|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| azariel | 2014. 01. 04. 22:13:25 | #28794 |
Karakter: Ryooshi Taka
Megjegyzés: Foxomnak
-Százhuszon....-hétmillió zandír.... – Ennyi kellett még a szabadságomért?! És vagy 10 éve már törlesztek, mi került ennyibe?!
- Így jár az, aki csak ész nélkül lopkod, azt sem tudva, kiktől. - Erre mit mondjak? Jogos. De csak ér valamennyit, hogy a szabadságomért tettem, nem?
- Mégis mit tehettem volna?! – Bár most sem jobb a szénám, nem? Ott csak utaltak arra, hogy szívesen megmártanák magukat bennem. De itt nem hiszem, hogy csak ijesztgetne. Túl komoly a tag.
- Többet értél volna el kurvaként.- na meg anyucid!
- FOGD BE! FOGALMAD SINCSEN RÓLAM!- most aztán igazán feldühítettél Jóska gyerek!
Arcomat összeszoritva néz ijesztően szemeimbe, oké kérem még egy pamperst!.
- Kezdesz idegesíteni. Ha nem veszel visszább, saját kezűleg vágom ki a nyelvedet.
Azt köszönöm nem kérem, inkább egy picit csendben maradok.
Visszaeresztve a földre a tükrökön keresztül figyelem ahogy az asztalhoz megy.
- A tény, tény marad. Ha lefekszel egy magasabb rangból származó nyomornegyedivel, még akkor is többet kapsz. A bőröd sima, tiszta, hegektől mentes. Láthatóan szűz vagy, ami többet ér. Csak a bőrönd méretű pofádon van mit csiszolni, de könnyen megoldható. Nálam legalábbis. Megvannak rá a módszereim, nem hiszem, hogy látni akarod. Ha visszaveszel az arcodból, megmaradsz szabad madárnak.
Addig nem öllek meg biztosan, ameddig nem lopod vissza azt a nyakláncot.
- Miért.....ilyen fontos...? – Mi lehet abban a nyakláncban?!
- Nem tartozik rád.
- Csak tudni akarom, ha már ekkora hibát vétettem, hogy pont egy nagykutyától loptam. – A bűntudatom egyre inkább marja a torkomat,kerülget a hányinger.
-...A halott hugomé. Jobb? – Nem. Rosszabb. Gyűlölöm ezt az egészet. Egyre jobban. Ahogy a szüleimet is.
- Sajnálom....
- Nem kell egy suhanc sajnálata. Ma még nem. De holnap elkezdem behajtani az adósságodat.
Ezzel a két mondattal hagy magamra.
-Hé, Yuuki. Ezt alaposan elszúrtam igaz? Úgy látszik az a dinnye kicsit késni fog. Ki kellene először szabadítanom téged igaz? Nagyon forró? – Panaszos nyüsszögését igennek veszem, így karkötőmből előhúzva a tolvajkulcsom kezdem el kiszabadítani magam. Már épp végeztem mikor lassan nyílik az ajtó, így inkább visszateszem a kezem, mintha még mindig ki lennék kötve.
-Szóval, te lennél Ryooshi Taka. Engem csak egy dolog érdekelne. Hogyan?- Ki a tököm ez az öltönyös figura? Szerintem leesett neki, hogy nem tudom hova tenni mert halkan felkuncog.
-Saito vagyok.
-Oké, én a pápa. Örülök a találkozásnak. Tényleg. De mit szólnál, ha mondjuk Yuukit levennéd a kandallorol. Tudod nektek sem lenne jó egy sült pele. Nekem főleg. Akkor esetleg beavatlak csodás lényem mélységeibe. Már amit eddig nem tudtatok meg rólam. De kérlek, szedd le!- Hapsikámat valamivel meglephettem, mert szemeit meresztgeti rám amik szinte kiesnek a helyükről, de szerencsére megindul és leemeli onnan az én kis társamat, majd ki is engedi. Yuuki hálásan megnyalogatja az arcát majd a nyakamba ülve kezd el perlekedni velem.
