatosan csúsztatom be, a szememet nem szakítom el attól a ponttól ahol eltûnik benne az ujjam, mert lehetetlen lenne kihagyni ezt az erotikus látványt. A farkam ég ahogy azt képzelem ujjam helyére, érzem a körülötte hullámzó forró szorítást, Kuu-chan illatát az enyémmel…

A szoba csendjében még hangosabbnak tûnõ nyögései elnyomnak minden más zajt kintrõl mikor egyszerre mozdítjuk az ujjaink, egyik keze a lepedõt markolja gyönyörében, a lábujjai begörbülve vájnak az ágynemûbe, mire lesöpröm a farkán dolgozó kezét és azonnal átveszem a kényeztetést. A reakciója magáért beszél, az arcára kiülõ élvezetre nincsenek szavak, minden józan gondolatot kisöpör a fejembõl és csak a vágy marad ott, a sürgetõ késztetés hogy mélyen benne legyek. Még sosem akartam ennyire a szexet, de úgy érzem vele ez nem csak simán szex lesz, tudom.

Épp elég idõt akarok szánni a felkészítésére, de Kuu-chan ezt másképpen gondolja mikor percekkel késõbb leállít és eltolja a kezem.
- Állj fel.

- Már megint nem bírsz magaddal. – mosolygok rá, de felállok.

Alig ér a lábam a földre, már ott is van elõttem, sötét szemeivel felpillant mielõtt a szájába venne. Felnyögök a vágytól ami végigrohan a testemen, összeszorítom a szemem, de aztán mégis inkább kinyitom, mert látni akarom õt. Kuu-chan hátrasöpri a haját az arcából miközben még mélyebbre enged a szájának forróságában, pedig már eddig is visszafogtam magam, de most minden erõmre szükségem van hogy eltoljam, amikor épp az ellenkezõjét akarnám tenni.
- Most még talán elviselem, ha azt mondod, hogy még korai, de mindennél jobban szeretném, hogy megdugj, Takeshi – néz fel rám, az arcával a farkamhoz törleszkedve, mint valami kismacska.

Megragadom a vállait és visszanyomom az ágyra, majd gondolkodás nélkül az ajkaira vetem magam. Ha még mindig korainak tartanám, akkor bele sem kezdtem volna.

A számba sóhajt, a csípõje érzékien köröz alattam, ezzel is ingerelve, mintha a nyelve nem lenne elég.

- Én is nagyon kívánlak. Nem akarok tovább várni. – mormogom két csók között.

A lábai körém fonódnak, a karjaival a vállamba kapaszkodik, miközben a nyakamat csókolgatja, egy pillanatra sem marad tétlen míg én a fenekéhez igazítom magam. A forróság csak úgy süt a bõrén át, el tudom képzelni milyen lesz belülrõl, de mielõtt megtenném szemébe nézek. Nem kell engedély, pontosan ugyanazt akarjuk, de látni akarom az arcát…

Óvatosan elõre mozdulok, lassan hatolva beljebb, felnyögve a kéjes szorítástól. Nem látom, hogy fájna neki, a nyöszörgése cseppet sem utal erre, sõt… a lábaival arra késztet hogy gyorsabban merüljek el benne, s mikor megteszem az egész teste megfeszülve remeg meg alattam míg élvez.

Magamhoz szorítom, majd mélyen megcsókolom és megmozdulok.

Elképesztõ érzés, pedig nem most csinálom elõször de vele mégis olyan mintha az elsõ lenne. Az ahogy reagál, a hangja, a mozgása, a hevessége, valahogy engem is a hatása alá von… az hihetetlen.

- Kuu-chan… - nyögök fel, mikor megszorít odalent.

Kéjesen rám mosolyogva megemeli a csípõjét elébe menve a lökésemnek amitõl még mélyebbre merülhetek benne, egyszerre nyögünk fel, de nem hagyja ennyiben.

- Még így… így akarom. – suttogja izgatóan.

A mellkasa megemelkedik, azok az édes eperszínû mellbimbói túl csábítók ahhoz, hogy hozzájuk se érjek. Lehajolok és a számba veszem az egyiket, finoman karcolgatva a fogaimmal, majd megszívom. Hosszú ujjak tépnek a hajamba, nem fájdalmasan, de eléggé ahhoz hogy érezzem és azt is, ahogy az izmai satuba zárnak a testében, pont mint amikor elélvez. Ránézek, de alig emelve fel a fejem máris a szájára ránt, harap, mint egy éhes cica, még morog, amin elmosolyodom. Az ujjaimmal elkenem a hasára került nedveit, egy keveset az ujjamra véve nyúlok kettõnk közé, finom végigsimítva körbe a bejáratán, ahol a testünk találkozik.

- Takeshi... – nyögi a számba harapva.

Újra megmozdulok benne, felvéve az elõbbi tempót, mielõtt aljasul a robbanás határára sodort volna. Többé egyikünknek sincs ideje megszólalni, ami kicsúszik az csak érthetetlen hangok sokasága, vagy csókban elveszett szavak.

Mikor érezem, hogy már nem sok kell, a feneke alá nyúlva megemelem kicsit hogy még mélyebbre hatolhassak benne. Ez az érzés és az, hogy újra látom a kielégülten ragyogó arcát

elég ahhoz, hogy kirobbanjon belõlem amit egész nap építgetett. A nyakába temetem az arcom, az izgató illatát belélegezve nyújtom el a gyönyört. Mintha minden erõm elszállt volna, mellé gördülök, hogy ne nehezedjek rá, de szinte megmozdulni sincs kedvem, a szememet félig kinyitva bámulom a plafont, levegõ után kapkodva.

Percekkel késõbb forró karok fonódnak a mellkasomra, a takaró susogás tör meg a csendet ahogy a szatén súrlódik a testünkkel. Lassan oldalra fordítom a fejem és átkarolom. Kuu-chan fáradt mosollyal kúszik közelebb mire kicsit lehajolom és lassan megcsókolom.

Most már nem sietünk, kiélvezünk minden mozdulatot, érintést, ahogy a nyirkos bõrünk egymásnak simul, majd egyszerre borzongunk meg a kabin ablakán beáramló hûs szellõtõl.

- Jól vagy? – kérdezem halkan, majd megköszörülöm a torkom és megismétlem érthetõbben.

- Fantasztikusan. – vigyorodik el Kuu-chanosan, ahogy csak õ tud. – Folytatjuk?

- Máris ezen jár az eszed? – kérdezem nevetve.

- Még szép hogy ezen. – vigyorog vissza.

Nem válaszolok, csak hátratúrom a haját a homlokából és végigsimítok az arcán, a fülein, az orrán, majd a száján. Utóbbinál kidugja a nyelvét és megnyalja az ujjaim, amin csak mosolygok, aztán tovább cirógatom, élvezem hogy megtehetem, hogy kényeztethetem ameddig csak akarom.

Már eldöntöttem hogy máskor is el fogom hozni. Gondoltam már rá korábban is, a nyári szünetben esetleg kihajózhatunk egy hétre, ha lesz kedve hozzá. Rengeteg kaja elfér a kamrában és õ úgy sem szereti annyira a társaságot, nekem meg elég õ.

Az ujjaim elérik a köldöke körüli halvány hegeket. Már nem is érezni õket, de egy pillanatig megfordul a fejemben, hogy megkérdezzem miért tette, de nem akarom elrontani az esténket. Nem számít igazán hogy miért, nem érdekel a betegsége, csak azt szeretném ha nem esne semmi baja, és fõleg ne kelljen saját magát bántania.

- Nem zavar, hogy nem használtunk óvszer? – nézek fel rá nyugodtan.

- Nem szeretem az óvszert. – von vállat – Így még most is olyan mintha bennem lennél, legalább egy kicsi részed. – dorombolja csábító mosollyal.

- Ez teljesen úgy hangzott mintha most csináltuk volna utoljára.

- Az ki van zárva. – támaszkodik fel a könyökére, majd átlendíti fölöttem a lábát és rám ül. – Máris újra akarlak.

Lényegre törõ, mint mindig – gondolom mosolyogva, majd felülök, amitõl a mellkasunk egymásnak simul csók közben, míg Kuu-chan finoman ringatni kezdi magát az ölemben.

- Elképesztõ vagy, ugye tudod? – csókolok a nyakába, majd a szexi kulcscsontjára fordítom a figyelmem.

- Ezt nem csak azért mondod, mert mindketten meztelenek vagyunk?

- Vagy esetleg, mert egy kerti dísztóban fürdõztél? – nevetek rá vidáman, felidézve a képet és azt, hogy azt gondoltam bolond - Vagy mert lehetetlen neked nemet mondani?

- Lehetetlen? – dörgölõzik hozzám kéjesen.

- Lehetetlen. – nyögök fel és megszívom a nyaka hajlatát.

- Bizonyíts be! – vigyorog elégedetten, mert megint pontosan azt kapja amit akar, én pedig örömmel be is bizonyítom neki, hogy mennyire ellenállhatatlan…

***

Másnap, a vasárnap estébõl éjszaka, majd reggel lett mikor elindulunk vissza. Egy telefon kellett csak a kikötõmesternek, hogy hosszabb ideig maradunk kint. Az igazat megvallva nem csak Kuu-chan nem akart visszatérni a hétköznapokhoz, hanem én sem és ennek az lett a vége hogy elkéstem a suliból is. Majd azt hazudom, hogy rosszul voltam.

A partnál beállok a helyemre, közel a dokkhoz, de vigyázok, hogy ne ütközzek neki és se sértsem meg a hajó oldalát.

Kuu-chan a mellkasomnak dõlve nézelõdik, mióta elindultunk hazafelé egészen jófiú önmagához képest is.

- Megérkeztünk.

- Tudom. – sóhajt fel, majd megfordul és átkarolja a nyakam, a szemei komolyak – Mikor találkozunk?

Összeráncolom a szemöldököm. Remélem nem hiszi azt hogy most már nem akarok majd vele találkozni, vagy ilyesmi. – Holnap nem jó, sokáig edzésem lesz és hulla fáradt leszek, de… szerdán együtt vacsizhatnánk, filmezhetnénk  és… nálam alhatnál. Ha akarsz.

- Hm… - biccenti oldalra a fejét, a tekintetébe visszatér a már jól ismert játékos csillogás - … az eleje jól hangzik, de aludni otthon is tudok. Nincs valami jobb ötleted éjszakára?

- Ami azt illeti, akad. – mosolygok rá egy puszit nyomva a szájára, aminek már megint eper íze van és már tudom is az okát, mert a fürdõben felejtette azt a szájbalzsamot amit használ. – Akkor benne vagy?

- Oké.

Váltunk pár csókot búcsúzóul mielõtt a kikötõmester ideér, hogy aláírassa a papírokat, aztán egyenesen hazaviszem. A háza elõtt ismét csak hosszúra nyúlik a búcsúzkodás, amit persze cseppet sem bánok. Leginkább csak a sebváltó zavar közöttünk, másképpen már az ölemben ülne, de így sem sok kell hozzá.

Egy hangos csapódás ugraszt szét minket, hirtelen azt sem tudom mi az, talán karambol vagy egy betörött ablak, a fene tudja.

- Ajjaj…

Követem a tekintetét, a feljárón egy nagyon, de naaagyon feldúlt Tat-chan közeledik egyenesen felénk. – Mi baja lehet?

Beharapja az ajkait mintha a nevetést próbálná visszafojtani. – Azt hiszem elfelejtettem felhívni, hogy csak reggel jövünk. Ezért ki fogok kapni tõle.

Gyorsan megcsókol mielõtt a kis fúria ideérne, de a kapu is hasonló dörrenéssel vágódik ki.

- Menj csak, nem kell megvárnod a birkózást. – vigyorog leplezetlen élvezettel.

Felhúzom a szemöldököm, bár maga az elképzelés is mulatságos. – Tényleg megbüntetne?

- Csak míg meg nem nyugtatom és el nem mesélek mindent.

- Mindent? – kérdezek rá kíváncsian. Ki tudja milyen pletykapartit rendeztek már eddig is…

- Talán. – kacsint rám majd egy utolsó csók után kiszáll, de addigra Tat-chan már a kocsi mellett toporzékolva várja õt. Nem mondom érdekes páros…

- Neked úgy általában ilyen gondolataid vannak, vagy csak a meleg teszi? – kérdezi, de nincs rosszallás a hangjában, szerintem kifejezetten élvezi a helyzetet.
- Csak mostanában és csak miattad. Mit szólsz hozzájuk? – kérdezek vissza.
- Nagyon, de ezt ne csináld míg nincs rajtad legalább alsó. – Kuncogok, hiszen tetszik, hogy ilyen hatással vagyok rá és tagadni is felesleges, hogy egész nap arra várok, hogy mikor veszti el a türelmét és esik nekem végre. Ezen próbálva segíteni picit erotikusabban sikerül megennem egy kanál fagyit.
- Fejezd be!
- És ha nem?
- Azt hiszem bedoblak az óceánba, hogy lehûlj egy kicsit.
- Olyan forró vagyok, hogy a víz valószínûleg elpárologna. Nem kéred? – kérdezem a fagyira célozva, hiszen az övé nem fogy.
- Most már másra vagyok éhes. – Hm, tudtam én! Gyorsan az ölébe is ülök, de ahogy felnyög tudom, hogy még többet akarok. Itt, most. A napozóágyban, nem érdekel semmi. Éreznem kell, mert estig tuti nem bírom ki. Az meg, hogy lehúz egy édes csókra, semmit sem segít a helyzeten. Elkezd simogatni, majd vetkõztetni, de mikor türelmetlenül rámorranok, hogy kezdjen már valamit velem odalent is, csak vigyorogva közli, hogy estérõl volt szó. Hm, várj csak.
- Gonosz vagy – jegyzem meg.
Aztán, miközben fejben már megvan, hogy mit és hogyan teszek, beszélgetni kezdünk.
- Örülök, hogy elhoztál. – Õszintén örülök neki. Kikapcsolódom, és vele vagyok, aki kifejezetten kellemes társaság.
- Bármikor, ha akarsz. Ha vége a sulinak, a nyári szünetben akár három-négy napra is kijöhetünk.
- Mmm jól hangzik. Bár lehet, hogy Tat-chan unatkozni fog egyedül.
Megnyugtat, hogy akár õt is hozhatom, de lebeszélem róla. Nincs hely neki és nem igazán akarok elõtte szexelni Takeshivel. Mert hogy fogunk az nem kérdéses. A kérdés a mikor. Reményeim szerint nem csak este. Már jóval elõtte. Aztán a kedvenc kaják kerülnek szóba, a vacsi, szóval minden kifejezetten kellemes. Semmire sincs panaszom, minden rendben van, nyugodt is vagyok. Miután megettük a dinnyét úgy érzem ideje felmérnem, mennyire van kiéhezve.
- Kérdezhetek valami nagyon személyeset?
- Persze, amit csak szeretnél. – Nyehe.
- Mikor feküdtél le utoljára valakivel?
- Már régen. – Hm…
- Egy hete régen, vagy egy hónapja régen?
- Pontos idõt nem tudok mondani, de… úgy három hónapja, körülbelül. Akörül szakítottam az utolsó kapcsolatomban és nem vagyok híve az alkalmi partnereknek. Miért kérdezted? – Mert tudni akarom, mennyire kell odatennem magam, hogy most azonnal magamban érezzelek. Persze ezt neki nem mondom ki.
- Csak kíváncsi voltam és tudni akartam.
- És te mikor voltál valakivel utoljára?
Kicsit el kell gondolkodnom, de…
- Mióta téged ismerlek nem voltam senkivel. Utoljára a vacsora reggelén a szomszéd kertésszel. – Felvont szemöldökkel néz rám. – Most mi van? Szeretem a szexet.
- Ennyire? – Látom az arcán és érzem a hangjában az elbizonytalanodást, így csak megrántom a vállam.
- Ha épp komolyabban gondolom valakivel, akkor nem szoktam mással. Olyankor csak magammal – mosolygok rá és megölelem.
- Hm, azt megnézném egyszer – mosolyog vissza rám. Nem mondom neki, de ezt megjegyzem és észben tartom.

A nap további része kellemesen telik. Többségében csak ülök az ölében, õ simogat, én is õt, csókolózunk, kicsit felizgatjuk egymást, de nem történik semmi. Én is túl idillinek érzem ezt az egészet ahhoz, hogy elrontsam azzal, hogy rámászok, hiszen ott lesz az este. Így csak halkan beszélgetünk, mintha titkok lennének, közben csak ismerkedünk, kinek mi a kedvenc állata, hova szeretne eljutni, mi a hobbija, csupa olyan téma, ami engem általában nem érdekel. Sosem szoktam beszélgetni azokkal, akikkel lefekszem, nem érzem soha elsõdlegesnek a dolgot. Csak testiség, egy kicsit jól érezzük magunkat, de Takeshi más. Nála azt érzem, hogy szeretnék többet vele lenni – bár akkor sem hiszek benne, hogy hosszabb távú lehet a kapcsolat. Minden ilyesmi a betegségem miatt megy szarrá. Ott volt az a másik srác a kávézóból. Minden szép volt és jó, amíg egy alkalommal nem borult el az agyam, amikor egy házibuliba vitt. Leégettem, ezt õ mondta, szerintem csak bepánikoltam és zavart lettem. De ez õt akkor már nem érdekelte, utána vágtam össze a hasam. Mivel õ mindig belém élvezett, azt hittem, ha felvágom a hasam, akkor kijön az is, és eltûnik az érzés. Persze utána elmentem megint orvoshoz, kaptam erõsebb gyógyszereket és ma már tudom, hogy hülyeség volt. De ettõl a tény még tény marad, õ is akármennyire szeretett velem szexelni, amikor úgy alakult a dolog és lehetõsége volt rá, kidobott. Takeshi is csak addig fogja szeretni, hogy vele vagyok, amíg nem ég le miattam valahol, mert zavart leszek vagy kárt teszek magamban. Ebben biztos vagyok és bár eddig sosem zavart, most egy kicsit… zavar, hogy már most tudom, hogy vége lesz. De mit tehetnék? Szedem a gyógyszereket, eljárok a dokimhoz beszélgetni. Azt meg, hogy csak egy pasi kedvéért feküdjek be egy intézetbe… nem tudom. Nem volt még olyan partnerem, akiért megérte volna.

A vacsora is kifejezetten jó hangulatban telik. Eszegetünk, beszélgetünk, és mivel ekkor már sötét van, én utána kimegyek és a korlátnak dõlve nézegetem a csillagokat. Itt is elhomályosítja a fényüket a város ragyogása, de valamivel tisztábban lehet õket látni. Csodálatosak… Takeshi még bent tesz-vesz, de percekkel utánam meg is érzem, ahogy mögém lépve megölel. Még mindig csak a fehér ing van rajtam, bár már kicsit kezdek fázni. Felsóhajtok, ahogy megérzem a derekam köré fonódni a karjait.
- Nem fázol? – kérdezi.
- De. Bár reményeim szerint hamarosan felmelegítesz – felelem és a vállam fölött hátrapillantva rámosolygok, majd megsimogatom az engem lelõ karjait. Nem felel semmit, csak a nyakamba csókol, amire felsóhajtok ismét. – Takeshi, borzalmasan kívánlak – suttogom bele az éjszakába. Õ hirtelen megfordít, így a hátamat döntöm a korlátnak, majd az állam alá nyúl és megcsókol. Nem finoman és lágyan, ahogyan eddig, vadul és követelve. Belenyögök a csókba és elkezdek a nadrágja alá nyúlni, de elkapja a kezem és elhúzódik.
- Menjünk a kabinba – mondja, de szinte morog és az õ szemében is annyira csillog a vágy, amennyire az enyémben. Megfogja a kezem és bevezet, majd ahogy beérünk, az ágyra ülök.
- Gondoltam rá, hogy elõtte zuhanyozni kellene, de nem tudok várni – mondom neki, és a támláig mászva felhúzom a lábaimat és elkezdem simogatni magam, õ az ágy végében áll és néz. De jesszus, hogy néz…
Lassan elkezdem simogatni magam, közben pedig körbenyalom az ajkaimat. Az ujjaim közé veszem a már merev farkam és ütemes mozdulatokkal simogatom magam, a másik kezemet a fenekemhez vezetem és lassan elkezdem magam ott is simogatni.
- A táskám tetején van a síkosító, ha esetleg társulni van kedved – mondom, de nem állnak meg a kezeim. Õ a táskához lép, felveszi a kis tubust, majd az ágyra mászik, velem szemben. Felnyitja a tubus tetejét és a fenekemre önt egy adag anyagot. Felszisszenek, hiszen hideg, de rögtön elkenem, és az egyik ujjam magamba vezetem. Õ a combomhoz ér és ott kezd simogatni, de nekem ez így most kevés.
- Vetkõzz le. Teljesen. – Nem kérek, nem mondok, kicsit parancsnak hangzik, de csak elmosolyodik és teszi, amit mondtam neki. Hamar õ is meztelen, rajtam csak a szétnyitott, fehér ing és semmi más. Amikor õ is meztelen lesz, ismét megszólalok.
- Dugd be az ujjad az enyém mellé – suttogom. Rám pillant, de nem hangzik el több szó. Közelebb ül és bedugja az ujját az enyémhez. Felnyögök az érzésre, de a másik kezével elhessegeti a farkamon dolgozó ujjaimat és õ kezd el kényeztetni. Felszabadult kezemmel a paplant markolom meg, és hagyom, hogy dolgozzon, majd lassan a tágításommal is egyedül marad, én pedig hol a paplant, hol a lepedõt, hol a párnát markolászom. Istenien csinálja, amit csinál, mennyei. Percekig hagyom, de aztán elhúzódok tõle.
- Állj fel. – Valamit felel, de nem tudok figyelni, már csak a farka jár az eszemben, majd ahogy megfelelõ magasságba kerül feltérdelek és a karjaimmal átölelem a derekát, majd az ajkaim közé veszem. Elõször csak lassan, majd egyre inkább hajszolom a kielégülés felé, nem is lep meg, hogy nem hagyja sokáig csinálni, hiszen már eleve kemény volt. Ahogy a hajamba markolva lehúz magáról, felnézek rá.
- Most még talán elviselem, ha azt mondod, hogy még korai, de mindennél jobban szeretném, hogy megdugj, Takeshi – mondom neki, arcomat finoman a farkához simítva.

Nevetve még inkább hozzám simul, szinte már nincs is kedvem elmozdulni innen.
- Hm, legalább ha nem leszek veled, akkor is lesz min képzelegned - suttog a fülembe, mintha már most is ezen törné a fejét.

Mosolyogva csókolom meg, de aztán elengedem. Jobb lenne beljebb mennünk innen, ahol már tényleg nem látni a partról és teljesen egyedül vagyunk.

- Most viszont bírd ki az öt percet – próbálom meggyõzni és reménykedem, hogy nem vet be megint egy édes kis trükköt, mint legutóbb.
- Különben? Elfenekelsz?
- Akár – határozottan jól mutatna a térdemre fektetve.
- Akkor nincs is értelme hagynom téged – mondja vigyorogva, vékony lábait a csípõm köré tekeri, amitõl pont a megfelelõ helyen simulunk össze. És még mindig bizsereg a farkam az elõbbitõl.
- Kuu-chan…
- Oké, oké – kucog, végre abbahagyja a „kínzásom” - Megyek keresek valami mást, ez a naci nem olyan kényelmes.

Elégedetten vigyorog, mint egy jóllakott macska, de nem is értem milyen ruhákról beszél, mikor minden a földön van. Szerintem nyugodtam maradhatna nélkülük. Így is jó.

Teljese kiszárad a szám, ahogy a következõ mozdulattal kecsesen lehajol, hogy felszedegesse a ruháit, nem sieti el egyáltalán, hagyja hogy gyönyörködjem a tökéletes fenekében, a megfeszülõ combjaiba… úristen…
- Ha így nézel, nem megyünk sehova. – jegyzi meg gonoszul. Mintha tudnék bárhová máshová figyelni, ha ezt csinálja elõttem.

A bosszúság viszont el is röppen amint megcsókol, nem mintha tényleg haragudnék rá. Azt hiszem nem is tudnék, ahhoz túlságosan jól csókol…

***
A tenger csodálatos, mint mindig. A szabadság, a napsütés és ez a nyugalom a legjobb. Most szinte egy hajót sem látni, csak egy kisebb csónakot jó messzire, így tényleg nincs erre senki. Elfordítom a yachtot az öbölben, annyira, amennyire biztonságos, hogy ne érjen le az alja és szépen beljebb viszem. Erre még úszni is lehet, nincs cápaveszély egészen a bójákig, de mivel Kuu-chan úgysem mehet be a keze miatt, nem hiszem, hogy nagyon úszkálni fogok. Inkább élvezem a társaságát, ami még jobbá teszi ezt a két napot. Még sosem hoztam magammal senkit hajókázni, de õt le nem cserélnem. Elsõ látásra nem gondoltam volna, hogy ilyen, de kellemes meglepetésként ért.
Mikor elérünk a megfelelõ helyre, leállítom a motort és hagyom, hogy csak a hullámok mozgassanak, mert nincs minek nekiütközni. És most már nem is lehet látni a partot. Pont jó.

Kuu-chan keresésére indulok, meg is találom a hátsó oldalon, ahogy kifelé bámul az óceánra. Mosolyogva a hátához sétálok és átkarolom a derekát, ahogy hozzám simul beszívom a finom illatát.
- Megvagyunk? – kérdezi.
- Meg bizony – finoman a nyakába csókolok, imádok hozzáérni - Megint átöltöztél?