-Bocsáss meg nekem Yuuki. Köszönöm Saito. – Egyre nagyobbak a szemei, majd hátat forditva hagy magamra. Kiszedem a kezeimet a bilincsből majd felállva nézek ki az ablakon. Megkétszerezték az őrséget. Nagyszerű. Bár szerintem ez elől a pasas elöl, a pokolban sem bújhatnék el.
-Szétnézünk Yuuki? Talán van dinnyéjük. – egyetértően nyüszög,majd az ajtón kilépve indulok felfedezni ezt a bazinagy kastélyt. Próbálom kikerülni az őröket. Hisz ugye én épp láncon vagyok. Sikeresen leérünk a konyhába, és senki sincs! Senki! Mázlink van. Sőt! Dinnyét is találtam! Meglékelem Yuukinak aki egyből neki esik. Mintha hónapok óta nem evett volna. Nagyon édes.
-Elnézést Uram, de Ön kicsoda? – szólit meg egy halk félős női hangocska, megfordulva veszem csak észre azt az alacsony szobalányt.
-Én, azt hiszem… Mostantól itt lakok. Ryooshi Taka vagyok. Örvendek. Az aki a dinnyét nyámmogja a pelém, Yuuki. – Mosolygok rá, mire halványan visszamosolyog.
-Arana, merre van a… Te mit keresel itt kint?!- Ohh, Mr.Izomagy, te is soha jobbkor. Hátraarcot vágva kezdek el rohanni … valamerre. De valahogy nem jó felé, mert nyilik az ajtó és belép az én életem megrontója. Személyesen Mr.ÉnvagyokazIsten. Hirtelen torpanok meg elötte. Félelmemben csak elmosolyodom és integetek neki bárgyún majd felé rohanva szaltózok el fölötte. Azt hiszem ezt megint jól megcsináltam. Rohanok vissza abba a perverz szobába, majd vetődök az ágy alá.
|
| azariel | 2014. 01. 03. 17:29:16 | #28774 |
Karakter: Ryooshi Taka
Megjegyzés: Foxomnak
-Oh, a fene vinné el. Ilyen gyorsan, hogy a fészkesbe talált meg?! Hogyan? Csak ez a debella akadna le rólam basszus.
-Öhm, hali fiuk. Én nem is zavarnálak titeket a cigizés közben. – próbálnék gyorsan eltűnni az ajtóból, ami előtt állnak. Mi van?! A hegynek nem volt többé szüksége a részeire? Felbomlott a Hegy köztársaság? Mivel etetik ezeket?! Mami tőgyeiből szteroidos tej csöpögött?! Az a tény, hogy „amilyen nagy olyan lusta” itt megdőlni látszik. Pillanatok alatt utolértek.
- Eresszetek el!!! Na!!! HAGYJATOK! – Próbálok szabadulni a vasmarkok fogságából miközben, cibálnak fel a lakásomba vissza. Beérve szinte a parkettába vegyülök. Felpattannék, de az egyik térdhajlaton rúg, gondolom Mr.Énvagyokaminden előtt. Halványlila setét fogalmam sincs ki ez a tag. De valahogy nem a lepkék jutnak róla eszembe.
-Hol van? – Először nem esik le mit akar, tutira nem akar engem is becserkészni szteroidhuszárnak. Nem vagyok az a félszobahall típus.
-Mi-micsoda? – Kérdem szaggatottan, baromira nem szeretnék itt kinyuvadni. Nem. Most lettem Szabad! Hajamba tépve néz a szemeimbe. Ezek a szemek! Te jó ég. Ezt a fazont raboltam ma ki. Ez tuti kicsinál.
-Micsoda véletlen, hogy egy ilyen kis patkány ekkora zsákmányt zsebel be…nem igaz? Ahogyan látom, a tipikus nyomornegyed második körzetéből való vagy. Na, ne rabold tovább az időmet. Hol van a nyaklánc?- leheli út kérdését szinte ajkaimra. 23 éves létemre telecsináltam most a nacimat. Ha anyám ezt megélte volna, biztos nyomna most egy faceplam-ot.-Hol- kezdené újra, de inkább gyorsan válaszolok. Jobb a békesség…már ami a helyzetet illeti.
- Nincs nálam!!!
- Eladtad, te kis fattyú? – vág egy elég idegesfejet, ha nem lennék ennyire beszarva tuti kiröhögném a tagot, de ugye most éppen Pampers-ért imádkozok, de kiegyezek egy váltás alsónaci és fürdés kombóval, na? Valahogy sejtettem, hogy egyik sem…
- Figyelj, nem volt más választásom, kellett a pénz! – Szabad akartam lenni, érted?! Hát persze hogy nem… Egyből éreztem egy hatalmas ütést a fejemen, amitől elvágódtam, nem szeretek csókolózni a parkettával, de ezt most inkább nem teszem szóvá. Valamit kiáltanak valami Cerberusrl, de valahogy a vesémbe találó lábtól nem tudtam figyelni, majd az azt követő számtalan rúgástól.
-Elég volt? – kérdezi ez a szemét dög elégedetten. Nem basszus, imádom a 46-os lábat a gyomromba. A fakír, mazochista énem vígan dalolászik mindjárt oké?!
- Kinek adtad el?- A sírásónak, hogy lefejezzen téged. Ohh bárcsak…
- Ak-….Akshi….- Fater, tudom nem vagy gondolatolvasó, de szedd a sátorfádat. ez a fazon nem Barbiezni akar majd veled.
- Fiúk.
- Igen, Zankoku?
- Nyomozzatok utána minden Akshi-nak, aki csak létezik ebben a városban.
- Értettük. Bízd ránk.
- Ami pedig téged illet… törleszteni fogsz.
- Vissza…. visszalopom,ha kell.
- Ennyi a minimum. De mivel bizonyára ismersz…. tudhatod, hogy ennyivel nem érem be. Úgyhogy te jössz velünk a Fészekbe. – Mi vagy te basszus?! Madár?! Csiripeld szépen azt h ez csak egy rossz vicc volt…Naaa….Két óriást megszégyenítő kéz hatol bele a húsomba majd lépcsőzést követve kattan a nyakamon és a kezemen egye-egy bilincs, én meg lesek mint hal a húsboltban. Hirtelen egy motoron találom magam,Mr.Énvagyokaminden elött.
- Oh, én a helyedben nem próbálkoznék – súgja fülembe kísértetiesen – elektromos bilincs.
- Azt hittem, az olyanokat már kivonták a forgalomból! – A fene! Egy rossz mozdulat és nekem meszeltek! Érzem, hogy Yuuki még gyors a nyakam köré tekeredik, de aztán hirtelen képszakadás. Ohh, ájulások istennője, miért pont most?! Egy örült elött?! Egy rohadt motoron?!
A fene, olyan tagom is fáj amiről eddig nem tudtam. Hé az ott…én vagyok… Basszus! Ez a rohadt perverz tükrös szoba! És a fenébe is kivagyok láncolva! Yuuki?! Hol van?! Halk nyüsszögést hallok az ablak felöl, odakapva a fejem kezdem el rángatni láncaimat. Az a szadista állat a kandalló fölé rakta szegény pelémet a ketrecbe.
-Vedd már ki onnan te állat! Megfog halni! Nem hallod?! Nem tudom ki a halál vagy de ha megölöd és kiszabadulok, a beleiden fogok kán-kánt táncolni! – ordítozok vele, mire csak szemöldökét felhúzva vigyorodik el.
-Tüzes vagy cica, tetszel. Leveszem onnan a te kis… állatkádat. Ha… - vigyorodik el gonoszan. – Ha visszafizeted azt amennyit a nyaklánc ér. Minden egyes alkalomért kapsz fél millió Zandirt, de mivel kicsit mulattatál, adok még pár választási lehetőséget. - fölém mászva súgja a fülembe- Ha kivered előttem a farkacskád, az 750 ezer Zandir, ha meglovagolsz ezzel az édes kis seggedel – markol bele érősen fenekembe- az 1 millió Zandir, ha leszopsz az 1,5 millió Zandir.