Nem mondom, észvesztõen néz ki ebben a hosszított ingben, és még nadrágot sem vett hozzá. Nem takargatja a formás lábait. És különben is tetszik, hogy ennyire ad magára. Szexin és divatosan öltözik, egyáltalán nincs elhanyagolva.

- Uhumm. Gondoltam, ez majd jobban tetszik.  – megfogja a kezem és lejjebb vezeti, de ahogy a ruhára simítja megérzem, hogy nem nadrág, de még alsó sincs rajta. Ez nem igaz… meg akar ölni, már biztos.
- Te kis démon – sóhajtom a fülébe. Inkább bele sem gondolok, hogy szinte meztelen. Nemrég élveztünk el, de úgy érzem bármikor képes lenne felizgatni. Abból, ahogy a hátsómba markol és közelebb szorít magához, nem kétséges, hogy õ sem bánná.
- Szeretlek jó közel érezni. Aztán majd… - felém fordul és átkulcsolja a nyakam - Este még az eddigieknél is közelebb akarlak tudni. – suttogja, majd lecsökkentve a távolságot megcsókol.

Pontosan értem, hogy mit akar és én is azt akarom. Nagyon. Vele akarok lenni, meg akarom tudni milyen érzés benne lenni… bár szerintem még várhattunk volna ezzel. Én nem fogom megbánni és remélem õ sem.

Délután valóban sütkérezett a hátsó bõrülõkön, szégyentelenül szétgombolva az ingét, de igaz, hogy úgysem látta senki. Egész nap abban vérforraló ingben libegett, direkt engem ingerelve, mert ahányszor meglátom eszembe jut, hogy csak fel kellene húzni és… oké elég!

Éppen egy egymás mellett álló napozóágyon henyélünk, az az ing pedig egészen fent van a combjai tövénél.
- Most hova sietsz? – kérdezem mikor felpattan ültébõl.
- Hozok valami finomat – mosolyog édesen, közelebb hajol és egy gyors puszit nyom a számra.

Legszívesebb itt tartanám, de kíváncsi vagyok mit talált ki. Addig is bámulom a vizet, ahogy a napfény megtörik a lágy hullámokon és visszaverõdik róla.

Nemsokára hallom a lépteit, majd megjelenik mellettem és a kezembe ad valamit.

- Hm, ez jól néz ki… - sárgadinnye, hideg fagyival.
- Ugye? És a dinnye is milyen jól sikerült – mi? Egy pillanatig csak furán nézek rá, de aztán leesik, hogy mire gondolt és nevetni kezdek.
- Utánozhatatlan vagy, ugye tudod? – mondom mosolyogva.
- Igen, mondták már – sóhajt színpadiasan.
Leül és mindketten eszegetni kezdjük a finomságot, ebben a melegben nagyon is jól esik a fagyi és a dinnye is.

- Tudod… - szólal meg két kanál között -, sosem szerettem gazdag lenni. Mármint… azt hiszem, te érted.
- Értem – bár nem tudom miért jutott ez most eszébe. Tudom, hogy sokan azt hiszik, hogy a gazdagoknál minden rendben és maximálisan boldog, önzõ seggfejek, akikhez csap a pénzért akarnak közelebb kerülni.
- De most, hogy veled vagyok egy luxusyachton, drága fagyit eszek mézédes sárgadinnyébõl ezüstkanállal és párnázott napozóágyban süttetetem a hasam az UV-szûrõs napernyõ alatt, valahogy kezd tetszeni – mosolyog elégedetten és megfogja a felé esõ szabad kezem - Bár ennél is lenne jobb ötletem.
- Mint például? – kérdezem érdeklõdve.
- A drága, szatén ágynemûben fetrengeni veled teljesen meztelenül és várni, hogy mit tudnál megtenni velem, ha bármit megtehetnél – mosolyog, a hatás kedvéért még az eper ízû ajkain is végignyal.

Azonnal elképzelem, hogyan mutatna a kabin kávé színû szaténján a fehér bõrével és a kép amit lefestett nagyon is tetszik. Több, mint tetszik.

- Neked úgy általában ilyen gondolataid vannak, vagy csak a meleg teszi? – kérdezem mosolyogva.

- Csak mostanában és csak miattad. Mit szólsz hozzájuk? – incselkedik, a kanaláról úgy nyalogatja a fagylaltot, hogy kiszárad a szám, ha csak ránézek ezért odahajolva elhúzom az ajkaitól.

- Nagyon, de ezt ne csináld míg nincs rajtad legalább alsó. – morgom, tettetett bosszússággal a hangomban. Nem a legkényelmesebb, ha egésznap hol felizgulsz, hol meg lehûtöd magad.

Kuncogva kezdi újból a kínzás, a szemembe nézve nyalja körbe a kiskanalat, majd a belsõ részébõl érzékien kikanyarítja a nyelvével a fagyit. Persze teljesen másra asszociál az egész mûvelet, amivel ismét csak az a célja, hogy megõrjítsen és közel jár hozzá.

- Fejezd be! – mormogom az ajkait figyelve, amin széles mosoly jelenik meg és egy újabb kanál fagyit emel fel.

- És ha nem? – provokál.

- Azt hiszem bedoblak az óceánba, hogy lehûlj egy kicsit. – leteszem a kezembõl a dinnyét, most nem tudok arra figyelni.

- Olyan forró vagyok, hogy a víz valószínûleg elpárologna. – kuncog élvezettel elnyalogatva az utolsó kanál fagyit és. Szerencsére elfogyott.

- Nem kéred? – bök a félretett finomságra.

- Most már másra vagyok éhes. – pillantok rá, bár pontosan tudja a kis cseles.

Finoman az ajkaiba harap, majd félreteszi a dinnyét és feláll a napozóágyról. Figyelem, ahogy elegánsan rám ül, majd feljebb csúszik míg mindketten fel nem nyögünk.

Kis kéjenc démon, már õ is felizgult.

Lehúzom egy finom, lassú csókra. Annak ellenér, hogy vágyom rá nem sietek, kiélvezem minden pillanatát, ahogy most jólesik. Meg nem szakítva az ajkaink táncot besimítok a laza ing alá, a kezem végigvezetem a felsõtestén a hátán, majd kihúzom és a gombokkal kezdek szöszölni. Éppen a csípõcsontjáig nyitom szét, két gomb marad csak a helyén, hogy ne legyen túl nagy kísértés.

- Takeshi… - morogja türelmetlenül, de bosszúból az elõbbi kis játéka miatt most én nem engedek.

- Úgy emlékszem estérõl volt szó. – idézem a fel a korábbi szavait, miközben finoman simogatom. A napozástól tényleg nagyon forró a bõre. Szerencsére az UV szûrõ miatt nem tudott leégni.

- Gonosz vagy. – sóhajtja õ is a mellkasomra simítva, éhes szemekkel méreget, mint egy cápa a vacsoráját.

A gondolatra felkuncogok, mire érdeklõdve pillant rám, hogy mégis miért.

- Csak arra gondolta, hogy úgy méregetsz, mint egy cápa a vacsoráját. – nevetek vele együtt, játékosan a vállamba is harap, de aztán úgy marad hozzám simulva. A lélegzete csiklandozza a nyakam, kellemes borzongást keltve a hõségben, de most jó így. Lassan simogatom a hátát, most még az „állapotom” sem zavar, ameddig nem fog ingerelni.

- Örülök, hogy elhoztál. – hallom meg a halk hangját.

- Bármikor, ha akarsz. – ígérem meg, majd eszembe jut még valami – Ha vége a sulinak, a nyári szünetben akár három-négy napra is kijöhetünk.

- Mmm jól hangzik. Bár lehet, hogy Tat-chan unatkozni fog egyedül. – mondja nyugodt hangon, meg sem mozdul.

- Hozhatod õt is ha akarod. – az a srác egész normálisnak tûnt, nem lenne vele gond.

Kuncog. – És hová tennéd? Vagy hármasban csinálnánk?

- Miért? Õ is meleg? – felkapja a fejét és rám mered, mire elvigyorodom. Tudom, hogy ez elõbb viccelt a hármassal ahogy én is. – Nyugi, vicc volt. Igazad van, ez csak kétszemélyes kabin.

Visszahajtja a fejét a nyakamba csókol.

- Simogass még, szeretem. – mormogja álmatag hangon és én mosolyogva meg is teszem.

- Mit akarsz vacsizni? – teletöltöttem a hûtõt, mindenfélével.

- Grillezett citromos hal, ha már az óceánon billegünk. – mondja egy rövid gondolkodás után.

- Oké. Van olyan étel amit nem szeretsz? – kérdezem, végül is nem sokat tudok róla.

Rögtön el is sorol párat, de nem sok olyan van. Õ is megkérdezi és a további hasonló kérdések röppennek, végül is nem árt ha jobban ismerem. És szeretném is jobban megismerni, megtudni mit szeret. A kedvenc helyei némelyikét még nem ismerem, de majd megoldjuk és megdumáljuk azt is, hogy hová nem szabad mennie. Mármint a betegsége miatt a tömegben ideges lesz és akkor baj lehet. Ezt majd észben tartom és nem hívom meg többé koncertre.

Nem tudom meddig beszélhetünk, de értelmes társaság és érdekes, hogy némely dologban egyetértünk és van amiben homlokegyenest más a véleményünk, amin jól szórakozom.

Közben megesszük a dinnyét is, a beszélgetéstõl kissé lehiggadtam, bár teljesen nem, hisz még mindig csak egy az ágyékát takaró anyag van rajta.

- Kérdezhetek valami nagyon személyeset? – a hajamat babrálja.

- Persze, amit csak szeretnél. – nem tudom hol kezdõdik nála a nagyon személyes téma, de ha kérdeznek ilyesmit – mármint nem idegenek – akkor válaszolni szoktam.

- Mikor feküdtél le utoljára valakivel?

Ne lepõdöm meg, valami ilyesmire számítottam, de elõbb valami olyasmire, hogy mikor jártál valakivel utoljára. De mindegy. Ez Kuu-chan, bele a közepébe.

- Már régen.

- Egy hete régen, vagy egy hónapja régen? – kérdezi nyugodt hangon.

- Pontos idõt nem tudok mondani, de… úgy három hónapja, körülbelül. Akörül szakítottam az utolsó kapcsolatomban és nem vagyok híve az alkalmi partnereknek. – ha kell inkább elintézem magamnak, de nem fogok csak ezért lefeküdni valakivel. – Miért kérdezted?

- Csak kíváncsi voltam és tudni akartam. – megrántja a vállát, majd egy rövid csókot kapok tõle.

De ha már itt tartunk… - És te mikor voltál valakivel utoljára?

Nem foglalkozom ugyan elõzõ kapcsolatokkal, de ha nem zavarja, hogy rákérdeztem akkor érdekelne.

- Persze, hogy szeretnék. Öt perc… ha elfordulunk az öbölnél, onnan a part sem lesz látható.
- Nem tudom kibírom-e… - Nagyon szeretném érezni valamilyen formában és így öt perc több, mint elviselhetõ. Nem akarom, hogy tudjon várni öt percig ha a közelében vagyok. Elkezdem végigcsókolni a nyakát, közben ütemesen dörgölõzöm, és érzem, hogy nem is annyira eredménytelen.
Hirtelen egy kattanást hallok, de mire megfordulnék megnézni már nem akarok, mert az ajkaimra tapadva csókol, de úgy, mintha az élete függne tõlem.
Elõször a kormányhoz nyom teljes testtel, de aztán õ is rájön arra, amire én: ez nem elég. Még többet…
Ahogy a fenekem alá nyúl nekem ez kimondatlan kérés, így már fonom is a dereka köré lábaimat, vigyen csak, ahova akar, csak csináljunk valamit végre!
Csókok, simogatások, egyre jobb és jobb minden,  de a ruha még mindig túl sok, így kérem is, hogy tegyen ellene.
- Ehzt vedd le! – És õ teszi, én meg elcseppenek már a látványtól is. El is kezdek minden kis izmot érintés útján megjegyezni, hiszen szexi…. nagyon is az.  - Ez nahgyon tetszik… - suttogom. A vállába harapok, egyrészt tudom, hogy ez is felizgatja, másrészt ez a test az enyém. Ez a pasi hozzám tartozik és ha kell, ketrecben fogom tartani, de senkinek nem adom. Amíg az enyém, addig kizárólagos jogom van rá és el fogom érni, hogy ennek õ örüljön a legjobban.
- Nekem is… - feleli.
- Ehzt is! Mindenedet érezni… akarom… - Se nadrág, se alsó, semmi nem kell!
- Biztos?
- Igen…
A nadráglevétel elõtt azonban jön egy csók, aminek a végén a vezérlõpulton feküdve kötök ki. Szerencse, hogy luxus ez a cucc és digitális a kijelzõk többsége, a gombok meg nem állnak ii nagyon, mert ezután lenne pár emlékezetes gombnyomom.
- Vetkõzz le!
A hangjától, a parancstól megremeg a farkam is. Imádom, ha ilyen határozott, ennyire kemény, ennyire pasi! És ha õ ilyen, nekem csak az a dolgom, hogy a végtelenségig elcsábítsam, így a vetkõzést sem sietem el.
- Gyönyörû vagy így – sóhajt fel.
- Mmm… köszönöm. És most vedd le, azt is. – Merthogy az alsó még mindig rajta van és ez nem tetszik.
Az, ami elõbukkan, valami sokkal jobb, mint amire számítottam. Felizgult, így tökéletesen látom, hogy mi vár majd rám… és elõre élvezem azt a kéjes fájdalmat.
- Most te jössz…
És én teszem, amit kér. Lassan, a végletekig és még tovább izgatva lehúzom az alsómat, õ pedig a végére kapkodva szedi a levegõt és azonnal hajol is hozzám. Csókol, mosolyog, érint és simogat, egészen addig, amíg el nem ér a hasfalamhoz, és ott nem talál valamit…
- Kuu-chan… ezek honnan vannak? - A hegek, persze.
- Én csináltam... már régen. Most hogy láttad… már nem is kívánsz?
Egy pillanatra látom, hogy gondolkodik, de aztán megszólal.
- Több kellene ahhoz, hogy ne kívánjalak. Azt hiszem még a kasztrálás sem lenne elég.
Nos, ennek örülök. Azt hiszem túlságosan felizgatott, nem tudnám csak úgy abbahagyni most, ahogyan õ sem. Bár szava sem lehet, nem titkoltam, hogy beteg vagyok, mert hiába rég volt már rohamom - relative régen -, de attól ott van és a gyógyszerek ellenére is elõ tud jönni.
De most van jobb dolgom is annál, minthogy ezen kattogjak, hiszen az ujjai közé fogta a farkam és ez így túl sok. Nem is bírom sokáig, hiszen teljesen fel voltam már izgulva, a dörgölõzéstõl is elmentem volna pillanatokon belül, és így hamar elélvezek - de nem egyedül.
A nyakát ölelem, csókolom, muszáj levezetnem ezt a sok és intenzív érzelmet.
- Hát, azt hiszem már sosem tudok úgy ránézni az üzemanyag mérõre, hogy ne jutna eszembe az, amit most csináltunk.
Felnevetek.
- Hm, legalább ha nem leszek veled, akkor is lesz min képzelegned - suttogom a fülébe. Halkan felkacag, majd kapok egy csókot.
- Most viszont bírd ki az öt percet - pillant rám megjátszott szigorral.
- Különben? - billentem félre a fejem. - Elfenekelsz?
-  Akár - vonja fel a szemöldökét.
- Akkor nincs is értelme hagynom téged - fonom a lábaimat ismét a dereka közé, és így megint összeér a farkunk.
- Kuu-chan… - nyög fel.
- Oké, oké - nevetek fel és elengedve õt, leszállok. - Megyek keresek valami mást, ez a naci nem olyan kényelmes - vigyorgok rá, de persze, a ruhák a földön vannak, én meg nem fogok leguggolni. Lehajolok. Nem is akárhogy és persze, hátrapillantok rá, mikor már lehajoltam. Néz, hogyne nézne, de még hogy néz…
- Ha így nézel, nem megyünk sehova . jegyzem meg felegyenesedve és az ajkaira hajolok. Õ átkarol és még egy utolsó, fullasztóan jó csók után kisietek, mert a végén tényleg itt fogunk ragadni. Ha a közelemben van, nezen bírok magammal…


* * *

Mosolyogva egy gyors csókot nyom az ajkaimra, majd elenged és hátrébb lép.
- Azt hiszem, indulnunk kellene. Minél elõbb napozni akarok. – jelenti ki elégedett vigyorral, majd a kabin ablakára téved a tekintete és furcsán csillogni kezd.
- Min jár az eszed? – mert hogy nem a napozáson, az biztos. Ezzel a hófehér bõrrel nem úgy tûnik, mint aki sûrûn napozik.
- Oh semmi. Menj, addig én átkapok valami kényelmesebbet.

Okééé…

Még egy csókot lopok tõle, és felmegyek a vezérlõ kabinba. Ennek a yachtnak modern irányító rendszere van, vagyis ha nem akarok nem muszáj a hagyományos kormányt használnom. Ezért van itt ez a vezérlõ pult a rengeteg kütyüvel és gombbal: automata vezérlés, elõre programozható, frissíthetõ navigációs rendszer, digitális üzemanyag és olaj mérõk… szóval minden itt van, ha esetleg nem akarok kormányozni.
Bedugom a kulcsot a helyére és indítok, elõttünk akadálymentes az út, de nem haladunk gyorsan, végül is ráérünk.

Már épp mindent átellenõriztem és a kormányhoz állok mikor megjelent Kuu-chan, de ennél tovább nem jutnak a gondolataim, mert egy percre lefagynak a látványtól…

Hófehér kigombolt ingben libben elõ, bár ha be lenne gombolva sem sokat takarna, mert az anyaga átlátszó, de így… felsõben is látszott, hogy milyen tökéletes alakja van és most valóban láthatom. Egyszerûen ellenállhatatlan és tudja is magáról, ami csak még csábítóbbá teszi. A nadrágja pedig… te jó ég!

- Te kis aljas – jegyzem meg, nem mintha valóban bánnám.
- Mit gondolsz arról, ha mondjuk… - bebújik közém és a kormány közé - Ha ide beállok?
- Pont jó helyen vagy – az illata izgató, a látvány még inkább.

Még ha akarnék sem bírnák elszakadni tõle, muszáj folyamatosan érintenem csókolnom, nem lehet betelni az édes ízével és a puha ujjainak cirógatásával. Közben persze próbálok az yacht irányítására is koncentrálni, ami nem megy valami jól és Kuu-chan, mint aki minden figyelmet csak magának akar megfordul, egy érzéki mozdulattal leereszti az inget a formás válláról és csábítóan hátra pillant.
- Tudod… szívesen veszem majd, ha már leállítod a motort és csak rám kell majd figyelned. – feszes, kerek fenekét az ágyékomhoz préseli, megrándulok a nadrág szorításában, de szerintem pontosan ezt akarta. Egyre jobban felizgat, elfeledtetve azt a lassan haladni dolgot, amit az utolsó kapcsolatom után megfogadtam.

Ennek a fiúnak még a szentéletû Buddha sem tudna ellenállni…
- Isteni illatod van – suttogom a nyakánál, mélyen magamba szívva az illatot.
- Imádlak érezni - nyöszörgi - Már csak az lenne a jobb, ha végre odaérnénk valahova, ahol le tudod állítani a motort és kicsit még közelebb kerülnénk egymáshoz – ismét felém fordul - Mert ugye szeretnél egy kicsit közelebb kerülni hozzám, igaz? Mert én hozzád nagyon.

A hangja és a szemei és vágyat sugároznak, ahogy pedig hozzám törleszkedik érezni lehet, hogy már fel van izgulva.

A nyakamba csimpaszkodva végig nyalja az ajkaim, még az a szerencse, hogy semmi nincs elõttünk, így egy kicsit engedélyezett a figyelemelterelés.

- Persze, hogy szeretnék – nem is tudnék neki nemet mondani, annyira csábító – Öt perc… ha elfordulunk az öbölnél, onnan a part sem lesz látható.

- Nem tudom kibírom-e…

Õrjítõ, apró csókokkal halad az álkapcsom vonalán, majd a fülemen és a nyakamon. Már majdnem teljesen felizgultam én is, amire még azzal is rásegít, hogy néha hozzám dörgölõzik.

Oké… ennyi…

A kormány melletti pirossal kikapcsolom a motort és azonnal az ajkaira tapadok, amit õ kéjes kis nyöszörgéssel fogad. Teljesen elvette az eszem ez az érzéki kis bestia…

Feszes fenekére simítva magamhoz szorítom, a testét nekinyomom a kormánynak és valósággal felfaljuk egymást, de nem lehet betelni vele. Egyetlen gond van csupán, hogy még mindig nincs elég közel…

Megemelem a fenekénél, õ pedig a csípõm köré fonva a combjait csókol tovább. A falhoz sétálok vele, hogy ne keljen mind a két kezemmel tartanom, majd nekidöntöm és végre szabadon kalandozhatom a csábító hajlatokon. Megjegyzem, hogy mely helyek váltanak ki belõle sóhajokat és melyek nyöszörgõ hangokat és azokat kényeztetem a legtovább, apró mellbimbót masszírozva, merev farkamat ütemesen az övének nyomom érzéki nyögéseket kapva jutalmul, amit elnyel a heves csók.

Vékony ujjai a hátamon kalandoznak a póló alatt, a csípõje egyszerre mozdul az enyémmel és felnyögök a forró hullámtól, ami eláraszt az érzésre… hihetetlen milyen jó vele…

- Ehzt vedd le! – pihegi, megszakítva az ajkaink csatáját, és tétovázás nélkül elemelem a kezem, hogy lehúzhassa a pólót, amit azonnal meg is tesz.

Éhes szemei végigsiklanak a felsõtestemen az ujjaival minden kis izmot végigsimít. Majd megõrjít annyira finoman csinálja.

- Ez nahgyon tetszik… - sóhajtja, éles fogacskáival a vállamba harap, mint aki meg akar jelölni. A kis bestia… a fenekébe markolva szorítom magamhoz, mert a fészkelõdésétõl megõrülök.

- Nekem is… - mormolom a vállánál, a számmal végigsiklok a gömbölyû részen. Megborzong, de engem sem hagy hidegen.

- Ehzt is! Mindenedet érezni… akarom…

Megrántja az övemet, és bármennyire is vágyom rá, van még annyi józan eszem, hogy megkérdezzem.

- Biztos? – iszonyatosan kívánom, de nem akarom, hogy bármit megbánjon.

- Igen…

Elvigyorodom, egy apró csókot nyomok a duzzadt ajkaira, de õ nem enged el olyan gyorsan, mint terveztem. Tetszik, hogy ilyen szenvedélyes és mohó…

A csók közben ellépek a faltól, mert így nem tudom lehámozni a nadrágot, a vezérlõ pultnál kiügyeskedem a kulcsot a panelbõl, amitõl a gombok „élettelenné” válnak, így nem fog galibát okozni, ha benyomódnak.

Kuu-chant óvatosan végigdöntöm rajta, amint meglátja hol van édesen felkuncog, csillogó szemekkel néz rám az ajkait harapdálva, ahogy megszabadulok a nadrágtól. De ne csak neki legyen mozi…

- Vetkõzz le! – utasítom kissé rekedt hangon. Mellette nincs elég önuralmam. Sõt, egyre kevesebb marad.

Csábító kis mosollyal nyúl a vékony nadrág gombjához, cipzárjához, a csípõjét felemelve lassan letolja a térdéig, ameddig még fektében eléri, onnan pedig a földre csúszik. Már csak egy szûk, fehér alsó takarja a testét, az ablakon beömlõ napfénytõl szinte gyöngyházfénnyel ragyog a bõre…

- Gyönyörû vagy így – sóhajtom mosolyogva.

- Mmm… köszönöm. És most vedd le, azt is. – mutat az alsónadrág felé széles mosollyal.

Azonnal megszabadulok tõle, nem vagyok szégyenlõs, szóval nem zavar az-az intenzív tekintet amivel végigmér. Rózsaszín nyelvével végigível az ajkain és ettõl szabályosan megrándulok odalent.

- Most te jössz… - a hangom érdesebb a vágytól, látni akarom õt teljes egészében.

A hüvelykujjaik beleakasztja a szélébe és lassan, centirõl centire húzza le a keskeny csípõjén, mire lecsúszik a térdérõl már nehezen szedem a levegõt.

Egyszerûen gyönyörû. A vágya keményes simul a hasához, még ez is arányos a többi testrészéhez. Már nem bírok egyhelyben maradni, muszáj hozzáérnem.

A lábai közé állok, amik térdtõl lefelé lelógnak az pultról és mosolyogva az ajkaira hajolok, majd szépen lassan minden csábító porcikáját felfedezem, de közben õ sem tétlenkedik.

A hátamat és a mellkasomat simogatja, karmolja, nyöszörög az érzékeny helyeken és már le kell fognom a csípõjét, hogy ne nyomja az enyémnek, mert akkor túl hamar vége lesz a játéknak.

A mellkasán kalandozok, mikor olyasmit veszek észre, ami eddig fel sem tûnt. Nyilván, mert ez a rész nem igazán látszott, ahogy hozzám volt dõlve, de most nem takarja el semmi.

Vékony, halványrózsaszínû hegek vannak a mellkasa alsó részén, és fõleg a köldöke körül. Talán tíz, vagy akár tizenöt heg is lehet… mi a fene?

Felemelem róla a fejem és kissé ködös szemekbe nézek, amik engem figyelnek. – Kuu-chan… ezek honnan vannak?