- Teljesen megvesztél?! Dehogy fogok én…- folytatnám kiabálásomat, de hirtelen felállva ketrecestül akarja behajítani Yuukit a tűzbe- Rendben! Megegyeztünk! Megteszem! Csak szedd már ki!
- Helyes! – félelmetesen vigyorogva teszi távolabb Yuukit, majd felém mászva harap erősen a nyakamban- Mond csak cicus, mivel kezdesz? Oh, el is felejtettem a nyaklánc pontos értéke, 127millió Zandir. Remélem élvezetésé teszed nekem az elkövetkezendő hónapokat. Minden este pontban 7től csak engem szolgálsz, előtte tolvajkodni fogsz. Nos cicus, döntöttél már? Izgatottan várom hogyan kefélhetlek meg.
Szerkesztve azariel által @ 2014. 01. 04. 09:43:35
|
| azariel | 2013. 12. 18. 23:15:05 | #28592 |
Karakter: Ryooshi Taka
Megjegyzés: Mucusnak
- - Taka, információnk szerint a Kék Éjjele nevű gyémánt nyakláncot ma veszi meg az egyik banda feje. A feladatod, betörni a kúriába és elhozni nekem. Ezzel az adósságod teljesen eltörlődne.
Nos, ha jól látom a főnök, legalábbis szerintem a főnök, elment a pribékjeivel a nyakláncért, hogy ezt honnan tudom? Benne vagyok a csomagtartóban. Pontosabban a pótkerék helyén. Még szerencse, hogy hajlékony vagyok, ugye? Miért nem félek, hogy esetleg defektes lesz a kerék? Mert defektállóak a kerekek. Oh meg álltunk, szóval megérkeztünk a helyszínre. Csodás. Kérlek, siess hapsikám mert ide fogok halni. Van egy kisebb fajta gondom, fogalmam sincs, hogyan néz ki a fő fazon. Valahogy sohasem mozogtunk egy helyszínen, van fogalmatok hogy miért? Nos, az anyagi helyzetünk koránt sem hasonlít. Igaz, nem tudom, hogyan néz ki. De a mély baritonja nagyon is alsónaci szaggató. Már vagy egy órája bent lehet, de a hangokból halhatóan már jön is. Nagyszerű! Hamarosan megint megállunk, valószínűleg már a főnők otthonánál, na akkor indulhat a banzáj. Nem szívesen rabolok ki senkit. De szabad lehet! Végre igazán szabad! Megsimogatom a vállamon ülő Yuukit és a bokrok alatt lapulva bejutok a házba, ahol az őröket kikerülve beugrok egy szekrénybe. Yuuki nem igazán díjazza az újbóli sötét és szűk helyet. Megértem, teljesen megértem. Én sem preferálom, de ugye nem akarok lebukni. Valahogy az-az érzésem, hogy nem fejsimit kapnék, azért amiért betörtem.
- - Yuuki, most aztán benne vagyunk a slamasztikában. Ha innen kijutunk, ígérem, veszek neked egy egész dinnyét, rendben? – én az én kis szívem csücske csak jókedvűen cincog a fülembe. Ezt a kis hófehér pelét 2 évvel ezelöt találtam szinte már holtan egy fa tövében, megesett rajta a szívem és segítettem neki, azóta a legjobb barátok vagyunk és segít nekem ezt-azt ellopni, hogy szabadok legyünk.