Kicsit még mindig kapkodom a levegõt, ahogy õ is, de a könyökére támaszkodva odanéz, ahová én.

- Én csináltam... már régen. – tûnõdve nézi õket, majd engem – Most hogy láttad… már nem is kívánsz?

Az arca komoly, a szemeiben enyhe bizonytalanság és tartózkodás.

Biztos ez is a betegsége következménye. Elmondta, szóval tudtam róla, de azért mégis megdöbbent, hogy képes volt összevagdosni magát ennyiszer. Mert itt jó pár halvány heg van. Ez viszont most nem számít és egyáltalán nem befolyásolja azt, hogy vágyom-e rá, csupán meglepett.

- Több kellene ahhoz, hogy ne kívánjalak. Azt hiszem még a kasztrálás sem lenne elég.  vigyorgok rá, hogy visszahozzam a jó kedvét és szerencsére sikerül is elérnem.

Ismét egymásnak esünk, de már nem állok le a csókoknál, lassan végigsimítom a merev farkát, karcsú teste megfeszül és a szemeit összeszorítva nyög fel, de nem hagyom abba a kényeztetését. Az egyik kezembe összefogom a kettõnk vágyát és egyszerre kényeztetem magam és õt, vékony karjait kinyújtja a feje fölött, lábait a comb köré tekeri…. eszméletlenül érzéki látvány. Egyáltalán nem szégyenlõs és ez nagyon tetszik, fõleg, hogy tudja mit akar.

Pár perc múlva már tökéletes egymásba gabalyodva zihálunk a kitörõ orgazmus után, õ még a vezérlõ pulton ül, de már a nyakamba csimpaszkodva ölel, a lábaival és a kezeivel is magához szorít, az ajkaival simogatja a nyakam levezetve ezzel a plusz érzelemhullámot, amit az iménti élvezet okozott.
- Hát... - szólalok meg pár perc után - azt hiszem már sosem tudok úgy ránézni az üzemanyag mérõre, hogy ne jutna eszembe az, amit most csináltunk.
Az fix, hogy nem felejtem el, hogy festett meztelenül kinyújtózva az vezérlõ pulton...

- Már most is kettesben vagyunk – jegyzi meg, és megsimogatja az arcomat.  – Minden megvan?
- Hidd el, Tat-chan nem hagyta volna, hogy bármit is otthon hagyjak.
- Akkor mehetünk?
- Persze!
Ahogy elindul a kocsi, a combjára simítok, de ahogy megérzem az ujjaim alatt a nadrág szövetét és az az alatt fezsülõ izmokat, elragad a hév, de nem szeretném elterelni a figyelmét, így beszélgetni kezdek vele.
- Jól mentek az edzések?
- Igen, felállítottam egy új csúcsot, de remélem, hogy a versenyen is sikerül majd. És te? Mivel töltötted a hetedet?
- Kaptam egy új magántanárt. – A hangom panaszos, és nem is örül az új nõcinek. Bár ki tudja, talán meg fogok lepõdni és jó lesz, de egyelõre csak egy szekálós boszorkánynak néz ki.
- Akkor miért vágsz ilyen arcot? Nem örülsz, hogy megszabadultál attól a… hogy is fogalmaztál? Korlátolt fantáziájú?
- Elõször igen, de úgy tûnik rosszul sült el. – Ahogy megmozdítja a lábát egy izom beledorombol                                                  a tenyerembe. Elragad a hév és elkezdem simogatni. Érezni akarom. MOST.
- Bírd ki legalább addig nyugodtan, míg a yachtra nem érünk – kéri, de nem tudom, engedjek-e neki. Kedvem szerint… nem csak a kezemmel simogatnám.
- Nehéz megállni, ha ilyen közel vagy hozzám.

Az út további részében mesélek neki a tanárnõmrõl, majd lassan oda is érünk a kikötõbe. Szokásos látvány, jártam már kikötõben, de most foglalkoztat, hogy melyik lehet az övé.
- Az ott – feleli kérdésemre, elegánsan mutatva egy igencsak különleges és szép yacht felé. Kicsit még beszélgetünk, aztán nekem adja a kulcsot, míg õ szól az illetékesnek, hogy indulunk.

A kabin… csodaszép. Már maga a fedélzet is luxus, de ez, ami idebent vár… csodaszép. Igaz, nem jelent újat a szép és elegáns, akár a luxus, de ennek most van valami más töltete. Talán mert hozzá van köze.
- Tetszik? – kérdezi, mikor felér õ is.
- Már értem miért vagy itt ennyit – jegyzem meg mosolyogva és elé lépve átkarolom a nyakát.  – Modern és letisztult. Furcsa, hogy hasonló az ízlésünk.
- Akkor már van két dolog, ami közös bennünk. – Hm?
- Mi a másik közös?
Közel hajolok, így közel vannak az ajkai, szinte érzem is õket.
- A második? Mindketten imádjuk az epret.
Megharapja az alsóajkamat, mire még jobban hozzá préselem magam. Persze ezt csók követi, ami a megszokott. Forró, és csak annyit érünk el vele, hogy még többet akarok. Most azonnal… úgyis itt van egy ágy, nem?
- Nem tanácsos ilyet csinálnunk… mikor egy ágy is van a közelben… különben, sosem indulunk el – szuszogja.
- Most… nem én kezdtem. - jegyzem meg. - Te csókoltál meg.
- Nehéz megállni, ha ilyen közel vagy hozzám. – Mosolyog, én pedig szintén. Még egy utolsó csókot hintek az ajkaira, majd ellépek tõle.


- Azt hiszem, indulnunk kellene. Minél elõbb napozni akarok - nézek rá kis vigyorral. Nos, igen. Nem gondolkodtam sokat, hogy milyen fürdõalsót hozzak. Bár a tengerbe a kötések miatt még csak a lábam lógathatom bele, meg amúgy sem tudom, hogy mennyire van cápaveszély, ha beérünk a nyílt vízre. Az tuti viszont, hogy napozni akarok. Na nem azért, hogy szép színem legyen, az ok ennél drámaibb. El akarom csábítani. Nyílt víz, tenger, senki, csak mi ketten, ugyan ki zavarna meg, ha a fedélzeten egymásnak esnénk? Mondjuk azon a szép, fehér bõrgarnitúrán.
- Min jár az eszed? - kérdezi.
- Oh semmi - vigyorgok rá. - Menj, addig én átkapok valami kényelmesebbet.
Felvonja a szemöldökét, de nem szól, csak kapok egy csókot még gyorsan, majd õ eltûnik, én meg öltözni kezdek.
A hajó szinte észrevétlenül indul, és már el is kezdtünk szépen haladni, mikor kiérek hozzá. Belépek a kis kabinba, ahol a kormány van, és ahogy végignéz rajtam, felforr a vérem.
Fehér, kigombolt, átlátszó ing és egy nagyon szûk naci. Mondhatjuk, hogy semmit nem bíz a képzeletre.
- Te kis aljas - jegyzi meg, mikor mellé lépek.
- Mit gondolsz arról, ha mondjuk… - Felemelem a karját, hagyja, majd beállok a két karja közé, a kormányhoz. - Ha ide beállok? - kérdezem mosolyogva.
- Pont jó helyen vagy - morranja, és már kapok is egy csókot.
Egy ideig így csókolózunk, én simogatom õt, õ meg koncentrál, és meglehetõsen jól. Aztán megfordulok, és leengedem a vállaimon az inget, majd csábítóan nézek rá.
- Tudod… szívesen veszem majd, ha már leállítod a motort és csak rám kell majd figyelned. - Picit hozzányomom a fenekem és így is maradok, így érzem, hogy ágyéka remeg egyet, amikor a vállamra hajolva kezd csókolni.
- Isteni illatod van - szuszogja a nyakamba. Már merev vagyok odalent, hiszen nagyon kívánom, egyre szûkebb a kicsi nadrágom.
- Imádlak érezni - jegyzem meg remegõ hangon. - Már csak az lenne a jobb, ha végre odaérnénk valahova, ahol le tudod állítani a motort és kicsit még közelebb kerülnénk egymáshoz - fordulok meg a karjaiban. - Mert ugye szeretnél egy kicsit közelebb kerülni hozzám, igaz? Mert én hozzád nagyon - karolom át a nyakát és nyalok végig az ajkain. Nem lennék a helyében, tuti nehéz így irányítani egy hajót, de most nem érdekel…

A válaszára várok, õ pedig elvigyorodik, amibõl már tudom, hogy mennyire élvezi a helyzetet. Közelebb bújik és a mellkasomra simít.
- Ha én nyerek, két nap – mondja vigyorogva.

Két nap? Vele összezárva egy yachton?

- Nem akarok semmi olyasmit, amit te nem akarnál, nehéz is lenne - mosolyog - Csak szeretnék egy hétvégét veled tölteni, ha esetleg én nyerek.

Ezek szerint kiülhettek az arcomra a gondolataim, de nem is ez a baj. Nem amiatt gondolkodtam el, mert nem ugyanazt akarjuk, hanem éppen azért mert elég nagy a kísértés, hogy egyszerûen csak engedjek neki, annyira csábító tud lenni.

Belegondolva pedig… két nap, és a yachton csak egy hálókabin van…
- Rendben – egyezek bele végül.

Ha amúgy is csak párszor játszott eddig, valószínûleg úgy is én nyerek, és akkor nem kell megtudnom, hogy hol vannak az önuralmam határai.

Jó pár gurítással késõbb azonban rá kellett jönnöm, hogy valami nem stimmel. Egyáltalán nem úgy megy neki, mint aki eddig csak elvétve játszott, hisz majdnem minden gurításnál tarol. Az utolsónál az összes bábút ledönti, mire egy sóhajtással konstatálom, hogy bizony nyert.
- Nem felejtettél el elmondani valamit? – kérdezem, mert arra gyanakszom, hogy füllentett a jártasságát illetõen.
- Nem értem mirõl beszélsz.

Na, persze. Azért vág ilyen ártatlan arcot, ami igazán szórakoztató, de… - Nem mondtad, hogy tudsz játszani…
- Mert nem is tudok - mosolyog - A szabályokhoz teljesen hülye vagyok, csak nem is tudom. Eddig kétszer vagy háromszor bowlingoztam, de mindig nyertem. Fogalmam sincs, de valahogy jól megy…  De a lényeg – elégedetten mosolyogva a karomra simít - Nyertem.
- Egy hétvége kettesben – valójában nem is tudom, hogy az lett volna-e a jó, ha nyerek. Élvezem a társaságát. Nagyon.
- Így van. Alig várom…

*** Az a bizonyos hétvége ***

Tegnap már alig vártam a mai napot, mert a héten nem is találkoztunk. Délutánonként sajnos lefoglaltak az edzések, hisz jövõ hét végén lesz a verseny és emiatt sajnos nem volt idõm elhívni sehová. Telefonon viszont beszéltünk és megegyeztünk ebben a hétvégében, így még tegnap délután szóltam a karbantartónak, aki át is nézte a yachtot és mindent rendben talált.

A hétvégére meleg idõt jósoltak, ami kifejezetten kellemessé tesz egy hajótúrát és lehet majd napozni is.

Kocsival megyek érte, mert így egyszerûbb elvinni a holmikat is. Mikor megérkezem a házához, éppen jön kifelé az ajtón Tat-channal a nyomában, aki aggodalmas tekintettel beszél hozzá.

- Legalább reggel meg este csörögjetek már rám. És vigyázz a karodra, ne erõltesd, oké? És a gyógyszereid… - sorolja, mintha egy kisgyerekrõl lenne szó, de Kuu-chan egy puszival ügyesen elhallgattatja.

- Pihenj a hétvégén, mami!

Elmosolyodom a megnevezésén, de belegondolva tényleg olyan. Megfogom Kuu-chan táskáját és bepakolom a kocsiba, majd én is beülök. Éppen felé fordulnék, hogy rendesen köszönjek neki, de mint mindig, most is megelõz és az ajkai már nem hagynak szóhoz jutni.

A csókja ugyanolyan finom, mint egy hete és már nagyon hiányzott, ezért szinte azonnal át is veszem az irányítást és még jobban elmélyítem. A finom eper íze és a hevessége, arra kényszerít, hogy én is dobjam sutba az önuralmam és csak élvezzem vele a hétvégét.

Lassan válik el tõlem, kissé pihegve szedi a levegõt, a szemei csillognak, ami valahogy nagyon erotikussá teszi a látványát.
- Hiányoztál – végignyal a száján, mintha szándékosan ingerelni akarna - Alig várom, hogy kettesben lehessünk.

Kedves, vidám mosolyából ítélve tényleg várja már, ahogy én is.

- Már most is kettesben vagyunk. – mondom, miközben végigsimítok az arcán, mert nekem is hiányzott és örülök, hogy megérinthetem – Minden megvan?

- Hidd el, Tat-chan nem hagyta volna, hogy bármit is otthon hagyjak – a ház felé fordul és az ott toporgó fiúra pillant.

- Akkor mehetünk?

- Persze!

Indítok, õ pedig mosolyogva a combomra simítja a kezét és dobolni kezd az ujjaival. Látszik rajta, hogy izgatott és ez tetszik, hisz ez azt jelenti, hogy élvezi, ha velem van.

Kifordulok az utcából és rákanyarodok arra a tengerpart melletti útra, ami a kikötõ felé vezet.

- Jól mentek az edzések? – kérdezi, miután befordultunk az útra.

- Igen, felállítottam egy új csúcsot, de remélem, hogy a versenyen is sikerül majd. – mikor telefonon beszéltünk, elmondtam neki, hogy miért nem érek rá. – És te? Mivel töltötted a hetedet?

Ha jobban belegondolok nem is igazán tudom, mi a hobbija, de szeretném megtudni. Meg akarom ismerni még akkor is, ha teljesen kiismerhetetlennek tûnik.

- Kaptam egy új magántanárt. – mondja egy kicsi fintorral, amin muszáj vagyok nevetni.

Visszagondolva arra, hogy miért kellett egyáltalán új tanár… igazán vicces.

- Akkor miért vágsz ilyen arcot? Nem örülsz, hogy megszabadultál attól a… hogy is fogalmaztál? Korlátolt fantáziájú? – kérdezem, és egy pillanatra ránézek vezetés közben. Õ mosolyogva figyel, úgy ül, hogy ne kelljen folyton forognia.

- Elõször igen, de úgy tûnik rosszul sült el. – morogja, miközben végigsimít a combomon, elvonva ezzel egy pillanatra a figyelmem, de aztán az egyik kezemmel megfogom a rajtam kalandozó kezét.

- Bírd ki legalább addig nyugodtan, míg a yachtra nem érünk. – nem haragszom, mert tetszik, hogy megérint, de túlságosan is elvonja a figyelmem az izgató cirógatás.

- Nehéz megállni, ha ilyen közel vagy hozzám. – sóhajtja.

Az útra koncentrálok, de még mindig fogom a kezét, hisz egyenes a partszakasz, nincs szükségem mindkettõre. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy milyen finom puha a bõre, mintha egy tollpihét érintenék.

- Szóval, mi is a baj az új tanároddal? – kérdezem inkább, hogy ne azon járjon az eszem, hogy vajon a formás teste többi részén is ilyen finom puha-e a bõre.

- Egy középkorú nõ, de olyan, mint akit acélból öntöttek. Abszolút nincs humorérzéke és vaskalapos. Majd meglátom, hogy hogyan válik be.

Jó neki, hogy csak úgy lecserélheti a tanárait, ha nem tetszik. Bezzeg az állami sulikban lehet akármilyen szemét, akkor sem rúgják ki. Végül is én is mehetnék magántanárhoz, de jobb szeretek társaságban lenni. Ha egyedül tanulnék, úgy csak még unalmasabbak lennének az órák.

Lassan megérkezünk, bekanyarodok a lefoglalt parkolóhelyre ahol nyugodtan otthagyhatom a kocsit, mert éjszakára lezárják. Kiszállunk, én megfogom a csomagjait, hisz még mindig van kötés a kezén, és ha jól hallottam Tat-chan is figyelmeztette, hogy ne erõltesse meg.

- Melyik a tiéd? – kérdezi a sorban álló kisebb-nagyobb yachtokat szemlélve.

- Az ott. – mutatok a sajátomra.

Ez egy közepes méretû yacht, egy kisebb konyhával, egy hálószobával és a hozzá tartozó fürdõszoba. A fedélzet luxus kivitelezésû, a kormány egy külön fedett kis kabinban van, így nem okoz nehézséget, ha esetleg esõben is vezetni szeretném. A fenékrészénél félkörívben elegáns fehér bõr ülõrész van kialakítva, ami tökéletes a napozásra is.

- Hm… nagyon szép. A mintája egyedi tervezésû?

Elindulunk felé. -  Nem, már megvolt. Három éve kaptam a születésnapomra és úgy megszerettem, hogy szinte minden szombat délutánt ezen töltök.

- Egyedül?

- Igen, de… ha bármikor szeretnél csatlakozni, csak szólj. – rámosolygok, amit viszonoz, majd a szabad kezemmel elõkotrom a kulcsokat a zsebembõl és Kuu-channak adom. – Menj csak elõre, még beszólok a kikötõmesternek, hogy indulunk.

- Oké. Melyik nyitja a kabint?

- Ez. – direkt meg van jelölve egy kék karikával, hogy ne keverjem össze.

Tegnap már mindent elrendeztem, szóltam, hogy két napig nem lesz itt a yacht, mert hajókázunk, megvannak az ellenõrzések, feltöltöttem a hûtõt egy csomó kajával és a hûtõládát jéggel, hogy az italokat ne keljen a hûtõbe rakni. A többi szükséges holmi pedig megvan a konyhában.

- Musashi-san, indulunk. – szólok be a mindig elfoglalt kikötõmesterhez. – Még mindig jó idõ várható?

- A legjobb. Meleg, napos idõ. Sehol egy vihar a láthatáron, úgyhogy pont jó idõt fogtál ki arra, hogy éjszakára is nyílt vízen maradj. – felém mutat egy szinoptikus térképet, nem mintha különösebben értenék hozzá, de azt látom, hogy felhõtlen idõjárás várható.

- Szuper. Akkor, viszlát vasárnap este!

Elköszönök és a yachthoz sietek, majd a már nyitott kabinban leteszem Kuu-chan táskáit.

Õ épp a (kép)hálókabinból nyíló (kép)fürdõszobából lép ki.

- Tetszik? – kíváncsi vagyok a véleményére.

- Már értem miért vagy itt ennyit. – mosolyog, majd hozzám lépve átkarolja a nyakam. – Modern és letisztult. Furcsa, hogy hasonló az ízlésünk.

- Akkor már van két dolog, ami közös bennünk. – jegyzem meg mosolyogva, miközben átkarolom a derekát és közelebb húzom.

- Mi a másik közös?

Beszéd közben az ajkai az enyémet súrolják, a testébõl friss tengerillat árad, formás teste az enyémnek simul… kell ennél nagyobb csábítás?

- A második? Mindketten imádjuk az epret. – a fogaim közé csippentem az alsó ajkát és picit beleharapok, majd mikor érzem, hogy a karjai megszorulnak a nyakamnál, a szemeiben pedig megjelenik a vágy, én sem fogom vissza magam. Egy érzéki csókban olvadunk össze, ajkait résnyire nyitja, amit nyomban ki is használok, mert újra érezni akarom az ízét, ami képes úgy felkavarni az érzékeimet, mint semmi más. A nyelvünk összefonódva incselkedik a másikéval, a testem azonnal felforrósodik az érzéstõl és csak még többet követelne. Egyik kezemmel a selymes tincseibe túrok, amik szinte kifolynak az ujjaim között annyira lágyak és finomak.

Hirtelen szakadok el tõle, de már késõ, mert ennyivel is képes volt felizgatni, viszont…

- Nem tanácsos ilyet csinálnunk… mikor egy ágy is van a közelben… különben, sosem indulunk el. – kicsit kapkodva veszem a levegõt, ahogy õ is, de most nem érdekel. Már a múltkor eldöntöttem, hogy nem fogom visszafogni magam és remélem nem is fogom megbánni.

- Most… nem én kezdtem. Te csókoltál meg. – vigyorog élvezettel, de még mindig a nyakamat karolja.

- Nehéz megállni, ha ilyen közel vagy hozzám. – idézem mosolyogva a kocsiban hozzám intézett szavait. És valóban… egyre nehezebb…

- Szándékosan akarsz felizgatni? – kérdezi, egy pillanatra sem hagyva abba a lábam simogatását.
- Szeretném látni, milyen vagy mikor elveszíted az önuralmad. Túl sok van belõle – felelem õszintén, mosolyt villantva.
- Jelenleg az önuralmam igen csak ingatag. – Humm, ezt kifejezetten jó tudni.
- Ennek igazán örülök.  Csak így tovább.
Ahogy rendelünk és elmegy a pincér, õ megfogja a kezem. Elégedetten elmosolyodom, jó fiú.
- Szóval, hogy sikerült a vizsgád? – Beszélgetni kezdünk. Általában a tanulásról, arról, hogy neki sikerült a vizsga, bár lehetett volna jobb is, meg én is elmesélem az élményeimet azzal a vén fasszal.
- Ennyire a szívére vette, hogy nem figyelsz? – kérdezi.
- Azt nem, de azt már annál inkább zokon vette, hogy mikor megkérdezte mi az ami jobban érdekel, mint az algebra elmondtam neki, hogy tegnap egy olyan pasival csókolóztam aki tetszik nekem és éppen elképzeltem õt póló nélkül. Na, akkor elvörösödött és már ment is. – Felkacagok, hiszen az öreg arca így visszagondolva is rohadtul vicces volt. Komolyan, szánalom, de az kicsit sem tetszik, hogy abbahagyja a kezem simogatását. - Ne hagyd abba, ez tetszik!
- Egy prûd, hetero öregre, ezzel még a szívrohamot is ráhozhatod.
- Nem olyan öreg õ, csak korlátolt a fantáziája. Be kéne mutatnom neki téged, hátha akkor…
Nevetve jegyzi meg, hogy ha nem lennék, ki kellene találni, de aztán az eper kerül szóba. Szeretem. Nagyon szeretem, nem hiába ilyen az ajakbalzsamom is.
- Finom és édes. Ki ne szeretné?
- Én eddig elég ritkán ettem, de… kezdem egyre jobban megszeretni – pillant a számra. Mosolyogni kezdek. Cuki…
- Ha ilyeneket mondasz nekem, ami egyébként nagyon tetszik, ne csodálkozz, ha ismét rád mászom.
- Mit szólnál, ha késõbb még elmennénk bowlingozni? – kérdezi.
- Nem is tudom. Egyszer játszottam, de az egy magánpálya volt. Egy ilyen hely biztosan sokan vannak.
- Hétköznap van, tehát nem lesz zsúfolt a hely, de ha nem akarsz nem baj
- Ha nincsenek sokan úgy rendben van. – Nem akarok elõtte bepánikolni…


* * *


A bowling elõtt úgy dönt, hogy szedjük össze a kocsiját, amit én nem bánom, csináljuk. Nekem mindegy, csak vele lehessek. A kocsija dögös, de annyira nem köt le. Sosem érdekeltek a kocsik különösebben, ez is csak egy remek és drága darab, semmi extra. Vezetés közben csak annyira zavarom, hogy kezem a combjára teszem. Érezni, érinteni akarom…
- Jó lesz így? – kérdezi, mikor már ott vagyunk. Nincsenek sokan.
- Igen, menjünk az utolsó pályára.
Megkapjuk a cipõket, el is osztjuk, enyém a fekete, de mielõtt gurítana lefogom.
- Várj még! Nem egyeztünk meg a tétekben!
- Minek kellenének tétek? – Hm, majd megtudod…
- Mert egy játéknak kell hogy legyen tétje, különben nincs miért gyõzni. Szóval, mit akarsz nyerni?
Válasz helyett megcsókol. Most elõször magától, így kifejezetten izgalmasra sikerül közös bowlingozásunk elsõ pár perce.
- Ha nyerek az egyik hétvégén eljössz velem hajókázni egy teljes napra!És mi a te téted?

Vigyorogva nézek rá, és a mellkasára simítok.
- Ha én nyerek, két nap - pillantok fel rá. A tekintetén látom, hogy felmerülhetett benne egy kérdés, hiszen szemei tükröznek egy picit bizonytalanságot. - Nem akarok semmi olyasmit, amit te nem akarnál, nehéz is lenne - mosolygok rá. - Csak szeretnék egy hétvégét veled tölteni, ha esetleg én nyerek.
Mert én már tudom, amit õ nem. Borzasztó ritkán bowlingozok, de valahogy mindig sikerül nyernem. Apám szerint nagyon jól be tudom lõni, hogy merre kell elindítani a golyót, de sosem teszem szánt szándékkal. Véletlen, de ezt neki ugye nem mondtam elõtte, mert akkor talán nem megy bele ebbe.
- Rendben - mosolyog rám.
Nyert ügyem van.
Már csak annyi a dolgom, hogy nem stresszelek rá, úgy csinálom ahogy szoktam, és minden rendben lesz.