Oh, elmennek! Elmennek! Ez-az! Van isten! Mondjuk csak 25 órát álltam ebben a hülye szekrényben. Sebaj. Szabad leszek! Nem semmi vityilló meg kell mondjam. Kristály csillár, bőr kanapé de ami mindent visz az a hálószoba… Az ágy vagy 6 személyes és a szőrmék amik a kandalló elött vannak… Te jó ég. Ebből a hálószobából szinte kiáltozik az erotika…főleg a mennyezeten a tükör… Valahogy az a sanda gyanúm, hogy a hapsi egy igazi perverz. Na akkor nézzük csak, hol lehet az a széf. Valahogy sejtettem, hogy az iróasztali széfben lesz. Ohh, egy gyönyörű lány képe is van ebben a szobában.. Gyönyörű lány. Vajon a kedvese? Nem akarom ellopni ezt a nyakláncot, biztos neki szánta. De… muszáj… Sajnálom. Búcsúzóul még a festményen a lány arcára simítok ujjaimmal.
- - Te ott! Mit keresel itt?! – Hirtelen kapom a fejem az ajtó felé ahol egy igazi gibbon áll, csak 6x akkora, mint én… Mit tegyek?! Nekifutok majd a két lába között átcsúszva rohanok a kijárat felé. Ez a szekrény előbb még nem volt itt, fene sikerült fellökni, ezek után meg elestem a szőnyegbe… Ez az én formám… Szerencsémre Mr.Gibbon elég lomha volt így meglógtam. Elég nehézkesen jutottam el a főnökömhöz mivel folyton a hátam mögé néztem. Nem túl bizalomgerjesztő figurák jártak arrafelé. Vagy két órán keresztül vártam kedves főnökömre, nem az a pontos személy. Volt időm gondolkodni. Utálok lopni, még attól is, akitől lehetne. Mint ettől a fickótól. Biztos szereti a kedvesét, ha ilyen szép nyakláncot vett neki, és a festmény róla is gyönyörű. Ha szeretném a nőket, biztosan megbabonázott volna, főleg azok a gyönyörű méregzöld szemek és a telt ajakai. Kezemben tartva a nyakláncot merengek el azon, hogy meg-e érte nekem ellopni, hisz biztos nagyon fontos. Max visszalopom majd neki. Az kiüti egymást nem?
- - Áh, Taka ! Sikerült?
- - Igen Akshi-san, itt van. – nyújtom felé a nyakéket, fáj ezt tennem.
- - Jó munkát végeztél kicsi Taka . Jobban, is mint reméltem. Tessék egy kis plusz jövedelem. Búcsú ajándék gyanánt.
- - Köszönöm Akshi-san, minden jót. – hajolok meg előtte, Yuuki még utoljára hozzá bújuk majd örökre itt hagyom ezt a bűnbarlangot. Szabad vagyok! Végre igazán szabad vagyok! Nem tartozom senkinek, nem mondhatja, meg senki mit tegyek! Elindulok haza, de Yuuki pocakja is jelezte az enyémen kivűl, hogy 2 napja nem igazán ettünk mást, meg elég sokat lopakodtunk az energia szint elég erősen lent van mínuszokban, talán eszkimó őseink megtalálják. Betérek Ichirohoz ahol mindkettőnket ellát minden földi jóval. Mikor látom, hogy Yuuki is felfalt minden egyes kis morzsát és a gyümölcsöket is elpusztittotta , fizetek. Hazaérve egy nagyon rossz érzés kerít hatalmába, nem tudom az okát, de Yuuki is elég izgága lett a nyakamban, megsimizem kis buksiját majd benyitok a panelház kapuján és felcsattogok a 7.-re. Nem emlékszem, hogy a küszöb ennyire koszos lenne, de mindegy, majd kimosom. Nagy nehezen beszenvedem a kulcsot a zárba mert eléggé szorul a zár majd benyitok. Nem az várt amit itthagytam, sőt! Egy vigyorgó elég dühös tekintetű, fickó és…és… Mr.Gibbon hatod magával.
- - Azt hiszem, sokan vagyunk itt. Szóval, nem is zavarok, viszlát! – kínosan nevetve gyorsan visszakapva levetett pólómat futás közben, mert ugye mégsem menekülhetek félmeztelenül, rohanok le a lépcsőházból.
Szerkesztve azariel által @ 2013. 12. 19. 14:20:21
|
|