Amikor már az utolsót gurítom látom, hogy erre nem számított. Nem sokkal ugyan, de sikerült megvernem. Bár õ láthatóan tudásból teszi, ami nekem ezzel a játékkal kapcsolatban szinte csak úgy jön. Bár nem igazán szeretem, a golyók nehezek, de akkor is, most kifejezetten jól jött.
- Nem felejtettél el elmondani valamit? - kérdezi, rám pillantva. Nem ideges, legalábbis nem látszik annak.
- Nem értem mirõl beszélsz - pislogok rá ártatlanul.
- Nem mondtad, hogy tudsz játszani…
- Mert nem is tudok - mosolygok rá. - A szabályokhoz teljesen hülye vagyok, csak nem is tudom. Eddig kétszer vagy háromszor bowlingoztam, de mindig nyertem. Fogalmam sincs, de valahogy jól megy… - Közelebb lépek. - De a lényeg - simítok karjára. - Nyertem.
- Egy hétvége kettesben - mosolyogja.
- Így van. Alig várom…


* * * Az a bizonyos hétvége * * *


- Biztosan ott van minden? - szalad körbe megint a lakásban Tat-chan.
- Ne izgulj már tyúkanyó. A gyógyszerem itt van, az a legfontosabb - mosolygok rá.
Hiányzik Takeshi. Azóta nem láttam, csak telefonon beszéltünk. Egy hete talán… de mindegy is, most egész hétvégén kettesben leszünk, elõre imádom. A megbeszéltek szerint reggel jön értem és  így megyünk a kikötõbe.
Idõre meg is érkezik, ahogy azt várná az ember, de Tat-chan nem nyugszik meg.
- Legalább reggel meg este csörögjetek már rám - kapja el a kezem kifelé menet. - És vigyázz a karomra, ne erõltesd, oké? És a gyógyszereid… - Elkapom a fejét, és a homlokára hintek egy puszit.
- Pihenj a hétvégén, mami - vigyorgok rá, és elindulok. Takeshi hozzá a táskát, de Tat-chanon csak mosolyog. Meg is értem, kicsi inasom kifejezetten rá van izgulva erre a hétvégére. Hozzá van szokva, hogy mindenhova jön velem, és így, hogy egyedül lesz egyrészt fél is, másrészt engem is félt. De nekem úgysem lesz bajom, itt van Takeshi.
A kocsiba ülve nem szalasztom el a pillanatot, és az arcát magam felé fordítva megcsókolom. Gyorsan átveszi az irányítást, és a nyelve az ajkaim közé csusszan. Talán neki is hosszú volt ez a hét? Nekem nagyon…
Vad, mégsem durva… pont olyan, amilyennek képzelem. Ha csak belegondolok, hogy milyen lehet vele a szex, máris forr a vérem. Biztosan olyan, mint ez a csók. Odaadó, mégis megvan a hatása.

Szuszogva válok el tõle.
- Hiányoztál - jegyzem meg, végignyalva számon, minden csepp ízt elraktározva magamnak. - Alig várom, hogy kettesben lehessünk - mosolygok rá kedvesen, de tény, már a gondolat is felizgat, hogy két napig ketten leszünk, és tekintve, hogy kellemes, meleg idõt mond, nyilván nem is lesz rajta sok ruha… én meg bele fogok bolondulni. Ez biztos.

Hazaérve tõle kipakolok minden könyvet és füzetet amibõl tanulni akarok, de az agyam egyáltalán nem akar a leckére koncentrálni. Helyette inkább egyre csak Kuu-chan jár az eszemben és azok az izgató ajkai, de végül is erõt veszek magamon és megpróbálok koncentrálni, több-kevesebb sikerrel…

***

Másnap megbeszéltük, hogy majd õ jön elém és elvisz oda ahová gondolja. Mivel nem árulta el, hogy hová megyünk csak egy egyszerû bézs színû nadrágot veszek fel egy vékony pólóval, amiben nem kell majd megsülnöm a melegtõl.
Már vártam, hogy újra láthassam, mert nagyon szórakoztató társaság és ráadásul még tetszik is. Nagyon.
Szinte már teljesen elfeledteti velem azt, amit magamban megfogadta, hogy ha legközelebb megtetszik valaki nem fogom elsietni a dolgot, hanem elõbb megismerem. Kuu-chan azonban teljesen más, mint akikkel eddig találkoztam és sokkal inkább felkelti az érzékeimet már azzal is, hogy a pólómon keresztül ért hozzám. És nála nem áll fenn az sem, hogy a pénzem kellene neki, vagy azért akarna járni velem, hogy „mutogasson”. Elõször is gazdag, másodszor pedig õ sem szereti, ha porcelánbabának nézik. Ezért talán lehetek rugalmasabb, hiszen a viselkedésébõl azt szûrtem le, hogy õ nem az az óvatos típus.
A kocsiba ülve azonnal rápillantok, õ pedig épp mosolyogva mér végig.
- Igazán dögös vagy ma – mondja, miközben közelebb húzódik hozzám.
- Te sem panaszkodhatsz – egy igazán szexi fehér rövidnadrág van rajta, ami tökéletesen kiemeli a karcsú combjait. Eszméletlen, de… - Nincs túl hideg egy ilyen nadrághoz?
Elég meleg van, de azért talán nem ennyire…
- Ha a közelemben vagy, úgyis melegem lesz – suttogja érzéki hangon, majd lecsökkenti a maradék távolságot is és az ajkaimra tapad. A csókja most is nagyon finom és mivel eldöntöttem, hogy nem fogom vissza magam, rögtön elmélyítem, mire egy picit az alsó ajkamra harap. Az érzéstõl szinte már bizsegni kezdnekek, õrjítõ, hogy valaki ilyen hatással lehet rám.
A csók közbe az ölembe mászik, amit nem akadályozok meg. A derekára simítom a kezem és élvezem ahogy hozzám simul, de ettõl a kettõs élvezettõl egy egészen más helyen is bizseregni kezdek. Gyengéden eltolom magamtól, de csak annyira hogy ne simuljon hozzám, mert ha továbbra is ezt teszi nem kizárt, hogy felizgulok tõle. Az eper ízû ajkai és az a puha formás testi egyszerre túl sok ahhoz, hogy a testem ne reagáljon rá. Más körülmények között nem bánnám, de most egy taxiban ülünk és a sofõr látványosan kerüli a visszapillantó-tükröt.
Inkább kinézek az ablakon és figyelem merre megyünk.
Hamarosan a tengerparti útra fordulunk, mire meglepetten nézek a még mindig az ölemben ülõ Kuu-chanra.
- Nem tudtam, hogy errefelé van kávézó.
- Nem az. A klasszikus értelemben egy étterem. Gyere.
Kiszállunk a taxiból, majd az épület felé megyünk és egy liftbe szállunk, ami nem fölfelé megy. Ez furcsa
Mikor megáll és kilépünk egy kis folyosóra jutunk, de mikor meglátom a végcélt nagyon is meglepõdöm. Egy víz alatt lévõ helyiség üvegfalakkal, amik mögött korallzátonyok és több hal illetve cápa féle is úszkál. Egyszerre gyönyörû és félelmetes.
Alig figyelek arra, amit a pincér beszél és egy olyan asztalhoz kísér ami, ha jól hallottam Kuu-channak van fenntartva.
- Nem elõször vagy itt – jegyzem meg.
- Nem hát. Csodálatos hely, és ide a cápák járnak leginkább. Ügyesen elszeparálták õket a többiektõl.
Az üvegre pillant és követve a tekintetét meg is bizonyosodhatom az állításáról. Ez a hely egyszerûen lenyûgözõ és bár hallottam már ilyenrõl, látni még nem láttam.
- Én is imádok ide jönni. Különösen ezt a részt kedvelem, kissé elszeparált a többi vendégtõl és eléggé izgalmas belegondolni, hogy ott egy hatalmas ragadozó és csak arra vár, hogy szétroppanjon az üveg.
Édesen rám mosolyog, mintha tényleg szórakoztatná az ötlet, hogy cápaeledel lehet. Egy pillanat múlva már lassú simítást érzek a bokámnál, ami ingerlõen halad felfelé.
- Nem bírsz magaddal – morgom szórakozott hangon, majd el is mosolyodom. Miért is lepõdöm már meg?
- Nem bizony, és ha a kezed nem adod ide megmutatom, hogy meddig ér fel a lábam. – egy csintalan mosoly játszik az ajkain, ami nagyon jól áll neki, de az már kevésbé lesz jó, ha felizgat azzal, amit csinál. A kocsiban sem kellet sok hozzá, ezért most elõvigyázatosan elkapom a lábát, mikor már a combomhoz ért.
Nem engedem el, a hüvelyujjammal lassan, körkörösen simogatni kezdem a bokája fölötti érzékeny részt.
- Szándékosan akarsz felizgatni? – kérdezem és a másik kezemmel lágyan végigsimítom a vádliját, mire érezhetõen megborzong.
- Szeretném látni, milyen vagy mikor elveszíted az önuralmad. Túl sok van belõle. – suttogja egy csábító mosolyt villantva.
- Jelenleg az önuralmam igen csak ingatag. – vallom be az igazat, mert hát miért is hazudnám azt, hogy nincs rám hatással ha hozzám ér.
- Ennek igazán örülök. – lassan elhúzza a lábát, de közben még lefelé haladva ismét kínoz, amit egy már-már elkínzott sóhajjal jutalmazok. – Csak így tovább.
Mielõtt válaszolhatnék, kiér a pincér és felveszi a rendelést: én egy jegeskávét kérek, mert itt tényleg meleg van, Kuu-chan pedig egy epres koktélt, amirõl csak megint az ajkai jutnak eszembe. Úgy tûnik mostanában ez lesz a reakcióm az epres dolgokkal kapcsolatban.
Aztán eszembe jut, mit is akart a kis játékával az imént, ezért az asztalon pihenõ kezét az enyémbe fogom, mire elmosolyodik megszorítja a kezem.
A bõre itt is nagyon puha, akárcsak az ajkai. Élvezet hozzáérni és akaratlanul is elõszökken a gondolat, hogy vajon mindenhol ilyen finom puha e?
- Szóval, hogy sikerült a vizsgád? – kérdezi érdeklõdve.
- Ami azt illeti… sikerülhetett volna jobban is, de nem lett rossz. – nem tudtam koncentrálni miatta, de valahogy ezt egyáltalán nem bánom. Lassan simogatni kezdem a kezét, mert egyszerûen muszáj megérintenem. – És neked hogy ment a tanárral?
- Unatkoztam, elkalandoztam és a végén az-az undok vénember összeszedte a holmiját és elment. – elhúzza a száját, de mintha szórakoztatná a dolog, de nem érte miért.
- Ennyire a szívére vette, hogy nem figyelsz? – az állami suliban akkor már nem lenne egy tanár sem.
- Azt nem, de azt már annál inkább zokon vette, hogy mikor megkérdezte mi az ami jobban érdekel, mint az algebra elmondtam neki, hogy tegnap egy olyan pasival csókolóztam aki tetszik nekem és éppen elképzeltem õt póló nélkül. Na, akkor elvörösödött és már ment is. – felkuncog, én pedig abbahagyom a kezének cirógatását, mert hirtelen nem tudom, hogy nevessek e azon amit mondott, vagy komolyan vegyem a tényt, hogy rólam képzeleg. Bár… ha úgy vesszük én is ezt tettem… és izgató a gondolat, hogy õ is ezt teszi.
- Na hagyd abba, ez tetszik!
Egy pillanatig nem értem mire gondolt, de aztán a kezére néz, mire újra kezdem a kis formák rajzolását.
- Egy prûd, hetero öregre, ezzel még a szívrohamot is ráhozhatod. – mondom szórakozottan mosolyogva és ekkor kiér a pincér is és lepakolja a kért italokat.
- Nem olyan öreg õ, csak korlátolt a fantáziája. – elgondolkodó tekintettel nézi a kezünket - Be kéne mutatnom neki téged, hátha akkor…
Már nem hallom a végén, mert elnevetem magam, nem csak azon amit mondott, hanem azért is, mert tudom róla, hogy megtenné.
- Ha nem lennél, téged ki kéne találni, de komolyan – nézek rá vigyorogva, mire õ is elmosolyodik.
A szabad kezemmel felemelem a poharamat, ami szépen ki díszítve. A pohár belsejébe spirál alakban csoki öntetet csurgattak, benne pedig a kellemesen hideg kávé. Kuu-chanra nézek, aki éppen a pohár díszítésére szolgáló két szem eperdarabot eszegeti le.
- Ennyire szereted az epret?
Megáll a mozdulat közben és rám néz.
- Finom és édes. Ki ne szeretné?
Igaz… - Én eddig elég ritkán ettem, de… kezdem egyre jobban megszeretni. – nézek célzatosan az ajkaira, mire azok mosolyra kunkorodnak. Nem tudom szándékos e, vagy ez természetes nála, de annyira csábító a mosolya, hogy folyton vonzza a tekintetem.
- Ha ilyeneket mondasz nekem –ami egyébként nagyon tetszik – ne csodálkozz ha ismét rád mászom.
Az ajkaihoz illeszti a poharat és lassan kortyolni kezdi a piros folyadékot, mire én is iszogatni kezdem az enyémet, ami szintén finom. Ezért szeretek ilyen helyekre jönni, mert otthon nem tudnám így elkészíteni magamnak.
- Mit szólnál, ha késõbb még elmennénk bowlingozni? – ez nem éppen japán sport és nem is tudom, hogy szereti e, de már felfedeztem egy jó kis helyet a belvárosban.
- Nem is tudom. Egyszer játszottam, de az egy magánpálya volt. Egy ilyen hely biztosan sokan vannak.
- Hétköznap van, tehát nem lesz zsúfolt a hely, de ha nem akarsz nem baj. – én bárhol jól érzem magam vele, ezért nem ragaszkodom a bowlinghoz.
- Ha nincsenek sokan úgy rendben van. – mosolyog rám.
Akkor jó. Valószínûleg csak pár ember lesz, de ha nem érezné jól úgy magát akkor persze elmehetünk. Nem igazán tudom még, hogy miben is korlátozza a betegsége, de azért remélem szól ha valami nem jó neki.

***

Egy órával késõbb, amikor kibeszéltük a sulimat és az õ elõzõ tanárait is már a taxiban ültünk, de nem egyenesen a bowling pályára mentünk hanem elõbb a kocsimért. Egyszerûbb úgy ha nem kell várni a taxira, így bármikor elmehetünk amikor csak akarunk.
Szokatlan és egyben jó érzés is volt, hogy most az egyszer nem „ájult” el a partnerem a luxus sportkocsi láttán, mert mivel Kuu-chan is gazdag nem ez lehet az elsõ, hogy ilyen kocsit lát. Soha nem tetszett, mikor mosolyognom kellett és hallgatni, hogy „Hûha, ez mennyibe kerülhetett”, hisz egyáltalán nem azért használom, mert méregdrága. Még csak nem is én vettem magamnak, úgyhogy különösen megnyugtató, hogy õ most csak megnézi és beszáll.

Mivel vezetek ezúttal nem mászik az ölembe, de az egyik kezét a combomon nyugtatja és néha dobol az ujjaival.
Pár perc múlva meg is érkezünk a neon feliratos pályához és belépve látom, hogy szerencsére csak két pályánál vannak páran.
- Jó lesz így? – kérdezem, felé fordulva.
- Igen, menjünk az utolsó pályára.
Beszólok a felügyelõnek, majd cipõket cserélünk és a pályára lépünk. Ezt a játékot nem akadályozza a sérülése sem, hiszen csak az egyik kezére lesz szükség.
- Melyiket kéred? – több színben sorakoznak a golyók egymás mellett.
- A feketét. De inkább kezdj te, mert régen játszottam és elõbb megnézném hogy kell gurítani.
Magamnak elveszek egy sötétkék golyót és már éppen kezdenék, mikor megfogja a karom.
- Várj még! Nem egyeztünk meg a tétekben!
Egy rá jellemzõ csábos kis mosollyal néz rám, csillogó tekintettel, ami izgatottságra utal.
Miben töröd a fejed te kis bestia?
- Minek kellenének tétek? – ez nem szerencsejáték.
- Mert egy játéknak kell hogy legyen tétje, különben nincs miért gyõzni. Szóval, mit akarsz nyerni?
Ezen elgondolkodom, mert fogalmam sincs mit forgat a fejében, de a várakozó tekintetétõl én is izgatott leszek és elvigyorodom.
Hozzá hajolva megcsókolom, amit azonnal viszonoznak az édes ízû ajkai és már eszembe is jutott mit kérjek. Finoman megnyalom az ajkait mikor elhajolok tõle, a koktéltól most még inkább édesebb és epresebb.
- Ha nyerek az egyik hétvégén eljössz velem hajókázni egy teljes napra!
Imádom a vizet, a yachtot és a hajózást, ha ezek mellé pedig még õ is társul akkor lesz egy végtelenül élvezetes napom. De ehhez nyernem kell és még nem láttam õt játszani. Bár azt mondta csak egyszer volt szóval…
- És mi a te téted? – ha õ találta ki ezt az egészet, akkor nyilván volt valami ötlete hozzá. Nem tudom örüljek, vagy féljek e ettõl a téttõl, végül is az õ gondolatait nem lehet kitalálni.

- Most el akarsz csábítani? – Oh, igen… pontosan ez a cél.
- El tudnálak?
- Igen, jelenleg nagyon jó úton haladsz felé. Ahogy hozzám ér tudom, hogy meg akar akadályozni. Talán nem akar felizgulni elõttem? Hm…
- Szeretnél leteperni itt és most? Az idõ elég kellemes egy kis pettinghez…
- Még meggondolom – feleli kedvesen, és simogatni kezd. Nagyon…. nagyon élvezem a közelségét. – Mellesleg, engedélyt kapsz, hogy bármikor hozzámérhess, ha akarsz.
- Vigyázz, mert szavadon foglak! Nos, lássunk neki a sütésnek, ha még ma enni akarunk.
- Oké. Mondd, hogy mit segítsek.
- Már elõ van melegítve, úgyhogy egyenesen tehetjük bele a húst. – Elkezdem összeszedni a dolgokat, de ahogy a tányérét nyúl helyettem akkor esik le, hogy nem is tudnám megtartani… - Köszönöm.

- Takeshi?
- Igen?
- Mesélnél valamit magadról? Rólam már tudsz néhány dolgot, de én rólad szinte semmit, ez így fair.
- Persze, és mit szeretnél tudni?
- Hm… lássuk csak, a szociopata természetedtõl minden egyes szadista hajlamodig mindenre kíváncsi vagyok, valamint az egyéb hétköznapi elfoglaltságokra.
Komoly próbálok lenni, mire elmosolyodik. Szép. Nagyon szép…
- Ahogy akarod. Borzasztó sok beteg hajlamom van, mint a kismacskák kínzása, és néha, ha az idõm engedi még élõ békákat is boncolgatok, de ezt tényleg csak néha. Általában otthon ülök és nyers húst csipegetve bámulom a falra szúrt lepkegyûjteményemet. - A végére már a hasamat fogom a nevetéstõl. Annyira… vicces! - Elég bátor vagy hogy hald a többit, vagy ennyi elég volt rólam?
- De még mennyire, hogy hallani akarom!
- A legtöbb idõmet a yachtomon töltöm. Imádok a vizet. Rengeteget úszom, versenyekre is járok, amiket mindig élvezek, de az edzések nagyon sok idõmet elviszik. Szeretem a finom ételeket, a kedvencem a citromos süti, de szinte mindent megeszek. Általában szeretek szórakozni, de csak mértékkel. Ennyi elég, vagy valamire még kíváncsi vagy?
- Hogy-hogy nincs senkid? - teszem fel a kérdést. Ha lenne nyilván nem velem lenne. - Ha nem akarsz válaszolni akkor nem muszáj - teszem hozzá finoman.
Mesélni kezd, hogy voltak korábban, de mindenki csak a pénzére ment. Nos, igen… ez sajnos ismerõs-. Talán ezért is lenne jó õ nekem, mert nem a pénz kell. Se neki, se nekem, hiszen mindkettõnknek van.
- Mikor érsz rá legközelebb?
- Holnap jön a magántanár, úgyhogy inkább holnapután, mert õ teljesen leszívja az agyam, de akkor bármikor.
- Akkor ha van kedved megmutathatsz egy olyan kávézót amilyet már említettél. Azokat még úgy sem fedeztem fel. Mit szólsz?
- Rendben, majd felhívlak.
- Ó, ne hívj délután kettõ elõtt, mert edzésen leszek és nem lesz nálam a mobilom – jegyzi meg. Már tudom, hova akarok majd vele menni, imádni fogja.

Miután végeztünk kicsit egyedül hagyom, hiszen akarok még vele találkozni…
- Tessék, itt a telefonszámom. Kiérdemelted – mosolygok rá.
- Mivel érdemeltem ki?
- Nem untattál halálra és ráadásul még jól is éreztem magam. Nagyon jól. Van kedved megnézni valami filmet? - kérdezem.
- Hidd el, szeretnék, de sajnos muszáj mennem. Egy záró dolgozatot írunk és a lemaradásaim miatt tanulnom kell. De legközelebb szívesen. - Hm, ez szomorú.
- Akkor hívom a taxit.
Bent észreveszi, hogy szeretem a zenét, kérdez róla pár dolgot és elhív koncertre. Nem tudom, össze tudjuk-e hozni, esetleg színházba és operába járhatok, mert ott van elszeparált rész.
- Megcsókolhatlak búcsúzóul? – kérdezi, mire megremegek egy kicsit…
- Kötelezõ megcsókolnod búcsúzóul! – suttogom, és nem akarok várni egy picit sem.
Az ajkai az enyémhez érnek, de nem tudom, el akarja-e mélyíteni, én viszont igen, így belemarok a derekába - persze ruhán keresztül, mire sikerül is. Bele sem tudok gondolni, milyen lesz vele az elsõ alkalom, ha már a csóknál ennyire gyengéd. Valamiért úgy érzem, sikítani fogok.
- Eper ízûek az ajkaid. – Mosolyogva simogatom meg. Tudom, nem tudom maradásra bírni, de….
- És tetszik?
- Az ajkaid vagy a simogatás? Azt hiszem, mindkettõ isteni.
Annyira utálom a taxisokat… és õ is érzi, hogy mennie kell, így elbúcsúzunk, én meg sóhajtva zárom az ajtót mikor elhajtott.
Tat-chan a másodperc törtrésze alatt ott is van mellettem.
- Na milyen volt? - néz rám csillogó szemekkel.
- Finom - kuncogom. - Gyengéd és édes.
- Gondoltam - sóhajt fel. - Szépek vagytok együtt.
- Van most dolgod? - kérdezem. Nemet int. - Akkor hozz két teát a teraszra és élvezzük egy kicsit a napfényt.


* * *


Megbeszéltük, hogy elé megyek taxival, és elviszem oda, ahova én szeretek járni. Szép hely és biztos vagyok benne, hogy imádni fogja. Még akkor is, ha nem a klasszikus értelemben vett kávézó.
A kocsiban ülve aztán meglátom, ahogy közeledik. Szép helyen lakik õ is, hasonló környék, mint ahol én lakom, de sokkal jobban felkelti a figyelmemet az, ahogy felöltözött. Most rajta is világosabb, könnyû anyagú nadrág van, hiszen nagyon meleg van ma, pláne az lesz ott, ahova megyünk. Intek a taxisnak, hogy húzza el az elválasztó falat, majd ahogy beszáll az autóba, mosolyogva pillantok rá.
- Igazán dögös vagy ma - húzódok közelebb.
- Te sem panaszkodhatsz - pillant végig rajtam. Én egy térd felettig érõ, fehér nadrágot vettem fel. - Nincs túl hideg egy ilyen nadrághoz? - kérdezi mosolyogva.
- Ha a közelemben vagy, úgyis melegem lesz - hajolok közelebb és nem foglalkozva semmivel, az ajkaira hajolok. Megharapom picit az alsóajkát, majd hagyom, hogy nyelve a számba csússzon, én magam pedig az ölébe ülök.
Sajnos nem tart addig és nem is fajul el annyira, mint szerettem volna. Keze a derekamon pihen, de finoman eltol.
Nem is nagyon szólunk semmit, én jókedvûen nyalom körbe a számat, minden csepp ízt elraktározva, õ pedig az ablakon néz ki. Valószínûleg zavarban lenne ha látná, mennyire felizgultam - már ha nem érezte meg míg az ölébe másztam.

A parton aztán meglepve fordul felém.
- Nem tudtam, hogy errefelé van kávézó - jegyzi meg.
- Nem az. A klasszikus értelemben egy étterem. Gyere.
Kiszállok, a taxist kifizetem és haladok is a kicsi épület felé. Itt van a recepció, innen lift vezet egy szinttel lefelé, ahonnan egy kis folyosón jutunk a konkrét étterembe.
Minden rendben is megy és hamarosan ott is vagyunk. Ahogy belépünk, Takeshire pillantok, hiszen az étterem látványa több, mint csodaszép.

Egy kedves pincér azonnal elvezet az asztalhoz, már ismerõsként üdvözölve, közben halkan csacsog, hogy pont szabad az asztalom is, direkt szabadon hagyták.
- Nem elõször vagy itt - jegyzi meg Takeshi.
- Nem hát - mosolygok rá. - Csodálatos hely, és ide a cápák járnak leginkább. Ügyesen elszeparálták õket a többiektõl.
Ahogy befejezem, a mozgásra meg is jelenik egy hatalmas állat. Mivel konkrétan a víz alatt vagyunk, és az óceán kis része van az étterem szolgálatában látványterv miatt, a kisebb halakat egy kis, tárlóféle-részben tartják, a cápák pedig szabadon mozognak, ahogy errefelé amúgyis ezt teszik állandóan. A folyosón elég sokáig kell haladni, hogy bejuss a helyiségbe, és ez a rész is a hosszúkás étterem legszélén helyezkedik el, azt pedig, hogy az amúgy igencsak veszélyes ragadozók a part közelébe jussanak, a víz alatt elhelyezett acélhálókkal akadályozták meg - hiszen innen nem messze van egy nyilvános partszakasz.